Sajtóközlemények

2010. július 20.:

A bólyi beteg sajnálatos halála - az állattartás demokratizmusának tükrében-avagy Homo Sapiens versus Carassius Auratus

Budapest, 2010. július 20., kedd (OS) - A napokban hirdetett elsõfokú ítéletet a bíróság a bólyi haláleset vádlottjának perében. Az ápolónõ kikötötte a beteget a radiátorhoz, aki késõbb elhunyt. Mindeközben szigorú szabályozás lépett életbe az aranyhal tartásáról.

A bólyi haláleset nem példátlan, de szerencsére ritka. A haláleset. A kikötözés nem. A szabályszegés sem az. A szabályok ismeretének hiánya sem. Az emberhez méltatlan bánásmód sem. A perbeszédben az ügyész rámutatott a le és kikötözés igekötõiben rejlõ különbségre. A kikötözés ugyanis elfogadhatatlan (itt ez történt), míg a lekötözés szabályos is lehet. Az Eütv. már 1997-es hatálybalépésekor sem volt tökéletes, de azóta változott a világ, a törvény nem követte. Úgy tûnik, még várat magára a törvény módosítása, amit széleskörû egyeztetésnek kell megelõznie. Egy a mainál jobb, emberibb és konkrétabb szabályozás a betegeknek és az õket ellátóknak is segítséget nyújthatna. Szabályok azonban ma is vannak. Például a le (nem ki) kötözést egyéb módon, esetleg emberi szóval (pszichés megnyugtatás)is ki lehetne váltani, de mindenképpen meg kell elõznie az enyhébb, emberibb módszereknek a szigorúbb és embertelenebb módszereket. Az orvosnak két óra elteltével legkésõbb meg kell erõsítenie vagy elvetnie a lekötözést, de ennyi idõ is csak akkor van erre, ha az orvos hamarabb nem elérhetõ. Elhangzottak a szokott érvek. Kevés a szakember. Általában kevés az ember. Kevés az orvos. Sok a beteg. Kevés a fizetés. Rosszak a szabályok. A szabályokat sokan nem ismerik. A betegek bonyolultak. Tudják: a visszatérõ érvek. A PÉF a következõ gondolatsort állítja szembe ezekkel: -Bár az Eütv. módosítása várat magára és halálesetek is elõfordulnak a személyzet hibájából, az aranyhalaknak már nem kell aggódniuk. Július elsejétõl az aranyhalat nem szabad gömbölyû akváriumban tartani, mert az árt neki. A gömbölyû üvegek kínzást jelentenek az abban élõ halaknak, mivel a rendelkezésre álló élettér nagyon kicsi és nem tudnak benne orientálódni, mivel a nagyon érzékeny áramlásérzõ szerv (oldalvonal)egy gömb üvegben az állandó reflexiót saját mozdulatuknak érzékeli. Ennek következtében a halak állandóan stressz alatt vannak, ami erõsen csökkenti az ellenállóképességüket a betegségekkel szemben, így gyorsan megbetegszenek és elpusztulnak. /Sera News 2004/. Viccesen hangzik a gömbakvárium betiltása, de képzeljük csak el: abban csak folyamatosan körbe-körbe tud úszni a hal, amibe belebolondul, ezért hamarabb elpusztul - mondja a Heti Válasz Online kérdésére Seres Zoltán, az Orpheus Állatvédõ Egyesület vezetõje. Bólyban egy beteg /Homo Sapiens/ azért halt meg, mert kikötözték mondjuk ki: majdnem egy istránggal egy radiátorhoz. Történt mindez 2008-ban Magyarországon. Aranyhalat /Carassius Auroratus/ viszont senki ne akarjon gömbakváriumban tartani. A rájuk vonatkozó szabályok már frissek és messzemenõen figyelembeveszik a halak pszichés terhelhetõségét. A betegek esetében még várni kell a pontosabb és emberibb szabályozásra, ámbár azokat be is kell (ene) tartani...

Kiadó: Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum PÉF

2010. július 19.:

A Magyar Pszichiátriai Társaság/MPT/ 5 elnökségi tagja hazugnak tartja a betegeket?

Budapest, 2010. július 19., hétfõ (OS) - A PÉF minap megjelent sajtóközleményét számos orgánum átvette,amiért hálásak vagyunk. A média mindig támogatta a betegek kommunikációját. Ezt követõen MPT elnökség aláírással ellen-sajtóanyag jelent meg,amelynek elkészítését külön kommunikációs cégre bízták.Válaszukban csúsztatások és sandaságok kergetõznek valótlanságokkal. Ezeket in concreto az alábbiakban cáfoljuk.

Székház-elefántcsont tornyából üzenve az MPT elnöksége,amely saját honlapja szerint (amely a nagyközönség elõl elzárt)mindösszesen 5 fõt jegyez,valótlanságokat állít. Az elnök mellett még 4 tiszteletbeli elnököt is megneveznek,más elnökségi tagot nem. Megneveznek a honlapon azonban 61 vezetõségi tagot. Sajnálatos,hogy ezen vezetõségi tagok közül számosan nem, a pszichiátria és a reformpszichiátria krémjét alkotó szakmai elitbõl pedig szinte senki nem értesült arról a széleskörû egyeztetésrõl , amely alapján a hírhedt 10 pontos javaslat az új kormány elé került,alaposan megtévesztve az új egészségügyi vezetést,mivel a kormánynak szándéka a társadalmi és szakmai vita. Az anyag a társadalom félrevezetésével vádolja meg többszázezer pszichiátriai beteg érdekeit és emberi jogait védõ Szövetségünket.Nos közleményünk minden soráért vállaljuk a felelõsséget és néhány újabb adatot is közzéteszünk. Az OEP 2008-as adatai szerint a járóbeteg ellátásban mintegy egymillió vizitet jegyeztek. De nézzük az MPT sajtónyilatkozatát.Azt írja: széleskörûen támogatott és elfogadott szakmai anyag .Ki fogadta el?A pszichológusok,az igazságügyi terület,a gyermekpszichiátria,a szociális terület,a közösségi pszichiátria,a betegek,stb.pl.nem fogadták el,mert nem is tudtak róla.Ismétlõdõ utalás történik arra is,hogy a PÉF nem az egyetlen betegszervezet.Egyszer és mindenkorra le szeretnénk szögezni,hogy a pszichiátria területén, az emberi jogok védelmében a PÉF az egyetlen hazailag,de nemzetközileg is elismert ernyõszervezet,olyan Szövetség,amely önmagában tömöríti az önsegítõ szervezeteket és a reformszakembereket.A szakértõk és szakdolgozók a betegekkel és a pszichiátriai fogyatékkal élõkkel és családtagjaikkal egy új társadalmi együttmûködést kezdeményeztek,amikor félkatonai állapotok alakultak ki az utcákon(ellátatlan és uzsora által bántalmazott hajléktalan emberek pszichotikus fogyatékkal és szenvedélybetegséggel),intézményekben(fogyatékosölés és verés a 21.században a hálóságyak után)és a PÉF kínzásmentességi elkötelezettsége lassan Európa- és világhírû lett.Bizony van olyan névlegesen sem mûködõ alapítvány,amelyet épp a szakma korifeusai hívtak életre független betegszervezetként .Rajtunk kívül Magyarországon érdemi országos érdekvédelmi tevékenységet a mi területünkön más Szövetség nem végez és a PÉF uniós szintû kapcsolatain keresztül is képviseli a betegek érdekeit.De ez mindegy is,mert ezt csak az a megosztási szándék mondatja az MPT-vel,ami ismétlõdik a kommunikációjában.Ezt a megosztást említi is az anyaguk,csak rossz irányt megjelölve.Szeretnénk világossá tenni,hogy a PÉF többszázezer beteg érdekeit védi és minden olyan szakmai tervet és szakembert is,amelyek vagy akik a betegek megítélése szerint hasznos irányba viszik a pszichiátria ügyét. A tízpontos aláírói a felcímkézett sárga házakat és a 200 évvel ezelõtti tébolydákat kívánják visszaállítani,mi ezt nagyon nem szeretnénk.Több székházat sem szeretnénk,több olyan pszichiátriai kongresszust sem,ahol koktélpartyk és együttesek,valamint fejedelmi vacsorák közepette beszélik meg sorsunkat a szakemberek,persze ott is általában független betegek hiányában.Olyan is elõfordult,hogy egyikük zongorát hozatott egy rendezvényre.Olyan is,hogy orgonahangversenyt szerveztek(persze gyógyszercégekkel együtt),mert az Országos Gyógyszerészeti Intézet akkori fõigazgató-helyettese szeretett orgonálni.A konferenciájukra évekig meg sem hívtak.Az idén meghívtak, de kifizettették az Országos Pszichiátriai Központtal.A libamáj mellõl elérzékenyülve gondolnak a mackósajtot falatozó betegekre.Persze jár a zene és a kikapcsolódás is.Ugyanakkor a bólyi haláleset kapcsán a minap született elmarasztaló ítélet,mert az ápoló egy radiátorhoz kötözött pólóval és pelenkával egy beteget,aki ettõl megfulladt.Július elsejétõl szabály írja elõ,hogy egy aranyhalat milyen formájú akváriumba lehet helyezni,de sajnálatosan az ilyen halálesetekhez a magas szakmának egy szava sincs. Vagy alusznak, vagy nem hallják ugyebár...Se szeri,se száma az embertelen bánásmódnak és nem csak az ismertté vált kiskunhalasi ügy a jéghegy csúcsa,aminek okán már 4-en várnak ítéletükre.Azt is írja az anyag,hogy a PÉF közleménye szembeállításra és megosztásra alkalmas.A tisztességesen dolgozó,túlterhelt,a betegekkel rendszeres kapcsolatokat ápoló,velük építõ-gyógyító kapcsolatban álló pszichiátereket,az odaadó szociális munkásokat,pszichológusokat,szégyenletesen fizetett, ám áldozatos munkát végzõ nõvéreket,a hajszolt szociális munkásokat,a lenézett addiktológusokat,a futottak még kategóriába sorolt gyermek és igazságügyi pszichiátereket és a betegeket fõként nem állítja szembe a PÉF senkivel.Az ultrakonzervatív kórházi lobby(amely kb.egy tucat kiemelt jövedelmû pszichiátert jelent)természetesen kígyót-békát kiált,hiszen egyébként nem létezõ hatalmát látja veszélyben,ha a kormánnyal történõ tárgyalásokba mások-horribile dictu-náluk törõdõbbek is bevonásra kerülnek.Elkezdõdött néhány pszichátriai úr harca a piac újrafelosztásáért.Aki más hangon beszél,az nem az egyedüli betegszervezet ,az szcientológus ,valamint minek szól bele egyáltalán.A PÉF örült,hogy végre talán megindul a párbeszéd,az egyeztetés a PÉF és az MPT között,amelyet az MPT nem csak a PÉF-fel,de sok szakmán belüli csoporttal,így pl. a területi ellátók képviselõivel,továbbá a társszakmákkal,sõt az MPT vezetõségével is feleslegesnek gondolt idáig. Sajnos tévedtünk,mert érvek és tények helyett továbbra is kinyilatkoztatás jutott nekünk,betegeknek.Megmondták,hogy rosszul gondoljuk,szakértõink afféle árulók és azt is,hogy másnak bizony nincs sok köze a lélekgyógyászat jövõjének alakításához,mint a kórházi lobbyt képviselõ néhány fõorvosnak,igazgatóknak, akik úgy gondolják,minket is,helyettünk is képviselnek.Az MPT-gondolná a kormány jóhiszemûen-a Magyarországon mûködõ pszichiátriával kapcsolatban álló szakembereket és a betegek igazi szakmai érdekeit képviseli,s harcol értük. Nos,errõl szó sincs.Az urak önmagukat képviselik és ezzel önmagukat minõsítik.A PÉF véleménye kialakításában tényekre támaszkodott.Ilyeneknek sajnos nyomát sem láttuk az MPT kioktató hangú közleményében.A PÉF,az akkori elnök,a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével kitüntetett Gombos Gábor részvételével 2001-ben szakértõje és részben megvalósítója volt a TÁRKI vizsgálatának,ahol 200,súlyos mentális problémával élõ körében végeztünk közvélemény-kutatást.Ebbõl kiderült,hogy a betegeknek mintegy 14%-a szeretne kórházi ellátást a jövõben,túlnyomó többségük viszont otthonában,vagy ahhoz közel venne igénybe ambuláns terápiát,közösségi gondozást és rehabilitációs szolgáltatásokat.Ahogyan ezt mindnyájan választanánk.Csak minden 100.menne szociális otthonba azok közül,akik nem ott élnek és az ott élõk közül is 5-bõl négyen inkább távoznának.A közelmúltban Kalmár Sándor tanulmányában(Psychiatrcia Hungarica, 2010.2.szám) olvastuk,hogy Budapesten van az ellátás a legjobb helyzetben.Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kevesebb mint tizedannyi beteget gondoznak,mint az egyik egyetemi város régiójában.Van olyan régió,ahol mintegy harmadannyi kórházi ágy van,mint pl. Budapesten.Ma választás elõtt áll Magyarország:a betegek óhaja ellenére sárga házakat építenek,vagy az EU és a FIDESZ programoknak,sõt a LEGOP-ban is leírt és a szakmai logika szerint is költséghatékonyabb területi,közösségi ellátásokat tekintik prioritásnak.Olyan ellátásokat,ahová könnyû bemenni,ha bajban vagyunk,Tényõn és Budapesten egyaránt,de kijönni is könnyû!Mi ilyeneket szeretnénk!Aztán ha majd ha Lengyeltótiban,Ózdon egy órányi járásra van szakember, akihez be lehet jutni baj esetén,ha majd védett lakások és rehabilitációs munkahelyek állnak rendelkezésre ott,ahol lakunk,ha majd a meglévõ osztályokon és otthonokban biztonságban lesznek a betegtársaink és ennek hiányát nem európai bizottságok dörgölik a kormányzat orra alá,ha nem lesz többé kiskunhalasi ügy és számos legalább ilyen veszélyes és tragikus ügy,ha megoldódott a gyermekpszichiátria helyzete és nem hatvan szakember dolgozik majd az országban,de inkább hazán kívül,ha a 14-18 év közöttieket nem felnõtt osztályokon kell majd fogadni,ha a pszichiátriai betegek az ENSZ Fogyatékosügyi Konvenciójának megfelelõen szintén jogosultak lesznek a fogyatékos címre ,hosszan folytathatnánk a sort,akkor egye fene,legyen új Lipót! De ma nem ez a legelsõ!Viszont a legdrágább.Kalmár Sándor fentebb idézett tanulmányában ugyanúgy radikális változást,belsõ megújulást, paradigma- és szemléletváltást lát szükségesnek,mint a PÉF és a reformpszichiátria,mely utóbbi már 2008-ban súlyos válságot diagnosztizált a szakmában: A hivatalos szakmai szervezetek minimális hatékonysággal mûködnek....A vezetés szûk elitje izolálódott,néhány szakemberbõl áll,akik mellett a jó gyakorlatokat már megvalósított,tehát a válságból való kijutást elõsegítõ kollégák nem kapnak teret.Így a jó gyakorlatokra alapozott döntéshozás,a széles körû konzultáció helyett(a legtöbbször sikertelen)lobbizás avítt hagyományokra épülõ gyakorlata dominál...Vezetõk gyakran szûk lobbyérdekek mentén,a szakmai érdekek ellenére hoznak döntéseket. (Forrás:Kéri Szabolcs és munkatársai:Válságelemzés.2008.lefnet.hu,szakértõi anyagok.)Csak nem errõl van szó 2010-ben is?Különben miért nincs egyeztetés és miért mondják,hogy volt?Miért nem kézenfekvõ,hogy a szakápolók,a közösségi pszichiátriai gondozást ellátó szociális szakemberek,a pszichológusok,a járóbeteg-ellátást képviselõk,a betegek,a mentálhigiénés szakemberek,a gyermekpszichiáterek,az igazságügyi területen dolgozó orvosok és a betegek egyaránt szövetségesek,fontosak a döntésben,mint ahogy a gyógyulásban is egyformán fontos a szakértelmük és együttmûködésük.Egyelõre szakmapolitikai szinten nem látható az az átfogó mentális egészségügyi elgondolás, amely a másodlagos-harmadlagos megelõzésen túl a társadalom egészének mentális állapotának javítását célozná,ahogyan az az Európai Unió és a nyugat-európai országok stratégiai dokumentumaiban világosan le van fektetve.Nem láthatók továbbá a szakmai minõségi garanciák a szakmai dokumentumokban.Átfogó koncepció nélkül csak tûzoltást lehet végezni,amely rövidtávú elõnyöket biztosít.Az eddigi szakmai koncepciók nem elég átfogóak és az érintettek többségének érdekét/szükségleteit nem veszik figyelembe.Kérdezzük: kinek az érdekeit veszik figyelembe?Nincs arra bizonyíték,hogy a magyar lélekgyógyászat a Lipót bezárása nyomán került volna válságba.A Lelki Egészség Fóruma több tagja által 2008-ban közzétett,a hivatalos szaksajtóban nem publikált(kicenzúrázott)válságelemzés pontos elemzést ad a válság okairól,köztük a ma is vezetõ szerepben lévõ szakemberek ebbéli felelõsségérõl is.Õk azok,akik ma tárgyalnak a pszichiátria nevében a kormányzattal.Az alkoholizmus bõvülése,a gyógyszeres terápiák szaporodása,hát ezek összefüggése sem igazolható az OPNI bezárásával.Az addiktológiai gondozók leépítésével annál inkább!Sajnos az ellátás már több mint 10 éve pusztul,pszichoterápiákhoz szinte senki nem jut hozzá a pszichiátriai ellátásban,emiatt a gyógyszeres terápiák burjánzanak.A cégek szabadpiacon vannak a magyar pszichiátriában,uralva a továbbképzési rendszert is,amely az orvosokat a biológiai terápiák felé orientálja.Továbbképzés,tudományos elõadások helyett gyakran marketing folyik,méghozzá vezetõ szakemberek és szakmai szervezetek asszisztenciájával. Nem átlátható az ipar és a meghatározó,véleményalkotó szakemberek kapcsolata.A forenzikus osztály mint elmeszülemény sok jogi nehézséggel és szakmai hátránnyal bír,erõsen stigmatizál és szinte lehetetlenné teszi majd a rehabilitációt.Ezzel szemben ma sem valósul meg minden osztályon a betegek biztonsága,sõt,a személyzeté sem,ezért ez,és az akut ellátás minõségi fejlesztése a prioritás.Az elõzõ kormányzat idején a kulisszák mögött már új IMEI -ket egyeztettek és a fogyatékkal élõ fogvatartottak büntetõpolitikai kezelését nem elõzte meg a nyilvánosság elõtti egyeztetés.Még a PÉF szakértõje,az IMEI Fõigazgatója szerint sem ideális forenzikus osztályról beszélni, vele is folyamatos egyeztetésben állunk,de õt sem -mint nemzetközi szaktekintélyt- kérdezte meg senki a széleskörû egyeztetés keretében.A gondozóhálózat nem csak hungarikum,mint Harmatta Doktor szakkollégiumi elnök hangoztatja.A világ számos országában éppen az utóbbi évtizedekben sokat tettek a szakellátás közösségi alapokra helyezéséért.A gondozók a mai ellátórendszer legprogresszívebb elemét képviselik,még így is,hogy háborús ellátást kell nyújtaniuk.Rájuk építhetõ a közösségi alapú ellátások további fejlesztése,amely az európai és a magyar irányelvek,sõt,a FIDESZ egészségpolitikájának is alapja.Százezer lakosra mindössze két pszichiáter jut,mondja Kurimay Doktor.Vajon hol?Mert Magyarországon tízmillió ember él és hétszáz kiadott praxis mûködik.Ez sem sok persze és sok a külföldre elvándorló,vagy pályaelhagyó.De ha ez a számítás is pontatlan,az állítások nagy része pontatlan(és akkor legyünk finomak),akkor miért kéne,hogy a kormány higgyen ezeknek?Értjük a lobby aggodalmát, amiért a kormányzat azonnal reagált és meghívta a járóbeteg ellátás reprezentánsát.Úgy tûnik,a mostani kormányzat tárgyal azokkal is,akiket az MPT ki szeretett volna zárni ezekbõl a tárgyalásokból,és ezt az elõzõ kormányzat alatt részben meg is tudta valósítani.Az az állítás ugyanis,hogy a PÉF szakértõinek módja lett volna beleszólni bármibe is,szemfényvesztés,az anyag beadása után került véletlenül közkézre a dokumentum.Hát Jó Urak,nekünk nem ilyen pszichiátria és nem ilyen pszichiáterek kellenek.Az MPT részérõl egy ember ereszkedett le a betegekhez.A leendõ elnök,akitõl valóban sokat várunk és aki orvosilag mindig a maximumot nyújtotta.Akit a beteg nem hívhat rossz idõpontban,mert számára nincs rossz idõpont.Meg egy pszichiáter a Szakmai Kollégium vonzáskörébõl,aki magánbeszélgetésen próbálta barátilag nem hivatalosan a PÉF egyik tagjából kihúzni véleményét, professzori súlya bevetésével,egyébként sikertelenül.Az MPT nem köt velünk együttmûködési megállapodást.Az el nem fogadott tervezet szerint nekünk elõre egyeztetni kellett volna a médiában közölni szándékozott anyagainkat velük.A PÉF európai szakmai álláspontja:a gyógyítást a betegek közösségeibe vinni és minél több kompetenciát átadni az önsegítõ és öngyógyító,épek és sérültek együttmûködõ köreinek,hogy a betegeink is sikeresek lehessenek és otthon legyenek a saját lakásukban. A közösségi ellátások és védett munkahelyek hiánya miatt a nyílt munkaerõpiacon -a társadalmi elõítéletek hatásának eredményeként- a mentálisan sérültek nem tudnak elhelyezkedni,ezen a helyzeten rövidtávon a rehabilitációs járadék intézménye sem változtat,a betegek sorra kérik intézményi elhelyezésüket otthonokba.Idõszerû a káros folyamatokat megállítani! Monitorozásunk idején a Vadaskertben elhelyezett gyermekeket úgy fegyelmezték,hogy 1-2 napra felvitték õket az OPNI osztályára.Rideg,nyomasztó OPNI osztályokra nincs szükségünk!A 11 év alatt eddig elkészült tanulmányainkban a PÉF publikálta ajánlásait és javaslatait,a pszichiátriai betegeket érintõ kérdésekben megfogalmazta álláspontját.Az ellátórendszer vezetése már alakulásunk évében(alaptalanul)ellenséget látott a PÉF-ben,nem szövetségest,nem partnert,aki segíteni tud a problémák megoldásában. A szövetséges viszonyban a szakma presztízse növekedne,jelenleg sajnos nem ez a szemlélet uralkodik,így ez a presztízs tovább romlik. A PÉF bízik benne,hogy az esedékes kormányzati tárgyalásokon sem maradnak az ajtókon kívül sem a fontos szakmák képviselõi,sem maguk a betegek. Abban is,hogy az MPT át tud lépni saját korlátain és konkrét együttmûködési szándékot mutat,tényleges vitapartnerként elfogadva a többszázezres betegpopulációt.Nagyon itt az ideje.Ezt elõre is megköszönjük.

Kiadó: Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum PÉF

2010. július 6.:

A betegek nem akarnak új Lipótot!

Budapest, 2010. július 6., kedd (OS) - Nem az ágyak bõvítése a lélekgyógyászat megmentésének legfontosabb lépése,fõképp nem Budapesten,ahol a betegek visszajelzései alapján megfelelõ számú kórházi férõhely mutatkozik.Amellett hogy a Lipót bezárásával kapcsolatban bizony merültek fel aggályok jelenleg nem célszerû monstre építményben és ágyszámnövelésben gondolkodni.A Fórum eddig minden segítséget kérõ betegnek megfelelõ orvost tudott találni Budapesten és még aznap kórházi ellátás is szervezhetõ számukra.Sokkal több baj van az ellátás minõségével.Sok kórházban ugyanis még a betegek testi épségét sem tudják garantálni,amint errõl a CPT /European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment is beszámolt.

Elõbbre való tehát a meglévõ ellátás rendbetétele,a biztonság és méltányosság garantálása minden ellátóhelyen,minden ellátott számára! A PÉF felelõsséget és kötelezettséget is vállal a pszichiátriai és szenvedélybeteg ellátottakért,ezért 2010-ben aláírásgyûjtést kezdett a pszichiátriai gondozóhálózat megmentéséért,mivel az elõzõ kormányzat idején ez az ellátás kritikus helyzetbe jutott,akár idén meg is szûnhet.Mo-n ma a lakosság negyede érintett valamilyen szintû lelki megbetegedésben.Többszázezer ember konkrétan beteg. Mintegy ötvenezer ember él szkizofréniával.Nem képzelhetõ el semmilyen olyan konszenzus,amibõl a betegeket kihagyják.Ezt az Európai Unió kifejezetten meg is követeli.A több száz aláírás sem volt elég ahhoz azonban,hogy a szakma vezetõi felismerjék,hogy a Semmit rólunk, nélkülünk alapelv szerint be kell vonniuk a betegeket képviselõ független fórumot a szakma jövõbeni átalakítását célzó tervek és konszenzusok kialakításába.Mi több,a modern lélekgyógyászat többi szereplõjét,a járóbeteg-ellátásban jártas és jó gyakorlatokat megvalósító pszichiátereket,gyermekpszichiátereket,ápolókat, pszichológusokat,valamint szociális szakembereket is kihagyták mindeddig a közös tervezésbõl errõl tanúskodik a kórházi ellátásban érdekelt -vezetõ pszichiáterek- által kidolgozott,10 pontban összefoglalt terv,amelyrõl a kormányzattal tárgyalnak.Ez a Semmit rólunk és nélkülünk elv megtagadása:ettõl jön létre a szociális kizárás és kirekesztés,a pszichoszociális fogyaték bebetonozása és az elzárkózás életre hívása a többségi ép társadalom részérõl.A pszichiátriai betegek érdekvédelmét országosan,11 éve hitelesen megvalósító,független Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum civil szervezeteket,önsegítõ csoportokat és magánszemélyeket tömörítõ szövetség.Számtalan esetben tett a mentális problémákkal élõk érdekvédelméért, kiszolgáltatottságuk és megbélyegzettségük csökkentéséért,az ellátás civil kontrolljáért és fejlesztéséért.Ott voltunk Kiskunhalason is és utánajártunk a betegek panaszainak.Belülrõl is ismerjük a sorsalakulást.Ezért tudjuk, hogy az ország területén hadiállapotok vannak a pszichiátriai járóbeteg-ellátás terén és egy somogyi, vagy ózdi beteg ma sokkal rosszabb eséllyel jut hozzá megfelelõ segítséghez,mint egy budapesti.Tudjuk, hogy a betegek többsége csak gyógyszeres kezelést kap és a nem elérhetõ pszichoszociális ellátás gátolja,hogy tartósan megelõzzék a kórházi és más helyre fixen koncentrált intézményes ellátásokat.Azt is tudjuk, hogy a lélekgyógyászat fejlõdésének útja világszerte a nagy intézményeket sokszor kiváltó,területi, közösségi-alapú,a családoknak is segítséget nyújtó ellátás,ahol minden beteg számára a lakókörnyezet közelében érhetõ el a gyógyszeres kezelés mellett a pszichoszociális segítségnyújtás egyaránt.A betegek sikeres és demokratikus ellátást szeretnének,és azt kérik a lelki betegségben nem szenvedõ többségtõl, hogy ne tegyék be õket újabb sárga házakba.Nem egy beteget ismerünk,aki boldog attól,hogy már nem a Lipótban õrzik ,azóta ugyanis jobb megoldásokat találtak életminõségük javítására.A Lipót,kvázi falanszterként nem testesíti meg a kórházakról alkotott elképzeléseket és a bezárás elõtti idõszakban már a konkrét összedõlés szélén állt. Reális indokok nem szólnak amellett,hogy ismét az ágyak számának növelése kerüljön elõtérbe,de bizonyosan nem szolgálja a betegek érdekeit,ha ismét intézményekben, intézményesítésekben gondolkodunk.Az Országos Pszichiátriai Központ a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika területén belül mûködik nekik sem elhelyezési,hanem jogi problémáik vannak,ugyanis gyakorlatilag légüres térben mûködnek,joguk semmihez nincsen.Pedig volna mit tenniük,pl.a magukról megfeledkezõ szakemberek ellenõrzésében.Ezért hasznos lehet egy országos központot létrehozni,valódi jogkörökkel,valódi felelõsséggel,a jelenleginél nagyobb és szélesebb szakmai körbõl álló szakemberek bevonásával sõt -horribile dictu-a betegek állandó képviseletével.Ehhez azonban nem kell új Lipót, sem új falanszter.Megfelelõ elhelyezés,ahol a szakma kellõ méltósággal dolgozhat,de ahová ágyak egyáltalán nem szükségesek,nem lenne rossz a betegeknek sem. Most azonban a járóbeteg ellátást kell megmenteni.A szakma vezetõinek pedig-mielõtt az új kormányra zúdítanák összes korábbi problémáikat-elõzetesen egyeztetniük kellene mindazon szakemberekkel,akiket eddig minden tárgyalásból kihagytak,ahogy minket is,a betegeket,akik miatt léteznek, akikbõl élnek.A szakmai elit is többrétû, vannak reformerek,akik a betegekkel mindig jól megtalálták a hangot és mára már a Magyar Pszichiátriai Társaságon belül is,de erõs kisebbségben.A kórházak építése és a fekvõbeteg ellátás növelése sem a betegek valódi helyzetével, sem az igazi költséghatékonysággal nincs összhangban. A fõorvosi és igazgatói helyek persze mindig kívánatosak lesznek.De az új kormányt nem szükséges a kompetens szakemberek és a betegek megkérdezése nélkül olyan kiadásokba hajszolni, amelyekre évek múltán ugyanezek a szakemberek fogják mondani,hogy nem kellettek volna...

További információ: Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke Tel.:06-30-5618816, dr. Harangozó Judit, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum szakértõje Tel.:06-20-8250178, dr. Silling Tibor,a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum szakértõje

Kiadó: Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum PÉF

2010. május 6.:

A mundérral védett mundér, avagy kiskunhalasi tüntetés a média és az igazság ellen

Budapest, 2010. május 6., csütörtök (OS) - Tüntetést tart a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona holnap, a kiadott sajtóanyag szerint azért, mert "a médiában megjelent, intézetünket munkánkat, és munkatársainkat érintõ hírek valóságtartalmát, a hírszolgáltató hitelességét, nem vizsgálta a közzétevõ".

Szövetségünk enyhe megütközéssel veszi tudomásul,hogy az intézmény-nyilvánvalóan fenntartója és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium egyetértésével- tüntetést szervezett,ahol a média "helytelen eljárását fogják kifogásolni". Amint az széles körben ismert,az Otthonban történt visszaélésekre és bûncselekményekre eredményes rendõrségi és ügyészségi vizsgálat derített fényt,ennek következtében eljárás indult több ápoló ellen is.Ehhez mérten a Minisztérium és az Otthon vizsgálatai idejekorán megállapították,hogy visszaélés márpedig nem történt.A rendõrség és az ügyészség példás eljárással mégis talált bizonyítékokat és az érintett ápolók legalábbis jelenleg nem folytathatják korábbi ténykedésüket az intézményben.De úgy látszik "nagyot hibáztak". Elfelejtették kikérni az intézmény vezetõjének elõzetes véleményét és engedélyét és a média is "vétett",amiért nem vizsgálta nyomozati eszközökkel a nyilatkozók mindegyikének szavahihetõségét.Hogy sem a hatóságoknak, sem a médiának ez nem feladata,attól most tekintsünk el,ez nem zavarja az igazgatónõt.Érdekes kérdés ugyanakkor,hogyan maradhatott a helyén az az igazgató,akinek intézményében betegeket verhettek és egyéb-pl.szexuális-visszaéléseket is folytattak.Megjegyezzük: a nyomozás még le sem zárult.Heccampány kezdõdött azonban az interneten és más módokon is azok ellen,akik ezt a szörnyûséget feltárták.A tüntetés egyik hatása az lehet,hogy az Otthon korábbi és jelenlegi alkalmazottja jól megijedjen, amiért nem akarta mindenáron a védhetetlen mundért védeni.A mundér védelme egyébként nem tüntetéssel,hanem jó és helyes ellátással és az ilyen esetek elítélésével biztosítható.Ez a tüntetés arról szól, hogy az Intézmény a média és a hatóságok "ráncba szedésének" szükségét hangsúlyozza és alkalmas lehet a becsületes és egyébként kitüntetésre méltó két ápolónõ megfélemlítésére.Szövetségünk az írott és elektronikus médiában számtalanszor nyilatkozott az ügyrõl,de sokan mások is. Minden hírforrás bármiféle beállítottságra tekintet nélkül egyaránt igyekezett objektív képet adni a történtekrõl és a más véleményeknek is teret adott. Emiatt aztán nem tudjuk érteni-legalábbis azt reméljük,hogy rosszul értjük-a mostani kiskunhalasi üzenetet.Hab a tortán, hogy a szervezõ által kiküldött anyagban ez szerepel:’Felkérek mindenkit, hogy:Az egységes nyilatkozatok érdekében a sajtó képviselõit hozzám irányítsák, ill. csak a fenti tárgyban nyilatkozzon."Ez a mondat ugye nemcsak minket emlékeztet más idõkre? A továbbiakban is messzemenõen kiállunk minden szakmáját, hivatását szeretõ ellátó mellett,valamint a két ápolónõ mellett,a média elfogulatlan tájékoztatása mellett,az eljáró hatóságok mellett.Ettõl persze felvonulni még lehet.

Kiadó: Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum PÉF

2010. április 13.:

Az ügyész, akit nem lehet félrevezetni,avagy határozott lépés a könyörtelenség ellen Kiskunhalason

Budapest, 2010. április 13., kedd (OS) - Ma õrizetbe vette a Kiskunhalasi Városi Ügyészség a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona két ápolóját és javasolta elõzetes letartóztatásukat

Szövetségünkhöz panasszal fordult az intézmény egy korábbi és egy jelenlegi alkalmazottja, mert az általuk tapasztalt szexuális és egyéb jellegû cselekmények mellett nem tudtak elmenni. Az eltelt hónapok alatt a két ápolónõ jogi védelmét -szükség esetére- elvállaltuk. A rendõrséggel és az ügyészséggel együttmûködve szakértõi véleményt közöltünk a betegotthoni eljárásokkal kapcsolatban. Az ügyészség vezetõje dr. Téglás Péter hosszú és alapos vizsgálatot folytatott le és a megfelelõ pillanatban lépett. Mialatt az alapos gyanú alapján folytatott eljárás zajlott, Szövetségünket raportra hívta a Szociális és Munkaügyi Minisztériumba dr. Kovárik Erzsébet aki közölte, fontos a megfelelõ hangütés a sajtóval, hiszen pl. Kiskunhalason nem történt semmi . Errõl a Cezúra a cenzúráról szóló röpiratunk számol be honlapunkon (www.pef.hu/dokumentumok menüpont alatt). De a minisztériumi apparátus itt nem állt meg: Bódy Éva mb. osztályvezetõ E-mailek tömegében követelte, hogy vonjuk vissza véleményünket és a megjelent írást. Külön érdekesség, hogy az illetõ hölgy szoros -részben pénzügyi- kapcsolatokat ápol egy alapítvánnyal, amely -fennállásunk óta második ízben- elutasította a betegek érdekében végzett monitorozást az intézményében. Mindenki elõtt legyen világos: az igazságszolgáltatás ebben az esetben hatékonyan megmutatta, a legkiszolgáltatottabb betegcsoportot sem lehet büntetlenül bántalmazni, megalázni, helyzetükkel visszaélni. A kérdéses intézményben jelenleg is több olyan elkülönítõ szoba mûködik, amely indokolatlan és szabálytalan. Látogatásunkat az intézmény vezetõje nem gátolta, ám azt közölte velünk, hogy az intézményben visszaélés nem történt. Az Országos Pszichiátriai Központ igazgatója azt mondta, ha történt visszaélés, akkor azt a legnagyobb mértékben el kell ítélni. A panaszosok idõközben további tanút találtak és a mi helyszíni vizsgálatunk is azt állapította meg, hogy az intézményben nincs minden rendben. Az otthon pszichiáter fõorvosnõje és az igazgató kifejezetten cáfolta, hogy valaha is történhetett volna bármely visszaélés, ami minimum felveti a bûnpártolás gyanúját, mivel mindkettõjüket tájékoztatták a feljelentõk. A jó érzésû és szakmailag felkészült dolgozók és elsõsorban az ápoltak nevében azt tudjuk üzeni, hogy a mundér mindenáron való védelme és a legaljasabb visszaélések kora lejárt. Magyarország aláírta a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ Konvenciót... Van PÉF és van dr. Téglás Péter. Van még igazság Magyarországon és lesz is. Szövetségünk jelzéseket kap arról, hogy milyen az ellátás helyzete Magyarországon. Ebben a körben együttmûködik az EU megfelelõ bizottságával. Jelentésünkben a visszásságok mellett az ügyészség messzemenõ együttmûködését kiemeljük.

Köszönjük továbbá a médiának az üggyel kapcsolatos osztatlan figyelmét.

Kiadó: Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum PÉF

2010. február 25.:

Budapest, 2010. február 25., csütörtök (OS) - Szövetségünk egyetértéssel fogadja a Pécsi Ítélõtábla döntését, mert a közelmúltban hozott ítéletében kimondta, hogy nem feltételezhetõ, hogy egy bizonyos kényszergyógykezelt újabb bûncselekményt kövessen el.

Tavaly nyáron a fiatalember alvajárás közben megszúrta sógorát. A szakértõk kimondták - ki merték mondani -, hogy az elkövetõ cselekményét alvajárásból származó tudatzavarban követte el. Az elsõ fokon eljáró bíróság a fiatalembert az IMEI-be küldte kényszergyógykezelésre. AZ IMEI kollektívája, a szakértõk és a bíróság bölcs döntéseinek láncolata következményeképpen a fiatalember szabadlábra kerülhetett. Ez a döntés példaértékû és szakít azzal a hagyománnyal, hogy az IMEI sok ember számára tartós vagy örökös állomás, amely státuszt a bíróságok általában nem vagy csak nagy sokára szüntetnek meg, feltéve, hogy egyáltalán sor kerül érdemi felülvizsgálatra. Fentiek szerint az IMEI, a szakértõk és az Ítélõtábla tevékenységét egyaránt korrektnek és precedens értékûnek tartjuk.

Ugyanakkor csak javasolni tudjuk, hogy a fiatalember forduljon rendszeresen szakemberhez, hogy ezt az állapotát kontroll alatt lehessen tartani, a kockázatot a minimálisra csökkentve. Bár a vélemények eltérnek az alvajárás gyógyíthatóságáról, a stresszorok csökkentése és a bizalmon alapuló pszichés vezetés mindenki biztonságát, egészségét egyaránt szolgálhatja.

Korábban egy ilyen problémát elsõsorban akár élethosszig tartó kezeléssel oldottak volna meg, amely kezelés nem hozott volna eredményt, de növelte volna az IMEI zsúfoltságát, erõsítette volna a stigmát és tönkretett volna egy életet.

Amikor sok kritika éri az igazságszolgáltatást, úgy érezzük, a jó példa mellett több mint bûn, hiba lenne elmenni.

Kiadó: Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum PÉF

2010. január 26.:

Kiskunhalas: vissza 200 évvel a magyar pszichiátriai betegek ellátásában. Mondjátok emberek: ez már Európa?

Budapest, 2010. január 26., kedd (OS) - Európában, Magyarországon, Kiskunhalason 2010-ben a pszichiátriai betegek Bács-Kiskun Megyei Önkormányzata Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában életre kelt a legrosszabb álom: a betegeket megalázzák és kihasználják, az igazgató kivár, a nyilatkozó ügyésznek prekoncepciója van.

Az intézményben mértékadó források szerint vertek, megaláztak,illetve szexuális játékokra kényszerítettek ápoltakat. Az igazgatónak jelezték a problémát,de változás nem történt. A betegek egymás közötti orális együttlétét a személyzet mutatta be kollégáinak. Elõfordult, hogy egy beteget annyira megvertek, hogy maga az elkövetõ nyilatkozott,hogy egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz . A betegeket olyan cselekményekre vették rá,amely a személyzet egy részének szórakozási igényét volt hivatva biztosítani. Elhangzott az is, hogy mindez az intézmény zárt osztályán történt, ami szakmai képtelenség, mivel ilyen részleg pszichiátriai betegotthonban nem létezhet. Az ügyrõl nyilatkozó ügyész szerint a bizonyítás nem lesz könnyû, mert itt súlyosan személyiségtorzult emberekrõl van szó . Nem kételkedünk abban, hogy e kijelentésben nincs rossz szándék, de az az ember, akiben, mint a törvényesség jelképében bízunk, nem mehet neki az eljárásnak prekoncepcióval, melynek meglétérõl tanúbizonyságot tett. Magyarról magyarra lefordítva lényegében azt mondta, hogy ott minden kezelt annyira hülye ,hogy egy szavukat sem lehet eleve elhinni. Sõt,elõre tudja az ügyész,hogy a bizonyítás nehézkes lesz. Ezek után követeljük, hogy az ügyész ne vehessen részt az eljárásban. A pszichiátriai betegek bántalmazása, a méltánytalan bánásmód, a betegek törvényben elõírt döntési szabadsága tiszteletének elmaradása, a felesleges és gyakran káros intézményes kontroll néhány pszichiátriai betegeket kezelõ és gondozó egészségügyi és szociális intézményben mindennapos gyakorlat. A kiszolgáltatott betegek gyakran nem mernek panaszt tenni:félnek az intézményben dolgozók retorzióitól. Az ilyen gyakorlat kontrollja nem valósul meg megfelelõ színvonalon: a bírói szemlézés gyakorlata formális, a betegek zárt osztályokon fogva tarthatók ügyvédi védelem nélkül, a civil kontroll minimálisan valósul meg, van olyan intézmény, ahová a betegek érdekeit is képviselõ civileket nem engedik be. A szociális otthoni ellátásból a gondnokolt betegeknek nincs visszaút, sokszor megvalósul a lakóhelytõl távol történõ elhelyezés, egyfajta deportálás. A modern pszichiátria GYÓGYÍTÁSRA vállalkozik,olyan betegeknél, akik kérik a kezelést. Egyes súlyosabb állapotoknál átmenetileg indokolt lehet a beteg akarata elleni gyógykezelés,de ennek szabályozása nem megfelelõ, visszaélésekre adhat okot. A nagy intézményekben a betegek agressziójához hozzájárulhat az embertelen bánásmód. A modern pszichiátria emberséges eszközökkel biztosítja a védelmet, tudatos az intézményes hatásokkal kapcsolatban, súlyt helyez a szakemberek attitûdjére, kommunikációjára, a minõségellenõrzésre. A modern demokratikus jogrendszer pedig súlyt helyez a kiszolgáltatottak védelmére.

Kiadó: Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum PÉF

2010. január 21.:

Pszichiátriai betegek ellátása vagy magukra hagyása a nagyobb érdek?

Budapest, 2010. január 20., szerda (OS) - Ismét jelentõsen csökkentek a pszichiátriai betegséggel élõk orvoshoz fordulási esélyei. A Kormányzat tavaly decemberben (291/2009. (XII. 18.) Korm. sz. rendelet ) ismét jelentõsen csökkentette a pszichiátriai betegek kb. 2/3-át ellátó pszichiátriai gondozók finanszírozását. Az elvonás évek óta folyamatosan tart,ami az ellehetetlenülés felé sodorja a szolgáltatókat. A mostani elvonás az ellátás további szûkítéséhez, az elõjegyzési idõk hosszabbodásához, az ellátatlan betegek számának növekedéséhez vezet.

A PÉF a közelmúltban nagy érdeklõdés övezte aláírásgyûjtésbe kezdett a járóbeteg ellátás megmentéséért. E hónap végén az aláírásokat átadjuk az Egészségügyi Minisztériumnak. Mindezek ellenére -és a kifejezett lakossági és médiaérdeklõdést is figyelmen kívül- hagyva újabb rendelkezés született, amelynek világos és rövidtávú eredménye a rendszer ellehetetlenülése lehet. Mindeközben napi hírek szólnak pszichiátriai betegek által elkövetett bûncselekményekrõl. A kórházi ellátás és a döcögõ, de döntõen szociális elemeket tartalmazó közösségi ellátás nem pótolhatja a járóbeteg ellátást.
Most jelezzük, még idejében, hogy hatalmas társadalmi veszélyt jelent, ha ellátatlan pszichiátriai betegek sora alakul ki. Külön is érdekes, hogy a pszichiátriai szakma vezetése a problémát egyáltalán nem érzékeli, illetve ennek jelét nem adja.
Az az ország, amely a lelki betegségekkel nem foglalkozik,nem hiteles és a veszélyeztetett populáció nagyságrendekkel nagyobb, mint a naponta rémként bemutatott H1N vírus.

Radó Iván elnök, dr. Silling Tibor járóbeteg ellátási szakértõ-Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum

2009. december 1.:

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum sajtóközleménye a pécsi egyetemi lövöldözésrõl

Szövetségünk megütközéssel vette tudomásul a médiában megjelent híreket, melyek részben stigmatizálók, részben a lényegi problémára nem mutatnak rá. A PÉF megrendüléssel értesült az eseményrõl és ezúton is részvétét fejezi ki az áldozat hozzátartozóinak és a sérülteknek jobbulást kíván.

A sajtó -mint általában ilyen esetekben azonnal- pszichiátriai érintettséget "diagnosztizált". Ezen az alapon minden gyilkos pszichiátriai eset? Nyilván nem. Embereket mindig ölnek, többségükben "egészséges" emberek. Jóval elõvigyázatosabbnak kellene lenni az ilyen elhamarkodott feltételezésekkel, mivel egyértelmû adat, hogy a lelki betegek kriminalitása jóval kisebb, mint a nem stigmatizált populációé. Veszélyesnek gondoljuk, hogy ma Magyarországon az élet elleni cselekmények esetében elõször cigány, aztán pszichiátriai beteg elkövetõt kiáltanak.

De a szerencsétlen gyógyszerészhallgató mellett ki még az áldozat?

Ha valóban lelkibeteg az elkövetõ, miért nem kísérte õt gondoskodó figyelem?

Hová fordulhat ma valaki, ha úgy érzi, sürgõs segítségre van szüksége? Miért kell idáig eljutni? Hol és kinek van felelõssége? Ha elfogadjuk a betegség tényét, akkor az elkövetõnek nincs abban vétke, hogy a társadalomban senki nem érezte, hogy beszélni kéne vele a problémáiról. A rövid távon ledöntésre váró járóbeteg ellátás esetleg segíthetett volna. Most pszichológusok sora áll rendelkezésre, eddig hol voltak? Mennyire figyel oda a társadalom és a szakma egy nehéz helyzetben lévõ emberre, aki ennek jelét adja?

Mit tett a pszichiáter, hogy megelõzze a bajt?

Akkor délelõtt hová fordulhatott volna azonnal a "beteg"? Lehet, hogy nem ért rá a problémája a következõ elõjegyzett idõpontig? Gondolt-e az orvos arra, hogy adott esetben az antidepresszáns szer is kiválthat extrém viselkedést? Egyébként agydaganat bevezetõ tünete is lehetett volna. Miért "vegzálták" társai a beteget? Ma már elértük, hogy a társadalom sokféle fogyatékosságra nyitott. A lelki betegségre nem? Pedig az bárkinek lehet. A nyilatkozatok egy része látens szkizofréniáról szól, ami nem létezik. A média arccal mutatta az elkövetõt, holott egészséges bûnözõket felismerhetetlenné tesznek. A lelki beteg személyiségi jogai nem léteznek? Mennyire figyelt oda a pedagógia, mennyire a családi háttér?

Úgy ítéljük meg, hogy démonizálás és stigmatizálás helyett a megelõzés, a jól mûködõ társadalmi odafigyelés, a kellõ idõben elérhetõ és a legjobb gyakorlatot felmutatni tudó pszichiátriai gondozás lehet a megoldás. A kirekesztés, a detektoros kapuk csak rontanának a helyzeten. Ebben a sajnálatos esetben vétkes a társadalom, a szakma és az a hozzáállás is, amivel mindent hajlamosak az emberek rendészeti kérdésként kezelni. De nincs tízmillió rendõr. Talán jobb is így. Csak remélni tudjuk, hogy ez volt az utolsó ilyen eset.

2009. október 26.:

Aláírásgyûjtésbe kezdett egy pszichiátriai betegeket képviselõ szervezet, mert kilátástalannak látják a hazai ellátást. Azért tiltakoznak, mert mint mondják, sem a szakrendeléseken, sem a kórházakban nincs elég pszichiáter és pszichológus, ezért sok beteget csak félig tudnak ellátni, sokan pedig el sem jutnak szakorvoshoz. A szakminisztérium azt mondja, dolgoznak a helyzet javításán.

A szakemberek szerint annyira kevés a szakrendelés és annyira sok a beteg, hogy a szükséges fél-egy óra helyett legfeljebb 5-10 percet tudnak egy-egy betegre fordítani. Ez általában csak a gyógyszerfelírásra elég, gyógyító beszélgetésre már nem. A több százezer betegre alig jut kórházi ágy, és aki bekerül, az sem maradhat, amíg meggyógyul.

Csak rövid ideig éri meg a kórházaknak benntartani a beteget, nem tudják kivárni, amíg megfelelõ módon rehabilitálható lesz, tehát félig gyógyult állapotban kénytelenek elengedni. Ez a gyors visszaesést rejti magában - mondta a Magyar Pszichiátriai Társaság korábbi elnöke. Németh Attila szerint ha ez az állapot tartósan megmarad, akkor csak a sürgõs eseteket tudják majd ellátni, és éppen azok maradnak ellátás nélkül, akiket meg lehetne gyógyítani. Ezért tiltakozik aláírásgyûjtéssel a pszichiátriai betegeket képviselõ Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum.

Fel kell hívni a kormány figyelmét egy ilyen helyzetre, amely már most is van, de sokkal súlyosabb lehet. Ha összegyûlnek az aláírások, átadják az egészségügyi kormányzatnak, és remélhetõleg tárgyalás kezdõdik - mondta Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke.

A minisztériumban annyit közöltek, hogy fontosnak tartják a pszichiátriai helyzet rendezését, ezért több pályázatot is kiírtak és 80 férõhellyel bõvítették a pszichiátriai kórházi ellátást.

Lánchíd Rádió

2009. október 25.:

Nagy bajban a pszichiátria
Kevés a szakember, nagyon sok a beteg

Nincs elég pszichiáter és pszichológus a kórházakban, sok beteget csak félig tudnak ellátni, mások pedig el sem jutnak a szakorvoshoz. Ez ellen tiltakozik egy civil szervezet. Ezért aláírásokat gyûjtenek. A szakminisztérium azt mondja: dolgoznak azon, hogy javuljon a helyzet.

Segítõ beszélgetés a pszichológussal. Erre csak nagyon kevés betegnek van lehetõsége. A szakemberek szerint annyira kevés a szakrendelés és annyira sok a beteg, hogy a szükséges fél-egy óra helyett legfeljebb 5-10 percet tudnak egy-egy betegre fordítani. Ez általában csak a gyógyszerfelírásra elég, gyógyító beszélgetésre már nem. Ráadásul kevés a szakember is. A több százezer betegre alig jut kórházi ágy, és aki bekerül, az sem maradhat, amíg meggyógyul.

"Csak túl rövid ideig éri meg a kórházaknak benntartani a beteget, nem tudják kivárni, amíg megfelelõ módon rehabilitálható lesz, tehát félig gyógyult állapotban kénytelenek elengedni. Ez a gyors visszaesést már magában rejti" - mondta Németh Attila, a Magyar Pszichiátriai Társaság korábbi elnöke.

Németh Attila szerint, ha ez az állapot tartósan megmarad, akkor csak a sürgõs eseteket tudják majd ellátni, és éppen azok maradnak majd ellátás nélkül, akiket meg lehetne gyógyítani. Ezért tiltakozik aláírásgyûjtéssel a pszichiátriai betegeket képviselõ Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum.

"Muszáj a kormány figyelmét felhívni egy ilyen helyzetre, amely már most is van, de sokkal súlyosabb lehet. Ha összegyûlnek az aláírások, akkor át akarjuk adni az egészségügyi kormányzatnak, és reméljük, hogy tárgyalásba kezdenek" - mondta Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke.

A minisztériumban annyit közöltek, hogy fontosnak tartják a pszichiátriai helyzet rendezését, ezért több pályázatot is kiírtak és 80 férõhellyel bõvítették a pszichiátriai kórházi ellátást.

RTL Híradó - Bánhidi Lilla

2009. október 23.:
A PÉF aláírásgyûjtést szervez (legalsó menüpont), mely az MTI hírei között is megjelent.

2009. október 8.:
A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum sajtóközleménye, amelyet a Lelki Egészség Világnapja alkalmából juttatott el a médiának

Mottó: A test fájdalmánál a lélek gyötrelmei a legkínzóbbak

Bent a bárány, kint a farkas?

A "Lelki Egészség Világnapja", ezzel a hangzatos címmel rendezik a honi pszichiátria jeles és jegyzett szervezetei a Lelki Egészség Világnapja alkalmából szervezett programot október 9-én a Vöröskereszt Arany János utcai székházában.

A rendezvény védnökei a teljesség igénye nélkül Székely Tamás egészségügyi miniszter, Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt elnöke, de elõadást tart dr. Medgyaszai Melinda egészségügyi szakállamtitkár is. A meghívót is többek között jegyzõ Magyar Pszichiátriai Társaság "leendõ" (!) elnöke, Dr. Kurimay Tamás magára vállalta az esemény üléselnöki tisztjét is.

Rang rejtve vagy hang rejtve?

Az ülés hamarosan kézzel és józan ésszel is fogható eredményeit senki nem vitatja, mi sem tesszük. Egy cseppnyit visszatekintve azonban kénytelenek vagyunk szóvá tenni néhány apróságot. Tán a véletlenek összjátéka, tán a honi szervezetlenség egekbe szökõ mutatója lehetett az oka annak, hogy a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum nevû szervezet,-mely 1999 óta mûködik, s nevéhez fûzõdik a hálós ágyak rendeleti megtiltásának kezdeményezése is- csak partizán ösvényeken keresztül juthatott a "Paradicsomba szóló" belépõhöz. Mindez pedig történt úgy másfél hete, így a legnagyobb igyekezettel sem lehetett volna érdemben összeállítani egy "ütõs", s a kiszolgáltatott betegek érdekeit szolgáló megszólalást.

Igaz, a meghívó tartalmazott egy kitételt, mely lehetõvé tette az elõzetes jelentkezést, akár személyesen, akár telefonon, emailen, egyet azonban nem: a jelentkezés határidejét, s a meghívó dátumát. Bagatell, tudjuk ezt be ismét a sors szorgos keze közbenjárásának.

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum azonban nem hagyja annyiban a történteket. Hosszas felszólalásokban lehetne ecsetelni a számtalan sebbõl vérzõ egészségügy állapotát, s joggal kiáltanak segítségért azok a betegek, akik nem a magánkórházak, klinikák kivételezett páciensei. Mindnyájan az esztelen és értelmetlen egészségügyi rendelkezések, az egyszerre jelenlévõ hiány és pazarlás áldozatai. Talán mégsem túlzás azt állítani, a lelki-pszichiátriai betegek a legkiszolgáltatottabbak, éppen betegségük mivoltából eredõen. A Fórum azonban az éppen betegségükbõl adódóan leginkább kiszolgáltatott réteget, az emberi jogaikban nem egyszer megsértett, attól megfosztott, a pszichiátriai, lelki betegségben szenvedõket igyekszik segíteni, melynek egyik, ha nem a legfontosabb eleme a hagyományos paternalista orvoslás felszámolása, a különbözõ szakmai és civil szervezetek együttmûködése.

Mindezek érdekében a Fórum az alábbi felhívással fordul az ügyért tenni képes és tudó állampolgárokhoz.

2004. július 12.:
SAJTÓKÖZLEMÉNY
A hálóságyakat betiltották Magyarországon
A Pszichiátria Érdekvédelmi Fórum (PÉF) és az Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány (MDAC) üdvözli a most kihírdetett miniszteri rendeletet a hálóságyak pszichiátriai és szociális intézetekben való alkalmazásának betiltásáról.
A hálóságyak, melyek olyan ráccsal körülvett kórházi ágyak, amelyek korlátozzák az egyén mozgását, jelenleg is léteznek a magyar pszichiátriai gyakorlatban. A hazai Kormány több éves nyomásnak engedve végül olyan lépésre szánta el magát, melynek célja ezen embertelen gyakorlat felszámolása.
2004.VII.6.-án az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Miniszter, Kökény Mihály elfogadta azt a kötelező erővel bíró miniszteri rendeletet, mely alapján jogellenessé vált a hálóságyak használata.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy a korábbi ígéretek szerint erre 2003 végén kellett volna sort keríteni.
Gombos Gábor, a PÉF elnöke hangsúlyozta: „Örömmel vesszük, hogy a hálóságyak ezzel a történelem süllyesztőládájába kerülnek. Ugyanakkor nem került szabályozásra az egyik legsúlyosabb kérdés, azaz a pszichiátriai intézetek dolgozóinak megfelelő felkészítése a veszélyeztető magatartás megelőzésére és a korlátozó eszközök biztonságos alkalmazására, melyeket az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottsága (CPT) alapkövetelményként fogalmazott meg. Nem kétséges, hogy ez közvetlen veszélyt jelent a betegek és a személyzet testi épségére”.

Az MDAC jogi igazgatója, Oliver Lewis kiemelte: „Miután nem sikerült elérni a rendelet végrehajtásának ellenőrzését, kérjük a magyar Kormányt, hogy tegye lehetővé a civil szervezetek szabad belépését az érintett intézményekbe az emberi jogok védelme érdekében. Ennek hiányában félő, hogy nem lesz lehetőség a jogsértések felderítésére, és a szakmai személyzet tovább folytatja a bevett gyakorlatot, büntetlenül.”

John Bowis, az Európai Parlament brit képviselője az európai helyzetet vizsgálva hozzátette:
„Magyarország intézkedése a hálóságyak eltörlése érdekében figyelemre méltó Európában, és követendő példa Csehország, Szlovákia és Szlovénia számára. Az a fajta eljárás, melynek során a magyar miniszter a civil és a szakmai szervezetek bevonásával készítette elő a jogszabályt, ugyancsak mintaként szolgálhat.” A rendelet leszögezi, hogy a korlátozó intézkedések nem akadályozhatják meg a pszichiátriai beteget az ellátás jogszerű visszautasításában, így különösen orvostudományi kutatásban, klinikai vizsgálatban való részvétel elutasításában. A rendelet további pozitívuma, hogy a tartósan, illetve rendszeresen hálós ágyat alkalmazó intézmények esetén a használat végleges beszüntetésének határideje 2005. január 1-je. Ez mérföldkőnek számít azon betegek számára, akik több éven át éltek hálóságyban.

Számukra elsőbbséget élveznek a rendelet végrehajtása során azon intézkedések, melyek rehabilitációjukat szolgálják.
MDAC és PÉF aggályát fejezi ki a rendelet néhány pontjában. Az alábbiakban felsorolt problémák bár a jogszabály előkészítése során napirenden voltak, a rendeletben azonban nem kerültek szabályozásra:
• A Minisztérium tartózkodása attól, hogy az egészségügyi személyzet megfelelő felkészítéséről gondoskodjon, megkérdőjelezi az emberi jogok iránti elkötelezettségét.
• A rendelet nem szól az egyes korlátozó intézkedések maximális időtartamáról, így azokat az alkalmazó intézmények belső eljárásrendjébe utalja, hatékony védelem nélkül hagyva a betegeket.
• A CPT irányelveivel ellentétben nem biztosítja a fizikai korlátozással és elzárással kapcsolatos statisztikai adatok központi gyűjtését és nyilvánosságra hozatalát, lehetetlenné téve ezzel a korlátózó intézkedések használati gyakoriságának ellenőrizhetőségét.
• A rendelet nem ír elő semmilyen, a végrehajtást vagy általában az emberi jogok érvényesülését ellenőrző mechanizmust. Ennek hiányában lehetetlen nyomon követni a rendelet gyakorlati megvalósulását. A kevés számú betegjogi képviselő bevonása önmagában ezt a problémát képtelen megoldani.
• A „tartósan veszélyeztető” magatartást tanusító betegeknek az intézet területén történő mozgáskorlátozását mindössze hetente egyszer írja elő felülvizsgálni.
• A PÉF és az MDAC nem tartja szerencsésnek, hogy a rendelet a potenciálisan veszélyeztető magatartást tanusító betegekkel szemben alkalmazható pszichés megnyugtatást a korlátozó intézkedések közé sorolja .
• Mivel a rendelet kompetenciája csak az intézetben történő korlátozásokra terjed ki, az intézetbe szállítás során a mentők, rendőrök más-más jogszabályok alapján alkalmaznak olykor embertelen és megalázó korlátozó intézkedéseket. Ezek egységes jogi szabályozása a közeljövőben elkerülhetetlen.

Megjegyzés a szerkesztőknek:

A hálóságy rácsokkal ellátott ágy abból a célból, hogy az abba fektetett személy ne tudjon kijönni.
Gyakran tesznek különbséget a hálóval és a fémmel felszerelt ágyak között, mely utóbbinak a kerete és a rácsozata is fémből készült. Mivel a kettő között nincs funkcióbeli eltérés, az MDAC mindkettőre a hálóságy megjelölést használja. A kutatások feltárták, hogy a hálóságyakat Ausztriában készítik.

Mind az Európai Unió, mind az Európa Tanács és az ENSZ helyteleníti a hálóságyak használatát:
Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának végrehajtásával kapcsolatban Szlovákia esetén 2003 augusztásában kiemelte, hogy a hálóságyak használatát haladéktalanul meg kell szüntetni.
Az Európa Parlamentben 2003. december 17-én Günther Verheugen, az EU Bővítési Biztosa John Bowis kérdésére adott válaszában hangsúlyozta: „Véleményem szerint olyan jelenséggel foglalkozunk, amely bepillantást enged a pszichiátria néha tragikus történetébe, és amelynek sokkolóan kellene hatnia ránk. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk, hogy ilyen módszereknek nincs helye a modern pszichiátriában. Ezen okból a Bizottság mindent el fog követni hatáskörén belül az ügy kivizsgálása érdekében, és mindaddig nem nyugszunk, amíg az utolsó hálóságy is el nem tűnik ezekből az országokból.”
Az Európa Parlament a 2002-es évi „Emberi jogok a világban” elnevezésű éves jelentésében kiemelte, hogy „...különösen aggódik a hálóságyak további használatáért... számos kelet- európai országban.” A jelentés felhívta az egyes államokat „ezen megalázó és embertelen gyakorlatnak a késedelem nélküli megszüntetésére.” (EU dokumentáció 2002/2011(INI)).

Az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottsága közvetlenül felszólította azon országokat, melyekben a hálóságyak még megtalálhatóak, hogy haladéktalanul vonják ki azokat a gyakorlatból. A Bizottság 2000-ben Szlovákiában végzett vizsgálatait követően a küldöttség jelentése szerint „a (meglátogatott szociális otthonok) hálóságyban elhelyezett lakói egy részének helyzete egyszerűen gyalázatos.” A jelentés felszólította Szlovákiát a hálóságyak használatának azonnali megszüntetésére.
A Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány (MDAC) egy nemzetközi civil szervezet, amely a pszichés problémával és értelmi sérültséggel élõ emberek jogait terjeszti és védi Közép- és Kelet-Európában és Belsõ-Ázsiában. Az MDAC mûködésének elsõdleges célja, hogy javítsa a mentálisan sérült emberek életminõségét bírósági perek, kutatások és nemzetközi jogi képviselet útján. Az MDAC az Európai Tanácsban résztvevõ státusszal rendelkezik és együttmûködõ szervezete a Nemzetközi Helsinki Szövetség az emberi jogokért elnevezésû szervezetnek. További információk az MDAC honlapján találhatóak.
2003 júniusában az MDAC közreadott egy jelentést “Hálóságyak: Embertelen és lealacsonyító bánásmód négy Európai Unióhoz csatlakozó országban” címmel a hálóságyak pszichiátriai intézetekben és szociális otthonokban való alkalmazásáról Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon és Szlovéniában.
A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) www.pef.fw.hu magyarországi pszichiátriai önsegítő szervezetek és reformszakmai alapítványok szövetsége. Célja az emberi jogok monitorozása és előmozdítása a magyar elmeegészségüggyben. A PÉF döntéshozó testületeiben többségben vannak azon aktivisták, akik maguk is felhasználói (voltak) az ellátórendszernek.

2001 szeptemberében a PÉF jelentést készített az emberi jogok érvényesüléséről 52, magyar mentális betegek elhelyezésére szolgáló „szociális otthonban”. A kutatás során azidőtájt 20 hálóságyat találtak a szociális otthonokban és (az ÁNTSZ hivatalos adatai szerint) 100-at a kórházakban.

2004. július 10.:
A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum álláspontja a "Hálóságy"-rendeletrõl

ÁLLÁSPONT

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) álláspontja a 60/2004 (VII. 6.) EszCsM rendeletérõl a pszichiátriai betegek intézeti felvételének és az ellátásuk során alkalmazható korlátozó intézkedések szabályairól.

A PÉF üdvözli a pszichiátriai betegekkel szemben alkalmazható korlátozó intézkedések jogi szabályozásának megszületését. Álláspontunk szerint egy - legtöbb pontjában a nemzetközi emberi jogi és szakmai sztenderdeknek megfelelõ szabályozás jött létre.

A PÉF külön kiemeli a rendelet alábbi pozitívumait:

• A rendelet megszületését több körben folytatott civil és szakmai egyeztetés elõzte meg.
• A tényleges korlátozó intézkedések lehetõség szerinti megelõzését célozza.
• Tiltja a hálóságyak és más embertelen és megalázó korlátozó eszközök alkalmazását.
• Kiemeli, hogy a korlátozó intézkedés nem akadályozhatja a beteg jogát ellátás visszautasítására, különösen az orvostudományi kutatásban illetve gyógyszerkipróbálásban való részvétel visszautasítását.
• A szociális intézményekben "életvitelszerûen" alkalmazott hálóságyak kivonására ésszerû adaptációs idõt ad, megelõzve az ellátottak épségét veszélyeztetõ pánik helyzeteket.
• 18 év alatti és terhes személyekre a testi kényszerítés, rögzítés, lekötözés és elkülönítés orvosi felülvizsgálatának gyakoriságára a felnõttekénél szigorúbb (2 óránkénti) követelményt szab meg.

Ugyanakkor a PÉF aggályát fejezi ki a következõkkel kapcsolatban:

• A rendelet nem ír elõ képzettségi követelményt az egyes korlátozó intézkedések végrehajtóival szemben. Ez, különösen testi korlátozás esetén a beteg épségét és életét veszélyeztetheti.
• Az egyes korlátozó intézkedések maximális idõtartamát belsõ intézményi eljárásrendbe utalja, ami egy alapvetõ szabadságjog korlátozásánál megengedhetetlen önkényességhez vezethet.
• Nem biztosítja a fizikai korlátozással és elzárással kapcsolatos statisztikai adatok központi gyûjtését és nyilvánosságra hozatalát. Ugyancsak nem rendelkezik a rendelet végrehajtásának civil kontrolljáról, melyet több szervezet elengedhetetlennek tartott és tart. 
• A tartósan veszélyeztetõ magatartást mutató, demens és értelmi fogyatékos betegeknek az intézet területén történõ mozgáskorlátozását hetenként írja elõ felülvizsgálni. Ez adott esetben aránytalan, indokolatlan és súlyos szabadságkorlátozást jelenthet. Például a beteget a kórterembe zárhatják egy hétre is orvosi felülvizsgálat nélkül.
• A PÉF nem tartja szerencsésnek, hogy a rendelet a pszichés megnyugtatást a korlátozó intézkedések közé sorolja. A megnyugtatás éppen a veszélyeztetõ magatartás megelõzését szolgálja.

Ugyan e rendelet kompetenciája csak az intézetben történõ korlátozásokra terjed ki, a PÉF felhívja a figyelmet arra, hogy az intézetbe szállítás során a mentõk, rendõrök más-más jogszabályok alapján alkalmaznak - olykor embertelen és megalázó - korlátozó intézkedéseket. Ezek egységes jogi szabályozását a közeljövõben elkerülhetetlennek tartjuk.

 2004. január 14.:
A PÉF a korlátozó intézkedésekrõl:
A hálóságyakat jogszabályban kell tiltani

Hálóságy-Népszabadság, Szabó Barnabás felvétele

Lehet-e hálóságyak nélkül pszichiátriai betegeket ellátni?

A PÉF azonosul azzal a nemzetközileg egyre inkább terjedõ állásponttal, miszerint a pszichiátriákon alkalmazott kényszerítõ, korlátozó intézkedések a terápia csõdjét jelentik (Stefan, Susan, "Perspectives From the Field: Legal and Regulatory Aspects of Seclusion and Restraint in Mental Health Settings," Networks (Special Edition, Summer/Fall 2002), p. 4; [1] "Focus on States: Pennsylvania Leads the Way in Reducing the Use of Seclusion and Restraint," Networks (Summer 1999), p. 4.; "Improper Restraint or Seclusion Places People at Risk," United State General Accounting Office Report to Congressional Requesters, September 1999 as quoted in "Current Issues in Seclusion and Restraint," Office of the Ombudsman for Mental Health and Mental Retardation of the State of Minnesota, (12 December 2002) ). A PÉF alaptó szervezetei már a Fórum megalakulása elõtt javaslatokat tettek a korlátozó intézkedések megelõzésére, a hálóságyak betiltására.
A PÉF üdvözölte a Periféria füzetekben megjelent módszertani útmutatót, amely a veszélyeztetõ állapot kialakulásának idõben történõ felismerését, egyénre szabott de-eszkalációs technikákat, egyszóval a megelõzést helyezi elõtérbe. Ugyanakkor egyértelmûen állást foglalt a hálóságyak tiltásáról. A módszertani útmutatónak azonban kötelezõ ereje nincs, másrészt csak a szociális intézményekben ellátottakra vonatkozik.
Az Alkotmánybíróság ismeretes döntése nyomán az Egészsgügyi törvény módosult, azonban a pszichiátriákon alaklmazható korlátozó, kényszerítõ intézkedések részletes szabályozását külön jogszabályra utalja.
A PÉF - a nyilvánosság elõtt is - üdvözölte a felgyorsult szabályozási folyamatot. Azonban a sajtóban egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg arról, hogy mit is fog tartalmazni a miniszteri rendelet.
A PÉF több ízben kifejtette, hogy a veszélyeztetõ állapot kialakulásának megelõzését tartja követendõ fõszabálynak. Ehhez a szakdolgozók továbbképzése szükséges. Krónikus, rehabilitációs és szociális intézményekben az ellátottak felkészítése, egyénre szabott de-eszkalációs terv készítése is szükséges. Magyarországi pszichiátriai betegotthonban végzett modellkísérlet is igazolta, hogy ezen módszerekkel a kényszertõ intézkedések száma jelentõsen (mintegy harmadára) csökkenthetõ (Hejõbába). Mindezt nem azon az áron sikerült elérni, hogy a fizikai kényszerítés helyett kémiai kényszerintézkedést alkalmaztak.
Mindenféle kényszerintézkedés során számolni kell traumatizációval. A korlátozó intézkedések során fontos, hogy a páciens ne büntetve érezze magát, a személyzettel folyamatos kommunikációban lehessen. Az egyéni terv azt is lehetõvé teszi, hogy a páciens számára legkevésbé traumatizáló korlátozásra kerüljön sor, ha a megelõzés eredménytelennek bizonyult.
Fontos a kényszerítõ, korlátozó intézkedések egységes dokumentálása, ennek a személyi egészségügyi ill. ápolási gondozási dokumentációtól elkülönítetten is való tárolása. A korlátozó intézkedések után annak a személyzet és az ellátottak (nagycsoport) körében való megbeszélése, kiértékelése szintén elengedhetetlen.
A PÉF nem ért egyet azzal, hogy bizonyos korlátozó eszközöket nevesítetten nem szabad tiltani. A hálóságy nem véletlenül váltott ki hazai és nemzetközi emberi jogi körökben kiemelt tiltakozást. Egyrészt a tényleg veszélyeztetõ állapotú páciensnek túl nagy mozgásteret enged, másrészt nem feltétlenül igényli a személyzet folyamatos megfigyelését. Ez utóbbi pedig alapkövetelmény minden korlátozó intézkedésnél.
A hálóságy ugyanakkor lehetetlenné teszi a megnyugtató, adott esetben nonverbális kommunikációt a személyzet részérõl, ez pedig akadályozhatja a de-eszkalációt, adott esetben tovább növelheti a páciens agitációját. A Mental Disability Advocacy Center tanulmányában (2003) közölt, hálóságyat megtapasztalt páciensekkel készített interjúk mindezt jól illusztrálják.
A hálóságy az Európa Tanács Kínzás Ellenes Bizottsága szerint is megengedhetetlen, embertelen és megalázó bánásmódnak minõsül. 1999-ben írt, és 2001-ben publikált jelentésükben egyértelmûen felszólították a magyar kormányt az összes hálóságy kivonására.
Nem csak a Kínzás Elleni Bizottság, és nem csak civil szervezetek szálltak síkra a hálóságyak beszûntetéséért. Az Európa Parlament felszólította az EU csatlakozó országokat ezen embertelen, megalázó bánásmód azonnali megszûntetésére (2003). Szlovákia vonatkozásában az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is a hálóságyak embertelen, megalázó voltára hívta fel a figyelmet, és használatuk beszûntetését követelte (2003).
Az EU csatlakozó országok közül Magyarországon történt a legtöbb pozitív fejlemény a hálóságyak számának csökkentése terén. A teljes megszûntetéshez azonban elengedhetetlennek tartjuk a hálóságyak nevesített jogszabályi tiltását. Ellenkezõ esetben egy embertelen és megalázó bánásmód továbbra is legális lehet a hazai pszichiátriákon, amely jogsértéssel szemben a sértettek és a jogvédõk kénytelenek lesznek nemzetközi fórumokhoz fordulni.
A hálóságy mára szimbólum lett. A kényszerítésen alapuló, a mentálisan zavart embert passzív tárgtynak tekintõ ódivatú elmegyógyászat szimbólumává. Érthetetlen számunkra, hogy a jogszabályi tiltás nem jött létre.
A hálóságyak megszûntetése szükséges, de nem elégséges intézkedés. Hazai modellkísérletek (l. pl. "Tanulmány a veszélyeztetõ állapot kezelésére", B.A.Z Megyei Önkormányzet Pszichiátriai Osztálya, Hejõbába), valamint a pszichiátriai gondozók tapasztalatai mind összecsengenek a bevezetõben hivatkozott külföldi adatokkal.
A PÉF a jövõben is segíteni kíván a pszichiátriai intézményrendszer humanizálásában, lehetõségeihez mérten.

Gombos Gábor

2003. július 29.:
Budapesti Nap: Fórum a hálós ágyak alkalmazása ellen

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fó­rum (PÉF) rendkívüli tájékoztatót tartott minap a társaság VIII. kerületi székházában. Az eszmecsere sürgősségét az adta, hogy még az európai uniós csatlakozás előtt szorosabban be kell kapcsolódni a fogyatékkal élők jogairól szóló EU-s előzetes egyeztetés­be. Gombos Gábor, a PÉF társelnöke hangsúlyozta: összefogás nél­kül a jövőben hazánk csak mint­egy felhasznalója lesz az egyez­ménynek, aminek létrejöttébe rajta múló okok miatt nem szólt bele.
A tárgyaláson elhangzott még: Magyarországnak sürgősen javítani kell az úgynevezett hálóságy helyzeten. A szakmai körök­ben hálóságynak nevezik azt az ágyat, amit acél vagy egyéb hálóval vesznek körbe, amely erősen akadályozza a beteg mozgását. Hazánkban, a 2001-ben tartott részleges felmérésben nyolc otthonban 21 hálós ágyat regisztráltak, amelyek többségét azóta a pszichiátriai intézetekben más, humánusabb módszerekkel váltottak ki.

A társelnök felhívta a figyelmet arra, hogy számos kórházat nem tudtak megvizsgálni, de tudomásuk van arról, sok­ban még mindig használják a hálós ágyakat. A szakma szerint e speciális fekhelyeket az ápoló személyzet képzésével ki lehet és ki is kell váltani, hiszen azok­nál a betegeknél, akiknél ezen eszközt használják, felismerhetők azok a tünetek, amelyek egy esetleges roham előtt jelentkeznek.

2003. július 21.:
A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum sajtóközleménye az ENSZ fogyatékkal élők jogait védő és előmozdító tervezett egyezményéről tárgyaló ENSZ Ad Hoc Bizottság üléséről, New York, 2003. június 16-27., valamint a „hálóságy problémáról” továbbá az EU csatlakozás magyarországi elmeegészségügyre gyakorolt lehetséges hatásairól

Kulcsszavak: emberi jogok, fogyatékkal élők, esélyegyenlőség, antidiszkrimináció, ENSZ emberi jogi konvenciók, hálóságy probléma, magyarországi elmeegészségügy, EU csatlakozás

1. Az ENSZ Közgyűlése 56/168-as határozatával (2001. december 19.) létrehívott egy Ad Hoc Bizottságot, melynek feladata hogy egy, a fogyatékkal élők jogairól szóló nemzetközi emberi jogi egyezményre tegyen javaslatot. E bizottság második ülésszakára 2003. június 16. és 27. között New Yorkban, az ENSZ Székházában került sor. A magyar Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) társelnöke a Pszichiátria Használóinak és Túlélőinek Világhálózata delegáltjaként1 részt vett a tanácskozáson. Az ülésszakon az ENSZ tagállamok képviselői, kormányközi szervezetek delegáltjai, emberi jogi és fogyatékkal élőket képviselő civil szervezetek szakértői dolgoztak együtt egy jogilag kötelező érvényű, emberi jogi alapú, minden fogyatékos csoportot átfogó nemzetközi egyezmény kimunkálásán.

Széleskörű egyetértés alakult ki az elmúlt évtizedekben arról, hogy a fogyatékkal élők emberi jogait (civil, politikai, gazdasági, szociális és kulturális) valamint alapvető szabadságait az ENSZ meglévő emberi jogi egyezményei nem védik kielégítően. Az ENSZ emberi jogi egyezményeinek története is mutatja, hogy a minden embert ember mivoltánál fogva megillető emberi jogok gyakorlati érvényesítése a társadalom különösen hátrányos helyzetű csoportjai számára szükségessé teszik az egyetemes jogok különös értelmezését, „lefordítását” az illető csoport sajátos helyzetének megfelelően. Így jött létre -többek között- a faji megkülönböztetés minden formáját megtiltó egyezmény, a nők elleni megkülönböztetés minden formáját megtiltó konvenció és a gyermekek jogait biztosító ENSZ egyezmény.
A világon élő mintegy 600 millió fogyatékkal élőt mindeddig nem védi hasonló, kötelező erejű nemzetközi dokumentum. Az Ad Hoc Bizottság második ülésszaka erőfeszítéseket tett egy ilyen egyezmény kidolgozására.
Magyarországon a fogyatékkal élők esélyegyenlőségét védő törvény -bár megalkotása jelentős előrelépés volt-, több szempontból sem felel meg azon nemzetközi folyamatoknak, amiket az Ad Hoc Bizottság ülése is tükröz. Egyrészt a kikényszeríthető jogokon alapuló megközelítés még keveredik benne a szociális, jóléti, jótékonysági megfontolásokkal. Másrészt a fogyatékosság, akadályozottság fogalmát a nemzetközi trendeknél sokkal szűkebben értelmezi, így egyebek mellett a pszichiátriai problémával élőket sem foglalja magába.
A nemzetközi fogyatékosjogi mozgalmakban a pszichiátriaviselt emberek szervezetei egyre jelentősebb szerepet játszanak. Az ülésszakon a magyarországi civil szektor -és így Magyarország- egyetlen jelenlevő képviselője a PÉF társelnöke, Gombos Gábor volt.

2. A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum összhangban a nemzetközi emberi jogi normákkal, különös súllyal szeretné a figyelmet felhívni arra a tényre, hogy Magyarországon napjainkban is emberek tucatjait kényszerítik ún. hálóságyakba, holott a CPT (Embertelen és Megalázó Bánásmódot Vizsgáló Bizottság) 1999-ben azonnali intézkedésre szólította fel a Magyar Kormányt a törvényi tiltás elrendelése érdekében. A Bizottság távozása után 2000 végén a törökszentmiklósi pszichiátriai otthonban egy ápolt halálra égett, mert a lelakatolt hálóságyból nem tudott kijutni. 2003-ban Magyarországon még tömegesen találhatók hálóságyak.
3. A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum fel szeretné hívni a figyelmet hazánk EU csatlakozásának a magyarországi elmeegészségügyre gyakorolt lehetséges hatásaira. Ezen belül a deinstitucionalizációra, valamint a pszichiátriaviselt emberek által kontrollált programokra, beleértve az általuk végzett folyamatos és rendszeres emberi jogi monitorozást.

2003. január 12:
SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ
A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) szövetségi formában tevékenykedik magyar és nemzetközi érdekvédelmi, emberi jogi területen a pszichiátriai betegeket segítve. Munkánkhoz az írott és elektronikus média segítségét mindig is elvártuk és a szükséges információkat megadtuk.
2002. novemberében tudomásunkra jutott, hogy a tápiógyörgyei pszichiátriai betegek otthonában pénzügyi szabálytalanságokat találtak az ápoltak munkájának ellentételezése, illetve a kifizetés metodikája tárgyában. Emiatt ott az ápoltak foglalkoztatását beszüntették és az ügyben az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa vizsgálatot indított.
Az ajánlás több más szempont mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövedelemmel való rendelkezés az ápoltakat munkájuk után megilleti és a helyes gyakorlat kimunkálására, valamint a megállapított rossz gyakorlat korrekciójára szólította fel az intézményt.
Ugyanakkor az eset kapcsán az ország 52 hasonló otthona közül számosban a foglalkoztatást, különösen a cselekvőképességet kizáró gondnokolt ápoltak esetében megszüntették, ami ellentétes az ombudsmani ajánlással, de a szakma és az érdekvédelem álláspontjával is, valamint nem segíti, hanem hátráltatja az ápoltak állapotának javulását, illetve mindennapi életét és természetesen jelentős jövedelem csökkenést is eredményez.
Emiatt az ombudsmanhoz fordultunk. Lenkovics Barnabás válaszában kifejtette, hogy mindenekelőtt való, hogy a szabálytalanságok megszűnjenek. Leszögezi, hogy “(a) foglalkoztatottság magas szintje egyértelműen pozitív az ellátottak személyiségének kibontakozása szempontjábol.” Egyik lehetséges megoldásként pedig felveti az ombudsman, hogy megoldás lehet, ha a bíróság az érintettek cselekvőképességét a jövedelem 50%-a tekintetében is korlátozza, azaz úgy dönt, hogy a gondnokolt teljes munkakeresményét a gondnok kezelje.
Ezt a következtetést teljesen megalapozatlannak és elvetendőnek ítéljük meg, mivel számos ponton visszalépést jelent és egyúttal elfogadhatatlan az ápoltak önrendelkezése szempontjából (is). A vizsgálat óta kialakult gyakorlat pedig túlmutat az egyébként is jelentős problémán, hogy az ápoltak, akik szívesen és hasznosan dolgoznának, ezt nem tehetik, ugyanis nyilvánvalónak tűnik, hogy sok otthonban azért állították le a foglalkoztatást, mert a gazdálkodás és az ezzel kapcsolatos gyakorlat más intézményekben is valószínűleg szabálytalan, tehát sürgős tennivalók akadnak, ha azt kívánjuk, hogy az ápoltak (legalábbis a foglalkoztatás és az ezzel együtt járó jövedelemszerzés tekintetében) emberi módon élhessék, egyébként is igen nehéz életüket.
Szövetségünk a sajtó szíves érdeklődése esetén minden segítséget megad ahhoz, hogy ezen kiszolgáltatott emberek körülményein közösen segíthessünk.

Budapest, 2003. januar 12.