Sajtófigyelő

A PÉF oldalán lezajlott egyéb kisebb-nagyobb változtatásokkal együtt a sajtófigyelő menüpont is kicsit átalakult. Mivel már rengeteg cikk olvasható itt, ezért nehézkessé vált az itt való navigálás. A könnyebb felhasználás érdekében mostantól csak a cikkek címe látható az oldalon, és a felhasználó az őt érdeklő anyag címére kattintva böngészheti annak tartalmát, közvetlenül a cikk címe alatt.

Szülei nélkül hallgattak ki egy 14 éves fiút a rendőrök

2017. október 31. | Joób Sándor

Súlyos visszásságot okozott a szolnoki rendőrség, amikor megfelelő jogalap nélkül állított elő és hallgatott ki tanúként egy 14 éves, enyhe értelmi fogyatékos gyermeket, állapította meg az alapvető jogok biztosa. Székely László arra hívta fel a figyelmet, hogy a szülőnek joga van jelen lenni a kiskorú tanú kihallgatásán.

Az ombudsman hivatala az MTI-nek küldött közleményben azt írta: egy 14 éves fiú édesanyja fordult az alapjogi biztoshoz. Beadványában azt kifogásolta, hogy a Szolnoki Rendőrkapitányság rendőrei a fiát az ő tudta és értesítése nélkül állították elő, első kihallgatásán sem védő, sem ő nem lehetett jelen. A nő azt állította: fiát a rendőrök megverték és ezzel arra kényszerítették, hogy ismerjen be egy bűncselekményt.

Az ombudsman vizsgálatot indított az ügyben, a beadvány bántalmazásra vonatkozó részét pedig elküldte a Központi Nyomozó Főügyészségnek.

A rendőrség szerint a gyermeket szóban idézték be, majd bekísérték a rendőrségre. A büntetőeljárási törvény azonban kimondja, hogy a 14 évnél idősebb kiskorút közvetlenül kell beidézni, az idézésről pedig a szülőt tájékoztatni kell. Az anya nem tudott az idézésről, ezt cáfoló dokumentumot a rendőrség sem mutatott be.

Az ombudsman megállapította, hogy a szülő értesítésének elmulasztásával végrehajtott idézés nem egyeztethető össze a gyermek legjobb érdekének megfelelő eljárás elvével, valamint sérti az érintett gyermek tisztességes eljáráshoz való jogát. Arra is felhívta a figyelmet, hogy gyermek kihallgatásakor a szülő értesítését és jelenlétének biztosítását még az eljárás halaszthatatlansága miatt sem lehet mellőzni.

Székely László szerint nem zárható ki, hogy a rendőrség úgy akart információt szerezni egy ügyben, hogy tanúkihallgatás formájában valójában gyanúsítotti kihallgatást végzett. Az alapvető jogok biztosa az illetékes rendőrségi és ügyészségi vezetők intézkedését kérte ahhoz, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló esetek.


Forrás: index.hu


Bezárja a kormány az összes gyermekotthont

2017. október 20. | Magyar Idők

Három éven belül a kormány a még megmaradt 13 nagy létszámú gyermekvédelmi otthont is bezárja, és korszerű körülmények között helyezi el lakóikat, illetve szorgalmazza nevelőszülőkhöz kerülésüket – közölte Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár csütörtökön egy szegedi konferencián. Az idén és jövőre jelentősen bővítik a nevelőszülők számát is - írja a Magyar Idők.

"A gyermekvédelmi szakellátás legfontosabb feladata, hogy a 23 500 állami gondozásban élő gyermek valóban életre szóló esélyt kapjon. Ennek legfontosabb eszköze a közösségbe ágyazás" – idézte a lap a szakpolitikus szavait.

Szerdán az államtitkár Mátészalkán járt, ahol a gyermekotthon helyett létrehozandó 24 férőhelyes leánylakóotthon alapkőletételén vett részt.

Czibere Károly szerint a szocializmusban az állami gondozás egyet jelentett az elkallódással, és most igyekeznek visszaadni a társadalomnak azt a hitet, hogy ma már az állami gondozás valóban fel tudja készíteni a gyermekeket az önálló, teljes életre. Párhuzamos társadalmak helyett befogadó társadalmat hoznak létre, erről szól a városok szélén, a társadalomtól elkülönítetten létrehozott gyermekvárosok bezárása, a gyermekek elhelyezése 8–12 személyes lakásotthonokba vagy a családias körülményeket biztosító nevelőszülői szolgálatnál.

Arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban állami gondozásba került tizenkét évesnél fiatalabb gyermekek már nem intézményekbe, hanem nevelőszülőkhöz kerültek. Erről a Magyar Időknek úgy nyilatkozott: a nevelőszülői hálózatokat egyházak, civil és állami szervezetek működtetik, a megnövekedett igények miatt ők maguk próbálják a saját rendszereiket bővíteni hirdetésekkel, nyílt napokkal, tréningekkel. A kormány a gyermekotthonok felszámolásával párhuzamosan 400 millió forintot biztosít 2560, a rendszerbe újonnan belépő nevelőszülő kiképzésére, továbbá 500 millió forintot a már ezzel foglalkozók továbbképzésére. A nevelőszülői díjak mértéke néhány éve még 15 ezer forint körül volt, 2018-ban ez az összeg átlépi majd a 60 ezer forintot – ismertette az államtitkár.

Czibere Károly a szegedi konferencián arról is beszélt, hogy a gyermekek boldogságára és biztonságára épül a jövő Magyarországa. Ezért a kormány minden eszközzel fejleszti a gyermekeket segítő és támogató rendszereket. Ezek közül kiemelte a családtámogatási rendszer folyamatosan bővítését, amelynek köszönhetően ma Magyarország – GDP-arányosan – az OECD átlagának kétszeresét költi a családok támogatására. A politikus a felzárkóztatáspolitika területén tett lépések között említette a három év alatti gyermekek és édesanyjuk számára napközbeni szolgáltatásokat nyújtó Biztos kezdet gyermekházak rendszerének bővítését, a három év felettiek óvodáztatásának kötelezővé tételét, az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztését, valamint azt is, hogy az első kilenc évfolyamon valamennyi diák ingyen kapja a tankönyveit.

"A 2018-as tanévkezdettől minden járásban kötelezővé válik az iskolai és óvodai szociális munka, az új szolgáltatáshoz a kormány 5,6 milliárd forintot biztosít" – tudatta az államtitkár. Ismertetése szerint 2018-ban 16 százalékkal emelik a gyámhatóságnál dolgozók ügyintézők, 30 százalékkal a gyermekjogi képviselők és 10 százalékkal a gyermekvédelmi szakértői bizottságokban dolgozók létszámát. Mintegy harminc százalékkal – 630-ról 800-ra – bővítik a speciális szükségletű gyermekek számára biztosított férőhelyeket is. Az államtitkár megjegyezte, az ágazatban az elmúlt négy évben 50 százalékkal – a 2013-as 143 ezer forintos átlagról 212 ezer forintra – növekedtek a bérek - írta a Magyar Idők.


Forrás: inforadio.hu


Judit: Öngyilkos leszek, ha elveszik a kiskutyámat

2017. szeptember 22. | Admin

Harminc éve áll gyógyszeres kezelés alatt Judit, akinek egész életét megkeseríti a depresszió. A szociális munkásként dolgozó nőnek ennyi év gyötrelem és hét öngyilkossági kísérlet után a kiskutyája hozott megnyugvást és örömöt az életébe. Most viszont döntésre kényszerítik: vagy a lakása, vagy a kutyája.

- Csecsemőkora óta velem van, nekem nincs senkim, csakis ő. Ő az én gyermekem, semmi pénzért nem mondok le róla – kezdi Judit felháborodottan. – Hét évvel ezelőtt, amikor még nem volt kutyám, igényeltem egy önkormányzati bérlakást, amit csak nemrég kaptam meg. Itt ért a meglepetés: időközben hoztak egy új rendeletet, aminek értelmében nem vihetem oda magammal a kutyusomat, mert ront a lakás állapotán. Nem hittem a fülemnek! Bármit is mondtam, hatástalan volt, hiába magyaráztam, hogy harminc éve küzdök a depresszióval, többször véget akartam vetni az életemnek, legutóbb az ereimet próbáltam felvágni. Sajnos stressz hatására hajlamos vagyok rá.

Judit nem titkolja, hogy nem volt egyszerű élete:

– Intézetben nevelkedtem, megjártam a javítót, ittam, amit el lehet képzelni. Ez a kutya az első hozzám közel álló élőlény a környezetemben, aki hat éve megváltoztatta az életemet. Azóta nem járok sehova, csak mi vagyunk egymásnak, és most elvennék tőlem. Ha így lesz, kiugrom a hetedikről – sírja el magát.

Judit most úgy igyekszik megoldást találni, hogy a pincsi-tacskó keveréket megpróbálja akkreditált terápiás kutyává nyilváníttatni, de itt nem állna meg.

– Mi lesz másokkal? Nem csak én szeretem a kis kedvencemet. Embertelen ilyet megszabni bárkinek. Hát ezeknek soha nem volt semmilyen állat az életükben? Harcolok, hogy felismerjék, ez így nincs rendjén. A Bors kereste a dunántúli város önkormányzatát, hogy megtudjuk, tényleg így szól-e a rendelet, de semmit sem óhajtottak nyilatkozni az ügyben.


Forrás: bors.hu


Négy embert gyanúsítanak a pszichiátrián meghalt csecsemő ügyében

2017. szeptember 11. | Admin

A rendőrség négy embert hallgatott ki gyanúsítottként amiatt, hogy 2015 márciusában a Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályán egy vajúdó nő nem kapott orvosi segítséget és a csecsemője meghalt, írja a Zoom.hu.

A rendőrség a portál kérdésére azt válaszolta, hogy két ember foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt, másik kettőt pedig foglalkozás körében elkövetett halált okozó veszélyeztetés miatt.

Mint megírtuk, 2015 márciusában a kórház pszichiátriai osztályán szült egy nő, aki vajúdásához nem kapott orvosi segítséget, és a gyermek meghalt. A kórház azt állította, hogy a gyermeket az anya holtan hozta világra, de t öbb beteg állítása szerint megszületése után felsírt, és megpróbálták újraéleszteni.

Az újsághírek alapján Székely László ombudsman átfogó vizsgálatot indított. A vizsgálat megállapította, hogy a gyermek nem halva született, hanem a körülmények miatt vesztette életét. A jelentés szerint a pszichiátriai osztály alkalmazottai nem vették észre sem a vajúdást, sem a szülés megindulását, annak ellenére, hogy a nőt a krízismegfigyelőben helyezték el, ahol szigorú megfigyelés alatt kellett volna tartaniuk. A nő pelenkázva volt és le is kötözték, csak akkor siettek segítségére, amikor a gyermek feje és karja már látható volt.

Az ügyet először közigazgatási eljárásban vizsgálták, majd nyomozás indult.


Forrás: index.hu


„Ennél a betegek többet érdemelnek” – A pirula nem elég a gyógyuláshoz

2017. július 12. | Kun J. Viktória

Magyarországon szinte egyedülálló színvonalú kórházi és ambuláns részleget adtak át nemrég az Egyesített Szent István és Szent László Kórház égisze alatt. Az onkológiai osztály főorvosa azt mondja: a betegek gyógyulását a kezelések minőségén túl az őket körülvevő környezet ugyanannyira befolyásolja. A világ legjelentősebb onkológiai konferenciáján is felmérésekkel igazolták, hogy a támogató környezet nagyban növeli a terápia hatékonyságát.

Nem kórházban, inkább egy modern művészeti galériában érezhetjük magunkat, amikor az Egyesített Szent István és Szent László Kórház vadonatúj onkológiai részlegébe lépünk. A falakon értékes kortárs alkotások, az egy- és háromágyas szobákban a megszokott fehér helyett barnára pácolt fabútorok, tévé, légkondi, wifi, külön fürdő. Bodoky György professzor évekkel ezelőtt határozta el: változtat azon a megszokott miliőn, amely betegeit nap mint nap zsúfolásig telt rendelőjében vagy az osztályán fogadja. Egyedülálló összefogás indult el: állami, kórházi, alapítványi finanszírozással, valamint magánemberek adakozásából 400 millió forintos beruházással készült el az új komplexum.

– Sokáig nagyon rossz körülmények között fogadtuk a betegeinket, a kórtermek állapota szomorú ellentétben állt az onkológián folyó nemzetközileg is elismert szakmai munkával. Ha valaki belépett az elöregedett épületbe, biztosan nem az volt az első gondolata, hogy jó kezekbe került. Holott a legjobb gyógyszerek mellett a körülmények is meghatározók a gyógyulásban – mondja Bodoky György.

A centrumvezető főorvos osztályán kezelték Esterházy Péter írót is.

– Kisétáltunk a kórház parkjába, körülnézett, és annyit mondott, hogy „ennél a betegek többet érdemelnek”. Ez a mondata is erőt adott, hogy a célunk minél hamarabb megvalósuljon. A kezelések során Esterházy Péter és családtagjai megismerték a centrumot támogató betegszervezet és az alapítványok szerteágazó munkáját is, ezért az író halálát követően azt kérték: gyászolói, tisztelői ne vigyenek virágot a temetésre, annak árából inkább a betegeket támogassák. Az adományokból alakították ki a centrum melletti parkot, hogy barátságosabbá tegyék az onkológia környezetét is.

Persze a méltó körülmények és a biztos szakmai háttér együttese még mindig nem elegendő a túléléshez.

Hegedüs Andrea négy évvel ezelőtt talált csomókat a mellében. A leletek mindvégig negatívak voltak, orvosa mégis a műtét mellett döntött. A kiírt időpont előtt kiderült, jól tette, mert az újabb vizsgálat már kimutatta: rosszindulatú az egyik elváltozás. Emlőmegtartó műtéten esett át, kapott sugárterápiát, majd a két mellét egymáshoz igazították.

– Jót tett a lelkemnek, negyvenévesen újra hittem a nőiességemben, növelte az önbizalmam. Csakhogy két évre rá kiderült: BRCA2 mutációm van, amit titkon sejtettem. Anyai ágon minden felmenőm mellrákban halt meg, egészen fiatalon. Úgy döntöttünk, mindkét mellemet leveszik, és egyúttal minden más női szervemet is eltávolítják, megelőzendő a bajt.

El lehet képzelni, mit jelent ez egy nőnek, én mégis szerencsésnek gondolom magam. A családom, a kollégáim nemcsak támogattak, de jól kezelték az érzelmi hullámzásomat is. Mindig mellettem álltak, ahogy a sorstársaim is: rengeteget köszönhetek az egyesületi közösségnek. Fura, de amin keresztülmentem, segített abban, hogy alapjaiban változtassam meg az életemet. Korábban nem voltak barátaim, de a betegség, a kapott támogatás megnyitott – meséli Andrea, aki ma már a Mellrákinfó Egyesület önkéntese. Sajnos találkozott olyan betegtárssal is, aki minden kisebb fájdalomnál a legrosszabbra gondolt, elfordult az orvosoktól, a betegsége kiújult, s ma már nem él.

– De van, aki tudott váltani. Végső kétségbeesésében amiatt, hogy a döntések a feje fölött születtek, új orvost keresett, más kórházat, ahol megfogták a kezét. Máshogy állt a gyógyuláshoz, és ez azonnal látható lett az állapotán is – mondja.

Egy korábbi nemzetközi kutatás megdöbbentő adatokat közölt. Tíz éven ke­­resztül követték nyomon a mellrákbetegek útját, hasonló stádiumban és kockázattal léptek a nők a vizsgálatba, az egyik oldalon a pesszimistákat, a másikon a gyógyulásukban maximálisan bízó betegeket figyelték. Egy évtized távlatában az első csoport túlélési aránya húszszázalékos volt, míg azoké, akik hittek a felépülésben és ezért minden lehetőséget megragadtak, az arány nyolcvan százalékra ugrott.

Bánki Endre ugyanebben hisz. A hosszú éveken át betegjogi képviselőként dolgozó jogász ma betegút-menedzseléssel foglalkozik a személyre szabott onkológiai ellátáshoz szükséges diagnosztikai, informatikai fejlesztésekkel foglalkozó Oncompass ügyvezetőjeként. Meggyőződése: ha a beteg jó kezekben van, időveszteség nélkül és persze sok-sok figyelemmel kísérik útját, nemcsak ő maga lesz együttműködőbb, de életkilátásai is megnőnek. Bánki Endre még szinte gyerekfejjel élte át édesapja elvesztését, ma is élénken él benne az emlék, ahogy tehetetlenül vergődtek a rendszerben, amelyben sem tájékoztatást, sem támogatást, sem eligazítást nem kaptak. Akkor döntötte el: felteszi az életét arra, hogy ebben változás történjen.

Azóta megannyi páciens történetén keresztül látta, ha a beteg nem kap szakmai, emberi támogatást, kellő információt, ereje pillanatok alatt elfogy, állapotromlása pedig felgyorsul.

– A történelem folyamán jól nyomon követhető a gyógyító munka megítélésének változása: a kezdeti szakrális, egyfajta sámáni szerepből alakult ki a praktikus munkát végző fehér köpenyes orvosok képe. Mindkét szakaszban egyfajta misztikum vette körül őket, a betegek leginkább „néma alanyként” élték végig a gyógyítónak szánt munkát. Ma a harmadik fázisban vagyunk: a betegnek már rengeteg információja van, viszont nincs semmilyen iránytűje. Magyarországon a tájékoztatásra szánt, „emberi” idő nincs betervezve a betegellátásba. Ugyanúgy patriarchális viszonyok uralkodnak, hiába rendelkezik 1998 óta törvény a beteg önrendelkezési jogáról, mégsem vonják be a pácienseket a gyógyítási folyamatba, gyakran ma is a fejük fölött hoznak döntéseket. Pedig a többségük alig várja, hogy „feladatokat” kapjon, pontosan tudni és érteni szeretné, mikor mi történik, mi az ő teendője – magyarázza Bánki Endre. Hozzáteszi: a pszichés állapot jó esetben kétszeresen erősíti a gyógyulást.

– Tengernyi irodalma van a lelki folyamatok és a betegségek kialakulása, kimenetele közötti kapcsolatnak – erről már Lázár Imre, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa beszél lapunknak. – Több ezer éve ismert tudás ez, de a modern orvoslás korai időszakából, az 1700-as évekből is olvashatunk a gyász vagy a melankólia és a daganatos betegségek közötti összefüggésekről szóló följegyzéseket. Az asztma, az allergia, a gyulladásos bél- és bőrbetegségek vagy a reumatológia mind-mind olyan kórfolyamatok, amelyek kialakulásában, lezajlásában közrejátszhatnak stresszhatások, lelki tényezők, természetesen az alkati és környezeti faktorok mellett. A pszichoimmunológia klinikai jelentőségére utal, hogy melanomás betegnél végzett vizsgálatok igazolták: a betegoktatás, a stresszkezelés, a megküzdési készségek fejlesztését célzó magatartásterápia hat év után csökkentette a visszaesés gyakoriságát és növelte a túlélés esélyét. Emlőrákos nők körében ugyanez a terápia 18 hónapos többlettúlélést eredményezett. Hogy létezik-e az immunfolyamatok zavarát elősegítő személyiségtípus? A kérdésről korábban nagy vita volt, de a gondolatot a beteg hibáztatásának etikai tilalma háttérbe szorította. Azonban a pszichoonkológia hatalmas irodalma rögzíti, hogy a depresszió, a segélytelenség, a tanult tehetetlenség, a kontrollvesztett állapot rontja az életesélyeket. A rákkal való megküzdésben ily módon e problémák kezelése is kulcstényezővé válhat.

Az orvoslás a krónikus betegségekben szerepet játszó lelki, viselkedéses tényezőket ma már a kardiológiától kezdve a bőrgyógyászati betegségeken keresztül a reumatológiai vagy akár a gasztroenterológiai kórképekig bezárólag a gyógyászat részéve tette. Olyannyira, hogy egy német egészségbiztosítási tanulmány szerint minden, a pszichoszomatikus ellátásba fektetett euró csaknem kéteurónyi egészséggazdasági hasznot hoz.


Forrás: 168ora.hu


Dühösek, feldúltak a gödi otthon dolgozói

2017. május 13. | Admin

Az ÉTA Országos Szövetség elnöke arról számolt be a köztévében, hogy a gödi speciális otthon dolgozói feldúltak és dühösek, amiért egy nemzetközi szervezet jelentésében azt írta május elején, hogy embertelen körülmények között tartják az intézetben a fogyatékkal élőket. Papp Ágnes a saját vizsgálatukra hivatkozva állította, hogy semmi alapja nincs a Topházat ért vádaknak.

A szervezet az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) felkérésére vizsgálódott több napon keresztül a helyszínen. Tapasztalataik szerint a korábban elhangzott állításokat semmi nem támasztotta alá, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nincs tennivaló az intézményben, ahol 220 gondozott él.

Közölte, szülői értekezletet is tartottak, ám egyetlen szülő sem volt, aki azt jelezte volna, hogy kivenné gyermekét az intézményből. Papp Ágnes szerint az ott dolgozók nagyon fel vannak dúlva, dühösek és kikérik maguknak az állításokat, elmondásuk szerint a legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat.

A Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) jelentésében arról számolt be május elején, hogy rácsos ágyakba fektetik, zárt ajtók mögé dugják, kényszerzubbonyba teszik és éheztetik a gödi speciális otthon lakóit. A nemzetközi civil szervezet azt követelte, zárják be az otthont, vonják felelősségre a tetteseket, és tegyen valamit a kormány az intézetek ellen. Az Emmi egy nappal később jelentette, hogy a kormány rendkívüli vizsgálatot indított az otthonban tapasztalt állapotok miatt.


Forrás: nepszava.hu


Rágalmazásnak tartják a jelentést

2017. május 10. | Jobbágyi Zsófia

Nem kért engedélyt a Soros-szervezet a fotózáshoz, sem a képek nyilvánosságra hozatalához, ezért a szülők feljelentést tettek

Nem tudom, egyáltalán hogyan jut eszébe bárkinek is, hogy ilyen rágalmakat állítson az intézetről – kommentálta tegnap a gödi Topház Speciális Otthonról készül jelentést lapunknak az egyik szülő, akinek a gyermeke a ház lakója. A Mental Disability Advocacy Centre nevű nemzetközi civil szervezet állításairól több, az otthon előtt tegnap tiltakozó szülő is azt mondta, nem igazak, és kiállt az intézet dolgozói mellett.

Feljelentést tettek azok a szülők, akiknek a gyermekei szerepelnek a Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) által készített jelentés fo­tóin. A gödi Topház Speciális Otthonról közzétett lesújtó állítások szerint súlyosan bántalmazzák a fogyatékos gyermekeket és felnőtteket az intézetben, nyílt sebeket hagynak kezeletlenül, a lakók pedig alultápláltak. A nemzetközi civil szervezet, amely költségvetésének jelentős részét a Soros-alapítványtól kapja, a „tettesek felelősségre vonását” követelte. Az elkészült jelentéssel az MDAC telekürtölte a nemzetközi sajtót, hatalmas felháborodást kiváltva, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig azonnali vizsgálatot rendelt el.

Az intézet előtt azonban tegnap több mint egy tucat olyan szülő tiltakozott a bezárás ellen, akinek a gyermeke a Topház lakója. Az MDAC jelentését és előre be nem jelentett, felszínes és a nemzetközi protokollnak semmilyen szempontból nem megfelelő vizsgálatát az intézet elleni támadásnak tartják.

Hajnalka gyermeke kétéves kora óta autisztikus tünetekkel él együtt, emiatt folyamatos ápolásra szorul, és a gödi Topházban él. Édesanyja, aki tegnap maga is az intézet előtt tiltakozott, lapunknak azt mondta, azért ezt az intézetet választották hosszú keresgélés után, mert az volt a benyomásuk, hogy az itt dolgozók szívesen és mosolyogva foglalkoznak a bentlakókkal, sőt, a régebb óta bent élők szülei is arról számoltak be, hogy kifejezetten családias a légkör az otthonban.

Hasonló tapasztalatokról számolt be Szilvia, akinek kislánya, Emese tíz éve él a Topházban. „Pontosan azért hoztam ide annak idején a gyermekemet, mert olyan személyzet dolgozik itt, amelyre nyugodt szívvel rábízhatom a kislányomat” – mondta. Hozzáfűzte, megdöbbent, amikor először elolvasta a sajtóban megjelent MDAC-jelentést. Az, akinek nincs súlyosan sérült gyermeke vagy hozzátartozója, aligha lehet tisztában azzal, hogy milyen helyzetekkel kell itt megküzdeni nap mint nap – szögezte le Szilvia. „A kislányom kényszeresen folyamatosan dörzsöli a kezével az arcát. Hogyha ezt hagyom neki, akkor rövid időn belül kisebesedik és elfertőződik a bőre, ezért én is rögzíteni szoktam egy időre a kezét, amíg meg nem nyugszik. Természetesen nem úgy, hogy fájdalmat okozzak neki, és nem is egész napra. De van súlyosabb eset is, például olyan bentlakó, aki folyamatosan veri a fejét a falba. Ezt hagyni kellene?” – kérdezte Szilvia, aki egyébként több szülőhöz hasonlóan mindennap reggeltől estig bent van az intézetben a gyermekével, tehát látja, hogy a gondozók hogyan állnak hozzájuk, hogyan viselkednek velük.

Veronika, a tegnapi tiltakozás egyik szervezője közölte, az a céljuk, hogy ne zárják be a Topházat, az MDAC állításai ugyanis nem megalapozottak, „s a falakon belül mindennap megfeszített munka folyik”. Veronika fia egyébként kilenc éve él az intézetben, koraszülött volt, és agyvérzést kapott, így sem ülni, sem állni, sem menni nem képes, folyamatos ápolásra szorul. Veronika elmondta, szülőként bármikor be tud menni a gyermekét látogatni, és ha azt tapasztalta volna az elmúlt kilenc évben bármikor, hogy egyetlen gyereket is bántalmaznak, biztosan elviszi onnan a kisfiát. „Nem tudom, egyáltalán hogyan jutott eszébe bárkinek is, hogy ilyen rágalmakat állítson az intézetről” – magyarázta, majd beszámolt arról is, hogy azoknak a gyerekeknek az ügyében, akikről a fotók készültek az MDAC jelentéséhez, már elindult a rendőrségen a nyomozás. Ugyanis a képek készítői „semmiféle engedélyt nem kértek sem a fotózáshoz, sem a képek nyilvánosságra hozatalához, így pedig személyiségi jogokat sértenek”. A szülők abban sem biztosak, hogy nem megrendezett képekről van-e szó, állítása szerint a hozzátartozóknak több teóriájuk van arról, hogy mi állhat a jelentés elkészítésének hátterében.

A botrány kirobbanása óta egyébként kiderült, hogy a Topház dolgozói a szociális államtitkárnak és a szociá­lis és egészségügyi dolgozók szakszervezetének is jelezték, hogy „rémesek a körülmények az otthon falain belül”, ezért a szakszervezet vezetője az alapjogi ombudsmanhoz fordult. A szülők egyöntetűen azt állították, infrastrukturálisan valóban lerobbant az épület, felújításra szorul, és abban is egyetértenek, hogy szükségesek a vizsgálatok azokban az intézetekben, ahol fogyatékkal élőket gondoznak. Ennek ellenére – mondta Hajnalka – azok az emberek, akik a Topházban dolgoznak, most sértve érzik magukat, mert nap mint nap szívüket-lelküket beleteszik a munkájukba. „Van, aki negyven éve dolgozik itt, sokszor erején felül, és szereti a bent lakó gyerekeket, szinte családtagként kezeli őket. Semmi nem igaz abból, amit a jelentésben leírtak, egyik gondozó sem kínozza vagy bántalmazza a gyerekeket, márpedig annak hatására most ezeket a dolgozókat ártatlanul támadják” – fogalmazott.

Szilvia arról is beszélt, hogy az intézet szakemberhiánnyal küzd, az elmúlt tíz évben gyakorlatilag megfeleződött a személyzet, s ez megnehezíti a mindennapi munkát. Szerinte a gondozók alulfizetettek, holott szociális dolgozóként kórházi munkát végeznek úgy, hogy nincs állandóan orvos az intézetben. Megjegyezte, régi törekvés, hogy az olyan nagy intézeteket, mint a kétszáz főt ellátó gödi otthon, kisebb házakra osszák fel, ám ezt ő „nem tartja reálisnak”. Szerinte nem is az a legnagyobb kérdés, hogy ezek a kisebb épületek egyáltalán felépülnek-e, hanem az, hogy később ki fogja azokat fenntartani, és lesz-e elegendő személyzet hozzájuk.

Felgyorsítják a kiváltási folyamatot

A fogyatékos személyeket ellátó intézmények kiváltásának folyamatáról is szó esett az Országos Fogyatékosságügyi Tanács ülésén – tudatta lapunkkal a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság. A közleményben emlékeztettek arra, a kormány még az év elején döntött arról, hogy öt évvel lerövidíti, azaz felgyorsítja a kiváltási folyamatot, és nagyobb hangsúlyt kap a helybeli közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a foglalkoztathatóság. A kiváltási program első körében hatszázhatvan fogyatékos ember költözött ki a nagy létszámú szociális ellátó intézményekből, a második körben, a jövő év végéig kétezer-ötszázan kerülnek kisebb otthonokba, s erre a kormány 21,8 milliárd forintot fordít. (KCS)


Forrás: magyarhirlap.hu


Botrányok kísérték eddig a gödi gyermekotthon igazgatóját

2017. május 04. | Szurovecz Illés

Egyre csak dagad a botrány a gödi gyermekotthon körül. Az Abcúg most az intézmény igazgatójáról, Lantosné Berkesi Juditról írt egy átfogó anyagot. A cikkből kiderül, hogy az igazgatót abból a pilisvörösvári speciális otthonból helyezték át Gödre, ahol évek óta súlyos gondok vannak.

A pilisvörösvári Napsugár Speciális Otthon igazgatója volt korábban Lantosné Berkesi Judit, akit azonnali hatállyal felmentettek a gödi Topház Speciális Otthon vezetése alól. Lantosnét novemberben helyezték át a hírekben egyre többször negatív színben szereplő intézmény éléről a gödi otthonba, amelyről az Index három éve még teljesen jókat írt.

Lantosné pilisvörösvári ténykedése alatt egy volt dolgozó azzal fordult az ombudsmani hivatalhoz, hogy két éjszakás nővér jut 112 lakóra, nem megfelelőek a higiéniás körülmények, a betegek pedig ótvarosak és rühösek.

Két évvel ezelőtt az atv.hu-nak a pilisvörösvári otthon dolgozói arról beszéltek, hogy mióta Lantosné Berkesi Judit 2013-ban másodszor az intézmény vezetője lett, sorra mondanak fel az alkalmazottak. Azt mondták, a vezetőség visszaél a helyzetével, például az adományruhák nagy részét kiválogatják maguknak, miközben az ápoltaknak nincs elég váltóruhájuk. Emiatt fenntartói vizsgálatot rendeltek el az otthonban, de Nyitrai Imre helyettes államtitkár szerint „az intézményvezetői intézkedések jogszerűek és szabályszerűek voltak”.

Az Abcúg írásából nem derül ki, hogy mikor romlottak el a dolgok a gödi intézményben. Az eddigi információk alapján nem világos, hogy ha az Index-riport idején még minden rendben volt, mikor romolhatott el minden a gödi otthonban. Ha az igazgatóváltáshoz van köze, az azt jelenti, hogy néhány hónap elég volt a változáshoz. A másik lehetőség, hogy az igazán problémás részeket az Index munkatársai elől is elrejtették.

További részletek az Abcúg.hu-n.


Forrás: abcug.hu


Öt évre elmegyógyintézetbe záratták 16 éves lányukat, csak mert leszbikus

2017. április 04. | Kocsi G. János

Az akkor 16 éves Ana Dragicevicet szülei egy pszichiátriai intézetbe záratták csupán azért, mert leszbikus. A horvátországi Rijekában élő család dolgát megkönnyítette, hogy a homofób egészségügyi dolgozók megszegték az összes létező szabályzatot, és pénzért hajlandóak voltak bent tartani. Miután öt évvel később Ana érzelmi roncsként kikerült az intézetből, felvette a harcot az orvosokkal és a szüleivel.

Belegondolni is pokoli: 16 évesen elmegyógyintézetbe kerülni, és legtöbbször egy ágyhoz szíjazva tölteni öt évet. A kortársak közben megtapasztalják a szerelmet, tanulnak, megélik a fiatalságukat, Ana pedig személyi szabadságától megfosztva, a saját szülei döntése alapján egy zsarnok főorvos játékszerévé válik. Hosszú munkával Hrvoje Mabic készített dokumentumfilmet történetéből Bolesno (Beteg) címmel, amit a Bálint-házban futó Totál filmklubban is vetítettek.

Amikor 2008-ban Ana elhagyhatta a Lopaca pszichiátriai intézetet, története megrázta a horvát társadalmat. Azonban nem ért véget szenvedése, a rémálmok még hosszú évekig gyötörték, nem tudott emberi kapcsolatokat kialakítani, nem bízott meg senkiben – attól félve, ahogyan szülei, mások is el fogják majd árulni. Az öngyilkosság szélén álló nőt egyetlen dolog tartotta életben: hogy rács mögé juttassa szüleit és a főorvosnőt, Dr. Mirjana Vulint. Ana története 16 éves korában kezdődött:

“Natja és én 2002-ben találkoztunk a művészeti suliban. 16 éves voltam. Fiatal koromtól tudtam, ki vagyok, de nem tudtam, hogy fogadnák a szüleim, ezért csendben maradtam. Amikor elmondtam nekik, hogy szeretem Natját, le voltak döbbenve.

Elkezdtek gyűlölni. Anyám olyan gyűlölettel nézett rám, hogy féltem tőle. Azt mondta, nem vagyok a gyereke többé, hogy beteg vagyok. Soha nem láttam ekkora gyűlöletet senkitől a saját gyereke iránt. Apám azzal jött, hogy szégyent hozok rá.

Nem tudtak elfogadni. Elkezdték kerülni az embereket, mert én voltam a problémás gyerek. Amikor a rokonok megtudták, hogy nekem barátnőm van, a szüleim nem látogatták őket többé, úgy szégyellték magukat. Az egész város tudott rólunk. Aztán megtalálták a megoldást. Mindenkinek azt hazudták, hogy drogos vagyok. Ez kevésbé volt megalázó számukra, mint egy leszbikus gyerek.

Aztán megtalálták Vulin doktornőt, aki egyetértett velük abban, hogy leszbikusnak lenni betegség. A szüleim mindent elintéztek vele: beadnak hozzá a kórházba. Ő volt az igazgató, és ő hozott meg minden döntést. Ősz volt, és sokáig mentünk kocsival. Nem emlékszek az útra, annyira sokkolva voltam. Semmit sem láttam a könnyeimtől. Megérkezéskor egy fehér ruhás férfi nyitotta az ajtót. Egy beteghordó. Aztán elkerült egy nővér is. A beteghordó megragadott, és azt kérdezte, mit szedtem be. Csak zokogtam és azt mondtam, nem szedtem be semmit, de bevitt valami kórterembe.

Hosszú inget és pelenkát adtak rám, majd bevonszoltak az elkülönítőbe. Fogalmam sem volt, hogy mi folyik. Bent négy ágy volt körülöttem, és valaki aludt az egyiken. Elképzelni sem tudtam, hol vagyok, kik ezek az emberek. Láttam, ahogy előkészítik a zubbonyt, az övet, az injekciót… Sírtam és Natja nevét kiabáltam.

Aztán az injekciótól lenyugodtam, majd elaludtam. Az éjszaka közepe volt, és már aludtunk mindannyian. Hirtelen hangot hallottam és kinyitottam a szemem. Az eső esett és a szívem vadul kalapált. Fal felé fordult fejjel zokogtam, és nem tudtam, mi történik velem. Könnyek folytak végig az arcomon. Aztán egy sikítást hallottam. Az egyik beteg ráugrott a másikra és fojtogatni kezdte. Az egyik énekelt, a másik sírt, és a harmadik meg sikítozott. Végig, egész este. A negyedik pedig agresszív volt. Féltem, hogy engem kezd el fojtogatni. Le volt kötve a kezem, egyszerűen tehetetlen voltam. Senki sem jött volna segíteni. Volt egy nő félelmetes tekintettel, és vastag, fekete szemöldökkel. Súlyos mentális betegsége volt. Csak súlyos eseteket vittek oda. Odaállt közvetlenül mellém és elkezdte ütögetni a fejemet. Halálra voltam rémülve. Épp csak felébredtem, és ő ott áll, csak bámul rám azzal a szemöldökkel. Én pedig ki voltam kötözve.

A nővérek megjegyzéseket tettek ránk, amikor cserélték a pelenkákat. A délutános nővér igazán gonosz volt, azt mondta nekem, Ana, ha jól viselkedsz, mi is jók leszünk. Gondoltam magamban, nekem végem. Megkérdezte tőlem, tudom-e, hogy hol vagyok. Nemet mondtam. Azt mondta, Lopacában, a pszichiátriai intézetben. Ledöbbentem. Ez a név nálunk önmagában rettegés, hideglelés, halál. Azzal áltattam magam, hogy arra gondoltam, csak egy hónap. A szüleim majd kivisznek innen.

Az ősz különösen csúnya volt. Annyira ködös volt és szürke. Az eső undok hangjai, és ahogy fúj, a szél hangja. Varjak károgtak, és mindenben ott volt az eső, és ez a sok hang együtt kibírhatatlanul depresszív. Először a kezelés olyan sokat kivesz belőled, hogy csak aludni tudsz. Az első négy hónapban csak aludtam. Alvás, nyáladzás. Alvás, nyáladzás… Minden beszélgetés ugyanaz volt a doktornővel: – Ana, maga azt mondja, nem kábítószeres. Mire én azt felelem, nem szedtem semmiféle drogot, megmondanám, ha igen. Tudtam, hogy újra és újra ezzel jönnek majd. Valld be, hogy drogoztál! Valld be, hogy függő vagy! Hogy mondhatnám, ha egyszer nem igaz? Amíg nem azt mondod odabent, amit az igazgatónő, Dr. Vulin hallani akar, addig egy nagy senki vagy.

A szüleim nem jártak látogatni. Elsírtam magam, amikor végre megláttam anyámat, nem láttam négy hónapja. Minden összetört bennem. Szükségem volt a szüleimre, akik megértenek engem. Megkérdeztem anyámat, apám miért nem szeret engem többé. Megpróbáltam megfogni a kezét, mert egyszerűen érezni akartam, de azonnal elhúzta a kezét. Durva szembesülni azzal, hogy a saját szüleid undorodnak tőled. Folyton azt akarták hallani, hogy a fiúkat szeretem.

Ha becsukom a szemem, ma is képek és beszélgetések villannak be. Úgyhogy Lopaca miatt, a hülye kórházigazgatónő és a hülye szüleim miatt most már beteg vagyok. Most vagyok beteg, amikor már vége ennek a rémálomnak. Pedig egészséges voltam. Most meg terápiára van szükségem. Ha most nem járnék terápiára, akkor egy vonat elé akarnék ugrani. Mindennek a tetejébe nem tudok aludni többé. Bevillannak dolgok folyton. Közel voltam hozzá, hogy öngyilkos legyek.

Dr. Vulin nem orvos volt, hanem egy szörnyeteg. Nagyon manipulatív, és szeretett kínozni minket. Nem tudtam, hogyan menekülhetnék. Mindenki látta, milyen szomorú vagyok. Őt nem érdekelte egyáltalán. A többiek megmondták, hogy nincs választásom, be kell vallanom. Még ha nem is igaz, hazudjak, muszáj. Ha nem hazudsz, nem szabadulsz soha. Jó kilenc hónapig ellenálltam, és utána hazudnom kellett, hogy drogos vagyok. Akkor boldog volt. Miután azt hazudtam, hogy drogos vagyok, a dolog soha többé nem került szóba. Csak azt várta, hogy hazudjak, és utána nem zaklatott többé a drogokkal. Ez csak álca volt. Drogosként kerültem nyilvántartásba, de az orvos homoszexualitással kezelt.

Minden csoportterápián azt kérdezte, biztos vagyok benne? Hiszen lehetne egy fiú is, biztos vagy benne, hogy nem csak kipróbáltad? A korodbeliek ezt szokták csinálni. Kezdetben úgy kérdezett róla, hogy szerintem ez normális-e. Mondtam, hogy számomra ez a normális. Aztán azt kérdezte, és mi lesz a gyerekekkel, a férjjel? Minden csoportterápián ott ültem lehajtott fejjel, és imádkoztam, hogy valaki mást zaklasson. Ahogy kezdtem éretté válni, a hangom egyre mélyebb lett. Így ültem ott, nem tudtam keresztbe tenni a lábaimat. Aztán azt mondta, nézzétek Anát, úgy ül, mintha férfi lenne. Végül kényszerített, hogy úgy üljek, mint egy kisasszony. Meg hogy selymes hangon beszéljek. Idővel rájössz arra, hogy mit várnak el tőled. Nekem másfél évembe került, hogy rájöjjek erre. Azt hazudtam végül, hogy volt kint egy fiú, aki tetszett. Az kérdezte tőlem a doktornő, ha ott állna ez a fiú és a barátnőm, melyikőjüket választanám? Azt mondtam, hogy a fiút. És akkor kiengedett, mert azt hitte, végre kigyógyított. Akkor én voltam a jó kislány. A többieknek engem dicsért: mindenki kövesse Ana példáját!

Hazamehettem végre. És akkor szembeszálltam a szüleimmel. Megmondtam nekik, fogadjanak el ilyennek, és könyörögtem, hogy soha többé ne küldjenek oda vissza. Sírtam és könyörögtem nekik, hogy ne kínozzanak tovább. Megmondtam, még mindig a lányokat szeretem, nem tudják megváltoztatni. Úgyhogy visszavittek. A hülye anyám átvert, hogy miért megyünk oda. És ezúttal sokkal szörnyűbb dolgok kezdődtek.

Amikor visszakerültem, vittek is az elkülönítőbe. Két beteghordó és két nővér cipelte az én negyvenhét kilómat. És csak úgy bedobtak abba az elkülönítő szobába. Azt hajtogattam, hogy ezt nem tehetik velem. Aztán megvolt az első rémálmom. Úgy éreztem, mintha valaki rám mászna. Mintha valaki leszorítana. Minden álmomban Vulin doktornő emberei közül megerőszakolt valaki. Egyszer azt álmodtam, hogy a saját anyám erőszakol meg. Sátáni vigyor volt az arcán. Teljesen lenyomott az ágyra, és én könyörögtem, hogy ne tegye. Hárman voltak odabent rajtam kívül. Az egyikről tudtam, hogy agresszív. A másik énekelt. Emlékszem most is minden egyes dallamra.

Akkor váltak a szüleim ellenséggé. Minden bizalmamat elvesztettem. Nem tudtam már, hogy mit csinálnának. És amiről kezdetben azt hittem, hogy csak egy hónap lesz, abból szűk 5 év lett. Az ágyamból egyedül csak a rácsos ablakot láttam. Néha azt kívántam, bár ne itt lennék. Halálba menekülni könnyebbnek tűnt. Csak feküdtem és halottnak képzeltem magam. Egy vastag szíjjal kötnek le az ágyhoz. És csak úgy ott hagynak. Nem szabad hangosan sírnod. Csak halkan, különben megnézheted magad. Mindent belül, magadban kell tartanod. És nem kérdezheted meg, hogy miért kínoznak így folyton… Szerettem volna, hogy valaki segítsen. Hogy kihozzon onnan. Hogy ne kínozzanak tovább.

Reméltem, hogy rács mögé juttatom azt a nőt. És a szüleimet is. Reméltem, Dr. Vulin megkapja, amit érdemel. Ahogy a szüleim is. Mert ez nem volt normális. Nem fogom hagyni, hogy ezt megússzák. Mindent megteszek, hogy a doktornő és a szüleim is rács mögé jussanak. Megtaláltam, hogy miért éljek, amikor láttam, tehetek valamit, hogy ne ússzák meg, amit tettek. Az igazság volt az ok az életben maradásomra.

Amikor kikerültem, hosszú-hosszú évekig jártam rendszeresen pszichiáterhez, mire úgy-ahogy rendbe jöttem. Mindent elölről kellett kezdenem. Aztán egyszer otthon voltunk a barátnőmmel, amikor a nővérem felhívott. Mondta, hogy anyának infarktusa volt. A nővérem barátja szóba hozott engem, és azonnal infarktust kapott.

Nem volt biztató az állapota. Azt sem tudták, túléli-e vajon. Nem akartam találkozni anyámmal, de aztán valami belül kinyílt bennem. Rájöttem, hogy találkoznom kell vele. Végül el akartam menni, hogy megfogjam a kezét.

Amikor meglátott, könnyekben tört ki. Azt mondta, hogy nem volt jó anya. Nem tudom, felfogta-e egyáltalán, hogy mit tett velem. Soha nem beszélt erről anyám. Azt gondolom, túl sok mindent fojtott el, amit nem akart elfogadni. Meglehet, hogy ez az oka a szívinfarktusának.

Megbocsátani nem tudok. Az ilyesmit nem lehet megbocsátani. A megbocsátás az valami más lehet. De nem ilyen helyzetekre való.

De segítettem, hogy békében élje le a hátralévő életét.”

2008-ban egy kórházi felülvizsgálás során fény derült Vulin doktornő visszaéléseire, aki ezután lemondott az általa tizenöt éve vezetett kórház igazgatói posztjáról. Az új igazgató azonnal belső vizsgálatot rendelt el, Ana Dragicevicet pedig kiengedtél az intézetből. A fiatal nő felkavaró története hatalmas közfelháborodást váltott ki, önkényes gyógykezelés és személyi szabadság megsértése miatt több feljelentést tettek az ügyben, majd az államügyészi hivatal vádat emelt az egykori intézetvezető ellen. Ana sok évet töltött a bíróságot járva, mire idáig eljutottak. Édesapja a mai napig nem áll szóba vele.


Forrás: humenonline.hu


Cigány jöhet az osztályba, fogyatékos kösz ne

2017. március 12. | Primilla

A méltányosság egy szép és magasztos eszme az oktatásban, de inkább csak mások bőrére kísérletezzenek vele. A gyakorlatban, saját kontóra, ha lehet, inkább ne jöjjenek az osztályba sem eltérő képességű, se cigány, leginkább pedig fogyatékkal élő gyerekek.

Nagyjából így foglalható össze annak az online felmérésnek a méltányos oktatásról szóló része, amit az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete készített tavaly ősszel pedagógusok, diákok és szülők megkérdezésével. A kérdőív alapját a Civil Közoktatási Platform által megfogalmazott követelések jelentették, és több mint ötezren töltötték ki, igaz, az utolsó kérdésig csak kétharmaduk jutott el.

A felmérésben többek között azt vizsgálták, hogyan vélekednek a kitöltők három hátrányos csoport: a kevésbé jó képességű, a cigány és a fogyatékkal élő gyerekek együttneveléséről, más szóval inklúziójáról.

Ha az összes válaszadót nézzük, hatvan százalékuk gondolja úgy, hogy a különböző teljesítményt nyújtó gyerekeket közös osztályban kell tanítani, ahol a pedagógus egyénre szabja a tanítást. A cigány gyerekeket a nem cigány gyerekekkel a megkérdezettek 65 százaléka szerint kell együtt nevelni.

A legkevésbé a fogyatékkal élők inklúziójával értenek egyet a válaszadók, csak 32 százalék gondolja úgy, hogy az épekkel egy csoportban lenne jó (pedig tudunk jó példáról), 42 százalék úgy véli, hogy oké, járhatnak velük egy intézménybe, de lehetőleg külön csoportba. Ráadásul leginkább maguk a diákok utasítják el, hogy egy osztályba járjanak fogyatékos kortársaikkal, a szülők már sokkal elfogadóbbak.

A pedagógusok szintén mások számlájára jófejek. A tanítók, akik a leginkább érintettek a dologban, mivel az ő szintjükön még nem igazán érvényesül semmiféle szűrő, hiszen az általános iskola, ahogy a neve is mutatja, általános, sőt, mindenkinek kötelező – az óvatos szelekció hívei, vagyis ők csoportonként szétválogatnák a gyereket, a fogyatékkal élőket pedig külön intézményben tanítanák. Bármit is jelentsen a fogyatékosság.

A középiskolai tanárok – ugyebár erre a szintre már jelentős szűrőn át kerülnek be a jobb képességű gyerekek – együttnevelnék a cigány gyerekeket és a fogyatékkal élőket is, csakhogy a valóságban ők már nem igazán szembesülnek ezzel a kérdéssel. Az eltérő teljesítményű tanulókat viszont leginkább külön tanítanák.

Szóval jelenleg itt tart a magyar társadalom, annak is az a része, amelyik oktatás minőségét a szívén viseli. Viszonylag sokan megértették már, hogy milyen össztársadalmi haszna van az integrált/inkluzív nevelésnek, de addig még csak nagyon kevesen jutottak el, hogy ezért áldozatot is vállaljanak, és ne másokra tolják inkább az ezzel járó „kényelmetlenségeket”.

Ahogy a felmérés gyorsjelentése megállapítja: ebben a kérdésben nem lehet előrelépni önreflexió és valódi áldozatvállalás nélkül, ezt viszont tudatosítani kell mindenkiben. Egy olyan fogolydilemma helyzetet látunk, ahol az egyéni önfeláldozásnak túl nagy ára van, a közösségi megoldáshoz viszont nagyobb egymás iránti bizalomra lenne szükség.

Megjegyzik: ezek a vélemények nem egészen függetlenek attól, hogy a megkérdezettek zöme nem tartja az intézményeket felkészültnek a speciális igényű gyermekek nevelésére, és nem látják, hogy valóban személyre szabottan tudnának foglalkozni velük.


Forrás: divany.hu


Bántalmazásokat sejt az ombudsman egy gyermekotthonban

2017. március 03. | MTI

Komoly és rendszerszintű alapjogi visszásságokat tárt fel az alapvető jogok biztosának átfogó vizsgálata a zalaegerszegi gyermekotthon működésében, ami miatt ügyészségi törvényességi felügyeleti eljárást is kezdeményezett - közölte Székely László alapjogi biztos hivatala.

Az ombudsman azután indított vizsgálatot, hogy egy jelzés szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma zalaegerszegi gyermekotthonában "a gondozott gyermekek ellátása nem megfelelő, rendszeresen bántalmazzák őket".

Az előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzésen a hivatal jogász és pszichológus munkatársai konzultáltak az intézmény igazgatójával, megtekintették a gyermekotthont és meghallgattak 28 gyereket.

A jelentés szerint a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát sérti, hogy egy-egy csoportban a jogszabályban megengedettnél több speciális és különleges ellátást egyidejűleg igénylő gyermeket helyeztek el. "Aggályos a jogorvoslat és a segítségkérés szempontjából, hogy nincs minden csoportban egységesen kifüggesztve a házirend, illetve a gyermekjogi képviselő elérhetősége".

Az ombudsman szerint nem elfogadható, hogy a gyerekek érdekére hivatkozva magántanulóvá minősítik őket, és egy belső, tulajdonképpen szegregált iskolával kell tanulói jogviszonyt létesíteniük. Az ombudsman szerint az is aggályokat vet fel, hogy egyes speciális gyermekotthonok zárt működési rendszere miatt ellehetetlenül a szakképzésben részt vevő tanulók gyakorlati oktatása.

Székely László közölte, hogy a gyermekvédelmi törvény rendelkezése szerint maximum 48 órán át tarthat a személyes szabadságot korlátozó intézkedés, ezért súlyos jogsértést jelent, hogy "az otthon vezetőjének döntése alapján egy gyermek esetében közel másfél hónapig tartott a jogkorlátozó egészségügyi megfigyelés".

A helyszíni vizsgálat feltárta, hogy a gyermekotthonban a szabályszegő vagy nehezen kezelhető viselkedési formákért speciális szankciókat alkalmaznak, a gyerekek közül többen utaltak rá, hogy az intézményben büntetésként nem engedik ki őket a szabad levegőre.

A biztos szerint nemcsak ez a büntetési gyakorlat sérti a gyermekek emberi méltósághoz való jogát, hanem annak végrehajtása is, amelynek során renitens gyerekeket egész nap papucs viselésére kötelezték, hogy a nevelők azonnal láthassák, kit nem engedhetnek ki az épületből.

A jelentés kitér arra is, hogy a dohányzás tilos ugyan az intézményben, de ezt nem tudják megakadályozni, a szakdolgozók pedig a dohányzást és annak megvonását jutalmazási, illetve fegyelmezési eszközként használják. A vizsgálat igazolta azt is, hogy a gyermekek között is előfordul a bántalmazás.

Az ombudsman szerint a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogának érvényesítése állami feladat.

"A szakemberek felelőssége a figyelemfelhívás a dohányzás káros következményeire, a segítségnyújtás a leszokáshoz, az egymás közötti agresszió megelőzése, csökkentése, kezelése pedagógiai, pszichológiai módszerekkel."

Az alapjogi biztos közleménye kitér arra is: több gyermek számolt be arról, hogy a szakdolgozók verbálisan és fizikailag bántalmazták őket. A gyermekjogi képviselőhöz néhány hónap alatt nyolc alkalommal érkezett ilyen jelzés, a gyermekvédelmi gyámoknál ugyancsak nyolc esetben tettek panaszt bántalmazás miatt.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a panaszokat az intézményvezető által indított vizsgálatok ugyan alaptalannak találták, "ám a bántalmazás megtörténte a gyermekekkel készített interjúk, a gyermekjogi képviselőtől és a gyermekvédelmi gyámoktól kapott információk alapján is valószínűsíthető volt".

A biztos a zalaegerszegi gyermekotthon működése kapcsán a legfőbb ügyész útján törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett az illetékes és hatáskörrel rendelkező ügyészénél.

Az ombudsman emellett ajánlást tett az emberi erőforrásokért felelős miniszternek, folytassa a már megkezdett lépéseket azért, hogy véget vessenek a speciális gyermekotthonokban elhelyezett gyermekek személyi szabadságát korlátozó jogsértő gyakorlatnak.

A biztos a gyermekotthon igazgatójától azt kérte, vessenek véget a személyes szabadság jogsértő korlátozásának, továbbá teremtsék meg a feltételeket a gyermekek szabad levegőn való tartózkodásához, illetve kérjenek módszertani segítséget a gyermekek közötti agresszió kezeléséhez.

Kezdeményezte továbbá a speciális gyermekotthonban nevelkedő gyermekek számára a képességeik szerinti középfokú iskolai végzettség megszerzésének lehetővé tételét, illetve a magántanulói jogviszonyok indokoltságának felülvizsgálatát is.



Forrás: hvg.hu


Holtan találták a táplánypusztai otthon egyik lakóját

2017. március 01. | Admin

Holtan találták a táplánypusztai mentálhigiénés otthon egyik lakóját, a rendőrség nyomozást indított az ügyben.

A szociális központban gondozott férfi holttestét az intézet kerítése mellett, az otthon falain kívül találták meg – írja a Kisalföld.hu. A portál úgy tudja, az első lehetséges verzió úgy szólt, hogy a férfi talán át akart mászni a kerítésen, ám leesett róla, és ennek következtében halt meg.

A sérülések, illetve a hatósági boncolás eredménye vezethetett más eredményre, ugyanis a rendőrség a portál megkeresésére tegnap már azt válaszolta: „a Győri Rendőrkapitányság halálos közúti közlekedési baleset gondatlan okozása vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást ismeretlen elkövető ellen”.

Információik szerint tegnap hallgatták ki a lehetséges szemtanúkat Táplánypusztán, és azokat a gondozókat is, akik utoljára láthatták a férfit.

Januárban is történt egy tragikus eset a Dr. Piróth Endre Mentálhigiéniés Otthonban: az egyik épületben tűz keletkezett, aminek következtében egy ember meghalt, negyvenheten füstmérgezést szenvedtek, közülük tizennégyet kellett kórházba vinni. Az épület ruharaktára gyulladt ki, majd a lángok átterjedtek a folyosóra.

Az otthon honlapja szerint a 350 személyes intézményben számottevő kórházi kezelést nem igénylő pszichiátriai betegeket, értelmileg akadályozott, időskori demenciában szenvedőket és szenvedélybetegeket ápolnak, gondoznak.


Forrás: mno.hu


Újabb haláleset a táplánypusztai mentálhigiénés otthonnál

2017. március 01. | HH

A Kisalföld.hu szerint holtan találtak egy gondozottat a táplánypusztai mentálhigiénés otthon falain kívül. A rendőrség nyomozást indított az ügyben.

Rövid időn belül ez már a második tragédia a Dr. Piróth Endre Szociális Központban. Január elején tűz ütött ki az otthonban, egy gondozott akkor a helyszínen elhunyt, egy pedig kicsivel később a kórházban vesztette életét. A szociális központban gondozott férfi holttestét az intézet kerítése mellett találták meg.

Az első lehetséges verzió úgy szólt, hogy talán át akart mászni a kerítésen, arról leesett, és ennek következtében halt meg.

A sérülések, illetve a hatósági boncolás eredménye vezethetett más eredményre, ugyanis a rendőrség tegnap már azt válaszolta a Kisalföldnek: „A Győri Rendőrkapitányság halálos közúti közlekedési baleset gondatlan okozása vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást ismeretlen elkövető ellen."

A Dr. Piróth Endre Szociális Központban kórházi kezelést nem igénylő pszichiátriai betegeket gondoznak, illetve értelmileg akadályozott, időskorú demenciában szenvedő és szenvedélybeteg lakókat ápolnak. Három épületben mintegy 350 embert látnak el.

Az érintett férfit nem úgy tartották nyilván, mint aki rendre megpróbál meglépni az intézményből, évek óta biztosan nem hagyta el az otthont - tudta meg a lap.

Nem ez az első baleset

Másik két baleset is történt az intézmény melletti 81-es úton korábban, ezekben nem gondozottak, hanem az intézmény dolgozói voltak az áldozatok: 2016 őszén egy 61 éves asszonyt ütött el az autó, néhány évvel ezt megelőzően pedig az otthon pszichológusa vált gázolás áldozatává.

Késelés is volt

Gondozottakkal történt tragédiáról is beszámolta Kisalföld az elmúlt években: 2015. január végén lakótársát késelte halálra az egyik gondozott, akit aztán a bíróság beszámíthatónak tartott, s így hat év börtönre ítélt első, majd másodfokon is. Tavaly márciusban az otthonból ment el az a középkorú asszony, akinek holttestét az eltűnése után két héttel találták meg a szántóföldön.


Forrás: index.hu


Szcientológusok zaklatják a veronai busztragédia áldozatainak családtagjait?

2017. február 08. | Admin

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke felszólította őket: hagyják békén az érintetteket.

A hivatal a sajtóból értesült arról, hogy a Magyarországi Szcientológia Vallási Egyesület, megszerezve a veronai busztragédia áldozatainak elérhetőségeit, zaklatja a gyászoló családokat. Az erről szóló újságcikk szerint az egyesület egy – a hívei közé tartozó –, Verona közelében élő magyar származású rendezvényszervezőn keresztül szerezte meg a családtagok nevét, telefonszámát és lakáscímét.

Péterfalvi Attila, a szervezet elnöke most arra szólította fel az egyesület képviselőit, hogy ne zaklassák a gyászoló családokat.

"A cikkben szereplő adatkezelést sérelmező panasz még nem érkezett a hatósághoz, azonban nyomatékkal felszólítom az egyesület képviselőit, hogy azonnal hagyjanak fel a fentiekben leírt tevékenységgel, és haladéktalanul töröljék a gyászoló családok jogellenesen megszerzett személyes adatait" – írta Péterfalvi Attila.

Hozzátette: a hatóság elnökeként megteszi "a szükséges és hatékony jogvédelmi lépéseket is".

A Ripost írt arról, hogy a segítséget ígérő szcientológusok később imázskampányukhoz használnák fel az érintetteket.


Forrás: hvg.hu


4,6 milliárd forintos fejlesztő-foglalkoztató program indul áprilisban

2017. január 25. | Admin

Mintegy 4,6 milliárd forint keretösszegű fejlesztő-foglalkoztató program indul április 1-jén a fogyatékossággal élő emberek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint a hajléktalan emberek képességeinek, készségeinek fejlesztése - jelentette be Czibere Károly.

Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár budapesti sajtótájékoztatóján elmondta: a programban mintegy százharminc állami, civil, egyházi és önkormányzati intézmény vehet részt, és várhatóan hétezer embernek biztosítják az új szolgáltatást, amelynek célja az is, hogy javuljanak az érintettek foglalkoztatási esélyei. A program pályázatára keddig jelentkezhetnek az intézmények.

Az államtitkár a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjának egyik műhelyében tartott sajtótájékoztatóján azt hangoztatta, a kormány elkötelezett abban, hogy a fogyatékossággal élők is megmutathassák, értékteremtő munkára képesek.

Arról beszélt, nemcsak az intézményi világon kívül, hanem azon belül is biztosítani kell a munka lehetőségét a fogyatékossággal élő emberek számára. Ezért döntött a kormány még ősszel, majd az Országgyűlés decemberben arról, hogy megújítják az intézményekben élők számára a munkarehabilitáció rendszerét - fűzte hozzá.

A pályázaton elnyert támogatást nem csak bérre, hanem tárgyi eszközök beszerzésére, új munkaállomások teremtésére is fordíthatják az intézmények, mert a cél az, hogy minél több munkahelyet hozzanak létre - mondta. Közölte, a fejlesztő foglalkoztatás áprilistól már nem kiegészítő, hanem teljesen önálló új szociális szolgáltatásnak számít a szociális törvényben foglaltak értelmében.

Az államtitkár kitért arra, hogy a kormány nemrég elfogadta az úgynevezett kiváltási stratégiát, és abban már szerepel, hogy a nagy intézmények helyett kialakítandó új lakhatási formákban, például lakóotthonokban élő fogyatékos emberek számára "különös hangsúllyal" kell biztosítani a rehabilitáció, a foglalkoztatás lehetőségét.

Czibere Károly emlékeztetett, az elmúlt öt-hat évben a fogyatékossággal élő, illetve munkaképességű emberek foglalkoztatási rátáját 17-18 százalékról mintegy 30 százalékra sikerült emelni; ebben nagy szerepe volt a szociális intézményekben történő foglalkoztatásnak.


Forrás: kormany.hu


Egy ember meghalt, és sokan megsérültek egy szociális otthonban keletkezett tűzben

2017. január 07. | Fábián Tamás

Tűz ütött ki a táplánypusztai Dr. Piróth Endre Mentálhigiéniés Otthon egyik épületében szombat délelőtt, a tűzoltók elkezdték kimenekíteni az embereket - írta az MTI.

A katasztrófavédelem tájékoztatása szerint a ruhák gyulladtak meg a ruhatárban, a tűz pedig átterjedt a folyósóra. A lángokat sikerült eloltani.

Az eddigi információk szerint egy ember meghalt és 47-en füstmérgezést szenvedtek, közülük 14 főt kellett kórházba szállítani.

Az épületben tartózkodó 73 ember közül mintegy ötvenet már kimenekítettek a tűzoltók, őket egy másik épületben helyezik el. Valamennyien fekvőbetegek, a mentők vizsgálják állapotukat. A helyszínen nagy volt a füst, légzőkészülékben mentették a betegeket a tűzoltók, akik több mint tíz járművel vonultak a helyszínre.

Az otthon honlapja szerint a 350 személyes intézményben számottevő kórházi kezelést nem igénylő pszichiátriai betegeket, értelmileg akadályozott, időskori demenciában szenvedőket és szenvedélybetegeket ápolnak, gondoznak.


Forrás: index.hu


Nem tudják, miért lett hirtelen több sajátos nevelési igényű gyerek

2016. december 28. | Admin

Kevesebb mint 70 százalékukat oktatják integráltan.

Egy év alatt több mint 4700-zal nőtt a sajátos nevelési igényű gyerekek száma, és ezzel az idei tanévet már több mint 88 300 ilyen diák kezdte el – írja a Magyar Nemzet. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma adatai szerint az elmúlt 5 évben évente legfeljebb 1000 fővel nőtt a sajátos nevelési igényű gyerekek száma. 2012-ben mintegy 81 100 ilyen tanuló kezdte a tanévet, 2015-ben 83 600, ám az idei, 2016/2017-es tanévre a létszámuk 88 300-ra ugrott.

Csordás Anett, a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület vezetője nem látta indokoltnak a növekedést, és úgy vélte, esetleg statisztikai oka van az eredménynek. Amennyiben valós növekedésről van szó, akkor elképzelhető, hogy ahhoz az oktatási rendszer hiányosságai is hozzájárulhattak.

Sajátos nevelési igényű a köznevelési törvény szerint az a tanuló, aki szakértői bizottság szerint valamilyen fogyatékossággal bír, halmozottan fogyatékos, illetve pszichés fejlődési zavarban szenved, például autista. Az Emmi idei tanévre vonatkozó adatai alapján az általános iskolába járó sajátos nevelési igényű gyerekek kevesebb mint 70 százalékát oktatják integráltan.


Forrás: vs.hu


Pszichiátriai ápolt ugrott a Kenézy ablakából

2016. október 26. | Admin

A debreceni kórházban egy hónapja is történt hasonló eset.

Ahogy arról elsőként beszámoltunk, kedden kora délután kiugrott egy nő a Kenézy Kórház egyik ablakából. A mentők a helyszínen újraélesztették. Szentgyörgyi János sajtóreferens úgy tájékoztatott, a nő 51 éves, a pszichiátriai osztály ápoltja. A kórház főépületének felső szintjéről zuhant ki, és súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A belső sérüléseket szenvedett hölgyön a kórház orvosai életmentő műtéteket hajtottak végre. A sérültet jelenleg az intenzív osztályon ápolják. Az állapota továbbra is súlyos, életveszélyes.

Forrás: civishir.hu


Éhbérért dolgoznak az intézetlakók

2016. szeptember 17. | Farkas Melinda

Bár a törvény szerint legalább a minimálbér 30 százalékát ki kell fizetni azoknak a fogyatékkal élőknek és pszichiátriai betegeknek, akiket a bentlakásos intézmények szociális foglalkoztatás keretében dolgoztatnak, a valóságban a foglalkoztatók 15 százaléka még ezt a csekély összeget sem adja oda az intézetlakóknak – derül ki a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) lapunk által megismert jelentéséből.

Lesújtó képet fest az NRSZH jelentése a nappali ellátást nyújtó, illetve a bentlakásos szociális intézményekben folyó szociális foglalkoztatásról. A Magyar Nemzet által megismert, hatósági ellenőrzés tapasztalatait összegfoglaló dokumentum szerint az intézményekben a legtöbb hiányosságot a betegeknek kifizetett munkabérekkel összefüggésben találták.

Fogyatékosok és hajléktalanok

A hatósági ellenőrzés során 134 foglalkoztatót vizsgáltak, a foglalkoztatottak között voltak fogyatékos személyek, hajléktalanok, pszichiátriai és szenvedélybetegek. A szociális foglalkoztatás lényege, hogy az ellátottat az intézményen belül foglalkoztatják, amire szociális foglalkoztatási támogatást kapnak az államtól. A foglalkoztatás az ellátott korának, fizikai és mentális állapotának, képességeinek függvényében lehet munkarehabilitáció vagy fejlesztő-felkészítő jellegű. A munkarehabilitáció célja az ellátott munkakészségének, valamint testi és szellemi képességeinek munkavégzéssel történő megőrzése, illetve fejlesztése. A foglalkoztatás időtartama nem haladhatja meg a napi 6 és a heti 30 órát, de el kell érnie a napi 4 és a heti 20 órát.

Előírás az is, hogy a munkarehabilitációs díj havi összege nem lehet kevesebb a mindenkori kötelező legkisebb munkabér 30 százalékánál.

Az a fránya matek

Ez azonban a vizsgált 109 munkarehabilitációs célú foglalkoztatást végző foglalkoztató közül húsznál (15 százalék) nem teljesül. Az intézmények több mint 70 százaléka a minimálisan fizethető összeget adja a lakóknak, és alig több mint a foglalkoztatók tizede fizet az előírtnál magasabb összegű munkarehabilitációs díjat. A jellemző hiba az volt, hogy a foglalkoztatók nem a minimálbér 30 százalékát határozták meg mint legkisebb fizetést, hanem a minimálbér 30 százalékára vetített órabért. Így a bruttó 33 ezer forintos fizetésért napi nyolc órát kellett volna robotolniuk a lakóknak, ám ők csak napi 4-6 órát dolgozhatnak, vagyis még ennek a pénznek is csak a töredékét kapták. A foglalkoztatók 12 százaléka ráadásul nem vonta le a munkarehabilitációs díjakból a jogszabály által meghatározott nyugdíjjárulékot, így az érintettek foglalkoztatását nem lehet beleszámítani a szolgálati időbe.

A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás keretében alkalmazottak munkabére ugyan – a munkaidővel arányosan – elérte a mindenkori legkisebb munkabér összegét, de az ellenőrök több esetben itt is azt tapasztalták, hogy a munkavállalók a javasolt óraszámnál jóval alacsonyabb időtartamban dolgoztak, amelynek oka egyértelműen a finanszírozási nehézség volt.

Az NRSZH tájékoztatása szerint az ellenőrzést követően több fenntartó módosította az ellátottakkal kötött megállapodásokat, és januárra visszamenőleg megemelték a munkarehabilitációs díj összegét, de valamennyi foglalkoztató kivétel nélkül jelezte, hogy ahol csak munkarehabilitációs foglalkoztatás folyik, magasabb kvótával finanszírozott fejlesztő foglalkoztatás nem, ott az állami támogatás nem fedezi a díj összegét. A foglalkoztatók szerint a gondot az okozza, hogy a minimálbér évről évre történő emelkedését követni kell a munkarehabilitációs díj meghatározásakor, ám a feladatmutatóra vonatkozó finanszírozás már évek óta nem nőtt, így adott támogatási összegből egyre kevesebb ellátott foglalkoztatható. Különösen érinti ez azokat a foglalkoztatókat, amelyek csak munkarehabilitációs foglalkoztatást végeznek.

Erre nem jut pénz

A jelentés megállapítja azt is: a foglalkoztatóknak jelentős problémát okoz a forráshiány, melyet alátámaszt, hogy a foglalkoztatható személyek létszámához képest a tényleges foglalkoztatottak aránya csupán 50 százalék, vagyis csupán a kapacitások felét töltik fel. Az anyagi problémák miatt több foglalkoztató úgynevezett forgó rendszerben foglalkoztatja az ellátottakat. Így mindig csak egy-két hónapig dolgozik egy ellátott, majd ugyanennyi szünet következik. A jelentés rámutat: komoly szakmai kérdést vet fel, hogy a foglalkoztató nem az ellátott egészségi állapotának, készségének megfelelő foglalkoztatási formát választ, és nem annak megfelelő időtartamban foglalkoztatja az ellátottat, hanem a pillanatnyi anyagi helyzet a meghatározó.

Söprögetés és lopásgátló

A szociális foglalkoztatás keretében gyakran olyan munkát végeznek az ellátottak, amely a bentlakásos intézmény működésével kapcsolatos. Sok helyen az intézmények belső helyiségeit takarítják, az udvart, parkot gondozzák, vagy a konyhai előkészítő munkában vesznek részt a pluszjuttatásért cserébe. A jelentés szerint a saját használatra termelt zöldségek, gyümölcsök vagy az állattenyésztés ugyan bevételt nem képez, de jelentős költségcsökkentést eredményez. Mintegy 40 foglalkoztató esetében a szociális foglalkoztatás lehetővé teszi a saját igények részbeni kielégítését, ezzel együtt az ellátottak anyagi lehetőségeinek javítását, illetve foglalkoztatását. Vannak azonban olyan intézmények is, amelyek piacképes termékeket állítanak elő, és jelentős bevételre tesznek szert. Az NRSZH ugyanakkor megállapítja: az elkészült termékeket, még ha piacképesek is, egyre nehezebben tudják értékesíteni, ennek megfelelően az előre megrendelt, szerződött áruk készítésére helyezik a hangsúlyt (autóalkatrész, lopásgátló, elektronikai alkatrész).

Az ellenőrzés során vizsgálták azt is, hogy a foglalkoztató rendelkezik-e a kötelező felelősségbiztosításokkal. Míg az általános felelősségbiztosítás a munkavégzés során harmadik személynek okozott káreseményre vonatkozik, addig a munkaadói felelősségbiztosítás a munkahelyi balesetekre terjed ki. A vizsgált foglalkoztatók közel tizede a biztosítási díjak kiegyenlítését csak utólag igazolta, vagy pótlólag kötötte meg a szerződéseket.

Itt is kevés a szakember

A jogszabály előírja, hogy a szociális foglalkoztatás megvalósítása esetén 30 foglalkoztatottanként legalább egy segítőt, 90 foglalkoztatottanként pedig foglalkoztatáskoordinátort kell alkalmazni. A megfelelő dolgozói létszámra vonatkozó előírásokat szinte minden intézményben sikerült teljesíteni, de a segítők szakképzettsége esetében már közel sem ilyen jó a helyzet. A foglalkoztatók 12 százalékánál a segítők nem rendelkeztek vagy az előírt gyógypedagógiai, illetve szociális végzettséggel, vagy a munka jellegének megfelelő szakismerettel.


Forrás: mno.hu


NYERT AZ ÁLLAMI GONDOZOTT TINÉDZSER, AKI BEPERELTE A GYÁMHIVATALT

2016. szeptember 06. | Admin

Leon éveken át pereskedett a gyámhivatallal, amiért speciális gyerekotthonba dugták. Eleve szokatlan, hogy egy állami gondozott bíróságra menjen, de ő meg is nyerte a pert, most pedig kártérítést szeretne. Az évek során azonban kimaradt az iskolából, 18 évesen még mindig csak kilencedikes. A családjával szinte semmi kapcsolata nincs, professzor úrnak gúnyolják, az anyját csak szülőanyjaként emlegeti. Sokat szenvedett a nevelői miatt, mégis hálás, hogy nem otthon kellett felnőnie. De mi lesz vele ezután?

Horváth Leon nem is próbálta leplezni az elégtételt, amit érzett. A tizennyolc éves, állami gondozásban felnőtt fiú évekig küzdött az igazáért, mert úgy érezte, jogtalanul küldték speciális lakásotthonba különösen problémás, sokszor kábítószerfüggő gyerekek közé – írja az Abcúg. Pszichológusa és több egykori nevelője is egyetértett vele abban, hogy a gyámhivatal – miközben súlyos pszichés problémákra hivatkozott – csak azért akart kiszúrni vele, mert korábban rendszeresen felemelte a szavát a gyerekotthonban tapasztalt visszásságok miatt.

Az Abcúg tavaly részletesen bemutatta a történetet. Kiderült, hogy a hatóság egyáltalán nem vette figyelembe a fiút támogató szakvéleményeket. Ezek azt állították, Leonnak stabil közegre van szüksége ahhoz, hogy ne alakuljanak ki nála komolyabb pszichés problémák, a speciális otthonban viszont ez nem biztosított számára. Ezzel szemben a gyámhivatal minden erővel speciális ellátásba akarta küldeni. Leon az elmúlt években szinte csakis az eljárással volt elfoglalva, az iskolából is kimaradt, így most esti tagozaton végzi a kilencedik osztályt. „Elvették a kamaszkorom” – mondta.

Leonnak összesen másfél évet kellett speciális otthonban töltenie, míg idén júliusban a bíróság érvénytelenítette a gyámhivatal döntését, és a fiúnak adott igazat. Leon – aki tavalyi cikkünkben még Balázsként szerepelt – most valódi nevén, arcát vállalva mesélte el, mihez kezd ezek után.

NEM GONDOLTÁK, HOGY VAN ÍTÉLŐKÉPESSÉGE

„Az ügynek még nincs vége. Mivel jogtalanul helyeztek át, sérelmi díjat fogok kérni” – kiabálta ki Leon a fürdőszobából, amikor egy hétfői napon találkoztunk. Éppen az öltönyét próbálgatta, mert a beszélgetésünk után a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) Zala megyei vezetőjével volt találkozója. „Ha sikerül megegyeznünk az összegről, nem lesz újabb per” – mondta Leon, aki az ügyvédjével együtt úgy látja, reálisan néhány millió forintot kaphat. „Ezenkívül szeretném, hogy az SZGYF nyilvánosan kérjen bocsánatot, a megyei szakértői bizottságtól, a megyei kirendeltség igazgatójától és a gyermekvédelmi központtól pedig levélben szeretnék bocsánatkérést kapni.”

A gyermekvédelmi törvény szerint azok kerülnek speciális otthonokba, akik - súlyos pszichés tüneteket mutatnak (például személyiségfejlődési zavar, súlyos pszichotikus és neurotikus tünetek), vagy

- súlyos disszociális zavarokkal küzdenek (súlyos magatartási és beilleszkedési zavarok stb.), vagy

- alkohol-, illetve kábítószerfüggők.

A bíróságnak most azt kellett eldöntenie, hogy vajon Leon beleillik-e a második kategóriába, ahogy a gyámhivatal állította. A kirendelt igazságügyi pszichiáter és pszichológus ugyan megállapította, hogy Leon beilleszkedési zavarokkal, érzelmi-indulati éretlenséggel, labilitással és kötődési zavarokkal is küzd, de ettől még nem minősül speciális szükségletűnek.

Abban korábban is minden szakértő egyetértett, hogy Leonnak pszichoterápiás kezelésre van szüksége, ez azonban csak akkor hatékony, ha ő is együttműködik. Márpedig a fiú elzárkózott a speciális otthontól, a normál gyerekotthon pszichológusával viszont hajlandó volt együttműködni. A gyámhivatal szerint Leont azért kellett azonnal kiemelni a közösségből, mert kirívóan agresszív volt, a bíróság viszont a bizonyítékok alapján ezt nem látta igazoltnak. Az ítéletben azt írták, a gyámhivatal nem vette figyelembe a törvény által előírt nevelési folytonosságot, valamint hogy Leon már megfelelő ítélőképességgel bír, és összességében rosszul tárták fel az egész ügyet.

Ő LETT A JOGÁSZ ÉS A PROFESSZOR ÚR

„Jobban korlátozzák az embert, mint egy normál intézményben. Kevesebbet lehet kimenni, és mindenhol rácsok vannak. Amíg ott voltam, mindennapos volt, hogy megjelent a rendőrség, vagy hogy kijöttek a pszichiátriáról. Előfordult, hogy egy gyerek késsel ment a nevelőnek, és engem is megtámadtak egyszer – mesélte Leon a speciális otthonról. – Az állami gondozottak pontosan tudják, kiket tesznek speciális otthonba, ezért máshogy is tekintenek rájuk. Ha van egy közös rendezvény a gyermekvédelmi központban, minden gyerek tudja, ki jött a specből. Érezni a megvetést, a lekezelést.”

A speciális otthon papíron azért ad jobb ellátást, mert állandóan jelen van pszichológus és fejlesztő pedagógus is, de a nevelők és a gyermekgondozók ugyanolyan képesítéssel rendelkeznek, mint egy normál gyerekotthonban, tehát valószínűleg nem tudják jobban kezelni a problémás gyerekeket.

Leon 2003-ban, ötévesen került Zalaegerszegre állami gondozásba. Több gyerekotthonban is megfordult, és bár eleinte jól érezte magát, az évek múlásával ő lett az ügyeletes „jogász”. Mindig jelezte, ha valamilyen problémát észlelt, például ha késett az ellátmány, és a gyerekeknek saját pénzükből kellett bevásárolni a kisboltban. Egy idő után ráadásul nemcsak a maga bajára figyelt, hanem más gyerekektől is begyűjtötte a panaszokat.

„Manapság is sokan keresnek, általában azért, mert késik az ellátmány vagy a zsebpénz. Most már mindig alaposan körbejárom, megáll-e a vád, mert eleinte voltak ebből problémáim. Ha úgy látom, hogy megalapozott, akkor írok egy levelet a gyermekvédelmi központnak, ahol újabban már foglalkoznak is vele” – mondta. Azt viszont nem hiszi, hogy az ő sikere miatt majd a többi gyerek is könnyebben felemeli a szavát. „A legtöbb gyereket nem is érdeklik ezek a dolgok, csak azzal vannak elfoglalva, hogy meglegyen a zsebpénz és a kimenő.” Bár a bátyjával együtt nőtt fel, Leon szerint őt sem nagyon izgatják ezek a dolgok, inkább csak élcelődik rajta azzal, hogy „professzor úr”-nak szólítja.

Bár Leonnak sok gondja volt belőle, élvezi ezt a szerepet. „Tudom, hogy ha annak idején nem kezdek el szólni a problémák miatt, végig normál gyerekotthonban élhettem volna. Mégsem bántam meg, ameddig lehet, folytatni szeretném.”

MÉG MINDIG JOBBAK, MINT A SZÜLŐANYÁM

Mivel Leon nemrég 18 éves lett, ma már utógondozói státuszban van. Ez azt jelenti, hogy még mindig állami gondozott, de már nem gyerekotthonban, hanem egy kétszobás, zalaegerszegi lakásban él három másik fiúval. Erre addig van lehetősége, amíg tanul, de legfeljebb 24 éves koráig.

Amikor elkezdődtek a konfliktusai a gyerekotthonban, Leon hanyagolni kezdte az iskolát. „Kellemetlen, hogy 18 évesen itt tartok, hogy kilencedikes vagyok. Eljárhattam volna, nyilván, de így alakult. Mindenesetre nehéz bepótolni” – mondta. Leon most a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumba jár felnőttképzésre, heti két alkalommal kell bemennie az iskolába. Járhatna nappalira is, de problémás lenne a bejárás, így viszont egy osztálytársa mindig el tudja vinni kocsival.

„Az általánost Nagykanizsán végeztem, egy év alatt letettem két osztályt. Idén elvégzem a kilencediket, és 2018-ban szeretnék leérettségizni.” Hogy utána mi lesz, még nem tudja pontosan, de a jog nagyon érdekli. Ez abból is látszik, hogy fejből idézi a gyermekvédelmi szabályokat, és láthatóan képben van a zavaros szakkifejezésekkel is. „Nem tudom, valahogy megfogott, szívesen olvasgatok ilyen témában. Általában a neten nézem a jogszabályokat, de most kölcsönöztem nemzetközi jogi könyveket is, meg van egy az alkotmánytanról is. Elég sok könyvem van.”

Épp ezért szívesen tanulna jogot Budapesten, igaz, a nyolcadikos jegyei nem lettek túl jók, általában hármasokat kapott. „Azt is el tudom képzelni, hogy gyermekjogi képviselő legyek” – mondta. Nemrég jelentkezett is önkéntesnek az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központhoz (OBDK), sőt levelet írt Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkárnak a speciális ellátás hiányosságairól. Azt reméli, az államtitkár hajlandó lesz személyesen is meghallgatni őt.

„Furán hangzik, de az egész egy kicsit a sorozatokból jött – nevetett. – Gyerekkoromban sok jogi és pszichológiai témájú sorozatot néztem. Imádtam a Gyilkos elméket, a Mentalistát. De kiskoromtól kezdve furcsa voltam a többiekhez képest, nagycsoportban is inkább olvastam, amíg a többiek játszottak. Amikor beköltöztem a speciális otthonba, két táskám csak könyvekkel volt tele, az ottani nevelők sosem találkoztak ilyesmivel. Főleg jogi, történelmi és pszichológiai könyvek voltak, például Feldmár Andrástól. Először azt hitték, cigipapírnak kell, később bele is néztek, nem téptem-e szét őket.”

Leonnak négy testvére és két féltestvére van, legalábbis ennyiről tud. A nagyszülei meghaltak, apja pedig négyéves korában lett öngyilkos, az ő felmenőit nem is ismeri. „Kiskoromban voltak anyagi problémáink, de nem éheztünk, vagy ilyesmi. Azért kerültünk állami gondozásba, mert anyánk napokra magunkra hagyott a házban. Csak úgy hívom őt, hogy szülőanyám” – mondta. Szoros kapcsolata kizárólag a bátyjával van, akivel egy otthonban nőtt fel, a többi testvéréről viszont nem sokat tud, annak idején szanaszét szórták őket az országban. „Nem mondom, hogy nem érdekelnek, de valójában olyanok nekem, mint bármelyik másik állami gondozott.”

Az állami gondozottak gyakran szembesülnek azzal, hogy nagykorúvá válásuk előtt érdekessé válnak a rokonok számára. Ez sokszor azért van, mert 18 éves korukban férnek hozzá ahhoz az állami támogatáshoz, amely az évek során összegyűlt számukra egy gyámhatósági folyószámlán. Akik sokáig vannak a rendszerben, általában milliós összegeket kapnak.

„Hirtelen elkezdtek boldog születésnapot kívánni, meg panaszkodni, hogy nem tudják befizetni a csekkeket. Egy idő után már csak bemásoltam mindenkinek egy sablonszöveget, amiben nagyjából az volt, hogy 14 év alatt egyszer sem jöttél, soha nem köszöntöttél fel, akkor most se tedd.” Sok állami gondozott akár néhány nap alatt is elszórja a nagykorúsággal járó pénzt, de Leon azt mondta, a pénz nagy részét lekötötte, csak olyasmit vett meg, amire feltétlenül szüksége volt. Most körülbelül havi ötvenezer forintból él, ebben benne van a családi pótlék és az utógondozói státusszal járó támogatás is.

„Nem a gyerekotthonokat utálom, hanem azokat, akik bajba sodortak. Ettől függetlenül mindig elmondom, hogy bár nem vagyok hívő, hálát adok Istennek, amiért állami gondozásba kerültem. Azt hiszem, ha családban nőttem volna fel, kulturálatlan ember lett volna belőlem. Mindazok ellenére, ami történt, sokat köszönhetek a gyerekvédelemnek.”



Forrás: vs.hu


Mentális egészségfejlesztési projektet indít az OTH

2016. augusztus 16. | Admin

A norvég alapok támogatásával mentális egészségfejlesztési projektet indít, és kialakítja a Lelki Egészség Központok (LEK) hálózatát az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) - közölték hétfőn az MTI-vel.

Közleményükben rámutattak, a lelki egészséggel kapcsolatos problémák időben történő felismerése, kezelése és az ehhez kapcsolódó információhiány, előítéletek leküzdése óriási kihívást jelent Magyarországon és az egész Európai Unióban.

A WHO európai régiójában a mentális betegségek okozta terhek legnagyobb részét, az Európai Unióban összesen mintegy 26 százalékát a depresszió teszi ki. A munkaképesség-csökkenés több mint 21 százalékáért a lelki egészséget érintő kórképek felelősek és ezek közül - előre láthatóan - 2020-ra a stressz mellett a depresszió lesz a második legmeghatározóbb. Kimutatások szerint a súlyos depresszióban szenvedők 56 százaléka nem részesül kezelésben, miközben a depresszió fokozza az öngyilkosság, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és stressz-táplálkozás gyakoriságát is - hangsúlyozták.

Mindemellett - mint az OTH kiemelte - a "magyar társadalom mentális állapotát alapvetően rontja a lelki egészségproblémákhoz kapcsolódó tudáshiány, a hiedelmek, gyakori előítéletek és a megbélyegzettségtől való félelem is". Ezért a hivatal a projekt megvalósítása során nagy hangsúlyt helyez arra, hogy helyi médiakampány és rendezvények segítségével felhívja a magyar lakosság figyelmét a mentális tünetek korai felismerésére, kezelésének fontosságára, az ezzel kapcsolatos személyes és közösségi felelősségre, a releváns információkra és az egészségtudatos életmód szükségességére is - fejtették ki.

Ennek érdekében a tavaly májusban indított, 12 hónapos projekt keretében országszerte 6 helyszínen - Balatonföldváron, Hatvanban, Csongrádon, Szendrőn, Szentgotthárdon, Baktalórántházán - működő Egészségfejlesztési Irodák (EFI) kiegészülnek a Lelki Egészség Központokkal.

A központok feladata az lesz, hogy feltérképezzék az adott járásban a lelki egészséget érintő legfontosabb problémákat, összegyűjtsék és értékeljék a mentális problémák megelőzésével, kezelésével kapcsolatos jó gyakorlatokat, valamint képzésekkel és a preventív-integratív szemléletmód terjesztésével erősítsék a szakemberek és segítők együttműködését. A LEK munkatársai közösségi szintű egészségfejlesztési és prevenciós tevékenységekkel foglalkoznak majd, egyéni tanácsadást nem folytatatnak.

Szintén a projekt keretében létrejön egy módszertani központ is, mely tananyagok, eljárásrendek és ajánlások kidolgozásával teljes körű szakmai támogatás nyújt az Lelki Egészség Központok munkájához.


Forrás: profitline.hu


A kezelésről szóló papírokat sem kapja meg a kórháztól az eltűnt férfi testvére

2016. augusztus 06. | Admin

Mile Imre rejtélyes módon tűnt el a karcagi pszichiátriáról, már 90 napja nem találják.

Már kilencven napja annak, hogy eltűnt a karcagi pszichiátriáról egy férfi, de továbbra sem lehet tudni semmit a rejtélyes esetről. Mile Imre elkeseredett testvére, Sándor a Borsnak azt mondta: a kórház semmilyen jelentést nem hajlandó kiadni a kezelésről, a rendőrségi vizsgálatra hivatkozva. A betegjogi képviselő sem tudott segíteni ebben.

Mile Sándor lehetetlennek tartja, hogy öccse 45 kilósra lefogyva, bepelenkázva, lekötözve képes lett volna távozni a kórházból, úgy, hogy azt senki ne vegye észre, vagyis a kórház területén belül maradhatott. Azt sem érti, miért nem keresték kutyával – úgy tudják, szagnyom alapján még egy nap után is kereshető lett volna, ehelyett azonnal lecserélték az ágyneműjét.

A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság közölte: az eljárás és a nyomozás nem szűnt meg, addig keresik a férfit, amíg nem jutnak a nyomára. Mile Sándor viszont attól tart, hogy ez alapján a kórház még évekig titokban tarthatja az iratokat, és nem érti, hogyan befolyásolná a nyomozást, ha ezeket kiadnák.


Forrás: 24.hu


Meghalt Lux Elvira

2016. július 20. | Admin

Az ország leghíresebb szexuálpszichológusa 87 éves volt.

87 éves korában elhunyt Lux Elvira szexuálpszichológus, klinikai szakpszichológus, adjunktus – tudta meg a Blikk. A lap idézi tanítványát, Rusz Editet, aki a Facebookon tudatta a gyászhírt.

Lux Elvira annak idején egy teherautón szökött Budapestre, hogy az orvosi egyetemen tanulhasson. Tanulmányai után Szentágothai János anatómus tanítványa volt. Rövidesen rájött, hogy nem az aggyal mint szervvel, hanem a pszichével szeretne foglalkozni. Az ELTE-n akkoriban indult ilyen képzés, ahol meg is szerezte második diplomáját. Ő volt az első, akit nőgyógyászati szakpszichológusként alkalmaztak.

Lux Elvirának nemcsak szakmai publikációi voltak jelentősek, hanem népszerű ismeretterjesztő munkája is. Magyarország leghíresebb szexuálpszichológusaként tartották számon. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét is megkapta.


Forrás: 24.hu


Meghalt Lux Elvira

2016. július 20. | Admin

Lux Elvira, Magyarország leghíresebb szexuálpszichológusa 87 éves volt.

Józsefvárosi lakásában elhunyt Dr. Lux Elvira – értesült a Blikk. Magyarország leghíresebb szexuálpszichológusa 87 éves volt.

A középiskolát Egerben az Angolkisasszonyoknál végezte és fiatal lányként hihetetlen lépésre szánta el magát, hogy álmait megvalósítsa: édesanyja távollétében egy teherautón Budapestre szökött, hogy az orvosi egyetemre járhasson.

Népi kollégistaként tanult, de nem tudta megszokni a környezetet, ezért eltávolították. Végül sikerrel elvégezte az egyetemet. Utána Szentágothai János tanítványa lett. Patkányok agyából készített metszeteket. Ezután jött rá arra, hogy nem az agy szerkezetével, hanem a pszichével szeretne foglalkozni. Ezzel kapcsolatos tanulmányait az ELTE-n végezte el – írja a Wikipédia.

Szakmai publikációk mellett jelentősek a népszerű, ismeretterjesztő munkái is.


Forrás: nlcafe.hu


Meghalt C. Molnár Emma pszichológus

2016. június 29. | Admin

Elhunyt C. Molnár Emma pszichológus, aktív-analitikus pszichoterapeuta. A portálunknak párkapcsolati, stressz és pszichés betegségekben nyilatkozó szakértő 70 éves volt.

70 éves korában, június 25-én elhunyt az ismert pszichológus-pszichoterapeuta, C. Molnár Emma - közölte a 24.hu. A halálhírről az Aktív-analitikus Pszichoterapeuták Egyesülete tájékoztatott szerdán, temetéséről később intézkednek. Fiatalabb koromban számomra a legérdekesebb kérdés az volt, hogy ki is az ember, mi az útja, mitől lesz olyan, amilyen - nyilatkozta portálunknak néhány éve a pszichológus.

C. Molnár Emma 1946-ban született. Pályáját általános iskolai tanárként kezdte, majd 1973 és 1989 között a Fővárosi Pszichoterápiás Módszertani Központban volt tudományos főmunkatárs. Több felsőfokú intézményben oktatott, speciális szakterületei a gender kérdései (a nemiség és a személyiség összefüggései), személyiség-lélektan, párkapcsolati problémák, az anya-gyermek-apa kapcsolat, illetve a karrier problémák voltak. Portálunk szakértőjeként közel négyszáz olvasói levélre válaszolt, emellett több internetes portál és folyóirat - például a Nők Lapja - oldalain publikált.

A közéletben televíziós szerepléseivel, előadásaival, tanácsadói munkájával és könyveivel vált ismertté. Legismertebb munkái közé tartozik A nő ezer arca, amely a gyengébbik nem erősségeit és társadalmi szerepét taglalja, férfi és női olvasóinak egyaránt címezve. "Az ember kétarcú: férfi és nő, és megvan az értéke ennek a kétarcúságnak. Ez fontos, mint a kiegészülés lehetősége a férfiaknak és nőknek, és nemcsak a magánéletben, hanem a munka világában is" - nyilatkozta korábban a HáziPatika.com újságírójának. A nemek különbsége kapcsán Karinthy Frigyes egyik kisregényének előszavát idézte: "Nagy felfedezést tettem, ember olyan nincs. Embert még nem láttam soha, akit láttam, az férfi volt, vagy nő volt." Számára a legrejtélyesebb kérdés az emberi kapcsolat önmagunkkal, másokkal és a világgal. Miközben az ember kapcsolatba kerül, ad magából és kap is, fejlődik miközben megőrzi önmagát. Ezt a kérdést feszegeti nagyon sok tudomány, sőt a művészet is - írta korábban a bemutatkozásában.


Forrás: hazipatika.com


Lelki kínok miatt eutanáziával vetett véget életének a huszonéves nő, sokan felháborodtak

2016. május 11. | Admin

"Nincs remény a számára, a szenvedései elviselhetetlenek" - mondta a pszichiáter a huszonéves nőről, aki eutanáziával vetett véget az életének. A nőt 5 és 15 éves kora között szexuális erőszak érte, amit nem tudott feldolgozni.

Úgy döntött, hogy nem akar tovább élni egy huszonéves nő, mert képtelen feldolgozni azt a traumát, ami gyerekkorában érte. Az orvosai szerint a nő poszttraumás szindrómában szenvedett és nem volt esélye a normális életre. 5-15 éves kora között szexuális erőszak áldozata lett, amivel képtelen volt megbirkózni. Eutanázia végzett vele, egy halálos méreggel teli injekciót kapott Hágában, ez sokakat felháborított Angliában. Egy Munkáspárti képviselő például azt mondta, hogy a szexuális erőszak áldozatait most halállal büntetik. A holland törvények lehetővé tették az eutanáziát és annak ellenére úgy ítélték meg, hogy a nőnek joga van dönteni a saját életéről, hogy súlyos depresszióban szenvedett. Az orvosok többféle kezelést kipróbáltak, de semelyik sem használt. A huszonéves nő nem evett, anorexiás volt, krónikus depresszióban szenvedett, öngyilkossági hangulatingadozásai voltak, hallucinált, rögeszmés és kényszeres volt, szinte teljesen ágyhoz kötötten élt. Pszichiátere azt mondta, hogy már nem volt számára remény, lelki szenvedései elviselhetetlenek voltak - írja a Dailymail.

A nő halála újra fellobbantotta az eutanázia körüli vitát, ami szerint kérdéses, dönthet-e és ha igen milyen mértékben az ember a saját haláláról.


Forrás: faktor.hu


Rettenet: Láncra verte vak testvérét a kadarkúti férfi

2016. május 09. | Doris

Kegyetlen módszert eszelt ki, hogy megnevelje pszichiátriai beteg öccsét. Nevelőapjával együtt egy 4 méteres láncot rakott a nyakába, majd az udvaron álló utánfutóhoz kötözték...

Embertelen körülmények között kellett sínylődnie annak a vak férfinak, akit testvére a tanyájuk udvarán álló ponyvás utánfutóhoz kötözött - áll a Kaposvári Járási és Nyomozó Ügyészség vádiratában.

A sértett évekig pszichiátriai gondozásban részesült Budapesten, majd néhány éve hazaköltözött Kadarkút-közeli tanyájukra, betegsége ellátatlan maradt. Testvére és nevelőapja többször bántalmazta, de agresszív magatartása ennek hatására sem változott meg, ezért nevelőapja kitalálta, legjobb lesz, ha láncra verik, akár egy állatot.

2015. júliusában először a sértett bokájára erősítettek egy 4 méter hosszú láncot, majd azt áttették a nyakára. Ezt az egyik vádlott ismerőse jelezte a rendőrségnek, akik végül kiszabadították a borzasztó körülmények között élő látássérült férfit.

A Kaposvári Járási és Nyomozó Ügyészség a vádlottak ellen börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabását indítványozta.


Forrás: ripost.hu


Elhunyt a TV2 egyik riportere

2016. május 03. | Admin

Wels Péter Mátyás a Tények alapításától kezdve a csatornánál dolgozott. A múlt héten egy volt TV2-s vesztette életét.

Otthonában találták holtan Wels Péter Mátyást, a TV2 Tények című hírműsorának alapító riporterét – írja a Blikk. A szinte mindennap látott riporter 46 éves volt. A halál oka még nem ismeretes, egyelőre helyszínelnek a rendőrök a lakásban a bulvárlap szerint.

A Népszabadság Online úgy tudja, Wels három napja nem jelent meg a munkahelyén, ezért mentek el kollégái kedden a lakására, ahol rátaláltak a riporterre. A Borsonline is ugyanígy értesült, ahogy a Velvet is, amely kereste Azurák Csabát, de ő nem akart nyilatkozni. A portál úgy tudja, mindenki megrendült a TV2-nél. A NOL információi szerint nem ön- vagy idegenkezűség okozta a halálát, azaz természetes úton hunyhatott el. A TV2 hamarosan közleményt ad ki.

A múlt héten egy egykori TV2-s hunyt el: Szabó Tibor a csatorna tulajdonosváltása nyomán kialakult helyzet miatt ment át az ATV-hez. Ő volt az, akit rá akartak venni, hogy Juhász Péter ellen karaktergyilkosságot kövessen el, ezt követően mondott fel. A riporter munka közben veszítette életét múlt pénteken.


Forrás: mno.hu


Rétvári: további fejlesztések lesznek a pszichiátriai ellátásban

2016. május 01. | Admin

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára azt mondta, a kormány a pszichiátriai, addiktológiai szakterületen eddig végrehajtott jelentős és átfogó fejlesztések után a közeljövőben további, mintegy 11 milliárdos fejlesztéseket tervez.

Az államtitkár azt mondta, 2011-ben az Új Széchenyi Terv Rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése című pályázatának keretében 18,8 milliárd forint uniós fejlesztési forrás állt rendelkezésre. A pályázatban pszichiátriai és addiktológiai rehabilitációs fejlesztések megvalósítására nyílt lehetőség fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátást nyújtó intézményekben, valamint gondozóintézetekben. A keretösszegből hozzávetőlegesen 8 milliárd forint szolgálta kifejezetten e területek fejlesztését.

Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program éves fejlesztési keretének megállapításáról szóló kormányhatározat alapján a pszichiátriai ellátás feltételeinek javítására további fejlesztések indulnak összesen 11 milliárd forintból. Ebből 6 milliárd forintot a gyermek- és ifjúságpszichiátriai, addiktológiai és mentálhigiénés ellátás fejlesztésére, 5 milliárd forintot az aktív fekvőbeteg-ellátásra különítettek el.

Az államtitkár szerint a pszichiátriai ellátás egyre inkább a járóbeteg-ellátás felé terelődik, hiszen a betegek számára ez jelenti a kedvezőbb ellátási formát és a nyugat-európai országokban is ez az irány figyelhető meg.

Rétvári Bence azt is mondta, az egészségügyi ágazatban a 2012-ben indított bérfejlesztésben a pszichiátriai szakterületen dolgozó orvosok, egészségügyi szakdolgozók és szakpszichológusok is részesültek. A pszichiáter szakorvosok jövedelme akár bruttó 105 820 forinttal, a pszichiátriai területen dolgozó ápolók, szakápolók jövedelme akár 35 ezer forinttal, a szakpszichológusok jövedelme egységesen 41 435 forinttal nőtt.


Forrás: faktor.hu


Bru­tá­li­s bántalmazás a pszichiátrián: véres felsőben, öntudatlanul bolyongott az idős férfi

2016. április 25. | Admin

Sza­vak­kal ne­he­zen le­ír­ható a lát­vány, ahogy az idős férfi kinéz, mi­u­tán szom­ba­ton, fel­te­he­tően az ápo­ló­sze­mély­zet bán­tal­mazta.

A Gálfi Béla Kórház pszichiátriai osztályán kezelt idős betegnek az volt a bűne, hogy feltehetően nem akarta bevenni a neki szánt gyógyszereket. Lánya másnap a folyosón, szinte öntudatlan állapotban, bolyongva találta. Arcán és kezén bántalmazás nyomaival, véres öltözékben. A brutális történetet a Groovehouse énekesnője Judy, azaz Molnár Kis Judit osztotta meg közösségi oldalán, mivel az idős férfi, egy közeli barátnőjének édesapja.

A feljelentés azóta megtörtént. A férfi szobatársa, aki szemtanúja volt az esetnek, vallomást tett! Az ügyben a Ripost kereste az intézmény vezetőit, érdemi információt nem kaptak.


Forrás: thenews.hu


Pánikgombot használnak a gyermekotthonban

2016. április 22. | Farkas Melinda

Az ombudsman újabb intézményre bukkant, amely súlyosan megsérti a kamaszok jogait · Törnek-zúznak maguk körül a magatartás-zavaros fiatalok

A kaposvári Zita gyermekotthonban történt jogsértések nyilvánosságra hozatala után újabb gyermekotthonban tapasztalt visszásságokról számol be az ombudsman lapunk által megismert jelentése. A dokumentumban leírják, a fóti Károlyi István Gyermekközpont Speciális Gyermekotthonában annyira agresszívak a gyerekek, hogy a dolgozók pánikgombot tartanak maguknál, így próbálják megvédeni magukat a támadásoktól. A nevelők egy része nem rendelkezik megfelelő végzettséggel ahhoz, hogy az ilyen gyerekek kitöréseit kezelni tudja. Székely László szerint – csakúgy, mint Kaposváron – ebben az intézményben is súlyosan korlátozzák a gyerekek szabadságjogait. Az ombudsman a gyermekvédelmi törvény módosítását sürgeti, az illetékes minisztérium azonban egyelőre hallgat.

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala a fóti Károlyi István Gyermekközpont Speciális Gyermekotthonában is ellenőrzést tartott. A kínzás elleni ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyve (OPCAT) alapján történt ellenőrzés keretében az ombudsman munkatársai olyan intézményeket vizsgálnak, ahol korlátozzák az emberek személyes szabadságát. Az otthonban súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szert használó fiúkat nevelnek.

Tízből kilencen felmondanak

A jelentés szerint az intézményben hatalmas a dolgozói fluktuáció, az egyik munkatárs elmondta, öt éven belül már az ötödik vezetőnél tartanak. Jellemzően tíz újonnan felvett munkatárs közül kilenc rövid időn belül távozik, mert nem képes kezelni a helyzetet. A nevelők és a gyermekfelügyelők között is vannak olyanok, akiknek végzettsége (óvodapedagógus, kisgyermekgondozó-nevelő, illetve csecsemő- és gyermekgondozó) nem alkalmazkodik a speciális szükségletű kamaszok életkorához. Az egyik gyermekfelügyelőnek ráadásul csak személy- és vagyonőri végzettsége volt, ami jogszabálysértő. A személyzet folyamatos cserélődése miatt a munkába állást nem előzi meg előzetes felkészítés, és nem szakmai alapon, hanem „maradékelven” működik a kiválasztás, vagyis szinte bárkit felvesznek, aki jelentkezik, hogy biztosítani tudják a működést. Az ombudsman leszögezte: a hiányos felkészültségű, speciális képzésekkel nem támogatott, túlterhelt, fáradt, romló pszichés állapotba kerülő munkatársak felerősíthetik a gyermekek ellenállását, illetve agresszív viselkedést válthatnak ki belőlük.

Az ellenőrzés során kiderült az is, hogy egymásnak ellentmond az intézmény igazgatójának, valamint az speciális otthon vezetőjének gyerekek adatait rögzítő nyilvántartása, ráadásul egy fiktív gondozotti csoportot is létrehoztak abból a hat gyerekből, akik jelenleg nincsenek az intézményben, mert a fiatalkorúak börtönében vagy javítóintézetben töltik büntetésüket. Ez azt a látszatot kelti, mintha telt ház lenne a Károlyiban, miközben folyamatosan nő a speciális intézményi ellátást igénylő gyerekek várólistája. Székely szerint nem elfogadható, hogy miközben országszerte kevés a speciális szükségletű gyermekek számára biztosított férőhely, a fóti intézményben a 32 helyen tartósan 24-25 gyerek elhelyezéséről gondoskodnak. Ráadásul a ténylegesen működő három gondozotti csoport a valóságban túltelített, mert a jogszabályban előírt 8 gyermeknél többet lát el. A látogatáskor egyébként a 33 gondozott gyermekből 11 ellen bűncselekmény gyanúja miatt eljárás folyt. A legjellemzőbb bűncselekmény a – feltehetően droghoz jutás érdekében elkövetett – lopás és rablás, de súlyos testi sértés, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak is előfordult körükben.

Pánikgombot kaptak a munkatársak

Bár a fóti otthont felújították, és a kétágyas szobákban megfelelő élettér áll a gyerekek rendelkezésére, a kamaszok folyamatosan rongálják a környezetüket. Több ajtóra, köztük vécéajtóra is lyukat ütöttek, így át lehet rajtuk látni. A szekrényekben nem voltak polcok, a ruhák több helyiségben is a földön hevertek. A fürdőkben hiányoztak a zuhanycsövek és az ablaknyitók, a mosdókagylók instabilak voltak, ezek szintén szándékos károkozásra utaltak. Az ombudsman leszögezte: az otthon állapota több helyen balesetveszélyes, ráadásul a megrongált, rendetlen környezet a terápiás céllal ellentétes hatást kelt.

A gyermekek egymással és a felnőttekkel is agresszívak. A dolgozóknak a trágár beszéd mellett verbális fenyegetőzéseket, alkalmanként fizikai támadásokat is el kell szenvedniük. A munkatársak védekezésül pánikgombot kaptak, ami a biztonsági, vagyis a portaszolgálatnak jelzi a veszélyhelyzetet. A rendészek szerint a fiúk ereje „önkívületi” állapotban megsokszorozódik, fájdalomküszöbük extrém módon megemelkedik. A gyerekek egymás közötti kapcsolataikat többen is úgy jellemezték, hogy „értelmi fogyatékosokkal”, „kiabálósakkal” vannak összezárva. Kikészülnek, egyik-másik társuk izgágaságát elviselhetetlennek érzik. Ilyenkor előfordul, hogy megütik őket.

Két év is kevés, hogy eredmény legyen

A jelentésben az áll, hogy a munkatársak meghallgatása során a tehetetlenség, a reménytelenség, és néha a fásultság is érezhető volt. Többek megítélése szerint eszköztelenek, így maguk is úgy vélik, két év is kevés arra, hogy eredményt érjenek el a gyerekekkel. Különösen reménytelennek látják a helyzetet, ha későn, súlyos sérülésekkel, már bűnelkövetőként vagy a nagykorúságuk előtt néhány hónappal érkeznek ide a fiúk. Ennek ellenére a legtöbb munkatárs jó kapcsolatot ápol a gyerekekkel.

A 16 éves korra leszállított tankötelezettség is problémát jelent az otthon működésében, ennek következtében ugyanis a 16 évesnél idősebb gyermekeket a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) helyi iskolája nem fogadja. A tanköteles korú gyermekek is magántanulók, csak vizsgázni járnak be az iskolába. Ezzel kapcsolatban az ombudsman hangsúlyozta: a kötelező magántanulói státus elveszíti védő és fejlesztő hatását, ha kizárja annak a lehetőségét, hogy a motiváltabb, jobban alkalmazkodó gyerekek esélyt kapjanak a mindennapos iskolába járásra, és ezzel jobban lefoglalják magukat. Az ombudsman szerint a céltalanság, tétlenség hozzájárul az agresszivitásra hajlamos fiatalok egymás és a személyzet ellen forduló feszültségének, a tárgyak és az állatok ellen irányuló pusztító késztetés növekedéséhez.

Kéthetes „befogadás”

A gyermekek személyi szabadságát az otthonba kerülésükkor azonnal korlátozzák. Megérkezésekor a gyermek nem a gondozotti csoportba kerül, hanem a földszinten, a „befogadónak” nevezett helyiségben szállásolják el egy-két hétre. A gyermek a befogadó területét nem hagyhatja el, nem fogadhat látogatókat, és telefonon sem tarthat kapcsolatot. Csupán későbbi csoportjának nevelői és más szakemberek kezdeményeznek vele beszélgetéseket. A fiatalok közül többen állították, hogy ezalatt az időszak alatt még a szabad levegőre sem mehettek ki.

A gyerek személyes szabadságának korlátozására az otthon vezetőjének maximum 48 óra időtartamban lenne lehetősége, ennél hosszabb idejű korlátozás esetén nevelési felügyelet elrendelését kellene kezdeményeznie a gyámhivatalnál. Erre azonban az intézményben nem kerül sor. Az ombudsman szerint a „befogadóban” történő elkülönítés súlyos szabadságkorlátozást valósít meg, amelyet a szakértői bizottság javaslata nélkül nem lenne szabad alkalmazni.

Erős nyugtató ápolónői ajánlással

Az intézményben egyébként már többször volt példa arra, hogy a dühöngő gyerekeket biztonsági elkülönítőben helyezték el, de az ilyen típusú korlátozás egyik esetben sem tartott 24 óránál tovább. A dokumentumokban az igazgató az intézkedés elrendelésével egyidejűleg a jogszabálynak megfelelően kezdeményezte a gyermek haladéktalan orvosi vizsgálatát, ám ez négy esetből mindössze egyszer történt meg. A többi esetben nem érték el a gyermekorvost, így az is előfordult, hogy az ápolónővel történt konzultáció alapján adtak erős nyugtatót a gyereknek. Az ombudsman kifejtette, alkotmányosan visszás, ha nem történik meg az orvosi vizsgálat, és az is jogsértő, ha az ápolónő csak az otthonvezetővel konzultálva dönt az agresszív gyermek gyógyszerezéséről.

Az otthonban elhelyezett gyermekek a lakóhelyük szerint illetékes Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai osztályához tartoznak, ahol azonban a jelentésben leírtak arról szólnak, hogy ott nem szívesen fogadják őket. A kórház gyakran férőhelyhiányra hivatkozik, esetenként pedig túlságosan hosszú a várakozási idő. Ezért a gyerekeket a Gálfi Béla Nonprofit Kft. pomázi pszichiátriai szakkórházába viszik kivizsgálásra, és ha szükséges, be is fektetik őket, pedig ott nincs gyermekpszichiátriai osztály.

Felelőtlen gyámok

A gyerekeket az otthonban is az említett kórház pszichiátere látja el, aki azonban nem gyerekekre szakosodott. A kamaszok felét egyébként valamilyen pszichotrop készítménnyel kezelik, többségük többféle gyógyszert is kap. Az ombudsman szerint aggodalomra ad okot, ha a szakemberek legalább alkalmanként nem konzultálnak gyermekpszichiáterrel, a kiskorúak felnőtt pszichiátriái osztályon történő ellátása pedig jogszabálysértő.

A gyerekeknek a terápia részeként egyéni lovas terápiás órákat is biztosítanak, az otthon területén pedig állatsimogatót hoztak létre, amelyben általában birkákat, nyulakat, baromfit tartanak. Az állatokat a gyerekek gondozzák, ám többen közülük ezt nem szívesen csinálják. A közelmúltban az egyik gyerek agressziójának áldozatul estek a nyulak.

Az otthonban a gyerekek kapcsolattartását sem szabályozzák megfelelően. Öt percben maximálták a telefonbeszélgetések idejét, a fiatalok mobilt nem használhatnak. A házirend alapján ráadásul amennyiben egy szülő kifogásolhatóan viselkedik, akkor a gyermeket megfoszthatják a személyes kapcsolattartás jogától. Ennek kapcsán Székely László leszögezte: az otthon a gyámhivatali határozatnál szigorúbb szabályokat nem alkalmazhat, nem szűkítheti a kapcsolattartás feltételeit, nem tilthatja ki végleg a kapcsolattartásra jogosult látogatót, és nem maximalizálhatja öt percben a telefonbeszélgetést.

A gyermekek nemcsak családjukkal, de a gyermekvédelmi gyámmal is kapcsolatot tarthatnak, a törvény szerint a gyámoknak legalább havonta egyszer fel kell keresniük a gyerekeket. Ezt a gyámok jelentős része a nem tartja be: nyolc ellenőrzött kapcsolattartási naplóból mindössze három gyerek esetében jegyezték fel a gyámmal való kapcsolattartást, és ezek közül két gyám is csak telefonon beszélt a gyerekkel. Az ombudsman ennek kapcsán leszögezte: ha a gyámok nem látogatják havi rendszerességgel a gyerekeket, akkor az otthon munkatársainak kötelessége lenne ezt a gyámhatóságnak jelezni, ám ők nem élnek jelzőrendszerbeli kötelességükkel, ezzel sértik a gyerekek jogait.

Módosítani kell a törvényt

Székely László az ellenőrzés tapasztalatai alapján többek között azt kéri az otthont fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól, intézkedjen a megrongálódott nyílászárók és használati tárgyak cseréjéről, tegye lehetővé a dolgozóknak a továbbképzéseken való részvételt, és a nevelők létszáma és képzettsége feleljen meg a jogszabályoknak. Arra is felszólította a fenntartót, hogy a jövőben ne járuljon hozzá a kiskorúak felnőtt pszichiátriai osztályon történő ellátásához, és ha a biztonsági elkülönítő használata esetén elérhetetlen a gyermekorvos, kezdeményezzen sürgősségi betegellátást. Az otthon vezetőjét arra hívta fel, hogy csak erről szóló gyámhivatali határozat esetén kezdje izolációval a gyermek befogadását, és kizárólag a jogszabályoknak megfelelően, nevelési felügyelet kezdeményezése esetén korlátozza 48 órát meghaladóan a gyermekek személyes szabadságát.

Az ombudsman egyúttal – csakúgy, mint korábban a kaposvári Zita gyermekotthonról szóló jelentésében – felkérte az emberi erőforrások miniszterét, készítse elő a gyermekvédelmi törvény olyan irányú módosítását, hogy az rögzítse a személyes szabadság korlátozására vonatkozó részletszabályokat a speciális gyermekotthonokban, illetve alkosson olyan garanciális szabályokat, amilyeneket a jogszabály a hasonló helyzetben lévő, büntetés-végrehajtásban, egészségügyi, illetve szociális ellátórendszerben fogva tartottak számára biztosít. A jelenleg hatályos jogszabály ugyanis nem rendelkezik arról, mi történjen abban az esetben, ha egy gyermeknek nem a biztonsági elkülönítőben, hanem más módon korlátozzák a szabadságát, a jogszabályi hiányosságok pedig sértik a gyerekek jogait. Ezért Székely László azt is kérte Balog Zoltán szakminisztertől, hogy kezdeményezze a nevelési felügyelet eljárási szabályainak módosítását, mivel jelenleg indokolatlanul hosszú ideig korlátozhatják a gyerekek szabadságjogait. Bár a hatályos jogszabály szerint a személyi szabadság korlátozásának megkezdését követő 48 órán belül kezdeményezni kell a felügyeletet, a különböző eljárási határidőket figyelembe véve a gyermek szabadsága akár 13 napon keresztül is korlátozható anélkül, hogy erről bármilyen jogerős hatósági döntés születne. Ezenfelül akár további 15 nap is eltelhet addig, amíg ügyéről a független bíróság határozatot hozna.

Lapunk természetesen most is megkereste az ügyben az intézmény fenntartóját, valamint a fenntartót felügyelő és a fóti gyermekotthont alapító, Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztériumát is arról érdeklődve, mit tesznek a jogsértő gyakorlatok ellen, de lapzártánkig egyik szerv sem reagált.


Forrás: mno.hu


OTS - Még több segítség a bécsi iskoláknak

2016. április 21. | Admin

Bécs, 2016. április 21., csütörtök (OTS) - A 2016/17-es tanévtől további száz iskolapszichológus, szociális munkás és terapeuta segíti majd az oktatási intézmények munkáját Bécsben. Elsősorban azokat az iskolákat akarják támogatni, ahova sok szociálisan hátrányos helyzetű vagy németül nem jól tudó diák jár.

"Bécsben arra törekszünk, hogy a jövőben szociális index alapján osszuk el az erőforrásokat az iskolák között. Addig pedig egymásra épülő eszközökkel támogatjuk a diákokat és a pedagógusokat, hogy sikeresen birkózhassanak meg a kihívásokkal" - mondta Sandra Frauenberger oktatásért felelős városi tanácsos a tervekkel kapcsolatban. A következő tanévtől ugyanis fokozatosan további száz iskolapszichológussal, terapeutával és szociális munkással bővül a bécsi iskolák tantestülete.

Az osztrák főváros oktatási intézményeiben egyébként 2009 óta dolgoznak szociális munkások, akiknek a feladatköre az elbeszélgetésektől a családlátogatásig széles spektrumot ölel fel. Ezen kívül gyermekvédelmi felelősök, pszichológiai tanácsadók valamint 600 fejlesztőpedagógus foglalkozik a viselkedészavaros vagy szociális-emocionális problémával küzdő gyerekekkel és azokkal a diákokkal, akiknek nem a német az anyanyelve.

Természetesen iskolapszichológus is segíti a bécsi iskolák munkáját. Ők állítják fel a diagnózist a tanulási nehézséggel küzdő vagy viselkedészavaros gyerekek esetében, közreműködnek a szociális konfliktusok elsimításában valamint tanácsokkal állnak a pedagógusok rendelkezésére.

Az intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt évek során széles hálózat épült ki a tanácsadó helyek, ifjúsági központok, szülői munkaközösségek és egészségügyi intézmények között.


Forrás: MTI


Súlyos jogsértéseket tártak fel a Szent Imre Kórházban

2016. április 11. | Admin

Laphírek alapján átfogó vizsgálatot indított az ombudsman a budapesti Szent Imre Kórház, ahol – megállapítása szerint – súlyos alapjogsértéseket és komoly hiányosságokat tárt fel.

Tavaly márciusban a Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályán szült egy nő, aki vajúdásához nem kapott orvosi segítséget, és az újszülött meghalt. Akkor a kórház egy belső vizsgálatra hivatkozva azt írta, hogy azért nem vitték át a nőt a szülészetre, mert nem ez volt a „vezető kórképe”, vagyis másodlagos volt, hogy állapotos. Mint mondták, a gyermeket az anya holtan hozta világra, több beteg viszont a lapoknak azt állította, hogy a gyerek még felsírt.

A laphírek alapján átfogó vizsgálatot indított az ombudsman a kórházban, ahol megállapítása szerint súlyos alapjogsértéseket és komoly hiányosságokat tárt fel: szakértői jelentés szerint ugyanis a gyermek nem halva született, hanem a körülmények miatt vesztette életét – írta az Index.

Az ombudsman szerint embertelen és megalázó bánásmódot jelentett önmagában az a tény, hogy a várandós nő az észlelésig lekötözve vajúdott, így kellett megszülnie a gyermekét.

Az ombudsman a pszichiátriai osztályon tartott vizsgálata során más visszásságokat is talált. Egyebek között jelezte: a folyosón helyeznek el betegeket, hiányos és pontatlan a betegek gyógyszerezésének dokumentációja, azért vesznek fel betegeket, mert más osztályok nem tudják vagy nem akarják felvenni őket.


Forrás: 168ora.hu


Erőszak a gyermekotthonban

2016. április 02. | Admin

Személyi szabadság jogsértő korlátozása, pszichológusi létszámhiány, terror a gyerekek között, vetélés, drog, szexuális erőszak - a Magyar Nemzet írása szerint a többi között ezek derültek ki az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által a kaposvári Zita Speciális Gyermekotthonban történt ellenőrzése során.

A megismert jelentés szerint bár az intézmény nem zárt, a gyerekek jelentős részét a beköltözés után egy hónapig nem engedik ki az intézmény területéről és a szüleikkel való személyes kapcsolattartást is megtiltják nekik.

A jogszabályi hiányosságok miatt az ombudsman felkérte az emberi erőforrások miniszterét, készítse elő a gyermekvédelmi törvény módosítását, rögzítse a speciális gyermekotthonokat érintő, a személyes szabadság korlátozására vonatkozó részletszabályokat - írja a Magyar Nemzet.


Forrás: hirado.hu


"Nem árvák ezek, hanem bűnözők!"

2016. március 20. | Molnár Csaba

Áldatlan állapotok a kalocsai gyermekotthonban

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala szinte példátlanul lesújtó jelentést hozott nyilvánosságra arról, hogyan bánnak a gyerekekkel a kalocsai gyermekotthonban. Kulcscsomóval ütik, pofozzák őket, jutalmul pedig cigarettát osztogatnak nekik. Az érintettek közül szinte senki sem hajlandó beszélni, holott a Kalocsán tapasztaltak a teljes gyermekszakellátási rendszert átható problémákat jelzik.

Nagyon szívesen állok rendelkezésükre, viszont első körben a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot kéne megkeresni. Nem nyilatkozhatok az ő engedélyük nélkül. […] Én szívesen nyilatkozok, de nem tehetem – mondja a telefonba Juhász Gábor, a kalocsai gyermekotthon igazgatója, amikor azért hívjuk, hogy interjút kérjünk tőle, és engedélyt az általa vezetett intézmény meglátogatásához. Ezután kérésének megfelelően felvesszük a kapcsolatot a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósággal, amelyet egyik forrásunk a „gyermekvédelmi terület Klikjeként” aposztrofált (az egyesek szerint a közoktatás számos bajáért okolható Klebelsberg Intézményfenntartó Központra utalva). Az ímél elküldése után visszahívjuk az igazgatót, aki még mobilszámát is megadta a kapcsolattartás megkönnyítése végett. Ahogy fogalmaz: kifejezetten örül a lehetőségnek, hogy elmondhatja a saját álláspontját a történtekről. Megállapodunk, hogy ha időközben megérkezik az intézményfenntartói engedély, akkor a következő héten csütörtökön szeretettel vár minket Kalocsán.

„Főigazgató úr sajnos nem járult hozzá a kalocsai gyermekotthon igazgatójának nyilatkozatához” – érkezik ímélben a válasz a főigazgatóságról néhány órával később. Válaszlevelünkben a letiltás indokát firtatjuk. „Juhász Gábor igazgató úr elfoglaltságai miatt nem tud jelenleg interjút adni Önöknek” – írják másnap. Újabb levelünkben arra kérjük a főigazgatóságot, hogy segítsenek feloldani azt az ellentmondást, amely levelük és az igazgatóval folytatott telefonbeszélgetéseink között feszül. Erre a levelünkre mindeddig nem érkezett semmilyen válasz.

Túl a rácsokon

Pedig lenne miről beszélni.

Büntetés-végrehajtási tisztek kedélyes csoportja sétál a kalocsai Szent István úton a márciusi napsütésben. Mintha várost néznének, a csoport elején haladó hölgy a Kalocsai Fegyház és Börtön mellett lévő, a környező épületek közé ékelődött templomról mesél valamit. A harangtorony bal oldalán áll a kalocsai speciális gyermekotthon épülete. A börtönt és a gyermekotthont nemcsak az azonos háztömb, de a hasonló, világossárga festés miatt is nehéz elkülöníteni egymástól.

Az intézeten kevesebb a rács, de jó pár helyiség ablakát zárták le vasrudakkal. A gyermekotthon túloldalán általános iskola áll, a két intézményt az utca fölött átívelő átjáró köti össze, bár az kérdéses, hogy a régi hidat használták-e az elmúlt évtizedekben. Az általános iskola nyitott emeleti ablakából gyerekzsivaj hallatszik időnként, egyébként csöndes hétköznap délelőtt van. Az iskola ablakaiban még látszanak a március 15-re készített, papírból kivágott, nemzeti színű pillangók és kokárdák.

A gyermekotthon gazdasági bejáratánál fehér köpenyes konyhás nénik pakolják a most érkezett furgonból a banánt, krumplit, fehérrépát, tojást. Néhány méterre a főbejárat előtt színes petúniával beültetett beton virágláda áll, az ajtó mellett tábla hirdeti büszkén, hogy 110,65 millió forint érkezett a kalocsai gyermekotthon fejlesztésére, a gondozottak életkörülményei és a szakmai feltételek javítására. A sarkon túl, az épület falán aranybetűs feketemárvány tábla adózik az 1919. június 25-én kivégzettek emléke előtt. A tanácsköztársasági terror ellen fellázadók közül húsz embert akasztottak föl a városban. A táblán e tételmondat olvasható: „Itt, a bitófákon tört meg a rémuralom”.

Az utcában dolgozó, sétáló helyiek, akikkel szóba elegyedtünk, alig törődnek a gyermekotthonnal. Némelyikük, mint például a közeli kávézó felszolgálója, azt sem tudja pontosan, miféle intézmény működik a börtön mellett. Másoknak, bár ennél sokkal pontosabb információik szemmel láthatóan nekik sincsenek, kifejezetten rossz a véleményük az ott nevelt gyerekekről.

– Nem volt itt semmilyen gyerekverés. De ha mégis, teljesen megérdemelték volna – válaszolja felvetésünkre ingerülten az utcában lévő pékség eladója. – Nem árvák ezek, hanem bűnözők, akik nem kellettek a családjuknak, mert teljesen kezelhetetlenek.

Ezek félúton vannak a börtön felé

A néhány száz méterre lévő cukrászdában dolgozó hölgy sem hallott gyerekverésről, de halványan emlékszik egy esetre, amikor a neveltek megszurkálták az egyik tanárt. Noha állítása szerint a történetet az intézetben dolgozó ismerősétől hallotta, ennél többet nem mond a dologról. Az üzletben tartózkodó idősebb nő sokkal nyíltabban fejti ki álláspontját, miközben a túrós-barackos, almás-diós és meggyes rétesek között válogatunk.

– Nem hallottunk gyerekverésről, és különben is nem azokat a gyerekeket kéne védeni, hanem a tanárokat. Ez nem gyerekotthon, hanem javítóintézet. Annyiszor kéne ezeket elverni, ahányszor enni kapnak. Reggel, délben, este. Ezek félúton vannak a börtön felé, lecsúszott mind, eldrogozták már az agyukat. Ha az én gyerekem lenne valamelyik, rég agyoncsaptam volna.

Cigaretta a jutalom

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) egy korábban a kalocsai speciális gyermekotthonban nevelőként dolgozó panaszostól érkezett bejelentés nyomán kezdett vizsgálódni az intézményben. A nevelő szerint a gyerekeket bántalmazzák, és a gyerekek között is gyakoriak a verekedések. Emellett problémák vannak a nevelők képzettségével és az intézményben tapasztalható általános körülményekkel kapcsolatban. Mivel fennállt a visszaélés lehetősége, az ombudsman vizsgálatot rendelt el.

– A biztos felkérte az intézmény fenntartóját, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, illetve a gyermekjogi képviselőt, hogy tartson a gyermekotthonban helyszíni ellenőrzést. Erről a vizsgálatról nemcsak az összefoglalót küldték meg nekünk, de a jegyzőkönyveket is, és ezen információk alapján építettük fel a tényállást – mondja Lápossy Attila, az AJBH gyermekjogi osztályának vezetője. – A jelentésben az ombudsman több visszásságot is megállapított. Igazolódott, hogy valóban volt bántalmazás az intézményben. Elcsattantak pofonok, jellemzően akkor, amikor az elszökött gyerekek visszatértek az otthonba. Kulcscsomóval ütötték a gyerekek tenyerét, amiről maguk a sértettek számoltak be. Ami különösen aggasztó, hogy az efféle bántalmazást a gyerekek normálisnak tekintették, vagyis körükben a jogtudatosság szintje igen alacsony. Általános jelenség, hogy a nevelők és a neveltek részéről is enyhébb megítélés alá esnek az ilyen típusú speciális gyermekotthonokban történő bántalmazások, fizikai atrocitások. Illetve az is látható volt, hogy az intézmény is nehezen tudta kezelni a kialakult helyzetet.

A büntetés-jutalmazás skáláját nemcsak a büntetés oldalán értelmezték visszás módon az otthonban. Előfordult ugyanis az ombudsmani jelentés szerint, hogy a gyerekek a nevelőktől cigarettát kaptak jutalomképpen.

A biztos szerint a problematikus jelenségek hátterében részben a gyermekotthon személyi állományának képzetlensége, felkészületlensége áll. A nevelők gyakran nem tudnak engedélyezett pedagógiai eszközökkel hatni a nevelt fiatalokra. Ez annak dacára is kötelességük lenne, hogy a gyermekotthonba kerülő fiatalok sokszor agresszívek, nehezen kezelhetők, esetenként drogfüggők, vagy alkoholproblémáik vannak, és egyéb intézménybe képtelenek voltak beilleszkedni.

A kalocsai intézet hivatalos kategóriája: speciális gyermekotthon. A speciális jelző hallatán sokakban felmerülhet, hogy a szó valamely negatív töltetű jelző helyettesítésére szolgál, és abból a célból használják, hogy elfedjék az intézmény valódi, a nevelt gyerekre nézvést stigmatizáló jellegét. Ebben az esetben nem is állnak távol a valóságtól.

– Azok a fiatalok kerülnek ebbe a speciális gyermekotthonba, akik veszélyeztetettek és akik a hagyományos, általános ellátási formában, otthonokban valamilyen pszichoszociális, magatartásbeli vagy függőségből adódó probléma miatt nem helyezhetőek el. Ezek a gyermekek áldozatok, a problémák forrása gyakran nem a gyermekben keresendő, előfordul, hogy előzőleg bántalmazták, elhanyagolták a családjában vagy másutt – tájékoztat Lápossy Attila. – Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a speciális gyermekotthonokba kerülés nem szankció. Ellentétben például a javítóintézetekkel, amelyekbe, bár nevelési eszközökkel fordulnak feléjük, szankcióképpen vagy intézkedésként utalják a fiatalokat. Vannak ugyanakkor az országban olyan intézmények, mint például a rákospalotai leánynevelő, ahol mindkét intézettípus (a speciális gyermekotthon és a javítóintézet) együttesen működik.

Mivel az ombudsmani jelentés alapjogsértőnek nevezte a Kalocsán tapasztalt gyakorlatot, amelynek része volt az el-elcsattanó pofon és a fizikai retorzió egyéb formája, felmerül a kérdés, hogy a jogszabályok milyen eszközöket adnak a speciális gyermekotthonokban dolgozó nevelők kezébe, ha egy-egy neveltet meg kell fékezni, mert agresszíven viselkedik, szökni próbál, fenyegeti társait. Az AJBH gyermekjogi osztályának vezetője elmondta, hogy a bántalmazás tekintetében zéró tolerancia van érvényben, magyarul nem lehet verni a gyereket. Ugyanakkor rendszerszintű problémát jelez az – és az ombudsmani hivatal korábbi vizsgálatai is feltártak már hasonló hiányosságokat –, ha a nevelők nem képesek pedagógiai eszközökkel kezelni a nevelteket. Több vizsgálat is felhívta arra a figyelmet, hogy nem egyértelműek az elfogadható mértékű fizikai kényszerítőeszközök alkalmazásának szabályai és gyakorlata. Például abban az esetben, ha meg kell akadályozni, hogy a gyermekotthon lakója elhagyja az intézményt, és ezzel nagy valószínűséggel veszélybe sodorja saját magát, és még inkább a bűnözői életmód felé sodródjon.

Alulfizetett nevelők

Az AJBH korábban több más gyermekotthont is vizsgált. A kalocsai helyzethez hasonlóan gyakori másutt is a megfelelő képzettség hiánya, a munkatársak gyakran cserélődnek, és elégtelen az ott dolgozók ellenőrzése, mentálhigiénés támogatása. Minthogy a gyerekek gyakran keverednek összetűzésbe csoporttársaikkal, a bántalmazás Lápossy Attila szerint az élet „természetes” velejárója számukra, részben ezért ítélhetik meg viszonylag enyhén azt, amikor a nevelők verik őket.

– Nagyon nehéz megelőzni, hogy elhagyják a pályát azok a rátermett szakemberek, akiknek a munkája rendkívül fontos lenne ahhoz, hogy a nevelt gyermekek karrierje a későbbiekben ne a börtönben vagy prostituáltként folytatódjon – mondja az AJBH vezetője.

Minthogy az AJBH nem hatóság, büntetés kiszabása vagy a jogsértő állapot megszüntetésére való kötelezés helyett a biztos ajánlások megfogalmazásával és a feltárt visszásságok nyilvánosságra hozatalával mozdíthatja előre a változásokat. A már említett jelentésben az ombudsman ismételten kérte az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy tegyen lépéseket a gyermekszakellátás rendszerszintű problémáinak orvoslására. Az AJBH korábban azt javasolta, hogy mindenkinek, akit az efféle speciális gyermekotthonokba vesznek föl nevelőnek, előzetesen kötelező legyen egy szakirányú tanfolyamot elvégeznie. A minisztérium a céllal egyetértett, azonban szerintük erre a gyors fluktuáció és anyagi okok miatt jelenleg nincs mód, de jövő évtől legalább a munkába lépést követően kötelezően el kell majd küldeni a dolgozókat továbbképzésre. Továbbá a biztos a jelentésben azt is kérte a minisztériumtól, hogy vizsgálják meg, hány gyermekkel kell ma foglalkoznia egy gyámnak, és intézkedjenek annak érdekében, hogy csökkenjen az egy gyám által gyámolt gyermekek száma.

Persze korábban is érkeztek hasonló hírek a kalocsai gyermekotthonból, ahová tizenkét–tizennyolc éves fiatalok kerülnek, és jellemzően ötven körüli lakója van. Több volt nevelt és nevelő is beszélt az újságíróknak általában felháborító élményeiről. A Magyar Narancs riportjának egyik (név nélkül nyilatkozó) forrása arról számolt be, hogy az otthonba kerülő gyerekekkel már érkezésük pillanatától kezdve lekezelően bánnak a nevelők. A velük való foglalkozás helyett nyugtatóval csillapítják le őket. Az ombudsmani hivatal által feltárt nyílt bántalmazásokon kívül történtek „enyhébb” viszszásságok is. Így a riport egy másik forrása szerint előfordult, hogy a nevelt gyerekek között kitört verekedést beavatkozás nélkül nézték végig a nevelők, mint valami hollywoodi börtönfilmben. Állítólag olyan osztály is volt, amelyet a felügyeletével megbízott nevelő börtönbe vitt tanulmányi kirándulásra.

Mások olyan tanárokról meséltek, akik igyekeztek tisztességgel végezni hivatásukat, és a lehetőségekhez mérten tanítani a gyerekeket. Az ő buzgalmuk azonban a lusta, közönyös nevelőknek szúrta a szemét, hiszen alkalmanként szóvá is tették a megengedhetetlen jelenségeket. Valódi tettek helyett inkább nyugdíjazták a lelkiismeretes idős tanárokat, nehogy bajt okozzanak. A szóbeszéd szerint az is előfordult, hogy egyes nevelők inkább inni jártak tanítás helyett. Az is gyakran megesett, hogy az egyik nevelő becsmérelte, vulgáris szavakkal illette azokat a fiatalokat, akik egy másik tanár munkájának eredményeképpen például jól viselkedtek egy ünnepségen.

A kalocsai gyermekotthon két évvel ezelőtt azért került a hírekbe, mert három gyerek egy vascsővel fejbe verte az egyik tanárt, majd megszöktek az intézetből. A Zsaru magazin riportja szerint az ügy hátterében valamiféle beavatási szertartás állhatott. Egy új fiút addig szekáltak csoporttársai, hogy bizonyítsa bátorságát, míg két társával a szekrényből kiemelt vállfatartó rúddal leütötték az egyik nevelőt, elvették kulcsait, és el akarták lopni az autóját. Terveik szerint Budapestre jöttek volna az autóval, hogy itt bulizzanak. Az egyik elkövetőt két nap múlva, a másik kettőt két héttel később fogták el. Letartóztatták a felbujtót is.

Kevés szakember gondolja azt, hogy a kalocsai gyermekotthonban feltárt visszásságok egyediek volnának.

– Egészen biztosan előfordulnak hasonló atrocitások más, hasonló jellegű intézményben is. Ugyanakkor nehéz megmondani, hogy mennyire általános például a verés alkalmazása. Hazánkban 2004 óta törvény tiltja a gyerekek fizikai bántalmazását. Ezt sajnos kevesen tudják, nincs is kellően népszerűsítve – válaszolta kérdésünkre Molnár László, az ország egyik legelismertebb gyermekvédelmi szakértője, aki több évtizedig vezette a Fővárosi Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálatot. – Az efféle dolgok előbb-utóbb kiderülnek, ám az addig eltelt idő rendkívüli jelentőséggel bír. Ezalatt ugyanis a gyermekintézményekben gyakran az eszköztelenségre hivatkozva az ilyen cselekedeteket elnézően kezelik. Kalocsáról már két-három évvel ezelőtt is érkeztek ehhez nagyon hasonló hírek, mégis jó eséllyel csak most hoznak majd hathatós intézkedéseket.

Molnár László arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyermekvédelmi gyámok igen leterheltek, egy időben akár ötven gyámolt gyermekkel is foglalkozniuk kell, holott a jogszabály harmincban maximálja ezt a számot. A szakma régóta szeretné, ha bevezetnék a nemzetközileg is elterjedt, legfeljebb húszas esetszámot. A gyermekvédelmi gyámokat a járási gyámhivatalok rendelik ki, és ezeknek is tartoznak beszámolni. Mivel Kalocsára a teljes ország területéről érkezhetnek fiatalok, így az őket látogató gyámoknak is sok száz kilométert kell adott esetben utazniuk (miközben más gyámoltjaik más intézményekben élhetnek). Így sokszor jó esetben kéthavonta találkozik a gyám és a gyermek.

„Miből gondoljuk, hogy így kialakulhat az a bizalom és kölcsönösség, amelynek hatására a gyermek őszintén ki meri mondani az őt ért sérelmeket” – teszi fel a költői kérdést a gyermekvédelmi szakember.

A kalocsai gyermekotthonba háromféle ok miatt kerülnek a gyerekek. Súlyos magatartási probléma, droghasználat miatt, illetve súlyos pszichés zavar következtében.

– Biztos, hogy jó megoldás, ha a hasonló problémával küzdő gyerekeket összezárják? Ha sok súlyos magatartási problémás gyerek él együtt, a csoportlélektan szabályai szerint a dominánsak uralni fogják a terepet. Elnyomják a kisebbeket, és a saját deviáns normáikhoz szocializálják a többieket – tartja Molnár László. – A büntetés-végrehajtási intézményekről szokás mondani, hogy ha valaki elegendő időt tölt a rácsok mögött, képzettebben jön ki, mint ahogy bement. Ez nagyon cinikusan hangzik, de igaz a speciális gyermekotthonokra is. Miközben a bentlakók egy része nem bűnöző családban szocializálódott, hanem csak egyszer csinált valami őrültséget, vagy tényleg súlyos magatartás-problémával küzd. Helyénvaló lenne alternatív megoldásokban gondolkodni: mediációban, jóvátételben, nevelőcsaládban történő elhelyezésben.

A speciális gyermekotthonokban dolgozó nevelők felkészültségéről szólva Molnár László elmondta, hogy sokan egyáltalán nem hivatástudatból, csak jobb híján választják ezt a foglalkozást, még akkor is, ha esetleg nincs hozzá megfelelő képzettségük. Kalocsán persze dolgoznak kiváló szakemberek is, hiszen nagyon színvonalas művészeti foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek, elsősorban az előadó-művészeti ágakban. A szakember egyébként felveti annak lehetőségét is (miközben előrebocsátja, hogy sokak már az ötlettől is felháborodnak), hogy egyes gyerekek az intézet helyett nevelőcsaládhoz kerülhetnének, mintegy második esélyt adva nekik. Ezzel több európai országban próbálkoznak, bár sehol sem általános gyakorlat. Igaz, ő is elismeri, hogy nagyon nehéz olyan nevelőszülőt találni, aki alkalmas arra, hogy a bűnözés felé elindult fiatalt visszatartsa a bűnismétléstől, és a társadalmi normák elfogadására szocializálja. Arra viszont van példa – Nagy-Britannia az egyik ilyen ország –, hogy a nevelőcsaládhoz utalt bűnelkövető gyermekekre és fiatalkorúakra nyomkövető karperecet erősítenek.

Tockos, koki

Adódik azonban a kérdés: a speciális gyermekotthonba kerülő gyermekek mennyire „gyógyíthatók”, tehát képesek-e a mégoly elhivatott és rátermett szakemberek arra, hogy bűnözővé válásukat megakadályozzák?

– Ideális körülmények között mindnyájukhoz egyedi hangon kell szólni. Ugyanakkor közösséghez is tartozniuk kell, így nem lehet őket elkülönítetten nevelni. Ha a felkészült nevelők megtalálják a hozzájuk vezető utat, olyan bizalmi kapcsolat alakulhat ki, amelynek a segítségével visszavezethetők a „normális” társadalomba – vallja Molnár László. – A gyerekeknek nagyon sokat jelent a bizalom, a valakihez való kötődés, sokszor a kisebb stikliket, lopásokat is azért követik el, hogy az így szerzett értékek, pénz segítségével fölhívják magukra a figyelmet. Így akarnak imponálni az őket befogadó csoport tagjainak. Tehát egyénileg kell megerősíteni minden gyereket abban, hogy ő is ér valamit, hogy neki is vannak értékei. Hogy erre intézményi keretek között akár Kalocsán, akár másutt mennyi lehetőség van, arra nagyjából tudjuk a választ: kevés. Új utakat kell keresni, képzett és jó személyiségű szakemberekre és támogató szakpolitikai környezetre van szükség.

Kilenc gyermekvédelmi gyámot kerestünk meg a Facebookon, hogy nyilatkozzon akár névtelenül is cikkünkben. Közülük senki sem válaszolt a megkeresésre. A hivatalos kapcsolatfelvételhez ugyanolyan engedélyezési processzuson kellett volna átverekednünk magunkat, mint amelyen a kalocsai látogatás szervezésekor már elbuktunk, így ezzel nem vesződünk. Végül egy közvetítőn keresztül kapcsolatba léphettünk egy gyámmal, aki sem nevét, sem lakhelyét, sem telefonszámát nem árulta el. Ő hívott minket, rejtett számról.

– Én is tapasztaltam, hogy az általam gyámolt gyerekeket más otthonokban, nem Kalocsán, bántalmazták. Ezen jellemzően a tockost, a kokit, illetve azt értem, hogy egymást bántják a gyerekek, és ezt a nevelők elnézik. A bántalmazás kiváltó oka legtöbbször az engedetlenség. Amikor megkérik őket valamire, majd újra szólnak nekik, s még akkor sem csinálják meg, sok felnőtt elveszti a türelmét, és harmadszorra talán már nem szól, hanem üt.

A gyám arról is beszámolt, hogy sok esetben a nevelő nem is nyúl saját kezűleg a gyerekhez, hanem „kápórendszert” tart fenn. Magyarul a bántalmazást, a fiatalabb, újonnan érkező gyerekek megrendszabályozását rábízza az idősebbekre. A gyerekekben ugyanis, legyenek bármennyire is „rosszak”, van megfelelési vágy. A régebb óta az intézetben lakók a nevelők vélt vagy valós elvárásainak igyekeznek megfelelni, főként ha az elvárt cselekedet egyébként is beleillik agresszív tendenciáikba. A gyám hallotta már nevelők szájából a szófogadatlan új gyerekek engedetlenségének magyarázatául, hogy „még nem sikerült betörni őket”. E betörést sokszor az idősebb neveltek végzik el. Fegyelmezik a kisebbeket, legtöbbször veréssel, amit az újak szemében hitelesít az a tény, hogy a nevelők legtöbbször elnézik ezt az agressziót.

– A nevelőintézetekben a másságot rendkívül roszszul tolerálják. Legyen bármilyen okból különböző a csoport normáitól az új gyermek – a származása, viselkedése, szokásai miatt –, a régebbi lakók megrendszabályozzák. Márpedig kezdetben senki sem illeszkedik tökéletesen a csoportnormákhoz. A helyzetet bonyolítja, hogy egy intézeten belül is annyi norma él egymás mellett, ahány csoport létezik – folytatja a gyám.

A szakember jelenleg 28 gyermeket látogat, a hat éven aluliakat kéthetente, az idősebbeket havonta. Kifejezetten megsértődik, amikor megkérdezzük, hogy elég időt tud-e szánni mindannyiukra. A sértődésnek az az oka, hogy szerinte minden esetben, amikor intézeti gyerekek követnek el valamit, egyből a gyermekvédelmi gyámokat veszik elő, mondván, ők mulasztottak, amikor nem látogatták elég gyakran a védenceiket. Részletesen elmondta, mivel telnek napjai. Az egész országot járnia kell, és legalább annyit adminisztrál, amennyi időt a gyerekekkel tölthet. Olyan kollégákról is tud, akik negyvennél is több esetszámmal dolgoznak. Ilyen körülmények között nem csoda, állítja, hogy egy átlagos gyám legfeljebb két évig képes ezt a munkát végezni. Aztán kiég, elmenekül a pályáról (ő maga nem kívánja elárulni, mióta gyámkodik, nehogy azonosíthatóvá váljon).

Úgy gondolja, hogy a gyerekek tizenkét éves korára eldől, milyen ember lesz belőlük. Ha addig kellő szeretet és gondoskodás veszi körül őket, jó esély van rá, hogy felnőtté cseperedve ne „tévedjenek el”, ne váljon belőlük bűnöző. Ám ha fiatalkori kihágásaik miatt akként bélyegzik meg őket (ami sok intézetben rutinszerűen megtörténik), szinte biztos, hogy egyre gyarapodó rendőrségi ügyeik folyamatában bűnözői életmódra szocializálódnak. És ők már valóban menthetetlenek.


Forrás: mno.hu


FELAKASZTOTTA MAGÁT EGY BETEG AZ EGRI PSZICHIÁTRIÁN

2016. március 06. | Admin

Felakasztotta magát egy 26 éves fiú az egri pszichiátrián. A fiú depressziós volt, de a szülők szerint még most is élne, ha az ápolók munkaidőben nem a Facebookon lógnak vagy nem a körmüket festik. A kórház szerint ők nem hibáztak.

A 26 éves fiú édesanyja zokogva beszélt a Tényeknek, szerinte a kórház dolgozói hibáztak, ugyanis nem figyeltek eléggé depressziós gyermekükre. Azt mondta, nem tudja feldolgozni, hogy a fia meghalt. Három hete került az egri kórházba, a fiú depressziós volt és kezelésre szorult, ezért vitték oda a szülei. Az apa azt mondta, hogy már az első pillanattól kezdve nagyon rosszul bántak a fiával.

Az apa szerint senki nem foglalkozott velük, órákkal később felvették a kórházba a fiát, és ágyhoz bilincselték. A család szerint hiába próbáltak beszélni az orvosokkal.

A fiú nővére találkozott vele utoljára. Másnap az apa ment volna be a kórházba, de telefonáltak, hogy György meghalt, felakasztotta magát a szobájában. Az apa azt mondja, a kórház azóta sem adott nekik felvilágosítást. A család szerint a kórház hibája, hogy a fiuk meghalt, ezért feljelentést tettek a rendőrségen.

A Tények kereste a kórházat is, ám csak egy közleményt adtak ki, melyben többek között azt írták, hogy nem hibáztak és a sajnálatos eseménynél valószínűsíthető, hogy külső körülmények játszottak szerepet. A közlemény szerint az öngyilkosság olyan intim helyen történt, ahol a nővérek nem tartózkodhatnak.


Forrás: tenyek.hu


Pofozzák, rugdossák és ököllel ütlegelik a gyermekeket a kalocsai gyermekotthonban!

2016. március 01. | Admin

A kalocsai speciális gyermekotthonban a nevelők, a gyermekfelügyelők rendszeresen verik a gondozott gyermekeket, felpofozzák, kulcscsomóval és ököllel ütlegelik, rugdossák őket - ez olvasható az alapvető jogok biztosa, Székely László jelentésében.

Az ombudsman egy bejelentés után a gyermekotthon működésének teljes körű vizsgálatára kérte fel a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság és az Országos Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Dokumentációs Központ (OBDK) főigazgatóját.

A gyermekotthonban mindkét megkeresett szerv külön helyszíni vizsgálatot tartott. Ezek során például az egyik gyermek megemlítette, hogy öt-hat pofont kapott, amikor egy szökése után visszahozták. Ezt ő csak "figyelmeztető szándékú nevelési eszköznek" fogta fel. Egy másik gyermek jelezte, hogy a nevelő a kulcscsomójával a tenyerébe csapott, de szerinte ez nem volt bántalmazás.

A fenntartói vizsgálat arra jutott, hogy a speciális gyermekotthonban élők az átlagos gondozási szükségletű gyermekeknél enyhébben ítélik meg a bántalmazást. A biztos szerint a gyermekotthonban élő gyermekek jogismeretének hiányosságát jelzi, hogy a pofonokat, a kulcscsomóval tenyérbe ütést nem bántalmazásnak, hanem egyszerűen nevelési eszköznek tekintik. A biztos ezért tájékoztatást kért az emberi erőforrások miniszterétől arról, miként teljesültek a hasonló ügyekben már korábban megfogalmazott ajánlásai.

Kiderült, hogy a gyermekotthonban a cigarettát jutalmazási eszközként használták.

A gyermekjogi képviselőnek több gyermek számolt be arról, hogy ritkán találkozik a gyámjával, rendszertelenül látogatják őket, a kapcsolattartás kiszámíthatatlan. A biztos felkérte a minisztert, hogy országos szinten mérje fel, hogy a gyámok eleget tudnak-e tenni a gyermekekkel való találkozás kötelezettségének.

Az OBDK vizsgálata rögzítette, hogy a szakdolgozók, főleg a gyermekfelügyelők között nagy a fluktuáció. Vannak olyan dolgozók is, akik nem rendelkeznek kellő pedagógiai tapasztalattal, nem ismerik azokat a pedagógiai eszközöket, amelyekkel kezelni lehet a gyermekek viselkedési, beilleszkedési zavarait, agresszióját.


Forrás: thenews.hu


A halálos kísérlet után a magyar gyártót kérdezik

2016. január 19. | Admin

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) információt kér az érintett gyártóktól a halálos franciaországi gyógyszerkísérlet ügyében az illetékes francia hatóság kérésére. Magyarországon nem fordult elő hasonló eset - közölte az intézet.

Az OGYÉI közleményében arra reagált, hogy Franciaországban egy fájdalom- és szorongáscsillapítónak szánt szer klinikai kísérlete közben egy ember a múlt héten az agyhalál állapotába került, majd meghalt, még öten rosszul lettek, de az ő állapotuk azóta javult. A kísérletet megrendelő portugál cégcsoport, a Bial az AFP hírügynökség szerint hétfőn megerősítette, hogy magyar cég állította elő a gyógyszer hatóanyagát.

Az OGYÉI közleményében azt írta: "Magyarország nem érintett az ügyben", a Biotrial vizsgálatszervező cég a portugál Bial megbízása alapján folytatta az I-es fázisú klinikai vizsgálatot, amelyet kizárólag Franciaországban, kilencven egészséges önkéntes bevonásával folytattak.

Idézték Pozsgay Csillát, az OGYÉI főigazgatóját, aki kijelentette, hogy Magyarországon soha nem fordult elő hasonló eset.

Jelezték: sajtóhírekben megjelent, hogy a klinikai vizsgálati készítményt magyar hatóanyaggyártó állította elő. Ezzel kapcsolatban a francia hatóság hivatalosan is megkereste az OGYÉI-t, ezért most "nyilatkoztatják" az érintett gyártókat. Az adatok beérkezéséig további információkat nem tudnak közölni - tették hozzá.

Az OGYÉI közleményében részletezte: a franciaországi vizsgálatban alkalmazott készítmény "az endokannabinoid rendszerre hat, csökkenti az agy és a perifériás idegrendszer működését azáltal, hogy növeli az anandamide-szintet". Ezt a hatóanyagot egyetlen engedélyezett, forgalomban lévő gyógyszer sem tartalmazza, ennél a vizsgálatnál alkalmazták először - tudatták.


Forrás: hirado.hu


Következmények nélkül II. – így nyomozott a rendőrség a gondnoka által kifosztott gondnokolt ügyében

2015. december 15. | atlatszo

Az első részben bemutattuk, hogyan forgatta ki vagyonából a hivatásos gondnok a rá bízott gondnokoltat. Az ügyben váratlan fordulatot hozott Szántó Gábor unokatestvérének felbukkanása – Szántó Péter fellépése nyomán vizsgálat indult, és a gondnok részben visszafizette a Gábortól eltulajdonított pénzt. A feljelentések nyomán megindult nyomozás lassan haladt, végül a rendőrség megszüntette a nyomozást – most már a pótmagánvád sikerén múlik, lehet-e ma büntetlenül fosztogatni a gondnokoltak vagyonát.

Szocio Szocio Talking heads, avagy köztünk élnek. 2015-12-15 Írta atlatszo Következmények nélkül II. – így nyomozott a rendőrség a gondnoka által kifosztott gondnokolt ügyében A szentgottthárdi intézet A szentgottthárdi intézet Az első részben bemutattuk, hogyan forgatta ki vagyonából a hivatásos gondnok a rá bízott gondnokoltat. Az ügyben váratlan fordulatot hozott Szántó Gábor unokatestvérének felbukkanása – Szántó Péter fellépése nyomán vizsgálat indult, és a gondnok részben visszafizette a Gábortól eltulajdonított pénzt. A feljelentések nyomán megindult nyomozás lassan haladt, végül a rendőrség megszüntette a nyomozást – most már a pótmagánvád sikerén múlik, lehet-e ma büntetlenül fosztogatni a gondnokoltak vagyonát. Következmények nélkül – így fosztja ki egy profi gondnok a rá bízott gondnokoltat I. Nem egyszer hallani történeteket kisemmizett, vagyonukból kiforgatott gondnokoltakról: ha a hozzátartozók vagy éppen a hivatásos gondnok összejátszik az őt ellenőrizni rendelt hivatalnokokkal, a jogi értelemben cselekvőképtelen gondnokoltnak semmi esélye. De van, amikor nem várt fordulat következik be, például felbukkan egy rég nem látott unokatestvér. Tovább az előző részre. A gondoksággal kapcsolatos kérdéseket rendező jogszabályok szerint az illetékes gyámhivatal felügyeli a kirendelt gondnok tevékenységét – ha szabálytalanságokat vél felfedezni a gondnok éves számadásaiban, kötelessége hatósági vizsgálatot indítani. A Szántó Gábor új lakcíme szerint illetékes belbudai kerületi gyámhivatal ezt meg is tette. A vizsgálatot lezáró, 2011. november 23-án kelt végzés több súlyos megállapítást is tartalmaz a gondnok vagyonkezelésére vonatkozóan:

„ [A gondnok] 2010 március-december között a gondnokolt dán szociális segélyét nem szerepeltette az elszámolásban..” ; „(…) nem tüntette fel a gondnokolt számlájára érkező rendszeres szociális segélyt 2008. március és 2009. február között”

A gyámhivatal nem fogadta el a Gábor pénzéből 2008 augusztusában, dániai ügyintézés címén kifizetett ötszázezer forintos tételt sem, mert az utazási szerződésből nem derült ki annak tartalma, és H. nem tudta érdemben bizonyítani az ügyintézést sem. A gyámhivatal vizsgálata azt is megállapította, hogy H.

„a gondnokolt számlájáról rendszeresen nagyobb összegeket vett fel, melyeket az éves számadásaiban nem tüntetett fel”

Eltűnő jövedelmek nyomában

H. vagyonkezelésével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy 2005-ös kirendelésekor Szántó Gábornak sem ingó, sem ingatlan vagyona nem volt. Amikor 2007 márciusában H. kezelésbe vette Gábor vagyonát, éves bevétele csupán 335 ezer forint volt. Gábor ez év szeptemberében örökölte a belbudai lakást édesapjától, és ugyancsak ebben az évben került be az IMEI-be.

Ráadásul 2008-ban a dán szociális segélyt visszamenőleg több hónapra utalhatták, mert Gábor bevétele több mint 6 millió forint volt. Vagyis H.-nak valóban sikerülhetett elintéznie a dán hatóságoknál a segély folyósítását , de az összeget az elszámolásban nem szerepeltette.

A gyámhivatal vizsgálati jelentésében szerepel, hogy a 2010 márciusa és decembere közötti időszakra H. ugyancsak nem tüntetette fel a dán szociális segélyt: emlékezetes, a gondnok éppen ebben az időben intézte az ingatlanok adásvételét, és kötött életjáradéki szerződést, ennek szükségességét pedig azzal indokolta, hogy a gondnokolt nem rendelkezik más jövedelemmel.

A gyámhivatal 2012. november 20-án feljelentést tett az illetékes kerületi rendőrkapitányságon. Ebben szerepel az is, hogy a hivatal az életjáradéki szerződés megkötését azért hagyta jóvá, mert H. a Dániából érkező szociális ellátást eltitkolta, a gondnokolt egyetlen bevételi forrásaként az életjáradékból származó összeget jelölte meg. A hivatal szerint felmerül a gyanú, hogy a gondnok nem a gondokolt érdekében járt el, amikor hasznosította ingatlanvagyonát.

A gyámhivatal a feljelentést megelőzően H.-t tanúként hallgatta meg, aki nem tudott magyarázatot adni a számadásban lévő eltérésekre, a be nem nyújtott okiratokra és a fel nem tüntetett összegekre sem, ezért

„felmerül a gyanú magánokirat-hamisítás, csalás, sikkasztás, esetlegesen hűtlen kezelés bűncselekmények elkövetésében“ A feljelentés mindezzel együtt számos kérdést felvet a gyámhivatal működésével kapcsolatban: miért hagyta jóvá az életjáradéki szerződés megkötését a hivatal akkor, amikor egy korábbi határozat alapján csak bérbeadásra lett volna lehetőség, ráadásul csak az IMEI-ben tartózkodás idejére? Miért nem tűnt fel az ügyintézőnek az, hogy a szerződésben nincs biztosítva a haszonélvezeti jog?

Továbbá: miképp lehetséges, hogy a gondnok vagyonkezelésével kapcsolatban már a 2011. évi számadás benyújtásakor nem tűnt fel, hogy szabálytalanságok tömegét rejti az elszámolás? Miért várt a hivatal a teljes körű vizsgálat megindításával júliusig?

Túl bonyolult?

A válasznak Szántó Péter, Gábor 2012. július 1-jén kinevezett gondnoka kitartóan próbált utánajárni. Szántó már áprilisában kérelmezte H. leváltását, mert úgy látta, a hivatásos gondnok tevékenysége nem segítette elő unokatestvére életkörülményeinek javítását: Gábort a hivatásos gondnok, az IMEI-ből való elbocsátása után a lehető leggyorsabban a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonba szállíttatta, pedig Szántó egy budapesti magánintézmény befogadó nyilatkozatát is megszerezte.

Szántó Péter kinevezésével egyidejűleg H.-t a hivatal felmentette gondnoki tisztségéből, és végszámadás benyújtására kötelezte. A gyámhivatal csak ekkor, a 2005-2012 közti időszakra vonatkozó elszámolásnál észlelte, hogy a gondnokolt számláin 4,2 millió forint hiány mutatkozik. A hivatal a vizsgálat után megtette a feljelentést, melyben kérte könyvvizsgáló kirendelését a tényleges kár megállapítása céljából.

A gyámhivatal arra hivatkozik, hogy a gondnok éveken át megtévesztette, „a gondnokolt vagyonát feltételezhetően sajátjaként kezelte”. A gondnok, a végszámadás benyújtása előtt – érthetetlen okból -, a gondokolt számlájára 2 millió forintot befizetett, de „még így is több millió forinttal nem tud elszámolni”.

Szántó a hivatásos gondnoknak a gondnokolt ingatlanvagyonával kapcsolatos tevékenysége miatt benyújtott feljelentéséhez szakértői értékbecslést is csatolt. Ebből kiderül, hogy a Gábor eladott lakására vonatkozó, H-által megrendelt értékbecslésben megállapított 5 millió forintos ár teljesen megalapozatlan. A szakértői vélemény a korábbi értékbecsléssel kapcsolatban megállapítja, hogy az

„sem alakilag, sem tartalmilag nem felel meg a minimálisan elvárható szakmai elvárásoknak (…) nem tartalmaz piaci összehasonlító adatokat, korrekciókat (…) a forgalmi érték kialakítása így önkényes és ellenőrizhetetlen“ A többmilliós felújításra való hivatkozás sem állja meg a helyét, ugyanis a felújítás becsült költségeit a szakértő „nagyságrendjében túlzottnak” tartja. A Szántó által felkért ingatlanszakértő szerint a lakás eladáskori értéke 7.6 millió forint volt – szemben a gondnok által megrendelt értékbecslés 5 milliójával.

A nyomozás során a rendőrség is kirendelt ingatlanszakértőt az ingatlan „elkövetéskori” értékének megállapítása céljából. Ez a szakértő még ennél is magasabbra, 8,6 millióra becsülte az ingatlan eladáskori forgalmi értékét. Az eredeti értékbecslésről megállapítja, hogy olyan kifejezéseket alkalmaz – pl. lakhatásra nem alkalmas, életveszélyes, balesetveszélyes – amelyek használata nem indokolt, és fogalomkeveredést okoz.

Éppen ezért érthetetlen, hogy a rendőrség miért nem vette figyelembe a saját maga által kirendelt szakértő 8,6 milliós becslését, és miért hivatkozik a nyomozást megszüntető 2015.április 3-i határozatában arra, hogy Gábor lakásának eladási ára teljességgel indokolható, mivel „az eladás időpontjában gyengén karbantartott, műszakilag avult állapotú volt”.

A határozat abszurd módon megismétli a gondnok által 2010-ben felkért szakértő véleményét, miszerint az ingatlan becsült értéke 4.9 millió forint. Nincs magyarázat arra, hogy a nyomozóhatóság miért az ügyben gyanúba keveredett gondnok szakértőjének álláspontjára támaszkodik, szemben a saját szakértőjének véleményével.

Nem is történt semmi?

A nyomozás két és fél éves (!) időszaka alatt Szántó Péter ügyvédjén keresztül rendszeresen érdeklődött az eljárás állásáról – ebből a levelezésből további érdekes dolgok derülnek ki a nyomozóhatóság működéséről. 2014 áprilisában például az I. kerületi rendőrkapitányság vizsgálati osztályának alosztályvezetője azzal indokolja a nyomozás elhúzódását, hogy ahhoz „a rengeteg előadóváltás vezetett“, valamint több hatóságtól is iratokat kellett bekérni, ami időigényes.

Megállapítja, hogy vizsgálni kell további személyek büntetőjogi felelősségét is, és – a nyomozás megindítása után másfél évvel – szükségesnek látszik a gyámhivatalok munkatársainak kihallgatása,

Azt nem tudjuk, hogy az említett gyámhivatali ügyintézők kihallgatása megtörtént-e, mindenesetre a fenti válasz után Szántó Péter már csak a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot kapta kézhez. Ebben a nyomozóhatóság kifejti, hogy az ingatlanok adásvétele során nem állapítható meg hűtlen kezelés, mivel Gábor apjától örökölt lakása lepusztult állapotban volt, felújításra szorult volna, ezért indokolt volt annak eladása.

A gondnok által megvásárolt lakás vonatkozásában a kirendelt ingatlanszakértő az adásvételi és az életjáradéki szerződésben meghatározott összegekhez közelítő értékeket állapított meg. A rendőrség csupán a felett az apróság felett siklott el, hogy a gondnok a lakást nem bérbe adta, hanem az életjáradéki szerződéssel a lakás tulajdonjogát is átruházta. A végzés szerint az ingatlan adásvétele „a gondnokolt érdekét szolgálta”.

A vagyonkezelés szempontjából a nyomozóhatóság teljesen kielégítőnek találta H. azon magyarázatát, hogy a pénzzel nem sajátjaként bánt, mindössze otthon egy zárható széfben tartotta több más gondnokoltja pénzével együtt. (Ez a gyakorlat egyébként önmagában is szabálytalan, mivel a gondnokolt vagyonával a gyámhivatal rendelkezik, azt gyámi fenntartású bankszámlán kell tartani, onnan a gondnok nagyobb összegeket csak a gyámhivatal engedélyével vehet fel.)

A rendőrség szerint mivel H. visszafizette az összegeket, Gábor számláin hiány nem keletkezett, ezért „az elkövetési magatartások egyike sem állapítható meg”.

A nyomozás megszüntetését követően, 2015. április 3-án Szántó Péter az ügyészségen panaszt tett, melyben a nyomozás folytatását és a vádemelés szükségességét hangsúlyozza. Az ötoldalas beadvány szerint

„H. tevékenységét nem Szántó Gábor gondnokolt érdekében fejtette ki, hanem az kizárólag a gondokolt vagyonának megszerzésére és saját céljaira való felhasználásra irányult”

Az ügyészség május 18-án végleg elutasította a panaszt, mondván, „a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és a nyomozás folytatásától sem várható eredmény.”

Szántóék számára ezek után csak a pótmagánvádas eljárás megindítása maradt, ezt Péter júniusban meg is tette: H.-t sikkasztással, magánokirat-hamisítással és hűtlen kezeléssel vádolja.

Ha a pótmagánvád eredménytelen lesz, H., minden következmény nélkül ússza meg az ügyet – ez pedig már csak azért sem mindegy, mert a mai napig hivatásos gondnokként (is) dolgozik, sőt, honlapján mintegy ajánlja gondnoki szolgáltatásait. Információink szerint az érintett gyámhivatali dolgozók ellen sem indult semmilyen eljárás.

A lakás, mivel az ügyészség szerint törvényes az életjáradéki szerződés, nem került vissza Gábor nevére. H. összesen 6 millió forintot fizetett vissza Gábor számlájára – csakhogy nem tudni, pontosan mekkora összeget vett fel onnan, mivel ezt a rendőrségnek a gyámhivatal kérése ellenére sem sikerült pontosan megállapítania.


Forrás: atlatszo.hu


Végstádiumban a János Kórház pszichiátriai osztálya

2015. december 08. | Danó Anna

Hogy lehet itt embereket tartani? – mutat az ötven körüli nő a Szent János Kórház közepén álló megroggyant épületre. Már innen, a járda mellől is az volna a korrekt válasz: sehogy. Belülről ez még egyértelműbb.

A ház sarkát, falát, vastag, frissen ácsolt gerendák tartják. Utóbb kiderül, hogy a ház megsüllyedt, azért van szükség az erős támasztásra, hogy a falak ne dőljenek ki. Beljebb kerülünk, a pszichiátriai rehabilitációs osztályra, ahol az asszony rokona fekszik. Csaknem naponta jön, és mint mondja: egyre elviselhetetlenebbek a körülmények:

„Előbb csak a falakat kellett megtámasztani, aztán megindult a víz is a plafonból. Az öreg ház ósdi csövei nem bírják a "széttartó falak" nyomását, törnek, repednek...” És valóban ez a helyzet: a személyzeti ­WC-be, zuhanyozóba nyíló ajtó szemöldökfájából csöpög a víz, fölötte a falon, a plafonon, a nyílászárókon zöld- és feketepenész. Vastagon. A ­falak jó ujjnyira szétnyíltak, a csempe táblákban válik el a faltól. Az asszony szerint olykor-olykor lekaparják a penészt, de néhány nap múlva mintha ott sem járt volna senki. Az orvosok szobáját nemrég kellett lezáratni, mert már semmiféle civilizációs mércének nem felelt meg.

A betegtársalgóból nyíló férfi WC-ben a csészék fölött húzódó strangcső több helyen repedt, és mintha csak a természet űzne tréfát a szükségre szorulókkal, a szenny lé a csőből a csészére kuporodó nyakába csorog.

Nagyobb esőzésekkor a plafon is beázik, a vihar már régebben levitte a cserepet fölüle, ám hiába hívták a tetőfedőt, azt mondta: amíg a fal lent mozgásban van, a cserepek sem maradnak meg odafent. Mindez egy rehabilitációs osztályon, ahol heteket, nemritkán hónapokat töltenek el a betegek. Az egyes kórteremben nyolcan fekszenek. Ágyaikat elhúzták a faltól, mert a nedvesség miatt leomlotta vakolat, kitakaróztak a téglák.

Szűrővizsgálat

Lapunk a pszichiátrián látottak alapján megkereste az ÁNTSZ-t. Arról érdeklődtünk, hogy a pszichiátriai ellátóhelyek ismétlődő botrányaira tekintettel végeznek-e célvizsgálatot ezen a területen, van-e képük arról, hogy a legkiszolgáltatottabb betegeket milyen körülmények között látják el. A hivatal lapunknak azt írta: az ÁNTSZ éves munkatervi feladatának részeként a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak pszichiát­riai osztályán december 7-én tart (azaz éppen tegnap tartott) ellenőrzést. Ám annak eredményéről csak később, az ellenőrzés megállapításainak okiratba foglalása után ad információt. A válasz alapján az ÁNTSZ nem végez épületstatikai és -gépészeti vizsgálatokat, ez nem tartozik a hatáskörébe.

Az asszony szerint áprilisban Pesthidegkútról költöztették ide a betegeket: ott jobbak voltak a körülmények, az ápoltak kimehettek a kertbe, itt erre sincs lehetőség. Levegőzni, dohányozni a betegszobához tartozó berácsozott erkélyen lehet.

A dohányzók feje fölött, a rácson hónapok óta lóg egy pelenka, ha megáztatja az eső, csorog belőle a mocsok.

Az asszony elmeséli, hogy a pincét, ahol a terápiás foglalkozások zajlanak, többször elöntette a szennyvíz. Azzal búcsúzik: valamit kéne már valakinek csinálnia.

Ezt a főigazgató, Kázmér Tibor sem vitatja. „Fenntartói segítség nélkül biztosan nem boldogulunk” – mondja. A János kórháznak ezen a területén az elmúlt negyven évben átfogó felújítás nem volt.

– Szűkös lehetőségeink ­ellenére – mondja a főigazgató – szakembereink folyamatosan orvosolják a felvetődő problémákat, hiszen a kórház egész területén egyre-másra jelentkeznek csőtörések, dugulások, az elmúlt héten is minden napra jutott két-három ilyen eset. A gondot saját erőnkből nem tudjuk megoldani, s ez alapvetően nem is a mi feladatunk lenne. Jelentős javulást csak az intézmény teljes körű és átfogó felújítása hozhatna – állítja.

Nekiszegezzük az asszony kérdését: hogyan lehet itt betegeket kezelni, gyógyítani? Kázmér Tibor erre annyit mond:

„Minden körülmények között a legjobbat nyújtjuk betegeinknek.”

Az ombudsman az év elején (Nemzeti Megelőző Mechanizmus néven) külön csoportot hozott létre, amelynek feladata, hogy a fogva tartási helyeken ellenőrizze a bánásmódot és a körülményeket. A fogva tartás fogalmát e csoport meglehetősen tágan értelmezi, mert a büntetés-végrehajtás intézményein túl ide sorolnak minden olyan helyet, amelyet az ott élők nem hagyhatnak el bármikor saját akaratukból. Eddig már több mint egy tucat helyet látogattak végig, köztük több pszichiátriai betegeket ellátó intézményt is.

A hivatal jelentéseiből az látszik: a János kórház pszichiátriájának körülményei nem egyediek, szinte minden eddig vizsgált helyen rosszak az infrastrukturális feltételek. A Merényi kórház szintén elfogadhatatlan körülmények között működő pszichiátriája azután kapott rendkívüli támogatást a felújításra, hogy két megrázó halálesetet követően a nyilvánosság tudomást szerzett az ottani, szintén katasztrofális állapotokról.

Akár még szuperkórház is lehet a budai épülettömb A jövő év első harmadára készülhetnek el azok a munkaanyagok, amelyek nyomán kijelölhetik az új szuperkórház helyét – értesült lapunk. A 2016-os költségvetésben egymilliárd forintot különítettek el az intézmény előkészítésére. A fővárosi ellátások újraszervezésének fontos állomása a jövő heti kormányülés, amelyen döntenek a Sportkórház sorsáról. A tervek szerint az intézményt a jövő évi olimpia után új helyre költöztetik.

Amióta bejelentették, hogy a fővárosban új kórház épül, heves lobbizás indult meg. Tarlós István főpolgármester mindenképpen Budán, a János kórház–OPNI-tengelyben vagy attól északra, a III. kerületi Margit kórház területén látná szívesen az új ellátóhelyet. Wintermantel Zsolt újpesti polgármester viszont a Megyeri hídhoz közel. A II. és a XII. kerületi polgármester, Láng Zsolt és Pokorni Zoltán is a János kórházért lobbizik, 11 ezer támogató aláírást át is adtak az egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkárnak. Az ívet Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Fónagy János, a fejlesztési tárca államtitkára is aláírta.

A János kórház modernizálására az elmúlt években több terv és megvalósíthatósági tanulmány született, de a működő kórház átépítése anyagi és logisztikai szempontból is nehézségeket jelentene, mindennek ellenére – úgy tudjuk – komoly esély van arra, hogy a szuperkórház helye a Szent János Kórház lehet.


Forrás: nol.hu


Felújítják a Merényi pszichiátriáját

2015. november 25. | Kuslits Szonja

Kamerák a kórtermekben, új rácsok és törésbiztos ablakok, megújult vizesblokk – ilyen fejlesztéseket végeznek a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriai osztályán negyvenmillió forintból. Az intézményt felújítják a közeljövőben a hónapokig tartó botrányok után, de több más hazai pszichiátrián változatlanul siralmas állapotok uralkodnak.

Nem vesznek fel új beteget a múlt hét eleje óta a Merényi Gusztáv Kórház zárt pszichiátriai osztályára, a jelenleg ott kezelteket az egy hónap múlva kezdődő felújítás előtt, az aktuális állapotuknak megfelelően, elsősorban az intézmény Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumának más osztályain helyezik majd el – nyilatkozta lapunknak Müller Péter, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház orvos igazgatója.

Azokat a betegeket, akiknek továbbra is zárt osztályos kezelésre van szükségük, más intézményekbe helyezik át. Ahhoz, hogy a tavaszig tartó felújítási munkálatok végre elkezdődhessenek és a kormány biztosítsa a forrásokat, szükség volt egy ombudsmani vizsgálatra, ennek nyomán kiderült: embertelen körülmények között élnek a betegek, és szinte szétrohadt már az épület is. A Merényiben az utóbbi időben gyilkosság és tragédiába torkolló szökési kísérlet is történt.

Müller Péter lapunk kérdésére elmondta, az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapott negyvenmillió forint várhatóan fedezi majd azoknak a felújítási munkálatoknak a költségeit, amelyeket az Országos Tisztifőorvosi Hivatal írt elő. Az Index információi szerint ebből a pénzből a kórházban kicserélik majd a rácsokat, megcsinálják a tetőt és a vizesblokkokat, kamerákat helyeznek el a kórtermekben, és az ablakokra is törésbiztos fóliákat tesznek. Utóbbi valószínűleg azért szükséges, hogy a betegek ne az ablakon kiugorva próbálkozzanak szökéssel.

Más helyen is siralmas a helyzet

Bár a felújítás a Merényiben elkezdődhet, más kórházakban továbbra is korszerűtlen épületekben, rossz körülmények között kezelik a pszichiátriai betegeket. Németh Attila, a Nyírő Gyula Kórház – Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főigazgatója lapunknak elmondta, náluk évente 4000-4500 beteget kezelnek. A pszichiátriai épület 1997-ben készült el, és bizony ráférne egy teljes felújítás. – A 87 ágyas addiktológiai osztályunk egy százéves épületben van, amelyet azóta nem renováltak. Rendkívül korszerűtlen körülmények között vannak elhelyezve a betegek, és hasonló viszonyok közepette dolgoznak az orvosok, nővérek. Egyelőre a minimálisan szükséges felújításra sem kaptunk pénzt. Az országban az elmúlt öt évben voltak új beruházások európai uniós forrásból a pszichiátriai és az addiktológia területén, de ebből a közép-magyarországi régió kimaradt – nyilatkozta a főigazgató.

Németh Attila szerint a pszichiátria a többi szakmához képest mindig is hátrányos helyzetben volt. – Egy kardiológiai, sebészeti, szülészeti osztályt soha nem hagytak volna úgy amortizálódni, mint ahogy azt néhány pszichiátriai osztállyal megtették – fejtette ki.

Külföldre mennek az orvosok a rossz körülmények miatt

Arra is kitért, hogy a rossz munkafeltételek még a szakma iránt elkötelezett orvosokat és nővéreket is elriasztják. Évtizedekkel korábban 30 százalékkal többet kerestek a pszichiátrián dolgozó orvosok, nővérek más osztályokhoz viszonyítva. Ezt hívták veszélyességi pótléknak, amit viszont 20-25 éve eltöröltek. A pszichiáter a főigazgató szerint külföldön is hiányszakma, ezért nem meglepő, hogy tárt karokkal, nagy fizetéssel fogadják Németországban, Angliában és a skandináv országokban a magyar pszichiátereket. Az anyagi mellett itthon az erkölcsi megbecsülés sem megfelelő.

Ahhoz, hogy emberbarátabb és hatékonyabb legyen az ellátás, Németh Attila szerint külön részlegen kellene kezelni a pszichotikusokat, az idős, zavart betegeket, a szorongásos zavarban szenvedőket és a depressziósokat. A tartós ápolásra szoruló, szellemileg leépült, demens betegeket pedig a főigazgató véleménye szerint nem pszichiátriai osztályra kellene utalni. – Szükségesek lennének erre specializálódott részlegek az egészségügyben vagy a szociális szférában. Mindenekelőtt azonban meg kell akadályozni a szakemberek további elvándorlását, hogy elegendő orvos és nővér maradjon a betegekkel – hangsúlyozta a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriájának főigazgatója.


Forrás: mno.hu


Következmények nélkül – így fosztja ki egy profi gondnok a rá bízott gondnokoltat I.

2015. november 25. | atlatszo

Nem egyszer hallani történeteket kisemmizett, vagyonukból kiforgatott gondnokoltakról: ha a hozzátartozók vagy éppen a hivatásos gondnok összejátszik az őt ellenőrizni rendelt hivatalnokokkal, a jogi értelemben cselekvőképtelen gondnokoltnak semmi esélye. De van, amikor nem várt fordulat következik be, például felbukkan egy rég nem látott unokatestvér. Esetünkben éppen ezt történt, de az ügy mégsem zárult megnyugtatóan. Rendszerszintű tanulság.

"… nem kell tartania a gondnokság alá helyezett emberek hozzátartozóinak attól, hogy valaki visszaél a gondnokolt helyzetével. Mert ott áll mellettük egy ember, aki lehetőségeihez mérten segítséget nyújt problémáikra, és akiben megbízhatnak."

A fenti idézet az egyik budai kerületi gyámhivatal volt hivatásos gondnokától származik – H. úr jelenleg az egyik pest környéki integrált szociális otthon igazgatója. A hivatásos gondnok hitvallását merő cinizmusnak gondolja volt gondnokoltja: hivatalos vizsgálati dokumentumok is kimondják, hogy H. évekig sajátjaként kezelte Szántó Gábor gondnokolt bankszámláját, onnan rendszeresen vett fel magyarázat nélkül nagyobb összegeket, kiadásait nem tudta számlákkal igazolni, a gondokolt vagyonát – több más általa képviselt személy vagyonával együtt – részben házipénztárában tartotta.

És a rábízott gondnokolt pénze sem volt elég: Gábor édesapjától örökölt belbudai lakását jóval áron alul eladta az egyik szomszédos kerület gyámhivatali főtanácsosának, majd éppen abban a kerületben vett majd kétszer annyiért egy jó állapotúnak mondott lakást. Ezt aztán a gondokolt pénzéből felújíttatta, majd néhány hónappal később életjáradéki szerződést kötött a lakásra egy korábbi ismerősével.

Mindeközben gondnokoltja a határmenti, több száz fős Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonban tengeti mindennapjait.

A magyar gondnok és a dán segély

Szántó Gábort 2003-ban helyezte a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, miután egy verekedést követően bekerült az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe (OPNI). Gábor úgy emlékszik, hogy itt fél évet töltött, de az OPNI dokumentumai alapján egy teljes évig kezelték.

2003 júliusában a bíróság elmeorvosi szakértői véleményt készíttetett, hogy a gyámhivatal által indított gondnoksági perben döntést hozzon. A szakvélemény megállapítja, hogy „ügyei viteléhez szükséges belátási képessége pszichés állapota miatt tartósan teljes mértékben hiányzik”, ezért kizáró gondnokság alá helyezését javasolja.

Gondnokául a kerületi gyámhivatal idős édesapját rendeli ki, de az apa nem tartja fiával a kapcsolatot, nem sokkal később hivatásos gondnok veszi át Gábort.

Gábor orvosi tanulmányai befejezése, 1984 óta Dániában élt, idővel dán-magyar kettős állampolgár lett. Mentális problémái miatt nem tudott tartósan munkát vállalni, alapvetően szociális segélyekből tartotta fenn magát. Mikor a 2003-as affér a cselekvőképtelensége kimondásával és gondnokság alá helyezésével lezárult, visszautazott Dániába, ahonnan csak 2006-ban tért vissza ismét Magyarországra – vesztére.

Kiderült ugyanis, hogy a Szentendrei Városi Bíróság által 2003-ban elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelést a Pest Megyei Bíróság 2007-es jogerős végzésében kényszergyógykezelésre változtatta: hazatérte után nem sokkal előállították, és az IMEI-be vitték, ahonnan csak 2011 szeptemberében szabadult.

Az IMEI osztályvezető főorvosa szerint orvosi szempontból semmi sem indokolta, hogy ilyen hosszú ideig be legyen zárva – egyszerűen ott felejtették, senki sem jelentkezett Gáborért.

H. úr, a kirendelt hivatásos gondnok ez alatt az öt év alatt mindössze egyszer látogatta meg, és soha nem kezdeményezte Gábor „elbocsájtását”. 2011-ben felbukkant viszont Gábor unokatestvére, Szántó Péter, és kezébe vette Gábor sorsát – ennek nyomán az IMEI javasolta Gábor pszichiátriai otthonban való elhelyezését.

Egy budapesti magánotthonban sikerült helyet találni neki, azonban Gábor mindössze három hetet töltött itt, mert hivatásos gondnoka a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonba szállíttatta át. H-nak azonban nem ez volt az első nehezen magyarázható lépése gondnokoltjával kapcsolatban.

Cserealap

Bő egy évvel korábban, 2010. június 22-én H. kérelmet nyújtott be az illetékes önkormányzat gyámhivatalához Gábor belbudai lakásának eladására vonatkozóan. Indoklásában H. előadta, hogy gondnokoltja 2005 óta nem lakja az ingatlant, mivel azóta az IMEI-ben tartózkodik, ha pedig egyszer kiengedik, akkor – az ő kérelme alapján – a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonban fogják elhelyezni.

A beadvány szerint a lakás "(…) lakhatatlan, folyamatosan romlott az állapota, a lakásban terjeng a bűz, a terasz teljesen átázott, életveszélyes állapotban van( …) A lakás felújítása több millió forintba kerülne, ezért a felújítás nem célszerű."

H. a kérelemhez csatolta az általa felkért ingatlanszakértő véleményét is, melyben a lakásról az áll, hogy „lakhatásra nem alkalmas”, „életveszélyes” és „balesetveszélyes”. Az ingatlan-adásvételi szerződést ugyanezen a napon kötötték meg: a vevő M.R., a szomszédos kerület gyámhivatalának főtanácsosa, aki 5.1 millió forintot fizetett a 39nm-es lakás tulajdonjogáért.

A szerződést a H-t foglalkoztató kerületi gyámhivatal részéről M-né K. A. vezető főtanácsos 2010. július 5-én kelt határozatával hagyta jóvá – a határozat kötelezte a hivatásos gondnokot, hogy a vételár összegét helyezze el a gondnokolt gyámhatósági fenntartású bankszámláján. H. kirendeléséről 2005-ben szintén M-né döntött.

Az indoklás megismétli a H. által leírtakat a lakás állapotára vonatkozóan, majd megállapítja, hogy a jogügylet „Szántó Gábor gondnokolt érdekében áll”. A határozat szövegéből kitűnik, hogy az ügyintéző ugyan átnézte a csatolt ingatlanbecslést, de az abban foglaltakat ellenőrzés nélkül elfogadta, így azt a következtetést vonta le, hogy az ingatlant értékén felül sikerült eladni.

Mind a gondnok kérelmében, mind pedig a gyámhivatal jóváhagyó határozatában szerepel, hogy a gondokolt számára a vételárból másik ingatlan megvásárlására kerül sor.

A H. által megvételre kiszemelt 36nm-es földszinti lakás a szomszédos kerület egyik forgalmas főútján található, nem messze a kerületi gyámhivataltól – itt dolgozik akkoriban M.R. gyámügyi főtanácsos, Gábor H. által eladott lakásának vevője. Az új lakás megvásárlása révén – a lakcíme alapján – Gábor is „átkerült” ahhoz a kerületi gyámhivatalhoz, ahol M.R. dolgozik. (Későbbi feljelentésében a kerületi gyámhivatal rögzíti, hogy illetékességük – ezzel a hivatásos gondnok tevékenysége feletti felügyeleti joguk – csak a lakcímváltozástól, vagyis 2010. szeptember 13-ától áll fenn.)

A tények alapján nem zárható ki, hogy a lakás megvásárlásával a gondnok célja éppen a vevő M.R. főtanácsost is foglalkoztató „baráti” kerületi gyámhivatal illetékességének biztosítása volt – a hivatal hagyta jóvá utólag azt a szerződést is, amelynek révén Gábor lényegében elvesztette minden jogosultságát az új lakás felett.

A régi lakcím szerinti illetékes hivatal augusztus 10-i határozata két fontos megállapítást tesz. Egyrészt engedélyezi, hogy a gondnok a 9 millió forintos vételárat az ingatlaneladásból származó 5.1 millióból, a fennmaradó 3.9 milliót pedig Szántó Gábor gyámhivatali fenntartásos betétjéből fizesse ki.

Másrészt rögzíti, hogy a megvásárolt ingatlan kisebb felújítások után, „bérbe adható addig, amíg Szántó Gábor az IMEI-ben tartózkodik”. A „kisebb felújítás” végül 920 ezer forintba került – a költségeket természetesen a gondnokolt bankszámlájáról fizették.

A legjobb üzlet

A bérbeadás korlátairól szóló rendelkezés persze papíron maradt: H. a gondnokoltja pénzéből megvásárolt és felújított lakást nem bérbe adta, hanem a tulajdonjogot életjáradéki szerződés keretében ismerősére, F. G-re ruházta át. (F.G. édesanyja később Gábor unokatestvérének elmondta, hogy családjuk Nagyváradról származik, akárcsak H., akivel még onnét ismerik egymást, és azóta is jó kapcsolatban állnak.)

De a gondnok nemcsak a tulajdonjogot játszotta ki gondnokoltja alól: a szerződés haszonélvezeti jogot sem biztosított Gábornak, aki így de facto be sem tehette a lábát a formálisan a tulajdonában lévő lakásba. A szerencsés vevőnek egy összegben mindössze 500 ezer, életjáradékként pedig havi 35 ezer forintot kellett fizetnie. (Ennyiért ezen a környéken legfeljebb szobát lehet bérelni.)

A gyámhivatal K. M. által aláírt határozata szerint viszont az életjáradéki szerződés megkötése a gondnokolt érdekét szolgálta.

A hivatásos gondnok tehát mindkét gyámhivatallal jó kapcsolatokat ápolt: kérelmeit egytől-egyig jóváhagyták, és furcsa lépéseit az ügyintézők még a rendes éves számadások alkalmával sem kérdőjelezték meg.

Így ment ez egészen 2011-ig, amikor Gábort meglátogatta az IMEI-ben unokatestvére, Szántó Péter. Péter a vizit után nem sokkal kapcsolatba lépett a hivatásos gondnokkal, kérve, hozzák ki Gábort a börtönszerű intézményből.

Péter felbukkanása nyomán aztán fény derült Gábor korábbi lakásának eladására, és szép lassan elkezdtek kihullani a csontvázak a szekrényből, maguk alá temetve a hivatásos gondnokot: H. ellen – miután Péter kérelmére a gyámhivatal felmentette gondnoki tisztségből – 2011 szeptemberében vizsgálat indult.

Két hónapra rá, november 23-án született meg a hivatal végzése, mely több súlyos megállapítást is tartalmaz a gondnok vagyonkezelésével kapcsolatban: „ [a gondnok az elszámolásban] 2010 március-december között a gondnokolt dán szociális segélyét nem szerepeltette”, továbbá javított végszámadásában „[nem tüntette fel] a gondnokolt számlájára érkező rendszeres szociális segélyt 2008. március és 2009. február között”.

A gyámhivatal nem fogadta el a gondokolt pénzéből 2008 augusztusában, dániai ügyintézés címén elszámolt utazás 500 ezer forintos költségét sem. A gyámhivatal vizsgálata azt is megállapította, hogy H. „a gondnokolt számlájáról rendszeresen nagyobb összegeket vett fel, melyeket az éves számadásaiban nem tüntetett fel”.

A vizsgálat megállapításai alapján a gyámhivatal feljelentést tett az I. kerületi kapitányságon. Ezzel párhuzamosan Péter – ekkor már Gábor kinevezett gondnokaként – szintén feljelentette H-t nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt.


Forrás: atlatszo.hu


BEZÁRJÁK EGY IDŐRE A MERÉNYI ZÁRT OSZTÁLYÁT

2015. november 18. | Csatlós Hanna

Egy időre lakat kerül a Merényi Gusztáv kórház zárt pszichiátriai osztályára – tudta meg az Index. Állítólag nem arról van szó, hogy a kórház, a szakhatóságok és az Emmi sem akar újabb botrányokat kockáztatni, csupán ezt a lépést határozták meg egy korábbi ütemtervben.

Hétfőtől már nem vesznek fel új akut betegeket, a régieket pedig szétosztják a nyílt pszichiátria és az addiktológiai rehabilitáció között, a súlyosabb, továbbra is zárt osztályi kezelést igénylő embereknek pedig más kórházakban keresnek helyet, tehát elvileg senki nem marad kezelés nélkül, senkit nem eresztenek szélnek.

A bezárás pedig a lap információi szerint nem végleges, várhatóan jövő tavasztól ismét vesznek fel majd betegeket a zárt osztályra. Addig átalakuláson megy át a részleg: kicserélik a rácsokat, bekamerázzák a kórtermeket, kifestenek, törésbiztos fóliákat helyeznek az ablakokra, kicserélik a vizesblokkokat, megcsinálják a tetőt, akadálymentesítenek, és megoldják a betegek nemek szerinti elkülönítését.

Az Emmi 40 millió forintot adott a feladatra, a kórház dolgozói szerint azonban szinte biztos, hogy ez nem lesz elég mindenre, viszont a kétnaponta kirobbanó botrányok miatt az Index szerint rohamtempóban láttak neki a felújításhoz, és négy nap alatt például kicserélték a rácsokat, amire eddig négy hónap sem volt elég.

Bár a kórház hivatalos közlése szerint az osztály alapos felújítása és ideiglenes bezárása eredetileg is be volt ütemezés, a lap úgy tudja, hogy valójában a Merényi zárt osztálya körüli rengeteg botrány túl sok gondot jelentett a kórház vezetésének, és túl kockázatosnak találták az intézmény jelenlegi állapotában való további működését. A botrányok miatt – az elmúlt időszakban két beteg is kiugrott az ablakon, egy zsúfolt kórteremben pedig az egyik ápolt megölte a másikat – a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum legalább öt dolgozója beadta a felmondását az elmúlt hetekben.

Állítólag a végleges bezárás szóba sem jöhet, a budapesti pszichiátriákon így is ágyhiány van. A tavaszi újranyitásra személycserék is várhatóak.


Forrás: vs.hu


Néhány hónapja már kiugrott egy beteg a Merényi ablakán

2015. november 02. | Somogyi Dorottya

Augusztusban is kiugrott egy férfi a Merényi Gusztáv Kórház zárt osztályának második emeletéről, és a helyszínen meghalt.

A beteg előbb berúgta a kulcsra zárt nővérszoba ajtaját, és mivel ennek a helyiségnek nem volt rács az ablakán, így könnyedén ki tudott ugrani. Az eset után tartott belső vizsgálat nem tárt fel hiányosságot. A gyógyszeres szoba ajtaját is simán be lehet törni, mondta az Indexnek egy dolgozó. A portál megkereste az Egyesített Szent István és Szent László Kórház (ESzSzK) Főigazgatóságát (szervezetileg hozzájuk tartozik a Merényi), de még nem válaszoltak a kérdésekre. Az információkat azonban a kórház több dolgozója is megerősítette. Múlt szombaton szintén a másodikról ugrott ki egy férfi, de ő túlélte a zuhanást, és azóta az intenzíven ápolják.

Forrás: vs.hu


Kiugrott egy beteg a Merényi Kórház zárt osztályának ablakán

2015. október 31. | Kránicz Bence

Életveszélyes sérülésekkel ápolják azt a férfit, aki a Merényi Gusztáv Kórház zárt osztályáról, a második emeletről vetette ki magát az ablakon.

A férfi szombaton, dél körül ugrott ki az ablakon. Csak három napja, október 28-án utalták be a Merényi Kórházba, ahol már számos panasz érkezett az embertelen állapotokra. A héten az egyik beteg megölte a másikat, ugyanabban a szobában, ahonnan most kiugrott egy férfi.

"Úgy tűnik, van, aki inkább a halált választja ennél az embertelen zárt osztálynál" - mondta a mostani esettel kapcsolatban az Indexnek a kórház egyik dolgozója.

A kórházban elvileg olyan erősek a vasrácsok, hogy azokat emberi erővel csaknem lehetetlen szétfeszíteni. Még vizsgálják, a beteg hogyan tudott mégis kiugrani az ablakon. Korábban Székely László ombudsman az osztály bezárását javasolta, látva, milyen állapotok uralkodnak az osztályon. Néhány nappal az ombudsman látogatása előtt a beteghordók verték meg az egyik beutaltat.

A kórház egy hajléktalanszálló mellett van, az őrizet ellenére sokan gond nélkül el tudják hagyni az intézményt. A ferencvárosi kórház rossz híre miatt a környékbeli családokban több szülő nem is engedi a gyerekét a Merényi közelébe.


Forrás: vs.hu


Egy 68 éves férfi végezhetett betegtársával a Merényi-kórházban

2015. október 28. | Admin

A 68 éves M. J. Árpád ellen indított eljárást a Budapesti Rendőr-főkapitányság Életvédelmi Osztálya emberölés miatt.

Ahogy arról beszámoltunk, egy budapesti kórházból érkezett bejelentés 2015. október 27-én 4 óra 48 perckor, amely szerint az egyik beteg olyan súlyosan bántalmazta a másik beteget, hogy a sértett a sérülések következtében elhunyt.

A rendőrség a helyszínen megállapította, hogy a cselekmény elkövetésével a 68 éves budapesti férfi gyanúsítható. M. J. Árpádot a rendőrök gyanúsítottként kihallgatták, bűnügyi őrizetbe vették, és őrzés mellett egy klinika egyik osztályára helyezték el – írja honlapján a rendőrség.

A TV2 híradójának értesülései szerint az ápolt egy ágyrácsot használt fegyverként. Az Origo délelőtt azt írta, az áldozat fejét szinte a felismerhetetlenségig összeverte támadója.


Forrás: nol.hu


Erőszakosabbá teheti a fiatalokat az antidepresszáns

2015. október 04. | Puskás Pálma

Az antidepresszánsok legtöbbet használt alcsoportja, az SSRI-k (szelektív szerotonin-visszavétel gátlók) igen hasznos szerek: a depresszióellenes hatás mellett a szorongásos kórképek többségében, például pánikbetegségben, szociális fóbiában vagy kényszerbetegségben is javítják a tüneteket, egyes szerek pedig az evészavarokon is segíthetnek. A kamaszok és fiatal felnőttek körében viszont csak nagyon óvatosan lenne szabad alkalmazni: egy friss tanulmány szerint ugyanis ebben a korosztályban növelhetik az agresszív bűncselekmények gyakoriságát.

Gyakoribb bűncselekmények

Egy nagyszabású svéd kutatás során több mint 850 ezer személyt vizsgáltak, és arra jutottak, hogy az idősebb korosztályban az SSRI-k semmiféle kapcsolatban nincsenek az agresszív bűncselekményekkel. A fiatalok esetében azonban más a helyzet: az SSRI-használó fiatalok 43 százalékkal nagyobb eséllyel követtek el valamilyen erőszakos bűncselekményt SSRI-t nem szedő kortársaikhoz képet. Az összefüggés a 15 és 24 éves kor közötti résztvevőkre volt igaz.

A kutatók a svéd gyógyszerfelírási adatbankból dolgoztak, innen nyerték ki a több mint 850 ezer SSRI-szedő páciens adatait, majd összevetették őket a svéd bűneseteket regisztráló adatbankkal. A 15-24 éves korosztályban az SSRI-szedés majdnem másfélszeresére növelte annak esélyét, hogy az illető erőszakos bűncselekményt követett el – ez fiúk és lányok esetében is igaz volt.

Gyógyszer és alkohol

Mivel a kutatás csak a két adatbank összevetéséből állt, az oksági tényezőkről igazából nem lehet sokat tudni. Az SSRI-típusú szerek, különösen a beállítás kezdetén növelhetik az irritabilitást, nyughatatlanságot okozhatnak, és az erőszakosság mögött akár ez a mechanizmus is állhat. Az eredmények emellett azt is mutatták, hogy az SSRI-t szedő fiatalok körében gyakoribb volt a túlzott alkoholhasználat is, és lehet, hogy az agresszív cselekedetek nem közvetlenül gyógyszerhatáshoz, hanem közvetve, az alkohol hatásaihoz köthetők.

Gyógyszer vagy pszichoterápia?

A kutatók szerint ezt az információt nagyon óvatosan kell kezelni, hiszen ha az agresszív cselekményektől való félelmükben a páciensek elutasítják a gyógyszerszedést, akkor ugyan lehet, hogy az agresszív bűncselekmények esélye csökken, de megnő a kezeletlen depresszió és azok szövődményeinek a gyakorisága: azaz több öngyilkosságra és kórházi bentfekvésre kell számítani. Azaz a tanulság nem az, hogy jó, akkor 24 éves kor alatt senki ne szedjen antidepresszánst, hanem az, hogy csak valóban indokolt esetben szedjük ezeket a gyógyszereket, és ezekben az esetekben is legyünk tisztában a lehetséges mellékhatásokkal, kockázati tényezőkkel. Súlyos esetekben a gyógyszerek nagy szolgálatot tehetnek.

A kamaszkori depresszió és szorongásos kórképek esetén egyébként is a pszichoterápia lenne az első választandó kezelési forma, hiszen ezeknek a kórképeknek a gyógyításában a pszichoterápiás kezelések is bizonyítottan hatásosak. Magyarországon pszichoterápia néhány intézményt leszámítva elsősorban magánrendelés keretei között érhető el, de a gyerekek és kamaszok a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál (Nevelési Tanácsadók) is kaphatnak pszichológiai segítséget, sok helyen pszichoterápiát is, így probléma esetén érdemes itt is érdeklődni.


Forrás: divany.hu


Elfogadhatatlan állapotok a budapesti kórházban – Itt a válasz

2015. augusztus 03. | Admin

Augusztus 8-ig kell azt az intézkedési tervet elkészítenie a budapesti Merényi kórháznak, amelynek végrehajtásával javulhatnak az ott ápolt betegek körülményei. Az egészségügyért felelős államtitkár az intézmény pszichiátriai osztályán tett hétfői látogatása után az MTI-nek a helyszínen elmondta, hosszú távra kell megfelelő körülményeket teremteni a Merényi kórházban.

Zombor Gábor szerint mielőbb el kell kezdeni azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyek a legégetőbbek, de javasolta azt is, hogy egy, a demens betegek elhelyezését biztosító részleget hozzanak létre az intézményen belül.

Azért kap különösen nagy hangsúlyt az államtitkár mai bejelentése, mert múlt szerdán az egész országot elborzasztó képek kerültek fel az internetre, melyeket az alapvető jogok biztosa készített februárban a Merényi pszichiátriáján tett bejelentés nélküli ellenőrzésekor.

Az ombudsman júniusban elkészült 34 oldalas jelentéséből kiderült egyebek mellett, hogy:

- A látogatás idején a zárt részlegen vizelet és széklet szag terjengett, mert az egyik beteg a pelenkájával eltömítette a vécét. A folyosón emiatt állt a szennyvíz, amit a kórtermek ajtajában törölközőkkel próbálták visszatartani, sikertelenül.

- Az egyik beteget a zárt részlegen félig az ágyhoz, félig a radiátorhoz kötötték. Bevallása szerint csak kiabálni tudott, ha szomjas volt, telefonálni vagy csengetni nem. Emellett több beteg is azt mondta: anélkül gyógyszerezték be őket, hogy tudnák, milyen gyógyszerrel és miért.

- A kórtermek nagyon túlzsúfoltak, egy nyolcágyas teremben az egy főre jutó férőhely 4,4 m2 a bútorok által elfoglalt hellyel együtt. Emiatt az öltözőszekrényeket sem lehetett kinyitni, mert az ágyak teljesen rájuk voltak tolva. Az ombudsmani jelentésben szereplő szakmai kifogásokról, a fent említett beteg radiátorhoz való kötözésről, illetve a betegek biztonsági őrök általi megfélemlítéséről Gazdag Gábor a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum főorvosa elmondta, a beteg kikötözése szakmailag indokolt volt, azt azonban elismerte, hogy nem a radiátorhoz, hanem az ágyhoz kellett volna „rögzíteni”. Hozzátette ugyanakkor, abban a nyolcágyas kórteremben, a zsúfoltság miatt nem volt más lehetőség.

Gazdag Gábor cáfolta hogy biztonsági őröket alkalmaznának a betegek megfélemlítésére. Mint mondta, dolgoznak biztonsági őrök a telephelyen, de ők csak akkor avatkoznak be, ha a személyzet biztonsága van veszélyben.

A főorvos arról is beszélt, hogy az ombudsmani jelentésben is megfogalmazott szakemberhiánnyal folyamatosan küzdenek, de ez nem specifikus, hanem ágazati probléma. Az intézmény folyamatosan keres munkaerőt, az álláshirdetésekre azonban kevesen, vagy szinte senki nem jelentkezik.

Az ESZSZK Merényi Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Centruma 294 ággyal működik, és mind a pszichiátriai, mind az addiktológiai részlegen aktív és rehabilitációs ellátás is folyik. Az OPNI és a Bajcsy Kórház pszichiátriájának bezárása után a már akkor is zsúfolt intézménynek további 160 ágyat kellett biztosítania a betegek ellátása érdekében.

Zombor Gábor azt kérte az intézmény vezetésétől, hogy az ellátás körülményeire különös figyelmet fordítsanak, hiszen a legkiszolgáltatottabb betegekről van szó. Zombor úgy vélte, hogy az intézmény szóban forgó részlegét kormányzati segítséggel rendbe kell tenni, mert szükség van a Merényi kórház pszichiátriai osztályának zárt részlegére. Ha a profiltisztítás megtörténik, akkor mind a zárt osztályon, mind a majdan kialakított demens-részlegen jobb körülményeket tudnak a biztosítani a betegeknek.

Az infrastrukturális beruházás - amelyek közé a tető és a zárt pszichiátriai osztály vizesblokkjainak felújítása és a betegek nemek szerinti elkülönítése, az akadálymentesítés, illetve a használati tárgyak cseréje tartozik - 40 millió forintot biztosít vis maior keretből a kormány - erről tájékoztatta a kórház vezetőit az államtitkár.

A demens-részleg létrehozására vonatkozó koncepciót is mielőbb elkészíti az intézmény, és csak a szakmai koncepció kidolgozása után tudnak arra pontos költségvetést készíteni - mondta el Kálmánné Juhász Ilona gazdasági igazgató.

Zombor Gábor hozzátette, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézetnek (ESZSZK) van egy teljes körű felújítási terve, aminek az aktualizálását kérte az államtitkár a kórház vezetésétől.

Ez egy teljes felújítást foglalna magában, egy telephelyre költöztetést, azonban ehhez még a pénzügyi fedezetet egyelőre nem áll rendelkezésre - tette hozzá az államtitkár.


Forrás: valasz.hu


Ombudsman járt a Merényiben - Őrzi debreceni titkát a minisztérium

2015. július 30. | Admin

Kis létszámú személyzet, alkalmatlan körülmények, „katasztrofális higiéniai állapotok” – idézi a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriai osztályáról szóló ombudsmani jelentést a Magyar Hírlap.

Székely László a jelentésben megállapította, az „ápolószemélyzet jelentős leterheltségét előidéző létszámhiány veszélyezteti az alaptörvény embertelen, megalázó bánásmód tilalmának gyakorlati érvényesülésre vonatkozó részét”. A higiéniai szempontokra kitérve a jelentésben az olvasható, hogy a zárt részlegen a látogatáskor erős vizelet és széklet szag terjengett, a mosdóhelyiségből folyt a szennyvíz, több kórtermet is elárasztva, a folyosó nagyobb szakaszán pedig pár centiméternyi szennyvízben lehetett csak közlekedni. A személyzet egyik tagja szerint a dugulás mindennapos, az illemhelyiségek koszosak, nincs rajtuk ülőke, és nem zárható az ajtajuk. A kórtermek túl kicsik ahhoz képest, ahány beteget elhelyeznek bennük, nyáron pedig a meleg és a betűző napfény ellen az ápolók ágyneműből készítenek függönyt. Az ebédlőben arra hívták fel a figyelmet, hogy eső idején a betegek fejére csorog a víz, illetve vízgyűjtő vödröket kell kerülgetni.

A tárgyi feltételekre vonatkozóan az ombudsman a közzétett jelentésben megállapította azt is: „A hiányosságok a zárt részleget alkalmatlanná teszik arra, hogy pszichiátriai osztályként vagy bármely más kórházi osztályként működjön” – olvasható a magyarhirlap.hu-n.

Az MNO arról ír, hogy nem árulja el az Emberi Erőforrások Minisztériuma annak a vizsgálatnak az eredményét, amely a Debreceni Terápiás Házban történt jogsértések miatt indult. Az ombudsman tárta fel (így számolt be erről a Medical Online), hogy az intézményben jogszerűtlenül korlátozták a fogyatékkal élők és pszichiátriai betegek személyi szabadságát. Czibere Károly államtitkár az MNO cikke után vizsgálatot rendelt el az intézményben, azonban – mint a lap írja – hiába kérdezik már egy hónapja az Emberi Erőforrások Minisztériuma felelős államtitkárságát a fenntartói vizsgálat eredményéről, holott az államtitkár június 9-én adott nyilatkozatában két héten belül eredményeket ígért az ügyben. A minisztérium még azt sem árulja el, lezárult-e a vizsgálat – olvasható az mno.hu-n.


Forrás: medicalonline.hu


Bezáratná az ombudsman a Merényi zárt osztályát

2015. július 30. | Admin

Súlyos hiányosságokat tártak fel az intézményben, embertelen körülmények közt tartották a betegeket.

A Merényi Kórház pszichiátriai osztályának zárt részlege bezárását kérte az alapvető jogok biztosa – tudósít az MTI.

Székely László arra hívta fel a fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek megfelelő ellátásáról és a jogszabályi előírásoknak megfelelő ápolószemélyzeti létszámról.

Az ombudsman más konkrét javaslatok mellett azt is kérte, hogy a zárt részlegen ne alkalmazzanak biztonsági őröket a betegek megfélemlítésére, „ne rögzítsenek radiátorhoz” beteg személyeket és a zárt részlegen ne tartsanak fogva olyan embereket, akiknek a kötelező intézeti gyógykezelése már nem indokolt.

Székely az emberierőforrás-minisztertől több jogszabály-módosítást is kért, részben a nem önkéntes pszichiátriai elhelyezésre és kezelésre vonatkozóan.

Korábban mi is beszámoltunk azokról a hiányosságokról, melyek az embertelen, megalázó bánásmód tilalmának megszegését is felvetik.


Forrás: hir24.hu


AZ EMMI VIZSGÁLJA A BEZÁRNI JAVASOLT MERÉNYI-KÓRHÁZRÓL SZÓLÓ JELENTÉST

2015. július 30. | Admin

Az egészségügyi államtitkárság Székely Lászlónak, az alapvető jogok biztosának jelentése után mozdult meg.

Az alapvető jogok biztosa júniusban készített jelentést az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet Merényi Gusztáv Kórház telephelyén, a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumban tapasztalt helyzetről, majd tett ajánlásokat.

Székely László az ombudsmani hivatal honlapján olvasható jelentésében a budapesti Merényi-kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegének bezárására kérte az intézmény fenntartóját, az Emberi Erőforrások Minisztériumát.

Az alapjogi biztos arra hívta fel a fenntartót, hogy addig is gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek megfelelő ellátásáról, továbbá a centrum jogszabályi előírásoknak megfelelő ápolószemélyzeti létszámáról. Számos más konkrét ajánlás mellett azt is javasolta az intézmény főigazgatójának, intézkedjen, hogy a pszichiátriai osztály zárt részlegén ne alkalmazzanak biztonsági őröket a betegek megfélemlítésére, „beteg személyeket ne rögzítsenek radiátorhoz”, és ott ne tartsanak fogva olyan embereket, akiknek az ápolási dokumentáció alapján már nem indokolt a kötelező intézeti gyógykezelésük.

Az ombudsman az emberi erőforrások miniszterétől több jogszabály-módosítást is kért, például a nem önkéntes pszichiátriai elhelyezésre és kezelésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát.

A MERÉNYI IS REAGÁLT

Összehangolt intézkedési tervet készített a budapesti Merényi kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegén feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet (ESZSZK) a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központtal (ÁEEK) közösen – közölte az ESZSZK csütörtökön az MTI megkeresésére. A közleményben az alapvető jogok biztosának jelentésével kapcsolatban azt írták: a pszichiátriai osztály működését érintő szervezési, szabályozási intézkedések a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatók, az infrastrukturális hiányosságok elhárítása a szükséges forrás biztosítása után kezdődhet meg. Úgy fogalmaztak, a legnagyobb kihívást azok az ombudsmani ajánlások jelentik, amelyek az ellátó személyzet létszámának növelését célozzák, hiszen az egészségügyi ágazat kritikus emberierőforrás-helyzete alól nem kivétel az ellenőrzött szervezeti egység sem. Minden, a saját hatáskörükbe tartozó intézkedést megtettek és a továbbiakban is megtesznek a megfelelő orvosi és szakdolgozói létszám biztosítása érdekében, de kielégítő megoldást csak a megkezdett kormányzati intézkedések hozhatnak. Jelezték, az ombudsmani jelentéssel kapcsolatos észrevételeit, állásfoglalását, valamint az intézkedési tervet mind az ÁEEK, mind az ESZSZK a rendelkezésre álló jogszabályi határidőn belül megküldi az alapvető jogok biztosának. Az ESZSZK reméli, hogy a kórház és a fenntartó közös erőfeszítéseivel orvosolhatók a jelentésben kifogásolt problémák, javítva Budapest egyik legnagyobb kapacitású pszichiátriai és addiktológiai ellátó központjában a betegellátás színvonalát és a dolgozók munkakörülményeit – zárul a közlemény.


Forrás: vs.hu


Merényi zárt osztálya: intézkedési terv van, ember és pénz nincs

2015. július 30. | Admin

A Merényi-kórház pszichiátriájának zárt osztályáról szóló, sokkoló ombudsmani jelentéssel kapcsolatban a fenntartó közölte, a szükséges szervezési intézkedéseket meg tudják tenni, de kevés az emberük, és nincs elég forrásuk az infrastruktúra fejlesztésére. Szerintük a megoldáshoz kormányzati intézkedésre lenne szükség.

Összehangolt intézkedési tervet készített a budapesti Merényi-kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegén feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet (ESZSZK) a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központtal (ÁEEK) közösen – közölte az ESZSZK csütörtökön az MTI megkeresésére.

A közleményben az alapvető jogok biztosának jelentésével kapcsolatban azt írták: a pszichiátriai osztály működését érintő szervezési, szabályozási intézkedések a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatók, az infrastrukturális hiányosságok elhárítása a szükséges forrás biztosítása után kezdődhet meg.

Úgy fogalmaztak, a legnagyobb kihívást azok az ombudsmani ajánlások jelentik, amelyek az ellátó személyzet létszámának növelését célozzák, hiszen az egészségügyi ágazat kritikus emberierőforrás-helyzete alól nem kivétel az ellenőrzött szervezeti egység sem.

Hozzátették: minden, a saját hatáskörükbe tartozó intézkedést megtettek és a továbbiakban is megtesznek a megfelelő orvosi és szakdolgozói létszám biztosítása érdekében, de kielégítő megoldást csak a megkezdett kormányzati intézkedések hozhatnak.

Jelezték, az ombudsmani jelentéssel kapcsolatos észrevételeit, állásfoglalását, valamint az intézkedési tervet mind az ÁEEK, mind az ESZSZK a rendelkezésre álló jogszabályi határidőn belül megküldi az alapvető jogok biztosának.

Az ESZSZK reméli, hogy a kórház és a fenntartó közös erőfeszítéseivel orvosolhatók a jelentésben kifogásolt problémák, javítva Budapest egyik legnagyobb kapacitású pszichiátriai és addiktológiai ellátó központjában a betegellátás színvonalát és a dolgozók munkakörülményeit – zárul a közlemény.

Az alapvető jogok biztosa júniusban készített jelentést az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet Merényi Gusztáv Kórház telephelyén, a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumban tapasztalt helyzetről, majd tett ajánlásokat.

Székely László az ombudsmani hivatal honlapján olvasható jelentésében a budapesti Merényi-kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegének bezárására kérte az intézmény fenntartóját, az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi).

Az alapjogi biztos arra hívta fel a fenntartót, hogy addig is gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek megfelelő ellátásáról, továbbá a centrum jogszabályi előírásoknak megfelelő ápolószemélyzeti létszámáról.

Az Emmi egészségügyért felelős államtitkársága csütörtökön az MTI-vel azt közölte: vizsgálja az alapvető jogok biztosának jelentését az Országos Tisztifőorvosi Hivatal bevonásával, annak lezárulta után tudnak bővebb tájékoztatást adni.


Forrás: hvg.hu


Merényi: Észak-Koreát idéző állapotok a pszichiátrián

2015. július 30. | Horowitz Katalin

Sokkoló fotókkal jelent meg egy ombusdmani jelentés, amely a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriai osztályán uralkodó állapotokról számol be. Volt olyan páciens, akit jobb híján a radiátor csövéhez kötöztek.

Az ombudsmani hivatal idén februárban tartott ellenőrzést az Egyesített Szent István és Szent László Kórház (ESZSZK) Pszichiátriai és Addiktológia Centrumában, amely a Merényi Gusztáv Kórház területén található.

Az ombudsmani jelentésből kiderül, hogy a páciensek alapvető emberi jogai is sérülhettek, mivel sokszor megalázó, a legalapvetőbb higiéniai feltételeket is nélkülöző körülmények között kell élniük. Ilyen például a beázó ebédlő, ahol a páciensek fejére csöpög a víz étkezés közben, de hasonlóan riasztó például a vécék vagy a fürdőhelyiségek állapota.

Embertelen és megalázó

Előbbiből például az ellenőrzés idején a kórtermekbe és a folyosókra folyt a szennyvíz, mert az egyik beteg eltömítette az egyik vécékagylót, így az épületben vizelet és széklet szaga terjengett. A koedukált zuhanyzókban nincs függöny, de egyébként vécépapír és szappan sem volt sehol a vizsgálat során. Az ombudsmani jelentés szerint mindez kimeríti az embertelen és megalázó bánásmódot.

A dohányzásra kijelölt helyiség egy kicsi, takarítatlan szoba, ahol a dohányosok egy régi széket használnak hamutartónak – a szobát nem takarítják, legalábbis az ellenőrzés idején láthatóan nem volt kitakarítva.

Az lenne a legjobb, ha bezárnák

Ennél is nagyobb probléma, hogy a páciensek fürdetése során nem mindig azonos nemű ápolók fürdették a betegeket, a kórtermek pedig túlzsúfoltak, egy főre alig több mint 4 négyzetméter jut.

A jelentés egyik legsokkolóbb fotóján egy beteg csuklója látható, akit félig az ágyhoz, félig a radiátorhoz kötöztek. Bár nem ismerjük a lekötözés okát és körülményeit, a fotón jól látható, hogy a radiátor szabályzójának fémcsonkja bőven alkalmas lehet sérülés okozására.

A jelentés végén olvasható ajánlások közül a legelső felkéri az EszSzK fenntartóját, hogy gondoskodjon a pszichiátriai osztály zárt részlegének bezárásáról. Az esettel kapcsolatban elküldtük kérdéseinket az ESzSzK főigazgatóságára, ahonnan az alábbi választ kaptuk:

"Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala munkatársainak az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet (továbbiakban: ESZSZK) Merényi Gusztáv Kórház telephelyén, a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum Pszichiátria Osztályának zárt részlegén 2015. február 26-án történt helyszíni látogatása alapján készült, AJB-410/2015 számú ügyben készített, 2015. júliusában kelt jelentésében (továbbiakban: Jelentés) leírt hiányosságok megszüntetése érdekében az ESZSZK és a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (továbbiakban: ÁEEK) munkatársai összehangolt intézkedési tervet készítettek.

A Jelentéssel kapcsolatos észrevételeit, állásfoglalását, valamint az intézkedési tervet mind az ÁEEK, mind az ESZSZK a rendelkezésre álló jogszabályi határidőn belül megküldi az Alapvető Jogok Biztosának.

A Pszichiátriai Osztály működését érintő szervezési, szabályozási intézkedések a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatók, az infrastruktúrális hiányosságok elhárítása a szükséges forrás biztosítását követően kezdődhet meg.

A legnagyobb kihívást a Jelentésnek az ellátó személyzet létszámának növelését célzó ajánlásai jelentik, hiszen az egészségügyi ágazat kritikus emberi erőforrás helyzete alól nem kivétel az ellenőrzés alá vont szervezeti egység sem. Az ESZSZK minden, a saját hatáskörébe tartozó intézkedést megtett és a továbbiakban is megtesz a megfelelő orvosi és szakdolgozói létszám biztosítása érdekében, azonban kielégítő megoldást csak az ágazati emberi erőforrás biztosítása érdekében már megkezdett kormányzati intézkedések eredménye hozhat.

Reményeink szerint az ÁEEK és az ESZSZK közös erőfeszítéseivel orvosolhatók a Jelentésben kifogásolt problémák, javítva a Budapest egyik legnagyobb kapacitású pszichiátriai és addiktológiai ellátó központjában a betegellátás színvonalát, és a munkájukat elhivatottan, magas szakmai színvonalon végző dolgozók munkakörülményeit."


Forrás: nlcafe.hu


Borzalmas állapotokat találtak a Merényi pszichiátrián

2015. július 29. | Admin

Február 26-án hajnali öttől az ombudsman munkatársai bejelentés nélküli ellenőrzést tartottak az ESzSzK Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumában a Merényi Gusztáv Kórház telephelyén. Ma került ki az ombudsmani honlapra a jelentés arról, mit találtak.

Borzalmas körülményekkel szembesültek, az egyik WC-ből például ömlött a szennyvíz, amit törölközőkkel próbáltak felfogni a kórtermeknél, a mennyezet több helyen is beázott, a vécékben és fürdőhelyiségekben a legalapvetőbb tisztálkodási szerek is hiányoztak, az egyik beteget pedig a radiátorhoz rögzítették. Az ombudsman szerint a zárt osztályon talált körülmények az embertelen, megalázó bánásmód tilalmába ütköznek.

Néhány megfigyelés a 34 oldalas jelentésből:

- A zárt részleg mennyezetén ázás nyomok és penész látszott, a személyzet egyik tagja pedig arról számolt be, hogy a plafon nagyobb esőzésekkor beázik a rosszul szigetelt tető miatt. Ilyenkor vödrökkel és lepedőkkel próbálkoznak, a víz azonban a földszintig szivárog.

- A látogatás idején a zárt részlegen vizelet és széklet szag terjengett, mert az egyik beteg a pelenkájával eltömítette a vécét. A folyosón emiatt állt a szennyvíz, amit a kórtermek ajtajában törölközőkkel próbálták visszatartani, sikertelenül.

- A vécékben nem volt sem WC-papír, sem tisztasági betét, a fürdőben pedig szappan vagy törölköző. Helyette viszont voltak használt, kiszáradt vécépapírdarabok és tisztasági betétek elszórva. Emellett a vécéken nem volt ülőke, a zuhanyzók előtt pedig nem volt függöny, ami különösen problémás egy koedukált fürdőhelyiségben.

- Az önállóan fürdeni nem tudó betegeket nem mindig azonos neműek fürdették, csak akkor, ha ezt a beteg jelezte. Az egyik ápoló bevallása szerint azt tartották, hogy férfi ápoló nem fürdethet 35 évnél fiatalabb nőt, férfiak pedig eddig még nem panaszkodtak a női ápolók általi fürdetésre.

- A kórtermek nagyon túlzsúfoltak, egy nyolcágyas teremben az egy főre jutó férőhely 4,4 m2 a bútorok által elfoglalt hellyel együtt. Emiatt az öltözőszekrényeket sem lehetett kinyitni, mert az ágyak teljesen rájuk voltak tolva.

- Az egyik beteget a zárt részlegen félig az ágyhoz, félig a radiátorhoz kötötték. Bevallása szerint csak kiabálni tudott, ha szomjas volt, telefonálni vagy csengetni nem. Emellett több beteg is azt mondta: anélkül gyógyszerezték be őket, hogy tudnák, milyen gyógyszerrel és miért.

A jelentés első számú ajánlása a dokumentum végén az, hogy az ESzSzK fenntartója zárja be a a Pszichiátriai Osztály zárt részlegét és ezzel egyidejűleg gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek megfelelő ellátásáról. Arra az időre, amíg ez nem történik meg, további 18 ajánlást sorol fel Székely László, például hogy legyen elég ápoló, tartsák tiszteletben a betegek szeméremérzetét, vagy hogy a főigazgató "intézkedjen annak érdekében, hogy beteg személyeket ne rögzítsenek radiátorhoz illetőleg más alkalmatlan tárgyhoz".

Az emberi erőforrások miniszterének is lenne tennivalója az ombudsman szerint, például a nem önkéntes pszichiátriai elhelyezésre és kezelésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata.


Forrás: index.hu


Súlyosan sértik a betegjogokat a szentgotthárdi pszichiátrián

2015. június 01. | akiraly

Súlyosan sérülnek a pszichiátraiai betegek jogai Magyarország, egyben az egész EU legnagyobb, pszichiátriai betegeket gondozó intézményében, a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonában, állapította meg Székely László alapjogi biztos.

Székely vizsgálata szerint a kórház

krónikus létszámhiánnyal küzd, ami már a betegek alapvető jogait veszélyezteti,

mert most például mindössze két, a betegek jogait képviselő gondnok dolgozik a 733 ápoltra. A létszámhiány miatt részlegenként egy nővér vagy ápoló ad csak éjszakai ügyeletet, és gyakran a napközbeni ellátást is csak ügyeletes rendszerben tudják megoldani.

De sérülnek a betegek alapjogai is, például rendszeresen büntetik őket azzal, hogy nappal is pizsamát kell viselniük. Székely szerint elfogadhatatlan, hogy egy szociális intézményben – mert a betegotthon nem egészségügyi, hanem szociális intézmény – élőket meghatározott ruha viselésére kötelezik pusztán azért, hogy megakadályozzák az intézmény elhagyásában.

Székely emellett kezdeményezte a szociális intézményben élő elláttottak szükségleteinek finanszírozására vonatkozó szabályok felülvizsgálatát is, mert most annyira kevés a költőpénzük, hogy szükségleteiket csak “erőszakos vagy üzleti jellegű költőpénz-kiegészítő gyakorlatokkal” tudják kielégíteni, amit az intézmény eltűr.


Forrás: 444.hu


Embertelen büntetések a szentgotthárdi pszichiátrián

2015. június 01. | Admin

Szentgotthárd - Túlzsúfolt és megengedhetetlen módszerekkel büntetik a bentlakókat - ezt állapította meg az ombudsmani vizsgálat a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonáról

Székely László, az alapjogok biztosa azután vette górcső alá az intézetet, hogy több kezelt panaszlevelet írt a bent folyó dolgok kapcsán.

Dráma! Pszichiátriára kerül Torres Dani Pszichiátriáról szabadította ki a rablót saját barátnője Az intézetben, ahová "elszállásolták" a bezárt OPNI lakóit is, most 733 embert kezelnek. A doktorok és az ápolók azt mondták, hogy a vizsgálatban kifogásolt "fenyítési" módszerek, azaz a kimenő megvonás, az elkülönítés és a pizsamaviselés az egyedüli szankció, amit a zömében skizofréniával ápolt betegek megfékezésére bevethetnek. Az ombudsman szerint ez embertelen és megalázó.

A másik nagy gond, hogy a valóban túl sok pácienst ellátó intézetben huszonöttel kevesebb ember dolgozik, mint amennyire szükség volna.

Az ombudsman szerint viszont tarthatatlan az a helyzet, hogy a sokszor 6-8 vagy 10 ágyas kórtermekbe zsúfolt betegeket éjszakánként sokszor egy ápoló vigyáz.

Székely felkérte az emberi erőforrások miniszterét, kezdeményezze a finanszírozásra vonatkozó jogszabályok áttekintését és felülvizsgálatát. A Vas Megyei Kormányhivataltól azt kérte, orvosolja a gondnokhiányt.


Forrás: blikk.hu


Kijárási tilalom, megalázó szankciók és ápolóhiány a szentgotthárdi pszichiátrián

2015. június 01. | Admin

Túlzsúfolt részlegek, tiltások és szankciók, már nappal is csak ügyeletes ellátás - panaszkodtak a betegek, az alapjogi ombudsman pedig lerántotta a leplet.

Az egész azzal kezdődött, hogy a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonának több lakója is panaszos levelet küldött Székely László alapjogi ombudsmannak, aki ezek után vizsgálatot indított. A vizsgálat olyan problémákra világított rá, amik elfogadhatatlanok Magyarország és az EU legnagyobb pszichiátriai intézményében - írta ma az mno.

Állandó ápolóhiány, veszélyessé váló ellátás, túlzsúfolt szobák

Az intézményben állandósult az ellátó személyzet hiánya, 25 szakmai álláshely betöltetlen, jelentkezők nincsenek. Előfordul, hogy nappal is csak ügyeleti ellátást nyújtanak, az éjszakai ügyeletet is részlegenként egy nővér vagy ápoló látja el. A szakszemélyzet hiánya a biztonságos intézményi ellátást nem csak akadályozza, de veszélyezteti is.

Pszichiátriai betegek otthona - a főváros működteti

Pszichiátriai betegek otthona - a főváros működteti Mészáros Zsolt Összesen két, a betegek jogait ellátó gondnok dolgozik főállásban, illetve a 10 helyi gondnokra 456 ellátott jut, ami a megengedett jogszabályi mértékeket meghaladja. Az ombudsman szerint ez már a betegek alapvető jogait is veszélyezteti.

Az ombudsman jelentéséből az is kiderül, hogy a demens páciensek osztálya túlzsúfolt, 6-8-10 ágyas szobákban vannak a betegek. Ez jogszabályt sértő, és szintén hátráltatja a foglalkozásokat.

Kijárási tilalom, kötelező pizsama, kevés költőpénz

A szabadságjogokat is korlátozzák - ha szükséges - például kimenőtilalmat rendelnek el, vagy kötelező pizsamaviselést írnak elő nappal. „Egy szociális intézményben élő embert meghatározott ruházat viselésére kötelezni pusztán amiatt, hogy ne menjen ki az intézményből, embertelen és megalázó” - írta az ombudsman.

Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthona Madártávlatból szgyf.gov.hu A költőpénznorma évek óta nem nőtt, de az élvezeti cikkeké igen - kávé, dohányáru, édességek. Emiatt jelen van az üzletelgetés, az árucsere, olykor már erőszakos jellegű költőpénz-kiegészítési esetek is vannak.

És akkor most mi lesz?

Az ombudsman szerint sürgőssé vált, hogy a szociális intézményekben élő ellátottak szükségleteinek finanszírozására vonatkozó jogszabályi környezetet felülvizsgálják, ezt jelezte az emberi erőforrások miniszterének is. A Vas Megyei Kormányhivataltól azt kérte Székely, hogy orvosolják a gondnokhiányt, az otthon vezetőjét pedig felszólította, hogy számolja fel a méltóságsértő szankciókat.

Kerestük Dr. Kapócs Gábor, intézményvezetőt az üggyel kapcsolatban, de nem értük utol, mert ma szabadságon van/nem dolgozik.


Forrás: nyugat.hu


Embertelen körülmények az EU legnagyobb pszichiátriai intézményében

2015. június 01. | Admin

Krónikus ápolóhiány, túlzsúfoltság, fertőző betegek. Ez ma a helyzet Magyarország és egyben az EU legnagyobb pszichiátriai intézményében.

Az mno.hu cikkéből kiderül: tarthatatlan állapotok uralkodnak a a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonában, az ügyben már az alapjogi ombudsman is vizsgálatot indított. Az intézményben jelenleg 733 krónikus pszichiátriai beteget gondoznak bentlakásos formában, ezzel – az OPNI bezárása után – ez Magyarország és egyben az EU legnagyobb, pszichiátriai betegeket gondozó intézménye. A lakók mintegy 72 százaléka krónikus skizofrén beteg, valamint egyre több a fiatal, a szenvedélybeteg (alkoholista, illetve drogfüggő), valamint a hajléktalanlétből bekerülő beteg.

Az intézményben állandósult az ellátó személyzet hiánya, jelenleg is 25 szakmai álláshely betöltetlen, amelyre nincs egyáltalán jelentkező, így előfordul, hogy már nappal is csak ügyeleti ellátást nyújtanak. A demens páciensek osztálya túlzsúfolt, 6-8-10 ágyas szobákban vannak a betegek, a létszámhiány miatt ráadásul az éjszakai ügyeletet részlegenként egyetlen ügyeletes nővér vagy ápoló látja el. Az intézményben megtörténik, hogy nem megengedhető szankcionálási gyakorlatot alkalmaz a betegekkel szemben (például kimenőtilalom, elkülönítés, pizsamaviselés nappal), bár ezekre csak a végső esetekben kerül sor.

A helyzet súlyosságát fokozza, hogy a szombathelyi Markusovszky Oktató Kórház szinte rendszeresen „ad vissza” kórházi kezelésről az intézetbe lázas, infúzióra kötött, vagy épp fertőző betegséget hordozó lakókat. Így a dolgozói állomány egészségügyi ellátást is kényszerül végezni, pedig a pszichiátriai otthon szociális ellátást nyújtó intézmény. Az ombudsman megállapította, hogy mára sürgősen indokolttá vált a bentlakásos szociális intézményekben élő ellátottak szükségleteinek finanszírozására vonatkozó jogszabályi környezet felülvizsgálata.


Forrás: nlcafe.hu


Elfogadhatatlan körülmények között tartják a pszichiátriai betegeket Szentgotthárdon

2015. június 01. | Admin

Nem megengedhető szankcionálási gyakorlatot folytat a betegekkel szemben a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthona – idézi az alapjogi biztos jelentését az MNO.

Székely László azért indított vizsgálatot a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonában, mert az intézmény több lakója panaszbeadvánnyal fordult hozzá. Az intézményben jelenleg 733 krónikus pszichiátriai beteget gondoznak bentlakásos formában, ezzel – az OPNI bezárása után – ez Magyarország és egyben az EU legnagyobb pszichiátriai betegeket gondozó intézménye. A lakók mintegy 72 százaléka krónikus skizofrén beteg, ők az egészségügyi és a szociális intézményrendszer más szintjein már nem láthatók el önmaguk vagy környezetük veszélyeztetése nélkül.

Az intézményben állandósult az ellátó személyzet hiánya, jelenleg is 25 szakmai álláshely betöltetlen, amelyre nincs egyáltalán jelentkező, így előfordul, hogy már nappal is csak ügyeleti ellátást nyújtanak.

Az intézmény üzemorvosa szerint a szombathelyi Markusovszky Oktató Kórház szinte rendszeresen „ad vissza” kórházi kezelésről az intézetbe lázas, infúzióra kötött, vagy épp fertőző betegséget hordozó lakókat.

Az ombudsman megállapította, hogy a demens páciensek osztálya túlzsúfolt, 6-8-10 ágyas szobákban vannak a betegek, a létszámhiány miatt ráadásul az éjszakai ügyeletet részlegenként egyetlen ügyeletes nővér vagy ápoló látja el.

Arra is rámutatott, hogy az intézményben szokásjogi alapon alkalmaznak elfogadhatatlan szankciókat a szabályszegő viselkedési formákért. Miként példaként jelezte: egy szociális intézményben élő embert meghatározott ruházat viselésére kötelezni pusztán amiatt, hogy ne menjen ki az intézményből, embertelen és megalázó. Szerinte a megtorló jellegű büntetések helyett preventív megoldásokat kellene alkalmazni – olvasható az mno.hu-n, ahol fenntartó véleménye után is érdeklődtek, de Balog Zoltán miniszter tárcája nem reagált az ombudsman észrevételeire.


Forrás: medicalonline.hu


Megverték a beteget a pszichiátrián?

2015. május 31. | Admin

Az ápolók megüthettek egy súlyos beteg, pszichiátrián, zárt osztályon kezelt nőt a budapesti Szent Imre Kórházban – derült ki a TV2 híradójából.

A családtagok fotókat készítettek a nő arcáról. A nő egyébként nem mindig van tudatánál, nehezen beszélt az esetről, zavart volt. A család azt mondta, csak azután tudták elintézni, hogy látleletet vegyenek a betegről, miután kihívták a rendőröket. A rendőrök testi sértés miatt, ismeretlen tettes ellen nyomoznak – írja a 444.hu.

A kórház főorvosa viszont azt mondta telefonon, hogy egy dühöngő ön- és közveszélyes elmebetegről van szó, akinél már a gyógyszerek sem használnak, és minden fordítva történt: a beteg támadta meg az ápolókat, akik súlyosan megsérültek, és ezért feljelentést tettek a rendőrségen.

A család és az ápolók is feljelentést tettek.


Forrás: 168ora.hu


Megverhettek egy súlyos beteg nőt a pszichiátria dolgozói

2015. május 31. | Admin

A Szent Imre Kórház zárt osztályán kezelt nő orra eltört, a szeme körül több zúzódás éktelenkedik. Családja feljelentést tett.

Megüthették ápolói azt a súlyos beteg nőt, akit a budapesti Szent Imre Kórház pszichiátriáján kezelnek – tudósított tegnap a TV2 híradója. A nő családja a csatornának még fényképeket is mutatott a nő sérüléseiről, majd elmondták, szerettük, aki betegsége miatt sokszor nincs tudatánál, csak nehezen beszélt az esetről. Azt ennek ellenére sikerült megtudni tőle, hogy nem ez volt az első ilyen eset, az ápolók ugyanis "rendszeresen bántalmazták őt, a haját tépték." A család az eset után szeretett volna látletetet vetetni az asszony sérüléseiról, de erre csak azután kerülhetett sor, hogy értesítették a rendőrséget. A csatornának telefonon sikerült elérnie a kórház főorvosát is, aki az esettel kapcsolatban elmondta, a szóban forgó nő egy dühöngő, ön- és közveszélyes elmebeteg, akinél sokszor már a gyógyszerek sem használnak. Hozzátette, a család állításaival ellentétben nem az ápolók támadtak betegükre, hanem éppen fordítva: az asszony rontott ápolóira, akik végül csak úgy tudták megfékezni, hogy lefogták őt. A főorvos szerint az asszony sérülései is ekkor keletkezhettek, mikor intézkedés közben beverte a fejét az ágyba. Az ügyben a család és az ápolók is feljelentést tettek.

Forrás: hir24.hu


Ápolók vertek össze egy pszichiátrián kezelt nőt

2015. május 30. | Szűcs Gyula

Ápolók vertek meg egy súlyos beteg, pszichiátrián kezelt nőt a budapesti Szent Imre Kórház zárt osztályán - tudta meg a Tv2. A csatorna híradója fotókat is mutatott az esetről, ezeket a nő családtagjai készítették. A rokonok arról is beszéltek, hogy a kórház dolgozói állítólag más betegekkel is ugyanígy bánnak.

A kórház főorvosa szerint viszont pont hogy egy olyan dühöngő, közveszélyes beteg támadt az ápolókra, akinél már a gyógyszer sem szokott segíteni. A sérüléseket azzal magyarázza a kórház, hogy azok akkor keletkezhettek, amikor az ápolók próbálták megfékezni a nőt, és ő beverte a fejét az ágyba. Az ügyben a család és az ápolók is feljelentést tettek a rendőrségen.

Forrás: index.hu


MEGVERTÉK A BETEGET A PSZICHIÁTRIÁN?

2015. május 30. | Admin

Családtagjai szerint súlyosan bántalmaztak egy pszicihiátriai beteget a budapesti Szent Imre Kórházban. Az osztályvezető főorvos azonban azt mondja: épp a kezelt nő támadt az ápolókra.

A TV2 Tények című műsorában az asszony hozzátartozói elmondták, hogy feljelentést tettek az ügyben a rendőrségen. Fényképet is készítettek a bántalmazott nő arcáról, amelyen látszik, hogy a jobb szeme körül véraláfutások vannak.

A gyakran zavart tudatú beteg édesanyjának számolt be a történtekről, azt is elmondta, hogy nem először ütlegelték. Volt, hogy a haját tépték az ápolók, és elmondása szerint előfordul, hogy másokkal is így bánnak.

A családtagoknak a kórházban azt mondták, hogy le kellett fogniuk az őrjöngő nőt, akkor sérülhetett meg, talán az ágyba verte be az arcát. A Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa az ügy kapcsán úgy nyilatkozott: a szóban forgó nő ön- és közveszélyes, ő támadta meg az ápolókat, akik súlyosan megsérültek, ezért ők is feljelentést tettek a rendőrségen.


Forrás: borsonline.hu


A betegek hallották a pszichiátrián az anya szenvedéseit

2015. március 11. | Pintér Luca

Budapest ‒ Az egész pszichiátriai osztály órák óta a vajúdó fiatal anya szenvedését hallgatta, mégsem vitték át a nőt a szülészetre.

Az önkívületi állapotban sikoltozó nőt függönnyel választották el a többi betegtől, az asszony a kórteremben szülte meg kisfiát. A kórház vezetése szerint a csecsemő holtan jött a világra, a szomszédos termekben fekvő beteg szerint azonban a kisfiú még élt, amikor az ápolók rátaláltak.

– „Úristen, segítsetek!” – ezt kiabálta az egyik nővér, amikor újra elhúzta a függönyt. Többen is odaszaladtak, és azonnal elkezdték a gyerek mellkasát nyomni, aztán kicsit megveregették a testét, úgy emlékszem, ezután még fel is sírt – mesélte Klári néni (65), aki a szemközti kórteremből hallgatta az anyát.

A Szent Imre kórház pszichiátriai osztályának vezetője szerint az újszülött halva született, ezért sem segíthettek a kisfiún.

– A gyermeket az édesanyja holtan hozta világra, ezt a belső vizsgálat is alátámasztotta – mondta dr. Ferencz Csaba osztályvezető főorvos.

A kórház területén a B épületben lévő zárt osztálytól mind­össze néhány méterre, az A épületben található a szülészet. Laikusok számára ezért is tűnhet érthetetlennek, miért nem tolták át azonnal az órák óta vajúdó nőt a nőgyógyászatra.

Az osztályvezető főorvos szerint azért nem tették, mert a betegnek nem ez volt a „vezető kórképe”, vagyis másodlagos volt az, hogy állapotos.

A kórház vezetősége ugyanakkor csaknem egy nappal később, szerda délben hívta a rendőrséget, hogy bejelentsék: a pszichiátriai osztályukon meghalt egy újszülött. Kedden kora délután már nyomozók és helyszínelők lepték el a kórházat, hogy kiderítsék, hibázott-e valaki a szülésnél. A rendőrség végül közigazgatási eljárásban kezdte vizsgálni a tragikus végű szülést, ami annyit jelent, hogy nem gyanakszanak bűncselekményre.


Forrás: blikk.hu


Combino alá lökte a nőt, emberöléssel vádolják

2015. március 03. | Admin

A Fővárosi Főügyészség emberöléssel vádolja azt a férfit, aki tavaly augusztusban Budapesten, a Margit híd budai hídfőjénél a villamosmegállóban a sínekre lökött egy 74 éves nőt. Az asszonyt az érkező szerelvény halálra gázolta.

Az ügyészség közleménye szerint emberölés bűntette miatt nyújtottak be vádiratot "az évek óta alkoholizáló és hajléktalan-életmódot folytató" 42 éves férfival szemben.

Hajnal óta ivott

A vádirat szerint 2014. augusztus 1-jén a férfi már hajnalban inni kezdett, majd a déli órákban – ittas állapotban – a 4-6-os villamosnak a Margit híd budai hídfőjénél lévő megállójába ment.

A megállóban várakozott az idős nő, aki a villamos közeledtével a felszálláshoz készülődve a peron széle felé lépett. A vádlott ekkor az előtte álló asszonyt deréktájon megrúgta, ez után a nő a sínekre esett. Az eset részleteiről ide kattintva olvahat bővebben.

Hiába fékezett

Az érkező – Pest felé tartó – villamos ekkor a megállótól már csak 15 méter távolságra volt, a vezető így már hiába vészfékezett, elgázolta a nőt. A 74 éves asszony a villamos orr-része alá szorult, és a helyszínen életét vesztette.

A férfit a megállóban várakozók a rendőrök kiérkezéséig visszatartották.

A vádirat szerint az előzetes letartóztatásban lévő, többszörös visszaesőnek minősülő férfival szemben a főügyészség határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. Nem ez volt az első eset

A gyilkosság után ismét felmerült a 2007-ben bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megnyitásának igénye, több szakember és ismert személyiség követelte ezt. hirdetés

A férfinak nem ez volt az első erőszakos ügye:valószínűleg ő volt az, aki a gyilkosság előtt egy évvel megkergette Sarka Katát, Hajdú Péter műsorvezető feleségét.

A jó családból származó, jogász végzettségű férfi milliós örökséget vert el, és az utcai életet választotta, balhéi miatt többször ült börtönben, megjárta Baracskát is.


Forrás: MTI


Hungary country report: The consequences of a policy void

2015. február 23. | The Economist Group

Hungary does poorly across the board in The Economist Intelligence Unit’s Mental Health Integration Index, coming 25th overall. The country lacks any formal mental health policy, which reflects a long-term lack of interest in the issue at the political level. The country has low, and declining, levels of mental health professionals and few care facilities between hospitalisation and local clinics.

Olvassa tovább itt

Forrás: slideshare.net


Pszichiátriai osztályról hiányzik a norvégok pénze

2015. február 16. | Admin

Súlyosan agresszív betegeket ápoltak volna a Norvég Alaptól kapott támogatásból kiépítendő osztályon – derül ki a Magyar Nemzet cikkéből.

A lap az olyan nagy vihart kavaró bűneseteket idézte fel, mint a Fábiánházán ámokfutó vagy éppen a Budapesten egy idős nőt a villamos alá lökő férfi tetteit. Ilyenkor sokan az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet (OPNI) megnyitását, illetőleg új zárt osztályokat követelnek.

A téma kapcsán az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi) kapott tájékoztatásból az derült ki, hogy a rendszer egyetlen igazi gyenge pontja az úgynevezett tartósan violens (súlyosan agresszív) betegek elhelyezése. Az egészségügyért felelős államtitkárság erre a problémára korábban kidolgozott egy megoldást, amelynek kivitelezéséhez a Norvég Alaptól számíthatott anyagi támogatásra – írja a lap. Hozzáteszik, hogy az elképzelés lényege az, hogy a hagyományos pszichiátriai osztályon biztonsággal nem kezelhető betegek számára valamelyik kórház területén kiépítenének egy háromosztatú (high, medium, low, 15-15 ággyal) pszichiátriai egységet. A kezelt az állapotának javulásával a legmagasabb biztonsági fokozatú részlegből átkerülhet a középső, majd az alacsonyabb biztonsági fokozatú részlegbe.

Ám egyelőre ez csak terv marad, ahogy a tárca fogalmaz, „tekintettel a fejlesztés forrásaként szolgáló Norvég Alap körül kialakult helyzetre, az államtitkárság jelenleg is keresi a megoldást a pszichiátriai intézmény, illetve ellátási forma megvalósítására, valamint az ehhez szükséges forrás biztosítására”.


Forrás: hir24.hu


A magyarok kirívóan elégedetlenek az életükkel

2015. január 26. | Admin

A magyarok nem érzik jól magukat a munkahelyükön, úgy vélik, keveset keresnek, mégsem váltanak, és nem is boldogok. Eközben Ausztria, mellyel sok a kulturális és történelmi hasonlóság, az elégedettségi listák élmezőnyéhez tartozik.

A brit országos statisztikai hivatal felmérése szerint azok a legboldogabbak, akik házasságban vagy stabil párkapcsolatban élnek, munkahelyük van és saját otthonukban laknak. A pénznél és az anyagiaknál fontosabb, hogy az egyének mennyire érzik azt, hogy rendelkeznek a saját életükkel. Nagy-Britanniában mintegy másfél millióan dolgoznak szabadúszóként. Egy felmérés szerint ők sokkal boldogabbak, mint a népesség átlaga, még akkor is, ha kevesebbet keresnek, mint a státuszban foglalkoztatottak, mert nincsenek konfliktusaik a főnökeikkel és a kollégáikkal, maguk választhatják meg, hogy milyen munkát végeznek, és milyen időbeosztásban dolgoznak.

Az érem másik oldala azonban, hogy Nagy-Britanniában már évtizedek óta nagyon magas az öngyilkosságok száma, s egyre sokkolóbb tendencia, hogy emelkedik azoknak a fiatal és középkorú férfiaknak az aránya, akik maguk vetnek véget az életüknek. A BBC egyik háttéranyaga szerint több ember hal meg öngyilkosság miatt, mint közlekedési balesetben, HIV-fertőzésben és bűncselekmények miatt együttvéve. A brit egészségügy pedig erre teljesen felkészületlen. Az egészségügyi miniszter utoljára két évvel ezelőtt tett közzé egy öngyilkosság-megelőző stratégiát, de abban sem szerepel a nemek közötti különbség.

Az öngyilkossági statisztikai mutatók Skóciában és Észak-Írországban a legrosszabbak, és a depressziós betegek száma is nagyon magas az ország északi részein, ami összefüggésben van a mostoha időjárással és a hosszabb sötét időszakkal.

Nagy-Britanniában nagy az érdeklődés a nem gyógyszeres terápiák iránt, a fény- vagy a zeneterápia iránt, és sok olyan kezdeményezés van - különösen karitatív szervezetek részéről -, amely arra ösztönzi az embereket, hogy figyeljenek a depressziós tünetekre. Kossuth Rádió, Közelről

Rohanó tempó, ritmustalanság, negatív események, folyamatos stressz - a legfrissebb kutatások szerint mindezek hozzájárulnak a depresszió kialakulásához, amely a WHO előrejelzése szerint 2020-ra a második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó betegség lesz világviszonylatban.

Magyarországon havi szinten kétszázezer ember szenved a depressziótól, amelynek legfőbb tünetei a levertség, a kedvetlenség, a fizikai gyengeség, a fáradékonyság, a negatív gondolatok, a nyomasztó érzések, az alvászavarok, de a betegek alig ötven százaléka áll orvosi, gyógyszeres kezelés alatt. A depresszió bárkit érinthet, bár sokan nem vesznek róla tudomást. Január második fele ráadásul az év legdepressziósabb időszaka. Akik hajlamosak arra, hogy a borongós időjárás, az évkezdet miatt lehangoltak legyenek, azokat még inkább megviselik ezek a hetek.


Forrás: hirado.hu


Több millió forintos belépési díj kérhető az idősotthonokban

2015. január 01. | Admin

A fogyatékosok, a pszichiátriai betegek vagy az idősek ápoló-, gondozóotthonai január 1-jétől maximum 8 millió forintos belépési hozzájárulást kérhetnek. A már ott élőknek nem kell fizetniük.

A változást az 1993-as szociális törvény január elsején hatályba lépő módosítása tette lehetővé. Nem lesz belépési hozzájárulás a rehabilitációs intézményekben – ilyenek szenvedélybetegek és pszichiátriai betegek számára is léteznek -, a hajléktalanok otthonaiban és a rehabilitációs lakóotthonokban, de a többi szociális otthonban meg lehet határozni azoknak a férőhelyeknek a számát, amelyek után belépési hozzájárulás szedhető.

Ez azt jelenti, hogy akár minden helyért fizetni kell majd. Az egyházi és a nem állami (vagyis magán-) fenntartású intézmények kivételek, ezekben a helyeknek legfeljebb 50 százaléka lehet fizetős.

Nem kell fizetniük azoknak, akik már ilyen otthonokban élnek, és azoknak sem, akik nem engedhetik meg maguknak a belépési díjat, de feléjük az intézménynek ellátási kötelezettsége van, vagyis napi 4 óránál hosszabb ápolást igényelnek.A bekerülésre való jogosultság a szociális helyzettől is függ. Az állami fenntartású intézményeknél azonban hosszú, három hónaptól másfél évig tartó várakozási időre is számítani kell.


Forrás: http://vs.hu/


A Zsenge utcai Nappali Szanatórium kálváriája

2014. február 15. | Admin

„Aki lelki igazságokat keres, úgy halad, mint kincses földben a bányász: lépésről lépésre dolgozva egy-egy szemernyi aranyért. Néha napokig nem is talál, de néha szinte magától, egy pillanat alatt, ragyogva omlik eléje.” – (Gárdonyi Géza).

Talán a medicina többi ágához hasonlítva, a pszichiátria a legérzékenyebb a változásokra. Bár már az egyiptomi papiruszokon is szó esik a lélek (a psziché) betegségéről, a pszichiátria mégis nagyon fiatal tudomány. Néhol tisztelték, néhol kinevették őket. Egyes kultúrákban varázserőt tulajdonítottak nekik, máshol máglyán végezték. A szokatlan egyéneket, a rendellenes viselkedést a különböző korok közösségei különbözőképpen bírálták el. A pszichiátriai betegek társadalmi megítélése, ha nem is „ókori mintán” ma is a legnagyobb mértékben szorul átgondolásra. Minden demokráciának fontos fokmérője, hogy az adott társadalom hogyan gondoskodik polgárairól, milyen jogokat biztosít csoportjainak. Egy társadalom annyit ér, ahogyan bánik az elesettjeivel…

Vannak dolgok, amiket muszáj elmondani, még akkor is, ha tabu témának számítanak, s akkor is, ha az idők során ok nélkül valókká válnak. Van, amit nem lehet későbbre halasztani, mert lehet, hogy nem lesz „legközelebb”…

„Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.

Mit tehetnénk a szabály ellenében?!

Mint mozdulatlan csillagok az égen,

Változhatatlan rajzunk, jellemünk.” – (József Attila: Osztás után)

Akár egy szimbolikus jajdulás, úgy világlik át a költő soraiban a „József Attila-i” tehetetlenségérzés. Lám, mily csodálatos a költészet! Abban is segít, hogy a lélek gyötrelmét megértsük. A fájdalmat átérezzük. Mi a kiszolgáltatottság? Valamivel szemben való védtelenség, egy hatalmasabb erő, vagy érdek érvényesülése a „kisebbek”, a „gyengébbek” rovására… Nincsen olyan ember a földkerekségen, aki ne kívánna biztonságban élni. Ez nem csak az ember testi, anyagi, egzisztenciális, erkölcsi biztonságára vonatkozik, hanem – és ez a legfontosabb – a személyének, azaz a valódi lényének biztonságára is. A szeretet, a törődés iránti vágy egyetemes. Ha ezek a szükségek nincsenek betöltve, hiányérzet támad, a lélek nem kapja meg azt a „táplálékot”, ami életben tarthatná. Ha pedig a hiányérzet állandósul, bár nem következik be azonnali eltávozás, mégis felérhet az, akár a halál figyelmeztető leheletével is…

A betegség nem válogat. De kinek jutna eszébe elítélni valakit azért, mert kanyarót, himlőt kap, esetleg más súlyos, krónikus betegségben szenved? Paroxat, Prozac, Depral…, mind gyógyító tabletták. Mégis, ha egyik másik netán „piros” színű is, talán a legkeserűbb pirulák ezek. Egyes becslések szerint, ma Magyarországon, minden negyedik ember pszichiátriai problémával küzd. Azoknak a családoknak, ahol mentális beteget ápolnak, nehéz kérdésekkel kell szembenézniük. Mint a lakonikus betegségek általában, a pszichiátriai problémák is komoly terhet jelentenek a családnak, a barátoknak és persze leginkább a szenvedőnek. Mindezeken felül a pszichiátria betegségekhez kapcsolódó tévhitek és előítéletek még jobban megnehezítik az életüket. Mit tehetnek a betegeket gondozó családok, hogy megkönnyítsék közös életüket? Nagy segítséget jelenthet számukra a nappali szanatóriumi ellátás.

Hogyan is zajlik egy ilyen jellegű intézményben az élet? Mire számíthatnak az ide betérők? Ebbe Gabi nővér (Hegedűs Gabriella), a Péterfy Sándor Utcai Kórház Zsenge utcai Pszichiátria Nappali Szanatóriumának kedves dolgozója avat be bennünket:

„Egymást segítik, nem mi vagyunk a legnagyobb segítség. Ők tudják a legjobban átérezni egymás problémáit. Hatvan beteg van jelenleg gondozás alatt, azonban a férőhely, a befogadó képesség véges, naponta jóval kevesebben jelenhetnek csak meg. Csoportfoglalkozásaink vannak, szeretik a betegek a kézműves dolgokat, hímzés, kötés, horgolás kedvelt foglalatosságuk. Ha kevés is az anyagi eszköz, igyekszünk tartalmas programokat szervezni. Voltunk a Tájházban, az Erzsébet-ligetben, kiállításokon. Bejárjuk a szép környéket. Sokaknak ez az egyetlen társasági forrásuk. Otthon egyedül vannak. Mit csinálnak ott? Fekszenek az ágyban, gyakran a fűtetlen lakásban. A fűtésgondjaikat is megoldja az ittlét. Van, akinek ez az egyetlen napi programja, hogy ide eljön. Itt él, itt van kivel beszélgetnie. Falon kívül is találkoznak. Barátságok szövődnek. Együtt intézik ügyes-bajos dolgaikat. Sorsközösség, átérzés, együttérzés, sorolja a kulcsszavakat. Ami összetartja őket.”

A mátyásföldi intézetben a napi (6-8 órás) ellátás keretében a betegek (naponta, otthonukból történő bejárással) kórházi szintű gyógykezelésben részesülnek kórházi ágy nélkül. Dr. Kerékjártó György, a Baross Gábor utcai pszichiátriai szakrendelő vezető főorvosa, egyben a Péterfy Sándor utcai Kórház és Rendelőintézet nappali szanatóriumának osztályvezető főorvosa, több mint húsz éve igazgatja a Zsenge utcai intézetet, ahová többségében súlyos skizofrén betegek látogatnak el nap, mint nap, hogy a terápián kívül közösségi életet élhessenek, szeretetben és törődésben részesüljenek. Amint a főorvos úr az intézet jubileuma alakalmával korábban elmondta: a nappali szanatóriumokat első ízben, az 1930-as években a gazdaságossági szempont hívta életre, a társadalom relatív szegénysége és a pszichiátriai férőhelyek hiányossága. A nappali szanatóriumok megalapításánál vezető szempont volt annak megértése és elfogadása, hogy a betegek jelentős része vonakodóan vagy elutasítóan viselkedik a hagyományos pszichiátriai osztályon való kezeléssel szemben. A XVI. kerületi intézményt dr. László Mária, a Péterfy utcai kórház főorvosa hozta létre 1985-ben. Az önkormányzattól bérelt ingatlan, amely egy kertes, családi ház jellegű épület, annak idején 20-30 bejáró beteggel kezdte működését.

A hagyományos gyógyításon kívül a szanatóriumban már régóta eredményesen alkalmazzuk a művészetterápiát is. Betegeink közül akad olyan is, aki alkotásaival neves kiállításokon is részt vett. Munkánkat inkább hivatásnak nevezném, a négy gondozónő kollégámmal együtt nekünk nem csupán a betegek kezelése, gyógyítása a feladatunk. Az itt folyó közösségi élet sokak számára a hiányzó családi életet is pótolja. A szanatóriumban dolgozók és a bejáró betegek szerint a Zsenge utcai ház „lakóival” együtt beépült a kerületbe. Jó viszonyt sikerült kialakítani a szomszédokkal, és a tágabb környezet is elfogadónak bizonyult. (Forrás: Zsigmond Tünde XVI. Kerületi Újságban, 2010-ben megjelentetett írása).

Olyan korban élünk, amelyet sok szempontból a széthullás és (csak remélni lehet) talán az újraépítkezés jellemez. A napról napra változó rendeletözön, az átszervezésekről szóló (ál- és rém-) hírek sem erősítik meg egyetlen intézmény stabilitását sem. A XVI. kerületi Fórum Újság (egy korábbi számában) találtam rá az elkeserítő olvasói levélre. Már az első mondata is szíven ütött: „Sajnálattal hallom, hogy az intézet (ld. pszichiátriai betegek Nappali Szanatóriuma Bp.1165. Zsenge u.33.) bezárását fontolgatják. Már bebizonyosodott, hogy az évekkel ezelőtt bezárt OPNI milyen felelősséget hárított a kerületek megfelelő intézményeire. Saját példámat tudom csak pár sorban vázolni: 28 éve gondnokolom beteg húgomat. Nagyon nagy segítség, hogy biztonságban, szakszerű orvosi, nővéri felügyelet alatt tudhatom a nap pár órájában. (…) Magányosan kettesben élünk, én 69 évesen nem tudom, meddig bírom még a gondozását, ellátását /a napi meleg finom ebéd is nagy segítség/. (…) Remélem, nem szándékoznak az intézmény bezárásával még növelni az utcán bolyongó pszichiátriai betegek számát. Tisztelet és köszönet az ilyen betegekkel foglalkozó orvosoknak és nővéreknek.”

Derült égből a villámcsapás, a fennálló helyzetben a gondozottak közösen, a maguk erejéből próbáltak zöldágra vergődni, s megvédeni az otthonukat. Az összes létező illetékes hivatalnak, intézménynek (Péterfy Sándor utcai kórház, pszichiátriai érdekképviselet, Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet, Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság) aláírásaikkal ellátva elküldték tiltakozó levelüket. A XVI. kerületi Polgármesteri Hivatalba pedig személyesen vitték be petíciójukat. Visszajelzés nem érkezett. A telefonon való érdeklődésre: éppen, hogy nem a betegek a rémhírterjesztők, „rémhírekkel nem foglalkozunk…” – volt a hivatal reagálása. (Megjegyzés: A XVI. Kerület Kertvárosi Egészségügyi Szolgálatának alapítója a XVI. Kerületi Önkormányzat. A Szolgálat alapító okiratának (2012. évi) módosítása szerint, a kerület egészségügyi intézete telephelye között szerepel a Zsenge u. 33. szám, azaz a nappali szanatórium egysége is. Tehát a vezetőinknek tudniuk kellett ennek bármilyen megváltozott státuszáról. Ehhez képest (a tények tükrében) még inkább elképesztő, hogy egy életbevágóan fontos ügyben ilyen semmibe vevő, megalázó, pökhendi válasz egy hivatalban „hivatalosan” elhangozhatott). Nem az lenne a képviselők – a polgármesteri kabinet – dolga, hogy kis hazánk polgárait felkarolja? Ügyes-bajos dolgukat megoldja? A megnyugtató, tisztességes tájékoztatást a részükre megadja? A szanatóriumból a betegek az ombudsmant is megkeresték. A helyzetet felmérendő a hivatalos személyek ugyan kiérkeztek, de az immár több hónapja tartó hercehurca eredményképpen csupán egyetlen konkrétumot tudtak meg: 2013. december 31-ig a döntésnek meg kell születnie.

Mint ismeretes, a kórházak területi ellátási kötelezettsége megváltozott, a XVI. kerület már nem a Péterfy Sándor utcai kórházhoz tartozik. A Péterfy a XVI. kerületet elláthatja, de nincs rá kötelezettsége. A kistarcsai kórház pedig az intézményre nem tart igényt. Vélhetően a paragrafusok ellentmondásban létrejött vákuum, a kialakult joghézag teremthette meg a helyzetet, amely okán a nappali szanatórium fennmaradása veszélybe került. Továbbgörgetve az eseményeket, láthatjuk, hogy a történések folyamata inkorrekt módon valósult meg. Sajnos a döntéshozók körében az emberi faktor (megint) nem úgy került előtérbe, ahogyan az erkölcsileg megfelelt volna. Időközben Radó Iván (Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke) válaszleveléről is értesültem: „A problémát ismerjük. Ebben az ügyben jártunk is az intézményben. Továbbá jeleztük a szakma felé a kialakult helyzetet. Németh Attila dr. azt nyilatkozta az ügyben, hogy kizárólag a szakma foglalkozik az üggyel. Ez természetesen nem igaz. Az a helyzet, hogy nem kényszeríthető ki egy önkormányzattól, hogy helyiséget adjon és egy kórháztól, hogy beteget küldjön, illetve finanszírozzon olyan ellátást, amelyet bármely okból nem kíván, vagy nem tud, vagy, hogy befogadjon egy intézményt. Jogilag a helyzet nem kezelhető. Azonban a betegek, és a személyzet természetesen fordulhat a döntéshozókhoz, bár úgy tudom, ez eddig eredményre nem vezetett. Itt vagy a civil kurázsi segít vagy semmi. Ez a helyzet. (…) Ahogy eddig is, most is támogatásunkról tudom az intézményt biztosítani. Eszközeink azonban korlátosak.”

Várakozni a legnehezebb. Valamikor december első napjaiban jártam a Zsenge utcában, és az elmúlt esztendő utolsó napján kaptam meg tőlük az értesítést: „Azóta az ombudsman telefonált, tájékoztatott minket a döntésről – ne aggódjanak, nem szűnnek meg…” Pontosan mit jelent ez? „Megnyugtató elvileg, hogy megmarad az intézet, ha másképpen is. Ha ki is nyit, más felállásban működhet tovább. Most a legfontosabb, hogy együttműködjünk, hogy a betegeink azonos ellátása meglegyen…” – bár nyugodtan számol be a fejleményekről, Gabi nővér hangjából mégis kiveszem, hogy a gondozottakért mennyire dúl a lelkében az aggodalom. „A betegeknek fontos érzés, hogy együtt maradjanak, úgy ahogyan eddig. A kórházon belül tavaszig biztos megmarad a szanatórium működése, új vezetéssel. A fizetés, az ebéd még innen jön. Kerékjártó főorvos úr megbízási szerződése a Péterfyvel lejárt 2013. december 31-én, nem hosszabbították meg. A XIV. kerületből jön új orvos kolléga. Csak én, és egy adminisztrátor marad, a többiek váltanak, hogy milyen jellegű betegellátás zajlik majd ez még kérdőjeles….” A pszichiátriai gondozás nagyon komoly bizalmi viszonyt feltételez orvos és beteg, gondozó és gondozott között, amely kialakulása (a betegség természetéből adódóan) a legtöbbször csak hosszú évek kitartó munkájának eredményeként jöhet létre. Kerületünk nappali szanatóriuma az emberi kapcsolatok, és a csoportban való viselkedés (több mint két évtizedes) műhelyeként (óriási tapasztalatot felhalmozva) számos olyan programot indított el, amely a kapcsolatok építését serkentette, s bővítette a kapcsolati kultúrát és készségeket, az önérvényesítést és a csoportos együttműködést. Damoklész kardja még ott lebeg… Egy jól működő „szimbiózist”, ezt a szoros összetartozást szétzilálni a legnagyobb felelőtlenség lenne.

„Mit tehetnénk a szabály ellenében?!” Kiált fel és kérdez egyszerre József Attila. A nyomasztó érzés továbbra is ott motoszkál bennem. Itt a szabály is hiányzik! Belenyugodhatunk-e emberhez méltatlan helyzetekbe? Van-e a hatalomnak lelkiismerete? A kiszolgáltatottakat még kiszolgáltatottabbá tenni, a legelesettebbeket a létükben akár csak egyetlen pillanatig is bizonytalanságban tartani (embereket tárgyaknak, sakkfigura báboknak tekinteni) a legnagyobb vétek… A Zsenge utcában a bizonytalanság még egyáltalán nem oldódhatott fel, az intézet nyitva tartása csak tavaszig lett garantálva. Mégis úgy hiszem, hogy végül győz a szív bölcsessége. A „hatalmasak” nem teszik meg, amit tenni „készültek”. S nem pecsételődik meg a Zsenge utcai Nappali Szanatórium és betegeinek a sorsa. A fogyatékos emberek (pszichiátriai betegek) korszerű, méltó életkörülményeinek megteremtése, önrendelkezésük tiszteletben tartása mindannyiunk ügye. Ahogyan egy sokszínű, minden tagját tiszteletben tartó közösség megalkotása is, amelyben ugyanolyan helyet kaphatnak a fogyatékos emberek: nem, mint páciensek vagy intézménylakók, hanem mint teljes jogú állampolgárok és a közösség megbecsült tagjai. A mi társadalmunk is annyit ér, ahogyan bánunk az elesettjeinkkel… Másképpen nem lehet. Hinnünk kell, hogy minden ember értékeket hordoz, és közös feladatunk ezek kiteljesedésében támogatni. A törvény űrjében (a szabályozatlanság örvényében) a legmegbízhatóbb útmutatóra, a szívünkre kell hallgatnunk.


Forrás: forumujsag.hu


Meghalt egy elkóborolt beteg a Dél-pesti Kórház udvarán

2014. január 29. | Admin

Holtan találtak egy beteget a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház udvarán január 23-án, azaz múlt hét csütörtökön.

Az esetről egyik olvasónk számolt be hírportálunknak. Állítása szerint a beteg egy nappal korábban, azaz január 22-én éjjel szökött meg a pszichiátria földszinten található osztályáról és csak másnap délután leltek rá a holttestére. Hozzátette, hogy az érintettek félnek attól, hogy az ügy nyilvánosságra kerül.

A történtek kapcsán a rendőrség is intézkedett. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a Hír24 kérdésére megerősítette, hogy a Rendkívüli Halálesetek Osztály közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálja az esetet.

A Jahn Ferenc kórház kommunikációs partnere az üggyel kapcsolatos érdeklődésünkre azt írta: az elhunyt beteg 2014. január 22-én a késő esti órákban orvosai tájékoztatása, engedélye és tudta nélkül távozott az ellátását biztosító fekvőbeteg osztályról. Az eseményről a rendőrséget, valamint az érintett hozzátartozóit is haladéktalanul értesítették. A kórház munkatársai, valamint biztonsági szolgálata is a beteg keresésére indult, de az eredménytelenül zárult.

Az ügyben a Jahn Ferenc Kórház jelenleg belső vizsgálatot folytat. A halál okának kétséget kizáró megállapítása érdekében az intézmény vezetése igazságügyi orvostani boncolást kért. A hatósági vizsgálatok lezárásáig, valamint a hozzátartozók engedélyének hiányában további információval nem szolgálhatnak - írták a Hír24-nek. Az elhunyt hozzátartozóinak részvétüket fejezték ki.

A Dél-Pesti Kórház legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy egy külföldön élő magyar férfi, idős édesapja ápolása idején fényképeket készített az intézményben uralkodó, szerinte áldatlan állapotokról. Az Indexen megjelenő fotókra reagálva a kórház főigazgató-helyettese azt írta, mindent megtesznek a minél magasabb színvonalú higiénés körülmények biztosításáért, a képek pedig nem az aktív betegellátás céljait szolgáló helyiségekben és eszközökről készültek.


Forrás: hir24.hu


Öngyilkossággal kapcsolatos hírek a médiában...

2014. január 26. | Admin

Szükségszerű lenne gyakrabban alkalmazni a médiabiztos ajánlását az öngyilkosságokról szóló tudósítások szerkesztésekor

Sokat tehet a média az öngyilkosságok előtt mutatkozó figyelmeztető jelek tudatosításáért – hangsúlyozták a résztvevők azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen a híradások szerepét vizsgálták pszichiáterek, újságírók, valamint a média- és hírközlési biztos az öngyilkosságok megelőzésében pénteken a Magyar Pszichiátriai Társaság budapesti kongresszusán.


Az elmúlt két év alatt a tíz legjelentősebb tévé- és rádiós hírműsorokban közzétett 575 öngyilkossággal foglalkozó tudósításból csupán hét esetben jelent meg a krízishelyzetben ingyen hívható lelki elsősegély telefonszáma, a 116-123 – közölte Bodonovich Jenő a kerekasztal-beszélgetést felvezető előadásában. A média- és hírközlési biztos, valamint az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai ugyanakkor kifejezetten kérik, hogy az esemény feldolgozásakor az újságírók, szerkesztők emeljék ki, hol kaphatnak segítséget a bajban lévő emberek.

Balázs Judit gyermekpszichiáter, a kerekasztal-beszélgetés másik előadója bemutatta a nemzetközi koordinációban gondozott Supremebook.org mentálisegészség-fejlesztő honlapot, amely az öngyilkosságok megelőzésében is eredményes. Hangsúlyozta a prevenció fontosságát, mivel Európában naponta 400 ember hal meg öngyilkosság következtében.

A kerekasztal-beszélgetésen Farkas Melinda, a Magyar Nemzet újságírója elmondta, lapjuknál arra törekszenek, hogy az általános társadalmi okokat térképezzék fel egy-egy öngyilkossági eset bemutatása kapcsán. Fürst-Borsos Ádám, a Blikk munkatársa követendőnek tartja azt a szerkesztési elvet, amely egy öngyilkosságról szóló tudósítás mellé közvetlenül olyan hírt tördel be ellensúlyozásként, amely pozitív kicsengésű, és kiemeli például a családi összetartozás fontosságát.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a médiában közreadott tudósításokban hasznos közölni azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek öngyilkossági szándékot vetíthetnek előre. Ezek megismertetése a médiafogyasztókkal elősegítheti azt, hogy a jövőben kevesebb öngyilkosság következzen be. Magyarország ugyanis még mindig a második helyen áll az egy főre jutó befejezett öngyilkossági esetek számát tekintve Európában Litvánia mögött, és világszinten is az 5-6. helyen áll – a legmagasabb értéket Dél-Koreában mérik.

A szimpózium után Balázs Judit és Bodonovich Jenő sajtótájékoztatón foglalta össze az elhangzottakat. Balázs Judit többek között beszámolt arról, hogy az öngyilkosságot elkövetők 90 százaléka valamilyen pszichiátriai betegségben szenved, jellemzően depresszióban. Bodonovich Jenő a média felelősségét elemezte, nyomatékosítva azt, hogy a tudósítások mikéntje, a bemutatott részletek növelhetik az öngyilkosságok bekövetkeztének kockázatát.


Forrás: bevezetem.hu


Ne csak kapkodja a dilibogyókat! Keressen vele pénzt is!

2014. január 25. | Admin

A gyógyszeripar, a gyógyászat mindig is kedvelt befektetés volt. Most csavarjunk rajta egyet, és találjuk meg azokat a cégeket, melyek forradalmi újításokra lehetnek képesek, mellyel a befektetők zsebeit is teletömhetik!

A biotechnológiai iparág az 1980-as években indult útjára az Egyesült Államokból – ekkor kezdődött robbanásszerű térhódítása a gyógyszeriparban. Mára globálisan a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező iparágak egyikévé vált – az elmúlt időszakban átlagosan évi 40%-os bővülést produkált a szektor világszinten. Az egészségügyi biotechnológia a gyakorlatban egyesíti az egyre gyorsuló tudományos és technológiai forradalmat. A gyógyszerágazat előrehaladásának fő hajtóereje, melynek révén új gyógyszerek és gyógymódok kutatása, illetve előállítása válik lehetségessé.

A tőkeigényes gyógyszeripari kutatás-fejlesztés komoly vállalati kockázatot rejthet magában, de ezzel párhuzamosan hatalmas piaci potenciállal rendelkezik. Egy sikeresen bejegyzett gyógyszer és szabadalom több évnyi kizárólagosságot jelent a vállalat számára a piacon. A termék gyakorlatilag a világ összes országában bevezethető, a szabadalom felhasználása pedig korlátlan bevételi forrást jelenthet a fejlesztővállalatnak.

A szegmens általunk vizsgált szereplői jellemzően a legnagyobb mennyiségben értékesíthető gyógyszerekre összpontosítanak, amelyek több tízmillió embernek eladhatók világszerte: különböző daganatos betegségek elleni gyógyszerek, szív gyógyszerek, gyógyíthatatlan betegségekre való ellenszerek szabadalmai.

Kutatás-fejlesztéseik révén szabadalmaik a közeljövőben sorsdöntő állomásokhoz érkeznek, éppen ezért meggyőződésünk, hogy a portfóliónkban szereplő innovatív biotechnológiai vállalatok összességében kiemelkedő kitörési lehetőséggel rendelkeznek a piacon.

Néhány Biotech részvény teljesítménye az elmúlt évben (2014. január 22-én)

ACADIA Pharmaceuticals Inc. (NASDAQ: ACAD): +327% A vállalat apró molekurális méretű gyógyszerekkel foglalkozik, amik segítenek a központi idegrendszer betegségeinek leküzdésében.

Venaxis Inc (NASDAQ: APPY): +37% A cég egy a K+F szektorban lévő, az akut vakbélgyulladás vér alapú kutatásával foglalkozó vállalat. Innovatív forgalmazása és üzleti fejlesztései miatt méltán tekinthető az egyik legjobb biotechnológiai részvénynek.

Catalyst Pharmaceutical Partners Inc. (NASDAQ: CPRX) +262% A központi idegrendszer kutatásán túl az epilepszia gyógyításával foglalkozik a biotechnológiai vállalat.

Idera Pharmaceuticals Inc. (NASDAQ: IDRA) +485% A vállalat DNS és RNS alapú gyógyszerek gyártásával foglalkozik, amik célja elsősorban az autoimmun betegségek gyógyítása.


Forrás: profitline.hu


Hatvanszor erőszakolták meg a kórházban!

2014. január 13. | Admin

Dartford - Több mint egy éven át zaklatta egy pszichiátriai osztály betegét egy ott dolgozó ápoló, aki összesen legalább 60-szor erőszakolta meg áldozatát.

A negyvenes éveiben járó, nevét eltitkoló nő ezért került a pszichiátriára, mert idegösszeomlást kapott egy évtizeden át tartó párkapcsolat után, amelyben fizikailag bántalmazták.

A bánatlamzás azonban azután sem ért véget, hogy kórházba került. Little Brook kórház személyzetének egy idősebb tagja ugyanis zaklatta, körülbelül egy éven át. Éjszakánként belopódzott a szobájába, és különböző ajándékok – nyugtató, cigaretta vagy csokoládé – fejében elvárta, hogy a nő eltűrje a szexuális zaklatásokat.

„Ő volt az első, akivel találkoztam azután, hogy beutaltak a pszichiátriára. Alig egy hét telt el, mire egyik nap bejött a szobámba, leült az ágyamra, és fogdosni kezdett" – mesélte a nő.

„Akkoriban sokszor úgy el voltam kábítva, hogy alig tudtam magamról. Olyankor csak bejött, lerántotta rólam a takarót, megtette, amit akart, majd gyorsan távozott. Meg se mertem mozdulni" – tette hozzá az áldozat.

Természetesen senki sem hitt neki, amikor segítséget akart kérni. Sőt, azt mondták, ha megpróbál megszökni a kórházból, a zárt osztályra kerül.

A zaklatások ezután egyre gyakoribbá váltak; végül a férfi minden egyes alkalommal megerőszakolta, amikor ő volt épp szolgálatban. A zaklató sokszor heti hat műszakot is vállalt, és minden lehetséges módon megpróbálta befolyásolni áldozatát. Azt mondta a nőnek, csak úgy juthat ki az intézményből, ha jól viselkedik, ezért engedelmeskednie kell neki.

A zaklatásra még akkor sem derült fény, amikor a nő szexuális úton terjedő betegséget kapott – de amikor végül kiengedték a kórházból, mindent elmesélt egy nővérnek a megpróbáltatásairól. Az ápoló ellen jogi eljárás indult, de a férfi csak egyetlen alkalommal történő nemi erőszakot ismert el. 12 hónapos börtönbüntetést kapott, amelyet 2 évre felfüggesztettek – örökre eltiltották a pszichiátriai betegektől, áldozata pedig 100 ezer fontos (csaknem 36 millió forintos) fájdalomdíjat kapott a kórháztól.

Az áldozat azóta is a betegek védelméért küzd, hogy ne fordulhasson elő ilyesmi többet. Szerinte ugyanis a mentálhigiénével foglalkozó intézmények többsége gyakorlatilag játszótér az elesettekre vadászó, perverz alakok számára, hisz az idekerülő emberek a leginkább sérülékenyek és kiszolgáltatottak – írja a Mirror brit napilap.


Forrás: blikk.hu


Lefizették az orvosokat a gyógyszercégek

2014. január 04. | Admin

A Horvát Egészségbiztosító Intézet (HZZO) legfrissebb adatai szerint a gyógyszergyártó cégek mintegy 30 millió kunát (hozzávetőleg 1,2 milliárd forint) fizettek ki orvosoknak különböző juttatások formájában 2013-ban, hogy saját termékeiket írják fel a pácienseknek – írta a Novi list című horvát lap szombaton.

A korrupció és szervezett bűnözés elleni horvát ügyészség (USKOK) az ősszel különböző címen vádat emelt orvosok, gyógyszerészek és egy cég ellen korrupció vádjával. Az USKOK a Hippokratész elnevezésű akcióban több mint 300 orvos és gyógyszerész ellen emelt vádat, azzal gyanúsítva őket, hogy a Farmal gyógyszergyártó és forgalmazó cégtől különféle juttatásokat kaptak, amiért cserébe a vállalat gyógyszereit írták fel a betegeiknek.

Képzésre ment a legtöbb

A Novi listnek a HZZO adataira hivatkozó beszámolója szerint különböző címen 5291 orvos kapott valamilyen juttatást a 2013-as évben. Ez durva számítások szerint átlagosan 5600 kuna orvosokként, persze az összegek sokszor igencsak eltérőek voltak. A gyógyszerészeti cégek a legtöbbet, összesen 13,6 millió kunát az orvosok képzésére fordították vagy valamilyen módon hozzájárultak az utazási költségeik fedezéséhez.

A lap szerint további milliókat fizettek az orvosok szakmai előadásaiért, konferenciaszervezésekért vagy épp szemináriumokért. Az orvosokkal való együttműködésekre elköltött összeg tíz százalékkal volt nagyobb, mint a 2012-ben erre elkülönített összegek, noha csökkent azoknak az orvosoknak a száma, akik együttműködtek a gyógyszerforgalmazó cégekkel.

A vád bűnszövetkezetben elkövetett bűnözés

Az USKOK vádjai között szerepel bűnszövetkezetben elkövetett bűnözés, hivatali visszaélés, kenőpénz elfogadása és adása is. Az ügy nagyságát jelzi, hogy mintegy százezer oldal iratanyag gyűlt össze róla, ami példátlan a horvát igazságszolgáltatás történetében.

A Horvát Orvosi Kamara adatai szerint Horvátországban jelenleg 17 736 orvos van, minden százezer lakosra 227 orvos jut.


Forrás: tozsdeforum.hu


A nagy gyógyszeripari-pszichiátriai összejátszás: az orvosság minden betegségről gondoskodik

2013. december 21. | Admin

Dr. Leon Eisenberg, amerikai pszichiáter, miután betöltötte a 87. életévét, azt nyilatkozta 2012. február 2-n a Der Spiegel című német hetilapnak, hogy „Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás) a kitalált betegségek elsőrendű példája”.

Hét hónappal később elhunyt. Úgy látszik, elhatározta, hogy töredelmesen bevallja és meggyónja ezt, mielőtt megtér a túlvilágra. Sajnálatos módon Eisenberg szavai sok olyan betegségre érvényesek, amelyeket manapság „valósnak” gondolunk.

De. Eisenberg egy 1968-as bizottságnak volt az egyik vezetője, amely összeállította a régi „Mentális rendellenességek/zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve” (DSM II) című művet. Akkor ott azonnal ez a pszichiáterekből álló kis bizottság elsőként egy olyan magatartásformával foglalkozott – mivel ez volt a norma –, amit a „figyelemhiányos hiperaktivitási zavar” (ADHD) határoztak meg.

Először a „gyerekkori hiperkinetikus reakció” definíciót írta le és hagyta jóvá a bizottság, majd az APA (Amerikai Pszichiátriai Társasság) tagjainak kis hányada ismerte el mentális zavarként. Később pedig a fogalom a bevett ADHD-re módosult.

Még sincs semmilyen biológiai bizonyíték vagy vizsgálat, amely pontosan meg tudná határozni, hogy az agyban milyen vegyületek „egyensúlytalansága” idézi elő az ADHD-t, vagy bármely más zavart. A legtöbb pszichiátriai (pszichotrópikus) gyógyszer legalábbis szükségtelen. S ezek gyakorta szoktak mellékhatásokat okozni olyan ártalmas reakciók kíséretében, mint például az olyan depresszió-szerű érzések, amelyek öngyilkossághoz vagy gyilkossághoz vezethetnek.

A gyógyszeripari gyógyszerfogyasztás járványa a gyerekek millióinak okoz bajt

Lényeges különbség van a pszichiáterek (elmeorvosok) és a pszichológusok (lélekbúvárok) között. Mindkettő „beszélgetős terápiát” alkalmaz, de csak az orvosdoktori képesítéssel rendelkező pszichiáterek írhatnak fel gyógyszereket. Még a családi orvosok is felírhatnak pszichotropikus gyógyszereket az általánosan elfogadott orvosdoktorok viselkedési jelentései és azok másolatai alapján.

Az 1968-as DSM-konferencia óta, Dr. Eisenbergnek az a fajta hozzájárulása, melynek során kigondolta és a bizottsági konszenzus is kihozta ezt a mentális betegséget, a beiskolázás előtti kortól egészen a középiskolás korosztályig gyerekek millióinak a begyógyszerezését eredményezte. A jelenlegi becslések szerint az óvodáskorúaktól egészen a középiskolásokig és a nevelő otthonokig a gyerekek legalább 20 százalékának írtak fel csupán Ritalint.

A Ritalin nevű gyógyszert, amit rendszerint a hiperaktivitásos zavarral „diagnosztizált” (felcímkézett) gyerekeknek szoktak felírni, egy kicsit több mint egy évtizeddel ezelőtt vizsgálta a Brookhaven National Laboratory (BNL). A BNL vizsgálat úgy döntött, hogy a Ritalin gyógyszertanilag hasonló a kokainhoz, de talán még annál is rosszabb az agykárosító potenciája.

Még a DEA (Gyógyszer Végrehajtási Testület) is II-es osztályú ellenőrzött anyagként sorolta be a metilfenidátot, amely esetében „nagy a visszaélési lehetőség, mely súlyos pszichológiai vagy fizikai függőséghez vezetett”.

Eközben a Nagy Gyógyszeripar és a pszichiátriák az összejátszása növekszik az DSM (Diagnosztikai és statisztikai kézikönyv) által kitalált betegségek révén, amelyeket törvényesít a kormányzat és magánbiztosítás, mely az álorvosi csalást finanszírozza. Nem kell többé jómódúnak lennünk ahhoz, hogy meg tudjuk fizetni a pszichiátert. Csupán győződjünk meg arról, hogy a biztosításunk tartalmaz-e pszichotrópikus gyógyszereket.

Nem meglepő módon a DSM-V (Diagnosztikai és statisztikai kézikönyv) bizottságának legalább 68 százaléka olyan pszichiáterekből áll, akik kapcsolatban állnak a gyógyszer-gyártókkal. A Nagy Gyógyszeripar pszichiátereket pénzel azért, hogy konferenciákat tartsanak, tanácsadóként szolgáljanak, vagy ügyfeleket toborozzanak az új gyógyszerek végső teszteléséhez. Néhányan akár 100 ezer dollárt is kapnak. A Nagy Gyógyszeripar 250 millió dollárt költött ezekre és egyéb szakmai szolgáltatásokra 2009-ben és 2010-ben.

Dr. Irwin Savodnik, a Los Angelesi Kaliforniai Egyetem Orvostudományi Karán velősen csak annyit mondott: „A pszichiátria egész szókincsét jelenleg minden szinten a gyógyszeripar határozza meg.”


Forrás: boldognapot.hu


Ha nem őrülsz bele, őrült vagy

2013. december 10. | Admin

A cikkre érkezett válasz olvasói levél formájában.

Optimista becslések szerint a hajléktalanok legalább 25-30 százaléka küzd mentális betegségekkel, de olyan szakember is van, aki szerint egy szállón éjjelente akár az emberek 60-70 százaléka is lehet pszichésen zavarodott. A jelenség nem új, de az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) – azaz a Lipót – 2007-es bezárása óta érezhetően több súlyosan skizofrén, paranoid, függő és különféle személyiségzavarokban szenvedő kerül be a hajléktalanellátásba. Ha nagyon akarnak, kaphatnak segítséget, de többségük vagy azt sem tudja, hogy beteg, vagy olyan rossz tapasztalata van a kórházakról és a gyógyszerezésről, hogy többször nem akarja kipróbálni.


Géza, akivel a Máltai Szeretetszolgálat Eötvös utcai nappali melegedőjében beszélgettünk, 13 hónapja él az utcán. Paranoid-skizofrénként nincsen könnyű dolga, durva alvászavara van, amit csak súlyosbít, hogy amikor szabad ég alatt keres szállást, mindig azt képzeli, hogy köré állnak az emberek, mindenki őt nézi, mindenki bántani akarja. Betegségétől évek óta szenved, a fejében ovisok zsivaját és a prostituáltként dolgozó nővére ordibálását hallja, és azt érzi, felesleges, üres, nem jó semmire. Ma már havi egy injekcióval többé-kevésbé tünetmentes, de korábban sokszor lett agresszív és kötekedő a tévképzeteitől, verekedésekbe keveredett, tört-zúzott, kiabált. A Gézához hasonló mentális betegeket nem sok hajléktalanellátó intézmény tűri meg a falai között.

Egy szakember, száz hajléktalan

„Mentális betegek mindig is voltak a hajléktalanellátásban, a Lipót megszűnése óta csak érzékenyebben figyeljük a problémát. Az viszont tény, hogy sem szakmai, sem kormányzati válasz nincs arra még mindig, hogy mit lehetne ezekkel az emberekkel csinálni” – mondta a névtelenül nyilatkozó szociális munkás forrásunk, aki 20 éve dolgozik a szakmában.

„A szociális munkás kollégáimon látom, hogy problémát okoz nekik, ha mentális zavarral küzdő ügyfél érkezik. Azt tudják, hogyan kell általában viselkedni a hajléktalan emberekkel, de ez a pszichiátriai esetekkel nem működik, és ettől sokan kétségbeesnek, feszültek lesznek, és megpróbálnak megszabadulni az ilyen ügyféltől” – mondta Fodor István, aki a Máltai Szeretetszolgálat két nappali melegedőjét vezeti. „A problémához még csak az sem kell, hogy a mentálisan beteg agresszívan lépjen fel a többiekkel szemben, sokszor már az is elég, ha valaki csak folyton szerepelni akar, megállás nélkül mondogatja a magáét, ettől a többiek idegesek lesznek, és akkor kialakul a konfliktushelyzet. Egy 56 négyzetméteres közösségi térben, ahol naponta akár 110 ember is megfordul, elég könnyű feszültséget teremteni” – fejtette ki Fodor, de rögtön hozzá tette, szerencsére náluk nagyon toleráns csapat alakult ki, ezért rendőrt például még soha nem kellett hívni, mert nem mérgesedett el annyira a helyzet.

„Egy szociális munkást a képzése során nagyon kevéssé készítenek fel arra, hogy miként kell bánni pszichiátriai betegekkel, ráadásul az 1/2000-es szociális és családügyi minisztériumi rendelet szerint szociális munkás bármilyen diplomával alkalmazható. Most akkor képzeljük el: egy 60-150 fős szállón ahol 6-20 ágyas szobákban vannak összezsúfolva az emberek, és egyetlen – jó esetben szakképzett, rossz esetben mondjuk mérnökdiplomával rendelkező – embernek kell kezelnie minden problémát. Ott nem sok energia jut arra, hogy külön foglalkozzunk a mentális betegekkel” – mutatott rá névtelen forrásunk.

Pedig a szociális munkásoknak óriási felelősségük van abban, hogy megfelelő orvosi segítséghez jussanak az arra rászorulók, ha pedig már kapnak ellátást, akkor rendszeresen szedjék a gyógyszereket, vagy tartsák a kapcsolatot a terápiát folytató intézménnyel. Ezt a feladatot nemcsak a képzetlenség és a túlterheltség nehezíti, de az is, hogy a mentális zavarokban szenvedőknek az esetek többségében nincs betegségtudata, bizalmi kapcsolatot pedig nagyon nehéz kialakítani velük.

Amikor be kell ismerni, hogy nem vagy a tudatodnál

A 40 év körüli, leszokott heroinfüggő Jánosnak soha nem okozott gondot beismerni a problémáit. Már gyerekként is ő maga kérte a felvételét egy intézetbe, mert otthon sokat veszekedtek a szintén szerhasználó szülei, majd többször is próbált önként leszokni a drogokról. Először a Lipóton jelentkezett, mert apját is ott kezelték, és jól ismerte a helyet, de egy hónapig sem bírta, és rendbontás miatt kirakták a zárt osztályról. Később gazdag szeretője segítségével magánklinikákra is bejutott, és többszöri próbálkozásra leszokott a drogról, most pedig a Máltai Szeretetszolgálat akupunktúrás szakembere kezeli, mert még mindig mindennap eszébe jut a heroin. János szerint ha akar, bárki kaphat segítséget, de nyitottnak kell lenni.

A nyitottság fontosságát név nélkül nyilatkozó forrásunk is megerősítette. Ha valaki retteg az orvosoktól, mert nem akarja, hogy megbélyegezzék, akkor nagyon nehéz rajta segíteni. „Az utcai szociális munkások teljesen eszköztelenek, csak akkor tudják kórházba juttatni a pszichiátriai betegeket, ha konkrét öngyilkossági fenyegetés áll fenn. Ezt persze lehet tágan értelmezni” – mondta a szakember.

Fodor István szerint az is jó módszer lehet, ha a paranoid-skizofrén ügyfél világába helyezkedve próbálnak meg számára logikus érvet találni arra, miért forduljon orvoshoz, de sokakat még akkor is nehéz meggyőzni, ha az illető tudja, hogy beteg. Ha pedig sikerül rábeszélni, és csalódik az orvosban, akkor nagyon kicsit az esély arra, hogy még egyszer elmegy. „Ekkor már csak nagyon rossz állapotban kerül majd szakorvoshoz, többnyire nem önszántából" – foglalta össze Fodor.

Abban mindkét szakember egyet értett, hogy a betegségtudat hiánya nemcsak a hajléktalan pszichés betegekre jellemző, hanem minden hasonló problémával küzdő emberre, mert nagyon nagy mentális erő kell ahhoz, hogy valaki szembenézzen egy ilyen problémával. „Elképesztően kemény lehet azzal szembesülni, hogy nem vagy a tudatodnál, hogy nem vagy önmagad” – mondta a névtelenül nyilatkozó szakember.

Cigi nélkül nem megyek kórházba

Ha a szociális szakembereknek sikerül kórházba juttatniuk egy ügyfelet, akkor már csak az a feladat, hogy az illető ott is maradjon, amíg lehet vagy amíg szükséges. Ez persze korántsem egyszerű. Sokan nem bírják például cigi és alkohol nélkül, ezért megszöknek, de olyanok is vannak, akik a leszokás jelentette fizikai fájdalom vagy a leszedált állapot bágyadtsága elől menekülnek el. Olyan intézmény is van, ahonnan 2-3 hét után kirakják a hajléktalan betegeket mondván, ez nem hajléktalanszállás.

Németh Attila úgy véli, a kórházak pszichiátriai osztályai nem arra valók, hogy ott szociális okok miatt krónikus betegeket kezeljenek. „A gyógyszerbeállításhoz szükséges idő még nem tartozik ebbe a kategóriába, de ha valakit fél-egy évig tartanak kórházban, azt más intézményekben, akár szociális otthonokban, akár a közösségi ellátás keretében kellene kezelni” – mondta. A főorvos szerint egyébként a hajléktalan skizofrén betegek egyik legnagyobb problémája, hogy az osztályról kikerülve kiesnek az ellátásból, mert nincs olyan intézmény, ami célzottan velük foglalkozna, hogy megkapják például azt a havi egy injekciójukat, ami a pszichés egyensúlyt biztosítaná, és a visszaesést megelőzné.

A túlterhelt, szakemberhiányos pszichiátriai osztályok nem is feltétlenül ideális terepei a gyógyulásnak. Ákost, aki 16 éve él az utcán, egy Kossuth téri tüntető juttatta el a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályára. „Megmondtam neki, hogy cigi nélkül nem megyek kórházba” – mesélte az amfetaminfüggő férfi, akit azonban a zárt osztályon kellemes meglepetés ért. „Az osztály tele volt alvilági figurákkal. A dealerek direkt beküldik az embereiket, hogy kuncsaftokat szerezzenek, és bejárnak kurvák is. Az ablakokon a rács le van szedve, éjjelente sokan kiszöknek, és hoznak mindenféle cuccot. Egyszóval cigiben és másban sem volt hiány” – mesélt az élményeiről.

Bár Németh túlzónak tartotta Ákos beszámolóját, azt elismerte, hogy az osztályra be-bejuthatnak tiltott szerek. Amióta főigazgató, azóta az ellenőrzés jelentős szigorodott. Azt ugyan a múltra vonatkozóan sem tudja elképzelni, hogy drogkereskedők direkt az addiktológiai osztályokon hajtanák fel az új kuncsaftokat, hiszen az ott kezeltek nem éppen fizetőképesek, és eleve függők, de a látogatók, haverok becsempészhetnek drogot vagy alkoholt.

A főorvos egyébként a függőségben szenvedő hajléktalanok ellátását látja a legkevésbé megoldottnak, és más mentális betegségek kezelésével szemben itt el sem tudja képzelni a megoldást. „A függőség látszólag kevésbé súlyos betegségnek tűnhet, de nagyon sok külső, szociális körülmény befolyásolja a betegség alakulását. A skizofréniát ehhez képest sokkal könnyebb kezelni, arra vannak hatékony gyógyszerek, és a beteg nem esik vissza a betegségbe a haverok csábítása miatt” – mondta.

Szociális munkás forrásaink szerint az is nehézség, hogy arra abszolút nincsen semmilyen keretük, hogy a pszichiátriai kezelés alatt álló ügyfeleiket támogassák – például cigarettával –, pedig ez egy nagyon fontos megtartó erő, sokan szöknek ki dohányt venni a kórházból. Ha meg lehetne hosszabbítani a kórházi tartózkodást, és így sikerülne beállítani a gyógyszereket, akkor sokkal jobb helyzetbe kerülnének a betegek és a hajléktalanellátó intézmények is.

Tyúk vagy a tojás?

A hajléktalan mentális betegekkel kapcsolatban mindig felmerül a tyúk vagy a tojás probléma is: sokszor nem lehet tudni, hogy valaki azért került az utcára, mert beteg, vagy azért lett beteg, mert az utcára került. Névtelenül nyilatkozó forrásunk úgy gondolja, ha valaki az utcára kerül, akkor nemcsak anyagi-egzisztenciális megcsúszás történik, de valamilyen pszichés probléma is. „A hajléktalanlét annyira ellenkezik az emberi természettel, hogy aki azt természetesnek, normálisnak éli meg, azzal biztos, hogy van valami baj” – mondta a szakember. „Persze, ez egyfajta védekezés is, mert nem könnyen tud változtatni a helyzetén, de elképesztő, hogy milyen gyorsan szokják meg az emberek, hogy utcán alszanak és kukákban turkálnak, miközben előtte 30-40 évig lakásban aludtak és boltban vásároltak” – tette hozzá.

Fodor viszont inkább úgy látja, hogy bár az emberek egy része valóban a betegsége miatt kerül az utcára, sokan a hajléktalanlétbe őrülnek bele. „A hajléktalanok állandó, fokozott stresszhelyzetben vannak, minden folyamatosan bizonytalan körülöttük. Képzeld el azt a fajta bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot, amit az jelent, hogy mindennap azon aggódsz, hol fogsz aludni, vagy hogy megfagysz-e éjjel, fognak-e zaklatni a hatóságok vagy a diszkóból hazainduló fiatalok. Nem csoda, ha ebbe előbb utóbb sok hajléktalan ember beleroppan” – mondta.


Forrás: Index.hu


Magyarországi stigma-helyzet 2013

2013. november 02. | Admin

A PÉF közleménye az üggyel kapcsolatban



Forrás: RTL Klub


Az AB elé kerül a gondnokság

2013. július 14. | Admin

Az ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte a jövőre hatályba lépő polgári törvénykönyvben a gondnokság szabályai túl szűken határozzák meg a gondnokság alá helyezettek jogait. Az alapvető jogok biztosa szerint problémás, hogy a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezettek még a „legbelső privátszférát érintő, az élet legszemélyesebb döntései esetében” sem nyilatkozhatnak. A tömegesen előforduló, csekély jelentőségű szerződéseket leszámítva csak a gondnok dönthet a gondnokoltak helyett.

Példaként említi a biztos a házasságkötést és az apaság elismerését, ilyen döntéseket sem hozhatnak a teljes gondnokság alá helyezettek. Az ombudsman kifogásolja, hogy ezek a nyilatkozatok automatikusan semmisek, szerinte ehelyett a megtámadhatóság is megfelelő megoldás lehetne. A biztos szerint a túlzó korlátozás sérti az érintettek emberi méltóságát, és nemzetközi egyezményekbe is ütközik.

A teljesen korlátozó gondnokság átfogó módon avatkozik bele a fogyatékossággal élő emberek magánéletébe és döntési szabadságába ahelyett, hogy segítségnyújtásra törekedne a döntés meghozatala során, mondta a biztos.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium „meglepetéssel értesült” az alkotmánybírósági beadványról. Szerintük a hatályos szabályok csaknem ugyanúgy rendelkeznek, mint a jövőre hatályba lépő új Ptk. rendelkezései, ezért nem értik, hogy az elmúlt években a biztos miért nem kérte a törvény felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságtól. A gondnokság szabályozását korábban több jogvédő szervezet is kifogásolta. Székely László, az új Ptk. kidolgozásáért felelő miniszteri biztos szerint az új szabályozás megfelel a nemzetközi normáknak és a gondnokság alá helyezettek érdekeit is messzemenően figyelembe veszi.

Választójogi baki

Korábban is volt probléma a gondnokság körül, egy Fidesz-KDNP-s javaslat alapján nem csak a gondnokság alá helyezettektől, hanem bárki mástól is megvonhatta volna a bíróság a választójogot. A szabályt a Társaság a Szabadságjogokért szúrta ki, szerintük ez teljesen indokolatlan lett volna: lehetővé tette volna például, hogy rokonok indítsanak egymás ellen pert a választójogból való kizárásért.

Az eredetileg benyújtott törvényjavaslat szerint bírósági eljárást lehetett volna indítani bárki ellen azért, hogy vonják meg tőle a szavazati jogot és nem csak azok ellen, akik gondnokság alatt állnak. Gulyás Gergely, a javaslat egyik fideszes benyújtója nem sokkal később jelentette be, hogy egyetértenek a TASZ és a Nemzeti Választási Iroda észrevételeivel és módosítják a tervezetet. A választójogból való kizárás csak a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos eljárásban lesz lehetséges.


Forrás: index.hu


Magyar egészségügy...

2013. június 16. | Admin

A levél írójának nem az elszámoltatás, fenyegetés, az ügy jogi útra terelése a célja. El szeretne gondolkodtatni, hogy csakugyan így kell bánni, intézkedni egy beteggel és hozzátartozóival? Az édesanyja személye és méltósága melletti fiúi kiállás megható, őszinte és egyben rendkívül elkeserítő perspektíva mindenki számára, aki a magyar egészségügyi ellátásra rászorulhat. Nyílt levél a Szent Imre Kórház vezetőinek, betegjogi képviselőjének, valamint a Pszichiátriai Osztály vezetőjének és dolgozóinak:

Tisztelt Címzettek!

Elöljáróban szeretném jelezni, hogy nem a Kórházról általánosságban, hanem a Pszichiátriai Osztállyal kapcsolatban írok. Nem is lenne indokolt, hisz rendkívül hálásak vagyunk a Szülészeti Osztály dolgozóinak, különösképpen dr Barna Péternek, dr Faludi Pálnak ( már nincs a kórháznál) és csapataik magasszintű munkájának, mellyel 4 gyermekünkből 3 születésekor segédkeztek .

Levelem további része a Pszichiátriai Osztályról és munkatársairól alkotott összefoglalás, mellyel észrevételeimet jelezném, kritikám célja a jövőre vonatkozó jobbítási szándék, nem valamiféle hosszadalmas jogi procedúra elindítása. Levelemet elküldöm a Pszichiátriai Társaságnak, az Orvosi Kamarának is, és on-line felületeken is közzé teszem.

Édesanyám, Takács Edit, februárban került az osztályra dr. Pável Magdolna beutalásával Szegvári Olga doktornőhoz, hosszú évek óta tartó skizoaffektív zavarai kiújulásával, demenciájának előrehaladásával. Azóta hol a nyílt, hol a zárt osztályon kezelték, igyekeztek gyógyszerét beállítani, több-kevesebb sikerrel (Udvarhelyi Pál doktor segítségével is). A gyógyszerezési próbálkozások részbeni eredménytelensége folytán húgom és feleségem hathatós támogatásával javasoltuk áthelyezését a pomázi Gálfi Béláról elnevezett intézménybe Ljavinyecz doktor felügyelete alá. Nem tudom, hogy a javaslat a mi feladatunk lett volna-e, de a nyílt osztályról édesanyám - rossz állapota következtében - távozott, azaz elhagyta azt, ám az tudott, hogy aktuálisan eltéved(het), és önellátásra, önálló életvitelre képtelen. Az osztály munkatársai persze a nyílt osztályról való távozásért nem felelhetnek, bár kétséges, hogy egy beteget ilyenkor ki kell-e engedni azzal, hogy majd a család vigyáz rá. Talán érdemes ilyenkor egyéb megoldásokat javasolni, mielőtt mentővel szállítják vissza a beteget a zárt osztályra (mi igyekeztünk proaktivan kérdezni az otthonban való elhelyezésről vagy egyéb megoldásokról, ám érdemi választ nem kaptunk). Az osztályon eltöltött idő - több hónap - alatt információt szerezni mindig nagyon nehézkes volt és az orvosok közvetlen elérése is problémás (főként húgom, de magam is volt, hogy naponta két alkalommal is látogattuk az osztályt). Tisztában vagyunk az egészségügy, azon belül a pszichiátriai szakma nehézségeivel, a túlterheltséggel, az összevonásokkal, a kórházbezárásokkal, az általános forrásszűkével, ennek ellenére némi "odafordulás", a "problémába való involválódás" a szakma képviselőitől különösen elvárható. Itt jegyzem meg, a szintén nem könnyű helyzetben levő osztályos nővérek odaadó munkájával (főként Edit és Erika nővérek) teljesen elégedettek voltunk, és ezért hálásak is vagyunk. Gondolom ez nem az egészségügy helyzetére csupán Emberségességre vezethető vissza.

Az orvosok részéről legtöbb emberséget, empatikus hozzáállást Frey doktornőtől kaptuk, aki ügyeletesként időszakosan részt vett édesanyám kezelésében.

Sajnos a pomázi intézményben sem javult a helyzet - nyugtalan, tévelygő állapota miatt indokolttá vált az újbóli zárt osztályi elhelyezés -, és az árvízi helyzetre való tekintettel édesanyámat mentővel szállították vissza kórházukba június 11.- én. Három nap múlva, 13-án öt hónapos fiamat sétáltatva arra lettem figyelmes, hogy kórházi kezelés alatt álló édesanyám szembe jön velem az utcán: hálóingben, papucsban, teljesen zavart állapotban, tévelygéseit hangoztatva. Gondolom, kikerült a zárt osztályról és elhagyta a kórházat. Nem tisztem megítélni a megelőző döntések szakmai indokoltságát és helyességét, de erkölcsileg mindenképpen felelőtlennek, rendkívül veszélyesnek tartom- látván az állapotát. Nem lett volna érdemes értesíteni a hozzátartókat? Természetesen azonnal visszakísértem a kórházba.

Ami azonban a kórházi ügyeletes orvos, Frenyák Edit doktornő részéről várt minket, az mindenképpen szóvá teendő, legfőképpen a beteg, illetve hozzátartozójának emberi méltósága miatt. Egy kívülálló ugyanis mindenkor számít a pszichiátria képviselőjétől joggal elvárható empatikus készségre. Hangsúlyozom, nem írok le minden részletet aprólékosan, ehelyett kiemelem a kulcs-momentumokat, melyek levelem megírására késztettek. Inkább az általános, Hyppokrateszi esküben megfogalmazott elveket, valamint a kórház honlapján is megjelenő küldetés/elvek-ben való elmélyülést várom az orvostól, nem annak részletes szakmai leírását, hogy az eseményeknek miért kellett éppen úgy megtörténniük, ahogy.

Zavart édesanyámmal és kisfiammal az oldalamon, ingerült hangnemben magyarázatot követeltem és megkérdeztem: ki felel majd a történtekért, illetve ki felelt volna, ha édesanyámmal baj történik? Először egy kedves "mi a problémája uram?", majd egy "velem ne kiabáljon", és "így nem beszélek magával!" - végül egy ajtóbecsapódás fogadott. Hangsúlyozom: nem kiabáltam. Természetesen ingerült voltam, határozott, de kulturált, de ez nem is lényeges, hisz azt gondoltam, hogy egy pszichiátrián dolgozó orvos, egy Ember akkor is ura egy ilyen helyzetnek, ha a hozzátartozó kiabál. A rendre utasítás még három alkalommal megismétlődött egy osztályos nővér (?) bevonásával, a doktornő tüntető elsétálásával, illetve szobaajtója bezáródásával, természetesen az információadás megtagadásával - kiabálásomra történő hivatkozással -, majd végezetül a rendészek (!) kihívásával. Velük már távoztomban találkoztam a kórház kertjében, köszönet nekik a rendkívül empatikus, emberséges hozzáállásukért és mosolyukért, amikor jeleztem, igen én vagyok az, akit babakocsistul el kell távolítaniuk. Ekkor ért oda feleségem és három lányom és megkértük a rendészeket, tartsanak velünk vissza a doktornőhöz, hiszen még mindig érdekes lehet, mi történt pontosan az édesanyámmal.

A doktornő népes csapatunkat látva öt percet kért és bement a szobájába. Nyolc perc után kopogtunk, majd jelezte, még nincs kész.

Mikor elkészült, beinvitált, megkérdezte- csak most! -, kije vagyok a betegnek, majd két mondatban elmondta, hogy nem ő, hanem a kezelőorvos engedte ki a zárt osztályról. Ő az ügyeletes, ő felügyel, döntést a kezelésről nem hozott.

Sajnos erre én már érdemben reagálni nem tudtam, remélem érthető ez a fentebb leírtak értelmében. Ironikus megjegyzésekkel illettem a doktornőt az eset kezelésének módját illetően, majd szolidaritásomról biztosítottam a rendészeket, amiért, ha szükséges, ezúton elnézést kérek. Nem kiabáltam, nem őrjöngtem, viszont csalódottan távoztam népes családommal.

A vasárnapi látogatásomkor az ügyeletes Udvarhelyi doktor úr azzal fordult hozzám édesanyám állapota felőli, valamint gyógyszereivel kapcsolatos érdeklődésemre, hogy most nem ad felvilágosítást, majd holnap jön a Szegvári doktornő és majd ő tájékoztat, hisz az ő betege. Ez természetesen igaz, bár a gyógyszerezést és az áthelyezést Pomázra Udvarhelyi doktorral egyeztettem tehát némi köze lehet a beteghez.

Nem győzöm hangsúlyozni: nem az elszámoltatás, fenyegetés, az ügy jogi útra terelése a célom, sokkal inkább az elgondolkodtatás: csakugyan így kell bánni, intézkedni egy beteggel és hozzátartozóival? Célom továbbá édesanyám személye és méltósága melletti kiállás, ahogyan azt ő tette velem, ott és akkor, ahol és amikor kellett, sok-sok éven át - egészségesen.

Nem titkolt célom továbbá, hogy a jelenleg is az osztályon fekvő édesanyámat kezeljék figyelemmel, odaadással és emberséggel, míg sürgős megoldást nem találunk: állapotának megfelelő elhelyezést. Ehhez nem kérjük a kórház segítségét, megoldjuk magunk, bár arra vonatkozóan, hogy van e más orvosi megoldás még választ nem kaptunk

A történtekről nem célom továbbá hosszasan vitatkozni, levelezni, nem várom el, de anyám nevében is jól esne egy személyesebb hangvételű reagálás, mondjuk egy bocsánatkérés a kórház, illetve az ügyeletes doktornő részéről.

Üdvözlettel: Ney Zsolt


Forrás: fovarosi-hirhatar.hu


Priorities for mental health research in Europe: A survey among national stakeholders' associations within the ROAMER project

2013. június 04. | Admin

Within the ROAMER project, funded by the European Commission, a survey was conducted with national associations/organizations of psychiatrists, other mental health professionals, users and/or carers, and psychiatric trainees in the 27 countries of the European Union, aiming to explore their views about priorities for mental health research in Europe. One hundred and eight associations/organizations returned the questionnaire. The five most frequently selected research priorities were early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, prevention of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and new medications for mental disorders. All these areas, except the last one, were among the top ten research priorities according to all categories of stakeholders, along with stigma and discrimination. These results seem to support the recent argument that some rebalancing in favor of psychosocial and health service studies may be needed in psychiatric research.

A general principle repeatedly affirmed in recent years in the health care field (e.g., 1,2) is that research agendas should reflect the needs and values of the people who use and pay for health services as well as those of the professionals who work in those services. This is unlikely to be achieved without directly involving representatives of both categories of stakeholders in the development of those agendas.

This general principle seems to be particularly relevant in the field of mental health, where different views of the various groups of interest have been reported concerning several issues, such as the target of mental health services (in particular, thresholds for diagnosis and intervention), the expected outcomes of the interventions, and the research priorities to be pursued (e.g., 3,4).

Within the frame of ROAMER (“A Roadmap for Mental Health Research in Europe”) 5 – a project funded by the European Commission and designed to develop a comprehensive, consensus-based roadmap to promote and integrate mental health research in Europe – a workpackage has been established to “implement a formal consultation process of various categories of stakeholders about priority areas for mental health research at the national and European level, and about the most appropriate modalities for their involvement in that research”.

The first initiative within this workpackage has been to conduct a survey with national associations/organizations of psychiatrists, other mental health professionals, users and/or carers, and psychiatric trainees in the 27 countries of the European Union, aiming to explore their views about priorities for mental health research in Europe, and the importance and the level of development in their country of various mental health research areas.

METHODS

A list of national associations/organizations of psychiatrists, other mental health professionals, users and/or carers, and psychiatric trainees active in the countries of the European Union was built up with the participation of the leaders of the ROAMER project. The associations/organizations whose e-mail address was not available, or which could not be contacted because messages bounced back, were deleted from the list. A total of 154 associations/organizations were contacted.

The survey was conducted by e-mail using a very simple questionnaire, developed with the participation of ROAMER leaders and made available in 14 languages (English, Czech, Dutch, French, German, Greek, Hungarian, Italian, Polish, Portuguese, Romanian, Slovenian, Spanish and Swedish). The questionnaire asked participants to identify the five priorities for mental health research in Europe from a list of research areas, and to rate on a six-point scale the importance and the level of development in their country of each research area. Respondents were allowed to suggest other priorities not included in the list. Each association/organization was asked to provide its collective feedback, rather than that of any individual officer or member.

One hundred and eight associations/organizations (listed in Annex 1) returned the questionnaire. These included 31 associations of psychiatrists out of 34 contacted (91.2%), 32 associations of other mental health professionals out of 52 contacted (61.5%), 23 organizations of users and/or carers out of 44 contacted (52.3%), and 22 associations of psychiatric trainees out of 24 contacted (91.7%). Organizations representing only users, only carers, and both users and carers were included in the same category, due to the small sample size.

Data were analyzed by descriptive statistics. Differences among the four categories of stakeholders were tested using χ2 and analysis of variance (ANOVA), as appropriate.

RESULTS

The priorities for mental health research in Europe identified by the associations organizations are reported in Table 1. Considering the whole sample, the five most frequently selected research priorities were early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, prevention of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and new medications for mental disorders. All these areas, except the last one, were among the top ten research priorities according to all categories of stakeholders, along with stigma and discrimination.

Only organizations of psychiatric trainees identified some biological research areas (i.e., neuroimaging of mental disorders, molecular bases of mental disorders, and cognitive dysfunction in mental disorders and its neural bases) among the top ten research priorities. Research on new psychological interventions for mental disorders was selected among the top ten priorities by non-psychiatrist mental health professionals and users/carers, but not by psychiatrists and psychiatric trainees. Only non-psychiatrist mental health professionals regarded research on mental health and well-being in the general population as a top ten priority. Users' perception of illness and treatment impact, and health and well-being of carers were among the top ten research priorities only for users/carers, whereas improving adherence to available treatments was prioritized only by psychiatrists.

The importance of the research areas as rated by the associations/organizations is reported in Table 2. The top five in terms of perceived importance were quality of mental health services, suicide prevention, early detection and management of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and prevention of mental disorders.

The level of development of research areas in the respective countries according to the opinion of the participating associations/organizations is reported in Table 3. The fields identified as the most developed were clinical characterization of mental disorders, suicide prevention, new medications for mental disorders, increasing access to available treatments, early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, and relationships between mental and physical health. On the other hand, molecular bases of mental disorders, environmental risk/protective factors for mental disorders, resilience and mental health, prevention of mental disorders, health and well-being of carers, culture and mental health, and animal models of mental disorders were reported as the least developed.

DISCUSSION

These results seem to support the recent argument 6 that some rebalancing in favour of psychosocial and health service studies may be needed in psychiatric research. In fact, the only research areas included in the top ten priorities by all categories of stakeholders were early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, prevention of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and stigma and discrimination. Among the several biological research areas proposed by the questionnaire, only three (i.e., neuroimaging of mental disorders, molecular bases of mental disorders, and cognitive dysfunction in mental disorders and its neural basis) were prioritized, and only by psychiatric trainees. No biological research area was endorsed as a priority by users/carers.

Clinical characterization of mental disorders was rated as the first or second most developed research area in their countries by all categories of stakeholders, while it was regarded as a top ten research priority only by psychiatrists. This may reflect a general perception that this area has been already pursued sufficiently and does not represent anymore a priority, a perception not shared by most psychiatrists, who are aware and concerned about the limitations of current diagnostic systems and their implications for ordinary clinical practice (see 7).

There was a divide among stakeholders concerning the priority ascribed to research on various mental health interventions. In fact, research on new psychological interventions for mental disorders was selected among the top ten priorities by non-psychiatrist mental health professionals and users/carers, but not by psychiatrists and psychiatric trainees, while research on new medications for mental disorders was prioritized by psychiatrists, users/carers and psychiatric trainees, but not by non-psychiatrist mental health professionals. Apparently, while users/carers welcome new developments in both psychological and pharmacological interventions, professionals' views diverge in this respect, possibly reflecting different perceptions (or assumptions) about the role and the potential of currently available treatments.

This survey has some methodological limitations, which have to be acknowledged. The associations/organizations were invited to participate upon selection by ROAMER leaders. Although we tried to reach all major national associations/organizations active in the mental health field in the various countries of the European Union, we may have missed some of them. Moreover, we deleted from the list those associations/organizations for which an e-mail address was not available and those that could not be reached because messages bounced back. While this was unavoidable, we may have excluded some active associations/organizations through this procedure. Nevertheless, the survey involved more than one hundred national associations/organizations, with a high response rate, and may be regarded as a first step in the attempt to explore the views of the various categories of stakeholders active in Europe about priorities for mental health research in the continent.

Of course, this is work in progress. The results of this survey are being discussed in several meetings within the ROAMER project, and the views expressed by the various categories of stakeholders are going to be integrated with those of European scientists active in the mental health field, with the aim of building common views and a consensus when possible.

ACKNOWLEDGMENTS

The research leading to these results has received funding from the European Union Seventh Framework Program (FP7/2007–2013) under grant agreement no. 282586. The 108 associations which participated in the survey are listed in Annex 1 and hereby gratefully acknowledged. We are grateful to Constantin Soldatos, Vladimir Velinov, Dan Prelipceanu, Kristian Wahlbeck, Anna Forsman, Susanne Knappe, Szilvia Papp, Matthias Brunn, Rebecca Kuepper, Carolina Avila, Marta Hernández, Alicja Szofer-Araya, Janka Lubinova and Lucie Scholl for translating the questionnaire in various languages.

ANNEX 1 - PROFESSIONAL ASSOCIATIONS/ORGANIZATIONS PARTICIPATING IN THE ROAMER STAKEHOLDERS' SURVEY

Austrian Association for Psychiatry and Psychotherapy, Austrian Psychological Society, Pro Mente Oesterreich - Austrian Federation for Mental Health, Hilfe für Angehörige und Freunde psychisch Erkrankter, Psychiatric Trainees' Section of the Austrian Association of Psychiatry and Psychotherapy (Austria); Society of Flemish Neurologists and Psychiatrists, Belgian Association for Psychological Sciences, Flemish Mental Health Association (VVGG), Vlaamse Vereniging Assistenten Psychiatrie (Belgium); Bulgarian Psychiatric Association (Bulgaria); Cyprus Psychiatric Association, Cyprus Advocacy Group for the Mentally Ill (KIPRO.DI.PS.A) (Cyprus); Czech Psychiatric Association, Czech-Moravian Psychological Society, Union of Psychologists Associations in the Czech Republic, KOLUMBUS, Section of Young Psychiatrists of the Czech Psychiatric Association (Czech Republic); Danish Psychiatric Association, Danish Psychological Association (Denmark); Estonian Psychiatric Association, Estonian Psychologists' Association, Estonian Patient Advocacy Association (EPAA), Young Psychiatrists' Section of the Estonian Psychiatric Association (Estonia); Finnish Psychiatric Association, Finnish Psychological Society, Finnish Psychological Association, Finnish Association for Mental Health, National Family Association Promoting Mental Health in Finland (FINFAMI), Young Psychiatrists' Section of the Finnish Psychiatric Association (Finland); French Association of Psychiatry, French Psychiatric Information Society, French Association of Psychiatrists in Private Practice, Medical Psychological Society, Ligue Française pour la Santé Mentale, Advocacy France, Association Française Federative des Etudiants en Psychiatrie (France); German Association for Psychiatry and Psychotherapy, German Psychological Association, Bundespsychotherapeutenkammer, Wissenschaftlicher Beirat Psychotherapie, Young Psychiatrists' Section of the German Association for Psychiatry and Psychotherapy (Germany); Hellenic Psychiatric Association, Hellenic Society of Neurology and Psychiatry, Hellenic Psychological Society, Pan-Hellenic Association of Families for Mental Health, Society for the Rights and Responsibilities of Psychiatric Patients, Hellenic Association of Psychiatric Trainees (Greece); Hungarian Psychiatric Association, Hungarian Psychological Association, Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, Young Psychiatrists' Section of the Hungarian Psychiatric Association (Hungary); Psychological Society of Ireland, SHINE – Supporting people affected by mental ill health, Impero (Irish Mental Patients' Educational and Representative Organization), Trainee Committee of the College of Psychiatry of Ireland (Ireland); Italian Psychiatric Association, Italian Psychological Society, Italian Society of Psychopathology, UNASAM, IDEA, Early Career Psychiatrists' Committee of the Italian Psychiatric Association (Italy); Latvian Psychiatric Association, SKALBES, Young Psychiatrists' Section of the Latvian Psychiatric Association (Latvia); Lithuanian Psychiatric Association, Lithuanian Psychological Association, Club13&Co, Young Psychiatrists' Section of the Lithuanian Psychiatric Association (Lithuania); Luxembourguese Society of Psychiatry, Neurology and Psychotherapy (Luxembourg); Maltese Association of Specialists in Psychiatry, Maltese Psychological Association, Malta Mental Health Association, ANTIDE, Young Psychiatrists' Section of the Maltese Psychiatric Association (Malta); Netherlands Psychiatric Association, ANOIKSIS, Netherlands Psychiatric Trainees Association (The Netherlands); Polish Psychiatric Association, Coalition for Mental Health of Poland, INTEGRATION, Division of Psychiatric Training of the Polish Psychiatric Association (Poland); Portuguese Society of Psychiatry and Mental Health, Portuguese Association for Mental Health, Associaçao Portuguesa de Internos de Psiquiatria (Portugal); Romanian Association of Psychiatry and Psychotherapy, Romanian Association of Community Psychiatry, Romanian League for Mental Health, ALIAT ONG, Romanian Association of Residents in Psychiatry (Romania); Slovak Psychiatric Association, Slovak League for Mental Health (Slovak Republic); Psychiatric Association of Slovenia, Slovenian Psychological Association, Slovenian Association for Mental Health, HUMANA, Psychiatric Trainees of the Psychiatric Association of Slovenia (Slovenia); Spanish Society of Psychiatry, Spanish Association of Neuropsychiatry, Young Psychiatrists' Section of the Spanish Psychiatric Association (Spain); Swedish Psychiatric Association, National Coalition for Mental Health (NSPH), Swedish Association of Psychiatric Trainees (Sweden); Royal College of Psychiatrists, British Psychological Society, RETHINK, Hafal, PENUMBRA, Trainees' Section of the Royal College of Psychiatrists (UK).

REFERENCES

1. Oliver S, Clarke-Jones L, Rees R, et al. Involving consumers in research and development agenda setting for the NHS: develo-ping an evidence-based approach. Health Technol Assess. 2004;8:15. [PubMed] 2. Renfrew MJ, Dyson L, Herbert G, et al. Developing evidence-based recommendations in public health – Incorporating the views of practitioners, service users and user representatives. Health Expect. 2008;11:3–15. [PubMed] 3. Perkins R. What constitutes success? The relative priority and service users' and clinicians' views of mental health services. Br J Psychiatry. 2001;179:9–10. [PubMed] 4. Thornicroft G, Rose D, Huxley P, et al. What are the research priorities of mental health service users? J Mental Health. 2002;11:1–5. 5. Haro JM, Ayuso-Mateos JL, Bitter I, et al. ROAMER: a European roadmap for mental health research. Submitted for publication. 6. Kleinman A. Rebalancing academic psychiatry: why it needs to happen – and soon. Br J Psychiatry. 2012;201:421–2. [PubMed] 7. Reed GM, Mendonça Correia J, Esparza P, et al. The WPA-WHO global survey of psychiatrists' attitudes towards mental disorders classification. World Psychiatry. 2011;10:118–31. [PMC free article] [PubMed]


Forrás: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/


Júniustól emelkedik a fogyatékossággal élők és a vakok támogatása

2013. május 13. | Admin

Júniustól emelkedik a fogyatékossággal élők támogatása és a vakok személyi járadéka - döntött a parlament.

Az ellátások a jövőben nem a 2009 óta változatlan összegű nyugdíjminimumhoz igazodnak, hanem az évenkénti nyugdíjemeléssel egyszerre és azonos mértékben nőnek. A jogszabályt 234 igen szavazattal, 24 nem ellenében, 73 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés.

A vakok személyi járadéka havi nyolcszáz forinttal emelkedik, 16 ezer 160 forint lesz, míg a fogyatékossággal élők támogatása 19 500, illetve 24 ezer forint (az eddiginél 975, illetve 1200 forinttal több).

Mivel az Országos Fogyatékosságügyi Tanács működését a jövőben kormányrendelet szabályozza, a jelenlegi tanácstagok megbízatását a jogszabály szeptember 30-ai hatállyal megszünteti.


Forrás: stop.hu


Majdnem az összes beteg meghalt éjjel egy orosz pszichiátriai intézetben

2013. április 26. | Admin

Minden beteg aludt, amikor tűz ütött ki péntek hajnalban egy oroszországi pszichiátriai intézetben. Eddig 38 halottról tudnak, de az áldozatok száma tovább növekedhet.

A tragédia az orosz főváros délkeleti részénél fekvő Ramenszkojéban történt. Az utolsó hírek szerint 38-an haltak meg: 36 beteg és két ápoló. Az épületben összesen több mint negyvenen voltak.

A lángok hajnali fél három körül csaptak fel, amikor minden beteg aludt. Néhány holttestre a kijárat közelében bukkantak rá, de a legtöbben ágyukban haltak meg.

Az egyik túlélő egy ápolónő, ketten az intézet páciensei. A tüzet sikerült lokalizálni, majd eloltani, pontos oka egyelőre nem ismeret. Egyes sajtóértesülések szerint a hatóságok rövidzárlatra gyanakszanak.

Kiderült, hogy a tűzoltók csak egy óra alatt tudtak eljutni a pszichiátriai intézethez, mert az odavezető folyami átkelő zárva volt, és a rossz útviszonyok is akadályozták őket. A rendkívüli helyzetek minisztériumának irányító központjában elmondták, hogy norma szerint húsz perc alatt a helyszínre érhettek volna a tűzoltók.

A moszkvai régió vezetője elrendelte, hogy a főváros körzetében található valamennyi egészségügyi intézményben ellenőrizzék a tűzvédelmi szabályok betartását.

Oroszországban legutóbb január elején ütött ki tűz egy szentpétervári kórház kardiológiai részlegén, ott ketten haltak meg.


Forrás: hvg.hu


62 milliárdot fizettek, mert nem alkalmaznak megváltozott munkaképességűeket

2013. április 12. | Admin

Tavaly 62,666 milliárd forintot fizettek be a cégek rehabilitációs hozzájárulásként. Sok cég inkább befizeti a közel egymillió forintos összeget, mintsem megváltozott munkaképességűeket alkalmazzanak, pedig még állami és uniós támogatásokat is igénybe vehetnének.

„A központi költségvetésbe rehabilitációs hozzájárulásból tavaly 62,666 milliárd forint folyt be, ezzel a törvényi előirányzat 96,4 százaléka teljesült" – közölte nemzetgazdasági miniszter a parlament honlapján. Varga Mihály Szél Bernadett független országgyűlési képviselő kérdésére írt választ.

A törvény szerint minden munkaadó rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám 5 százalékát. Több mint 10 éve lehetséges, hogy megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával ki lehet váltani a rehabilitációs hozzájárulást. A rehabilitációs hozzájárulás összege 2010 óta 964 ezer 500 forint/év. 2008-ban ez az összeg még 164 ezer forint volt, majd 2009-ben 177 ezer 600 forint volt. A RehabJob Nonprofit Kft. felmérése szerint az elmúlt évben szinte egyáltalán nem nőtt a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya. A megkérdezetteknek csak kicsit több mint fele tudta pontosan mit is jelent a megváltozott munkaképesség. A rehabilitációs hozzájárulás 2010-es többszörösére növelése már nem ösztönzi megváltozott munkaképességű dolgozók felvételét, ami a cég szerint egyre hangsúlyosabban veti fel a szemléletbeli változások szükségességét. Bár az első évben, 2010-ről 2011-re megugrott a foglalkoztatott megváltozott munkaképességűek száma, 2012-re ennek már szinte semmilyen érzékelhető hatása nem volt.

Sok cég egyszerűbbnek tartja, ha befizeti a büntetőadónak tekintett járulékot, mintsem érdemben megfontolná, mit is nyerne az állások megnyitásával – írta a RehabJob. Több mint 60 000 lehetséges pozíció helyett inkább rehabilitációs hozzájárulást fizetnek a cégek, eközben pedig munkaképes és dolgozni akaró, speciális helyzetű emberek tömegei keresnek munkát.

A válaszadók 85 százaléka tartotta fontosnak, hogy a megváltozott munkaképességűek is dolgozhassanak és szinte minden megkérdezett azt vallotta, hogy szívesen együtt is dolgozna ilyen munkatárssal. Az ehhez szükséges feltételek megteremtését felerészben az állam, 30 százalék erejéig a vállalatok, 10-10 százalékban pedig a civil szervezetek, illetve az érintett munkavállalók felelősségének tartották a megkérdezettek.

A Kelly Services Hungary szakemberei szerint Magyarországon az előző népszámlás adataira támaszkodva a lakosság mintegy 10 százaléka élhet tartós betegséggel vagy fogyatékossággal, és mindössze 13-15 százalékuk dolgozhat. 2012. október végéig 50 ezer ember felülvizsgálata történt meg, akiknél az egészségügyi-állapot mértéke alacsonyabb, mint 60 százalék. A vizsgálaton részt vett betegek döntő többsége keringési rendszer, pszichiátriai vagy mentális, mozgásszervi vagy daganatos megbetegedéssel váltak megváltozott munkaképességűekké.

A cég szerint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alóli mentesség mellett további előnyökkel is szolgálhat a cégek számára. Az állami és uniós pályázati lehetőségek révén 100 százalékos bértámogatásban részesülhetnek a vállalatok, továbbá kedvezőbb elbírálást kaphatnak egyéb pályázatokon való részvétel esetén is. Javulhat a cégek társadalmi megítélése is, a diverzifikált szervezeti kultúra, a rugalmasabb vagy alternatív foglalkoztatási formák bevezetése mindenképpen erősíti a cég pozitív megítélését.

Megváltozott munkaképességűnek minősül az aki ilyen ellátásra jogosult, aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül, akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy 2012. január 1.-től, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű.

A foglalkoztatásnak a havi 60 órát (heti 15 órát) el kell érni ahhoz, hogy az összlétszámba és a foglalkoztatási kötelezettségbe a jogviszony bele számítson. A betöltött munkahely számít, nem kell arányosítani a munkaidő/főt. Így teljes főnek számít egy 4 órában foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személy.

A törvény szerint a rehabilitációs hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól mentesülhet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény hatálya alá tartozó fegyveres szerv, valamint a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létre hozott gazdálkodó szervezet.

Kedvezményt jelent, hogy a munkaadó létszámának megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló kormányrendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket. Ezenkívül még az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkavállalót, ideértve az önkéntes tartalékos szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót is, valamint a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót.

Munkaerő-kölcsönzés esetén a munkavállalót a kölcsönbe adó szervezet létszámában kell számításba venni. A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett munkaadó vallja be, állapítja meg, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál vezetett számlára.


Forrás: vg.hu


Kiskunhalas: Lesz pofon, ököllel!

2013. március 14. | Admin

Még a perbeszédek is zárt tárgyaláson hangzottak el a Kiskunhalasi Pszichiátriai Betegek Otthonában történt bűncselekmények ügyében. Szerdán azonban nyilvánosan hirdetett ítéletet a Kiskunhalasi Járásbíróság. Az elsőrendű vádlottat, F. Zoltánt, az intézet volt ápolóját 5 év fegyházbüntetésre ítélte, mert bűnösnek találta folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében.

A másodrendű vádlott, H. Kornél testi sértés bűntette miatt 8 hónap börtönbüntetést kapott, amelynek végrehajtását két évre felfüggesztették. A harmadrendű vádlottat felmentették a folytatólagosan elkövetett zsarolás és testi sértés kísérletének vádja alól.

2010-ben két, közmunkásként a pszichiátriai otthonba került ápolónő tette szóvá, mit látott az intézet falain belül, elsősorban a zárt osztályon. Később ezt az ügyészségen is elmondták, és nyomozás indult az intézet alkalmazottai ellen szemérem elleni erőszak, testi sértés és zsarolás gyanújával. Végig kérdéses volt nemcsak az, hogy mi történt, hanem az is, hogy ebből mit sikerül bizonyítani a bíróságon. A sértettek ugyanis pszichiátriai betegek, akikkel kapcsolatban sokan kétségbe vonták, hogy tanúvallomásaikat lehet-e megalapozottan értékelni az ítélethozatal során.

Az ápolónők először az intézet vezetőjénél kezdeményeztek vizsgálatot, ami meg is történt, de nem talált bűncselekményre utaló tényeket –vagy azért, mert nem volt meg a megfelelő eszközük hozzá, vagy azért, mert nem is nagyon kerestek ilyeneket. A 7-es számot viselő zárt osztály a bentlakásos pszichiátrián belül is kemény hely: az ott ápoltak nehezen kezelhető, ön- és közveszélyes emberek. Ennek megfelelően az osztályon kialakult egy erős fizikumú, domináns hajlamú férfiakból álló csoport, amelynek tagjai az időnként agresszív betegek féken tartásával magyarázva magatartásukat, indokolatlanul bántalmazták a betegeket. F. Zoltán azt nem is tagadta, hogy rendszeresen fenyegetőzött a „Lesz pofon, ököllel!” szavakkal. A gyanúsítás szexuális visszaélésekről is szólt, ezzel csak F. Zoltánt vádolták meg, akinek az esetében a bíróság bizonyítottnak látta a bűncselekmény elkövetését.

F. Zoltán az elsőfokú ítélet szerint legalább három alkalommal és három különböző helyszínen anális erőszakot követett el a gondjaira bízott egyik ápolton. A bíróság szerint ennél több eset is előfordulhatott, de ennyit kétséget kizáróan bizonyítani lehetett. A sértetteket a vizsgálat kezdetén nem a zárt osztályon, hanem a Semmelweis kórházban vizsgálta meg pszichiáter szakértő, hogy oldják a félelmüket. Később összesen hat pszichiáter és szexuálpszichiáter szakértő egybehangzó szakvéleménye alapján hozta meg ítéletét a bíróság. A szakértők részletesen megvizsgálták mind a sértettet, mind a vádlottat, és azt állapították meg, hogy a sértett, akit a vádlott hason fekve lekötözött, száját használt zsebkendővel tömte be, végig következetesen, egybehangzóan adta elő a történteket. A vádlott először légből kapott hazudozásnak minősítette, amit elmondott –jóval később kezdett el azzal védekezni, hogy haragszik rá a sértett, mert nem engedte megszökni az intézetből. A sértett átmenetileg más intézetbe került, de ki sem jelentették Kiskunhalasról. Amikor megtudta, hogy vissza kell mennie a halasi osztályra, sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg: kiugrott a második emeletről.

A szakértők az elsőrendű vádlottat agresszív, a fölényhelyzetet kedvelő, pillanatnyi szexuális késztetése által irányított személyként írták le. Nem tartották kizáró oknak, hogy heteroszexuális beállítottságú – úgy kötözte le a sértettet, hogy ne lássa az arcát, s nőkkel is kedvelte az anális közösülést.

H. Kornél másodrendű vádlott esete úgy kezdődött, hogy megtámadta őt egy beteg. Az ápoló nekilökte támadóját az ajtófélfának, aki a földre esett és eszméletét vesztette. Több tanúvallomás alapján nyilvánvaló, hogy a továbbiakban nem volt szükség további önvédelemre, H. Kornél azonban megtaposta a beteget, a nyakára lépett, és rugdosta. Később lelocsolta hideg vízzel, majd ellátta a sebeit, és megfenyegette az eset szemtanúit, hogy senkinek ne beszéljenek erről. Mivel a sérülések 8 napon belül gyógyultak, ezért kapott felfüggesztett börtönt.

A harmadrendű vádlottat felmentették, mert a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy valóban zsarolt volna, amikor csokoládét, süteményt követelt a gondozottaktól. Az ő esetében a testi sértésre utaló vallomások sem voltak egyöntetűek.

Az ügyészség a büntetés súlyosbításáért, illetve a felmentett vádlott bűnösségének megállapításáért nyújtott be fellebbezést, az első két vádlott és védőik pedig felmentésért fellebbeztek. Az ítélet nem jogerős.


Forrás: nol.hu


Öt év fegyházat kapott az ápoló (videó)

2013. március 13. | Admin

A bíróság gondozás alatt álló személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt ítélte el a férfit.



Forrás: rtlklub.hu


Öt évet kapott a kiskunhalasi pszichiátria ápolója

2013. március 13. | Admin

A vád szerint a férfi legalább háromszor követett el szemérem elleni erőszakot az osztályon ápolt egyik beteg ellen. Az ítélet nem jogerős.

Nem jogerősen öt év fegyházbüntetésre ítélte a Kiskunhalasi Járásbíróság a település pszichiátriai intézetének egykori ápolóját szerdán meghozott elsőfokú ítéletében. A bíróság gondozás alatt álló személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt ítélte el az elsőrendű vádlottat. A per másodrendű vádlottja nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott testi sértés bűntette miatt, míg a harmadrendű vádlottat felmentette a bíróság a zsarolás vádja alól.

Az ügyészség 2010-ben tett feljelentés alapján, a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában lezajlott vizsgálatok után emelt vádat. Nagyné Tajti Ilona tanácsvezető bíró az ítéletek indoklásakor elmondta: bizonyítást nyert, hogy az elsőrendű vádlott legalább három alkalommal elkövette az egyik sértettel szemben a szemérem elleni erőszak bűntettét. A bíróság hitelesnek fogadta el a sértett nyomozási bíró előtt tett vallomását.

A bíróság szerint a másodrendű vádlott is elkövette a terhére rótt bűncselekményt - megütött egy ápoltat -, de ezt nem különös kegyetlenséggel tette, ezért a nyolc hónap börtönbüntetés, melynek végrehajtását két évre felfüggesztette, megfelelő büntetés számára. A harmadrendű vádlottat - akivel szemben az volt a vád, hogy élelmiszert és egyéb apróságokat zsarolt ki a pszichiátriai otthon lakóitól - felmentette a bíróság. Az ítélet szerint a vádlott kapott édességet, élelmiszert és apróbb ajándékokat az otthon lakóitól, de bizonyítható volt, hogy ő is vitt be élelmiszert az intézetbe, amit többször szétosztott.


Forrás: origo.hu


Ítélet a kiskunhalasi fogyatékosok otthona ápolóinak perében

2013. március 13. | Admin

Ítéletet hirdetett ma (március 13-án) a Kiskunhalasi Járásbíróság abban a büntetőügyben, melynek tárgyát szemérem elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények képezték. A városi bíróság mostanáig zárt tárgyalást rendelt el, a ma délelőtti ítélethirdetés azonban már nyilvános volt. Az ítéletek: az egyik vádlott 5 év fegyházbüntetést kapott, a másodrendűt 8 hónap börtönre ítélték, aminek a végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztették, a harmadik vádlottat pedig felmentették.

Az ítélet szerint az ügy három vádlottja a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek kiskunhalasi otthonában dolgozott ápolóként, ahol az I rendű vádlott 2009 nyara és 2010 januárja között hat alkalommal – részben a szubintenzív szobában, részben pedig a fürdőszobában - fajtalankodott egy, az otthonban ápolt kóros elmeállapotú sértettel. Akit megkötözött és a szájába zsebkendőt tett.

A vádirat a II rendű vádlottat azzal vádolta, hogy az egyik – szintén kóros elmeállapotú – gondozottat megütötte és megrugdosta, a III rendű vádlottat pedig azzal, hogy jogtalan haszonszerzés végett bántalmazással, illetve azzal fenyegetve arra kényszerített két másik – részben szintén kóros elmeállapotú – gondozottat, hogy neki élelmet vásároljanak, egy harmadikat pedig bántalmazott.

A kiskunhalasi bíróság gondozás alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt ítélte el az elsőrendű vádlottat. A per másodrendű vádlottja nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott testi sértés bűntette miatt, míg a harmadrendű vádlottat felmentette a bíróság a zsarolás vádja alól.

Az ügyészség 2010-ben tett feljelentés alapján, a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában lezajlott vizsgálatok után emelt vádat.


Forrás: kecskemeti-hirhatar.hu


Támadnak a pszichés betegségek - Átfogó program készül

2013. március 09. | Admin

Átfogó program kidolgozásába kezdett a ma már minden ötödik embert érintő különféle mentális zavarok megelőzésére a Magyar Pszichiátriai Társaság. Az egészségügyi tárca megbízásából indult nagyszabású munkába betegszervezetek, különféle civil szerveződések szakértőit is bevonják.

Azért irányul most a témára fokozott figyelem, mert a népegészségügyet egyre inkább fenyegetik a pszichés jellegű betegségek. A felgyorsult élet, az eladósodás és egy sor más tényező összhatásaként ugyanis egyre nagyobb a lelki megterhelés. A kialakuló mentális zavarok a betegen túl közvetlen környezetének és az egész társadalomnak is állandó gondot okoznak, az ezekkel járó költségek pedig évente súlyos milliárdokat emésztenek fel - mondta Lehóczky Pál pszichiáter, a társaság elnöke az MTI-nek.

Az, hogy a hivatalos szervek felismerték, szükség van egy megelőzési programra, már önmagában örvendetes szemléletváltozást jelent, hiszen a mentális eredetű betegségek megítélését évszázadokon át - és gyakran még ma is - előítéletek befolyásolták. Az egészségügyön belül a pénzek elosztásánál a pszichiátria mindezidáig mostohagyerek volt - mutatott rá az orvos-pszichiáter.

A mindennapokban lépten-nyomon szembesülni olyan különféle mentális zavarokkal, amelyek már kezelést igényelnének. Különösen sok a szorongó, depresszióra hajlamos ember - emelte ki Lehóczky Pál, aki szerint a jelenség gyökere a modern életben keresendő. Az emberekre zúduló rengeteg információ eleve feszültséget okoz. Túlélési reflexként igyekszünk szelektálni: lényegében ilyenkor agyunkat a számítógép keresőprogramjához hasonlóan működtetjük, ami csak bizonyos kulcsszavakra reagál. A magyar emberbe - történelmi okokból, a társadalom állapotából adódóan - eleve "betáplált", úgynevezett "tanult reménytelenség" következtében gyakran csak negatív információkat "kérünk le", ami azt a torz képet közvetíti, hogy rossz világban élünk. "E hibás szemléletből táplálkozik az általános rossz közérzet, a panaszok áradata, ami könnyen például depressziót idézhet elő" - magyarázta Lehóczky Pál.

A mentális egészség megőrzését elősegítő, készülő program nem csupán az egészségügy számára javasol megoldásokat, hanem olyan más területeket is érint, mint az oktatás, a szociális ellátás, a foglalkoztatás. A koncepcióban például szerepel majd az a javaslat, hogy a fitneszcentrumokban a test mellett a lélek megerősítésére is lehetőség legyen különféle személyiségfejlesztő foglalkozások keretében.

Az átfogó koncepciót elkészülte után a politikai döntéshozók kapják majd meg, hogy a törvényalkotásnál minél körültekintőbben mérlegelhessenek. Egy európai uniós felmérés szerint ugyanis például a munkanélküli segély akár egy százalékos csökkentése az öngyilkosságok számának megugrását vonja magával - magyarázta Lehóczky Pál.

A mai világban uralkodó bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövőtől való félelem leküzdésére a társas kapcsolatoknak, főként a családnak kiemelt jelentősége van. A tapasztalat szerint például az egyedülálló idős emberek a nyugdíjnál is fontosabbnak tartják a közösséget. Ezért a program kitér az idősgondozás kérdéseire is, ami az életminőség javításához adhat további szempontokat - hangsúlyozta Lehóczky Pál.



Forrás: stop.hu


A pszichiátria a paradigmaváltás kulcsszakmája lehet

2013. február 27. | Admin

A szociális intézmények államosítása után több krónikus pszichiátriai beteg kerülhet az utcára, mint az OPNI bezárása következtében – figyelmeztet dr. Lehóczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke. A pszichiátria helyzete Magyarországon már így is igen rossz, a számvevőszék tavalyi megállapítása szerint jelentős problémák vannak az ellátás több elemében is. A szakma fejlődése azonban nem állt meg: a holisztikus megközelítés az elkövetkező időszak meghatározó iránya lehet.

– Ma pszichiátriai beteget a szakma szabályai szerint csak magánrendelésen lehet gyógyítani? Arra gondolok, hogy bár a szakmai protokollok előírják, nagyon kevés olyan állami intézmény van, ahol végeznek pszichoterápiát.

– A pszichoterápiának nagy az élőmunka-igénye, nálunk azonban zajlik a munkaerő-elvándorlás, és a kényszernyugdíjazás csak tovább nehezíti a helyzetet. A pszichiátriai betegségek biológiai, lelki, szociális eredetűek, ezért a kezelésükben szükséges volna pszicho- vagy szocioterápia, de kevés állami intézményben van ezekre mód, így csak a Tündérhegyen, az SE Pszichiátriai Klinikáján vagy a Thalassa Házban. Csoportterápia – aminek esetében az orvos-beteg arány kedvezőbb – nemcsak a fővárosban, hanem pl. Kaposváron is van.

– Tavaly jelent meg az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredménye a pszichiátriai betegellátás helyzetéről. Ebben olvashatjuk, hogy éves szinten az európai lakosság több mint egyharmada – 38,2 százaléka –, összesen 164 millió ember szenved a vizsgált 27 mentális zavar legalább egyikében. Ez elképesztően sok – ön szerint igaz lehet ez?

– Elképzelhető. Kopp Mária professzor és csapata végezte kétévente az ún. Hungarostudy vizsgálatot, és csak a szorongásos és depressziós zavarok éves prevalenciáját 29 százaléknak találták.

– Ehhez jön hozzá, amit az ÁSZ-jelentés is megállapít, hogy a pszichiátria helyzete Magyarországon igen rossz, szó szerint idézve: „az ellátásban, annak több elemében jelentős problémák vannak”.

– Igen, többek között rossz az intézményi ellátottság; az uniós országok között sereghajtók vagyunk a százezer lakosra jutó ágyszám tekintetében, az orvosok és pláne a szakdolgozók arányát nézve is.

– Ezen belül az addiktológia, a gyermekpszichiátria különösen rossz helyzetben van.

– A gyermek- és serdülőellátás nagyon szűk keresztmetszetű, ráadásul a szabályozásuk is ellentmondásos, nem megnyugtató szakmailag, hogy a tinédzserek ellátása sokszor felnőtt pszichotikusok között történik.

– Hogy bírják a pszichiáterek ezt a katasztrofális helyzetet?

– Kopp Máriáék felmérése azt mutatja, hogy az öngyilkosság és a halandóság tekintetében a különböző szakmák közül a legveszélyeztetettebbek az orvosok, közülük a pszichiáterek, ezen belül pedig a női pszichiáterek.

– Az ÁSZ-jelentés kapcsán a Magyar Pszichiátriai Társaságnak (MPT) voltak javaslatai a minisztérium felé. Megfogadtak azokból bármit is?

– Udvariasan megköszönték, de eddig nem tettek semmit. A minisztériumtól most kaptunk egy felkérést arra, hogy készítsünk anyagot mentális zavarokkal kapcsolatban, illetve úgy tűnik, hogy újragondoljuk a Lelki Egészség Országos Programját, a LEGOP-ot is.

– Annak idején a LEGOP-ot miért nem fogadta el a kormány?

– Elvileg mindenki egyetértett vele, de ahhoz, hogy országos program legyen, pénzt kellett volna hozzárendelni. Most az államtitkársággal egy olyan megállapodásunk van, hogy a LEGOP-ot egészségügyi területre szűkítjük, és annyira kidolgozzuk, hogy lehessen hozzá pénzt rendelni, pl. lehessen pályázni a norvég alaphoz – belső erőforrások nem nagyon vannak.

– „Merre tovább, magyar lélekgyógyászat? Válságelemzés” című írásában Kéri Szabolcs arra figyelmeztet, hogy nincs sem országos, sem régióspecifikus terv a válság kezelésére, és a LEGOP nem tartalmaz hatástanulmányokat, elemzéseket, konkrét adatokat és lépéseket. Ez most másként lesz?

– Az a baj, hogy roppant nehéz korrekt információt szerezni, ugyanis az egészségügyből nyert adatokról egyet tudunk, hogy azok nem a valóságot tükrözik.

– Az ön elnöki programjában is szerepelt, hogy információs bázist kell kiépíteni a pszichiátriai ellátásról.

– Így van. Ugyanis nézzük pl. a diagnózisokat. Ezek sokféleképpen születnek, de nem az alapján, hogy milyen betegsége van az illetőnek – mert mondjuk a finanszírozást célozzák meg. Amikor a HBCS-t bevezették, a diagnózisok két éven belül eltolódtak a magasabb finanszírozásúak irányába. Egy másik diagnosztikus kategória a gyógyszerfelírást szolgálja. A betegségekről magukról nincs adatunk.

– Betegségregiszterek nincsenek?

– Nincsenek. Az utolsó olyan felmérést, amely egy populáció szűrésén alapult, még az 1984-ben elhunyt Juhász Pál végezte a VIII. kerületben. Valószínűleg Kopp Máriáék adatai írják le legjobban a magyar megbetegedési struktúrát.

– Az említett írásában Kéri Szabolcs azt is felvetette, hogy nincs specifikus, a mentális egészséggel foglalkozó törvény. Szükség lenne ilyenre?

– Vannak olyan országok, ahol van ilyen, és vannak, ahol nincs; a szakmán belül is vita van arról, kell-e külön jogszabály vagy elég a szakmai állásfoglalás.

Az biztos, hogy a mentális betegségekkel kapcsolatban van néhány terület, amit speciálisan kell kezelni, ilyen pl. a kényszergyógykezelés vagy a fekvőbeteg-intézményben való benntartás. Egyes országokban a betegek kötelezhetők a járóbeteg-rendelésen való részvételre is. Nálunk a szakmai kollégium most kezdett hozzá néhány protokoll átdolgozásához, frissítéséhez, ezek ajánlásokat fogalmaznak majd meg a szakma felé. Persze ez nem jár semmilyen jogkövetkezménnyel.

– Az MPT január végén tartott éves vándorgyűlésén a Tihanyi Bencés Apátság perjelje, Korzenszky Richárd tartotta a nyitó előadást, majd további tíz előadás hangzott el a transzcendencia témakörében. Divatos ma a pszichiátria területén spiritualitásról beszélni?

– A mai korszerű pszichiátriai felfogás azt mondja, hogy az ember bio-pszicho-szociális és spirituális lény.

– Ez nem marginális vélemény, hanem ez a korszerű felfogás?

– Igen. A pszichiátria az orvostudományok közül az egyetlen, amely az emberrel, mint egésszel foglalkozik, így nem maradhat ki a spiritualitás sem – tavaly a pszichiátriai világkongresszuson ezt egy külön szekció tárgyalta. A spiritualitás értelmezésében vannak viták, sokan a vallással azonosítják, holott nem erről van szó. A materiális léten túli dimenzió hozzá tartozik az emberhez.

– Ide köthető a pszichoszomatikus orvoslás is? A vándorgyűlésen egy szekció azzal foglalkozott, hogy „Hogyan lehet pszichoszomatikus orvoslás Magyarországon?”.

– Szerencsére a pszichoszomatika már sokkal inkább elfogadott. Én elkötelezett vagyok a pszichoszomatikus orvoslás mellett, de hadd tegyem hozzá, hogy ez a név inkább zavaró. Mert azt sugallja, hogy az embernek van egy lelke és van egy teste, holott holisztikus megközelítésre van szükség, és a pszichoszomatikus orvoslás valójában ilyen is.

– Ez a holisztika ugyanazt jelenti, hogy az embert bio-pszicho-szocio-spirituális egységnek tekintjük?

– Igen. De nem külön kell foglalkozni a testtel, a lélekkel, a szociális kapcsolatokkal vagy a spiritualitással, hiszen a páciensben egységben vannak, csak a tudományunk szedte őket szét a vizsgálhatóság kedvéért. A terápiában az egész ember vesz részt. Holisztikus megközelítésként a pszichoszomatika az elkövetkező időszak meghatározó iránya lehet.

– A pszichoszomatikus oktatás és praxis magyarországi bevezetésének témáját is körbejárták a vándorgyűlésen. Mint az absztraktban írták, a krónikus betegségekkel társuló pszichés problémák hatékony kezelése nélkül a legtöbbször nagyon nehéz hosszú távú sikereket elérni.

– Érdekes, hogy Németországban pl. van külön pszichoszomatikus orvoslás, de nem jól rendeződött el a pszichoszomatikus orvoslás és a pszichoterápia viszonya, ezek képviselői harcolnak egymással. Azonban szerintem leginkább a szomatikus orvoslásban fontos pszichoszomatikus szemlélet. Egy kardiológusnak nincs szüksége széles körű pszichoterápiás tudásra, elég, ha a kardiológiai betegségekkel együtt járó lelki tényezők kezelésére képes, ehhez pl. licencvizsgát lehetne bevezetni, vagy ilyen lehetne a gasztroenterológiai pszichoszomatika is. Nemcsak pszichoszomatikus, de szomatopszichés zavar is van, és a betegségtudat meghatározhatja az öndefiníciót – ezzel foglalkozni kell, bármilyen betegsége is van az illetőnek.

Az MPT próbálja megkeresni a társtársaságokat, felvenni velük a kapcsolatot. Tavaly decemberben a Hipertónia Társaság kongresszusán pl. csináltunk egy szimpóziumot, ahol a hipertónia és a pszichés zavarok együttjárása, a gyógyszerelés és a szexuális zavarok, alvászavarok volt a téma.

– A pszichoszomatikus szekció ismertetője szerint a legtöbb gyakorlati orvostudományi ágban egyre központibb helyet foglal el a beteg-együttműködés és a terápiahűség kérdése, mivel az elmúlt évtizedben kiderült: a hatékony kezelés akadályát a legtöbb esetben ezek hiányosságai jelentik. Mint megjegyzik: paradigmaváltásra van szükség a medicinában, és a pszichiátria e paradigmaváltás kulcsszakmája lehet.

– Míg a pszichoterápiában figyelünk a kapcsolat erősségére, és kifejezetten építjük azt, a szomatikus ellátásban nem nagyon figyelnek erre, márpedig a terápiahűség az orvos-beteg kapcsolatban dől el, és itt a lelki technikák nagyon sokat segíthetnek.

– A „Korlátok és lehetőségek ma Magyarországon a pszichiátriában” című szekcióban többek között arról beszéltek, lesznek-e nyertesei és vesztesei az elkövetkezendő időszak változásainak.

– Arra törekszünk, hogy a páciensek ne legyenek vesztesek. De úgy véljük, a szociális intézmények államosítása miatt nagyon valószínű, hogy leépítések lesznek. Ezekben az intézményekben 1400 pszichiátriai beteg van – kétharmaduk krónikus skizofrén –, akiknek nincs hova menniük. Több beteg kerülhet az utcára, mint az OPNI bezárása kapcsán.

– Kell-e félnünk a 2013 májusában megjelenő, a pszichiáterek bibliájának aposztrofált Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM) V. kiadásától?

– Szerintem nem. Kétségkívül növekedett benne a pszichiátriai diagnózisok száma, de ez már a DSM III.-nál elkezdődött, valamint erősödött az a fenomenológiai irányzat, amely a tünetek felől közelít a betegséghez, és nem foglalkozik etiológiával, belső folyamatokkal – ez a diagnózis szempontjából segít, ugyanakkor a terápia szempontjából kell egy másik típusú felkészültség is, amivel viszont a szakemberek rendelkeznek. A magyar pszichiáterek nagyon jól képzettek – nem véletlenül fogadják őket szívesen bárhol Európában.


Forrás: medicalonline.hu


Rokkant és fogyatékos: mindkét szó benne lesz az alaptörvényben

2013. február 26. | Admin

A rokkantság és a fogyatékosság kifejezés is szerepelni fog az alaptörvényben - közölte Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő kedden az MTI-vel.

A kormánypárti politikus elmondta, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter megkeresésére a Fidesz-frakció támogatja, hogy az alaptörvény szövegében mind a rokkantság, mind pedig a fogyatékosság szerepeljen, mert a két kategória nem fedi le egymást. Az erről szóló módosító indítványt az alkotmányügyi bizottság terjeszti a Ház elé.

Az alaptörvény jelenleg hatályos szövege úgy szól: Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

A parlament előtt fekvő alkotmánymódosítás az utóbbi mondatban a rokkantság szövegrészt fogyatékosságra módosította volna. Ezzel, mint arról beszámoltunk, csak a fogyatékosság esetén járt volna az alaptörvényben is garantált szociális biztonság, a törvényben meghatározott támogatás. Hiszen a megváltozott munkaképességű, rokkant emberek nagy része például nem minősül fogyatékosnak, így ha a rokkantság kicserélődne a fogyatékosság fogalmára, nekik már semmilyen ellátást nem garantálna az alaptörvény.

Szombaton a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) közleményben tiltakozott az ellen, hogy kikerülhet az alkotmányból a rokkantság fogalma. Ezzel ugyanis szerintük több százezer megváltozott munkaképességű ember ellátása kerülhetett volna veszélybe. A MEOSZ is azt kérte, hogy emeljék be az alkotmányba a fogyatékosság fogalmát, és tartsák meg a rokkantságét is, a kettő ugyanis sem a jogi szabályozásban, sem az ellátásokban nem fedi le egymást.

A Fidesz-frakció azonban végül úgy döntött, támogatja, hogy mindkét kifejezést rögzítse az alaptörvény.


Forrás: nol.hu


Halálra ítélve? Kikerülhet az Alaptörvényből a rokkantellátás

2013. február 24. | Admin

Több százezer megváltozott munkaképességű ember ellátása kerülhet veszélybe, ha az Országgyűlés megszavazza azt a módosítást, amelynek eredményeként az Alaptörvényből kikerülne a rokkantság fogalma, és helyette fogyatékosság esetén járna csupán törvényben meghatározott támogatás az állampolgároknak.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) arra kéri a kormánypártok képviselőit, hogy ne szűkítsék a szociális biztonság alanyainak körét, hanem bővítsék ki azt: emeljék be a XIX. cikkelybe a fogyatékosság fogalmát és tartsák meg a rokkantságét is, a kettő ugyanis sem a jogi szabályozás, sem az ellátások tekintetében nem fedi le egymást.

Az Alaptörvény XIX. cikkely (1) bekezdése kimondja: Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

A tavaly januártól eltörölt rokkantnyugdíj helyébe a táppénzszerű rokkantsági ellátás lépett, amelyet 40 százalékos vagy annál nagyobb mértékű egészségkárosodás esetén lehet megkapni, ami egy tágabb kört érint.

Fogyatékosság alapján csupán egy szűkebb csoportnak, a súlyosan fogyatékos embereknek jár egy minimális, hátránykompenzációs támogatás. A megváltozott munkaképességű, rokkant emberek nagy része nem minősül fogyatékosnak, így ha a rokkantság kicserélődne a fogyatékosság fogalmára, nekik már semmilyen ellátást nem garantálna az Alaptörvény.

Bár a módosítást a kormánypártok az indoklás szerint csupán kodifikációs pontosításnak szánják, a két szó kicserélése súlyos jogvesztést eredményezne és végképp kiszolgáltatott helyzetbe hozná mindazokat, akik több évtizednyi munka után, egy súlyos betegség következtében részben vagy egészben elveszítik a munkaképességüket.

A MEOSZ nem gondolja, hogy ez lenne a kormánypártok szándéka, már csak azért sem, mert ellentétes lenne a Nemzeti Hitvallással is, amely kimondja: "Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét". Az elesettek körébe vélhetően a súlyos betegségben szenvedő, önhibájukon kívül munkaképtelenné vált állampolgárok is beletartoznak, akik alanyai kell legyenek a szociális biztonsághoz való alapvető jognak.

Az Alaptörvény módosítására február 8-án nyújtottak be javaslatot a kormánypártok képviselői, ennek részletes vitája a jövő héten várható.


Forrás: stop.hu


Civilek elnöki vétót kérnek a Ptk. gondnoksági szabályai miatt

2013. február 18. | Admin

A TASZ több szempontból bírálta a polgári törvénkönyvet, a fogyatékos állampolgárok jogfosztása különösen aggályos

Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos személyeket képviselő szakmai és civil szervezet annak érdekében, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a 2013. február 11-én elfogadott Polgári törvénykönyvet. Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló „teljesen korlátozó gondnokság” jogintézményével.

A jogszabály a szervezetek álláspontja szerint ellentétes hazánk nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot.

Tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat. Az aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az Alaptörvény sérelméhez vezetnek.

A beadványt az alábbi szervezetek és magánszemélyek jegyzik: Autisták Országos Szövetsége, Down Alapítvány, Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, Lélek-Hang Egyesület, Mental Disability Advocacy Center, Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, Összhang Alapítvány a fogyatékossággal élő személyek társadalmi szerepvállalásáért, Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, Társaság a Szabadságjogokért, Andor Csaba, közgazdász-szociálpolitikus, önkéntes gondnok; Bugarszki Zsolt PhD, szociálpolitikus; Csató Zsuzsánna Katalin, fogyatékosságügyi szakértő; Gurbai Sándor, jogász; Jakab Nóra PhD, jogász; Kapronczay Stefánia, jogász; Katona Vanda, szociológus; Könczei György, ELTE BGGYK, egyetemi oktató; Sándor Anikó, gyógypedagógus; Vályi Réka PhD, szociálpolitikus.

Gurbai Sándor, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetője szerint „a teljesen korlátozó gondnokság Alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk”.

Verdes Tamás, a TASZ fogyatékosügyi programvezetője felhívta rá a figyelmet, hogy a TASZ számos okból kifogásolta a törvényt. „A gondnoksági reform ezek között az egyik legfontosabb emberi jogi kérdés ma. A cselekvőképesség korlátozása ugyanis gyakorta a kirekesztés és a fizikai elzárás eszköze: idős, fogyatékos és pszichiátriai beteg emberek tömegei esetében ezt a jogintézményt arra használják, hogy bentlakásos szociális intézménybe kényszerítsék őket akár akaratuk ellenére is.“

A TASZ számos egyéb okból is bírálta a Polgári törvénykönyvet, különösen a családjogi vonatkozások, a közpénzek átláthatóságának szabályozása, a szólásszabadságra tett lehetséges káros hatásai, illetve természetesen a gondnoksági szabályok miatt.


Forrás: tasz.hu


Ptk.: Áder vétóját kérik civil szervezetek

2013. február 18. | Admin

Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos embereket képviselő szakmai és civil szervezet azért, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a február 11-én elfogadott új polgári törvénykönyvet, mert szerintük az korlátozza a fogyatékos állampolgárok jogait - tájékoztatta a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) hétfőn az MTI-t.

Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló "teljesen korlátozó gondnokság" jogintézményével - olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.

Mint írták, a jogszabály ezért ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ-egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot.

A közlemény szerint tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat.

Az aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az alaptörvény sérelméhez vezetnek.

A beadványt - a többi között - az Autisták Országos Szövetsége, a Down Alapítvány, a Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, a Lélek-Hang Egyesület, a Mental Disability Advocacy Center (MDAC), a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, valamint a TASZ jegyzi.

A közleményben idézik az egyik aláírót, Gurbai Sándor jogászt, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetőjét, aki szerint "a teljesen korlátozó gondnokság alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk".


Forrás: atv.hu


HUNGARIAN CIVIL SOCIETY TURNS TO THE PRESIDENT ASKING HIM NOT TO SIGN THE NEW CIVIL CODE

2013. február 18. | Admin

Today, civil society organisations and experts from the field of disability rights sent a submission (available only in Hungarian) to the President of Hungary asking him not to sign the new Civil Code into law but send it to the Constitutional Court for constitutional review.

On 11 February 2013 the Hungarian Parliament adopted the new Civil Code which contains provisions that allow for “full restriction of legal capacity”, which is equivalent to plenary guardianship. Once a person is placed under this type of guardianship in Hungary, s/he will be automatically deprived of several rights including the right to marriage and family life, to decide where to live, to access to justice, to freedom of association, among others.

Hungary was the first European country to ratify the CRPD. However, currently there are almost 60,000 adults with disabilities in Hungary who are deprived of legal capacity, from which almost 34,000 persons are placed under plenary guardianship.

The new law specifically contradicts the statements made by the CRPD Committee in September 2012 in response to the Hungarian state report. The CRPD Committee was “concerned about the possibility of maintaining a modified regime of substitute decision-making in the drafting of the new Civil Code.” The Committee went further and recommended that the Hungarian Government “use effectively the current review process of its Civil Code and related laws to take immediate steps to derogate guardianship in order to move from substitute decision-making to supported decision-making which respects the person’s autonomy, will and preferences and is in full conformity with article 12 of the Convention, including with respect to the individual's right, in his/her own capacity, to give and withdraw informed consent for medical treatment, to access justice, to vote, to marry, to work, and to choose a place of residence.” (CRPD/C/HUN/CO/1, paras 25-26.)

Signatories to the submission point out that the new Civil Code follows neither the CRPD nor the Fundamental law of Hungary, according to which “Hungary shall ensure harmony between international law and Hungarian law in order to fulfil its obligations under international law“(Article Q para 2). A law that permits the “full restriction of legal capacity” violates not only the “pacta sunt servanda” principle of the Fundamental law of Hungary but other provisions as well including the right to human dignity.

MDAC needs further support to fight social exclusion in Hungary and elsewhere. Your donation is crucial. With your help, MDAC will provide the best impact for people with disabilities, where your money is needed the most and where your investment will work the hardest. The change which you can help create is long-lasting and will ultimately prevent many more people being subject to abuses in the future.


Forrás: mdac.info


Civil szervezetek vétót várnak

2013. február 18. | Admin

Több civil szervezet úgy látja: az elfogadott Ptk. korlátozza a fogyatékosok jogait, ezért kérik az államfőt, hogy ne írja alá a jogszabályt.

Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos embereket képviselő szakmai és civil szervezet azért, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a február 11-én elfogadott új polgári törvénykönyvet, mert szerintük az korlátozza a fogyatékos állampolgárok jogait - közölte a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) hétfőn. Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló "teljesen korlátozó gondnokság" jogintézményével - olvasható a TASZ közleményében.

A civilek szerint a jogszabály ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ-egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot. A közlemény leszögezi: tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat.

Az elnökhöz intézett levelet aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az alaptörvény sérelméhez vezetnek.

A beadványt - többek között - az Autisták Országos Szövetsége, a Down Alapítvány, a Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, a Lélek-Hang Egyesület, a Mental Disability Advocacy Center (MDAC), a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, valamint a TASZ jegyzi.

A közleményben idézik az egyik aláírót, Gurbai Sándor jogászt, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetőjét, aki szerint "a teljesen korlátozó gondnokság alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk".


Forrás: magyarhirlap.hu


Felfüggesztett a speciális intézmény vezetőjének

2013. január 25. | Admin

Felfüggesztett börtönre ítélték a "dühöngőt" kialakíttató kecskeméti igazgatónőt.

Két év, három év próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte a Kecskeméti Törvényszék pénteken Kimpián Ildikót, aki a vád szerint egy kecskeméti speciális gyermekintézmény igazgatójaként "dühöngőszobát" alakíttatott ki gyerekek számára. Az ítélet jogerős.

A törvényszék ezzel súlyosbította a Kecskeméti Városi Bíróság (ma Kecskeméti Járásbíróság) által tavaly márciusban személyi szabadság megsértéséért kiszabott másfél éves, szintén felfüggesztett börtönbüntetést.

A másodfokú bíróság mellékbüntetésként 500 ezer forint pénzbírságot szabott ki a vádlottra, és öt évre eltiltotta minden olyan foglalkozástól, amelyhez felsőfokú szociális végzettség kell. Szörényi Mariann tanácsvezető bíró a tárgyaláson hangsúlyozta: a törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg a tényállást. Eszerint a Kimpián Ildikó vezette speciális intézményben elhelyezett állami gondozott gyerekek közül összesen huszonkét gyermeket és fiatal felnőttet korlátoztak személyi szabadságában azzal, hogy 2007 novembere és 2010 januárja között esetenként "dühöngőszobába" zárták őket.

A helyiséget - tanúk és vádlottak vallomása szerint - az igazgatónő utasítására alakították ki, ő engedélyezte a használatát. A bezárt gyerekeket kamerával figyelték, a "dühöngőt" több alkalommal büntetési céllal használták.

Az egykori igazgató, akinek munkaviszonya 2011 augusztusában felmondással szűnt meg, korábban a bíróság előtt is elismerte: bezártak gyerekeket az általa - külföldi minta alapján - kialakíttatott szobába, de csak akkor, ha más módon nem lehetett megnyugtatni az ön- és közveszélyes állapotba került gondozottakat.

A bíró megemlítette: volt gyermek, akit öt napig tartottak bezárva, más csak kenyeret és vizet kapott az elzárás alatt. Szörényi Mariann rámutatott: ilyen szobát a törvény alapján nem lehetett volna az intézményben létrehozni, a gyerekek pedig, miként azt az elsőfokú bíróság is megállapította, nem voltak ön- és közveszélyes állapotban.

A bíró ugyanakkor arra is kitért: országszerte hiányos a gyermekpszichiátriai ellátás, a kecskeméti gyerekeket Szegeden tudták csak ellátni. Előfordult, hogy a speciális gyermekintézmény pszichiátere személyesen nem jelent meg az otthonban, hanem telefonon mondta el a kémiai kényszerzubbonyként jellemzett gyógyszeres kezelést – jegyezte meg.

A per első fokon Kimpián Ildikó és 27 társa – az intézmény akkori dolgozói - ellen indult, az akkori városi bíróság tavaly márciusban hét embert felmentett a vádak alól, hét vádlottat pedig jogerősen pénzbüntetésre ítélt, illetve megrovásban részesített.

A törvényszék további három vádlottat jogerősen 5 és 10 hónap közötti, felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, hét embert 60 ezer és 225 ezer forint közötti pénzbüntetéssel sújtott, hárman megrovásban részesültek.


Forrás: MTI


Beteg verte agyon a beteget a szentesi pszichiátrián - itt az ítélet

2013. január 15. | Admin

Jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtották az alkohol- és drogfüggő férfit, aki egy éjszaka agyonverte agyvérzéses betegtársát. Az idős, védekezésre képtelen férfit a vádlott legalább ötször arcul ütötte. Arccsontjai eltörtek, vérét belélegezte - ebbe halt bele.

Jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtotta a Szegedi Ítélőtábla kedden azt a férfit, aki 2012. február 5-én olyan súlyosan bántalmazta a szentesi kórház pszichiátriáján egy idős, magatehetetlen betegtársát, hogy a sértett néhány órával később életét vesztette.

A jelenleg 36 esztendős vádlottat 1997 óta alkohol- és drogfüggősége miatt kialakult agresszivitása és más tünetei miatt többször kezelték pszichiátrián. 2012 elején Szentesen egy lakókocsiban húzta meg magát, január 30-án innen vitték be önveszélyes viselkedése miatt a helyi kórház pszichiátriájára.

A férfi egy kórterembe került a későbbi sértettel, egy agyvérzése miatt mozgásképtelen, idős férfival, aki éjszakánként gyakran ordibált, hangoskodott. A vádlott, aki emiatt nem tudott aludni, február 5-én hajnali két óra körül odament betegtársa ágyához és – az orvosszakértői vélemény szerint legalább ötször – ököllel arcon ütötte a védekezésre képtelen sértettet. A férfi egyik vallomásában úgy fogalmazott: "nem bírtam ki, hogy ne üssem meg".

A másodfokú tárgyaláson - ahova kéz és lábbilincsben vezették elő a vádlottat - azonban már azt mondta, nem emlékszik arra, hogy bántotta volna az idős férfit.

A bántalmazás következtében a sértettnek eltörött az arc-, az állkapocs- és orrcsontja, és jelentős mennyiségű vért vesztett. Az ápolók a történtek után rögtön elkezdték a férfi ellátását, a páciens azonban néhány óra múlva elhunyt. Halálát a vérveszteség mellett vérbelehelés, fulladás okozta.

A vádlott az elmeorvos-szakértő véleménye szerint betegsége miatt közepes mértékben korlátozott, hogy felismerje tette társadalomra veszélyességét.

A táblabíróság halált okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a férfit, és jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtotta a vádlottat. Az ítélőtábla döntésével enyhítette a Szegedi Törvényszék által első fokon kiszabott hat és fél éves büntetést. Harangozó Attila tanácsvezető bíró az indoklás során kifejtette, a törvényszék ítélete - tekintettel többek között a vádlott betegségére - eltúlzottan súlyos volt.


Forrás: hvg.hu


Borderline és stigmatizáció - Interjú dr. Ratkóczi Évával

2013. január 10. | Admin

Egy eset kapcsán nemrégiben tiltakozó közleményt adott ki az Antistigma Egyesület, mely a hazai médiamegjelenésekben figyeli a mentális és pszichiátriai betegségekrôl közvetített képet. Dr. Ratkóczi Éva személyközpontú és kognitív viselkedésterápiás kiképzô pszichoterapeutát kérdeztük a borderline személyiségzavar megjelenítésének jellemzôirôl.

– Nemrégiben egy szörnyû családirtás kapcsán is fölmerült a stigmatizáció problémája. Egy szakember, feltételezések alapján eléggé riasztó információkat közvetített a borderline személyiségzavarral élôk viselkedésérôl és gyógyulási kilátásairól. Mennyire jellemzô ez a fajta torzító és elnagyolt megközelítés a hazai médiára?

– Sajnos, elég jellemzô. Szinte minden riasztó bûntettnél felvetik a pszichiátriai betegség lehetôségét, sôt valószínûségét. Mi több – miként a fenti ügy esetében is –, akadnak szakértôk is, akik minden szakmai és etikai szabályt felrúgva képesek teljes bizonyossággal állítani, hogy az elkövetô pszichiátriai beteg; akár pontos diagnózist is megállapítanak így látatlanban, sôt jó részletesen el is magyarázzák, pontosan le is vezetik, miként következett a cselekmény egyenesen a betegség tüneteibôl.

– A borderline viszonylag késôn leírt tünetegyüttes. Egyes vélemények szerint például József Attila is ebben szenvedett. Megfogalmazhatók néhány szóban ennek jellegzetességei? Ténylegesen milyen perspektívájuk van az ebben szenvedô személyeknek?

– „Borderline személyiségzavarról”, vagy más néven „érzelmileg labilis személyiségzavarról” beszélünk, ami önmagában nem betegség, hanem egy személyiségfejlôdési zavar. Más kérdés, hogy lelki problémáikból, gyakori és intenzív belsô feszültségeikbôl adódóan könnyebben alakulnak ki náluk klinikai tünetek, például szorongásos zavarok, pánikrosszullétek, evészavarok, kényszeres tünetek, depressziós állapotok, hajlamosabbak alkohol-, drogfüggôségre – de ezek a másodlagos zavarok nem tartoznak hozzá a személyiségzavarhoz. Egy átlagostól eltérô személyiségtípusról van szó, amelyre jellemzôek a szélsôséges, könnyen változó érzelmi állapotok, a fokozott érzékenység a frusztrációkra és sérelmekre, az érzelemszabályozás és feszültségtûrés gyengesége. Önértékelésük alapvetôen negatív, nincs önbizalmuk, gyakran érzik rossznak, értéktelennek magukat, de néha túlkompenzálnak és az ellenkezô végletbe csúsznak, amikor azt hiszik, mindenre képesek. Gyakran küzdenek identitásproblémákkal, bizonytalanok lehetnek céljaikban, érdeklôdésükben. Szélsôségesen élik meg az eseményeket, szélsôségesen ítélik meg a velük kapcsolatba kerülô személyeket is; vagy idealizálják, vagy leminôsítik ôket, vagy teljesen jónak, tökéletesnek és végtelenül segítôkésznek, vagy rossznak, értéktelennek, ellenségesnek élik meg ôket. Egyik legfôbb jellemzôjük a feketefehér látásmód. Nagyon fontosak számukra a kötôdési kapcsolatok, de megtartani azokat nehezen tudják, kapcsolataik éppen az ô szélsôséges érzelmi reakcióik miatt nagyon konfliktusosak és labilisak. Viszont ez a személyiségzavar egy nagyon széles kategória, sokféle változata és súlyossági foka lehetséges. Vannak az érintettek között olyanok, akik átlagos körülmények között, és érzelmileg kevéssé fontos helyzetekben egészen jól alkalmazkodnak, és a problémák csak az érzelmileg fontos intim kapcsolatokban és a váratlan stresszhelyzetekben jelennek meg. Ez az enyhébb változat már közel áll a normálszemélyiséghez, hiszen ilyen helyzetekben mindannyian erôteljesebben és szélsôségesebben reagálunk. Nagyon fontos egyébként is leszögezni, hogy általában nincs éles határ sem a normál- és kóros személyiség, sem a normál- és kóros lelki mûködésmódok, sem a lelkileg egészséges állapot és a betegségek között. Alig van olyan pszichiátriai tünet, amelynek enyhébb változata ne fordulhatna elô bizonyos körülmények között bármelyikünkkel. Szeretik az emberek a pszichiátriai betegeket valami egészen másnak, önmaguktól alapvetôen különbözônek képzelni, pedig ez nincs így. Éppen ez a feltételezett különbözôség ad alapot a betegektôl való félelemre, a leminôsítésükre, kirekesztésükre és stigmatizálásukra. Ezért lenne hihetetlenül fontos, hogy a média segítsen ellensúlyozni és a realitás felé terelni ezt a hamis képet, és ezért hihetetlenül ártalmas és felelôtlen dolog ennek a hamis, elôítéletes képnek a megerôsítése.

– Az Antistigma Egyesület közleményében olvasható, hogy a pszichiátriai betegek nagyobb valószínûséggel válnak bûncselekmények áldozataivá, mint elkövetôkké; közöttük nem több az agresszív bûnözô, mint az a lakossági arányukból következne; az életellenes bûncselekményt elkövetô pszichiátriai betegek tettei mögött sem a betegség az egyetlen magyarázó tényezô. Mennyire közismertek ön szerint ezek a tények a hazai lakosság körében?

– Úgy gondolom, semennyire sem közismertek, mint ahogy a fenti adatok, a normál és kóros lelki mûködés, az egészség és betegség közötti fokozatos átmenet és elhatárolhatatlanság ténye sem. Az, hogy „nem több”, egy finomított és pontatlan fogalmazás volt tôlem, mert valójában kevesebb az agresszív bûnözô a pszichiátriai betegek között, mint a lakossági arányukból következne. Egyedül az antiszociális személyiségzavarban (vagy régi nevén pszichopátiában) szenvedôk között magasabb a bûnözési arány, mert ez a személyiség képtelen az empátiára és nem hatnak rá a büntetô visszajelzések. Õk viszont csak igen kis részét teszik ki a lelki zavarral, illetve mentális betegséggel élôknek. Hatalmas tehát a média felelôssége abban, hogy ezzel kapcsolatban milyen információkat, nézeteket és attitûdöket közvetít. Jobb lenne, hogy a pszichiátriai betegekkel való ijesztgetés helyett a mentálhigiénés kultúra fejlesztésérôl, a megelôzés fontosságáról és a hatékonyabb – nemcsak gyógyszerfelírásra szorítkozó – pszichiátriai ellátó rendszer kiépítésének szükségességérôl beszélnének. Ez a rendszer és ez a szemlélet nem izolálni, kirekeszteni, kórházba zárni akarja, hanem a családban, a lakó- és munkahelyi közösségeiben és egyéb emberi kapcsolatrendszerekben megtartva igyekszik kezelni a mentális betegséggel élô személyeket; nemcsak gyógyszerekkel, hanem komplex pszichoszociális segítségnyújtással; nemcsak a betegséget, hanem az egész embert kezeli; nem izoláltan, hanem környezeti kapcsolatait figyelembe véve, sôt adott esetben bevonva, illetve nekik is segítséget nyújtva. A megelôzés részben az enyhébb lelki problémákkal küzdô, kapcsolati, életvezetési nehézségekkel, krízis- és stresszhelyzetekkel küzdô személyek idejekorán való pszichoterápiás vagy pszichoszocális megsegítését jelentené, részben a lelki egészségfejlesztés elterjesztését és az egészséges személyiségfejlôdés hatékonyabb elôsegítését például az oktató-nevelési rendszerekben, a sport területén és a fiatalokat alkalmazó munkahelyeken. Ezek a változások lennének azok, amelyek tovább csökkentenék a pszichiátriai betegek részérôl, ha ritkán is, de azért persze elôforduló erôszakos cselekményeket is, és javítanák az úgynevezett normállakosság pszichológiai kultúráját, lelki érettségét, felelôsségérzetét, konfliktuskezelô képességét is, ami ugyancsak javítana a bûnözési statisztikákon.

– Gyakran elôfordul, hogy egy-egy riport elôítéleteket gerjeszt, indokolatlan félelmet és gyanakvást kelt a lakosságban, az e zavarral élôk szûkebb környezetében, az érintetteknek pedig azt sugallja, hogy nincs remény a gyógyulásra. Mit tehet a szakma ez ellen? Kap elég nyilvánosságot a másféle szemlélet is?

– Minden bizonnyal többet tehetne a szakma. Szükség lenne egy tudatos együttmûködésre, összefogásra a jó szándékú médiaszakemberek és a változást szorgalmazó szakmai szervezetek, illetve szakemberek között.

– Mi az a Citrom díj? Ki kapta a 2011-es díjat?

– A Citrom díjat, az Antistigma Egyesület ítéli oda demokratikus szavazással a legstigmatizálóbb médiaközlésnek. Úgy tudom, 2011-ben az elsô díj jelöltje olyan durva fenyegetésekkel támadta az egyesületet, hogy elállt a jelölt nevének a közzétételétôl. Az Antistigma Egyesület egy pozitív díjat is alapított, a leginkább stigmatizációcsökkentô médiaközlés szerzôje számára. Ezt a díjat Babarczy Eszter nyerte el.


Forrás: elitmed.hu


"Előre hozott öregségi nyugdíj"

2012. december 13. | Admin

Huszonöt évig vezette a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályát, most felmondtak neki. Úgy tűnik, nemkívánatos személy lett a Lehel úton, mert bár orvoshiány van, arra kérték, hogy hét hónapos felmondási ideje alatt is csak a fizetéséért menjen a kórházba.

Magyar Narancs: Meglepődött, hogy elküldték?

Funk Sándor: Az augusztusban kinevezett új igazgatótól, a szintén pszichiáter Németh Attilától már a hivatalba lépése előtt megkérdeztem, hogy ki akar-e rúgni, mire azt mondta, hogy természetesen nem, de azért beszéljünk előtte. Van annyi rutinom, hogy a beszélgetés után egyből új munkahely után néztem. A következő beszélgetésre augusztus 14-én került sor, s az igazgató úr ekkor azt mondta, hogy 65 éves koromig itt maradhatok, vagyis 2013. március 30-ig. Ezzel az információval mentem ki a szobájából, de pár nappal később az egyik tisztviselőnő közölte velem, hogy augusztus elseje óta felmondás alatt vagyok.

MN: Erről nem beszélt Németh Attilával?

FS: Nem került szóba, amikor pedig megint beszéltünk - telefonon hívott, kérdeztem, hogy is van ez -, már azt mondta, ha nem írom alá visszamenőlegesen ezt a felmondási papírt, akkor szó sem lehet róla, hogy visszaalkalmazzon távozásom után. Noha nyilvánvalóan törvénytelen volt az eljárás, a békesség kedvéért azt mondtam, rendben, aláírom. Csakhogy a papíron az állt, hogy a felmondásom oka az "előre hozott öregségi nyugdíjazás", ami szintén abszurd, ugyanis a nyugdíj vagy előre hozott, vagy öregségi. Németh Attila ezután mindenért elnézést kért, az adminisztrátorokat tette felelőssé, és azt mondta, hogy nemsokára megkapom az "igazi" papírt, majd elküldött szabadságra. Talán még soha nem voltam ilyen hosszú ideig szabadságon, de amikor visszamentem, még nem volt kész az új felmondás. Akkor az ügyvédem tárgyalt az igazgatóval, aki erre visszahelyezett az eredeti státuszomba. De rá egy hétre megint kirúgott. Az ügyvédjén meg egy adminisztrátoron keresztül közölte, hogy felmentett a munkavégzés alól is - azonnal.

MN: Ön már az elején sejtette, hogy kirúgják. Miért gondolta ezt?

FS.: Hallottam. Egyébként nem volt biztos - de a telefon után már kilencven százalékra tettem az esélyét.

MN: Mivel magyarázza, hogy az új igazgató mindenáron meg akart szabadulni öntől?

FS: Csak sejtéseim vannak. Valószínűleg nem szeretné, hogy zavarjam a köreit, különben pedig jól lehet velem példát statuálni. Elég régóta itt vagyok, és ha engem ilyen simán ki lehet rúgni, akkor mindenki veszélyben érezheti magát.

MN: Milyen köröket zavarna?

FS: Az új igazgató és még néhány pszichiáter ambíciója, hogy újra kell teremteni a Lipótot valahol Budapesten. Tudomásom szerint a Merényi Gusztáv Kórházat (ami jelenleg az egyesült Szent István és Szent László Kórház része) szemelték ki erre a célra, a Nyírő - lévén önálló, kerületi közkórház - nem került szóba. Ám most, hogy Németh Attila megkapta a Nyírőt, nem is rejti véka alá, hogy az új Lipótmezőt itt szeretné megteremteni. A pályázata nem volt nyilvános, ám két hónappal ezelőtt megismerhettük a koncepciót, ami egyértelműen erre utal. A belgyógyászati osztályokkal egyáltalán nem számol, és meg akarja szüntetni a kórház területén működő - legnagyobb - magánklinikával kötött bérleti viszonyt is. Helyettük speciális pszichiátriai és neurológiai osztályokat, szakambulanciákat szeretne létrehozni, illetve egy nagy, országos intézményt. A koncepcióval nem lenne baj, de kalkulációt már nem mellékelt hozzá. Úgy vélem, jelenleg az átalakítás egyetlen könnyen végrehajtható eleme zajlik, a jelenlegi rendszer ellehetetlenítése, vagyis a rombolás. Csakhogy tudomásom szerint az ezt követő építkezésnek a minimális feltételei sincsenek meg.

MN: Az addiktológiai osztály miért nem fér bele ebbe a koncepcióba?

FS: Belefér, de úgy tűnik, nélkülem. Az új igazgató a Minnesota-programot, vagyis az anonim alkoholista (AA) vonalat tartaná üdvösnek, amivel nincs baj, egy gyönyörűen kidolgozott pszichoterápiás metodika, csak teljesen irreális a magyar viszonyok között. Ahhoz ugyanis egy rendkívül kiterjedt AA-halózatnak kellene lennie, de ilyen nincs.

MN: De van egy sor sikeres kezdeményezés.

FS: Kevés van, és nem ez a jellemző. Az amerikaiakkal ellentétben mi alapvetően bizalmatlanok, szófukarok vagyunk, s úgy gondoljuk, hogy a belső titkok, a pszichés háttérélmények nem tartoznak másra. Tény, hogy Magyarországon is egyre sikeresebb a csoportterápiás szemlélet, de a körülmények miatt a régi metódus a hatékonyabb. Nincs elég orvos, kevés idő jut egy betegre, gyorsabb eljárásokat kell alkalmazni.

MN: Miért?

FS: Amikor az osztályra kerültem, az volt az elvem, és ezt mindvégig megtartottam, hogy aki kezelésre szorul, azt kezelni kell. Tehát semmilyen ürüggyel, semmilyen módon nem küldhetünk el beteget, ha kórházi kezelésre szorul. Nagyon büszke vagyok arra, hogy huszonöt évig ez így működött.

MN: Az ön távozásával másképp fog?

FS: Nem tudom. De az új igazgató jelezte, hogy ezentúl csak motivált drogbeteget lehet felvenni. Csakhogy ilyen beteg nincs. Egy drogos negyedóráig motivált, érkezése teljesen kiszámíthatatlan: nem törődik előjegyzésekkel, várólistákkal. De azonnal fel kell venni, pontosan akkor, amikor jön, és nem öt perccel később. Vagyis nálunk elég speciális szempontok vannak. Ehhez kellett a huszonöt év tapasztalat, mire megtanultuk. Most sem tanítja senki, a tankönyvekben ilyen dolgokról nem esik szó. Mondok egy példát: a nővér talál valamilyen drogot az egyik betegnél. Elvenni nem lehet, mert ez az ő tulajdona. Még akkor sem, ha tilos a birtoklása. Ha elszedjük, a drogosetikett szerint akár meg is ölhet, mivel az anyag nem akármi, vagyontárgynak számít. Ha viszont nála hagyom, használni is fogja, hiszen mit törődik ő azzal, hogy épp azért van itt, hogy ne használja. Persze ki is rúghatom, de ez ellentétes az elveimmel. A megoldás az, hogy összehívom a csoportot, és megkérdezem, kié a drog? Ha jelentkezik a tulajdonos, hogy vissza akarja kapni, akkor visszakapja - a Lehel úton, mint elbocsátott beteg. De ha maradni akar, akkor neki kell a szemünk láttára lehúzni a vécén. Ha viszont nem jelentkezik senki, én semmisítem meg az anyagot mindenki előtt, hiszen nem volt gazdája. Nos, ez az, amit nem tanítanak az egyetemen. Nem akarom magam nélkülözhetetlennek beállítani, de a jelenlegi körülmények között érthetetlen, miért nem engedik, hogy az eddigi munkámat végezzem.

MN: Ön nélkül nem megy?

FS: Az addiktológiai osztályon nincsenek meg a minimális feltételek sem. Hét státusz van az osztályon, előírás szerint az osztályvezető főorvosnak pszichiáter-addiktológusnak kell lennie. A helyettesem neurológus-addiktológus. Rajta kívül még négy orvos van, egyikük üzemorvos-addiktológus, a másik neurológus, illetve két rezidens, akik nem akarnak az osztályon maradni. A rutinmunkát elvégzik, de jelen pillanatban nincs olyan kolléga nemcsak az osztályon, de a kórházon belül sem, aki alkalmas lenne az osztály vezetésére. Úgy tudom, hogy a kinevezett helyettesem tíz évig nem dolgozott kórházi osztályon. Pedig az igazgató úr mondhatta volna azt is, hogy dolgozd le a fél évet, amíg a fizetésed kapod, addig ideküldöm az utódodat, hogy megoszd vele a műhelytitkokat.

MN: Nemrégiben készült el a kormány drogjelentése, amely szerint a jelenlegi drogpolitika a legjobb úton halad.

FS: Ez nem sikertörténet, hanem rémálom. A droghasználat kriminalizálásáról bebizonyosodott, hogy hatástalan. Úgy tudom, a középkorban úgy büntették a dohányzást, hogy a pipa szárát átszúrták a "fogyasztó" pofalemezén. Elérték vele a célt, megszűnt a dohányzás? Ma ugyanez a helyzet a drogokkal - azt gondolom, hogy a fogyasztót nem kellene büntetni, ha pedig az állam ezt valamilyen módon szankcionálni akarja, akkor másként közelítsen a témához. Belátom, hogy korlátozottak a lehetőségek, de a kábítószerek fogyasztása ettől nem csökken. Ebből a büntetőszemléletből nem lehet kiindulni, már csak azért sem, mert közben ott van az alkohol mérhetetlen elfogadottsága, a társadalom képmutatása, hogy az ivászat egészen addig elfogadott, amíg nem okoz látványos botrányt. Közben 600 ezer és egymillió közé teszik az alkohol által veszélyeztetettek számát, s évente mintegy 30 ezer ember hal meg közvetve vagy közvetlenül az alkohol miatt. A nálunk kezeltek 90 százaléka alkoholista, de országos szinten a belgyógyászati és pszichiátriai betegek 30-40 százaléka alkoholos eredetű probléma miatt kerül kórházba.

MN: Miért hallgatnak erről a pszichiáterek?

FS: Teljesen igaza van, hogy erre jobban fel kéne hívni a figyelmet. Viszont amikor azt látom, hogy az alkohol fogyasztását az állam preferálja, úgy érzem, nagyon nagy baj van. Csakhogy hiába beszélünk a témáról, a társadalom egyszerűen nem veszi komolyan, ráadásul a pszichiátertársadalom is különféle érdekek mentén működik.

MN: Nyugdíjba megy?

FS: Eszemben sincs. Kaptam ajánlatokat pszichiátriai osztály vezetésére, sőt egy kórházban nyíló addiktológiai osztályéra is, de amíg tart a felmondási időm, addig papíron a Nyírőben dolgozom. Fél évig, teljes fizetéssel.


Forrás: magyarnarancs.hu


Rokkantnyugdíj: nem vált be az új rendszer

2012. október 17. | Admin

A kormány 2012-től alapvetően átalakította a rokkantnyugdíj rendszerét arra hivatkozva, hogy a korábbi mechanizmus nem ösztönözte az érintetteket a munkavállalásra, a nyílt munkaerőpiacra való visszatérésre. A Policy Agenda elemzésében azt vizsgálta, hogy milyen ütemben halad a változás, hoz-e és mekkora megtakarítást a költségvetés számára.

Korábbi elemzéseinkben már bemutattuk, hogy a módosítások valójában nem a korábbi rendszer filozófiájának megváltoztatására irányultak, hanem egy drasztikus jogi státusz változtatásra, amit az érintetteknek egy gyorsított ütemű átvizsgálásával terveztek megalapozni, megmagyarázni.

A rokkantnyugdíj rendszerének első, 2008-as reformja óta azok a megváltozott munkaképességűek, akik segítséggel visszavezethetők voltak a munkaerőpiacra, rehabilitációs járadékot kaptak. E járadék a pénzbeli támogatás mellett már a reintegrációhoz kapcsolódó szolgáltatásokat is tartalmazott. Esetükben az volt a cél, hogy állami segítséggel előbb védett munkahelyhez, majd a felkészülést követően normál, nyílt munkaerőpiaci álláshoz juthassanak.

A 2012 évtől életbe lépő változások, bár megtartották ezt a karakterét a rendszernek, ugyanakkor elvették a jogi garanciákat a támogatás mögül. Azaz, aki korábban rokkantnyugdíjasnak számított, ma már egyfajta segélyt kap, amely alapjogi garanciáit tekintve elvált a rendes nyugdíjtól. Ezáltal könnyebb politikai értelemben megoldani, hogy az összeg ne emelkedjen, illetve az időskori nyugdíj szempontjából sem biztosít jogszerző időt az érintetteknek. Ez a változtatás eddig mintegy 320 ezer fő életére volt hatással.

A változtatás pénzügyi része azokat érintette leginkább, akiket az állam egészségi állapotuk miatt rehabilitálhatónak nyilvánított. Őket is két csoportra osztja, és ez alapján differenciál az ellátásukban. A kisebb egészségi károsodással élők ez évben 27.900-37.200 forint közötti havi ellátást kaphatnak, míg a rosszabb helyzetben lévők számára 37.200-46.500 forint közötti összegben állapítják meg a rehabilitációs ellátást. Ez lényegesen alacsonyabb, mint a korábbi, átlag 70 ezer forintos rehabilitációs járadék volt.

Lelassult a végrehajtás

A kormány másik ígérete az volt, hogy szakértői bizottságok soron kívül megvizsgálják az egészségkárosodásuk miatt támogatásban részesülőket. Azokat kivéve, akiknek még 5 évük van hátra az öregségi nyugdíjukig, illetve az egészségkárosodásuk mértéke olyan fokú, hogy akár már önálló életvitelre sem képesek. Ezt a számításaink szerint kb. 200 ezer fős létszámot abból a szempontból tekintik át, hogy közülük kiket lehet rehabilitációs ellátásban részesíteni.

Az elképzelés, illetve a rendelkezés végrehajtása során azonban vagy a kabinet politikai bátorsága fogyott el, vagy a végrehajtási képessége volt gyenge, mert ezen a területen a vártnál jóval lassabb ütemben halad az érintettek felülvizsgálata. Amíg 2010-ben még 92 ezer felülvizsgálatot végeztek el, addig az idei év első nyolc hónap adatai alapján kb. 50 ezer fő áttekintésére lehet 2012-ben számítani. Ebben az ütemben akár négy évig is eltarthat az összes érintett felülvizsgálata.

Nem lesz megtakarítás idén

A felülvizsgáltak közül az eddigi adatok alapján 11%-uk veszíti el juttatását, 28%-ukat javasolták rehabilitációra, azaz nem rokkantási ellátást kapnak, hanem egy jóval alacsonyabb ellátást. Ha a rendszer ezt a tendenciát tartja, akkor a tavaly év végi létszámból a teljes kör átvizsgálása után kb. 20 ezer főt kizárnak a támogatási rendszerből, míg kb. 55 ezer fő kerülhet valamilyen rehabilitációs ellátási körbe. Ez mindképpen alacsonyabb az eredeti kormányzati tervnél. Mindeközben természetesen - ha csökkenő ütemben is, de - sokan jelentkeznek új igénylőként (2011-ben kb. 58 ezren, 2012-ben várhatóan 35-40 ezren), akik jelentős részét valamilyen ellátásban azért kell részesíteni (idei adatok alapján kb. 24%-ukat elutasítják, 26%-uknak rehabilitációs ellátást adnak, és mintegy 50%-uk rokkantsági ellátásban részesül).

A lassú végrehajtásnak van konkrét költségvetési következménye is. A kormány a 2011 tavaszán benyújtott Széll Kálmán Tervben és az ez alapján készült Konvergencia Programban még 93 milliárd forintos megtakarítást tervezett a rokkantnyugdíj rendszerének átalakításával.

Már a 2012-es költségvetés tervezésekor is látszott, hogy a kabinet sem hiszi el ezt a mértékű forráskivonást, és az akkori számításaink szerint inkább 19 milliárd forinttal terveztek csak alacsonyabb kiadást. Ugyanakkor a költségvetés augusztus végi adatai alapján azt látjuk, hogy várhatóan túllépik az erre a jogcíme megszabott 342 milliárd forintos keretet, akár 10-15 milliárd forinttal is. Költségvetési értelemben tehát 2012-ben minimális a rendszer átalakításának egyenlege a tavalyi évhez képest, miközben a kormány jogos és erős támadásokkal néz szembe a korábbi szisztéma drasztikus átalakítása miatt.


Forrás: atv.hu


Embertelen körülmények egy budapesti betegotthonban, egy fiú meghalt

2012. október 15. | Admin

Egy húszéves autista fiú még tavaly életét vesztette egy budapesti intézetben. A szülők a pszichiátriai szerek mellékhatásait okolják. A fiú édesapja, Gregor Károly azt állítja, rendszeres bántalmazták is fiát az intézményben. A budafoki komplexum mellett lakók is megerősítették, hogy többször előfordult: a gondozók megverték a betegeket.

Az elhunyt fiú, Gregor Zoltán szülei már idősek, ezért úgy gondolták, fiuknak jobban gondját tudják viselni egy erre szakosodott intézményben. Egy budafoki intézetben helyezték el Zoltánt. A fiú állapota az után kezdett romlani, hogy erős gyógyszerekkel kezdték kezelni.

„Nagyon súlyos gyógyszer-mellékhatások jelentkeztek, az összes, ami csak létezik a mellékhatás tanulmányban az mind, és nagyon súlyos formában. Gyakori bevizelés, ömlött a nyála, nagyon sokszor volt neki alsó légúti fertőzése” – mondta az ATV-nek Gregor Károly, az elhunyt fiú édesapja.

A problémákat többször jelezték a szülők az intézmény vezetőinek, de azt mondják, változás nem történt. Zoli húsz kilót fogyott és fél évvel azután, hogy bekerült az intézménybe, meghalt.

A szülők azt mondják, rendszeresen bántalmazták is fiukat az intézetben. Az intézet egy volt dolgozója azt mondja: bár a gondozók többsége szakszerűen bánik a betegekkel, de néhányan valóban bántalmazzák őket. Ő is többször látta a veréseket.

„Láttam én olyan gondozót, aki egy vak autista lányt vert azért, mert nem akart visszamenni a szobájába papuccsal, ő – legalábbis májusban, amikor mi elmentünk – még itt dolgozott, tehát annak semmilyen retorziója nem volt” – közölte az ATV-vel Timák Sándorné, az intézet volt dolgozója.

Mindezt az intézet melletti társasház lakói is alátámasztják. Ők feljelentést is tettek az azt működtető Emberi Erőforrás Minisztériumánál.

„A gondozónő nyugodtan kiül, kávézik reggel hat órakor, cigarettával a kezében és mellette a beteg őrjöng, segítséget kér, és semmit sem tesz a gondozó, vagy ami itt augusztus 4-én történt, hogy hat óra tíz perckor arra ébredünk, hogy dobálja a beteg a vasszéket, gondozó meg sehol a környékén” – mondta az egyik lakó, Marton Zsuzsanna az ATV-nek.

A minisztérium augusztus óta nem reagált a lakók panaszára.


Forrás: atv.hu


Örökre elzárnák az őrült gyilkosokat

2012. október 04. | Admin

Akár életük végéig pszichiátrián ragadhatnak a betegek az új Btk. szerint. Nem vált be a jelenlegi szabályozás, ezért újra jön a határozatlan idejű kényszergyógykezelés.

2013 júliusától akár életük végéig a pszichiátriai osztályokon tarthatják a bíróság által beszámíthatatlannak nyilvánított, és emiatt kényszergyógykezelésre ítélt bűnelkövetőket. Információink szerint az új Btk. értelmében – a 2010 májusa óta működő szabályozással ellentétben – ismételten határozatlan idejű lesz a kényszergyógykezelés. Azaz, ha valakiről hosszú évek múltán sem jelenthető ki egyértelműen, hogy gyógyult, nem hagyhatja el az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet (IMEI).

Merthogy eddig megtehette

A mostani jogszabály úgy rendelkezik, hogy az orvos szakértők által beszámíthatatlannak nyilvánított - és emiatt a büntetés-végrehajtási intézet helyett IMEI-be utalt - beteg maximum az általa elkövetett bűncselekmény felső büntetési tételének megfelelő időtartamig kényszeríthető gyógykezelésre.

„Azt a személyt például, aki kóros elmeállapotban a rablás alapesetét követi el, és kényszergyógykezelést rendelnek el vele szemben, 8 év után ki kell engedni az IMEI-ből. Mivel ez a fajta bűncselekmény 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Vagyis eddig pontosan lehetett tudni, hogy legrosszabb esetben is, mikor lesz vége a kényszergyógykezelésnek. Jövő július elsejétől azonban ezt már nem lehet megmondani, bármeddig eltarthat, amíg szükségessége fennáll" – mondta megkeresésünkre Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet megbízott osztályvezetője.

Jelenleg abban az esetben is joga van elhagyni a betegnek - a kiszabott időtartam után - az intézetet, ha egyébként az állapotában bekövetkező javulás nem indokolná szabadon engedését. Igaz, bár az IMEI-ből kikerül, kezelése nem szűnik meg teljesen, egy másik intézményben, polgári pszichiátriai osztályon folytatják a korábban már megkezdett terápiát.

A kriminológus szerint feltehetően „nem igazán vált be a mai gyakorlat”, emiatt dönthettek úgy a törvényhozók, hogy „célszerű visszahozni a régi, határozatlan idejű kényszergyógykezelést”.

Beszámítható vagy sem?

Beszámíthatatlan az a személy, aki nem látja be cselekményének következményeit, vagy belátja ugyan, de nem képes máshogy cselekedni. Tudja, hogy helytelen, amit tesz, ennek ellenére – egy belső hajtóerő, nyomás hatására – képtelen megváltoztatni döntését – magyarázta megkeresésünkre korábban Végh József kriminálpszichológus.

„Akinek elborult az elméje, annak nincs belátása arra, hogy beteg. Ha egy többszörös gyilkos rendjén találja tettét, azt bizonyítja, hogy zavarodott az elméje és nincs betegségbelátása" – tette hozzá.


A bíróság évente két alkalommal vizsgálja felül a kényszergyógykezelés szükségességét, és a mostani gyakorlat szerint átlagban körülbelül 5-6 évet töltenek az IMEI-ben a betegek. Utána többségüket tünetmentesnek nyilvánítják. A maximálisan kiszabható időtartam egyébként húsz év.

Szíriusz volt a célállomás

A Blikk szerdai számában írt arról, hogy rövidesen szabadlábra helyezhetik azt a férfit, aki négy évvel ezelőtt egy budai villában mészárolta le családját. A családirtónak tévképzetei voltak, ezért kényszergyógykezelésre ítélték. Abban a hitben élt, hogy a Földről menekülni kell, mert pusztulásra van ítélve. Naplójának tanúsága szerint azt hitte, az a küldetése, hogy űrhajót építsen, és kimenekítse családját a Szíriusz nevű bolygóra. Egy októberi hajnalon aztán felébredt, magához vett egy konyhakést, bement alvó gyermeke szobájába, és 18 késszúrással megölte a 3 éves kislányt. A zajra felébredt a felesége is, aki a történteket meglátva férjére támadt. Ekkor a férfi őt is agyonszúrkálta.

Dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke elképzelhetőnek tartja, hogy a férfi számára elegendő volt az IMEI-ben töltött négy év a teljes gyógyuláshoz, és ma már nem jelentene veszélyt a környezetére. „Mivel csupán egy-egy tünet lett kiemelve, és nem ismerem részleteiben a történetet, nehéz megmondani, hogy pontosan mi okozhatta nála a tévképzeteket. Kialakulhatott drogindukált állapotban, de akár skizofrénia is produkálhatta a tünetegyütteseket. Lehet, hogy krónikus betegségről van szó, ami megfelelően karbantartva, gyógyszeres kezeléssel nem hordoz magában kockázatot” – tette hozzá a pszichiáter.

Molnár Károly hangsúlyozta: nem kell tartani a pszichiátriai betegektől, körükben - a lakosság átlagához viszonyítva - sokkal kisebb arányban fordulnak elő kriminális cselekmények. „Nem kell félni tőlük. Nemcsak a legtöbb páciensünknél, egy átlagembernél sem jósolható meg sokszor, hogy holnap, holnapután mit fog tenni egy adott indulati állapotban” – magyarázta a szakember.

Nem bűnözők, hanem betegek

A statisztika is amellett szól, hogy alaptalan a félelem a pszichiátriai betegekkel szemben, és, hogy az IMEI módszere és betegközpontú kezelése eredményes: a visszaesők aránya mindössze 3-5 százalék – szemben a büntetés-végrehajtási intézetek 40-50 százalékos mutatójával.

Gyilkosok, akik máshogy, másképpen vezekelnek

Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet 1896 óta működik a Budapesti Fegyház és Börtön területén, a Kozma utcában. Jelenleg ez az ország egyetlen olyan intézménye, ahol a bíróság által elrendelt kényszergyógykezelést, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelést végrehajtják. Továbbá itt látják el azokat a büntetés-végrehajtási intézetekből beutalt elítélteket és letartóztatottakat, akiknek pszichiátriai vagy neurológiai problémájuk van. Őket a kényszergyógykezeltektől elkülönítve, másik épületben helyezik el. Utóbbiak a hivatalosan 311 főt befogadni képes IMEI betegeinek mindössze 20 százalékát teszik ki.


„Az egészségügyi szemléletet tartjuk elsődlegesnek, a nővérek, az ápolók és valamennyi munkatársunk az itt tartózkodókat betegeknek tekintik. Ők nem elítéltek, hanem kényszergyógykezeltek. Ennek megfelelően csupán pár szabálynak kell eleget tenniük: viselniük kell a formaruhát és kötelesek elfogadni, illetve betartani az intézet házirendjét. Hetente fogadhatnak látogatókat, és a kivizsgálások, gyógyszeres, valamint terápiás kezelések mellett tízféle program közül választhatnak" – mesélte korábban lapunknak dr. Laczkó János bv. ezredes, az IMEI főigazgató-helyettese. Hangsúlyozta: „Egy elmebeteg soha nem gyógyul meg, de tünetmentes állapotba hozható.”

Megfelelő háttér, a gyógyszerek rendszerese szedése, kontroll, utógondozás és felügyelet – ezek szükségesek ahhoz, hogy az IMEI-t elhagyó beteg ne essen vissza és ne romoljon az állapota. A későbbi bűnismétlést azonban még ez sem garantálja.

Példátlan vérengzések

Ahogy arról a nyáron beszámoltunk, szintén az IMEI-be került a kulcsi mészáros. H. Csanád Jutas saját házukban négy rokonát megölte, édesanyját és nővérét életveszélyesen megsebezte. A férfi minden kihallgatásán azt vallotta, hogy gyűlöli a családtagjait, és nem érez sajnálatot azért, amit tett, lelkiismeret-furdalás sem gyötri. Vallomásait mindig úgy adta elő, mintha mi sem történt volna. A fiatalember a nyomozás elején még azt is kikérte magának, hogy elmeorvosok vizsgálják, mondván, ő nem bolond, hanem gyilkos.

Annak idején szintén nagy vihart kavart a salgótarjáni mészáros ügye. A férfi kilenc nappal a mészárlás előtt hagyta el ugyanis az elmegyógyintézetet. Akkor egy általunk megkérdezett pszichiáter azt mondta, az elbocsátás lehetett teljesen indokolt és jogszerű. A baj akkor történik, és az ilyen esetek akkor kivédhetetlenek, ha a beteg később nem szedi a gyógyszereit.


Forrás: fn.hir24.hu


Lélegeztetőre tett betegjogok

2012. augusztus 30. | Admin

Fogyatékkal élő gyermekek, vagy épp fertőző betegségektől szenvedő felnőttek nem kapják meg szükséges ellátásukat a magyar egészségügyben. Kiszolgáltatottság, bizonytalanság, az emberi méltósághoz és az egészséghez való jog sérelme szabadon kísérheti az egészségügyi ellátásunkat, hiszen ma Magyarországon szinte egyáltalán nem működik a betegjogvédelem, s ezen a kormány által kitalált, szombattól "éles" új rendszer sem változtat majd.

Betegek ezrei nem, vagy nem a megfelelő módon kapják meg a szükséges ellátásukat az egészségügyben. A kiszolgáltatottságot pedig csak növeli, ha valamilyen tartós egészségkárosodással, fertőző betegséggel, vagy épp fogyatékkal élnek az érintettek. Ráadásul a rászorulók csak ritkán, akkor is hónapokon, sőt, akár éveken át tartó küzdelem árán juthatnak jogorvoslathoz - már amennyiben úgy ítélik meg, egyáltalán érdemes panaszt tenniük.

Nem tett például panaszt, s nem is tervezi ezt az a férfi, aki az állami egészségügyben szintén hónapok, konkrétabban április óta nem kapta meg a számára szükséges fogászati ellátást. Mint lapunknak elmondta: az általunk feltárt eset - melyben egy fogyatékkal élő kislányt köteleztek féléves várakozásra - indította arra, hogy ismertesse a történetét. Ő korábban bypass szívműtéten, pacemaker-belültetésen esett át, és diabétesszel is kezelik. Emellett ráadásul hepatitis C fertőzött, melyet a nyitott szívműtétekor kapott, még 1988-ban. Tavasz óta betegségeit és állapotát akut fogfájás súlyosbítja, ám a kezelésére szakosodott állami egészségügyi intézményben máig nem kapott megfelelő ellátást.

A férfi fogászati kezelését egy körzeti fogorvos végezte és végzi több éve, aki - ismertetése szerint - minden esetben korrekten és körültekintően járt el, olyan időpontot adott a kezelések elvégzésére, hogy megoldható legyen a megfelelő fertőtlenítés a fertőzés ellen. Csakhogy az idén tavasszal az érintettnek olyan összetett problémája alakult ki, amit csak egy jobb felszereltségű rendelőben lehetne kezelni. Így miután a megfelelő gyógyszerrel ellátta az orvos, beutalót adott a férfinak a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájára. Ott május elején időpontot kért, a hónap közepére kapott is, ám miután megnézték a fogait, közölték: a sok betegségére való tekintettel útmutatást kell kérniük a kezelésről, röntgenre pedig egy héttel későbbre, május 22-re kapott újabb időpontot.

Ezután a kezelését több héten át "nem tudták" elvégezni, mert "a doktornő nem tudott beszélni a professzorral". Az időpont sokszori módosítása után június 20-án, mikor a beteg már két hónapja szenvedett akut fogfájástól, megkapta az első kezelést, pontosabban csak egy fogkő eltávolítást, majd az orvos közölte: ennek elvégzése azért húzódott addig, mert "az intézménynek egyetlen olyan szobája van, ahol fertőző betegeket tudnak kezelni", a többi fogászati problémával pedig egy másik orvos foglalkozik az intézmény másik emeletén. Az érintett még aznap, tehát június közepén felkereste a kijelölt orvost, akitől - miután újabb kérdőívet töltettek ki vele betegségeiről - kezelést ismét nem kapott, sőt időpontot sem. Augusztus végéig a kínzó fogfájása miatt már megpróbált több fogorvost felkeresni, de amikor tájékoztatta őket a hepatitisz C fertőzöttségéről, mindenhol elutasították. A férfi a múlt héten ment vissza kontrollra ahhoz az orvoshoz, aki nyár elején ellátta. Végül ez a doktornő "közbenjárt" érdekében, így szeptember 5-ére kapott időpontot, hogy az április óta fájó fogát ellássák, méghozzá a fertőző betegek részére fenntartott kezelőben.

Az ügy pikantériája, hogy míg a fogyatékkal élő kiskorú gyermek édesanyja minden létező fórumon jogorvoslatot keres, s nem fél akár nemzetközi fórumokra terelni az ügyet, az érintett férfi nem látja értelmét a hatósági vizsgálatok kezdeményezésének. Az utóbbi hónapok szenvedése után pusztán annyi a célja, hogy megkapja a neki járó ellátást, s - mint fogalmazott - a történetét megismerve "másoknak könnyebb legyen." Márpedig sokan vannak a "mások", hiszen miközben egyes felmérések szerint évente tízezrek jogai sérülnek a magyar egészségügyben, az ellátást igénybe vevők jogérvényesítésére az utóbbi két évben szinte esély sem maradt. Vélhetően ennek tudható be, hogy a betegjogi képviselőket 2011-ben már "csak" 8880 esetben keresték meg az ügyfelek, a panaszok kivizsgálására pedig mindössze 1129 írásos meghatalmazás született, miközben a panaszok száma 2010-ben még összesen 14 ezer 617 volt, 2009-ben pedig 11 ezer 297.

Ennek oka abban keresendő, hogy 2010 szeptemberében a Fidesz-kormány első intézkedései között megszüntette az Egészségbiztosítási Felügyeletet, amely független hatóságként bírálta el a hozzá beérkező panaszokat. Fél évvel később a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány (BEGYKA) következett, tavaly nyáron pedig a Nemzeti Egészségügyi Tanács. Utóbbi tavaly nyáron ült össze utoljára, s azóta sem alakult meg az utódtestületének ígért Nemzeti Betegfórum. Az is kérdéses, hogy amennyiben létrejön, miféle jogkörei lesznek, mert noha a kabinet szeptember elsejétől egy teljesen új betegjogi rendszert ígért, erre egyelőre még csak esély sem látszik.

Szombaton ugyanis - a minisztérium épületében - megkezdi működését az úgynevezett Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ. Csakhogy - civil jogvédők szerint - a kormány által elfogadott formában ez a szervezet nem lesz alkalmas arra, hogy a betegjogok érvényesítésének a jelenleginél hatékonyabb módját teremtse meg. Vélhetően nem is ez a cél, hiszen a központ mindössze 125 munkatárssal, s rendkívül alacsony költségvetésből fog működni, a jogosítványait rendező kormányrendeletből pedig hiányoznak a panasztételre, betegképviseletre és ügyintézésre vonatkozó passzusok. Ráadásul a betegjogi képviselők ezentúl kevesebb helyen lesznek elérhetők a panaszosok számára, hiszen míg eddig minden fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézetben heti egyszer fogadóórát kellett tartaniuk, a jövőben már csak a 100 ágyasnál nagyobb kórházakban lesz ilyen.

De még aki el is éri majd a képviselőjét, könnyen újabb akadályokba ütközhet, hiszen szeptembertől a panaszok kezelésekor "elsődlegesen" a beteg és a szolgáltató közötti "megegyezés létrehozására" kell törekedniük ezeknek a jogvédőknek, nem pedig a panaszos jogsérelmének orvoslására.

Nincs tisztességes eljárás

Az EBF megszüntetése után a kabinet azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy a tisztiorvosi szolgálat veszi kezelésbe, s még a korábbiaknál is hatékonyabb formában látja majd el a betegpanaszok kivizsgálását. Csakhogy az ÁNTSZ illetékes szervei a hatósági eljárás lefolytatása helyett közérdekű bejelentéssé minősítették át a betegpanaszokat, így érdemi jogorvoslatot nem biztosítanak a betegek számára, sőt, jelentősen nőtt a panaszok elutasításának száma is.

Lapunknak korábban, a fogfájásával azóta el nem látott kislány ügyében az Országos Tisztifőorvosi Hivatal azt a tájékoztatást adta, hogy a hozzá érkezett, egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok/lakossági bejelentések esetén - amennyiben azt a hatáskörébe illőnek ítéli - vizsgálatot indít, melynek eredményeképp, amennyiben "a szolgáltató részéről mulasztás vélelmezhető, közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálja tovább az ügyet, bűncselekmény gyanúja esetén feljelentést tesz a hatáskörrel rendelkező szervnél, illetve saját hatáskörében megteszi a szükséges intézkedéseket.

Amennyiben a beteg nem tudja elfogadni a hatósági kivizsgálás eredményét, bírósághoz fordulhat" - írták. Miután azonban épp a tisztiorvosi hatóság adja ki a kórházak működéséhez szükséges engedélyeket, kevéssé valószínű, hogy a hozzá érkezett ügyek feljelentéssel, vagy más intézkedéssel zárulnának. Épp e csekélyke, s megkérdőjelezhető eljárásmód miatt Szabó Máté ombudsman már kimondta: sérül a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga.


Forrás: nepszava.hu


Elhúzódó per Kiskunhalason

2012. augusztus 11. | Velkei Tamás

Őszre várható ítélet a brutális, fajtalankodó, zsaroló betegápolók ügyében

Két és fél éve közfelháborodást váltott ki a hír: két betegápoló feljelentése nyomán azok kollégái ellen nyomoz a kiskunhalasi rendőrség, mert a gyanú szerint kíméletlenül verték, fajtalankodásra kényszerítették és zsarolták a pszichiátria zárt osztályának lakóit. Az ügyészség három férfi ellen emelt vádat, bírósági perük tavaly januárban kezdődött, a tárgyalás a nyílvánosság teljes kizárásával folyik. Októberben születhet meg az elsőfokú ítélet.

Legutóbb június végén tartottak tárgyalást Kiskunhalason, a tervezet szerint ez lett volna az utolsó, és szeptemberben következhettek volna a perbeszédek és az ítélethirdetés. Sárközy Szabolcs, a Kecskeméti Törvényszék szóvivője tájékoztatása szerint azonban az ügyben még folyik a bizonyítási eljárás, további szakértőket vontak be.

Ezért újabb tárgyalási napokat kellett beiktatni, a következő október 2-án lesz. A tárgyalások továbbra is zártak (még az első tárgyalási napon rendelte el a bíróság a zárt tárgyalást a védelem kérésére), az ítélethirdetés viszont már nyilvános lesz. Információink szerint a védelem akar további tanúkat meghallgatni, majd – kérésükre – a korábbi szakvélemények után új szakértőket rendelt ki a bíróság. Korábban úgy értesültünk, hogy a szakértői vélemények azt igazolták: a sértett lakók igazat mondanak.

Egy neve elhallgatását kérő, az ügyet jól ismerő informátorunk úgy véli, a védelem időhúzó taktikát követ, és azt igyekszik bebizonyítani, hogy a kihallgatott betegek, az ügyet kirobbantó két áplónő s a szakértők sem mindanak igazat, a vádlottak ugyanakkor példás ápolók, jó családapák, mindezek igazolására több tanút felsorakoztattak. Úgy tudjuk, az egyik vádlott, P. Tibor elmeállapotával kapcsolatban kételyek merültek fel, ezért elmeorvos szakértő vizsgálta meg, s beszámíthatónak tartotta. Érdekes, hogy a vádlottak ma is a pszichiátrián dolgozhatnak.

Ismert, hogy 2010 januárjában két ápolónő tett feljelentést a városi ügyészségen. A feljelentésükben közöltek első hallásra elképesztőnek tűntek: a két egészségügyi dolgozó ugyanis azt állította, hogy a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában az ápolók renszeresen verik a betegeket, fajtalankodnak velük. A feljelentés nyomán kezdett vizsgálódni a nyomozó hatóság.

A feljelentő ápolónők rettenetes dolgokról számoltak be a hatóságoknak. Elmondták, hogy kollégáik a lakókat megalázták, „gyökér”, „kis köcsög”, „nagy köcsög”, „tuskó” gúnyneveken szólították őket. Ám nem csak verbálisan bántalmazták a rájuk bízott betegeket: előfordult, hogy egyikük az ápolt palackjába vizelt, a bántalmazást pedig többen is terápiának nevezték. Alkalmazták is rendszeresen és vallották: „ezekkel így kell bánni, ezek nem emberek.” Általában olyan betegeken „tréningeztek” az ápolók, akik nem beszélnek, vagy beszélnek, de nem jutnak a zárt osztály csapóajtaján kívülre, illetőleg olyanokon, akik szinte folyamatosan ágyhoz vannak rögzítve. Egyszer a kollégák büszkén mesélték az egyik feljelentő ápolónőnek, annyira megvertek egy beteget, hogy reggelig imádkoztak, meg ne haljon.

Más szórakozást is találtak maguknak: előfodult, hogy két lakót kényszerítettek orális „műsorra”, egyiküket teával bírták rá az erotikus együttlétre. Az aktus közben az ápolók vihogtak, buzdították a szellemileg sérült embereket. Egy másik esetben nikotinfüggő betegeknek ígértek cigarettát azért, ha összefekszenek. Néhányszor egy szintén cigarettafüggő vak nőt vettek rá dohányáruért cserébe, hogy kielégítsen néhány pelenkás férfit.

A két ápolónőt a pszichiátria folyamatosan rágalmazással vádolta, kitértek rá: miután közölték az egyik feljelentővel, hogy nem kívánják meghosszabbítani a szerződését, mert munkavégése nem volt megfelelő, a hölgy bosszút esküdött. Társa fegyelmit kapott, vélelmezék, őt ez motiválhatta. Később Molotov-koktélt dobtak egyikük gépkocsijára; az intézmény eközben elzárkózott a média tájékoztatásától.

A városi ügyészség végül három ápoló ellen emelt vádat: az egyikük gondozása alatt álló személy sérelmére követett el homoszexuális erőszakot, a másik a testi sértések minősített esetét valósította meg különös kegyetlenséggel, akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére. A harmadik férfit zsarolással vádolták meg, a nyomozás eddigi adatai szerint a férfi süteményt, kávét követelt a szellmileg sérült ápoltaktól, kilátásba helyezbe, hogy amennyiben nem kapja meg, amit kér, elzárással, testi fenyítéssel bünteti a begeket. Az első fokon eljáró kiskunhalasi bíróság októberben folyatja a 2011 januárjában megkezdett tárgyalást, s várhatóan ősszel ítélet születik.


Forrás: Magyar Nemzet


Rokkantan, elhagyatva - "Súlyos betegségeim fele alapján állapítják meg az egészségkárosodás mértékét"

2012. július 31. | Admin

Számos levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben csökkent munkaképességű emberek mesélik el tanulságos - és gyakran igazságtalan - történetüket. Úgy döntöttünk, hogy közzétesszük ezeket. Ha a levélíró vállalja nevét, akkor úgy, ha névtelen kíván maradni, akkor úgy, hogy mindenki lássa, mi történik a rokkantnyugdíjasokkal.

"Esetem leírását példaként szeretném bemutatni, mert a visszaminősítések már régebben kezdődtek, és folyamatosan szigorodtak. Nagyon sok ember kiesett már korábban is a rendszerből, de a mostani felülvizsgálatok visszaminősítései egyre gyakoribbak.

44 évesen, lényegében orvosi műhiba miatt lettem rokkant, mert nagyon túladagolták nálam a szteroidot. Mellékhatásként a túladagolt szteroid nagyon sok problémát okozhat. Okozott is. Több trombózist kaptam rövid idő alatt, meg rengeteg más problémát még, amit nem részletezek. Az ok-okozati összefüggések kivizsgálásakor kiderült, hogy nagyon súlyos (addig rejtett) trombofiliás genetikai hajlamom is van, amit a túladagolt szteroid mellékhatás hozott a felszínre.

2000-2007-ig annyira béna volt a jobb karom, hogy se mosakodni, se öltözni, semmit se tudtam önállóan csinálni. Szó szerint mások ápolására szoruló személy voltam, három nyaki porckorong rendellenesség miatt. Állapotrosszabbodást adtam be 2000. április hóban, amikor egyik kórházból a másikba feküdtem hónapokig. Az állapotrosszabbodásomat nem ismerték el. Egészen 2007-ig naponta, kétnaponta kellett járnom a Rehabilitációs Klinikára fizikoterápiára, gyógytornára, kezelésekre. 2008-ban érgyulladásos szövődménnyel, nagyon nagy rög lett a lábamban, ami nem múlt el azóta sem, az élethosszig szükséges véralvadásgátló terápia ellenére sem.

2011. májusában 72 százalékos végleges állapotú lettem, amit 2011. július 4-én újabb felülvizsgálat alkalmával másodfokon, már 64 százalék egészségkárosodási mértékre csökkentettek úgy, hogy csaknem 60 évesen még 2013. júliusi soros időpont-megjelöléssel is kíváncsiak rám. Hogyan lehetséges az, hogy mindössze 1-2 hónap alatt ilyen jelentős javulás következett be az állapotomban mindenféle beavatkozás nélkül? Ugyanakkor a valóságban, azért mentem másodfokra, mert egyre rosszabbá vált az állapotom. Objektív lehet-e az olyan vizsgálat, amelynél a konkrétan meglévő - tíz féle - súlyos betegségeim fele alapján állapítják meg az egészségkárosodás mértékét?"


Forrás: stop.hu


Rokkantsági rendszer: Alkotmánybírósághoz fordult az ombudsman

2012. július 31. | Admin

Az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a megváltozott munkaképességű emberek ellátásáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatát Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa - közölte az ombudsman hivatala kedden az MTI-vel.

Szabó Máté azért kérte a felülvizsgálatot, mert szerinte a rokkantsági ellátórendszer 2012-es átalakítása során nem biztosították a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom védelmét, továbbá az alacsony összegű ellátás melletti munkavállalás lehetőségének korlátozása folytán sérül az esélyegyenlőség elve.

Az ombudsmani hivatal közölte: az év első felében csaknem negyven panaszos fordult olyan beadvánnyal a biztoshoz, amelyben a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló, idén január 1-jétől hatályos törvény utólagos vizsgálatának kezdeményezését kérték az Alkotmánybíróságnál.

A panaszosok elsősorban a garanciális szabályok gyors, megfelelő felkészülést nem engedő megváltoztatását, az ismételt felülvizsgálatra kötelezést, a korábban megállapított rokkantnyugdíjak helyébe lépő támogatások összegének jelentős csökkentését, továbbá az ellátás mellett végezhető keresőtevékenység kizárását kifogásolták.

Az ombudsman rámutatott, hogy "a rokkantsági ellátás alapvető szabályait megváltoztató törvényi rendelkezéseknek a jogbiztonság elvének megfelelően eleget kell tenniük a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom követelményének".

A biztos szerint a megváltozott munkaképességű emberek egzisztenciális döntéseit befolyásolja az a feltételezés, hogy az ellátásra való jogosultság megállapításakor hatályban lévő szabályok szerint számíthatnak az ellátásra.

Az ombudsman az indítványában hangsúlyozta, hogy a rehabilitációs pénzbeli ellátás és a rokkantsági ellátás funkcióját tekintve nem a megélhetést biztosító állami "segély", hanem a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésének egyik alapvető eszköze is - áll a közleményben.

A biztos szerint az esélyegyenlőség elvével ellentétesek azok a törvényi rendelkezések, amelyek nem teszik lehetővé az alacsony összegű ellátás folyósítását abban az időszakban, amikor az ellátásban részesülő rokkant ember keresőtevékenységet végez.

Szabó Máté az alkotmánybírósági indítvány benyújtása mellett a hatósági eljárást, illetve döntéseket kifogásoló tucatnyi panasz alapján átfogó vizsgálatot indított.

Az ombudsman álláspontja szerint ugyanis a konkrét esetekben az emberi méltósághoz, a tisztességes eljáráshoz, illetve a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásság gyanúja merülhet fel.

Különösen a nyilatkozattétel lebonyolításával, az ellátási jogosultság és hozzá kapcsolódó kedvezmények szűkítésével, továbbá a már véglegesen munkaképtelennek minősített emberek státusának felülvizsgálatával összefüggésben - olvasható a közleményben.


Forrás: stop.hu


Börtönnel ér fel a fóti gyermekotthon

2012. július 10. | Admin

Szabó Máté ombudsman szerint a fóti speciális gyermekotthon egy büntetés-végrehajtási intézményre emlékeztet. Az alapvető jogok biztosa az emberi erőforrások miniszterétől, a szociális és gyámhivatal vezetőjétől és az intézmény igazgatójától a jogi visszásságok rendezését kérte.

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által kedden az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint Szabó Máté a helyszíni vizsgálat tapasztalatai, valamint a szakmai dokumentumokban rögzítettek alapján megállapította, hogy a súlyos pszichés problémákkal küzdő gyermekeket gondozó az intézményben a gyermekvédelmi törvényben meghatározott veszélyeztető magatartás hiányában is alkalmaznak személyi szabadságot korlátozó intézkedéseket.

A fóti intézményt - melynek fenntartója az Emberi Erőforrások Minisztériuma - 2010 végén adták át. Azóta sem a fenntartó, sem a szociális és gyámhivatal nem folytatott ellenőrzést ott.

Az egyébként Szabó Máté szerint felújításra is szoruló épület ablakain rács van, az egyes épületszakaszokat, termeket zárva tartják. Az udvari sportpályát és a sportpályára néző épület első emeletének magasságában a falakat szögesdróttal vették körül - a szakmai program szerint azért, hogy így akadályozzák meg a gondozottak esetleges engedély nélküli eltávozását. Ezen felül a javítóintézeti, büntetés-végrehajtási jelleget erősíti az is, hogy a fóti gyermekotthonban gyermekfelügyelői beosztásban vagyonőr és rendőr is dolgozik - fejtette ki a hivatal.

A fóti gyermekotthonban élő gyermekek az Aszódi Javítóintézet iskolájának magántanulói. A biztos álláspontja szerint a javítóintézettel fennálló magántanulói jogviszony is azt sugallja, "mintha a gondozottak büntetésüket töltenék". Ráadásul a szakmai program azt is rögzíti, hogy a fegyelmi büntetés alatt álló gondozott nem fogadhat látogatót - tették hozzá.

A biztos álláspontja szerint az alapjogok korlátozása a gyermekek esetében - a védelmük érdekében - indokolt lehet. Az ombudsman viszont vizsgálata során azt állapította meg, hogy a gyermekotthon "a törvényben meghatározott veszélyeztető magatartás hiányában is alkalmaz a gondozott gyermekek személyi szabadságát korlátozó intézkedéseket".

A vizsgálatot lezáró jelentésében az alapvető jogok biztosa a jogbiztonsághoz, a személyi szabadsághoz fűződő, valamint a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggő visszásságot állapított meg, amelynek megszüntetésére felkérte az emberi erőforrások miniszterét, a szociális és gyámhivatal vezetőjét és az intézmény igazgatóját - olvasható az ombudsmani közleményben.


Forrás: stop.hu


Véget érhet a fogyatékosokkal való játszadozás

2012. június 27. | Admin

Uniós segítséggel léphet új szakaszba a börtön-szindrómáit évek óta hordozó fogyatékosellátás, de az intézményrendszer tehetetlenségi ereje és a szociális ellátórendszer felforgatása miatt könnyen lehet, hogy fogyatékos honfitársainknak még újabb évekig adósai maradunk az emberi körülményekkel.

A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának 2011-es felmérése szerint ma 19 741 fogyatékos ember él tartósan olyan bentlakásos intézményben, mely az ellátásukra szakosodott. Ezeknek az embereknek a többsége nem beteg, csak a mindennapi élet bizonyos területein nehezebben boldogul, mint az átlagemberek. Ezért joggal gondolhatnánk azt, hogy őket is megilleti a magánélethez, az egyéni boldoguláshoz való jog – még ha ebben több segítségre is van szükségük, mint másoknak. Azonban ennek a csaknem 20 000 főnek a 91,5 százaléka, 16 095 ember nem a mi mindennapjainkban megszokott kisebb közösségekben, hanem átlagosan 100-130 főt ellátó nagy intézetekben lakik – gyakran eredeti lakóhelyétől több száz kilométernyire. Mert hiába írunk 2012-őt, a legtöbb helyen még mindig az a gyakorlat érvényesül, hogy a „nem normálisakat” nem szabad a „normális” emberek között hagyni, jobb őket az isten háta mögött emelt intézetekben, elkülönítve tartani.

Papíron maradt esélyegyenlőség

Pedig a fogyatékos személyek jog- és esélyegyenlőségét megfogalmazó 1998. évi XXVI. törvény egyértelműen kimondja, hogy "a fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes körülményeinek megfelelő - családi, lakóotthoni, intézményi - lakhatási forma megválasztásához”. A választás joga – a törvény számtalan más alapelvével egyetemben – azonban csak papíron érvényesül, sőt, az egykori Szociális- és Családügyi Minisztérium által 2008-ban készített felmérés adatai azt mutatják, hogy az ellátórendszer a legalapvetőbb emberi jogokat és szükségleteket sem tudja megfelelően biztosítani. Csak így lehet értelmezni ugyanis az olyan megdöbbentő adatokat, miszerint az intézményekben átlagosan 41 ápoltra jut egy nappali helyiség, vagy hogy átlagosan 14-en osztoznak egy fürdőszobán is. Nem véletlen, hogy az összesített otthonossági skálán a magyar intézmények a lehetséges öt pontból mindössze felet kaptak.

Tény, hogy a pszichiátriai intézetek lakóinak többsége valóban rászorul valamifajta segítségre, de a pszichiátriai szakma véleménye szinte egyöntetű abban a kérdésben, hogy ez az igény jobban kielégíthető egyéni vagy kiscsoportos szinten, mint nagy tömegintézményekben. Ez a felismerés vált uralkodóvá az uniós szakpolitikában is, az Európai Fogyatékosságügyi Stratégia, valamint az Európai Bizottság szakértői jelentése egyaránt az intézetek maradéktalan megszüntetését, és az ott lakók kiscsoportos, netán egyéni lakhatásának kialakítását írja elő. A fogyatékosok társadalmi re-integrációjának intézményi oldalát nevezi a szakma kitagolásnak.

A kitagolás előnyeit a magyar szakemberek is elismerik, sőt, már a fentebb idézett 1998-as törvény is előírta, hogy 2010-ig a fogyatékosoknak tartós bentlakást biztosító intézményeket lehetőség szerint ki kell váltani lakóotthonokkal – azaz kisebb létszámú, netán egyedi lakhatással. De a NEFMI felmérése szerint ez a folyamat idehaza csigalassúsággal halad, 2011-ben, azaz egy évvel a törvényben szabott határidő letelte után is csak 1372 ember, azaz az összes ápolt 8,5 százaléka élt kitagolva. Ráadásul a kitagoltak mintegy hatvan százaléka csak papíron él kislétszámú lakóotthonban, a valóságban a korábbi intézetről leválasztott részben lakik – azaz a kitagolás nem érte el valódi célját, nem sokat oldott az érintettek külvilágtól való elzártságán.

Se az uniós tanácsból, se a pénzből nem kértünk

Az Orbán-kormány hatalomra kerülése után nem sokkal új fogyatékos-ügyi stratégiát (pdf) rakott le az asztalra, amiben harmincéves határidőt szabott önmagának a nagy intézmények felszámolására. Ez a gáláns hosszabbítás kiváltotta a jogvédő szervezetek rosszallását, mondván, nehezen vehető komolyan egy ilyen határidő. A stratégia ezen kívül kétértelműen nyilatkozott magáról a kitagolásról is, mert fenntartotta az ötven fősnél nagyobb – tehát lakóotthonoknak semmiképpen nem minősíthető – intézmények fejlesztésének lehetőségét is. De ahogy azt Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK) szakértői elmondták nekünk, ez a kétértelműség részben az 1998-as törvény öröksége, ezért is készült a Nemzetiről idén Emberire keresztelt Erőforrás Minisztériumban egy olyan törvénytervezet, ami felülvizsgálja a másfél évtizedes törvényt, és egyértelműbben fogalmaz majd a kitagolás tekintetében. Beszélgetésünk óta ez a törvénytervezet tényleg nyilvánosságra került, de a humanista frázisok ellenére is szemet szúr, hogy törvényben rögzítené a szakma által kritizált 50 fős lakóegyüttesek létesítésének lehetőségét.

Sajnálatos módon a kitagolás feladatát egyetlen számottevő politikai erő vette – és veszi – komolyan: az Európai Unió. Az EU által kitagolásra folyósított pénzek azonban a fogyatékosok helyzetét vizsgáló European Coalition for Community Living 2010-es jelentése szerint Magyarországon – és szinte egész Közép- és Kelet Európában – tendenciaszerűen a meglévő intézmények fenntartására és korszerűsítésére mentek el. A szervezet szerint ez azt jelenti, hogy a „humanizálás” és „korszerűsítés” jelszavaival takarózó kormányzatok tudatosan fenntartják a fogyatékkal élő emberek szegregációját, és ez az indokolatlan elzárás fenntartása az emberi jogok megsértését jelenti. Tehát az a paradox helyzet áll fenn, hogy az uniós pénzeket az unió egyértelműen megfogalmazott irányelveivel ellentétes célokra használják fel.

A jogvédő szervezetek korábban jelentős várakozással tekintettek a 2007-2013-as fejlesztési ciklus kitagolást célzó projektjeire, de az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében kihirdetett 2009-es pályázat lehűtötte a várakozásokat. A pontok között szerepelt ugyanis, hogy akár 150 fős intézmény építésére is elnyerhető támogatás – azaz a fennálló intézmények lényegében a felszámolás helyett a felújításukra kaphattak volna uniós pénzt. Ez az elem az érdekvédő szervezetek között óriási felzúdulást váltott ki, és 23 szervezet nyílt levelet intézett a miniszterelnökhöz. Ezután a pályázatot visszavonták, és az uniós pénzből való kitagolás ügye a kormányváltásig – sőt azután még hosszú hónapokra – megrekedt. Forrásaink szerint az Unió közvetlenebb eszközökkel is szerette volna előremozdítani a kitagolás ügyét, de a 2010 decemberében Budapestre küldött szakértői csoportja dolgavégezetlenül tért haza a kormány képviselőivel való – az általunk olvasott tanulmányokban elszórt információk szerint nem is nagyon dokumentált –tárgyalásról.

Kitagolás reloaded

2010 és 2011 után a NEFMI és a fogyatékos érdekvédelmi szervezetek között szinte folyamatos volt a vita a kitagolás ügyében, ezért igen rossz szakmai légkörben jelent meg végül újra 2012 januárjában az Új Széchenyi Terv Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) keretében a pályázati felhívás. A kormányzat a 3.4.1-es jelzésű pályázatban tíz nagy intézmény kitagolására mintegy hétmilliárd forintot irányzott elő – a teljes egészében az Unió által biztosított összegre önrész nélkül lehet pályázni. A pályázattal a kormány 2013. december 31-éig legalább 1500 fő fogyatékos és pszichiátriai beteg személynek ellátást nyújtó intézményi férőhely kiváltását célozza meg. Mivel az Indexnek nyilatkozó szakértők szerint egy kiváltott intézményi férőhely – lakhatással, ellátással és ápolási lehetőségekkel – nagyjából öt millió forintba kerül, a hétmilliárdos keret reálisnak tűnik. A kitagolást vállaló nagy intézmények idén június 29-ig adhatnak le megvalósítási tervet, magát a pályázatot pedig október 1-ig kell benyújtaniuk.

Azonban a sarokszámokkal a jogvédő szervezeteknek megint problémájuk van, a pályázati kiírásban szereplő, 150-ről 50-re csökkentett maximális intézményi létszámot még mindig soknak tartják, mert - ahogy a Társaság a Szabadságjogokért szakértője, Verdes Tamás fogalmazott - „az ötven fős lakócentrumok totális intézetek, ezek pedig szinte minden mérhető mutatóban rosszabbul teljesítenek a személyre szabott szolgáltatásoknál.” A minősítést azonban a kormányzati fenntartású FSZK vezetője az Indexnek visszautasította. Szauer Csilla szerint az 50 fő nagyságrendileg nem különbözik sokban az Európai Bizottság által ajánlott 30 fős limittől. Ráadásul a felállítandó intézmények Szauer szerint már lakásszerűek lesznek, a lakóknak nem kell kórházjelleggel közös vécét és nappalit használniuk. Wisinger János, a Kitagolás Testület és egyben a pályázatbíráló bizottság tagja az Indexnek kérdésére egyenesen meddőnek nevezte a létszámokról való elvi vitázást, szerinte ugyanis nem az ideológia a lényeg, hanem a szükségletek. Wisinger szerint ugyanis a kitagolás csak akkor válik működő rendszerré, ha gazdaságilag fenntartható, ezt pedig szerinte csak a nagyobb csoportoknál lehetséges, hiszen az alapellátást mindenhol biztosítani kell.

Minden szinten bizonytalanság

Az FSZK-ban megkérdezett szakemberek - a szakmai viták ellenére - nagy várakozással néznek a pályázat elébe, szerintük 1500 fő szakszerű elhelyezése lehet az első lépés a teljes kitagolás felé, és ezt az elkötelezettséget az Emberi Erőforrás Minisztériuma részéről is megerősítették nekünk, úgy nyilatkozva, hogy a kormányzat „elkötelezett a nagy létszámú intézmények kiváltása mellett”. A jogvédők szerint azonban már évtizedek óta csak szavakban folyik a támogatás, de az eredmények kiábrándítóak – és attól lehet tartani, hogy ez az uniós pályázat lezajlása után sem lesz másként.

Verdes Tamás többször is hangsúlyozta a vele folytatott beszélgetések során, hogy a kitagolás hazai diskurzusát azért különösen nehéz megérteni, mert a felmerülő ellenállások és akadályok látens természetűek. (Ahhoz, hogy legalább a probléma dimenzióival tisztában legyünk, érdemes elolvasni Verdesnek az Esély folyóiratban megjelent átfogó tanulmányát.) A kitagolást ugyanis hiába övezi a nyilvánosságban csaknem teljes szakmai és politikai támogatás, a háttérben számtalan erő dolgozik ellene. Ilyenek például a nagy intézmények fenntartói, illetve az intézményeket jellemzően fenntartó kisközségek polgármesterei – akik a saját szempontjukból érthető módon keményen lobbiznak a munkahelyek tucatjait biztosító létesítmények bezárása ellen. De Verdes szerint maguktól az intézményektől is nehezen lehet elvárni, hogy felszámolják önmagukat, az eddigi tapasztalatok szerint félő, hogy a kitagolásra szánt összegeket inkább a falakon belül akarják majd felhasználni. Ez utóbbi aggodalmat a Kitagolás Testületet is vezető Szauer Csilla azzal árnyalta, hogy a kiírt pályázat egyértelművé teszi: részmegoldások szóba sem kerülhetnek, a jelentkező nagy intézményeknek az összes lakójukat ki kell tagolniuk, azaz vállalniuk kell a teljes önfelszámolást.

És mintha a kitagolás ellen több szálon futó lobbi nem lenne elég, az elmúlt hónapokban az intézmények fenntartói köre is bizonytalanná vált. 2012 januárjában ugyanis a tartós bentlakást biztosító szociális intézmények addigi fenntartójuktól, a megyei önkormányzatoktól átkerültek a megyei kormányhivatalokhoz, de áprilisban az 1106/2012. (IV. 11.) Kormányhatározat ezt a lépést felülvizsgálatra utalta. Az illetékes Emberi Erőforrások Minisztériumában azonban azt állították, hogy a kormányrendelet csak a központi irányítási jogkör változásáról szól, ami a pályázatokra nincsen hatással, mivel azokat a megyei intézményfenntartó központok fogják benyújtani. A minisztérium nyilatkozatát viszont Wisinger János cáfolta, amikor arról számolt be nekünk, hogy a Kitagolás Testületnek jelenleg igen kevés kapcsolata van az újonnan felállt közigazgatási szervekkel.

És természetesen óriási probléma a pénz is. Szilasy Katalin, a Polgárdi-Tekerespusztán működő intézmény vezetője elmondta nekünk, hogy bár ők régóta készülnek már a kitagolásra, a mostani pályázaton mégsem fognak indulni, mivel képtelenek előteremteni az ehhez szükséges tízmilliós nagyságrendű összeget. Mert hiába nem kell előteremteni önrészt a pályázathoz, az utófinanszírozásos rendszer miatt a pályázaton való induláshoz mégis jelentős ráfordításokra van szükség, épületeket kell vásárolni, lakóingatlanokat kell foglalózni. Szilasy szerint ennyi pénzt egész egyszerűen nem tudnak most előteremteni.

Hétmiliárd forintnyi uniós pénz van tehát az ablakban, melyet elvileg mindenki a törvényben is előírt célokra akar fordítani. A nagy intézmények tehetetlenségi ereje, a fenntartói struktúraváltások okozta bizonytalanság, illetve a krónikus forráshiány miatt azonban kérdéses a pályázat sorsa, így az is kérdéses, mi lesz azzal az 1500 emberrel, akik új otthonra várnak. Június 30-án mindenesetre beérkeznek a megvalósíthatósági tanulmányok, és a jelenleg homályos kép is tisztulni fog egy kicsit.


Forrás: index.hu


Romló ellátás a pszichiátriákon

2012. június 15. | Admin

Nem lett költséghatékonyabb sem magasabb színvonalú vagy könnyebben hozzáférhető a pszichiátriai ellátás a 2006-os „reform” óta. Bár ágyak szűntek meg, és bezárták az Országos Pszichiátriai Intézetet, nem javultak az öngyilkossági statisztikák, nem csökkent a drogosok és az alkoholfüggők száma. Viszont kevesebb ma a pszichiáter és a szakápoló, és mindössze ugyanannyit költ az állam a lelki betegségek kezelésére, mint 6 évvel ezelőtt – állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék.



Forrás: vg.hu


VÁLLALATOK / EGÉSZSÉGÜGY

2012. június 14. | Admin

Naponta heten halnak meg öngyilkosság következtében, és minden ötödik ember pszichiátriai kezelésre szorul. Ehhez képest az elmúlt években nemhogy javult volna, de sokat romlott a hazai pszichiátriai ellátás - állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék.

Mégis, Magyarország ma ugyanannyi pénzt költ a pszichiátriai betegek kezelésére és a pszichiátriai ellátórendszerre, mint 2006-ban állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék. Mert bár a szociális ágazat ez irányú kiadásai (bentlakásos, nappali és közösségi ellátás) 14,7 milliárdról 19,4 milliárdra emelkedtek, az egészségbiztosító a 2006-os 40,3 milliárd forinttal szemben 2010-ben már csak 87,9 milliárdot fordított pszichiátriai betegellátásra.

Az Országos Pszichiátriai Intézet megszűntetésével és a pszichiátriai betegek kezelését szolgáló ágyak számának csökkentésével ráadásul nem lett költséghatékonyabb, sem magasabb színvonalú vagy könnyebben hozzáférhető a pszichiátriai ellátás. Az OPNI öt évvel ezelőtti bezárását a számvevők egyébként is előkészítetlennek és célszerűtlennek ítélték. A helyzet rosszabbra fordulását mutatja több, az ÁSZ által részletesebben megvizsgált tényező is. Az öngyilkosságok tekintetében nőtt a kísérletek és – a fiatalkorúakat kivéve – a halállal végződő esetek száma. Nem lett kevesebb drogfüggő, ami a számvevők szerint akár azzal is összefügghet, hogy az évek során többször átdolgozták a drogstratégiát. Arányait tekintve kevesebb depressziós és skizofrén beteg kap ma kezelést, mint a „reform” előtt, ráadásul a kiadások visszafogása miatt akorábbinál rosszabb minőségben.Többen kerülnek vissza az aktív pszichiátriai és az addiktológiai osztályokra, mint korábban. Az alkoholstratégia évek óta készen áll, mégsem fogadták, illetve indították el. Egyre hosszabb a várakozási idő a pszichiátriai otthonokba. Mindezek mellett ma kevesebb a szakorvos és az ápoló, a betegregiszterek hiánya miatt pedig tulajdonképpen nem lehet tudni pontosan, mennyien szenvednek ma egy-egy pszichés betegségben.


Forrás: vg.hu


Romlott a pszichiátriai ellátás Magyarországon

2012. június 14. | Admin

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata szerint Magyarországon a pszichiátriai betegellátás költséghatékonysága és eredményessége egyaránt romlott az elmúlt években.

Böröcz Imre, az ellenőrzés vezetője a csütörtökön Budapesten tartott sajtótájékoztatón azt mondta: az egészségügyi ellátórendszer 2007-es átalakítása - közte az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása - a pszichiátriai ellátás feltételeit az intézményrendszer egésze és a betegek szempontjából is kedvezőtlenül befolyásolta. Az ÁSZ szerint az átalakítás nem érte el a célját, a pszichiátriai ellátás nem lett sem költséghatékonyabb, sem magasabb színvonalú.

Az ÁSZ a megállapításait elküldte az egészségügyért felelős miniszternek, javasolva egyebek mellett, hogy tegyen intézkedéseket a megbetegedési adatokon alapuló, területileg egyenlő hozzáférést biztosító pszichiátriai ellátás kialakítására - tette hozzá Böröcz Imre.


Forrás: nol.hu


Börtön-pszichiátrián sem alkalmazható „kémiai kényszerzubbony”

2012. június 11. | Admin

A MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG ÁLTAL KÉPVISELT FELPERES, HORVÁTH ZSOLT KERESETE ALAPJÁN A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK 2012. JÚNIUS 8-ÁN 5 MILLIÓ FORINT NEM VAGYONI KÁRTÉRÍTÉSRE KÖTELEZTE AZ IGAZSÁGÜGYI MEGFIGYELŐ ÉS ELMEGYÓGYÍTÓ INTÉZETET (IMEI).

A nem jogerős döntés szerint az IMEI gyógyítás helyett szedálás céljából gyógyszerezte a beutalt fogvatartottat, akinek általános pszichés állapota az idejétmúlt gyógyszerek hatalmas dózisa miatt tartósan romlott. Az eljárás adatai alapján úgy tűnik, nem egyedi esetről, hanem általános gyakorlatról van szó.

Horváth Zsoltot még 2000 nyarán küldték két egymást követő alkalommal az IMEI-be, mert az előzetes letartóztatását foganatosító intézetben úgy ítélték meg, hogy önveszélyes állapotban van. Az IMEI-ben azonban ahelyett, hogy megfigyelték volna az állapotát, és annak megfelelő terápiát alkalmaztak volna, azonnal rendkívül erős, szakmai szempontból elavult antipszichotikus szerekből álló injekciókúrának vetették alá. Az injekciókúra az ügyben szintén vizsgálatot folytató ombudsman jelentése szerint kémiai „kényszerzubbonyt” jelentett (ilyenkor a beteg az injekciók hatása miatt gyakorlatilag mozdulni is alig bír), ráadásul súlyos, a parkinson-kór tüneteihez hasonló mellékhatásokkal is járt. A polgári perben eljáró szakértő azt is megállapította, hogy a kezelések a beteg általános pszichés állapotában tartós romlást okoztak.

A Horváth Zsoltot képviselő ügyvéd, dr. Győző Gábor elmondta: amint azt az ítélet szóbeli indokolásában a bíróság is hangsúlyozta, az IMEI orvosa tanúvallomásában maga is elismerte, hogy az alapvető cél nem a beteg gyógyítása, hanem „lenyugtatása” volt. Ami még riasztóbb: a vallomásból az a kép rajzolódik ki, hogy ez rutinszerű eljárás ilyen esetekben.

Az orvos, illetve az IMEI maga is arra hivatkozott, hogy az ilyen eljárást a börtönviszonyok indokolják, a bíróság szerint azonban az IMEI ugyanúgy egészségügyi intézmény, mint bármely civil kórház pszichiátriai osztálya, ezért nem teheti meg, hogy nem a kezelt személy tényleges betegségét gyógyítja, hanem végletes mértékig leszedálja azért, hogy „ne legyen vele baj”.


Forrás: helsinki.hu


A kormány továbbra is elzárná a fogyatékosokat

2012. június 01. | Admin

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint továbbra is tömegintézetekbe kell zárni a fogyatékos embereket, az intézetek megszüntetésére adott EU-forrásokat pedig intézetek építésére kell szánni. Legalábbis erről tanúskodik egy most előkészített törvénycsomag.

Az elmúlt két évben civil és szakmai szervezetek sora sokszor és sokféleképpen igyekezett elmagyarázni a kormánynak, hogy a fogyatékos emberek intézetekben való elzárása

embertelen, mert durván megsérti az emberi jogokat, megalázza a fogyatékos embereket és családtagjaikat, miközben lerombolja az intézetekben élők személyiségét, és örök gyermekké teszi őket;

a rendszerváltás előtti Magyarország szégyenletes öröksége, amely Rákosi és Kádár szociálpolitikájának maradványa, és amely nem méltó a jelenkor demokráciáihoz,

feleslegesen drága, mert az intézetek fenntartása legalább annyiba kerül, mintha emberhez méltó, személyre szabott szolgáltatásokat hoznánk létre;

a kormányzat foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseivel ellentétes, mert a fogyatékos embereket megakadályozza abban, hogy a nyílt munkaerő-piacon helyezkedjenek el, helyette drága és államilag finanszírozott, sokszor értelmetlen munkára kényszeríti őket,

az Európai Unió nem a fogyatékos állampolgárok elzárására ad pénzt, hanem az elavult szociálpolitikai rendszerek megújításához.

Sikertelenül. Az Emberi Erőforrok Minisztériuma által közzétett javaslatcsomag szomorú bizonyítéka ennek.

A kormány a legmodernebb, nyugatos terminológia mögé bújva támogatott lakhatásnak nevezné az 50 fős tömegintézeteket, amelyeket az európai polgárok pénzéből építene fel, fenntartásukat pedig a magyar adófizetők pénzéből finanszírozná. Egy-egy fogyatékos ember elzárására ezekben az intézményekben ma 1-1,5 millió forintot költünk. Ezt a pénzt költhetnénk normális, emberi körülmények között működtetett lakhatásra is.

A kormány kiejtette javaslatából az egyetlen konszenzussal támogatott lakhatási formát, amelyet korábban kormányhatározattal fogadott el. Ez lehetővé tette volna, hogy fogyatékos emberek hétköznapi lakásokban, szomszédságunkban is élhessenek.

A javaslat elfogadása aligha lenne másképpen értelmezhető, mint hogy a kormány végleg búcsút kíván venni a kitagolástól, a rendszerváltás utáni szociálpolitika egyik legfontosabb emberi jogi célkitűzésétől.

A törvénycsomag indoklása szerint "az előterjesztés összhangban van a Nemzeti Együttműködés Programjának az állam újraépítésére vonatkozó célkitűzéseivel ('Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!') A demokratikus normák helyreállítása a 'hiteles, őszinte, a választópolgárok bizalmára épülő kormányzás' keretei között 'az erős és hatékony állam, közigazgatás' kiépítése által lehetséges, amelyhez az előterjesztésben foglaltak nagymértékben hozzájárulnak."

Vagyis: szakpolitkai, szociálpolitikai érvek, közgadasági számítások helyett végül arról is tájékoztat minket a kormányelőterjesztés, hogy a fogyatékosok tartós jogfosztására és megalázására a demokratikus normák helyreállítása érdekében van szükség.


Forrás: ataszjelenti.blog.hu


Elhunyt Kopp Mária

2012. április 04. | Admin

Életének 71. évében elhunyt Kopp Mária orvos, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese.

Kopp Mária 1942. január 14-én született Budapesten. 1968-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE), majd 1977-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) klinikai pszichológia szakán kapott diplomát. 1982-ben az orvostudomány kandidátusa, 1999-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora lett.

1968-tól az Országos Munkaegészségügyi Intézetben megszervezte és vezette a klinikai epidemiológiai munkacsoportot, később a SOTE pszichofiziológiai laboratóriumának vezetője, majd a pszichoszomatikus ambulancia vezetője volt. 1993-tól a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatójaként, 1994-től egyetemi tanárként, 2007-től kutatócsoport-vezetőként dolgozott. 1997-2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

Munkáját 1988-ban és 2002-ben Nyírő Gyula-díjjal, 2004-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal, 2008-ban Polgári Magyarországért Díjjal, 2009-ben Prima-díjjal ismerték el. 2010-ben a magyarság egészségéért folytatott küzdelmükért - férjével, a 2009-ben elhunyt Skrabski Árpáddal együtt - Magyar Örökség-díjjal, valamint Stephanus-díjjal (irodalmi kategóriában) tüntették ki. 2011-ben Budapest díszpolgára lett.

Kopp Mária az idén március 15-én a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozata kitüntetésben részesült, a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések pszichoszociális, társadalmi, gazdasági és demográfiai háttértényezői kutatásában elért tudományos eredményeiért, több évtizedes, a magyar társadalom és a család érdekében végzett sokoldalú munkássága elismeréseként.

A Népesedési Kerekasztal szervezője volt, a nevéhez csaknem 180 tudományos közlemény fűződik.


Forrás: hir24.hu


Felfüggesztett a "dühöngőszobáztató" igazgatónőnek

2012. március 20. | Admin

Egy év hat hónap, a végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Kecskeméti Városi Bíróság kedden első fokon Kimpián Ildikót, aki a vád szerint egy speciális gyermekintézmény igazgatójaként "dühöngőszobát" alakíttatott ki, ahova az engedélyével vagy az utasítására gyerekeket és fiatal felnőtteket is bezártak.

A vádirat szerint a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Kollégiuma, Egységes Pedagógiai Szakszolgálata, Gyermekotthona és Szociális Intézménye igazgatója és 27 társa - az intézmény dolgozói - 2007 novembere és 2010 januárja között az otthonban elhelyezett gyermekek és fiatal felnőttek közül többeket korlátoztak a személyi szabadságukban, különös tekintettel a mozgásukra és a tartózkodási helyük szabad megválasztására.

Endrényi Mónika bíró a 28 vádlott közül ötöt ítélt felfüggesztett börtönbüntetésre, tíz vádlottat pénzbüntetéssel sújtott, hatot megrovásban részesített, míg hét vádlottat felmentett a vád alól.

Az ítélet indoklása órákon keresztül tart, csak azt követően derül ki, hogy lesz-e fellebbezés az ügyben.


Forrás: hir24.hu


Csak erős idegzetűeknek

2012. február 28. | Admin

Szétharapdált ujjak mutatják a fogyatékosok rossz sorsát

Ingerszegény környezetben önpusztítás veszélye miatt évekre lekötözött gyerekek. Sötét, kopár szobákba zárt felnőttek. Megrázó képet mutat a szerbiai fogyatékosokkal foglalkozó intézetekről egy amerikai civil szervezet közzétett jelentése. A fogyatékosok jogainak védelmére létrejött Mental Disability Rights International életveszélyes helyzetről beszél. A szervezetnek nem ez az első ilyen jelentése: nyolc országot vett már górcső alá, a tapasztalatok hasonlóak voltak. 1997-ben Magyarországgal kezdték vizsgálni a térséget. A hazai helyzet azóta javult, /?/ de így is "érdekes viszonyokat lehet találni" - mondta az [origo]-nak egy magyar jogvédő.

Lekötve évekre

Az emberi jogokat súlyosan sértő gyakorlatra hívja fel a figyelmet a szerbiai értelmi fogyatékosok helyzetét négy éven keresztül vizsgáló Mental Disability Rights International (MDRI). Az értelmi fogyatékosok jogait védő nemzetközi civil szervezete által nyilvánosságra hozott jelentés szerint életkortól függetlenül bevett gyakorlat a betegek lekötözése. Találkoztak olyan esetekkel, hogy egy-egy kezelt éveken keresztül nem hagyhatta el nem csak az őt kezelő intézményt vagy a szobáját, de még rácsos ágyát sem!

A Kínzás, nem kezelés: fogyatékos gyerekek és felnőttek megalázása és szegregációja Szerbiában című jelentés szerint a fogyatékos és pszichiátriai betegeket sokszor piszkos körülmények között tartják a velük foglalkozó intézményekben, gyakoriak a fertőző betegségek, elégtelen az orvosi ellátásuk, rehabilitációjuk. Ezenfelül nincs megfelelő törvényi ellenőrzés a betegek ilyen intézményekbe való beutalása felett. A körülmények életveszélyesek, az intézményekben folyó kezelés egyenlő a kínzással, és sérti az európai emberi jogi egyezményeket - közölte Eric Rosenthal, az MDRI igazgatója.

A jelentés ugyan elismeri, hogy a szerb vezetés tett erőfeszítéseket a gyakorlat megváltoztatására, ám hiába indítottak el egészségügyi reformokat a fogyatékosok helyzetének javítására, hiába fogadtak el előremutató jogszabályokat a fogyatékosokkal szembeni diszkrimináció megelőzésére, és hiába került bele ez az alkotmányba is, a gyakorlat keveset változott. A változtatások véghezvitelét rábízták az önkormányzatokra, de pluszforrást nem adtak hozzá, ugyanakkor néhány régi intézet bővítésére tovább költenek. A szerb kormány arra sem dolgozott ki tervet, hogy miképp számolja fel az embertelen körülményeket, amelyek között jelenleg fogyatékos emberek ezreit tartják.

11 év a rácsos ágyban

A körülményeket jól jellemzik a szervezet egyik munkatársának szavai: "Egy 7-8 év körülinek kinéző gyerek feküdt a rácsos ágyon. A nővér azt mondta, 21 éves, és 11 éve van az intézetben. Megkérdeztem, milyen gyakran kerül ki az ágyból. 'Soha, 11 év óta egyszer sem hagyta el az ágyat'". Ezt a stamnicai intézetben tapasztalták a jogvédők, ahol ilyen körülmények között tartanak többek között vak, süket, vízfejű és szellemi fogyatékos tinédzsereket, illetve fiatal felnőtteket. "Ki voltak kapcsolva a szoba lámpái, és sötét volt a helyiség napközben. Elviselhetetlen vizelet- és szarszag terjengett a levegőben, és 25 betegre csak egy gondozó jutott. A betegeket nem érte semmilyen inger - zene, beszélgetés, tévé vagy rádió -, csak sötét és csönd."

A szabadkai fogyatékos csecsemő- és gyermekgondozó intézetben hét év alatti gyerekeket tartanak. Ők is rácsos ágyakban fekszenek, gondozóik kevesen vannak, és nincs idejük törődni a kicsikkel. Senki nem játszik velük, vagy ringatja őket, kézzel etetés helyett cumiban kapnak tápszert. A gyerekeknek gyakorlatilag nincs kapcsolatuk emberekkel - olvasható a jelentésben. A szakemberek szerint ez csak ront az állapotukon, ingerek híján gyakran alakul ki önveszélyes viselkedés. Ezt tapasztalataik is megerősítették: "A kulinai intézetben a személyzet elmesélt egy esetet, amikor egy 6 éves, nyitott gerinccel született fiú megpróbálta letépni saját fülét. Láttuk is őt, kikötve egy székhez. Stamnicában egy tizenéves lányt láttunk - aki folyamatosan ágyához kötve él -, amint megpróbálta kinyomni saját szemét, miközben a személyzet mellette állt, és nem tett semmit. Számos gyereket figyelhettünk meg az intézetben, akik ujjaikat harapdálták és rágcsálták."

Gyerekeknél és felnőtteknél is gyakran alkalmazzák az elkülönítést - akár éveken keresztül is. A jogvédők láttak olyan intézetet, ahol gyerekek tucatjai voltak lekötve kezüknél és lábuknál fogva is a rácsos ágyhoz. A kragujevácihoz hasonló, felnőtteket ellátó intézetben ugyancsak az ágyhoz, székekhez kötnek le sokakat. Egy másik intézetben, Curugban, apró szobákban élnek betegek, akiknek mindössze egy kempingágyuk és egy vödrük van, ahol dolgukat végezhetik. Nem csak a bánásmód hiányos azonban. A gyakran leromlott állapotú épületekben sokszor alig van fűtés, a betegek télikabátban, sapkában kucorognak a radiátorok előtt. Sok helyütt nincsenek fürdőszobák, tűzveszélyes az elektromos hálózat, nincs vécé.

Pillepalack a kézfejen

Szerbia azonban nem az egyetlen ország, ahol ilyen körülményekre bukkantak a jogvédők. Az Eric Rosenthal alapította szervezet 15 év alatt nyolc országról készített hasonló jelentést, Magyarországon, Peruban, Uruguayban, Mexikóban, Koszovóban, Oroszországban, Törökországban és legutóbb Szerbiában jártak, de korábban Romániában is vizsgálódtak. A tapasztalatok hasonlóak: pénz és gondoskodás híján elhanyagolt fogyatékos gyerekek, akik törődés nélkül önpusztításba kezdenek. Törökországban ezt a problémát például kézfejekre ragasztott pillepalackokkal előzték meg.

Embertelen körülmények között tartott fiatalok és felnőttek, akik szinte teljesen el vanna zárva a társadalomtól, meg vannak fosztva alapvető emberi jogaik gyakorlásától. Egy másik szervezet, a budapesti központú Mental Disability Advocacy Center Oroszországgal foglalkozó november eleji jelentése az ottani gondnoksági rendszert vizsgálta. Ráadásul a fogyatékosokkal foglalkozó intézetekben szinte csak egyfajta kezelést alkalmaznak: az elkülönítést - emiatt a meglévő szellemi, pszichiátriai problémáik mellé csak újabbak alakulnak ki, nem beszélve az egyes helyeken elképesztő higiénés helyzetről, ami csak újabb egészségügyi problémákat okoz. Általános probléma, hogy ha egy beteg gyerekkorában bekerül a rendszerbe, szinte semmi esélye, hogy valaha is kikeveredjen belőle.

Az MDRI ugyanakkor - hiába a jelentések és a közvélemény figyelmének felhívása - mérsékelt sikereket ért csak el, átfogó, gyökeres reformot sehol nem váltott ki tevékenységük - írja a szervezetről a Chicagói Egyetem magazinjának egy két évvel ezelőtti száma. A WHO egyik, a lapnak nyilatkozó tisztviselője szerint a szervezet fontos munkát végez az emberi jogokat sértő gyakorlat nyilvánosságra hozatalával, ám ez a megközelítés akadályokat állít eléjük: az általuk szégyenbe hozott kormányok vonakodva fogadják meg tanácsaikat, dolgoznak velük együtt a betegek helyzetének jobbá tételéért. Ugyanakkor Mexikóban, Paraguayban több kórházat is bezárattak már, miután az MDRI felhívta a figyelmet az ott folyó jogsértő gyakorlatra. Magyarországról 1997-ben készült ilyen jelentés, ám csak az hét évbe telt, mire a legsúlyosabb gyakorlatot - a betegek hálós ágyba zárását - megtiltotta a kormány.

Érdekes viszonyok itthon is

A Magyarországról készült jelentés óta eltelt tíz évben sokat javult itthon is a rendszer, ám mint Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum ügyvezető igazgatója az [origo]-nak elmondta, nem idegen számára a Szerbiában feltárt gyakorlat. Radó szerint ugyanakkor a szerbiaihoz hasonló helyzetekkel ők Magyarországon, előre bejelentett intézeti látogatásaik alkalmával nem találkoztak. Igaz, "érdekes viszonyokat lehet találni". A szervezet évente monitorozza a hazai pszichiátriai betegekkel foglalkozó intézményeket, legutóbb pont a speciális gyermekotthonokban jártak. A szakember előzetesen megjegyezte: itthon is találtak olyan helyet, ahol például nem volt elkülönített mosdó és vécé a fiúknak és a lányoknak, illetve olyan intézménnyel is akadt dolguk, ahova be sem engedték őket. Radó szerint pedig nagyon fontos a civil kontroll a területen: az ilyen betegek ugyanis különösen kiszolgáltatottak.

Sok javítanivaló akad még a hazai intézményrendszeren - mondta az [origo]-nak az ügyvezető, amit az is alátámaszt, hogy a hozzájuk érkező panaszok száma nem csökken. A fő problémák közé sorolta az egész egészségügyet érintő szakemberhiányt, a gondnokság intézményének számukra nem megfelelő szabályozását - bár mint megjegyezte ez utóbbi átalakítása már folyamatban van, és jó hatása van a Magyarország által már ratifikált fogyatékosjogi egyezménynek is. Túl sokan vannak azonban pszichiátriai otthonokban szociális okokból, és kevés a pénz a rendszerben. Radó szerint nem lehet csak a pénzhiánnyal takarózni sem, "jó szándék, teammunka, szponzorkeresés, pályázatok" - sorolta az [origo]-nak, mivel lehetne tenni a betegekért.


Forrás: www.sorstarsak.abbcenter.com


Bűnszövetkezetben csalt a francia szcientológia egyház

2012. február 07. | Admin

Bűnszövetkezetben elkövetett csalásért összesen 600 ezer eurós pénzbüntetésre ítélte csütörtökön a párizsi fellebbviteli bíróság a Szcientológia Egyház két legjelentősebb franciaországi szervezetét, megerősítve a több mint két évvel ezelőtt meghozott elsőfokú ítéletet.

Az úgynevezett Spirituális Egyesület 400 ezer eurós, annak könyvesboltja pedig 200 ezer eurós pénzbüntetést kapott. A csalást irányító Alain Rosenberget két év felfüggesztett börtönre és 30 ezer eurós pénzbüntetésre ítélték. Összesen hat szcientológus kapott pénzbüntetést, amiért magas pénzösszegeket csikartak ki az egyház tagjaitól. Ez az első alkalom, hogy nemcsak a csalást elkövető személyeket, hanem szervezetként a Szcientológia Egyházat is elítélték jogerősen Franciaországban.

"Történelmi döntés született" - jelentette ki Olivier Morice, a szektás elhajlások ellen küzdő egyesület, az Unadafi jogi képviselője az ítélethirdetést követően. Hozzátette: "Még csak az elején vagyunk a szcientológia elleni jelentős döntéseknek, amelyek akár a betiltásig, sőt a feloszlatásig is elvezethetnek". Az eljáró bíróság korábban elutasította, hogy a szektaellenes szervezet felperesként vehessen részt a perben. A védelem az elsőfokú ítélet megsemmisítését próbálta elérni, arra hivatkozva, hogy a bíróság megsértette a valláshoz való jogot és az egyesülési jogot. Ezért a fellebbviteli eljárásban tucatnyi alkotmányossági kérdésről folyt vita, de a bíróság minden kifogást elvetett.

Az egyházat még 1998 decemberében jelentette fel csalásért egy nő, akit eredetileg ingyenes személyiségteszttel kerestek meg szcientológusok. A feljelentő végül több mint 30 ezer eurónak megfelelő francia frankot fizetett ki könyvekre, tanfolyamokra és egy elektropszichométerre, azaz az E-méterre, amely a vizsgált személy szellemi állapotának változásait hivatott mérni. A perben egy másik panaszos és a gyógyszerészkamara is felperesként szerepelt.

A szcientológiát eredetileg modern filozófiaként alapította meg az Egyesült Államokban L. Ron Hubbard (1911-1986) sci-fi-szerző 1952-ben. Az első egyházközösségek két évvel később jöttek létre az Egyesült Államokban. A Szcientológia Egyház adatai szerint a szervezet jelenleg a világ 159 országában működik több mint 10 millió taggal. Franciaországban, ahol egy 1995-ös parlamenti bizottsági jelentés szektának nyilvánította, 45 ezer a tagok száma.


Forrás: hvg.hu


Egy gondnokság alá helyezési eljárás története

2011. december 15. | Admin

Nyelje el a rendszer?



Forrás: Magyar Narancs


200 ezren veszíthetik el rokkantsági nyugdíjukat

2011. november 21. | Admin

Az érintetteket levélben értesítik, de az ellátás megszüntetése nem automatikus: az érintettek márciusig jelentkezhetnek felülvizsgálatra.

Csaknem 200 ezer ember veszítheti el a rokkantsági ellátását a kormány új törvényjavaslata alapján és ettől a kabinet csaknem 200 milliárdos megtakarítást remél 2015-ig. Az érintetteket levélben értesítik, de az ellátás megszüntetése nem automatikus: az érintettek márciusig jelentkezhetnek felülvizsgálatra, és ha ott bebizonyosodik, hogy állapotuk miatt mégsem alkalmasak a munkára, akkor visszakaphatják rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásukat. A kormányzat biztos abban, hogy nem mindenki jelentkezik majd, Soltész Miklós szociális államtitkár szerint ezzel a visszaélők tulajdonképpen amnesztiát kapnak, mert ha nem jelentkeznek felülvizsgálatra, akkor a múltjukat nem fogják kérdezni.

A kormány két héttel ezelőtt fogadta el a nyugdíjrendszer átalakításához kapcsolódó új intézményrendszer koncepciójáról szóló előterjesztést, és egyben elrendelte az előterjesztéshez kapcsolódó törvényjavaslat kidolgozását - mondta Giró-Szász András. Hozzátette: a javaslat hangsúlya a rehabilitáción és a foglalkoztatás elősegítésén van. A kormányszóvivő az átalakításról szólva kifejtette: a rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék és az átmeneti járadék megszűnik. Ezek helyett egységes táppénzszerű ellátást vezetnek majd be. Ennek két része: a rehabilitációs és rokkantsági ellátás - közölte.

Giró-Szász András elmondta, a rehabilitációs ellátás a foglalkoztatásra és rehabilitációra javasolt emberek, a rokkantsági ellátás a foglalkoztatásra nem javasolt emberekre vonatkozik majd. Mint közölte, a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítása "óhatatlanul maga után vonja" a foglalkoztatási támogatások átalakítását. A kormány egyszerűbb és rugalmasabb rendszert kíván kialakítani - hangsúlyozta. A kormányszóvivő ennek kapcsán két elemre hívta fel a figyelmet: a bér- és költségkompenzációra, amely az akkreditált munkáltatóknál a tranzit munkaerő tartós foglalkoztatását támogatja, valamint a rehabilitációs kártyára, amelynek lényege, hogy bizonyos feltételek mellett mentességet biztosít a munkabért terhelő munkaadói járulékok fizetése alól.

A részletekről szólva Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkára azt mondta: jelenleg több mint kilencszázezer ember kap rokkantnyugdíjat vagy ahhoz hasonló ellátást. "Ezt az ország nem bírja elviselni" - szögezte le. Soltész Miklós szerint a rendszer fenntarthatatlan, igazságtalan és nem ösztönöz munkára. Az átalakítások jövő évtől kezdve megtörténnek - közölte. Ez a jelenlegi ellátásokban részesülő emberek úgy érinti, hogy főszabályként, aki a nyugdíjkorhatárt elérte az nyugdíjasként fogja megkapni a továbbiakban a támogatását. Mindazok, akik a nyugdíjkorhatár alatt vannak, azok vagy rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást kapnak majd - magyarázta Soltész Miklós.

Kifejtette: mindazoknak, akik a jelenlegi III-as egészségkárosodási csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülnek - 110 ezren vannak - felülvizsgálatra kell jelentkezniük. A vizsgálatok eredményeképpen, akik rehabilitálhatók azok rehabilitációs ellátást kapnak majd, akik nem rehabilitálhatóak, azok rokkantsági ellátást. Ugyanez vonatkozik a rendszeres szociális járadékban részesülő személyekre, akik 84 ezren vannak. A rokkantsági ellátás mértéke nem változik - jegyezte meg Soltész Miklós.

Közölte: az átalakítás nem érinti azt a 384 ezer embert, akik a nyugdíjkorhatár felett vannak, és mindazokat, akik rokkantsági ellátásban részesülnek I-es és II-es csoportba besorolva, ők 65 ezren vannak. Továbbá nem érinti a jelenleg átmeneti járadékban részesülő embereket, és azokat sem, akik a jelenlegi III-as rokkantsági csoportba tartoznak, de öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt állnak. Ők is ugyanazt az összeget kapják majd mint eddig, rokkantsági ellátás néven.

A rehabilitációs, a rokkantsági, a bányászok egészségügyi károsodási járadéka, valamint mezőgazdasági és a mezőgazdasági szövetkezeti járadék megmarad - mondta Soltész Miklós, hozzátéve: azzal a feltétellel, hogy a rehabilitációs járadék három év alatt kifut, és az a 25 ezer ember, aki ebben részesül, az más ellátás kap majd.

A foglalkoztatás kapcsán Soltész Miklós elmondta: ha valaki a rehabilitációs ellátás mellett dolgozik, akkor az ellátást fel kell függeszteni. Aki rokkantsági ellátást kap dolgozhat, de a támogatást fel kell függeszteni miután éves fizetése eléri a minimálbér tizennyolcszorosát. Közölte azt is, hogy a tranzitfoglalkoztatás keretében a vállalkozások három évig, az elsőben száz, a második évben kilencven, a harmadik évben pedig nyolcvan százalékos támogatást kaphatnak majd az államtól.


Forrás: atv.hu


Ombudsmani stigmatizálás

2011. november 21. | Admin

Szabó Máté ombudsman azt javasolja, hogy dolgozzák ki az agresszív pszichiátriai betegek tartós intézeti elhelyezésének jogszabályi kereteit és intézkedjenek ilyen intézetek létrehozásáról.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleményében arra hívta fel a figyelmet: a hatályos jogszabályok nem rendelkeznek arról, mely intézmények feladata az agresszív, veszélyeztető magatartást tanúsító pszichiátriai betegek tartós intézeti ellátása, de a szabályozás abban sem egyértelmű, meddig tartson az ilyen betegek kötelező intézeti gyógykezelése.
Az ombudsman szerint a család, a rokonok nem alkalmasak az agresszív betegek ellátására, de nem is várható el tőlük, hogy a hozzátartozójuk dühkitörésére, kiszámíthatatlan viselkedésére megfelelő választ találjanak. Mint hozzátette, a családi környezetben még rendszeres pszichiátriai gondozói kontroll mellett sem biztosítható az emberhez méltó élet sem a családtagok, sem a pszichiátriai beteg számára.
Szabó Máté közleményében azt írta, több vizsgálata során is azt tapasztalta, hogy a szociális otthonok némelyike megpróbálja, de nem képes ellátni az önmagukra, illetőleg másokra nézve veszélyes magatartást tanúsító pszichiátriai betegeket; még annak érdekében is komoly erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a többi ellátott testi épségét megóvják, illetőleg a beteg önkárosító cselekedetét megakadályozzák.

Álláspontja szerint problémát jelent az is, hogy ma Magyarországon nincs olyan intézmény, amely alkalmas arra, hogy az agresszív pszichiátriai betegeket akár életük végéig gondozza, noha ezeknek a betegeknek is alkotmányos joguk a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, hosszabb távú intézeti ellátásuk során is.

Az országgyűlési biztos megállapította: a tartós bentlakást biztosító intézményi gondozás teljes hiánya ellentétes az egyenlő bánásmód követelményével, továbbá sérti az érintettek emberi méltósághoz és az egészségügyi ellátáshoz való jogát. Szabó Máté ezért felkérte a nemzeti erőforrás minisztert, hogy dolgozza ki az agresszív pszichiátriai betegek tartós intézeti elhelyezésének jogszabályi kereteit, és intézkedjen az ilyen pszichiátriai betegek tartós bentlakását lehetővé tevő, megfelelő egészségügyi ellátásukra alkalmas intézetek létrehozásáról.


Forrás: mindennapi.hu


Az ombudsman a fogyatékossággal élő betegek egészségügyi ellátásáról

2011. október 31. | Admin

A kiemelt finanszírozás dacára sem megoldott az autizmussal és az egyéb fogyatékossággal élő betegek fogászati ellátása, és országosan jelentős területi eltérések is tapasztalhatók. Az állampolgári jogok biztosa a nemzeti erőforrás miniszter segítségét kérte.

Hiába a kiemelt finanszírozás, az így sincs arányban a felszereltség, a minimum-feltételekhez szükséges infrastruktúra, illetve a kezelési többletidő szükségleteivel a fogyatékossággal élő személyek fogászati ellátásában. Részben ebből adódik, hogy e betegkör esetében a kapacitások kihasználatlanok, holott a finanszírozás jogszabályi háttere adott – áll az ombudsman vizsgálati jelentésében.

A finanszírozási szerződéssel rendelkező tizennyolc szolgáltatóból összesen négynek van szerződése a fogyatékossággal élő felnőttek fogászati ellátásra. A fogyatékos felnőttek speciális fogászati ellátása csak az ország déli részén, Dél-dunántúli és a Dél-alföldi régióban érhető el, míg a főváros és az Észak-alföldi régió teljesen ellátatlan, ugyanez a helyzet a fogyatékossággal élő gyermekek esetében Zala, Baranya, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyében. Sok esetben a fogyatékosok csak a lakóhelyüktől nagyon távol juthatnak egészségügyi ellátáshoz, ami újabb terheket ró az anyagilag amúgy is megterhelt családokra.

Szabó Máté ombudsman szerint sérül az érintettek egészséghez való joga, amennyiben az ország valamelyik térségében, régiójában teljesen hiányoznak a fogyatékossággal élő betegek ellátásának személyi és tárgyi feltételei, ha pedig akadályozott a hozzáférés, akkor az állam nem teljesíti az esélyegyenlőség előmozdítására vonatkozó kötelezettségét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa olyan egészségügyi szolgáltatók kijelölését látná szükségesnek, amelyeket a szakmai működési feltételek alkalmassá teszik a különleges ellátási igények kielégítésére, benne a fogyatékosok fogászati ellátására. Problémát lát a biztos abban is, hogy az orvosok, fogorvosok és az egészségügyi dolgozók nem rendelkeznek kellő jártassággal a fogyatékossággal élő betegekkel való kommunikációban és bánásmódban. Az ombudsman ezért felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy mind az alap- mind a szakképzés során, valamint a továbbképzés rendszerében fokozottabban megjelenjenek az autizmussal és az egyéb fogyatékossággal kapcsolatos ismeretek.

Az ombudsman felkérte a nemzeti erőforrás minisztert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az ellátás területi egyenlőtlenségeinek megszüntetésére, az ellátáshoz való fokozottabb hozzáférés biztosítására. Azt is javasolta a miniszternek, hogy vizsgálja felül a meglévő fogászati finanszírozási szerződéseket és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral együttműködve gondoskodjon új szolgáltatók kijelöléséről, ösztönző finanszírozási hátteret biztosítva nekik.


Forrás: MTI


Alig jut figyelem a betegek jogaira

2011. szeptember 07. | Admin

20-ból 19. helyen végzett Magyarország az Európai Betegjogi Kartában foglaltak teljesülésében, derült ki az Active Citizenship Network felméréséből, amit Magyarországon a TASZ koordinált. A kutatás szempontjai ugyan nem minden esetben felelnek meg a magyar rendszer sajátosságainak, így nem mindig vonható le a megfelelő következtetés, de a hazai helyzet biztosan nem jó. Sőt. A TASZ levélben fordult az egészségügyért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz.

Az Active Citizenship Network kutatást végzett 2010 őszén, melyben azt vizsgálta, hogy az uniós tagállamokban az Európai Betegjogi Kartában (doc) megfogalmazottak mennyiben teljesülnek. A kutatás módszertanának lényege, hogy az összeállított kérdőívet a kormányzati és az intézményi szereplőkön túl civil szervezetek is kitöltötték, így értékelhették a szolgáltatásokat és a szakpolitikák megvalósulását.

A felmérésben a kérdések arra vonatkoztak, hogy a kormányzat hogyan támogatja a Kartában foglalt jogok érvényesülését szabályozással, szakpolitikai lépésekkel, illetve hogy az állampolgárok milyen tapasztalatokat szereznek az egészségügyi ellátás igénybevételekor. Az eredményeket továbbá hivatalos statisztikákkal egészítették ki. A felmérést Magyarországon a TASZ betegjogi programja koordinálta.

Az eredmények birtokában júniusban megbeszélést tartottunk a kutatásban résztvevőkkel, majd levélben fordultunk kéréseinkkel Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárhoz.

Panaszjog

Magyarország a 2010 őszén rögzített adatok szerint jó eredményt ért el a panaszjog érvényesülése tekintetében, közben azonban megszűnt az Egészségbiztosítási Felügyelet és a betegjogi képviselőket alkalmazó közalapítvány is. A TASZ ezért azt kéri az államtitkártól, hogy teremtse meg a hatékony hatósági jogorvoslat lehetőségét a betegjogi panaszok vonatkozásában, a feltételek kialakításakor pedig vegye figyelembe Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának álláspontját.

Az ombudsman májusban kiadott jelentése szerint (doc) sem formailag, sem tartalmilag nem megoldott a betegek jogainak hatósági szintű védelme, miután a 2010 szeptemberében megszűntetett Egészségbiztosítási Felügyelet jogutód intézményei nem kaptak megfelelő felhatalmazásokat ezen jogok érvényesítéséhez. Szabó Máté vizsgálatában megállapította: „sérült a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga, ugyanis elzárták a jogsérelem érdemi kivizsgálásától és orvoslásától azokat, akik egy – időközben megszüntetett – állami jogvédelmi hatóságtól kértek segítséget”. Megoldásként egy olyan hatósági jogkörrel rendelkező, pártatlan, független jogállású, speciális szakértelemmel rendelkező és nem bírósági típusú intézmény működtetését javasolja, amelyik kivizsgálja a hozzá fordulók egyéni panaszait, és a döntése bíróság előtt is megtámadható.

A panaszjog érvényesülésének vizsgálatakor merült fel az is, hogy jelenlegi formájában nem megfelelő a kártérítési és kompenzációs rendszer: a szolgáltatók kötelesek felelősségbiztosítást kötni, a feltételeket azonban a biztosítótársaságok diktálják. Ennek példája, hogy az otthon szülésben résztvevő szakemberek tevékenységéről ugyan már született szabályozás, de a jogszabály alapján a gyakorlatban nem lehetséges ennek megfelelően intézeten kívüli szülést választani. Nem megoldott ugyanis a felelősségbiztosítás kérdése: a biztosítók – ha egyáltalán vállalják – túlságosan magas összegű felelősségbiztosítást határoznak meg a szakemberek számára. (Az otthon szülés szabályozása körüli visszásságokról Köbli Anikó cikkében olvashat.)

Egészségügyi dokumentáció

Problémaként merült fel az akadálytalan hozzáférés biztosítása az egészségügyi dokumentációhoz, illetve hogy az ezzel járó költségek megállapításának gyakorlata nem egységes. A felmérésben elért eredményeinket az is befolyásolta, hogy nem szabályozott például az, hogy a kórházi zárójelentések másolatáért a szolgáltató mennyi pénzt kérhet el.

A TASZ ezért kéri, hogy készüljön iránymutatás, hogy az egészségügyi intézmények milyen díjakat számolhatnak fel a dokumentáció másolásáért, amely megfelelően rendezi azt is, hogy milyen adathordozóról van szó (leletekről egyes esetekben célszerűbb például CD-n vagy pendrive-on másolatot adni).

Információhoz való jog

A felmérésből az derült ki, hogy Magyarországon az egészségügyben az egyik legsúlyosabb probléma, hogy nem érvényesül az információhoz, a tájékoztatáshoz való jog. Ezt támasztja alá a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány 2007 végén elvégzett kutatása is: a megkérdezettek több mint fele az ellátás igénybevételekor nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát, és csak minden hatodik megkérdezett tudja betegség esetén is megőrizni testi-lelki autonómiáját. A felmérés megállapítja, hogy a magyar felnőttek betegjogi ismeretei szélsőségesen hiányosak.

"Minden személynek joga van az egészségügyi helyzetére vonatkozó információkhoz való hozzáféréshez, csakúgy, mint a betegellátás megismeréséhez, a technológiai, illetve tudományos újításokkal egyetemben" - rendelkezik a Karta.

A TASZ ezért azt javasolja, hogy betegtájékoztatók legyenek egységesek, közérthető tartalmúak, illetve hogy minél szélesebb körben váljanak elérhetővé, melynek leghatékonyabb módja az internetes elérhetőség biztosítása. A TASZ arra is felhívja a figyelmet, hogy a betegtájékoztatók az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint közérdekű adatok.

Eltérő jogértelmezések

A kutatás végzésekor a TASZ azzal szembesült, hogy egyes egészségügyi intézményekben a házirend és a belső szabályzatok ellentmondanak a vonatkozó jogi szabályozásoknak. A TASZ szerint a Semmelweis-tervben felvázolt Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ feladata lehetne a szabályzatok felülvizsgálata és a jogszabályokkal való összhang megteremtése az egészségügyi szolgáltatóknál.

Akadálymentesítés

Ugyan Magyarország 2007-ben elfogadta a Fogyatékos Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezményt, ami kitér az akadálymentesítésre és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a felmérésben azonban komoly elmaradásokra derült fény. Még mindig gyakran okoz problémát például a mozgásukban korlátozottak számára az egészségügyi intézmények megközelítése, illetve az azokon belüli mozgás.

A TASZ kéri tehát, hogy a fejlesztéseknél vegyék figyelembe ezeket a kritériumokat, illetve hogy dolgozzanak ki szabályokat a jelnyelvi és idegen nyelvi tolmácsok bérezésére, és arra is, hogy ezek a költségek kit terheljenek.

Betegelégedettség

Felmerült a betegelégedettségi vizsgálatok témája is, kiderült, hogy ezeket szinte kizárólag a kórházak végzik. A TASZ javasolja, hogy ebbe a munkába az intézmények vonjanak be külső, akár civil szervezeteket is.

A felmérés azt is megállapította, hogy Magyarországon gyakran túlságosan hosszú a várakozási idő, amit az EU mindössze négy országában oldottak meg azzal, hogy maximumokat határoztak meg. Magyarországon problémát jelent az is, hogy nem mindig vagy csak nehézkesen lehet a várakozási idő hosszáról informálódni. A Karta ugyanakkor előírja: „Minden személynek joga van az ellátáshoz rövid és belátható időn belül. Ez a kezelés minden egyes szakaszára igaz”. Ez az általános elv jelenleg irreálisnak tűnik valamennyi európai országban, de arra mindenképpen törekedni kell, hogy a várakozási idő hosszáról és arról, hogy ezt milyen tényezők csökkenthetik, a betegek tudjanak tájékozódni.

A kutatásból az is kiderült, hogy hiányos a betegeknek nyújtott információ, nem rögzítik megfelelően a nem kívánatos eseményeket (például fertőzéseket), azaz ezek kivizsgálása akadályba ütközik. A biztonsághoz való jogot sérti, hogy nem lehet anonim módon kivizsgáltatni a visszaéléseket. A szintén ehhez a joghoz tartozó fertőzések megelőzése és az intézményekben a menekülési útvonalak biztosítása azonban kielégítő eredményt mutatott. Magyarország ugyancsak jó eredményt ért el a titoktartás megvalósulása terén, szintén megfelelően alkalmaznak fájdalomcsillapító, valamint egyénre szabott kezeléseket.

Az összesen 20 országban végzett kutatásban Magyarország a 19. helyezést szerezte meg, a helyzet mégse ennyire rossz. Az összeállított kérdéssor nem minden szempontból volt alkalmas arra, hogy leképezze a hazai rendszerre jellemző viszonyokat, hiszen számos ország eltérő rendszerének vizsgálatára készült. Fontos megjegyezni azt is, hogy a felmérés a Kartában megfogalmazottakra koncentrált, míg a magyar törvényi szabályozás ettől eltér. Megállapításai ugyanakkor olyan jelzéseket tartalmaznak, amelyeket a kormányzatnak célszerű szem előtt tartania a Semmelweis-terv megvalósításakor. Érdemes például bevonni a helyi közösségeket, akik gyakran a szolgáltatók feladatait veszik át, amivel javulhat a rendszer hatékonysága. Az pedig továbbra is kiemelt cél, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevő állampolgárok jogtudatossága javuljon.


Forrás: ataszjelenti.blog.hu


Ma is jó ötletnek tartja a dühöngőt a megvádolt igazgató

2011. augusztus 29. | Admin

Személyi szabadság megsértése miatt fogták perbe a kecskeméti gyermekotthon volt igazgatóját és dolgozóit, amiért rácsos, bekamerázott elkülönítő szobába zártak gyerekeket éveken keresztül. A volt vezető vádlottként is fenntartja, hogy helyesen jártak el, szerinte nem volt jobb megoldás.

Ártatlannak vallotta magát hétfőn K. Ildikó, annak a kecskeméti gyermekotthonnak a volt igazgatója, ahol éveken át elkülönítő szobába, dühöngőbe zártak be gyerekeket. Az asszonyt és 25 társát - az intézmény dolgozóit - személyi szabadság megsértésével vádolják. Büntetőperük a múlt héten kezdődött a Kecskeméti Városi Bíróságon. A múlt pénteken ismertetett vádirat szerint 2007 novembere és 2010 januárja között nyolc gyereket és négy fiatal, utógondozott felnőttet zártak be rossz magaviseletért a hatszor öt méter alapterületű, rácsos ablakú, bekamerázott szobába.

A hétfői tárgyalási napon a bíróság a volt igazgatónőt hallgatta meg, aki az ügy elsőrendű vádlottja. Az asszony ma sem talál kivetnivalót abban, ami tettek. Elmondta, hogy a vádiratban sértettként szereplő gyerekek, fiatalok valamennyien értelmi fogyatékosok és pszichiátriai betegségben is szenvednek. Állítása szerint Bács-Kiskun megyében, de még az országban sincs olyan intézmény, amely alkalmas lenne ilyen gyerekek befogadására. Amikor 2007-ben kinevezték igazgatóvá, a gyerekeket kezelhetetlennek, a dolgozókat pedig eszköztelennek látta. Ha valamelyik gyerek dührohamot kapott, megtámadta a társait vagy nevelőit, a mentő vagy ki sem jött, vagy bevitte ugyan az illetőt a felnőtt pszichiátriára, de onnak hamarosan visszakerült. “Magunkra voltunk hagyva folyamatosan” – fogalmazott K. Ildikó.

A fenntartó önkormányzat tudott a dühöngőről

Az elkülönítő szoba ötletét egy külföldi tanulmányútról hozta. 2007-ben Németországban járt, és azt tapasztalta, hogy ott ezt a problémát egy olyan helyiséggel kezelik, ahová be lehet vinni a gyerekeket, akik ott megnyugszanak. Miután hazajött, megbeszélte a helyetteseivel, hogy mit tapasztalt. Járt a fenntartónál, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzatnál is, kérte, járuljanak hozzá, hogy a saját felelősségére létrehozhassanak egy ilyen elkülönítőt a kecskeméti otthonban. Állítása szerint a szóbeli hozzájárulást megkapta, később a nevelőtestület is az ötlet mellé állt, sőt a fenntartó illetékesei később ki is mentek megnézni az elkülönítő szobát, és semmi kivetnivalót nem találtak benne.

"Kevésbé tartottam veszélyesnek egy elkülönítő helyiséget létrehozni, mint semmit sem tenni" – mondta K. Ildikó. A pszichiátriai beteg gyerekek gyógyszerezéséről azt mondta: súlyosabb bűnnek tartja a leszedálást, mint a személyi szabadság korlátozását. Az ügy körül kialakult botrányt "méltatlannak nevezte", szerinte ez "szakmai kérdés, és nem büntetőjogi kategória"."Úgy gondolom, hogy ebben az esetben a legnagyobb jogsértést a magyar állam követi el" - utalt az egyszerre pszichiátriai beteg és értelmi fogyatékos gyerekek helyzetének szabályozatlanságára. Szerinte a gyakorlat azt bizonyította, hogy a módszer eredményes volt, a magatartási problémák ritkultak.

A volt igazgató határozottan tagadta, hogy az elkülönítést egyfajta büntetésként alkalmazták volna. Szerinte csak az ön-és közveszélyes gyerekeket zárták be oda, és csak annyi időre, amíg meg nem nyugodtak.

Önként is bejárt egy fiú?

Magáról a szobáról azt mondta, hogy elsődleges funkciója nem az elkülönítés volt, korábban korai fejlesztőként működött, közösségi helyiség volt, ruhát szárítottak benne, sőt a bezárások elkezdése után is játszottak, labdáztak még benne. Elismerte, hogy voltak rácsok az ablakon, de ezt azzal magyarázta, hogy biztonsági okból volt erre szükség, a kitörő üveg balesetet okozhatott volna. Az viszont nem igaz a volt igazgató szerint, hogy a szoba ne lett volna szellőztethető, az egyik ablakot bukóra lehetett állítani.

A bekamerázásra szerinte éppen azért volt szükség, hogy senki se élhessen vissza a bezárás lehetőségével, és hogy figyelni tudják a bezárt gyerekeket, nem tesznek-e kárt magukban, megnyugodtak-e már. K. Ildikó elismerte azt is, hogy miután nem volt sok pénzük, a szoba “puritánabb” volt, mint a német példa. Ugyanakkor megjegyezte: volt olyan gyerek, aki magától, önként szeretett bemenni, mert ott a többiek békén hagyták.

Megvádolt kollégáit védendő K. Ildikó beszélt arról is: ők nem tudták, hogy jogszabályi háttere nem volt az elkülönítő szoba kialakításának. Hangsúlyozta, hogy önállóan senki nem dönthetett bezárásról, ahhoz mindig az ő engedélyét kellett kérni. A tárgyaláson megkérdezték tőle, előfordult-e , hogy nemet mondot. Erre tagadólag válaszolt, szerinte azért nem volt ilyen, mert a kollégái tényleg csak a végső esetben akartak ehhez a megoldáshoz nyúlni. Olyanra soha nem adott engedélyt, és szerinte soha nem is fordult elő, hogy valakit napokra bezártak volna, és arra sem volt példa, hogy ne használhatták volna a mosdót, állította.

Már nem emlékszik

Délután a bíró egyesével végigment a vádpontokon, mindegyik érintett gyerekről és vádiratban szereplő esetről kérdezni próbálta K. Ildikót. A legtöbbször az volt a válasz, hogy a konkrét esetre nem emlékszik, a bezárás engedélyezését kérő kolllégája tudhat többet az adott ügyről. "Egész biztos, hogy köpködésért, kötekedésért nem kerül be senki" – bizonygatta ugyanakkor. A bíró szembesítette bizonyos naplórészletekkel, amelyekben kollégái lejegyezték a történteket. Volt olyan részlet, miszerint azért zárták be a gyereket, hogy “gondolkodjon”. Erre K. Ildikó azt mondta: ilyenért biztost nem zártak be senkit, azt tudja elképzelni, hogy a kollégák rosszul fogalmaztak.

Szerinte mindig csak olyankor zártak be gyerekeket, amikor magukat vagy társaikat veszélyeztették, például megharapták, fojtogatták vagy ceruzával nyakon szúrták a többieket, bútorokat hajigáltak. Amikor valamelyik lakó őrjöngött, előfordult, hogy a többiek ijedségükben autoagresszív magatartást produkáltak, például a saját hajukat tépkedték, magyarázta, miért kellett beavatkozni.

Csúnyán tudott nézni

A konkrét esetek többségére ugyan nem emlékezett, de a sértett gyerekeket jellemezni tudta a bíróság kérdeseire. A bezártak közt volt erős fizikumú fiú, akitől a nevelők is féltek, mert dühkitörései során sokszor minden előjel nélkül ütött. Beszélt egy lányról, aki enyhe értelmi fogyatékos és Borderline személyiségzavarban szenved, szerinte ő félelmetes volt, amikor őrjöngött, dobálta a berendezési tárgyakat, bántalmazta a társait, toporzékolt, a földhöz verte magát. Egy másik lányról szintén azt mondta, hogy bútorokat dobálva szokott őrjöngeni, ő volt szerinte az egyetlen, aki kárt tett saját magában az elkülönítő szobában is: kitépte a haját, és egy cérnával véresre szorította a kezét.

Egy többször bezárt lányról állította a volt igazgató azt is, hogy "az egész intézményt rettegésben tartotta", hiába volt, vékony, törékeny, “a kancsalságából adódóan olyan csúnyán tudott nézni”, hogy a környezetében félelmet keltett, verbálisan inzultálta a nevelőket, köveket dobált, bántalmazta a társait. A bezártak között volt egy kilencéves kislány is, aki az igazgató szerint kutyák közt nevelkedett, nem beszélt, viszont ha sérelem érte, harapott.

A volt igazgató jelenleg munkanélküli, a botrány kirobbanása után felfüggesztették a munkaviszonyából, és végül idén augusztus 11-én felmondott. A büntetőperben egyelőre 12 tárgyalási napot tűztek ki, az utolsó október 14-én lesz. Az MTI információi szerint ekkor akár már ítélet is születhet az ügyben. Ha a bíróság megalapozottnak ítéli az ügyészség vádjait, a vádlottak 1-7,5 éves szabadságvesztést kaphatnak.


Forrás: index.hu


Egyre kritikusabb a gyerekek mentális állapota az ombudsman szerint

2011. július 31. | Admin

Kevés a gyermekpszichiáter, és közülük sok a nyugdíjas, miközben egyre kritikusabb a gyermekek mentális állapota - állapította meg Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Az ombudsman vizsgálata szerint sérül a gyermekek egészséghez, egészségügyi ellátáshoz való joga, valamint az esélyegyenlőség elve, és a kormány "köteles hatékony lépéseket tenni".

Nő a tanulási nehézséggel, magatartászavarral küzdő gyermekek, az öngyilkosságot megkísérelt, illetve elkövetett 24 év alattiak száma, miközben megoldatlan az akut krízishelyzetben lévő gyermekek ellátása - állapította meg Szabó Máté ombudsman, aki a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátást vizsgálta.

Szabó Máté szerint a gyermekpszichiáter annak ellenére sem szerepel a hiányszakmák között, hogy a mindössze hatvan-hetven ilyen szakorvos átlagéletkora magas. Sokan nyugdíj mellett praktizálnak, és van olyan régió, ahol az egyetlen elérhető gyermekpszichiáter hetvenkét éves. Az elmúlt két évben ugyanakkor összesen tizennégy orvos szerzett gyermekpszichiáteri szakképesítést, több tapasztalt szakorvos viszont külföldre távozott.

Kevés az intézmény is

Az ombudsmani vizsgálat szerint kevés a fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmény, és nagyok a területi eltérések. Az egész Dunántúlon nincs aktív gyermekpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás, ezért ebben a térségben a gyermekpszichiátriai betegeket gyermekgyógyászati osztályokon vagy a felnőtt pszichiátriai betegekkel együtt kezelik, gyermekpszichiáter szakorvosi felügyelet vagy konzílium nélkül. Ugyanilyen állapotok uralkodnak az észak-magyarországi régióban is - közölte az Országgyűlési Biztos Hivatala.

Az ombudsman megállapította továbbá, hogy nem valós adatokon alapul az egészségügyi intézmények ellátási kötelezettségének szabályozása. Például az ÁNTSZ szerint ellátási kötelezettsége van a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának, amely azonban nem rendelkezik akkreditált gyermekpszichiátriai osztállyal, és nincs is szakorvosa.

Súlyos problémát jelent a gyermekek sürgősségi ellátása, beutalási rendje is. Egyrészt nagyon kevés intézményben adottak a sürgősségi ellátás feltételei, másrészt a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerveknek nincs nyilvántartása a sürgősségi ellátóhelyekről. Ezért a betegek ellátása sokszor teljesen esetleges és kiszámíthatatlan.

A szülő nem lehet a gyerek mellett

Probléma az is, hogy míg az egészségügyi törvény szerint a szülő jogosult arra, hogy pszichiátrián kezelt beteg gyermeke mellett tartózkodjon folyamatosan, a gyermekpszichiátriai osztályokon nincs elegendő alkalmas szoba - tartalmazza az ombudsmani közlemény. Szabó Máté a vizsgálat alapján megállapította, hogy sérül a gyermekek egészséghez, egészségügyi ellátáshoz való joga, valamint az esélyegyenlőség elve.

Az ombudsman szerint "a jogegyenlőség megteremtése elsődleges állami kötelezettség. Az állami beavatkozás nem fakultatív feladat az olyan emberek csoportjainál, amelyek objektíve hátrányba kerülnek valamely tulajdonságuk, állapotuk, így különösen az életkoruk, egészségi állapotuk, betegségük, illetve az abból adódó sajátos, kiszolgáltatott helyzetük miatt". Szabó Máté szerint az állam itt köteles hatékony lépéseket tenni az eredendően és súlyosan egyenlőtlen helyzet felszámolására.


Forrás: origo.hu


Felszámolják a nagylétszámú intézeteket

2011. július 19. | Admin

A szociális, gyermekvédelmi és fogyatékos területet ez a lehetőség nem csak segíti, de át is formálja - mondta Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára azokról a pályázatokról, melyek a nagy létszámú szociális intézmények úgynevezett kitagolására adnak módot.

- Sok száz beteg, fogyatékos ember él olyan helyeken, ahol 100 - 200 ember zsúfolódik össze, sokszor a társadalomból kivetett módon, elszigetelt kastélyokban. A kitagolás lényege, hogy ezek helyett kisebb, élhetőbb helyeken lakhassanak - tette hozzá az államtitkár.

Fogyatékosokat, pszichiátriai- és szenvedélybetegeket kezelő, 50 fősnél nagyobb bentlakásos intézményben jelenleg 12 ezren élnek Magyarországon. A kormány tervei szerint ebből körülbelül 1500 férőhely kitagolása történhet meg 7 milliárd forint uniós forrásból, pályázati úton, 2013-ig. (Az összes nagylétszámú intézmény kitagolását egy 30 éves stratégia keretében képzelik el.)

A tervek szerint a nagylétszámú intézményekből háromféle otthonba költözhetnek a fogyatékos és beteg emberek. Akik alacsony gondozási szükségletűek, azokat önálló lakásokba költöztetik, melyekben maximum hat fő élhet együtt. A kicsit több gondoskodást igénylő betegek maximum 12 fős lakóotthonokban élhetnek, a legintenzívebb ellátást igénylők pedig lakócentrumokban. Utóbbiak maximum 50 fő ellátására alkalmas épületek vagy épületegyüttesek lesznek.

Az államtitkár szerint nem kell több szakember

Az államtitkár szerint mindez nem jelenti azt, hogy több szakembert kellene alkalmazni, erre nem is lenne forrás. - Azok az emberek, akik lakásokba kerülnek, sokkal alacsonyabb gondozási szükséglettel rendelkeznek, vannak köztük olyanok, akik nem is igényelnek segítséget minden nap, tehát nem kell több szakember. A segítség viszont koncentráltabban jelenik majd meg azoknál, akiknek valóban szükségük van rá - fogalmazott.

Nem csak a fogyatékosokat és szenvedélybetegeket ellátó intézmények kitagolására lehet majd pályázni. Egy másik projekt keretében a nagy létszámú gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények kitagolása is megkezdődik, erre 3 milliárd forint uniós forrás jut. A tervek szerint a következő években 15-20 ilyen intézményt bontanak kisebb egységekre.

Egy harmadik projekt keretében pedig az időseket, hajléktalanokat ellátó önkormányzati, állami, egyházi és nonprofit fenntartású bentlakásos intézmények korszerűsítésére, felújítására lehet pályázni összesen 5,7 milliárd forint értékben.

Valamennyi pályázatnál kulcskérdés az integráció, hogy ezek az emberek ne a szerencsésebb sorsúaktól elkülönülve éljenek. - Hiába szorította a társadalom peremére ezeket az embereket az idős kor vagy a betegség, nekik is helyük van közöttünk - fogalmazott Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője.


Forrás: nol.hu


Leáldozóban a csalóknak

2011. június 22. | Admin

Várhatóan lesznek technikai jellegű módosítások az új egyházügyi törvényben, amelynek általános vitáját csütörtökön kezdi meg a parlament – mondta a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetes Virágvasárnap után című könyvének bemutatóján szerdán.

Rétvári Bence ugyanakkor kiemelte: ezek a változtatások a javaslat érdemi részét, szerkezetét és főbb szabályozási elveit nem fogják érinteni. A javaslatot a tervek szerint még a nyári ülésszak alatt elfogadhatja a parlament, és jövő évtől életbe léphet.

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslatot június 10-én nyújtották be, a dokumentum melléklete 13 felekezetet említ, amelyeket az 1895-ös törvény alapján bevett, illetve elismert felekezetnek minősít. A törvényjavaslat szerint a korábbi gyakorlattal ellentétben az egyházak nyilvántartása a tervek szerint kizárólagos illetékességgel a Fővárosi Bírósághoz kerül, "ezzel is biztosítva az egységes, naprakész áttekinthető nyilvántartás vezetését". Mint azt a törvényjavaslat hangsúlyozza, az egyház kizárólag olyan vallási tevékenységet gyakorolhat, "amely az alaptörvénnyel nem ellentétes, jogszabályba nem ütközik, nem sérti más közösségek jogait és szabadságát, valamint az emberi méltóságot". Biztosítani kívánja a törvényjavaslat az állam és az egyház különválasztását, ugyanakkor törvényes keretet kíván nyújtani ahhoz, hogy "az állam a közösségi célok érdekében együttműködjön az egyházzal".

A kereszténydemokrata politikus a könyvbemutató kapcsán hangsúlyozta: azok a jó egyházi vezetők, akik megtalálják a jó arányt a hitéleti tevékenység szervezése és a közösségi élet között. Ezáltal egyik erősítheti a másikat, s igazán jó hitéleti közösségben egyik a másik nélkül nem képzelhető el – mutatott rá.

A most bemutatott kötetbe karácsonyi, húsvéti, évközi tanítások és néhány alkalmi tanúságtétel került. A lejegyzett szövegek kisgyermekes családi szentmiséken hangzottak el, itt pedig némileg átszerkesztett formában jelennek meg. A könyv a szülők méltóságát és felelősségét is hangsúlyozva, többek között a gyerekeket szeretnék megszólítani és lekötni.


Forrás: mno.hu


Kétségbeesett figyelmeztetés: "tanévkezdés után két héttel már az utcán lesznek"

2011. június 22. | Admin

A fővárosi önkormányzat márciusban felére csökkentette a saját vizsgálata szerint már addig sem elegendő támogatást a speciális nevelési igényű gyerekek után. Ezt szerdán némileg kompenzálni próbálja, de azt még mindig nem fogja túlélni egyetlen iskola sem.

A fővárosi közgyűlés márciusban a következő tanévre a felére, 46 millió forintról 23-ra csökkentette a speciális nevelésű gyerekek után járó kiegészítést. Ez 27 alapítványi iskolát érint, akikkel az önkormányzat 1997 óta áll szerződésben. Az idei tanévben 1121 gyerek állami normatíváját egészítette ki Budapest, hogy megteremtse az oktatásuk feltételeit.

"Őket nem lehet más intézményben nevelni, speciális körülményeket és felkészülést igényelnek, kis csoportokban vagy személyre szabottan kell foglalkozni velük" - mondta a STOP-nak Kunné Szörényi Katalin, a Gyermekház iskola főigazgatója. A támogatott tanulók ötöde autista, 60 százaléka magatartási és beilleszkedési, 15 százaléka tanulási zavarral küzd, a többiek testi vagy érzékszervi fogyatékosok. A főigazgató sikereiket azzal illusztrálta, hogy idén csak az ő iskolájában 102 tanuló érettségizett, 21 szakmunkásvizsgát tett; a Bolyai-díjat pedig egy autista nyerte.

A szakmai hozzáértést nem vitatja a főváros sem. A szerdai közgyűlés napirendjére kerülő előterjesztés beszámol egy vizsgálatról, amely szerint az érintett iskolák jogszerűen és költséghatékonyan működnek. "Az intézmények többségében jóval több sajátos nevelési igényű gyermek nevelése oktatása folyik, mint ahány tanuló után támogatást kapnak. (...) Az intézmények vezetői, a nevelőtestületek tagjai szakmailag és emberileg elkötelezettek a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatása, nevelése, fejlesztése iránt, az intézmények teljes alkalmazotti közösségei számára fontos, hogy a súlyos és halmozottan sérült gyermekek fejlesztése eredményes, előremutató, az életminőséget befolyásoló módon valósuljon meg" - áll a Csomós Miklós főpolgármester-helyettes és Sárádi Kálmánné főjegyző jegyezte javaslatban.

Ez elismeri azt is, hogy az iskolákra szükség van, mert a fővárost törvény kötelezi a nevelési támogatásra, ha pedig nem a jelenlegi módon, alapítványokkal kötött közszolgálati szerződéssel oldanák meg a finanszírozást, akkor hat(!) saját iskolát kellene fölállítaniuk, amelyeknek a létrehozása és a működtetése is költségesebb lenne a jelenlegi rendszernél: "A mintegy 9 milliárd forintos egyszeri fejlesztési ráfordítás mellett egy tanulóra vetített 926 ezer Ft/éves működési kiadással számolva 1121 fő önkormányzati intézményekben történő ellátása évi egymilliárd forint tartós támogatás biztosítását tenné szükségessé."

Az előterjesztés azt is megállapítja, hogy az utóbbi négy tanévben kapott, gyerekenként 40 ezer forintos kiegészítő támogatás mára nem fedezi a tényleges költségeket, ennek dacára a márciusban havi 20(!) ezerre csökkentett fejenkénti kvótát átlagosan és differenciáltan mindössze 25 ezerre javasolja növelni. Ezzel alig 60 millióval, éves szinten 336 millió forintra emelnék a támogatást - persze így jóval olcsóbban jönnek ki, mintha mindjárt a föntebb említett 10 milliárdot kellene elkölteniük.

Ezt azonban Kunné Szörényi Katalin szerint nem éli túl egyetlen iskola sem. "Ennél kevesebből már nem lehet gazdálkodni. Gondoskodni fogunk a gyerekeink elhelyezéséről, de - ha föl is veszik őket az integrált iskolák - tanévkezdés után két héttel már az utcán lesznek" - mondta a főigazgató, aki emlékeztetett: a speciális nevelési igényű gyerekek éppen az intézmények október közepi létszámjelentését követően, amikorra kiderül, hogy osztályközösségben nevelhetetlenek, özönlenek az alapítványi iskolákba.

A fővárosi közgyűlés (illetve annak Fidesz-KDNP többsége) minden bizonnyal szerdán dönt az előterjesztésről, az alapítványok viszont szeretnék elnapolni az ügyet. Csomós mellett Tarlós István főpolgármestert is levélben kérték arra, üljenek le közösen, végeztessenek újabb vizsgálatot, ha az első megállapításainak nem hisznek, és próbáljanak közösen megoldást találni.


Forrás: stop.hu


Borzalom: fához kötözte az anya gyermekét

2011. június 19. | Admin

Megdöbbentő felvételt készített az egyik kereskedelmi televízió a romániai Puieşti településen: egy fiatal, értelmileg akadályozott személyt saját anyja rendszeresen kiköt, ez alkalommal egy fához - írja az atv.hu.

A 21 éves lány után az anya havonta juttatást kap az államtól, amiért gondját viseli. A sokkoló pedig az, hogy ez a gondoskodás inkább nevezhető brutalitásnak. Az anya lelketlensége miatt a szomszédok többször is panaszt emeltek.

"Havonta legalább egyszer elhaladok a család mellett, de soha egyetlen alkalommal sem láttam, hogy a lány meg lett volna kötözve. 2010 októberében a szociális asszisztens az istállóban bezárva talált rá. Az esetet jelentettem a bârladi kórházban", mondta a község polgármestere.

Az ügyben a megyei prefektus, Székely Csaba Levente kivizsgálást kért, a gyermekvédelem pedig bejelentette, hogy az ügyészségre viszi az esetet.


Forrás: pecsistop.hu


Hosszú hétvége a pszichiátrián

2011. június 18. | Admin

A kötelező pszichiátriai kezelés a bebörtönzésnél is súlyosabb szabadságkorlátozásnak minősül, és nem tarthatna még különleges viszonyok esetén sem 3-4 napnál tovább. Mégis megtörténik, hogy hétvégi vagy ünnepnapi ügyelet híján napokig bent tartják az intézetben a beteget a bíróság és ezzel együtt független pszichiáter szakértő jóváhagyása nélkül. Az Országgyűlési Biztos Hivatalának jogi referensét kérdeztük.

Kussinszky Anikó az Országgyűlési Biztos Hivatalának jogi referense A pszichiátriai betegek „szabadságjoga” címmel tartott előadást június 7-én, az ombudsman betegjogi és gyermek-egészségügyi konferenciáján – amelyen többek közt az egészségügyi államtitkárság munkatársa, Mogyorósi Dorottya is előadott. Az OrientPress Hírügynökség, a közigazgatás hírszolgáltatója a jogi referenst kérdezte.

- Mire hívta föl a figyelmet a konferencián, és miért ezt a témát választotta?

- Két konkrét eset és panaszbejelentés kapcsán beszéltem a pszichiátriai betegek személyes szabadsághoz való jogának csorbulásáról. Mert miközben nincs előtérben a kérdés, hiszen a betegjogokról több szó esik, adott esetben bárkinek érintheti a mindennapjait. Mindkét esetben sürgősségi beszállítás történt, kényszerrel. A betegek viszont az előírtnál, azaz megengedettnél jóval többet töltöttek a pszichiátriai osztályon, a bíróság értesítése nélkül, ahol ilyenkor gyakorlatilag akaratuk ellenére fogva tartják őket. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény megállapítja, hogy kényszerrel csakis a közvetlen veszélyeztető magatartású beteget lehet kezelésre a pszichiátriai intézetbe szállítani. A beépített garanciális rendelkezés kimondja, hogy a pszichiátriai intézet vezetője 24 órán belül köteles értesíteni a bíróságot, a bíróságnak pedig 72 órán belül határozatot kell hoznia arról, hogy indokolt volt-e a beszállítás és elrendeli-e a kötelező pszichiátriai kezelést. A döntésig a beteg ideiglenesen az intézetben tartható. A két panaszos esetében hétvége, illetve ünnep előtt érkezett a beteg, ezért „a kialakult gyakorlatnak megfelelően” csak a szünet utáni első munkanapon töltötték ki a papírokat és értesítették a bíróságot. Az egyik ügyben többek között kifejezetten a sürgősségi beszállítást követő eljárás elhúzódását kifogásolták, míg a másikban a tájékoztatáshoz való jog-, valamint a kapcsolattartás- és a gyógyintézet elhagyása jogának sérelmével kapcsolatos beadványt terjesztettek elő. Mindkét esetben megállapítható volt a bíróság határidőn belüli értesítésének indokolatlan elmaradása.

- Hogyan lehet összefoglalni a mulasztás lényegét?

- A pszichiátriai betegek kötelező intézeti kezelése a személyi szabadsághoz való jog korlátozása egyik legsúlyosabb esetének minősül.

– Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a Vitek vs. Jones ügyben rögzítette, hogy a kötelező pszichiátriai kezelés a bebörtönzésnél is súlyosabb szabadságkorlátozásnak minősül, tekintettel a kezelés során alkalmazott tudatbefolyásoló eszközökre, valamint a mentális kór stigmatizáló jellegére. Éppen ezért a legrövidebb időn belül szabadon kell bocsájtani vagy bíróság elé kell állítani a betegeket. Ez az idő különleges esetekben sem haladhatja meg a 3-4 napot. A hétvégi napok és az ünnepnapok szinte minden európai államban beszámítanak a határidőbe. A 4 napon túli bíróság elé állítás már kivételes viszonyok között is jogszerűtlennek minősül, pedig itt megállapíthatóan egyik esetben sem álltak fenn ezek a kivételes viszonyok. A nagyobbik probléma az, hogy a kórházak nem önszántukból nem értesítették a bíróságot, hanem a bíróságon nincs ügyelet, ráadásul a felügyelettel megbízott ÁNTSZ sem minősítette jogsértésnek az esetet.

- Mi az Országgyűlési Biztos Hivatalának javaslata az esetből kifolyólag?

- Az alapvető jog érvényesülése érdekében nem nagy ár a bíróságok és a szabadságelvonásra feljogosított hatóságok hétvégi „ügyeleti” rendszerének kiépítése. A vizsgálati tapasztalatok alapján tájékoztató levelet küldtünk az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének, hogy kezdeményezze egy olyan vizsgálat lefolytatását, amely a hétvégi, illetőleg munkaszüneti napok esetében tartandó ügyelet személyi és tárgyi feltételeinek rendelkezésre állását helyezné fókuszpontjába.

-Milyen nemzetközi egyezményekhez kellene igazodnunk a témában?

- Elsősorban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmányához és az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez. És nemsokára pedig csatlakozunk az OPCAT fakultatív jegyzőkönyvéhez, amely szintén irányadó lesz a szabadságmegvonást foganatosító intézmények – így a pszichiátriai osztályok is – számára. [Az ENSZ Közgyűlése 2002 decemberében fogadta el a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról és büntetésről szóló 1984. évi egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét (Optional Protocol to the Convention Against Torture, OPCAT) – a szerk.]

- Hogyan tekint az esetek kapcsát az intézményrendszerre és jövőbeli változásaira?

- A pszichiátriai betegekre mindig sokkal erősebb jogi garanciák vonatkoznak, mint a páciensekre általában. Erre tehát a jövőben is különös figyelmet kell fordítani, hiszen ők a legkiszolgáltatottabb panaszosok. Sok eset nyilvánosságra sem kerül amiatt, hogy a betegek nincsenek tisztában azzal, hogy jogsérelem érte őket. A betegjogok felügyelete most átkerült az ÁNTSZ-hez, amely azonban a két beadvány kivizsgálása során nem állapított meg jogsértést a törvényi előírások figyelmen kívül hagyása ellenére. A Semmelweis Tervben beharangozott, de még szervezés alatt álló kormányhivatal, az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) a tervezet szerint a jelenlegi gyakorlatnál komplexebb módon érvényesíti majd a betegjogokat.


Forrás: orientpress.hu


Felszállt a füst: teljesen felforgatja Orbán az egészségügyi rendszert

2011. június 01. | Admin

Bevezetik a hamburgeradót, eladnak vagy hasznosítanak kórházi épületeket, államosítják a fővárosi kórházakat - többek között ezt tartalmazza a Semmelweis-terv, amelyről kedden döntött a kormány. Egyelőre csak az elvi keretekről döntöttek, de az biztos, hogy lesz olyan kórház, amelynek a feladata megváltozik.

Egy évet kellett várni arra, hogy Orbán Viktor betartsa ígéretét, azaz hogy prioritásként kezelje az egészségügyet. Ennyi tervezés után kedden elfogadta a kormány az egészségügy átalakításáról szóló koncepciót, a Semmelweis-tervet, amely totálisan felforgatja azt a rendszert, amit eddig megszokhattak a betegek. Igaz, egyelőre csak az elvi kereteket fogadta el a kabinet, a részleteket még pontosítják.

"Mi nem terveztük azt, hogy a kormányalakítás után pontosan egy évre rá fogjuk ismertetni a tervet, ez a véletlenek játéka" - mondta Szócska Miklós, hozzátéve, hogy a strukturális átalakítás érinti a betegéletutakat, a kórházi finanszírozást, a betegjogokat, a kórházi struktúrát. Az ebből felszabaduló forrásokat az orvosi bérek fejlesztésére fogják fordítani.

Állami egészségügyi rendszer jön

Térségi egységekre épülő állami egészségügyi rendszer lesz - mondta az egészségügyi államtitkár. Ez azt jelenti, hogy az országot térségekre osztanák fel, amelyek nem egyeznek meg a megyehatárokkal vagy a régióhatárokkal. Azt vették alapul, hogy "a beteggel hova honnan rohan a mentő".

Szócska Miklós arra nem válaszolt egyértelműen, hogy megszűnnek-e kórházak vagy kórházi ágyak, mint mondta, "ezeket a fogalmakat csak Molnár Lajos használta". Azt azonban elárulta, lesznek funkcióváltó intézmények, lesz olyan intézmény, amelyik nappali kórházzá fog átalakulni. Ezt az államtitkár szerint majd a helyi döntéshozókkal vitatják meg, "de nem úgy, hogy nesze, neked véged".

Mindezekért, a betegéletútért, hogy melyik kórház, mit csinál, az állami szervezési központ lesz felelős.

A budapesti kórházakat 6-9 hónap alatt államosítják, mint Szócska mondta, a megoldási formáról még egyeztetnek a főváros vezetésével. A fővárosban három sürgősségi központ lesz: egy dél-pesti részleg a "Korányi-projekt" kibővítésével, a budai sürgősségi központ, valamint a harmadik, az észak-pesti sürgősségi központ. A főváros vezetése támogatja a kormány azon döntését, amely szerint a főváros 12 kórházát "állami gondoskodásba veszik" - közölte Szócska Miklós bejelentése után nem sokkal Szűcs Somlyó Mária, a Főpolgármesteri Hivatal kommunikációs igazgatója. A kórházak átvételéről a tárgyalásokat Budapest vezetése a "lehető leghamarabb" elkezdi Szócska Miklós államtitkárral - olvasható a közleményben.

Hogy a vidéki kórházakkal mi lesz, az attól függ, hogy a kormány hogyan határozza meg az önkormányzati politikáját - mondta.

Hamburgeradó, eladás

Az átalakításokat többek között uniós forrásokból és a hamburgeradó bevezetéséből fedeznék. Utóbbiról szólva azt mondta Szócska, hogy már modellezik a népegészségügyi termékdíj formáit, de "nagy valószínűséggel lesz ilyen".

A központi régiót - Budapest, Pest megye - kórházi épületek hasznosításából vagy eladásából fejlesztenék


Forrás: hirszerzo.hu


Az ország, ahol évente 130 ezer öngyilkossági kísérlet történik

2011. május 28. | Admin

A párizsi Libération hasábjain közzétett felhívásban emelték fel a szavukat vezető francia szakértők és egészségügyi szakemberek azért, hogy hozzanak létre Franciaországban külön intézményt, amely figyelemmel követné az öngyilkosságok alakulását. Franciaországban az öngyilkosságok aránya a legmagasabbak között van Európában. De még így sem olyan magas, mint például Magyarországon.

A 44 kezdeményező egyike Michel Debout professzor, az öngyilkosságok megelőzésért küzdő francia társaság elnöke, és az aláírók között olyan országosan ismert személyiségek is szerepelnek, mint Axel Kahn genetikus, a Paris Descartes egyetem elnöke, valamint Boris Cyrulnik pszichiáter. Az aláírók szerint Franciaországban, ahol évente 130 ezer öngyilkossági kísérlet történik és 11 ezer ember vet véget önkezével az életének, a hatásos megelőzési politika kidolgozásához olyan intézményre van szükség, amely hozzájárul a jelenség jobb megismeréséhez, és segítségére lehet a hatóságoknak.

Kiemelt probléma

A felhívás szerzői emlékeztetnek arra, hogy egy-egy öngyilkossági hullám - amilyen például a France Télécom távközlési cégnél alakult ki az elmúlt években - megdöbbenti a közvéleményt, a kormány is együtt érez az áldozatokkal, de úgy tűnik, senki sem képes elképzelni, miként lehetne megfordítani az irányzatot.

A francia gazdasági és szociális tanács már 1993-ban annak a véleményének adott hangot, hogy az öngyilkosságot a közegészségügy egyik kiemelt problémájának kell tekinteni, és megfelelő eszközt kell teremteni a jelenség megfigyelésére - ám ezen a téren időközben mégis Svédország és Nagy-Britannia ért el sikert.

A francia szakértők megítélése szerint az öngyilkosság olyan jelenség, amely egyaránt érinti az idős és a fiatal embereket, a családokat és a vállalatokat, a mezőgazdaság világát, a minisztériumokat. a közszolgálatokat, így a rendőrséget, a büntetés-végrehajtást és a kórházakat. A legaggasztóbbnak azt tartják, ha a drámai kérdésről úgy folytatódik a vita, hogy közben semmi sem történik, és ezzel az öngyilkosság "banális, hétköznapi jelenséggé" válhat.

Veszélyeztetett csoportok kiszűrése

A felhívás szerzői szerint "az öngyilkosságok és az öngyilkos magatartások obszervatóriumának" olyan eszközökkel kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik, hogy az intézmény járványtani és klinikai vizsgálatokat végezzen, például kutathatja bizonyos társadalmi események, így az országot 2008 óta sújtó válság hatását.

Ezek a vizsgálatok elősegítik annak megállapítását, hogy melyek a leginkább veszélyeztetett csoportok, hol helyezkednek el, milyenek a munkafeltételeik, és miként alakulnak az öngyilkossági irányzatok. Az elképzelés támogatói szerint biztosítani kell, hogy az obszervatórium hozzáférjen a meglévő egészségügyi hálózat intézményeihez - például a törvényszéki orvosokhoz öngyilkosságok, illetve pszichiátriai segélyszolgálatokhoz öngyilkossági kísérletek esetében. Nem képezhetnek kivételt a munkahelyek egészségügyi felügyeletei sem, hiszen a munkahelyi öngyilkosságok megakadályozásában fontos szerepük lehet, akárcsak az adatokat tároló társadalombiztosítás képviselőinek.

Az új intézményben a legkülönbözőbb kutatási ágazatok képviselői működnének közre, így kórházi orvosok, pszichiáterek, pszichológusok, törvényszéki orvosok, munkaegészségügyi szakértők, szociológusok és társadalomkutatók foghatnának össze a jelenség mélyebb elemzésére és okainak korlátozására. A kezdeményezők szerint az új szervezetnek függetlennek és elismertnek kellene lennie, és ennek érdekében - a drogfogyasztás elleni küzdelem mintájára - egy minisztériumközi bizottság számára készítene jelentéseket. Fontos feladata lenne az is, hogy javaslatokat dolgozzon ki a megelőzésre.

Magyarországon még rosszabb a helyzet

Bár Franciaországban is viszonylag nagy a 100 ezer főre jutó öngyilkosságok száma, Európában a legrosszabb az északi szláv államokban a helyzet. Litvánia, Fehéroroszország és Oroszország után pedig Magyarország következik az öngyilkossági toplistán. Nálunk százezer emberre évente közel 22 öngyilkosság jut. Míg Franciaországban ez az arány százezer főre 17 eset.


Forrás: hvg.hu


Szabálytalanságok történtek egy pszichiátriai beteg sürgősségi gyógykezelése során

2011. május 23. | Admin

Huszonnégy órán belül értesítenie kell a bíróságot a pszichiátriai intézet vezetőjének, ha kényszerrel szállítanak be egy beteget a pszichiátriai osztályra, a gyakorlat mégsem ezt mutatja - olvasható Szabó Máté ombudsman jelentésében, amelyet az Országgyűlési Biztos Hivatala hétfőn az MTI-hez is eljuttatott.

A közlemény szerint sürgősségi gyógykezelés esetében akár akarata ellenére, kényszerrel is beszállíttathatja a szakorvos a pszichiátriai osztályra "a közvetlen veszélyeztető állapotú" beteget. Az egészségügyi törvény szerint a pszichiátriai intézet vezetőjének ilyenkor 24 órán belül értesítenie kell a bíróságot, kezdeményeznie kell a beszállítás indokoltságának megállapítását, a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését. Az ombudsman azonban egy panasz nyomán más kórházi gyakorlatról szerzett tudomást.

A biztos egyik vizsgálata szerint egy beteget egy pénteki nap délutánján kényszerrel szállították a pszichiátriai osztályra. A bíróságot az intézmény az előírt 24 órán bőven túl, csak hétfő reggel értesítette. A bíróságnak az értesítés kézhezvételétől számított 72 órán belül kell határozatot hoznia, addig a beteg ideiglenesen az intézetben tartható, de a panaszolt esetben a határozat - az értesítés késlekedése miatt - csak a beszállítást követő ötödik napon született meg.

A jelentés szerint a szigorú határidő kikötése az egészségügyről szóló törvény garanciális szabálya, jelentősége éppen abban áll, hogy a felvett beteg - bírósági döntés hiányában - a lehető legrövidebb ideig lehessen a személyes szabadságában korlátozva.

A biztos kiemelte, hogy garanciális szabálynak minősül az is, hogy kényszerintézkedés elrendelésekor a személyes szabadság bármilyen korlátozásáról haladéktalanul értesíteni kell a betegjogi képviselőt, illetve a beteg törvényes vagy meghatalmazott képviselőjét. A panaszos esetében az intézmény betegdokumentációjának tanúsága szerint ez sem történt meg. Az ombudsman emiatt különösen meglepőnek tartotta, hogy bár az ÁNTSZ kétszer is vizsgálta az ügyet, egyik eljárása során sem fedezett fel jogsértést.

Szabó Máté jelentésében megállapította, hogy a kórház többszörös mulasztásával súlyosan sértette a panaszos személyes szabadsághoz, valamint az emberi méltósághoz való jogát. A jelentés azt is kiemeli, hogy az ÁNTSZ Dél-alföldi Regionális Intézetének vizsgálata során - mivel figyelmen kívül hagyta az említett nyilvánvaló jogsértéseket - a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményével, továbbá a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okozott - áll a közleményben.


Forrás: jogiforum.hu


A halasi pszichiátria ismét hallat magáról

2011. május 16. | Admin

Csuklótáji töréssel szállítottak kórházba egy beteget a múlt héten a kiskunhalasi pszichiátriáról – értesült a Magyar Nemzet. A rendőrség súlyos testi sértés gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen nyomoz.

A lap információi szerint az eset azon az osztályon történt, amelynek két alkalmazottja tavaly januárban feljelentést tett kollégái ellen, mert azok több alkalommal brutálisan megvertek betegeket, homoszexuális erőszakot követtek el kezelteken; az ügyben azóta bírósági eljárás zajlik. Ezen az osztályon a napokban tűz ütött ki, amikor az egyik beteg felgyújtotta ágyát.

Több ügyben folyik nyomozás a pszichiátriai intézetben történtek miatt, ezek közül az egyik kiterjed az intézet által évente lebonyolított nyaraltatásokra, amelyek elszámolása a gyanú szerint nem volt szabályos. Vizsgálják még a foglalkoztató építésének körülményeit és az intézet területén történt fakivágást is. Magánokirat-hamisítás, csalás és vesztegetés miatt már eddig is folyt nyomozás Kiskunhalason.


Forrás: index.hu


Újabb testi sértés a halasi pszichiátrián?

2011. május 12. | Admin

Újabb nyomozást rendelt el a napokban a halasi rendőrkapitányság egy, a megyei fenntartású kiskunhalasi pszichiátriai otthonban történt eset miatt. A súlyos testi sértés gyanúja akkor merült fel, amikor egy ápoltat kéztöréssel szállítottak a városi kórházba még múlt hétfőn.

- A kórház feljelentése után ismeretlen tettes ellen folytat eljárást a halasi kapitányság - erősítette meg Mihályné Bornemisza Eleonóra, a megyei rendőrség szóvivője. A Körösi úti pszichiátriai és fogyatékos betegek otthona kapcsán több ügyben is nyomoznak a hatóságok.

Az intézmény még tavaly került reflektorfénybe, amikor három ápoló ellen emelt vádat az ügyészség. A bírósági szakban lévő ügy elsőrendű vádlottját azzal vádolják, hogy 2009 nyarától 2010. januárig hat alkalommal erőszakolt meg egy férfi ápoltat. A másik két gondozónak súlyos testi sértés és zsarolás miatt kell felelnie.


Forrás: weborvos.hu


Vádat emeltek a gumiszobás gyermekotthon ügyében

2011. május 11. | Admin

Vádlott lett a kecskeméti intézmény igazgatójából és huszonhat kollégájából. Az ügyészség szerint megsértették a gyerekek személyi szabadságát, amikor bezárták őket.

Vádat emelt az ügyészség a kecskeméti Juhar utcai fogyatékosok intézetében korábban működtetett illegális gumiszoba miatt. A vádhatóság az intézet igazgatónőjét, valamint 26 volt és jelenleg is foglalkoztatott dolgozóját azzal vádolja, hogy az intézetbe járó szellemi fogyatékkal élő gyerekek személyi szabadságát megsértették, amikor egy-egy dühkitörést követően bezárták őket a szakszerűtlenül kialakított, engedély nélkül működtetett dühöngőbe

Az ügy elsőrendű vádlottja az intézmény vezetője. Ellene az a vád, hogy az ő utasítására zárták be a gyerekeket. A vádlottak akár egytől hét évig terjedő börtönbüntetést is kaphatnak, mondta Németh Zsolt, a Kecskeméti Városi Ügyészség vezető ügyésze.

Az ép és fogyatékos gyerekkel gyerekekkel foglalkozó intézményben tavaly februárban robbant ki a botrány. Volt alkalmazottak és szülők fordultak a nyilvánossághoz. Elmondták, és fényképekkel próbálták bizonyítani, hogy létezett egy szakszerűtlenül kialakított dühöngő, amelyet rendszeresen használtak is.

Akkor az igazgató először azt állította, hogy nincs ilyen helyiség az otthonban, majd két nappal később a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat sajtótájékoztatóján a megyei vezetők elismerték a "gumiszoba" létezését. Azt mondták, három olyan eset volt, amikor bezártak ide fiatalokat, de - a volt dolgozók állításával ellentétben - soha nem hagyták őket magukra.

A nyomozás 2010. februárjában kezdődött. Szeptemberben gyanúsítottként hallgatták ki az intézmény igazgatóját, aki néhány nappal később sms-ben értesítette a médiát, hogy az eljárás ellen éhségsztrájkkal tiltakozik. Akkor azt írta, célja megvédeni azokat a gyermekeket, akik tanulni járnak az intézménybe, és azokat a kollégáit, akik nap mint nap kénytelenek a magatartási anomáliákat produkáló kamaszok, fiatal felnőttek atrocitásait elszenvedni. Úgy fogalmazott: "Próbáljon valaki megsimogatni egy vas- vagy akár faszékkel rátámadó, belátási képességgel semmilyen szinten nem bíró fiatal kamaszt."

Mivel sem a szakma, sem kollégái nem értettek egyet tetteivel, befejezte az éhségsztrájkot. Nem sokkal később - a 2010-es októberi megyegyűlésen - a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat úgy döntött, hogy fegyelmi eljárást indít ellene, és az akkor már folyamatban lévő büntetőeljárás bejezéséig felfüggesztik állásából.


Forrás: index.hu


Lemondott a halasi botrányhős

2011. április 30. | Admin

Távozott posztjáról Simon Ilona, a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának vezetője. Lemondását a megbízott közjegyző hozta a Bács-Kiskun megyei önkormányzat közgyűlésének tudtára, amit a grémium elfogadott – tájékoztatta lapunkat Tapodi Kálmán, a megyei önkormányzat sajtóreferense. A volt igazgató nem tölti ki felmondási idejét, posztjára az önkormányzat pályázatot ír ki, az új vezető kinevezéséig Vincze István látja el a feladatait. Simon lemondása azért is érdekes, mert nemrégiben a megye újabb öt évre szavazott neki bizalmat. Szerettük volna az ügy hátteréről megkérdezni Simon Ilonát is, de telefonját kikapcsolta. Ismeretes, a pszichiátria eddigi vezetője ellen több büntetőeljárás is folyik, az intézmény három ápolóját pedig azzal vádolta meg az ügyészség, hogy ütlegelte és megalázta a betegeket.



Forrás: mno.hu


A botrányairól híres pszichiátria vezetője félreáll

2011. április 29. | Admin

Elfogadta a Bács-Kiskun megyei közgyűlés Simon Ilona, a BKMÖ Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona igazgatójának lemondását. Simon Ilona csak a vezetői széktől vált meg: továbbra is a Kőrösi úton dolgozik.

A botrányairól elhíresült, a Bács-Kiskun megyei önkormányzat által fenntartott kiskunhalasi pszichiátriai otthon másfél éve került reflektorfénybe, amikor két ápolónő azt állította: több férfi munkatársuk szexuálisan zaklatja, veri és megalázza az ápoltakat. Az üggyel kapcsolatban fokozott ügyészi felügyelet mellett folytatott nyomozást a rendőrség, mely után vádat emeltek három ápoló ellen. Őket szemérem elleni erőszakkal – hat rendbeli nemi erőszakkal -, súlyos testi sértéssel és zsarolással vádolja az ügyészség, perük jelenleg is tart a Kiskunhalasi Városi Bíróságon.

A pszichiátriával kapcsolatban két kisebb súlyú gazdasági szabálytalanság gyanúja miatt is eljárást indítottak a hatóságok. Az intézményvezető ellen köz- és magánokirat-hamisítás miatt folyik eljárás. Ebben az ügyben az igazgatónőt gyanúsítottként hallgatták ki még októberben. Az elmúlt hónapokban az is felmerült, hogy az otthon vezetői kenőpénzeket fogadtak el, hogy egy-egy beteg előrébb kerüljön a várólistán. Ezzel kapcsolatban a Kőrösi úti intézményben iratokat foglaltak le a megyei rendőrkapitányság gazdaságvédelmi osztályának munkatársai, a nyomozás jelenleg is tart.

Simon Ilona az után adta be lemondását, hogy március végén az intézmény körül lévő botrányok mellett a fenntartó megyei önkormányzat közgyűlése újabb öt év bizalmat szavazott meg számára. – Nem hozhatunk elhamarkodott döntést, még akkor sem, ha a gyanúsításban szereplő cselekmények ellenkeznek erkölcsi érzékünkkel – mondta akkor a határozatot ellenzők számára címzett válaszában Bányai Gábor, a közgyűlés elnöke.

A pénteki, Simon Ilona lemondását elfogadó közgyűlés után a döntés okát kutató kérdésünkre az intézmény félreállt vezetője elmondta: kiéleződtek a támadások a személye ellen.
– Elsősorban a betegek és az intézmény érdekében hoztam meg ezt a döntést. Fontos, hogy az igazság kiderüljön, és úgy éreztem, hogy a személyem elleni méltatlan támadások ezt nem segítik elő - mondta el Simon Ilona, majd hozzátette: reméli, hogy ezen túl kollégái képesek lesznek csak a munkára, a magas szintű pszichiátriai ellátásra koncentrálni.

Simon Ilona lemondása után a megyei önkormányzat pályázatot ír ki a vezetői feladatok ellátására. Amíg a procedúra zajlik addig a jelenleg is az otthonban dolgozó Vincze István irányítja majd az intézményt.

Simon Ilona csak a vezetői státusáról mondott le, továbbra is a Kőrösi úti Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában fog dolgozni. Úgy tudjuk fejlesztő pedagógus munkakörben.


Forrás: baon.hu


Újabb feljelentések a kiskunhalasi pszichiátrián

2011. április 26. | Admin

Újabb feljelentések érkeztek a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos betegek Otthonának vezetője ellen, írja a Magyar Nemzet. Darázs Gyöngyi ügyész azt mondta, hogy az intézményvezető ellen köz- és magánokirat-hamisítás miatt folyik eljárás. A lap úgy tudja, hogy ebben az ügyben az igazgatónőt gyanúsítottként hallgatták ki.

A rendőrség jelenleg az igazgatónő és egy másik dolgozó ellen gyűjt adatokat, mindkettőjüket sikkasztással és csalással gyanúsítják. A fenntartó Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat az igazgatónő ellen folyó több büntetőeljárás dacára újabb öt évvel meghosszabbította a szerződését, írja a lap.

Forrás: index.hu


Toxikológiára került egy képviselő

2011. április 21. | Admin

A Péterfi Sándor Utcai Kórház toxikológiáján éjszakázott, élményeit "Lószart, mama" című blogjában rögzítette Szilágyi László, az LMP országgyűlési képviselője. A politikus szerint a kormány egy év alatt semmit nem tett a szenvedélybetegek és öngyilkosjelöltek segítéséért.

"Senkinek nem kívánom, hogy olyan helyzetbe keveredjen, amilyennel szembesültem" - kezdte beszámolóját az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának tagja, aki megfigyelőként töltött egy éjszakát a kórház toxikológiai osztályán, hogy úgymond alulnézetből ismerje meg az egészségügyi ellátórendszer speciális területét.

Szilágyi László több tanulságot szűrt le a toxikológiai éjszaka után. Elöljáróban leszögezte, hogy jól felkészült, összeszokott csapat végez komoly munkát az osztályon, amibe alkalmilag maga is besegített: rettenetes élmény volt például számára a magatehetetlen emberek mosdatása. Aztán megállapította, hogy több hasonló részlegre lenne szükség az egészségügyben, lehetőség szerint minden kistérségben kellene sürgősségi osztályt felállítani, amelyek munkáját össze kéne hangolni a mentőszolgálattal, ami vidéken nem megoldott.

Másik észrevétele, hogy ugyan sokak életét mentik meg a toxikológián, reggelre a páciensek jó részét olyan állapotba hozzák, hogy elhagyhatják a kórházat, csakhogy többségüknek nincs hová mennie. Mint mondja, hiányzik az egészségügyi ellátás azon eleme, amit krónikus vagy szociális ellátásnak nevezünk. Hiányzik a megfelelő addiktológiai, pszichiátriai gondozás, a szociális háló több helyen lyukas. "A drogfüggők, alkoholisták, öngyilkosjelöltek és skizofrén betegek abba a közegbe kénytelenek visszatérni, ahonnan a toxikológiára kerültek. A partit nem követi afterparti" - frappírozott a politikus, hozzátéve: a legtöbben visszatérnek az osztályra.

Szilágyi szerint nem engedhető meg, hogy sok olyan emberről lemondjunk, akik még hasznos tagjai lehetnének a társadalomnak. Erre kívánja felhívni a figyelmet vállaltan provokatív, "Lószart, mama" című blogjában a politikus, ahol számos elborzasztó, egyetlen toxikológián töltött éjszaka alatt gyűjtött történet olvasható.

A megoldáshoz az államnak a zsebébe kellene nyúlni, hogy támogassa azokat a civil és egyházi szervezeteket, amelyek már régóta hatékonyan segítik a perifériára került emberek rehabilitációját. Szilágyi úgy véli, sok úgynevezett hatékonysági tartalék van az egészségügyben, rengeteg pénz herdálódik el szükségtelenül az akut ellátásban, amit a krónikus ellátásra lehetne fordítani. Csakhogy "a szenvedélybetegek ellátása és a hatékony megelőzés megteremtése terén még semmit nem láttunk a kétharmados kormánytöbbségtől" - összegezte tapasztalatait az egészségpolitikus.


Forrás: stop.hu


Hamarosan döntés születhet a betegjogi központról

2011. április 19. | Admin

Hamarosan kormánydöntés születhet a Semmelweis tervről, így az abban foglalt Országos Betegjogi Központ felállításáról is. A feltehetően kormányzati irányítás alá kerülő intézményben a tervek szerint egykapus ügyintézés valósulhat meg a betegpanaszok terén, korrigálva ezzel a rendszer jelenlegi anomáliáit. A betegjogvédelem új rendszerének mielőbbi felállását azonban nemcsak a képviselet szétzilálása indokolja, hanem az is, hogy a legfrissebb európai adatok szerint Magyarország már csak Ciprust előzi meg a betegjogok érvényesülésének terén.

Semmelweis Terv, Országos Betegjogi Központ, GYEMSZI

Mindmáig kevés információ hangzott el nyilvánosan arról, mikor, hol, milyen forrásból, kinek a felügyelete alatt jön létre és pontosan milyen feladatokat lát majd el az egészségügyi rendszer átalakításának elveit és a megvalósítás részleteit is taglaló Semmelweis Tervben meghirdetett Országos Betegjogi Központ. A betegjogvédelem majdani új fellegvárának számító intézményről sokáig csupán annyit lehetett tudni, hogy a továbbiakban ez az intézmény lenne a „gazdája” a panaszok megfogalmazásában segítő, az egészségügyi intézmények és a betegek közötti vitás ügyekben gyakran közvetítő betegjogi képviseletnek, a határokon átívelő egészségügyi ellátás új direktívája miatt szükséges kapcsolattartó pontnak és a korábban megszüntetett intézmények betegdokumentációjának is.

Szócska Miklós államtitkár nemrégiben egy kérdésre válaszolva nyilvánosan is elismerte, hogy „lemaradásban vagyunk a betegjogok intézményi megerősítésével, az Országos Betegjogi Központ felállításában azonban gyors cselekvés várható”. Mindez azon az értekezleten hangzott el, amelyen az új gigaintézmény, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőségügyi és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) megalakításának részleteit ismertették az összevonás előtt álló intézmények munkatársaival.

Az, hogy a betegjogvédelem rendszerével kezdeni kell valamit, régóta ismert a szaktárca előtt. A korábban a betegjogi képviselőket is foglalkoztató, ám a kormány által megszűnésre ítélt Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány feladatainak megörökléséről szóló háttéregyeztetések a nyilvánosság és az érintettek kizárásával zajlottak. Mint az azonban nyilvánvalóvá vált – és a Nemzeti Egészségügyi Tanács által az Európai Betegjogi Nap apropóján megrendezett április 18-i konferencián dr. Mogyorósi Dorottya főtanácsadó közlésével hivatalossá is vált – a szaktárca egészségügyi államtitkársága nem szerette volna, ha a betegjogi képviselők a korábbi orvosszakértői intézet bázisán létrejött Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalhoz (NRSZH) kerülnek.

"Az egészségügyi szakterületnek nincs hatásköre a betegjogi képviseletet illetően"

Mégis így történt. A kormány tavaly év végi döntése nyomán a három jogvédelmi terület képviselőit ma az NRSZH foglalkoztatja, és az öt területet átfogó Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális ágazata felügyeli. Az egészségügyi szakterületnek pillanatnyilag nincs tehát hatásköre a betegjogi képviseletet illetően, legfeljebb tanácsokat adhat a közös felügyelet kérdésében – jelezte Mogyorósi Dorottya még egyszer hangsúlyozva: nem jó helyen kopogtatnak, akik az egészségügyi ágazaton óhajtják számon kérni a képviselet háza táján történteket.

Az egészségügyi vezetés bioetikai megalapozottsággal közelít a betegjogok kérdéséhez: a fogyasztói szemlélet, a szolgáltatás-vásárlási elv helyett a bizalmat tekinti az orvos-beteg viszony alapjának, az orvos és a beteg között lévő „szerződésnek”, amelyben mindkét félnek vannak jogai és kötelezettségei egyaránt. A főtanácsadó újfent emlékeztetett: helyenként elnagyolt és indulatos érvek hangzottak el korábban az Egészségbiztosítási Felügyelet megszüntetésekor, arról azonban kevesen beszélnek, hogy a szervezetet eredetileg nem a betegjogok, hanem a végül nem megvalósult több-biztosítós modell szereplőinek felügyeletére hívták életre, s csak később söpörte maga alá a betegpanaszok hatósági kezelését – párhuzamosságokat is létrehozva ezzel a rendszerben.

A betegjogvédelem rendszere ma azonban töredezett, hiányos, nem fed le minden területet. Nincs az egységes tájékoztatásnak standardja és saját dokumentációjukhoz is csak a szolgáltató hozzáállásától függően juthatnak hozzá a betegek. A feltehetően önálló költségvetési szervként létrehozott betegjogi és dokumentációs központ – ha kap erre jogosítványt – a betegbiztonságot, az ellátói hibák kompenzálását is szolgáló standardok kidolgozásában is részt vesz majd, s lényegében egykapussá teszi a betegpanaszok kezelését. Az azonban a rehabilitációs hivatallal való megegyezés függvénye lesz, hogyan tudjuk az eddig jól működő betegjogi képviseletet fenntartani – vélekede Mogyorósi Dorottya.

Egykapus ügyintézés többek közt a műhibaperek elkerüléséért

Mindezt indokolná, hogy egyes szakértői vélemények szerint a betegjogi képviselet jelentős terhet vesz le az egészségügyi intézményekről azzal, hogy az ellátással, bánásmóddal kapcsolatos kifogások nagy részével ma nem közvetlenül az intézményvezetőket terhelik a betegek. A panaszok, az európai határokon átnyúló ellátás irányelvén és a korábban a megszüntetett intézményekben tárolt dokumentáció kezelésén túl a betegjogi központ módszertani intézményként is működne a „műhibaperek” elkerülése érdekében, valamint olyan eddig megoldatlan kérdésekkel is foglalkozna, mint például az intézmények felelősségbiztosításának kérdése.

A téma aktualitása ellenére a Nemzeti Egészségügyi Tanács által harmadik alkalommal megszervezett Európai Betegjogi Napon minden korábbinál kevesebben vettek részt, miközben a probléma az utóbbi időszakban sem lett kevesebb – ezt igazolják a legfrissebb európai és magyar kutatások is.

Azt, hogy bár a betegjogok törvényi szintű deklarálásában úttörő szerepünk volt, de érvényesülésük terén jelentős elmaradásban vagyunk, a korábbi fogyasztói szemléletű és bizalmi indexet mérő kutatások után most egy újabb nemzetközi felmérés is igazolta. Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) betegjogi programvezetője annak a 20 országban elvégzett és a minap összegzett kutatásnak az adatait ismertette, amely a 2002-ben közzétett Európai Betegjogi Chartában megfogalmazott 14 betegjog érvényesülését elemezte. (Megjegyzendő, hogy a magyar törvényhez képest az európai polgárnak a megelőzéshez, a minőségi ellátáshoz és az innovatív eljárásokhoz is joga van.) Az igencsak aggasztó eredmények szerint a jogokat ugyan sok helyütt deklarálják, ám azok rendre különféle gazdaságossági megfontolások miatt csorbát szenvednek. Leginkább a beteg ideje, a szabad választás joga és a kezelésekhez való tényleges hozzáférés sérül. Az adatok szerint Magyarországnak csupán Ciprust sikerült megelőznie, és a 19. helyezésben jelentős szerepe van a hosszú várakozási időknek épp úgy, mint a nem kellően informált beleegyezésnek, azaz a hiányos tájékoztatásnak.

Sok orvos zokon veszi ha a beteg kérdez

Bár a hazai egészségügyi törvény értelmében a betegeknek 14 éve joguk van arra, hogy teljes körű, kérésüknek megfelelő mélységű tájékoztatást kapjanak diagnózisukról, az ehhez szükséges vizsgálatokról, a kezelés módjáról, ezek veszélyeiről, esetleges mellékhatásairól, a lehetséges alternatív terápiákról, a kór várható lefolyásáról és prognózisáról, ma is előfordul, hogy a betegnek úgy kell távoznia ebből a világból, hogy fogalma sem volt arról: gyógyíthatatlan beteg. Más kérdés, ha ő maga nem szeretné tudni, mi is van vele – módja van arra, hogy azt kérje, ne kapjon mindenre részleteiben kiterjedő tájékoztatást, kivéve, ha állapota másokra nézve, pl. fertőző betegség miatt veszélyes lehet. De előfordul az ellenkezője is, amikor biztos diagnózis nélkül is rákosnak titulálnak valakit, nem kis szorongást okozva ezzel feleslegesen, miként az is megesik, hogy kéretlenül öntik a betegre: várhatóan ennyi és ennyi ideje van hátra, igyekezzen elintézni az elintéznivalót…

Többen még mai is zokon veszik az orvosok közül, ha a beteg kérdez, ha úgy tetszik: okoskodik, így sok rákbeteg kérdezni is alig mer, nem hogy dönteni, netán panaszkodni. Szerepet játszhat ebben az is, hogy betegjogi képviselők tapasztalatai szerint a panasz még ma is szankciókat vonhat maga után: előfordul, hogy a korábban panaszkodót a továbbiakban nem óhajtja ellátni addigi kezelőorvosa – derült egy másik betegjogi konferencián, amelyet a Magyar Rákellenes Liga rendezett április 14-én. A gondokat visszaigazolja a Gfk. Hungária ugyancsak néhány napja közzé tett legfrissebb felmérése is. Eszerint tíz évvel ezelőtt a magyar felnőtteknek még csupán a harmada várta el, hogy orvosa tájékoztassa őt a kezelésről és a különböző kezelési alternatívákról – ma jellemzően ők azok, akik felkészülnek az interneten, mielőtt orvoshoz fordulnának.

A lakosság további harmada várt részletes tájékoztatást orvosától arról, mit is tehetne saját egészségéért. Ezzel szemben az ezredfordulón még az orvosok legnagyobb része úgy gondolta, ő az, aki pontosan tudja, mire van szüksége a betegének, és csupán az orvosok egyharmada volt valójában betegközpontú. Ma már egyre több az olyan gyógyító, aki pácienseivel közös döntést hoz, és előtte több-kevesebb alapossággal tájékoztatja is a kezelési lehetőségekről, azok hatásairól, kilátásairól, ez azonban csak egyes szakterületeken, például a nőgyógyászati magánrendeléseken jellemzi a döntő többséget. A betegek ma még azonban az esetek 51 százalékában azt tapasztalják, hogy az orvos irányít, és azt várja a betegtől, hogy betartsa az utasításait. A felmérés alapján csupán az orvos-beteg találkozások 29 százalékára jellemző, hogy orvos és beteg egyenrangú félként együttműködik a gyógyítás során.


Forrás: medicalonline.hu


Buda Béla: Olyanok lettünk, mint a verembe esett állatok

2011. április 17. | Admin

Az elme, a lélek gyógyításának tiltása, tűrése, támogatása kor- és rendszerfüggő, jobb kimaradni belőle. Buda Béla professzort a történeti összefoglalóként és kritikaként felfogható Az elme gyógyítása című új könyve kapcsán kérdeztük: miért éppen itt és most haragítja magára a szakmát?

A pszichiátria a kezdetek óta speciális szakterület. A kérdés, lehet-e gyógyítani az elmebetegségeket? Ha igen, hogyan. Miért éppen úgy. Elmeállapotunk késélen táncol, hiszen befolyásolja a testünk - adott esetben az agyunk - és a minket érő mindenkori impulzusok, a környezetünk és fizikális-egzisztenciális helyzetünk minden apró változása. Ha kiborulunk, a kemikália, a gyorsan kedélyt javító gyógyszerek, vagy a pszichoterápia segít?

Ezért szántam rá magam, hogy megjelenjenek az ezzel a témával foglalkozó írásaim. Nagyjából a kilencvenes évek közepétől-végétől kezdve erősödtek fel a felszín alatt morajló viták, ami már csak azért sem meglepő, mert ezt a szakmát mindig ez jellemezte. E korszakra tehető, hogy markánsan szétvált a nézetkülönbség: lélektani vagy biológiai szempontból közelítünk a betegségekhez. És egyáltalán: lehet-e pszichológiai módszerekkel változtatni valakinek a tüneti viselkedésén, meg lehet-e gyógyítani - és egyáltalán: a gyógyítás-e a lényeg?

Az ötvenes évek elejére annyi, viselkedés- és szemléletváltoztató módszer alakult ki - ahogy Karinthy nevezte a pszichoanalízist: egy iparág, amely elmefestéssel és vágytisztítással foglalkozik -, annyiféle technika állt hirtelen rendelkezésre, hogy fogalommá rendeződött a pszichokultúra, vagyis a hétköznapi életben elterjedtek a viselkedésmódosító és -fejlesztő beavatkozások.

És természetesen nyomban megszületett a kétely is. Tényleg az a lényeg, hogy valakit meggyógyítsunk, mert beteg, vagy az, hogy észrevegyük: azért néz ki olyannak, mintha beteg lenne, mert nem tanulta meg azokat az alkalmazkodó viselkedésformákat, amelyeket a társadalom elvár tőle. De mindeközben sorban jöttek az agykutatás vívmányai is, a biokémia jóvoltából ismertté lettek azok a hírvivő anyagok, amelyek az agyon belül szabályozzák a viselkedést. A kilencvenes években, az agy évtizedében feltört a gyógyszeripar, és ez óhatatlanul hatott a kutatásokra. Az agy és betegségei inspirálták a gyógyszergyárakat arra, hogy megpróbálják az ott zajló mechanizmusokat mindenféle vegyületekkel befolyásolni. És bár mind a mai napig nem sikerült a betegségek agyi alapjait kellő mértékben megismerni, de odáig eljutottunk, hogy egy képalkotó berendezés közelében minden halvány hangulat, gondolat, érzelem megnyilvánulását moziként láthassuk. Ezáltal persze az is kiderült, hogy a normális agyi folyamatok ugyanazon a pályán zajlanak, mint a kórosak. Komoly kérdés, teletűzdelve tudományos és erkölcsi dilemmákkal, hogy akkor mi a betegség.

A most forgalmazott, mondhatni, divatos gyógyszerekkel ugyan élhetőbb lesz a betegek élete, viszont sokak véleménye szerint a tüneti kezelés többet árt, mint amennyit használ.

Többnyire tényleg használ. Hasznos eszköz a gyógyszer, de nem jelent olyan radikális megoldást, mint ahogyan azt a kilencvenes években feltételezték. És hirdették. 1991-ben épp New York-ban voltam, az amerikai és a magyar pszichiátriai társaság összekötőjeként, amikor hárommilliárd dolláros költséggel megindult a Prosac világkampánya. Ez a gyógyszer áttörésnek ígérkezett, mert akkoriban a szerotonin anyagcsere-zavarnak tudták be a depressziót és más betegségeket, a Prosac pedig az elmélet szerint visszahozza az elszivárgó szerotonint a normális szintre. Azóta töméntelen új típusú gyógyszer jelent meg, világszerte megerősödött a „gyógyszeres vonal", itthon pedig sajnálatos módon, szinte hivatalos ideológia rangjára emelkedett. És amikor a kilencvenes évek végére kijöttek a módszertani kritikák, az eredmény-vizsgálatok, és jöttek az alternatív értelmezési módok, akkor tulajdonképpen már egy uralkodó szemlélet, egy gazdasági érdekkel erősen megkötött tudományos hatalmi rendszer állt ellen mindenféle párbeszédnek. Különösképpen a tudományterületek közötti kritikai párbeszédnek. Az egész probléma 2006-ban vált különösen élessé, amikor a reform az állam számára túltengőnek látszó egészségügyet próbálta átalakítani, és ezt a szokott módon, minden idők bevált gyakorlatát követve, a legkisebb társadalmi ellenállást jelentő ellátási ágnál, a pszichiátriánál kezdte.

Ráment a Lipót...

Is. De radikálisan csökkent az ágyak száma mindenütt: a rendszer elsőként az alkohollal, droggal foglalkozó részlegeket, osztályokat dobta oda - ez sem újdonság, a szocializmusban is bevált gyakorlat volt, hogy ha valahol felépült egy kórház, korszerű elmeosztállyal, rövid időn belül rájöttek az illetékesek: nem kell ezeknek a betegeknek ennyire kényelmesen gyógyulniuk, megfelezték hát a teret, és belgyógyászati ágyakat teremtettek a helyén. Régen inkább a kórházon belüli hatalmi viszonyok döntöttek a pszichiátria kárára, most az általános gazdasági recesszió. Ahogy említette, megszüntették a Lipótot, ami arra volt példa, hogy itt tényleg mindent meg lehet csinálni. Én ugyan már jó ideje a hivatalos pszichiátriával szemben álltam, hiszen az addiktológia volt a szakterületem, akkor határoztam el, hogy írok a témáról, amikor 2008-ban bezárták az Országos Addiktológiai Intézetet is. Úgy éreztem, a szakma nem tud összefogni, hiszen a pszichiátria rétegződött - a vezetők kapcsolata a gyógyszeriparral társadalmi, gazdasági befolyást jelent -, ez nem teszi őket érdekeltté az egész szakterület képviseletében, kivált olyan ágazatokkal nem azonosultak, mint az alkoholisták és a drogosok kezelése. És mivel nem tudtunk összefogni, olyanok lettünk, mint a verembe esett állatok a népmesében, amelyek ,ha megéheznek, mindig a leggyengébbet áldozzák fel ideológiai alapon: a róka szebb, mint a nyúl, együk meg hát a nyulat, de az is tudni való volt, hogy előbb-utóbb a róka is sorra kerül majd.

És ennek soha nem lesz vége?

Úgy látszik, nincs vége, bár létezik egy nem hivatalos szabályozó eleme a folyamatnak, ez pedig a társadalmi botrány mértéke. Itt a szülészet példája, a háborítatlan otthon szülés kérdése. Geréb Ágnes ügye mégis alkalmas arra, hogy a társadalmat megmozgassa, és generáljon, majd lebonyolítson egy vitát. A pszichiátria területén érzékelhető volt, hogy feloldhatatlanok és kibeszélhetetlenek az ellentétek, és ennek a szakmának sem ártott volna, ha a belső dilemmák egy részét láthatóvá tesszük a társadalom számára is. Szendi Gábor nagyon felkészült, szakmailag igen színvonalas munkáját az Országos Addiktológiai Intézet igazgatójaként én adtam ki ezer példányban, annak reményében, hogy a könyv alapján talán elkezdődhet a vita. De sajnos nem kezdődhetett el, sőt, a szerzőnek is annyira megnehezítették az életét, hogy kénytelen volt a Mozgó Világban szűk értelmiségi nyilvánosság elé vinni az ügyet. Aztán teltek az évek, én is írtam ezekről a dolgokról, és mikor megkeresett a Háttér Kiadó 2009-ben, hogy adjunk ki könyvet erről, arra gondoltam, van elég baja ennek a szakmának anélkül is, hogy én bántanám, meg nem is lenne nagyon stílusos, ha épp akkor kritizálnám. 2010-ben azért nem akartam, hogy megjelenjen a kötet, mert azt hittem, megoldódik a helyzet, hiszen az új kormányzat már a választások előtt szinte szlogenjévé tette a „visszaadni a Lipótot, megerősíteni a pszichiátriát!" ígéretet. Úgy véltem, úgyis rendbe jönnek majd a dolgaink, és egészen ez év elejéig nem is mondtam igent a kiadónak.

Mi mondatta ki a régen halogatott igent?

Az, hogy láttam: nem történik semmi. Nem is elsősorban az OPNI pótlását tartottam fontosnak. Bár teli van a város üres kórházakkal, pavilonokkal, az egész szakma, gyógyítási rendszer reformra szorulna. De ha már osztályban gondolkodnak, ezt könnyen meg lehetne valósítani.

Kellenek egyáltalán kórházi ágyak?

Biztosan, ha nem is mennyiségileg, de korszerű osztályok keretében, megfelelő személyzettel. Persze, nem könnyű megmondani, milyen is ma egy igazán korszerű pszichiátriai osztály, hiszen folyamatosan változik a terápia és a gyakorlat. A szakma nemzetközi fővonala és fejlődési sodra szerint nem elsősorban kórházba kell vinni a pszichiátriai betegeket, hanem olyan működő, rugalmas rendszert kellene létrehozni, amely közösségben tartja őket. És gyógyszert is csak krízis, vagy nagyon konfliktusos és veszélyes viselkedés csúcspontján kapnának, a lényeg, hogy a rendszer segítsen nekik beilleszkedni a társadalomba, és az öngondoskodás elsajátításában, tüneteik leküzdésében.

Mindehhez rendelkezésre áll pénz, szakképzett, jól fizetett személyzet és a megértő, segítőkész, egészséges társadalom...

Ha hiszi, ha nem, ennek a rendszernek vannak működő modelljei itthon is, a világban pedig egyre elterjedtebb. És az is kiderült, ha egy baráti, vagy például vallási közösség el tud fogadni egy deviáns, zavarkeltő embert, akkor annak az embernek a viselkedése is változik. A beteggel szembeni előítéletet kell megváltoztatni, vannak ilyen programok. Persze ezek önmagukban nem lehetnek elég hatékonyak, hasonlóan más, kampányszerű és mozgalmi vagy a médiában bonyolódó programokhoz, az előítéleteket megváltoztatni az adott életszíntereken zajló szociális akciókkal lehet. Ott meg általában megáll a dolog, mert pénzbe kerül, és bizony konfrontálódni is kell, úgyhogy általában felhagynak vele.

Az életszínvonal romlásával egyre alacsonyabb a társadalom tolerancia-küszöbe.

Szerintem pedig a társadalomnak nem lenne szabad eltűrnie, hogy a betegei ennyire ellátatlanok maradjanak. Már csak azért sem, mert bármelyikünkkel megeshet, hogy pszichiátriai beteggé válik. Hát ezért döntöttem mégis a könyv megjelenése mellett.

A kötet alcíme: Kritikus pillantások egy különös orvosi szakterületre. Nem fél attól, hogy megeszik miatta?

Rajtam már nincs mit enni. A verembeli állatok között a pályán kívül én már nem lennék ínycsiklandozó falat... Arra pedig nagyon vigyáztam, hogy ebben a könyvben ne bántsak meg senkit. Párbeszédet szerettem volna a szakemberek körein belül, de a segítő szakmák és a társadalom között is. A művelt közvélemény érdeklődik a lelki problémák, betegségek iránt, ha többet értene ezek lényegéről, vagy akár a pszichiátria belső vitáiról, hamarabb és könnyebben kérne segítséget saját és környezete bajaiban, és a saját közösségi és politikai akciós terein talán sürgetné a reformokat, a fejlesztést.

Mi kellene ehhez leginkább?

Szerintem a járóbeteg-ellátás javítása, több és többféle segítő szakmájú szakember, több pszichoterápia, rehabilitáció, közösségi ellátás. De a könyv lényege végül is nem ez, csak az én motivációimat magyarázza, nem a hazai viszonyok kritikája, a mondanivaló inkább a pszichiátria egész fejlődéstörténetét átható szemléleti ellentmondások bemutatása, ezek nyomán az ember szociális és lélektani, vagyis önfejlesztő, önszabályozó lényének megvilágítása, amely nagyon fontos a megbetegedésben és a gyógyulásban. Ezért nem várok nagy szakmai felzúdulást. Inkább vitákat.

Forrás: nol.hu

A PÉF majdnem mindennel egyetért, az OPNI "visszanyitásával" azonban nem.


Forrás: nol.hu


A jereváni rádió jelenti

2011. április 17. | Admin

5 napja egy jereváni konferencián vagyok Örményországban, a World Psychiatric Association regionális rendezvényén. Kis időm csak most, a végére van, hogy egy rövid szösszenetet írjak.

A konferencián az egyik első előadást a World Psychiatric Association jelenlegi olasz elnöke tartotta és a magam részéről már régen hallottam ilyen agresszív, tenyérbe mászó beszédet. Igazán meglepő egy olyan ország pszichiátere szájából, ahol a legnagyobb elmeosztály a törvény értelmében max. 15 fős lehet. De hát mindenki hozza a frusztrációját, onnan ahol megéli azt.

Arról beszélt, hogy nagyon kéne vigyázni ezzel a világszerte divatos közösségi pszichiátriával, mert igazi, bizonyítékokon alapuló ellátást csak kórházban lehet nyújtani. A közösségi ellátásból kiszorulnak a jól képzett pszichiáterek, tele vannak a szolgáltatások kétes egzisztenciákkal, akik bizonyítékok helyett ideológiai alapon utasítanak el minden medikális ellátást. Már előző nap is feltűnt nekem a professzor, ugyanis a jereváni operában tartott nyitó ceremónián azt találta mondani, hogy a legfontosabb emberi jog a pszichiátriai kezelés során, hogy a betegek megkaphassák a szakszerű diagnózisukat. Több pszichiáterre van szükség tehát, kórházakra és képzett szakemberekre, akik szigorú protokollok mellett magas színvonalú ellátást képesek nyújtani.

Nem pedig ez a legendákon alapuló közösségi ellátás kell, különben is – hangzik el egy másik nyitó előadásban – olyan, hogy közösség már rég nincs sehol, élünk vadan, elmagányosodva a világban, ha baj van szakszerű segítségre van szükség, tehát még több pszichiáter kéne. És több kórház..ha ezt eddig még nem hallottuk volna…

Ugyanaznap szóba elegyedtem a konferencián segítő diákok egyikével, aki önkéntesen volt itt az egyetemük felkérésére. Elmesélte, hogy nagyon fájt a lába a magassarkú cipőben ezért felhívta az édesanyját, akivel 20 km-re lakik Jerevántól. A mamája azonnal felkapott egy pár lapostalpú cipőt és leszaladt a helyi marsrutka (a szovjet időkből itt maradt iránytaxiként működő kisbusz szolgáltatás) megállójába és leintette az érkező buszt. Arra kérte a sofőrt, vigye már be ezt a pár cipőt Jerevánba, mert a lánya egy rendezvényen van és rettenetesen fáj a lába. A sofőr gondolkodás nélkül átvette a csomagot a számára idegen asszonytól és Jerevánban leadta a konferencia helyszínül szolgáló Marriott szálló előtti megállóban várakozó lányának.

Szóval nincs is olyan, hogy közösség….mi?! Én egy ilyen helyen, mint Örményország a marsrutka sofőröknek, a mindenkivel szóba elegyedő piaci kofáknak és az egyetemről önkéntes munkát vállaló diákoknak adnék pénzt a mentális egészség előmozdítására, és bottal hajtanám el a Marriott szállóból lazacozva ellátórendszert építőket.


Forrás: annyit.blog.hu


A tökéletes lobbi-fegyver: a kamu betegszervezet

2011. április 03. | Admin

A betegszervezetek vagy felhasználói szervezetek mára jelentékeny szereplőivé váltak az egészségügyi és szociális rendszereknek szerte a világon. Jelentős hatást gyakorolnak egyrészt a döntéshozókra, másrészt a segítő foglalkozásokra. Definíciószerűen olyan szervezetekről van szó, melynek tagjai többségében az adott problémakör érintettjei. Egy cukorbetegeket tömörítő egyesület értelemszerűen javarészt olyan emberekből áll, akik maguk is cukorbetegek. Van ahol a tagságnak ez feltétele, máshol befogadnak kapcsolódó érintetteket is (hozzátartozók, a témával foglalkozó szakemberek), de ilyenkor az alapszabályban előre rögzítik, hogy a szervezet vezetésében mindig többségben kell lennie az adott problémában közvetlenül érintett embereknek.

A betegszervezetek, felhasználói szervezetek léte tulajdonképpen válasz egy modern jelenségre. Számos egészségügyi vagy szociális probléma habár korábban is tömegeket érintett, azok feltárása, megértése és legfőképpen kezelése, egy szűk szakértői kör kezében összpontosult (orvosok, és más segítő szakemberek). Még pár évtizeddel ezelőtt is, egy akár egyszerű antibiotikus kezelésben részesült beteg igazából tudatlanul csak úgy átesett ezen a kezelésen, átadva testét egy szakértőnek. A XIX. század végén, a XX. század elején ez a gyakorlat természetes volt, hiszen hatalmas szakadék éktelenkedett a segítő beavatkozást végző orvos és az ő sok esetben akár írástudatlan betege között. Esély sem volt arra, hogy egy injekciót úgy lehessen beadni, hogy arról teljes körű tájékoztatást adjon az orvos, s betege az ún. tájékozott beleegyezés kritériumainak megfelelően mondjon erre igent vagy nemet.

Mára azonban a helyzet megváltozott. Az emberek többsége írástudó és jóval tájékozottabb, mint 100 évvel ezelőtt. Részben ennek köszönhetően egyre nagyobb magabiztossággal kérünk beleszólást a minket közvetlenül érintő dolgokba. És mi máshoz lehet közvetlenebbül közünk, mint ahhoz, hogy mi történjék a saját testünkkel? A kezelést, segítést eddig passzív, kiszolgáltatottként (a kiszolgáltatottság akkor is igaz, ha a beavatkozás az én hasznomra történik) átélő páciensek, kliensek egyre inkább aktív résztvevőivé, sőt középpontban lévő, a döntéseket maguk meghozó kulcsszereplőivé kívántak válni az őket érintő beavatkozásoknak. A felhasználói szervezetek egyik jelszava a „semmit rólunk, nélkülünk” egyszerre vonatkozik az egyéni szinten nyújtott beavatkozásokra (műtétekre, eljárásokra, kezelésekre és rehabilitációs programokra) és az adott csoportot érintő összes politikai, szakmapolitikai döntésekre.

Az érdekek érvényesítése, a döntéshozatalba való beleszólás lehetőségének megteremtése mellett a beteg- és felhasználói szervezetek egyik erősödő sajátossága magának a segítő beavatkozásnak az átvétele. Szolgáltatások, ellátások nyújtása sorstársaiknak. Ezek ráadásul sokszor igen sikeresek, az addiktológia területén közismerten az egyik leghatékonyabb az AA klubok (Anonim Alkoholisták) közössége, ami egy önsegítő kezdeményezés.

Mind szakmailag, mind pedig (szakma)politikailag igen hatékonyak a jól működő beteg- és felhasználó szervezetek. Politikusként, döntéshozóként, de akár csak ellenérdekelt félként is nagyon nehéz szembehelyezkedni az adott problémakör leginkább autentikus képviselőivel, magukkal az érintettekkel.

Ezt a hatalmi potenciált azonban úgy tűnik nem csak az érintettek maguk ismerték fel, hanem azok is, akik ugyan maguk nem ebben a szerepben vannak, de nagy szükségük lenne hasonló ütőképességre. Több formájával találkoztam már a kamu-betegszervezeteknek:

A szakemberek által létrehozott és vezetett betegszervezetek

Az ilyen szervezetek fölött általában tekintélyszemélyként ül egy szakember (orvos, pszichológus, szociális munkás, ápoló), aki formálisan a szervezet alapítója és elnöke is. Ez legfeljebb akkor változik meg ha ő lemondana, máshova megy dolgozni, vagy ne adj isten meghal. A betegek itt jól fésült, vezetett báránykaként dolgozgatnak, klubbozgatnak a gondoskodó szakember felügyelete alatt, aki a számára fontos szakmai vagy politikai fórumokon mindezt úgy fogja tálalni, hogy ő most éppen a betegek nevében, az ő szervezetük elnökeként beszél.

Vannak kifinomultabb technikái is ennek. Előfordul, hogy az egyébként tényleg betegekből álló szervezet mellé jóakaró szakemberek csapódnak, akik mint a „Csokoládé” című film polgármestere a helyi fiatal plébánosnak, mintegy segítségképpen a betegszervezet tollába mondják az aktuális mondanivalót, nyilvánosságra hozandót.

Betegszervezeteknek titulált szakmai szervezetek

Számos olyan szervezet létezik, amelynek vezetői őskövületként ott vannak a legkülönbözőbb egyeztető fórumokon, parlamenti vagy önkormányzati bizottságokban, amikor csak lehet meglobogtatják magukat a sajtóban valójában azonban személyesen semmi közük, vagy áttételesen van közük (pl. családtagként) az adott problémához. Önmagában egyébként ez még nem lenne baj, a probléma mindössze annyi, hogy az ilyen szervezeteknek van külön nevük (érdekvédő vagy jogvédő szervezetek), ám sokszor szeretnek ennél autentikusabb húrokon pengetni, ezért magukat és egymást rendre betegszervezetként, felhasználói szervezetként aposztrofálják. Ezek a szervezetek amolyan „szövetségként” hatalmasra tudnak nőni, tagjaik között sok esetben tagadhatatlanul vannak az adott problémában közvetlenül érintett emberek is, ám őket a vezetőségben a legritkábban találjuk. Jellemző módon végtelenül antidemokratikusan működnek, vezetőik kihalásos alapon cserélődnek, tisztségeket, pozíciókat és állásokat halmozva többszörösen összefonódnak a hatalommal. Pl. amellett, hogy az adott érintetteket tömörítő szövetség elnökei, véletlenül valamelyik nagy állami intézmény vezetői is egyben, ami egzisztenciálisan bizonyára kedvező, de komoly kérdéseket vet fel akkor, amikor ugyanennek az elnöknek éppen konfrontálódnia kéne azzal, aki másik állásában a kenyéradója.

Megvásárolt betegszervezetek

Vannak szervezetek, amelyek autentikus, valóban az érintetteket tömörítő kis kezdeményezésként indulnak. Aztán hirtelen azt látjuk, hogy habár éves közhasznúsági jelentésükben az előző évben még mindössze 200.000 Ft összbevételről számoltak be, hirtelen négyszer egymás után egész oldalas hirdetést hoznak le az ország legnagyobb példányszámú napilapjában, mondjuk a gyógyszerár-támogatás tervezett csökkentése ellen tiltakozva.

Nem csak szakemberek körében hatalmas a csábítása annak, hogy részt vegyünk egy konferencián (ami valahogy sosem Törökbálinton van) hanem a svájci Genfben vagy Máltán, amit valamelyik gyógyszercég nagylelkűen, a jó kapcsolat jegyében finanszíroz. Itt fontos momentum, hogy – legalábbis először – nem a szervezet az, aki támogatásért fordul, hanem egyszer csak megjelenik a gyógyszercég (vagy szofisztikáltabban felépített becserkésző rendszerekben az iparági képviselő által fizetett kommunikációs ügynökség) mosolygó képviselője, menő belvárosi kávéházba invitál, szponzori szerződést köt és folyamatosan hangsúlyozza, hogy számára mennyire fontos a betegszervezetek léte és a velük való szoros együttműködés. Hosszas, kedves beszélgetések alkalmával egymás szavára bólogatva rögzítik, hogy milyen fontos lenne a közvélemény figyelmének felhívása a betegségre, a bizonyítékokon alapuló eljárások (amibe véletlenül mindig beletartozik az adott cég termékével bonyolított eljárás is) ismertetése, diszkriminációval is terhelt problémáknál a stigmatizáció elleni küzdelem.

Mindenki egyetért természetesen, hiszen mind a betegek érdekeit képviseljük, tök jóban vagyunk, nagyon jó fejek ezek a gyógyszergyári pasasok, hogy mi is mehetünk konferenciákra, ápolhatjuk kapcsolatainkat a hasonló helyzetű külföldi szervezetekkel, és végülis nem mondunk mást, egyetértünk mindenben. Aztán megkeresnek, hogy valamit tenni kéne, van is egy ötletük, az újságban kéne a betegszervezeteknek felszólalniuk, mert felháborító, amit a kormány csinál, ez a törvénymódosítás tervezet, és még a gyógyszerek/segédeszközök ártámogatását is csökkenteni akarják, nem akarunk felszólalni ez ellen? A szervezet persze fel akar szólalni, de nekünk erre forrásunk nincsen….nem gond, segítünk, támogatjuk szívesen továbbra is a szervezetet, készítsünk egy kommunikációs együttműködést, itt is van ez az ügynökség, akit mi véletlenül ismerünk. Ők már össze is állítottak egy anyagot……

És így megjelenik az egész oldalas, milliós hirdetés, a betegszervezet neve alatt, akik eleinte talán észre sem veszik, hogy amiről azt gondolták, hogy természetes érdekközösség, az valójában inkább az, hogy a szervezet részévé vált egy nagyvállalat marketingstratégiájának.

Itt komoly gondot okoz (már akinek gondot okoz) az is, hogy sok szervezetnél az ilyen szponzorációs bevételek többszörösét teszik ki a szervezet egyéb bevételeinek. Ha ráállnak erre a szintre, nagyobb irodát bérelnek, természetesnek veszik, hogy konferenciákon nekik is ott kell lenni, sőt már szervezni is kéne ilyet, akkor egy elszakíthatatlan örök szövetség jön létre mindenki (?) örömére.

Mesterségesen létrehozott kamu-betegszervezetek

Van, aki nem várja meg, hogy becserkéssze valamelyik gyógyszercég, segédeszközgyártó, vagy politikai tömörülés. Akár a meglévő érintettségére alapozva eleve azzal a céllal hoz létre szervezetet, hogy annak „szolgáltatásait” örömmel értékesítse valamelyik tőkeerős szereplőnek. Ez nyilván nem így kerül előadásra, hanem nagyjából úgy, ahogy a fenti típusnál, csak épp fordított az irány. Itt az újdonsült szervezet alapító vezetője keresi meg az iparági képviselőket, akikkel hosszasan elbeszélgetnek arról milyen tarthatatlan a betegek/érintettek helyzete ezen a területen. Nem jutnak megfelelő ellátáshoz, stigma és diszkrimináció terheli őket, és hiába a korszerű készítmények, ha azokat nem írják fel, vagy nem írhatják fel a mi országunkban az orvosok.

Na erre lesz egy remek ötlete újdonsült betegszervezetünk alapító vezetőjének, aki úgy gondolja amennyiben megfelelő támogatást kapna hatékonyan tudna végigvinni egy kampányt, ami ha autentikus betegszervezet által kerül lebonyolításra bizonyára hatékonyabb lesz, mintha az iparági képviselők, vagy a vezető szakemberek emelnék fel a szavukat. Hiszen őket el lehet hessegetni azzal, hogy Önös érdekeket képviselnek. Pedig itt nagyon nem erről van szó ugye, ezek tényleg fontos társadalmi kérdések, szervezetünk kész az élére állni ennek a kampánynak.

Az igazán fejlett változata ennek a kamu-betegszervezet kategóriának már nem áll meg az egyes kisközösségek határainál, sőt az országhatároknál sem. Kihasználva azt az európai uniós gyakorlatot, hogy a bizottság az egyes társadalmi problémák tekintetében elaprózódott kommunikáció helyett inkább egy-két pán-európai, mindenkit összefogó ernyőszervezettel kommunikálna, az utóbbi években szakmányban jöttek létre a nevükben Európa…, Európai.. sőt akár Globális..kezdetű szervezetek. Ezek az előbbi mechanizmust nemzetközi szintre emelve az első időszakban keresztül kasul beutazták Európa keleti és nyugati felét is, és tucatszámra cserkésztek be betegszervezeteket, vagy annak titulált szakmai szervezeteket, vagy bárkit, hogy csatlakozzanak. A csatlakozást azzal az ígérettel igyekeztek motiválni, hogy ilyen módon közösen fellépve hallathatják hangjukat a betegszervezetek európai fórumokon is. Ebből itt is annyi lesz igaz, hogy az alapító elnök és közvetlen sleppje a több ezer fős tagszervezeti és a mögöttük álló akár több tízezer fős tagsági listát lobogtatva tényleg bejut európai egyeztetésekre. Ezeken azonban már valahogy mindig hamarabb kerülnek elő a körutazásokat, az európai méretű szervezet működtetését finanszírozó gyógyszercégek érvei és lobbitervei, mint a valódi tagságéi. Ez utóbbiaknak be kell érni egy évente két-háromszor elektronikus levélben, vagy ha van lé akkor nyomtatva is megérkező hírlevéllel és egy természetesen szponzorok által finanszírozott annual meeting-gel, ami egyúttal a tisztújítás színtere is, ahol pár arc talán funkciót cserél az elnökségben, valódi forgást azonban itt sem fogunk tapasztalni.

Az ilyen pán-európai szervezetek működéséről a Guardian jelentetett meg pár éve egy cikket.

http://www.guardian.co.uk/business/2007/may/21/advertising.medicineandhealth

Hogy honnan lehet felismeri a kamu-betegszervezetet?

Tuti recept persze nincs, de néhány kérdéssel, esetleg némi google kereséssel sokat eláruló információkhoz juthat az újságíró és minden érdeklődő.

- Ha drága felületeken (óriásplakátok, napilapok fizetett hirdetései, színes szagos szóróanyagok, exkluzív helyszínen lebonyolított sajtótájékoztatók) nagy sajtókampány részeként találkozunk egy betegszervezet üzenetével, ne restelljük megkérdezni honnan van erre pénzük? Nem az a gáz ha van, a bajok ott kezdődnek ha nem látni egyértelműen, hogy honnan van. Ha utánajárásunk során előkerülnek a gyógyszercégek vagy más egészségügyi, szociális bizniszben futó ipari képviselők akkor érdemes még egy pillantást vetni arra, hogy hogyan viszonyulnak a gyógyszergyári bevételek az összbevételekhez. A baj akkor van, amikor kiderül, a bevételek döntő többsége innen van. Ez sem tilos persze, de akkor innentől nyugodtan húzzuk ki a kommunikációból a betegszervezetet és olyan füllel hallgassuk, vagy olyan szemmel olvassuk végig felhívásukat még egyszer, mintha azt a gyógyszercég írta volna.

- Ne spóroljuk meg az energiát, hogy utánajárjunk a betegszervezet vezetőjének. Ki ez tulajdonképpen? Itt betegszervezeti vezető, szövetségi elnök...és máshol micsoda? Most ezt mondja, máskor mit mondott? Ha újságíróként közelít valaki a témához, jó kommunikációs technika lehet, az elnök/vezető megkerülésével a tagsággal interjút készíteni, a szervezet mezei tagjait megszólítani. Lehet, hogy kevésbé kameraképes, de sokminden kiderülhet. Nincs olyan szervezet, aminek két tagja ugyanazt mondaná el az adott tömörülésről. Ez jó, mert a változatosság gyönyörködtet, és jó azért is, mert egy meghatározott méret fölött egyszerűen nem lehet mindenkit beetetni a megrendelt dumával. Én egyébként más területeken sem értem miért mindig a vezetőket nyilatkoztatja a sajtó.

- Az egy összevont logikai kategória, hogy betegszervezet. Nem egy homogén egység. Ha az lenne, már gyanús lenne. Mindegy ki tartotta a sajtótájékoztatót, ki adta ki a nyilatkozatot, vagy ki keresett meg bennünket. Keressük meg a többi hasonló szervezetet is és nézzük meg mások mit mondanak ugyanarról.

A betegszervezeteket én a magam részéről a jövő kulcsszereplőinek tartom. De hogy ezt komolyan lehessen venni érdemes megnézni mi is van a „befőttes üvegben” azon kívül, hogy elolvassuk a címkét.


Forrás: annyit.blog.hu


A betegek jogainak érvényesülését vizsgálja az ombudsman

2011. március 29. | Admin

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa egész éves átfogó projektben elemzi az egészséghez való jog érvényesülését és az egészségügyi ellátórendszer működését.

Szabó Máté ombudsman az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében az április 7-i egészségügyi világnap alkalmából az ágazatban szükséges egyetértés kialakításának fontosságát hangsúlyozta, mivel szerinte az ország teljes népességének hosszú távú testi és lelki állapotát meghatározhatja a betegjogok érvényesíthetősége, valamint az egészségügyi ellátórendszer működésének feltételei.

Az országgyűlés biztos aláhúzta, hogy 2011-ben egész éves átfogó projektben elemzi az egészségügy területét, de Beteg jogaink - Egészséges méltóság címen induló vizsgálatsorozatában az ombudsmani gyakorlat eddigi másfél évtizedét is összegzi. Az ombudsman vizsgálatai során kiemelt figyelmet fordít arra is, hogy a betegjogok alapjogvédelmi szintje megfelel-e az alkotmányban foglalt, illetve a nemzetközi emberi jogi követelményeknek.

Szabó Máté arra is emlékeztet, hogy teljes mandátuma alatt tartó gyermekjogi projektjének idei témájául a gyermekek testi-lelki egészséghez fűződő jogának vizsgálatát választotta, ennek keretében egyebek mellett a gyermekbántalmazásról 2009-ben bemutatott átfogó elemzésének utóvizsgálatát is elvégzi.

Az ENSZ 1948. április 7-én hozta létre az Egészségügyi Világszervezetet (WHO), amely kutatásokkal, prognózisokkal leírásával segíti a tagállamok egészségügyi tevékenységét.


Forrás: hvg.hu


Szócska: átszervezik az egészségügyi háttérintézmények rendszerét

2011. március 29. | Admin

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), a tisztiorvosi intézményrendszer és a mentõszolgálat változatlan státuszban marad az egészségügyi háttérintézmények átszervezése során, de két területen komoly átalakítás várható - közölte az egészségügyért felelõs államtitkár.

Szócska Miklós a Semmelweis Terv végrehajtásához szükséges háttérintézményi átszervezésekrõl szóló konferencián elmondta, hogy szintén megmarad a másodfokú hatóság szintjén az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH). Közlése szerint ugyanakkor komoly átszervezés várható egyrészt a szakmai háttérintézmények terén, ahol már megkezdõdött egy nagy gyûjtõ háttérintézmény, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minõség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) kialakítása. Emellett a gyógyító intézmények, egyetemek orvoskarainak az oktatási államtitkársággal közös felügyeleti rendszeréhez egy menedzsment jellegû intézményrendszer kialakítását tervezik.

Az államtitkár elmondta, hogy már a közigazgatási egyeztetések legutolsó fázisában van a GYEMSZI kialakítása. A jövõben ez foglalná magában az Egészségügyi Minõségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézetet (EMKI), az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézetet (ESKI), az Országos Gyógyszerészeti Intézetet (OGYI), az Egészségügyi Szakképzõ és Továbbképzõ Intézetet (ETI), valamint az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központot (OSZMK).Ezeken kívül a GYEMSZI-n belül létrehoznának egy finanszírozási központot és egy a technológiaértékelésért felelõs szervezeti egységet, majd a jövõben ide csatlakozna az élelmiszerüggyel kapcsolatos hatósági tevékenység és az étrend-kiegészítõk engedélyeztetésének felügyelete is. Ezzel rendeznék a joghézagok miatt kialakult, "visszaélésekkel tarkított világot" - fogalmazott az államtitkár.

Szócska Miklós hozzátette: a GYEMSZI-hez kerülne továbbá az uniós programok menedzsmentje, mivel korábban azt tapasztalták, hogy a háttérintézmények egyenként nem tudták hatékonyan kihasználni az unió adta elõnyöket, a többi között az uniós Forrásokat. Szintén ide kerülne a betegút szervezése. Az államtitkár utalt a sajtóban megjelenõ "beszólásokra", melyek szerint egyeseknek nem tetszik a nagytérségi ellátásszervezés. Mint mondta, ennek ellenére õ ezt továbbra is jónak tartja, ezért e tervéhez ragaszkodik. Közlése szerint ebben a rendszerben a helyi vezetésnek is szerepe lehetne, a funkcionális integráció bázisa viszont a GYEMSZI lenne. Az államtitkár egy kérdés kapcsán kitért arra, hogy a betegjogok javításának területén is "gyors cselekvés várható". Elmondta, hogy már megtették az elõkészületeket egy betegjogi központ létrehozására. Továbbá azt is szeretnék, ha létrejönne egy magyar betegfórum, hogy egységes intézményi felállásban tudjanak tárgyalni az egyes betegszervezetekkel - tette hozzá Szócska Miklós.


Forrás: hvg.hu


A betegével mélyen együtt érzõ doktor eredményesebben gyógyít

2011. március 28. | Admin

Valószínûleg senki számára nem meglepõ az a tudományos vizsgálatokkal is bizonyított megfigyelés, hogy a betegeivel szimpatizáló orvos kezelési eredményei jobbak, mint azon kollégáié, akik erre nem igazán képesek. A kanadai és amerikai családorvosokon végzett mérések adatait az Academic Medicine közölte.

Elsõsorban a betegek és hozzátartozóik érzékelik és értékelik, ha az orvos úgy viselkedik, mint aki teljes mértékben beleérzi magát páciensének pszichés és fizikai állapotába. Ez a gyógyítás kezdete óta mindig így volt: a sámán, a gyógyító ember tudta, hogy az orvos személye a legfontosabb gyógyszer.

Philadelphiában a Thomas Jefferson Egyetem munkacsoportja azt vizsgálta, igazolható-e, hogy a doktor együttérzésének õszinte kimutatása szerepet játszhat a cukorbetegek kezelési eredményeiben. Mint írták, kanadai kollégáik eredményei alapján láttak munkához, akik kimutatták, hogy a kezelõorvosok az esetek 90 százalékában nem képesek megfelelõen reagálni a páciens betegségével kapcsolatos érzelmi reakcióira.

Az amerikai intézetben 29 családorvos kezelt 2006 és 2009 között 891 cukorbeteget. Valamennyi doktornál megtörtént az egyetem kutatói által 2001-ben kidolgozott, igen részletes lélektani vizsgálat, mely a betegellátással kapcsolatos együttérzés képességének mérésére készült. Ez pontozás alapján véleményezte a vizsgált személy empatikus alkalmasságát.

Mohammad Reza Hojat, a munkacsoport vezetõje a mérések eredményérõl elmondta: a magasabb pontszámot elérõ, betegeikkel jobb együttérzési képességû orvosok kezelte cukorbetegek vércukor értékei és vérkoleszterin adatai mérhetõen jobbak voltak, mint azon betegeké, akiknek kezelõorvosa a teszt során gyengébben szerepelt.

A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy az orvos jobb együttérzése nagyobb bizalmat és eredményesebb együttmûködési készséget hoz létre betegeiben és ez a folyamatos, közös figyelmet igénylõ betegség kezelésében létfontosságú.

Az így kezelt páciensek pontosabban szedték gyógyszereiket, vagyis a terápiahûségük lényegesen jobb volt és ez a klinikai eredményekben is megmutatkozott. "Az ilyen pszichológiai szûrõvizsgálat a fölvételre jelentkezõ orvosok kiválasztásában, sõt már az orvosi pályára készülõ fiatalok esetében is hasznos lehet" - nyilatkozta Hojat professzor.


Forrás: informed.hu


Pont kerül az ügy végére?

2011. március 16. | Admin

Ma folytatódik azoknak a kiskunhalasi pszichiátriai ápolóknak a pere, akik a vád szerint brutálisan bántalmazták és zsarolták a betegeket. Az ügy kirobbanása óta figyelemmel kísérem a történteket, mivel olyan társadalmi kérdésekrõl van szó, melyekkel kapcsolatban hajlamosak vagyunk homokba dugni a fejünket. Véleményem szerint attól, hogy valaki pszichiátriai ápolásra szorul, még ember marad, és nem szabad sárba tiporní a jogait.

Ez a per precedensértékû, és fontos, hogy megfelelõ ítélettel jelezzék más otthonok felé is, hogy nincs kibúvó a betegek bántalmazására, megalázására. Szerencsére nagyon sok olyan lelkiismeretes szakember van az egészségügyi szakmában, akik hivatásuknak tekintik a munkájukat, és emberségesen bánnak a rájuk bízott ápoltakkal. Fontos elismerni az õ munkájukat azáltal is, hogy elítéli a bíróság az elkövetõket, ha bebizonyosodik bûnösségük. Kíváncsian várom a fejleményeket!

Forrás: Metropol


Saját lánytestvérüket kínozták halálra a fivérek

2011. március 10. | Admin

A lányt éveken át egy ketrecben tartották, mert a családja szégyellte, hogy mentálisan sérült.

Letartóztatott a jordániai rendõrség két férfit, akik a gyanú szerint halálra kínozták 19 éves lánytestvérüket, akit éveken keresztül egy ketrecben tartottak - közölte szerdán az ország déli részén fekvõ Karak város rendõrsége.

"A lány kedden halt meg a kínzások miatt. Halálra verték és égették" - közölte a rendõrség szóvivõje. Hozzátette: a lányt éveken át egy ketrecben tartották, mert a családja szégyellte, hogy mentálisan sérült. "A boncolás több mint ötven sérülést és csonttörést állapított meg a lány különbözõ testrészein" - tette hozzá a szóvivõ, aki szerint a lány fivérei rendszeresen verték a testvérüket.

A rendõrség szerint nem ritkák Jordániában a nõk elleni erõszakos cselekmények. Az adatok szerint tavaly 1261 esetben indult rendõrségi eljárás egy nõ ellen elkövetett erõszakos cselekmény miatt.


Forrás: atv.hu


A jövõ pszichiátriája Magyarországon

2011. március 07. | Admin

Régi igazságtalanságot igyekszik orvosolni az egészségügyi kormányzat azzal, hogy a járóbeteg szakellátásban dolgozó pszichiáterek is részesülnek majd úgynevezett veszélyességi pótlékban. Ez azonban nem oldja meg a szakma problémáit, amelyek közül az egyik legfontosabb: vajon milyen terápiát ajánlanak saját szakmájuknak a lélek orvosai ahhoz, hogy a XXI. század kihívásainak egyre görcsösebben megfelelni akaró emberek lelkét sikerrel gyógyíthassák?

Kétféle szempont él egymás mellett - esetenként egymással szemben - a jövõ pszichiátriáját illetõen. A csoportok egyike változatlanul fontosnak tartja a kórházi pszichiátriai osztályok fenntartását, mi több, fejlesztését, s elengedhetetlennek a megszüntetett országos központ újralapítását. Egy másik szakmai csoport azonban inkább a kórházi falakon kívül zajló, közösségi pszichiátria mellett teszi le a voksát. Szerintük még az akut állapotú betegek esetében sem szükséges feltétlenül a fekvõbeteg kezelés, legfeljebb az ön- és közveszélyes állapotokban.

Hasonló a helyzet abban is, ki, hogyan viszonyul az OPNI közelmúltban zajlott történetéhez, illetve miként képzeli a felszámolt országos intézet rehabilitációját. A Magyar Pszichiátriai Társaság közelmúltban megtartott XVI. Vándorgyûlésének résztvevõi határozottan követelték a centrum ismételt létrehozását, többek között arra hivatkozva, hogy az európai országok mindegyike rendelkezik hasonló központtal. Dr. Harangozó Judit ugyanakkor egy nemrég publikált írásában bár elismerte, hogy szakmája "Trianonként" élte meg az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárását, ám szerinte nem ennek - még ha fizikailag más helyen is történõ - újranyitása jelentene gyógyírt a betegeskedõ pszichiátriának. A Magyar Pszichiátriai Társaság Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Szekciójának vezetõje szerint ugyanis túl kell lépni a diagnózis-betegség-kórház-orvos-gyógyszer sarokpontokhoz kötõdõ orvosláson. A kor kihívásaira leginkább a közösségi pszichiátria gyakorlata adhat választ.

Arra, hogy ez utóbbi pontosan mit jelent, a szakirodalom olasz példát emleget, ahol a mentális problémák már nem a kórházakban jelennek meg ellátási szükségletként, mivel az évek során kialakult az emberi problémák összetett, gondozó-gondoskodó rendszere. Szociális szövetkezetek - kis civil közösségek - tömege jött létre, amelyek a hétköznapi életvitel azon nehézségeit segítenek megoldani, amelyek kezeletlenül esetleg depresszióhoz, s késõbb akár infarktushoz is vezethetnek. A stratégia lényege, kerülni a nagy intézményeket, az ellátás minél elõbb, de az érintett lakóhelye közelében - nem kiemelve onnan! - kezdõdjék meg és folytatódjék. Ennek a rendszernek - így Harangozó - igen nagy a társadalmi elfogadottsága Olaszországban.

Igaz - derült ki a IX. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencián -, nekünk sincs miért szégyenkeznünk. Nálunk az új kormány által éppen életre lehelt pszichiátriai gondozóhálózat számít a közösségi ellátás alapintézményének, de az elmúlt tíz évben szociális területen is elindultak olyan közösségi alapszolgáltatások, amelyek elsõsorban a súlyos, nagy költségigényû, úgynevezett "forgóajtós" betegek otthontartását és otthoni gondozását segítik. Léteznek nappali szociális intézmények, s nappali kórházak - bár ez utóbbiak csak kis számban kapcsolódnak a területi ellátáshoz. A háziorvos-család-civil segítõ közösségek-szociális munkások és intézmények - gondozóintézeti pszichológusok, pszichiáterek és szakalkalmazottak alkothatják azt a hálózatot, amely nem csak felfoghatja a társadalomból pszichés problémái miatt kihullani készülõket, de nagy hatékonysággal segíthet megtalálni a stressztûrõbb, elviselhetõbb hétköznapok felé vezetõ utat.

A pszichiátria és az addiktológia viszonya tovább színezi a szakmai palettát. Jelenleg leginkább arra a korábbi helyzetre hajaz, amikor az utóbbi vált le a neurológiáról - említi példaként a két, egy szerkezetben mûködõ szakterület viszonyát dr. Silling Tibor. Az addiktológia spektruma hihetetlen sebességgel változik. Míg egykoron egyet jelentett az alkohológiával - a gondozóintézetek profilja nem véletlenül ma is elsõsorban ehhez kapcsolódik - addig a drogosok ellátásán túl roham tempóban veszik át a terepet az egyre fiatalabb korosztályokat érintõ viselkedési addikciók. Ezekre azonban nincs felkészülve a szolgáltatói hálózat, állítja a Magyar Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesületének vezetõje.

A szaktárca mindeközben a csoportok mindegyikének - s nem mellékesen, korábbi politikai ígéreteinek - igyekszik eleget tenni. Az új országos centrumnak már neve is van - Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) -, s az már szinte biztosnak látszik, hogy az egykori Budai MÁV Kórházban, Budakeszi határában lesz otthona. A kérdés az: mikor? Pénz ugyanis az idei költségvetésben egy fillér sincs a központ létrehozására és mûködtetésére. A gondozóintézeteket ugyanakkor megmentette az egészségügyi kormányzat. Elõször azzal, hogy - pénzátcsoportosítással - tavaly biztosította fennmaradásukat, idén pedig nem csak biztosítja a mûködésükhöz elengedhetetlen összeget, de megkezdte finanszírozásának modernizálását illetve a szakmai munka rendszerbe szervezését.


Forrás: medicalonline.hu


Diliházba vitette Sándort a felesége

2011. március 02. | Admin

Saját felesége vitette a pszichiátriára - állítja T. Sándor. A debreceni férfit rabosították, egy hétig kórházban tartották, és további két éve ment rá, hogy bebizonyítsa az igazát.

Egy thrillerbe illene T. Sándor története. A debreceni férfi úgy érzi: felesége az életét tette tönkre. Sándor 2008-ban jelentette be: szeretne elválni a feleségétõl. A férfi szerint az asszony nem akart osztozni a vagyonon, ezért kitalálta, hogy pszichiátriára záratja a férjét.

- Hamarosan rendõrök kerestek fel, mondván: úgy tudják, "hangokat hallok". De nem vittek el, ezért a nejem folyamatosan provokált. Egy vitánk során meglöktem. Megvádolt, hogy bántalmaztam - idézi fel a történteket a férj.

Az asszony az egészségügyben dolgozik. Sándor állítja: így szerzett látleletet arról, hogy eltört az orra. A nõ háziorvoshoz fordult, elpanaszolta, hogy a skizofrénia jeleit látja férjén. Az orvos vizsgálat nélkül írt beutalót a pszichiátriára azzal a kitétellel, ha kell, karhatalommal vigyék be.

- Újra rendõrök és mentõk jelentek meg rohamkocsival a ház elõtt. Közölték: jobb, ha velük megyek. Négy órát töltöttem zárt osztályon, egy hetet a pszichiátrián. A vizsgálatokból arra jutottak az orvosok, hogy normális vagyok - mondja Sándor.

Az egészségügyi törvény szerint háromféle módon kerülhet valaki pszichiátriai kezelés alá: önként, határozat alapján vagy sürgõsséggel. A kényszerbeszállítást csak alapos vizsgálat után rendelheti el az orvos.

- Ha egy orvos úgy ítéli meg, hogy a páciens veszélyes magára vagy másokra, elrendelheti a mentõszolgálattal a beszállítást. A helyszínen a mentõorvos is dönthet másként, és az osztályon is vizsgálatoknak vetik alá a beteget. Ha úgy ítélik, bent tartják, az orvosoknak értesíteniük kell a bíróságot, ahol szakértõi csoport vizsgálja felül, hogy jogosan tartják-e bent. Ebben a rendszerben nem fordulhat elõ, hogy valakit hosszú idõn át jogtalanul megfigyelnek - nyilatkozta a Borsnak dr. Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke.

Az asszony azonban egészen mást állít: szerinte a férje betegesen féltékeny volt, fejébe vette, hogy õ szeretõket tart, és többször rá is támadt. A Bors felkereste az asszony ügyvédjét, aki nem kívánt nyilatkozni. Sándor két éven át járt a bíróságra, míg kimondták, nem követett el büncselekményt, a látlelet hamis volt. A háziorvost szóban elmarasztalták.


Forrás: bors


Mellékhatások miatt ölhetett a pécsi lövöldözõ

2011. február 14. | Admin

Jelentõsen befolyásolhatták G. Ákos, a pécsi lövöldözõ néven elhíresült egyetemista mentális állapotát azok a gyógyszerek, melyeket korábban szedett. Ezek, illetve ezek megvonása ugyanis erõszakos viselkedést is kiválthat . írja a Magyar Nemzet

Fordulópontot is jelenthetnek a pécsi egyetemi lövöldözõ büntetõperében azok a nemrég elkészült szakértõi jelentések, amelyek szerint a vádlott viselkedését a vérengzéskor jelentõsen befolyásolhatták a korábban mentális gondjai miatt szedett gyógyszerei - tudta meg a Magyar Nemzet.

Ezek szedésükkor, illetve megvonásukkor is súlyos mellékhatásokat okoznak, az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) állásfoglalása szerint az említett gyógyszer skizofrén betegeknél a pszichotikus tünetek súlyosbodásához vezethet, nyugtalanságot, mozgáskényszert, hallucinációkat, paranoiát, erõszakos viselkedést válthat ki.

Az újabb szakvéleményekrõl a G. Ákos elleni eljárás legutóbbi tárgyalásán jelentette be a Baranya Megyei Bíróság, hogy azokat a bizonyítás részévé tette. A perben így várhatóan a korábbi és a mostani jelentések szerzõi ütköztetik majd véleményüket áprilisban.

G. Ákos gyógyszerészhallgató 2009-ben az egyetem biofizikai tanszékén, laborgyakorlaton támadt társaira, engedéllyel tartott pisztolyával egy embert megölt, hármat súlyosan megsebesített. Ezt követõen feladta magát.


Forrás: hirado.hu


Marika néni összetörte magát a pszichiátrián

2011. február 08. | Admin

Többszörös arccsonttörést és csuklósérülést szenvedett a 85 éves Marika néni a kiskunhalasi kórház pszichiátriáján, de a papucsa és a műfogsora is eltűnt. A család már csak otthon szembesült a bajjal, mert az orvosok nem értesítették őket a balesetekről, írja a baon.hu.

A zárójelentésből nyilvánvalóvá vált, hogy Marika néni összesen háromszor esett el a kórházban. Január 11-én a csuklója sérült, 15-én a fejét verte be, valószínűleg akkor tört el az arccsontja is, majd szintén 15-én koponyazúzódást szenvedett. A család nem érti az időpontokat.

Lengyel János orvosigazgató végtelenül sajnálja a történteket, de azt mondja, nem tudnak minden beteg mellé ápolót állítani.


Forrás: index.hu


LMP: Egyes gyógyszergyártók etikátlanul befolyásolják az orvosokat

2011. január 30. | Admin

A Thaiföldön meghalt orvos esete rávilágít az egészségügyi ellátórendszer és a gyógyszerellátás fogyatékosságaira - olvasható az LMP vasárnapi közleményében. Az ellenzéki párt szerint tarthatatlan, hogy az egészségügy szereplõi hálapénzzel és cégektõl kapott juttatásokkal kénytelenek kiegészíteni a jövedelmüket, ráadásul az "Orbán-csomag" részeként a kormány 100 milliárdos nagyságrendû összeget akar kivonni az egészségügybõl. Az LMP ezzel szemben azt várja, hogy a kormány akadályozza meg a törvénytelen adományokat és rendezze az egészségügyben dolgozók fizetését.

Az LMP emlékeztet arra, hogy a tragikuson végzõdõ thaiföldi utazáson résztvevõ orvosoknak egy gyógyszergyártó cég szervezte az utat. A párt szerint ez az eset rávilágít arra: a hatóságok képtelenek megakadályozni, hogy egyes gyógyszergyártók etikátlanul befolyásolják az orvosokat, ajándékokkal, luxusutazásokkal próbálják rávenni rávenni õket az általuk forgalmazott készítmények felírására. Az LMP szerint ez a gyakorlat a betegek egészségét és pénztárcáját veszélyezteti.

Az LMP elfogadhatatlannak tartja a gyógyszertámogatás tervezett csökkentését, azt, hogy újra 100 milliárdos nagyságrendû összeget vonjanak ki az egészségügybõl. A párt szerint a gyógyszerek árának csökkenését szolgálná, ha szabályoznák a gyártók marketingköltségeinek felhasználását, betiltanák az orvosok elvtelen befolyásolását, és nem a legdrágább, hanem az azokkal egyenértékû generikus gyógyszerek felé terelnék az orvosokat és a betegeket.

Az LMP szerint az is tarthatatlan hogy az egészségügy szereplõi hálapénzzel és cégektõl kapott juttatásokkal kénytelenek kiegészíteni a jövedelmüket. Ez a párt szerint mindenki számára megalázó és demoralizáló. Ráadásul a kormány adópolitikája a méltatlanul alacsony jövedelmeken nem javított, hanem rontott. A betegek jogainak védelme is csorbát szenved, hiszen amióta megszüntették az Egészségbiztosítási Felügyeletet és a betegjogi közalapítványt, nincs gazdája ennek a területnek - tették hozzá.

Mindezek miatt az LMP arra kéri a kormányt: azonnal erõsítse meg az egészségügyi hatósági rendszert, és szigorú intézkedéseket hozzon annak érdekében, hogy megakadályozzák a törvénytelen adományokat. Az LMP azt is várja, hogy rendezzék az egészségügyben dolgozók juttatásait, a kezdõorvosok és a szakszemélyzet fizetését.


Forrás: hirszerzo.hu


Magas biztonságú osztály az agresszív pszichiátriai betegeknek

2011. január 25. | Admin

Elkészült az úgynevezett magas biztonságú osztály terve, ahol az agresszív pszichiátriai betegeket kezelnék. A pszichiátriai társaság szerint már folynak az egyeztetések a szaktárcával a megvalósításról. Magyarországon, mint Európa többi államában is, egyre több a pszichiátriai beteg, tízbõl legalább egy ember szenved szorongástól, stressztõl vagy éppen depressziótól. A betegek 1 százaléka pedig agresszív - hangzott el a kedd esti RTL Híradóban.

Három hete a Nyírõ Gyula Kórházban ölte meg egyik betegtársát egy fiatalember. A 20 éves férfit pszichiátriai betegség és drogproblémák miatt kezelték. Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke szerint már elkészült a magas biztonságú pszichiátriai osztály terve. Ez külön építészeti, szakmai és emberi erõForrást jelent, amelyhez a Forrásokat meg kell tudni teremteni.

Európában 50 millió ember szenved valamilyen lelki betegségben. Ez nagyjából 10 százalékos arány. Magyarországon sem jobb a helyzet, 10-bõl egy ember itt is depressziós, stresszes, szorong, vagy még komolyabb pszichiátriai betegsége van. A Magyar Pszichiátriai Társaság 16. vándorgyûlésére készül, ott is szó lesz arról, mi okozza, hogy egyre több a beteg. A konferencia elnöke szerint a mai világban túl sok az információ, ezeket pedig az emberi agy már csak felszínesen tudja tárolni.

Freund Tamás agykutató szerint ez a jelenség egyrészt lelki elsivárosodást okoz, másrészt csökkent kreativitást, sikertelenséget, frusztráltság-érzést. Ez pedig olyan krónikus stresszállapotot okoz, ami magyarázza a különbözõ pszichiátriai és neurológiai betegségek rohamos terjedését. Az agykutató szerint a pszichiátriai betegségeket meg lehet elõzni azzal, ha az ember válogat az információk közül, és csak azokra figyel oda, amelyek valóban érdeklik.


Forrás: hvg.hu


Gondozóintézetek: indul az új finanszírozási rendszer

2011. január 22. | ADmin

Február elsejétől megkezdődik az új finanszírozási rendszer próbája 29 gondozóintézetben. A három hónapra tervezett pilot májusi értékelését követően, a tervek szerint júliustól minden egyes teljesítmény finanszírozásra állna át.

Azt, hogy a gondozóintézetekkel valamit kezdeni kell, régóta nyílt titok az egészségügy vezetői előtt. Néhány éve még a rendszer teljes felszámolása is szóba jött, ám végül győzött a józan ész, s azok az érvek, amelyek a sokak szerint hungarikumnak számító hálózat megtartása mellett szóltak. A gondozóintézetekkel kapcsolatos kritikák oka az volt, hogy elsősorban a fix finanszírozásból eredően nem tudták mérni az intézmények teljesítményét, valójában az Országos Egészségbiztosítási Pénztár semmiféle információval nem rendelkezett az itt folyó tevékenységről. Mindebből következően megállapítani sem lehetett, hogy mekkora a valós igény a gondozóintézeti munkára – vagyis mekkora kapacitásra van szükség -, s hogy ennek működtetésére mennyi pénzt kell szánni. Tények és adatok híján az is kideríthetetlennek bizonyult, hogy vajon mindazok eljutnak-e a gondozóintézetekbe, akiknek erre valóban szükségük van.

Ezen hivatott segíteni a teljesítményfinanszírozás, amelynek bevezetésével már az előző kormány is próbálkozott, ám nem túl nagy sikerrel. A metódus lényegében alkalmatlannak bizonyult arra, amire megalkották. A váltásra hivatkozva azonban felére csökkentették a hálózat pénzügyi keretét, működőképességük fenntartása 2010 második félévében csak kétszeri pénzátcsoportosítással vált lehetségessé. Kiderült, ahhoz, hogy valóban életképes teljesítmény finanszírozási rendszert alkalmazzanak, újra kell gondolni a gondozókban folyó munkát, pontosan meghatározva annak szakmai tartalmát.

Ezt végezték el azok a szakmai csoportok, amelyek az elmúlt hónapokban kidolgozták az érintett szakmák e speciális területen alkalmazható protokolljait. Ezek a gondozási programok alkotják a finanszírozás alapját. Saját kóddal ellátva, a járóbeteg szakellátáshoz hasonló teljesítményelvű elszámolásra állva át. A szigor is hasonló, a program ok nélküli lerövidítése - vagy meghosszabbítása - épp úgy az egészségpénztár büntetését vonja maga után, mint az egészségügy bármely más területén. Az új finanszírozási rendszer bevezetésével együtt rendezni kívánják a gondozás során közvetlenül betegeknek juttatott gyógyszerek "helyzetét", ezeket ugyanis jelenleg a fix összegű díjból fedezik az érintett intézmények - tüdő- illetve nemibeteg gondozók -, s így azt sem tudni, valójában mennyi fogy belőlük. A tervek szerint az egészségügyi intézményekben általánosan alkalmazott szabályoknak megfelelően jutnának a gyógyszerhez a betegek.

Országszerte jelenleg összesen 589 gondozó működik, legnagyobb számban - 225 - pszichiátriai betegek kezelésére szolgáló intézmények működnek, számban őket tüdőgondozók (142), a bőr- és nemibeteg gondozók (123), s az onkológiai gondozók (99) követik.


Forrás: medicalonline.hu


Náci eutanáziaprogram áldozatait találhatták meg

2011. január 05. | Admin

Történészek és régészek vizsgálják majd meg egy ausztriai pszichiátriai intézet temetõjét és archívumát, mert felmerült a gyanú, hogy a sírok egy része egy náci eutanáziaprogram áldozatait rejti - adta hírül az osztrák sajtó.

A tiroli Hall városában található intézet temetõjének létezésérõl eddig is tudtak, de nem hozták összefüggésbe a náci idõszakkal. Nemrég egy véletlen felfedezés révén kiderült, hogy a létesítményt 1942 és 1945 között használták és 220 holttestet hantoltak el benne. Különösen 1944-45-ben volt magas a halálesetek száma, egyedül 1945 márciusában 30 ápolt halt meg az intézetben.

A történészek megpróbálják azonosítani a földi maradványokat és választ keresnek arra, miért nõtt meg a halálozások száma, és miért éppen 1942 és 45 között használták a temetõt.

A jelenlegi ismeretek alapján "nem lehet abból kiindulni, hogy mind a 220 halott eutanázia-áldozat volt" - hangsúlyozta Oliver Seifert történész. A szó szoros értelmében vett gyilkosságra utaló jelek nem ismertek Hallban. A kutatók ugyanakkor "éheztetéses eutanáziáról" is tudnak a nemzetiszocialista idõszakból.

Ahogy máshol is a náci Németországban, az 1938-ban a birodalomhoz csatolt Ausztriában is folytak eutanáziaprogramok az "életre alkalmatlannak", értéktelennek ítélt emberek - elmegyógyintézetekben ápoltak, a szellemi, illetve testi fogyatékosok - megsemmisítésének céljával. A halli intézetbõl 1940 és 1942 között, az úgynevezett T4 eutanáziaprogram keretében legkevesebb 360 ápoltat szállítottak megsemmisítõlétesítményekbe. Az 1942 után idõszakról kevés ismerettel rendelkeznek a történészek. Ismert ugyanakkor, hogy több másik osztrák intézetben szándékos éheztetés, gyógyszertúladagolás és elégtelen ellátás révén 1942 után is folytattak eutanáziát.

A halli temetõben nyugvók jegyzékére Oliver Seifert talált rá a létesítmény archívumának költöztetése során. A felfedezés egybeesett azzal, hogy a ma a Tilak nevet viselõ, tartományi kezelésû intézetet ki akarták bõvíteni. A régi temetõ a tervezett új épület helyén terül el, ezért a régészeti feltárás befejezéséig felfüggesztették az építkezés elõkészítését. A sírok kihantolása márciusban kezdõdik, a teljes kutatómunkát két évre tervezik.


Forrás: atv.hu


Elõzetesben a kórházi gyilkosság gyanúsítottja

2011. január 05. | Admin

Elrendelte N. Richárd elõzetes letartóztatását szerdán 30 napra a Budai Központi Kerületi Bíróság (BKKB); a fiatalembert azzal gyanúsítják, hogy kedden megölt egy 68 éves beteget a budapesti Nyírõ Gyula Kórház pszichiátriai osztályán.

A bíróság döntése értelmében a gyanúsítottat az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetbe szállítják, mivel a férfi jelenleg is pszichiátriai kezelés alatt áll.

A BKKB a fõügyészség indítványával egyezõen azért döntött a kényszerintézkedés elrendelésérõl, mert álláspontja szerint fennáll a fiatalember esetében a szökésnek, az elrejtõzésnek, továbbá annak a veszélye, hogy szabadlábon hagyása esetén a férfi újabb bûncselekményt követne el.

A kórház vezetése az MTI-t korábban arról tájékoztatta, hogy az intézmény egyik pszichiátriai osztályának zárt részlegén egy többszörösen kezelt, kisebb bûncselekményeket is elkövetõ drogbeteg férfi támadta meg a megfelelõ kezelés és óvintézkedések ellenére kedd este a közelében fekvõ, mind tudatilag, mind testileg súlyosan leépült 68 éves beteget, aki ezt követõen meghalt. A kórház fõigazgatója elrendelte a részletes belsõ vizsgálatot az ügyben.

A Budapest Rendõr-fõkapitányság (BRFK) azt közölte, hogy az eddigi információk alapján a 68 éves beteget a vele közös helyiségben elhelyezett, orvosi kezelés alatt álló 20 éves férfi ölte meg. A fiatalemberrel szemben a fõkapitányság büntetõeljárást indított.


Forrás: hvg.hu


Náci áldozatokra bukkantak egy pszichiátria sírkertjében

2011. január 05. | Admin

Egy ausztriai pszichiátriai intézet temetõjét és archívumát történészek és régészek vizsgálják, mert gyanús, hogy a sírok egy része nácik által elpusztított ápoltak maradványait rejti.

A tiroli Hall városában található intézet temetõjének létezésérõl eddig is tudtak, de nem hozták összefüggésbe a náci idõszakkal. Azonban nemrég egy véletlen felfedezés révén kiderült, hogy a létesítményt 1942 és 1945 között használták és 220 holttestet hantoltak el benne és különösen 1944-45-ben volt magas a halálesetek száma, hiszen 1945 márciusában 30 ápolt halt meg az intézetben.

A történészek most megpróbálják azonosítani a földi maradványokat és választ keresnek arra, miért nõtt meg a halálozások száma, és miért éppen 1942 és 1945 között használták a temetõt.

A jelenlegi ismeretek alapján "nem lehet abból kiindulni, hogy mind a 220 halott eutanázia-áldozat volt" - hangsúlyozta Oliver Seifert történész. A szó szoros értelmében vett gyilkosságra utaló jelek nem ismertek Hallban. A kutatók ugyanakkor "éheztetéses eutanáziáról" is tudnak a nemzetiszocialista idõszakból.

Ahogy máshol is a náci Németországban, az 1938-ban a birodalomhoz csatolt Ausztriában is folytak eutanáziaprogramok az "életre alkalmatlannak", értéktelennek ítélt emberek - elmegyógyintézetekben ápoltak, a szellemi, illetve testi fogyatékosok - megsemmisítésének céljával. A halli intézetbõl 1940 és 1942 között, az úgynevezett T4 eutanáziaprogram keretében legkevesebb 360 ápoltat szállítottak megsemmisítõ létesítményekbe. Az 1942 után idõszakról kevés ismerettel rendelkeznek a történészek. Ismert ugyanakkor, hogy több másik osztrák intézetben szándékos éheztetés, gyógyszer-túladagolás és elégtelen ellátás révén 1942 után is folytattak eutanáziát.

A halli temetõben nyugvók jegyzékére Oliver Seifert talált rá a létesítmény archívumának költöztetése során. A felfedezés egybeesett azzal, hogy a ma a Tilak nevet viselõ, tartományi kezelésû intézetet ki akarták bõvíteni. A régi temetõ a tervezett új épület helyén terül el, ezért a régészeti feltárás befejezéséig felfüggesztették az építkezés elõkészítését. A sírok kihantolása márciusban kezdõdik, a teljes kutatómunkát két évre tervezik.


Forrás: fn.hu


Egy drogbeteg ölte meg a beteget a Nyírõ Gyula Kórházban

2011. január 05. | Admin

Egy többszörösen kezelt, kisebb bûncselekményeket is elkövetõ drogbeteg férfi támadta meg a budapesti Nyírõ Gyula Kórház pszichiátriáján kedd este a 68 éves beteget, aki ezt követõen meghalt - közölte a kórház vezetése szerda reggel az MTI-vel. A 20 éves fiatalember ellen a rendõrség büntetõeljárást indított.

A kórház közleménye szerint a drogbeteg férfi az intézmény egyik pszichiátriai osztályának zárt részlegén a megfelelõ kezelés és óvintézkedések ellenére támadta meg a kórteremben a közelében fekvõ, mind tudatilag, mind testileg súlyosan leépült 68 éves beteget. A kórház fõigazgatója elrendelte a részletes belsõ vizsgálatot az ügyben.

A Budapest Rendõr-fõkapitányság (BRFK) a honlapján szerdán azt közölte, kedd este bejelentés érkezett hozzájuk, amely szerint egy fõvárosi kórházban bûncselekmény áldozata lett egy ott ápolt idõs beteg.

Mint írták, a rendõrség munkatársai haladéktalanul megkezdték az adatgyûjtést, a tanúk kihallgatását, a bûnügyi technikusok elvégezték a helyszíni szemlét. Az összegyûjtött információk alapján a 68 éves beteget a vele közös helyiségben elhelyezett, orvosi kezelés alatt álló 20 éves fiatalember ölte meg.

A 20 éves férfival szemben a fõkapitányság büntetõeljárást indított.


Forrás: hetivalasz.hu


A felépülés szabadsága - Harangozó Judit pszichiáter

2010. december 02. | Admin

Szükségszerû velejárója a pszichiátriai kezelésnek a páciens alávetettsége, vagy meg lehet haladni az önrendelkezés és a terápiában való kiszolgáltatottság feloldhatatlannak tûnõ ellentmondását? Kell-e gyógyítani a depressziót? A jó lélekgyógyászatnak van érvényes, elfogadható válasza ezekre a dilemmákra - állítja a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrumának fõorvosa, az Ébredések Alapítány vezetõje.

Magyar Narancs: Napjaink meghatározó törekvése visszaszerezni a medicina fennhatósága alól az élet korábban természetesnek tartott jelenségeit - legyen szó a hospice-ról vagy a háborítatlan szülés lehetõségérõl. Ide tartoznak-e a pszichiátriakritikus irányzatok, amelyek azt mondják például, hogy igenis van balsors, és ezt félreértés antidepresszánsokkal kezelni?

Harangozó Judit: Az vitathatatlan, hogy az utóbbi években túl sok emberi probléma kapott orvosi diagnózist - a medikális ellátás intézményes formáit elutasító irányzatoknak, így az antipszichiátriának is van egy nyilvánvaló ellenhatás jellege. De a kérdésben rejlõ állítással kapcsolatban azt azért szögezzük le, hogy hamis az a nosztalgia, miszerint a régebbi korokban alapvetõen humánusan bántak volna a mentális problémákkal élõkkel. Az elõadásaimon be szoktam mutatni egy fotót, amin egy afrikai törzsi fekete ember látható, lánccal kikötve egy fához: õ ugye egy "integrált, közösségi ellátott beteg", hiszen a varázsló naponta gyógyítja, és ha éppen nincs ijesztõ állapotban, akkor a törzs tagjai etetik, és valamelyest tisztogatják is. Ezt a "természetességet" nehéz lenne ideális állapotként felfogni. A mi kultúránk is hagyományosan inkább devianciaként kezelte a mentális betegségeket, sokáig egy kalap alá véve a mentális problémával élõket a bûnözõkkel - óriási elõrelépés volt, mikor ezt a kriminalizáló szemléletet felváltotta a medikális nézõpont. A modern orvosi technológiák sokat tudtak és tudnak tenni a betegek humánusabb és hatékonyabb gyógyításáért - mint ahogy az is tagadhatatlan, hogy sok tekintetben még ma is megmaradt egy kontrolláló, méltánytalan, nem mindig emberséges gyakorlat az ellátásban, és létezõ jelenség a medikalizáció: tehát sok ellentmondás jellemzi ma is a pszichiátriát. Lehetünk kritikusak a gyógyszeres terápiák dominanciájával kapcsolatban, és lehetnek fenntartásaink az antipszichotikumokkal szemben, de azt tudni kell, hogy amikor az ötvenes években az elsõ antipszichotikus készítmény, a Hibernal megjelent, a Lipóton a lakóosztályok egy része hetek alatt kiürült, mivel soha nem látott mértékû javulás állt be számos beteg állapotában. Õket tehát éppen a gyógyszeres terápia szabadította meg az állapotuk "bilincseitõl".

MN: Korántsem látja mindenki ilyen egyértelmû sikertörténetnek a medikális pszichiátria történetét.

HJ: Minden fejlõdés a kultúra-ellenkultúra mechanizmus hatása alatt bontakozik ki, és én különösen ilyennek látom a lélekgyógyászat történetét. Ma is nagyon sokféle hagyomány és szemléletmód van itt jelen: nyilván másképp értékel egy adott jelenséget a biológiai pszichiáter, aki a megoldást a biokémiai folyamatokba való beavatkozásban keresi, mint a szociálpszichiáter, aki például azt látja, hogy a stigmatizáció hogyan rontja a beteg esélyeit. Akárcsak a szüléssel kapcsolatos álláspontok esetében, itt sem mondhatja meg néhány orvos, hogy mi a helyes, hogy mi az "igazság" - maga az igény is egy olyan paternalisztikus szemléletbõl fakad, aminek ma már nem nagyon van létjogosultsága. Túlhaladottá vált az a megközelítés is, miszerint az orvoslás pusztán valami "objektív", tudományos tény végrehajtása a páciensen. A posztmodern megközelítés nyíltan kezeli ezt az igazságproblémát, miszerint nincs "objektív", kizárólagos igazság, hanem többféle dologból rakhatjuk össze azt a valamit, amit elfogadhatunk ilyennek. Különösen igaz ez a pszichiátriára, amely számos eltérõ kulturális meghatározottsághoz és társadalmi attitûdhöz kötõdik. Ezek valamiféle együttese adja ki azt, amit ma jó lélekgyógyászatnak nevezhetünk, és ebben éppúgy helye van a biológiai pszichiátria eszközeinek, mint az antipszichiátriai kritikának.

MN: Ezek szerint vannak érintkezési pontok az antipszichiátriai szemlélet és a klinikai praxis között?

HJ: Az antipszichiátria eleve tagadja az intézményesült, a jelenségeket tipizáló és így értelmezõ megközelítést, ezért mint iskola, mint önálló irányzat nehezen képzelhetõ el az ellátásban. De az az egzisztencialista szemlélet, ahogyan az antipszichiátria értelmezi a gyógyulási folyamatot, tehát hogy nincs tipizálható sem az ember és a világ kapcsolatában, sem az emberi viselkedés biológiai meghatározottságában, hanem minden egyedi - vagyis a terápia is egyszeri, megismételhetetlen találkozás két ember között -, nos ez a szemlélet sok igazságot hordoz. Ennek az érvényességét sokszor mi is megtapasztaljuk, amikor a közösségi pszichiátria módszertana szerint dolgozunk egy családdal. Ennek a módszertannak van szakirodalma, és vannak mögötte általánosan elfogadottnak tekintett kutatások, amelyek alátámasztják a relevanciáját, sokszor mégis azt mondja a páciens, hogy azért szeretek önhöz járni, mert mindig mosolyog, mindig jókedvû. Tehát a folyamatban nagyon sok minden van, ami egyszeri, ami az én személyem és az õ személyének a találkozásáról szól, vagyis az egzisztencialista megközelítésnek van jelentõsége, és jó, ha ez néha az eszünkbe is jut. A másik gyakran emlegetett kritikus pont a depresszió megítélése - hogy hol van az "eleje és a vége", miképp lehet elkülöníteni azokat a szenvedéseket, amiket jobb, ha megélünk, és hol van az a pont, ahol már jobb lenne beavatkozni. Nyilván máshol vannak a határok egy rutinellátásban dolgozó orvos és egy, mondjuk a Soteria elvei iránt elkötelezett segítõ számára. Az elõbbi mentségére legyen mondva, hogy az az idõ, ami nálunk ma egy betegre jut a járóbeteg-ellátásban, valóban csak a gyógyszer felírására elég. Bár nekünk az Ébredések Alapítványnál ennél jóval szélesebb lehetõségeink vannak, sokkal inkább tekintetbe tudjuk venni a hozzánk segítségért fordulók egyedi igényeit, azért nálunk is van egyfajta céltudatosság és hatékonyságra törekvés, hiszen alapvetõ, hogy a páciens minél gyorsabban és minél tartósabban kerüljön ki abból az állapotból, ami neki magának is szenvedést okoz, és akadályozza õt a céljai megvalósításában.

MN: Az antipszichiátria éppen ezt a "megmondó", hatalmi aspektust kárhoztatja a pszichiátriai ellátásban - épp ezt elkerülendõ tételez fel egyfajta radikális egyenrangúságot páciens és terapeuta között. Ha nem itt, akkor hol vannak az önrendelkezés határai?

HJ: Azt azért hadd mondjam el, hogy amikor a hagyományos, intézményes pszichiátriai ellátást bíráló vélemény jelenik meg, gyakran érzem úgy, hogy a kritika a több évtizeddel ezelõtti állapotokra reflektál. Sokszor olyan példákat kapunk, olyasmikkel azonosítják a pszichiátriát, ami a harminc-negyven évvel ezelõtti gyakorlat volt: hogy a beteget százszor megsokkolták, esetleg akarata ellenére - mintha ma azt hánynák a szülészek szemére, hogy önök megölik az édesanyákat, mert nem mosnak kezet a szülés elõtt.

MN: Nem lehet, hogy a pszichiátriai ellátottak túlnyomó többsége mégis valami hasonlót él meg?

HJ: Abban teljesen egyetértünk, hogy ma Magyarországon nagyon sok mentális problémával élõ ember nem humánus, nem méltányos és nem korszerû ellátást kap, és hogy a humanitás csökkenése, maga az embertelen gyakorlat is hozzájárul ahhoz, hogy a páciens mentális problémái rosszabbul alakuljanak. A mai jó szolgáltatásoknál épp az önrendelkezés az egyik nagyon fontos tényezõ, hiszen az olyan ember, aki a kezébe tudja venni az élete irányítását, a legtöbbször felépül. Jogi értelemben az önrendelkezés biztosítottnak is látszik, hiszen senkit nem lehet akarata ellenére kezelni - hogy ez miképp mûködik a mindennapokban, azzal kapcsolatban már vannak kérdõjelek, hiszen sokféle módon valósulhat meg a páciens kiszolgáltatottsága. A jog szerint mindenesetre cselekvõképességében nem korlátozott embert csak akkor lehet akarata ellenére kezelésbe venni, ha veszélyessé válik a viselkedése másra vagy önmagára nézve.

MN: Jogvédõk azt a 72 órás intervallumot szokták kritizálni, amíg bírói döntés nélkül is folyhat egy páciens kényszergyógykezelése, hiszen így elõfordulhat, hogy mire bíró elé kerül az illetõ, már a gyógyszerek által erõsen befolyásolt tudatállapotban van.

HJ: Szerintem ennél nagyobb baj, hogy ezek a bírói szemlék a legtöbbször teljesen formálisak. Az ügy kimenetele nem a kezelésben eltöltött három napon múlik, hiszen a megkezdett terápia ellenére az esetek többségében meg lehet azt ítélni, hogy mennyire veszélyeztetõ a beteg állapota, és a páciens sem veszti el három nap alatt az akaratát. Teoretikusan persze ez is egy nehezen eldönthetõ kérdés. Az Egyesült Államokban például bírói jóváhagyás nélkül nem lehet megkezdeni a páciens gyógykezelését - így aztán elõfordul, hogy a beteget 72 órára bezárják egy "gumiszobába", ahol adott esetben három napon keresztül mindenféle orvosi segítség nélkül kínlódik, mivel semmilyen kezelést nem kaphat. Kérdés, hogy ebben az esetben például mennyire helyeselhetõ, hogy az önrendelkezés joga fölülírja a gyógyításhoz való hozzáférés jogát. Visszatérve a pszichiátriával szemben megfogalmazott kritikákra, szerintem az intézményrendszer egészét támadó látványos, "forradalmi" gesztusok helyett inkább a mindennapi mûködésre kellene összpontosítani: a jó gyakorlat kialakításához nagyon sok hétköznapi, gyakorlatias, civil érdekvédelmi munkára van szükség - ahogy ezt például a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum teszi.

MN: Mire számíthat az, aki önöket, azaz a közösségi pszichiátriai ellátást választja?

HJ: Mi abból indulunk ki, hogy csak azt gyógyítsuk, amit a páciens maga is gyógyíttatni akar, ami neki is gondot okoz - számos olyan élménye lehet valakinek, ami nekünk talán furcsa, de neki nem jelent problémát. Ha valakihez az angyalok beszélnek, és számára ez egy pozitív misztikus tapasztalat, akkor ezt mi miért ne fogadnánk el? Kicsit szlogenszerû, de mi nem tünetekkel és diagnózisokkal, hanem emberekkel foglalkozunk. Ennek jegyében elõször is megpróbáljuk felmérni a páciens személyes életcéljait - ezekbõl alakul ki aztán a gondozási munka vezérfonala. Ebbe a folyamatba igyekszünk bevonni a páciens természetes segítõit - õk legtöbbször az illetõ családja, esetleg a barátai -, ésmegpróbálunk együtt dolgozni velük. Gyakran mi megyünk ki a páciens lakására, mert számára fontos lehet, hogy ott találkozzunk. Ha összegyûlt ez a csapat - részünkrõl orvos, pszichológus, szükség szerint szociális munkás -, akkor megkérdezzük, hogy mik azok a célok, amiket õk, e kis közösség tagjai szeretnének elérni. Ezekkel a célokkal dolgozunk aztán egészen addig, amíg nem találunk olyan jó kompromisszumot, ami reális, örömteli, és amivel mindenki jól jár, nemcsak a páciens, hanem a környezete is. Nagyon fontos, hogy mindnyájan úgy érezzék, nyereséget könyvelhetnek el a közös munkával, mert a páciens állapotának javulása azon is múlik, hogy milyen az õ fogadó közege; ezért is hívják ezt a módszertant közösségi pszichiátriának.

MN: Ebben a folyamatban mire terjed ki a páciens önrendelkezése?

HJ: Lényegében minden kérdésben õ dönt. Miután megismertük a céljait, megállapodunk abban az útban és azokban a módszerekben, ahogyan ezeket el lehet érni. Ebbõl kiindulva építjük fel a gondozási tervet. Mi javaslatokat teszünk, de a döntéseket a páciens hozza meg: így a lehetõ legteljesebb marad az önrendelkezése. De legalább ilyen fontos, hogy ha az állapota roszszabbodása miatt valaki visszajön hozzánk, az esetek többségében mire leülünk megbeszélni a szükséges teendõket, õ maga a terápia során elsajátított eszközökkel és módszerekkel, az így megszerzett képességgel már meg is kezdte a maga gyógyítását. Szerintem a mentális problémával küzdõ ember szabadságának, az önrendelkezésnek ez a legmagasabb foka.


Forrás: mancs.hu


Kizuhant az ablakból, azonnal meghalt

2010. november 24. | Admin

Kedd reggel a soproni Erzsébet kórház tájékoztatta a rendõrkapitányság ügyeletét egy pszichiátrián ápolt 83 éves betegük haláláról.

A soproni Erzsébet kórház pszichiátriájának második emeltérõl kizuhant egy 83 éves asszony hétfõn. Az idõs asszony tisztázatlan okokból kiesett a kórház II. emeleti ablakából, s azonnal életét veszítette.

A Soproni Rendõrkapitányság az idegenkezûséget kizárta, bûncselekményre utaló jelet nem talált. Közigazgatási eljárás keretében vizsgálja a rendkívüli haláleset körülményeit - írta a kisafold.hu.


Forrás: 168ora.hu


Megerõszakolta a nõt, mikor magatehetetlen volt

2010. október 25. | Admin

Vádjavaslattal zárta le a nyomozást a rendõrség azzal a szakápolóval szemben, aki a gyanú szerint megerõszakolt egy ittas nõt az egyik budapesti kórházban - értesült a HavariaPress.

A bûncselekmény még februárban történt az egyik fõvárosi kórházban, ahová egy ittas nõt szállítottak be a mentõk. Az 56 éves szakápoló, kihasználva a nõ tehetetlenségét, annak akarata ellenére szexuálisan közösült vele. A BRFK Szervezett Bûnözés Elleni Fõosztálya folytatott nyomozást az ügyben. Az erõszakos közösülés ügyében folytatott nyomozás során keletkezett iratokat vádemelési javaslattal küldték meg a V. és XIII. Kerületi Ügyészségnek.

Forrás: hirtv.hu


Gyanúsított a kiskunhalasi pszichiátria igazgatója is

2010. október 20. | Admin

Gazdasági bûncselekmények gyanúja miatt nyomoz a rendõrség.

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának korábban vád alá helyezett három alkalmazottja után most az intézet vezetõjével szemben is eljárás indult. Rajta kívül az intézet belsõ ellenõrét is gyanúsítják; a vádak okirat-hamisítás és csalás.

Mint ismeretes, az intézet három ápolója ellen júliusban, az ügyészségi vizsgálatot követõen emeltek vádat szemérem elleni erõszak, testi sértés és zsarolás vádjával. Ennek ellenére az intézet vezetõje a szabadlábon védekezõ ápolók közül kettõt újra munkába állított a pszichiátriai otthonban. Az intézetet érintõ további vizsgálatok más visszaélések gyanúját is feltárták, így most az igazgatónõ és a belsõ ellenõr ellen is eljárás indult. Az ügyben a Bács-Kiskun Megyei Rendõrkapitányság tud további részletekkel szolgálni.

Az intézet két ápolónõje idén januárban jelentette fel kollégáit, mert mint mondták, "a pszichiátriai otthon több alkalmazottja betegeket kényszerített szexuális játékokra, volt, akit annyira megvertek, hogy azért imádkoztak, hogy érje meg a reggelt". A belsõ vizsgálat azonban nem tárt fel olyan visszaéléseket, amelyek alátámasztották volna a vádakat. Az intézet dolgozói májusban békés demonstrációt tartottak, mert szerintük a sajtóban megjelent cikkek és riportok egyoldalúan, sokszor tévesen, elfogultan és rossz színben tüntetik fel munkájukat, és általános rossz megítélést generálnak a szociális szférában dolgozó közalkalmazottakról és ápolókról.


Forrás: medicalonline.hu


Balogh József visszatért a pokolból!

2010. október 15. | Admin

Skizofrénia, depresszió, szorongás - sok ember küzd mentális problémákkal, a társadalom mégis nehezen fogadja el õket. Megbélyegzõdnek, beléjük ég a betegség stigmája. Balogh József története rávilágít, hogy a zárt osztályról kikerülve is lehet termékeny életet élni, gyógyszerek és kórházi falak nélkül.

Balogh József egy brutális, agresszív alkoholista édesapa mellett nõtt fel, szegényes körülmények között. Korosztályához képest épp ezért viszonylag sokáig tartotta magát - se cigi, se alkohol. Aztán mindkettõ beütött: 17 éves korában elkezdett inni. Ennek is köszönhetõ, hogy mikor 26 éves volt, elérkezett az életében egy skizofréniához hasonló epizód.

"Nem gondoltam, hogy beteg az agyam, nem fogtam föl, hogy azok a dolgok, amiket a megváltozott agymûködésemmel tapasztaltam, nem valósak. Ez egy három hétig tartó folyamat volt, aminek a végén a zárt osztályra kerültem. Hallucináltam, a gondolataim felerõsödtek, hangoknak véltem õket, elvesztettem a munkámat - ez az idõszak teljesen feldúlta az életemet. Verekedések, garázdaság - minden pénz nélkül végigutaztam az országot, és akkor vittek be a pszichiátriára, amikor meztelenre vetkõztem egy kocsma elõtt."

"Parafenoménnak hittem magam"

József akkor nem sok idõt töltött a pszichiátrián, mert azt gondolták, csak be van rúgva - minimális gyógyszerezettséggel engedték ki, de a roham fél év múlva megismétlõdött. Ekkor sem gondolta, hogy beteg, azt hitte, különleges képességei jönnek elõ. "Ateistaként parafenoménnak hittem magam, de amikor a kezembe vettem a Bibliát, akkor már azt gondoltam, én vagyok Jézus reinkarnációja. Azt hittem, mentális erõvel mozgatom a tárgyakat, és a közlekedési lámpákat is én irányítom."

József akkor még senkitõl nem fogadott el segítséget, azt mondja, nagyképû és önzõ ember volt, s már alkoholistaként is meg volt róla gyõzõdve, hogy õ a világ legokosabb embere. Hajléktalanná vált, folyamatosan ivott, és nyolc évig semmilyen kapcsolata nem volt a családjával: "hat évig küszködtem a skizoid típusú mentális betegségemmel és az alkoholizmusommal".

Az elhagyott fantáziavilág

József életében aztán eljött az a pont, amikor elkezdte tanulmányozni a saját lelkét. "Ez azért volt nehéz, mert azzal a szervemmel kellett felfogni, hogy beteg vagyok, amelyik szervem beteg." Sokat olvasott, kipróbálta az agykontrollt, de valamiféle rendszerességet csak az Anonim Alkoholisták hozott az életébe. Ez volt ugyanis az egyetlen terület (hogy hogyan nem kell alkoholt inni), amirõl elhitte, hogy más jobban ért hozzá. "Ekkor tört meg bennem a mindentudás gõgje. Elkezdtem úgy csinálni a dolgokat, ahogy mások javasolták, s ekkor léptem ki abból a fantáziavilágból, amit gyerekkorom óta építettem."

József most 44 éves, 13 éve nem iszik, s azt mondja, ennek így is kell maradnia, ha bármi jót akar az élettõl. Besegít az Ébredések Alapítványnál, ahol szintén segítettek neki a gyógyulásban, évekig megvan gyógyszerek nélkül, és teljesen egyedül építi a saját házát Esztergom mellett. "Az otthonom egy az egyben az én lelkivilágomat tükrözi, úgy építem fel, mint a személyiségemet." Akadnak persze stresszes helyzetek, de ilyenkor már észreveszi saját magán a betegség jeleit. "Most már tudom, hogy ez nem a valóság, hanem a fejemben van."

Mindennek ellenére József azt mondja, még nem elégedett: "nekem nem a földi javak gyûjtögetése a fontos, vagy a családalapítás, hanem a belsõ valóságomban való eligazodás. Nem a végcélt nézem, ez egy életem végéig tartó folyamat, egy külsõ-belsõ utazás, amit meg kell tanulnom élvezni".

Jobbnak látják eltitkolni

Bár József példája is azt mutatja, hogy lehetséges uralni egy mentális betegséget, s a rehabilitáció igenis mûködhet, mégis sok sztereotípia kering a köztudatban a pszichés problémákkal élõkrõl, melyek kialakulásában jelentõs szerepe van a médiának is. Sokan például azt gondolják, hogy több köztük a bûnözõ (ezek a hangok a sajtóban az OPNI bezárása után kifejezetten felerõsödtek), holott a magyarországi adatok alapján a skizofréniában szenvedõk körében nem magasabb a kriminalitás, mint ami a lakossági arányukból levezethetõ.

Szakemberek szerint az agresszív viselkedésben sokkal nagyobb szerepet játszik a stressz, az alkohol, vagy a drogok, s a betegek gyakrabban áldozatok, mint tettesek, még akkor is, ha õk az elkövetõk, hiszen egy betegség rabjai. A társadalom részérõl érezhetõ idegenkedés és elõítéletesség miatt a skizofréniával élõk többsége például jobbnak látja eltitkolni a betegségét. A beléjük égõ stigma és a megkülönböztetés viszont nehezíti a mentális problémák felvállalását és ezzel együtt a szakmai segítség elfogadását is. Vizsgálatok bizonyítják ugyanakkor, hogy a megbélyegzõdéshez nem csak a társadalom, de a pszichiáterek is hozzájárulhatnak.

"Nem bíztam a normálisokban"

Szintén érdekes, hogy fõleg azok a betegek, akik valamilyen pszichiátriai intézményhez kötõdnek, elõítélettel néznek a külvilágra, a stigmatizáció tehát bizonyos esetekben oda-vissza mûködik. Attila, aki maga is mentális problémákkal küzd, azt mondja, õ nem bízott "a normálisokban", ezért az OPNI-ból választott magának társat - 19 éve vannak együtt. Dr. Harangozó Judit pszichiáter, az Ébredések Alapítvány munkatársa is azt mondta lapunknak, hogy néhány beteg úgy érzi, míg bent biztonságban vannak, kint bántják õket.

"Van egy betegünk, aki 26 évet élt az OPNI-ban és nem is volt hajlandó kijönni a kapun. Nonszensz, hogy Buda legdrágább telkén egy óriási intézményben egészségügyi finanszírozásból laknak emberek - ez nagyon drága. Egy krónikus ágy 2-3 ezer forint naponta. A lakhatási problémákat nem a kórházban kell megoldani, ehelyett vannak például szociális otthonok pszichiátriai betegeknek. Ezek méretükbõl kifolyólag nem olyan barátságosak, de a kollégák nagyon igyekeznek emberségessé tenni õket."

A szakember nem tartja jónak az intézményhez való szoros kötõdést: fontos, hogy a betegeknek legyen saját útjuk, saját életük, saját választásuk. Szerinte nagy szükség van az önsegítõ attitûdre, a reformpszichiátria követõi ezért is próbálnak meg fokozottan alkalmazkodni a betegek igényeihez, és a paternalista hozzáállás helyett nyitottan, partnerként tekinteni rájuk. "Emiatt a hozzáállás miatt kicsit ellenzéknek kezelnek minket, van egyfajta feszültség köztünk, mint Geréb Ágnes és a nõgyógyászok között."

A "gettósított munkahelyek" hátránya

A pszichiátriai betegek gondozásában Harangozó szerint nagyon fontos az egyénre szabottság: "minden olyan megoldás, ami uniformizált, csoportokra kidolgozott, az levágja az egyéni igényeket és a kezdeményezõkészséget is. Az egyik embernek lehet, hogy örömet szerez Kinder tojásokat összerakni, vagy kefét kötni, de akkor sem jó neki, ha csupa fogyatékkal élõ emberrel dolgozik együtt. Ez a gettósított munkahelyek hátránya".

2010. január elsejétõl a 20 fõnél több embert foglalkoztató cégeknek kötelességük megváltozott munkaképességû embert is felvenniük, ha ezt nem teszik meg, az eddigi 177 600 forint helyett annyiszor 964 500 forintot kell fizetniük, ahány megváltozott munkaképességû munkavállalóval kevesebbet foglalkoztatnak. Ha a foglalkoztatók teljesítik az 5 százalékos kvótát, vagyis 20 munkavállalóra jut egy megváltozott munkaképességû alkalmazott, akkor mentesülnek a rehabilitációs hozzájárulás alól.

Harangozó szerint ez a szabály sokat javított a helyzeten, de a mentális problémákkal élõkkel szemben mégis nagyobb az elõítélet. "Sok cég egyáltalán nem vesz fel ilyen embereket, s ez valahol érthetõ is, mert nem ismerik a problémát, nincsenek rá felkészülve. Egy mozgássérült, vagy egy szervi fogyatékkal élõ ember esetében mindig lehet tudni, hogy mi a gond, a mentális betegség viszont egy sokkal labilisabb dolog".

A pszichiáter azt mondja, mégis sok olyan páciensük van, aki egészséges szinten tud dolgozni, s megállják a helyüket úgy, hogy a munkáltatójuk nem is tud a problémájukról. Szerinte jó megoldás lehet, ha a gondozó centrumok és a munkaadók kapcsolatban állnak egymással. "Szükségünk van ezekre az emberekre a társadalomban, igenis lehet rehabilitálni, és kell nekünk a Balogh Józsi".

Alternatív utak

A kórházak helyett viszont szerinte azért is érdemes alternatív utakat is keresni, mert a pszichiátriai osztályokon nagyon egyenetlen az ellátás, nincs minõség-ellenõrzés, és - fõleg vidéken - kevés a szakember. "A pszichiátriai betegekkel beszélgetni kell, ez a gyógyulás jelentõs része, erre viszont sokszor pont emiatt nem jut idõ."

Harangozó nem osztja azt a véleményt, hogy az OPNI bezárásával pszichiátriai betegek tömkelege került az utcára, és maradt ellátás nélkül, hiszen a bezárással egy idõben több új osztály is megnyílt. Azt viszont õ is úgy gondolja, hogy szervezetlen volt az átállás: "A Lipót bezárása mindenképpen egy sarlatán pusztítás, s Trianon-szerû hatása volt a szakmánkra nézve. Voltak orvosok, akik elõzõ nap még nem tudták, hol fognak másnap dolgozni, de mindezzel együtt a betegek többsége végül megtalálta a helyét."

A pszichiáter szerint ugyanakkor az OPNI utódjának a megteremtése ma már politikai döntés is, s nem feltétlenül kell visszasírni az ilyen jellegû intézményeket, mert léteznek olyan alternatív utak, mint a pszichiátriai gondozók hálózata, különbözõ civil szervezetek, önsegítõ csoportok, a közösséggondozás és a rehabilitáció.

A konzervatív álláspont szerint azonban igenis szükség van a Lipót bezárása után egy utódintézményre. A Magyar Pszichiátriai Társaság úgy fogalmaz: "a megszûnt OPNI, mint gyógyítási, oktatási, kutatási és szervezõ központ helyett megfelelõ kompetenciákkal bíró szervezet létrehozása szükséges. Ennek kiinduló magva lehet az Országos Pszichiátriai Központ. Az új szervezet fejlesztése során lehetõvé kell tenni az eddigi adminisztratív-közigazgatási funkciók mellett, speciális betegellátási és oktatási feladatok ellátását is".


Forrás: hirszerzo.hu


A Magyar Pszichiátriai Társaság sajtóközleménye, a MTV1 2010. 09. 27.-i Kékfény és Este adásában elhangzottak kapcsán

2010. szeptember 30. | Admin

A Magyar Televízió M1-es csatornáján futó Kékfény címû mûsor 2010. szeptember 27-i adásában - többek között - egy feltehetõen mentális betegséggel élõ személy esetével is foglalkozott. Az adott szituáció kapcsán, az adásban a konkrét tények és történések összefoglalása során, olyan megközelítésben mutatták be az egyedi esetet, ami messzemenõen alkalmas volt a mentális betegséggel élõk megbélyegzésére, kirekesztésük s fokozására, illetve a velük kapcsolatos félelemkeltésre.

Mind az adás hangneme, mind az ott elhangzott esetenként valótlan álltások, továbbá az adásban használt pontatlan és szakszerûtlen megfogalmazások és nyelvhasználat távol állnak, mind a modern pszichiátria, mind az adott esetben szükséges modern igazságügyi megközelítéstõl.

A Magyar Pszichiátriai Társaság a leghatározottabban visszautasít minden olyan a magyar médiában megjelenõ közlést, ami alkalmas a mentális betegéggel élõk megbélyegzésére, a velük kapcsolatos elõítéletek fokozására.

Különösen sajnálatos, hogy mindez érzékeny területen, a mentális betegséggel élõk társadalmi beilleszkedési nehézségeivel, természetes környezetben létükkel kapcsolatos témában történt. Véleményünk szerint, a magas színvonalú közszolgálati adón futó igényes közéleti mûsortól elvárható, hogy egy ilyen kényes kérdést az elvárható maximális szakmai körültekintéssel, a tények feltárásának igényével mutasson be.

Nem célunk, hogy a mentális betegséggel élõk társadalmi beilleszkedési nehézségeibõl adódó problémákat, a legkisebb mértékben is elfedjük. Azonban, az érdekeiket nehezen képviselõ pácienseink nevében is elvárjuk, hogy az ezekrõl történõ kommunikáció a modern pszichiátria - és ha ez a jelenleg hatályos jogszabályok alapján indokolt - a megfelelõ jogszabályok elveinek, gyakorlatának, és fogalomrendszerének megfelelõen történjen.

Hangsúlyozzuk, minden megváltozott képességû, fogyatékkal vagy mentális betegséggel élõ ember elfogadása és társadalmi beilleszkedésének segítése nem szakfeladat, hanem az egész társadalom közös felelõssége.


Forrás: mptpszichiátria.hu


"Ne menjen férjhez, ne vállaljon gyereket..."

2010. szeptember 30. | Admin



- Gyakran elõfordul, hogy még a pszichiáter szakma is megbélyegzi a mentális problémával élõt?

- A pszichiáter szakma sem egységes, sajnos vagy szerencsére.. Az orvostudomány szépen fejlõdik, a társadalmi szokások, az emberi tudat viszont nagyon lassan változik. Manapság már illetlenség elfoglalni egy mozgássérült helyét a parkolóban, de a mentális problémával élõk emberszámba vétele nem mindenütt nem ment át a köztudatba, sajnos még a szakmában sem. (Lásd Kiskunhalas-ügy: volt olyan vezetõ pszichiáterünk, aki azt nyilatkozta, hogy nem történt semmi Kiskunhalason. A civil szervezetek, elsõsorban a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum járt el az ügyben a megalázottak oldalán.) Az orvos szakma egy feudális felépítésû képzõdmény, és ahogyan a Helicobacter-pylori újrafelfedezése (1983) után 20 évet kellett várni, hogy a modern terápia átmenjen a gyakorlatba, ugyanúgy generációváltásban reménykedem a pszichiátria területén is.

A vezetõ pszichiáterek egy része azon munkálkodik, hogy legyen egy új Lipót, ahova be lehet zárni a betegeket. Valószínûleg ezért jelenik meg olyan kommunikáció a médiában, ami stigmatizálja a mentális problémával élõket, félelmet és ellenszenvet keltve irántuk. Az újságírók rengeteg sokkoló cikket írnak az utcán kószáló félelmetes pszichiátriai betegekrõl, ezzel nagyon nagy kárt okozva minden mentális problémával élõnek. Talán más módja is lenne a Lipótért való lobbizásnak.

- Mi a véleménye errõl az intézményrõl?

- A sokat emlegetett Lipóton a 70-es 80-as években - amikor én ott jártam - nem volt pszichoterápia, a betegek szerint késõbb sem. Egyébként a mentális problémával élõk nem sírják vissza a Lipótot. A közhiedelemmel ellentétében alig álltak szóba a beteggel, az orvosok különösen nem, csak a felvételkor, a diagnózis megállapításakor. Egy osztályon kb. 30-40 ember feküdt folyosókon, szobákban - általában két ápoló felügyelete alatt, s a betegeket tömték gyógyszerrel. Ez még csak a jobbik eset, a sokkolásról, az inzulinkómáról és a rácsos ágyról nem is beszélve.

- Hiányzott a rehabilitáció?

- Ha hazavitte a családja a beteget, és nem deportálták egy Isten háta mögötti elfekvõbe, ahol senki nem tudta látogatni - akkor szerencséje volt. Az állapota azonban így valószínûleg nem rendezõdött. Az otthoni vegetálás, s a rehabilitáció hiánya miatt egy idõ után újra kórházba került. Ez volt az úgynevezett forgóajtós módszer, ami nem oldott meg semmit. A végeredmény jó eséllyel a beteg végleges bezárása volt. Hiányzott a mentális egészségért végzett oktatás, mint ahogyan sokszor most is hiányzik.

- Ilyenkor voltaképpen mit tehetnek az érintettek? Van hová fordulniuk?

- Alakultak betegszervezetek. Korábban nem volt jellemzõ, hogy a betegek hallatták volna a hangjukat. Az orvoslás pedig kétoldalú szerzõdés a gyógyító, másfelõl a beteg között, még ha a pszichiátria egy sajátos mûfaja is ennek. Megvannak a korszerû reformpszichiátriai eszközök, amikkel élni kellene. Vannak empatikus orvosok, létezik ma Magyarországon több helyütt közösségi pszichiátria, ahol orvosok, pszichológusok, szociális munkások a lakóhelyén gondozzák a családdal, szomszédokkal együttmûködve a mentális problémával élõt. A médiumokból azonban kevesen értesülnek ezen pozitív esetekrõl. Ilyen ellátás van többek között Budapesten, az Ébredések Alapítványnál, Székesfehérvárott az Egyensúlyunkért Alapítványnál, és Veszprémben a Horgony Alapítványnál és Debrecenben a Mentál Szanatórium Alapítványnál, hogy csak néhányat említsek.

- Indult egy összefogás e téren...

- A Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezés is egy új jelenség a társadalomban, kifejezi a mentális problémával élõk azon törekvését és vágyát, hogy igenis vegyék emberszámba õket. Krisztus korában a leprásoknak volt ilyen társadalmi kirekesztettsége, míg azokat, akik hallucináltak és látomásaik voltak, sokszor szentként tisztelték. Ma már Indiában is gyógyszerrel kezelik a leprásokat, és integrálják õket a társadalomba. Nálunk viszont egyesek a mentális problémával élõket elzárva tartanák.

- Mit tehet a média?

- A köztudat formálásával jó irányba is terelheti a dolgokat. Szeretnénk, ha pozitív példákat is bemutatnának, reményt adva a sok csendesen szenvedõ társunknak. Ugyanis arról nem szólnak a tudósítások, hogy a mentális problémával élõk nem agresszívebbek, mint a társadalom többi tagja, a drog, az alkohol hatására válhatnak a mentális problémával élõ emberek is agresszívvá.

- Ön az antistigma kezdeményezés koordinátora. Mi az utóbbi évek tapasztalata, sok esetben kell föllépniük a stigmatizáció ellen?

- Figyeljük a médiát, a szakma egyes képviselõinek nyilatkozatait is, hallatjuk hangunkat a megfelelõ fórumokon. Próbálunk más civil szervezetekkel együttmûködve segíteni mindenkinek, aki megkeres bennünket. A www.nyitnikek.hu honlapon megtalálható az elérhetõségünk. Itt olvasható egy sikeres felépülés története is, amit szeretnénk könyv formájában is kiadni.

- Azt a receptet kínálja az érintettnek, hogy: "próbálja megkeresni helyét a családban, a lakókörnyezetében, a többségi társadalomban, próbáljon meg az elfogadott normák szerint élni, talán boldogabb lesz, és ha ehhez segítségre van szüksége, vegye igénybe szakember segítségét." Megkapható a mai Magyarországon ez a segítség?

- Igen megkapható. A www.pef.hu lapon például megtalálható a reformpszichiáterek listája, a betegek véleménye alapján õket tudjuk ajánlani. Az én fiatalkoromban még nem volt szabad orvosválasztás. Azt ajánlotta nekem a területi gondozóban az egyébként nagyon kedves pszichiáter, hogy ne menjek férjhez, ne vállaljak gyereket, mert úgysem vagyok képes családi életre, meg fogok betegedni, a férjem elhagy, a gyermekeimet az utca fogja nevelni, engem pedig a Pszichiátriai Szociális Otthonba zárnak. Maradjak egyedül a betegségemmel, feltétlenül rendesen szedjem a gyógyszereimet. Én csak ez utóbbi tanácsot fogadtam meg. Ez a pszichiáter jóindulatú volt. Akkor el lehet képzelni, milyen a stigmatizáló orvos. Az ember azonban nem köteles elfogadni egy másik ember tanácsait, különösen nem, ha ilyen "virágzó" perspektívát kínál. Egyébként ennek a doktornõnek a jóslatai nem teljesültek be. Nem lehet ugyanis megfosztani senkit a reménytõl, az emberként élt élet lehetõségétõl.

- Ön az életét hogyan írná le?

- Nagyon sok munka, küzdelem van amögött, ahogyan élek. Sok évtizedig diplomásként dolgoztam, most egy többgenerációs nagycsaládban élek békességben, a gyermekeimet a férjemmel együtt felneveltük, tisztességes tagjai õk is társadalomnak. A tudomány mindenkori eredményeinek használatával és megfelelõ szakember választásával igenis lehet szép, értékes életet élni. Azon vagyok, hogy ez sorstársaimnak is sikerüljön. És a megbélyegzés ne tántorítsa el õket céljaik elérésétõl.


Forrás: elitmed.hu


Visszanyal a Citrom Díj

2010. szeptember 27. | Admin

Mi értelme van egy olyan valaminek, mint a Magyar Antistigma Kezdeményezés? A HírExtra elárulja, hogy semmi. Sõt. Mi értelme van egy kezdeményezésnek, ami zsarolja a médiát? Na ugye. Visszanyal a Citrom Díj.

Egyre több a mentális problémákkal küszködõ embereket megbélyegzõ híradás a médiában - állítják a NYITNIKÉK hálózat mögött álló Magyar Antistigma Kezdeményezés. A szervezõdés mögött tucatnyi alapítvány, illetve magánszemély - köztük egy csomó orvos - áll. Még a tõlük kapott sajtóközlemény is korrektnek tûnik.

Egy mozgalom, mely felkarolja és segíti a mentális betegségekkel küzdõ emberek harcát a mindennapos megbélyegzések ellen? Jól hangzik, na.

"A NYITNIKÉK hálózat tagjai folyamatosan figyelik a média-megjelenéseket, annak érdekében, hogy észrevételeinkkel segíteni tudjuk a sajtó dolgozóinak munkáját. Célunk az, hogy emberséges, egyenlõ bánásmódban részesüljenek a mentális problémával élõk. A szervezet oldalán a legstigmatizálóbb média-megjelenéseket az "Arany Citrom" díjra jelöljük, melyet idén év végén fogunk átadni. Ugyanakkor a legjobb sajtómegjelenéseket is gyûjtjük, melyeket pozitív elismerésben fogunk részesíteni" - ezt már Harangozó Judit, a Magyar Antistigma Kezdeményezés vezetõje mondta a HírExtrának. A szakember azt is elárulta, hogy a hiányos tudáson alapuló megjelenések a Lipót felszámolása után szaporodtak el.

Tvrtko és a Mokka is hibázott?

Azt mondják, hogy a közelmúltban a TV2 Mokka és Napló címû mûsora is bemutatott egy-egy pszichiátriai problémával küzdõ személy esetét. Csakhogy a kereskedelmi tévé magukból kikelt, õrjöngõ, fenyegetõzõ, közveszélyes embereknek mutatta be a betegeket. Ezzel pedig szándékukon kívül azt sejtetve, hogy a mentális problémákkal élõk általában veszélyesek, rendzavarók és a legjobb, ha bezárják õket.

Megkeresésünkre Vujity Tvrtko csak annyit közölt, hogy semmilyen formában nem szeretné kommentálni az ügyet és a Magyar Antistigma Kezdeményezés állításait. Tvrtko egyébként 2003 és 2007 között az Európai Unió antidiszkriminációs kampányának magyarországi nagykövete volt.

Hiba van az antistigma rendszerben

A HírEtra információi szerint azonban egy korábbi sérelem húzódik a TV2 és a Magyar Antistigma Kezdeményezés között.

A Naplóban ugyanis augusztus 29-én, vasárnap lement egy riport az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (közismert nevén Lipót) 2007-es bezárása miatt kialakult helyzetrõl, amit az antistigmások próbáltak volna megfúrni (Sorsukra hagyva? - Magukra hagyott betegek és újbóli indulatok: miért kellet bezárni a Lipótot?, TV2, Napló, 2010. augusztus 29.).

Konkrétan a promó megtekintése után arra kérték a csatornát, hogy ne adják le a teljes anyagot, mert õk nem találták megfelelõnek. Az antistigmások azzal fenyegették meg a csatornát, hogy ha mégis leadják a riportot, akkor jön a háború: a maguk eszközével azon lesznek, hogy rossz színben tüntessék fel a csatornát, illetve a kérésüknek ellenálló Tvrtkót.

Talán nem véletlen, hogy az ezek után megalapított Citrom Díj elsõ számú jelöltje Vujity Tvrtko és a TV2.

Magukat stigmatizáló antistigmások?

Nagy kérdés azonban, hogy ezek után mit ér ez a Citrom Díj, illetve milyen jogon kérik a médiától, hogy komolyan vegyék az általunk képviselt ügyet, ha õk sem veszik komolyan a médiát.

Tényleg, mi is a stigmások baja a média egészével?

"Feltételezzük, hogy a témával kapcsolatos, a médiaszakembereket is sújtó, általános társadalmi tájékozatlanság miatt találkozunk egyre több társadalmi elõítéleteket tükrözõ és erõsítõ híradásokkal. A lelki zavarok ijesztõ és stigmatizáló beállítása elriasztja az embereket attól, hogy lelki segítséget kérjenek. Szándékunk közös: minél kevesebb legyen az életünket nyomorító és néha, extrém esetben akár veszélyeztetõ mentális zavar" - mondta Ratkóczi Éva, a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány szakmai vezetõje.

Felmerül a kérdés: hogyan kellene akkor bemutatni a médiának a mentális zavarokkal küzdõket?

Megpályázzuk a Citrom Díjat

Harangozó Judit szerint tudatosságot szeretnének elérni a médiánál. A korrekt tájékoztatás ugyanis mindenképp a segítségükre van, de mint mondja, sajnos nagyon sok a ferdítés.

Ennyi biztos. Nem egyértelmû azonban, hogy csak a média részérõl.

Hogy mi lesz ezek után a Citrom Díjjal? Higgyünk a stigmásoknak, és borzadjunk el mi is a média nem megfelelõ hozzáállásán? Vagy tartsuk ezt az egész mozgalmat egy kicsinyes, álszent, céljaikat hangoztató szervezet öncélú bosszújának?

Mindenesetre gyanítjuk, hogy cikkünk után a HírExtra is beszáll a Citrom Díjért küzdõk egyre népesebb táborába. Pedig mi tényleg nem bélyegeztünk meg egy mentális problémával küzdõ embert sem. Hacsak nincsenek ilyenek a NYITNIKÉK Magyar Antistigma Kezdeményezés vezetõi között...


Forrás: hirextra.hu


Vége a mókának

2010. szeptember 10. | Admin



Az alábbi linkeken olvasható a Magyar Nemzet cikke a Kiskunhalasi ügy jelenlegi állásáról:

1. rész
2. rész


Forrás: magyarnemzet.hu


Eltussolt ügyek a pszichiátrián

2010. szeptember 09. | Admin

Jegyzõkönyvek készültek az embertelen verésekrõl, a homoszexuális erõszakról, az intézet vezetõje mégsem tett lépéseket az ügyekben. Lényegében eltussolta azokat - derült ki a kiskunhalasi pszichiátrián történt bûncselekmények ügyében nyomozó ügyészek lapunknak adott interjújából.



Forrás: magyarnemzet.hu


Az árnyék előrébb jár…

2010. augusztus 11. | Admin

Tegnap tették közzé árnyékjelentésüket magyar civil szervezetek az ENSZ Fogyatékosügyi Egyezmény hazai végrehajtásáról egy rövid konferencia keretében a Közép-Európai Egyetemen (CEU). A Magyar Köztársaság 2007-ben az egyik első államként ratifikálta a minden tekintetben paradigmaváltást jelentő nemzetközi egyezményt (az egyezményről bővebb információ olvasható itt), s annak vállalásai 2008-ban léptek hatályba. A megállapodás értelmében, az ENSZ megbízásából egy nemzetközi vizsgálóbizottság kétévente monitorozza, az aláíró tagországok hogyan teljesítették vállalásaikat.

A magyar kormánynak 2010. májusában kellett volna letennie jelentését az eltelt két év eredményeiről az asztalra, azonban a jelentésnek híre hamva sincs. Elkészült viszont az egyes fogyatékos csoportokat képviselő szervezetek árnyékjelentése, s ahogy Könczei György hozzászólásában epésen megjegyezte egy fizikai Nobel díjat érő jelenségnek lehetünk tanúi, amikor is az árnyék gyorsabbnak bizonyult tárgyánál. A rendezvényen szintén felszólaló Tapolczai Gergely országgyűlési képviselő, 2010. október 15-re várja a hivatalos kormányzati jelentést.

Hát szükségük is lesz némi időre, ugyanis a most publikált 250 oldalas tanulmánnyal mind tartalmi mind formai szempontból feladták a leckét a hazánkban hagyományosan „képtelennek” tekintett fogyatékos embereket képviselő szervezetek. A tanulmány számos szervezet közös munkájának eredményeképpen készült, a munkálatokat többek között Gombos Gábor (nem is tudom mi itt a jó kifejezés) koordinálta, akinek a nevéhez számos kiemelkedő színvonalú tanulmány fűződik.

Ha röviden akarom összefoglalni a bemutató rendezvény megállapításait, akkor azt kell mondjam igen siralmas és megdöbbentő kép tárult a hallgatóság elé.

Ennél azonban kicsit hosszabban szeretném összefoglalni az általam hallottakat.

Hegedűs Lajos a MEOSZ elnöke az alapoktól kezdte a jelentés készítőinek megállapításait. A fogyatékos fogalom revíziójának szükségességéről beszélt. Habár a magyar országgyűlés annak idején nem titkolt büszkeséggel éltette magát az Egyezmény egyik első ratifikálójaként, az annak életbe lépése óta eltelt két év sem volt elegendő arra, hogy a hazai szabályozásban és szakpolitikai dokumentumokban szereplő fogyatékossággal élő személy fogalmat összhangba hozza az Egyezménnyel.

Kitért arra, hogy az új polgári törvénykönyv bevezetésének elhalasztása miatt a cselekvőképtelenség és korlátozott cselekvőképesség fogalmainak (és a mögöttük lévő gondnokoltatási gyakorlatnak) a kigyomlálása elmaradt.

Elsősorban a mozgáskorlátozottak szempontjából értelmezett számokkal érzékeltette az önálló életvitel kialakításához elengedhetetlen akadálymentesítés fejleményeit, ami nem sokkal a többszörösen kitolt határidők lejárása előtt sok területen a 30%-os arányt sem éri el. A közlekedés terén is segítséget nyújtó támogató szolgálatokhoz a fogyatékos emberek alig 10-15%-a fér hozzá.

Ezekhez a számokhoz kapcsolódott Kovács Melinda (ÉFOÉSZ) előadása, aki nemzetközi összehasonlításban mutatta be a magyarországi gyakorlat visszásságait a cselekvőképesség vonatkozásában.

A 10 milliós Magyarországon döbbenetes mennyiségű ember 68.000 fő lett megfosztva jogi cselekvőképességétől, a hozzánk hasonló lélekszámú Csehországban ennek mindössze fele 30.000 fő, a nálunk valamivel kevesebb lakosú Svédországban pedig mindössze 3.500 fő.

Több előadó érintette a hazai intézményrendszer hihetetlen aránytalanságait. Miközben még mindig majd 24.000 fő lakik távoli, elzárt nagy létszámú intézményekben, addig az ún. közösségi-alapú ellátási fomák közül alig van mutatóban. Az otthonukban magukra hagyatottan élő százezrek 5802 nappali intézményi férőhelyen osztoznak, a közösségi ellátások nem egészen 5500 főt érnek el, míg átmeneti otthont mindössze 296 fő vehet igénybe. A szemlélet és az annak nyomán létrejövő szolgáltatási rendszer az elzárásra, kirekesztésre (a rendezvényen gyakran hangzott el a "deportálás" kifejezés) épül, intézmény központú.

Hogy a deportálás mennyire nem túlzó kifejezés, arra nem sokkal később Verdes Tamás (TASZ) előadása világított rá egy arcpirító példával. A népszámlálási adatok alapján, homogén eloszlást feltételezve mintegy 10.000 fő értelmi fogyatékos embernek kellene élnie Budapesten. Ehhez képest mindössze 5000 emberről tudunk. Az értelmi fogyatékos emberek mintegy fele egész egyszerűen eltűnt a fővárosból. Ennek oka egyértelműen az, hogy az ország legnagyobb önkormányzata fogyatékossággal élő lakosai számára a határszélen, eldugott falvak külterületén, a térképen sem szereplő helyeken nyújt bentlakásos szolgáltatást.

Előadást tartott a konferencián a SINOSZ elnöke Kósa Ádám is, aki időközben Európai Parlamenti képviselő is lett. Hegedűs Lajos számadataira reagálva megjegyezte, hogy a hallás és látássérült emberek szempontjából jóval alacsonyabb szintű akadálymentesítettségről beszélhetünk. Kifogásolta, hogy a piaci cégekre egyébként vonatkozó foglalkoztatási kötelezettség nem vonatkozik a közintézményekre is, és hosszasan beszélt az integrált oktatás szükségességéről, valamint arról a szintén tarthatatlan állapotról, hogy a fogyatékossággal élő magyar állampolgárok kevesebb, mint 10%-a dolgozik, s ők is többségében szegregált körülmények között alacsony színvonalú munkahelyeken.

A tanulmány kíméletlen részletességgel, adatokkal, hivatkozásokkal megtámasztva, elsősorban emberi jogi szempontból elemzi az Egyezményben foglalt vállalásokat, azok (nem) teljesülését és javaslatokat fogalmaz meg a teendőket illetően. Kíváncsian várjuk ehhez képest a hivatalos kormányjelentést.


Forrás: onallo.blog.hu


Lakásfelújítás hamis papírokkal

2010. július 21. | Admin

A mûszaki vezetõ beismerte, hogy sohasem járt M. Judit lakásában.

BUDAPEST - Hamis papírral szerzett önkormányzati engedélyt budapesti lakásának átépítésére a bázakerettyei pszichiátriai intézet igazgatója, erre a gyanúra hívta fel levélben a rendõrség figyelmét egy civil szervezet. A Zala megyei önkormányzatnál javában zajlik az igazgatónõ, M. Judit ellen a fegyelmi, mivel a gyanú szerint az általa vezetett pszichiátriai intézet betegei is segédkeztek budapesti lakása felújításán.

A Blikk közben újabb stiklirõl értesült. Egy birtokunkba került dokumentum szerint a lakás átalakítás mûszaki vezetõje anélkül írta alá a mûszaki vezetõi nyilatkozatot, hogy ellenõrizte volna a munkák szabályszerûségeit. Sõt soha nem is járt M. Judit lakásában.

"A polgármesteri hivatal felhívásának eleget téve M. Judit kérésére aláírtam egy elõre megfogalmazott mûszaki vezetõi nyilatkozatot. A nyilatkozatban foglaltakat visszavonom, tekintettel arra, hogy az építkezésen soha nem jártam, azt nem ellenõriztem" - írja egy ügyvédnek címzett levélben P. Lajos vállalkozó. Állítása szerint nem kapott ellenszolgáltatást az aláírásáért. Pedig olyan tények igazolásához adta a nevét, hogy milyen felújításokat végeztek a lakásban, és hogy a munkákat szabályszerûen kivitelezték.

Szerettük volna megkérdezni minderrõl M. Juditot, de nem válaszolt megkeresésünkre.

A BRFK-nál pedig nem árulták el, hogy felmerülhet-e az okirat-hamisítás gyanúja

- A felelõs mûszaki vezetõi nyilatkozat az elvégzett munkák szakszerûségét hivatott igazolni. Ha ilyen nyilatkozat kiadására helyszíni ellenõrzés nélkül kerül sor, akkor a nyilatkozó etikai vétséget követ el, amit az építési hatóság jelez a Mérnöki Kamara felé - tudatta Kádi Csaba, az Erzsébetvárosi önkormányzat szóvivõje.

M. Juditot beperelték a Verseny utcai társasház lakói, mert a lakóközösség hozzájárulása nélkül végzett közös épületszerkezeteket és berendezéseket is érintõ teljes átalakításokat a lakáson.


Forrás: blikk.hu


Megfulladt egy kikötözött értelmi fogyatékos nő a bólyi intézetben...

2010. július 21. | Admin

Két Obamás hír között ez az apró, alig észrevehető szösszenet jelent meg rövid időre az indexen. Ahogy ez a hír, úgy maguk az intézményben élő fogyatékos emberek vagy pszichiátriai betegek is alig észrevehetőek. Mi semmit nem tudunk róluk, fogalmunk nincs arról, hogy 2008-ban még több mint 20.000 ember él nagy, zárt, távoli intézményekben, alkalmatlan, lerobbant épületekben, méltatlan körülmények között, nevetséges (inkább tragikus) helyi rezsimek korlátai közé szorítva.

Csak hogy tudjuk miről beszélünk. A két világháború között működő családi ápolási rendszert elsöpörve az 50-es években megüresedett kastélyokban, kúriákban, elhagyott gazdasági épületekben kerültek összeterelésre a rendszer által fel nem vállalt fogyatékosok, pszichiátriai betegek. Az akkori ideológia szerint a szocializmusban a deviáns jelenségek „értelemszerűen” csökkeni fognak, míg a kapitalizmusban ezek óhatatlanul nőnek. Hát se itt, se ott nem csökkent sem a „bolondok” sem pedig a fogyatékosok száma. Ha nagyon a mélyére nézünk, van egy hely, ahol időlegesen azért csökkent. Németországban a háború után alig maradt fogyatékkal élő ember, egy egész emberöltőt kellet várni míg a genetika szabályszerűségeinek megfelelően a sérült emberek egy új generációja jött világra. De mint tudjuk ezt a csökkenést a németek gázkamrákkal érték el.

Ratkó Annáék idáig nem mentek el, de módszeres alapossággal eldugott falvakba, határszéli településekre száműzték, s ezzel láthatatlanná tették ezeket az embereket. Figyelemre méltó e tekintetben a főváros helyzete. A fogyatékosokat, pszichiátriai betegeket ellátó ún. tartós bentlakást nyújtó intézmény budapesti lakosok számára többek közt ilyen településeken érhető el: Szentgotthárd, Zalaapáti, Darvastó. Melyik metró is visz oda? A főváros szociális ellátás címén - mondjuk ki – tulajdonképpen szisztematikusan kitelepíti a fogyatékkal élő és pszichiátriai beteg lakóit.

18 év telt el a rendszerváltás óta. Nincsenek már tanácsok, nincs Hazafias Népfront, nincs Munkásőrség vagy Ifjúgárda de Ratkó Anna intézményei rendületlenül állnak.

Pedig volt itt minden:

Vizsgálta ezeket az intézményeket a kilencvenes évek eleje óta az Ombudsman, készült egy elhíresült Rosenthal-jelentés, járt itt az Európai Kínzásellenes Bizottság, részletes lesújtó tanulmányt készítettek maguk a betegszervezetek, külön említést tesznek Európai dokumentumok az ilyen intézmények bezárásáról, azonban mégsem történik semmi.

Évtizedek óta ismertek a világban azok a megoldások, melyek emberibb körülményeket biztosítanak és amelyek között értelmet nyernek az olyan kifejezések, mint a rehabilitáció. Ilyenek a kislétszámú lakóotthonok, a családoknak nyújtott sokkal intenzívebb támogatások, az önálló életvitel programok.

A jelenlegi nagy intézmények saját falaik közé, aztán pár év, évtized múlva a temetőbe rehabilitálnak.

Ok, azt mondanám tán, hogy ám legyen. Ha tudnám, hogy ezek az intézmények vonzó oázisok a mi kirekesztő társadalmunkban, ahova mintegy óvó-védő menedékhelyre összebújhatnak a kitagadottak és megtagadottak, a zavaróak és zavartak....akkor tán nem támadnám ilyen vehemenciával a nagylétszámú, tartós bentlakást nyújtó pszichiátriai és fogyatékos intézményeket, és nem dolgoznék minden erőmmel azon, hogyan lehetne eltűntetni őket a föld színéről, kiváltani valami mással, valami olyannal, amibe én is szivesen beköltöznék ha fogyatékos vagyok, ha nem.

Éppen 10 éve ha jól emlékszem, hogy Törökszentmiklóson bent égett egy férfi az intézményben. Mivel mindig elkószált..csakúgy mint a hírek szerint most megfolytott nő...ezért rácsos ágyba (egy ketrecszerű készítmény az ágyra erősítve) lakatolták és a tűzben már nem volt idő a kimenekítésére.

Nem mondom azt, hogy gonosztevők, az érintetteknek tudatosan rosszat akaró, a kínzást élvező emberek dolgoznak az ilyen intézményekben. De azt igen, hogy valahogy ezek a nagylétszámú hodályok a maguk tárgyi és személyi feltételeivel és léleknyomorító rezsimjével inkább okoznak szenvedést a bentlakóknak, mintsem az elüldözöttek szeretetteljes oázisai lennének.


Forrás: onallo.blog.hu


Uzsora-pénzek landolhattak a Szcientológia Egyháznál

2010. július 17. | Admin

Nemrégiben csapott le a PSZÁF az évek óta háborítatlanul több tucat embert több tízmillió forinttal megrövidítõ két csalárd hitelközvetítõ cégre, a Giga-Dollár és a Mega-Dollár Kft.-re - írja az e heti HVG. A pénz egy része a Szcientológia Egyháznál köthetett ki.

"Az egyházban nem szokták megkérdezni, honnan jön a pénz. Néha a gyóntatásokon elõjön, ilyenkor vissza kéne adni az adományozónak, de nem szokták, hanem inkább kiközösítik az illetõt, a pénzt meg megtartják" - olvasható egy internetes fórumon annak kapcsán, hogy valószínûleg bûncselekménybõl származó pénzbõl fizetett a Szcientológia Egyháznak két tagja, Bíró Zsolt és azonos nevû fia. A két Bíró elleni eljárásról az e heti HVG ír.

Nem érdekli az egyházat a pénz eredete

A két Bírónak, akik ellen csalás gyanúja miatt indult nyomozás, 2007-ben az egyházhoz tartozó prominens üzletembereket tömörítõ úgynevezett WISE-listán is szerepelt a neve.

"Ha tagjaink ellen bármilyen világi eljárás folyik, annak kimeneteléig úgynevezett etikai kinyilvánítás történik velük szemben, vagyis átmenetileg kizárjuk õket" - tájékoztatta a HVG-t Török Zoltán, a Magyar Szcientológia Egyház sajtósa. "A már elköltött adományokat az egyház nem fizeti vissza, jelen esetben viszont az egyik Bíró feleségének visszaadtuk a pénzét" - tette hozzá.

Aligha folyik viszont be a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) számlájára az a 15 millió forint, amellyel a múlt héten megbírságolta a fiatalabb - budapesti illetõségû - Bíró Zsolt Mega-Dollár Ügynöki Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-jét. A Mega-Dollár ugyanis tavaly óta felszámolás alatt áll. A PSZÁF indoklása szerint a kft engedély nélkül gyûjtött betéteket az ügyfeleitõl.

Májusban ugyanezért csípték fülön és büntették személy szerint 20 millió forintra az idõsebb - pécsi lakos - Bírót, aki az édesanyja tulajdonában álló Giga--Dollár Ügynöki Tanácsadó és Szolgáltató Kft. színeiben tevékenykedett. Mint Binder István, a PSZÁF szóvivõje a HVG-nek elmondta, a betétgyûjtésnek igen speciális módját választották: hitelügyeik önálló intézésére képtelen, jobbára nyugdíjas ügyfeleket beszéltek rá, hogy a szükségesnél magasabb összegû kölcsönt vegyenek fel - a különbözetet pedig adják nekik. A meglepõ konstrukciót egy még meglepõbb mézesmadzaggal tették eladhatóvá: azt ígérték, hogy a teljes törlesztõrészletet õk fizetik.

Az adósoknak "természetesen" a teljes hitelösszegre fedezetet kellett nyújtaniuk, például úgy, hogy elzálogosították a házukat. Errõl szabályos hitelszerzõdést kötöttek, többek között a Pesti Hitel Zrt. pénzügyi vállalkozással, amelynek a két Bíró ügynöke volt.

A módszer

Ezek után külön - a törvényes kellékeknek meg nem felelõ - háttérszerzõdést is aláírattak a naiv kliensekkel az eredetileg igényelt összegrõl. Az ingyenkölcsön lehetõségétõl megrészegült ügyfelek nem vették észre a csapdát: azt, hogy baj esetén a teljes összegért nekik kell helytállniuk. Márpedig egy idõ után az ügynökök nem fizettek, a hitelezõ pedig a nyugdíjasokon követelte a pénzt.

A Rémálom nevû internetes fórumon például egy magát Szirákinak nevezõ ügyfél arról panaszkodott, hogy neki csak 3 millió forintra lett volna szüksége, de idõsebb Bíró 10 millió felvételére beszélte rá, majd miután a hitel "bedõlt", kilakoltatással fenyegeti a Pesti Hitel Zrt.

"Ilyen esetekben a PSZÁF is automatikusan feljelentést tesz, ám ezúttal az történt, hogy az ügyön már dolgozó rendõrök adtak át nekünk információkat" - folytatta Binder. A nyomozás ugyanis a Giga-Dollár budapesti, Rákóczi úti székhelye szerint illetékes VII. kerületi, valamint a Mega-Dollár zuglói székhelye szerinti XIV. kerületi rendõrkapitányságon indult meg. Míg azonban az ifjabb Bíró ügyében megszüntették az eljárást, az idõsebbnek nem volt ilyen szerencséje, ellene hamarosan vádemelési javaslatot tesznek - tájékoztatták a HVG-t a Budapesti Rendõr-fõkapitányságon.

A Pesti Hitel Zrt-t sem érdekli, mit csináltak ügynökeik

Kérdés, beleláthattak-e az ügyfelek tudatlanságával visszaélõ ügynökök machinációiba a Pesti Hitel Zrt.-nél. Princz Ferenc, a cég ügyvezetõ igazgatója azt állítja, hogy nem, és erre a cégnél vizsgálódó PSZÁF sem talált bizonyítékot. A cégvezetõ nem tulajdonít különösebb jelentõséget annak, hogy számos ügynökük egyike, a Mega-Dollár Kft. 2007-ben az õ budapesti, Róna utcai székhelyükkel azonos épületben bérelt irodát.

A két Bírón kívül a PSZÁF az elmúlt két évben tucatnyi magánszemélyt bírságolt meg és jelentett fel engedély nélküli pénzügyi tevékenységért. A feljelentések zöme uzsora miatt történt, amin az emberek az irreálisan magas kamatozású magánkölcsönöket szokták érteni. A büntetõ törvénykönyv szerint uzsora-bûncselekményt az követ el, aki kihasználja a másik szorult helyzetét, és olyan, különösen aránytalan mértékû ellenszolgáltatást kér tõle, amely az adóst vagy hozzátartozóját súlyos nélkülözésnek teszi ki.


Forrás: hirszerzo.hu


Fegyelmi vizsgálat indul a bázakerettyei pszichiátriai otthon vezetõje ellen

2010. július 09. | Admin

A Zala Megyei Önkormányzat fegyelmi eljárást indít a megyei kezelésben lévõ bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója ellen fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja miatt - közölte a csütörtöki rendkívüli ülés után a megyegyûlés alelnöke.

Nagy Kálmán (Fidesz) elmondta: vizsgálóbiztosnak Fekete Zoltánt, a közgyûlés egészségügyi és szociális bizottságának elnökét jelölték ki. A megyei önkormányzat sajtóhírek alapján indította a vizsgálatot: a gyanú szerint a zalai intézmény igazgatónõje a gondozottakat budapesti lakásának felújításán dolgoztatta, oda az otthon kisbuszával szállíttatta õket. A fenntartói vizsgálat során az igazgató cáfolta a tavaly nyáron történtekkel kapcsolatos állításokat. Marketti Judit közleményében azt írta: egyes szomszédjai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák. A múlt héten lezárult önkormányzati vizsgálatnál többször is meghallgatták az igazgatót, az intézmény karbantartóját - aki a budapesti munkálatokat is koordinálta -, az otthon középvezetõit, a budapesti társasház lakóit, továbbá az egyik, cselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt álló otthonlakót. Megvizsgálták a gondozottak távollétérõl és az autó használatáról szóló dokumentációt, és bekérték a VII. kerületi rendõrkapitányság jegyzõkönyvét is, amely a lakásban, a szomszédok feljelentése alapján folytatott két igazoltatásról készült. A vizsgálóbizottság megállapításai szerint az intézmény igazgatója és az alkalmazottak egybehangzóan azt állították, hogy nem dolgoztak ellátottak az igazgató budapesti lakásában. A szemtanúként szereplõ három szomszéd közül kettõ már nem állította, hogy a munkások pszichiátriai betegek voltak, a harmadik pedig azt mondta, az ott dolgozók "tekintetébõl állapította meg", hogy gondozottak lehettek. Kiderült, hogy az igazgató magáncélra tavaly kétszer is igénybe vette az intézmény kisbuszát, de a dokumentumok szerint akkor azzal el is számolt. A rendõrségtõl kért jegyzõkönyv szerint tavaly nyáron egy gondozott valóban volt a lakásban, és a dokumentumban az áll, hogy a lakásban tartózkodók szennyezett ruházata arra utal, "munkavégzést folytattak". A bázakerettyei intézményben azonban nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat is kapott. Az önkormányzati alelnök összegzése szerint ellentmondásosak a vizsgálat során szerzett információk, ezért is döntöttek úgy, hogy javasolják a fegyelmi eljárás lefolytatását az igazgató ellen. Sifter Rózsa megyei fõjegyzõ a múlt héten arról is beszámolt: a Zala Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthona és Rehabilitációs Intézete 1982 óta áll a jelenlegi igazgató irányítása alatt, ellene eddig semmiféle eljárás nem folyt. A 160 ellátottat gondozó otthon vezetõje évente beszámol a megyei önkormányzatnak, továbbá gyámhivatali ellenõrzést is tartottak, de szabálytalanságot nem tártak fel. Pirger Csaba, a Zala Megyei Fõügyészség szóvivõje az MTI-vel korábban közölte: ügyészségi feljelentés is érkezett az esettel kapcsolatban a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnökétõl. Arról a Nagykanizsai Városi Ügyészség dönt, hogy ennek alapján elrendelik-e a nyomozást.

Forrás: monitormagazin.hu


Otthonánál dolgoztatta a betegeket a pszichiátriai otthon vezetõje?

2010. július 08. | Admin

A bázakerettyei otthon vezetõje szerint szomszédai lejáratási kísérletérõl van szó. A Zala Megyei Önkormányzat fegyelmi eljárást indít a megyei kezelésben lévõ bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója ellen fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja miatt.

A megyei önkormányzat sajtóhírek alapján indította a vizsgálatot: a gyanú szerint a zalai intézmény igazgatónõje a gondozottakat budapesti lakásának felújításán dolgoztatta, oda az otthon kisbuszával szállíttatta õket. Az igazgató cáfolta a tavaly nyáron történtekkel kapcsolatos állításokat. Marketti Judit közleményében azt írta: egyes szomszédjai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák.

A múlt héten lezárult önkormányzati vizsgálatnál többször is meghallgatták az igazgatót, az intézmény karbantartóját, az otthon középvezetõit, a budapesti társasház lakóit, továbbá az egyik, cselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt álló otthonlakót. Megvizsgálták a gondozottak távollétérõl és az autó használatáról szóló dokumentációt, és bekérték a VII. kerületi rendõrkapitányság jegyzõkönyvét is, amely a lakásban, a szomszédok feljelentése alapján folytatott két igazoltatásról készült.

Az alkalmazottak is az igazgatónõ szavait ismétlik

A vizsgálóbizottság megállapításai szerint az intézmény igazgatója és az alkalmazottak egybehangzóan azt állították, hogy nem dolgoztak ellátottak az igazgató budapesti lakásában. A szemtanúként szereplõ három szomszéd közül kettõ már nem állította, hogy a munkások pszichiátriai betegek voltak, a harmadik pedig azt mondta, az ott dolgozók "tekintetébõl állapította meg", hogy gondozottak lehettek.

Túl sok az ellentmondás

Kiderült, hogy az igazgató magáncélra tavaly kétszer is igénybe vette az intézmény kisbuszát, de a dokumentumok szerint akkor azzal el is számolt. A rendõrségi jegyzõkönyv szerint tavaly nyáron egy gondozott valóban volt a lakásban, és a dokumentumban az áll, hogy a lakásban tartózkodók szennyezett ruházata arra utal, "munkavégzést folytattak". A bázakerettyei intézményben azonban nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat is kapott.

Az önkormányzati alelnök összegzése szerint ellentmondásosak a vizsgálat során szerzett információk, ezért is döntöttek úgy, hogy javasolják a fegyelmi eljárás lefolytatását az igazgató ellen.

Sifter Rózsa megyei fõjegyzõ a múlt héten arról is beszámolt: a Zala Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthona és Rehabilitációs Intézete 1982 óta áll a jelenlegi igazgató irányítása alatt, ellene eddig semmiféle eljárás nem folyt. A 160 ellátottat gondozó otthon vezetõje évente beszámol a megyei önkormányzatnak, továbbá gyámhivatali ellenõrzést is tartottak, de szabálytalanságot nem tártak fel.


Forrás: hirado.hu


Ügyészségi vizsgálat készül a bázakerettyei otthon vezetõjének ügyében

2010. július 05. | Admin

Újabb fejlemény bázakerettyei pszichiátriai otthon vezetõjének ügyében: a Zala Megyei Fõügyészségre megérkezett a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnökének feljelentése. A megyei fõügyészség szóvivõje, Pirger Csaba elmondta: a dokumentumot a területileg illetékes nagykanizsai városi ügyészségre továbbították.

A botrányt a szomszédok bejelentése alapján egy évvel ezelõtt az egyik napilap robbantotta ki azzal, hogy a Bázakerettyei Pszichiátriai Betegek Otthonának igazgatója, Marketti Judit budapesti lakásának felújításához az intézmény kisbuszát és gondozottjainak munkáját veszi igénybe. A Zala Megyei Közgyûlés azonnali vizsgálatot rendelt el, a fõvárosi 7. kerületi rendõr-kapitányság pedig nyomozást kezdett. Az eredményrõl pénteken számoltak be a megyeházán - szinte erre idõzítve érkezett meg a feljelentés.

- Igazolhatom, hogy a fõügyészségre megérkezett a feljelentés, melyet a hatáskörileg illetékes nagykanizsai ügyészséghez továbbítottunk. A feljelentés szerint az intézmény vezetõje budapesti lakásán dolgoztatta az ápoltakat, az ápoltak fõvárosba szállításához pedig az intézmény buszát használták. A nagykanizsai ügyészségnek három napja van arra, hogy eldöntse, elrendeli-e a nyomozást, elutasítja a feljelentést, vagy pedig feljelentés kiegészítést rendel el- közölte dr. Pirger Csaba, a Zala Megyei Fõügyészség szóvivõje.

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke szerint nem feljelentést tettek, hanem vizsgálatot kértek - de csak így látnak lehetõséget a helyzet tényleges tisztázására.

Amint arról beszámoltunk, a Zala Megyei Közgyûlés július 8-ra rendkívüli közgyûlést hívott össze, ahol döntenek arról, indítanak-e fegyelmi eljárást Marketti Judit ellen; Nagy Kálmán alelnök azt sem zárta ki, hogy esetleg rendõrségi feljelentést is tesznek.


Forrás: atv.hu


Feljelentették a pszichiátriai intézet vezetõjét

2010. július 03. | Admin

Feljelentették a Zala Megyei Fõügyészségen a bázakerettyei pszichiátriai otthon vezetõjét, mivel sajtóinformációk szerint tavaly nyáron ápoltakkal újíttatta fel budapesti lakását. Az otthont üzemeltetõ Zala Megyei Önkormányzat fegyelmi eljárást kezdeményezett az igazgató ellen.

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke feljelentést juttatott el a Zala Megyei Fõügyészségre, miután a sajtóból arról értesült, hogy a zalai pszichiátriai otthon igazgatónõje, Marketti Judit tavaly nyáron ápoltakkal újíttatta fel budapesti lakását, és oda az otthon kisbuszával szállíttatta õket. Az ügyészség szóvivõje, Pirger Csaba az MTI-nek elmondta: az ügyben a Nagykanizsai Városi Ügyészség az illetékes, de egyelõre nem döntöttek arról, hogy indítanak-e nyomozást. Az intézményt fenntartó Zala Megyei Önkormányzat alelnöke, Nagy Kálmán tegnap sajtótájékoztatón közölte, az ügyben végzett fenntartói vizsgálat lezárult, és az otthon vezetõje ellen fegyelmi eljárást javasolnak az ellentmondó vizsgálati eredmények miatt. A vizsgálóbizottsági meghallgatáson az intézmény alkalmazottai és az igazgatónõ tagadták, hogy ápoltak dolgoztak volna a lakásban, sõt a korábban jól értesült szemtanúk sem állították már, hogy a felújításkor gondozottak dolgoztak.

Egy rendõrségi jegyzõkönyv szerint viszont egy ápolt valóban volt a lakásban, és szennyezett ruházata arra utalt, hogy dolgozott is. Ráadásul a bázakerettyei intézményben nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat kapott. A megyei közgyûlés a jövõ héten rendkívüli ülésen dönt arról, indítanak-e fegyelmi eljárást az igazgatónõ ellen. Marketti Judit addig is dolgozik, közleményben pedig azt tudatta: egyes szomszédai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák.


Forrás: magyarhirlap.hu


Betegekkel dolgoztatott a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója? Fegyelmit javasolnak

2010. július 02. | Admin

A fenntartói vizsgálat lezárultával fegyelmi eljárást javasolnak a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója ellen, aki egy júniusi bejelentés szerint ápoltakat dolgoztatott budapesti lakásának felújításán - közölte a Zala Megyei Önkormányzat alelnöke pénteken sajtótájékoztatón Zalaegerszegen.

Nagy Kálmán (Fidesz) felidézte: június közepén a Blikk újságírója tett bejelentést nekik arról, hogy az igazgatónõ lakásfelújításán a pszichiátriai otthonból, az intézmény gépkocsiján szállított betegek fizikai munkát végeznek.

A tavaly nyáron történtek miatt indított fenntartói vizsgálat során az igazgató cáfolta az állításokat. Marketti Judit a sajtónak röviden közleményben is kifejtette álláspontját: egyes szomszédai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák

Nagy Kálmán beszámolt arról, hogy az elmúlt hetekben többször is meghallgatták az igazgatót, az intézmény karbantartóját - aki a budapesti munkálatokat is koordinálta -, az otthon középvezetõit, a budapesti társasház lakóit, továbbá az egyik, cselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt álló otthonlakót. Megvizsgálták a gondozottak távollétérõl és az autó használatáról szóló dokumentációt, és bekérték a VII. kerületi rendõrkapitányság jegyzõkönyvét is, amely a lakásban a szomszédok feljelentése alapján folytatott két igazoltatásról készült.

A vizsgálóbizottság megállapításai szerint az intézmény igazgatója és az alkalmazottak egybehangzóan azt állították, hogy nem dolgoztak ellátottak az igazgató budapesti lakásában. A szemtanúként szereplõ három szomszéd közül kettõ már nem állította, hogy a munkások pszichiátriai betegek voltak, a harmadik pedig azt mondta, az ott dolgozók "tekintetébõl állapította meg", hogy gondozottak lehettek.

Kiderült, hogy az igazgató magáncélra tavaly kétszer is igénybe vette az intézmény kisbuszát, de a dokumentumok szerint akkor azzal el is számolt.

A rendõrségtõl kért jegyzõkönyv szerint tavaly nyáron egy gondozott valóban volt a lakásban, és a dokumentumban az áll, hogy a lakásban tartózkodók szennyezett ruházata arra utal, "munkavégzést folytattak". A bázakerettyei intézményben nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat is kapott.

Az alelnök úgy összegzett: ellentmondásosak a vizsgálat során szerzett információk, és úgy döntöttek, hogy javasolják a fegyelmi eljárás lefolytatását az igazgató ellen. Errõl a július 8-ra összehívott rendkívüli közgyûlésen határozhatnak.

Az MTI kérdésére elmondta: az igazgatónõ tovább dolgozik, arról pedig, hogy a hivatal tesz-e büntetõfeljelentést, a közgyûlés dönt majd.

Sifter Rózsa megyei fõjegyzõ azt mondta: a közgyûlésnek vizsgálóbiztost is ki kell jelölnie a fegyelmi eljárás elrendelése esetén. Az intézményt 1982 óta vezetõ igazgató ellen egyébként eddig semmiféle eljárás nem folyt, a 160 ellátottat gondozó otthon vezetõje évente beszámol a megyei önkormányzatnak, és gyámhivatali ellenõrzést is tartottak, de szabálytalanságot nem tártak fel.

Feljelentés a fõügyészségre

Feljelentés érkezett a megyei fõügyészségre a bázakerettyei szociális otthon vezetõjének budapesti lakásátalakítása miatt.

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke, Radó Iván fordult a hatósághoz, mert a sajtóban arról értesült, hogy a pszichiátriai betegek bázakerettyei otthonának igazgatója, Marketti Judit gondozott személyeket vett igénybe fõvárosi lakásnak felújításakor, az intézmény buszával szállították õket.

Június közepén a hír napvilágra kerülésekor az igazgató cáfolta az állítást, szerinte szomszédjai kívánják így megakadályozni a lakás átalakítását.

Az intézményt fenntartó megyei önkormányzat azóta vizsgálatot folytatott a történtek miatt. Ez lezárult, eredményérõl pénteken számolnak be sajtótájékoztatón. A nyomozás elrendelésérõl vagy a feljelentés kiegészítésérõl a kanizsai városi ügyészség dönt.


Forrás: zalaihirlap.hu


Botrány a pszichiátrián: megérkezett a feljelentés

2010. július 02. | Admin

Feljelentés érkezett a Zala Megyei Fõügyészségre a bázakerettyei pszichiátriai otthon vezetõje ellen, ebben sajtóinformációk alapján azt állítják, hogy az igazgató a lakásfelújításán az intézmény gondozottjait foglalkoztatta - közölte a fõügyészség szóvivõje.

Pirger Csaba elmondta, hogy a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke juttatta el hozzájuk a feljelentést, miután sajtóhírekbõl az jutott a szervezet tudomására: a zalai intézmény igazgatónõje a gondozottakat Budapesten, a lakásának felújításán dolgoztatta, és oda az otthon kisbuszával szállíttatta õket.

A szóvivõ hozzátette: az ügyben a Nagykanizsai Városi Ügyészség illetékes, de egyelõre nem döntöttek arról, hogy nyomozást rendelnek el, a feljelentés kiegészítését kérik vagy elutasítják a feltehetõen hûtlen kezelés vétségét megfogalmazó feljelentést.

Az intézményt fenntartó Zala Megyei Önkormányzat alelnöke pénteken sajtótájékoztatón közölte, hogy az ügyben végzett vizsgálatuk lezárultával fegyelmi eljárást javasolnak a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója ellen. Nagy Kálmán (Fidesz) elmondta: a megyei közgyûlés a jövõ héten rendkívüli ülésen dönt arról, hogy a megállapítások alapján indítanak-e fegyelmi eljárást az igazgatónõ ellen, és azt követõen dõl el, tesznek-e büntetõfeljelentést.

Az alelnök felidézte: június közepén a Blikk újságírója tett bejelentést nekik a tavaly nyáron történt esetrõl.

A fenntartói vizsgálat során az igazgató cáfolta az állításokat. Marketti Judit közleményében azt írta: egyes szomszédjai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák.

Nagy Kálmán beszámolt arról, hogy az elmúlt hetekben többször is meghallgatták az igazgatót, az intézmény karbantartóját - aki a budapesti munkálatokat is koordinálta -, az otthon középvezetõit, a budapesti társasház lakóit, továbbá az egyik, cselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt álló otthonlakót. Megvizsgálták a gondozottak távollétérõl és az autó használatáról szóló dokumentációt, és bekérték a VII. kerületi rendõrkapitányság jegyzõkönyvét is, amely a lakásban, a szomszédok feljelentése alapján folytatott két igazoltatásról készült.

A vizsgálóbizottság megállapításai szerint az intézmény igazgatója és az alkalmazottak egybehangzóan azt állították, hogy nem dolgoztak ellátottak az igazgató budapesti lakásában. A szemtanúként szereplõ három szomszéd közül kettõ már nem állította, hogy a munkások pszichiátriai betegek voltak, a harmadik pedig azt mondta, az ott dolgozók "tekintetébõl állapította meg", hogy gondozottak lehettek.

Kiderült, hogy az igazgató magáncélra tavaly kétszer is igénybe vette az intézmény kisbuszát, de a dokumentumok szerint akkor azzal el is számolt.

A rendõrségtõl kért jegyzõkönyv szerint tavaly nyáron egy gondozott valóban volt a lakásban, és a dokumentumban az áll, hogy a lakásban tartózkodók szennyezett ruházata arra utal, "munkavégzést folytattak". A bázakerettyei intézményben nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat is kapott.

Az önkormányzati alelnök összegzése szerint ellentmondásosak a vizsgálat során szerzett információk, és úgy döntöttek, hogy javasolják a fegyelmi eljárás lefolytatását az igazgató ellen. Errõl a július 8-ára összehívott rendkívüli közgyûlésen határozhatnak, az igazgatónõ addig is tovább dolgozik.

Sifter Rózsa megyei fõjegyzõ azt mondta: a közgyûlésnek vizsgálóbiztost is ki kell jelölnie a fegyelmi eljárás elrendelése esetén. Az intézményt 1982 óta vezetõ igazgató ellen eddig semmiféle eljárás nem folyt, a 160 ellátottat gondozó otthon vezetõje évente beszámol a megyei önkormányzatnak, továbbá gyámhivatali ellenõrzést is tartottak, de szabálytalanságot nem tártak fel.


Forrás: stop.hu


A betegeket dolgoztatta feljelentõje szerint a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója

2010. július 02. | Admin

Állítólag a betegekkel újíttatta fel a budapesti lakását a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója, aki ellen ezért feljelentést tettek az ügyészségen. Az ügyet kivizsgálta a fenntartó megyei önkormányzat is, de ellentmondásos információkat kaptak, ezért fegyelmi eljárást indítanak. Az igazgató szerint csak a szomszédai próbálnak neki keresztbe tenni.

Feljelentés érkezett a Zala Megyei Fõügyészségre a bázakerettyei pszichiátriai otthon vezetõje ellen - közölte pénteken az MTI-vel Pirger Csaba, a fõügyészség szóvivõje. A feljelentést a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke tette meg, miután sajtóhírekbõl az jutott a szervezet tudomására: az intézmény igazgatónõje a gondozottakat Budapesten, a lakásának felújításán dolgoztatta, és oda az otthon kisbuszával szállíttatta õket.

Az intézményt fenntartó Zala Megyei Önkormányzat fideszes alelnöke, Nagy Kálmán pénteken sajtótájékoztatón közölte, hogy az ügyben végzett vizsgálatuk lezárultával fegyelmi eljárást javasolnak a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója ellen. A megyei közgyûlés a jövõ héten rendkívüli ülésen dönt arról, hogy a megállapítások alapján indítanak-e fegyelmi eljárást az igazgatónõ ellen, és azt követõen dõl el, tesznek-e büntetõfeljelentést. Az alelnök szerint június közepén a Blikk újságírója tett bejelentést nekik a tavaly nyáron történt esetrõl.

A vizsgálat során az igazgató cáfolta az állításokat, közleményében azt írta: egyes szomszédjai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák. Nagy szerint az elmúlt hetekben többször is meghallgatták az igazgatót, az intézmény karbantartóját - aki a budapesti munkálatokat is koordinálta -, az otthon középvezetõit, a budapesti társasház lakóit, továbbá az egyik, cselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt álló otthonlakót. Megvizsgálták a gondozottak távollétérõl és az autó használatáról szóló dokumentációt, és bekérték a VII. kerületi rendõrkapitányság jegyzõkönyvét is, amely a lakásban, a szomszédok feljelentése alapján folytatott két igazoltatásról készült.

A bizottság megállapításai szerint az intézmény igazgatója és az alkalmazottak egybehangzóan azt állították, hogy nem dolgoztak ellátottak az igazgató budapesti lakásában. A szemtanúként szereplõ három szomszéd közül kettõ már nem állította, hogy a munkások pszichiátriai betegek voltak, a harmadik pedig azt mondta, az ott dolgozók "tekintetébõl állapította meg", hogy gondozottak lehettek. Kiderült, hogy az igazgató magáncélra tavaly kétszer is igénybe vette az intézmény kisbuszát, de a dokumentumok szerint akkor azzal el is számolt.

A rendõrségi jegyzõkönyv szerint tavaly nyáron egy gondozott valóban volt a lakásban, és a dokumentumban az áll, hogy a lakásban tartózkodók szennyezett ruházata arra utal, "munkavégzést folytattak". A bázakerettyei intézményben nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat is kapott. Az alelnök szerint ellentmondásosak a vizsgálat során szerzett információk, és úgy döntöttek, hogy javasolják a fegyelmi eljárás lefolytatását az igazgató ellen. Errõl a július 8-ára összehívott rendkívüli közgyûlésen határozhatnak, az igazgatónõ addig is tovább dolgozik.

Szerzõ: MTI


Forrás: origo.hu


Fegyelmit kaphat az állítólag betegeket dolgoztató pszichiátriai igazgató

2010. július 02. | Admin

A fenntartói vizsgálat lezárultával fegyelmi eljárást javasolnak a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója ellen, aki egy júniusi bejelentés szerint ápoltakat dolgoztatott budapesti lakásának felújításán - közölte a Zala Megyei Önkormányzat alelnöke Zalaegerszegen.

Nagy Kálmán (Fidesz) felidézte: június közepén a Blikk újságírója tett bejelentést számukra arról, hogy az igazgatónõ lakásfelújításán a pszichiátriai otthonból, az intézmény gépkocsiján szállított betegek fizikai munkát végeznek.

Az alelnök elmondta, hogy a vizsgálat során ellentmondásos információkat szerzett az eljáró bizottság, amely csak azt tudta megállapítani, hogy egy zalai ápolt valóban járt a budapesti lakásban, de távollétét nem dokumentálták. Arról, hogy indítanak-e fegyelmit eljárást, a Zala Megyei Közgyûlésnek a jövõ hétre összehívott rendkívüli ülésen kell döntenie.

Szerzõ: MTI


Forrás: hvg.hu


Dolgoztatta a gondozottakat a pszichiátriai otthon vezetõje?

2010. június 11. | Admin

Azonnali vizsgálatot rendelt el a Zala Megyei Közgyûlés alelnöke a bázakerettyei pszichiátriai intézet vezetõje ellen. A gyanú szerint az igazgatónõ az intézeti gondozottakkal újíttatta fel budapesti házát.

A Hír Televízió úgy tudja, hogy a pszichiátriai otthon saját buszával naponta szállította a szellemi gondozottakat a fõvárosba, majd vissza Zalába.

A bázakerettyei intézmény vezetõje tagadja a vádakat, a fenntartó önkormányzat viszont mindenre kiterjedõ, alapos vizsgálatot ígér. Nagy Kálmán alelnök szerint a Zala Megyei Önkormányzat életében hasonló visszaélésre még soha nem volt példa.


Forrás: mno.hu


Lekötözve, pelenkázva, anyja tudta nélkül - az ombudsman egy pszichiátriai osztályon tapasztalt anomáliákról

2010. április 15. | Admin

A személyes szabadság kórházi korlátozásáról a betegjogi képviselõt és a beteg törvényes képviselõjét haladéktalanul értesíteni kell. Az ilyen korlátozó intézkedések alkalmazását kizárólag a jogszabálynak megfelelõen, dokumentálva szabad elrendelni - hívta fel a figyelmet Szabó Máté ombudsman egy panaszügy kivizsgálása nyomán.

A kiskorút lekötözték, bepelenkázták, holott korábban ilyesmire nem volt szükség. A kényszerintézkedésrõl nem értesítették a szülõt, öt napon át a gyermeke állapotáról sem tájékoztatták. A Fejér Megyei Szent György Kórház Pszichiátriai Osztályán történteket panaszolta el így az ombudsmannak egy édesanya.

Az orvosigazgató-helyettes, illetve az osztályvezetõ fõorvos az állampolgári jogok országgyûlési biztosának azt magyarázta, hogy vannak ügyeleti napok, amikor az akut ellátás mellett több konzíliumot is tartanak és emiatt nem biztos, hogy az orvos az egyébként megbeszélt idõpontban beszélni tud a hozzátartozókkal. Az orvosigazgató-helyettes a személyes szabadság korlátozására vonatkozó intézkedéssel összefüggésben arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy felsõ végtagrögzítésre került sor, annak ideje alatt a fiatal folyamatosan éber volt, állapotát a nõvérek és orvos is ellenõrizte.

Az ombudsman jelentésében rámutatott arra, hogy az egészségügyrõl szóló törvény értelmében a személyes szabadság korlátozásának - így a rögzítésnek - elrendelésérõl a betegjogi képviselõt és a beteg törvényes képviselõjét haladéktalanul értesíteni kell. Felhívta a figyelmet továbbá arra, hogy a személyes szabadság korlátozására irányuló intézkedések jogszabályban meghatározott alkalmazásának és dokumentálásának célja az, hogy erre a jelentõs alapjog-korlátozásra csak megfelelõ garanciák mellett kerülhessen sor.

A vizsgálat megállapította, hogy sem a panaszos tájékoztatására, sem pedig a személyes szabadság korlátozására irányuló intézkedések dokumentálására nem került sor a jogszabályi elõírásoknak megfelelõen. Az ombudsman a jelentésében ezért felkérte a kórház fõigazgatóját a pszichiátriai betegek korlátozását részletezõ belsõ szabályzat módosítására és a jogszabályi elõírások betartására.

Kiadó: Országgyûlési Biztos Hivatala


Forrás: galamus.hu


Õrizetbe vették egy pszichiátriai otthon két ápolóját Kiskunhalason

2010. április 13. | Admin

Õrizetbe vették a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának két ápolóját hétfõ délután - közölte Téglás Péter, a kiskunhalasi ügyészség vezetõje kedden az MTI-vel, hozzátéve: javasolni fogja, hogy a bíróság helyezze a gyanúsítottakat elõzetes letartóztatásba.

A gyanú szerint az egyik férfi szemérem elleni erõszakot követett el egy gondozás alatt álló személlyel szemben. A másik férfit azzal gyanúsítják, hogy a testi sértés minõsített esetét követte el, különös kegyetlenséggel, egy akaratnyilvánításra képtelen ember sérelmére - mondta az ügyész.

Téglás Péter közlése szerint a nyomozóhatóság õrizetet rendelt el, ami 72 óráig tart, ez idõn belül indítványozni fogja a nyomozási bírónak a letartóztatások elrendelését.

Az ügyben feljelentés után indult nyomozás, ennek eddigi adatai szerint megalapozott a gyanú, hogy az õrizetbe vett ápolók a terhükre rótt bûncselekményeket elkövették - tette hozzá az ügyész.

Az egyik kereskedelmi televízió számolt be korábban arról, hogy a kiskunhalasi intézményben súlyosan bántalmaztak és szexuálisan kihasználtak betegeket. Az ügyet még februárban robbantotta ki az otthon egyik dolgozója és egy ápolónõ, akit nem sokkal korábban bocsátottak el.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium az eset nyilvánosságra kerülése után vizsgálatot indított, majd közleményben tudatta: sem a belsõ, sem a független szakmai szervezetek által lefolytatott vizsgálat nem tárt fel olyan visszaéléseket, amelyek a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának munkatársaival szemben, a sajtóban felhozott súlyos vádak megalapozottságát alátámasztották volna.

Simon Ilona, az otthon igazgatója az MTI-nek azt mondta: ha valaki vétett a törvények ellen, akkor az a cselekménye súlyának megfelelõ szankciókat az intézmény részérõl is megkapja.


Forrás: galamus.hu


Õrizetbe vették egy pszichiátriai otthon két ápolóját Kiskunhalason

2010. április 13. | Admin

Õrizetbe vették a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának két ápolóját hétfõ délután - közölte Téglás Péter, a kiskunhalasi ügyészség vezetõje, hozzátéve: javasolni fogja, hogy a bíróság helyezze a gyanúsítottakat elõzetes letartóztatásba. A gyanú szerint az egyik férfi szemérem elleni erõszakot követett el egy gondozás alatt álló személlyel szemben. A másik férfit azzal gyanúsítják, hogy a testi sértés minõsített esetét követte el, különös kegyetlenséggel, egy akaratnyilvánításra képtelen ember sérelmére - mondta az ügyész.



Forrás: kecskemetitv.hu


Õrizetbe vették egy pszichiátriai otthon két ápolóját Kiskunhalason

2010. április 13. | Admin

Õrizetbe vették a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának két ápolóját hétfõ délután - közölte Téglás Péter, a kiskunhalasi ügyészség vezetõje, hozzátéve: javasolni fogja, hogy a bíróság helyezze a gyanúsítottakat elõzetes letartóztatásba. A gyanú szerint az egyik férfi szemérem elleni erõszakot követett el egy gondozás alatt álló személlyel szemben. A másik férfit azzal gyanúsítják, hogy a testi sértés minõsített esetét követte el, különös kegyetlenséggel, egy akaratnyilvánításra képtelen ember sérelmére - mondta az ügyész.

Téglás Péter közlése szerint a nyomozóhatóság õrizetet rendelt el, ami 72 óráig tart, ez idõn belül indítványozni fogja a nyomozási bírónak a letartóztatások elrendelését. Az ügyben feljelentés után indult nyomozás, ennek eddigi adatai szerint megalapozott a gyanú, hogy az õrizetbe vett ápolók a terhükre rótt bûncselekményeket elkövették - tette hozzá az ügyész.

Az egyik kereskedelmi televízió számolt be korábban arról, hogy a kiskunhalasi intézményben súlyosan bántalmaztak és szexuálisan kihasználtak betegeket. Az ügyet még februárban robbantotta ki az otthon egyik dolgozója és egy ápolónõ, akit nem sokkal korábban bocsátottak el.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium az eset nyilvánosságra kerülése után vizsgálatot indított, majd közleményben tudatta: sem a belsõ, sem a független szakmai szervezetek által lefolytatott vizsgálat nem tárt fel olyan visszaéléseket, amelyek a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának munkatársaival szemben, a sajtóban felhozott súlyos vádak megalapozottságát alátámasztották volna.

Simon Ilona, az otthon igazgatója azt mondta: ha valaki vétett a törvények ellen, akkor az a cselekménye súlyának megfelelõ szankciókat az intézmény részérõl is megkapja.


Forrás: gondola.hu


Erõszakoskodással gyanúsítják a kiskunhalasi pszichiátria két ápolóját

2010. április 13. | Admin

Bántalmazás gyanújával õrizetbe vették annak a kiskunhalasi pszichiátrtiai otthonnak két ápolóját, amelyrõl még februárban jelentek meg olyan állítások, hogy több beteggel erõszakoskodtak. A februári vádak után indult minisztériumi vizsgálat még mindent rendben talált.

Õrizetbe vették a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának két ápolóját hétfõ délután - közölte Téglás Péter, a kiskunhalasi ügyészség vezetõje kedden az MTI-vel. Hozzátette: javasolni fogják, hogy a bíróság helyezze a gyanúsítottakat elõzetes letartóztatásba.

A gyanú szerint az egyik férfi szemérem elleni erõszakot követett el egy gondozás alatt álló személlyel szemben. A másik férfit azzal gyanúsítják, hogy a testi sértés minõsített esetét követte el, különös kegyetlenséggel, egy akaratnyilvánításra képtelen ember sérelmére - mondta az ügyész.

Téglás szerint a nyomozóhatóság õrizetet rendelt el, ami 72 óráig tart, ez idõn belül indítványozni fogja a nyomozási bírónak a letartóztatások elrendelését. Az ügyben feljelentés után indult nyomozás, ennek eddigi adatai szerint megalapozott a gyanú, hogy az õrizetbe vett ápolók a terhükre rótt bûncselekményeket elkövették - tette hozzá az ügyész.

Az egyik kereskedelmi televízió számolt be korábban arról, hogy a kiskunhalasi intézményben súlyosan bántalmaztak és szexuálisan kihasználtak betegeket. Az ügyet még februárban robbantotta ki az otthon egyik dolgozója és egy ápolónõ, akit nem sokkal korábban bocsátottak el.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium az eset nyilvánosságra kerülése után vizsgálatot indított, majd közleményben tudatta: sem a belsõ, sem a független szakmai szervezetek által lefolytatott vizsgálat nem tárt fel olyan visszaéléseket, amelyek a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának munkatársaival szemben, a sajtóban felhozott súlyos vádak megalapozottságát alátámasztották volna.


Forrás: origo.hu


Tudósítsunk véres láncfűrészt fotózva!

2010. március 19. | Admin

Közhelyszerű, hogy a média küszöbét már csak az extrém, a szenzáció, a rendkívüli esemény, és azok közül is inkább a negatív természetű események tudják átlépni. Önmagában is kártékonynak tartom ezt a viszonyulást, de most egy 7 évvel ezelőtti cseh példán szeretném bemutatni, hogyan válik a média tulajdonképpen a tudta nélkül gerjesztőjévé egy dominószerű folyamatnak.

2003 március 6-án a prágai Vencel téren egy 19 éves diák, Zdenek Adamec felgyújtotta magát. Tette egyértelmű utalás arra a Jan Palach-ra, aki az oroszok ’68-as bevonulása ellen tiltakozva gyújtotta fel magát, az ellenállás tragikus szimbólumává válva. A téren ma is tábla őrzi emlékét. A több mint 30 évvel későbbi követője azzal indokolta tettét hátrahagyott levelében, hogy aggasztónak tartja a világ állapotát.

Az elkövetés brutális módja és a nyilvánvaló történelmi párhuzam miatt hatalmas médiaérdeklődés követte az eseményeket. Kattogtak a kamerák a kövön maradt szürke égésnyomok körül, újságírók tömegei szaglásztak a fiatalember ismerőseit faggatva.

Öt nappali később, 2003. március 11-én egy cseh kisvárosban Policka-ban egy 21 éves pszichiátriai kezelés alatt álló férfi szintén felgyújtotta magát. Ő szerencsésen túlélte ám számtalan műtét, bőrátültetés várt rá.

Március 19-én egy 50 éves nő gyújtotta fel magát Brno temetőjében. Búcsúlevelében csalódottságát fejezte ki élete, a társadalom és a családja iránt.

Április 1-én egy 32 éves férfi 5 liter gázolajat vásárolt egy benzinkútnál Prágában. Nem messze onnan magára locsolta a gázolajat és felgyújtotta magát.

Április 2-án Roman Masl, egy 21 éves diák Plzen-ben az egészségügyi iskola előtt gyújtotta fel magát Búcsúlevelében hasonló okokat jelölt meg, mint az alig három héttel korábban a sort (újra)kezdő Adamec. A helyszínen életét vesztette.

Április 3-án maga a köztársasági elnök Vaclav Klaus érezte úgy, hogy meg kell szólalnia az ügyben. Nyílt levelet tett közzé, az események hatása alatt elsősorban a fiatal korosztályt megszólítva. "Ne tegyétek ezt, kérlek! Sok más embernek okoztok ezzel kárt." A nagyobb cseh lapok címoldalán lehozott levélben a köztársasági elnök a következőképpen érvelt: "Megértem, hogy a radikalizmus mindig része az ifjúkornak valamilyen módon, de úgy gondolom - és ebben valószínűleg a polgárok többsége egyetért velem - a radikalizmus e formája tragikus, nem megfelelő és teljességgel haszontalan."

Szakemberek, pszichológusok, pszichiáterek arra hívták fel a figyelmet, hogy az igen intenzíven és azonnal publikált halálesetekről szóló tudósítások indítottak el egy önmagát gerjesztő tragikus folyamatot. Nem arról van szó, hogy a tudósítások közvetlenül öngyilkosságra szólították fel a következő áldozatokat, de egy kétségkívül leegyszerűsített ám elgondolkodtató értelmezés szerint az események körüli felhajtás olyan figyelmet fordított az áldozatok felé, amire korábban környezetüktől talán nagyon vártak, ám sosem tapasztalhatták azt meg.

Sok öngyilkosság (és még több kísérlet) körül tetten érhető a teatralitás. Nem nehéz ezt belátni akkor, ha elgondolkodunk, miért van értelme felmászni a Szabadság hídra, Tatabányán a Turul szoborhoz, Veszprémben a viaduktra, ha elég lenne lelépni bármelyik járdáról egy busz vagy kamion elé. A helyszín az díszlet, a körülötte lévő felhajtás szereplői pedig a statiszták. A hídra mászásban az a pláne, hogy egy szimbolikus megfigyelőpontról, az események középpontjából láthatom be azt, hogyan állítom meg az életet magam körül, hogyan terelem emberek tömegének a figyelmét magamra. Ez a hatás akkor is működni tud, ha én már nem élhetem át, azonban előtte ezerszer és ezerszer végigjátszva fantáziámban pontosan lejátszhatom micsoda hatást vált ki majd cselekedetem.

Egy fiatal lány, akit én már csak a pszichiátrián ismertem meg, az osztályról való távozás után képeslapot küldött szüleinek „Üdvözletem küldöm a Balatonból” szöveggel. Pár nappal később találták meg a holttestét Siófoknál.

Mára a média segítségével akár milliárdnyi ilyen képeslapot el lehet küldeni. Globális figyelemre számíthat minden iskolai lövöldöző vagy a média küszöbéhez mérten elég brutális, cselekményét megdöbbentő módon végrehajtó gyilkos, öngyilkos. Közreműködő szereplővé, az üzenet és ezzel együtt a sikeres recept közvetítőjévé válik így a magát semleges közvetítőnek mediumnak, tartó sajtó.

Prágában az események hatására a Cseh televízió úgy döntött a továbbiakban nem ad tudósítást a hasonló jellegű öngyilkosságokról, vagy azok kísérleteiről. Vaclav Klaus április 3-i megszólalását és a média normálisabb felének visszahúzódását követően nem történt újabb öngyilkosság, vagy ha igen, akkor - nagyon helyesen – mi már nem értesültünk róla. A statiszták levonultak a színpadról, az előadásnak végeszakadt.

Azt látom most itthon, hogy fotósok falkája csámcsog körbe egy láncfűrészt, cikkek tucatjait ontja a google a kiterjesztett öngyilkosság kifejezésre. Megvárjuk míg új szereplője lesz a darabnak valami iskolában, családi házban vagy sétáló utcában és Sólyom László levelet ír a lakosságnak? Vagy felismerik szerepüket a statiszták?


Forrás: annyit.blog.hu


Zárt Osztályokról Kiskunhalas kapcsán

2010. március 16. | Admin

Schmuczer Beatrix - Ifj. Lomnici Zoltán

Nagy visszhangot keltett az a néhány héttel ezelõtt a sajtóban napvilágot látott közlemény, mely szerint a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban dolgozók közül néhányan bántalmaztak, megaláztak és különbözõ szexuális játékokra kényszerítettek, illetve vettek rá pszichiátriai betegséggel küzdõ gondozottakat.A történethez hozzátartozik, hogy a megjelenés idején már javában folyt egy belsõ vizsgálat, mely ez év elején kiegészült ügyészségi nyomozással is.

Anélkül, hogy hivatalos tudomással bírnánk az otthonban történt események természetét illetõen, vagy ismernénk a különbözõ hivatalos és félhivatalos tényfeltáró vizsgálatok eredményét is fontos szót ejteni a pszichiátriai betegek jelenlegi ellátásának-gondozásának helyzetérõl, visszásságairól.

Üdvözlendõ, hogy a betegek jogairól manapság igen sok szó esik a különbözõ szakmai fórumokon, ezen jogok érvényesülése azonban, - több okból kifolyólag - még igen sok kívánnivalót hagy maga után. A betegek jogai az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvényben (továbbiakban Eütv.) már külön fejezetben is nevesítve vannak, az emberi méltósághoz való alapjogot pedig az Eütv. is kiemelt jelentõségûként kezeli, amelynek primátusa van még a betegjogok között is. Minden beteg jogosan várhatja el, hogy ellátása-gondozása során vele tisztelettel, megbecsüléssel bánjanak. Az emberi méltósághoz való alapjogból természetesen levezethetõ az önrendelkezéshez és a személyes szabadsághoz való jog is, melyek kifejezetten hangsúlyossá válnak a pszichiátriai betegek esetében. A teljesség igénye nélkül járjuk körül kissé a betegjogoknak ezt a részterületét.

A pszichiátriai beteg személyiségi jogait egészségügyi ellátása során - helyzetére való tekintettel - fokozott védelemben kell részesíteni. A pszichiátriai betegnek az egészségügyi törvény szerinti jogai - egészségügyi ellátása során - csak a törvényben foglaltak szerint, a feltétlenül szükséges mértékben és ideig, továbbá abban az esetben korlátozhatók, ha a beteg veszélyeztetõ vagy közvetlen veszélyeztetõ magatartást tanúsít. Az emberi méltósághoz való jog azonban ebben az esetben sem korlátozható.

Minden pszichiátriai beteg - a "hagyományos" betegjogokon túl - jogosult arra, hogy

- az intézmény munkarendjét figyelembe véve a korlátozó intézkedések elrendelésének szabályait,
- a korlátozó intézkedések egyes formáinak maximális idõtartamát, a korlátozó intézkedések egyes formái mellé rendelt megfigyelés szabályait,
- a korlátozás feloldásának szabályait
- a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos értesítési jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat,
- a panaszjogok gyakorlásának részletes szabályait.

Korlátozó intézkedések elrendelése esetén a pszichiátriai beteget és a panasz tételére jogosult személyeket tájékoztatni kell a panaszhoz való jogukról, kivéve, ha ezt a korlátozó intézkedés alkalmazását szükségessé tevõ körülmények vagy a beteg állapota kizárják. Utóbbi esetben a kizáró körülmények elhárultával kell ezt a tájékoztatást pótolni. A korlátozó intézkedés elleni panasz elintézése során soron kívül kell eljárni.

A fentieket tartalmazó dokumentumot a pszichiátriai beteg, valamint törvényes , illetve meghatalmazott képviselõje, valamint az intézmény dolgozói számára jól látható helyen és módon ki kell függeszteni.

Az Egészségbiztosítási Felügyelet 2009-ben egy indikátorrendszer alapján elemezte a hazai fekvõbeteg intézmények válaszadása alapján a jelenlegi betegjogi helyzetet. A Felügyelet honlapján (www.ebf.hu) közzétett összefoglalójában, régiónként megtekinthetõ, hogy a különbözõ problémás és kevésbé problémás betegjogi területeken milyen a magyarországi helyzetkép. A korábban hivatkozott, írott helyi eljárásrenddel a hazai telephelyek közel 60%-a rendelkezik. Nézõpont kérdése, hogy ezt soknak, vagy kevésnek tekintjük. Érdekes konklúziókkal szolgál egy másik tanulmány is. A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) munkatársai, utánkövetéssel megvizsgálták az ellátottak emberi jogainak érvényesülését a pszichiátriai otthonokban. A 2008-ban íródott tanulmány sok anomáliát fogalmaz meg a jelenlegi hazai ellátással kapcsolatosan.

Megemlíti többek között, hogy a pszichiátriai otthonok szegregált ellátást nyújtanak, sok helyütt teljesen hiányzik a rehabilitáció, kísérletet sem tesznek az ellátottak társadalmi reintegrációjának elõmozdítására. Az ilyen jellegû intézményekben elhelyezett gondozottak "végállomás"-ként élik meg elhelyezésüket.

Konszenzus van a szakmai szervezetek és a döntéshozók között abban, hogy mindenképpen szükséges lenne megszüntetni a kifejezetten nagy létszámú, személytelen bentlakásos otthonokat és emberközelibb, családiasabb légkör kialakítását szem elõtt tartva, alternatív szolgáltatói struktúrát létrehozni a pszichiátriai betegek számára.

Radó Iván, a PÉF elnöke, egy rádióinterjúban úgy nyilatkozott, hogy a pszichiátriai otthonok egy részében mindennapos a gondozottak megalázása és az esetek nagy része rejtve is marad, mert a betegek, - félve a retorzióktól - nem mernek panaszt tenni, vagy igen sokan akadnak közöttük, akik mentális betegségük természeténél fogva nem képesek panaszukat adekvát módon megfogalmazni. Kijelenthetõ, hogy alapvetõen csekély mértékû ezen a területen a civil kontroll, nem érvényesülnek az ellátásban kellõképpen a fogyatékosjogi egyezmény rendelkezései, a bírói szemlézés gyakorlata sokszor formális. A mai modern pszichiátriai ellátás gyakorlatát nagyban hátráltatja az egyre fokozódó szakemberhiány, az intézményekben dolgozók képzettségi szintjének alacsony volta, de közrejátszik egyes esetekben a személyzet nem megfelelõ attitûdje, kommunikációs és minõségügyi hiányosságok is.

Gyanítható, hogy a dolgozók foglalkozás-egészségügyi vizsgálata sem képes feltárni a pszichológiai alkalmatlanságot, pedig az egészségügyi ellátásnak ez olyan speciális területe, ahol kiemelt jelentõséget kap, hogy a gondozottak mentálisan beteg, kiszolgáltatott emberek.

Nagyon fontos lenne a rendszeres, szigorú, több fókuszú ellenõrzés a pszichiátriai intézményekben, azonban semmiképpen se feledkezzünk meg arról, hogy a pszichiátriai betegek ellátásában jelenleg is számtalan jól felkészült, magas szintû szakmai tudással és empátiával bíró szakember dolgozik. Ne öntsük ki tehát a gyereket is a fürdõvízzel együtt!

Ha sérülnek a betegjogok az ellátás folyamán, manapság már rengeteg jogorvoslati lehetõség áll rendelkezésünkre a panasz orvoslására. Ennek keretében a páciensek, illetve hozzátartozóik többek között fordulhatunk az Orvosi Kamarához, amely szervezet etikai probléma esetében eljárást indíthat Kezdeményezhetünk munkaügyi eljárást, szabálysértési eljárást. Kérhetjük az ÁNTSZ-nél az ellátás kontrollját az illetékes szakfelügyelõ fõorvostól. Fordulhatunk panaszunkkal az Egészségbiztosítási felügyelet felé, ahol hatósági eljárást követõen születik döntés. Minden egészségügyi intézményben elérhetõ betegjogi- illetve ellátottjogi képviselõ, akihez panaszunkkal fordulhatunk.

Jelezhetjük elégedetlenségünket az adott intézmény vezetõjének, vagy fenntartójának. Lehetõségünk van arra is, hogy közigazgatási kérelemmel éljünk az intézmény felügyeleti szervénél, illetve az Egészségügyi Minisztériumnál. Ha már minden közigazgatási eljárási lehetõséget kimerítettünk és úgy találjuk, hogy alkotmányos jogunk sérelmét eleddig nem orvosolták, megkereshetjük az állampolgári jogok országgyûlési biztosát is. Büntetõeljárást is kezdeményezhetünk, valamint kártérítési igényeinket polgári peres eljárásban is érvényesíthetjük. Ha mégis elkerülnénk a rögös, esetenként költséges és hosszadalmas bírósági eljárásokat, megpróbálhatunk egyezségre jutni a sérelmet okozó egészségügyi szolgáltatóval az Egészségügyi Közvetítõi Tanács segítségét kérve.

Nem utolsó sorban pedig bátran keressünk fel civil érdekvédõ, vagy érdekképviseleti szerveket, ahol megkaphatjuk a kellõ tájékoztatást az ügyünkben, vagy jogsegélyszolgálatot vehetünk igénybe.


Forrás: lelekben.wired.hu


Egyre több a pszichiátriai beteg

2010. február 26. | Admin

Riasztóan nõ a pszichiátriai betegek száma Magyarországon is, így igen fontos lenne, hogy a népegészségügyi program szintjére kerüljön a megelõzés és a gyógyítás - közölte Móré E. Csaba, a Nagykállói Pszichiátriai Szakkórház fõigazgatója, a pszichiátriai szakkollégium fõtitkára pénteken Nyíregyházán a Mentális Egészségért Tenni Akarók Klubjának, valamint a Halmozottan Sérültek és Szüleik Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének közös sajtótájékoztatóján.

A betegek számának növekedése a folyamatos létbizonytalanság, a bizalomvesztés egyenes következménye a kutatások szerint - mondta a fõorvos.

Hozzátette: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján 2020-ra a munkaképesség csökkenésének tíz fõ oka között öt helyen a mentális betegségek szerepelnek majd.

Az igazgató-fõorvos tájékoztatása szerint a pénzügyi-gazdasági válság negatív hatása jelentõsen növelte a magyar betegek számát is, a szakemberek véleménye szerint ma már minden ötödik felnõtt állampolgár kezelésre szorulna jelentkezõ affektív, vagy addiktív kórképe alapján.

A halmozottan hátrányos helyzetû kelet-magyarországi térségben - folytatta a szakember - az átlagnál is rosszabbak a mutatók. A Nagykállói Pszichiátriai Szakkórház tavaly például már százszázalékos kapacitással gyógyított a fekvõbeteg-ellátásban, és 10 000 pácienst kezelt. A járóbeteg-ellátási szakrendelõt pedig 88 000 beteg kereste fel.

S az utóbbiak egynegyedét a teljesítményvolumen-korlát miatt finanszírozás nélkül volt kénytelen ellátni az intézmény, jelentõsen növelve adósságállományát - emelte ki Móré M. Csaba.

Tóthné Bacskai Edit, a Halmozottan Sérültek és Szüleik Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének elnöke elmondta: a Nyírségben 500 beteg gyermek ellátásáról is gondoskodnak a családok. Napközi és átmeneti lakóotthon nélkül, a hozzátartozók otthon látják el a többféle betegséggel is küszködõ fiatalokat.

Finanszírozás sincs, az egyesület igyekszik segíteni a jelentõs anyagi terhet vállaló családokon, s a civil szervezet szeretne létrehozni otthont is a beteg gyermekeknek. A megyei önkormányzat segít ebben, de egy támogatást kérõ pályázatukat már elutasítottak, s most újabb pályázati lehetõségre kénytelenek várnak.


Forrás: stop.hu


Mindennaposak a megalázások a pszichiátriai otthonokban?

2010. január 30. | Admin

Ilyen és hasonló címekkel jelennek meg sorra cikkek a kiskunhalasi pszichiátriai intézményben történtek kapcsán.

Az én válaszom a kérdésre egyértelműen az, hogy IGEN!

A totális intézményekben a visszaélés ugyanis tulajdonképpen kódolva van. Olyannyira, hogy ezeknek az intézményeknek már a puszta léte is visszaélés. Tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy bármilyen humán segítő tevékenységet végezzenek. Viszont tökéletesen alkalmasak arra, hogy embereket zárjanak el a külvilágtól reménytelenül, és embereket változtassanak minden perspektíva nélküli, élettelen, nagyon-nagyon beteg, magatehetetlennek tűnő árnyakká. Olyanokká, akikkel aztán kiszolgáltatottságukban bármit meg lehet csinálni.

Nem csak az iraki börtönök megalázásaira emlékeztető, felkavaró, rendkívüli események testesítik meg számomra a visszaélést a pszichiátriai és fogyatékos intézményekben. Hanem az alaptevékenység is. Az, amit szempillarebbenés nélkül mond bele a személyzet a mikrofonba egy felmérés során, azért mert fogalma sincs arról, hogy amit csinál az mélyen sértő, megalázó.

2001-ben a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF), vizsgálatot végzett az ország összes (mintegy 50) nagylétszámú pszichiátriai intézményében. Az empirikus gondossággal elkészített, számomra meglepően magas színvonalú tanulmány következetesen veti össze a nemzetközi és hazai emberi jogi és betegjogi garanciákat az általuk tapasztalt valóssággal.

A tanulmány (teljes terjedelmében elérhető itt) többek között kitér az intézményben 20-30-40 éven keresztül elő lakók szexualitására is. A szervezet intézményekbe látogató munkatársai rákérdeztek az intimitás lehetőségeire. Kiderült, nyugati mintára, több helyen átvették már az ún. intim szobák rendszerét.

Filmekben néha látni ilyet, börtönökben is alkalmazzák, a szabadságvesztésre ítélt emberek lakószobának berendezett szobában találkozhatnak partnerükkel, ahol lehetőségük van az intim együttlétre is. Bentlakásos intézményekben, ahol lehetetlen akár egy egy percre is egyedül lenni, több százan laknak együtt szoros rend szerint, az intimitás minden lehetősége nélkül. Egy ilyen szobának ott nagy jelentősége lehet. Korszerű szemlélet, vegyük hát át.

Mi történik egy olyan helyen, ahol a szemléletváltás magja reménytelen talajra hullik?

A PÉF felmérése az találta, hogy habár az intim szoba intézményét sok helyen bevezették, van ahol annak kulcsát a főnővértől kell elkérni. Az egyik otthonban a személyzet arról is beszámolt, hogy rendszeresen hallgatóznak a szoba ajtaján „nehogy baj, verekedés legyen”. Olyan hely is van, ahol vizesblokk, mosdó nem tartozik a szobához, de a pszichológus kolléganő biztosította a felmérés készítőit, hogy a higiéniával nincs gond, „az ápolónő mindig ellenőrzi, hogy az esemény után megmosakodtak-e”.

Reménytelen, …tényleg azt gondolom reménytelen. Ezekbe az intézményekbe a rendszerváltás óta több mint 24 milliárd forintot ölt a magyar állam fejlesztésre. Teljesen hiába. Még ha aranyból lennének is a falak, és gyémánt kilincsek csillognának ezekben a valaha jobb napokat látott eldugott kastélyépületekbe telepített nagylétszámú otthonokban, akkor sem lehetne lángszóróval se kiírtani azt a szemléletet, ami valamikor az 50-es években áramlott azok közé a falak közé.

u.i.: (egy kommentre reagálva) nem, nem vagyok szcientológus. Annak idején elolvastam a Dianetika könyvüket, sőt gyanútlanúl bedőlve egy volt katonatársam invitálásának, egyszer elmentem egy előadásukra is. Ennyi nekem elég is volt belőlük.

Azt viszont komolyan gondolom, hogy súlyos gond van azzal, ahogy ebben az országban a mentális problémával élőkkel és a fogyatékos emberekkel bánunk.

u.i.2.: (egy másik kiegészítés) A posztban szereplő otthonok (hivatalos nevük: Pszichiátriai Betegek Otthona) szociális intézmények, amelyek nem tartoznak az egészségügy rendszerébe. Ez azért fontos, mert ott pszichiátriai jellegű gyógyítás, gyógyító tevékenység nem folyik. Az ilyen intézmények hosszú távú lakhatást nyújtanak.


Forrás: annyit.blog.hu


Borzalmak a zárt osztályon - Mi történt a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban?

2010. január 30. | Admin

Az intézeti vizsgálat nem talált bizonyítékot a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának zárt osztályán történt, két nõvér által bejelentett kegyetlenkedésekre. Ezután bejelentést tettek az ügyészségen. Jelenleg - szigorú ügyészi felügyelet mellett - a rendõrség nyomoz az ügyben.

- Fél órája dolgoztam a zárt osztályon tavaly június 2-án. Reggeliztetéskor egy fiatal nõi ápolt nem hajtott végre valamilyen utasítást. A kollegina a ruhájánál fogva behúzta a szobájába, és csúnyán elverte ököllel. Miután kijött, azt mondta nekem: jól jegyezd meg, ezekkel így kell bánni, mert ezek nem emberek - mesélte az egyik ápolónõ, Éva, aki tavaly nyáron közcélú munkásként került a pszichiátriai otthonba. (A bejelentõk kérték, ne írjuk le a teljes nevüket - a szerk.)

- Ilyen dolgok kizárólag a hetesen, a zárt osztályon fordultak elõ, ahová kívülrõl csak elõzetes telefon után lehet bejutni. Ön- és közveszélyes ápoltak vannak ott, akikkel határozottan kell bánni, néha szükség van fizikai erõre - de nem kell a betegeket agyonverni - folytatta az ápolónõ.

Éva egyre nehezebben viselte, amit látott.

- Az egyik ápoltnak rendszeresen hozott élelmiszert az édesanyja. A tálalóban tároltuk. Vasárnapi mûszak volt, bejött a takarítónõ, és egy nagy reklámszatyorba belepakolt minden kaját, csokoládét, konzervet - még azt is, ami nekünk volt félrerakva -, és hazavitte. Mondom a többieknek: figyeljetek, hát ez mindent ellopott! Jött a mûszakváltás, kértem, szóljunk a fõnõvérnek, mert majd ránk fogják a lopást. Hárman együtt szóltunk neki, mire azt felelte: a hetes osztályról ne kerüljenek ki a dolgok!

Szakemberek szerint a zárt osztályon élõ pszichiátriai betegek magatartását elemi késztetések - az evés, ivás és a nemi vágy kielégítése - befolyásolják legerõsebben. Sokan közülük nikotinfüggõk - a cigaretta megvonásával bármire rá lehet venni õket. A kiskunhalasi intézetben létesítettek úgynevezett szívszobákat, ahol az ápoltak nemi életet élhetnek egymással.

Ha nem ellenõrzik, a zárt osztály magához vonzhatja azokat az embereket, akik lehetõséget látnak abban, hogy szex- és hatalomvágyukat a szakápolói hivatás álarca mögött éljék ki.

Judit, a másik bejelentõ is a zárt osztályon dolgozott.

- Éjszakás mûszakra jöttem, amikor láttam, hogy sokan állnak a nõvérszobával szemben lévõ szoba ajtajában. Egy kollégám szólt, hogy jöjjek már ki, mutatni akar valamit. Két ápolt az ágyon orális aktust folytatott, a többiek, ápolók és ápoltak meg nézték és röhögtek. Engem is kinevettek, amiért a blúzom nyakáig elpirultam.

Judit felemlített egy másik extrém esetet is: egy nikotinfüggõ, vak nõt rávettek, hogy orálisan elégítsen ki egy pelenkázásra szoruló, tolókocsiban ülõ másik ápoltat. Ezt személyesen nem látta, csak hahotázva mesélték neki, hogy az milyen volt, képzelje, a vak meg a pelenkás!

Olykor annyira megverték némelyik ápoltat, állítja a két nõvér, hogy feltûnõ külsérelmi nyomok maradtak rajtuk. Ilyenkor jegyzõkönyvet vettek fel, amely vagy arról szólt, hogy két ápolt összeverekedett, vagy arról, hogy a sérült elcsúszott a fürdõszoba kövén, és beverte magát. A jegyzõkönyvet a mûszakban dolgozó valamennyi ápolóval aláíratták.

- Mondtam otthon a férjemnek: meglátod, egyszer börtönbe kerülök, mert már megint aláírtam egy hamis jegyzõkönyvet. Attól is féltem, hogy valamelyik sérült belehal a verésbe, és akkor elõvesznek bennünket. Ha én nem is ütöttem meg senkit, de ott voltam, és nem szóltam - mondta Éva.

Az utolsó csöpp az volt a pohárban, amikor a 70 éves Pali bácsi, a csontsovány, tüdõrákos öregember tejet akart inni. Éva elé rakta a vödröt, hogy merítsen belõle, amennyi jólesik. Egy férfi ápoló azonban hátulról úgy fejbe vágta az idõs embert, hogy a feje nekicsapódott az asztalnak. Az ápolónõ ekkor kért személyes beszélgetést Simon Ilona igazgatónõtõl.

- Úgy volt, hogy többen is bemegyünk hozzá, de mások megijedtek, így ketten maradtunk - mondta Éva. - Az igazgató asszony meghallgatott, azt mondta, bízhatunk benne, az õ irodájából nem szivárog ki, ami elhangzott. Két nap múlva mégis elkezdtek telefonon fenyegetni bennünket.

A két ápolónõ azt szerette volna, ha a kegyetlenkedõ ápolókat felelõsségre vonják. Igaz, kettõt közülük átmenetileg máshová helyeztek, a zárt osztályon kamerákat szereltek fel, de Éva és Judit úgy érezte: a belsõ vizsgálat valójában arra irányul, hogy eltussolják az ügyeket. Amikor január elején azt hallották, hamarosan a kamerákat is leszerelik, miközben róluk, az õ indítékaikról rágalmakat terjesztettek a városban, elmentek Téglás Péter városi vezetõ ügyészhez, és feljelentést tettek.

Simon Ilona igazgató elõször válaszolt a kérdéseimre, késõbb azonban visszavonta nyilatkozatát, és az alábbi közleményt küldte helyette:

"Az intézményben november 27. óta tart a belsõ vizsgálat. Most került az asztalomra a vizsgálattal megbízott személy megállapításainak kéziratos változata. A benne foglaltak szerint nem igazolódtak a bejelentõk állításai. Az ügyészség és a fenntartó vizsgálatai még tartanak, de ellenõrzést végez az Államigazgatási Hivatal és a módszertani központ is. Az intézmény vezetése és minden dolgozója maximálisan együttmûködik a hatóságokkal, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy az igazság felszínre kerüljön, és ha van bûnös, az elnyerje méltó büntetését."

Többféle magyarázatot hallottam, miért igyekezett elhallgatni a történteket az intézmény igazgatója. Az egyik szerint bizonyíték nélkül nem bocsáthatja el a megvádolt ápolókat. A másik feltételezés szerint attól félt, hogy a kirobbanó botrányt a választási kampányban felhasználják a fenntartó, a Bács-Kiskun Megyei Közgyûlés ellen. Olyan utalást is hallottam, hogy belsõ gazdasági problémák vannak az intézményen belül, és a kegyetlenkedõ ápolók errõl tudnak.

A két nõvér által megvádolt egyik férfi ápoló mûszakban volt, amikor a helyszínen jártam, de nem kívánt nyilatkozni. A Bács-Kiskun Megyei Közgyûlés MSZP-frakciója csütörtökön rendkívüli ülés összehívását kezdeményezte ebben az ügyben.

Téglás Péter, a Kiskunhalasi Városi Ügyészség vezetõje elmondta: a helyi rendõrség fokozott ügyészi felügyelet mellett nyomoz az ügyben. Független orvos szakértõ vizsgálja meg a betegeket. A nyomozás során esetleg olyan tények is felmerülnek, olyan új tanúvallomások születnek, amelyeket az intézet falai közt folytatott belsõ vizsgálat nem hozott a felszínre. A bejelentõknek nem kell tartaniuk attól, hogy õket is bûnösnek tekintik, amiért nem azonnal tettek feljelentést, hanem csak akkor, amikor már betelt náluk a pohár.

Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke úgy látja: a pszichiátriai gondozókat túl sokan felügyelik, túl kevés eredménnyel. Az otthonokban élõ nyolcezer beteg kiszolgáltatott helyzetben van. Kiszolgáltatott a családjuk is: éveket kell várni, míg a pszichiátriai beteg családtag bekerülhet egy intézetbe. Kiszolgáltatottak a vidéken élõ alkalmazottak is, miután nagy a munkanélküliség, és választani kell: az ember vagy beilleszkedik a zárt osztály rendjébe, vagy a rendszer kiveti magából.

- Az embernél nincs jobb és nincs elvetemültebb lény a világon - mondta Radó Iván. - Minden zárt közösségben tapasztalható, hogy mások végletes kiszolgáltatottsága az egyik emberbõl a legrosszabbat, a másikból a legjobbat hozza elõ.


Forrás: nol.hu


Politikai szálak a szexbotrányban: el akarták tussolni?

2010. január 29. | Admin

"A halogató, érdektelen hozzáállással az egész ország elõtt járatódott le a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat."

Rendkívüli ülés összehívását kezdeményezte a Bács-Kiskun Megyei Közgyûlés MSZP frakciója. A témát a fideszes vezetésû megye két intézményéhez, egy kecskeméti speciális iskolához és a kiskunhalasi pszichiátriai otthonhoz kapcsolható botrányok szolgáltatnák a szocialisták szándéka szerint.

Kirúgott pedagógusok, megvert diákok

A kecskeméti Juhar utcai Szakszolgálati és Gyermekvédelmi Intézményben történtekrõl tavaly kezdett el cikkezni a Petõfi Népe címû megyei napilap. A hírek gyerekverésrõl, a képzett gyógypedagógusok ellehetetlenítésérõl és tudatos eltávolításáról szóltak szülõk és alkalmazottak beszámolói alapján.

Többek szerint a megyei önkormányzat által fenntartott intézményben már sem a szakmai, sem a tárgyi feltételei nincsenek meg a megfelelõ pedagógiai és gyógypedagógiai munkának. Az érintettek szerint az intézményben hónapok óta rendszeresek a fegyelmi eljárások, az elbocsátások, személycserék: sokan a pedagógus szakszervezet segítségét kérték, vagy a munkaügyi bírósághoz fordultak (több esetben sikerrel).

Az intézmény vezetõje, Kimpián Ildikó, - aki 2007-ben érkezett az iskola élére - azt nyilatkozta, hogy nem tartja extrémnek az intézményben lezajlott személyi fluktuációt, amire azért volt szükség, mert "egy apatikus állapotot nem lehet megfordítani veszteségek nélkül". Az igazgatónõ kijelentette: vállalja, hogy a gyermekotthon teljes dolgozói garnitúráját lecserélte, de mindezt az intézmény érdekében tette.

A megyei szocialisták nem mulasztják el hangsúlyozni: Kimpián Ildikó igazgatónõt a Fidesz vezette közgyûlés nevezte ki.

Orgia a pszichiátrián

A másik, országos botrányt kiváltó ügy a kiskunhalasi pszichiátrián történt - állítólag. Mint arról írtunk, megalázott, súlyosan bántalmazott és szexuálisan kihasznált betegek eseteirõl számolt be a hatóságoknak és a médiumoknak két ápolónõ.

"Show mûsorszerûen buzdították õket, fõként férfi ápoltat férfi ápolttal való együttlétre" - mondta az otthon egyik volt dolgozója. Egy másik eset kapcsán pedig azt mesélte, hogy szabadság után visszament dolgozni, és az egyik kollégája azzal fogadta, hogy az elõzõ este úgy megverték az egyik lakót, hogy azon imádkoztak, hogy érje meg a nappalt, mert különben baj lesz.

El akarták tussolni?

Az MSZP frakció Bányai Gábornak, a megyei közgyûlés elnökének írt levelében úgy fogalmaz: "mindkét esetnek vannak közös vonásai, és felelõs fenntartói magatartással elkerülhetõ lett volna az országos botrány, hiszen ezek a panaszok nem új keletûek, hanem már a múlt évben tudtak róla az illetékesek az önkormányzatnál".

A szocialisták mindkét esettel kapcsolatban hangsúlyozzák: szükség van egy átfogó, alapos és teljes körû vizsgálatra és a vezetõk tevékenységének a felfüggesztésére.

"A kérdés: ki és miért próbálta meg eltussolni ezeket az ügyeket, hiszen mára kiderült, mindezzel a halogató, érdektelen hozzáállással az egész ország elõtt járatódott le a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat" - zárul a szocialista frakció levele.


Forrás: atv.hu


Segítségért kiált a pszichiátria

2010. január 28. | Admin

A Magyar Pszichiátriai Társaság sajtóközleményben hívta fel az illetékesek és a nagyközönség figyelmét arra, hogy egyre romlik az addiktológiai és a pszichiátriai gondozók helyzete. Közleményük alább olvasható.

PSZICHIÁTRIAI ÉS ADDIKTOLÓGIAI GONDOZÓK EGYRE ROMLÓ HELYZETE

A decemberben megváltozott finanszírozási szabályok a pszichiátriai gondozók bázisfinanszírozását a felére csökkentette, miközben a kompenzációként elszámolható tevékenységek alapjául szolgáló ambuláns pontok közül egyszerûen kimaradtak a pszichiátriai gondozók által végzett tevékenységek. Magyarul, az eddig a mûködéshez kapott pénz felét elvették, miközben - jogszerûen elszámolható tevékenységek híján - a lehetõsége sem maradt meg annak, hogy az elvégzett munkájukért további pénzt/Forrásokat kaphassanak.

A gondozói hálózat fix díjának - kompenzáció nélküli - újabb 50 százalékos csökkentésével a pszichiátriai és az addiktológiai gondozói ellátás súlyos helyzetbe kerül. (Így a fix díj a 2001-es érték 18 százalékára csökkent!) Megértve az ország nehéz gazdasági helyzetét, fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy - gondozói szinten - a pszichiátriai és addiktológiai betegek ellátatlansága jelentõsen megnöveli az egészségügyi és szociális kiadásokat (pl.: gyakoribb kórházi felvételek, hajléktalanság stb.). Az alábbiakban néhány szempontot és érvet kívánunk bemutatni a pszichiátriai és addiktológiai gondozók mûködtetése mellett:

1. A gondozásra szoruló pszichiátriai és addiktológiai betegek száma az elmúlt években, (évtizedekben) nem csökkent, míg más gondozást végzõ szakmánál (pl. tüdõgyógyászat, bõrgyógyászat) csökkenés mutatkozik. Ezért nem értjük, hogy a gondozási díj csökkentésénél miért a "fûnyíróelv" érvényesült a szakmánkénti differenciáltabb megítélés helyett.

2. A pszichiátriai és addiktológiai betegek komplexebb terápiát igényelnek, mivel nagyon gyakran fordulnak elõ komorbid (a fennálló kórképpel párhuzamosan megjelenõ egyéb betegségek) szomatikus betegségek, amelyek ellátásában a gondozóknak is ki kell venniük a részüket például a szûrõvizsgálatok, illetve a betegegyüttmûködési problémák miatt. (A szkizofrén betegek élettartama átlagosan 12-14 évvel rövidebb, mint az átlagpopulációé, aminek hátterében a gyakoribb szív- és érrendszeri halálozás és bizonyos daganatos betegségek állnak).

3. A pszichiátriai és addiktológiai betegek állapotában bekövetkezõ visszaesések megelõzése (relapszus prevenciójának) érdekében nélkülözhetetlen a pszichológusi és szociális dolgozói háttér biztosítása, melynek finanszírozása a fix díjból (volt) lehetséges. Félõ, hogy a fix díj ilyen mértékû csökkentése vállalhatatlan minõségromlást von maga után.

Így is sok bírálat éri a pszichiátriai járóbeteg-rendeléseket, hogy kevés idõ jut egy-egy betegre, és a gyógyszerfelíráson kívül alig jut másra idõ. A szenvedélybetegek és a legtöbb pszichiátriai beteg hajlamos kimaradni a kezelésbõl, más a betegségbelátása mint például egy belgyógyászati betegnek, így a kezelésben tartása a szokásostól eltérõ erõfeszítéseket követel meg a járóbeteg-ellátók részérõl.

4. A pszichiátriai és az addiktológiai gondozáshoz hozzátartozik a "terepmunka", azaz bizonyos esetekben ki kell menni a beteghez (hasonlóképpen a háziorvosi gyakorlathoz), aminek lehetõsége tovább szûkül a megszorítások miatt.

5. A gondozói kassza hirtelen és nagyarányú csökkentése egymástól eltérõen érinti az egyes addiktológiai és pszichiátriai ellátó-egységeket. Néhány - elsõsorban nagyvárosi környezetben tevékenykedõ - ellátót leszámítva a kialakuló finanszírozási környezetben a járóbeteg-ellátók fenntarthatósága megkérdõjelezõdik, azok mûködése ellehetetlenül.

6. Ez közvetlenül érinti, és súlyosan, hátrányosan befolyásolja a betegek, családjaik (benne a gyermekek) és a betegek környezetében élõk esélyegyenlõségét.

7. Mindez felszámolja annak még az esélyét is, hogy a magyar pszichiátriai és addiktológiai járóbeteg-ellátás a korszerû, nemzetközileg is elfogadott irányokba fejlõdjék tovább. Az intézkedés nyomán leépülõ ellátórendszer alkalmatlan lesz a korai kezelésbe vétel technikáinak alkalmazására.

8. Egyetértünk a gondozói tevékenységek finanszírozásának átalakításával. Olyan finanszírozási modellek kidolgozása szükséges, amelyek egyfelõl garantálják a hozzáférhetõséget, esélyegyenlõséget, a pszichiátriai és szenvedélybetegségekbõl eredõ károk csökkentését, de egyben transzparensebbé, nyomon követhetõbbé teszik az egyes járóbeteg-ellátók tevékenységét. Javaslatot készíthetünk a járóbeteg-HBCS alapú finanszírozás rendszerének kialakítására. Jelen intézkedés ezen szakmai erõfeszítések értelmét megkérdõjelezi.

9. Az ellátórendszer leépülése/leépítése ellentétes az Egészségügyi Minisztérium stratégiai terveként elfogadott Lelki Egészség Országos Programjában, valamint az Alkohol-politika és - Stratégiában, és a Nemzeti Drog Stratégiában foglaltakkal. Ezen stratégiai dokumentumoknak az egészségügyi ellátórendszerre, különösen a járóbeteg-ellátásra vonatkozó következtetései, fejlesztési céljai megkérdõjelezõdnek.


Forrás: medicalonline.hu


Vizsgálatot kérnek a botrányba keveredett intézmények ügyében

2010. január 28. | Admin

Csütörtökön rendkívüli ülés összehívására szólította fel Bányai Gábort, a Bács-Kiskun Megyei Közgyûlés elnökét a közgyûlés MSZP frakciója.

A szerkesztõségünkbe is eljuttatott levélben a kecskeméti Juhar utcai Szakszolgálati és Gyermekvédelmi Intézményben valamint a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában történt események ügyében kér soron kívüli tájékoztatást az elnöktõl az MSZP frakció. A 12 képviselõ által aláírt levélben dr. Balogh László mindkét intézményben mindenre kiterjedõ, alapos vizsgálatot szorgalmaz a fenntartó részérõl, amely "nem kerülheti meg a fenntartó önkormányzat illetékeseinek a felelõsségét sem az ügyben."

Dr. Balogh László a közgyûlés elnökéhez is eljuttatott levélben úgy fogalmaz: "Nem alaptalan azt mondani, hogy a nyilvánosságra került ügyek lavinát indítottak el. A tények magukért beszélnek... Mindkét esetnek vannak közös vonásai, és felelõs fenntartói magatartással elkerülhetõ lett volna az országos botrány, hiszen ezek a panaszok nem új keletûek, hanem már a múlt évben tudtak róla az illetékesek az önkormányzatnál."

Természetesen megkerestük Bányai Gábort is, mit szól az MSZP frakció indítványához: - Hétfõn a Juhar utcai intézményben és a kiskunhalasi pszichiátrián is elindultak a fenntartói vizsgálatok, ezeket én magam kezdeményeztem. A megyei önkormányzat mellett a gyámhivatal is vizsgálódik mindkét intézményben. Az a véleményem, érdemes lenne ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét megvárni. Éppen ezért a rendkívüli ülés összehívásának jelen pillanatban nem látom sok értelmét. A következõ megyei közgyûlés február 12-én lesz, ott természetesen mindenki felteheti a kérdéseit és elmondhatja észrevételeit mindkét intézménnyel kapcsolatban, illetve szívesen adok tájékoztatást a vizsgálatok aktuális állásáról. Emellett személy szerint is úgy gondolom: mindenkinek az az érdeke, hogy megfelelõ megoldást találjunk mindkét intézményben.


Forrás: baon.hu


Botrány a halasi zárt osztályon? - Magyarázatot vár az MSZP

2010. január 28. | Admin

Kiskunhalas - Nyílt levelet intézett a Bács-Kiskun Megyei Közgyûlés MSZP-frakciója a közgyûlés elnökéhez, rendkívüli ülés összehívását kezdeményezve. Azt kérik Bányai Gábortól (Fidesz): soron kívül adjon tájékoztatást a kecskeméti szakszolgálati és gyermekvédelmi intézményben, valamint a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának zárt osztályán történtekrõl.

A szocialista frakció tagjai által írt, az MTI-hez csütörtökön eljuttatott levélben az olvasható: az elmúlt hetekben a helyi, a térségi és az országos médiumokban a negatív híreket a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat által fenntartott intézmények botrányai vezetik.

Mint hozzátették, Kecskeméten a Juhar utcai speciális iskolában a kinevezett igazgató rövid idõ alatt eltávolította az intézménybõl a szakemberek és a dolgozók nagy részét, akik az elbocsátásuk miatt munkaügyi bírósághoz fordultak. A képviselõcsoport tudomása szerint az elbocsátott dolgozók megnyerték a pereket, amelyeknek súlyos anyagi vonzatuk volt az intézményre nézve. Továbbá a gyermeknevelõk szinte hetente váltják egymást, emiatt mind a szakmai munka, mind a fegyelem megbomlott, nem egy esetben fenyítés, bántalmazás történt.

A levélben kitérnek arra is, ami a kiskunhalasi pszichiátrián történt: megalázott, súlyosan bántalmazott és szexuálisan kihasznált betegek eseteirõl számolt be a hatóságoknak és a médiumoknak két ápolónõ.

"Nem politikai motiváció mindezen történések súlya mellett azt állítani: mindkét intézménynél szükség van egy átfogó, alapos és teljes körû vizsgálatra és a vezetõk tevékenységének a felfüggesztésére" - írták.

A megyei MSZP-frakció rámutatott arra: a vizsgálatnak mindenre kiterjedõnek kell lennie, és nem kerülhetik meg a fenntartó önkormányzat illetékeseinek a felelõsségét sem az ügyben.

"A kérdés: ki és miért próbálta meg eltussolni ezeket az ügyeket, hiszen mára kiderült, mindezzel a halogató, érdektelen hozzáállással az egész ország elõtt járatódott le a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat" - fogalmaztak nyílt levelükben a szocialista képviselõcsoport tagjai.

Bányai Gábor (Fidesz), a megyei közgyûlés elnöke azt közölte: idõben elrendelte mindkét intézményben a belsõ vizsgálatot, de ahhoz, hogy bármilyen döntést lehessen hozni, meg kell várni az ügyészség és a gyámhatóság által indított vizsgálatok eredményét. Mint elmondta, a két intézményben történteket a közgyûlés a hamarosan sorra kerülõ ülés egyik napirendi pontjaként tárgyalni fogja.

Hangsúlyozta: senki sem akar eltussolni semmilyen ügyet, a szükséges intézkedéseket mindkét intézményben idõben megtette, belsõ vizsgálatot rendelt el, illetve megvárják az ügyészség és a gyámhivatal által indított vizsgálat eredményét és azok ismeretében döntenek.

Nyíkos Tamás fõhadnagy, a Bács-Kiskun megyei rendõr-fõkapitányság sajtószóvivõje az MTI-t arról tájékoztatta: a kiskunhalasi intézményben az ügyészség kezdeményezésére a helyi rendõrkapitányság folytat vizsgálatot, de egyelõre bõvebb információt nem tudnak adni.

A gyámhatóság illetékesét az MTI-nek nem sikerült elérnie.


Forrás: delmagyar.hu


Mindennaposak a megalázások a pszichiátriai otthonokban?

2010. január 28. | Admin

Legutóbb a kiskunhalasi pszichiátrián vetõdött fel annak gyanúja, hogy betegeket az intézmény egyes ápolói bántalmaztak és aláztak meg. A pszichiátriai betegek érdekvédõ szervezete szerint ugyanakkor az ilyen esetek mindennaposak az otthonokban, és ami legalább ennyire aggasztó: ezek döntõ többsége sosem derül ki.

Szemérem elleni erõszak miatt nyomoznak a kiskunhalasi pszichiátrián. Az eljárás azután indult meg, hogy a városi pszichiátriai otthon egy volt és egy most is ott dolgozó munkatársa szerint az ápolók vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek betegeket a zárt osztályon.

A Független Hírügynökségnek név nélkül nyilatkozó ápolók azt mondták, elõfordult, hogy egyes alkalmazottak két férfi ápoltat buzdítottak együttlétre. Az ügyészség kezdeményezésére nyomozást indított a kiskunhalasi rendõrség szemérem elleni erõszak bûntette miatt a városi pszichiátriai otthonban történtekkel kapcsolatban - közölte a Bács-Kiskun Megyei Rendõr-fõkapitányság sajtószóvivõje az MTI-vel.

Szabó Ferenc megyei fõügyész-helyettes csak annyit mondott, hogy az ügyészségre érkezett feljelentés az ügyben, de arról részleteket nem árult el.

Megtippelni sem lehet

Az RTL Klub hétfõ esti híradójában a kiskunhalasi pszichiátriai és fogyatékos betegek otthonának egyik volt és egy most is ott dolgozó munkatársa azt állította: egyes ápolók vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek betegeket az intézet zárt osztályán. "Amikor váltottunk, mesélte az egyik kollégám, hogy az elõzõ nap úgy megverte az egyik beteget, hogy egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz" - mondta egyikük.

A beszámoló szerint a két ápolónõ azt állítja, az otthon igazgatónõjének hónapokkal ezelõtt szóltak arról, hogy mi történik az osztályon, de nem változott semmi. Végül feljelentést tettek az ügyészségen. Az ügyben a nyomozás mellett belsõ vizsgálat is indult, ami jövõ hétfõn zárul le.

A Pszichiátriai Érdekvédõ Fórum elnöke, Radó Iván lapunknak azt mondja, bár 2010-ben egyetlen ilyen esetnek sem lenne szabad megtörténnie, a magyar valóság mégis más. "Az otthonok egy részében a megalázások mindennaposak, viszont ezen a területen nagy a látencia, azaz, az esetek többsége ki sem derül." Ennek oka az is, hogy a beteg a személyzettõl függ, és a lelki betegek között olyan súlyos betegek is vannak, akik nem képesek arra, hogy panaszaikat adekvátan fogalmazzák meg.

Éppen ezért az érdekvédõ szervezet vezetõje meg sem tudta tippelni, mennyi ilyen eset le ma Magyarországon. Egy biztos: az országban 53 pszichiátriai beteget ellátó intézmény mûködik, összesen nyolcezer ápolttal. Radó Iván szerint ugyanakkor hatalmas probléma, hogy a pszichiátriai betegeket nagyon sokszor integrálják máshova, nem ritkán egy idõsotthonba.

"És az itt lakó pszichiátriai betegek sem mind azok: vannak köztük értelmi fogyatékosok és szenvedélybetegek is. Ráadásul az otthonok túlnyomó többségében az idõsotthon vezetõje alá tartozik a pszichiátria, mint telephely, ami azt is jelenti, hogy a mi betegeink vezetõje sem önálló vezetõ."

Teljes elszigetelõdés

Azt a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, Verdes Tamás sem tudta megmondani, milyen gyakoriak az ilyen jellegû visszaélések, szerinte ugyanis az intézményekbõl erre vonatkozóan alig jut ki információ.

Õ úgy látja, hogy a nagy létszámú tömegintézmények, ahol sok ember él együtt szûk helyen, táptalaja az emberi jogok megsértésének. "Legyenek azok pszichiátriai betegek, vagy teljesen egészséges emberek, a nagy létszámú szociális otthonok intézményi struktúrája sajnos kedvez a visszaéléseknek" - véli.

Verdes Tamás szerint, bár az emberi jogok tiszteletben tartására nem lenne teljes garancia az sem, ha kisebb intézmények mûködnének, mégis ebbe az irányba kellene elmozdulnia a rendszernek. "Illetve az is, ha a fogyatékkal élõk saját munkájukból élhetnének meg, és a társadalom részesei lennének. Ma Magyarországon ugyanis kétféle út ismert: vagy a családjukban élnek, minimális támogatással, vagy bekerülnek egy tömegintézménybe. A végeredmény mindkét esetben ugyanaz: a teljes elszigetelõdés."

Figyelemre méltó egyébként, hogy 1998-ban az esélyegyenlõségi törvény kimondta: a fogyatékos emberek nagy létszámú intézményeinek jelentõs részét meg kell szüntetni. Határidõnek akkor 2010. január elsejében jelölték meg. Azóta gyakorlatilag semmi nem történt, még az ehhez szükséges stratégiát sem sikerült kidolgozni.


Forrás: hirszerzo.hu


Elfogynak a pszichiáterek?!

2010. január 27. | Admin

Nincs utánpótlás, illetve a jelenleg praktizáló pszichiáterek egy része külföldön vállal állást, így problémák jelentkeznek a következõ években a pszichiátriai ellátás területén - derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet a ma kezdõdõ VII. Nemzeti Kongresszusának alkalmából tartott az idén 30. születésnapját ünneplõ Magyar Pszichiátriai Társaság.

A magyar pszichiáterképzés korszerû, európai színvonalú, értékelik és nagyra tartják a magyar publikációkat, nem csoda, hogy kapósak külföldön a magyar pszichiáterek - mondták el a konferencia szervezõi.

Persze nem csak ez okoz problémát itthon, hanem az is, hogy - sok más szakterülethez hasonlóan - a pszichiátria is alulfinanszírozott. Az ágyszámok csökkentése, illetve az OPNI bezárása az elmúlt években hangos szakmai tiltakozást váltott ki. Most jó hír az, hogy a Pszichiátriai Szakmai Kollégium és a Rehabilitációs Szakmai Kollégium szakmai egyetértésben, közösen fordult az Egészségügyi Minisztériumhoz, hogy a volt pszichiátriai rehabilitációs ágyak kerüljenek vissza a szakma irányítása alá, a pszichiátriai ellátás rendszerébe, ahol majd a Pszichiátriai Szakmai Kollégium szabja meg ezek felhasználásának pontos szakmai feltételeit.

A szakemberek többször kihangsúlyozták, hogy szükség lenne arra, hogy a Lelki Egészség Országos Programja kormánytámogatást kapjon, hiszen a depresszió számos más betegség kimenetelét rontja. A négynapos kongresszuson számos tudományos érdekesség is elhangzik, illetve visszatekintenek az elmúlt 30 évre is.


Forrás: hazipatika.com


Vizsgálat a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban

2010. január 27. | Admin

A feljelentés nyomán fokozott ügyészi felügyelet mellett rendelték el a nyomozást.

Ügyészségi kezdeményezésre nyomozást indított a rendõrség annak tisztázására, hogy valóban megaláztak-e egyes pszichiátriai betegeket egy kiskunhalasi egészségügyi intézményben. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának zárt osztályán történhettek azok az esetek, melyek miatt az intézmény egy korábbi és egy jelenlegi dolgozója feljelentést tett. Mindketten állítják: szemtanúi voltak egyszer annak is, amikor cigarettáért, vagy teáért cserébe a betegek orálisan elégítették ki egymást. A zárt osztály dolgozói közül akadt, aki még büszke is volt arra, hogy perverzitásra tudja rábírni a gondozottakat. Az ápoltak kegyetlen megverésérõl is beszámoltak.

Az ápolónõk az RTL KLub Híradójában azt mondták, hogy mindezt már akkoriban jelezték Simon Ilónának az intézmény vezetõjének. Mivel szerintük nem változott semmi, feljelentést tettek az ügyészségen.

- Múlt év november 27-én kaptam bejelentést az osztályon történtekrõl, de azok az állítások nem egyeznek a riportban elmondottakkal, abban nem szerepeltek ilyen súlyos állítások - közölte Simon Ilona, aki hozzátette: ha valóban történtek ilyen esetek, azokat azonnal jelenteni kellett volna. Információk szerint a bejelentés nyomán már akkor belsõ vizsgálatot rendeltek el és az osztályon dolgozók közül többeket is áthelyeztek, hogy jelenlétükkel ne befolyásolják azokat a gondozottakat, akiket meghallgattak az ügyben. A belsõ vizsgálat szerint nem történtek megaláztatások, amit az ott dolgozók és az ápoltak is egyöntetûen állították.

Az ügyben a rendõrség is nyomoz. - A feljelentés nyomán fokozott ügyészi felügyelet mellett, elrendeltem a nyomozást. A halasi rendõrkapitányság nyomozóinak dolgát azonban alaposan megnehezíti, hogy olyan eseteket kell vizsgálniuk, amik a múlt évben történhettek és a sértettek fogyatékkal élõ emberek - mondta Téglás Péter, kiskunhalasi vezetõ ügyész.


Forrás: weborvos.hu


Verés gyanúja a kiskunhalasi pszichiátrián

2010. január 26. | Admin

Bántalmazták és szexuális játékokra kényszerítettek betegeket az intézmény egyes ápolói - állítja a megvádolt személyek két munkatársa. Az ügyészség nyomozást indított a bejelentés valóságtartalmának kiderítésére. A lelki betegeket gondozó otthon õsszel kezdõdött belsõ vizsgálata egyelõre nem igazolta a vádakat.

Szemérem elleni erõszak miatt nyomoznak a kiskunhalasi pszichiátrián. Az eljárás azután indult meg, hogy a városi pszichiátriai otthon egy volt és egy most is ott dolgozó munkatársa szerint az ápolók vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek betegeket a zárt osztályon. A két ápolónõ azt mondja: hónapokkal ezelõtt szóltak már az igazgatónõnek arról, hogy mi történik az osztályon, de nem változott semmi, ezek után bejelentést tettek az ügyészségen.

A két pszichiátriai dolgozó még a múlt héten fordult a városi ügyészséghez, amely elrendelte a nyomozást. A kiskunhalasi rendõrkapitányság szemérem elleni bûncselekmény gyanúja miatt indított eljárást - közölte rádiónkkal Mihályné Bornemissza Eleonóra szóvivõ.

"A két hölgy azt állította bejelentésében, hogy a Bács-Kiskun megyei önkormányzat pszichiátriai és fogyatékos betegek otthonában, Kiskunhalason, az ápolók még 2009 nyarán bizonyos dolgokra kényszeríthették az ápoltakat. Elindult a nyomozás, és vizsgáljuk a bejelentés valódiságtartalmát. Természetesen adatgyûjtés van folyamatban és meghallgatások" - mondta az ügyészségi szóvivõ.

A Független Hírügynökségnek név nélkül nyilatkozó ápolók azt mondták, elõfordult, hogy egyes alkalmazottak két férfi ápoltat buzdítottak együttlétre. Mint azt rádiónk megtudta: a 355 fõs otthonban november vége óta belsõ vizsgálat folyik az ügyben, mivel az egyik ápolónõ már akkor bejelentést tett az igazgatónak. Simon Ilona, az intézmény vezetõje ugyanakkor részleteket egyelõre nem kívánt elárulni, mivel a vizsgálat csak jövõ hétfõn zárul le.

"Azt elmondhatom, hogy a vizsgálat jelenlegi megállapításai szerint az állítások nem igazolódnak" - nyilatkozta a kiskunhalasi pszichiátriai otthon munkatársa. A vizsgálat idejére senkit nem függesztettek fel, ugyanakkor néhány dolgozót más osztályokra helyeztek át. A két ünnep között biztonsági kamerákat szereltek fel az intézményben, az igazgató szerint ugyanakkor csak részben a most vizsgált ügy miatt. Az otthonban, csakúgy mint minden hasonló intézményben dolgozik az ellátottak jogait képviselõ munkatárs is. Petrich István havonta egyszer tart fogadóórát, de azt mondja, az említettekhez hasonló panasszal nem keresték meg az ápoltak.

Ezzel együtt Petrich István még kedden találkozik az otthon vezetõjével. Az ellátottak jogi képviselõje csak most értesült arról, hogy belsõ vizsgálat folyik, errõl ugyanis korábban nem tájékoztatta az igazgató.

A Pszichiátriai Érdekvédõ Fórum elnöke, Radó Iván szerint a pszichiátriai otthonok egy részében mindennapos a betegek megalázása, és az esetek nagyobb része nem derül ki. "A beteg függ az intézménytõl, függ a személyzettõl elsõsorban. Itt lelki betegekrõl van szó, akik között vannak olyan súlyos betegek is, akik nem is képesek arra, hogy adekvátan megfogalmazzák a panaszukat" - mondta az érdekvédõ szervezet vezetõje.

Az országban ötvenhárom pszichiátriai beteget ellátó otthon van, amelyekben nyolcezer embert ápolnak.


Forrás: hangtar.radio.hu


Rémálom a pszichiátrián: a fogyaték legfeljebb szánalmat vált ki

2010. január 26. | Admin

Kiskunhalas - Sajtóértesülések szerint megverték, megalázták, szexuális játékokra kényszerítették a betegeket a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban, az érdekvédelmi szervezet elnöke szerint ez nem bulvárszenzáció, hanem a szomorú valóság.

- Nem nyilatkozom - hárította el a delmagyar.hu megkeresését a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának igazgatója. Simon Ilona kisvártatva ráébredt, azzal semmire sem megy, ha hallgatásba burkolózik: a sajtó nyilvánossága elé kell állnia. - Bejelentés révén még tavaly novemberben tudomást szereztem arról, hogy mi történt az osztályon, de az akkori fejleményekkel köszönõviszonyban sincsenek a televíziós riportban tényként közölt állítások - jegyezte meg.

Mint hétfõn megírtuk, az RTL Klub híradójának az intézmény egy korábbi és egy jelenlegi dolgozója azt nyilatkozta: több ápoló megverte, megalázta, szexuális játékokra kényszerítette a betegeket. - Ez nem bulvárszenzáció, ez sajnos a szomorú valóság - mondta el honlapunknak Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke. - Elég életszerû a beszámoló, nyilván nem maguktól találták ki. Sajnos sok ilyen eset van, csak a többségük sosem kerül nyilvánosságra.

Radó elárulta, hazánkban 53 pszichiátriai otthonban 8000-en élnek. Az érdekvédelmi szervezet nevében elfogadhatatlannak tartja, hogy Téglás Péter vezetõ ügyész prekoncepciót fogalmazott meg.

- Az ügyész szerint nehéz lesz bizonyítani az állításokat, hiszen súlyosan torzult személyek a cselekmény áldozatai. Ez felháborító, egyúttal táradalmi kérdést vet fel. A pszichiátriai betegek teljesen kiszolgáltatottak, a fogyaték pedig legfeljebb szánalmat vált ki az emberekbõl.

- Az ilyen eseteket egyébként a házirend és a szabályzat megváltoztatásával is meg lehetne elõzni: például egy fiatal nõ ápoltat ne férfi ápoló mosdasson. Radó Iván szerint a háttérben részint az egészségügyi intézmények anyagi nehézségei állnak. - Egy képesítés nélküli ápoló nyilván nem kerül annyiba, mint egy szakápoló vagy egy egészségügyi menedzser.

A fenntartó részérõl a legilletékesebb személyt, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat közgyûlésének elnökét, Bányai Gábort szólaltattuk meg.

- Ez döbbenetes. Akár igaz, akár hamis a vád, súlyos, nagyon súlyos következményei lesznek. A rendkívül alacsony normatívák sem magyarázzák az esetet, ha ezek a szörnyûségek valóban megtörténtek. Elsõsorban azok a felelõsök, aki elkövették, ha mindezt az intézmény vezetõjének tudtával tették, az brutális.

Így látja a minisztérium

Megkeresésünkre a Szociális és Munkaügyi Minisztérium is kifejtette az álláspoontját. A sajtótitkárságtól a következõ közleményt kaptuk: "A sajtóhírekre reagálva az alábbiakról tájékoztatjuk. Mint tartós bentlakásos intézményt, ezt a megyei fenntartású otthont is az alábbi szervek ellenõrzik: az intézmény fenntartója ellenõrzi a mûködés törvényességét és a szakmai munka eredményességét; a mûködést engedélyezõ szerv, a szociális és gyámhivatal azt, hogy az intézmény mûködése megfelel-e a mûködési engedélyben, illetve a jogszabályokban foglaltaknak; az ellátottjogi képviselõ az ellátotti jogok érvényesülése szempontjából; a normatíva jogszerû felhasználását a MÁK; felkérés esetén vagy célvizsgálat keretében az FSZH. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium vizsgálatot kezdeményez az ügyben. A vizsgálat tárgyát képezik többek között az ellátottjogi képviselõ, valamint az intézmény eddigi ellenõrzéseinek tapasztalatai, és a szóban forgó esemény körülményeinek részletes kivizsgálása. Ennek eredményérõl a minisztérium csak a vizsgálat lezárultát követõen fog tudni nyilatkozni."


Forrás: delmagyar.hu


Zárt osztály: volt vagy sem orgia a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban?

2010. január 26. | Admin

Szexuális játékokra is kényszerítettek betegeket a Bács-Kiskun megyei önkormányzat pszichiátriai és fogyatékos betegek otthonában. Ezt állítja az intézmény két munkatársa.

Ezt állítja az intézet egyik volt és most is ott dolgozó munkatársa. Azt mondják, elõfordult, hogy valaki még dicsekedett is a tettével. Az ügyben nyomozás és belsõ vizsgálat indult - írta az Atv.hu.

A szexuális dolgokkal kapcsolatban showmûsorszerûen buzdították õket, fõként férfi ápoltat férfi ápolttal való együttlétre - mondta a Független Hírügynökségnek az otthon egyik volt dolgozója. Egy másik még ott dolgozó ápolónõ pedig azt mondta, hogy egyik alkalommal, amikor ment dolgozni, hívták a kollégái, hogy mutatnak neki valamit - írta az Atv.hu. Akkor látta, hogy két beteg orálisan elégíti ki egymást. Egy másik eset kapcsán pedig azt mesélte, hogy szabadság után visszament dolgozni és az egyik kollégája azzal fogadta, hogy az elõzõ este úgy megverték az egyik lakót, hogy azon imádkoztak, hogy érje meg a nappalt, mert különben baj lesz.

A két ápolónõ állítása szerint a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában, a zárt osztályon történtek ezek. Azt kérték, hogy a nevük ne kerüljön nyilvánosságra, de azt vállalták, hogy elmondják, néhány kollégájuk milyen kegyetlenül bánt a betegekkel. A két ápolónõ azt állítja, az otthon igazgatónõjének hónapokkal ezelõtt szóltak, hogy mi történik az ön- és közveszélyes embereket kezelõ osztályon, de nem változott semmi. Végül feljelentést tettek az ügyészségen. Az ügyben nyomozás indult.

Téglás Péter, a kiskunhalasi ügyészség vezetõje azt mondta, hogy az ilyen jellegû cselekményeknek a bizonyítása mindig nagyon nehéz. Ezek a múltban történtek és utólag kell bizonyítékokat találni és ráadásul olyan embereket bántalmaztak, akiknek komoly személyiségtorzulása, egyéb betegségei vannak.

Úgy tudjuk, az eset kirobbanása óta több ápolót áthelyeztek másik osztályra és a zárt osztályon biztonsági kamerákat szereltek fel. Az ügyészségi feljelentés után belsõ vizsgálat indult az otthonban. Amíg ez le nem zárul, az igazgató nem akar nyilatkozni. Telefonon annyit mondott, hogy az eddig meghallgatott dolgozók mindegyike tagadja, hogy ilyen brutális dolgok történtek volna az intézeten belül.

Az mr1-kossuth.hu azt írta, hogy a 355 fõs otthonban november vége óta belsõ vizsgálat folyik az ügyben, mivel az egyik ápolónõ már akkor bejelentést tett az igazgatónak. Simon Ilona, az intézmény vezetõje ugyanakkor részleteket egyelõre nem kívánt elárulni, mivel a vizsgálat csak jövõ hétfõn zárul le.

"Azt elmondhatom, hogy a vizsgálat jelenlegi megállapításai szerint az állítások nem igazolódnak" - nyilatkozta a kiskunhalasi pszichiátriai otthon munkatársa. A vizsgálat idejére senkit nem függesztettek fel, ugyanakkor néhány dolgozót más osztályokra helyeztek át. A két ünnep között biztonsági kamerákat szereltek fel az intézményben, az igazgató szerint ugyanakkor csak részben a most vizsgált ügy miatt. Az otthonban, csakúgy mint minden hasonló intézményben dolgozik az ellátottak jogait képviselõ munkatárs is. Petrich István havonta egyszer tart fogadóórát, de azt mondja, az említettekhez hasonló panasszal nem keresték meg az ápoltak.

Az ellátottak jogi képviselõje csak most értesült arról, hogy belsõ vizsgálat folyik, errõl ugyanis korábban nem tájékoztatta az igazgató. A Pszichiátriai Érdekvédõ Fórum elnöke, Radó Iván szerint a pszichiátriai otthonok egy részében mindennapos a betegek megalázása, és az esetek nagyobb része nem derül ki. "A beteg függ az intézménytõl, függ a személyzettõl elsõsorban. Itt lelki betegekrõl van szó, akik között vannak olyan súlyos betegek is, akik nem is képesek arra, hogy adekvátan megfogalmazzák a panaszukat" - mondta az érdekvédõ szervezet vezetõje.

Az országban ötvenhárom pszichiátriai beteget ellátó otthon van, amelyekben nyolcezer embert ápolnak.


Forrás: szoljon.hu


Az MTI jelenti

2010. január 26. | Admin

Kiskunhalas: vissza 200 évvel a magyar pszichiátriai betegek ellátásában. Mondjátok emberek: ez már Európa?

Budapest, 2010. január 26, kedd (OS) - Európában, Magyarországon, Kiskunhalason 2010-ben a pszichiátriai betegek Bács-Kiskun Megyei Önkormányzata Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában életre kelt a legrosszabb álom: a betegeket megalázzák és kihasználják, az igazgató kivár, a nyilatkozó ügyésznek prekoncepciója van.

Az intézményben mértékadó Források szerint vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek ápoltakat. Az igazgatónak jelezték a problémát, de változás nem történt. A betegek egymás közötti orális együttlétét a személyzet mutatta be kollégáinak. Elõfordult, hogy egy beteget annyira megvertek, hogy maga az elkövetõ nyilatkozott, hogy egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz. A betegeket olyan cselekményekre vették rá, amely a személyzet egy részének szórakozási igényét volt hivatva biztosítani. Elhangzott az is, hogy mindez az intézmény zárt osztályán történt, ami szakmai képtelenség, mivel ilyen részleg pszichiátriai betegotthonban nem létezhet. Az ügyrõl nyilatkozó ügyész szerint a bizonyítás nem lesz könnyû, mert itt súlyosan személyiségtorzult emberekrõl van szó. Nem kételkedünk abban, hogy e kijelentésben nincs rossz szándék, de az ember, akiben, mint a törvényesség jelképében bízunk, nem mehet neki az eljárásnak prekoncepcióval, melynek meglétérõl tanúbizonyságot tett. Magyarról magyarra lefordítva lényegében azt mondta, hogy ott minden kezelt annyira hülye, hogy egy szavukat sem lehet eleve elhinni. Sõt, elõre tudja az ügyész, hogy a bizonyítás nehézkes lesz. Ezek után követeljük, hogy az ügyész ne vehessen részt az eljárásban. A pszichiátriai betegek bántalmazása, a méltánytalan bánásmód, a betegek törvényben elõírt döntési szabadsága tiszteletének elmaradása, a felesleges és gyakran káros intézményes kontroll néhány pszichiátriai betegeket kezelõ és gondozó egészségügyi és szociális intézményben mindennapos gyakorlat. A kiszolgáltatott betegek gyakran nem mernek panaszt tenni: félnek az intézményben dolgozók retorzióitól. Az ilyen gyakorlat kontrollja nem valósul meg megfelelõ színvonalon: a bírói szemlézés gyakorlata formális, a betegek zárt osztályokon fogva tarthatók ügyvédi védelem nélkül, a civil kontroll minimálisan valósul meg, van olyan intézmény, ahová a betegek érdekeit is képviselõ civileket nem engedik be. A szociális otthoni ellátásból a gondnokolt betegeknek nincs visszaút, sokszor megvalósul a lakóhelytõl távol történõ elhelyezés, egyfajta deportálás.

A modern pszichiátria GYÓGYÍTÁSRA vállalkozik, olyan betegeknél, akik kérik a kezelést. Egyes súlyosabb állapotoknál átmenetileg indokolt lehet a beteg akarata elleni gyógykezelés, de ennek szabályozása nem megfelelõ, visszaélésekre adhat okot. A nagy intézményekben a betegek agressziójához hozzájárulhat az embertelen bánásmód. A modern pszichiátria emberséges eszközökkel biztosítja a védelmet, tudatos az intézményes hatásokkal kapcsolatban, súlyt helyez a szakemberek attitûdjére, kommunikációjára, a minõségellenõrzésre. A modern demokratikus jogrendszer pedig súlyt helyez a kiszolgáltatottak védelmére.


Forrás: felelet.blogspot.com


Szexuális játékokra kényszerítettek ápoltakat - "Egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz"

2010. január 26. | Admin

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában életre kelt a legrosszabb álom: szexuális játékokra kényszerítettek ápoltakat. Elõfordult, hogy egy beteget annyira megvertek, hogy maga az elkövetõ nyilatkozott úgy: "egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz" - áll a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) keddi közleményében.

Európában, Magyarországon, Kiskunhalason 2010-ben, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában életre kelt a legrosszabb álom: a betegeket megalázzák és kihasználják, az igazgató kivár, a nyilatkozó ügyésznek prekoncepciója van - olvasható a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) keddi közleményében.

Az intézményben mértékadó Források szerint vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek ápoltakat. Az igazgatónak jelezték a problémát,de változás nem történt. A betegek egymás közötti orális együttlétét a személyzet mutatta be kollégáinak - áll a kommünikében. Elõfordult, hogy egy beteget annyira megvertek, hogy maga az elkövetõ nyilatkozott úgy: "egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz". A betegeket olyan cselekményekre vették rá, amelyek a személyzet egy részének szórakozási igényét volt hivatva biztosítani - olvasható a közleményben. Elhangzott az is, hogy mindez az intézmény zárt osztályán történt, ami szakmai képtelenség, mivel ilyen részleg pszichiátriai betegotthonban nem létezhet. Az ügyrõl nyilatkozó ügyész szerint a bizonyítás nem lesz könnyû, mert "itt súlyosan személyiségtorzult emberekrõl van szó" - áll a kommünikében.

A PÉF nem kételkedik abban, hogy e kijelentésben nincs rossz szándék, de az az ember, akiben mint a törvényesség jelképében bízunk, nem mehet neki az eljárásnak prekoncepcióval, melynek meglétérõl tanúbizonyságot tett. A fórum szerint magyarról magyarra "lefordítva" lényegében azt mondta, hogy ott minden kezelt annyira "hülye", hogy egy szavukat sem lehet eleve elhinni. Sõt, elõre tudja az ügyész, hogy a bizonyítás nehézkes lesz. A PÉF követeli, hogy az ügyész ne vehessen részt az eljárásban. A pszichiátriai betegek bántalmazása, a méltánytalan bánásmód, a betegek törvényben elõírt döntési szabadsága tiszteletének elmaradása, a felesleges és gyakran káros intézményes kontroll néhány pszichiátriai betegeket kezelõ és gondozó egészségügyi és szociális intézményben mindennapos gyakorlat - áll a kommünikében.

A kiszolgáltatott betegek gyakran nem mernek panaszt tenni: félnek az intézményben dolgozók retorzióitól. Az ilyen gyakorlat kontrollja nem valósul meg megfelelõ színvonalon: a bírói szemlézés gyakorlata formális, a betegek zárt osztályokon fogva tarthatók ügyvédi védelem nélkül, a civil kontroll minimálisan valósul meg, van olyan intézmény, ahová a betegek érdekeit is képviselõ civileket nem engedik be - olvasható a közleményben. A szociális otthoni ellátásból a gondnokolt betegeknek nincs visszaút, sokszor megvalósul a lakóhelytõl távol történõ elhelyezés, egyfajta deportálás - írják. A modern pszichiátria gyógyításra vállalkozik olyan betegeknél, akik kérik a kezelést. Egyes súlyosabb állapotoknál átmenetileg indokolt lehet a beteg akarata elleni gyógykezelés, de ennek szabályozása nem megfelelõ, visszaélésekre adhat okot - véli a PÉF.

A fórum szerint a nagy intézményekben a betegek agressziójához hozzájárulhat az embertelen bánásmód. A modern pszichiátria emberséges eszközökkel biztosítja a védelmet, tudatos az intézményes hatásokkal kapcsolatban, súlyt helyez a szakemberek attitûdjére, kommunikációjára, a minõség-ellenõrzésre. A modern demokratikus jogrendszer pedig súlyt helyez a kiszolgáltatottak védelmére - zárul a PÉF közleménye.


Forrás: mno.hu


Verés gyanúja a kiskunhalasi pszichiátrián

2010. január 26. | Admin

Bántalmazták és szexuális játékokra kényszerítettek betegeket az intézmény egyes ápolói - állítja a megvádolt személyek két munkatársa. Az ügyészség nyomozást indított a bejelentés valóságtartalmának kiderítésére. A lelki betegeket gondozó otthon õsszel kezdõdött belsõ vizsgálata egyelõre nem igazolta a vádakat.

Szemérem elleni erõszak miatt nyomoznak a kiskunhalasi pszichiátrián. Az eljárás azután indult meg, hogy a városi pszichiátriai otthon egy volt és egy most is ott dolgozó munkatársa szerint az ápolók vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek betegeket a zárt osztályon. A két ápolónõ azt mondja: hónapokkal ezelõtt szóltak már az igazgatónõnek arról, hogy mi történik az osztályon, de nem változott semmi, ezek után bejelentést tettek az ügyészségen.

A két pszichiátriai dolgozó még a múlt héten fordult a városi ügyészséghez, amely elrendelte a nyomozást. A kiskunhalasi rendõrkapitányság szemérem elleni bûncselekmény gyanúja miatt indított eljárást - közölte rádiónkkal Mihályné Bornemissza Eleonóra szóvivõ.

"A két hölgy azt állította bejelentésében, hogy a Bács-Kiskun megyei önkormányzat pszichiátriai és fogyatékos betegek otthonában, Kiskunhalason, az ápolók még 2009 nyarán bizonyos dolgokra kényszeríthették az ápoltakat. Elindult a nyomozás, és vizsgáljuk a bejelentés valódiságtartalmát. Természetesen adatgyûjtés van folyamatban és meghallgatások" - mondta az ügyészségi szóvivõ.

A Független Hírügynökségnek név nélkül nyilatkozó ápolók azt mondták, elõfordult, hogy egyes alkalmazottak két férfi ápoltat buzdítottak együttlétre. Mint azt rádiónk megtudta: a 355 fõs otthonban november vége óta belsõ vizsgálat folyik az ügyben, mivel az egyik ápolónõ már akkor bejelentést tett az igazgatónak. Simon Ilona, az intézmény vezetõje ugyanakkor részleteket egyelõre nem kívánt elárulni, mivel a vizsgálat csak jövõ hétfõn zárul le.

"Azt elmondhatom, hogy a vizsgálat jelenlegi megállapításai szerint az állítások nem igazolódnak" - nyilatkozta a kiskunhalasi pszichiátriai otthon munkatársa. A vizsgálat idejére senkit nem függesztettek fel, ugyanakkor néhány dolgozót más osztályokra helyeztek át. A két ünnep között biztonsági kamerákat szereltek fel az intézményben, az igazgató szerint ugyanakkor csak részben a most vizsgált ügy miatt. Az otthonban, csakúgy mint minden hasonló intézményben dolgozik az ellátottak jogait képviselõ munkatárs is. Petrich István havonta egyszer tart fogadóórát, de azt mondja, az említettekhez hasonló panasszal nem keresték meg az ápoltak.

Ezzel együtt Petrich István még kedden találkozik az otthon vezetõjével. Az ellátottak jogi képviselõje csak most értesült arról, hogy belsõ vizsgálat folyik, errõl ugyanis korábban nem tájékoztatta az igazgató.

A Pszichiátriai Érdekvédõ Fórum elnöke, Radó Iván szerint a pszichiátriai otthonok egy részében mindennapos a betegek megalázása, és az esetek nagyobb része nem derül ki. "A beteg függ az intézménytõl, függ a személyzettõl elsõsorban. Itt lelki betegekrõl van szó, akik között vannak olyan súlyos betegek is, akik nem is képesek arra, hogy adekvátan megfogalmazzák a panaszukat" - mondta az érdekvédõ szervezet vezetõje.

Az országban ötvenhárom pszichiátriai beteget ellátó otthon van, amelyekben nyolcezer embert ápolnak.


Forrás: Kossuth Rádió


Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum: Verik és perverziókra kényszerítik az ápoltakat Kiskunhalason

2010. január 26. | Admin

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában életre kelt a legrosszabb álom: szexuális "játékokra" kényszerítettek ápoltakat. Elõfordult, hogy egy beteget annyira megvertek, hogy maga az elkövetõ nyilatkozott, hogy "egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz" - áll a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) keddi közleményében.

Európában, Magyarországon, Kiskunhalason 2010-ben a pszichiátriai betegek Bács-Kiskun Megyei Önkormányzata Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában életre kelt a legrosszabb álom: a betegeket megalázzák és kihasználják, az igazgató kivár, a nyilatkozó ügyésznek prekoncepciója van - olvasható a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) keddi közleményében.

Az intézményben mértékadó Források szerint vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek ápoltakat. Az igazgatónak jelezték a problémát, de változás nem történt. A betegek egymás közötti orális együttlétét a személyzet mutatta be kollégáinak - áll a közleményben. Elõfordult, hogy egy beteget annyira megvertek, hogy maga az elkövetõ nyilatkozott, hogy "egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz". A betegeket olyan cselekményekre vették rá, amely a személyzet egy részének szórakozási igényét volt hivatva biztosítani - olvasható a közleményben. Elhangzott az is, hogy mindez az intézmény zárt osztályán történt, ami szakmai képtelenség, mivel ilyen részleg pszichiátriai betegotthonban nem létezhet. Az ügyrõl nyilatkozó ügyész szerint a bizonyítás nem lesz könnyû, mert "itt súlyosan személyiségtorzult emberekrõl van szó".

A PÉF nem kételkedik abban, hogy e kijelentésben nincs rossz szándék, de az az ember, akiben, mint a törvényesség jelképében bízunk, nem mehet neki az eljárásnak prekoncepcióval, melynek meglétérõl tanúbizonyságot tett. A fórum szerint magyarról magyarra "lefordítva" lényegében azt mondta, hogy ott minden kezelt annyira "hülye", hogy egy szavukat sem lehet eleve elhinni. Sõt, elõre tudja az ügyész, hogy a bizonyítás nehézkes lesz. A PÉF követeli, hogy az ügyész ne vehessen részt az eljárásban. A pszichiátriai betegek bántalmazása, a méltánytalan bánásmód, a betegek törvényben elõírt döntési szabadsága tiszteletének elmaradása, a felesleges és gyakran káros intézményes kontroll néhány pszichiátriai betegeket kezelõ és gondozó egészségügyi és szociális intézményben mindennapos gyakorlat - áll a közleményben.

A kiszolgáltatott betegek gyakran nem mernek panaszt tenni: félnek az intézményben dolgozók retorzióitól. Az ilyen gyakorlat kontrollja nem valósul meg megfelelõ színvonalon: a bírói szemlézés gyakorlata formális, a betegek zárt osztályokon fogva tarthatók ügyvédi védelem nélkül, a civil kontroll minimálisan valósul meg, van olyan intézmény, ahová a betegek érdekeit is képviselõ civileket nem engedik be - olvasható a közleményben. A szociális otthoni ellátásból a gondnokolt betegeknek nincs visszaút, sokszor megvalósul a lakóhelytõl távol történõ elhelyezés, egyfajta deportálás - írják. A modern pszichiátria gyógyításra vállalkozik, olyan betegeknél, akik kérik a kezelést. Egyes súlyosabb állapotoknál átmenetileg indokolt lehet a beteg akarata elleni gyógykezelés, de ennek szabályozása nem megfelelõ, visszaélésekre adhat okot - véli a PÉF.

A fórum szerint a nagy intézményekben a betegek agressziójához hozzájárulhat az embertelen bánásmód. A modern pszichiátria emberséges eszközökkel biztosítja a védelmet, tudatos az intézményes hatásokkal kapcsolatban, súlyt helyez a szakemberek attitûdjére, kommunikációjára, a minõség-ellenõrzésre. A modern demokratikus jogrendszer pedig súlyt helyez a kiszolgáltatottak védelmére - zárul a PÉF közleménye.


Forrás: kuruc.info


Verték és megalázták a betegeket az ápolók - Szexuális játékokra is kényszerítették õket

2010. január 25. | Admin

Verték és megalázták a kiskunhalasi pszichiátriai otthon betegeit egyes alkalmazottak. Volt, akit szexuális játékokra kényszerítettek. Ezt állítja az intézet egyik volt és most is ott dolgozó munkatársa. Azt mondják, elõfordult, hogy valaki még dicsekedett is tettével. Az ügyben nyomozás és belsõ vizsgálat indult. Megrázó riport!

"Bementem dolgozni, és mondták a kollégák, hogy mutatnak valamit. Bementünk az egyik szobába, és ott orálisan elégítették ki a betegek egymást, az ápolók meg nevettek rajtuk..."

"Azt mondták nekik, hogy kapnak cigit, vagy teát, ha egymással közösülnek..."

A kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában, a zárt osztályon történtek ezek - legalábbis az intézet egyik volt és most is ott dolgozó munkatársa szerint. Azt kérték, hogy arcukat nem mutassuk, de azt vállalták, hogy elmondják, néhány kollégájuk, milyen kegyetlenül bánt a betegekkel.

"Amikor váltottunk, mesélte az egyik kollégám, hogy az elõzõ nap úgy megverte az egyik beteget, hogy egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz..."

A két ápolónõ azt állítja, az otthon igazgatónõjének hónapokkal ezelõtt szóltak, hogy mi történik az ön- és közveszélyes embereket kezelõ osztályon, de nem változott semmi. Végül feljelentést tettek az ügyészségen. Az ügyben nyomozás indult.

"Múltban történ dolgokat kell vizsgálnunk, ez nehezíti a munkánkat és az, hogy elmebeteg emberekrõl van szó..." - mondta Dr. Téglás Péter, a Kiskunhalasi Ügyészség ügyésze.

Úgy tudjuk, az eset kirobbanása óta több ápolót áthelyeztek másik osztályra, és a zárt osztályon biztonsági kamerákat szereltek fel.

Az ügyészségi feljelentés után belsõ vizsgálat indult az otthonban. Amíg ez le nem zárul, az igazgató nem akar nyilatkozni. Telefonon annyit mondott, hogy az eddig meghallgatott dolgozók mindegyike tagadja, hogy ilyen brutális dolgok történtek volna az intézeten belül.


Forrás: rtlhirek.hu


Áldatlan állapotok Kiskunhalason! Verték és szexuálisan zaklatták a betegeket a pszichiátrián

2010. január 25. | Admin

"Mesélte az egyik kollégám, hogy az elõzõ nap úgy megverte az egyik beteget, hogy egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz" - nyilatkozta az otthon egyik dolgozója

Az ügyészség kezdeményezésére nyomozást indított a kiskunhalasi rendõrség szemérem elleni erõszak bûntette miatt a városi pszichiátriai otthonban történtekkel kapcsolatban - közölte Mihályné Bornemisza Eleonóra õrnagy, a Bács-Kiskun Megyei Rendõr-fõkapitányság sajtószóvivõje sajtóinformációkat megerõsítve hétfõn az MTI-vel.

Szabó Ferenc megyei fõügyészhelyettes az MTI kérdésére csak annyit mondott, hogy az ügyészségre érkezett feljelentés az ügyben, de arról részleteket nem árult el.

Az egyik kereskedelmi televízió hétfõ esti híradójában a kiskunhalasi pszichiátriai és fogyatékos betegek otthonának egyik volt és egy most is ott dolgozó munkatársa - akik azt kérték, hogy arcukat ne mutassák - azt állította: egyes ápolók vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek betegeket az intézet zárt osztályán.

"Amikor váltottunk, mesélte az egyik kollégám, hogy az elõzõ nap úgy megverte az egyik beteget, hogy egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz" - mondta egyikük.

A televízió beszámolója szerint a két ápolónõ azt állítja, az otthon igazgatónõjének hónapokkal ezelõtt szóltak arról, hogy mi történik az osztályon, de nem változott semmi. Végül feljelentést tettek az ügyészségen. Az ügyben a nyomozás mellett belsõ vizsgálat is indult.


Forrás: hirado.hu


"Ha nem lennék beteg, már szabadultam volna"

2010. január 14. | Admin

Könnyû bentragadni az erõszakos bûncselekményt elkövetõ mentálisan beteg embereknek fenntartott intézetben. A kényszergyógykezelésre küldött emberek átlagosan öt évet húznak le itt, pedig állapotukat évente kétszer felülvizsgálják. Ha kijutnak, akkor sem járnak sokkal jobban, az intézeti múlt sokuk sorsát megpecsételi, utógondozásuk pedig nem megoldott. Májustól változnak a kényszergyógykezelés szabályai, de nem biztos, hogy a jelenlegi körülmények között ezzel a betegek járnak jól.

"Az a helyzet, hogy nem öltem meg anyámat" - bár mást kérdezett tõle a bírónõ, csak ezt ismételgette konokul az õsz hajú, középkorú férfi szerda reggel a Markó utcai bírósági tárgyaláson, ahol eldõlt: újabb fél évig még biztosan nem hagyhatja el az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetet (IMEI). Tudathasadásos elmebetegség, idült állapot, érzékcsalódások, hallási hallucinációk, érzelmi elszínteledés - sorolta a férfi orvosszakértõi vizsgálatának megállapításait a bíró.

A Kozma utcai börtön területén mûködõ intézetbe küldik kényszergyógykezelésre az ország egész területérõl azokat az embereket, akik súlyos, személy elleni erõszakos vagy közveszélyt okozó bûnt követtek el, elmeállapotuk miatt nem büntethetõek, de tartani lehet attól, hogy újra hasonló dolgot tennének.

A külsõre, viselkedésre teljesen átlagos férfi tizenkét éve az IMEI lakója. Az MTI archívuma szerint 1997 nyarán maga sétált be a XVIII. kerületi rendõrkapitányságra, és bejelentette az ügyeletes tisztnek, hogy elõzõ este dinnyeevés közben vitába keveredett édesanyjával, dulakodás kezdõdött, és végül leszúrta az idõs asszonyt. A rendõrök a helyszínen megtalálták a holttestet. A férfit 1998-ban küldték jogerõsen kényszergyógykezelésre.

Húsz évnél többet senkit nem ülhet

A kényszergyógykezelés a hatályos törvény szerint bármeddig eltarthat, de szükségességét fél évente bíróságon kell felülvizsgálni. Májusban lép hatályba a Büntetõ törvénykönyv módosítása, amely felsõ határt szab a kényszergyógykezelés idõtartamának. Az új szabály szerint a jövõben a kényszergyógykezelés legfeljebb annyi ideig tarthat, amennyi szabadságvesztés kiszabható lett volna az adott bûncselekményért, ha beszámítható lett volna az elkövetõ. Ha életfogytiglan lett volna az ítélet, a kényszergyógykezelés idejének felsõ határa húsz év lesz májustól. A törvényjavaslatot beterjesztõ igazságügyi minisztérium azzal indokolta a változtatást, hogy a határozatlan ideig nyújtható kényszergyógykezelés ellenkezik az egyik büntetõjogi alapelvvel, miszerint kötelezõ a büntetést pontosan és egyértelmûen meghatározni. Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa december elején kiadott jelentésébe