Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum

Sajtófigyelő

A PÉF oldalán lezajlott egyéb kisebb-nagyobb változtatásokkal együtt a sajtófigyelő menüpont is kicsit átalakult. Mivel már rengeteg cikk olvasható itt, ezért nehézkessé vált az itt való navigálás. A könnyebb felhasználás érdekében mostantól csak a cikkek címe látható az oldalon, és a felhasználó az őt érdeklő anyag címére kattintva böngészheti annak tartalmát, közvetlenül a cikk címe alatt.

Magyar egészségügy...

2013. június 16. | Admin

A levél írójának nem az elszámoltatás, fenyegetés, az ügy jogi útra terelése a célja. El szeretne gondolkodtatni, hogy csakugyan így kell bánni, intézkedni egy beteggel és hozzátartozóival? Az édesanyja személye és méltósága melletti fiúi kiállás megható, őszinte és egyben rendkívül elkeserítő perspektíva mindenki számára, aki a magyar egészségügyi ellátásra rászorulhat. Nyílt levél a Szent Imre Kórház vezetőinek, betegjogi képviselőjének, valamint a Pszichiátriai Osztály vezetőjének és dolgozóinak:

Tisztelt Címzettek!

Elöljáróban szeretném jelezni, hogy nem a Kórházról általánosságban, hanem a Pszichiátriai Osztállyal kapcsolatban írok. Nem is lenne indokolt, hisz rendkívül hálásak vagyunk a Szülészeti Osztály dolgozóinak, különösképpen dr Barna Péternek, dr Faludi Pálnak ( már nincs a kórháznál) és csapataik magasszintű munkájának, mellyel 4 gyermekünkből 3 születésekor segédkeztek .

Levelem további része a Pszichiátriai Osztályról és munkatársairól alkotott összefoglalás, mellyel észrevételeimet jelezném, kritikám célja a jövőre vonatkozó jobbítási szándék, nem valamiféle hosszadalmas jogi procedúra elindítása. Levelemet elküldöm a Pszichiátriai Társaságnak, az Orvosi Kamarának is, és on-line felületeken is közzé teszem.

Édesanyám, Takács Edit, februárban került az osztályra dr. Pável Magdolna beutalásával Szegvári Olga doktornőhoz, hosszú évek óta tartó skizoaffektív zavarai kiújulásával, demenciájának előrehaladásával. Azóta hol a nyílt, hol a zárt osztályon kezelték, igyekeztek gyógyszerét beállítani, több-kevesebb sikerrel (Udvarhelyi Pál doktor segítségével is). A gyógyszerezési próbálkozások részbeni eredménytelensége folytán húgom és feleségem hathatós támogatásával javasoltuk áthelyezését a pomázi Gálfi Béláról elnevezett intézménybe Ljavinyecz doktor felügyelete alá. Nem tudom, hogy a javaslat a mi feladatunk lett volna-e, de a nyílt osztályról édesanyám - rossz állapota következtében - távozott, azaz elhagyta azt, ám az tudott, hogy aktuálisan eltéved(het), és önellátásra, önálló életvitelre képtelen. Az osztály munkatársai persze a nyílt osztályról való távozásért nem felelhetnek, bár kétséges, hogy egy beteget ilyenkor ki kell-e engedni azzal, hogy majd a család vigyáz rá. Talán érdemes ilyenkor egyéb megoldásokat javasolni, mielőtt mentővel szállítják vissza a beteget a zárt osztályra (mi igyekeztünk proaktivan kérdezni az otthonban való elhelyezésről vagy egyéb megoldásokról, ám érdemi választ nem kaptunk). Az osztályon eltöltött idő - több hónap - alatt információt szerezni mindig nagyon nehézkes volt és az orvosok közvetlen elérése is problémás (főként húgom, de magam is volt, hogy naponta két alkalommal is látogattuk az osztályt). Tisztában vagyunk az egészségügy, azon belül a pszichiátriai szakma nehézségeivel, a túlterheltséggel, az összevonásokkal, a kórházbezárásokkal, az általános forrásszűkével, ennek ellenére némi "odafordulás", a "problémába való involválódás" a szakma képviselőitől különösen elvárható. Itt jegyzem meg, a szintén nem könnyű helyzetben levő osztályos nővérek odaadó munkájával (főként Edit és Erika nővérek) teljesen elégedettek voltunk, és ezért hálásak is vagyunk. Gondolom ez nem az egészségügy helyzetére csupán Emberségességre vezethető vissza.

Az orvosok részéről legtöbb emberséget, empatikus hozzáállást Frey doktornőtől kaptuk, aki ügyeletesként időszakosan részt vett édesanyám kezelésében.

Sajnos a pomázi intézményben sem javult a helyzet - nyugtalan, tévelygő állapota miatt indokolttá vált az újbóli zárt osztályi elhelyezés -, és az árvízi helyzetre való tekintettel édesanyámat mentővel szállították vissza kórházukba június 11.- én. Három nap múlva, 13-án öt hónapos fiamat sétáltatva arra lettem figyelmes, hogy kórházi kezelés alatt álló édesanyám szembe jön velem az utcán: hálóingben, papucsban, teljesen zavart állapotban, tévelygéseit hangoztatva. Gondolom, kikerült a zárt osztályról és elhagyta a kórházat. Nem tisztem megítélni a megelőző döntések szakmai indokoltságát és helyességét, de erkölcsileg mindenképpen felelőtlennek, rendkívül veszélyesnek tartom- látván az állapotát. Nem lett volna érdemes értesíteni a hozzátartókat? Természetesen azonnal visszakísértem a kórházba.

Ami azonban a kórházi ügyeletes orvos, Frenyák Edit doktornő részéről várt minket, az mindenképpen szóvá teendő, legfőképpen a beteg, illetve hozzátartozójának emberi méltósága miatt. Egy kívülálló ugyanis mindenkor számít a pszichiátria képviselőjétől joggal elvárható empatikus készségre. Hangsúlyozom, nem írok le minden részletet aprólékosan, ehelyett kiemelem a kulcs-momentumokat, melyek levelem megírására késztettek. Inkább az általános, Hyppokrateszi esküben megfogalmazott elveket, valamint a kórház honlapján is megjelenő küldetés/elvek-ben való elmélyülést várom az orvostól, nem annak részletes szakmai leírását, hogy az eseményeknek miért kellett éppen úgy megtörténniük, ahogy.

Zavart édesanyámmal és kisfiammal az oldalamon, ingerült hangnemben magyarázatot követeltem és megkérdeztem: ki felel majd a történtekért, illetve ki felelt volna, ha édesanyámmal baj történik? Először egy kedves "mi a problémája uram?", majd egy "velem ne kiabáljon", és "így nem beszélek magával!" - végül egy ajtóbecsapódás fogadott. Hangsúlyozom: nem kiabáltam. Természetesen ingerült voltam, határozott, de kulturált, de ez nem is lényeges, hisz azt gondoltam, hogy egy pszichiátrián dolgozó orvos, egy Ember akkor is ura egy ilyen helyzetnek, ha a hozzátartozó kiabál. A rendre utasítás még három alkalommal megismétlődött egy osztályos nővér (?) bevonásával, a doktornő tüntető elsétálásával, illetve szobaajtója bezáródásával, természetesen az információadás megtagadásával - kiabálásomra történő hivatkozással -, majd végezetül a rendészek (!) kihívásával. Velük már távoztomban találkoztam a kórház kertjében, köszönet nekik a rendkívül empatikus, emberséges hozzáállásukért és mosolyukért, amikor jeleztem, igen én vagyok az, akit babakocsistul el kell távolítaniuk. Ekkor ért oda feleségem és három lányom és megkértük a rendészeket, tartsanak velünk vissza a doktornőhöz, hiszen még mindig érdekes lehet, mi történt pontosan az édesanyámmal.

A doktornő népes csapatunkat látva öt percet kért és bement a szobájába. Nyolc perc után kopogtunk, majd jelezte, még nincs kész.

Mikor elkészült, beinvitált, megkérdezte- csak most! -, kije vagyok a betegnek, majd két mondatban elmondta, hogy nem ő, hanem a kezelőorvos engedte ki a zárt osztályról. Ő az ügyeletes, ő felügyel, döntést a kezelésről nem hozott.

Sajnos erre én már érdemben reagálni nem tudtam, remélem érthető ez a fentebb leírtak értelmében. Ironikus megjegyzésekkel illettem a doktornőt az eset kezelésének módját illetően, majd szolidaritásomról biztosítottam a rendészeket, amiért, ha szükséges, ezúton elnézést kérek. Nem kiabáltam, nem őrjöngtem, viszont csalódottan távoztam népes családommal.

A vasárnapi látogatásomkor az ügyeletes Udvarhelyi doktor úr azzal fordult hozzám édesanyám állapota felőli, valamint gyógyszereivel kapcsolatos érdeklődésemre, hogy most nem ad felvilágosítást, majd holnap jön a Szegvári doktornő és majd ő tájékoztat, hisz az ő betege. Ez természetesen igaz, bár a gyógyszerezést és az áthelyezést Pomázra Udvarhelyi doktorral egyeztettem tehát némi köze lehet a beteghez.

Nem győzöm hangsúlyozni: nem az elszámoltatás, fenyegetés, az ügy jogi útra terelése a célom, sokkal inkább az elgondolkodtatás: csakugyan így kell bánni, intézkedni egy beteggel és hozzátartozóival? Célom továbbá édesanyám személye és méltósága melletti kiállás, ahogyan azt ő tette velem, ott és akkor, ahol és amikor kellett, sok-sok éven át - egészségesen.

Nem titkolt célom továbbá, hogy a jelenleg is az osztályon fekvő édesanyámat kezeljék figyelemmel, odaadással és emberséggel, míg sürgős megoldást nem találunk: állapotának megfelelő elhelyezést. Ehhez nem kérjük a kórház segítségét, megoldjuk magunk, bár arra vonatkozóan, hogy van e más orvosi megoldás még választ nem kaptunk

A történtekről nem célom továbbá hosszasan vitatkozni, levelezni, nem várom el, de anyám nevében is jól esne egy személyesebb hangvételű reagálás, mondjuk egy bocsánatkérés a kórház, illetve az ügyeletes doktornő részéről.

Üdvözlettel: Ney Zsolt

Forrás: fovarosi-hirhatar.hu

Júniustól emelkedik a fogyatékossággal élők és a vakok támogatása

2013. május 13. | Admin

Júniustól emelkedik a fogyatékossággal élők támogatása és a vakok személyi járadéka - döntött a parlament.

Az ellátások a jövőben nem a 2009 óta változatlan összegű nyugdíjminimumhoz igazodnak, hanem az évenkénti nyugdíjemeléssel egyszerre és azonos mértékben nőnek. A jogszabályt 234 igen szavazattal, 24 nem ellenében, 73 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés.

A vakok személyi járadéka havi nyolcszáz forinttal emelkedik, 16 ezer 160 forint lesz, míg a fogyatékossággal élők támogatása 19 500, illetve 24 ezer forint (az eddiginél 975, illetve 1200 forinttal több).

Mivel az Országos Fogyatékosságügyi Tanács működését a jövőben kormányrendelet szabályozza, a jelenlegi tanácstagok megbízatását a jogszabály szeptember 30-ai hatállyal megszünteti.

Forrás: stop.hu

Majdnem az összes beteg meghalt éjjel egy orosz pszichiátriai intézetben

2013. április 26. | Admin

Minden beteg aludt, amikor tűz ütött ki péntek hajnalban egy oroszországi pszichiátriai intézetben. Eddig 38 halottról tudnak, de az áldozatok száma tovább növekedhet.

A tragédia az orosz főváros délkeleti részénél fekvő Ramenszkojéban történt. Az utolsó hírek szerint 38-an haltak meg: 36 beteg és két ápoló. Az épületben összesen több mint negyvenen voltak.

A lángok hajnali fél három körül csaptak fel, amikor minden beteg aludt. Néhány holttestre a kijárat közelében bukkantak rá, de a legtöbben ágyukban haltak meg.

Az egyik túlélő egy ápolónő, ketten az intézet páciensei. A tüzet sikerült lokalizálni, majd eloltani, pontos oka egyelőre nem ismeret. Egyes sajtóértesülések szerint a hatóságok rövidzárlatra gyanakszanak.

Kiderült, hogy a tűzoltók csak egy óra alatt tudtak eljutni a pszichiátriai intézethez, mert az odavezető folyami átkelő zárva volt, és a rossz útviszonyok is akadályozták őket. A rendkívüli helyzetek minisztériumának irányító központjában elmondták, hogy norma szerint húsz perc alatt a helyszínre érhettek volna a tűzoltók.

A moszkvai régió vezetője elrendelte, hogy a főváros körzetében található valamennyi egészségügyi intézményben ellenőrizzék a tűzvédelmi szabályok betartását.

Oroszországban legutóbb január elején ütött ki tűz egy szentpétervári kórház kardiológiai részlegén, ott ketten haltak meg.

Forrás: hvg.hu

62 milliárdot fizettek, mert nem alkalmaznak megváltozott munkaképességűeket

2013. április 12.

Tavaly 62,666 milliárd forintot fizettek be a cégek rehabilitációs hozzájárulásként. Sok cég inkább befizeti a közel egymillió forintos összeget, mintsem megváltozott munkaképességűeket alkalmazzanak, pedig még állami és uniós támogatásokat is igénybe vehetnének.

„A központi költségvetésbe rehabilitációs hozzájárulásból tavaly 62,666 milliárd forint folyt be, ezzel a törvényi előirányzat 96,4 százaléka teljesült" – közölte nemzetgazdasági miniszter a parlament honlapján. Varga Mihály Szél Bernadett független országgyűlési képviselő kérdésére írt választ.

A törvény szerint minden munkaadó rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám 5 százalékát. Több mint 10 éve lehetséges, hogy megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával ki lehet váltani a rehabilitációs hozzájárulást. A rehabilitációs hozzájárulás összege 2010 óta 964 ezer 500 forint/év. 2008-ban ez az összeg még 164 ezer forint volt, majd 2009-ben 177 ezer 600 forint volt. A RehabJob Nonprofit Kft. felmérése szerint az elmúlt évben szinte egyáltalán nem nőtt a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya. A megkérdezetteknek csak kicsit több mint fele tudta pontosan mit is jelent a megváltozott munkaképesség. A rehabilitációs hozzájárulás 2010-es többszörösére növelése már nem ösztönzi megváltozott munkaképességű dolgozók felvételét, ami a cég szerint egyre hangsúlyosabban veti fel a szemléletbeli változások szükségességét. Bár az első évben, 2010-ről 2011-re megugrott a foglalkoztatott megváltozott munkaképességűek száma, 2012-re ennek már szinte semmilyen érzékelhető hatása nem volt.

Sok cég egyszerűbbnek tartja, ha befizeti a büntetőadónak tekintett járulékot, mintsem érdemben megfontolná, mit is nyerne az állások megnyitásával – írta a RehabJob. Több mint 60 000 lehetséges pozíció helyett inkább rehabilitációs hozzájárulást fizetnek a cégek, eközben pedig munkaképes és dolgozni akaró, speciális helyzetű emberek tömegei keresnek munkát.

A válaszadók 85 százaléka tartotta fontosnak, hogy a megváltozott munkaképességűek is dolgozhassanak és szinte minden megkérdezett azt vallotta, hogy szívesen együtt is dolgozna ilyen munkatárssal. Az ehhez szükséges feltételek megteremtését felerészben az állam, 30 százalék erejéig a vállalatok, 10-10 százalékban pedig a civil szervezetek, illetve az érintett munkavállalók felelősségének tartották a megkérdezettek.

A Kelly Services Hungary szakemberei szerint Magyarországon az előző népszámlás adataira támaszkodva a lakosság mintegy 10 százaléka élhet tartós betegséggel vagy fogyatékossággal, és mindössze 13-15 százalékuk dolgozhat. 2012. október végéig 50 ezer ember felülvizsgálata történt meg, akiknél az egészségügyi-állapot mértéke alacsonyabb, mint 60 százalék. A vizsgálaton részt vett betegek döntő többsége keringési rendszer, pszichiátriai vagy mentális, mozgásszervi vagy daganatos megbetegedéssel váltak megváltozott munkaképességűekké.

A cég szerint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alóli mentesség mellett további előnyökkel is szolgálhat a cégek számára. Az állami és uniós pályázati lehetőségek révén 100 százalékos bértámogatásban részesülhetnek a vállalatok, továbbá kedvezőbb elbírálást kaphatnak egyéb pályázatokon való részvétel esetén is. Javulhat a cégek társadalmi megítélése is, a diverzifikált szervezeti kultúra, a rugalmasabb vagy alternatív foglalkoztatási formák bevezetése mindenképpen erősíti a cég pozitív megítélését.

Megváltozott munkaképességűnek minősül az aki ilyen ellátásra jogosult, aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül, akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy 2012. január 1.-től, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű.

A foglalkoztatásnak a havi 60 órát (heti 15 órát) el kell érni ahhoz, hogy az összlétszámba és a foglalkoztatási kötelezettségbe a jogviszony bele számítson. A betöltött munkahely számít, nem kell arányosítani a munkaidő/főt. Így teljes főnek számít egy 4 órában foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személy.

A törvény szerint a rehabilitációs hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól mentesülhet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény hatálya alá tartozó fegyveres szerv, valamint a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létre hozott gazdálkodó szervezet.

Kedvezményt jelent, hogy a munkaadó létszámának megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló kormányrendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket. Ezenkívül még az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkavállalót, ideértve az önkéntes tartalékos szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót is, valamint a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót.

Munkaerő-kölcsönzés esetén a munkavállalót a kölcsönbe adó szervezet létszámában kell számításba venni. A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett munkaadó vallja be, állapítja meg, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál vezetett számlára.

Forrás: vg.hu

Kiskunhalas: Lesz pofon, ököllel!

2013. március 14.

Még a perbeszédek is zárt tárgyaláson hangzottak el a Kiskunhalasi Pszichiátriai Betegek Otthonában történt bűncselekmények ügyében. Szerdán azonban nyilvánosan hirdetett ítéletet a Kiskunhalasi Járásbíróság. Az elsőrendű vádlottat, F. Zoltánt, az intézet volt ápolóját 5 év fegyházbüntetésre ítélte, mert bűnösnek találta folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében.

A másodrendű vádlott, H. Kornél testi sértés bűntette miatt 8 hónap börtönbüntetést kapott, amelynek végrehajtását két évre felfüggesztették. A harmadrendű vádlottat felmentették a folytatólagosan elkövetett zsarolás és testi sértés kísérletének vádja alól.

2010-ben két, közmunkásként a pszichiátriai otthonba került ápolónő tette szóvá, mit látott az intézet falain belül, elsősorban a zárt osztályon. Később ezt az ügyészségen is elmondták, és nyomozás indult az intézet alkalmazottai ellen szemérem elleni erőszak, testi sértés és zsarolás gyanújával. Végig kérdéses volt nemcsak az, hogy mi történt, hanem az is, hogy ebből mit sikerül bizonyítani a bíróságon. A sértettek ugyanis pszichiátriai betegek, akikkel kapcsolatban sokan kétségbe vonták, hogy tanúvallomásaikat lehet-e megalapozottan értékelni az ítélethozatal során.

Az ápolónők először az intézet vezetőjénél kezdeményeztek vizsgálatot, ami meg is történt, de nem talált bűncselekményre utaló tényeket –vagy azért, mert nem volt meg a megfelelő eszközük hozzá, vagy azért, mert nem is nagyon kerestek ilyeneket. A 7-es számot viselő zárt osztály a bentlakásos pszichiátrián belül is kemény hely: az ott ápoltak nehezen kezelhető, ön- és közveszélyes emberek. Ennek megfelelően az osztályon kialakult egy erős fizikumú, domináns hajlamú férfiakból álló csoport, amelynek tagjai az időnként agresszív betegek féken tartásával magyarázva magatartásukat, indokolatlanul bántalmazták a betegeket. F. Zoltán azt nem is tagadta, hogy rendszeresen fenyegetőzött a „Lesz pofon, ököllel!” szavakkal. A gyanúsítás szexuális visszaélésekről is szólt, ezzel csak F. Zoltánt vádolták meg, akinek az esetében a bíróság bizonyítottnak látta a bűncselekmény elkövetését.

F. Zoltán az elsőfokú ítélet szerint legalább három alkalommal és három különböző helyszínen anális erőszakot követett el a gondjaira bízott egyik ápolton. A bíróság szerint ennél több eset is előfordulhatott, de ennyit kétséget kizáróan bizonyítani lehetett. A sértetteket a vizsgálat kezdetén nem a zárt osztályon, hanem a Semmelweis kórházban vizsgálta meg pszichiáter szakértő, hogy oldják a félelmüket. Később összesen hat pszichiáter és szexuálpszichiáter szakértő egybehangzó szakvéleménye alapján hozta meg ítéletét a bíróság. A szakértők részletesen megvizsgálták mind a sértettet, mind a vádlottat, és azt állapították meg, hogy a sértett, akit a vádlott hason fekve lekötözött, száját használt zsebkendővel tömte be, végig következetesen, egybehangzóan adta elő a történteket. A vádlott először légből kapott hazudozásnak minősítette, amit elmondott –jóval később kezdett el azzal védekezni, hogy haragszik rá a sértett, mert nem engedte megszökni az intézetből. A sértett átmenetileg más intézetbe került, de ki sem jelentették Kiskunhalasról. Amikor megtudta, hogy vissza kell mennie a halasi osztályra, sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg: kiugrott a második emeletről.

A szakértők az elsőrendű vádlottat agresszív, a fölényhelyzetet kedvelő, pillanatnyi szexuális késztetése által irányított személyként írták le. Nem tartották kizáró oknak, hogy heteroszexuális beállítottságú – úgy kötözte le a sértettet, hogy ne lássa az arcát, s nőkkel is kedvelte az anális közösülést.

H. Kornél másodrendű vádlott esete úgy kezdődött, hogy megtámadta őt egy beteg. Az ápoló nekilökte támadóját az ajtófélfának, aki a földre esett és eszméletét vesztette. Több tanúvallomás alapján nyilvánvaló, hogy a továbbiakban nem volt szükség további önvédelemre, H. Kornél azonban megtaposta a beteget, a nyakára lépett, és rugdosta. Később lelocsolta hideg vízzel, majd ellátta a sebeit, és megfenyegette az eset szemtanúit, hogy senkinek ne beszéljenek erről. Mivel a sérülések 8 napon belül gyógyultak, ezért kapott felfüggesztett börtönt.

A harmadrendű vádlottat felmentették, mert a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy valóban zsarolt volna, amikor csokoládét, süteményt követelt a gondozottaktól. Az ő esetében a testi sértésre utaló vallomások sem voltak egyöntetűek.

Az ügyészség a büntetés súlyosbításáért, illetve a felmentett vádlott bűnösségének megállapításáért nyújtott be fellebbezést, az első két vádlott és védőik pedig felmentésért fellebbeztek. Az ítélet nem jogerős.

Forrás: nol.hu

Támadnak a pszichés betegségek - Átfogó program készül

2013. március 13.

Ítéletet hirdetett ma (március 13-án) a Kiskunhalasi Járásbíróság abban a büntetőügyben, melynek tárgyát szemérem elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények képezték. A városi bíróság mostanáig zárt tárgyalást rendelt el, a ma délelőtti ítélethirdetés azonban már nyilvános volt. Az ítéletek: az egyik vádlott 5 év fegyházbüntetést kapott, a másodrendűt 8 hónap börtönre ítélték, aminek a végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztették, a harmadik vádlottat pedig felmentették.

Az ítélet szerint az ügy három vádlottja a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek kiskunhalasi otthonában dolgozott ápolóként, ahol az I rendű vádlott 2009 nyara és 2010 januárja között hat alkalommal – részben a szubintenzív szobában, részben pedig a fürdőszobában - fajtalankodott egy, az otthonban ápolt kóros elmeállapotú sértettel. Akit megkötözött és a szájába zsebkendőt tett.

A vádirat a II rendű vádlottat azzal vádolta, hogy az egyik – szintén kóros elmeállapotú – gondozottat megütötte és megrugdosta, a III rendű vádlottat pedig azzal, hogy jogtalan haszonszerzés végett bántalmazással, illetve azzal fenyegetve arra kényszerített két másik – részben szintén kóros elmeállapotú – gondozottat, hogy neki élelmet vásároljanak, egy harmadikat pedig bántalmazott.

A kiskunhalasi bíróság gondozás alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt ítélte el az elsőrendű vádlottat. A per másodrendű vádlottja nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott testi sértés bűntette miatt, míg a harmadrendű vádlottat felmentette a bíróság a zsarolás vádja alól.

Az ügyészség 2010-ben tett feljelentés alapján, a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában lezajlott vizsgálatok után emelt vádat.

Forrás: kecskemeti-hirhatar.hu

Öt évet kapott a kiskunhalasi pszichiátria ápolója

2013. március 13.

A vád szerint a férfi legalább háromszor követett el szemérem elleni erőszakot az osztályon ápolt egyik beteg ellen. Az ítélet nem jogerős.

Nem jogerősen öt év fegyházbüntetésre ítélte a Kiskunhalasi Járásbíróság a település pszichiátriai intézetének egykori ápolóját szerdán meghozott elsőfokú ítéletében. A bíróság gondozás alatt álló személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt ítélte el az elsőrendű vádlottat. A per másodrendű vádlottja nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott testi sértés bűntette miatt, míg a harmadrendű vádlottat felmentette a bíróság a zsarolás vádja alól.

Az ügyészség 2010-ben tett feljelentés alapján, a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában lezajlott vizsgálatok után emelt vádat. Nagyné Tajti Ilona tanácsvezető bíró az ítéletek indoklásakor elmondta: bizonyítást nyert, hogy az elsőrendű vádlott legalább három alkalommal elkövette az egyik sértettel szemben a szemérem elleni erőszak bűntettét. A bíróság hitelesnek fogadta el a sértett nyomozási bíró előtt tett vallomását.

A bíróság szerint a másodrendű vádlott is elkövette a terhére rótt bűncselekményt - megütött egy ápoltat -, de ezt nem különös kegyetlenséggel tette, ezért a nyolc hónap börtönbüntetés, melynek végrehajtását két évre felfüggesztette, megfelelő büntetés számára. A harmadrendű vádlottat - akivel szemben az volt a vád, hogy élelmiszert és egyéb apróságokat zsarolt ki a pszichiátriai otthon lakóitól - felmentette a bíróság. Az ítélet szerint a vádlott kapott édességet, élelmiszert és apróbb ajándékokat az otthon lakóitól, de bizonyítható volt, hogy ő is vitt be élelmiszert az intézetbe, amit többször szétosztott.

Forrás: origo.hu

Támadnak a pszichés betegségek - Átfogó program készül

2013. március 9.

Átfogó program kidolgozásába kezdett a ma már minden ötödik embert érintő különféle mentális zavarok megelőzésére a Magyar Pszichiátriai Társaság. Az egészségügyi tárca megbízásából indult nagyszabású munkába betegszervezetek, különféle civil szerveződések szakértőit is bevonják.

Azért irányul most a témára fokozott figyelem, mert a népegészségügyet egyre inkább fenyegetik a pszichés jellegű betegségek. A felgyorsult élet, az eladósodás és egy sor más tényező összhatásaként ugyanis egyre nagyobb a lelki megterhelés. A kialakuló mentális zavarok a betegen túl közvetlen környezetének és az egész társadalomnak is állandó gondot okoznak, az ezekkel járó költségek pedig évente súlyos milliárdokat emésztenek fel - mondta Lehóczky Pál pszichiáter, a társaság elnöke az MTI-nek.

Az, hogy a hivatalos szervek felismerték, szükség van egy megelőzési programra, már önmagában örvendetes szemléletváltozást jelent, hiszen a mentális eredetű betegségek megítélését évszázadokon át - és gyakran még ma is - előítéletek befolyásolták. Az egészségügyön belül a pénzek elosztásánál a pszichiátria mindezidáig mostohagyerek volt - mutatott rá az orvos-pszichiáter.

A mindennapokban lépten-nyomon szembesülni olyan különféle mentális zavarokkal, amelyek már kezelést igényelnének. Különösen sok a szorongó, depresszióra hajlamos ember - emelte ki Lehóczky Pál, aki szerint a jelenség gyökere a modern életben keresendő. Az emberekre zúduló rengeteg információ eleve feszültséget okoz. Túlélési reflexként igyekszünk szelektálni: lényegében ilyenkor agyunkat a számítógép keresőprogramjához hasonlóan működtetjük, ami csak bizonyos kulcsszavakra reagál. A magyar emberbe - történelmi okokból, a társadalom állapotából adódóan - eleve "betáplált", úgynevezett "tanult reménytelenség" következtében gyakran csak negatív információkat "kérünk le", ami azt a torz képet közvetíti, hogy rossz világban élünk. "E hibás szemléletből táplálkozik az általános rossz közérzet, a panaszok áradata, ami könnyen például depressziót idézhet elő" - magyarázta Lehóczky Pál.

A mentális egészség megőrzését elősegítő, készülő program nem csupán az egészségügy számára javasol megoldásokat, hanem olyan más területeket is érint, mint az oktatás, a szociális ellátás, a foglalkoztatás. A koncepcióban például szerepel majd az a javaslat, hogy a fitneszcentrumokban a test mellett a lélek megerősítésére is lehetőség legyen különféle személyiségfejlesztő foglalkozások keretében.

Az átfogó koncepciót elkészülte után a politikai döntéshozók kapják majd meg, hogy a törvényalkotásnál minél körültekintőbben mérlegelhessenek. Egy európai uniós felmérés szerint ugyanis például a munkanélküli segély akár egy százalékos csökkentése az öngyilkosságok számának megugrását vonja magával - magyarázta Lehóczky Pál.

A mai világban uralkodó bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövőtől való félelem leküzdésére a társas kapcsolatoknak, főként a családnak kiemelt jelentősége van. A tapasztalat szerint például az egyedülálló idős emberek a nyugdíjnál is fontosabbnak tartják a közösséget. Ezért a program kitér az idősgondozás kérdéseire is, ami az életminőség javításához adhat további szempontokat - hangsúlyozta Lehóczky Pál.

Forrás: stop.hu

A pszichiátria a paradigmaváltás kulcsszakmája lehet

2013. február 27.

A szociális intézmények államosítása után több krónikus pszichiátriai beteg kerülhet az utcára, mint az OPNI bezárása következtében – figyelmeztet dr. Lehóczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke. A pszichiátria helyzete Magyarországon már így is igen rossz, a számvevőszék tavalyi megállapítása szerint jelentős problémák vannak az ellátás több elemében is. A szakma fejlődése azonban nem állt meg: a holisztikus megközelítés az elkövetkező időszak meghatározó iránya lehet.

– Ma pszichiátriai beteget a szakma szabályai szerint csak magánrendelésen lehet gyógyítani? Arra gondolok, hogy bár a szakmai protokollok előírják, nagyon kevés olyan állami intézmény van, ahol végeznek pszichoterápiát.

– A pszichoterápiának nagy az élőmunka-igénye, nálunk azonban zajlik a munkaerő-elvándorlás, és a kényszernyugdíjazás csak tovább nehezíti a helyzetet. A pszichiátriai betegségek biológiai, lelki, szociális eredetűek, ezért a kezelésükben szükséges volna pszicho- vagy szocioterápia, de kevés állami intézményben van ezekre mód, így csak a Tündérhegyen, az SE Pszichiátriai Klinikáján vagy a Thalassa Házban. Csoportterápia – aminek esetében az orvos-beteg arány kedvezőbb – nemcsak a fővárosban, hanem pl. Kaposváron is van.

– Tavaly jelent meg az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredménye a pszichiátriai betegellátás helyzetéről. Ebben olvashatjuk, hogy éves szinten az európai lakosság több mint egyharmada – 38,2 százaléka –, összesen 164 millió ember szenved a vizsgált 27 mentális zavar legalább egyikében. Ez elképesztően sok – ön szerint igaz lehet ez?

– Elképzelhető. Kopp Mária professzor és csapata végezte kétévente az ún. Hungarostudy vizsgálatot, és csak a szorongásos és depressziós zavarok éves prevalenciáját 29 százaléknak találták.

– Ehhez jön hozzá, amit az ÁSZ-jelentés is megállapít, hogy a pszichiátria helyzete Magyarországon igen rossz, szó szerint idézve: „az ellátásban, annak több elemében jelentős problémák vannak”.

– Igen, többek között rossz az intézményi ellátottság; az uniós országok között sereghajtók vagyunk a százezer lakosra jutó ágyszám tekintetében, az orvosok és pláne a szakdolgozók arányát nézve is.

– Ezen belül az addiktológia, a gyermekpszichiátria különösen rossz helyzetben van.

– A gyermek- és serdülőellátás nagyon szűk keresztmetszetű, ráadásul a szabályozásuk is ellentmondásos, nem megnyugtató szakmailag, hogy a tinédzserek ellátása sokszor felnőtt pszichotikusok között történik.

– Hogy bírják a pszichiáterek ezt a katasztrofális helyzetet?

– Kopp Máriáék felmérése azt mutatja, hogy az öngyilkosság és a halandóság tekintetében a különböző szakmák közül a legveszélyeztetettebbek az orvosok, közülük a pszichiáterek, ezen belül pedig a női pszichiáterek.

– Az ÁSZ-jelentés kapcsán a Magyar Pszichiátriai Társaságnak (MPT) voltak javaslatai a minisztérium felé. Megfogadtak azokból bármit is?

– Udvariasan megköszönték, de eddig nem tettek semmit. A minisztériumtól most kaptunk egy felkérést arra, hogy készítsünk anyagot mentális zavarokkal kapcsolatban, illetve úgy tűnik, hogy újragondoljuk a Lelki Egészség Országos Programját, a LEGOP-ot is.

– Annak idején a LEGOP-ot miért nem fogadta el a kormány?

– Elvileg mindenki egyetértett vele, de ahhoz, hogy országos program legyen, pénzt kellett volna hozzárendelni. Most az államtitkársággal egy olyan megállapodásunk van, hogy a LEGOP-ot egészségügyi területre szűkítjük, és annyira kidolgozzuk, hogy lehessen hozzá pénzt rendelni, pl. lehessen pályázni a norvég alaphoz – belső erőforrások nem nagyon vannak.

– „Merre tovább, magyar lélekgyógyászat? Válságelemzés” című írásában Kéri Szabolcs arra figyelmeztet, hogy nincs sem országos, sem régióspecifikus terv a válság kezelésére, és a LEGOP nem tartalmaz hatástanulmányokat, elemzéseket, konkrét adatokat és lépéseket. Ez most másként lesz?

– Az a baj, hogy roppant nehéz korrekt információt szerezni, ugyanis az egészségügyből nyert adatokról egyet tudunk, hogy azok nem a valóságot tükrözik.

– Az ön elnöki programjában is szerepelt, hogy információs bázist kell kiépíteni a pszichiátriai ellátásról.

– Így van. Ugyanis nézzük pl. a diagnózisokat. Ezek sokféleképpen születnek, de nem az alapján, hogy milyen betegsége van az illetőnek – mert mondjuk a finanszírozást célozzák meg. Amikor a HBCS-t bevezették, a diagnózisok két éven belül eltolódtak a magasabb finanszírozásúak irányába. Egy másik diagnosztikus kategória a gyógyszerfelírást szolgálja. A betegségekről magukról nincs adatunk.

– Betegségregiszterek nincsenek?

– Nincsenek. Az utolsó olyan felmérést, amely egy populáció szűrésén alapult, még az 1984-ben elhunyt Juhász Pál végezte a VIII. kerületben. Valószínűleg Kopp Máriáék adatai írják le legjobban a magyar megbetegedési struktúrát.

– Az említett írásában Kéri Szabolcs azt is felvetette, hogy nincs specifikus, a mentális egészséggel foglalkozó törvény. Szükség lenne ilyenre?

– Vannak olyan országok, ahol van ilyen, és vannak, ahol nincs; a szakmán belül is vita van arról, kell-e külön jogszabály vagy elég a szakmai állásfoglalás.

Az biztos, hogy a mentális betegségekkel kapcsolatban van néhány terület, amit speciálisan kell kezelni, ilyen pl. a kényszergyógykezelés vagy a fekvőbeteg-intézményben való benntartás. Egyes országokban a betegek kötelezhetők a járóbeteg-rendelésen való részvételre is. Nálunk a szakmai kollégium most kezdett hozzá néhány protokoll átdolgozásához, frissítéséhez, ezek ajánlásokat fogalmaznak majd meg a szakma felé. Persze ez nem jár semmilyen jogkövetkezménnyel.

– Az MPT január végén tartott éves vándorgyűlésén a Tihanyi Bencés Apátság perjelje, Korzenszky Richárd tartotta a nyitó előadást, majd további tíz előadás hangzott el a transzcendencia témakörében. Divatos ma a pszichiátria területén spiritualitásról beszélni?

– A mai korszerű pszichiátriai felfogás azt mondja, hogy az ember bio-pszicho-szociális és spirituális lény.

– Ez nem marginális vélemény, hanem ez a korszerű felfogás?

– Igen. A pszichiátria az orvostudományok közül az egyetlen, amely az emberrel, mint egésszel foglalkozik, így nem maradhat ki a spiritualitás sem – tavaly a pszichiátriai világkongresszuson ezt egy külön szekció tárgyalta. A spiritualitás értelmezésében vannak viták, sokan a vallással azonosítják, holott nem erről van szó. A materiális léten túli dimenzió hozzá tartozik az emberhez.

– Ide köthető a pszichoszomatikus orvoslás is? A vándorgyűlésen egy szekció azzal foglalkozott, hogy „Hogyan lehet pszichoszomatikus orvoslás Magyarországon?”.

– Szerencsére a pszichoszomatika már sokkal inkább elfogadott. Én elkötelezett vagyok a pszichoszomatikus orvoslás mellett, de hadd tegyem hozzá, hogy ez a név inkább zavaró. Mert azt sugallja, hogy az embernek van egy lelke és van egy teste, holott holisztikus megközelítésre van szükség, és a pszichoszomatikus orvoslás valójában ilyen is.

– Ez a holisztika ugyanazt jelenti, hogy az embert bio-pszicho-szocio-spirituális egységnek tekintjük?

– Igen. De nem külön kell foglalkozni a testtel, a lélekkel, a szociális kapcsolatokkal vagy a spiritualitással, hiszen a páciensben egységben vannak, csak a tudományunk szedte őket szét a vizsgálhatóság kedvéért. A terápiában az egész ember vesz részt. Holisztikus megközelítésként a pszichoszomatika az elkövetkező időszak meghatározó iránya lehet.

– A pszichoszomatikus oktatás és praxis magyarországi bevezetésének témáját is körbejárták a vándorgyűlésen. Mint az absztraktban írták, a krónikus betegségekkel társuló pszichés problémák hatékony kezelése nélkül a legtöbbször nagyon nehéz hosszú távú sikereket elérni.

– Érdekes, hogy Németországban pl. van külön pszichoszomatikus orvoslás, de nem jól rendeződött el a pszichoszomatikus orvoslás és a pszichoterápia viszonya, ezek képviselői harcolnak egymással. Azonban szerintem leginkább a szomatikus orvoslásban fontos pszichoszomatikus szemlélet. Egy kardiológusnak nincs szüksége széles körű pszichoterápiás tudásra, elég, ha a kardiológiai betegségekkel együtt járó lelki tényezők kezelésére képes, ehhez pl. licencvizsgát lehetne bevezetni, vagy ilyen lehetne a gasztroenterológiai pszichoszomatika is. Nemcsak pszichoszomatikus, de szomatopszichés zavar is van, és a betegségtudat meghatározhatja az öndefiníciót – ezzel foglalkozni kell, bármilyen betegsége is van az illetőnek.

Az MPT próbálja megkeresni a társtársaságokat, felvenni velük a kapcsolatot. Tavaly decemberben a Hipertónia Társaság kongresszusán pl. csináltunk egy szimpóziumot, ahol a hipertónia és a pszichés zavarok együttjárása, a gyógyszerelés és a szexuális zavarok, alvászavarok volt a téma.

– A pszichoszomatikus szekció ismertetője szerint a legtöbb gyakorlati orvostudományi ágban egyre központibb helyet foglal el a beteg-együttműködés és a terápiahűség kérdése, mivel az elmúlt évtizedben kiderült: a hatékony kezelés akadályát a legtöbb esetben ezek hiányosságai jelentik. Mint megjegyzik: paradigmaváltásra van szükség a medicinában, és a pszichiátria e paradigmaváltás kulcsszakmája lehet.

– Míg a pszichoterápiában figyelünk a kapcsolat erősségére, és kifejezetten építjük azt, a szomatikus ellátásban nem nagyon figyelnek erre, márpedig a terápiahűség az orvos-beteg kapcsolatban dől el, és itt a lelki technikák nagyon sokat segíthetnek.

– A „Korlátok és lehetőségek ma Magyarországon a pszichiátriában” című szekcióban többek között arról beszéltek, lesznek-e nyertesei és vesztesei az elkövetkezendő időszak változásainak.

– Arra törekszünk, hogy a páciensek ne legyenek vesztesek. De úgy véljük, a szociális intézmények államosítása miatt nagyon valószínű, hogy leépítések lesznek. Ezekben az intézményekben 1400 pszichiátriai beteg van – kétharmaduk krónikus skizofrén –, akiknek nincs hova menniük. Több beteg kerülhet az utcára, mint az OPNI bezárása kapcsán.

– Kell-e félnünk a 2013 májusában megjelenő, a pszichiáterek bibliájának aposztrofált Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM) V. kiadásától?

– Szerintem nem. Kétségkívül növekedett benne a pszichiátriai diagnózisok száma, de ez már a DSM III.-nál elkezdődött, valamint erősödött az a fenomenológiai irányzat, amely a tünetek felől közelít a betegséghez, és nem foglalkozik etiológiával, belső folyamatokkal – ez a diagnózis szempontjából segít, ugyanakkor a terápia szempontjából kell egy másik típusú felkészültség is, amivel viszont a szakemberek rendelkeznek. A magyar pszichiáterek nagyon jól képzettek – nem véletlenül fogadják őket szívesen bárhol Európában.

Forrás: medicalonline.hu

Rokkant és fogyatékos: mindkét szó benne lesz az alaptörvényben

2013. február 26.

A rokkantság és a fogyatékosság kifejezés is szerepelni fog az alaptörvényben - közölte Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő kedden az MTI-vel.

A kormánypárti politikus elmondta, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter megkeresésére a Fidesz-frakció támogatja, hogy az alaptörvény szövegében mind a rokkantság, mind pedig a fogyatékosság szerepeljen, mert a két kategória nem fedi le egymást. Az erről szóló módosító indítványt az alkotmányügyi bizottság terjeszti a Ház elé.

Az alaptörvény jelenleg hatályos szövege úgy szól: Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

A parlament előtt fekvő alkotmánymódosítás az utóbbi mondatban a rokkantság szövegrészt fogyatékosságra módosította volna. Ezzel, mint arról beszámoltunk, csak a fogyatékosság esetén járt volna az alaptörvényben is garantált szociális biztonság, a törvényben meghatározott támogatás. Hiszen a megváltozott munkaképességű, rokkant emberek nagy része például nem minősül fogyatékosnak, így ha a rokkantság kicserélődne a fogyatékosság fogalmára, nekik már semmilyen ellátást nem garantálna az alaptörvény.

Szombaton a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) közleményben tiltakozott az ellen, hogy kikerülhet az alkotmányból a rokkantság fogalma. Ezzel ugyanis szerintük több százezer megváltozott munkaképességű ember ellátása kerülhetett volna veszélybe. A MEOSZ is azt kérte, hogy emeljék be az alkotmányba a fogyatékosság fogalmát, és tartsák meg a rokkantságét is, a kettő ugyanis sem a jogi szabályozásban, sem az ellátásokban nem fedi le egymást.

A Fidesz-frakció azonban végül úgy döntött, támogatja, hogy mindkét kifejezést rögzítse az alaptörvény.

Forrás: nol.hu

Halálra ítélve? Kikerülhet az Alaptörvényből a rokkantellátás

2013. február 24.

Több százezer megváltozott munkaképességű ember ellátása kerülhet veszélybe, ha az Országgyűlés megszavazza azt a módosítást, amelynek eredményeként az Alaptörvényből kikerülne a rokkantság fogalma, és helyette fogyatékosság esetén járna csupán törvényben meghatározott támogatás az állampolgároknak.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) arra kéri a kormánypártok képviselőit, hogy ne szűkítsék a szociális biztonság alanyainak körét, hanem bővítsék ki azt: emeljék be a XIX. cikkelybe a fogyatékosság fogalmát és tartsák meg a rokkantságét is, a kettő ugyanis sem a jogi szabályozás, sem az ellátások tekintetében nem fedi le egymást.

Az Alaptörvény XIX. cikkely (1) bekezdése kimondja: Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

A tavaly januártól eltörölt rokkantnyugdíj helyébe a táppénzszerű rokkantsági ellátás lépett, amelyet 40 százalékos vagy annál nagyobb mértékű egészségkárosodás esetén lehet megkapni, ami egy tágabb kört érint.

Fogyatékosság alapján csupán egy szűkebb csoportnak, a súlyosan fogyatékos embereknek jár egy minimális, hátránykompenzációs támogatás. A megváltozott munkaképességű, rokkant emberek nagy része nem minősül fogyatékosnak, így ha a rokkantság kicserélődne a fogyatékosság fogalmára, nekik már semmilyen ellátást nem garantálna az Alaptörvény.

Bár a módosítást a kormánypártok az indoklás szerint csupán kodifikációs pontosításnak szánják, a két szó kicserélése súlyos jogvesztést eredményezne és végképp kiszolgáltatott helyzetbe hozná mindazokat, akik több évtizednyi munka után, egy súlyos betegség következtében részben vagy egészben elveszítik a munkaképességüket.

A MEOSZ nem gondolja, hogy ez lenne a kormánypártok szándéka, már csak azért sem, mert ellentétes lenne a Nemzeti Hitvallással is, amely kimondja: "Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét". Az elesettek körébe vélhetően a súlyos betegségben szenvedő, önhibájukon kívül munkaképtelenné vált állampolgárok is beletartoznak, akik alanyai kell legyenek a szociális biztonsághoz való alapvető jognak.

Az Alaptörvény módosítására február 8-án nyújtottak be javaslatot a kormánypártok képviselői, ennek részletes vitája a jövő héten várható.

Forrás: stop.hu

Civilek elnöki vétót kérnek a Ptk. gondnoksági szabályai miatt

2013. február 18.

A TASZ több szempontból bírálta a polgári törvénkönyvet, a fogyatékos állampolgárok jogfosztása különösen aggályos

Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos személyeket képviselő szakmai és civil szervezet annak érdekében, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a 2013. február 11-én elfogadott Polgári törvénykönyvet. Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló „teljesen korlátozó gondnokság” jogintézményével.

A jogszabály a szervezetek álláspontja szerint ellentétes hazánk nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot.

Tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat. Az aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az Alaptörvény sérelméhez vezetnek.

A beadványt az alábbi szervezetek és magánszemélyek jegyzik: Autisták Országos Szövetsége, Down Alapítvány, Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, Lélek-Hang Egyesület, Mental Disability Advocacy Center, Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, Összhang Alapítvány a fogyatékossággal élő személyek társadalmi szerepvállalásáért, Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, Társaság a Szabadságjogokért, Andor Csaba, közgazdász-szociálpolitikus, önkéntes gondnok; Bugarszki Zsolt PhD, szociálpolitikus; Csató Zsuzsánna Katalin, fogyatékosságügyi szakértő; Gurbai Sándor, jogász; Jakab Nóra PhD, jogász; Kapronczay Stefánia, jogász; Katona Vanda, szociológus; Könczei György, ELTE BGGYK, egyetemi oktató; Sándor Anikó, gyógypedagógus; Vályi Réka PhD, szociálpolitikus.

Gurbai Sándor, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetője szerint „a teljesen korlátozó gondnokság Alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk”.

Verdes Tamás, a TASZ fogyatékosügyi programvezetője felhívta rá a figyelmet, hogy a TASZ számos okból kifogásolta a törvényt. „A gondnoksági reform ezek között az egyik legfontosabb emberi jogi kérdés ma. A cselekvőképesség korlátozása ugyanis gyakorta a kirekesztés és a fizikai elzárás eszköze: idős, fogyatékos és pszichiátriai beteg emberek tömegei esetében ezt a jogintézményt arra használják, hogy bentlakásos szociális intézménybe kényszerítsék őket akár akaratuk ellenére is.“

A TASZ számos egyéb okból is bírálta a Polgári törvénykönyvet, különösen a családjogi vonatkozások, a közpénzek átláthatóságának szabályozása, a szólásszabadságra tett lehetséges káros hatásai, illetve természetesen a gondnoksági szabályok miatt. Ezzel kapcsolatos blogsorozatunk itt található:

Forrás: tasz.hu

Ptk.: Áder vétóját kérik civil szervezetek

2013. február 18.

Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos embereket képviselő szakmai és civil szervezet azért, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a február 11-én elfogadott új polgári törvénykönyvet, mert szerintük az korlátozza a fogyatékos állampolgárok jogait - tájékoztatta a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) hétfőn az MTI-t.

Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló "teljesen korlátozó gondnokság" jogintézményével - olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.

Mint írták, a jogszabály ezért ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ-egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot.

A közlemény szerint tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat.

Az aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az alaptörvény sérelméhez vezetnek.

A beadványt - a többi között - az Autisták Országos Szövetsége, a Down Alapítvány, a Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, a Lélek-Hang Egyesület, a Mental Disability Advocacy Center (MDAC), a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, valamint a TASZ jegyzi.

A közleményben idézik az egyik aláírót, Gurbai Sándor jogászt, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetőjét, aki szerint "a teljesen korlátozó gondnokság alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk".

Forrás: atv.hu

HUNGARIAN CIVIL SOCIETY TURNS TO THE PRESIDENT ASKING HIM NOT TO SIGN THE NEW CIVIL CODE

2013. február 18.

Today, civil society organisations and experts from the field of disability rights sent a submission (available only in Hungarian) to the President of Hungary asking him not to sign the new Civil Code into law but send it to the Constitutional Court for constitutional review.

On 11 February 2013 the Hungarian Parliament adopted the new Civil Code which contains provisions that allow for “full restriction of legal capacity”, which is equivalent to plenary guardianship. Once a person is placed under this type of guardianship in Hungary, s/he will be automatically deprived of several rights including the right to marriage and family life, to decide where to live, to access to justice, to freedom of association, among others.

Hungary was the first European country to ratify the CRPD. However, currently there are almost 60,000 adults with disabilities in Hungary who are deprived of legal capacity, from which almost 34,000 persons are placed under plenary guardianship.

The new law specifically contradicts the statements made by the CRPD Committee in September 2012 in response to the Hungarian state report. The CRPD Committee was “concerned about the possibility of maintaining a modified regime of substitute decision-making in the drafting of the new Civil Code.” The Committee went further and recommended that the Hungarian Government “use effectively the current review process of its Civil Code and related laws to take immediate steps to derogate guardianship in order to move from substitute decision-making to supported decision-making which respects the person’s autonomy, will and preferences and is in full conformity with article 12 of the Convention, including with respect to the individual's right, in his/her own capacity, to give and withdraw informed consent for medical treatment, to access justice, to vote, to marry, to work, and to choose a place of residence.” (CRPD/C/HUN/CO/1, paras 25-26.)

Signatories to the submission point out that the new Civil Code follows neither the CRPD nor the Fundamental law of Hungary, according to which “Hungary shall ensure harmony between international law and Hungarian law in order to fulfil its obligations under international law“(Article Q para 2). A law that permits the “full restriction of legal capacity” violates not only the “pacta sunt servanda” principle of the Fundamental law of Hungary but other provisions as well including the right to human dignity.

MDAC needs further support to fight social exclusion in Hungary and elsewhere. Your donation is crucial. With your help, MDAC will provide the best impact for people with disabilities, where your money is needed the most and where your investment will work the hardest. The change which you can help create is long-lasting and will ultimately prevent many more people being subject to abuses in the future.

Forrás: mdac.info

Civil szervezetek vétót várnak

2013. február 18.

Több civil szervezet úgy látja: az elfogadott Ptk. korlátozza a fogyatékosok jogait, ezért kérik az államfőt, hogy ne írja alá a jogszabályt.

Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos embereket képviselő szakmai és civil szervezet azért, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a február 11-én elfogadott új polgári törvénykönyvet, mert szerintük az korlátozza a fogyatékos állampolgárok jogait - közölte a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) hétfőn. Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló "teljesen korlátozó gondnokság" jogintézményével - olvasható a TASZ közleményében.

A civilek szerint a jogszabály ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ-egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot. A közlemény leszögezi: tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat.

Az elnökhöz intézett levelet aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az alaptörvény sérelméhez vezetnek.

A beadványt - többek között - az Autisták Országos Szövetsége, a Down Alapítvány, a Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, a Lélek-Hang Egyesület, a Mental Disability Advocacy Center (MDAC), a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, valamint a TASZ jegyzi.

A közleményben idézik az egyik aláírót, Gurbai Sándor jogászt, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetőjét, aki szerint "a teljesen korlátozó gondnokság alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk".

Forrás: magyarhirlap.hu

Felfüggesztett a speciális intézmény vezetőjének

2013. január 25.

Felfüggesztett börtönre ítélték a "dühöngőt" kialakíttató kecskeméti igazgatónőt.

Két év, három év próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte a Kecskeméti Törvényszék pénteken Kimpián Ildikót, aki a vád szerint egy kecskeméti speciális gyermekintézmény igazgatójaként "dühöngőszobát" alakíttatott ki gyerekek számára. Az ítélet jogerős.

A törvényszék ezzel súlyosbította a Kecskeméti Városi Bíróság (ma Kecskeméti Járásbíróság) által tavaly márciusban személyi szabadság megsértéséért kiszabott másfél éves, szintén felfüggesztett börtönbüntetést.

A másodfokú bíróság mellékbüntetésként 500 ezer forint pénzbírságot szabott ki a vádlottra, és öt évre eltiltotta minden olyan foglalkozástól, amelyhez felsőfokú szociális végzettség kell. Szörényi Mariann tanácsvezető bíró a tárgyaláson hangsúlyozta: a törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg a tényállást. Eszerint a Kimpián Ildikó vezette speciális intézményben elhelyezett állami gondozott gyerekek közül összesen huszonkét gyermeket és fiatal felnőttet korlátoztak személyi szabadságában azzal, hogy 2007 novembere és 2010 januárja között esetenként "dühöngőszobába" zárták őket.

A helyiséget - tanúk és vádlottak vallomása szerint - az igazgatónő utasítására alakították ki, ő engedélyezte a használatát. A bezárt gyerekeket kamerával figyelték, a "dühöngőt" több alkalommal büntetési céllal használták.

Az egykori igazgató, akinek munkaviszonya 2011 augusztusában felmondással szűnt meg, korábban a bíróság előtt is elismerte: bezártak gyerekeket az általa - külföldi minta alapján - kialakíttatott szobába, de csak akkor, ha más módon nem lehetett megnyugtatni az ön- és közveszélyes állapotba került gondozottakat.

A bíró megemlítette: volt gyermek, akit öt napig tartottak bezárva, más csak kenyeret és vizet kapott az elzárás alatt. Szörényi Mariann rámutatott: ilyen szobát a törvény alapján nem lehetett volna az intézményben létrehozni, a gyerekek pedig, miként azt az elsőfokú bíróság is megállapította, nem voltak ön- és közveszélyes állapotban.

A bíró ugyanakkor arra is kitért: országszerte hiányos a gyermekpszichiátriai ellátás, a kecskeméti gyerekeket Szegeden tudták csak ellátni. Előfordult, hogy a speciális gyermekintézmény pszichiátere személyesen nem jelent meg az otthonban, hanem telefonon mondta el a kémiai kényszerzubbonyként jellemzett gyógyszeres kezelést – jegyezte meg.

A per első fokon Kimpián Ildikó és 27 társa – az intézmény akkori dolgozói - ellen indult, az akkori városi bíróság tavaly márciusban hét embert felmentett a vádak alól, hét vádlottat pedig jogerősen pénzbüntetésre ítélt, illetve megrovásban részesített.

A törvényszék további három vádlottat jogerősen 5 és 10 hónap közötti, felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, hét embert 60 ezer és 225 ezer forint közötti pénzbüntetéssel sújtott, hárman megrovásban részesültek.

Forrás: MTI

Beteg verte agyon a beteget a szentesi pszichiátrián - itt az ítélet

2013. január 15.

Jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtották az alkohol- és drogfüggő férfit, aki egy éjszaka agyonverte agyvérzéses betegtársát. Az idős, védekezésre képtelen férfit a vádlott legalább ötször arcul ütötte. Arccsontjai eltörtek, vérét belélegezte - ebbe halt bele.

Jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtotta a Szegedi Ítélőtábla kedden azt a férfit, aki 2012. február 5-én olyan súlyosan bántalmazta a szentesi kórház pszichiátriáján egy idős, magatehetetlen betegtársát, hogy a sértett néhány órával később életét vesztette.

A jelenleg 36 esztendős vádlottat 1997 óta alkohol- és drogfüggősége miatt kialakult agresszivitása és más tünetei miatt többször kezelték pszichiátrián. 2012 elején Szentesen egy lakókocsiban húzta meg magát, január 30-án innen vitték be önveszélyes viselkedése miatt a helyi kórház pszichiátriájára.

A férfi egy kórterembe került a későbbi sértettel, egy agyvérzése miatt mozgásképtelen, idős férfival, aki éjszakánként gyakran ordibált, hangoskodott. A vádlott, aki emiatt nem tudott aludni, február 5-én hajnali két óra körül odament betegtársa ágyához és – az orvosszakértői vélemény szerint legalább ötször – ököllel arcon ütötte a védekezésre képtelen sértettet. A férfi egyik vallomásában úgy fogalmazott: "nem bírtam ki, hogy ne üssem meg".

A másodfokú tárgyaláson - ahova kéz és lábbilincsben vezették elő a vádlottat - azonban már azt mondta, nem emlékszik arra, hogy bántotta volna az idős férfit.

A bántalmazás következtében a sértettnek eltörött az arc-, az állkapocs- és orrcsontja, és jelentős mennyiségű vért vesztett. Az ápolók a történtek után rögtön elkezdték a férfi ellátását, a páciens azonban néhány óra múlva elhunyt. Halálát a vérveszteség mellett vérbelehelés, fulladás okozta.

A vádlott az elmeorvos-szakértő véleménye szerint betegsége miatt közepes mértékben korlátozott, hogy felismerje tette társadalomra veszélyességét.

A táblabíróság halált okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a férfit, és jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtotta a vádlottat. Az ítélőtábla döntésével enyhítette a Szegedi Törvényszék által első fokon kiszabott hat és fél éves büntetést. Harangozó Attila tanácsvezető bíró az indoklás során kifejtette, a törvényszék ítélete - tekintettel többek között a vádlott betegségére - eltúlzottan súlyos volt.

Forrás: hvg.hu

Borderline és stigmatizáció - Interjú dr. Ratkóczi Évával

2013. január 10.

Egy eset kapcsán nemrégiben tiltakozó közleményt adott ki az Antistigma Egyesület, mely a hazai médiamegjelenésekben figyeli a mentális és pszichiátriai betegségekrôl közvetített képet. Dr. Ratkóczi Éva személyközpontú és kognitív viselkedésterápiás kiképzô pszichoterapeutát kérdeztük a borderline személyiségzavar megjelenítésének jellemzôirôl.

– Nemrégiben egy szörnyû családirtás kapcsán is fölmerült a stigmatizáció problémája. Egy szakember, feltételezések alapján eléggé riasztó információkat közvetített a borderline személyiségzavarral élôk viselkedésérôl és gyógyulási kilátásairól. Mennyire jellemzô ez a fajta torzító és elnagyolt megközelítés a hazai médiára?

– Sajnos, elég jellemzô. Szinte minden riasztó bûntettnél felvetik a pszichiátriai betegség lehetôségét, sôt valószínûségét. Mi több – miként a fenti ügy esetében is –, akadnak szakértôk is, akik minden szakmai és etikai szabályt felrúgva képesek teljes bizonyossággal állítani, hogy az elkövetô pszichiátriai beteg; akár pontos diagnózist is megállapítanak így látatlanban, sôt jó részletesen el is magyarázzák, pontosan le is vezetik, miként következett a cselekmény egyenesen a betegség tüneteibôl.

– A borderline viszonylag késôn leírt tünetegyüttes. Egyes vélemények szerint például József Attila is ebben szenvedett. Megfogalmazhatók néhány szóban ennek jellegzetességei? Ténylegesen milyen perspektívájuk van az ebben szenvedô személyeknek?

– „Borderline személyiségzavarról”, vagy más néven „érzelmileg labilis személyiségzavarról” beszélünk, ami önmagában nem betegség, hanem egy személyiségfejlôdési zavar. Más kérdés, hogy lelki problémáikból, gyakori és intenzív belsô feszültségeikbôl adódóan könnyebben alakulnak ki náluk klinikai tünetek, például szorongásos zavarok, pánikrosszullétek, evészavarok, kényszeres tünetek, depressziós állapotok, hajlamosabbak alkohol-, drogfüggôségre – de ezek a másodlagos zavarok nem tartoznak hozzá a személyiségzavarhoz. Egy átlagostól eltérô személyiségtípusról van szó, amelyre jellemzôek a szélsôséges, könnyen változó érzelmi állapotok, a fokozott érzékenység a frusztrációkra és sérelmekre, az érzelemszabályozás és feszültségtûrés gyengesége. Önértékelésük alapvetôen negatív, nincs önbizalmuk, gyakran érzik rossznak, értéktelennek magukat, de néha túlkompenzálnak és az ellenkezô végletbe csúsznak, amikor azt hiszik, mindenre képesek. Gyakran küzdenek identitásproblémákkal, bizonytalanok lehetnek céljaikban, érdeklôdésükben. Szélsôségesen élik meg az eseményeket, szélsôségesen ítélik meg a velük kapcsolatba kerülô személyeket is; vagy idealizálják, vagy leminôsítik ôket, vagy teljesen jónak, tökéletesnek és végtelenül segítôkésznek, vagy rossznak, értéktelennek, ellenségesnek élik meg ôket. Egyik legfôbb jellemzôjük a feketefehér látásmód. Nagyon fontosak számukra a kötôdési kapcsolatok, de megtartani azokat nehezen tudják, kapcsolataik éppen az ô szélsôséges érzelmi reakcióik miatt nagyon konfliktusosak és labilisak. Viszont ez a személyiségzavar egy nagyon széles kategória, sokféle változata és súlyossági foka lehetséges. Vannak az érintettek között olyanok, akik átlagos körülmények között, és érzelmileg kevéssé fontos helyzetekben egészen jól alkalmazkodnak, és a problémák csak az érzelmileg fontos intim kapcsolatokban és a váratlan stresszhelyzetekben jelennek meg. Ez az enyhébb változat már közel áll a normálszemélyiséghez, hiszen ilyen helyzetekben mindannyian erôteljesebben és szélsôségesebben reagálunk. Nagyon fontos egyébként is leszögezni, hogy általában nincs éles határ sem a normál- és kóros személyiség, sem a normál- és kóros lelki mûködésmódok, sem a lelkileg egészséges állapot és a betegségek között. Alig van olyan pszichiátriai tünet, amelynek enyhébb változata ne fordulhatna elô bizonyos körülmények között bármelyikünkkel. Szeretik az emberek a pszichiátriai betegeket valami egészen másnak, önmaguktól alapvetôen különbözônek képzelni, pedig ez nincs így. Éppen ez a feltételezett különbözôség ad alapot a betegektôl való félelemre, a leminôsítésükre, kirekesztésükre és stigmatizálásukra. Ezért lenne hihetetlenül fontos, hogy a média segítsen ellensúlyozni és a realitás felé terelni ezt a hamis képet, és ezért hihetetlenül ártalmas és felelôtlen dolog ennek a hamis, elôítéletes képnek a megerôsítése.

– Az Antistigma Egyesület közleményében olvasható, hogy a pszichiátriai betegek nagyobb valószínûséggel válnak bûncselekmények áldozataivá, mint elkövetôkké; közöttük nem több az agresszív bûnözô, mint az a lakossági arányukból következne; az életellenes bûncselekményt elkövetô pszichiátriai betegek tettei mögött sem a betegség az egyetlen magyarázó tényezô. Mennyire közismertek ön szerint ezek a tények a hazai lakosság körében?

– Úgy gondolom, semennyire sem közismertek, mint ahogy a fenti adatok, a normál és kóros lelki mûködés, az egészség és betegség közötti fokozatos átmenet és elhatárolhatatlanság ténye sem. Az, hogy „nem több”, egy finomított és pontatlan fogalmazás volt tôlem, mert valójában kevesebb az agresszív bûnözô a pszichiátriai betegek között, mint a lakossági arányukból következne. Egyedül az antiszociális személyiségzavarban (vagy régi nevén pszichopátiában) szenvedôk között magasabb a bûnözési arány, mert ez a személyiség képtelen az empátiára és nem hatnak rá a büntetô visszajelzések. Õk viszont csak igen kis részét teszik ki a lelki zavarral, illetve mentális betegséggel élôknek. Hatalmas tehát a média felelôssége abban, hogy ezzel kapcsolatban milyen információkat, nézeteket és attitûdöket közvetít. Jobb lenne, hogy a pszichiátriai betegekkel való ijesztgetés helyett a mentálhigiénés kultúra fejlesztésérôl, a megelôzés fontosságáról és a hatékonyabb – nemcsak gyógyszerfelírásra szorítkozó – pszichiátriai ellátó rendszer kiépítésének szükségességérôl beszélnének. Ez a rendszer és ez a szemlélet nem izolálni, kirekeszteni, kórházba zárni akarja, hanem a családban, a lakó- és munkahelyi közösségeiben és egyéb emberi kapcsolatrendszerekben megtartva igyekszik kezelni a mentális betegséggel élô személyeket; nemcsak gyógyszerekkel, hanem komplex pszichoszociális segítségnyújtással; nemcsak a betegséget, hanem az egész embert kezeli; nem izoláltan, hanem környezeti kapcsolatait figyelembe véve, sôt adott esetben bevonva, illetve nekik is segítséget nyújtva. A megelôzés részben az enyhébb lelki problémákkal küzdô, kapcsolati, életvezetési nehézségekkel, krízis- és stresszhelyzetekkel küzdô személyek idejekorán való pszichoterápiás vagy pszichoszocális megsegítését jelentené, részben a lelki egészségfejlesztés elterjesztését és az egészséges személyiségfejlôdés hatékonyabb elôsegítését például az oktató-nevelési rendszerekben, a sport területén és a fiatalokat alkalmazó munkahelyeken. Ezek a változások lennének azok, amelyek tovább csökkentenék a pszichiátriai betegek részérôl, ha ritkán is, de azért persze elôforduló erôszakos cselekményeket is, és javítanák az úgynevezett normállakosság pszichológiai kultúráját, lelki érettségét, felelôsségérzetét, konfliktuskezelô képességét is, ami ugyancsak javítana a bûnözési statisztikákon.

– Gyakran elôfordul, hogy egy-egy riport elôítéleteket gerjeszt, indokolatlan félelmet és gyanakvást kelt a lakosságban, az e zavarral élôk szûkebb környezetében, az érintetteknek pedig azt sugallja, hogy nincs remény a gyógyulásra. Mit tehet a szakma ez ellen? Kap elég nyilvánosságot a másféle szemlélet is?

– Minden bizonnyal többet tehetne a szakma. Szükség lenne egy tudatos együttmûködésre, összefogásra a jó szándékú médiaszakemberek és a változást szorgalmazó szakmai szervezetek, illetve szakemberek között.

– Mi az a Citrom díj? Ki kapta a 2011-es díjat?

– A Citrom díjat, az Antistigma Egyesület ítéli oda demokratikus szavazással a legstigmatizálóbb médiaközlésnek. Úgy tudom, 2011-ben az elsô díj jelöltje olyan durva fenyegetésekkel támadta az egyesületet, hogy elállt a jelölt nevének a közzétételétôl. Az Antistigma Egyesület egy pozitív díjat is alapított, a leginkább stigmatizációcsökkentô médiaközlés szerzôje számára. Ezt a díjat Babarczy Eszter nyerte el.

Forrás: elitmed.hu

"Előre hozott öregségi nyugdíj"

2012. december 13.

Huszonöt évig vezette a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályát, most felmondtak neki. Úgy tűnik, nemkívánatos személy lett a Lehel úton, mert bár orvoshiány van, arra kérték, hogy hét hónapos felmondási ideje alatt is csak a fizetéséért menjen a kórházba.

Magyar Narancs: Meglepődött, hogy elküldték?

Funk Sándor: Az augusztusban kinevezett új igazgatótól, a szintén pszichiáter Németh Attilától már a hivatalba lépése előtt megkérdeztem, hogy ki akar-e rúgni, mire azt mondta, hogy természetesen nem, de azért beszéljünk előtte. Van annyi rutinom, hogy a beszélgetés után egyből új munkahely után néztem. A következő beszélgetésre augusztus 14-én került sor, s az igazgató úr ekkor azt mondta, hogy 65 éves koromig itt maradhatok, vagyis 2013. március 30-ig. Ezzel az információval mentem ki a szobájából, de pár nappal később az egyik tisztviselőnő közölte velem, hogy augusztus elseje óta felmondás alatt vagyok.

MN: Erről nem beszélt Németh Attilával?

FS: Nem került szóba, amikor pedig megint beszéltünk - telefonon hívott, kérdeztem, hogy is van ez -, már azt mondta, ha nem írom alá visszamenőlegesen ezt a felmondási papírt, akkor szó sem lehet róla, hogy visszaalkalmazzon távozásom után. Noha nyilvánvalóan törvénytelen volt az eljárás, a békesség kedvéért azt mondtam, rendben, aláírom. Csakhogy a papíron az állt, hogy a felmondásom oka az "előre hozott öregségi nyugdíjazás", ami szintén abszurd, ugyanis a nyugdíj vagy előre hozott, vagy öregségi. Németh Attila ezután mindenért elnézést kért, az adminisztrátorokat tette felelőssé, és azt mondta, hogy nemsokára megkapom az "igazi" papírt, majd elküldött szabadságra. Talán még soha nem voltam ilyen hosszú ideig szabadságon, de amikor visszamentem, még nem volt kész az új felmondás. Akkor az ügyvédem tárgyalt az igazgatóval, aki erre visszahelyezett az eredeti státuszomba. De rá egy hétre megint kirúgott. Az ügyvédjén meg egy adminisztrátoron keresztül közölte, hogy felmentett a munkavégzés alól is - azonnal.

MN: Ön már az elején sejtette, hogy kirúgják. Miért gondolta ezt?

FS.: Hallottam. Egyébként nem volt biztos - de a telefon után már kilencven százalékra tettem az esélyét.

MN: Mivel magyarázza, hogy az új igazgató mindenáron meg akart szabadulni öntől?

FS: Csak sejtéseim vannak. Valószínűleg nem szeretné, hogy zavarjam a köreit, különben pedig jól lehet velem példát statuálni. Elég régóta itt vagyok, és ha engem ilyen simán ki lehet rúgni, akkor mindenki veszélyben érezheti magát.

MN: Milyen köröket zavarna?

FS: Az új igazgató és még néhány pszichiáter ambíciója, hogy újra kell teremteni a Lipótot valahol Budapesten. Tudomásom szerint a Merényi Gusztáv Kórházat (ami jelenleg az egyesült Szent István és Szent László Kórház része) szemelték ki erre a célra, a Nyírő - lévén önálló, kerületi közkórház - nem került szóba. Ám most, hogy Németh Attila megkapta a Nyírőt, nem is rejti véka alá, hogy az új Lipótmezőt itt szeretné megteremteni. A pályázata nem volt nyilvános, ám két hónappal ezelőtt megismerhettük a koncepciót, ami egyértelműen erre utal. A belgyógyászati osztályokkal egyáltalán nem számol, és meg akarja szüntetni a kórház területén működő - legnagyobb - magánklinikával kötött bérleti viszonyt is. Helyettük speciális pszichiátriai és neurológiai osztályokat, szakambulanciákat szeretne létrehozni, illetve egy nagy, országos intézményt. A koncepcióval nem lenne baj, de kalkulációt már nem mellékelt hozzá. Úgy vélem, jelenleg az átalakítás egyetlen könnyen végrehajtható eleme zajlik, a jelenlegi rendszer ellehetetlenítése, vagyis a rombolás. Csakhogy tudomásom szerint az ezt követő építkezésnek a minimális feltételei sincsenek meg.

MN: Az addiktológiai osztály miért nem fér bele ebbe a koncepcióba?

FS: Belefér, de úgy tűnik, nélkülem. Az új igazgató a Minnesota-programot, vagyis az anonim alkoholista (AA) vonalat tartaná üdvösnek, amivel nincs baj, egy gyönyörűen kidolgozott pszichoterápiás metodika, csak teljesen irreális a magyar viszonyok között. Ahhoz ugyanis egy rendkívül kiterjedt AA-halózatnak kellene lennie, de ilyen nincs.

MN: De van egy sor sikeres kezdeményezés.

FS: Kevés van, és nem ez a jellemző. Az amerikaiakkal ellentétben mi alapvetően bizalmatlanok, szófukarok vagyunk, s úgy gondoljuk, hogy a belső titkok, a pszichés háttérélmények nem tartoznak másra. Tény, hogy Magyarországon is egyre sikeresebb a csoportterápiás szemlélet, de a körülmények miatt a régi metódus a hatékonyabb. Nincs elég orvos, kevés idő jut egy betegre, gyorsabb eljárásokat kell alkalmazni.

MN: Miért?

FS: Amikor az osztályra kerültem, az volt az elvem, és ezt mindvégig megtartottam, hogy aki kezelésre szorul, azt kezelni kell. Tehát semmilyen ürüggyel, semmilyen módon nem küldhetünk el beteget, ha kórházi kezelésre szorul. Nagyon büszke vagyok arra, hogy huszonöt évig ez így működött.

MN: Az ön távozásával másképp fog?

FS: Nem tudom. De az új igazgató jelezte, hogy ezentúl csak motivált drogbeteget lehet felvenni. Csakhogy ilyen beteg nincs. Egy drogos negyedóráig motivált, érkezése teljesen kiszámíthatatlan: nem törődik előjegyzésekkel, várólistákkal. De azonnal fel kell venni, pontosan akkor, amikor jön, és nem öt perccel később. Vagyis nálunk elég speciális szempontok vannak. Ehhez kellett a huszonöt év tapasztalat, mire megtanultuk. Most sem tanítja senki, a tankönyvekben ilyen dolgokról nem esik szó. Mondok egy példát: a nővér talál valamilyen drogot az egyik betegnél. Elvenni nem lehet, mert ez az ő tulajdona. Még akkor sem, ha tilos a birtoklása. Ha elszedjük, a drogosetikett szerint akár meg is ölhet, mivel az anyag nem akármi, vagyontárgynak számít. Ha viszont nála hagyom, használni is fogja, hiszen mit törődik ő azzal, hogy épp azért van itt, hogy ne használja. Persze ki is rúghatom, de ez ellentétes az elveimmel. A megoldás az, hogy összehívom a csoportot, és megkérdezem, kié a drog? Ha jelentkezik a tulajdonos, hogy vissza akarja kapni, akkor visszakapja - a Lehel úton, mint elbocsátott beteg. De ha maradni akar, akkor neki kell a szemünk láttára lehúzni a vécén. Ha viszont nem jelentkezik senki, én semmisítem meg az anyagot mindenki előtt, hiszen nem volt gazdája. Nos, ez az, amit nem tanítanak az egyetemen. Nem akarom magam nélkülözhetetlennek beállítani, de a jelenlegi körülmények között érthetetlen, miért nem engedik, hogy az eddigi munkámat végezzem.

MN: Ön nélkül nem megy?

FS: Az addiktológiai osztályon nincsenek meg a minimális feltételek sem. Hét státusz van az osztályon, előírás szerint az osztályvezető főorvosnak pszichiáter-addiktológusnak kell lennie. A helyettesem neurológus-addiktológus. Rajta kívül még négy orvos van, egyikük üzemorvos-addiktológus, a másik neurológus, illetve két rezidens, akik nem akarnak az osztályon maradni. A rutinmunkát elvégzik, de jelen pillanatban nincs olyan kolléga nemcsak az osztályon, de a kórházon belül sem, aki alkalmas lenne az osztály vezetésére. Úgy tudom, hogy a kinevezett helyettesem tíz évig nem dolgozott kórházi osztályon. Pedig az igazgató úr mondhatta volna azt is, hogy dolgozd le a fél évet, amíg a fizetésed kapod, addig ideküldöm az utódodat, hogy megoszd vele a műhelytitkokat.

MN: Nemrégiben készült el a kormány drogjelentése, amely szerint a jelenlegi drogpolitika a legjobb úton halad.

FS: Ez nem sikertörténet, hanem rémálom. A droghasználat kriminalizálásáról bebizonyosodott, hogy hatástalan. Úgy tudom, a középkorban úgy büntették a dohányzást, hogy a pipa szárát átszúrták a "fogyasztó" pofalemezén. Elérték vele a célt, megszűnt a dohányzás? Ma ugyanez a helyzet a drogokkal - azt gondolom, hogy a fogyasztót nem kellene büntetni, ha pedig az állam ezt valamilyen módon szankcionálni akarja, akkor másként közelítsen a témához. Belátom, hogy korlátozottak a lehetőségek, de a kábítószerek fogyasztása ettől nem csökken. Ebből a büntetőszemléletből nem lehet kiindulni, már csak azért sem, mert közben ott van az alkohol mérhetetlen elfogadottsága, a társadalom képmutatása, hogy az ivászat egészen addig elfogadott, amíg nem okoz látványos botrányt. Közben 600 ezer és egymillió közé teszik az alkohol által veszélyeztetettek számát, s évente mintegy 30 ezer ember hal meg közvetve vagy közvetlenül az alkohol miatt. A nálunk kezeltek 90 százaléka alkoholista, de országos szinten a belgyógyászati és pszichiátriai betegek 30-40 százaléka alkoholos eredetű probléma miatt kerül kórházba.

MN: Miért hallgatnak erről a pszichiáterek?

FS: Teljesen igaza van, hogy erre jobban fel kéne hívni a figyelmet. Viszont amikor azt látom, hogy az alkohol fogyasztását az állam preferálja, úgy érzem, nagyon nagy baj van. Csakhogy hiába beszélünk a témáról, a társadalom egyszerűen nem veszi komolyan, ráadásul a pszichiátertársadalom is különféle érdekek mentén működik.

MN: Nyugdíjba megy?

FS: Eszemben sincs. Kaptam ajánlatokat pszichiátriai osztály vezetésére, sőt egy kórházban nyíló addiktológiai osztályéra is, de amíg tart a felmondási időm, addig papíron a Nyírőben dolgozom. Fél évig, teljes fizetéssel.

Forrás: magyarnarancs.hu

Rokkantnyugdíj: nem vált be az új rendszer

2012. október 17.

A kormány 2012-től alapvetően átalakította a rokkantnyugdíj rendszerét arra hivatkozva, hogy a korábbi mechanizmus nem ösztönözte az érintetteket a munkavállalásra, a nyílt munkaerőpiacra való visszatérésre. A Policy Agenda elemzésében azt vizsgálta, hogy milyen ütemben halad a változás, hoz-e és mekkora megtakarítást a költségvetés számára.

Korábbi elemzéseinkben már bemutattuk, hogy a módosítások valójában nem a korábbi rendszer filozófiájának megváltoztatására irányultak, hanem egy drasztikus jogi státusz változtatásra, amit az érintetteknek egy gyorsított ütemű átvizsgálásával terveztek megalapozni, megmagyarázni.

A rokkantnyugdíj rendszerének első, 2008-as reformja óta azok a megváltozott munkaképességűek, akik segítséggel visszavezethetők voltak a munkaerőpiacra, rehabilitációs járadékot kaptak. E járadék a pénzbeli támogatás mellett már a reintegrációhoz kapcsolódó szolgáltatásokat is tartalmazott. Esetükben az volt a cél, hogy állami segítséggel előbb védett munkahelyhez, majd a felkészülést követően normál, nyílt munkaerőpiaci álláshoz juthassanak.

A 2012 évtől életbe lépő változások, bár megtartották ezt a karakterét a rendszernek, ugyanakkor elvették a jogi garanciákat a támogatás mögül. Azaz, aki korábban rokkantnyugdíjasnak számított, ma már egyfajta segélyt kap, amely alapjogi garanciáit tekintve elvált a rendes nyugdíjtól. Ezáltal könnyebb politikai értelemben megoldani, hogy az összeg ne emelkedjen, illetve az időskori nyugdíj szempontjából sem biztosít jogszerző időt az érintetteknek. Ez a változtatás eddig mintegy 320 ezer fő életére volt hatással.

A változtatás pénzügyi része azokat érintette leginkább, akiket az állam egészségi állapotuk miatt rehabilitálhatónak nyilvánított. Őket is két csoportra osztja, és ez alapján differenciál az ellátásukban. A kisebb egészségi károsodással élők ez évben 27.900-37.200 forint közötti havi ellátást kaphatnak, míg a rosszabb helyzetben lévők számára 37.200-46.500 forint közötti összegben állapítják meg a rehabilitációs ellátást. Ez lényegesen alacsonyabb, mint a korábbi, átlag 70 ezer forintos rehabilitációs járadék volt.

Lelassult a végrehajtás

A kormány másik ígérete az volt, hogy szakértői bizottságok soron kívül megvizsgálják az egészségkárosodásuk miatt támogatásban részesülőket. Azokat kivéve, akiknek még 5 évük van hátra az öregségi nyugdíjukig, illetve az egészségkárosodásuk mértéke olyan fokú, hogy akár már önálló életvitelre sem képesek. Ezt a számításaink szerint kb. 200 ezer fős létszámot abból a szempontból tekintik át, hogy közülük kiket lehet rehabilitációs ellátásban részesíteni.

Az elképzelés, illetve a rendelkezés végrehajtása során azonban vagy a kabinet politikai bátorsága fogyott el, vagy a végrehajtási képessége volt gyenge, mert ezen a területen a vártnál jóval lassabb ütemben halad az érintettek felülvizsgálata. Amíg 2010-ben még 92 ezer felülvizsgálatot végeztek el, addig az idei év első nyolc hónap adatai alapján kb. 50 ezer fő áttekintésére lehet 2012-ben számítani. Ebben az ütemben akár négy évig is eltarthat az összes érintett felülvizsgálata.

Nem lesz megtakarítás idén

A felülvizsgáltak közül az eddigi adatok alapján 11%-uk veszíti el juttatását, 28%-ukat javasolták rehabilitációra, azaz nem rokkantási ellátást kapnak, hanem egy jóval alacsonyabb ellátást. Ha a rendszer ezt a tendenciát tartja, akkor a tavaly év végi létszámból a teljes kör átvizsgálása után kb. 20 ezer főt kizárnak a támogatási rendszerből, míg kb. 55 ezer fő kerülhet valamilyen rehabilitációs ellátási körbe. Ez mindképpen alacsonyabb az eredeti kormányzati tervnél. Mindeközben természetesen - ha csökkenő ütemben is, de - sokan jelentkeznek új igénylőként (2011-ben kb. 58 ezren, 2012-ben várhatóan 35-40 ezren), akik jelentős részét valamilyen ellátásban azért kell részesíteni (idei adatok alapján kb. 24%-ukat elutasítják, 26%-uknak rehabilitációs ellátást adnak, és mintegy 50%-uk rokkantsági ellátásban részesül).

A lassú végrehajtásnak van konkrét költségvetési következménye is. A kormány a 2011 tavaszán benyújtott Széll Kálmán Tervben és az ez alapján készült Konvergencia Programban még 93 milliárd forintos megtakarítást tervezett a rokkantnyugdíj rendszerének átalakításával.

Már a 2012-es költségvetés tervezésekor is látszott, hogy a kabinet sem hiszi el ezt a mértékű forráskivonást, és az akkori számításaink szerint inkább 19 milliárd forinttal terveztek csak alacsonyabb kiadást. Ugyanakkor a költségvetés augusztus végi adatai alapján azt látjuk, hogy várhatóan túllépik az erre a jogcíme megszabott 342 milliárd forintos keretet, akár 10-15 milliárd forinttal is. Költségvetési értelemben tehát 2012-ben minimális a rendszer átalakításának egyenlege a tavalyi évhez képest, miközben a kormány jogos és erős támadásokkal néz szembe a korábbi szisztéma drasztikus átalakítása miatt.

Forrás: atv.hu

Embertelen körülmények egy budapesti betegotthonban, egy fiú meghalt

2012. október 15.

Egy húszéves autista fiú még tavaly életét vesztette egy budapesti intézetben. A szülők a pszichiátriai szerek mellékhatásait okolják. A fiú édesapja, Gregor Károly azt állítja, rendszeres bántalmazták is fiát az intézményben. A budafoki komplexum mellett lakók is megerősítették, hogy többször előfordult: a gondozók megverték a betegeket.

Az elhunyt fiú, Gregor Zoltán szülei már idősek, ezért úgy gondolták, fiuknak jobban gondját tudják viselni egy erre szakosodott intézményben. Egy budafoki intézetben helyezték el Zoltánt. A fiú állapota az után kezdett romlani, hogy erős gyógyszerekkel kezdték kezelni.

„Nagyon súlyos gyógyszer-mellékhatások jelentkeztek, az összes, ami csak létezik a mellékhatás tanulmányban az mind, és nagyon súlyos formában. Gyakori bevizelés, ömlött a nyála, nagyon sokszor volt neki alsó légúti fertőzése” – mondta az ATV-nek Gregor Károly, az elhunyt fiú édesapja.

A problémákat többször jelezték a szülők az intézmény vezetőinek, de azt mondják, változás nem történt. Zoli húsz kilót fogyott és fél évvel azután, hogy bekerült az intézménybe, meghalt.

A szülők azt mondják, rendszeresen bántalmazták is fiukat az intézetben. Az intézet egy volt dolgozója azt mondja: bár a gondozók többsége szakszerűen bánik a betegekkel, de néhányan valóban bántalmazzák őket. Ő is többször látta a veréseket.

„Láttam én olyan gondozót, aki egy vak autista lányt vert azért, mert nem akart visszamenni a szobájába papuccsal, ő – legalábbis májusban, amikor mi elmentünk – még itt dolgozott, tehát annak semmilyen retorziója nem volt” – közölte az ATV-vel Timák Sándorné, az intézet volt dolgozója.

Mindezt az intézet melletti társasház lakói is alátámasztják. Ők feljelentést is tettek az azt működtető Emberi Erőforrás Minisztériumánál.

„A gondozónő nyugodtan kiül, kávézik reggel hat órakor, cigarettával a kezében és mellette a beteg őrjöng, segítséget kér, és semmit sem tesz a gondozó, vagy ami itt augusztus 4-én történt, hogy hat óra tíz perckor arra ébredünk, hogy dobálja a beteg a vasszéket, gondozó meg sehol a környékén” – mondta az egyik lakó, Marton Zsuzsanna az ATV-nek.

A minisztérium augusztus óta nem reagált a lakók panaszára.

Forrás: atv.hu

Újabb intézményeket államosítanak Orbánék

2012. október 10.

A gyermekotthonok államosítására készül a kormány - adta hírül a Népszabadság. A megyeiek után a települési önkormányzatok által fenntartott fogyatékos, pszichiátriai és szenvedélybetegeket fogadó otthonokat is állami kezelésbe vennék.

3331 gyereket és 4684 pszcihiátriai vagy szenvedélybeteget érintene az államosítás újabb fordulója - adta hírül a Népszabadság kedden. A szociális intézmények közül a megyei otthonok után a települési önkormányzatok általa fenntartott intézmények is sorra kerülnek. A januári államosítás 119 gyermekotthont, illetve 60 fogyatékosokkal és pszcihiátriai betegekkel foglalkozó otthont érintene.

Az önkormányzatoknak az otthonokkal együtt a jelentős ingatlanvagyonról is le kell mondaniuk. Az ingatlanok értékesítéséből az államnak jelentős bevétele származna - írja a lap.

Ami a megyei kezelésű szociális intézményeket illeti, ezeket januárban adták az állam kezelésébe, és egy részük őszre fizetésképtelenné vált. Az államosítás után ugyanis elfelejtettek pótolni 20 milliárd forint önkormányzati forrást, és ezzel lyukat ütöttek az intézmények költségvetésén - mondta Havas Szófia, a fővárosi közgyűlés szocialista képviselője. A fővárosi otthonok, szemben a megyei intézményekkel, jól működnek, tartozásuk nincs - tette hozzá.

Forrás: hvg.hu

Örökre elzárnák az őrült gyilkosokat

2012. október 4.

Akár életük végéig pszichiátrián ragadhatnak a betegek az új Btk. szerint. Nem vált be a jelenlegi szabályozás, ezért újra jön a határozatlan idejű kényszergyógykezelés.

2013 júliusától akár életük végéig a pszichiátriai osztályokon tarthatják a bíróság által beszámíthatatlannak nyilvánított, és emiatt kényszergyógykezelésre ítélt bűnelkövetőket. Információink szerint az új Btk. értelmében – a 2010 májusa óta működő szabályozással ellentétben – ismételten határozatlan idejű lesz a kényszergyógykezelés. Azaz, ha valakiről hosszú évek múltán sem jelenthető ki egyértelműen, hogy gyógyult, nem hagyhatja el az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet (IMEI).

Merthogy eddig megtehette

A mostani jogszabály úgy rendelkezik, hogy az orvos szakértők által beszámíthatatlannak nyilvánított - és emiatt a büntetés-végrehajtási intézet helyett IMEI-be utalt - beteg maximum az általa elkövetett bűncselekmény felső büntetési tételének megfelelő időtartamig kényszeríthető gyógykezelésre.

„Azt a személyt például, aki kóros elmeállapotban a rablás alapesetét követi el, és kényszergyógykezelést rendelnek el vele szemben, 8 év után ki kell engedni az IMEI-ből. Mivel ez a fajta bűncselekmény 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Vagyis eddig pontosan lehetett tudni, hogy legrosszabb esetben is, mikor lesz vége a kényszergyógykezelésnek. Jövő július elsejétől azonban ezt már nem lehet megmondani, bármeddig eltarthat, amíg szükségessége fennáll" – mondta megkeresésünkre Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet megbízott osztályvezetője.

Jelenleg abban az esetben is joga van elhagyni a betegnek - a kiszabott időtartam után - az intézetet, ha egyébként az állapotában bekövetkező javulás nem indokolná szabadon engedését. Igaz, bár az IMEI-ből kikerül, kezelése nem szűnik meg teljesen, egy másik intézményben, polgári pszichiátriai osztályon folytatják a korábban már megkezdett terápiát.

A kriminológus szerint feltehetően „nem igazán vált be a mai gyakorlat”, emiatt dönthettek úgy a törvényhozók, hogy „célszerű visszahozni a régi, határozatlan idejű kényszergyógykezelést”.

Beszámítható vagy sem?

Beszámíthatatlan az a személy, aki nem látja be cselekményének következményeit, vagy belátja ugyan, de nem képes máshogy cselekedni. Tudja, hogy helytelen, amit tesz, ennek ellenére – egy belső hajtóerő, nyomás hatására – képtelen megváltoztatni döntését – magyarázta megkeresésünkre korábban Végh József kriminálpszichológus.

„Akinek elborult az elméje, annak nincs belátása arra, hogy beteg. Ha egy többszörös gyilkos rendjén találja tettét, azt bizonyítja, hogy zavarodott az elméje és nincs betegségbelátása" – tette hozzá.

A bíróság évente két alkalommal vizsgálja felül a kényszergyógykezelés szükségességét, és a mostani gyakorlat szerint átlagban körülbelül 5-6 évet töltenek az IMEI-ben a betegek. Utána többségüket tünetmentesnek nyilvánítják. A maximálisan kiszabható időtartam egyébként húsz év.

Szíriusz volt a célállomás

A Blikk szerdai számában írt arról, hogy rövidesen szabadlábra helyezhetik azt a férfit, aki négy évvel ezelőtt egy budai villában mészárolta le családját. A családirtónak tévképzetei voltak, ezért kényszergyógykezelésre ítélték. Abban a hitben élt, hogy a Földről menekülni kell, mert pusztulásra van ítélve. Naplójának tanúsága szerint azt hitte, az a küldetése, hogy űrhajót építsen, és kimenekítse családját a Szíriusz nevű bolygóra. Egy októberi hajnalon aztán felébredt, magához vett egy konyhakést, bement alvó gyermeke szobájába, és 18 késszúrással megölte a 3 éves kislányt. A zajra felébredt a felesége is, aki a történteket meglátva férjére támadt. Ekkor a férfi őt is agyonszúrkálta.

Dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke elképzelhetőnek tartja, hogy a férfi számára elegendő volt az IMEI-ben töltött négy év a teljes gyógyuláshoz, és ma már nem jelentene veszélyt a környezetére. „Mivel csupán egy-egy tünet lett kiemelve, és nem ismerem részleteiben a történetet, nehéz megmondani, hogy pontosan mi okozhatta nála a tévképzeteket. Kialakulhatott drogindukált állapotban, de akár skizofrénia is produkálhatta a tünetegyütteseket. Lehet, hogy krónikus betegségről van szó, ami megfelelően karbantartva, gyógyszeres kezeléssel nem hordoz magában kockázatot” – tette hozzá a pszichiáter.

Molnár Károly hangsúlyozta: nem kell tartani a pszichiátriai betegektől, körükben - a lakosság átlagához viszonyítva - sokkal kisebb arányban fordulnak elő kriminális cselekmények. „Nem kell félni tőlük. Nemcsak a legtöbb páciensünknél, egy átlagembernél sem jósolható meg sokszor, hogy holnap, holnapután mit fog tenni egy adott indulati állapotban” – magyarázta a szakember.

Nem bűnözők, hanem betegek

A statisztika is amellett szól, hogy alaptalan a félelem a pszichiátriai betegekkel szemben, és, hogy az IMEI módszere és betegközpontú kezelése eredményes: a visszaesők aránya mindössze 3-5 százalék – szemben a büntetés-végrehajtási intézetek 40-50 százalékos mutatójával.

Gyilkosok, akik máshogy, másképpen vezekelnek

Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet 1896 óta működik a Budapesti Fegyház és Börtön területén, a Kozma utcában. Jelenleg ez az ország egyetlen olyan intézménye, ahol a bíróság által elrendelt kényszergyógykezelést, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelést végrehajtják. Továbbá itt látják el azokat a büntetés-végrehajtási intézetekből beutalt elítélteket és letartóztatottakat, akiknek pszichiátriai vagy neurológiai problémájuk van. Őket a kényszergyógykezeltektől elkülönítve, másik épületben helyezik el. Utóbbiak a hivatalosan 311 főt befogadni képes IMEI betegeinek mindössze 20 százalékát teszik ki.

„Az egészségügyi szemléletet tartjuk elsődlegesnek, a nővérek, az ápolók és valamennyi munkatársunk az itt tartózkodókat betegeknek tekintik. Ők nem elítéltek, hanem kényszergyógykezeltek. Ennek megfelelően csupán pár szabálynak kell eleget tenniük: viselniük kell a formaruhát és kötelesek elfogadni, illetve betartani az intézet házirendjét. Hetente fogadhatnak látogatókat, és a kivizsgálások, gyógyszeres, valamint terápiás kezelések mellett tízféle program közül választhatnak" – mesélte korábban lapunknak dr. Laczkó János bv. ezredes, az IMEI főigazgató-helyettese. Hangsúlyozta: „Egy elmebeteg soha nem gyógyul meg, de tünetmentes állapotba hozható.”

Megfelelő háttér, a gyógyszerek rendszerese szedése, kontroll, utógondozás és felügyelet – ezek szükségesek ahhoz, hogy az IMEI-t elhagyó beteg ne essen vissza és ne romoljon az állapota. A későbbi bűnismétlést azonban még ez sem garantálja.

Példátlan vérengzések

Ahogy arról a nyáron beszámoltunk, szintén az IMEI-be került a kulcsi mészáros. H. Csanád Jutas saját házukban négy rokonát megölte, édesanyját és nővérét életveszélyesen megsebezte. A férfi minden kihallgatásán azt vallotta, hogy gyűlöli a családtagjait, és nem érez sajnálatot azért, amit tett, lelkiismeret-furdalás sem gyötri. Vallomásait mindig úgy adta elő, mintha mi sem történt volna. A fiatalember a nyomozás elején még azt is kikérte magának, hogy elmeorvosok vizsgálják, mondván, ő nem bolond, hanem gyilkos.

Annak idején szintén nagy vihart kavart a salgótarjáni mészáros ügye. A férfi kilenc nappal a mészárlás előtt hagyta el ugyanis az elmegyógyintézetet. Akkor egy általunk megkérdezett pszichiáter azt mondta, az elbocsátás lehetett teljesen indokolt és jogszerű. A baj akkor történik, és az ilyen esetek akkor kivédhetetlenek, ha a beteg később nem szedi a gyógyszereit.

Forrás: fn.hir24.hu

Lélegeztetőre tett betegjogok

2012. augusztus 30.

Fogyatékkal élő gyermekek, vagy épp fertőző betegségektől szenvedő felnőttek nem kapják meg szükséges ellátásukat a magyar egészségügyben. Kiszolgáltatottság, bizonytalanság, az emberi méltósághoz és az egészséghez való jog sérelme szabadon kísérheti az egészségügyi ellátásunkat, hiszen ma Magyarországon szinte egyáltalán nem működik a betegjogvédelem, s ezen a kormány által kitalált, szombattól "éles" új rendszer sem változtat majd.

Betegek ezrei nem, vagy nem a megfelelő módon kapják meg a szükséges ellátásukat az egészségügyben. A kiszolgáltatottságot pedig csak növeli, ha valamilyen tartós egészségkárosodással, fertőző betegséggel, vagy épp fogyatékkal élnek az érintettek. Ráadásul a rászorulók csak ritkán, akkor is hónapokon, sőt, akár éveken át tartó küzdelem árán juthatnak jogorvoslathoz - már amennyiben úgy ítélik meg, egyáltalán érdemes panaszt tenniük.

Nem tett például panaszt, s nem is tervezi ezt az a férfi, aki az állami egészségügyben szintén hónapok, konkrétabban április óta nem kapta meg a számára szükséges fogászati ellátást. Mint lapunknak elmondta: az általunk feltárt eset - melyben egy fogyatékkal élő kislányt köteleztek féléves várakozásra - indította arra, hogy ismertesse a történetét. Ő korábban bypass szívműtéten, pacemaker-belültetésen esett át, és diabétesszel is kezelik. Emellett ráadásul hepatitis C fertőzött, melyet a nyitott szívműtétekor kapott, még 1988-ban. Tavasz óta betegségeit és állapotát akut fogfájás súlyosbítja, ám a kezelésére szakosodott állami egészségügyi intézményben máig nem kapott megfelelő ellátást.

A férfi fogászati kezelését egy körzeti fogorvos végezte és végzi több éve, aki - ismertetése szerint - minden esetben korrekten és körültekintően járt el, olyan időpontot adott a kezelések elvégzésére, hogy megoldható legyen a megfelelő fertőtlenítés a fertőzés ellen. Csakhogy az idén tavasszal az érintettnek olyan összetett problémája alakult ki, amit csak egy jobb felszereltségű rendelőben lehetne kezelni. Így miután a megfelelő gyógyszerrel ellátta az orvos, beutalót adott a férfinak a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájára. Ott május elején időpontot kért, a hónap közepére kapott is, ám miután megnézték a fogait, közölték: a sok betegségére való tekintettel útmutatást kell kérniük a kezelésről, röntgenre pedig egy héttel későbbre, május 22-re kapott újabb időpontot.

Ezután a kezelését több héten át "nem tudták" elvégezni, mert "a doktornő nem tudott beszélni a professzorral". Az időpont sokszori módosítása után június 20-án, mikor a beteg már két hónapja szenvedett akut fogfájástól, megkapta az első kezelést, pontosabban csak egy fogkő eltávolítást, majd az orvos közölte: ennek elvégzése azért húzódott addig, mert "az intézménynek egyetlen olyan szobája van, ahol fertőző betegeket tudnak kezelni", a többi fogászati problémával pedig egy másik orvos foglalkozik az intézmény másik emeletén. Az érintett még aznap, tehát június közepén felkereste a kijelölt orvost, akitől - miután újabb kérdőívet töltettek ki vele betegségeiről - kezelést ismét nem kapott, sőt időpontot sem. Augusztus végéig a kínzó fogfájása miatt már megpróbált több fogorvost felkeresni, de amikor tájékoztatta őket a hepatitisz C fertőzöttségéről, mindenhol elutasították. A férfi a múlt héten ment vissza kontrollra ahhoz az orvoshoz, aki nyár elején ellátta. Végül ez a doktornő "közbenjárt" érdekében, így szeptember 5-ére kapott időpontot, hogy az április óta fájó fogát ellássák, méghozzá a fertőző betegek részére fenntartott kezelőben.

Az ügy pikantériája, hogy míg a fogyatékkal élő kiskorú gyermek édesanyja minden létező fórumon jogorvoslatot keres, s nem fél akár nemzetközi fórumokra terelni az ügyet, az érintett férfi nem látja értelmét a hatósági vizsgálatok kezdeményezésének. Az utóbbi hónapok szenvedése után pusztán annyi a célja, hogy megkapja a neki járó ellátást, s - mint fogalmazott - a történetét megismerve "másoknak könnyebb legyen." Márpedig sokan vannak a "mások", hiszen miközben egyes felmérések szerint évente tízezrek jogai sérülnek a magyar egészségügyben, az ellátást igénybe vevők jogérvényesítésére az utóbbi két évben szinte esély sem maradt. Vélhetően ennek tudható be, hogy a betegjogi képviselőket 2011-ben már "csak" 8880 esetben keresték meg az ügyfelek, a panaszok kivizsgálására pedig mindössze 1129 írásos meghatalmazás született, miközben a panaszok száma 2010-ben még összesen 14 ezer 617 volt, 2009-ben pedig 11 ezer 297.

Ennek oka abban keresendő, hogy 2010 szeptemberében a Fidesz-kormány első intézkedései között megszüntette az Egészségbiztosítási Felügyeletet, amely független hatóságként bírálta el a hozzá beérkező panaszokat. Fél évvel később a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány (BEGYKA) következett, tavaly nyáron pedig a Nemzeti Egészségügyi Tanács. Utóbbi tavaly nyáron ült össze utoljára, s azóta sem alakult meg az utódtestületének ígért Nemzeti Betegfórum. Az is kérdéses, hogy amennyiben létrejön, miféle jogkörei lesznek, mert noha a kabinet szeptember elsejétől egy teljesen új betegjogi rendszert ígért, erre egyelőre még csak esély sem látszik.

Szombaton ugyanis - a minisztérium épületében - megkezdi működését az úgynevezett Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ. Csakhogy - civil jogvédők szerint - a kormány által elfogadott formában ez a szervezet nem lesz alkalmas arra, hogy a betegjogok érvényesítésének a jelenleginél hatékonyabb módját teremtse meg. Vélhetően nem is ez a cél, hiszen a központ mindössze 125 munkatárssal, s rendkívül alacsony költségvetésből fog működni, a jogosítványait rendező kormányrendeletből pedig hiányoznak a panasztételre, betegképviseletre és ügyintézésre vonatkozó passzusok. Ráadásul a betegjogi képviselők ezentúl kevesebb helyen lesznek elérhetők a panaszosok számára, hiszen míg eddig minden fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézetben heti egyszer fogadóórát kellett tartaniuk, a jövőben már csak a 100 ágyasnál nagyobb kórházakban lesz ilyen.

De még aki el is éri majd a képviselőjét, könnyen újabb akadályokba ütközhet, hiszen szeptembertől a panaszok kezelésekor "elsődlegesen" a beteg és a szolgáltató közötti "megegyezés létrehozására" kell törekedniük ezeknek a jogvédőknek, nem pedig a panaszos jogsérelmének orvoslására.

Nincs tisztességes eljárás

Az EBF megszüntetése után a kabinet azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy a tisztiorvosi szolgálat veszi kezelésbe, s még a korábbiaknál is hatékonyabb formában látja majd el a betegpanaszok kivizsgálását. Csakhogy az ÁNTSZ illetékes szervei a hatósági eljárás lefolytatása helyett közérdekű bejelentéssé minősítették át a betegpanaszokat, így érdemi jogorvoslatot nem biztosítanak a betegek számára, sőt, jelentősen nőtt a panaszok elutasításának száma is.

Lapunknak korábban, a fogfájásával azóta el nem látott kislány ügyében az Országos Tisztifőorvosi Hivatal azt a tájékoztatást adta, hogy a hozzá érkezett, egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok/lakossági bejelentések esetén - amennyiben azt a hatáskörébe illőnek ítéli - vizsgálatot indít, melynek eredményeképp, amennyiben "a szolgáltató részéről mulasztás vélelmezhető, közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálja tovább az ügyet, bűncselekmény gyanúja esetén feljelentést tesz a hatáskörrel rendelkező szervnél, illetve saját hatáskörében megteszi a szükséges intézkedéseket.

Amennyiben a beteg nem tudja elfogadni a hatósági kivizsgálás eredményét, bírósághoz fordulhat" - írták. Miután azonban épp a tisztiorvosi hatóság adja ki a kórházak működéséhez szükséges engedélyeket, kevéssé valószínű, hogy a hozzá érkezett ügyek feljelentéssel, vagy más intézkedéssel zárulnának. Épp e csekélyke, s megkérdőjelezhető eljárásmód miatt Szabó Máté ombudsman már kimondta: sérül a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga.

Forrás: nepszava.hu

Elhúzódó per Kiskunhalason

2012. augusztus 11.

Őszre várható ítélet a brutális, fajtalankodó, zsaroló betegápolók ügyében

Két és fél éve közfelháborodást váltott ki a hír: két betegápoló feljelentése nyomán azok kollégái ellen nyomoz a kiskunhalasi rendőrség, mert a gyanú szerint kíméletlenül verték, fajtalankodásra kényszerítették és zsarolták a pszichiátria zárt osztályának lakóit. Az ügyészség három férfi ellen emelt vádat, bírósági perük tavaly januárban kezdődött, a tárgyalás a nyílvánosság teljes kizárásával folyik. Októberben születhet meg az elsőfokú ítélet.

Legutóbb június végén tartottak tárgyalást Kiskunhalason, a tervezet szerint ez lett volna az utolsó, és szeptemberben következhettek volna a perbeszédek és az ítélethirdetés. Sárközy Szabolcs, a Kecskeméti Törvényszék szóvivője tájékoztatása szerint azonban az ügyben még folyik a bizonyítási eljárás, további szakértőket vontak be.

Ezért újabb tárgyalási napokat kellett beiktatni, a következő október 2-án lesz. A tárgyalások továbbra is zártak (még az első tárgyalási napon rendelte el a bíróság a zárt tárgyalást a védelem kérésére), az ítélethirdetés viszont már nyilvános lesz. Információink szerint a védelem akar további tanúkat meghallgatni, majd – kérésükre – a korábbi szakvélemények után új szakértőket rendelt ki a bíróság. Korábban úgy értesültünk, hogy a szakértői vélemények azt igazolták: a sértett lakók igazat mondanak.

Egy neve elhallgatását kérő, az ügyet jól ismerő informátorunk úgy véli, a védelem időhúzó taktikát követ, és azt igyekszik bebizonyítani, hogy a kihallgatott betegek, az ügyet kirobbantó két áplónő s a szakértők sem mindanak igazat, a vádlottak ugyanakkor példás ápolók, jó családapák, mindezek igazolására több tanút felsorakoztattak. Úgy tudjuk, az egyik vádlott, P. Tibor elmeállapotával kapcsolatban kételyek merültek fel, ezért elmeorvos szakértő vizsgálta meg, s beszámíthatónak tartotta. Érdekes, hogy a vádlottak ma is a pszichiátrián dolgozhatnak.

Ismert, hogy 2010 januárjában két ápolónő tett feljelentést a városi ügyészségen. A feljelentésükben közöltek első hallásra elképesztőnek tűntek: a két egészségügyi dolgozó ugyanis azt állította, hogy a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában az ápolók renszeresen verik a betegeket, fajtalankodnak velük. A feljelentés nyomán kezdett vizsgálódni a nyomozó hatóság.

A feljelentő ápolónők rettenetes dolgokról számoltak be a hatóságoknak. Elmondták, hogy kollégáik a lakókat megalázták, „gyökér”, „kis köcsög”, „nagy köcsög”, „tuskó” gúnyneveken szólították őket. Ám nem csak verbálisan bántalmazták a rájuk bízott betegeket: előfordult, hogy egyikük az ápolt palackjába vizelt, a bántalmazást pedig többen is terápiának nevezték. Alkalmazták is rendszeresen és vallották: „ezekkel így kell bánni, ezek nem emberek.” Általában olyan betegeken „tréningeztek” az ápolók, akik nem beszélnek, vagy beszélnek, de nem jutnak a zárt osztály csapóajtaján kívülre, illetőleg olyanokon, akik szinte folyamatosan ágyhoz vannak rögzítve. Egyszer a kollégák büszkén mesélték az egyik feljelentő ápolónőnek, annyira megvertek egy beteget, hogy reggelig imádkoztak, meg ne haljon.

Más szórakozást is találtak maguknak: előfodult, hogy két lakót kényszerítettek orális „műsorra”, egyiküket teával bírták rá az erotikus együttlétre. Az aktus közben az ápolók vihogtak, buzdították a szellemileg sérült embereket. Egy másik esetben nikotinfüggő betegeknek ígértek cigarettát azért, ha összefekszenek. Néhányszor egy szintén cigarettafüggő vak nőt vettek rá dohányáruért cserébe, hogy kielégítsen néhány pelenkás férfit.

A két ápolónőt a pszichiátria folyamatosan rágalmazással vádolta, kitértek rá: miután közölték az egyik feljelentővel, hogy nem kívánják meghosszabbítani a szerződését, mert munkavégése nem volt megfelelő, a hölgy bosszút esküdött. Társa fegyelmit kapott, vélelmezék, őt ez motiválhatta. Később Molotov-koktélt dobtak egyikük gépkocsijára; az intézmény eközben elzárkózott a média tájékoztatásától.

A városi ügyészség végül három ápoló ellen emelt vádat: az egyikük gondozása alatt álló személy sérelmére követett el homoszexuális erőszakot, a másik a testi sértések minősített esetét valósította meg különös kegyetlenséggel, akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére. A harmadik férfit zsarolással vádolták meg, a nyomozás eddigi adatai szerint a férfi süteményt, kávét követelt a szellmileg sérült ápoltaktól, kilátásba helyezbe, hogy amennyiben nem kapja meg, amit kér, elzárással, testi fenyítéssel bünteti a begeket. Az első fokon eljáró kiskunhalasi bíróság októberben folyatja a 2011 januárjában megkezdett tárgyalást, s várhatóan ősszel ítélet születik.

Forrás: Magyar Nemzet - Velkei Tamás

Rokkantan, elhagyatva - "Súlyos betegségeim fele alapján állapítják meg az egészségkárosodás mértékét"

2012. július 31.

Számos levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben csökkent munkaképességű emberek mesélik el tanulságos - és gyakran igazságtalan - történetüket. Úgy döntöttünk, hogy közzétesszük ezeket. Ha a levélíró vállalja nevét, akkor úgy, ha névtelen kíván maradni, akkor úgy, hogy mindenki lássa, mi történik a rokkantnyugdíjasokkal.

"Esetem leírását példaként szeretném bemutatni, mert a visszaminősítések már régebben kezdődtek, és folyamatosan szigorodtak. Nagyon sok ember kiesett már korábban is a rendszerből, de a mostani felülvizsgálatok visszaminősítései egyre gyakoribbak.

44 évesen, lényegében orvosi műhiba miatt lettem rokkant, mert nagyon túladagolták nálam a szteroidot. Mellékhatásként a túladagolt szteroid nagyon sok problémát okozhat. Okozott is. Több trombózist kaptam rövid idő alatt, meg rengeteg más problémát még, amit nem részletezek. Az ok-okozati összefüggések kivizsgálásakor kiderült, hogy nagyon súlyos (addig rejtett) trombofiliás genetikai hajlamom is van, amit a túladagolt szteroid mellékhatás hozott a felszínre.

2000-2007-ig annyira béna volt a jobb karom, hogy se mosakodni, se öltözni, semmit se tudtam önállóan csinálni. Szó szerint mások ápolására szoruló személy voltam, három nyaki porckorong rendellenesség miatt. Állapotrosszabbodást adtam be 2000. április hóban, amikor egyik kórházból a másikba feküdtem hónapokig. Az állapotrosszabbodásomat nem ismerték el. Egészen 2007-ig naponta, kétnaponta kellett járnom a Rehabilitációs Klinikára fizikoterápiára, gyógytornára, kezelésekre. 2008-ban érgyulladásos szövődménnyel, nagyon nagy rög lett a lábamban, ami nem múlt el azóta sem, az élethosszig szükséges véralvadásgátló terápia ellenére sem.

2011. májusában 72 százalékos végleges állapotú lettem, amit 2011. július 4-én újabb felülvizsgálat alkalmával másodfokon, már 64 százalék egészségkárosodási mértékre csökkentettek úgy, hogy csaknem 60 évesen még 2013. júliusi soros időpont-megjelöléssel is kíváncsiak rám. Hogyan lehetséges az, hogy mindössze 1-2 hónap alatt ilyen jelentős javulás következett be az állapotomban mindenféle beavatkozás nélkül? Ugyanakkor a valóságban, azért mentem másodfokra, mert egyre rosszabbá vált az állapotom. Objektív lehet-e az olyan vizsgálat, amelynél a konkrétan meglévő - tíz féle - súlyos betegségeim fele alapján állapítják meg az egészségkárosodás mértékét?"

Forrás: stop.hu

Rokkantsági rendszer: Alkotmánybírósághoz fordult az ombudsman

2012. július 31.

Az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a megváltozott munkaképességű emberek ellátásáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatát Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa - közölte az ombudsman hivatala kedden az MTI-vel.

Szabó Máté azért kérte a felülvizsgálatot, mert szerinte a rokkantsági ellátórendszer 2012-es átalakítása során nem biztosították a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom védelmét, továbbá az alacsony összegű ellátás melletti munkavállalás lehetőségének korlátozása folytán sérül az esélyegyenlőség elve.

Az ombudsmani hivatal közölte: az év első felében csaknem negyven panaszos fordult olyan beadvánnyal a biztoshoz, amelyben a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló, idén január 1-jétől hatályos törvény utólagos vizsgálatának kezdeményezését kérték az Alkotmánybíróságnál.

A panaszosok elsősorban a garanciális szabályok gyors, megfelelő felkészülést nem engedő megváltoztatását, az ismételt felülvizsgálatra kötelezést, a korábban megállapított rokkantnyugdíjak helyébe lépő támogatások összegének jelentős csökkentését, továbbá az ellátás mellett végezhető keresőtevékenység kizárását kifogásolták.

Az ombudsman rámutatott, hogy "a rokkantsági ellátás alapvető szabályait megváltoztató törvényi rendelkezéseknek a jogbiztonság elvének megfelelően eleget kell tenniük a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom követelményének".

A biztos szerint a megváltozott munkaképességű emberek egzisztenciális döntéseit befolyásolja az a feltételezés, hogy az ellátásra való jogosultság megállapításakor hatályban lévő szabályok szerint számíthatnak az ellátásra.

Az ombudsman az indítványában hangsúlyozta, hogy a rehabilitációs pénzbeli ellátás és a rokkantsági ellátás funkcióját tekintve nem a megélhetést biztosító állami "segély", hanem a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésének egyik alapvető eszköze is - áll a közleményben.

A biztos szerint az esélyegyenlőség elvével ellentétesek azok a törvényi rendelkezések, amelyek nem teszik lehetővé az alacsony összegű ellátás folyósítását abban az időszakban, amikor az ellátásban részesülő rokkant ember keresőtevékenységet végez.

Szabó Máté az alkotmánybírósági indítvány benyújtása mellett a hatósági eljárást, illetve döntéseket kifogásoló tucatnyi panasz alapján átfogó vizsgálatot indított.

Az ombudsman álláspontja szerint ugyanis a konkrét esetekben az emberi méltósághoz, a tisztességes eljáráshoz, illetve a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásság gyanúja merülhet fel.

Különösen a nyilatkozattétel lebonyolításával, az ellátási jogosultság és hozzá kapcsolódó kedvezmények szűkítésével, továbbá a már véglegesen munkaképtelennek minősített emberek státusának felülvizsgálatával összefüggésben - olvasható a közleményben.

Forrás: stop.hu

Börtönnel ér fel a fóti gyermekotthon

2012. július 10.

Szabó Máté ombudsman szerint a fóti speciális gyermekotthon egy büntetés-végrehajtási intézményre emlékeztet. Az alapvető jogok biztosa az emberi erőforrások miniszterétől, a szociális és gyámhivatal vezetőjétől és az intézmény igazgatójától a jogi visszásságok rendezését kérte.

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által kedden az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint Szabó Máté a helyszíni vizsgálat tapasztalatai, valamint a szakmai dokumentumokban rögzítettek alapján megállapította, hogy a súlyos pszichés problémákkal küzdő gyermekeket gondozó az intézményben a gyermekvédelmi törvényben meghatározott veszélyeztető magatartás hiányában is alkalmaznak személyi szabadságot korlátozó intézkedéseket.

A fóti intézményt - melynek fenntartója az Emberi Erőforrások Minisztériuma - 2010 végén adták át. Azóta sem a fenntartó, sem a szociális és gyámhivatal nem folytatott ellenőrzést ott.

Az egyébként Szabó Máté szerint felújításra is szoruló épület ablakain rács van, az egyes épületszakaszokat, termeket zárva tartják. Az udvari sportpályát és a sportpályára néző épület első emeletének magasságában a falakat szögesdróttal vették körül - a szakmai program szerint azért, hogy így akadályozzák meg a gondozottak esetleges engedély nélküli eltávozását. Ezen felül a javítóintézeti, büntetés-végrehajtási jelleget erősíti az is, hogy a fóti gyermekotthonban gyermekfelügyelői beosztásban vagyonőr és rendőr is dolgozik - fejtette ki a hivatal.

A fóti gyermekotthonban élő gyermekek az Aszódi Javítóintézet iskolájának magántanulói. A biztos álláspontja szerint a javítóintézettel fennálló magántanulói jogviszony is azt sugallja, "mintha a gondozottak büntetésüket töltenék". Ráadásul a szakmai program azt is rögzíti, hogy a fegyelmi büntetés alatt álló gondozott nem fogadhat látogatót - tették hozzá.

A biztos álláspontja szerint az alapjogok korlátozása a gyermekek esetében - a védelmük érdekében - indokolt lehet. Az ombudsman viszont vizsgálata során azt állapította meg, hogy a gyermekotthon "a törvényben meghatározott veszélyeztető magatartás hiányában is alkalmaz a gondozott gyermekek személyi szabadságát korlátozó intézkedéseket".

A vizsgálatot lezáró jelentésében az alapvető jogok biztosa a jogbiztonsághoz, a személyi szabadsághoz fűződő, valamint a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggő visszásságot állapított meg, amelynek megszüntetésére felkérte az emberi erőforrások miniszterét, a szociális és gyámhivatal vezetőjét és az intézmény igazgatóját - olvasható az ombudsmani közleményben.

Forrás: stop.hu

Véget érhet a fogyatékosokkal való játszadozás

2012. június 27.

Uniós segítséggel léphet új szakaszba a börtön-szindrómáit évek óta hordozó fogyatékosellátás, de az intézményrendszer tehetetlenségi ereje és a szociális ellátórendszer felforgatása miatt könnyen lehet, hogy fogyatékos honfitársainknak még újabb évekig adósai maradunk az emberi körülményekkel.

A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának 2011-es felmérése szerint ma 19 741 fogyatékos ember él tartósan olyan bentlakásos intézményben, mely az ellátásukra szakosodott. Ezeknek az embereknek a többsége nem beteg, csak a mindennapi élet bizonyos területein nehezebben boldogul, mint az átlagemberek. Ezért joggal gondolhatnánk azt, hogy őket is megilleti a magánélethez, az egyéni boldoguláshoz való jog – még ha ebben több segítségre is van szükségük, mint másoknak. Azonban ennek a csaknem 20 000 főnek a 91,5 százaléka, 16 095 ember nem a mi mindennapjainkban megszokott kisebb közösségekben, hanem átlagosan 100-130 főt ellátó nagy intézetekben lakik – gyakran eredeti lakóhelyétől több száz kilométernyire. Mert hiába írunk 2012-őt, a legtöbb helyen még mindig az a gyakorlat érvényesül, hogy a „nem normálisakat” nem szabad a „normális” emberek között hagyni, jobb őket az isten háta mögött emelt intézetekben, elkülönítve tartani.

Papíron maradt esélyegyenlőség

Pedig a fogyatékos személyek jog- és esélyegyenlőségét megfogalmazó 1998. évi XXVI. törvény egyértelműen kimondja, hogy "a fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes körülményeinek megfelelő - családi, lakóotthoni, intézményi - lakhatási forma megválasztásához”. A választás joga – a törvény számtalan más alapelvével egyetemben – azonban csak papíron érvényesül, sőt, az egykori Szociális- és Családügyi Minisztérium által 2008-ban készített felmérés adatai azt mutatják, hogy az ellátórendszer a legalapvetőbb emberi jogokat és szükségleteket sem tudja megfelelően biztosítani. Csak így lehet értelmezni ugyanis az olyan megdöbbentő adatokat, miszerint az intézményekben átlagosan 41 ápoltra jut egy nappali helyiség, vagy hogy átlagosan 14-en osztoznak egy fürdőszobán is. Nem véletlen, hogy az összesített otthonossági skálán a magyar intézmények a lehetséges öt pontból mindössze felet kaptak.

Tény, hogy a pszichiátriai intézetek lakóinak többsége valóban rászorul valamifajta segítségre, de a pszichiátriai szakma véleménye szinte egyöntetű abban a kérdésben, hogy ez az igény jobban kielégíthető egyéni vagy kiscsoportos szinten, mint nagy tömegintézményekben. Ez a felismerés vált uralkodóvá az uniós szakpolitikában is, az Európai Fogyatékosságügyi Stratégia, valamint az Európai Bizottság szakértői jelentése egyaránt az intézetek maradéktalan megszüntetését, és az ott lakók kiscsoportos, netán egyéni lakhatásának kialakítását írja elő. A fogyatékosok társadalmi re-integrációjának intézményi oldalát nevezi a szakma kitagolásnak.

A kitagolás előnyeit a magyar szakemberek is elismerik, sőt, már a fentebb idézett 1998-as törvény is előírta, hogy 2010-ig a fogyatékosoknak tartós bentlakást biztosító intézményeket lehetőség szerint ki kell váltani lakóotthonokkal – azaz kisebb létszámú, netán egyedi lakhatással. De a NEFMI felmérése szerint ez a folyamat idehaza csigalassúsággal halad, 2011-ben, azaz egy évvel a törvényben szabott határidő letelte után is csak 1372 ember, azaz az összes ápolt 8,5 százaléka élt kitagolva. Ráadásul a kitagoltak mintegy hatvan százaléka csak papíron él kislétszámú lakóotthonban, a valóságban a korábbi intézetről leválasztott részben lakik – azaz a kitagolás nem érte el valódi célját, nem sokat oldott az érintettek külvilágtól való elzártságán.

Se az uniós tanácsból, se a pénzből nem kértünk

Az Orbán-kormány hatalomra kerülése után nem sokkal új fogyatékos-ügyi stratégiát (pdf) rakott le az asztalra, amiben harmincéves határidőt szabott önmagának a nagy intézmények felszámolására. Ez a gáláns hosszabbítás kiváltotta a jogvédő szervezetek rosszallását, mondván, nehezen vehető komolyan egy ilyen határidő. A stratégia ezen kívül kétértelműen nyilatkozott magáról a kitagolásról is, mert fenntartotta az ötven fősnél nagyobb – tehát lakóotthonoknak semmiképpen nem minősíthető – intézmények fejlesztésének lehetőségét is. De ahogy azt Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK) szakértői elmondták nekünk, ez a kétértelműség részben az 1998-as törvény öröksége, ezért is készült a Nemzetiről idén Emberire keresztelt Erőforrás Minisztériumban egy olyan törvénytervezet, ami felülvizsgálja a másfél évtizedes törvényt, és egyértelműbben fogalmaz majd a kitagolás tekintetében. Beszélgetésünk óta ez a törvénytervezet tényleg nyilvánosságra került, de a humanista frázisok ellenére is szemet szúr, hogy törvényben rögzítené a szakma által kritizált 50 fős lakóegyüttesek létesítésének lehetőségét.

Sajnálatos módon a kitagolás feladatát egyetlen számottevő politikai erő vette – és veszi – komolyan: az Európai Unió. Az EU által kitagolásra folyósított pénzek azonban a fogyatékosok helyzetét vizsgáló European Coalition for Community Living 2010-es jelentése szerint Magyarországon – és szinte egész Közép- és Kelet Európában – tendenciaszerűen a meglévő intézmények fenntartására és korszerűsítésére mentek el. A szervezet szerint ez azt jelenti, hogy a „humanizálás” és „korszerűsítés” jelszavaival takarózó kormányzatok tudatosan fenntartják a fogyatékkal élő emberek szegregációját, és ez az indokolatlan elzárás fenntartása az emberi jogok megsértését jelenti. Tehát az a paradox helyzet áll fenn, hogy az uniós pénzeket az unió egyértelműen megfogalmazott irányelveivel ellentétes célokra használják fel.

A jogvédő szervezetek korábban jelentős várakozással tekintettek a 2007-2013-as fejlesztési ciklus kitagolást célzó projektjeire, de az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében kihirdetett 2009-es pályázat lehűtötte a várakozásokat. A pontok között szerepelt ugyanis, hogy akár 150 fős intézmény építésére is elnyerhető támogatás – azaz a fennálló intézmények lényegében a felszámolás helyett a felújításukra kaphattak volna uniós pénzt. Ez az elem az érdekvédő szervezetek között óriási felzúdulást váltott ki, és 23 szervezet nyílt levelet intézett a miniszterelnökhöz. Ezután a pályázatot visszavonták, és az uniós pénzből való kitagolás ügye a kormányváltásig – sőt azután még hosszú hónapokra – megrekedt. Forrásaink szerint az Unió közvetlenebb eszközökkel is szerette volna előremozdítani a kitagolás ügyét, de a 2010 decemberében Budapestre küldött szakértői csoportja dolgavégezetlenül tért haza a kormány képviselőivel való – az általunk olvasott tanulmányokban elszórt információk szerint nem is nagyon dokumentált –tárgyalásról.

Kitagolás reloaded

2010 és 2011 után a NEFMI és a fogyatékos érdekvédelmi szervezetek között szinte folyamatos volt a vita a kitagolás ügyében, ezért igen rossz szakmai légkörben jelent meg végül újra 2012 januárjában az Új Széchenyi Terv Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) keretében a pályázati felhívás. A kormányzat a 3.4.1-es jelzésű pályázatban tíz nagy intézmény kitagolására mintegy hétmilliárd forintot irányzott elő – a teljes egészében az Unió által biztosított összegre önrész nélkül lehet pályázni. A pályázattal a kormány 2013. december 31-éig legalább 1500 fő fogyatékos és pszichiátriai beteg személynek ellátást nyújtó intézményi férőhely kiváltását célozza meg. Mivel az Indexnek nyilatkozó szakértők szerint egy kiváltott intézményi férőhely – lakhatással, ellátással és ápolási lehetőségekkel – nagyjából öt millió forintba kerül, a hétmilliárdos keret reálisnak tűnik. A kitagolást vállaló nagy intézmények idén június 29-ig adhatnak le megvalósítási tervet, magát a pályázatot pedig október 1-ig kell benyújtaniuk.

Azonban a sarokszámokkal a jogvédő szervezeteknek megint problémájuk van, a pályázati kiírásban szereplő, 150-ről 50-re csökkentett maximális intézményi létszámot még mindig soknak tartják, mert - ahogy a Társaság a Szabadságjogokért szakértője, Verdes Tamás fogalmazott - „az ötven fős lakócentrumok totális intézetek, ezek pedig szinte minden mérhető mutatóban rosszabbul teljesítenek a személyre szabott szolgáltatásoknál.” A minősítést azonban a kormányzati fenntartású FSZK vezetője az Indexnek visszautasította. Szauer Csilla szerint az 50 fő nagyságrendileg nem különbözik sokban az Európai Bizottság által ajánlott 30 fős limittől. Ráadásul a felállítandó intézmények Szauer szerint már lakásszerűek lesznek, a lakóknak nem kell kórházjelleggel közös vécét és nappalit használniuk. Wisinger János, a Kitagolás Testület és egyben a pályázatbíráló bizottság tagja az Indexnek kérdésére egyenesen meddőnek nevezte a létszámokról való elvi vitázást, szerinte ugyanis nem az ideológia a lényeg, hanem a szükségletek. Wisinger szerint ugyanis a kitagolás csak akkor válik működő rendszerré, ha gazdaságilag fenntartható, ezt pedig szerinte csak a nagyobb csoportoknál lehetséges, hiszen az alapellátást mindenhol biztosítani kell.

Minden szinten bizonytalanság

Az FSZK-ban megkérdezett szakemberek - a szakmai viták ellenére - nagy várakozással néznek a pályázat elébe, szerintük 1500 fő szakszerű elhelyezése lehet az első lépés a teljes kitagolás felé, és ezt az elkötelezettséget az Emberi Erőforrás Minisztériuma részéről is megerősítették nekünk, úgy nyilatkozva, hogy a kormányzat „elkötelezett a nagy létszámú intézmények kiváltása mellett”. A jogvédők szerint azonban már évtizedek óta csak szavakban folyik a támogatás, de az eredmények kiábrándítóak – és attól lehet tartani, hogy ez az uniós pályázat lezajlása után sem lesz másként.

Verdes Tamás többször is hangsúlyozta a vele folytatott beszélgetések során, hogy a kitagolás hazai diskurzusát azért különösen nehéz megérteni, mert a felmerülő ellenállások és akadályok látens természetűek. (Ahhoz, hogy legalább a probléma dimenzióival tisztában legyünk, érdemes elolvasni Verdesnek az Esély folyóiratban megjelent átfogó tanulmányát.) A kitagolást ugyanis hiába övezi a nyilvánosságban csaknem teljes szakmai és politikai támogatás, a háttérben számtalan erő dolgozik ellene. Ilyenek például a nagy intézmények fenntartói, illetve az intézményeket jellemzően fenntartó kisközségek polgármesterei – akik a saját szempontjukból érthető módon keményen lobbiznak a munkahelyek tucatjait biztosító létesítmények bezárása ellen. De Verdes szerint maguktól az intézményektől is nehezen lehet elvárni, hogy felszámolják önmagukat, az eddigi tapasztalatok szerint félő, hogy a kitagolásra szánt összegeket inkább a falakon belül akarják majd felhasználni. Ez utóbbi aggodalmat a Kitagolás Testületet is vezető Szauer Csilla azzal árnyalta, hogy a kiírt pályázat egyértelművé teszi: részmegoldások szóba sem kerülhetnek, a jelentkező nagy intézményeknek az összes lakójukat ki kell tagolniuk, azaz vállalniuk kell a teljes önfelszámolást.

És mintha a kitagolás ellen több szálon futó lobbi nem lenne elég, az elmúlt hónapokban az intézmények fenntartói köre is bizonytalanná vált. 2012 januárjában ugyanis a tartós bentlakást biztosító szociális intézmények addigi fenntartójuktól, a megyei önkormányzatoktól átkerültek a megyei kormányhivatalokhoz, de áprilisban az 1106/2012. (IV. 11.) Kormányhatározat ezt a lépést felülvizsgálatra utalta. Az illetékes Emberi Erőforrások Minisztériumában azonban azt állították, hogy a kormányrendelet csak a központi irányítási jogkör változásáról szól, ami a pályázatokra nincsen hatással, mivel azokat a megyei intézményfenntartó központok fogják benyújtani. A minisztérium nyilatkozatát viszont Wisinger János cáfolta, amikor arról számolt be nekünk, hogy a Kitagolás Testületnek jelenleg igen kevés kapcsolata van az újonnan felállt közigazgatási szervekkel.

És természetesen óriási probléma a pénz is. Szilasy Katalin, a Polgárdi-Tekerespusztán működő intézmény vezetője elmondta nekünk, hogy bár ők régóta készülnek már a kitagolásra, a mostani pályázaton mégsem fognak indulni, mivel képtelenek előteremteni az ehhez szükséges tízmilliós nagyságrendű összeget. Mert hiába nem kell előteremteni önrészt a pályázathoz, az utófinanszírozásos rendszer miatt a pályázaton való induláshoz mégis jelentős ráfordításokra van szükség, épületeket kell vásárolni, lakóingatlanokat kell foglalózni. Szilasy szerint ennyi pénzt egész egyszerűen nem tudnak most előteremteni.

Hétmiliárd forintnyi uniós pénz van tehát az ablakban, melyet elvileg mindenki a törvényben is előírt célokra akar fordítani. A nagy intézmények tehetetlenségi ereje, a fenntartói struktúraváltások okozta bizonytalanság, illetve a krónikus forráshiány miatt azonban kérdéses a pályázat sorsa, így az is kérdéses, mi lesz azzal az 1500 emberrel, akik új otthonra várnak. Június 30-án mindenesetre beérkeznek a megvalósíthatósági tanulmányok, és a jelenleg homályos kép is tisztulni fog egy kicsit.

Forrás: index.hu

Romló ellátás a pszichiátriákon

2012. június 15.

Nem lett költséghatékonyabb sem magasabb színvonalú vagy könnyebben hozzáférhető a pszichiátriai ellátás a 2006-os „reform” óta. Bár ágyak szűntek meg, és bezárták az Országos Pszichiátriai Intézetet, nem javultak az öngyilkossági statisztikák, nem csökkent a drogosok és az alkoholfüggők száma. Viszont kevesebb ma a pszichiáter és a szakápoló, és mindössze ugyanannyit költ az állam a lelki betegségek kezelésére, mint 6 évvel ezelőtt – állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék.

Forrás: vg.hu

VÁLLALATOK / EGÉSZSÉGÜGY

2012. június 14.

Naponta heten halnak meg öngyilkosság következtében, és minden ötödik ember pszichiátriai kezelésre szorul. Ehhez képest az elmúlt években nemhogy javult volna, de sokat romlott a hazai pszichiátriai ellátás - állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék.

Mégis, Magyarország ma ugyanannyi pénzt költ a pszichiátriai betegek kezelésére és a pszichiátriai ellátórendszerre, mint 2006-ban állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék. Mert bár a szociális ágazat ez irányú kiadásai (bentlakásos, nappali és közösségi ellátás) 14,7 milliárdról 19,4 milliárdra emelkedtek, az egészségbiztosító a 2006-os 40,3 milliárd forinttal szemben 2010-ben már csak 87,9 milliárdot fordított pszichiátriai betegellátásra.

Az Országos Pszichiátriai Intézet megszűntetésével és a pszichiátriai betegek kezelését szolgáló ágyak számának csökkentésével ráadásul nem lett költséghatékonyabb, sem magasabb színvonalú vagy könnyebben hozzáférhető a pszichiátriai ellátás. Az OPNI öt évvel ezelőtti bezárását a számvevők egyébként is előkészítetlennek és célszerűtlennek ítélték. A helyzet rosszabbra fordulását mutatja több, az ÁSZ által részletesebben megvizsgált tényező is. Az öngyilkosságok tekintetében nőtt a kísérletek és – a fiatalkorúakat kivéve – a halállal végződő esetek száma. Nem lett kevesebb drogfüggő, ami a számvevők szerint akár azzal is összefügghet, hogy az évek során többször átdolgozták a drogstratégiát. Arányait tekintve kevesebb depressziós és skizofrén beteg kap ma kezelést, mint a „reform” előtt, ráadásul a kiadások visszafogása miatt akorábbinál rosszabb minőségben.Többen kerülnek vissza az aktív pszichiátriai és az addiktológiai osztályokra, mint korábban. Az alkoholstratégia évek óta készen áll, mégsem fogadták, illetve indították el. Egyre hosszabb a várakozási idő a pszichiátriai otthonokba. Mindezek mellett ma kevesebb a szakorvos és az ápoló, a betegregiszterek hiánya miatt pedig tulajdonképpen nem lehet tudni pontosan, mennyien szenvednek ma egy-egy pszichés betegségben.

Forrás: vg.hu

Romlott a pszichiátriai ellátás Magyarországon

2012. június 14.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata szerint Magyarországon a pszichiátriai betegellátás költséghatékonysága és eredményessége egyaránt romlott az elmúlt években.

Böröcz Imre, az ellenőrzés vezetője a csütörtökön Budapesten tartott sajtótájékoztatón azt mondta: az egészségügyi ellátórendszer 2007-es átalakítása - közte az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása - a pszichiátriai ellátás feltételeit az intézményrendszer egésze és a betegek szempontjából is kedvezőtlenül befolyásolta. Az ÁSZ szerint az átalakítás nem érte el a célját, a pszichiátriai ellátás nem lett sem költséghatékonyabb, sem magasabb színvonalú.

Az ÁSZ a megállapításait elküldte az egészségügyért felelős miniszternek, javasolva egyebek mellett, hogy tegyen intézkedéseket a megbetegedési adatokon alapuló, területileg egyenlő hozzáférést biztosító pszichiátriai ellátás kialakítására - tette hozzá Böröcz Imre.

Forrás: nol.hu

Börtön-pszichiátrián sem alkalmazható „kémiai kényszerzubbony”

2012. június 11.

A MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG ÁLTAL KÉPVISELT FELPERES, HORVÁTH ZSOLT KERESETE ALAPJÁN A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK 2012. JÚNIUS 8-ÁN 5 MILLIÓ FORINT NEM VAGYONI KÁRTÉRÍTÉSRE KÖTELEZTE AZ IGAZSÁGÜGYI MEGFIGYELŐ ÉS ELMEGYÓGYÍTÓ INTÉZETET (IMEI).

A nem jogerős döntés szerint az IMEI gyógyítás helyett szedálás céljából gyógyszerezte a beutalt fogvatartottat, akinek általános pszichés állapota az idejétmúlt gyógyszerek hatalmas dózisa miatt tartósan romlott. Az eljárás adatai alapján úgy tűnik, nem egyedi esetről, hanem általános gyakorlatról van szó.

Horváth Zsoltot még 2000 nyarán küldték két egymást követő alkalommal az IMEI-be, mert az előzetes letartóztatását foganatosító intézetben úgy ítélték meg, hogy önveszélyes állapotban van. Az IMEI-ben azonban ahelyett, hogy megfigyelték volna az állapotát, és annak megfelelő terápiát alkalmaztak volna, azonnal rendkívül erős, szakmai szempontból elavult antipszichotikus szerekből álló injekciókúrának vetették alá. Az injekciókúra az ügyben szintén vizsgálatot folytató ombudsman jelentése szerint kémiai „kényszerzubbonyt” jelentett (ilyenkor a beteg az injekciók hatása miatt gyakorlatilag mozdulni is alig bír), ráadásul súlyos, a parkinson-kór tüneteihez hasonló mellékhatásokkal is járt. A polgári perben eljáró szakértő azt is megállapította, hogy a kezelések a beteg általános pszichés állapotában tartós romlást okoztak.

A Horváth Zsoltot képviselő ügyvéd, dr. Győző Gábor elmondta: amint azt az ítélet szóbeli indokolásában a bíróság is hangsúlyozta, az IMEI orvosa tanúvallomásában maga is elismerte, hogy az alapvető cél nem a beteg gyógyítása, hanem „lenyugtatása” volt. Ami még riasztóbb: a vallomásból az a kép rajzolódik ki, hogy ez rutinszerű eljárás ilyen esetekben.

Az orvos, illetve az IMEI maga is arra hivatkozott, hogy az ilyen eljárást a börtönviszonyok indokolják, a bíróság szerint azonban az IMEI ugyanúgy egészségügyi intézmény, mint bármely civil kórház pszichiátriai osztálya, ezért nem teheti meg, hogy nem a kezelt személy tényleges betegségét gyógyítja, hanem végletes mértékig leszedálja azért, hogy „ne legyen vele baj”.

Forrás: helsinki.hu

A kormány továbbra is elzárná a fogyatékosokat

2012. június 01.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint továbbra is tömegintézetekbe kell zárni a fogyatékos embereket, az intézetek megszüntetésére adott EU-forrásokat pedig intézetek építésére kell szánni. Legalábbis erről tanúskodik egy most előkészített törvénycsomag.

Az elmúlt két évben civil és szakmai szervezetek sora sokszor és sokféleképpen igyekezett elmagyarázni a kormánynak, hogy a fogyatékos emberek intézetekben való elzárása

embertelen, mert durván megsérti az emberi jogokat, megalázza a fogyatékos embereket és családtagjaikat, miközben lerombolja az intézetekben élők személyiségét, és örök gyermekké teszi őket;

a rendszerváltás előtti Magyarország szégyenletes öröksége, amely Rákosi és Kádár szociálpolitikájának maradványa, és amely nem méltó a jelenkor demokráciáihoz,

feleslegesen drága, mert az intézetek fenntartása legalább annyiba kerül, mintha emberhez méltó, személyre szabott szolgáltatásokat hoznánk létre;

a kormányzat foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseivel ellentétes, mert a fogyatékos embereket megakadályozza abban, hogy a nyílt munkaerő-piacon helyezkedjenek el, helyette drága és államilag finanszírozott, sokszor értelmetlen munkára kényszeríti őket,

az Európai Unió nem a fogyatékos állampolgárok elzárására ad pénzt, hanem az elavult szociálpolitikai rendszerek megújításához.

Sikertelenül. Az Emberi Erőforrok Minisztériuma által közzétett javaslatcsomag szomorú bizonyítéka ennek.

A kormány a legmodernebb, nyugatos terminológia mögé bújva támogatott lakhatásnak nevezné az 50 fős tömegintézeteket, amelyeket az európai polgárok pénzéből építene fel, fenntartásukat pedig a magyar adófizetők pénzéből finanszírozná. Egy-egy fogyatékos ember elzárására ezekben az intézményekben ma 1-1,5 millió forintot költünk. Ezt a pénzt költhetnénk normális, emberi körülmények között működtetett lakhatásra is.

A kormány kiejtette javaslatából az egyetlen konszenzussal támogatott lakhatási formát, amelyet korábban kormányhatározattal fogadott el. Ez lehetővé tette volna, hogy fogyatékos emberek hétköznapi lakásokban, szomszédságunkban is élhessenek.

A javaslat elfogadása aligha lenne másképpen értelmezhető, mint hogy a kormány végleg búcsút kíván venni a kitagolástól, a rendszerváltás utáni szociálpolitika egyik legfontosabb emberi jogi célkitűzésétől.

A törvénycsomag indoklása szerint "az előterjesztés összhangban van a Nemzeti Együttműködés Programjának az állam újraépítésére vonatkozó célkitűzéseivel ('Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!') A demokratikus normák helyreállítása a 'hiteles, őszinte, a választópolgárok bizalmára épülő kormányzás' keretei között 'az erős és hatékony állam, közigazgatás' kiépítése által lehetséges, amelyhez az előterjesztésben foglaltak nagymértékben hozzájárulnak."

Vagyis: szakpolitkai, szociálpolitikai érvek, közgadasági számítások helyett végül arról is tájékoztat minket a kormányelőterjesztés, hogy a fogyatékosok tartós jogfosztására és megalázására a demokratikus normák helyreállítása érdekében van szükség.

Forrás: ataszjelenti.blog.hu

Elhunyt Kopp Mária

2012. április 4.

Életének 71. évében elhunyt Kopp Mária orvos, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese.

Kopp Mária 1942. január 14-én született Budapesten. 1968-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE), majd 1977-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) klinikai pszichológia szakán kapott diplomát. 1982-ben az orvostudomány kandidátusa, 1999-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora lett.

1968-tól az Országos Munkaegészségügyi Intézetben megszervezte és vezette a klinikai epidemiológiai munkacsoportot, később a SOTE pszichofiziológiai laboratóriumának vezetője, majd a pszichoszomatikus ambulancia vezetője volt. 1993-tól a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatójaként, 1994-től egyetemi tanárként, 2007-től kutatócsoport-vezetőként dolgozott. 1997-2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

Munkáját 1988-ban és 2002-ben Nyírő Gyula-díjjal, 2004-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal, 2008-ban Polgári Magyarországért Díjjal, 2009-ben Prima-díjjal ismerték el. 2010-ben a magyarság egészségéért folytatott küzdelmükért - férjével, a 2009-ben elhunyt Skrabski Árpáddal együtt - Magyar Örökség-díjjal, valamint Stephanus-díjjal (irodalmi kategóriában) tüntették ki. 2011-ben Budapest díszpolgára lett.

Kopp Mária az idén március 15-én a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozata kitüntetésben részesült, a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések pszichoszociális, társadalmi, gazdasági és demográfiai háttértényezői kutatásában elért tudományos eredményeiért, több évtizedes, a magyar társadalom és a család érdekében végzett sokoldalú munkássága elismeréseként.

A Népesedési Kerekasztal szervezője volt, a nevéhez csaknem 180 tudományos közlemény fűződik.

Forrás: hir24.hu

Felfüggesztett a "dühöngőszobáztató" igazgatónőnek

2012. március 20.

Egy év hat hónap, a végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Kecskeméti Városi Bíróság kedden első fokon Kimpián Ildikót, aki a vád szerint egy speciális gyermekintézmény igazgatójaként "dühöngőszobát" alakíttatott ki, ahova az engedélyével vagy az utasítására gyerekeket és fiatal felnőtteket is bezártak.

A vádirat szerint a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Kollégiuma, Egységes Pedagógiai Szakszolgálata, Gyermekotthona és Szociális Intézménye igazgatója és 27 társa - az intézmény dolgozói - 2007 novembere és 2010 januárja között az otthonban elhelyezett gyermekek és fiatal felnőttek közül többeket korlátoztak a személyi szabadságukban, különös tekintettel a mozgásukra és a tartózkodási helyük szabad megválasztására.

Endrényi Mónika bíró a 28 vádlott közül ötöt ítélt felfüggesztett börtönbüntetésre, tíz vádlottat pénzbüntetéssel sújtott, hatot megrovásban részesített, míg hét vádlottat felmentett a vád alól.

Az ítélet indoklása órákon keresztül tart, csak azt követően derül ki, hogy lesz-e fellebbezés az ügyben.

Forrás: hir24.hu

Csak erős idegzetűeknek

2012. február 28.

Szétharapdált ujjak mutatják a fogyatékosok rossz sorsát

Ingerszegény környezetben önpusztítás veszélye miatt évekre lekötözött gyerekek. Sötét, kopár szobákba zárt felnőttek. Megrázó képet mutat a szerbiai fogyatékosokkal foglalkozó intézetekről egy amerikai civil szervezet közzétett jelentése. A fogyatékosok jogainak védelmére létrejött Mental Disability Rights International életveszélyes helyzetről beszél. A szervezetnek nem ez az első ilyen jelentése: nyolc országot vett már górcső alá, a tapasztalatok hasonlóak voltak. 1997-ben Magyarországgal kezdték vizsgálni a térséget. A hazai helyzet azóta javult, /?/ de így is "érdekes viszonyokat lehet találni" - mondta az [origo]-nak egy magyar jogvédő.

Lekötve évekre

Az emberi jogokat súlyosan sértő gyakorlatra hívja fel a figyelmet a szerbiai értelmi fogyatékosok helyzetét négy éven keresztül vizsgáló Mental Disability Rights International (MDRI). Az értelmi fogyatékosok jogait védő nemzetközi civil szervezete által nyilvánosságra hozott jelentés szerint életkortól függetlenül bevett gyakorlat a betegek lekötözése. Találkoztak olyan esetekkel, hogy egy-egy kezelt éveken keresztül nem hagyhatta el nem csak az őt kezelő intézményt vagy a szobáját, de még rácsos ágyát sem!

A Kínzás, nem kezelés: fogyatékos gyerekek és felnőttek megalázása és szegregációja Szerbiában című jelentés szerint a fogyatékos és pszichiátriai betegeket sokszor piszkos körülmények között tartják a velük foglalkozó intézményekben, gyakoriak a fertőző betegségek, elégtelen az orvosi ellátásuk, rehabilitációjuk. Ezenfelül nincs megfelelő törvényi ellenőrzés a betegek ilyen intézményekbe való beutalása felett. A körülmények életveszélyesek, az intézményekben folyó kezelés egyenlő a kínzással, és sérti az európai emberi jogi egyezményeket - közölte Eric Rosenthal, az MDRI igazgatója.

A jelentés ugyan elismeri, hogy a szerb vezetés tett erőfeszítéseket a gyakorlat megváltoztatására, ám hiába indítottak el egészségügyi reformokat a fogyatékosok helyzetének javítására, hiába fogadtak el előremutató jogszabályokat a fogyatékosokkal szembeni diszkrimináció megelőzésére, és hiába került bele ez az alkotmányba is, a gyakorlat keveset változott. A változtatások véghezvitelét rábízták az önkormányzatokra, de pluszforrást nem adtak hozzá, ugyanakkor néhány régi intézet bővítésére tovább költenek. A szerb kormány arra sem dolgozott ki tervet, hogy miképp számolja fel az embertelen körülményeket, amelyek között jelenleg fogyatékos emberek ezreit tartják.

11 év a rácsos ágyban

A körülményeket jól jellemzik a szervezet egyik munkatársának szavai: "Egy 7-8 év körülinek kinéző gyerek feküdt a rácsos ágyon. A nővér azt mondta, 21 éves, és 11 éve van az intézetben. Megkérdeztem, milyen gyakran kerül ki az ágyból. 'Soha, 11 év óta egyszer sem hagyta el az ágyat'". Ezt a stamnicai intézetben tapasztalták a jogvédők, ahol ilyen körülmények között tartanak többek között vak, süket, vízfejű és szellemi fogyatékos tinédzsereket, illetve fiatal felnőtteket. "Ki voltak kapcsolva a szoba lámpái, és sötét volt a helyiség napközben. Elviselhetetlen vizelet- és szarszag terjengett a levegőben, és 25 betegre csak egy gondozó jutott. A betegeket nem érte semmilyen inger - zene, beszélgetés, tévé vagy rádió -, csak sötét és csönd."

A szabadkai fogyatékos csecsemő- és gyermekgondozó intézetben hét év alatti gyerekeket tartanak. Ők is rácsos ágyakban fekszenek, gondozóik kevesen vannak, és nincs idejük törődni a kicsikkel. Senki nem játszik velük, vagy ringatja őket, kézzel etetés helyett cumiban kapnak tápszert. A gyerekeknek gyakorlatilag nincs kapcsolatuk emberekkel - olvasható a jelentésben. A szakemberek szerint ez csak ront az állapotukon, ingerek híján gyakran alakul ki önveszélyes viselkedés. Ezt tapasztalataik is megerősítették: "A kulinai intézetben a személyzet elmesélt egy esetet, amikor egy 6 éves, nyitott gerinccel született fiú megpróbálta letépni saját fülét. Láttuk is őt, kikötve egy székhez. Stamnicában egy tizenéves lányt láttunk - aki folyamatosan ágyához kötve él -, amint megpróbálta kinyomni saját szemét, miközben a személyzet mellette állt, és nem tett semmit. Számos gyereket figyelhettünk meg az intézetben, akik ujjaikat harapdálták és rágcsálták."

Gyerekeknél és felnőtteknél is gyakran alkalmazzák az elkülönítést - akár éveken keresztül is. A jogvédők láttak olyan intézetet, ahol gyerekek tucatjai voltak lekötve kezüknél és lábuknál fogva is a rácsos ágyhoz. A kragujevácihoz hasonló, felnőtteket ellátó intézetben ugyancsak az ágyhoz, székekhez kötnek le sokakat. Egy másik intézetben, Curugban, apró szobákban élnek betegek, akiknek mindössze egy kempingágyuk és egy vödrük van, ahol dolgukat végezhetik. Nem csak a bánásmód hiányos azonban. A gyakran leromlott állapotú épületekben sokszor alig van fűtés, a betegek télikabátban, sapkában kucorognak a radiátorok előtt. Sok helyütt nincsenek fürdőszobák, tűzveszélyes az elektromos hálózat, nincs vécé.

Pillepalack a kézfejen

Szerbia azonban nem az egyetlen ország, ahol ilyen körülményekre bukkantak a jogvédők. Az Eric Rosenthal alapította szervezet 15 év alatt nyolc országról készített hasonló jelentést, Magyarországon, Peruban, Uruguayban, Mexikóban, Koszovóban, Oroszországban, Törökországban és legutóbb Szerbiában jártak, de korábban Romániában is vizsgálódtak. A tapasztalatok hasonlóak: pénz és gondoskodás híján elhanyagolt fogyatékos gyerekek, akik törődés nélkül önpusztításba kezdenek. Törökországban ezt a problémát például kézfejekre ragasztott pillepalackokkal előzték meg.

Embertelen körülmények között tartott fiatalok és felnőttek, akik szinte teljesen el vanna zárva a társadalomtól, meg vannak fosztva alapvető emberi jogaik gyakorlásától. Egy másik szervezet, a budapesti központú Mental Disability Advocacy Center Oroszországgal foglalkozó november eleji jelentése az ottani gondnoksági rendszert vizsgálta. Ráadásul a fogyatékosokkal foglalkozó intézetekben szinte csak egyfajta kezelést alkalmaznak: az elkülönítést - emiatt a meglévő szellemi, pszichiátriai problémáik mellé csak újabbak alakulnak ki, nem beszélve az egyes helyeken elképesztő higiénés helyzetről, ami csak újabb egészségügyi problémákat okoz. Általános probléma, hogy ha egy beteg gyerekkorában bekerül a rendszerbe, szinte semmi esélye, hogy valaha is kikeveredjen belőle.

Az MDRI ugyanakkor - hiába a jelentések és a közvélemény figyelmének felhívása - mérsékelt sikereket ért csak el, átfogó, gyökeres reformot sehol nem váltott ki tevékenységük - írja a szervezetről a Chicagói Egyetem magazinjának egy két évvel ezelőtti száma. A WHO egyik, a lapnak nyilatkozó tisztviselője szerint a szervezet fontos munkát végez az emberi jogokat sértő gyakorlat nyilvánosságra hozatalával, ám ez a megközelítés akadályokat állít eléjük: az általuk szégyenbe hozott kormányok vonakodva fogadják meg tanácsaikat, dolgoznak velük együtt a betegek helyzetének jobbá tételéért. Ugyanakkor Mexikóban, Paraguayban több kórházat is bezárattak már, miután az MDRI felhívta a figyelmet az ott folyó jogsértő gyakorlatra. Magyarországról 1997-ben készült ilyen jelentés, ám csak az hét évbe telt, mire a legsúlyosabb gyakorlatot - a betegek hálós ágyba zárását - megtiltotta a kormány.

Érdekes viszonyok itthon is

A Magyarországról készült jelentés óta eltelt tíz évben sokat javult itthon is a rendszer, ám mint Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum ügyvezető igazgatója az [origo]-nak elmondta, nem idegen számára a Szerbiában feltárt gyakorlat. Radó szerint ugyanakkor a szerbiaihoz hasonló helyzetekkel ők Magyarországon, előre bejelentett intézeti látogatásaik alkalmával nem találkoztak. Igaz, "érdekes viszonyokat lehet találni". A szervezet évente monitorozza a hazai pszichiátriai betegekkel foglalkozó intézményeket, legutóbb pont a speciális gyermekotthonokban jártak. A szakember előzetesen megjegyezte: itthon is találtak olyan helyet, ahol például nem volt elkülönített mosdó és vécé a fiúknak és a lányoknak, illetve olyan intézménnyel is akadt dolguk, ahova be sem engedték őket. Radó szerint pedig nagyon fontos a civil kontroll a területen: az ilyen betegek ugyanis különösen kiszolgáltatottak.

Sok javítanivaló akad még a hazai intézményrendszeren - mondta az [origo]-nak az ügyvezető, amit az is alátámaszt, hogy a hozzájuk érkező panaszok száma nem csökken. A fő problémák közé sorolta az egész egészségügyet érintő szakemberhiányt, a gondnokság intézményének számukra nem megfelelő szabályozását - bár mint megjegyezte ez utóbbi átalakítása már folyamatban van, és jó hatása van a Magyarország által már ratifikált fogyatékosjogi egyezménynek is. Túl sokan vannak azonban pszichiátriai otthonokban szociális okokból, és kevés a pénz a rendszerben. Radó szerint nem lehet csak a pénzhiánnyal takarózni sem, "jó szándék, teammunka, szponzorkeresés, pályázatok" - sorolta az [origo]-nak, mivel lehetne tenni a betegekért.

Forrás: www.sorstarsak.abbcenter.com

Bűnszövetkezetben csalt a francia szcientológia egyház

2012. február 7.

Bűnszövetkezetben elkövetett csalásért összesen 600 ezer eurós pénzbüntetésre ítélte csütörtökön a párizsi fellebbviteli bíróság a Szcientológia Egyház két legjelentősebb franciaországi szervezetét, megerősítve a több mint két évvel ezelőtt meghozott elsőfokú ítéletet.

Az úgynevezett Spirituális Egyesület 400 ezer eurós, annak könyvesboltja pedig 200 ezer eurós pénzbüntetést kapott. A csalást irányító Alain Rosenberget két év felfüggesztett börtönre és 30 ezer eurós pénzbüntetésre ítélték. Összesen hat szcientológus kapott pénzbüntetést, amiért magas pénzösszegeket csikartak ki az egyház tagjaitól. Ez az első alkalom, hogy nemcsak a csalást elkövető személyeket, hanem szervezetként a Szcientológia Egyházat is elítélték jogerősen Franciaországban.

"Történelmi döntés született" - jelentette ki Olivier Morice, a szektás elhajlások ellen küzdő egyesület, az Unadafi jogi képviselője az ítélethirdetést követően. Hozzátette: "Még csak az elején vagyunk a szcientológia elleni jelentős döntéseknek, amelyek akár a betiltásig, sőt a feloszlatásig is elvezethetnek". Az eljáró bíróság korábban elutasította, hogy a szektaellenes szervezet felperesként vehessen részt a perben. A védelem az elsőfokú ítélet megsemmisítését próbálta elérni, arra hivatkozva, hogy a bíróság megsértette a valláshoz való jogot és az egyesülési jogot. Ezért a fellebbviteli eljárásban tucatnyi alkotmányossági kérdésről folyt vita, de a bíróság minden kifogást elvetett.

Az egyházat még 1998 decemberében jelentette fel csalásért egy nő, akit eredetileg ingyenes személyiségteszttel kerestek meg szcientológusok. A feljelentő végül több mint 30 ezer eurónak megfelelő francia frankot fizetett ki könyvekre, tanfolyamokra és egy elektropszichométerre, azaz az E-méterre, amely a vizsgált személy szellemi állapotának változásait hivatott mérni. A perben egy másik panaszos és a gyógyszerészkamara is felperesként szerepelt.

A szcientológiát eredetileg modern filozófiaként alapította meg az Egyesült Államokban L. Ron Hubbard (1911-1986) sci-fi-szerző 1952-ben. Az első egyházközösségek két évvel később jöttek létre az Egyesült Államokban. A Szcientológia Egyház adatai szerint a szervezet jelenleg a világ 159 országában működik több mint 10 millió taggal. Franciaországban, ahol egy 1995-ös parlamenti bizottsági jelentés szektának nyilvánította, 45 ezer a tagok száma.

Forrás: hvg.hu

Egy gondnokság alá helyezési eljárás története

2011. december 15.

Nyelje el a rendszer?

Forrás: Magyar Narancs

200 ezren veszíthetik el rokkantsági nyugdíjukat

2011. november 21.

Az érintetteket levélben értesítik, de az ellátás megszüntetése nem automatikus: az érintettek márciusig jelentkezhetnek felülvizsgálatra.

Csaknem 200 ezer ember veszítheti el a rokkantsági ellátását a kormány új törvényjavaslata alapján és ettől a kabinet csaknem 200 milliárdos megtakarítást remél 2015-ig. Az érintetteket levélben értesítik, de az ellátás megszüntetése nem automatikus: az érintettek márciusig jelentkezhetnek felülvizsgálatra, és ha ott bebizonyosodik, hogy állapotuk miatt mégsem alkalmasak a munkára, akkor visszakaphatják rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásukat. A kormányzat biztos abban, hogy nem mindenki jelentkezik majd, Soltész Miklós szociális államtitkár szerint ezzel a visszaélők tulajdonképpen amnesztiát kapnak, mert ha nem jelentkeznek felülvizsgálatra, akkor a múltjukat nem fogják kérdezni.

A kormány két héttel ezelőtt fogadta el a nyugdíjrendszer átalakításához kapcsolódó új intézményrendszer koncepciójáról szóló előterjesztést, és egyben elrendelte az előterjesztéshez kapcsolódó törvényjavaslat kidolgozását - mondta Giró-Szász András. Hozzátette: a javaslat hangsúlya a rehabilitáción és a foglalkoztatás elősegítésén van. A kormányszóvivő az átalakításról szólva kifejtette: a rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék és az átmeneti járadék megszűnik. Ezek helyett egységes táppénzszerű ellátást vezetnek majd be. Ennek két része: a rehabilitációs és rokkantsági ellátás - közölte.

Giró-Szász András elmondta, a rehabilitációs ellátás a foglalkoztatásra és rehabilitációra javasolt emberek, a rokkantsági ellátás a foglalkoztatásra nem javasolt emberekre vonatkozik majd. Mint közölte, a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítása "óhatatlanul maga után vonja" a foglalkoztatási támogatások átalakítását. A kormány egyszerűbb és rugalmasabb rendszert kíván kialakítani - hangsúlyozta. A kormányszóvivő ennek kapcsán két elemre hívta fel a figyelmet: a bér- és költségkompenzációra, amely az akkreditált munkáltatóknál a tranzit munkaerő tartós foglalkoztatását támogatja, valamint a rehabilitációs kártyára, amelynek lényege, hogy bizonyos feltételek mellett mentességet biztosít a munkabért terhelő munkaadói járulékok fizetése alól.

A részletekről szólva Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkára azt mondta: jelenleg több mint kilencszázezer ember kap rokkantnyugdíjat vagy ahhoz hasonló ellátást. "Ezt az ország nem bírja elviselni" - szögezte le. Soltész Miklós szerint a rendszer fenntarthatatlan, igazságtalan és nem ösztönöz munkára. Az átalakítások jövő évtől kezdve megtörténnek - közölte. Ez a jelenlegi ellátásokban részesülő emberek úgy érinti, hogy főszabályként, aki a nyugdíjkorhatárt elérte az nyugdíjasként fogja megkapni a továbbiakban a támogatását. Mindazok, akik a nyugdíjkorhatár alatt vannak, azok vagy rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást kapnak majd - magyarázta Soltész Miklós.

Kifejtette: mindazoknak, akik a jelenlegi III-as egészségkárosodási csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülnek - 110 ezren vannak - felülvizsgálatra kell jelentkezniük. A vizsgálatok eredményeképpen, akik rehabilitálhatók azok rehabilitációs ellátást kapnak majd, akik nem rehabilitálhatóak, azok rokkantsági ellátást. Ugyanez vonatkozik a rendszeres szociális járadékban részesülő személyekre, akik 84 ezren vannak. A rokkantsági ellátás mértéke nem változik - jegyezte meg Soltész Miklós.

Közölte: az átalakítás nem érinti azt a 384 ezer embert, akik a nyugdíjkorhatár felett vannak, és mindazokat, akik rokkantsági ellátásban részesülnek I-es és II-es csoportba besorolva, ők 65 ezren vannak. Továbbá nem érinti a jelenleg átmeneti járadékban részesülő embereket, és azokat sem, akik a jelenlegi III-as rokkantsági csoportba tartoznak, de öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt állnak. Ők is ugyanazt az összeget kapják majd mint eddig, rokkantsági ellátás néven.

A rehabilitációs, a rokkantsági, a bányászok egészségügyi károsodási járadéka, valamint mezőgazdasági és a mezőgazdasági szövetkezeti járadék megmarad - mondta Soltész Miklós, hozzátéve: azzal a feltétellel, hogy a rehabilitációs járadék három év alatt kifut, és az a 25 ezer ember, aki ebben részesül, az más ellátás kap majd.

A foglalkoztatás kapcsán Soltész Miklós elmondta: ha valaki a rehabilitációs ellátás mellett dolgozik, akkor az ellátást fel kell függeszteni. Aki rokkantsági ellátást kap dolgozhat, de a támogatást fel kell függeszteni miután éves fizetése eléri a minimálbér tizennyolcszorosát. Közölte azt is, hogy a tranzitfoglalkoztatás keretében a vállalkozások három évig, az elsőben száz, a második évben kilencven, a harmadik évben pedig nyolcvan százalékos támogatást kaphatnak majd az államtól.

Forrás: atv.hu

Ombudsmani stigmatizálás

2011. november 21.

Szabó Máté ombudsman azt javasolja, hogy dolgozzák ki az agresszív pszichiátriai betegek tartós intézeti elhelyezésének jogszabályi kereteit és intézkedjenek ilyen intézetek létrehozásáról.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleményében arra hívta fel a figyelmet: a hatályos jogszabályok nem rendelkeznek arról, mely intézmények feladata az agresszív, veszélyeztető magatartást tanúsító pszichiátriai betegek tartós intézeti ellátása, de a szabályozás abban sem egyértelmű, meddig tartson az ilyen betegek kötelező intézeti gyógykezelése.
Az ombudsman szerint a család, a rokonok nem alkalmasak az agresszív betegek ellátására, de nem is várható el tőlük, hogy a hozzátartozójuk dühkitörésére, kiszámíthatatlan viselkedésére megfelelő választ találjanak. Mint hozzátette, a családi környezetben még rendszeres pszichiátriai gondozói kontroll mellett sem biztosítható az emberhez méltó élet sem a családtagok, sem a pszichiátriai beteg számára.
Szabó Máté közleményében azt írta, több vizsgálata során is azt tapasztalta, hogy a szociális otthonok némelyike megpróbálja, de nem képes ellátni az önmagukra, illetőleg másokra nézve veszélyes magatartást tanúsító pszichiátriai betegeket; még annak érdekében is komoly erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a többi ellátott testi épségét megóvják, illetőleg a beteg önkárosító cselekedetét megakadályozzák.

Álláspontja szerint problémát jelent az is, hogy ma Magyarországon nincs olyan intézmény, amely alkalmas arra, hogy az agresszív pszichiátriai betegeket akár életük végéig gondozza, noha ezeknek a betegeknek is alkotmányos joguk a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, hosszabb távú intézeti ellátásuk során is.

Az országgyűlési biztos megállapította: a tartós bentlakást biztosító intézményi gondozás teljes hiánya ellentétes az egyenlő bánásmód követelményével, továbbá sérti az érintettek emberi méltósághoz és az egészségügyi ellátáshoz való jogát. Szabó Máté ezért felkérte a nemzeti erőforrás minisztert, hogy dolgozza ki az agresszív pszichiátriai betegek tartós intézeti elhelyezésének jogszabályi kereteit, és intézkedjen az ilyen pszichiátriai betegek tartós bentlakását lehetővé tevő, megfelelő egészségügyi ellátásukra alkalmas intézetek létrehozásáról.

Forrás: mindennapi.hu

Az ombudsman a fogyatékossággal élő betegek egészségügyi ellátásáról

2011. október 31.

A kiemelt finanszírozás dacára sem megoldott az autizmussal és az egyéb fogyatékossággal élő betegek fogászati ellátása, és országosan jelentős területi eltérések is tapasztalhatók. Az állampolgári jogok biztosa a nemzeti erőforrás miniszter segítségét kérte.

Hiába a kiemelt finanszírozás, az így sincs arányban a felszereltség, a minimum-feltételekhez szükséges infrastruktúra, illetve a kezelési többletidő szükségleteivel a fogyatékossággal élő személyek fogászati ellátásában. Részben ebből adódik, hogy e betegkör esetében a kapacitások kihasználatlanok, holott a finanszírozás jogszabályi háttere adott – áll az ombudsman vizsgálati jelentésében.

A finanszírozási szerződéssel rendelkező tizennyolc szolgáltatóból összesen négynek van szerződése a fogyatékossággal élő felnőttek fogászati ellátásra. A fogyatékos felnőttek speciális fogászati ellátása csak az ország déli részén, Dél-dunántúli és a Dél-alföldi régióban érhető el, míg a főváros és az Észak-alföldi régió teljesen ellátatlan, ugyanez a helyzet a fogyatékossággal élő gyermekek esetében Zala, Baranya, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyében. Sok esetben a fogyatékosok csak a lakóhelyüktől nagyon távol juthatnak egészségügyi ellátáshoz, ami újabb terheket ró az anyagilag amúgy is megterhelt családokra.

Szabó Máté ombudsman szerint sérül az érintettek egészséghez való joga, amennyiben az ország valamelyik térségében, régiójában teljesen hiányoznak a fogyatékossággal élő betegek ellátásának személyi és tárgyi feltételei, ha pedig akadályozott a hozzáférés, akkor az állam nem teljesíti az esélyegyenlőség előmozdítására vonatkozó kötelezettségét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa olyan egészségügyi szolgáltatók kijelölését látná szükségesnek, amelyeket a szakmai működési feltételek alkalmassá teszik a különleges ellátási igények kielégítésére, benne a fogyatékosok fogászati ellátására. Problémát lát a biztos abban is, hogy az orvosok, fogorvosok és az egészségügyi dolgozók nem rendelkeznek kellő jártassággal a fogyatékossággal élő betegekkel való kommunikációban és bánásmódban. Az ombudsman ezért felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy mind az alap- mind a szakképzés során, valamint a továbbképzés rendszerében fokozottabban megjelenjenek az autizmussal és az egyéb fogyatékossággal kapcsolatos ismeretek.

Az ombudsman felkérte a nemzeti erőforrás minisztert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az ellátás területi egyenlőtlenségeinek megszüntetésére, az ellátáshoz való fokozottabb hozzáférés biztosítására. Azt is javasolta a miniszternek, hogy vizsgálja felül a meglévő fogászati finanszírozási szerződéseket és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral együttműködve gondoskodjon új szolgáltatók kijelöléséről, ösztönző finanszírozási hátteret biztosítva nekik.

Forrás: MTI

Alig jut figyelem a betegek jogaira

2011. szeptember 07.

20-ból 19. helyen végzett Magyarország az Európai Betegjogi Kartában foglaltak teljesülésében, derült ki az Active Citizenship Network felméréséből, amit Magyarországon a TASZ koordinált. A kutatás szempontjai ugyan nem minden esetben felelnek meg a magyar rendszer sajátosságainak, így nem mindig vonható le a megfelelő következtetés, de a hazai helyzet biztosan nem jó. Sőt. A TASZ levélben fordult az egészségügyért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz.

Az Active Citizenship Network kutatást végzett 2010 őszén, melyben azt vizsgálta, hogy az uniós tagállamokban az Európai Betegjogi Kartában (doc) megfogalmazottak mennyiben teljesülnek. A kutatás módszertanának lényege, hogy az összeállított kérdőívet a kormányzati és az intézményi szereplőkön túl civil szervezetek is kitöltötték, így értékelhették a szolgáltatásokat és a szakpolitikák megvalósulását.

A felmérésben a kérdések arra vonatkoztak, hogy a kormányzat hogyan támogatja a Kartában foglalt jogok érvényesülését szabályozással, szakpolitikai lépésekkel, illetve hogy az állampolgárok milyen tapasztalatokat szereznek az egészségügyi ellátás igénybevételekor. Az eredményeket továbbá hivatalos statisztikákkal egészítették ki. A felmérést Magyarországon a TASZ betegjogi programja koordinálta.

Az eredmények birtokában júniusban megbeszélést tartottunk a kutatásban résztvevőkkel, majd levélben fordultunk kéréseinkkel Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárhoz.

Panaszjog

Magyarország a 2010 őszén rögzített adatok szerint jó eredményt ért el a panaszjog érvényesülése tekintetében, közben azonban megszűnt az Egészségbiztosítási Felügyelet és a betegjogi képviselőket alkalmazó közalapítvány is. A TASZ ezért azt kéri az államtitkártól, hogy teremtse meg a hatékony hatósági jogorvoslat lehetőségét a betegjogi panaszok vonatkozásában, a feltételek kialakításakor pedig vegye figyelembe Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának álláspontját.

Az ombudsman májusban kiadott jelentése szerint (doc) sem formailag, sem tartalmilag nem megoldott a betegek jogainak hatósági szintű védelme, miután a 2010 szeptemberében megszűntetett Egészségbiztosítási Felügyelet jogutód intézményei nem kaptak megfelelő felhatalmazásokat ezen jogok érvényesítéséhez. Szabó Máté vizsgálatában megállapította: „sérült a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga, ugyanis elzárták a jogsérelem érdemi kivizsgálásától és orvoslásától azokat, akik egy – időközben megszüntetett – állami jogvédelmi hatóságtól kértek segítséget”. Megoldásként egy olyan hatósági jogkörrel rendelkező, pártatlan, független jogállású, speciális szakértelemmel rendelkező és nem bírósági típusú intézmény működtetését javasolja, amelyik kivizsgálja a hozzá fordulók egyéni panaszait, és a döntése bíróság előtt is megtámadható.

A panaszjog érvényesülésének vizsgálatakor merült fel az is, hogy jelenlegi formájában nem megfelelő a kártérítési és kompenzációs rendszer: a szolgáltatók kötelesek felelősségbiztosítást kötni, a feltételeket azonban a biztosítótársaságok diktálják. Ennek példája, hogy az otthon szülésben résztvevő szakemberek tevékenységéről ugyan már született szabályozás, de a jogszabály alapján a gyakorlatban nem lehetséges ennek megfelelően intézeten kívüli szülést választani. Nem megoldott ugyanis a felelősségbiztosítás kérdése: a biztosítók – ha egyáltalán vállalják – túlságosan magas összegű felelősségbiztosítást határoznak meg a szakemberek számára. (Az otthon szülés szabályozása körüli visszásságokról Köbli Anikó cikkében olvashat.)

Egészségügyi dokumentáció

Problémaként merült fel az akadálytalan hozzáférés biztosítása az egészségügyi dokumentációhoz, illetve hogy az ezzel járó költségek megállapításának gyakorlata nem egységes. A felmérésben elért eredményeinket az is befolyásolta, hogy nem szabályozott például az, hogy a kórházi zárójelentések másolatáért a szolgáltató mennyi pénzt kérhet el.

A TASZ ezért kéri, hogy készüljön iránymutatás, hogy az egészségügyi intézmények milyen díjakat számolhatnak fel a dokumentáció másolásáért, amely megfelelően rendezi azt is, hogy milyen adathordozóról van szó (leletekről egyes esetekben célszerűbb például CD-n vagy pendrive-on másolatot adni).

Információhoz való jog

A felmérésből az derült ki, hogy Magyarországon az egészségügyben az egyik legsúlyosabb probléma, hogy nem érvényesül az információhoz, a tájékoztatáshoz való jog. Ezt támasztja alá a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány 2007 végén elvégzett kutatása is: a megkérdezettek több mint fele az ellátás igénybevételekor nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát, és csak minden hatodik megkérdezett tudja betegség esetén is megőrizni testi-lelki autonómiáját. A felmérés megállapítja, hogy a magyar felnőttek betegjogi ismeretei szélsőségesen hiányosak.

"Minden személynek joga van az egészségügyi helyzetére vonatkozó információkhoz való hozzáféréshez, csakúgy, mint a betegellátás megismeréséhez, a technológiai, illetve tudományos újításokkal egyetemben" - rendelkezik a Karta.

A TASZ ezért azt javasolja, hogy betegtájékoztatók legyenek egységesek, közérthető tartalmúak, illetve hogy minél szélesebb körben váljanak elérhetővé, melynek leghatékonyabb módja az internetes elérhetőség biztosítása. A TASZ arra is felhívja a figyelmet, hogy a betegtájékoztatók az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint közérdekű adatok.

Eltérő jogértelmezések

A kutatás végzésekor a TASZ azzal szembesült, hogy egyes egészségügyi intézményekben a házirend és a belső szabályzatok ellentmondanak a vonatkozó jogi szabályozásoknak. A TASZ szerint a Semmelweis-tervben felvázolt Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ feladata lehetne a szabályzatok felülvizsgálata és a jogszabályokkal való összhang megteremtése az egészségügyi szolgáltatóknál.

Akadálymentesítés

Ugyan Magyarország 2007-ben elfogadta a Fogyatékos Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezményt, ami kitér az akadálymentesítésre és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a felmérésben azonban komoly elmaradásokra derült fény. Még mindig gyakran okoz problémát például a mozgásukban korlátozottak számára az egészségügyi intézmények megközelítése, illetve az azokon belüli mozgás.

A TASZ kéri tehát, hogy a fejlesztéseknél vegyék figyelembe ezeket a kritériumokat, illetve hogy dolgozzanak ki szabályokat a jelnyelvi és idegen nyelvi tolmácsok bérezésére, és arra is, hogy ezek a költségek kit terheljenek.

Betegelégedettség

Felmerült a betegelégedettségi vizsgálatok témája is, kiderült, hogy ezeket szinte kizárólag a kórházak végzik. A TASZ javasolja, hogy ebbe a munkába az intézmények vonjanak be külső, akár civil szervezeteket is.

A felmérés azt is megállapította, hogy Magyarországon gyakran túlságosan hosszú a várakozási idő, amit az EU mindössze négy országában oldottak meg azzal, hogy maximumokat határoztak meg. Magyarországon problémát jelent az is, hogy nem mindig vagy csak nehézkesen lehet a várakozási idő hosszáról informálódni. A Karta ugyanakkor előírja: „Minden személynek joga van az ellátáshoz rövid és belátható időn belül. Ez a kezelés minden egyes szakaszára igaz”. Ez az általános elv jelenleg irreálisnak tűnik valamennyi európai országban, de arra mindenképpen törekedni kell, hogy a várakozási idő hosszáról és arról, hogy ezt milyen tényezők csökkenthetik, a betegek tudjanak tájékozódni.

A kutatásból az is kiderült, hogy hiányos a betegeknek nyújtott információ, nem rögzítik megfelelően a nem kívánatos eseményeket (például fertőzéseket), azaz ezek kivizsgálása akadályba ütközik. A biztonsághoz való jogot sérti, hogy nem lehet anonim módon kivizsgáltatni a visszaéléseket. A szintén ehhez a joghoz tartozó fertőzések megelőzése és az intézményekben a menekülési útvonalak biztosítása azonban kielégítő eredményt mutatott. Magyarország ugyancsak jó eredményt ért el a titoktartás megvalósulása terén, szintén megfelelően alkalmaznak fájdalomcsillapító, valamint egyénre szabott kezeléseket.

Az összesen 20 országban végzett kutatásban Magyarország a 19. helyezést szerezte meg, a helyzet mégse ennyire rossz. Az összeállított kérdéssor nem minden szempontból volt alkalmas arra, hogy leképezze a hazai rendszerre jellemző viszonyokat, hiszen számos ország eltérő rendszerének vizsgálatára készült. Fontos megjegyezni azt is, hogy a felmérés a Kartában megfogalmazottakra koncentrált, míg a magyar törvényi szabályozás ettől eltér. Megállapításai ugyanakkor olyan jelzéseket tartalmaznak, amelyeket a kormányzatnak célszerű szem előtt tartania a Semmelweis-terv megvalósításakor. Érdemes például bevonni a helyi közösségeket, akik gyakran a szolgáltatók feladatait veszik át, amivel javulhat a rendszer hatékonysága. Az pedig továbbra is kiemelt cél, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevő állampolgárok jogtudatossága javuljon.

Forrás: ataszjelenti.blog.hu

Ma is jó ötletnek tartja a dühöngőt a megvádolt igazgató

2011. augusztus 29.

Személyi szabadság megsértése miatt fogták perbe a kecskeméti gyermekotthon volt igazgatóját és dolgozóit, amiért rácsos, bekamerázott elkülönítő szobába zártak gyerekeket éveken keresztül. A volt vezető vádlottként is fenntartja, hogy helyesen jártak el, szerinte nem volt jobb megoldás.

Ártatlannak vallotta magát hétfőn K. Ildikó, annak a kecskeméti gyermekotthonnak a volt igazgatója, ahol éveken át elkülönítő szobába, dühöngőbe zártak be gyerekeket. Az asszonyt és 25 társát - az intézmény dolgozóit - személyi szabadság megsértésével vádolják. Büntetőperük a múlt héten kezdődött a Kecskeméti Városi Bíróságon. A múlt pénteken ismertetett vádirat szerint 2007 novembere és 2010 januárja között nyolc gyereket és négy fiatal, utógondozott felnőttet zártak be rossz magaviseletért a hatszor öt méter alapterületű, rácsos ablakú, bekamerázott szobába.

A hétfői tárgyalási napon a bíróság a volt igazgatónőt hallgatta meg, aki az ügy elsőrendű vádlottja. Az asszony ma sem talál kivetnivalót abban, ami tettek. Elmondta, hogy a vádiratban sértettként szereplő gyerekek, fiatalok valamennyien értelmi fogyatékosok és pszichiátriai betegségben is szenvednek. Állítása szerint Bács-Kiskun megyében, de még az országban sincs olyan intézmény, amely alkalmas lenne ilyen gyerekek befogadására. Amikor 2007-ben kinevezték igazgatóvá, a gyerekeket kezelhetetlennek, a dolgozókat pedig eszköztelennek látta. Ha valamelyik gyerek dührohamot kapott, megtámadta a társait vagy nevelőit, a mentő vagy ki sem jött, vagy bevitte ugyan az illetőt a felnőtt pszichiátriára, de onnak hamarosan visszakerült. “Magunkra voltunk hagyva folyamatosan” – fogalmazott K. Ildikó.

A fenntartó önkormányzat tudott a dühöngőről

Az elkülönítő szoba ötletét egy külföldi tanulmányútról hozta. 2007-ben Németországban járt, és azt tapasztalta, hogy ott ezt a problémát egy olyan helyiséggel kezelik, ahová be lehet vinni a gyerekeket, akik ott megnyugszanak. Miután hazajött, megbeszélte a helyetteseivel, hogy mit tapasztalt. Járt a fenntartónál, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzatnál is, kérte, járuljanak hozzá, hogy a saját felelősségére létrehozhassanak egy ilyen elkülönítőt a kecskeméti otthonban. Állítása szerint a szóbeli hozzájárulást megkapta, később a nevelőtestület is az ötlet mellé állt, sőt a fenntartó illetékesei később ki is mentek megnézni az elkülönítő szobát, és semmi kivetnivalót nem találtak benne.

"Kevésbé tartottam veszélyesnek egy elkülönítő helyiséget létrehozni, mint semmit sem tenni" – mondta K. Ildikó. A pszichiátriai beteg gyerekek gyógyszerezéséről azt mondta: súlyosabb bűnnek tartja a leszedálást, mint a személyi szabadság korlátozását. Az ügy körül kialakult botrányt "méltatlannak nevezte", szerinte ez "szakmai kérdés, és nem büntetőjogi kategória"."Úgy gondolom, hogy ebben az esetben a legnagyobb jogsértést a magyar állam követi el" - utalt az egyszerre pszichiátriai beteg és értelmi fogyatékos gyerekek helyzetének szabályozatlanságára. Szerinte a gyakorlat azt bizonyította, hogy a módszer eredményes volt, a magatartási problémák ritkultak.

A volt igazgató határozottan tagadta, hogy az elkülönítést egyfajta büntetésként alkalmazták volna. Szerinte csak az ön-és közveszélyes gyerekeket zárták be oda, és csak annyi időre, amíg meg nem nyugodtak.

Önként is bejárt egy fiú?

Magáról a szobáról azt mondta, hogy elsődleges funkciója nem az elkülönítés volt, korábban korai fejlesztőként működött, közösségi helyiség volt, ruhát szárítottak benne, sőt a bezárások elkezdése után is játszottak, labdáztak még benne. Elismerte, hogy voltak rácsok az ablakon, de ezt azzal magyarázta, hogy biztonsági okból volt erre szükség, a kitörő üveg balesetet okozhatott volna. Az viszont nem igaz a volt igazgató szerint, hogy a szoba ne lett volna szellőztethető, az egyik ablakot bukóra lehetett állítani.

A bekamerázásra szerinte éppen azért volt szükség, hogy senki se élhessen vissza a bezárás lehetőségével, és hogy figyelni tudják a bezárt gyerekeket, nem tesznek-e kárt magukban, megnyugodtak-e már. K. Ildikó elismerte azt is, hogy miután nem volt sok pénzük, a szoba “puritánabb” volt, mint a német példa. Ugyanakkor megjegyezte: volt olyan gyerek, aki magától, önként szeretett bemenni, mert ott a többiek békén hagyták.

Megvádolt kollégáit védendő K. Ildikó beszélt arról is: ők nem tudták, hogy jogszabályi háttere nem volt az elkülönítő szoba kialakításának. Hangsúlyozta, hogy önállóan senki nem dönthetett bezárásról, ahhoz mindig az ő engedélyét kellett kérni. A tárgyaláson megkérdezték tőle, előfordult-e , hogy nemet mondot. Erre tagadólag válaszolt, szerinte azért nem volt ilyen, mert a kollégái tényleg csak a végső esetben akartak ehhez a megoldáshoz nyúlni. Olyanra soha nem adott engedélyt, és szerinte soha nem is fordult elő, hogy valakit napokra bezártak volna, és arra sem volt példa, hogy ne használhatták volna a mosdót, állította.

Már nem emlékszik

Délután a bíró egyesével végigment a vádpontokon, mindegyik érintett gyerekről és vádiratban szereplő esetről kérdezni próbálta K. Ildikót. A legtöbbször az volt a válasz, hogy a konkrét esetre nem emlékszik, a bezárás engedélyezését kérő kolllégája tudhat többet az adott ügyről. "Egész biztos, hogy köpködésért, kötekedésért nem kerül be senki" – bizonygatta ugyanakkor. A bíró szembesítette bizonyos naplórészletekkel, amelyekben kollégái lejegyezték a történteket. Volt olyan részlet, miszerint azért zárták be a gyereket, hogy “gondolkodjon”. Erre K. Ildikó azt mondta: ilyenért biztost nem zártak be senkit, azt tudja elképzelni, hogy a kollégák rosszul fogalmaztak.

Szerinte mindig csak olyankor zártak be gyerekeket, amikor magukat vagy társaikat veszélyeztették, például megharapták, fojtogatták vagy ceruzával nyakon szúrták a többieket, bútorokat hajigáltak. Amikor valamelyik lakó őrjöngött, előfordult, hogy a többiek ijedségükben autoagresszív magatartást produkáltak, például a saját hajukat tépkedték, magyarázta, miért kellett beavatkozni.

Csúnyán tudott nézni

A konkrét esetek többségére ugyan nem emlékezett, de a sértett gyerekeket jellemezni tudta a bíróság kérdeseire. A bezártak közt volt erős fizikumú fiú, akitől a nevelők is féltek, mert dühkitörései során sokszor minden előjel nélkül ütött. Beszélt egy lányról, aki enyhe értelmi fogyatékos és Borderline személyiségzavarban szenved, szerinte ő félelmetes volt, amikor őrjöngött, dobálta a berendezési tárgyakat, bántalmazta a társait, toporzékolt, a földhöz verte magát. Egy másik lányról szintén azt mondta, hogy bútorokat dobálva szokott őrjöngeni, ő volt szerinte az egyetlen, aki kárt tett saját magában az elkülönítő szobában is: kitépte a haját, és egy cérnával véresre szorította a kezét.

Egy többször bezárt lányról állította a volt igazgató azt is, hogy "az egész intézményt rettegésben tartotta", hiába volt, vékony, törékeny, “a kancsalságából adódóan olyan csúnyán tudott nézni”, hogy a környezetében félelmet keltett, verbálisan inzultálta a nevelőket, köveket dobált, bántalmazta a társait. A bezártak között volt egy kilencéves kislány is, aki az igazgató szerint kutyák közt nevelkedett, nem beszélt, viszont ha sérelem érte, harapott.

A volt igazgató jelenleg munkanélküli, a botrány kirobbanása után felfüggesztették a munkaviszonyából, és végül idén augusztus 11-én felmondott. A büntetőperben egyelőre 12 tárgyalási napot tűztek ki, az utolsó október 14-én lesz. Az MTI információi szerint ekkor akár már ítélet is születhet az ügyben. Ha a bíróság megalapozottnak ítéli az ügyészség vádjait, a vádlottak 1-7,5 éves szabadságvesztést kaphatnak.

Forrás: index.hu

Egyre kritikusabb a gyerekek mentális állapota az ombudsman szerint

2011. július 31.

Kevés a gyermekpszichiáter, és közülük sok a nyugdíjas, miközben egyre kritikusabb a gyermekek mentális állapota - állapította meg Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Az ombudsman vizsgálata szerint sérül a gyermekek egészséghez, egészségügyi ellátáshoz való joga, valamint az esélyegyenlőség elve, és a kormány "köteles hatékony lépéseket tenni".

Nő a tanulási nehézséggel, magatartászavarral küzdő gyermekek, az öngyilkosságot megkísérelt, illetve elkövetett 24 év alattiak száma, miközben megoldatlan az akut krízishelyzetben lévő gyermekek ellátása - állapította meg Szabó Máté ombudsman, aki a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátást vizsgálta.

Szabó Máté szerint a gyermekpszichiáter annak ellenére sem szerepel a hiányszakmák között, hogy a mindössze hatvan-hetven ilyen szakorvos átlagéletkora magas. Sokan nyugdíj mellett praktizálnak, és van olyan régió, ahol az egyetlen elérhető gyermekpszichiáter hetvenkét éves. Az elmúlt két évben ugyanakkor összesen tizennégy orvos szerzett gyermekpszichiáteri szakképesítést, több tapasztalt szakorvos viszont külföldre távozott.

Kevés az intézmény is

Az ombudsmani vizsgálat szerint kevés a fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmény, és nagyok a területi eltérések. Az egész Dunántúlon nincs aktív gyermekpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás, ezért ebben a térségben a gyermekpszichiátriai betegeket gyermekgyógyászati osztályokon vagy a felnőtt pszichiátriai betegekkel együtt kezelik, gyermekpszichiáter szakorvosi felügyelet vagy konzílium nélkül. Ugyanilyen állapotok uralkodnak az észak-magyarországi régióban is - közölte az Országgyűlési Biztos Hivatala.

Az ombudsman megállapította továbbá, hogy nem valós adatokon alapul az egészségügyi intézmények ellátási kötelezettségének szabályozása. Például az ÁNTSZ szerint ellátási kötelezettsége van a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának, amely azonban nem rendelkezik akkreditált gyermekpszichiátriai osztállyal, és nincs is szakorvosa.

Súlyos problémát jelent a gyermekek sürgősségi ellátása, beutalási rendje is. Egyrészt nagyon kevés intézményben adottak a sürgősségi ellátás feltételei, másrészt a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerveknek nincs nyilvántartása a sürgősségi ellátóhelyekről. Ezért a betegek ellátása sokszor teljesen esetleges és kiszámíthatatlan.

A szülő nem lehet a gyerek mellett

Probléma az is, hogy míg az egészségügyi törvény szerint a szülő jogosult arra, hogy pszichiátrián kezelt beteg gyermeke mellett tartózkodjon folyamatosan, a gyermekpszichiátriai osztályokon nincs elegendő alkalmas szoba - tartalmazza az ombudsmani közlemény. Szabó Máté a vizsgálat alapján megállapította, hogy sérül a gyermekek egészséghez, egészségügyi ellátáshoz való joga, valamint az esélyegyenlőség elve.

Az ombudsman szerint "a jogegyenlőség megteremtése elsődleges állami kötelezettség. Az állami beavatkozás nem fakultatív feladat az olyan emberek csoportjainál, amelyek objektíve hátrányba kerülnek valamely tulajdonságuk, állapotuk, így különösen az életkoruk, egészségi állapotuk, betegségük, illetve az abból adódó sajátos, kiszolgáltatott helyzetük miatt". Szabó Máté szerint az állam itt köteles hatékony lépéseket tenni az eredendően és súlyosan egyenlőtlen helyzet felszámolására.

Forrás: origo.hu

Felszámolják a nagylétszámú intézeteket

2011. július 19.

A szociális, gyermekvédelmi és fogyatékos területet ez a lehetőség nem csak segíti, de át is formálja - mondta Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára azokról a pályázatokról, melyek a nagy létszámú szociális intézmények úgynevezett kitagolására adnak módot.

- Sok száz beteg, fogyatékos ember él olyan helyeken, ahol 100 - 200 ember zsúfolódik össze, sokszor a társadalomból kivetett módon, elszigetelt kastélyokban. A kitagolás lényege, hogy ezek helyett kisebb, élhetőbb helyeken lakhassanak - tette hozzá az államtitkár.

Fogyatékosokat, pszichiátriai- és szenvedélybetegeket kezelő, 50 fősnél nagyobb bentlakásos intézményben jelenleg 12 ezren élnek Magyarországon. A kormány tervei szerint ebből körülbelül 1500 férőhely kitagolása történhet meg 7 milliárd forint uniós forrásból, pályázati úton, 2013-ig. (Az összes nagylétszámú intézmény kitagolását egy 30 éves stratégia keretében képzelik el.)

A tervek szerint a nagylétszámú intézményekből háromféle otthonba költözhetnek a fogyatékos és beteg emberek. Akik alacsony gondozási szükségletűek, azokat önálló lakásokba költöztetik, melyekben maximum hat fő élhet együtt. A kicsit több gondoskodást igénylő betegek maximum 12 fős lakóotthonokban élhetnek, a legintenzívebb ellátást igénylők pedig lakócentrumokban. Utóbbiak maximum 50 fő ellátására alkalmas épületek vagy épületegyüttesek lesznek.

Az államtitkár szerint nem kell több szakember

Az államtitkár szerint mindez nem jelenti azt, hogy több szakembert kellene alkalmazni, erre nem is lenne forrás. - Azok az emberek, akik lakásokba kerülnek, sokkal alacsonyabb gondozási szükséglettel rendelkeznek, vannak köztük olyanok, akik nem is igényelnek segítséget minden nap, tehát nem kell több szakember. A segítség viszont koncentráltabban jelenik majd meg azoknál, akiknek valóban szükségük van rá - fogalmazott.

Nem csak a fogyatékosokat és szenvedélybetegeket ellátó intézmények kitagolására lehet majd pályázni. Egy másik projekt keretében a nagy létszámú gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények kitagolása is megkezdődik, erre 3 milliárd forint uniós forrás jut. A tervek szerint a következő években 15-20 ilyen intézményt bontanak kisebb egységekre.

Egy harmadik projekt keretében pedig az időseket, hajléktalanokat ellátó önkormányzati, állami, egyházi és nonprofit fenntartású bentlakásos intézmények korszerűsítésére, felújítására lehet pályázni összesen 5,7 milliárd forint értékben.

Valamennyi pályázatnál kulcskérdés az integráció, hogy ezek az emberek ne a szerencsésebb sorsúaktól elkülönülve éljenek. - Hiába szorította a társadalom peremére ezeket az embereket az idős kor vagy a betegség, nekik is helyük van közöttünk - fogalmazott Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője.

Forrás: nol.hu

Leáldozóban a csalóknak

2011. június 22.

Várhatóan lesznek technikai jellegű módosítások az új egyházügyi törvényben, amelynek általános vitáját csütörtökön kezdi meg a parlament – mondta a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetes Virágvasárnap után című könyvének bemutatóján szerdán.

Rétvári Bence ugyanakkor kiemelte: ezek a változtatások a javaslat érdemi részét, szerkezetét és főbb szabályozási elveit nem fogják érinteni. A javaslatot a tervek szerint még a nyári ülésszak alatt elfogadhatja a parlament, és jövő évtől életbe léphet.

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslatot június 10-én nyújtották be, a dokumentum melléklete 13 felekezetet említ, amelyeket az 1895-ös törvény alapján bevett, illetve elismert felekezetnek minősít. A törvényjavaslat szerint a korábbi gyakorlattal ellentétben az egyházak nyilvántartása a tervek szerint kizárólagos illetékességgel a Fővárosi Bírósághoz kerül, "ezzel is biztosítva az egységes, naprakész áttekinthető nyilvántartás vezetését". Mint azt a törvényjavaslat hangsúlyozza, az egyház kizárólag olyan vallási tevékenységet gyakorolhat, "amely az alaptörvénnyel nem ellentétes, jogszabályba nem ütközik, nem sérti más közösségek jogait és szabadságát, valamint az emberi méltóságot". Biztosítani kívánja a törvényjavaslat az állam és az egyház különválasztását, ugyanakkor törvényes keretet kíván nyújtani ahhoz, hogy "az állam a közösségi célok érdekében együttműködjön az egyházzal".

A kereszténydemokrata politikus a könyvbemutató kapcsán hangsúlyozta: azok a jó egyházi vezetők, akik megtalálják a jó arányt a hitéleti tevékenység szervezése és a közösségi élet között. Ezáltal egyik erősítheti a másikat, s igazán jó hitéleti közösségben egyik a másik nélkül nem képzelhető el – mutatott rá.

A most bemutatott kötetbe karácsonyi, húsvéti, évközi tanítások és néhány alkalmi tanúságtétel került. A lejegyzett szövegek kisgyermekes családi szentmiséken hangzottak el, itt pedig némileg átszerkesztett formában jelennek meg. A könyv a szülők méltóságát és felelősségét is hangsúlyozva, többek között a gyerekeket szeretnék megszólítani és lekötni.

Forrás: mno.hu

Kétségbeesett figyelmeztetés: "tanévkezdés után két héttel már az utcán lesznek"

2011. június 22.

A fővárosi önkormányzat márciusban felére csökkentette a saját vizsgálata szerint már addig sem elegendő támogatást a speciális nevelési igényű gyerekek után. Ezt szerdán némileg kompenzálni próbálja, de azt még mindig nem fogja túlélni egyetlen iskola sem.

A fővárosi közgyűlés márciusban a következő tanévre a felére, 46 millió forintról 23-ra csökkentette a speciális nevelésű gyerekek után járó kiegészítést. Ez 27 alapítványi iskolát érint, akikkel az önkormányzat 1997 óta áll szerződésben. Az idei tanévben 1121 gyerek állami normatíváját egészítette ki Budapest, hogy megteremtse az oktatásuk feltételeit.

"Őket nem lehet más intézményben nevelni, speciális körülményeket és felkészülést igényelnek, kis csoportokban vagy személyre szabottan kell foglalkozni velük" - mondta a STOP-nak Kunné Szörényi Katalin, a Gyermekház iskola főigazgatója. A támogatott tanulók ötöde autista, 60 százaléka magatartási és beilleszkedési, 15 százaléka tanulási zavarral küzd, a többiek testi vagy érzékszervi fogyatékosok. A főigazgató sikereiket azzal illusztrálta, hogy idén csak az ő iskolájában 102 tanuló érettségizett, 21 szakmunkásvizsgát tett; a Bolyai-díjat pedig egy autista nyerte.

A szakmai hozzáértést nem vitatja a főváros sem. A szerdai közgyűlés napirendjére kerülő előterjesztés beszámol egy vizsgálatról, amely szerint az érintett iskolák jogszerűen és költséghatékonyan működnek. "Az intézmények többségében jóval több sajátos nevelési igényű gyermek nevelése oktatása folyik, mint ahány tanuló után támogatást kapnak. (...) Az intézmények vezetői, a nevelőtestületek tagjai szakmailag és emberileg elkötelezettek a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatása, nevelése, fejlesztése iránt, az intézmények teljes alkalmazotti közösségei számára fontos, hogy a súlyos és halmozottan sérült gyermekek fejlesztése eredményes, előremutató, az életminőséget befolyásoló módon valósuljon meg" - áll a Csomós Miklós főpolgármester-helyettes és Sárádi Kálmánné főjegyző jegyezte javaslatban.

Ez elismeri azt is, hogy az iskolákra szükség van, mert a fővárost törvény kötelezi a nevelési támogatásra, ha pedig nem a jelenlegi módon, alapítványokkal kötött közszolgálati szerződéssel oldanák meg a finanszírozást, akkor hat(!) saját iskolát kellene fölállítaniuk, amelyeknek a létrehozása és a működtetése is költségesebb lenne a jelenlegi rendszernél: "A mintegy 9 milliárd forintos egyszeri fejlesztési ráfordítás mellett egy tanulóra vetített 926 ezer Ft/éves működési kiadással számolva 1121 fő önkormányzati intézményekben történő ellátása évi egymilliárd forint tartós támogatás biztosítását tenné szükségessé."

Az előterjesztés azt is megállapítja, hogy az utóbbi négy tanévben kapott, gyerekenként 40 ezer forintos kiegészítő támogatás mára nem fedezi a tényleges költségeket, ennek dacára a márciusban havi 20(!) ezerre csökkentett fejenkénti kvótát átlagosan és differenciáltan mindössze 25 ezerre javasolja növelni. Ezzel alig 60 millióval, éves szinten 336 millió forintra emelnék a támogatást - persze így jóval olcsóbban jönnek ki, mintha mindjárt a föntebb említett 10 milliárdot kellene elkölteniük.

Ezt azonban Kunné Szörényi Katalin szerint nem éli túl egyetlen iskola sem. "Ennél kevesebből már nem lehet gazdálkodni. Gondoskodni fogunk a gyerekeink elhelyezéséről, de - ha föl is veszik őket az integrált iskolák - tanévkezdés után két héttel már az utcán lesznek" - mondta a főigazgató, aki emlékeztetett: a speciális nevelési igényű gyerekek éppen az intézmények október közepi létszámjelentését követően, amikorra kiderül, hogy osztályközösségben nevelhetetlenek, özönlenek az alapítványi iskolákba.

A fővárosi közgyűlés (illetve annak Fidesz-KDNP többsége) minden bizonnyal szerdán dönt az előterjesztésről, az alapítványok viszont szeretnék elnapolni az ügyet. Csomós mellett Tarlós István főpolgármestert is levélben kérték arra, üljenek le közösen, végeztessenek újabb vizsgálatot, ha az első megállapításainak nem hisznek, és próbáljanak közösen megoldást találni.

Forrás: stop.hu

Borzalom: fához kötözte az anya gyermekét

2011. június 19.

Megdöbbentő felvételt készített az egyik kereskedelmi televízió a romániai Puieşti településen: egy fiatal, értelmileg akadályozott személyt saját anyja rendszeresen kiköt, ez alkalommal egy fához - írja az atv.hu.

A 21 éves lány után az anya havonta juttatást kap az államtól, amiért gondját viseli. A sokkoló pedig az, hogy ez a gondoskodás inkább nevezhető brutalitásnak. Az anya lelketlensége miatt a szomszédok többször is panaszt emeltek.

"Havonta legalább egyszer elhaladok a család mellett, de soha egyetlen alkalommal sem láttam, hogy a lány meg lett volna kötözve. 2010 októberében a szociális asszisztens az istállóban bezárva talált rá. Az esetet jelentettem a bârladi kórházban", mondta a község polgármestere.

Az ügyben a megyei prefektus, Székely Csaba Levente kivizsgálást kért, a gyermekvédelem pedig bejelentette, hogy az ügyészségre viszi az esetet.

Forrás: pecsistop.hu

Hosszú hétvége a pszichiátrián

2011. június 18.

A kötelező pszichiátriai kezelés a bebörtönzésnél is súlyosabb szabadságkorlátozásnak minősül, és nem tarthatna még különleges viszonyok esetén sem 3-4 napnál tovább. Mégis megtörténik, hogy hétvégi vagy ünnepnapi ügyelet híján napokig bent tartják az intézetben a beteget a bíróság és ezzel együtt független pszichiáter szakértő jóváhagyása nélkül. Az Országgyűlési Biztos Hivatalának jogi referensét kérdeztük.

Kussinszky Anikó az Országgyűlési Biztos Hivatalának jogi referense A pszichiátriai betegek „szabadságjoga” címmel tartott előadást június 7-én, az ombudsman betegjogi és gyermek-egészségügyi konferenciáján – amelyen többek közt az egészségügyi államtitkárság munkatársa, Mogyorósi Dorottya is előadott. Az OrientPress Hírügynökség, a közigazgatás hírszolgáltatója a jogi referenst kérdezte.

- Mire hívta föl a figyelmet a konferencián, és miért ezt a témát választotta?

- Két konkrét eset és panaszbejelentés kapcsán beszéltem a pszichiátriai betegek személyes szabadsághoz való jogának csorbulásáról. Mert miközben nincs előtérben a kérdés, hiszen a betegjogokról több szó esik, adott esetben bárkinek érintheti a mindennapjait. Mindkét esetben sürgősségi beszállítás történt, kényszerrel. A betegek viszont az előírtnál, azaz megengedettnél jóval többet töltöttek a pszichiátriai osztályon, a bíróság értesítése nélkül, ahol ilyenkor gyakorlatilag akaratuk ellenére fogva tartják őket. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény megállapítja, hogy kényszerrel csakis a közvetlen veszélyeztető magatartású beteget lehet kezelésre a pszichiátriai intézetbe szállítani. A beépített garanciális rendelkezés kimondja, hogy a pszichiátriai intézet vezetője 24 órán belül köteles értesíteni a bíróságot, a bíróságnak pedig 72 órán belül határozatot kell hoznia arról, hogy indokolt volt-e a beszállítás és elrendeli-e a kötelező pszichiátriai kezelést. A döntésig a beteg ideiglenesen az intézetben tartható. A két panaszos esetében hétvége, illetve ünnep előtt érkezett a beteg, ezért „a kialakult gyakorlatnak megfelelően” csak a szünet utáni első munkanapon töltötték ki a papírokat és értesítették a bíróságot. Az egyik ügyben többek között kifejezetten a sürgősségi beszállítást követő eljárás elhúzódását kifogásolták, míg a másikban a tájékoztatáshoz való jog-, valamint a kapcsolattartás- és a gyógyintézet elhagyása jogának sérelmével kapcsolatos beadványt terjesztettek elő. Mindkét esetben megállapítható volt a bíróság határidőn belüli értesítésének indokolatlan elmaradása.

- Hogyan lehet összefoglalni a mulasztás lényegét?

- A pszichiátriai betegek kötelező intézeti kezelése a személyi szabadsághoz való jog korlátozása egyik legsúlyosabb esetének minősül.

– Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a Vitek vs. Jones ügyben rögzítette, hogy a kötelező pszichiátriai kezelés a bebörtönzésnél is súlyosabb szabadságkorlátozásnak minősül, tekintettel a kezelés során alkalmazott tudatbefolyásoló eszközökre, valamint a mentális kór stigmatizáló jellegére. Éppen ezért a legrövidebb időn belül szabadon kell bocsájtani vagy bíróság elé kell állítani a betegeket. Ez az idő különleges esetekben sem haladhatja meg a 3-4 napot. A hétvégi napok és az ünnepnapok szinte minden európai államban beszámítanak a határidőbe. A 4 napon túli bíróság elé állítás már kivételes viszonyok között is jogszerűtlennek minősül, pedig itt megállapíthatóan egyik esetben sem álltak fenn ezek a kivételes viszonyok. A nagyobbik probléma az, hogy a kórházak nem önszántukból nem értesítették a bíróságot, hanem a bíróságon nincs ügyelet, ráadásul a felügyelettel megbízott ÁNTSZ sem minősítette jogsértésnek az esetet.

- Mi az Országgyűlési Biztos Hivatalának javaslata az esetből kifolyólag?

- Az alapvető jog érvényesülése érdekében nem nagy ár a bíróságok és a szabadságelvonásra feljogosított hatóságok hétvégi „ügyeleti” rendszerének kiépítése. A vizsgálati tapasztalatok alapján tájékoztató levelet küldtünk az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének, hogy kezdeményezze egy olyan vizsgálat lefolytatását, amely a hétvégi, illetőleg munkaszüneti napok esetében tartandó ügyelet személyi és tárgyi feltételeinek rendelkezésre állását helyezné fókuszpontjába.

-Milyen nemzetközi egyezményekhez kellene igazodnunk a témában?

- Elsősorban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmányához és az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez. És nemsokára pedig csatlakozunk az OPCAT fakultatív jegyzőkönyvéhez, amely szintén irányadó lesz a szabadságmegvonást foganatosító intézmények – így a pszichiátriai osztályok is – számára. [Az ENSZ Közgyűlése 2002 decemberében fogadta el a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról és büntetésről szóló 1984. évi egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét (Optional Protocol to the Convention Against Torture, OPCAT) – a szerk.]

- Hogyan tekint az esetek kapcsát az intézményrendszerre és jövőbeli változásaira?

- A pszichiátriai betegekre mindig sokkal erősebb jogi garanciák vonatkoznak, mint a páciensekre általában. Erre tehát a jövőben is különös figyelmet kell fordítani, hiszen ők a legkiszolgáltatottabb panaszosok. Sok eset nyilvánosságra sem kerül amiatt, hogy a betegek nincsenek tisztában azzal, hogy jogsérelem érte őket. A betegjogok felügyelete most átkerült az ÁNTSZ-hez, amely azonban a két beadvány kivizsgálása során nem állapított meg jogsértést a törvényi előírások figyelmen kívül hagyása ellenére. A Semmelweis Tervben beharangozott, de még szervezés alatt álló kormányhivatal, az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) a tervezet szerint a jelenlegi gyakorlatnál komplexebb módon érvényesíti majd a betegjogokat.

Forrás: orientpress.hu

Felszállt a füst: teljesen felforgatja Orbán az egészségügyi rendszert

2011. június 1.

Bevezetik a hamburgeradót, eladnak vagy hasznosítanak kórházi épületeket, államosítják a fővárosi kórházakat - többek között ezt tartalmazza a Semmelweis-terv, amelyről kedden döntött a kormány. Egyelőre csak az elvi keretekről döntöttek, de az biztos, hogy lesz olyan kórház, amelynek a feladata megváltozik.

Egy évet kellett várni arra, hogy Orbán Viktor betartsa ígéretét, azaz hogy prioritásként kezelje az egészségügyet. Ennyi tervezés után kedden elfogadta a kormány az egészségügy átalakításáról szóló koncepciót, a Semmelweis-tervet, amely totálisan felforgatja azt a rendszert, amit eddig megszokhattak a betegek. Igaz, egyelőre csak az elvi kereteket fogadta el a kabinet, a részleteket még pontosítják.

"Mi nem terveztük azt, hogy a kormányalakítás után pontosan egy évre rá fogjuk ismertetni a tervet, ez a véletlenek játéka" - mondta Szócska Miklós, hozzátéve, hogy a strukturális átalakítás érinti a betegéletutakat, a kórházi finanszírozást, a betegjogokat, a kórházi struktúrát. Az ebből felszabaduló forrásokat az orvosi bérek fejlesztésére fogják fordítani.

Állami egészségügyi rendszer jön

Térségi egységekre épülő állami egészségügyi rendszer lesz - mondta az egészségügyi államtitkár. Ez azt jelenti, hogy az országot térségekre osztanák fel, amelyek nem egyeznek meg a megyehatárokkal vagy a régióhatárokkal. Azt vették alapul, hogy "a beteggel hova honnan rohan a mentő".

Szócska Miklós arra nem válaszolt egyértelműen, hogy megszűnnek-e kórházak vagy kórházi ágyak, mint mondta, "ezeket a fogalmakat csak Molnár Lajos használta". Azt azonban elárulta, lesznek funkcióváltó intézmények, lesz olyan intézmény, amelyik nappali kórházzá fog átalakulni. Ezt az államtitkár szerint majd a helyi döntéshozókkal vitatják meg, "de nem úgy, hogy nesze, neked véged".

Mindezekért, a betegéletútért, hogy melyik kórház, mit csinál, az állami szervezési központ lesz felelős.

A budapesti kórházakat 6-9 hónap alatt államosítják, mint Szócska mondta, a megoldási formáról még egyeztetnek a főváros vezetésével. A fővárosban három sürgősségi központ lesz: egy dél-pesti részleg a "Korányi-projekt" kibővítésével, a budai sürgősségi központ, valamint a harmadik, az észak-pesti sürgősségi központ. A főváros vezetése támogatja a kormány azon döntését, amely szerint a főváros 12 kórházát "állami gondoskodásba veszik" - közölte Szócska Miklós bejelentése után nem sokkal Szűcs Somlyó Mária, a Főpolgármesteri Hivatal kommunikációs igazgatója. A kórházak átvételéről a tárgyalásokat Budapest vezetése a "lehető leghamarabb" elkezdi Szócska Miklós államtitkárral - olvasható a közleményben.

Hogy a vidéki kórházakkal mi lesz, az attól függ, hogy a kormány hogyan határozza meg az önkormányzati politikáját - mondta.

Hamburgeradó, eladás

Az átalakításokat többek között uniós forrásokból és a hamburgeradó bevezetéséből fedeznék. Utóbbiról szólva azt mondta Szócska, hogy már modellezik a népegészségügyi termékdíj formáit, de "nagy valószínűséggel lesz ilyen".

A központi régiót - Budapest, Pest megye - kórházi épületek hasznosításából vagy eladásából fejlesztenék.

Forrás: hirszerzo.hu

Az ország, ahol évente 130 ezer öngyilkossági kísérlet történik

2011. május 28.

A párizsi Libération hasábjain közzétett felhívásban emelték fel a szavukat vezető francia szakértők és egészségügyi szakemberek azért, hogy hozzanak létre Franciaországban külön intézményt, amely figyelemmel követné az öngyilkosságok alakulását. Franciaországban az öngyilkosságok aránya a legmagasabbak között van Európában. De még így sem olyan magas, mint például Magyarországon.

A 44 kezdeményező egyike Michel Debout professzor, az öngyilkosságok megelőzésért küzdő francia társaság elnöke, és az aláírók között olyan országosan ismert személyiségek is szerepelnek, mint Axel Kahn genetikus, a Paris Descartes egyetem elnöke, valamint Boris Cyrulnik pszichiáter. Az aláírók szerint Franciaországban, ahol évente 130 ezer öngyilkossági kísérlet történik és 11 ezer ember vet véget önkezével az életének, a hatásos megelőzési politika kidolgozásához olyan intézményre van szükség, amely hozzájárul a jelenség jobb megismeréséhez, és segítségére lehet a hatóságoknak.

Kiemelt probléma

A felhívás szerzői emlékeztetnek arra, hogy egy-egy öngyilkossági hullám - amilyen például a France Télécom távközlési cégnél alakult ki az elmúlt években - megdöbbenti a közvéleményt, a kormány is együtt érez az áldozatokkal, de úgy tűnik, senki sem képes elképzelni, miként lehetne megfordítani az irányzatot.

A francia gazdasági és szociális tanács már 1993-ban annak a véleményének adott hangot, hogy az öngyilkosságot a közegészségügy egyik kiemelt problémájának kell tekinteni, és megfelelő eszközt kell teremteni a jelenség megfigyelésére - ám ezen a téren időközben mégis Svédország és Nagy-Britannia ért el sikert.

A francia szakértők megítélése szerint az öngyilkosság olyan jelenség, amely egyaránt érinti az idős és a fiatal embereket, a családokat és a vállalatokat, a mezőgazdaság világát, a minisztériumokat. a közszolgálatokat, így a rendőrséget, a büntetés-végrehajtást és a kórházakat. A legaggasztóbbnak azt tartják, ha a drámai kérdésről úgy folytatódik a vita, hogy közben semmi sem történik, és ezzel az öngyilkosság "banális, hétköznapi jelenséggé" válhat.

Veszélyeztetett csoportok kiszűrése

A felhívás szerzői szerint "az öngyilkosságok és az öngyilkos magatartások obszervatóriumának" olyan eszközökkel kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik, hogy az intézmény járványtani és klinikai vizsgálatokat végezzen, például kutathatja bizonyos társadalmi események, így az országot 2008 óta sújtó válság hatását.

Ezek a vizsgálatok elősegítik annak megállapítását, hogy melyek a leginkább veszélyeztetett csoportok, hol helyezkednek el, milyenek a munkafeltételeik, és miként alakulnak az öngyilkossági irányzatok. Az elképzelés támogatói szerint biztosítani kell, hogy az obszervatórium hozzáférjen a meglévő egészségügyi hálózat intézményeihez - például a törvényszéki orvosokhoz öngyilkosságok, illetve pszichiátriai segélyszolgálatokhoz öngyilkossági kísérletek esetében. Nem képezhetnek kivételt a munkahelyek egészségügyi felügyeletei sem, hiszen a munkahelyi öngyilkosságok megakadályozásában fontos szerepük lehet, akárcsak az adatokat tároló társadalombiztosítás képviselőinek.

Az új intézményben a legkülönbözőbb kutatási ágazatok képviselői működnének közre, így kórházi orvosok, pszichiáterek, pszichológusok, törvényszéki orvosok, munkaegészségügyi szakértők, szociológusok és társadalomkutatók foghatnának össze a jelenség mélyebb elemzésére és okainak korlátozására. A kezdeményezők szerint az új szervezetnek függetlennek és elismertnek kellene lennie, és ennek érdekében - a drogfogyasztás elleni küzdelem mintájára - egy minisztériumközi bizottság számára készítene jelentéseket. Fontos feladata lenne az is, hogy javaslatokat dolgozzon ki a megelőzésre.

Magyarországon még rosszabb a helyzet

Bár Franciaországban is viszonylag nagy a 100 ezer főre jutó öngyilkosságok száma, Európában a legrosszabb az északi szláv államokban a helyzet. Litvánia, Fehéroroszország és Oroszország után pedig Magyarország következik az öngyilkossági toplistán. Nálunk százezer emberre évente közel 22 öngyilkosság jut. Míg Franciaországban ez az arány százezer főre 17 eset.

Forrás: Hvg.hu

Szabálytalanságok történtek egy pszichiátriai beteg sürgősségi gyógykezelése során

2011. május 23.

Huszonnégy órán belül értesítenie kell a bíróságot a pszichiátriai intézet vezetőjének, ha kényszerrel szállítanak be egy beteget a pszichiátriai osztályra, a gyakorlat mégsem ezt mutatja - olvasható Szabó Máté ombudsman jelentésében, amelyet az Országgyűlési Biztos Hivatala hétfőn az MTI-hez is eljuttatott.

A közlemény szerint sürgősségi gyógykezelés esetében akár akarata ellenére, kényszerrel is beszállíttathatja a szakorvos a pszichiátriai osztályra "a közvetlen veszélyeztető állapotú" beteget. Az egészségügyi törvény szerint a pszichiátriai intézet vezetőjének ilyenkor 24 órán belül értesítenie kell a bíróságot, kezdeményeznie kell a beszállítás indokoltságának megállapítását, a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését. Az ombudsman azonban egy panasz nyomán más kórházi gyakorlatról szerzett tudomást.

A biztos egyik vizsgálata szerint egy beteget egy pénteki nap délutánján kényszerrel szállították a pszichiátriai osztályra. A bíróságot az intézmény az előírt 24 órán bőven túl, csak hétfő reggel értesítette. A bíróságnak az értesítés kézhezvételétől számított 72 órán belül kell határozatot hoznia, addig a beteg ideiglenesen az intézetben tartható, de a panaszolt esetben a határozat - az értesítés késlekedése miatt - csak a beszállítást követő ötödik napon született meg.

A jelentés szerint a szigorú határidő kikötése az egészségügyről szóló törvény garanciális szabálya, jelentősége éppen abban áll, hogy a felvett beteg - bírósági döntés hiányában - a lehető legrövidebb ideig lehessen a személyes szabadságában korlátozva.

A biztos kiemelte, hogy garanciális szabálynak minősül az is, hogy kényszerintézkedés elrendelésekor a személyes szabadság bármilyen korlátozásáról haladéktalanul értesíteni kell a betegjogi képviselőt, illetve a beteg törvényes vagy meghatalmazott képviselőjét. A panaszos esetében az intézmény betegdokumentációjának tanúsága szerint ez sem történt meg. Az ombudsman emiatt különösen meglepőnek tartotta, hogy bár az ÁNTSZ kétszer is vizsgálta az ügyet, egyik eljárása során sem fedezett fel jogsértést.

Szabó Máté jelentésében megállapította, hogy a kórház többszörös mulasztásával súlyosan sértette a panaszos személyes szabadsághoz, valamint az emberi méltósághoz való jogát. A jelentés azt is kiemeli, hogy az ÁNTSZ Dél-alföldi Regionális Intézetének vizsgálata során - mivel figyelmen kívül hagyta az említett nyilvánvaló jogsértéseket - a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményével, továbbá a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joggal összefüggő visszásságot okozott - áll a közleményben.

Forrás: jogiforum.hu

A halasi pszichiátria ismét hallat magáról

2011. május 16.

Csuklótáji töréssel szállítottak kórházba egy beteget a múlt héten a kiskunhalasi pszichiátriáról – értesült a Magyar Nemzet. A rendőrség súlyos testi sértés gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen nyomoz.

A lap információi szerint az eset azon az osztályon történt, amelynek két alkalmazottja tavaly januárban feljelentést tett kollégái ellen, mert azok több alkalommal brutálisan megvertek betegeket, homoszexuális erőszakot követtek el kezelteken; az ügyben azóta bírósági eljárás zajlik. Ezen az osztályon a napokban tűz ütött ki, amikor az egyik beteg felgyújtotta ágyát.

Több ügyben folyik nyomozás a pszichiátriai intézetben történtek miatt, ezek közül az egyik kiterjed az intézet által évente lebonyolított nyaraltatásokra, amelyek elszámolása a gyanú szerint nem volt szabályos. Vizsgálják még a foglalkoztató építésének körülményeit és az intézet területén történt fakivágást is. Magánokirat-hamisítás, csalás és vesztegetés miatt már eddig is folyt nyomozás Kiskunhalason.

Forrás: index.hu

Újabb testi sértés a halasi pszichiátrián?

2011. május 12.

Újabb nyomozást rendelt el a napokban a halasi rendőrkapitányság egy, a megyei fenntartású kiskunhalasi pszichiátriai otthonban történt eset miatt. A súlyos testi sértés gyanúja akkor merült fel, amikor egy ápoltat kéztöréssel szállítottak a városi kórházba még múlt hétfőn.

- A kórház feljelentése után ismeretlen tettes ellen folytat eljárást a halasi kapitányság - erősítette meg Mihályné Bornemisza Eleonóra, a megyei rendőrség szóvivője. A Körösi úti pszichiátriai és fogyatékos betegek otthona kapcsán több ügyben is nyomoznak a hatóságok.

Az intézmény még tavaly került reflektorfénybe, amikor három ápoló ellen emelt vádat az ügyészség. A bírósági szakban lévő ügy elsőrendű vádlottját azzal vádolják, hogy 2009 nyarától 2010. januárig hat alkalommal erőszakolt meg egy férfi ápoltat. A másik két gondozónak súlyos testi sértés és zsarolás miatt kell felelnie.

Forrás: weborvos.hu

Vádat emeltek a gumiszobás gyermekotthon ügyében

2011. május 11.

Vádlott lett a kecskeméti intézmény igazgatójából és huszonhat kollégájából. Az ügyészség szerint megsértették a gyerekek személyi szabadságát, amikor bezárták őket.

Vádat emelt az ügyészség a kecskeméti Juhar utcai fogyatékosok intézetében korábban működtetett illegális gumiszoba miatt. A vádhatóság az intézet igazgatónőjét, valamint 26 volt és jelenleg is foglalkoztatott dolgozóját azzal vádolja, hogy az intézetbe járó szellemi fogyatékkal élő gyerekek személyi szabadságát megsértették, amikor egy-egy dühkitörést követően bezárták őket a szakszerűtlenül kialakított, engedély nélkül működtetett dühöngőbe

Az ügy elsőrendű vádlottja az intézmény vezetője. Ellene az a vád, hogy az ő utasítására zárták be a gyerekeket. A vádlottak akár egytől hét évig terjedő börtönbüntetést is kaphatnak, mondta Németh Zsolt, a Kecskeméti Városi Ügyészség vezető ügyésze.

Az ép és fogyatékos gyerekkel gyerekekkel foglalkozó intézményben tavaly februárban robbant ki a botrány. Volt alkalmazottak és szülők fordultak a nyilvánossághoz. Elmondták, és fényképekkel próbálták bizonyítani, hogy létezett egy szakszerűtlenül kialakított dühöngő, amelyet rendszeresen használtak is.

Akkor az igazgató először azt állította, hogy nincs ilyen helyiség az otthonban, majd két nappal később a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat sajtótájékoztatóján a megyei vezetők elismerték a "gumiszoba" létezését. Azt mondták, három olyan eset volt, amikor bezártak ide fiatalokat, de - a volt dolgozók állításával ellentétben - soha nem hagyták őket magukra.

A nyomozás 2010. februárjában kezdődött. Szeptemberben gyanúsítottként hallgatták ki az intézmény igazgatóját, aki néhány nappal később sms-ben értesítette a médiát, hogy az eljárás ellen éhségsztrájkkal tiltakozik. Akkor azt írta, célja megvédeni azokat a gyermekeket, akik tanulni járnak az intézménybe, és azokat a kollégáit, akik nap mint nap kénytelenek a magatartási anomáliákat produkáló kamaszok, fiatal felnőttek atrocitásait elszenvedni. Úgy fogalmazott: "Próbáljon valaki megsimogatni egy vas- vagy akár faszékkel rátámadó, belátási képességgel semmilyen szinten nem bíró fiatal kamaszt."

Mivel sem a szakma, sem kollégái nem értettek egyet tetteivel, befejezte az éhségsztrájkot. Nem sokkal később - a 2010-es októberi megyegyűlésen - a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat úgy döntött, hogy fegyelmi eljárást indít ellene, és az akkor már folyamatban lévő büntetőeljárás bejezéséig felfüggesztik állásából.

Forrás: index.hu

Lemondott a halasi botrányhős

2011. április 30.

Távozott posztjáról Simon Ilona, a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának vezetője. Lemondását a megbízott közjegyző hozta a Bács-Kiskun megyei önkormányzat közgyűlésének tudtára, amit a grémium elfogadott – tájékoztatta lapunkat Tapodi Kálmán, a megyei önkormányzat sajtóreferense. A volt igazgató nem tölti ki felmondási idejét, posztjára az önkormányzat pályázatot ír ki, az új vezető kinevezéséig Vincze István látja el a feladatait. Simon lemondása azért is érdekes, mert nemrégiben a megye újabb öt évre szavazott neki bizalmat. Szerettük volna az ügy hátteréről megkérdezni Simon Ilonát is, de telefonját kikapcsolta. Ismeretes, a pszichiátria eddigi vezetője ellen több büntetőeljárás is folyik, az intézmény három ápolóját pedig azzal vádolta meg az ügyészség, hogy ütlegelte és megalázta a betegeket.

Forrás: mno.hu

A botrányairól híres pszichiátria vezetője félreáll

2011. április 29.

Elfogadta a Bács-Kiskun megyei közgyűlés Simon Ilona, a BKMÖ Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona igazgatójának lemondását. Simon Ilona csak a vezetői széktől vált meg: továbbra is a Kőrösi úton dolgozik.

A botrányairól elhíresült, a Bács-Kiskun megyei önkormányzat által fenntartott kiskunhalasi pszichiátriai otthon másfél éve került reflektorfénybe, amikor két ápolónő azt állította: több férfi munkatársuk szexuálisan zaklatja, veri és megalázza az ápoltakat. Az üggyel kapcsolatban fokozott ügyészi felügyelet mellett folytatott nyomozást a rendőrség, mely után vádat emeltek három ápoló ellen. Őket szemérem elleni erőszakkal – hat rendbeli nemi erőszakkal -, súlyos testi sértéssel és zsarolással vádolja az ügyészség, perük jelenleg is tart a Kiskunhalasi Városi Bíróságon.

A pszichiátriával kapcsolatban két kisebb súlyú gazdasági szabálytalanság gyanúja miatt is eljárást indítottak a hatóságok. Az intézményvezető ellen köz- és magánokirat-hamisítás miatt folyik eljárás. Ebben az ügyben az igazgatónőt gyanúsítottként hallgatták ki még októberben. Az elmúlt hónapokban az is felmerült, hogy az otthon vezetői kenőpénzeket fogadtak el, hogy egy-egy beteg előrébb kerüljön a várólistán. Ezzel kapcsolatban a Kőrösi úti intézményben iratokat foglaltak le a megyei rendőrkapitányság gazdaságvédelmi osztályának munkatársai, a nyomozás jelenleg is tart.

Simon Ilona az után adta be lemondását, hogy március végén az intézmény körül lévő botrányok mellett a fenntartó megyei önkormányzat közgyűlése újabb öt év bizalmat szavazott meg számára. – Nem hozhatunk elhamarkodott döntést, még akkor sem, ha a gyanúsításban szereplő cselekmények ellenkeznek erkölcsi érzékünkkel – mondta akkor a határozatot ellenzők számára címzett válaszában Bányai Gábor, a közgyűlés elnöke.

A pénteki, Simon Ilona lemondását elfogadó közgyűlés után a döntés okát kutató kérdésünkre az intézmény félreállt vezetője elmondta: kiéleződtek a támadások a személye ellen.
– Elsősorban a betegek és az intézmény érdekében hoztam meg ezt a döntést. Fontos, hogy az igazság kiderüljön, és úgy éreztem, hogy a személyem elleni méltatlan támadások ezt nem segítik elő - mondta el Simon Ilona, majd hozzátette: reméli, hogy ezen túl kollégái képesek lesznek csak a munkára, a magas szintű pszichiátriai ellátásra koncentrálni.

Simon Ilona lemondása után a megyei önkormányzat pályázatot ír ki a vezetői feladatok ellátására. Amíg a procedúra zajlik addig a jelenleg is az otthonban dolgozó Vincze István irányítja majd az intézményt.

Simon Ilona csak a vezetői státusáról mondott le, továbbra is a Kőrösi úti Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában fog dolgozni. Úgy tudjuk fejlesztő pedagógus munkakörben.

Forrás: baon.hu

Újabb feljelentések a kiskunhalasi pszichiátrián

2011. április 26.

Újabb feljelentések érkeztek a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos betegek Otthonának vezetője ellen, írja a Magyar Nemzet. Darázs Gyöngyi ügyész azt mondta, hogy az intézményvezető ellen köz- és magánokirat-hamisítás miatt folyik eljárás. A lap úgy tudja, hogy ebben az ügyben az igazgatónőt gyanúsítottként hallgatták ki.

A rendőrség jelenleg az igazgatónő és egy másik dolgozó ellen gyűjt adatokat, mindkettőjüket sikkasztással és csalással gyanúsítják. A fenntartó Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat az igazgatónő ellen folyó több büntetőeljárás dacára újabb öt évvel meghosszabbította a szerződését, írja a lap.

Forrás: index.hu

Toxikológiára került egy képviselő

2011. április 21.

A Péterfi Sándor Utcai Kórház toxikológiáján éjszakázott, élményeit "Lószart, mama" című blogjában rögzítette Szilágyi László, az LMP országgyűlési képviselője. A politikus szerint a kormány egy év alatt semmit nem tett a szenvedélybetegek és öngyilkosjelöltek segítéséért.

"Senkinek nem kívánom, hogy olyan helyzetbe keveredjen, amilyennel szembesültem" - kezdte beszámolóját az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának tagja, aki megfigyelőként töltött egy éjszakát a kórház toxikológiai osztályán, hogy úgymond alulnézetből ismerje meg az egészségügyi ellátórendszer speciális területét.

Szilágyi László több tanulságot szűrt le a toxikológiai éjszaka után. Elöljáróban leszögezte, hogy jól felkészült, összeszokott csapat végez komoly munkát az osztályon, amibe alkalmilag maga is besegített: rettenetes élmény volt például számára a magatehetetlen emberek mosdatása. Aztán megállapította, hogy több hasonló részlegre lenne szükség az egészségügyben, lehetőség szerint minden kistérségben kellene sürgősségi osztályt felállítani, amelyek munkáját össze kéne hangolni a mentőszolgálattal, ami vidéken nem megoldott.

Másik észrevétele, hogy ugyan sokak életét mentik meg a toxikológián, reggelre a páciensek jó részét olyan állapotba hozzák, hogy elhagyhatják a kórházat, csakhogy többségüknek nincs hová mennie. Mint mondja, hiányzik az egészségügyi ellátás azon eleme, amit krónikus vagy szociális ellátásnak nevezünk. Hiányzik a megfelelő addiktológiai, pszichiátriai gondozás, a szociális háló több helyen lyukas. "A drogfüggők, alkoholisták, öngyilkosjelöltek és skizofrén betegek abba a közegbe kénytelenek visszatérni, ahonnan a toxikológiára kerültek. A partit nem követi afterparti" - frappírozott a politikus, hozzátéve: a legtöbben visszatérnek az osztályra.

Szilágyi szerint nem engedhető meg, hogy sok olyan emberről lemondjunk, akik még hasznos tagjai lehetnének a társadalomnak. Erre kívánja felhívni a figyelmet vállaltan provokatív, "Lószart, mama" című blogjában a politikus, ahol számos elborzasztó, egyetlen toxikológián töltött éjszaka alatt gyűjtött történet olvasható.

A megoldáshoz az államnak a zsebébe kellene nyúlni, hogy támogassa azokat a civil és egyházi szervezeteket, amelyek már régóta hatékonyan segítik a perifériára került emberek rehabilitációját. Szilágyi úgy véli, sok úgynevezett hatékonysági tartalék van az egészségügyben, rengeteg pénz herdálódik el szükségtelenül az akut ellátásban, amit a krónikus ellátásra lehetne fordítani. Csakhogy "a szenvedélybetegek ellátása és a hatékony megelőzés megteremtése terén még semmit nem láttunk a kétharmados kormánytöbbségtől" - összegezte tapasztalatait az egészségpolitikus.

Forrás: stop.hu

Hamarosan döntés születhet a betegjogi központról

2011. április 19.

Hamarosan kormánydöntés születhet a Semmelweis tervről, így az abban foglalt Országos Betegjogi Központ felállításáról is. A feltehetően kormányzati irányítás alá kerülő intézményben a tervek szerint egykapus ügyintézés valósulhat meg a betegpanaszok terén, korrigálva ezzel a rendszer jelenlegi anomáliáit. A betegjogvédelem új rendszerének mielőbbi felállását azonban nemcsak a képviselet szétzilálása indokolja, hanem az is, hogy a legfrissebb európai adatok szerint Magyarország már csak Ciprust előzi meg a betegjogok érvényesülésének terén.

Semmelweis Terv, Országos Betegjogi Központ, GYEMSZI

Mindmáig kevés információ hangzott el nyilvánosan arról, mikor, hol, milyen forrásból, kinek a felügyelete alatt jön létre és pontosan milyen feladatokat lát majd el az egészségügyi rendszer átalakításának elveit és a megvalósítás részleteit is taglaló Semmelweis Tervben meghirdetett Országos Betegjogi Központ. A betegjogvédelem majdani új fellegvárának számító intézményről sokáig csupán annyit lehetett tudni, hogy a továbbiakban ez az intézmény lenne a „gazdája” a panaszok megfogalmazásában segítő, az egészségügyi intézmények és a betegek közötti vitás ügyekben gyakran közvetítő betegjogi képviseletnek, a határokon átívelő egészségügyi ellátás új direktívája miatt szükséges kapcsolattartó pontnak és a korábban megszüntetett intézmények betegdokumentációjának is.

Szócska Miklós államtitkár nemrégiben egy kérdésre válaszolva nyilvánosan is elismerte, hogy „lemaradásban vagyunk a betegjogok intézményi megerősítésével, az Országos Betegjogi Központ felállításában azonban gyors cselekvés várható”. Mindez azon az értekezleten hangzott el, amelyen az új gigaintézmény, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőségügyi és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) megalakításának részleteit ismertették az összevonás előtt álló intézmények munkatársaival.

Az, hogy a betegjogvédelem rendszerével kezdeni kell valamit, régóta ismert a szaktárca előtt. A korábban a betegjogi képviselőket is foglalkoztató, ám a kormány által megszűnésre ítélt Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány feladatainak megörökléséről szóló háttéregyeztetések a nyilvánosság és az érintettek kizárásával zajlottak. Mint az azonban nyilvánvalóvá vált – és a Nemzeti Egészségügyi Tanács által az Európai Betegjogi Nap apropóján megrendezett április 18-i konferencián dr. Mogyorósi Dorottya főtanácsadó közlésével hivatalossá is vált – a szaktárca egészségügyi államtitkársága nem szerette volna, ha a betegjogi képviselők a korábbi orvosszakértői intézet bázisán létrejött Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalhoz (NRSZH) kerülnek.

"Az egészségügyi szakterületnek nincs hatásköre a betegjogi képviseletet illetően"

Mégis így történt. A kormány tavaly év végi döntése nyomán a három jogvédelmi terület képviselőit ma az NRSZH foglalkoztatja, és az öt területet átfogó Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális ágazata felügyeli. Az egészségügyi szakterületnek pillanatnyilag nincs tehát hatásköre a betegjogi képviseletet illetően, legfeljebb tanácsokat adhat a közös felügyelet kérdésében – jelezte Mogyorósi Dorottya még egyszer hangsúlyozva: nem jó helyen kopogtatnak, akik az egészségügyi ágazaton óhajtják számon kérni a képviselet háza táján történteket.

Az egészségügyi vezetés bioetikai megalapozottsággal közelít a betegjogok kérdéséhez: a fogyasztói szemlélet, a szolgáltatás-vásárlási elv helyett a bizalmat tekinti az orvos-beteg viszony alapjának, az orvos és a beteg között lévő „szerződésnek”, amelyben mindkét félnek vannak jogai és kötelezettségei egyaránt. A főtanácsadó újfent emlékeztetett: helyenként elnagyolt és indulatos érvek hangzottak el korábban az Egészségbiztosítási Felügyelet megszüntetésekor, arról azonban kevesen beszélnek, hogy a szervezetet eredetileg nem a betegjogok, hanem a végül nem megvalósult több-biztosítós modell szereplőinek felügyeletére hívták életre, s csak később söpörte maga alá a betegpanaszok hatósági kezelését – párhuzamosságokat is létrehozva ezzel a rendszerben.

A betegjogvédelem rendszere ma azonban töredezett, hiányos, nem fed le minden területet. Nincs az egységes tájékoztatásnak standardja és saját dokumentációjukhoz is csak a szolgáltató hozzáállásától függően juthatnak hozzá a betegek. A feltehetően önálló költségvetési szervként létrehozott betegjogi és dokumentációs központ – ha kap erre jogosítványt – a betegbiztonságot, az ellátói hibák kompenzálását is szolgáló standardok kidolgozásában is részt vesz majd, s lényegében egykapussá teszi a betegpanaszok kezelését. Az azonban a rehabilitációs hivatallal való megegyezés függvénye lesz, hogyan tudjuk az eddig jól működő betegjogi képviseletet fenntartani – vélekede Mogyorósi Dorottya.

Egykapus ügyintézés többek közt a műhibaperek elkerüléséért

Mindezt indokolná, hogy egyes szakértői vélemények szerint a betegjogi képviselet jelentős terhet vesz le az egészségügyi intézményekről azzal, hogy az ellátással, bánásmóddal kapcsolatos kifogások nagy részével ma nem közvetlenül az intézményvezetőket terhelik a betegek. A panaszok, az európai határokon átnyúló ellátás irányelvén és a korábban a megszüntetett intézményekben tárolt dokumentáció kezelésén túl a betegjogi központ módszertani intézményként is működne a „műhibaperek” elkerülése érdekében, valamint olyan eddig megoldatlan kérdésekkel is foglalkozna, mint például az intézmények felelősségbiztosításának kérdése.

A téma aktualitása ellenére a Nemzeti Egészségügyi Tanács által harmadik alkalommal megszervezett Európai Betegjogi Napon minden korábbinál kevesebben vettek részt, miközben a probléma az utóbbi időszakban sem lett kevesebb – ezt igazolják a legfrissebb európai és magyar kutatások is.

Azt, hogy bár a betegjogok törvényi szintű deklarálásában úttörő szerepünk volt, de érvényesülésük terén jelentős elmaradásban vagyunk, a korábbi fogyasztói szemléletű és bizalmi indexet mérő kutatások után most egy újabb nemzetközi felmérés is igazolta. Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) betegjogi programvezetője annak a 20 országban elvégzett és a minap összegzett kutatásnak az adatait ismertette, amely a 2002-ben közzétett Európai Betegjogi Chartában megfogalmazott 14 betegjog érvényesülését elemezte. (Megjegyzendő, hogy a magyar törvényhez képest az európai polgárnak a megelőzéshez, a minőségi ellátáshoz és az innovatív eljárásokhoz is joga van.) Az igencsak aggasztó eredmények szerint a jogokat ugyan sok helyütt deklarálják, ám azok rendre különféle gazdaságossági megfontolások miatt csorbát szenvednek. Leginkább a beteg ideje, a szabad választás joga és a kezelésekhez való tényleges hozzáférés sérül. Az adatok szerint Magyarországnak csupán Ciprust sikerült megelőznie, és a 19. helyezésben jelentős szerepe van a hosszú várakozási időknek épp úgy, mint a nem kellően informált beleegyezésnek, azaz a hiányos tájékoztatásnak.

Sok orvos zokon veszi ha a beteg kérdez

Bár a hazai egészségügyi törvény értelmében a betegeknek 14 éve joguk van arra, hogy teljes körű, kérésüknek megfelelő mélységű tájékoztatást kapjanak diagnózisukról, az ehhez szükséges vizsgálatokról, a kezelés módjáról, ezek veszélyeiről, esetleges mellékhatásairól, a lehetséges alternatív terápiákról, a kór várható lefolyásáról és prognózisáról, ma is előfordul, hogy a betegnek úgy kell távoznia ebből a világból, hogy fogalma sem volt arról: gyógyíthatatlan beteg. Más kérdés, ha ő maga nem szeretné tudni, mi is van vele – módja van arra, hogy azt kérje, ne kapjon mindenre részleteiben kiterjedő tájékoztatást, kivéve, ha állapota másokra nézve, pl. fertőző betegség miatt veszélyes lehet. De előfordul az ellenkezője is, amikor biztos diagnózis nélkül is rákosnak titulálnak valakit, nem kis szorongást okozva ezzel feleslegesen, miként az is megesik, hogy kéretlenül öntik a betegre: várhatóan ennyi és ennyi ideje van hátra, igyekezzen elintézni az elintéznivalót…

Többen még mai is zokon veszik az orvosok közül, ha a beteg kérdez, ha úgy tetszik: okoskodik, így sok rákbeteg kérdezni is alig mer, nem hogy dönteni, netán panaszkodni. Szerepet játszhat ebben az is, hogy betegjogi képviselők tapasztalatai szerint a panasz még ma is szankciókat vonhat maga után: előfordul, hogy a korábban panaszkodót a továbbiakban nem óhajtja ellátni addigi kezelőorvosa – derült egy másik betegjogi konferencián, amelyet a Magyar Rákellenes Liga rendezett április 14-én. A gondokat visszaigazolja a Gfk. Hungária ugyancsak néhány napja közzé tett legfrissebb felmérése is. Eszerint tíz évvel ezelőtt a magyar felnőtteknek még csupán a harmada várta el, hogy orvosa tájékoztassa őt a kezelésről és a különböző kezelési alternatívákról – ma jellemzően ők azok, akik felkészülnek az interneten, mielőtt orvoshoz fordulnának.

A lakosság további harmada várt részletes tájékoztatást orvosától arról, mit is tehetne saját egészségéért. Ezzel szemben az ezredfordulón még az orvosok legnagyobb része úgy gondolta, ő az, aki pontosan tudja, mire van szüksége a betegének, és csupán az orvosok egyharmada volt valójában betegközpontú. Ma már egyre több az olyan gyógyító, aki pácienseivel közös döntést hoz, és előtte több-kevesebb alapossággal tájékoztatja is a kezelési lehetőségekről, azok hatásairól, kilátásairól, ez azonban csak egyes szakterületeken, például a nőgyógyászati magánrendeléseken jellemzi a döntő többséget. A betegek ma még azonban az esetek 51 százalékában azt tapasztalják, hogy az orvos irányít, és azt várja a betegtől, hogy betartsa az utasításait. A felmérés alapján csupán az orvos-beteg találkozások 29 százalékára jellemző, hogy orvos és beteg egyenrangú félként együttműködik a gyógyítás során.

Forrás: medicalonline.hu

Buda Béla: Olyanok lettünk, mint a verembe esett állatok

2011. április 17.

Az elme, a lélek gyógyításának tiltása, tűrése, támogatása kor- és rendszerfüggő, jobb kimaradni belőle. Buda Béla professzort a történeti összefoglalóként és kritikaként felfogható Az elme gyógyítása című új könyve kapcsán kérdeztük: miért éppen itt és most haragítja magára a szakmát?

A pszichiátria a kezdetek óta speciális szakterület. A kérdés, lehet-e gyógyítani az elmebetegségeket? Ha igen, hogyan. Miért éppen úgy. Elmeállapotunk késélen táncol, hiszen befolyásolja a testünk - adott esetben az agyunk - és a minket érő mindenkori impulzusok, a környezetünk és fizikális-egzisztenciális helyzetünk minden apró változása. Ha kiborulunk, a kemikália, a gyorsan kedélyt javító gyógyszerek, vagy a pszichoterápia segít?

Ezért szántam rá magam, hogy megjelenjenek az ezzel a témával foglalkozó írásaim. Nagyjából a kilencvenes évek közepétől-végétől kezdve erősödtek fel a felszín alatt morajló viták, ami már csak azért sem meglepő, mert ezt a szakmát mindig ez jellemezte. E korszakra tehető, hogy markánsan szétvált a nézetkülönbség: lélektani vagy biológiai szempontból közelítünk a betegségekhez. És egyáltalán: lehet-e pszichológiai módszerekkel változtatni valakinek a tüneti viselkedésén, meg lehet-e gyógyítani - és egyáltalán: a gyógyítás-e a lényeg?

Az ötvenes évek elejére annyi, viselkedés- és szemléletváltoztató módszer alakult ki - ahogy Karinthy nevezte a pszichoanalízist: egy iparág, amely elmefestéssel és vágytisztítással foglalkozik -, annyiféle technika állt hirtelen rendelkezésre, hogy fogalommá rendeződött a pszichokultúra, vagyis a hétköznapi életben elterjedtek a viselkedésmódosító és -fejlesztő beavatkozások.

És természetesen nyomban megszületett a kétely is. Tényleg az a lényeg, hogy valakit meggyógyítsunk, mert beteg, vagy az, hogy észrevegyük: azért néz ki olyannak, mintha beteg lenne, mert nem tanulta meg azokat az alkalmazkodó viselkedésformákat, amelyeket a társadalom elvár tőle. De mindeközben sorban jöttek az agykutatás vívmányai is, a biokémia jóvoltából ismertté lettek azok a hírvivő anyagok, amelyek az agyon belül szabályozzák a viselkedést. A kilencvenes években, az agy évtizedében feltört a gyógyszeripar, és ez óhatatlanul hatott a kutatásokra. Az agy és betegségei inspirálták a gyógyszergyárakat arra, hogy megpróbálják az ott zajló mechanizmusokat mindenféle vegyületekkel befolyásolni. És bár mind a mai napig nem sikerült a betegségek agyi alapjait kellő mértékben megismerni, de odáig eljutottunk, hogy egy képalkotó berendezés közelében minden halvány hangulat, gondolat, érzelem megnyilvánulását moziként láthassuk. Ezáltal persze az is kiderült, hogy a normális agyi folyamatok ugyanazon a pályán zajlanak, mint a kórosak. Komoly kérdés, teletűzdelve tudományos és erkölcsi dilemmákkal, hogy akkor mi a betegség.

A most forgalmazott, mondhatni, divatos gyógyszerekkel ugyan élhetőbb lesz a betegek élete, viszont sokak véleménye szerint a tüneti kezelés többet árt, mint amennyit használ.

Többnyire tényleg használ. Hasznos eszköz a gyógyszer, de nem jelent olyan radikális megoldást, mint ahogyan azt a kilencvenes években feltételezték. És hirdették. 1991-ben épp New York-ban voltam, az amerikai és a magyar pszichiátriai társaság összekötőjeként, amikor hárommilliárd dolláros költséggel megindult a Prosac világkampánya. Ez a gyógyszer áttörésnek ígérkezett, mert akkoriban a szerotonin anyagcsere-zavarnak tudták be a depressziót és más betegségeket, a Prosac pedig az elmélet szerint visszahozza az elszivárgó szerotonint a normális szintre. Azóta töméntelen új típusú gyógyszer jelent meg, világszerte megerősödött a „gyógyszeres vonal", itthon pedig sajnálatos módon, szinte hivatalos ideológia rangjára emelkedett. És amikor a kilencvenes évek végére kijöttek a módszertani kritikák, az eredmény-vizsgálatok, és jöttek az alternatív értelmezési módok, akkor tulajdonképpen már egy uralkodó szemlélet, egy gazdasági érdekkel erősen megkötött tudományos hatalmi rendszer állt ellen mindenféle párbeszédnek. Különösképpen a tudományterületek közötti kritikai párbeszédnek. Az egész probléma 2006-ban vált különösen élessé, amikor a reform az állam számára túltengőnek látszó egészségügyet próbálta átalakítani, és ezt a szokott módon, minden idők bevált gyakorlatát követve, a legkisebb társadalmi ellenállást jelentő ellátási ágnál, a pszichiátriánál kezdte.

Ráment a Lipót...

Is. De radikálisan csökkent az ágyak száma mindenütt: a rendszer elsőként az alkohollal, droggal foglalkozó részlegeket, osztályokat dobta oda - ez sem újdonság, a szocializmusban is bevált gyakorlat volt, hogy ha valahol felépült egy kórház, korszerű elmeosztállyal, rövid időn belül rájöttek az illetékesek: nem kell ezeknek a betegeknek ennyire kényelmesen gyógyulniuk, megfelezték hát a teret, és belgyógyászati ágyakat teremtettek a helyén. Régen inkább a kórházon belüli hatalmi viszonyok döntöttek a pszichiátria kárára, most az általános gazdasági recesszió. Ahogy említette, megszüntették a Lipótot, ami arra volt példa, hogy itt tényleg mindent meg lehet csinálni. Én ugyan már jó ideje a hivatalos pszichiátriával szemben álltam, hiszen az addiktológia volt a szakterületem, akkor határoztam el, hogy írok a témáról, amikor 2008-ban bezárták az Országos Addiktológiai Intézetet is. Úgy éreztem, a szakma nem tud összefogni, hiszen a pszichiátria rétegződött - a vezetők kapcsolata a gyógyszeriparral társadalmi, gazdasági befolyást jelent -, ez nem teszi őket érdekeltté az egész szakterület képviseletében, kivált olyan ágazatokkal nem azonosultak, mint az alkoholisták és a drogosok kezelése. És mivel nem tudtunk összefogni, olyanok lettünk, mint a verembe esett állatok a népmesében, amelyek ,ha megéheznek, mindig a leggyengébbet áldozzák fel ideológiai alapon: a róka szebb, mint a nyúl, együk meg hát a nyulat, de az is tudni való volt, hogy előbb-utóbb a róka is sorra kerül majd.

És ennek soha nem lesz vége?

Úgy látszik, nincs vége, bár létezik egy nem hivatalos szabályozó eleme a folyamatnak, ez pedig a társadalmi botrány mértéke. Itt a szülészet példája, a háborítatlan otthon szülés kérdése. Geréb Ágnes ügye mégis alkalmas arra, hogy a társadalmat megmozgassa, és generáljon, majd lebonyolítson egy vitát. A pszichiátria területén érzékelhető volt, hogy feloldhatatlanok és kibeszélhetetlenek az ellentétek, és ennek a szakmának sem ártott volna, ha a belső dilemmák egy részét láthatóvá tesszük a társadalom számára is. Szendi Gábor nagyon felkészült, szakmailag igen színvonalas munkáját az Országos Addiktológiai Intézet igazgatójaként én adtam ki ezer példányban, annak reményében, hogy a könyv alapján talán elkezdődhet a vita. De sajnos nem kezdődhetett el, sőt, a szerzőnek is annyira megnehezítették az életét, hogy kénytelen volt a Mozgó Világban szűk értelmiségi nyilvánosság elé vinni az ügyet. Aztán teltek az évek, én is írtam ezekről a dolgokról, és mikor megkeresett a Háttér Kiadó 2009-ben, hogy adjunk ki könyvet erről, arra gondoltam, van elég baja ennek a szakmának anélkül is, hogy én bántanám, meg nem is lenne nagyon stílusos, ha épp akkor kritizálnám. 2010-ben azért nem akartam, hogy megjelenjen a kötet, mert azt hittem, megoldódik a helyzet, hiszen az új kormányzat már a választások előtt szinte szlogenjévé tette a „visszaadni a Lipótot, megerősíteni a pszichiátriát!" ígéretet. Úgy véltem, úgyis rendbe jönnek majd a dolgaink, és egészen ez év elejéig nem is mondtam igent a kiadónak.

Mi mondatta ki a régen halogatott igent?

Az, hogy láttam: nem történik semmi. Nem is elsősorban az OPNI pótlását tartottam fontosnak. Bár teli van a város üres kórházakkal, pavilonokkal, az egész szakma, gyógyítási rendszer reformra szorulna. De ha már osztályban gondolkodnak, ezt könnyen meg lehetne valósítani.

Kellenek egyáltalán kórházi ágyak?

Biztosan, ha nem is mennyiségileg, de korszerű osztályok keretében, megfelelő személyzettel. Persze, nem könnyű megmondani, milyen is ma egy igazán korszerű pszichiátriai osztály, hiszen folyamatosan változik a terápia és a gyakorlat. A szakma nemzetközi fővonala és fejlődési sodra szerint nem elsősorban kórházba kell vinni a pszichiátriai betegeket, hanem olyan működő, rugalmas rendszert kellene létrehozni, amely közösségben tartja őket. És gyógyszert is csak krízis, vagy nagyon konfliktusos és veszélyes viselkedés csúcspontján kapnának, a lényeg, hogy a rendszer segítsen nekik beilleszkedni a társadalomba, és az öngondoskodás elsajátításában, tüneteik leküzdésében.

Mindehhez rendelkezésre áll pénz, szakképzett, jól fizetett személyzet és a megértő, segítőkész, egészséges társadalom...

Ha hiszi, ha nem, ennek a rendszernek vannak működő modelljei itthon is, a világban pedig egyre elterjedtebb. És az is kiderült, ha egy baráti, vagy például vallási közösség el tud fogadni egy deviáns, zavarkeltő embert, akkor annak az embernek a viselkedése is változik. A beteggel szembeni előítéletet kell megváltoztatni, vannak ilyen programok. Persze ezek önmagukban nem lehetnek elég hatékonyak, hasonlóan más, kampányszerű és mozgalmi vagy a médiában bonyolódó programokhoz, az előítéleteket megváltoztatni az adott életszíntereken zajló szociális akciókkal lehet. Ott meg általában megáll a dolog, mert pénzbe kerül, és bizony konfrontálódni is kell, úgyhogy általában felhagynak vele.

Az életszínvonal romlásával egyre alacsonyabb a társadalom tolerancia-küszöbe.

Szerintem pedig a társadalomnak nem lenne szabad eltűrnie, hogy a betegei ennyire ellátatlanok maradjanak. Már csak azért sem, mert bármelyikünkkel megeshet, hogy pszichiátriai beteggé válik. Hát ezért döntöttem mégis a könyv megjelenése mellett.

A kötet alcíme: Kritikus pillantások egy különös orvosi szakterületre. Nem fél attól, hogy megeszik miatta?

Rajtam már nincs mit enni. A verembeli állatok között a pályán kívül én már nem lennék ínycsiklandozó falat... Arra pedig nagyon vigyáztam, hogy ebben a könyvben ne bántsak meg senkit. Párbeszédet szerettem volna a szakemberek körein belül, de a segítő szakmák és a társadalom között is. A művelt közvélemény érdeklődik a lelki problémák, betegségek iránt, ha többet értene ezek lényegéről, vagy akár a pszichiátria belső vitáiról, hamarabb és könnyebben kérne segítséget saját és környezete bajaiban, és a saját közösségi és politikai akciós terein talán sürgetné a reformokat, a fejlesztést.

Mi kellene ehhez leginkább?

Szerintem a járóbeteg-ellátás javítása, több és többféle segítő szakmájú szakember, több pszichoterápia, rehabilitáció, közösségi ellátás. De a könyv lényege végül is nem ez, csak az én motivációimat magyarázza, nem a hazai viszonyok kritikája, a mondanivaló inkább a pszichiátria egész fejlődéstörténetét átható szemléleti ellentmondások bemutatása, ezek nyomán az ember szociális és lélektani, vagyis önfejlesztő, önszabályozó lényének megvilágítása, amely nagyon fontos a megbetegedésben és a gyógyulásban. Ezért nem várok nagy szakmai felzúdulást. Inkább vitákat.

Forrás: nol.hu

A PÉF majdnem mindennel egyetért, az OPNI "visszanyitásával" azonban nem.

Forrás: nol.hu

A jereváni rádió jelenti

2011. április 17.

5 napja egy jereváni konferencián vagyok Örményországban, a World Psychiatric Association regionális rendezvényén. Kis időm csak most, a végére van, hogy egy rövid szösszenetet írjak.

A konferencián az egyik első előadást a World Psychiatric Association jelenlegi olasz elnöke tartotta és a magam részéről már régen hallottam ilyen agresszív, tenyérbe mászó beszédet. Igazán meglepő egy olyan ország pszichiátere szájából, ahol a legnagyobb elmeosztály a törvény értelmében max. 15 fős lehet. De hát mindenki hozza a frusztrációját, onnan ahol megéli azt.

Arról beszélt, hogy nagyon kéne vigyázni ezzel a világszerte divatos közösségi pszichiátriával, mert igazi, bizonyítékokon alapuló ellátást csak kórházban lehet nyújtani. A közösségi ellátásból kiszorulnak a jól képzett pszichiáterek, tele vannak a szolgáltatások kétes egzisztenciákkal, akik bizonyítékok helyett ideológiai alapon utasítanak el minden medikális ellátást. Már előző nap is feltűnt nekem a professzor, ugyanis a jereváni operában tartott nyitó ceremónián azt találta mondani, hogy a legfontosabb emberi jog a pszichiátriai kezelés során, hogy a betegek megkaphassák a szakszerű diagnózisukat. Több pszichiáterre van szükség tehát, kórházakra és képzett szakemberekre, akik szigorú protokollok mellett magas színvonalú ellátást képesek nyújtani.

Nem pedig ez a legendákon alapuló közösségi ellátás kell, különben is – hangzik el egy másik nyitó előadásban – olyan, hogy közösség már rég nincs sehol, élünk vadan, elmagányosodva a világban, ha baj van szakszerű segítségre van szükség, tehát még több pszichiáter kéne. És több kórház..ha ezt eddig még nem hallottuk volna…

Ugyanaznap szóba elegyedtem a konferencián segítő diákok egyikével, aki önkéntesen volt itt az egyetemük felkérésére. Elmesélte, hogy nagyon fájt a lába a magassarkú cipőben ezért felhívta az édesanyját, akivel 20 km-re lakik Jerevántól. A mamája azonnal felkapott egy pár lapostalpú cipőt és leszaladt a helyi marsrutka (a szovjet időkből itt maradt iránytaxiként működő kisbusz szolgáltatás) megállójába és leintette az érkező buszt. Arra kérte a sofőrt, vigye már be ezt a pár cipőt Jerevánba, mert a lánya egy rendezvényen van és rettenetesen fáj a lába. A sofőr gondolkodás nélkül átvette a csomagot a számára idegen asszonytól és Jerevánban leadta a konferencia helyszínül szolgáló Marriott szálló előtti megállóban várakozó lányának.

Szóval nincs is olyan, hogy közösség….mi?! Én egy ilyen helyen, mint Örményország a marsrutka sofőröknek, a mindenkivel szóba elegyedő piaci kofáknak és az egyetemről önkéntes munkát vállaló diákoknak adnék pénzt a mentális egészség előmozdítására, és bottal hajtanám el a Marriott szállóból lazacozva ellátórendszert építőket.

Forrás: annyit.blog.hu

A tökéletes lobbi-fegyver: a kamu betegszervezet

2011. április 03.

A betegszervezetek vagy felhasználói szervezetek mára jelentékeny szereplőivé váltak az egészségügyi és szociális rendszereknek szerte a világon. Jelentős hatást gyakorolnak egyrészt a döntéshozókra, másrészt a segítő foglalkozásokra. Definíciószerűen olyan szervezetekről van szó, melynek tagjai többségében az adott problémakör érintettjei. Egy cukorbetegeket tömörítő egyesület értelemszerűen javarészt olyan emberekből áll, akik maguk is cukorbetegek. Van ahol a tagságnak ez feltétele, máshol befogadnak kapcsolódó érintetteket is (hozzátartozók, a témával foglalkozó szakemberek), de ilyenkor az alapszabályban előre rögzítik, hogy a szervezet vezetésében mindig többségben kell lennie az adott problémában közvetlenül érintett embereknek.

A betegszervezetek, felhasználói szervezetek léte tulajdonképpen válasz egy modern jelenségre. Számos egészségügyi vagy szociális probléma habár korábban is tömegeket érintett, azok feltárása, megértése és legfőképpen kezelése, egy szűk szakértői kör kezében összpontosult (orvosok, és más segítő szakemberek). Még pár évtizeddel ezelőtt is, egy akár egyszerű antibiotikus kezelésben részesült beteg igazából tudatlanul csak úgy átesett ezen a kezelésen, átadva testét egy szakértőnek. A XIX. század végén, a XX. század elején ez a gyakorlat természetes volt, hiszen hatalmas szakadék éktelenkedett a segítő beavatkozást végző orvos és az ő sok esetben akár írástudatlan betege között. Esély sem volt arra, hogy egy injekciót úgy lehessen beadni, hogy arról teljes körű tájékoztatást adjon az orvos, s betege az ún. tájékozott beleegyezés kritériumainak megfelelően mondjon erre igent vagy nemet.

Mára azonban a helyzet megváltozott. Az emberek többsége írástudó és jóval tájékozottabb, mint 100 évvel ezelőtt. Részben ennek köszönhetően egyre nagyobb magabiztossággal kérünk beleszólást a minket közvetlenül érintő dolgokba. És mi máshoz lehet közvetlenebbül közünk, mint ahhoz, hogy mi történjék a saját testünkkel? A kezelést, segítést eddig passzív, kiszolgáltatottként (a kiszolgáltatottság akkor is igaz, ha a beavatkozás az én hasznomra történik) átélő páciensek, kliensek egyre inkább aktív résztvevőivé, sőt középpontban lévő, a döntéseket maguk meghozó kulcsszereplőivé kívántak válni az őket érintő beavatkozásoknak. A felhasználói szervezetek egyik jelszava a „semmit rólunk, nélkülünk” egyszerre vonatkozik az egyéni szinten nyújtott beavatkozásokra (műtétekre, eljárásokra, kezelésekre és rehabilitációs programokra) és az adott csoportot érintő összes politikai, szakmapolitikai döntésekre.

Az érdekek érvényesítése, a döntéshozatalba való beleszólás lehetőségének megteremtése mellett a beteg- és felhasználói szervezetek egyik erősödő sajátossága magának a segítő beavatkozásnak az átvétele. Szolgáltatások, ellátások nyújtása sorstársaiknak. Ezek ráadásul sokszor igen sikeresek, az addiktológia területén közismerten az egyik leghatékonyabb az AA klubok (Anonim Alkoholisták) közössége, ami egy önsegítő kezdeményezés.

Mind szakmailag, mind pedig (szakma)politikailag igen hatékonyak a jól működő beteg- és felhasználó szervezetek. Politikusként, döntéshozóként, de akár csak ellenérdekelt félként is nagyon nehéz szembehelyezkedni az adott problémakör leginkább autentikus képviselőivel, magukkal az érintettekkel.

Ezt a hatalmi potenciált azonban úgy tűnik nem csak az érintettek maguk ismerték fel, hanem azok is, akik ugyan maguk nem ebben a szerepben vannak, de nagy szükségük lenne hasonló ütőképességre. Több formájával találkoztam már a kamu-betegszervezeteknek:

A szakemberek által létrehozott és vezetett betegszervezetek

Az ilyen szervezetek fölött általában tekintélyszemélyként ül egy szakember (orvos, pszichológus, szociális munkás, ápoló), aki formálisan a szervezet alapítója és elnöke is. Ez legfeljebb akkor változik meg ha ő lemondana, máshova megy dolgozni, vagy ne adj isten meghal. A betegek itt jól fésült, vezetett báránykaként dolgozgatnak, klubbozgatnak a gondoskodó szakember felügyelete alatt, aki a számára fontos szakmai vagy politikai fórumokon mindezt úgy fogja tálalni, hogy ő most éppen a betegek nevében, az ő szervezetük elnökeként beszél.

Vannak kifinomultabb technikái is ennek. Előfordul, hogy az egyébként tényleg betegekből álló szervezet mellé jóakaró szakemberek csapódnak, akik mint a „Csokoládé” című film polgármestere a helyi fiatal plébánosnak, mintegy segítségképpen a betegszervezet tollába mondják az aktuális mondanivalót, nyilvánosságra hozandót.

Betegszervezeteknek titulált szakmai szervezetek

Számos olyan szervezet létezik, amelynek vezetői őskövületként ott vannak a legkülönbözőbb egyeztető fórumokon, parlamenti vagy önkormányzati bizottságokban, amikor csak lehet meglobogtatják magukat a sajtóban valójában azonban személyesen semmi közük, vagy áttételesen van közük (pl. családtagként) az adott problémához. Önmagában egyébként ez még nem lenne baj, a probléma mindössze annyi, hogy az ilyen szervezeteknek van külön nevük (érdekvédő vagy jogvédő szervezetek), ám sokszor szeretnek ennél autentikusabb húrokon pengetni, ezért magukat és egymást rendre betegszervezetként, felhasználói szervezetként aposztrofálják. Ezek a szervezetek amolyan „szövetségként” hatalmasra tudnak nőni, tagjaik között sok esetben tagadhatatlanul vannak az adott problémában közvetlenül érintett emberek is, ám őket a vezetőségben a legritkábban találjuk. Jellemző módon végtelenül antidemokratikusan működnek, vezetőik kihalásos alapon cserélődnek, tisztségeket, pozíciókat és állásokat halmozva többszörösen összefonódnak a hatalommal. Pl. amellett, hogy az adott érintetteket tömörítő szövetség elnökei, véletlenül valamelyik nagy állami intézmény vezetői is egyben, ami egzisztenciálisan bizonyára kedvező, de komoly kérdéseket vet fel akkor, amikor ugyanennek az elnöknek éppen konfrontálódnia kéne azzal, aki másik állásában a kenyéradója.

Megvásárolt betegszervezetek

Vannak szervezetek, amelyek autentikus, valóban az érintetteket tömörítő kis kezdeményezésként indulnak. Aztán hirtelen azt látjuk, hogy habár éves közhasznúsági jelentésükben az előző évben még mindössze 200.000 Ft összbevételről számoltak be, hirtelen négyszer egymás után egész oldalas hirdetést hoznak le az ország legnagyobb példányszámú napilapjában, mondjuk a gyógyszerár-támogatás tervezett csökkentése ellen tiltakozva.

Nem csak szakemberek körében hatalmas a csábítása annak, hogy részt vegyünk egy konferencián (ami valahogy sosem Törökbálinton van) hanem a svájci Genfben vagy Máltán, amit valamelyik gyógyszercég nagylelkűen, a jó kapcsolat jegyében finanszíroz. Itt fontos momentum, hogy – legalábbis először – nem a szervezet az, aki támogatásért fordul, hanem egyszer csak megjelenik a gyógyszercég (vagy szofisztikáltabban felépített becserkésző rendszerekben az iparági képviselő által fizetett kommunikációs ügynökség) mosolygó képviselője, menő belvárosi kávéházba invitál, szponzori szerződést köt és folyamatosan hangsúlyozza, hogy számára mennyire fontos a betegszervezetek léte és a velük való szoros együttműködés. Hosszas, kedves beszélgetések alkalmával egymás szavára bólogatva rögzítik, hogy milyen fontos lenne a közvélemény figyelmének felhívása a betegségre, a bizonyítékokon alapuló eljárások (amibe véletlenül mindig beletartozik az adott cég termékével bonyolított eljárás is) ismertetése, diszkriminációval is terhelt problémáknál a stigmatizáció elleni küzdelem.

Mindenki egyetért természetesen, hiszen mind a betegek érdekeit képviseljük, tök jóban vagyunk, nagyon jó fejek ezek a gyógyszergyári pasasok, hogy mi is mehetünk konferenciákra, ápolhatjuk kapcsolatainkat a hasonló helyzetű külföldi szervezetekkel, és végülis nem mondunk mást, egyetértünk mindenben. Aztán megkeresnek, hogy valamit tenni kéne, van is egy ötletük, az újságban kéne a betegszervezeteknek felszólalniuk, mert felháborító, amit a kormány csinál, ez a törvénymódosítás tervezet, és még a gyógyszerek/segédeszközök ártámogatását is csökkenteni akarják, nem akarunk felszólalni ez ellen? A szervezet persze fel akar szólalni, de nekünk erre forrásunk nincsen….nem gond, segítünk, támogatjuk szívesen továbbra is a szervezetet, készítsünk egy kommunikációs együttműködést, itt is van ez az ügynökség, akit mi véletlenül ismerünk. Ők már össze is állítottak egy anyagot……

És így megjelenik az egész oldalas, milliós hirdetés, a betegszervezet neve alatt, akik eleinte talán észre sem veszik, hogy amiről azt gondolták, hogy természetes érdekközösség, az valójában inkább az, hogy a szervezet részévé vált egy nagyvállalat marketingstratégiájának.

Itt komoly gondot okoz (már akinek gondot okoz) az is, hogy sok szervezetnél az ilyen szponzorációs bevételek többszörösét teszik ki a szervezet egyéb bevételeinek. Ha ráállnak erre a szintre, nagyobb irodát bérelnek, természetesnek veszik, hogy konferenciákon nekik is ott kell lenni, sőt már szervezni is kéne ilyet, akkor egy elszakíthatatlan örök szövetség jön létre mindenki (?) örömére.

Mesterségesen létrehozott kamu-betegszervezetek

Van, aki nem várja meg, hogy becserkéssze valamelyik gyógyszercég, segédeszközgyártó, vagy politikai tömörülés. Akár a meglévő érintettségére alapozva eleve azzal a céllal hoz létre szervezetet, hogy annak „szolgáltatásait” örömmel értékesítse valamelyik tőkeerős szereplőnek. Ez nyilván nem így kerül előadásra, hanem nagyjából úgy, ahogy a fenti típusnál, csak épp fordított az irány. Itt az újdonsült szervezet alapító vezetője keresi meg az iparági képviselőket, akikkel hosszasan elbeszélgetnek arról milyen tarthatatlan a betegek/érintettek helyzete ezen a területen. Nem jutnak megfelelő ellátáshoz, stigma és diszkrimináció terheli őket, és hiába a korszerű készítmények, ha azokat nem írják fel, vagy nem írhatják fel a mi országunkban az orvosok.

Na erre lesz egy remek ötlete újdonsült betegszervezetünk alapító vezetőjének, aki úgy gondolja amennyiben megfelelő támogatást kapna hatékonyan tudna végigvinni egy kampányt, ami ha autentikus betegszervezet által kerül lebonyolításra bizonyára hatékonyabb lesz, mintha az iparági képviselők, vagy a vezető szakemberek emelnék fel a szavukat. Hiszen őket el lehet hessegetni azzal, hogy Önös érdekeket képviselnek. Pedig itt nagyon nem erről van szó ugye, ezek tényleg fontos társadalmi kérdések, szervezetünk kész az élére állni ennek a kampánynak.

Az igazán fejlett változata ennek a kamu-betegszervezet kategóriának már nem áll meg az egyes kisközösségek határainál, sőt az országhatároknál sem. Kihasználva azt az európai uniós gyakorlatot, hogy a bizottság az egyes társadalmi problémák tekintetében elaprózódott kommunikáció helyett inkább egy-két pán-európai, mindenkit összefogó ernyőszervezettel kommunikálna, az utóbbi években szakmányban jöttek létre a nevükben Európa…, Európai.. sőt akár Globális..kezdetű szervezetek. Ezek az előbbi mechanizmust nemzetközi szintre emelve az első időszakban keresztül kasul beutazták Európa keleti és nyugati felét is, és tucatszámra cserkésztek be betegszervezeteket, vagy annak titulált szakmai szervezeteket, vagy bárkit, hogy csatlakozzanak. A csatlakozást azzal az ígérettel igyekeztek motiválni, hogy ilyen módon közösen fellépve hallathatják hangjukat a betegszervezetek európai fórumokon is. Ebből itt is annyi lesz igaz, hogy az alapító elnök és közvetlen sleppje a több ezer fős tagszervezeti és a mögöttük álló akár több tízezer fős tagsági listát lobogtatva tényleg bejut európai egyeztetésekre. Ezeken azonban már valahogy mindig hamarabb kerülnek elő a körutazásokat, az európai méretű szervezet működtetését finanszírozó gyógyszercégek érvei és lobbitervei, mint a valódi tagságéi. Ez utóbbiaknak be kell érni egy évente két-háromszor elektronikus levélben, vagy ha van lé akkor nyomtatva is megérkező hírlevéllel és egy természetesen szponzorok által finanszírozott annual meeting-gel, ami egyúttal a tisztújítás színtere is, ahol pár arc talán funkciót cserél az elnökségben, valódi forgást azonban itt sem fogunk tapasztalni.

Az ilyen pán-európai szervezetek működéséről a Guardian jelentetett meg pár éve egy cikket.

http://www.guardian.co.uk/business/2007/may/21/advertising.medicineandhealth

Hogy honnan lehet felismeri a kamu-betegszervezetet?

Tuti recept persze nincs, de néhány kérdéssel, esetleg némi google kereséssel sokat eláruló információkhoz juthat az újságíró és minden érdeklődő.

- Ha drága felületeken (óriásplakátok, napilapok fizetett hirdetései, színes szagos szóróanyagok, exkluzív helyszínen lebonyolított sajtótájékoztatók) nagy sajtókampány részeként találkozunk egy betegszervezet üzenetével, ne restelljük megkérdezni honnan van erre pénzük? Nem az a gáz ha van, a bajok ott kezdődnek ha nem látni egyértelműen, hogy honnan van. Ha utánajárásunk során előkerülnek a gyógyszercégek vagy más egészségügyi, szociális bizniszben futó ipari képviselők akkor érdemes még egy pillantást vetni arra, hogy hogyan viszonyulnak a gyógyszergyári bevételek az összbevételekhez. A baj akkor van, amikor kiderül, a bevételek döntő többsége innen van. Ez sem tilos persze, de akkor innentől nyugodtan húzzuk ki a kommunikációból a betegszervezetet és olyan füllel hallgassuk, vagy olyan szemmel olvassuk végig felhívásukat még egyszer, mintha azt a gyógyszercég írta volna.

- Ne spóroljuk meg az energiát, hogy utánajárjunk a betegszervezet vezetőjének. Ki ez tulajdonképpen? Itt betegszervezeti vezető, szövetségi elnök...és máshol micsoda? Most ezt mondja, máskor mit mondott? Ha újságíróként közelít valaki a témához, jó kommunikációs technika lehet, az elnök/vezető megkerülésével a tagsággal interjút készíteni, a szervezet mezei tagjait megszólítani. Lehet, hogy kevésbé kameraképes, de sokminden kiderülhet. Nincs olyan szervezet, aminek két tagja ugyanazt mondaná el az adott tömörülésről. Ez jó, mert a változatosság gyönyörködtet, és jó azért is, mert egy meghatározott méret fölött egyszerűen nem lehet mindenkit beetetni a megrendelt dumával. Én egyébként más területeken sem értem miért mindig a vezetőket nyilatkoztatja a sajtó.

- Az egy összevont logikai kategória, hogy betegszervezet. Nem egy homogén egység. Ha az lenne, már gyanús lenne. Mindegy ki tartotta a sajtótájékoztatót, ki adta ki a nyilatkozatot, vagy ki keresett meg bennünket. Keressük meg a többi hasonló szervezetet is és nézzük meg mások mit mondanak ugyanarról.

A betegszervezeteket én a magam részéről a jövő kulcsszereplőinek tartom. De hogy ezt komolyan lehessen venni érdemes megnézni mi is van a „befőttes üvegben” azon kívül, hogy elolvassuk a címkét.

Forrás: annyit.blog.hu

A betegek jogainak érvényesülését vizsgálja az ombudsman

2011. március 29.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa egész éves átfogó projektben elemzi az egészséghez való jog érvényesülését és az egészségügyi ellátórendszer működését.

Szabó Máté ombudsman az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében az április 7-i egészségügyi világnap alkalmából az ágazatban szükséges egyetértés kialakításának fontosságát hangsúlyozta, mivel szerinte az ország teljes népességének hosszú távú testi és lelki állapotát meghatározhatja a betegjogok érvényesíthetősége, valamint az egészségügyi ellátórendszer működésének feltételei.

Az országgyűlés biztos aláhúzta, hogy 2011-ben egész éves átfogó projektben elemzi az egészségügy területét, de Beteg jogaink - Egészséges méltóság címen induló vizsgálatsorozatában az ombudsmani gyakorlat eddigi másfél évtizedét is összegzi. Az ombudsman vizsgálatai során kiemelt figyelmet fordít arra is, hogy a betegjogok alapjogvédelmi szintje megfelel-e az alkotmányban foglalt, illetve a nemzetközi emberi jogi követelményeknek.

Szabó Máté arra is emlékeztet, hogy teljes mandátuma alatt tartó gyermekjogi projektjének idei témájául a gyermekek testi-lelki egészséghez fűződő jogának vizsgálatát választotta, ennek keretében egyebek mellett a gyermekbántalmazásról 2009-ben bemutatott átfogó elemzésének utóvizsgálatát is elvégzi.

Az ENSZ 1948. április 7-én hozta létre az Egészségügyi Világszervezetet (WHO), amely kutatásokkal, prognózisokkal leírásával segíti a tagállamok egészségügyi tevékenységét.

Forrás: hvg.hu

Szócska: átszervezik az egészségügyi háttérintézmények rendszerét

2011. március 29.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), a tisztiorvosi intézményrendszer és a mentõszolgálat változatlan státuszban marad az egészségügyi háttérintézmények átszervezése során, de két területen komoly átalakítás várható - közölte az egészségügyért felelõs államtitkár.

Szócska Miklós a Semmelweis Terv végrehajtásához szükséges háttérintézményi átszervezésekrõl szóló konferencián elmondta, hogy szintén megmarad a másodfokú hatóság szintjén az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH). Közlése szerint ugyanakkor komoly átszervezés várható egyrészt a szakmai háttérintézmények terén, ahol már megkezdõdött egy nagy gyûjtõ háttérintézmény, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minõség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) kialakítása. Emellett a gyógyító intézmények, egyetemek orvoskarainak az oktatási államtitkársággal közös felügyeleti rendszeréhez egy menedzsment jellegû intézményrendszer kialakítását tervezik.

Az államtitkár elmondta, hogy már a közigazgatási egyeztetések legutolsó fázisában van a GYEMSZI kialakítása. A jövõben ez foglalná magában az Egészségügyi Minõségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézetet (EMKI), az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézetet (ESKI), az Országos Gyógyszerészeti Intézetet (OGYI), az Egészségügyi Szakképzõ és Továbbképzõ Intézetet (ETI), valamint az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központot (OSZMK).Ezeken kívül a GYEMSZI-n belül létrehoznának egy finanszírozási központot és egy a technológiaértékelésért felelõs szervezeti egységet, majd a jövõben ide csatlakozna az élelmiszerüggyel kapcsolatos hatósági tevékenység és az étrend-kiegészítõk engedélyeztetésének felügyelete is. Ezzel rendeznék a joghézagok miatt kialakult, "visszaélésekkel tarkított világot" - fogalmazott az államtitkár.

Szócska Miklós hozzátette: a GYEMSZI-hez kerülne továbbá az uniós programok menedzsmentje, mivel korábban azt tapasztalták, hogy a háttérintézmények egyenként nem tudták hatékonyan kihasználni az unió adta elõnyöket, a többi között az uniós Forrásokat. Szintén ide kerülne a betegút szervezése. Az államtitkár utalt a sajtóban megjelenõ "beszólásokra", melyek szerint egyeseknek nem tetszik a nagytérségi ellátásszervezés. Mint mondta, ennek ellenére õ ezt továbbra is jónak tartja, ezért e tervéhez ragaszkodik. Közlése szerint ebben a rendszerben a helyi vezetésnek is szerepe lehetne, a funkcionális integráció bázisa viszont a GYEMSZI lenne. Az államtitkár egy kérdés kapcsán kitért arra, hogy a betegjogok javításának területén is "gyors cselekvés várható". Elmondta, hogy már megtették az elõkészületeket egy betegjogi központ létrehozására. Továbbá azt is szeretnék, ha létrejönne egy magyar betegfórum, hogy egységes intézményi felállásban tudjanak tárgyalni az egyes betegszervezetekkel - tette hozzá Szócska Miklós.

Forrás: hvg.hu

A betegével mélyen együtt érzõ doktor eredményesebben gyógyít

2011. március 28.

Valószínûleg senki számára nem meglepõ az a tudományos vizsgálatokkal is bizonyított megfigyelés, hogy a betegeivel szimpatizáló orvos kezelési eredményei jobbak, mint azon kollégáié, akik erre nem igazán képesek. A kanadai és amerikai családorvosokon végzett mérések adatait az Academic Medicine közölte.

Elsõsorban a betegek és hozzátartozóik érzékelik és értékelik, ha az orvos úgy viselkedik, mint aki teljes mértékben beleérzi magát páciensének pszichés és fizikai állapotába. Ez a gyógyítás kezdete óta mindig így volt: a sámán, a gyógyító ember tudta, hogy az orvos személye a legfontosabb gyógyszer.

Philadelphiában a Thomas Jefferson Egyetem munkacsoportja azt vizsgálta, igazolható-e, hogy a doktor együttérzésének õszinte kimutatása szerepet játszhat a cukorbetegek kezelési eredményeiben. Mint írták, kanadai kollégáik eredményei alapján láttak munkához, akik kimutatták, hogy a kezelõorvosok az esetek 90 százalékában nem képesek megfelelõen reagálni a páciens betegségével kapcsolatos érzelmi reakcióira.

Az amerikai intézetben 29 családorvos kezelt 2006 és 2009 között 891 cukorbeteget. Valamennyi doktornál megtörtént az egyetem kutatói által 2001-ben kidolgozott, igen részletes lélektani vizsgálat, mely a betegellátással kapcsolatos együttérzés képességének mérésére készült. Ez pontozás alapján véleményezte a vizsgált személy empatikus alkalmasságát.

Mohammad Reza Hojat, a munkacsoport vezetõje a mérések eredményérõl elmondta: a magasabb pontszámot elérõ, betegeikkel jobb együttérzési képességû orvosok kezelte cukorbetegek vércukor értékei és vérkoleszterin adatai mérhetõen jobbak voltak, mint azon betegeké, akiknek kezelõorvosa a teszt során gyengébben szerepelt.

A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy az orvos jobb együttérzése nagyobb bizalmat és eredményesebb együttmûködési készséget hoz létre betegeiben és ez a folyamatos, közös figyelmet igénylõ betegség kezelésében létfontosságú.

Az így kezelt páciensek pontosabban szedték gyógyszereiket, vagyis a terápiahûségük lényegesen jobb volt és ez a klinikai eredményekben is megmutatkozott. "Az ilyen pszichológiai szûrõvizsgálat a fölvételre jelentkezõ orvosok kiválasztásában, sõt már az orvosi pályára készülõ fiatalok esetében is hasznos lehet" - nyilatkozta Hojat professzor.

Forrás: informed.hu

Pont kerül az ügy végére?

2011. március 16.

Ma folytatódik azoknak a kiskunhalasi pszichiátriai ápolóknak a pere, akik a vád szerint brutálisan bántalmazták és zsarolták a betegeket. Az ügy kirobbanása óta figyelemmel kísérem a történteket, mivel olyan társadalmi kérdésekrõl van szó, melyekkel kapcsolatban hajlamosak vagyunk homokba dugni a fejünket. Véleményem szerint attól, hogy valaki pszichiátriai ápolásra szorul, még ember marad, és nem szabad sárba tiporní a jogait.

Ez a per precedensértékû, és fontos, hogy megfelelõ ítélettel jelezzék más otthonok felé is, hogy nincs kibúvó a betegek bántalmazására, megalázására. Szerencsére nagyon sok olyan lelkiismeretes szakember van az egészségügyi szakmában, akik hivatásuknak tekintik a munkájukat, és emberségesen bánnak a rájuk bízott ápoltakkal. Fontos elismerni az õ munkájukat azáltal is, hogy elítéli a bíróság az elkövetõket, ha bebizonyosodik bûnösségük. Kíváncsian várom a fejleményeket!

Forrás: Metropol

Saját lánytestvérüket kínozták halálra a fivérek

2011. március 10.

A lányt éveken át egy ketrecben tartották, mert a családja szégyellte, hogy mentálisan sérült.

Letartóztatott a jordániai rendõrség két férfit, akik a gyanú szerint halálra kínozták 19 éves lánytestvérüket, akit éveken keresztül egy ketrecben tartottak - közölte szerdán az ország déli részén fekvõ Karak város rendõrsége.

"A lány kedden halt meg a kínzások miatt. Halálra verték és égették" - közölte a rendõrség szóvivõje. Hozzátette: a lányt éveken át egy ketrecben tartották, mert a családja szégyellte, hogy mentálisan sérült. "A boncolás több mint ötven sérülést és csonttörést állapított meg a lány különbözõ testrészein" - tette hozzá a szóvivõ, aki szerint a lány fivérei rendszeresen verték a testvérüket.

A rendõrség szerint nem ritkák Jordániában a nõk elleni erõszakos cselekmények. Az adatok szerint tavaly 1261 esetben indult rendõrségi eljárás egy nõ ellen elkövetett erõszakos cselekmény miatt.

Forrás: Atv.hu

A jövõ pszichiátriája Magyarországon

2011. március 7.

Régi igazságtalanságot igyekszik orvosolni az egészségügyi kormányzat azzal, hogy a járóbeteg szakellátásban dolgozó pszichiáterek is részesülnek majd úgynevezett veszélyességi pótlékban. Ez azonban nem oldja meg a szakma problémáit, amelyek közül az egyik legfontosabb: vajon milyen terápiát ajánlanak saját szakmájuknak a lélek orvosai ahhoz, hogy a XXI. század kihívásainak egyre görcsösebben megfelelni akaró emberek lelkét sikerrel gyógyíthassák?

Kétféle szempont él egymás mellett - esetenként egymással szemben - a jövõ pszichiátriáját illetõen. A csoportok egyike változatlanul fontosnak tartja a kórházi pszichiátriai osztályok fenntartását, mi több, fejlesztését, s elengedhetetlennek a megszüntetett országos központ újralapítását. Egy másik szakmai csoport azonban inkább a kórházi falakon kívül zajló, közösségi pszichiátria mellett teszi le a voksát. Szerintük még az akut állapotú betegek esetében sem szükséges feltétlenül a fekvõbeteg kezelés, legfeljebb az ön- és közveszélyes állapotokban.

Hasonló a helyzet abban is, ki, hogyan viszonyul az OPNI közelmúltban zajlott történetéhez, illetve miként képzeli a felszámolt országos intézet rehabilitációját. A Magyar Pszichiátriai Társaság közelmúltban megtartott XVI. Vándorgyûlésének résztvevõi határozottan követelték a centrum ismételt létrehozását, többek között arra hivatkozva, hogy az európai országok mindegyike rendelkezik hasonló központtal. Dr. Harangozó Judit ugyanakkor egy nemrég publikált írásában bár elismerte, hogy szakmája "Trianonként" élte meg az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárását, ám szerinte nem ennek - még ha fizikailag más helyen is történõ - újranyitása jelentene gyógyírt a betegeskedõ pszichiátriának. A Magyar Pszichiátriai Társaság Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Szekciójának vezetõje szerint ugyanis túl kell lépni a diagnózis-betegség-kórház-orvos-gyógyszer sarokpontokhoz kötõdõ orvosláson. A kor kihívásaira leginkább a közösségi pszichiátria gyakorlata adhat választ.

Arra, hogy ez utóbbi pontosan mit jelent, a szakirodalom olasz példát emleget, ahol a mentális problémák már nem a kórházakban jelennek meg ellátási szükségletként, mivel az évek során kialakult az emberi problémák összetett, gondozó-gondoskodó rendszere. Szociális szövetkezetek - kis civil közösségek - tömege jött létre, amelyek a hétköznapi életvitel azon nehézségeit segítenek megoldani, amelyek kezeletlenül esetleg depresszióhoz, s késõbb akár infarktushoz is vezethetnek. A stratégia lényege, kerülni a nagy intézményeket, az ellátás minél elõbb, de az érintett lakóhelye közelében - nem kiemelve onnan! - kezdõdjék meg és folytatódjék. Ennek a rendszernek - így Harangozó - igen nagy a társadalmi elfogadottsága Olaszországban.

Igaz - derült ki a IX. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Konferencián -, nekünk sincs miért szégyenkeznünk. Nálunk az új kormány által éppen életre lehelt pszichiátriai gondozóhálózat számít a közösségi ellátás alapintézményének, de az elmúlt tíz évben szociális területen is elindultak olyan közösségi alapszolgáltatások, amelyek elsõsorban a súlyos, nagy költségigényû, úgynevezett "forgóajtós" betegek otthontartását és otthoni gondozását segítik. Léteznek nappali szociális intézmények, s nappali kórházak - bár ez utóbbiak csak kis számban kapcsolódnak a területi ellátáshoz. A háziorvos-család-civil segítõ közösségek-szociális munkások és intézmények - gondozóintézeti pszichológusok, pszichiáterek és szakalkalmazottak alkothatják azt a hálózatot, amely nem csak felfoghatja a társadalomból pszichés problémái miatt kihullani készülõket, de nagy hatékonysággal segíthet megtalálni a stressztûrõbb, elviselhetõbb hétköznapok felé vezetõ utat.

A pszichiátria és az addiktológia viszonya tovább színezi a szakmai palettát. Jelenleg leginkább arra a korábbi helyzetre hajaz, amikor az utóbbi vált le a neurológiáról - említi példaként a két, egy szerkezetben mûködõ szakterület viszonyát dr. Silling Tibor. Az addiktológia spektruma hihetetlen sebességgel változik. Míg egykoron egyet jelentett az alkohológiával - a gondozóintézetek profilja nem véletlenül ma is elsõsorban ehhez kapcsolódik - addig a drogosok ellátásán túl roham tempóban veszik át a terepet az egyre fiatalabb korosztályokat érintõ viselkedési addikciók. Ezekre azonban nincs felkészülve a szolgáltatói hálózat, állítja a Magyar Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesületének vezetõje.

A szaktárca mindeközben a csoportok mindegyikének - s nem mellékesen, korábbi politikai ígéreteinek - igyekszik eleget tenni. Az új országos centrumnak már neve is van - Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) -, s az már szinte biztosnak látszik, hogy az egykori Budai MÁV Kórházban, Budakeszi határában lesz otthona. A kérdés az: mikor? Pénz ugyanis az idei költségvetésben egy fillér sincs a központ létrehozására és mûködtetésére. A gondozóintézeteket ugyanakkor megmentette az egészségügyi kormányzat. Elõször azzal, hogy - pénzátcsoportosítással - tavaly biztosította fennmaradásukat, idén pedig nem csak biztosítja a mûködésükhöz elengedhetetlen összeget, de megkezdte finanszírozásának modernizálását illetve a szakmai munka rendszerbe szervezését.

Forrás: Medicalonline.hu

Diliházba vitette Sándort a felesége

2011. március 2.

Saját felesége vitette a pszichiátriára - állítja T. Sándor. A debreceni férfit rabosították, egy hétig kórházban tartották, és további két éve ment rá, hogy bebizonyítsa az igazát.

Egy thrillerbe illene T. Sándor története. A debreceni férfi úgy érzi: felesége az életét tette tönkre. Sándor 2008-ban jelentette be: szeretne elválni a feleségétõl. A férfi szerint az asszony nem akart osztozni a vagyonon, ezért kitalálta, hogy pszichiátriára záratja a férjét.

- Hamarosan rendõrök kerestek fel, mondván: úgy tudják, "hangokat hallok". De nem vittek el, ezért a nejem folyamatosan provokált. Egy vitánk során meglöktem. Megvádolt, hogy bántalmaztam - idézi fel a történteket a férj.

Az asszony az egészségügyben dolgozik. Sándor állítja: így szerzett látleletet arról, hogy eltört az orra. A nõ háziorvoshoz fordult, elpanaszolta, hogy a skizofrénia jeleit látja férjén. Az orvos vizsgálat nélkül írt beutalót a pszichiátriára azzal a kitétellel, ha kell, karhatalommal vigyék be.

- Újra rendõrök és mentõk jelentek meg rohamkocsival a ház elõtt. Közölték: jobb, ha velük megyek. Négy órát töltöttem zárt osztályon, egy hetet a pszichiátrián. A vizsgálatokból arra jutottak az orvosok, hogy normális vagyok - mondja Sándor.

Az egészségügyi törvény szerint háromféle módon kerülhet valaki pszichiátriai kezelés alá: önként, határozat alapján vagy sürgõsséggel. A kényszerbeszállítást csak alapos vizsgálat után rendelheti el az orvos.

- Ha egy orvos úgy ítéli meg, hogy a páciens veszélyes magára vagy másokra, elrendelheti a mentõszolgálattal a beszállítást. A helyszínen a mentõorvos is dönthet másként, és az osztályon is vizsgálatoknak vetik alá a beteget. Ha úgy ítélik, bent tartják, az orvosoknak értesíteniük kell a bíróságot, ahol szakértõi csoport vizsgálja felül, hogy jogosan tartják-e bent. Ebben a rendszerben nem fordulhat elõ, hogy valakit hosszú idõn át jogtalanul megfigyelnek - nyilatkozta a Borsnak dr. Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke.

Az asszony azonban egészen mást állít: szerinte a férje betegesen féltékeny volt, fejébe vette, hogy õ szeretõket tart, és többször rá is támadt. A Bors felkereste az asszony ügyvédjét, aki nem kívánt nyilatkozni. Sándor két éven át járt a bíróságra, míg kimondták, nem követett el büncselekményt, a látlelet hamis volt. A háziorvost szóban elmarasztalták.

Forrás: Bors

Mellékhatások miatt ölhetett a pécsi lövöldözõ

2011. február 14.

Jelentõsen befolyásolhatták G. Ákos, a pécsi lövöldözõ néven elhíresült egyetemista mentális állapotát azok a gyógyszerek, melyeket korábban szedett. Ezek, illetve ezek megvonása ugyanis erõszakos viselkedést is kiválthat . írja a Magyar Nemzet

Fordulópontot is jelenthetnek a pécsi egyetemi lövöldözõ büntetõperében azok a nemrég elkészült szakértõi jelentések, amelyek szerint a vádlott viselkedését a vérengzéskor jelentõsen befolyásolhatták a korábban mentális gondjai miatt szedett gyógyszerei - tudta meg a Magyar Nemzet.

Ezek szedésükkor, illetve megvonásukkor is súlyos mellékhatásokat okoznak, az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) állásfoglalása szerint az említett gyógyszer skizofrén betegeknél a pszichotikus tünetek súlyosbodásához vezethet, nyugtalanságot, mozgáskényszert, hallucinációkat, paranoiát, erõszakos viselkedést válthat ki.

Az újabb szakvéleményekrõl a G. Ákos elleni eljárás legutóbbi tárgyalásán jelentette be a Baranya Megyei Bíróság, hogy azokat a bizonyítás részévé tette. A perben így várhatóan a korábbi és a mostani jelentések szerzõi ütköztetik majd véleményüket áprilisban.

G. Ákos gyógyszerészhallgató 2009-ben az egyetem biofizikai tanszékén, laborgyakorlaton támadt társaira, engedéllyel tartott pisztolyával egy embert megölt, hármat súlyosan megsebesített. Ezt követõen feladta magát.

Forrás: hirado.hu

Marika néni összetörte magát a pszichiátrián

2011. február 8.

Többszörös arccsonttörést és csuklósérülést szenvedett a 85 éves Marika néni a kiskunhalasi kórház pszichiátriáján, de a papucsa és a műfogsora is eltűnt. A család már csak otthon szembesült a bajjal, mert az orvosok nem értesítették őket a balesetekről, írja a baon.hu.

A zárójelentésből nyilvánvalóvá vált, hogy Marika néni összesen háromszor esett el a kórházban. Január 11-én a csuklója sérült, 15-én a fejét verte be, valószínűleg akkor tört el az arccsontja is, majd szintén 15-én koponyazúzódást szenvedett. A család nem érti az időpontokat.

Lengyel János orvosigazgató végtelenül sajnálja a történteket, de azt mondja, nem tudnak minden beteg mellé ápolót állítani.

Forrás: index.hu

LMP: Egyes gyógyszergyártók etikátlanul befolyásolják az orvosokat

2011. január 30.

A Thaiföldön meghalt orvos esete rávilágít az egészségügyi ellátórendszer és a gyógyszerellátás fogyatékosságaira - olvasható az LMP vasárnapi közleményében. Az ellenzéki párt szerint tarthatatlan, hogy az egészségügy szereplõi hálapénzzel és cégektõl kapott juttatásokkal kénytelenek kiegészíteni a jövedelmüket, ráadásul az "Orbán-csomag" részeként a kormány 100 milliárdos nagyságrendû összeget akar kivonni az egészségügybõl. Az LMP ezzel szemben azt várja, hogy a kormány akadályozza meg a törvénytelen adományokat és rendezze az egészségügyben dolgozók fizetését.

Az LMP emlékeztet arra, hogy a tragikuson végzõdõ thaiföldi utazáson résztvevõ orvosoknak egy gyógyszergyártó cég szervezte az utat. A párt szerint ez az eset rávilágít arra: a hatóságok képtelenek megakadályozni, hogy egyes gyógyszergyártók etikátlanul befolyásolják az orvosokat, ajándékokkal, luxusutazásokkal próbálják rávenni rávenni õket az általuk forgalmazott készítmények felírására. Az LMP szerint ez a gyakorlat a betegek egészségét és pénztárcáját veszélyezteti.

Az LMP elfogadhatatlannak tartja a gyógyszertámogatás tervezett csökkentését, azt, hogy újra 100 milliárdos nagyságrendû összeget vonjanak ki az egészségügybõl. A párt szerint a gyógyszerek árának csökkenését szolgálná, ha szabályoznák a gyártók marketingköltségeinek felhasználását, betiltanák az orvosok elvtelen befolyásolását, és nem a legdrágább, hanem az azokkal egyenértékû generikus gyógyszerek felé terelnék az orvosokat és a betegeket.

Az LMP szerint az is tarthatatlan hogy az egészségügy szereplõi hálapénzzel és cégektõl kapott juttatásokkal kénytelenek kiegészíteni a jövedelmüket. Ez a párt szerint mindenki számára megalázó és demoralizáló. Ráadásul a kormány adópolitikája a méltatlanul alacsony jövedelmeken nem javított, hanem rontott. A betegek jogainak védelme is csorbát szenved, hiszen amióta megszüntették az Egészségbiztosítási Felügyeletet és a betegjogi közalapítványt, nincs gazdája ennek a területnek - tették hozzá.

Mindezek miatt az LMP arra kéri a kormányt: azonnal erõsítse meg az egészségügyi hatósági rendszert, és szigorú intézkedéseket hozzon annak érdekében, hogy megakadályozzák a törvénytelen adományokat. Az LMP azt is várja, hogy rendezzék az egészségügyben dolgozók juttatásait, a kezdõorvosok és a szakszemélyzet fizetését.

Forrás: hirszerzo.hu

Magas biztonságú osztály az agresszív pszichiátriai betegeknek

2011. január 25.

Elkészült az úgynevezett magas biztonságú osztály terve, ahol az agresszív pszichiátriai betegeket kezelnék. A pszichiátriai társaság szerint már folynak az egyeztetések a szaktárcával a megvalósításról. Magyarországon, mint Európa többi államában is, egyre több a pszichiátriai beteg, tízbõl legalább egy ember szenved szorongástól, stressztõl vagy éppen depressziótól. A betegek 1 százaléka pedig agresszív - hangzott el a kedd esti RTL Híradóban.

Három hete a Nyírõ Gyula Kórházban ölte meg egyik betegtársát egy fiatalember. A 20 éves férfit pszichiátriai betegség és drogproblémák miatt kezelték. Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke szerint már elkészült a magas biztonságú pszichiátriai osztály terve. Ez külön építészeti, szakmai és emberi erõForrást jelent, amelyhez a Forrásokat meg kell tudni teremteni.

Európában 50 millió ember szenved valamilyen lelki betegségben. Ez nagyjából 10 százalékos arány. Magyarországon sem jobb a helyzet, 10-bõl egy ember itt is depressziós, stresszes, szorong, vagy még komolyabb pszichiátriai betegsége van. A Magyar Pszichiátriai Társaság 16. vándorgyûlésére készül, ott is szó lesz arról, mi okozza, hogy egyre több a beteg. A konferencia elnöke szerint a mai világban túl sok az információ, ezeket pedig az emberi agy már csak felszínesen tudja tárolni.

Freund Tamás agykutató szerint ez a jelenség egyrészt lelki elsivárosodást okoz, másrészt csökkent kreativitást, sikertelenséget, frusztráltság-érzést. Ez pedig olyan krónikus stresszállapotot okoz, ami magyarázza a különbözõ pszichiátriai és neurológiai betegségek rohamos terjedését. Az agykutató szerint a pszichiátriai betegségeket meg lehet elõzni azzal, ha az ember válogat az információk közül, és csak azokra figyel oda, amelyek valóban érdeklik.

Forrás: hvg.hu

Gondozóintézetek: indul az új finanszírozási rendszer

2011. január 22.

Február elsejétől megkezdődik az új finanszírozási rendszer próbája 29 gondozóintézetben. A három hónapra tervezett pilot májusi értékelését követően, a tervek szerint júliustól minden egyes teljesítmény finanszírozásra állna át.

Azt, hogy a gondozóintézetekkel valamit kezdeni kell, régóta nyílt titok az egészségügy vezetői előtt. Néhány éve még a rendszer teljes felszámolása is szóba jött, ám végül győzött a józan ész, s azok az érvek, amelyek a sokak szerint hungarikumnak számító hálózat megtartása mellett szóltak. A gondozóintézetekkel kapcsolatos kritikák oka az volt, hogy elsősorban a fix finanszírozásból eredően nem tudták mérni az intézmények teljesítményét, valójában az Országos Egészségbiztosítási Pénztár semmiféle információval nem rendelkezett az itt folyó tevékenységről. Mindebből következően megállapítani sem lehetett, hogy mekkora a valós igény a gondozóintézeti munkára – vagyis mekkora kapacitásra van szükség -, s hogy ennek működtetésére mennyi pénzt kell szánni. Tények és adatok híján az is kideríthetetlennek bizonyult, hogy vajon mindazok eljutnak-e a gondozóintézetekbe, akiknek erre valóban szükségük van.

Ezen hivatott segíteni a teljesítményfinanszírozás, amelynek bevezetésével már az előző kormány is próbálkozott, ám nem túl nagy sikerrel. A metódus lényegében alkalmatlannak bizonyult arra, amire megalkották. A váltásra hivatkozva azonban felére csökkentették a hálózat pénzügyi keretét, működőképességük fenntartása 2010 második félévében csak kétszeri pénzátcsoportosítással vált lehetségessé. Kiderült, ahhoz, hogy valóban életképes teljesítmény finanszírozási rendszert alkalmazzanak, újra kell gondolni a gondozókban folyó munkát, pontosan meghatározva annak szakmai tartalmát.

Ezt végezték el azok a szakmai csoportok, amelyek az elmúlt hónapokban kidolgozták az érintett szakmák e speciális területen alkalmazható protokolljait. Ezek a gondozási programok alkotják a finanszírozás alapját. Saját kóddal ellátva, a járóbeteg szakellátáshoz hasonló teljesítményelvű elszámolásra állva át. A szigor is hasonló, a program ok nélküli lerövidítése - vagy meghosszabbítása - épp úgy az egészségpénztár büntetését vonja maga után, mint az egészségügy bármely más területén. Az új finanszírozási rendszer bevezetésével együtt rendezni kívánják a gondozás során közvetlenül betegeknek juttatott gyógyszerek "helyzetét", ezeket ugyanis jelenleg a fix összegű díjból fedezik az érintett intézmények - tüdő- illetve nemibeteg gondozók -, s így azt sem tudni, valójában mennyi fogy belőlük. A tervek szerint az egészségügyi intézményekben általánosan alkalmazott szabályoknak megfelelően jutnának a gyógyszerhez a betegek.

Országszerte jelenleg összesen 589 gondozó működik, legnagyobb számban - 225 - pszichiátriai betegek kezelésére szolgáló intézmények működnek, számban őket tüdőgondozók (142), a bőr- és nemibeteg gondozók (123), s az onkológiai gondozók (99) követik.

Forrás: medicalonline.hu

Náci eutanáziaprogram áldozatait találhatták meg

2011. január 5.

Történészek és régészek vizsgálják majd meg egy ausztriai pszichiátriai intézet temetõjét és archívumát, mert felmerült a gyanú, hogy a sírok egy része egy náci eutanáziaprogram áldozatait rejti - adta hírül az osztrák sajtó.

A tiroli Hall városában található intézet temetõjének létezésérõl eddig is tudtak, de nem hozták összefüggésbe a náci idõszakkal. Nemrég egy véletlen felfedezés révén kiderült, hogy a létesítményt 1942 és 1945 között használták és 220 holttestet hantoltak el benne. Különösen 1944-45-ben volt magas a halálesetek száma, egyedül 1945 márciusában 30 ápolt halt meg az intézetben.

A történészek megpróbálják azonosítani a földi maradványokat és választ keresnek arra, miért nõtt meg a halálozások száma, és miért éppen 1942 és 45 között használták a temetõt.

A jelenlegi ismeretek alapján "nem lehet abból kiindulni, hogy mind a 220 halott eutanázia-áldozat volt" - hangsúlyozta Oliver Seifert történész. A szó szoros értelmében vett gyilkosságra utaló jelek nem ismertek Hallban. A kutatók ugyanakkor "éheztetéses eutanáziáról" is tudnak a nemzetiszocialista idõszakból.

Ahogy máshol is a náci Németországban, az 1938-ban a birodalomhoz csatolt Ausztriában is folytak eutanáziaprogramok az "életre alkalmatlannak", értéktelennek ítélt emberek - elmegyógyintézetekben ápoltak, a szellemi, illetve testi fogyatékosok - megsemmisítésének céljával. A halli intézetbõl 1940 és 1942 között, az úgynevezett T4 eutanáziaprogram keretében legkevesebb 360 ápoltat szállítottak megsemmisítõlétesítményekbe. Az 1942 után idõszakról kevés ismerettel rendelkeznek a történészek. Ismert ugyanakkor, hogy több másik osztrák intézetben szándékos éheztetés, gyógyszertúladagolás és elégtelen ellátás révén 1942 után is folytattak eutanáziát.

A halli temetõben nyugvók jegyzékére Oliver Seifert talált rá a létesítmény archívumának költöztetése során. A felfedezés egybeesett azzal, hogy a ma a Tilak nevet viselõ, tartományi kezelésû intézetet ki akarták bõvíteni. A régi temetõ a tervezett új épület helyén terül el, ezért a régészeti feltárás befejezéséig felfüggesztették az építkezés elõkészítését. A sírok kihantolása márciusban kezdõdik, a teljes kutatómunkát két évre tervezik.

Forrás: atv.hu

Elõzetesben a kórházi gyilkosság gyanúsítottja

2011. január 5.

Elrendelte N. Richárd elõzetes letartóztatását szerdán 30 napra a Budai Központi Kerületi Bíróság (BKKB); a fiatalembert azzal gyanúsítják, hogy kedden megölt egy 68 éves beteget a budapesti Nyírõ Gyula Kórház pszichiátriai osztályán.

A bíróság döntése értelmében a gyanúsítottat az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetbe szállítják, mivel a férfi jelenleg is pszichiátriai kezelés alatt áll.

A BKKB a fõügyészség indítványával egyezõen azért döntött a kényszerintézkedés elrendelésérõl, mert álláspontja szerint fennáll a fiatalember esetében a szökésnek, az elrejtõzésnek, továbbá annak a veszélye, hogy szabadlábon hagyása esetén a férfi újabb bûncselekményt követne el.

A kórház vezetése az MTI-t korábban arról tájékoztatta, hogy az intézmény egyik pszichiátriai osztályának zárt részlegén egy többszörösen kezelt, kisebb bûncselekményeket is elkövetõ drogbeteg férfi támadta meg a megfelelõ kezelés és óvintézkedések ellenére kedd este a közelében fekvõ, mind tudatilag, mind testileg súlyosan leépült 68 éves beteget, aki ezt követõen meghalt. A kórház fõigazgatója elrendelte a részletes belsõ vizsgálatot az ügyben.

A Budapest Rendõr-fõkapitányság (BRFK) azt közölte, hogy az eddigi információk alapján a 68 éves beteget a vele közös helyiségben elhelyezett, orvosi kezelés alatt álló 20 éves férfi ölte meg. A fiatalemberrel szemben a fõkapitányság büntetõeljárást indított.

Forrás: hvg.hu

Náci áldozatokra bukkantak egy pszichiátria sírkertjében

2011. január 5.

Egy ausztriai pszichiátriai intézet temetõjét és archívumát történészek és régészek vizsgálják, mert gyanús, hogy a sírok egy része nácik által elpusztított ápoltak maradványait rejti.

A tiroli Hall városában található intézet temetõjének létezésérõl eddig is tudtak, de nem hozták összefüggésbe a náci idõszakkal. Azonban nemrég egy véletlen felfedezés révén kiderült, hogy a létesítményt 1942 és 1945 között használták és 220 holttestet hantoltak el benne és különösen 1944-45-ben volt magas a halálesetek száma, hiszen 1945 márciusában 30 ápolt halt meg az intézetben.

A történészek most megpróbálják azonosítani a földi maradványokat és választ keresnek arra, miért nõtt meg a halálozások száma, és miért éppen 1942 és 1945 között használták a temetõt.

A jelenlegi ismeretek alapján "nem lehet abból kiindulni, hogy mind a 220 halott eutanázia-áldozat volt" - hangsúlyozta Oliver Seifert történész. A szó szoros értelmében vett gyilkosságra utaló jelek nem ismertek Hallban. A kutatók ugyanakkor "éheztetéses eutanáziáról" is tudnak a nemzetiszocialista idõszakból.

Ahogy máshol is a náci Németországban, az 1938-ban a birodalomhoz csatolt Ausztriában is folytak eutanáziaprogramok az "életre alkalmatlannak", értéktelennek ítélt emberek - elmegyógyintézetekben ápoltak, a szellemi, illetve testi fogyatékosok - megsemmisítésének céljával. A halli intézetbõl 1940 és 1942 között, az úgynevezett T4 eutanáziaprogram keretében legkevesebb 360 ápoltat szállítottak megsemmisítõ létesítményekbe. Az 1942 után idõszakról kevés ismerettel rendelkeznek a történészek. Ismert ugyanakkor, hogy több másik osztrák intézetben szándékos éheztetés, gyógyszer-túladagolás és elégtelen ellátás révén 1942 után is folytattak eutanáziát.

A halli temetõben nyugvók jegyzékére Oliver Seifert talált rá a létesítmény archívumának költöztetése során. A felfedezés egybeesett azzal, hogy a ma a Tilak nevet viselõ, tartományi kezelésû intézetet ki akarták bõvíteni. A régi temetõ a tervezett új épület helyén terül el, ezért a régészeti feltárás befejezéséig felfüggesztették az építkezés elõkészítését. A sírok kihantolása márciusban kezdõdik, a teljes kutatómunkát két évre tervezik.

Forrás: fn.hu

Egy drogbeteg ölte meg a beteget a Nyírõ Gyula Kórházban

2011. január 5.

Egy többszörösen kezelt, kisebb bûncselekményeket is elkövetõ drogbeteg férfi támadta meg a budapesti Nyírõ Gyula Kórház pszichiátriáján kedd este a 68 éves beteget, aki ezt követõen meghalt - közölte a kórház vezetése szerda reggel az MTI-vel. A 20 éves fiatalember ellen a rendõrség büntetõeljárást indított.

A kórház közleménye szerint a drogbeteg férfi az intézmény egyik pszichiátriai osztályának zárt részlegén a megfelelõ kezelés és óvintézkedések ellenére támadta meg a kórteremben a közelében fekvõ, mind tudatilag, mind testileg súlyosan leépült 68 éves beteget. A kórház fõigazgatója elrendelte a részletes belsõ vizsgálatot az ügyben.

A Budapest Rendõr-fõkapitányság (BRFK) a honlapján szerdán azt közölte, kedd este bejelentés érkezett hozzájuk, amely szerint egy fõvárosi kórházban bûncselekmény áldozata lett egy ott ápolt idõs beteg.

Mint írták, a rendõrség munkatársai haladéktalanul megkezdték az adatgyûjtést, a tanúk kihallgatását, a bûnügyi technikusok elvégezték a helyszíni szemlét. Az összegyûjtött információk alapján a 68 éves beteget a vele közös helyiségben elhelyezett, orvosi kezelés alatt álló 20 éves fiatalember ölte meg.

A 20 éves férfival szemben a fõkapitányság büntetõeljárást indított.

Forrás: hetivalasz.hu

A felépülés szabadsága - Harangozó Judit pszichiáter

2010. december 2.

Szükségszerû velejárója a pszichiátriai kezelésnek a páciens alávetettsége, vagy meg lehet haladni az önrendelkezés és a terápiában való kiszolgáltatottság feloldhatatlannak tûnõ ellentmondását? Kell-e gyógyítani a depressziót? A jó lélekgyógyászatnak van érvényes, elfogadható válasza ezekre a dilemmákra - állítja a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrumának fõorvosa, az Ébredések Alapítány vezetõje.

Magyar Narancs: Napjaink meghatározó törekvése visszaszerezni a medicina fennhatósága alól az élet korábban természetesnek tartott jelenségeit - legyen szó a hospice-ról vagy a háborítatlan szülés lehetõségérõl. Ide tartoznak-e a pszichiátriakritikus irányzatok, amelyek azt mondják például, hogy igenis van balsors, és ezt félreértés antidepresszánsokkal kezelni?

Harangozó Judit: Az vitathatatlan, hogy az utóbbi években túl sok emberi probléma kapott orvosi diagnózist - a medikális ellátás intézményes formáit elutasító irányzatoknak, így az antipszichiátriának is van egy nyilvánvaló ellenhatás jellege. De a kérdésben rejlõ állítással kapcsolatban azt azért szögezzük le, hogy hamis az a nosztalgia, miszerint a régebbi korokban alapvetõen humánusan bántak volna a mentális problémákkal élõkkel. Az elõadásaimon be szoktam mutatni egy fotót, amin egy afrikai törzsi fekete ember látható, lánccal kikötve egy fához: õ ugye egy "integrált, közösségi ellátott beteg", hiszen a varázsló naponta gyógyítja, és ha éppen nincs ijesztõ állapotban, akkor a törzs tagjai etetik, és valamelyest tisztogatják is. Ezt a "természetességet" nehéz lenne ideális állapotként felfogni. A mi kultúránk is hagyományosan inkább devianciaként kezelte a mentális betegségeket, sokáig egy kalap alá véve a mentális problémával élõket a bûnözõkkel - óriási elõrelépés volt, mikor ezt a kriminalizáló szemléletet felváltotta a medikális nézõpont. A modern orvosi technológiák sokat tudtak és tudnak tenni a betegek humánusabb és hatékonyabb gyógyításáért - mint ahogy az is tagadhatatlan, hogy sok tekintetben még ma is megmaradt egy kontrolláló, méltánytalan, nem mindig emberséges gyakorlat az ellátásban, és létezõ jelenség a medikalizáció: tehát sok ellentmondás jellemzi ma is a pszichiátriát. Lehetünk kritikusak a gyógyszeres terápiák dominanciájával kapcsolatban, és lehetnek fenntartásaink az antipszichotikumokkal szemben, de azt tudni kell, hogy amikor az ötvenes években az elsõ antipszichotikus készítmény, a Hibernal megjelent, a Lipóton a lakóosztályok egy része hetek alatt kiürült, mivel soha nem látott mértékû javulás állt be számos beteg állapotában. Õket tehát éppen a gyógyszeres terápia szabadította meg az állapotuk "bilincseitõl".

MN: Korántsem látja mindenki ilyen egyértelmû sikertörténetnek a medikális pszichiátria történetét.

HJ: Minden fejlõdés a kultúra-ellenkultúra mechanizmus hatása alatt bontakozik ki, és én különösen ilyennek látom a lélekgyógyászat történetét. Ma is nagyon sokféle hagyomány és szemléletmód van itt jelen: nyilván másképp értékel egy adott jelenséget a biológiai pszichiáter, aki a megoldást a biokémiai folyamatokba való beavatkozásban keresi, mint a szociálpszichiáter, aki például azt látja, hogy a stigmatizáció hogyan rontja a beteg esélyeit. Akárcsak a szüléssel kapcsolatos álláspontok esetében, itt sem mondhatja meg néhány orvos, hogy mi a helyes, hogy mi az "igazság" - maga az igény is egy olyan paternalisztikus szemléletbõl fakad, aminek ma már nem nagyon van létjogosultsága. Túlhaladottá vált az a megközelítés is, miszerint az orvoslás pusztán valami "objektív", tudományos tény végrehajtása a páciensen. A posztmodern megközelítés nyíltan kezeli ezt az igazságproblémát, miszerint nincs "objektív", kizárólagos igazság, hanem többféle dologból rakhatjuk össze azt a valamit, amit elfogadhatunk ilyennek. Különösen igaz ez a pszichiátriára, amely számos eltérõ kulturális meghatározottsághoz és társadalmi attitûdhöz kötõdik. Ezek valamiféle együttese adja ki azt, amit ma jó lélekgyógyászatnak nevezhetünk, és ebben éppúgy helye van a biológiai pszichiátria eszközeinek, mint az antipszichiátriai kritikának.

MN: Ezek szerint vannak érintkezési pontok az antipszichiátriai szemlélet és a klinikai praxis között?

HJ: Az antipszichiátria eleve tagadja az intézményesült, a jelenségeket tipizáló és így értelmezõ megközelítést, ezért mint iskola, mint önálló irányzat nehezen képzelhetõ el az ellátásban. De az az egzisztencialista szemlélet, ahogyan az antipszichiátria értelmezi a gyógyulási folyamatot, tehát hogy nincs tipizálható sem az ember és a világ kapcsolatában, sem az emberi viselkedés biológiai meghatározottságában, hanem minden egyedi - vagyis a terápia is egyszeri, megismételhetetlen találkozás két ember között -, nos ez a szemlélet sok igazságot hordoz. Ennek az érvényességét sokszor mi is megtapasztaljuk, amikor a közösségi pszichiátria módszertana szerint dolgozunk egy családdal. Ennek a módszertannak van szakirodalma, és vannak mögötte általánosan elfogadottnak tekintett kutatások, amelyek alátámasztják a relevanciáját, sokszor mégis azt mondja a páciens, hogy azért szeretek önhöz járni, mert mindig mosolyog, mindig jókedvû. Tehát a folyamatban nagyon sok minden van, ami egyszeri, ami az én személyem és az õ személyének a találkozásáról szól, vagyis az egzisztencialista megközelítésnek van jelentõsége, és jó, ha ez néha az eszünkbe is jut. A másik gyakran emlegetett kritikus pont a depresszió megítélése - hogy hol van az "eleje és a vége", miképp lehet elkülöníteni azokat a szenvedéseket, amiket jobb, ha megélünk, és hol van az a pont, ahol már jobb lenne beavatkozni. Nyilván máshol vannak a határok egy rutinellátásban dolgozó orvos és egy, mondjuk a Soteria elvei iránt elkötelezett segítõ számára. Az elõbbi mentségére legyen mondva, hogy az az idõ, ami nálunk ma egy betegre jut a járóbeteg-ellátásban, valóban csak a gyógyszer felírására elég. Bár nekünk az Ébredések Alapítványnál ennél jóval szélesebb lehetõségeink vannak, sokkal inkább tekintetbe tudjuk venni a hozzánk segítségért fordulók egyedi igényeit, azért nálunk is van egyfajta céltudatosság és hatékonyságra törekvés, hiszen alapvetõ, hogy a páciens minél gyorsabban és minél tartósabban kerüljön ki abból az állapotból, ami neki magának is szenvedést okoz, és akadályozza õt a céljai megvalósításában.

MN: Az antipszichiátria éppen ezt a "megmondó", hatalmi aspektust kárhoztatja a pszichiátriai ellátásban - épp ezt elkerülendõ tételez fel egyfajta radikális egyenrangúságot páciens és terapeuta között. Ha nem itt, akkor hol vannak az önrendelkezés határai?

HJ: Azt azért hadd mondjam el, hogy amikor a hagyományos, intézményes pszichiátriai ellátást bíráló vélemény jelenik meg, gyakran érzem úgy, hogy a kritika a több évtizeddel ezelõtti állapotokra reflektál. Sokszor olyan példákat kapunk, olyasmikkel azonosítják a pszichiátriát, ami a harminc-negyven évvel ezelõtti gyakorlat volt: hogy a beteget százszor megsokkolták, esetleg akarata ellenére - mintha ma azt hánynák a szülészek szemére, hogy önök megölik az édesanyákat, mert nem mosnak kezet a szülés elõtt.

MN: Nem lehet, hogy a pszichiátriai ellátottak túlnyomó többsége mégis valami hasonlót él meg?

HJ: Abban teljesen egyetértünk, hogy ma Magyarországon nagyon sok mentális problémával élõ ember nem humánus, nem méltányos és nem korszerû ellátást kap, és hogy a humanitás csökkenése, maga az embertelen gyakorlat is hozzájárul ahhoz, hogy a páciens mentális problémái rosszabbul alakuljanak. A mai jó szolgáltatásoknál épp az önrendelkezés az egyik nagyon fontos tényezõ, hiszen az olyan ember, aki a kezébe tudja venni az élete irányítását, a legtöbbször felépül. Jogi értelemben az önrendelkezés biztosítottnak is látszik, hiszen senkit nem lehet akarata ellenére kezelni - hogy ez miképp mûködik a mindennapokban, azzal kapcsolatban már vannak kérdõjelek, hiszen sokféle módon valósulhat meg a páciens kiszolgáltatottsága. A jog szerint mindenesetre cselekvõképességében nem korlátozott embert csak akkor lehet akarata ellenére kezelésbe venni, ha veszélyessé válik a viselkedése másra vagy önmagára nézve.

MN: Jogvédõk azt a 72 órás intervallumot szokták kritizálni, amíg bírói döntés nélkül is folyhat egy páciens kényszergyógykezelése, hiszen így elõfordulhat, hogy mire bíró elé kerül az illetõ, már a gyógyszerek által erõsen befolyásolt tudatállapotban van.

HJ: Szerintem ennél nagyobb baj, hogy ezek a bírói szemlék a legtöbbször teljesen formálisak. Az ügy kimenetele nem a kezelésben eltöltött három napon múlik, hiszen a megkezdett terápia ellenére az esetek többségében meg lehet azt ítélni, hogy mennyire veszélyeztetõ a beteg állapota, és a páciens sem veszti el három nap alatt az akaratát. Teoretikusan persze ez is egy nehezen eldönthetõ kérdés. Az Egyesült Államokban például bírói jóváhagyás nélkül nem lehet megkezdeni a páciens gyógykezelését - így aztán elõfordul, hogy a beteget 72 órára bezárják egy "gumiszobába", ahol adott esetben három napon keresztül mindenféle orvosi segítség nélkül kínlódik, mivel semmilyen kezelést nem kaphat. Kérdés, hogy ebben az esetben például mennyire helyeselhetõ, hogy az önrendelkezés joga fölülírja a gyógyításhoz való hozzáférés jogát. Visszatérve a pszichiátriával szemben megfogalmazott kritikákra, szerintem az intézményrendszer egészét támadó látványos, "forradalmi" gesztusok helyett inkább a mindennapi mûködésre kellene összpontosítani: a jó gyakorlat kialakításához nagyon sok hétköznapi, gyakorlatias, civil érdekvédelmi munkára van szükség - ahogy ezt például a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum teszi.

MN: Mire számíthat az, aki önöket, azaz a közösségi pszichiátriai ellátást választja?

HJ: Mi abból indulunk ki, hogy csak azt gyógyítsuk, amit a páciens maga is gyógyíttatni akar, ami neki is gondot okoz - számos olyan élménye lehet valakinek, ami nekünk talán furcsa, de neki nem jelent problémát. Ha valakihez az angyalok beszélnek, és számára ez egy pozitív misztikus tapasztalat, akkor ezt mi miért ne fogadnánk el? Kicsit szlogenszerû, de mi nem tünetekkel és diagnózisokkal, hanem emberekkel foglalkozunk. Ennek jegyében elõször is megpróbáljuk felmérni a páciens személyes életcéljait - ezekbõl alakul ki aztán a gondozási munka vezérfonala. Ebbe a folyamatba igyekszünk bevonni a páciens természetes segítõit - õk legtöbbször az illetõ családja, esetleg a barátai -, ésmegpróbálunk együtt dolgozni velük. Gyakran mi megyünk ki a páciens lakására, mert számára fontos lehet, hogy ott találkozzunk. Ha összegyûlt ez a csapat - részünkrõl orvos, pszichológus, szükség szerint szociális munkás -, akkor megkérdezzük, hogy mik azok a célok, amiket õk, e kis közösség tagjai szeretnének elérni. Ezekkel a célokkal dolgozunk aztán egészen addig, amíg nem találunk olyan jó kompromisszumot, ami reális, örömteli, és amivel mindenki jól jár, nemcsak a páciens, hanem a környezete is. Nagyon fontos, hogy mindnyájan úgy érezzék, nyereséget könyvelhetnek el a közös munkával, mert a páciens állapotának javulása azon is múlik, hogy milyen az õ fogadó közege; ezért is hívják ezt a módszertant közösségi pszichiátriának.

MN: Ebben a folyamatban mire terjed ki a páciens önrendelkezése?

HJ: Lényegében minden kérdésben õ dönt. Miután megismertük a céljait, megállapodunk abban az útban és azokban a módszerekben, ahogyan ezeket el lehet érni. Ebbõl kiindulva építjük fel a gondozási tervet. Mi javaslatokat teszünk, de a döntéseket a páciens hozza meg: így a lehetõ legteljesebb marad az önrendelkezése. De legalább ilyen fontos, hogy ha az állapota roszszabbodása miatt valaki visszajön hozzánk, az esetek többségében mire leülünk megbeszélni a szükséges teendõket, õ maga a terápia során elsajátított eszközökkel és módszerekkel, az így megszerzett képességgel már meg is kezdte a maga gyógyítását. Szerintem a mentális problémával küzdõ ember szabadságának, az önrendelkezésnek ez a legmagasabb foka.

Forrás: mancs.hu

Kizuhant az ablakból, azonnal meghalt

2010. november 24.

Kedd reggel a soproni Erzsébet kórház tájékoztatta a rendõrkapitányság ügyeletét egy pszichiátrián ápolt 83 éves betegük haláláról.

A soproni Erzsébet kórház pszichiátriájának második emeltérõl kizuhant egy 83 éves asszony hétfõn. Az idõs asszony tisztázatlan okokból kiesett a kórház II. emeleti ablakából, s azonnal életét veszítette.

A Soproni Rendõrkapitányság az idegenkezûséget kizárta, bûncselekményre utaló jelet nem talált. Közigazgatási eljárás keretében vizsgálja a rendkívüli haláleset körülményeit - írta a kisafold.hu.

Forrás: 168ora.hu

Megerõszakolta a nõt, mikor magatehetetlen volt

2010. október 25.

Vádjavaslattal zárta le a nyomozást a rendõrség azzal a szakápolóval szemben, aki a gyanú szerint megerõszakolt egy ittas nõt az egyik budapesti kórházban - értesült a HavariaPress.

A bûncselekmény még februárban történt az egyik fõvárosi kórházban, ahová egy ittas nõt szállítottak be a mentõk. Az 56 éves szakápoló, kihasználva a nõ tehetetlenségét, annak akarata ellenére szexuálisan közösült vele. A BRFK Szervezett Bûnözés Elleni Fõosztálya folytatott nyomozást az ügyben. Az erõszakos közösülés ügyében folytatott nyomozás során keletkezett iratokat vádemelési javaslattal küldték meg a V. és XIII. Kerületi Ügyészségnek.

Forrás: hirtv.hu

Gyanúsított a kiskunhalasi pszichiátria igazgatója is

2010. október 20.

Gazdasági bûncselekmények gyanúja miatt nyomoz a rendõrség.

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának korábban vád alá helyezett három alkalmazottja után most az intézet vezetõjével szemben is eljárás indult. Rajta kívül az intézet belsõ ellenõrét is gyanúsítják; a vádak okirat-hamisítás és csalás.

Mint ismeretes, az intézet három ápolója ellen júliusban, az ügyészségi vizsgálatot követõen emeltek vádat szemérem elleni erõszak, testi sértés és zsarolás vádjával. Ennek ellenére az intézet vezetõje a szabadlábon védekezõ ápolók közül kettõt újra munkába állított a pszichiátriai otthonban. Az intézetet érintõ további vizsgálatok más visszaélések gyanúját is feltárták, így most az igazgatónõ és a belsõ ellenõr ellen is eljárás indult. Az ügyben a Bács-Kiskun Megyei Rendõrkapitányság tud további részletekkel szolgálni.

Az intézet két ápolónõje idén januárban jelentette fel kollégáit, mert mint mondták, "a pszichiátriai otthon több alkalmazottja betegeket kényszerített szexuális játékokra, volt, akit annyira megvertek, hogy azért imádkoztak, hogy érje meg a reggelt". A belsõ vizsgálat azonban nem tárt fel olyan visszaéléseket, amelyek alátámasztották volna a vádakat. Az intézet dolgozói májusban békés demonstrációt tartottak, mert szerintük a sajtóban megjelent cikkek és riportok egyoldalúan, sokszor tévesen, elfogultan és rossz színben tüntetik fel munkájukat, és általános rossz megítélést generálnak a szociális szférában dolgozó közalkalmazottakról és ápolókról.

Forrás: medicalonline.hu

Balogh József visszatért a pokolból!

2010. október 15.

Skizofrénia, depresszió, szorongás - sok ember küzd mentális problémákkal, a társadalom mégis nehezen fogadja el õket. Megbélyegzõdnek, beléjük ég a betegség stigmája. Balogh József története rávilágít, hogy a zárt osztályról kikerülve is lehet termékeny életet élni, gyógyszerek és kórházi falak nélkül.

Balogh József egy brutális, agresszív alkoholista édesapa mellett nõtt fel, szegényes körülmények között. Korosztályához képest épp ezért viszonylag sokáig tartotta magát - se cigi, se alkohol. Aztán mindkettõ beütött: 17 éves korában elkezdett inni. Ennek is köszönhetõ, hogy mikor 26 éves volt, elérkezett az életében egy skizofréniához hasonló epizód.

"Nem gondoltam, hogy beteg az agyam, nem fogtam föl, hogy azok a dolgok, amiket a megváltozott agymûködésemmel tapasztaltam, nem valósak. Ez egy három hétig tartó folyamat volt, aminek a végén a zárt osztályra kerültem. Hallucináltam, a gondolataim felerõsödtek, hangoknak véltem õket, elvesztettem a munkámat - ez az idõszak teljesen feldúlta az életemet. Verekedések, garázdaság - minden pénz nélkül végigutaztam az országot, és akkor vittek be a pszichiátriára, amikor meztelenre vetkõztem egy kocsma elõtt."

"Parafenoménnak hittem magam"

József akkor nem sok idõt töltött a pszichiátrián, mert azt gondolták, csak be van rúgva - minimális gyógyszerezettséggel engedték ki, de a roham fél év múlva megismétlõdött. Ekkor sem gondolta, hogy beteg, azt hitte, különleges képességei jönnek elõ. "Ateistaként parafenoménnak hittem magam, de amikor a kezembe vettem a Bibliát, akkor már azt gondoltam, én vagyok Jézus reinkarnációja. Azt hittem, mentális erõvel mozgatom a tárgyakat, és a közlekedési lámpákat is én irányítom."

József akkor még senkitõl nem fogadott el segítséget, azt mondja, nagyképû és önzõ ember volt, s már alkoholistaként is meg volt róla gyõzõdve, hogy õ a világ legokosabb embere. Hajléktalanná vált, folyamatosan ivott, és nyolc évig semmilyen kapcsolata nem volt a családjával: "hat évig küszködtem a skizoid típusú mentális betegségemmel és az alkoholizmusommal".

Az elhagyott fantáziavilág

József életében aztán eljött az a pont, amikor elkezdte tanulmányozni a saját lelkét. "Ez azért volt nehéz, mert azzal a szervemmel kellett felfogni, hogy beteg vagyok, amelyik szervem beteg." Sokat olvasott, kipróbálta az agykontrollt, de valamiféle rendszerességet csak az Anonim Alkoholisták hozott az életébe. Ez volt ugyanis az egyetlen terület (hogy hogyan nem kell alkoholt inni), amirõl elhitte, hogy más jobban ért hozzá. "Ekkor tört meg bennem a mindentudás gõgje. Elkezdtem úgy csinálni a dolgokat, ahogy mások javasolták, s ekkor léptem ki abból a fantáziavilágból, amit gyerekkorom óta építettem."

József most 44 éves, 13 éve nem iszik, s azt mondja, ennek így is kell maradnia, ha bármi jót akar az élettõl. Besegít az Ébredések Alapítványnál, ahol szintén segítettek neki a gyógyulásban, évekig megvan gyógyszerek nélkül, és teljesen egyedül építi a saját házát Esztergom mellett. "Az otthonom egy az egyben az én lelkivilágomat tükrözi, úgy építem fel, mint a személyiségemet." Akadnak persze stresszes helyzetek, de ilyenkor már észreveszi saját magán a betegség jeleit. "Most már tudom, hogy ez nem a valóság, hanem a fejemben van."

Mindennek ellenére József azt mondja, még nem elégedett: "nekem nem a földi javak gyûjtögetése a fontos, vagy a családalapítás, hanem a belsõ valóságomban való eligazodás. Nem a végcélt nézem, ez egy életem végéig tartó folyamat, egy külsõ-belsõ utazás, amit meg kell tanulnom élvezni".

Jobbnak látják eltitkolni

Bár József példája is azt mutatja, hogy lehetséges uralni egy mentális betegséget, s a rehabilitáció igenis mûködhet, mégis sok sztereotípia kering a köztudatban a pszichés problémákkal élõkrõl, melyek kialakulásában jelentõs szerepe van a médiának is. Sokan például azt gondolják, hogy több köztük a bûnözõ (ezek a hangok a sajtóban az OPNI bezárása után kifejezetten felerõsödtek), holott a magyarországi adatok alapján a skizofréniában szenvedõk körében nem magasabb a kriminalitás, mint ami a lakossági arányukból levezethetõ.

Szakemberek szerint az agresszív viselkedésben sokkal nagyobb szerepet játszik a stressz, az alkohol, vagy a drogok, s a betegek gyakrabban áldozatok, mint tettesek, még akkor is, ha õk az elkövetõk, hiszen egy betegség rabjai. A társadalom részérõl érezhetõ idegenkedés és elõítéletesség miatt a skizofréniával élõk többsége például jobbnak látja eltitkolni a betegségét. A beléjük égõ stigma és a megkülönböztetés viszont nehezíti a mentális problémák felvállalását és ezzel együtt a szakmai segítség elfogadását is. Vizsgálatok bizonyítják ugyanakkor, hogy a megbélyegzõdéshez nem csak a társadalom, de a pszichiáterek is hozzájárulhatnak.

"Nem bíztam a normálisokban"

Szintén érdekes, hogy fõleg azok a betegek, akik valamilyen pszichiátriai intézményhez kötõdnek, elõítélettel néznek a külvilágra, a stigmatizáció tehát bizonyos esetekben oda-vissza mûködik. Attila, aki maga is mentális problémákkal küzd, azt mondja, õ nem bízott "a normálisokban", ezért az OPNI-ból választott magának társat - 19 éve vannak együtt. Dr. Harangozó Judit pszichiáter, az Ébredések Alapítvány munkatársa is azt mondta lapunknak, hogy néhány beteg úgy érzi, míg bent biztonságban vannak, kint bántják õket.

"Van egy betegünk, aki 26 évet élt az OPNI-ban és nem is volt hajlandó kijönni a kapun. Nonszensz, hogy Buda legdrágább telkén egy óriási intézményben egészségügyi finanszírozásból laknak emberek - ez nagyon drága. Egy krónikus ágy 2-3 ezer forint naponta. A lakhatási problémákat nem a kórházban kell megoldani, ehelyett vannak például szociális otthonok pszichiátriai betegeknek. Ezek méretükbõl kifolyólag nem olyan barátságosak, de a kollégák nagyon igyekeznek emberségessé tenni õket."

A szakember nem tartja jónak az intézményhez való szoros kötõdést: fontos, hogy a betegeknek legyen saját útjuk, saját életük, saját választásuk. Szerinte nagy szükség van az önsegítõ attitûdre, a reformpszichiátria követõi ezért is próbálnak meg fokozottan alkalmazkodni a betegek igényeihez, és a paternalista hozzáállás helyett nyitottan, partnerként tekinteni rájuk. "Emiatt a hozzáállás miatt kicsit ellenzéknek kezelnek minket, van egyfajta feszültség köztünk, mint Geréb Ágnes és a nõgyógyászok között."

A "gettósított munkahelyek" hátránya

A pszichiátriai betegek gondozásában Harangozó szerint nagyon fontos az egyénre szabottság: "minden olyan megoldás, ami uniformizált, csoportokra kidolgozott, az levágja az egyéni igényeket és a kezdeményezõkészséget is. Az egyik embernek lehet, hogy örömet szerez Kinder tojásokat összerakni, vagy kefét kötni, de akkor sem jó neki, ha csupa fogyatékkal élõ emberrel dolgozik együtt. Ez a gettósított munkahelyek hátránya".

2010. január elsejétõl a 20 fõnél több embert foglalkoztató cégeknek kötelességük megváltozott munkaképességû embert is felvenniük, ha ezt nem teszik meg, az eddigi 177 600 forint helyett annyiszor 964 500 forintot kell fizetniük, ahány megváltozott munkaképességû munkavállalóval kevesebbet foglalkoztatnak. Ha a foglalkoztatók teljesítik az 5 százalékos kvótát, vagyis 20 munkavállalóra jut egy megváltozott munkaképességû alkalmazott, akkor mentesülnek a rehabilitációs hozzájárulás alól.

Harangozó szerint ez a szabály sokat javított a helyzeten, de a mentális problémákkal élõkkel szemben mégis nagyobb az elõítélet. "Sok cég egyáltalán nem vesz fel ilyen embereket, s ez valahol érthetõ is, mert nem ismerik a problémát, nincsenek rá felkészülve. Egy mozgássérült, vagy egy szervi fogyatékkal élõ ember esetében mindig lehet tudni, hogy mi a gond, a mentális betegség viszont egy sokkal labilisabb dolog".

A pszichiáter azt mondja, mégis sok olyan páciensük van, aki egészséges szinten tud dolgozni, s megállják a helyüket úgy, hogy a munkáltatójuk nem is tud a problémájukról. Szerinte jó megoldás lehet, ha a gondozó centrumok és a munkaadók kapcsolatban állnak egymással. "Szükségünk van ezekre az emberekre a társadalomban, igenis lehet rehabilitálni, és kell nekünk a Balogh Józsi".

Alternatív utak

A kórházak helyett viszont szerinte azért is érdemes alternatív utakat is keresni, mert a pszichiátriai osztályokon nagyon egyenetlen az ellátás, nincs minõség-ellenõrzés, és - fõleg vidéken - kevés a szakember. "A pszichiátriai betegekkel beszélgetni kell, ez a gyógyulás jelentõs része, erre viszont sokszor pont emiatt nem jut idõ."

Harangozó nem osztja azt a véleményt, hogy az OPNI bezárásával pszichiátriai betegek tömkelege került az utcára, és maradt ellátás nélkül, hiszen a bezárással egy idõben több új osztály is megnyílt. Azt viszont õ is úgy gondolja, hogy szervezetlen volt az átállás: "A Lipót bezárása mindenképpen egy sarlatán pusztítás, s Trianon-szerû hatása volt a szakmánkra nézve. Voltak orvosok, akik elõzõ nap még nem tudták, hol fognak másnap dolgozni, de mindezzel együtt a betegek többsége végül megtalálta a helyét."

A pszichiáter szerint ugyanakkor az OPNI utódjának a megteremtése ma már politikai döntés is, s nem feltétlenül kell visszasírni az ilyen jellegû intézményeket, mert léteznek olyan alternatív utak, mint a pszichiátriai gondozók hálózata, különbözõ civil szervezetek, önsegítõ csoportok, a közösséggondozás és a rehabilitáció.

A konzervatív álláspont szerint azonban igenis szükség van a Lipót bezárása után egy utódintézményre. A Magyar Pszichiátriai Társaság úgy fogalmaz: "a megszûnt OPNI, mint gyógyítási, oktatási, kutatási és szervezõ központ helyett megfelelõ kompetenciákkal bíró szervezet létrehozása szükséges. Ennek kiinduló magva lehet az Országos Pszichiátriai Központ. Az új szervezet fejlesztése során lehetõvé kell tenni az eddigi adminisztratív-közigazgatási funkciók mellett, speciális betegellátási és oktatási feladatok ellátását is".

Forrás: hirszerzo.hu

A Magyar Pszichiátriai Társaság sajtóközleménye, a MTV1 2010. 09. 27.-i Kékfény és Este adásában elhangzottak kapcsán

2010. szeptember 30.

A Magyar Televízió M1-es csatornáján futó Kékfény címû mûsor 2010. szeptember 27-i adásában - többek között - egy feltehetõen mentális betegséggel élõ személy esetével is foglalkozott. Az adott szituáció kapcsán, az adásban a konkrét tények és történések összefoglalása során, olyan megközelítésben mutatták be az egyedi esetet, ami messzemenõen alkalmas volt a mentális betegséggel élõk megbélyegzésére, kirekesztésük s fokozására, illetve a velük kapcsolatos félelemkeltésre.

Mind az adás hangneme, mind az ott elhangzott esetenként valótlan álltások, továbbá az adásban használt pontatlan és szakszerûtlen megfogalmazások és nyelvhasználat távol állnak, mind a modern pszichiátria, mind az adott esetben szükséges modern igazságügyi megközelítéstõl.

A Magyar Pszichiátriai Társaság a leghatározottabban visszautasít minden olyan a magyar médiában megjelenõ közlést, ami alkalmas a mentális betegéggel élõk megbélyegzésére, a velük kapcsolatos elõítéletek fokozására.

Különösen sajnálatos, hogy mindez érzékeny területen, a mentális betegséggel élõk társadalmi beilleszkedési nehézségeivel, természetes környezetben létükkel kapcsolatos témában történt. Véleményünk szerint, a magas színvonalú közszolgálati adón futó igényes közéleti mûsortól elvárható, hogy egy ilyen kényes kérdést az elvárható maximális szakmai körültekintéssel, a tények feltárásának igényével mutasson be.

Nem célunk, hogy a mentális betegséggel élõk társadalmi beilleszkedési nehézségeibõl adódó problémákat, a legkisebb mértékben is elfedjük. Azonban, az érdekeiket nehezen képviselõ pácienseink nevében is elvárjuk, hogy az ezekrõl történõ kommunikáció a modern pszichiátria - és ha ez a jelenleg hatályos jogszabályok alapján indokolt - a megfelelõ jogszabályok elveinek, gyakorlatának, és fogalomrendszerének megfelelõen történjen.

Hangsúlyozzuk, minden megváltozott képességû, fogyatékkal vagy mentális betegséggel élõ ember elfogadása és társadalmi beilleszkedésének segítése nem szakfeladat, hanem az egész társadalom közös felelõssége.

Forrás: mptpszichiátria.hu

"Ne menjen férjhez, ne vállaljon gyereket..."

2010. szeptember 30.

- Gyakran elõfordul, hogy még a pszichiáter szakma is megbélyegzi a mentális problémával élõt?

- A pszichiáter szakma sem egységes, sajnos vagy szerencsére.. Az orvostudomány szépen fejlõdik, a társadalmi szokások, az emberi tudat viszont nagyon lassan változik. Manapság már illetlenség elfoglalni egy mozgássérült helyét a parkolóban, de a mentális problémával élõk emberszámba vétele nem mindenütt nem ment át a köztudatba, sajnos még a szakmában sem. (Lásd Kiskunhalas-ügy: volt olyan vezetõ pszichiáterünk, aki azt nyilatkozta, hogy nem történt semmi Kiskunhalason. A civil szervezetek, elsõsorban a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum járt el az ügyben a megalázottak oldalán.) Az orvos szakma egy feudális felépítésû képzõdmény, és ahogyan a Helicobacter-pylori újrafelfedezése (1983) után 20 évet kellett várni, hogy a modern terápia átmenjen a gyakorlatba, ugyanúgy generációváltásban reménykedem a pszichiátria területén is.

A vezetõ pszichiáterek egy része azon munkálkodik, hogy legyen egy új Lipót, ahova be lehet zárni a betegeket. Valószínûleg ezért jelenik meg olyan kommunikáció a médiában, ami stigmatizálja a mentális problémával élõket, félelmet és ellenszenvet keltve irántuk. Az újságírók rengeteg sokkoló cikket írnak az utcán kószáló félelmetes pszichiátriai betegekrõl, ezzel nagyon nagy kárt okozva minden mentális problémával élõnek. Talán más módja is lenne a Lipótért való lobbizásnak.

- Mi a véleménye errõl az intézményrõl?

- A sokat emlegetett Lipóton a 70-es 80-as években - amikor én ott jártam - nem volt pszichoterápia, a betegek szerint késõbb sem. Egyébként a mentális problémával élõk nem sírják vissza a Lipótot. A közhiedelemmel ellentétében alig álltak szóba a beteggel, az orvosok különösen nem, csak a felvételkor, a diagnózis megállapításakor. Egy osztályon kb. 30-40 ember feküdt folyosókon, szobákban - általában két ápoló felügyelete alatt, s a betegeket tömték gyógyszerrel. Ez még csak a jobbik eset, a sokkolásról, az inzulinkómáról és a rácsos ágyról nem is beszélve.

- Hiányzott a rehabilitáció?

- Ha hazavitte a családja a beteget, és nem deportálták egy Isten háta mögötti elfekvõbe, ahol senki nem tudta látogatni - akkor szerencséje volt. Az állapota azonban így valószínûleg nem rendezõdött. Az otthoni vegetálás, s a rehabilitáció hiánya miatt egy idõ után újra kórházba került. Ez volt az úgynevezett forgóajtós módszer, ami nem oldott meg semmit. A végeredmény jó eséllyel a beteg végleges bezárása volt. Hiányzott a mentális egészségért végzett oktatás, mint ahogyan sokszor most is hiányzik.

- Ilyenkor voltaképpen mit tehetnek az érintettek? Van hová fordulniuk?

- Alakultak betegszervezetek. Korábban nem volt jellemzõ, hogy a betegek hallatták volna a hangjukat. Az orvoslás pedig kétoldalú szerzõdés a gyógyító, másfelõl a beteg között, még ha a pszichiátria egy sajátos mûfaja is ennek. Megvannak a korszerû reformpszichiátriai eszközök, amikkel élni kellene. Vannak empatikus orvosok, létezik ma Magyarországon több helyütt közösségi pszichiátria, ahol orvosok, pszichológusok, szociális munkások a lakóhelyén gondozzák a családdal, szomszédokkal együttmûködve a mentális problémával élõt. A médiumokból azonban kevesen értesülnek ezen pozitív esetekrõl. Ilyen ellátás van többek között Budapesten, az Ébredések Alapítványnál, Székesfehérvárott az Egyensúlyunkért Alapítványnál, és Veszprémben a Horgony Alapítványnál és Debrecenben a Mentál Szanatórium Alapítványnál, hogy csak néhányat említsek.

- Indult egy összefogás e téren...

- A Nyitnikék Magyar Antistigma Kezdeményezés is egy új jelenség a társadalomban, kifejezi a mentális problémával élõk azon törekvését és vágyát, hogy igenis vegyék emberszámba õket. Krisztus korában a leprásoknak volt ilyen társadalmi kirekesztettsége, míg azokat, akik hallucináltak és látomásaik voltak, sokszor szentként tisztelték. Ma már Indiában is gyógyszerrel kezelik a leprásokat, és integrálják õket a társadalomba. Nálunk viszont egyesek a mentális problémával élõket elzárva tartanák.

- Mit tehet a média?

- A köztudat formálásával jó irányba is terelheti a dolgokat. Szeretnénk, ha pozitív példákat is bemutatnának, reményt adva a sok csendesen szenvedõ társunknak. Ugyanis arról nem szólnak a tudósítások, hogy a mentális problémával élõk nem agresszívebbek, mint a társadalom többi tagja, a drog, az alkohol hatására válhatnak a mentális problémával élõ emberek is agresszívvá.

- Ön az antistigma kezdeményezés koordinátora. Mi az utóbbi évek tapasztalata, sok esetben kell föllépniük a stigmatizáció ellen?

- Figyeljük a médiát, a szakma egyes képviselõinek nyilatkozatait is, hallatjuk hangunkat a megfelelõ fórumokon. Próbálunk más civil szervezetekkel együttmûködve segíteni mindenkinek, aki megkeres bennünket. A www.nyitnikek.hu honlapon megtalálható az elérhetõségünk. Itt olvasható egy sikeres felépülés története is, amit szeretnénk könyv formájában is kiadni.

- Azt a receptet kínálja az érintettnek, hogy: "próbálja megkeresni helyét a családban, a lakókörnyezetében, a többségi társadalomban, próbáljon meg az elfogadott normák szerint élni, talán boldogabb lesz, és ha ehhez segítségre van szüksége, vegye igénybe szakember segítségét." Megkapható a mai Magyarországon ez a segítség?

- Igen megkapható. A www.pef.hu lapon például megtalálható a reformpszichiáterek listája, a betegek véleménye alapján õket tudjuk ajánlani. Az én fiatalkoromban még nem volt szabad orvosválasztás. Azt ajánlotta nekem a területi gondozóban az egyébként nagyon kedves pszichiáter, hogy ne menjek férjhez, ne vállaljak gyereket, mert úgysem vagyok képes családi életre, meg fogok betegedni, a férjem elhagy, a gyermekeimet az utca fogja nevelni, engem pedig a Pszichiátriai Szociális Otthonba zárnak. Maradjak egyedül a betegségemmel, feltétlenül rendesen szedjem a gyógyszereimet. Én csak ez utóbbi tanácsot fogadtam meg. Ez a pszichiáter jóindulatú volt. Akkor el lehet képzelni, milyen a stigmatizáló orvos. Az ember azonban nem köteles elfogadni egy másik ember tanácsait, különösen nem, ha ilyen "virágzó" perspektívát kínál. Egyébként ennek a doktornõnek a jóslatai nem teljesültek be. Nem lehet ugyanis megfosztani senkit a reménytõl, az emberként élt élet lehetõségétõl.

- Ön az életét hogyan írná le?

- Nagyon sok munka, küzdelem van amögött, ahogyan élek. Sok évtizedig diplomásként dolgoztam, most egy többgenerációs nagycsaládban élek békességben, a gyermekeimet a férjemmel együtt felneveltük, tisztességes tagjai õk is társadalomnak. A tudomány mindenkori eredményeinek használatával és megfelelõ szakember választásával igenis lehet szép, értékes életet élni. Azon vagyok, hogy ez sorstársaimnak is sikerüljön. És a megbélyegzés ne tántorítsa el õket céljaik elérésétõl.

Forrás: elitmed.hu

Visszanyal a Citrom Díj

2010. szeptember 27.

Mi értelme van egy olyan valaminek, mint a Magyar Antistigma Kezdeményezés? A HírExtra elárulja, hogy semmi. Sõt. Mi értelme van egy kezdeményezésnek, ami zsarolja a médiát? Na ugye. Visszanyal a Citrom Díj.

Egyre több a mentális problémákkal küszködõ embereket megbélyegzõ híradás a médiában - állítják a NYITNIKÉK hálózat mögött álló Magyar Antistigma Kezdeményezés. A szervezõdés mögött tucatnyi alapítvány, illetve magánszemély - köztük egy csomó orvos - áll. Még a tõlük kapott sajtóközlemény is korrektnek tûnik.

Egy mozgalom, mely felkarolja és segíti a mentális betegségekkel küzdõ emberek harcát a mindennapos megbélyegzések ellen? Jól hangzik, na.

"A NYITNIKÉK hálózat tagjai folyamatosan figyelik a média-megjelenéseket, annak érdekében, hogy észrevételeinkkel segíteni tudjuk a sajtó dolgozóinak munkáját. Célunk az, hogy emberséges, egyenlõ bánásmódban részesüljenek a mentális problémával élõk. A szervezet oldalán a legstigmatizálóbb média-megjelenéseket az "Arany Citrom" díjra jelöljük, melyet idén év végén fogunk átadni. Ugyanakkor a legjobb sajtómegjelenéseket is gyûjtjük, melyeket pozitív elismerésben fogunk részesíteni" - ezt már Harangozó Judit, a Magyar Antistigma Kezdeményezés vezetõje mondta a HírExtrának. A szakember azt is elárulta, hogy a hiányos tudáson alapuló megjelenések a Lipót felszámolása után szaporodtak el.

Tvrtko és a Mokka is hibázott?

Azt mondják, hogy a közelmúltban a TV2 Mokka és Napló címû mûsora is bemutatott egy-egy pszichiátriai problémával küzdõ személy esetét. Csakhogy a kereskedelmi tévé magukból kikelt, õrjöngõ, fenyegetõzõ, közveszélyes embereknek mutatta be a betegeket. Ezzel pedig szándékukon kívül azt sejtetve, hogy a mentális problémákkal élõk általában veszélyesek, rendzavarók és a legjobb, ha bezárják õket.

Megkeresésünkre Vujity Tvrtko csak annyit közölt, hogy semmilyen formában nem szeretné kommentálni az ügyet és a Magyar Antistigma Kezdeményezés állításait. Tvrtko egyébként 2003 és 2007 között az Európai Unió antidiszkriminációs kampányának magyarországi nagykövete volt.

Hiba van az antistigma rendszerben

A HírEtra információi szerint azonban egy korábbi sérelem húzódik a TV2 és a Magyar Antistigma Kezdeményezés között.

A Naplóban ugyanis augusztus 29-én, vasárnap lement egy riport az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (közismert nevén Lipót) 2007-es bezárása miatt kialakult helyzetrõl, amit az antistigmások próbáltak volna megfúrni (Sorsukra hagyva? - Magukra hagyott betegek és újbóli indulatok: miért kellet bezárni a Lipótot?, TV2, Napló, 2010. augusztus 29.).

Konkrétan a promó megtekintése után arra kérték a csatornát, hogy ne adják le a teljes anyagot, mert õk nem találták megfelelõnek. Az antistigmások azzal fenyegették meg a csatornát, hogy ha mégis leadják a riportot, akkor jön a háború: a maguk eszközével azon lesznek, hogy rossz színben tüntessék fel a csatornát, illetve a kérésüknek ellenálló Tvrtkót.

Talán nem véletlen, hogy az ezek után megalapított Citrom Díj elsõ számú jelöltje Vujity Tvrtko és a TV2.

Magukat stigmatizáló antistigmások?

Nagy kérdés azonban, hogy ezek után mit ér ez a Citrom Díj, illetve milyen jogon kérik a médiától, hogy komolyan vegyék az általunk képviselt ügyet, ha õk sem veszik komolyan a médiát.

Tényleg, mi is a stigmások baja a média egészével?

"Feltételezzük, hogy a témával kapcsolatos, a médiaszakembereket is sújtó, általános társadalmi tájékozatlanság miatt találkozunk egyre több társadalmi elõítéleteket tükrözõ és erõsítõ híradásokkal. A lelki zavarok ijesztõ és stigmatizáló beállítása elriasztja az embereket attól, hogy lelki segítséget kérjenek. Szándékunk közös: minél kevesebb legyen az életünket nyomorító és néha, extrém esetben akár veszélyeztetõ mentális zavar" - mondta Ratkóczi Éva, a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány szakmai vezetõje.

Felmerül a kérdés: hogyan kellene akkor bemutatni a médiának a mentális zavarokkal küzdõket?

Megpályázzuk a Citrom Díjat

Harangozó Judit szerint tudatosságot szeretnének elérni a médiánál. A korrekt tájékoztatás ugyanis mindenképp a segítségükre van, de mint mondja, sajnos nagyon sok a ferdítés.

Ennyi biztos. Nem egyértelmû azonban, hogy csak a média részérõl.

Hogy mi lesz ezek után a Citrom Díjjal? Higgyünk a stigmásoknak, és borzadjunk el mi is a média nem megfelelõ hozzáállásán? Vagy tartsuk ezt az egész mozgalmat egy kicsinyes, álszent, céljaikat hangoztató szervezet öncélú bosszújának?

Mindenesetre gyanítjuk, hogy cikkünk után a HírExtra is beszáll a Citrom Díjért küzdõk egyre népesebb táborába. Pedig mi tényleg nem bélyegeztünk meg egy mentális problémával küzdõ embert sem. Hacsak nincsenek ilyenek a NYITNIKÉK Magyar Antistigma Kezdeményezés vezetõi között...

Forrás: hirextra.hu

Vége a mókának

2010. szeptember

Az alábbi linkeken olvasható a Magyar Nemzet cikke a Kiskunhalasi ügy jelenlegi állásáról:

1. rész
2. rész

Forrás: magyarnemzet.hu

Eltussolt ügyek a pszichiátrián

2010. szeptember 9.

Jegyzõkönyvek készültek az embertelen verésekrõl, a homoszexuális erõszakról, az intézet vezetõje mégsem tett lépéseket az ügyekben. Lényegében eltussolta azokat - derült ki a kiskunhalasi pszichiátrián történt bûncselekmények ügyében nyomozó ügyészek lapunknak adott interjújából.

Forrás: magyarnemzet.hu

Az árnyék előrébb jár…

2010. augusztus 11.

Tegnap tették közzé árnyékjelentésüket magyar civil szervezetek az ENSZ Fogyatékosügyi Egyezmény hazai végrehajtásáról egy rövid konferencia keretében a Közép-Európai Egyetemen (CEU). A Magyar Köztársaság 2007-ben az egyik első államként ratifikálta a minden tekintetben paradigmaváltást jelentő nemzetközi egyezményt (az egyezményről bővebb információ olvasható itt), s annak vállalásai 2008-ban léptek hatályba. A megállapodás értelmében, az ENSZ megbízásából egy nemzetközi vizsgálóbizottság kétévente monitorozza, az aláíró tagországok hogyan teljesítették vállalásaikat.

A magyar kormánynak 2010. májusában kellett volna letennie jelentését az eltelt két év eredményeiről az asztalra, azonban a jelentésnek híre hamva sincs. Elkészült viszont az egyes fogyatékos csoportokat képviselő szervezetek árnyékjelentése, s ahogy Könczei György hozzászólásában epésen megjegyezte egy fizikai Nobel díjat érő jelenségnek lehetünk tanúi, amikor is az árnyék gyorsabbnak bizonyult tárgyánál. A rendezvényen szintén felszólaló Tapolczai Gergely országgyűlési képviselő, 2010. október 15-re várja a hivatalos kormányzati jelentést.

Hát szükségük is lesz némi időre, ugyanis a most publikált 250 oldalas tanulmánnyal mind tartalmi mind formai szempontból feladták a leckét a hazánkban hagyományosan „képtelennek” tekintett fogyatékos embereket képviselő szervezetek. A tanulmány számos szervezet közös munkájának eredményeképpen készült, a munkálatokat többek között Gombos Gábor (nem is tudom mi itt a jó kifejezés) koordinálta, akinek a nevéhez számos kiemelkedő színvonalú tanulmány fűződik.

Ha röviden akarom összefoglalni a bemutató rendezvény megállapításait, akkor azt kell mondjam igen siralmas és megdöbbentő kép tárult a hallgatóság elé.

Ennél azonban kicsit hosszabban szeretném összefoglalni az általam hallottakat.

Hegedűs Lajos a MEOSZ elnöke az alapoktól kezdte a jelentés készítőinek megállapításait. A fogyatékos fogalom revíziójának szükségességéről beszélt. Habár a magyar országgyűlés annak idején nem titkolt büszkeséggel éltette magát az Egyezmény egyik első ratifikálójaként, az annak életbe lépése óta eltelt két év sem volt elegendő arra, hogy a hazai szabályozásban és szakpolitikai dokumentumokban szereplő fogyatékossággal élő személy fogalmat összhangba hozza az Egyezménnyel.

Kitért arra, hogy az új polgári törvénykönyv bevezetésének elhalasztása miatt a cselekvőképtelenség és korlátozott cselekvőképesség fogalmainak (és a mögöttük lévő gondnokoltatási gyakorlatnak) a kigyomlálása elmaradt.

Elsősorban a mozgáskorlátozottak szempontjából értelmezett számokkal érzékeltette az önálló életvitel kialakításához elengedhetetlen akadálymentesítés fejleményeit, ami nem sokkal a többszörösen kitolt határidők lejárása előtt sok területen a 30%-os arányt sem éri el. A közlekedés terén is segítséget nyújtó támogató szolgálatokhoz a fogyatékos emberek alig 10-15%-a fér hozzá.

Ezekhez a számokhoz kapcsolódott Kovács Melinda (ÉFOÉSZ) előadása, aki nemzetközi összehasonlításban mutatta be a magyarországi gyakorlat visszásságait a cselekvőképesség vonatkozásában.

A 10 milliós Magyarországon döbbenetes mennyiségű ember 68.000 fő lett megfosztva jogi cselekvőképességétől, a hozzánk hasonló lélekszámú Csehországban ennek mindössze fele 30.000 fő, a nálunk valamivel kevesebb lakosú Svédországban pedig mindössze 3.500 fő.

Több előadó érintette a hazai intézményrendszer hihetetlen aránytalanságait. Miközben még mindig majd 24.000 fő lakik távoli, elzárt nagy létszámú intézményekben, addig az ún. közösségi-alapú ellátási fomák közül alig van mutatóban. Az otthonukban magukra hagyatottan élő százezrek 5802 nappali intézményi férőhelyen osztoznak, a közösségi ellátások nem egészen 5500 főt érnek el, míg átmeneti otthont mindössze 296 fő vehet igénybe. A szemlélet és az annak nyomán létrejövő szolgáltatási rendszer az elzárásra, kirekesztésre (a rendezvényen gyakran hangzott el a "deportálás" kifejezés) épül, intézmény központú.

Hogy a deportálás mennyire nem túlzó kifejezés, arra nem sokkal később Verdes Tamás (TASZ) előadása világított rá egy arcpirító példával. A népszámlálási adatok alapján, homogén eloszlást feltételezve mintegy 10.000 fő értelmi fogyatékos embernek kellene élnie Budapesten. Ehhez képest mindössze 5000 emberről tudunk. Az értelmi fogyatékos emberek mintegy fele egész egyszerűen eltűnt a fővárosból. Ennek oka egyértelműen az, hogy az ország legnagyobb önkormányzata fogyatékossággal élő lakosai számára a határszélen, eldugott falvak külterületén, a térképen sem szereplő helyeken nyújt bentlakásos szolgáltatást.

Előadást tartott a konferencián a SINOSZ elnöke Kósa Ádám is, aki időközben Európai Parlamenti képviselő is lett. Hegedűs Lajos számadataira reagálva megjegyezte, hogy a hallás és látássérült emberek szempontjából jóval alacsonyabb szintű akadálymentesítettségről beszélhetünk. Kifogásolta, hogy a piaci cégekre egyébként vonatkozó foglalkoztatási kötelezettség nem vonatkozik a közintézményekre is, és hosszasan beszélt az integrált oktatás szükségességéről, valamint arról a szintén tarthatatlan állapotról, hogy a fogyatékossággal élő magyar állampolgárok kevesebb, mint 10%-a dolgozik, s ők is többségében szegregált körülmények között alacsony színvonalú munkahelyeken.

A tanulmány kíméletlen részletességgel, adatokkal, hivatkozásokkal megtámasztva, elsősorban emberi jogi szempontból elemzi az Egyezményben foglalt vállalásokat, azok (nem) teljesülését és javaslatokat fogalmaz meg a teendőket illetően. Kíváncsian várjuk ehhez képest a hivatalos kormányjelentést.

Forrás: onallo.blog.hu

Lakásfelújítás hamis papírokkal

2010. július 21.

A mûszaki vezetõ beismerte, hogy sohasem járt M. Judit lakásában.

BUDAPEST - Hamis papírral szerzett önkormányzati engedélyt budapesti lakásának átépítésére a bázakerettyei pszichiátriai intézet igazgatója, erre a gyanúra hívta fel levélben a rendõrség figyelmét egy civil szervezet. A Zala megyei önkormányzatnál javában zajlik az igazgatónõ, M. Judit ellen a fegyelmi, mivel a gyanú szerint az általa vezetett pszichiátriai intézet betegei is segédkeztek budapesti lakása felújításán.

A Blikk közben újabb stiklirõl értesült. Egy birtokunkba került dokumentum szerint a lakás átalakítás mûszaki vezetõje anélkül írta alá a mûszaki vezetõi nyilatkozatot, hogy ellenõrizte volna a munkák szabályszerûségeit. Sõt soha nem is járt M. Judit lakásában.

"A polgármesteri hivatal felhívásának eleget téve M. Judit kérésére aláírtam egy elõre megfogalmazott mûszaki vezetõi nyilatkozatot. A nyilatkozatban foglaltakat visszavonom, tekintettel arra, hogy az építkezésen soha nem jártam, azt nem ellenõriztem" - írja egy ügyvédnek címzett levélben P. Lajos vállalkozó. Állítása szerint nem kapott ellenszolgáltatást az aláírásáért. Pedig olyan tények igazolásához adta a nevét, hogy milyen felújításokat végeztek a lakásban, és hogy a munkákat szabályszerûen kivitelezték.

Szerettük volna megkérdezni minderrõl M. Juditot, de nem válaszolt megkeresésünkre.

A BRFK-nál pedig nem árulták el, hogy felmerülhet-e az okirat-hamisítás gyanúja

- A felelõs mûszaki vezetõi nyilatkozat az elvégzett munkák szakszerûségét hivatott igazolni. Ha ilyen nyilatkozat kiadására helyszíni ellenõrzés nélkül kerül sor, akkor a nyilatkozó etikai vétséget követ el, amit az építési hatóság jelez a Mérnöki Kamara felé - tudatta Kádi Csaba, az Erzsébetvárosi önkormányzat szóvivõje.

M. Juditot beperelték a Verseny utcai társasház lakói, mert a lakóközösség hozzájárulása nélkül végzett közös épületszerkezeteket és berendezéseket is érintõ teljes átalakításokat a lakáson.

Forrás: blikk.hu

Megfulladt egy kikötözött értelmi fogyatékos nő a bólyi intézetben...

2010. július 21.

Két Obamás hír között ez az apró, alig észrevehető szösszenet jelent meg rövid időre az indexen. Ahogy ez a hír, úgy maguk az intézményben élő fogyatékos emberek vagy pszichiátriai betegek is alig észrevehetőek. Mi semmit nem tudunk róluk, fogalmunk nincs arról, hogy 2008-ban még több mint 20.000 ember él nagy, zárt, távoli intézményekben, alkalmatlan, lerobbant épületekben, méltatlan körülmények között, nevetséges (inkább tragikus) helyi rezsimek korlátai közé szorítva.

Csak hogy tudjuk miről beszélünk. A két világháború között működő családi ápolási rendszert elsöpörve az 50-es években megüresedett kastélyokban, kúriákban, elhagyott gazdasági épületekben kerültek összeterelésre a rendszer által fel nem vállalt fogyatékosok, pszichiátriai betegek. Az akkori ideológia szerint a szocializmusban a deviáns jelenségek „értelemszerűen” csökkeni fognak, míg a kapitalizmusban ezek óhatatlanul nőnek. Hát se itt, se ott nem csökkent sem a „bolondok” sem pedig a fogyatékosok száma. Ha nagyon a mélyére nézünk, van egy hely, ahol időlegesen azért csökkent. Németországban a háború után alig maradt fogyatékkal élő ember, egy egész emberöltőt kellet várni míg a genetika szabályszerűségeinek megfelelően a sérült emberek egy új generációja jött világra. De mint tudjuk ezt a csökkenést a németek gázkamrákkal érték el.

Ratkó Annáék idáig nem mentek el, de módszeres alapossággal eldugott falvakba, határszéli településekre száműzték, s ezzel láthatatlanná tették ezeket az embereket. Figyelemre méltó e tekintetben a főváros helyzete. A fogyatékosokat, pszichiátriai betegeket ellátó ún. tartós bentlakást nyújtó intézmény budapesti lakosok számára többek közt ilyen településeken érhető el: Szentgotthárd, Zalaapáti, Darvastó. Melyik metró is visz oda? A főváros szociális ellátás címén - mondjuk ki – tulajdonképpen szisztematikusan kitelepíti a fogyatékkal élő és pszichiátriai beteg lakóit.

18 év telt el a rendszerváltás óta. Nincsenek már tanácsok, nincs Hazafias Népfront, nincs Munkásőrség vagy Ifjúgárda de Ratkó Anna intézményei rendületlenül állnak.

Pedig volt itt minden:

Vizsgálta ezeket az intézményeket a kilencvenes évek eleje óta az Ombudsman, készült egy elhíresült Rosenthal-jelentés, járt itt az Európai Kínzásellenes Bizottság, részletes lesújtó tanulmányt készítettek maguk a betegszervezetek, külön említést tesznek Európai dokumentumok az ilyen intézmények bezárásáról, azonban mégsem történik semmi.

Évtizedek óta ismertek a világban azok a megoldások, melyek emberibb körülményeket biztosítanak és amelyek között értelmet nyernek az olyan kifejezések, mint a rehabilitáció. Ilyenek a kislétszámú lakóotthonok, a családoknak nyújtott sokkal intenzívebb támogatások, az önálló életvitel programok.

A jelenlegi nagy intézmények saját falaik közé, aztán pár év, évtized múlva a temetőbe rehabilitálnak.

Ok, azt mondanám tán, hogy ám legyen. Ha tudnám, hogy ezek az intézmények vonzó oázisok a mi kirekesztő társadalmunkban, ahova mintegy óvó-védő menedékhelyre összebújhatnak a kitagadottak és megtagadottak, a zavaróak és zavartak....akkor tán nem támadnám ilyen vehemenciával a nagylétszámú, tartós bentlakást nyújtó pszichiátriai és fogyatékos intézményeket, és nem dolgoznék minden erőmmel azon, hogyan lehetne eltűntetni őket a föld színéről, kiváltani valami mással, valami olyannal, amibe én is szivesen beköltöznék ha fogyatékos vagyok, ha nem.

Éppen 10 éve ha jól emlékszem, hogy Törökszentmiklóson bent égett egy férfi az intézményben. Mivel mindig elkószált..csakúgy mint a hírek szerint most megfolytott nő...ezért rácsos ágyba (egy ketrecszerű készítmény az ágyra erősítve) lakatolták és a tűzben már nem volt idő a kimenekítésére.

Nem mondom azt, hogy gonosztevők, az érintetteknek tudatosan rosszat akaró, a kínzást élvező emberek dolgoznak az ilyen intézményekben. De azt igen, hogy valahogy ezek a nagylétszámú hodályok a maguk tárgyi és személyi feltételeivel és léleknyomorító rezsimjével inkább okoznak szenvedést a bentlakóknak, mintsem az elüldözöttek szeretetteljes oázisai lennének.

Forrás: onallo.blog.hu

Uzsora-pénzek landolhattak a Szcientológia Egyháznál

2010. július 17.

Nemrégiben csapott le a PSZÁF az évek óta háborítatlanul több tucat embert több tízmillió forinttal megrövidítõ két csalárd hitelközvetítõ cégre, a Giga-Dollár és a Mega-Dollár Kft.-re - írja az e heti HVG. A pénz egy része a Szcientológia Egyháznál köthetett ki.

"Az egyházban nem szokták megkérdezni, honnan jön a pénz. Néha a gyóntatásokon elõjön, ilyenkor vissza kéne adni az adományozónak, de nem szokták, hanem inkább kiközösítik az illetõt, a pénzt meg megtartják" - olvasható egy internetes fórumon annak kapcsán, hogy valószínûleg bûncselekménybõl származó pénzbõl fizetett a Szcientológia Egyháznak két tagja, Bíró Zsolt és azonos nevû fia. A két Bíró elleni eljárásról az e heti HVG ír.

Nem érdekli az egyházat a pénz eredete

A két Bírónak, akik ellen csalás gyanúja miatt indult nyomozás, 2007-ben az egyházhoz tartozó prominens üzletembereket tömörítõ úgynevezett WISE-listán is szerepelt a neve.

"Ha tagjaink ellen bármilyen világi eljárás folyik, annak kimeneteléig úgynevezett etikai kinyilvánítás történik velük szemben, vagyis átmenetileg kizárjuk õket" - tájékoztatta a HVG-t Török Zoltán, a Magyar Szcientológia Egyház sajtósa. "A már elköltött adományokat az egyház nem fizeti vissza, jelen esetben viszont az egyik Bíró feleségének visszaadtuk a pénzét" - tette hozzá.

Aligha folyik viszont be a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) számlájára az a 15 millió forint, amellyel a múlt héten megbírságolta a fiatalabb - budapesti illetõségû - Bíró Zsolt Mega-Dollár Ügynöki Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-jét. A Mega-Dollár ugyanis tavaly óta felszámolás alatt áll. A PSZÁF indoklása szerint a kft engedély nélkül gyûjtött betéteket az ügyfeleitõl.

Májusban ugyanezért csípték fülön és büntették személy szerint 20 millió forintra az idõsebb - pécsi lakos - Bírót, aki az édesanyja tulajdonában álló Giga--Dollár Ügynöki Tanácsadó és Szolgáltató Kft. színeiben tevékenykedett. Mint Binder István, a PSZÁF szóvivõje a HVG-nek elmondta, a betétgyûjtésnek igen speciális módját választották: hitelügyeik önálló intézésére képtelen, jobbára nyugdíjas ügyfeleket beszéltek rá, hogy a szükségesnél magasabb összegû kölcsönt vegyenek fel - a különbözetet pedig adják nekik. A meglepõ konstrukciót egy még meglepõbb mézesmadzaggal tették eladhatóvá: azt ígérték, hogy a teljes törlesztõrészletet õk fizetik.

Az adósoknak "természetesen" a teljes hitelösszegre fedezetet kellett nyújtaniuk, például úgy, hogy elzálogosították a házukat. Errõl szabályos hitelszerzõdést kötöttek, többek között a Pesti Hitel Zrt. pénzügyi vállalkozással, amelynek a két Bíró ügynöke volt.

A módszer

Ezek után külön - a törvényes kellékeknek meg nem felelõ - háttérszerzõdést is aláírattak a naiv kliensekkel az eredetileg igényelt összegrõl. Az ingyenkölcsön lehetõségétõl megrészegült ügyfelek nem vették észre a csapdát: azt, hogy baj esetén a teljes összegért nekik kell helytállniuk. Márpedig egy idõ után az ügynökök nem fizettek, a hitelezõ pedig a nyugdíjasokon követelte a pénzt.

A Rémálom nevû internetes fórumon például egy magát Szirákinak nevezõ ügyfél arról panaszkodott, hogy neki csak 3 millió forintra lett volna szüksége, de idõsebb Bíró 10 millió felvételére beszélte rá, majd miután a hitel "bedõlt", kilakoltatással fenyegeti a Pesti Hitel Zrt.

"Ilyen esetekben a PSZÁF is automatikusan feljelentést tesz, ám ezúttal az történt, hogy az ügyön már dolgozó rendõrök adtak át nekünk információkat" - folytatta Binder. A nyomozás ugyanis a Giga-Dollár budapesti, Rákóczi úti székhelye szerint illetékes VII. kerületi, valamint a Mega-Dollár zuglói székhelye szerinti XIV. kerületi rendõrkapitányságon indult meg. Míg azonban az ifjabb Bíró ügyében megszüntették az eljárást, az idõsebbnek nem volt ilyen szerencséje, ellene hamarosan vádemelési javaslatot tesznek - tájékoztatták a HVG-t a Budapesti Rendõr-fõkapitányságon.

A Pesti Hitel Zrt-t sem érdekli, mit csináltak ügynökeik

Kérdés, beleláthattak-e az ügyfelek tudatlanságával visszaélõ ügynökök machinációiba a Pesti Hitel Zrt.-nél. Princz Ferenc, a cég ügyvezetõ igazgatója azt állítja, hogy nem, és erre a cégnél vizsgálódó PSZÁF sem talált bizonyítékot. A cégvezetõ nem tulajdonít különösebb jelentõséget annak, hogy számos ügynökük egyike, a Mega-Dollár Kft. 2007-ben az õ budapesti, Róna utcai székhelyükkel azonos épületben bérelt irodát.

A két Bírón kívül a PSZÁF az elmúlt két évben tucatnyi magánszemélyt bírságolt meg és jelentett fel engedély nélküli pénzügyi tevékenységért. A feljelentések zöme uzsora miatt történt, amin az emberek az irreálisan magas kamatozású magánkölcsönöket szokták érteni. A büntetõ törvénykönyv szerint uzsora-bûncselekményt az követ el, aki kihasználja a másik szorult helyzetét, és olyan, különösen aránytalan mértékû ellenszolgáltatást kér tõle, amely az adóst vagy hozzátartozóját súlyos nélkülözésnek teszi ki.

Forrás: hirszerzo.hu

Fegyelmi vizsgálat indul a bázakerettyei pszichiátriai otthon vezetõje ellen

2010. július 9.

A Zala Megyei Önkormányzat fegyelmi eljárást indít a megyei kezelésben lévõ bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója ellen fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja miatt - közölte a csütörtöki rendkívüli ülés után a megyegyûlés alelnöke.

Nagy Kálmán (Fidesz) elmondta: vizsgálóbiztosnak Fekete Zoltánt, a közgyûlés egészségügyi és szociális bizottságának elnökét jelölték ki. A megyei önkormányzat sajtóhírek alapján indította a vizsgálatot: a gyanú szerint a zalai intézmény igazgatónõje a gondozottakat budapesti lakásának felújításán dolgoztatta, oda az otthon kisbuszával szállíttatta õket. A fenntartói vizsgálat során az igazgató cáfolta a tavaly nyáron történtekkel kapcsolatos állításokat. Marketti Judit közleményében azt írta: egyes szomszédjai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák. A múlt héten lezárult önkormányzati vizsgálatnál többször is meghallgatták az igazgatót, az intézmény karbantartóját - aki a budapesti munkálatokat is koordinálta -, az otthon középvezetõit, a budapesti társasház lakóit, továbbá az egyik, cselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt álló otthonlakót. Megvizsgálták a gondozottak távollétérõl és az autó használatáról szóló dokumentációt, és bekérték a VII. kerületi rendõrkapitányság jegyzõkönyvét is, amely a lakásban, a szomszédok feljelentése alapján folytatott két igazoltatásról készült. A vizsgálóbizottság megállapításai szerint az intézmény igazgatója és az alkalmazottak egybehangzóan azt állították, hogy nem dolgoztak ellátottak az igazgató budapesti lakásában. A szemtanúként szereplõ három szomszéd közül kettõ már nem állította, hogy a munkások pszichiátriai betegek voltak, a harmadik pedig azt mondta, az ott dolgozók "tekintetébõl állapította meg", hogy gondozottak lehettek. Kiderült, hogy az igazgató magáncélra tavaly kétszer is igénybe vette az intézmény kisbuszát, de a dokumentumok szerint akkor azzal el is számolt. A rendõrségtõl kért jegyzõkönyv szerint tavaly nyáron egy gondozott valóban volt a lakásban, és a dokumentumban az áll, hogy a lakásban tartózkodók szennyezett ruházata arra utal, "munkavégzést folytattak". A bázakerettyei intézményben azonban nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat is kapott. Az önkormányzati alelnök összegzése szerint ellentmondásosak a vizsgálat során szerzett információk, ezért is döntöttek úgy, hogy javasolják a fegyelmi eljárás lefolytatását az igazgató ellen. Sifter Rózsa megyei fõjegyzõ a múlt héten arról is beszámolt: a Zala Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthona és Rehabilitációs Intézete 1982 óta áll a jelenlegi igazgató irányítása alatt, ellene eddig semmiféle eljárás nem folyt. A 160 ellátottat gondozó otthon vezetõje évente beszámol a megyei önkormányzatnak, továbbá gyámhivatali ellenõrzést is tartottak, de szabálytalanságot nem tártak fel. Pirger Csaba, a Zala Megyei Fõügyészség szóvivõje az MTI-vel korábban közölte: ügyészségi feljelentés is érkezett az esettel kapcsolatban a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnökétõl. Arról a Nagykanizsai Városi Ügyészség dönt, hogy ennek alapján elrendelik-e a nyomozást.

Forrás: monitormagazin.hu

Otthonánál dolgoztatta a betegeket a pszichiátriai otthon vezetõje?

2010. július 8.

A bázakerettyei otthon vezetõje szerint szomszédai lejáratási kísérletérõl van szó. A Zala Megyei Önkormányzat fegyelmi eljárást indít a megyei kezelésben lévõ bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója ellen fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja miatt.

A megyei önkormányzat sajtóhírek alapján indította a vizsgálatot: a gyanú szerint a zalai intézmény igazgatónõje a gondozottakat budapesti lakásának felújításán dolgoztatta, oda az otthon kisbuszával szállíttatta õket. Az igazgató cáfolta a tavaly nyáron történtekkel kapcsolatos állításokat. Marketti Judit közleményében azt írta: egyes szomszédjai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák.

A múlt héten lezárult önkormányzati vizsgálatnál többször is meghallgatták az igazgatót, az intézmény karbantartóját, az otthon középvezetõit, a budapesti társasház lakóit, továbbá az egyik, cselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt álló otthonlakót. Megvizsgálták a gondozottak távollétérõl és az autó használatáról szóló dokumentációt, és bekérték a VII. kerületi rendõrkapitányság jegyzõkönyvét is, amely a lakásban, a szomszédok feljelentése alapján folytatott két igazoltatásról készült.

Az alkalmazottak is az igazgatónõ szavait ismétlik

A vizsgálóbizottság megállapításai szerint az intézmény igazgatója és az alkalmazottak egybehangzóan azt állították, hogy nem dolgoztak ellátottak az igazgató budapesti lakásában. A szemtanúként szereplõ három szomszéd közül kettõ már nem állította, hogy a munkások pszichiátriai betegek voltak, a harmadik pedig azt mondta, az ott dolgozók "tekintetébõl állapította meg", hogy gondozottak lehettek.

Túl sok az ellentmondás

Kiderült, hogy az igazgató magáncélra tavaly kétszer is igénybe vette az intézmény kisbuszát, de a dokumentumok szerint akkor azzal el is számolt. A rendõrségi jegyzõkönyv szerint tavaly nyáron egy gondozott valóban volt a lakásban, és a dokumentumban az áll, hogy a lakásban tartózkodók szennyezett ruházata arra utal, "munkavégzést folytattak". A bázakerettyei intézményben azonban nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat is kapott.

Az önkormányzati alelnök összegzése szerint ellentmondásosak a vizsgálat során szerzett információk, ezért is döntöttek úgy, hogy javasolják a fegyelmi eljárás lefolytatását az igazgató ellen.

Sifter Rózsa megyei fõjegyzõ a múlt héten arról is beszámolt: a Zala Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthona és Rehabilitációs Intézete 1982 óta áll a jelenlegi igazgató irányítása alatt, ellene eddig semmiféle eljárás nem folyt. A 160 ellátottat gondozó otthon vezetõje évente beszámol a megyei önkormányzatnak, továbbá gyámhivatali ellenõrzést is tartottak, de szabálytalanságot nem tártak fel.

Forrás: hirado.hu

Ügyészségi vizsgálat készül a bázakerettyei otthon vezetõjének ügyében

2010. július 5.

Újabb fejlemény bázakerettyei pszichiátriai otthon vezetõjének ügyében: a Zala Megyei Fõügyészségre megérkezett a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnökének feljelentése. A megyei fõügyészség szóvivõje, Pirger Csaba elmondta: a dokumentumot a területileg illetékes nagykanizsai városi ügyészségre továbbították.

A botrányt a szomszédok bejelentése alapján egy évvel ezelõtt az egyik napilap robbantotta ki azzal, hogy a Bázakerettyei Pszichiátriai Betegek Otthonának igazgatója, Marketti Judit budapesti lakásának felújításához az intézmény kisbuszát és gondozottjainak munkáját veszi igénybe. A Zala Megyei Közgyûlés azonnali vizsgálatot rendelt el, a fõvárosi 7. kerületi rendõr-kapitányság pedig nyomozást kezdett. Az eredményrõl pénteken számoltak be a megyeházán - szinte erre idõzítve érkezett meg a feljelentés.

- Igazolhatom, hogy a fõügyészségre megérkezett a feljelentés, melyet a hatáskörileg illetékes nagykanizsai ügyészséghez továbbítottunk. A feljelentés szerint az intézmény vezetõje budapesti lakásán dolgoztatta az ápoltakat, az ápoltak fõvárosba szállításához pedig az intézmény buszát használták. A nagykanizsai ügyészségnek három napja van arra, hogy eldöntse, elrendeli-e a nyomozást, elutasítja a feljelentést, vagy pedig feljelentés kiegészítést rendel el- közölte dr. Pirger Csaba, a Zala Megyei Fõügyészség szóvivõje.

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke szerint nem feljelentést tettek, hanem vizsgálatot kértek - de csak így látnak lehetõséget a helyzet tényleges tisztázására.

Amint arról beszámoltunk, a Zala Megyei Közgyûlés július 8-ra rendkívüli közgyûlést hívott össze, ahol döntenek arról, indítanak-e fegyelmi eljárást Marketti Judit ellen; Nagy Kálmán alelnök azt sem zárta ki, hogy esetleg rendõrségi feljelentést is tesznek.

Forrás: ztv.hu

Feljelentették a pszichiátriai intézet vezetõjét

2010. július 3.

Feljelentették a Zala Megyei Fõügyészségen a bázakerettyei pszichiátriai otthon vezetõjét, mivel sajtóinformációk szerint tavaly nyáron ápoltakkal újíttatta fel budapesti lakását. Az otthont üzemeltetõ Zala Megyei Önkormányzat fegyelmi eljárást kezdeményezett az igazgató ellen.

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke feljelentést juttatott el a Zala Megyei Fõügyészségre, miután a sajtóból arról értesült, hogy a zalai pszichiátriai otthon igazgatónõje, Marketti Judit tavaly nyáron ápoltakkal újíttatta fel budapesti lakását, és oda az otthon kisbuszával szállíttatta õket. Az ügyészség szóvivõje, Pirger Csaba az MTI-nek elmondta: az ügyben a Nagykanizsai Városi Ügyészség az illetékes, de egyelõre nem döntöttek arról, hogy indítanak-e nyomozást. Az intézményt fenntartó Zala Megyei Önkormányzat alelnöke, Nagy Kálmán tegnap sajtótájékoztatón közölte, az ügyben végzett fenntartói vizsgálat lezárult, és az otthon vezetõje ellen fegyelmi eljárást javasolnak az ellentmondó vizsgálati eredmények miatt. A vizsgálóbizottsági meghallgatáson az intézmény alkalmazottai és az igazgatónõ tagadták, hogy ápoltak dolgoztak volna a lakásban, sõt a korábban jól értesült szemtanúk sem állították már, hogy a felújításkor gondozottak dolgoztak.

Egy rendõrségi jegyzõkönyv szerint viszont egy ápolt valóban volt a lakásban, és szennyezett ruházata arra utalt, hogy dolgozott is. Ráadásul a bázakerettyei intézményben nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat kapott. A megyei közgyûlés a jövõ héten rendkívüli ülésen dönt arról, indítanak-e fegyelmi eljárást az igazgatónõ ellen. Marketti Judit addig is dolgozik, közleményben pedig azt tudatta: egyes szomszédai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák.

Forrás: magyarhirlap.hu

Betegekkel dolgoztatott a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója? Fegyelmit javasolnak

2010. július 2.

A fenntartói vizsgálat lezárultával fegyelmi eljárást javasolnak a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója ellen, aki egy júniusi bejelentés szerint ápoltakat dolgoztatott budapesti lakásának felújításán - közölte a Zala Megyei Önkormányzat alelnöke pénteken sajtótájékoztatón Zalaegerszegen.

Nagy Kálmán (Fidesz) felidézte: június közepén a Blikk újságírója tett bejelentést nekik arról, hogy az igazgatónõ lakásfelújításán a pszichiátriai otthonból, az intézmény gépkocsiján szállított betegek fizikai munkát végeznek.

A tavaly nyáron történtek miatt indított fenntartói vizsgálat során az igazgató cáfolta az állításokat. Marketti Judit a sajtónak röviden közleményben is kifejtette álláspontját: egyes szomszédai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák

Nagy Kálmán beszámolt arról, hogy az elmúlt hetekben többször is meghallgatták az igazgatót, az intézmény karbantartóját - aki a budapesti munkálatokat is koordinálta -, az otthon középvezetõit, a budapesti társasház lakóit, továbbá az egyik, cselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt álló otthonlakót. Megvizsgálták a gondozottak távollétérõl és az autó használatáról szóló dokumentációt, és bekérték a VII. kerületi rendõrkapitányság jegyzõkönyvét is, amely a lakásban a szomszédok feljelentése alapján folytatott két igazoltatásról készült.

A vizsgálóbizottság megállapításai szerint az intézmény igazgatója és az alkalmazottak egybehangzóan azt állították, hogy nem dolgoztak ellátottak az igazgató budapesti lakásában. A szemtanúként szereplõ három szomszéd közül kettõ már nem állította, hogy a munkások pszichiátriai betegek voltak, a harmadik pedig azt mondta, az ott dolgozók "tekintetébõl állapította meg", hogy gondozottak lehettek.

Kiderült, hogy az igazgató magáncélra tavaly kétszer is igénybe vette az intézmény kisbuszát, de a dokumentumok szerint akkor azzal el is számolt.

A rendõrségtõl kért jegyzõkönyv szerint tavaly nyáron egy gondozott valóban volt a lakásban, és a dokumentumban az áll, hogy a lakásban tartózkodók szennyezett ruházata arra utal, "munkavégzést folytattak". A bázakerettyei intézményben nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat is kapott.

Az alelnök úgy összegzett: ellentmondásosak a vizsgálat során szerzett információk, és úgy döntöttek, hogy javasolják a fegyelmi eljárás lefolytatását az igazgató ellen. Errõl a július 8-ra összehívott rendkívüli közgyûlésen határozhatnak.

Az MTI kérdésére elmondta: az igazgatónõ tovább dolgozik, arról pedig, hogy a hivatal tesz-e büntetõfeljelentést, a közgyûlés dönt majd.

Sifter Rózsa megyei fõjegyzõ azt mondta: a közgyûlésnek vizsgálóbiztost is ki kell jelölnie a fegyelmi eljárás elrendelése esetén. Az intézményt 1982 óta vezetõ igazgató ellen egyébként eddig semmiféle eljárás nem folyt, a 160 ellátottat gondozó otthon vezetõje évente beszámol a megyei önkormányzatnak, és gyámhivatali ellenõrzést is tartottak, de szabálytalanságot nem tártak fel.

Feljelentés a fõügyészségre

Feljelentés érkezett a megyei fõügyészségre a bázakerettyei szociális otthon vezetõjének budapesti lakásátalakítása miatt.

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke, Radó Iván fordult a hatósághoz, mert a sajtóban arról értesült, hogy a pszichiátriai betegek bázakerettyei otthonának igazgatója, Marketti Judit gondozott személyeket vett igénybe fõvárosi lakásnak felújításakor, az intézmény buszával szállították õket.

Június közepén a hír napvilágra kerülésekor az igazgató cáfolta az állítást, szerinte szomszédjai kívánják így megakadályozni a lakás átalakítását.

Az intézményt fenntartó megyei önkormányzat azóta vizsgálatot folytatott a történtek miatt. Ez lezárult, eredményérõl pénteken számolnak be sajtótájékoztatón. A nyomozás elrendelésérõl vagy a feljelentés kiegészítésérõl a kanizsai városi ügyészség dönt.

Forrás: zalaihirlap.hu

Botrány a pszichiátrián: megérkezett a feljelentés

2010. július 2.

Feljelentés érkezett a Zala Megyei Fõügyészségre a bázakerettyei pszichiátriai otthon vezetõje ellen, ebben sajtóinformációk alapján azt állítják, hogy az igazgató a lakásfelújításán az intézmény gondozottjait foglalkoztatta - közölte a fõügyészség szóvivõje.

Pirger Csaba elmondta, hogy a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke juttatta el hozzájuk a feljelentést, miután sajtóhírekbõl az jutott a szervezet tudomására: a zalai intézmény igazgatónõje a gondozottakat Budapesten, a lakásának felújításán dolgoztatta, és oda az otthon kisbuszával szállíttatta õket.

A szóvivõ hozzátette: az ügyben a Nagykanizsai Városi Ügyészség illetékes, de egyelõre nem döntöttek arról, hogy nyomozást rendelnek el, a feljelentés kiegészítését kérik vagy elutasítják a feltehetõen hûtlen kezelés vétségét megfogalmazó feljelentést.

Az intézményt fenntartó Zala Megyei Önkormányzat alelnöke pénteken sajtótájékoztatón közölte, hogy az ügyben végzett vizsgálatuk lezárultával fegyelmi eljárást javasolnak a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója ellen. Nagy Kálmán (Fidesz) elmondta: a megyei közgyûlés a jövõ héten rendkívüli ülésen dönt arról, hogy a megállapítások alapján indítanak-e fegyelmi eljárást az igazgatónõ ellen, és azt követõen dõl el, tesznek-e büntetõfeljelentést.

Az alelnök felidézte: június közepén a Blikk újságírója tett bejelentést nekik a tavaly nyáron történt esetrõl.

A fenntartói vizsgálat során az igazgató cáfolta az állításokat. Marketti Judit közleményében azt írta: egyes szomszédjai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák.

Nagy Kálmán beszámolt arról, hogy az elmúlt hetekben többször is meghallgatták az igazgatót, az intézmény karbantartóját - aki a budapesti munkálatokat is koordinálta -, az otthon középvezetõit, a budapesti társasház lakóit, továbbá az egyik, cselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt álló otthonlakót. Megvizsgálták a gondozottak távollétérõl és az autó használatáról szóló dokumentációt, és bekérték a VII. kerületi rendõrkapitányság jegyzõkönyvét is, amely a lakásban, a szomszédok feljelentése alapján folytatott két igazoltatásról készült.

A vizsgálóbizottság megállapításai szerint az intézmény igazgatója és az alkalmazottak egybehangzóan azt állították, hogy nem dolgoztak ellátottak az igazgató budapesti lakásában. A szemtanúként szereplõ három szomszéd közül kettõ már nem állította, hogy a munkások pszichiátriai betegek voltak, a harmadik pedig azt mondta, az ott dolgozók "tekintetébõl állapította meg", hogy gondozottak lehettek.

Kiderült, hogy az igazgató magáncélra tavaly kétszer is igénybe vette az intézmény kisbuszát, de a dokumentumok szerint akkor azzal el is számolt.

A rendõrségtõl kért jegyzõkönyv szerint tavaly nyáron egy gondozott valóban volt a lakásban, és a dokumentumban az áll, hogy a lakásban tartózkodók szennyezett ruházata arra utal, "munkavégzést folytattak". A bázakerettyei intézményben nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat is kapott.

Az önkormányzati alelnök összegzése szerint ellentmondásosak a vizsgálat során szerzett információk, és úgy döntöttek, hogy javasolják a fegyelmi eljárás lefolytatását az igazgató ellen. Errõl a július 8-ára összehívott rendkívüli közgyûlésen határozhatnak, az igazgatónõ addig is tovább dolgozik.

Sifter Rózsa megyei fõjegyzõ azt mondta: a közgyûlésnek vizsgálóbiztost is ki kell jelölnie a fegyelmi eljárás elrendelése esetén. Az intézményt 1982 óta vezetõ igazgató ellen eddig semmiféle eljárás nem folyt, a 160 ellátottat gondozó otthon vezetõje évente beszámol a megyei önkormányzatnak, továbbá gyámhivatali ellenõrzést is tartottak, de szabálytalanságot nem tártak fel.

Forrás: stop.hu

A betegeket dolgoztatta feljelentõje szerint a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója

2010. július 2.

Állítólag a betegekkel újíttatta fel a budapesti lakását a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója, aki ellen ezért feljelentést tettek az ügyészségen. Az ügyet kivizsgálta a fenntartó megyei önkormányzat is, de ellentmondásos információkat kaptak, ezért fegyelmi eljárást indítanak. Az igazgató szerint csak a szomszédai próbálnak neki keresztbe tenni.

Feljelentés érkezett a Zala Megyei Fõügyészségre a bázakerettyei pszichiátriai otthon vezetõje ellen - közölte pénteken az MTI-vel Pirger Csaba, a fõügyészség szóvivõje. A feljelentést a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke tette meg, miután sajtóhírekbõl az jutott a szervezet tudomására: az intézmény igazgatónõje a gondozottakat Budapesten, a lakásának felújításán dolgoztatta, és oda az otthon kisbuszával szállíttatta õket.

Az intézményt fenntartó Zala Megyei Önkormányzat fideszes alelnöke, Nagy Kálmán pénteken sajtótájékoztatón közölte, hogy az ügyben végzett vizsgálatuk lezárultával fegyelmi eljárást javasolnak a bázakerettyei pszichiátriai otthon igazgatója ellen. A megyei közgyûlés a jövõ héten rendkívüli ülésen dönt arról, hogy a megállapítások alapján indítanak-e fegyelmi eljárást az igazgatónõ ellen, és azt követõen dõl el, tesznek-e büntetõfeljelentést. Az alelnök szerint június közepén a Blikk újságírója tett bejelentést nekik a tavaly nyáron történt esetrõl.

A vizsgálat során az igazgató cáfolta az állításokat, közleményében azt írta: egyes szomszédjai nem válogattak az eszközökben, hogy a nekik nem tetszõ lakásátalakítást megakadályozzák. Nagy szerint az elmúlt hetekben többször is meghallgatták az igazgatót, az intézmény karbantartóját - aki a budapesti munkálatokat is koordinálta -, az otthon középvezetõit, a budapesti társasház lakóit, továbbá az egyik, cselekvõképességet korlátozó gondnokság alatt álló otthonlakót. Megvizsgálták a gondozottak távollétérõl és az autó használatáról szóló dokumentációt, és bekérték a VII. kerületi rendõrkapitányság jegyzõkönyvét is, amely a lakásban, a szomszédok feljelentése alapján folytatott két igazoltatásról készült.

A bizottság megállapításai szerint az intézmény igazgatója és az alkalmazottak egybehangzóan azt állították, hogy nem dolgoztak ellátottak az igazgató budapesti lakásában. A szemtanúként szereplõ három szomszéd közül kettõ már nem állította, hogy a munkások pszichiátriai betegek voltak, a harmadik pedig azt mondta, az ott dolgozók "tekintetébõl állapította meg", hogy gondozottak lehettek. Kiderült, hogy az igazgató magáncélra tavaly kétszer is igénybe vette az intézmény kisbuszát, de a dokumentumok szerint akkor azzal el is számolt.

A rendõrségi jegyzõkönyv szerint tavaly nyáron egy gondozott valóban volt a lakásban, és a dokumentumban az áll, hogy a lakásban tartózkodók szennyezett ruházata arra utal, "munkavégzést folytattak". A bázakerettyei intézményben nem volt dokumentálva a gondozott távolléte, arra a napra viszont munkajutalmat is kapott. Az alelnök szerint ellentmondásosak a vizsgálat során szerzett információk, és úgy döntöttek, hogy javasolják a fegyelmi eljárás lefolytatását az igazgató ellen. Errõl a július 8-ára összehívott rendkívüli közgyûlésen határozhatnak, az igazgatónõ addig is tovább dolgozik.

Szerzõ: MTI

Forrás: origo.hu

Fegyelmit kaphat az állítólag betegeket dolgoztató pszichiátriai igazgató

Dolgoztatta a gondozottakat a pszichiátriai otthon vezetõje?

2010. június 11.

Azonnali vizsgálatot rendelt el a Zala Megyei Közgyûlés alelnöke a bázakerettyei pszichiátriai intézet vezetõje ellen. A gyanú szerint az igazgatónõ az intézeti gondozottakkal újíttatta fel budapesti házát.

A Hír Televízió úgy tudja, hogy a pszichiátriai otthon saját buszával naponta szállította a szellemi gondozottakat a fõvárosba, majd vissza Zalába.

A bázakerettyei intézmény vezetõje tagadja a vádakat, a fenntartó önkormányzat viszont mindenre kiterjedõ, alapos vizsgálatot ígér. Nagy Kálmán alelnök szerint a Zala Megyei Önkormányzat életében hasonló visszaélésre még soha nem volt példa.

Forrás: mno.hu

Lekötözve, pelenkázva, anyja tudta nélkül - az ombudsman egy pszichiátriai osztályon tapasztalt anomáliákról

2010. április 15.

A személyes szabadság kórházi korlátozásáról a betegjogi képviselõt és a beteg törvényes képviselõjét haladéktalanul értesíteni kell. Az ilyen korlátozó intézkedések alkalmazását kizárólag a jogszabálynak megfelelõen, dokumentálva szabad elrendelni - hívta fel a figyelmet Szabó Máté ombudsman egy panaszügy kivizsgálása nyomán.

A kiskorút lekötözték, bepelenkázták, holott korábban ilyesmire nem volt szükség. A kényszerintézkedésrõl nem értesítették a szülõt, öt napon át a gyermeke állapotáról sem tájékoztatták. A Fejér Megyei Szent György Kórház Pszichiátriai Osztályán történteket panaszolta el így az ombudsmannak egy édesanya.

Az orvosigazgató-helyettes, illetve az osztályvezetõ fõorvos az állampolgári jogok országgyûlési biztosának azt magyarázta, hogy vannak ügyeleti napok, amikor az akut ellátás mellett több konzíliumot is tartanak és emiatt nem biztos, hogy az orvos az egyébként megbeszélt idõpontban beszélni tud a hozzátartozókkal. Az orvosigazgató-helyettes a személyes szabadság korlátozására vonatkozó intézkedéssel összefüggésben arról tájékoztatta az országgyûlési biztost, hogy felsõ végtagrögzítésre került sor, annak ideje alatt a fiatal folyamatosan éber volt, állapotát a nõvérek és orvos is ellenõrizte.

Az ombudsman jelentésében rámutatott arra, hogy az egészségügyrõl szóló törvény értelmében a személyes szabadság korlátozásának - így a rögzítésnek - elrendelésérõl a betegjogi képviselõt és a beteg törvényes képviselõjét haladéktalanul értesíteni kell. Felhívta a figyelmet továbbá arra, hogy a személyes szabadság korlátozására irányuló intézkedések jogszabályban meghatározott alkalmazásának és dokumentálásának célja az, hogy erre a jelentõs alapjog-korlátozásra csak megfelelõ garanciák mellett kerülhessen sor.

A vizsgálat megállapította, hogy sem a panaszos tájékoztatására, sem pedig a személyes szabadság korlátozására irányuló intézkedések dokumentálására nem került sor a jogszabályi elõírásoknak megfelelõen. Az ombudsman a jelentésében ezért felkérte a kórház fõigazgatóját a pszichiátriai betegek korlátozását részletezõ belsõ szabályzat módosítására és a jogszabályi elõírások betartására.

Kiadó: Országgyûlési Biztos Hivatala

Forrás: galamus.hu

Õrizetbe vették egy pszichiátriai otthon két ápolóját Kiskunhalason

2010. április 13.

Õrizetbe vették a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának két ápolóját hétfõ délután - közölte Téglás Péter, a kiskunhalasi ügyészség vezetõje kedden az MTI-vel, hozzátéve: javasolni fogja, hogy a bíróság helyezze a gyanúsítottakat elõzetes letartóztatásba.

A gyanú szerint az egyik férfi szemérem elleni erõszakot követett el egy gondozás alatt álló személlyel szemben. A másik férfit azzal gyanúsítják, hogy a testi sértés minõsített esetét követte el, különös kegyetlenséggel, egy akaratnyilvánításra képtelen ember sérelmére - mondta az ügyész.

Téglás Péter közlése szerint a nyomozóhatóság õrizetet rendelt el, ami 72 óráig tart, ez idõn belül indítványozni fogja a nyomozási bírónak a letartóztatások elrendelését.

Az ügyben feljelentés után indult nyomozás, ennek eddigi adatai szerint megalapozott a gyanú, hogy az õrizetbe vett ápolók a terhükre rótt bûncselekményeket elkövették - tette hozzá az ügyész.

Az egyik kereskedelmi televízió számolt be korábban arról, hogy a kiskunhalasi intézményben súlyosan bántalmaztak és szexuálisan kihasználtak betegeket. Az ügyet még februárban robbantotta ki az otthon egyik dolgozója és egy ápolónõ, akit nem sokkal korábban bocsátottak el.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium az eset nyilvánosságra kerülése után vizsgálatot indított, majd közleményben tudatta: sem a belsõ, sem a független szakmai szervezetek által lefolytatott vizsgálat nem tárt fel olyan visszaéléseket, amelyek a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának munkatársaival szemben, a sajtóban felhozott súlyos vádak megalapozottságát alátámasztották volna.

Simon Ilona, az otthon igazgatója az MTI-nek azt mondta: ha valaki vétett a törvények ellen, akkor az a cselekménye súlyának megfelelõ szankciókat az intézmény részérõl is megkapja.

Forrás: galamus.hu

Õrizetbe vették egy pszichiátriai otthon két ápolóját Kiskunhalason

2010. április 13.

Õrizetbe vették a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának két ápolóját hétfõ délután - közölte Téglás Péter, a kiskunhalasi ügyészség vezetõje, hozzátéve: javasolni fogja, hogy a bíróság helyezze a gyanúsítottakat elõzetes letartóztatásba. A gyanú szerint az egyik férfi szemérem elleni erõszakot követett el egy gondozás alatt álló személlyel szemben. A másik férfit azzal gyanúsítják, hogy a testi sértés minõsített esetét követte el, különös kegyetlenséggel, egy akaratnyilvánításra képtelen ember sérelmére - mondta az ügyész.

Téglás Péter közlése szerint a nyomozóhatóság õrizetet rendelt el, ami 72 óráig tart, ez idõn belül indítványozni fogja a nyomozási bírónak a letartóztatások elrendelését. Az ügyben feljelentés után indult nyomozás, ennek eddigi adatai szerint megalapozott a gyanú, hogy az õrizetbe vett ápolók a terhükre rótt bûncselekményeket elkövették - tette hozzá az ügyész.

Az egyik kereskedelmi televízió számolt be korábban arról, hogy a kiskunhalasi intézményben súlyosan bántalmaztak és szexuálisan kihasználtak betegeket. Az ügyet még februárban robbantotta ki az otthon egyik dolgozója és egy ápolónõ, akit nem sokkal korábban bocsátottak el.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium az eset nyilvánosságra kerülése után vizsgálatot indított, majd közleményben tudatta: sem a belsõ, sem a független szakmai szervezetek által lefolytatott vizsgálat nem tárt fel olyan visszaéléseket, amelyek a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának munkatársaival szemben, a sajtóban felhozott súlyos vádak megalapozottságát alátámasztották volna.

Simon Ilona, az otthon igazgatója azt mondta: ha valaki vétett a törvények ellen, akkor az a cselekménye súlyának megfelelõ szankciókat az intézmény részérõl is megkapja.

Forrás: gondola.hu

Erõszakoskodással gyanúsítják a kiskunhalasi pszichiátria két ápolóját

2010. április 13.

Bántalmazás gyanújával õrizetbe vették annak a kiskunhalasi pszichiátrtiai otthonnak két ápolóját, amelyrõl még februárban jelentek meg olyan állítások, hogy több beteggel erõszakoskodtak. A februári vádak után indult minisztériumi vizsgálat még mindent rendben talált.

Õrizetbe vették a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának két ápolóját hétfõ délután - közölte Téglás Péter, a kiskunhalasi ügyészség vezetõje kedden az MTI-vel. Hozzátette: javasolni fogják, hogy a bíróság helyezze a gyanúsítottakat elõzetes letartóztatásba.

A gyanú szerint az egyik férfi szemérem elleni erõszakot követett el egy gondozás alatt álló személlyel szemben. A másik férfit azzal gyanúsítják, hogy a testi sértés minõsített esetét követte el, különös kegyetlenséggel, egy akaratnyilvánításra képtelen ember sérelmére - mondta az ügyész.

Téglás szerint a nyomozóhatóság õrizetet rendelt el, ami 72 óráig tart, ez idõn belül indítványozni fogja a nyomozási bírónak a letartóztatások elrendelését. Az ügyben feljelentés után indult nyomozás, ennek eddigi adatai szerint megalapozott a gyanú, hogy az õrizetbe vett ápolók a terhükre rótt bûncselekményeket elkövették - tette hozzá az ügyész.

Az egyik kereskedelmi televízió számolt be korábban arról, hogy a kiskunhalasi intézményben súlyosan bántalmaztak és szexuálisan kihasználtak betegeket. Az ügyet még februárban robbantotta ki az otthon egyik dolgozója és egy ápolónõ, akit nem sokkal korábban bocsátottak el.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium az eset nyilvánosságra kerülése után vizsgálatot indított, majd közleményben tudatta: sem a belsõ, sem a független szakmai szervezetek által lefolytatott vizsgálat nem tárt fel olyan visszaéléseket, amelyek a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának munkatársaival szemben, a sajtóban felhozott súlyos vádak megalapozottságát alátámasztották volna.

Forrás: origo.hu

Tudósítsunk véres láncfűrészt fotózva!

2010. március 19.

Közhelyszerű, hogy a média küszöbét már csak az extrém, a szenzáció, a rendkívüli esemény, és azok közül is inkább a negatív természetű események tudják átlépni. Önmagában is kártékonynak tartom ezt a viszonyulást, de most egy 7 évvel ezelőtti cseh példán szeretném bemutatni, hogyan válik a média tulajdonképpen a tudta nélkül gerjesztőjévé egy dominószerű folyamatnak.

2003 március 6-án a prágai Vencel téren egy 19 éves diák, Zdenek Adamec felgyújtotta magát. Tette egyértelmű utalás arra a Jan Palach-ra, aki az oroszok ’68-as bevonulása ellen tiltakozva gyújtotta fel magát, az ellenállás tragikus szimbólumává válva. A téren ma is tábla őrzi emlékét. A több mint 30 évvel későbbi követője azzal indokolta tettét hátrahagyott levelében, hogy aggasztónak tartja a világ állapotát.

Az elkövetés brutális módja és a nyilvánvaló történelmi párhuzam miatt hatalmas médiaérdeklődés követte az eseményeket. Kattogtak a kamerák a kövön maradt szürke égésnyomok körül, újságírók tömegei szaglásztak a fiatalember ismerőseit faggatva.

Öt nappali később, 2003. március 11-én egy cseh kisvárosban Policka-ban egy 21 éves pszichiátriai kezelés alatt álló férfi szintén felgyújtotta magát. Ő szerencsésen túlélte ám számtalan műtét, bőrátültetés várt rá.

Március 19-én egy 50 éves nő gyújtotta fel magát Brno temetőjében. Búcsúlevelében csalódottságát fejezte ki élete, a társadalom és a családja iránt.

Április 1-én egy 32 éves férfi 5 liter gázolajat vásárolt egy benzinkútnál Prágában. Nem messze onnan magára locsolta a gázolajat és felgyújtotta magát.

Április 2-án Roman Masl, egy 21 éves diák Plzen-ben az egészségügyi iskola előtt gyújtotta fel magát Búcsúlevelében hasonló okokat jelölt meg, mint az alig három héttel korábban a sort (újra)kezdő Adamec. A helyszínen életét vesztette.

Április 3-án maga a köztársasági elnök Vaclav Klaus érezte úgy, hogy meg kell szólalnia az ügyben. Nyílt levelet tett közzé, az események hatása alatt elsősorban a fiatal korosztályt megszólítva. "Ne tegyétek ezt, kérlek! Sok más embernek okoztok ezzel kárt." A nagyobb cseh lapok címoldalán lehozott levélben a köztársasági elnök a következőképpen érvelt: "Megértem, hogy a radikalizmus mindig része az ifjúkornak valamilyen módon, de úgy gondolom - és ebben valószínűleg a polgárok többsége egyetért velem - a radikalizmus e formája tragikus, nem megfelelő és teljességgel haszontalan."

Szakemberek, pszichológusok, pszichiáterek arra hívták fel a figyelmet, hogy az igen intenzíven és azonnal publikált halálesetekről szóló tudósítások indítottak el egy önmagát gerjesztő tragikus folyamatot. Nem arról van szó, hogy a tudósítások közvetlenül öngyilkosságra szólították fel a következő áldozatokat, de egy kétségkívül leegyszerűsített ám elgondolkodtató értelmezés szerint az események körüli felhajtás olyan figyelmet fordított az áldozatok felé, amire korábban környezetüktől talán nagyon vártak, ám sosem tapasztalhatták azt meg.

Sok öngyilkosság (és még több kísérlet) körül tetten érhető a teatralitás. Nem nehéz ezt belátni akkor, ha elgondolkodunk, miért van értelme felmászni a Szabadság hídra, Tatabányán a Turul szoborhoz, Veszprémben a viaduktra, ha elég lenne lelépni bármelyik járdáról egy busz vagy kamion elé. A helyszín az díszlet, a körülötte lévő felhajtás szereplői pedig a statiszták. A hídra mászásban az a pláne, hogy egy szimbolikus megfigyelőpontról, az események középpontjából láthatom be azt, hogyan állítom meg az életet magam körül, hogyan terelem emberek tömegének a figyelmét magamra. Ez a hatás akkor is működni tud, ha én már nem élhetem át, azonban előtte ezerszer és ezerszer végigjátszva fantáziámban pontosan lejátszhatom micsoda hatást vált ki majd cselekedetem.

Egy fiatal lány, akit én már csak a pszichiátrián ismertem meg, az osztályról való távozás után képeslapot küldött szüleinek „Üdvözletem küldöm a Balatonból” szöveggel. Pár nappal később találták meg a holttestét Siófoknál.

Mára a média segítségével akár milliárdnyi ilyen képeslapot el lehet küldeni. Globális figyelemre számíthat minden iskolai lövöldöző vagy a média küszöbéhez mérten elég brutális, cselekményét megdöbbentő módon végrehajtó gyilkos, öngyilkos. Közreműködő szereplővé, az üzenet és ezzel együtt a sikeres recept közvetítőjévé válik így a magát semleges közvetítőnek mediumnak, tartó sajtó.

Prágában az események hatására a Cseh televízió úgy döntött a továbbiakban nem ad tudósítást a hasonló jellegű öngyilkosságokról, vagy azok kísérleteiről. Vaclav Klaus április 3-i megszólalását és a média normálisabb felének visszahúzódását követően nem történt újabb öngyilkosság, vagy ha igen, akkor - nagyon helyesen – mi már nem értesültünk róla. A statiszták levonultak a színpadról, az előadásnak végeszakadt.

Azt látom most itthon, hogy fotósok falkája csámcsog körbe egy láncfűrészt, cikkek tucatjait ontja a google a kiterjesztett öngyilkosság kifejezésre. Megvárjuk míg új szereplője lesz a darabnak valami iskolában, családi házban vagy sétáló utcában és Sólyom László levelet ír a lakosságnak? Vagy felismerik szerepüket a statiszták?

Forrás: annyit.blog.hu

Zárt Osztályokról Kiskunhalas kapcsán

2010. március 16.

Schmuczer Beatrix - Ifj. Lomnici Zoltán

Nagy visszhangot keltett az a néhány héttel ezelõtt a sajtóban napvilágot látott közlemény, mely szerint a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban dolgozók közül néhányan bántalmaztak, megaláztak és különbözõ szexuális játékokra kényszerítettek, illetve vettek rá pszichiátriai betegséggel küzdõ gondozottakat.A történethez hozzátartozik, hogy a megjelenés idején már javában folyt egy belsõ vizsgálat, mely ez év elején kiegészült ügyészségi nyomozással is.

Anélkül, hogy hivatalos tudomással bírnánk az otthonban történt események természetét illetõen, vagy ismernénk a különbözõ hivatalos és félhivatalos tényfeltáró vizsgálatok eredményét is fontos szót ejteni a pszichiátriai betegek jelenlegi ellátásának-gondozásának helyzetérõl, visszásságairól.

Üdvözlendõ, hogy a betegek jogairól manapság igen sok szó esik a különbözõ szakmai fórumokon, ezen jogok érvényesülése azonban, - több okból kifolyólag - még igen sok kívánnivalót hagy maga után. A betegek jogai az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvényben (továbbiakban Eütv.) már külön fejezetben is nevesítve vannak, az emberi méltósághoz való alapjogot pedig az Eütv. is kiemelt jelentõségûként kezeli, amelynek primátusa van még a betegjogok között is. Minden beteg jogosan várhatja el, hogy ellátása-gondozása során vele tisztelettel, megbecsüléssel bánjanak. Az emberi méltósághoz való alapjogból természetesen levezethetõ az önrendelkezéshez és a személyes szabadsághoz való jog is, melyek kifejezetten hangsúlyossá válnak a pszichiátriai betegek esetében. A teljesség igénye nélkül járjuk körül kissé a betegjogoknak ezt a részterületét.

A pszichiátriai beteg személyiségi jogait egészségügyi ellátása során - helyzetére való tekintettel - fokozott védelemben kell részesíteni. A pszichiátriai betegnek az egészségügyi törvény szerinti jogai - egészségügyi ellátása során - csak a törvényben foglaltak szerint, a feltétlenül szükséges mértékben és ideig, továbbá abban az esetben korlátozhatók, ha a beteg veszélyeztetõ vagy közvetlen veszélyeztetõ magatartást tanúsít. Az emberi méltósághoz való jog azonban ebben az esetben sem korlátozható.

Minden pszichiátriai beteg - a "hagyományos" betegjogokon túl - jogosult arra, hogy

- az intézmény munkarendjét figyelembe véve a korlátozó intézkedések elrendelésének szabályait,
- a korlátozó intézkedések egyes formáinak maximális idõtartamát, a korlátozó intézkedések egyes formái mellé rendelt megfigyelés szabályait,
- a korlátozás feloldásának szabályait
- a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos értesítési jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat,
- a panaszjogok gyakorlásának részletes szabályait.

Korlátozó intézkedések elrendelése esetén a pszichiátriai beteget és a panasz tételére jogosult személyeket tájékoztatni kell a panaszhoz való jogukról, kivéve, ha ezt a korlátozó intézkedés alkalmazását szükségessé tevõ körülmények vagy a beteg állapota kizárják. Utóbbi esetben a kizáró körülmények elhárultával kell ezt a tájékoztatást pótolni. A korlátozó intézkedés elleni panasz elintézése során soron kívül kell eljárni.

A fentieket tartalmazó dokumentumot a pszichiátriai beteg, valamint törvényes , illetve meghatalmazott képviselõje, valamint az intézmény dolgozói számára jól látható helyen és módon ki kell függeszteni.

Az Egészségbiztosítási Felügyelet 2009-ben egy indikátorrendszer alapján elemezte a hazai fekvõbeteg intézmények válaszadása alapján a jelenlegi betegjogi helyzetet. A Felügyelet honlapján (www.ebf.hu) közzétett összefoglalójában, régiónként megtekinthetõ, hogy a különbözõ problémás és kevésbé problémás betegjogi területeken milyen a magyarországi helyzetkép. A korábban hivatkozott, írott helyi eljárásrenddel a hazai telephelyek közel 60%-a rendelkezik. Nézõpont kérdése, hogy ezt soknak, vagy kevésnek tekintjük. Érdekes konklúziókkal szolgál egy másik tanulmány is. A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) munkatársai, utánkövetéssel megvizsgálták az ellátottak emberi jogainak érvényesülését a pszichiátriai otthonokban. A 2008-ban íródott tanulmány sok anomáliát fogalmaz meg a jelenlegi hazai ellátással kapcsolatosan.

Megemlíti többek között, hogy a pszichiátriai otthonok szegregált ellátást nyújtanak, sok helyütt teljesen hiányzik a rehabilitáció, kísérletet sem tesznek az ellátottak társadalmi reintegrációjának elõmozdítására. Az ilyen jellegû intézményekben elhelyezett gondozottak "végállomás"-ként élik meg elhelyezésüket.

Konszenzus van a szakmai szervezetek és a döntéshozók között abban, hogy mindenképpen szükséges lenne megszüntetni a kifejezetten nagy létszámú, személytelen bentlakásos otthonokat és emberközelibb, családiasabb légkör kialakítását szem elõtt tartva, alternatív szolgáltatói struktúrát létrehozni a pszichiátriai betegek számára.

Radó Iván, a PÉF elnöke, egy rádióinterjúban úgy nyilatkozott, hogy a pszichiátriai otthonok egy részében mindennapos a gondozottak megalázása és az esetek nagy része rejtve is marad, mert a betegek, - félve a retorzióktól - nem mernek panaszt tenni, vagy igen sokan akadnak közöttük, akik mentális betegségük természeténél fogva nem képesek panaszukat adekvát módon megfogalmazni. Kijelenthetõ, hogy alapvetõen csekély mértékû ezen a területen a civil kontroll, nem érvényesülnek az ellátásban kellõképpen a fogyatékosjogi egyezmény rendelkezései, a bírói szemlézés gyakorlata sokszor formális. A mai modern pszichiátriai ellátás gyakorlatát nagyban hátráltatja az egyre fokozódó szakemberhiány, az intézményekben dolgozók képzettségi szintjének alacsony volta, de közrejátszik egyes esetekben a személyzet nem megfelelõ attitûdje, kommunikációs és minõségügyi hiányosságok is.

Gyanítható, hogy a dolgozók foglalkozás-egészségügyi vizsgálata sem képes feltárni a pszichológiai alkalmatlanságot, pedig az egészségügyi ellátásnak ez olyan speciális területe, ahol kiemelt jelentõséget kap, hogy a gondozottak mentálisan beteg, kiszolgáltatott emberek.

Nagyon fontos lenne a rendszeres, szigorú, több fókuszú ellenõrzés a pszichiátriai intézményekben, azonban semmiképpen se feledkezzünk meg arról, hogy a pszichiátriai betegek ellátásában jelenleg is számtalan jól felkészült, magas szintû szakmai tudással és empátiával bíró szakember dolgozik. Ne öntsük ki tehát a gyereket is a fürdõvízzel együtt!

Ha sérülnek a betegjogok az ellátás folyamán, manapság már rengeteg jogorvoslati lehetõség áll rendelkezésünkre a panasz orvoslására. Ennek keretében a páciensek, illetve hozzátartozóik többek között fordulhatunk az Orvosi Kamarához, amely szervezet etikai probléma esetében eljárást indíthat Kezdeményezhetünk munkaügyi eljárást, szabálysértési eljárást. Kérhetjük az ÁNTSZ-nél az ellátás kontrollját az illetékes szakfelügyelõ fõorvostól. Fordulhatunk panaszunkkal az Egészségbiztosítási felügyelet felé, ahol hatósági eljárást követõen születik döntés. Minden egészségügyi intézményben elérhetõ betegjogi- illetve ellátottjogi képviselõ, akihez panaszunkkal fordulhatunk.

Jelezhetjük elégedetlenségünket az adott intézmény vezetõjének, vagy fenntartójának. Lehetõségünk van arra is, hogy közigazgatási kérelemmel éljünk az intézmény felügyeleti szervénél, illetve az Egészségügyi Minisztériumnál. Ha már minden közigazgatási eljárási lehetõséget kimerítettünk és úgy találjuk, hogy alkotmányos jogunk sérelmét eleddig nem orvosolták, megkereshetjük az állampolgári jogok országgyûlési biztosát is. Büntetõeljárást is kezdeményezhetünk, valamint kártérítési igényeinket polgári peres eljárásban is érvényesíthetjük. Ha mégis elkerülnénk a rögös, esetenként költséges és hosszadalmas bírósági eljárásokat, megpróbálhatunk egyezségre jutni a sérelmet okozó egészségügyi szolgáltatóval az Egészségügyi Közvetítõi Tanács segítségét kérve.

Nem utolsó sorban pedig bátran keressünk fel civil érdekvédõ, vagy érdekképviseleti szerveket, ahol megkaphatjuk a kellõ tájékoztatást az ügyünkben, vagy jogsegélyszolgálatot vehetünk igénybe.

Forrás: lelekben.wired.hu

Egyre több a pszichiátriai beteg

2010. február 26.

Riasztóan nõ a pszichiátriai betegek száma Magyarországon is, így igen fontos lenne, hogy a népegészségügyi program szintjére kerüljön a megelõzés és a gyógyítás - közölte Móré E. Csaba, a Nagykállói Pszichiátriai Szakkórház fõigazgatója, a pszichiátriai szakkollégium fõtitkára pénteken Nyíregyházán a Mentális Egészségért Tenni Akarók Klubjának, valamint a Halmozottan Sérültek és Szüleik Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének közös sajtótájékoztatóján.

A betegek számának növekedése a folyamatos létbizonytalanság, a bizalomvesztés egyenes következménye a kutatások szerint - mondta a fõorvos.

Hozzátette: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján 2020-ra a munkaképesség csökkenésének tíz fõ oka között öt helyen a mentális betegségek szerepelnek majd.

Az igazgató-fõorvos tájékoztatása szerint a pénzügyi-gazdasági válság negatív hatása jelentõsen növelte a magyar betegek számát is, a szakemberek véleménye szerint ma már minden ötödik felnõtt állampolgár kezelésre szorulna jelentkezõ affektív, vagy addiktív kórképe alapján.

A halmozottan hátrányos helyzetû kelet-magyarországi térségben - folytatta a szakember - az átlagnál is rosszabbak a mutatók. A Nagykállói Pszichiátriai Szakkórház tavaly például már százszázalékos kapacitással gyógyított a fekvõbeteg-ellátásban, és 10 000 pácienst kezelt. A járóbeteg-ellátási szakrendelõt pedig 88 000 beteg kereste fel.

S az utóbbiak egynegyedét a teljesítményvolumen-korlát miatt finanszírozás nélkül volt kénytelen ellátni az intézmény, jelentõsen növelve adósságállományát - emelte ki Móré M. Csaba.

Tóthné Bacskai Edit, a Halmozottan Sérültek és Szüleik Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének elnöke elmondta: a Nyírségben 500 beteg gyermek ellátásáról is gondoskodnak a családok. Napközi és átmeneti lakóotthon nélkül, a hozzátartozók otthon látják el a többféle betegséggel is küszködõ fiatalokat.

Finanszírozás sincs, az egyesület igyekszik segíteni a jelentõs anyagi terhet vállaló családokon, s a civil szervezet szeretne létrehozni otthont is a beteg gyermekeknek. A megyei önkormányzat segít ebben, de egy támogatást kérõ pályázatukat már elutasítottak, s most újabb pályázati lehetõségre kénytelenek várnak.

Forrás: stop.hu

Mindennaposak a megalázások a pszichiátriai otthonokban?

2010. január 30.

Ilyen és hasonló címekkel jelennek meg sorra cikkek a kiskunhalasi pszichiátriai intézményben történtek kapcsán.

Az én válaszom a kérdésre egyértelműen az, hogy IGEN!

A totális intézményekben a visszaélés ugyanis tulajdonképpen kódolva van. Olyannyira, hogy ezeknek az intézményeknek már a puszta léte is visszaélés. Tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy bármilyen humán segítő tevékenységet végezzenek. Viszont tökéletesen alkalmasak arra, hogy embereket zárjanak el a külvilágtól reménytelenül, és embereket változtassanak minden perspektíva nélküli, élettelen, nagyon-nagyon beteg, magatehetetlennek tűnő árnyakká. Olyanokká, akikkel aztán kiszolgáltatottságukban bármit meg lehet csinálni.

Nem csak az iraki börtönök megalázásaira emlékeztető, felkavaró, rendkívüli események testesítik meg számomra a visszaélést a pszichiátriai és fogyatékos intézményekben. Hanem az alaptevékenység is. Az, amit szempillarebbenés nélkül mond bele a személyzet a mikrofonba egy felmérés során, azért mert fogalma sincs arról, hogy amit csinál az mélyen sértő, megalázó.

2001-ben a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF), vizsgálatot végzett az ország összes (mintegy 50) nagylétszámú pszichiátriai intézményében. Az empirikus gondossággal elkészített, számomra meglepően magas színvonalú tanulmány következetesen veti össze a nemzetközi és hazai emberi jogi és betegjogi garanciákat az általuk tapasztalt valóssággal.

A tanulmány (teljes terjedelmében elérhető itt) többek között kitér az intézményben 20-30-40 éven keresztül elő lakók szexualitására is. A szervezet intézményekbe látogató munkatársai rákérdeztek az intimitás lehetőségeire. Kiderült, nyugati mintára, több helyen átvették már az ún. intim szobák rendszerét.

Filmekben néha látni ilyet, börtönökben is alkalmazzák, a szabadságvesztésre ítélt emberek lakószobának berendezett szobában találkozhatnak partnerükkel, ahol lehetőségük van az intim együttlétre is. Bentlakásos intézményekben, ahol lehetetlen akár egy egy percre is egyedül lenni, több százan laknak együtt szoros rend szerint, az intimitás minden lehetősége nélkül. Egy ilyen szobának ott nagy jelentősége lehet. Korszerű szemlélet, vegyük hát át.

Mi történik egy olyan helyen, ahol a szemléletváltás magja reménytelen talajra hullik?

A PÉF felmérése az találta, hogy habár az intim szoba intézményét sok helyen bevezették, van ahol annak kulcsát a főnővértől kell elkérni. Az egyik otthonban a személyzet arról is beszámolt, hogy rendszeresen hallgatóznak a szoba ajtaján „nehogy baj, verekedés legyen”. Olyan hely is van, ahol vizesblokk, mosdó nem tartozik a szobához, de a pszichológus kolléganő biztosította a felmérés készítőit, hogy a higiéniával nincs gond, „az ápolónő mindig ellenőrzi, hogy az esemény után megmosakodtak-e”.

Reménytelen, …tényleg azt gondolom reménytelen. Ezekbe az intézményekbe a rendszerváltás óta több mint 24 milliárd forintot ölt a magyar állam fejlesztésre. Teljesen hiába. Még ha aranyból lennének is a falak, és gyémánt kilincsek csillognának ezekben a valaha jobb napokat látott eldugott kastélyépületekbe telepített nagylétszámú otthonokban, akkor sem lehetne lángszóróval se kiírtani azt a szemléletet, ami valamikor az 50-es években áramlott azok közé a falak közé.

u.i.: (egy kommentre reagálva) nem, nem vagyok szcientológus. Annak idején elolvastam a Dianetika könyvüket, sőt gyanútlanúl bedőlve egy volt katonatársam invitálásának, egyszer elmentem egy előadásukra is. Ennyi nekem elég is volt belőlük.

Azt viszont komolyan gondolom, hogy súlyos gond van azzal, ahogy ebben az országban a mentális problémával élőkkel és a fogyatékos emberekkel bánunk.

u.i.2.: (egy másik kiegészítés) A posztban szereplő otthonok (hivatalos nevük: Pszichiátriai Betegek Otthona) szociális intézmények, amelyek nem tartoznak az egészségügy rendszerébe. Ez azért fontos, mert ott pszichiátriai jellegű gyógyítás, gyógyító tevékenység nem folyik. Az ilyen intézmények hosszú távú lakhatást nyújtanak.

Forrás: annyit.blog.hu

Borzalmak a zárt osztályon - Mi történt a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban?

2010. január 30.

Az intézeti vizsgálat nem talált bizonyítékot a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának zárt osztályán történt, két nõvér által bejelentett kegyetlenkedésekre. Ezután bejelentést tettek az ügyészségen. Jelenleg - szigorú ügyészi felügyelet mellett - a rendõrség nyomoz az ügyben.

- Fél órája dolgoztam a zárt osztályon tavaly június 2-án. Reggeliztetéskor egy fiatal nõi ápolt nem hajtott végre valamilyen utasítást. A kollegina a ruhájánál fogva behúzta a szobájába, és csúnyán elverte ököllel. Miután kijött, azt mondta nekem: jól jegyezd meg, ezekkel így kell bánni, mert ezek nem emberek - mesélte az egyik ápolónõ, Éva, aki tavaly nyáron közcélú munkásként került a pszichiátriai otthonba. (A bejelentõk kérték, ne írjuk le a teljes nevüket - a szerk.)

- Ilyen dolgok kizárólag a hetesen, a zárt osztályon fordultak elõ, ahová kívülrõl csak elõzetes telefon után lehet bejutni. Ön- és közveszélyes ápoltak vannak ott, akikkel határozottan kell bánni, néha szükség van fizikai erõre - de nem kell a betegeket agyonverni - folytatta az ápolónõ.

Éva egyre nehezebben viselte, amit látott.

- Az egyik ápoltnak rendszeresen hozott élelmiszert az édesanyja. A tálalóban tároltuk. Vasárnapi mûszak volt, bejött a takarítónõ, és egy nagy reklámszatyorba belepakolt minden kaját, csokoládét, konzervet - még azt is, ami nekünk volt félrerakva -, és hazavitte. Mondom a többieknek: figyeljetek, hát ez mindent ellopott! Jött a mûszakváltás, kértem, szóljunk a fõnõvérnek, mert majd ránk fogják a lopást. Hárman együtt szóltunk neki, mire azt felelte: a hetes osztályról ne kerüljenek ki a dolgok!

Szakemberek szerint a zárt osztályon élõ pszichiátriai betegek magatartását elemi késztetések - az evés, ivás és a nemi vágy kielégítése - befolyásolják legerõsebben. Sokan közülük nikotinfüggõk - a cigaretta megvonásával bármire rá lehet venni õket. A kiskunhalasi intézetben létesítettek úgynevezett szívszobákat, ahol az ápoltak nemi életet élhetnek egymással.

Ha nem ellenõrzik, a zárt osztály magához vonzhatja azokat az embereket, akik lehetõséget látnak abban, hogy szex- és hatalomvágyukat a szakápolói hivatás álarca mögött éljék ki.

Judit, a másik bejelentõ is a zárt osztályon dolgozott.

- Éjszakás mûszakra jöttem, amikor láttam, hogy sokan állnak a nõvérszobával szemben lévõ szoba ajtajában. Egy kollégám szólt, hogy jöjjek már ki, mutatni akar valamit. Két ápolt az ágyon orális aktust folytatott, a többiek, ápolók és ápoltak meg nézték és röhögtek. Engem is kinevettek, amiért a blúzom nyakáig elpirultam.

Judit felemlített egy másik extrém esetet is: egy nikotinfüggõ, vak nõt rávettek, hogy orálisan elégítsen ki egy pelenkázásra szoruló, tolókocsiban ülõ másik ápoltat. Ezt személyesen nem látta, csak hahotázva mesélték neki, hogy az milyen volt, képzelje, a vak meg a pelenkás!

Olykor annyira megverték némelyik ápoltat, állítja a két nõvér, hogy feltûnõ külsérelmi nyomok maradtak rajtuk. Ilyenkor jegyzõkönyvet vettek fel, amely vagy arról szólt, hogy két ápolt összeverekedett, vagy arról, hogy a sérült elcsúszott a fürdõszoba kövén, és beverte magát. A jegyzõkönyvet a mûszakban dolgozó valamennyi ápolóval aláíratták.

- Mondtam otthon a férjemnek: meglátod, egyszer börtönbe kerülök, mert már megint aláírtam egy hamis jegyzõkönyvet. Attól is féltem, hogy valamelyik sérült belehal a verésbe, és akkor elõvesznek bennünket. Ha én nem is ütöttem meg senkit, de ott voltam, és nem szóltam - mondta Éva.

Az utolsó csöpp az volt a pohárban, amikor a 70 éves Pali bácsi, a csontsovány, tüdõrákos öregember tejet akart inni. Éva elé rakta a vödröt, hogy merítsen belõle, amennyi jólesik. Egy férfi ápoló azonban hátulról úgy fejbe vágta az idõs embert, hogy a feje nekicsapódott az asztalnak. Az ápolónõ ekkor kért személyes beszélgetést Simon Ilona igazgatónõtõl.

- Úgy volt, hogy többen is bemegyünk hozzá, de mások megijedtek, így ketten maradtunk - mondta Éva. - Az igazgató asszony meghallgatott, azt mondta, bízhatunk benne, az õ irodájából nem szivárog ki, ami elhangzott. Két nap múlva mégis elkezdtek telefonon fenyegetni bennünket.

A két ápolónõ azt szerette volna, ha a kegyetlenkedõ ápolókat felelõsségre vonják. Igaz, kettõt közülük átmenetileg máshová helyeztek, a zárt osztályon kamerákat szereltek fel, de Éva és Judit úgy érezte: a belsõ vizsgálat valójában arra irányul, hogy eltussolják az ügyeket. Amikor január elején azt hallották, hamarosan a kamerákat is leszerelik, miközben róluk, az õ indítékaikról rágalmakat terjesztettek a városban, elmentek Téglás Péter városi vezetõ ügyészhez, és feljelentést tettek.

Simon Ilona igazgató elõször válaszolt a kérdéseimre, késõbb azonban visszavonta nyilatkozatát, és az alábbi közleményt küldte helyette:

"Az intézményben november 27. óta tart a belsõ vizsgálat. Most került az asztalomra a vizsgálattal megbízott személy megállapításainak kéziratos változata. A benne foglaltak szerint nem igazolódtak a bejelentõk állításai. Az ügyészség és a fenntartó vizsgálatai még tartanak, de ellenõrzést végez az Államigazgatási Hivatal és a módszertani központ is. Az intézmény vezetése és minden dolgozója maximálisan együttmûködik a hatóságokkal, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy az igazság felszínre kerüljön, és ha van bûnös, az elnyerje méltó büntetését."

Többféle magyarázatot hallottam, miért igyekezett elhallgatni a történteket az intézmény igazgatója. Az egyik szerint bizonyíték nélkül nem bocsáthatja el a megvádolt ápolókat. A másik feltételezés szerint attól félt, hogy a kirobbanó botrányt a választási kampányban felhasználják a fenntartó, a Bács-Kiskun Megyei Közgyûlés ellen. Olyan utalást is hallottam, hogy belsõ gazdasági problémák vannak az intézményen belül, és a kegyetlenkedõ ápolók errõl tudnak.

A két nõvér által megvádolt egyik férfi ápoló mûszakban volt, amikor a helyszínen jártam, de nem kívánt nyilatkozni. A Bács-Kiskun Megyei Közgyûlés MSZP-frakciója csütörtökön rendkívüli ülés összehívását kezdeményezte ebben az ügyben.

Téglás Péter, a Kiskunhalasi Városi Ügyészség vezetõje elmondta: a helyi rendõrség fokozott ügyészi felügyelet mellett nyomoz az ügyben. Független orvos szakértõ vizsgálja meg a betegeket. A nyomozás során esetleg olyan tények is felmerülnek, olyan új tanúvallomások születnek, amelyeket az intézet falai közt folytatott belsõ vizsgálat nem hozott a felszínre. A bejelentõknek nem kell tartaniuk attól, hogy õket is bûnösnek tekintik, amiért nem azonnal tettek feljelentést, hanem csak akkor, amikor már betelt náluk a pohár.

Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke úgy látja: a pszichiátriai gondozókat túl sokan felügyelik, túl kevés eredménnyel. Az otthonokban élõ nyolcezer beteg kiszolgáltatott helyzetben van. Kiszolgáltatott a családjuk is: éveket kell várni, míg a pszichiátriai beteg családtag bekerülhet egy intézetbe. Kiszolgáltatottak a vidéken élõ alkalmazottak is, miután nagy a munkanélküliség, és választani kell: az ember vagy beilleszkedik a zárt osztály rendjébe, vagy a rendszer kiveti magából.

- Az embernél nincs jobb és nincs elvetemültebb lény a világon - mondta Radó Iván. - Minden zárt közösségben tapasztalható, hogy mások végletes kiszolgáltatottsága az egyik emberbõl a legrosszabbat, a másikból a legjobbat hozza elõ.

Forrás: nol.hu

Politikai szálak a szexbotrányban: el akarták tussolni?

2010. január 29.

"A halogató, érdektelen hozzáállással az egész ország elõtt járatódott le a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat."

Rendkívüli ülés összehívását kezdeményezte a Bács-Kiskun Megyei Közgyûlés MSZP frakciója. A témát a fideszes vezetésû megye két intézményéhez, egy kecskeméti speciális iskolához és a kiskunhalasi pszichiátriai otthonhoz kapcsolható botrányok szolgáltatnák a szocialisták szándéka szerint.

Kirúgott pedagógusok, megvert diákok

A kecskeméti Juhar utcai Szakszolgálati és Gyermekvédelmi Intézményben történtekrõl tavaly kezdett el cikkezni a Petõfi Népe címû megyei napilap. A hírek gyerekverésrõl, a képzett gyógypedagógusok ellehetetlenítésérõl és tudatos eltávolításáról szóltak szülõk és alkalmazottak beszámolói alapján.

Többek szerint a megyei önkormányzat által fenntartott intézményben már sem a szakmai, sem a tárgyi feltételei nincsenek meg a megfelelõ pedagógiai és gyógypedagógiai munkának. Az érintettek szerint az intézményben hónapok óta rendszeresek a fegyelmi eljárások, az elbocsátások, személycserék: sokan a pedagógus szakszervezet segítségét kérték, vagy a munkaügyi bírósághoz fordultak (több esetben sikerrel).

Az intézmény vezetõje, Kimpián Ildikó, - aki 2007-ben érkezett az iskola élére - azt nyilatkozta, hogy nem tartja extrémnek az intézményben lezajlott személyi fluktuációt, amire azért volt szükség, mert "egy apatikus állapotot nem lehet megfordítani veszteségek nélkül". Az igazgatónõ kijelentette: vállalja, hogy a gyermekotthon teljes dolgozói garnitúráját lecserélte, de mindezt az intézmény érdekében tette.

A megyei szocialisták nem mulasztják el hangsúlyozni: Kimpián Ildikó igazgatónõt a Fidesz vezette közgyûlés nevezte ki.

Orgia a pszichiátrián

A másik, országos botrányt kiváltó ügy a kiskunhalasi pszichiátrián történt - állítólag. Mint arról írtunk, megalázott, súlyosan bántalmazott és szexuálisan kihasznált betegek eseteirõl számolt be a hatóságoknak és a médiumoknak két ápolónõ.

"Show mûsorszerûen buzdították õket, fõként férfi ápoltat férfi ápolttal való együttlétre" - mondta az otthon egyik volt dolgozója. Egy másik eset kapcsán pedig azt mesélte, hogy szabadság után visszament dolgozni, és az egyik kollégája azzal fogadta, hogy az elõzõ este úgy megverték az egyik lakót, hogy azon imádkoztak, hogy érje meg a nappalt, mert különben baj lesz.

El akarták tussolni?

Az MSZP frakció Bányai Gábornak, a megyei közgyûlés elnökének írt levelében úgy fogalmaz: "mindkét esetnek vannak közös vonásai, és felelõs fenntartói magatartással elkerülhetõ lett volna az országos botrány, hiszen ezek a panaszok nem új keletûek, hanem már a múlt évben tudtak róla az illetékesek az önkormányzatnál".

A szocialisták mindkét esettel kapcsolatban hangsúlyozzák: szükség van egy átfogó, alapos és teljes körû vizsgálatra és a vezetõk tevékenységének a felfüggesztésére.

"A kérdés: ki és miért próbálta meg eltussolni ezeket az ügyeket, hiszen mára kiderült, mindezzel a halogató, érdektelen hozzáállással az egész ország elõtt járatódott le a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat" - zárul a szocialista frakció levele.

Forrás: atv.hu

Segítségért kiált a pszichiátria

2010. január 28.

A Magyar Pszichiátriai Társaság sajtóközleményben hívta fel az illetékesek és a nagyközönség figyelmét arra, hogy egyre romlik az addiktológiai és a pszichiátriai gondozók helyzete. Közleményük alább olvasható.

PSZICHIÁTRIAI ÉS ADDIKTOLÓGIAI GONDOZÓK EGYRE ROMLÓ HELYZETE

A decemberben megváltozott finanszírozási szabályok a pszichiátriai gondozók bázisfinanszírozását a felére csökkentette, miközben a kompenzációként elszámolható tevékenységek alapjául szolgáló ambuláns pontok közül egyszerûen kimaradtak a pszichiátriai gondozók által végzett tevékenységek. Magyarul, az eddig a mûködéshez kapott pénz felét elvették, miközben - jogszerûen elszámolható tevékenységek híján - a lehetõsége sem maradt meg annak, hogy az elvégzett munkájukért további pénzt/Forrásokat kaphassanak.

A gondozói hálózat fix díjának - kompenzáció nélküli - újabb 50 százalékos csökkentésével a pszichiátriai és az addiktológiai gondozói ellátás súlyos helyzetbe kerül. (Így a fix díj a 2001-es érték 18 százalékára csökkent!) Megértve az ország nehéz gazdasági helyzetét, fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy - gondozói szinten - a pszichiátriai és addiktológiai betegek ellátatlansága jelentõsen megnöveli az egészségügyi és szociális kiadásokat (pl.: gyakoribb kórházi felvételek, hajléktalanság stb.). Az alábbiakban néhány szempontot és érvet kívánunk bemutatni a pszichiátriai és addiktológiai gondozók mûködtetése mellett:

1. A gondozásra szoruló pszichiátriai és addiktológiai betegek száma az elmúlt években, (évtizedekben) nem csökkent, míg más gondozást végzõ szakmánál (pl. tüdõgyógyászat, bõrgyógyászat) csökkenés mutatkozik. Ezért nem értjük, hogy a gondozási díj csökkentésénél miért a "fûnyíróelv" érvényesült a szakmánkénti differenciáltabb megítélés helyett.

2. A pszichiátriai és addiktológiai betegek komplexebb terápiát igényelnek, mivel nagyon gyakran fordulnak elõ komorbid (a fennálló kórképpel párhuzamosan megjelenõ egyéb betegségek) szomatikus betegségek, amelyek ellátásában a gondozóknak is ki kell venniük a részüket például a szûrõvizsgálatok, illetve a betegegyüttmûködési problémák miatt. (A szkizofrén betegek élettartama átlagosan 12-14 évvel rövidebb, mint az átlagpopulációé, aminek hátterében a gyakoribb szív- és érrendszeri halálozás és bizonyos daganatos betegségek állnak).

3. A pszichiátriai és addiktológiai betegek állapotában bekövetkezõ visszaesések megelõzése (relapszus prevenciójának) érdekében nélkülözhetetlen a pszichológusi és szociális dolgozói háttér biztosítása, melynek finanszírozása a fix díjból (volt) lehetséges. Félõ, hogy a fix díj ilyen mértékû csökkentése vállalhatatlan minõségromlást von maga után.

Így is sok bírálat éri a pszichiátriai járóbeteg-rendeléseket, hogy kevés idõ jut egy-egy betegre, és a gyógyszerfelíráson kívül alig jut másra idõ. A szenvedélybetegek és a legtöbb pszichiátriai beteg hajlamos kimaradni a kezelésbõl, más a betegségbelátása mint például egy belgyógyászati betegnek, így a kezelésben tartása a szokásostól eltérõ erõfeszítéseket követel meg a járóbeteg-ellátók részérõl.

4. A pszichiátriai és az addiktológiai gondozáshoz hozzátartozik a "terepmunka", azaz bizonyos esetekben ki kell menni a beteghez (hasonlóképpen a háziorvosi gyakorlathoz), aminek lehetõsége tovább szûkül a megszorítások miatt.

5. A gondozói kassza hirtelen és nagyarányú csökkentése egymástól eltérõen érinti az egyes addiktológiai és pszichiátriai ellátó-egységeket. Néhány - elsõsorban nagyvárosi környezetben tevékenykedõ - ellátót leszámítva a kialakuló finanszírozási környezetben a járóbeteg-ellátók fenntarthatósága megkérdõjelezõdik, azok mûködése ellehetetlenül.

6. Ez közvetlenül érinti, és súlyosan, hátrányosan befolyásolja a betegek, családjaik (benne a gyermekek) és a betegek környezetében élõk esélyegyenlõségét.

7. Mindez felszámolja annak még az esélyét is, hogy a magyar pszichiátriai és addiktológiai járóbeteg-ellátás a korszerû, nemzetközileg is elfogadott irányokba fejlõdjék tovább. Az intézkedés nyomán leépülõ ellátórendszer alkalmatlan lesz a korai kezelésbe vétel technikáinak alkalmazására.

8. Egyetértünk a gondozói tevékenységek finanszírozásának átalakításával. Olyan finanszírozási modellek kidolgozása szükséges, amelyek egyfelõl garantálják a hozzáférhetõséget, esélyegyenlõséget, a pszichiátriai és szenvedélybetegségekbõl eredõ károk csökkentését, de egyben transzparensebbé, nyomon követhetõbbé teszik az egyes járóbeteg-ellátók tevékenységét. Javaslatot készíthetünk a járóbeteg-HBCS alapú finanszírozás rendszerének kialakítására. Jelen intézkedés ezen szakmai erõfeszítések értelmét megkérdõjelezi.

9. Az ellátórendszer leépülése/leépítése ellentétes az Egészségügyi Minisztérium stratégiai terveként elfogadott Lelki Egészség Országos Programjában, valamint az Alkohol-politika és - Stratégiában, és a Nemzeti Drog Stratégiában foglaltakkal. Ezen stratégiai dokumentumoknak az egészségügyi ellátórendszerre, különösen a járóbeteg-ellátásra vonatkozó következtetései, fejlesztési céljai megkérdõjelezõdnek.

Forrás: medicalonline.hu

Vizsgálatot kérnek a botrányba keveredett intézmények ügyében

2010. január 28.

Csütörtökön rendkívüli ülés összehívására szólította fel Bányai Gábort, a Bács-Kiskun Megyei Közgyûlés elnökét a közgyûlés MSZP frakciója.

A szerkesztõségünkbe is eljuttatott levélben a kecskeméti Juhar utcai Szakszolgálati és Gyermekvédelmi Intézményben valamint a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában történt események ügyében kér soron kívüli tájékoztatást az elnöktõl az MSZP frakció. A 12 képviselõ által aláírt levélben dr. Balogh László mindkét intézményben mindenre kiterjedõ, alapos vizsgálatot szorgalmaz a fenntartó részérõl, amely "nem kerülheti meg a fenntartó önkormányzat illetékeseinek a felelõsségét sem az ügyben."

Dr. Balogh László a közgyûlés elnökéhez is eljuttatott levélben úgy fogalmaz: "Nem alaptalan azt mondani, hogy a nyilvánosságra került ügyek lavinát indítottak el. A tények magukért beszélnek... Mindkét esetnek vannak közös vonásai, és felelõs fenntartói magatartással elkerülhetõ lett volna az országos botrány, hiszen ezek a panaszok nem új keletûek, hanem már a múlt évben tudtak róla az illetékesek az önkormányzatnál."

Természetesen megkerestük Bányai Gábort is, mit szól az MSZP frakció indítványához: - Hétfõn a Juhar utcai intézményben és a kiskunhalasi pszichiátrián is elindultak a fenntartói vizsgálatok, ezeket én magam kezdeményeztem. A megyei önkormányzat mellett a gyámhivatal is vizsgálódik mindkét intézményben. Az a véleményem, érdemes lenne ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét megvárni. Éppen ezért a rendkívüli ülés összehívásának jelen pillanatban nem látom sok értelmét. A következõ megyei közgyûlés február 12-én lesz, ott természetesen mindenki felteheti a kérdéseit és elmondhatja észrevételeit mindkét intézménnyel kapcsolatban, illetve szívesen adok tájékoztatást a vizsgálatok aktuális állásáról. Emellett személy szerint is úgy gondolom: mindenkinek az az érdeke, hogy megfelelõ megoldást találjunk mindkét intézményben.

Forrás: baon.hu

Botrány a halasi zárt osztályon? - Magyarázatot vár az MSZP

2010. január 28.

Kiskunhalas - Nyílt levelet intézett a Bács-Kiskun Megyei Közgyûlés MSZP-frakciója a közgyûlés elnökéhez, rendkívüli ülés összehívását kezdeményezve. Azt kérik Bányai Gábortól (Fidesz): soron kívül adjon tájékoztatást a kecskeméti szakszolgálati és gyermekvédelmi intézményben, valamint a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának zárt osztályán történtekrõl.

A szocialista frakció tagjai által írt, az MTI-hez csütörtökön eljuttatott levélben az olvasható: az elmúlt hetekben a helyi, a térségi és az országos médiumokban a negatív híreket a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat által fenntartott intézmények botrányai vezetik.

Mint hozzátették, Kecskeméten a Juhar utcai speciális iskolában a kinevezett igazgató rövid idõ alatt eltávolította az intézménybõl a szakemberek és a dolgozók nagy részét, akik az elbocsátásuk miatt munkaügyi bírósághoz fordultak. A képviselõcsoport tudomása szerint az elbocsátott dolgozók megnyerték a pereket, amelyeknek súlyos anyagi vonzatuk volt az intézményre nézve. Továbbá a gyermeknevelõk szinte hetente váltják egymást, emiatt mind a szakmai munka, mind a fegyelem megbomlott, nem egy esetben fenyítés, bántalmazás történt.

A levélben kitérnek arra is, ami a kiskunhalasi pszichiátrián történt: megalázott, súlyosan bántalmazott és szexuálisan kihasznált betegek eseteirõl számolt be a hatóságoknak és a médiumoknak két ápolónõ.

"Nem politikai motiváció mindezen történések súlya mellett azt állítani: mindkét intézménynél szükség van egy átfogó, alapos és teljes körû vizsgálatra és a vezetõk tevékenységének a felfüggesztésére" - írták.

A megyei MSZP-frakció rámutatott arra: a vizsgálatnak mindenre kiterjedõnek kell lennie, és nem kerülhetik meg a fenntartó önkormányzat illetékeseinek a felelõsségét sem az ügyben.

"A kérdés: ki és miért próbálta meg eltussolni ezeket az ügyeket, hiszen mára kiderült, mindezzel a halogató, érdektelen hozzáállással az egész ország elõtt járatódott le a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat" - fogalmaztak nyílt levelükben a szocialista képviselõcsoport tagjai.

Bányai Gábor (Fidesz), a megyei közgyûlés elnöke azt közölte: idõben elrendelte mindkét intézményben a belsõ vizsgálatot, de ahhoz, hogy bármilyen döntést lehessen hozni, meg kell várni az ügyészség és a gyámhatóság által indított vizsgálatok eredményét. Mint elmondta, a két intézményben történteket a közgyûlés a hamarosan sorra kerülõ ülés egyik napirendi pontjaként tárgyalni fogja.

Hangsúlyozta: senki sem akar eltussolni semmilyen ügyet, a szükséges intézkedéseket mindkét intézményben idõben megtette, belsõ vizsgálatot rendelt el, illetve megvárják az ügyészség és a gyámhivatal által indított vizsgálat eredményét és azok ismeretében döntenek.

Nyíkos Tamás fõhadnagy, a Bács-Kiskun megyei rendõr-fõkapitányság sajtószóvivõje az MTI-t arról tájékoztatta: a kiskunhalasi intézményben az ügyészség kezdeményezésére a helyi rendõrkapitányság folytat vizsgálatot, de egyelõre bõvebb információt nem tudnak adni.

A gyámhatóság illetékesét az MTI-nek nem sikerült elérnie.

Forrás: delmagyar.hu

Mindennaposak a megalázások a pszichiátriai otthonokban?

2010. január 28.

Legutóbb a kiskunhalasi pszichiátrián vetõdött fel annak gyanúja, hogy betegeket az intézmény egyes ápolói bántalmaztak és aláztak meg. A pszichiátriai betegek érdekvédõ szervezete szerint ugyanakkor az ilyen esetek mindennaposak az otthonokban, és ami legalább ennyire aggasztó: ezek döntõ többsége sosem derül ki.

Szemérem elleni erõszak miatt nyomoznak a kiskunhalasi pszichiátrián. Az eljárás azután indult meg, hogy a városi pszichiátriai otthon egy volt és egy most is ott dolgozó munkatársa szerint az ápolók vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek betegeket a zárt osztályon.

A Független Hírügynökségnek név nélkül nyilatkozó ápolók azt mondták, elõfordult, hogy egyes alkalmazottak két férfi ápoltat buzdítottak együttlétre. Az ügyészség kezdeményezésére nyomozást indított a kiskunhalasi rendõrség szemérem elleni erõszak bûntette miatt a városi pszichiátriai otthonban történtekkel kapcsolatban - közölte a Bács-Kiskun Megyei Rendõr-fõkapitányság sajtószóvivõje az MTI-vel.

Szabó Ferenc megyei fõügyész-helyettes csak annyit mondott, hogy az ügyészségre érkezett feljelentés az ügyben, de arról részleteket nem árult el.

Megtippelni sem lehet

Az RTL Klub hétfõ esti híradójában a kiskunhalasi pszichiátriai és fogyatékos betegek otthonának egyik volt és egy most is ott dolgozó munkatársa azt állította: egyes ápolók vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek betegeket az intézet zárt osztályán. "Amikor váltottunk, mesélte az egyik kollégám, hogy az elõzõ nap úgy megverte az egyik beteget, hogy egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz" - mondta egyikük.

A beszámoló szerint a két ápolónõ azt állítja, az otthon igazgatónõjének hónapokkal ezelõtt szóltak arról, hogy mi történik az osztályon, de nem változott semmi. Végül feljelentést tettek az ügyészségen. Az ügyben a nyomozás mellett belsõ vizsgálat is indult, ami jövõ hétfõn zárul le.

A Pszichiátriai Érdekvédõ Fórum elnöke, Radó Iván lapunknak azt mondja, bár 2010-ben egyetlen ilyen esetnek sem lenne szabad megtörténnie, a magyar valóság mégis más. "Az otthonok egy részében a megalázások mindennaposak, viszont ezen a területen nagy a látencia, azaz, az esetek többsége ki sem derül." Ennek oka az is, hogy a beteg a személyzettõl függ, és a lelki betegek között olyan súlyos betegek is vannak, akik nem képesek arra, hogy panaszaikat adekvátan fogalmazzák meg.

Éppen ezért az érdekvédõ szervezet vezetõje meg sem tudta tippelni, mennyi ilyen eset le ma Magyarországon. Egy biztos: az országban 53 pszichiátriai beteget ellátó intézmény mûködik, összesen nyolcezer ápolttal. Radó Iván szerint ugyanakkor hatalmas probléma, hogy a pszichiátriai betegeket nagyon sokszor integrálják máshova, nem ritkán egy idõsotthonba.

"És az itt lakó pszichiátriai betegek sem mind azok: vannak köztük értelmi fogyatékosok és szenvedélybetegek is. Ráadásul az otthonok túlnyomó többségében az idõsotthon vezetõje alá tartozik a pszichiátria, mint telephely, ami azt is jelenti, hogy a mi betegeink vezetõje sem önálló vezetõ."

Teljes elszigetelõdés

Azt a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, Verdes Tamás sem tudta megmondani, milyen gyakoriak az ilyen jellegû visszaélések, szerinte ugyanis az intézményekbõl erre vonatkozóan alig jut ki információ.

Õ úgy látja, hogy a nagy létszámú tömegintézmények, ahol sok ember él együtt szûk helyen, táptalaja az emberi jogok megsértésének. "Legyenek azok pszichiátriai betegek, vagy teljesen egészséges emberek, a nagy létszámú szociális otthonok intézményi struktúrája sajnos kedvez a visszaéléseknek" - véli.

Verdes Tamás szerint, bár az emberi jogok tiszteletben tartására nem lenne teljes garancia az sem, ha kisebb intézmények mûködnének, mégis ebbe az irányba kellene elmozdulnia a rendszernek. "Illetve az is, ha a fogyatékkal élõk saját munkájukból élhetnének meg, és a társadalom részesei lennének. Ma Magyarországon ugyanis kétféle út ismert: vagy a családjukban élnek, minimális támogatással, vagy bekerülnek egy tömegintézménybe. A végeredmény mindkét esetben ugyanaz: a teljes elszigetelõdés."

Figyelemre méltó egyébként, hogy 1998-ban az esélyegyenlõségi törvény kimondta: a fogyatékos emberek nagy létszámú intézményeinek jelentõs részét meg kell szüntetni. Határidõnek akkor 2010. január elsejében jelölték meg. Azóta gyakorlatilag semmi nem történt, még az ehhez szükséges stratégiát sem sikerült kidolgozni.

Forrás: hirszerzo.hu

Elfogynak a pszichiáterek?!

2010. január 27.

Nincs utánpótlás, illetve a jelenleg praktizáló pszichiáterek egy része külföldön vállal állást, így problémák jelentkeznek a következõ években a pszichiátriai ellátás területén - derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet a ma kezdõdõ VII. Nemzeti Kongresszusának alkalmából tartott az idén 30. születésnapját ünneplõ Magyar Pszichiátriai Társaság.

A magyar pszichiáterképzés korszerû, európai színvonalú, értékelik és nagyra tartják a magyar publikációkat, nem csoda, hogy kapósak külföldön a magyar pszichiáterek - mondták el a konferencia szervezõi.

Persze nem csak ez okoz problémát itthon, hanem az is, hogy - sok más szakterülethez hasonlóan - a pszichiátria is alulfinanszírozott. Az ágyszámok csökkentése, illetve az OPNI bezárása az elmúlt években hangos szakmai tiltakozást váltott ki. Most jó hír az, hogy a Pszichiátriai Szakmai Kollégium és a Rehabilitációs Szakmai Kollégium szakmai egyetértésben, közösen fordult az Egészségügyi Minisztériumhoz, hogy a volt pszichiátriai rehabilitációs ágyak kerüljenek vissza a szakma irányítása alá, a pszichiátriai ellátás rendszerébe, ahol majd a Pszichiátriai Szakmai Kollégium szabja meg ezek felhasználásának pontos szakmai feltételeit.

A szakemberek többször kihangsúlyozták, hogy szükség lenne arra, hogy a Lelki Egészség Országos Programja kormánytámogatást kapjon, hiszen a depresszió számos más betegség kimenetelét rontja. A négynapos kongresszuson számos tudományos érdekesség is elhangzik, illetve visszatekintenek az elmúlt 30 évre is.

Forrás: hazipatika.com

Vizsgálat a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban

2010. január 27.

A feljelentés nyomán fokozott ügyészi felügyelet mellett rendelték el a nyomozást.

Ügyészségi kezdeményezésre nyomozást indított a rendõrség annak tisztázására, hogy valóban megaláztak-e egyes pszichiátriai betegeket egy kiskunhalasi egészségügyi intézményben. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának zárt osztályán történhettek azok az esetek, melyek miatt az intézmény egy korábbi és egy jelenlegi dolgozója feljelentést tett. Mindketten állítják: szemtanúi voltak egyszer annak is, amikor cigarettáért, vagy teáért cserébe a betegek orálisan elégítették ki egymást. A zárt osztály dolgozói közül akadt, aki még büszke is volt arra, hogy perverzitásra tudja rábírni a gondozottakat. Az ápoltak kegyetlen megverésérõl is beszámoltak.

Az ápolónõk az RTL KLub Híradójában azt mondták, hogy mindezt már akkoriban jelezték Simon Ilónának az intézmény vezetõjének. Mivel szerintük nem változott semmi, feljelentést tettek az ügyészségen.

- Múlt év november 27-én kaptam bejelentést az osztályon történtekrõl, de azok az állítások nem egyeznek a riportban elmondottakkal, abban nem szerepeltek ilyen súlyos állítások - közölte Simon Ilona, aki hozzátette: ha valóban történtek ilyen esetek, azokat azonnal jelenteni kellett volna. Információk szerint a bejelentés nyomán már akkor belsõ vizsgálatot rendeltek el és az osztályon dolgozók közül többeket is áthelyeztek, hogy jelenlétükkel ne befolyásolják azokat a gondozottakat, akiket meghallgattak az ügyben. A belsõ vizsgálat szerint nem történtek megaláztatások, amit az ott dolgozók és az ápoltak is egyöntetûen állították.

Az ügyben a rendõrség is nyomoz. - A feljelentés nyomán fokozott ügyészi felügyelet mellett, elrendeltem a nyomozást. A halasi rendõrkapitányság nyomozóinak dolgát azonban alaposan megnehezíti, hogy olyan eseteket kell vizsgálniuk, amik a múlt évben történhettek és a sértettek fogyatékkal élõ emberek - mondta Téglás Péter, kiskunhalasi vezetõ ügyész.

Forrás: weborvos.hu

Verés gyanúja a kiskunhalasi pszichiátrián

2010. január 26.

Bántalmazták és szexuális játékokra kényszerítettek betegeket az intézmény egyes ápolói - állítja a megvádolt személyek két munkatársa. Az ügyészség nyomozást indított a bejelentés valóságtartalmának kiderítésére. A lelki betegeket gondozó otthon õsszel kezdõdött belsõ vizsgálata egyelõre nem igazolta a vádakat.

Szemérem elleni erõszak miatt nyomoznak a kiskunhalasi pszichiátrián. Az eljárás azután indult meg, hogy a városi pszichiátriai otthon egy volt és egy most is ott dolgozó munkatársa szerint az ápolók vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek betegeket a zárt osztályon. A két ápolónõ azt mondja: hónapokkal ezelõtt szóltak már az igazgatónõnek arról, hogy mi történik az osztályon, de nem változott semmi, ezek után bejelentést tettek az ügyészségen.

A két pszichiátriai dolgozó még a múlt héten fordult a városi ügyészséghez, amely elrendelte a nyomozást. A kiskunhalasi rendõrkapitányság szemérem elleni bûncselekmény gyanúja miatt indított eljárást - közölte rádiónkkal Mihályné Bornemissza Eleonóra szóvivõ.

"A két hölgy azt állította bejelentésében, hogy a Bács-Kiskun megyei önkormányzat pszichiátriai és fogyatékos betegek otthonában, Kiskunhalason, az ápolók még 2009 nyarán bizonyos dolgokra kényszeríthették az ápoltakat. Elindult a nyomozás, és vizsgáljuk a bejelentés valódiságtartalmát. Természetesen adatgyûjtés van folyamatban és meghallgatások" - mondta az ügyészségi szóvivõ.

A Független Hírügynökségnek név nélkül nyilatkozó ápolók azt mondták, elõfordult, hogy egyes alkalmazottak két férfi ápoltat buzdítottak együttlétre. Mint azt rádiónk megtudta: a 355 fõs otthonban november vége óta belsõ vizsgálat folyik az ügyben, mivel az egyik ápolónõ már akkor bejelentést tett az igazgatónak. Simon Ilona, az intézmény vezetõje ugyanakkor részleteket egyelõre nem kívánt elárulni, mivel a vizsgálat csak jövõ hétfõn zárul le.

"Azt elmondhatom, hogy a vizsgálat jelenlegi megállapításai szerint az állítások nem igazolódnak" - nyilatkozta a kiskunhalasi pszichiátriai otthon munkatársa. A vizsgálat idejére senkit nem függesztettek fel, ugyanakkor néhány dolgozót más osztályokra helyeztek át. A két ünnep között biztonsági kamerákat szereltek fel az intézményben, az igazgató szerint ugyanakkor csak részben a most vizsgált ügy miatt. Az otthonban, csakúgy mint minden hasonló intézményben dolgozik az ellátottak jogait képviselõ munkatárs is. Petrich István havonta egyszer tart fogadóórát, de azt mondja, az említettekhez hasonló panasszal nem keresték meg az ápoltak.

Ezzel együtt Petrich István még kedden találkozik az otthon vezetõjével. Az ellátottak jogi képviselõje csak most értesült arról, hogy belsõ vizsgálat folyik, errõl ugyanis korábban nem tájékoztatta az igazgató.

A Pszichiátriai Érdekvédõ Fórum elnöke, Radó Iván szerint a pszichiátriai otthonok egy részében mindennapos a betegek megalázása, és az esetek nagyobb része nem derül ki. "A beteg függ az intézménytõl, függ a személyzettõl elsõsorban. Itt lelki betegekrõl van szó, akik között vannak olyan súlyos betegek is, akik nem is képesek arra, hogy adekvátan megfogalmazzák a panaszukat" - mondta az érdekvédõ szervezet vezetõje.

Az országban ötvenhárom pszichiátriai beteget ellátó otthon van, amelyekben nyolcezer embert ápolnak.

Forrás: hangtar.radio.hu

Rémálom a pszichiátrián: a fogyaték legfeljebb szánalmat vált ki

2010. január 26.

Kiskunhalas - Sajtóértesülések szerint megverték, megalázták, szexuális játékokra kényszerítették a betegeket a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban, az érdekvédelmi szervezet elnöke szerint ez nem bulvárszenzáció, hanem a szomorú valóság.

- Nem nyilatkozom - hárította el a delmagyar.hu megkeresését a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának igazgatója. Simon Ilona kisvártatva ráébredt, azzal semmire sem megy, ha hallgatásba burkolózik: a sajtó nyilvánossága elé kell állnia. - Bejelentés révén még tavaly novemberben tudomást szereztem arról, hogy mi történt az osztályon, de az akkori fejleményekkel köszönõviszonyban sincsenek a televíziós riportban tényként közölt állítások - jegyezte meg.

Mint hétfõn megírtuk, az RTL Klub híradójának az intézmény egy korábbi és egy jelenlegi dolgozója azt nyilatkozta: több ápoló megverte, megalázta, szexuális játékokra kényszerítette a betegeket. - Ez nem bulvárszenzáció, ez sajnos a szomorú valóság - mondta el honlapunknak Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke. - Elég életszerû a beszámoló, nyilván nem maguktól találták ki. Sajnos sok ilyen eset van, csak a többségük sosem kerül nyilvánosságra.

Radó elárulta, hazánkban 53 pszichiátriai otthonban 8000-en élnek. Az érdekvédelmi szervezet nevében elfogadhatatlannak tartja, hogy Téglás Péter vezetõ ügyész prekoncepciót fogalmazott meg.

- Az ügyész szerint nehéz lesz bizonyítani az állításokat, hiszen súlyosan torzult személyek a cselekmény áldozatai. Ez felháborító, egyúttal táradalmi kérdést vet fel. A pszichiátriai betegek teljesen kiszolgáltatottak, a fogyaték pedig legfeljebb szánalmat vált ki az emberekbõl.

- Az ilyen eseteket egyébként a házirend és a szabályzat megváltoztatásával is meg lehetne elõzni: például egy fiatal nõ ápoltat ne férfi ápoló mosdasson. Radó Iván szerint a háttérben részint az egészségügyi intézmények anyagi nehézségei állnak. - Egy képesítés nélküli ápoló nyilván nem kerül annyiba, mint egy szakápoló vagy egy egészségügyi menedzser.

A fenntartó részérõl a legilletékesebb személyt, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat közgyûlésének elnökét, Bányai Gábort szólaltattuk meg.

- Ez döbbenetes. Akár igaz, akár hamis a vád, súlyos, nagyon súlyos következményei lesznek. A rendkívül alacsony normatívák sem magyarázzák az esetet, ha ezek a szörnyûségek valóban megtörténtek. Elsõsorban azok a felelõsök, aki elkövették, ha mindezt az intézmény vezetõjének tudtával tették, az brutális.

Így látja a minisztérium

Megkeresésünkre a Szociális és Munkaügyi Minisztérium is kifejtette az álláspoontját. A sajtótitkárságtól a következõ közleményt kaptuk: "A sajtóhírekre reagálva az alábbiakról tájékoztatjuk. Mint tartós bentlakásos intézményt, ezt a megyei fenntartású otthont is az alábbi szervek ellenõrzik: az intézmény fenntartója ellenõrzi a mûködés törvényességét és a szakmai munka eredményességét; a mûködést engedélyezõ szerv, a szociális és gyámhivatal azt, hogy az intézmény mûködése megfelel-e a mûködési engedélyben, illetve a jogszabályokban foglaltaknak; az ellátottjogi képviselõ az ellátotti jogok érvényesülése szempontjából; a normatíva jogszerû felhasználását a MÁK; felkérés esetén vagy célvizsgálat keretében az FSZH. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium vizsgálatot kezdeményez az ügyben. A vizsgálat tárgyát képezik többek között az ellátottjogi képviselõ, valamint az intézmény eddigi ellenõrzéseinek tapasztalatai, és a szóban forgó esemény körülményeinek részletes kivizsgálása. Ennek eredményérõl a minisztérium csak a vizsgálat lezárultát követõen fog tudni nyilatkozni."

Forrás: delmagyar.hu

Zárt osztály: volt vagy sem orgia a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban?

2010. január 26.

Szexuális játékokra is kényszerítettek betegeket a Bács-Kiskun megyei önkormányzat pszichiátriai és fogyatékos betegek otthonában. Ezt állítja az intézmény két munkatársa.

Ezt állítja az intézet egyik volt és most is ott dolgozó munkatársa. Azt mondják, elõfordult, hogy valaki még dicsekedett is a tettével. Az ügyben nyomozás és belsõ vizsgálat indult - írta az Atv.hu.

A szexuális dolgokkal kapcsolatban showmûsorszerûen buzdították õket, fõként férfi ápoltat férfi ápolttal való együttlétre - mondta a Független Hírügynökségnek az otthon egyik volt dolgozója. Egy másik még ott dolgozó ápolónõ pedig azt mondta, hogy egyik alkalommal, amikor ment dolgozni, hívták a kollégái, hogy mutatnak neki valamit - írta az Atv.hu. Akkor látta, hogy két beteg orálisan elégíti ki egymást. Egy másik eset kapcsán pedig azt mesélte, hogy szabadság után visszament dolgozni és az egyik kollégája azzal fogadta, hogy az elõzõ este úgy megverték az egyik lakót, hogy azon imádkoztak, hogy érje meg a nappalt, mert különben baj lesz.

A két ápolónõ állítása szerint a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában, a zárt osztályon történtek ezek. Azt kérték, hogy a nevük ne kerüljön nyilvánosságra, de azt vállalták, hogy elmondják, néhány kollégájuk milyen kegyetlenül bánt a betegekkel. A két ápolónõ azt állítja, az otthon igazgatónõjének hónapokkal ezelõtt szóltak, hogy mi történik az ön- és közveszélyes embereket kezelõ osztályon, de nem változott semmi. Végül feljelentést tettek az ügyészségen. Az ügyben nyomozás indult.

Téglás Péter, a kiskunhalasi ügyészség vezetõje azt mondta, hogy az ilyen jellegû cselekményeknek a bizonyítása mindig nagyon nehéz. Ezek a múltban történtek és utólag kell bizonyítékokat találni és ráadásul olyan embereket bántalmaztak, akiknek komoly személyiségtorzulása, egyéb betegségei vannak.

Úgy tudjuk, az eset kirobbanása óta több ápolót áthelyeztek másik osztályra és a zárt osztályon biztonsági kamerákat szereltek fel. Az ügyészségi feljelentés után belsõ vizsgálat indult az otthonban. Amíg ez le nem zárul, az igazgató nem akar nyilatkozni. Telefonon annyit mondott, hogy az eddig meghallgatott dolgozók mindegyike tagadja, hogy ilyen brutális dolgok történtek volna az intézeten belül.

Az mr1-kossuth.hu azt írta, hogy a 355 fõs otthonban november vége óta belsõ vizsgálat folyik az ügyben, mivel az egyik ápolónõ már akkor bejelentést tett az igazgatónak. Simon Ilona, az intézmény vezetõje ugyanakkor részleteket egyelõre nem kívánt elárulni, mivel a vizsgálat csak jövõ hétfõn zárul le.

"Azt elmondhatom, hogy a vizsgálat jelenlegi megállapításai szerint az állítások nem igazolódnak" - nyilatkozta a kiskunhalasi pszichiátriai otthon munkatársa. A vizsgálat idejére senkit nem függesztettek fel, ugyanakkor néhány dolgozót más osztályokra helyeztek át. A két ünnep között biztonsági kamerákat szereltek fel az intézményben, az igazgató szerint ugyanakkor csak részben a most vizsgált ügy miatt. Az otthonban, csakúgy mint minden hasonló intézményben dolgozik az ellátottak jogait képviselõ munkatárs is. Petrich István havonta egyszer tart fogadóórát, de azt mondja, az említettekhez hasonló panasszal nem keresték meg az ápoltak.

Az ellátottak jogi képviselõje csak most értesült arról, hogy belsõ vizsgálat folyik, errõl ugyanis korábban nem tájékoztatta az igazgató. A Pszichiátriai Érdekvédõ Fórum elnöke, Radó Iván szerint a pszichiátriai otthonok egy részében mindennapos a betegek megalázása, és az esetek nagyobb része nem derül ki. "A beteg függ az intézménytõl, függ a személyzettõl elsõsorban. Itt lelki betegekrõl van szó, akik között vannak olyan súlyos betegek is, akik nem is képesek arra, hogy adekvátan megfogalmazzák a panaszukat" - mondta az érdekvédõ szervezet vezetõje.

Az országban ötvenhárom pszichiátriai beteget ellátó otthon van, amelyekben nyolcezer embert ápolnak.

Forrás: szoljon.hu

Az MTI jelenti

2010. január 26.

Kiskunhalas: vissza 200 évvel a magyar pszichiátriai betegek ellátásában. Mondjátok emberek: ez már Európa?

Budapest, 2010. január 26, kedd (OS) - Európában, Magyarországon, Kiskunhalason 2010-ben a pszichiátriai betegek Bács-Kiskun Megyei Önkormányzata Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában életre kelt a legrosszabb álom: a betegeket megalázzák és kihasználják, az igazgató kivár, a nyilatkozó ügyésznek prekoncepciója van.

Az intézményben mértékadó Források szerint vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek ápoltakat. Az igazgatónak jelezték a problémát, de változás nem történt. A betegek egymás közötti orális együttlétét a személyzet mutatta be kollégáinak. Elõfordult, hogy egy beteget annyira megvertek, hogy maga az elkövetõ nyilatkozott, hogy egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz. A betegeket olyan cselekményekre vették rá, amely a személyzet egy részének szórakozási igényét volt hivatva biztosítani. Elhangzott az is, hogy mindez az intézmény zárt osztályán történt, ami szakmai képtelenség, mivel ilyen részleg pszichiátriai betegotthonban nem létezhet. Az ügyrõl nyilatkozó ügyész szerint a bizonyítás nem lesz könnyû, mert itt súlyosan személyiségtorzult emberekrõl van szó. Nem kételkedünk abban, hogy e kijelentésben nincs rossz szándék, de az ember, akiben, mint a törvényesség jelképében bízunk, nem mehet neki az eljárásnak prekoncepcióval, melynek meglétérõl tanúbizonyságot tett. Magyarról magyarra lefordítva lényegében azt mondta, hogy ott minden kezelt annyira hülye, hogy egy szavukat sem lehet eleve elhinni. Sõt, elõre tudja az ügyész, hogy a bizonyítás nehézkes lesz. Ezek után követeljük, hogy az ügyész ne vehessen részt az eljárásban. A pszichiátriai betegek bántalmazása, a méltánytalan bánásmód, a betegek törvényben elõírt döntési szabadsága tiszteletének elmaradása, a felesleges és gyakran káros intézményes kontroll néhány pszichiátriai betegeket kezelõ és gondozó egészségügyi és szociális intézményben mindennapos gyakorlat. A kiszolgáltatott betegek gyakran nem mernek panaszt tenni: félnek az intézményben dolgozók retorzióitól. Az ilyen gyakorlat kontrollja nem valósul meg megfelelõ színvonalon: a bírói szemlézés gyakorlata formális, a betegek zárt osztályokon fogva tarthatók ügyvédi védelem nélkül, a civil kontroll minimálisan valósul meg, van olyan intézmény, ahová a betegek érdekeit is képviselõ civileket nem engedik be. A szociális otthoni ellátásból a gondnokolt betegeknek nincs visszaút, sokszor megvalósul a lakóhelytõl távol történõ elhelyezés, egyfajta deportálás.

A modern pszichiátria GYÓGYÍTÁSRA vállalkozik, olyan betegeknél, akik kérik a kezelést. Egyes súlyosabb állapotoknál átmenetileg indokolt lehet a beteg akarata elleni gyógykezelés, de ennek szabályozása nem megfelelõ, visszaélésekre adhat okot. A nagy intézményekben a betegek agressziójához hozzájárulhat az embertelen bánásmód. A modern pszichiátria emberséges eszközökkel biztosítja a védelmet, tudatos az intézményes hatásokkal kapcsolatban, súlyt helyez a szakemberek attitûdjére, kommunikációjára, a minõségellenõrzésre. A modern demokratikus jogrendszer pedig súlyt helyez a kiszolgáltatottak védelmére.

Forrás: felelet.blogspot.com

Szexuális játékokra kényszerítettek ápoltakat - "Egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz"

2010. január 26.

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában életre kelt a legrosszabb álom: szexuális játékokra kényszerítettek ápoltakat. Elõfordult, hogy egy beteget annyira megvertek, hogy maga az elkövetõ nyilatkozott úgy: "egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz" - áll a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) keddi közleményében.

Európában, Magyarországon, Kiskunhalason 2010-ben, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában életre kelt a legrosszabb álom: a betegeket megalázzák és kihasználják, az igazgató kivár, a nyilatkozó ügyésznek prekoncepciója van - olvasható a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) keddi közleményében.

Az intézményben mértékadó Források szerint vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek ápoltakat. Az igazgatónak jelezték a problémát,de változás nem történt. A betegek egymás közötti orális együttlétét a személyzet mutatta be kollégáinak - áll a kommünikében. Elõfordult, hogy egy beteget annyira megvertek, hogy maga az elkövetõ nyilatkozott úgy: "egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz". A betegeket olyan cselekményekre vették rá, amelyek a személyzet egy részének szórakozási igényét volt hivatva biztosítani - olvasható a közleményben. Elhangzott az is, hogy mindez az intézmény zárt osztályán történt, ami szakmai képtelenség, mivel ilyen részleg pszichiátriai betegotthonban nem létezhet. Az ügyrõl nyilatkozó ügyész szerint a bizonyítás nem lesz könnyû, mert "itt súlyosan személyiségtorzult emberekrõl van szó" - áll a kommünikében.

A PÉF nem kételkedik abban, hogy e kijelentésben nincs rossz szándék, de az az ember, akiben mint a törvényesség jelképében bízunk, nem mehet neki az eljárásnak prekoncepcióval, melynek meglétérõl tanúbizonyságot tett. A fórum szerint magyarról magyarra "lefordítva" lényegében azt mondta, hogy ott minden kezelt annyira "hülye", hogy egy szavukat sem lehet eleve elhinni. Sõt, elõre tudja az ügyész, hogy a bizonyítás nehézkes lesz. A PÉF követeli, hogy az ügyész ne vehessen részt az eljárásban. A pszichiátriai betegek bántalmazása, a méltánytalan bánásmód, a betegek törvényben elõírt döntési szabadsága tiszteletének elmaradása, a felesleges és gyakran káros intézményes kontroll néhány pszichiátriai betegeket kezelõ és gondozó egészségügyi és szociális intézményben mindennapos gyakorlat - áll a kommünikében.

A kiszolgáltatott betegek gyakran nem mernek panaszt tenni: félnek az intézményben dolgozók retorzióitól. Az ilyen gyakorlat kontrollja nem valósul meg megfelelõ színvonalon: a bírói szemlézés gyakorlata formális, a betegek zárt osztályokon fogva tarthatók ügyvédi védelem nélkül, a civil kontroll minimálisan valósul meg, van olyan intézmény, ahová a betegek érdekeit is képviselõ civileket nem engedik be - olvasható a közleményben. A szociális otthoni ellátásból a gondnokolt betegeknek nincs visszaút, sokszor megvalósul a lakóhelytõl távol történõ elhelyezés, egyfajta deportálás - írják. A modern pszichiátria gyógyításra vállalkozik olyan betegeknél, akik kérik a kezelést. Egyes súlyosabb állapotoknál átmenetileg indokolt lehet a beteg akarata elleni gyógykezelés, de ennek szabályozása nem megfelelõ, visszaélésekre adhat okot - véli a PÉF.

A fórum szerint a nagy intézményekben a betegek agressziójához hozzájárulhat az embertelen bánásmód. A modern pszichiátria emberséges eszközökkel biztosítja a védelmet, tudatos az intézményes hatásokkal kapcsolatban, súlyt helyez a szakemberek attitûdjére, kommunikációjára, a minõség-ellenõrzésre. A modern demokratikus jogrendszer pedig súlyt helyez a kiszolgáltatottak védelmére - zárul a PÉF közleménye.

Forrás: Magyar Nemzet Online

Verés gyanúja a kiskunhalasi pszichiátrián

Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum: Verik és perverziókra kényszerítik az ápoltakat Kiskunhalason

2010. január 26.

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában életre kelt a legrosszabb álom: szexuális "játékokra" kényszerítettek ápoltakat. Elõfordult, hogy egy beteget annyira megvertek, hogy maga az elkövetõ nyilatkozott, hogy "egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz" - áll a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) keddi közleményében.

Európában, Magyarországon, Kiskunhalason 2010-ben a pszichiátriai betegek Bács-Kiskun Megyei Önkormányzata Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában életre kelt a legrosszabb álom: a betegeket megalázzák és kihasználják, az igazgató kivár, a nyilatkozó ügyésznek prekoncepciója van - olvasható a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF) keddi közleményében.

Az intézményben mértékadó Források szerint vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek ápoltakat. Az igazgatónak jelezték a problémát, de változás nem történt. A betegek egymás közötti orális együttlétét a személyzet mutatta be kollégáinak - áll a közleményben. Elõfordult, hogy egy beteget annyira megvertek, hogy maga az elkövetõ nyilatkozott, hogy "egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz". A betegeket olyan cselekményekre vették rá, amely a személyzet egy részének szórakozási igényét volt hivatva biztosítani - olvasható a közleményben. Elhangzott az is, hogy mindez az intézmény zárt osztályán történt, ami szakmai képtelenség, mivel ilyen részleg pszichiátriai betegotthonban nem létezhet. Az ügyrõl nyilatkozó ügyész szerint a bizonyítás nem lesz könnyû, mert "itt súlyosan személyiségtorzult emberekrõl van szó".

A PÉF nem kételkedik abban, hogy e kijelentésben nincs rossz szándék, de az az ember, akiben, mint a törvényesség jelképében bízunk, nem mehet neki az eljárásnak prekoncepcióval, melynek meglétérõl tanúbizonyságot tett. A fórum szerint magyarról magyarra "lefordítva" lényegében azt mondta, hogy ott minden kezelt annyira "hülye", hogy egy szavukat sem lehet eleve elhinni. Sõt, elõre tudja az ügyész, hogy a bizonyítás nehézkes lesz. A PÉF követeli, hogy az ügyész ne vehessen részt az eljárásban. A pszichiátriai betegek bántalmazása, a méltánytalan bánásmód, a betegek törvényben elõírt döntési szabadsága tiszteletének elmaradása, a felesleges és gyakran káros intézményes kontroll néhány pszichiátriai betegeket kezelõ és gondozó egészségügyi és szociális intézményben mindennapos gyakorlat - áll a közleményben.

A kiszolgáltatott betegek gyakran nem mernek panaszt tenni: félnek az intézményben dolgozók retorzióitól. Az ilyen gyakorlat kontrollja nem valósul meg megfelelõ színvonalon: a bírói szemlézés gyakorlata formális, a betegek zárt osztályokon fogva tarthatók ügyvédi védelem nélkül, a civil kontroll minimálisan valósul meg, van olyan intézmény, ahová a betegek érdekeit is képviselõ civileket nem engedik be - olvasható a közleményben. A szociális otthoni ellátásból a gondnokolt betegeknek nincs visszaút, sokszor megvalósul a lakóhelytõl távol történõ elhelyezés, egyfajta deportálás - írják. A modern pszichiátria gyógyításra vállalkozik, olyan betegeknél, akik kérik a kezelést. Egyes súlyosabb állapotoknál átmenetileg indokolt lehet a beteg akarata elleni gyógykezelés, de ennek szabályozása nem megfelelõ, visszaélésekre adhat okot - véli a PÉF.

A fórum szerint a nagy intézményekben a betegek agressziójához hozzájárulhat az embertelen bánásmód. A modern pszichiátria emberséges eszközökkel biztosítja a védelmet, tudatos az intézményes hatásokkal kapcsolatban, súlyt helyez a szakemberek attitûdjére, kommunikációjára, a minõség-ellenõrzésre. A modern demokratikus jogrendszer pedig súlyt helyez a kiszolgáltatottak védelmére - zárul a PÉF közleménye.

Forrás: Kuruc.info

Verték és megalázták a betegeket az ápolók - Szexuális játékokra is kényszerítették õket

2010. január 25.

Verték és megalázták a kiskunhalasi pszichiátriai otthon betegeit egyes alkalmazottak. Volt, akit szexuális játékokra kényszerítettek. Ezt állítja az intézet egyik volt és most is ott dolgozó munkatársa. Azt mondják, elõfordult, hogy valaki még dicsekedett is tettével. Az ügyben nyomozás és belsõ vizsgálat indult. Megrázó riport!

"Bementem dolgozni, és mondták a kollégák, hogy mutatnak valamit. Bementünk az egyik szobába, és ott orálisan elégítették ki a betegek egymást, az ápolók meg nevettek rajtuk..."

"Azt mondták nekik, hogy kapnak cigit, vagy teát, ha egymással közösülnek..."

A kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában, a zárt osztályon történtek ezek - legalábbis az intézet egyik volt és most is ott dolgozó munkatársa szerint. Azt kérték, hogy arcukat nem mutassuk, de azt vállalták, hogy elmondják, néhány kollégájuk, milyen kegyetlenül bánt a betegekkel.

"Amikor váltottunk, mesélte az egyik kollégám, hogy az elõzõ nap úgy megverte az egyik beteget, hogy egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz..."

A két ápolónõ azt állítja, az otthon igazgatónõjének hónapokkal ezelõtt szóltak, hogy mi történik az ön- és közveszélyes embereket kezelõ osztályon, de nem változott semmi. Végül feljelentést tettek az ügyészségen. Az ügyben nyomozás indult.

"Múltban történ dolgokat kell vizsgálnunk, ez nehezíti a munkánkat és az, hogy elmebeteg emberekrõl van szó..." - mondta Dr. Téglás Péter, a Kiskunhalasi Ügyészség ügyésze.

Úgy tudjuk, az eset kirobbanása óta több ápolót áthelyeztek másik osztályra, és a zárt osztályon biztonsági kamerákat szereltek fel.

Az ügyészségi feljelentés után belsõ vizsgálat indult az otthonban. Amíg ez le nem zárul, az igazgató nem akar nyilatkozni. Telefonon annyit mondott, hogy az eddig meghallgatott dolgozók mindegyike tagadja, hogy ilyen brutális dolgok történtek volna az intézeten belül.

Forrás: rtlhirek.hu

Áldatlan állapotok Kiskunhalason! Verték és szexuálisan zaklatták a betegeket a pszichiátrián

2010. január 25.

"Mesélte az egyik kollégám, hogy az elõzõ nap úgy megverte az egyik beteget, hogy egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz" - nyilatkozta az otthon egyik dolgozója

Az ügyészség kezdeményezésére nyomozást indított a kiskunhalasi rendõrség szemérem elleni erõszak bûntette miatt a városi pszichiátriai otthonban történtekkel kapcsolatban - közölte Mihályné Bornemisza Eleonóra õrnagy, a Bács-Kiskun Megyei Rendõr-fõkapitányság sajtószóvivõje sajtóinformációkat megerõsítve hétfõn az MTI-vel.

Szabó Ferenc megyei fõügyészhelyettes az MTI kérdésére csak annyit mondott, hogy az ügyészségre érkezett feljelentés az ügyben, de arról részleteket nem árult el.

Az egyik kereskedelmi televízió hétfõ esti híradójában a kiskunhalasi pszichiátriai és fogyatékos betegek otthonának egyik volt és egy most is ott dolgozó munkatársa - akik azt kérték, hogy arcukat ne mutassák - azt állította: egyes ápolók vertek, megaláztak, illetve szexuális játékokra kényszerítettek betegeket az intézet zárt osztályán.

"Amikor váltottunk, mesélte az egyik kollégám, hogy az elõzõ nap úgy megverte az egyik beteget, hogy egész éjjel imádkozott, nehogy meghaljon, mert baj lesz" - mondta egyikük.

A televízió beszámolója szerint a két ápolónõ azt állítja, az otthon igazgatónõjének hónapokkal ezelõtt szóltak arról, hogy mi történik az osztályon, de nem változott semmi. Végül feljelentést tettek az ügyészségen. Az ügyben a nyomozás mellett belsõ vizsgálat is indult.

Forrás: hirado.hu/MTI

"Ha nem lennék beteg, már szabadultam volna"

2010. január 14.

Könnyû bentragadni az erõszakos bûncselekményt elkövetõ mentálisan beteg embereknek fenntartott intézetben. A kényszergyógykezelésre küldött emberek átlagosan öt évet húznak le itt, pedig állapotukat évente kétszer felülvizsgálják. Ha kijutnak, akkor sem járnak sokkal jobban, az intézeti múlt sokuk sorsát megpecsételi, utógondozásuk pedig nem megoldott. Májustól változnak a kényszergyógykezelés szabályai, de nem biztos, hogy a jelenlegi körülmények között ezzel a betegek járnak jól.

"Az a helyzet, hogy nem öltem meg anyámat" - bár mást kérdezett tõle a bírónõ, csak ezt ismételgette konokul az õsz hajú, középkorú férfi szerda reggel a Markó utcai bírósági tárgyaláson, ahol eldõlt: újabb fél évig még biztosan nem hagyhatja el az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetet (IMEI). Tudathasadásos elmebetegség, idült állapot, érzékcsalódások, hallási hallucinációk, érzelmi elszínteledés - sorolta a férfi orvosszakértõi vizsgálatának megállapításait a bíró.

A Kozma utcai börtön területén mûködõ intézetbe küldik kényszergyógykezelésre az ország egész területérõl azokat az embereket, akik súlyos, személy elleni erõszakos vagy közveszélyt okozó bûnt követtek el, elmeállapotuk miatt nem büntethetõek, de tartani lehet attól, hogy újra hasonló dolgot tennének.

A külsõre, viselkedésre teljesen átlagos férfi tizenkét éve az IMEI lakója. Az MTI archívuma szerint 1997 nyarán maga sétált be a XVIII. kerületi rendõrkapitányságra, és bejelentette az ügyeletes tisztnek, hogy elõzõ este dinnyeevés közben vitába keveredett édesanyjával, dulakodás kezdõdött, és végül leszúrta az idõs asszonyt. A rendõrök a helyszínen megtalálták a holttestet. A férfit 1998-ban küldték jogerõsen kényszergyógykezelésre.

Húsz évnél többet senkit nem ülhet

A kényszergyógykezelés a hatályos törvény szerint bármeddig eltarthat, de szükségességét fél évente bíróságon kell felülvizsgálni. Májusban lép hatályba a Büntetõ törvénykönyv módosítása, amely felsõ határt szab a kényszergyógykezelés idõtartamának. Az új szabály szerint a jövõben a kényszergyógykezelés legfeljebb annyi ideig tarthat, amennyi szabadságvesztés kiszabható lett volna az adott bûncselekményért, ha beszámítható lett volna az elkövetõ. Ha életfogytiglan lett volna az ítélet, a kényszergyógykezelés idejének felsõ határa húsz év lesz májustól. A törvényjavaslatot beterjesztõ igazságügyi minisztérium azzal indokolta a változtatást, hogy a határozatlan ideig nyújtható kényszergyógykezelés ellenkezik az egyik büntetõjogi alapelvvel, miszerint kötelezõ a büntetést pontosan és egyértelmûen meghatározni. Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa december elején kiadott jelentésében a törvénymódosítást úgy értelmezte, hogy májusban egyszerre szabadulnak majd az IMEI-bõl azok a betegek, akik addigra már kitöltötték a kényszergyógykezelésen tölthetõ maximális idejüket. Az ombudsman az intézet orvosigazgatójára hivatkozva azt írta: ez 20-25 beteget érinthet. Ez az értelmezés azonban téves, mert a módosítás nem visszamenõleges hatályú - állította az [origo]-nak egybehangzóan a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) és az igazságügyi tárca sajtóosztálya. Az új szabály kizárólag azokra fog vonatkozni, akiket május után ítélnek jogerõsen kényszergyógykezelésre. Az IMEI mostani kényszergyógykezelt lakói - akik az ombudsmani jelentés alapján körülbelül 170-en lehetnek - csak a félévente ismétlõdõ bírósági tárgyalásokban bízhatnak. Nagyon kevés tárgyalás végzõdik a kényszergyógykezelés megszüntetésével. Tavaly 22, 2008-ban pedig 27 beteget bocsátottak el az IMEI-bõl a BVOP statisztikája szerint, pedig az IMEI körülbelül 170 lakójának az ügyét legalább egyszer tárgyalták, bár volt olyan is, akirõl kétszer döntöttek. A Markó utcában szerda reggel alig egy óra alatt összesen négy beteg tárgyalása zajlott le: mindegyiküknél a kényszergyógykezelés fenntartását rendelték el. Az õsz férfi emberölés, két másik beteg különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt került az IMEI-be, negyedik társuk pedig emberölési kísérletet és önbíráskodást követett el. Mindannyian körülbelül tíz éve élnek az intézetben. A tárgyalásra várva csendesen üldögéltek a terem elõtti padon, õrök felügyeletével. Egyikük alkudozott az õrrel, hogy vegye le a kezérõl a bilincset, panaszkodott, hogy túl szoros, de a bilincs maradt.

"Nem értem, miért vagyok az IMEI-be bezárva"

Ketten a tárgyaláson is alig beszéltek, egyszerûen tudomásul vették a határozatot, bár a bírónõ lehetõséget adott arra, hogy elmondják észrevételeiket. Fellebbezést jelentett be viszont az anyja megölését tagadó beteg, aki ártatlanságát bizonygatta. Azt állította, hogy az anyja meg sem halt. "Nem értem, ha nem öltem meg az anyámat, akkor miért vagyok az IMEI-be bezárva" - mondta. Nála is tovább tartotta szóval a bíróságot a negyedik, szintén tudathasadásos férfi, akinek a szakvélemény szerint "logikailag fellazult" a gondolkodása, és súlyos személyiségtorzuláson esett át. Hevesen gesztikulálva elõadott beszédét sajátos artikulációja miatt alig lehetett érteni. A bírónõ visszakérdezéseibõl derült ki, hogy haza szeretne menni valamilyen tanyára, a testvéréhez, és panaszkodott rá, hogy hosszú ideje ott van már az IMEI-ben. A tárgyalás formális, kiszámítható, a forgatókönyv mindig ugyanaz volt. A bírónõ közölte, hogy az IMEI a kezelés fenntartását javasolta, összefoglalta, mi állt a kirendelt igazságügyi elmeorvos-szakértõk véleményében. Sem az ügyész, sem a kirendelt védõ nem szólt hozzá érdemben az elhangzottakhoz. Az egyik betegnél kiderült, hogy a védõjével egy szót sem beszélt a tárgyalás elõtt. A bírónõ erre megkérdezte a beteget, szeretne-e tárgyalni az ügyvéddel, de a férfi nemet intett. A kényszergyógykezeltek állapotát ritkábban vizsgálják felül, mint azokét a pszichiátriai betegekét, akik nem követtek el súlyos bûncselekményt, és egészségügyi gyógyintézetben kezelik õket kötelezõ jelleggel. Az õ esetükben nem félévente, hanem pszichiátriai fekvõbeteg-gyógyintézetben harmincnaponként, pszichiátriai betegek rehabilitációs intézetében hatvannaponként van felülvizsgálat - mondja ki az egészségügyi törvény.

"Lazán bent tarthatták"

Olyan statisztika nincs, amely egyes bûncselekmény-típusokra lebontva elemezné a kényszergyógykezelés idõtartamát. Emiatt nem lehet biztosan tudni, hogy jelenleg hány beteg tölt hosszabb idõt kényszergyógykezelésen, mint amennyit börtönben kellett volna ülnie, ha büntethetõ lett volna. A BVOP adatai szerint az IMEI-ben öt év az átlagos kezelési idõ. Az elmúlt két évben elbocsátott betegek esetében 11 hónap volt a legrövidebb, és 22 év a leghosszabb kezelési idõ. A Btk. szerint emberölés minõsített esetéért életfogytiglan is járhat, de például a súlyos testi sértés alapesetben legfeljebb három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ. Egy 2003-ban, civilek által készített kutatásra épülõ tanulmányban az áll, hogy a kényszergyógykezelés sokszor tovább tart, mint ameddig a szabadságvesztés tartott volna. A tanulmány egy igazságügyi elmeszakértõ szóbeli közlésére hivatkozva azt írja: hivatalos személy elleni erõszak miatt általában 2-3 év börtönt szoktak kiszabni, de az IMEI-ben akár 5-6 év kényszergyógykezelés is várhat a tettesre. "Sok beteget láttunk, ahol ilyen elõfordult" - mondta az [origo]-nak egy korábban az IMEI-ben kezelt férfi hozzátartozója, aki a családjára tekintettel saját ügyükrõl nem szeretett volna beszélni, de kijelentette, hogy abszolút egyetért a törvénymódosítással. Neve elhallgatását kérõ Forrásunk szerint a betegek gyakran beszélgettek errõl egymás között. Hallott õ is olyanról, hogy a súlyos testi sértést elkövetõ betegeket három helyett "hat-nyolc évet lazán bent tarthatták". "A betegek maguk nagyon igazságtalannak érezték a helyzetet. Kényszergyógykezeltnek lenni nem jó dolog, és parttalanná tud válni. Volt olyan csoport, ahol azt mondta a beteg, hogy 'ugyanezért a gyilkosságért, hogyha nem lennék beteg, már szabadultam volna'" - mondta az [origo]-nak Zsombor Júlia, aki korábban 19 éven át volt az IMEI munkatársa, és 2006-ban ment nyugdíjba a Klinikai Pszichológiai Osztály vezetõjeként. A szabadulás az IMEI-ben kényszergyógykezelt emberek esetében nem azt jelenti, hogy felügyelet nélkül az utcára kerülnek. Elvben három út áll elõttük: ha továbbra is súlyos az állapotuk, civil pszichiátriára költöznek, ha pedig jobban vannak, akkor egy hozzátartozójuk vagy egy elmeszociális otthon fogadja be õket.

Sokszor hozzátartozó az áldozat, a képzeletbeli üldözõ

Az IMEI-ben kezelt betegek túlnyomó többsége skizofrén. Ez a betegség világszerte az emberek körülbelül egy százalékát érinti, Magyarországon 90-100 ezerre teszik a skizofrének számát. A közhiedelemmel ellentétben a skizofrén betegek általában nem agresszívabbak, mint az egészséges emberek. Az elmebetegek jóval kisebb arányban követnek el életellenes bûncselekményt, mint a nem elmebetegek - mondta Zsombor Júlia. Amikor viszont egy skizofrén ember mégis gyilkosságot követ el, akkor az áldozat legtöbbször közeli hozzátartozója. A betegség része lehet a paranoiditás, a skizofrén a képzeletbeli üldözõjét öli meg: apját, anyját, szerelmét - mondta Zsombor. Szerinte nõknél az is elõ szokott fordulni, hogy megpróbálnak öngyilkosságba menekülni a képzelt üldözés elõl, és mivel féltik a gyereküket, õket is "magukkal vinnék". Ezért meggyilkolják a gyereküket, de az öngyilkossági kísérletet õk maguk túlélik, és az IMEI-be kerülnek. Ha a beteg állapota javul, "föltisztul", és szembesül azzal, amit tett, az borzasztó, énidegen dolog számára, és nagy az öngyilkosság veszélye - magyarázta Zsombor. A betegek egy része magára marad, az életben maradt hozzátartozók olykor megszakítják velük a kapcsolatot. A szerdai bírósági tárgyalásra a négy ember egyikét sem kísérte el rokon, barát vagy ismerõs. Az egyik, harminc körüli férfi a bírónõ kérdésére arról számolt be, hogy édesapja rendszeresen látogatja, de az újabb kérdések után kiderült, hogy az apa utoljára karácsony elõtt volt nála, és legközelebb húsvét utánra ígért látogatást. A Korlátozottan Cselekvõképes Személyek Hozzátartozóinak Érdekvédelmi Szövetsége elnöke, Molnár István azt mondta az [origo]-nak: szövetségüknek csak egyetlen olyan tagja van, akinek hozzátartozóját korábban az IMEI-ben kezelték. Molnár szerint ennek az az oka, hogy azok nagyobb valószínûséggel válnak bûnelkövetõvé, akiknek nincsenek bizalmasai, ép elméjû kapcsolatai.

Nem volt ügy, csak egy kis zaj

Zsombor szerint az IMEI mindig külön figyelmet fordított arra, hogy a betegek kapcsolatait felderítse és életben tartsa, vannak például olyan szervezetett látogatások, ahol pszichológus, nevelõ segítségével próbálják rendezni a viszonyt. Volt olyan beteg is, akit végül egy barátja vitt el magával az intézetbõl. Az IMEI-bõl elengedett emberek csak nagyon ritkán követnek el újra életellenes bûncselekményt, jóval ritkábban, mint a börtönbõl szabadult, ép elméjû bûnözõk - mondta Zsombor. A környezet ennek ellenére sokszor elutasító velük szemben, az õket befogadó hozzátartozó gyakran kényszerül költözésre, másutt kezdenek új életet. Az [origo]-nak név nélkül nyilatkozó hozzátartozó azt mondta: az õ esetükben "nem volt ügy" a hazatérésbõl. Volt némi konfliktus, "volt egy kis zaj", de tudomása szerint se feljelentés nem volt, sem konkrét panasszal nem éltek a közelükben lakók. A visszailleszkedést a hétköznapi életbe a pszichológiai osztály korábbi vezetõje szerint nehezíti az is, hogy amíg a beteg az IMEI-ben él, addig "borzasztó sok minden változik" a külvilágban. Újra meg kell szokni, "hogyan kell villamosjegyet venni, buszon utazni", és az is nehéz, hogy az addig nagyon szigorú keretek között élõ ember megszokja: ezentúl maga gazdálkodhat az élete nagy részével. Fontos a beilleszkedéshez, hogy kint is meglegyen a lehetõség a rehabilitációra, tudjon a beteg orvoshoz, gyógyító csapathoz kapcsolódni. Külön nehézség, hogy bár az IMEI-n belül már kiépült egy bizalmi kapcsolat a személyzet és a beteg között, hozzájuk a beteg késõbb nem mehet vissza, csak ha újabb bûncselekményt követ el - magyarázta Zsombor.

"Ha nem eszik meg a spenótot, bepánikolnak tõlük"

Aki nem szorul további kórházi kezelésre, de nincs hozzátartozója, aki hazavárná, elmeszociális otthonba kerül. Az ilyen otthonok száma azonban csökkent, az intézmények zsúfolttá lettek, kevés a pszichiáter, "rájuk dõl a tetõ" - sorolta a problémákat Zsombor. Emiatt nem ért egyet a törvénymódosítással az IMEI egy másik, korábbi dolgozója, aki neve elhallgatását kérve azt írta az [origo]-nak: "Vannak olyanok akiknek nem kéne és nem is kellett volna kikerülniük. Az a baj hogy ott fönt nem tudják, hogy milyenek. Dolgozzanak köztük és rájönnek, hogy nem mindet lehet kiengedni, fõleg elmeszociális otthonba, ahol ha nem eszik meg a spenótot, mindjárt bepánikolnak tõlük". A nem gyógyult, IMEI-bõl távozó betegeknek civil pszichiátriára kell kerülniük, de a polgári elmeosztályok Zsombor szerint "nem szeretik" a korábbi kényszergyógykezelteket, és nincsenek is rájuk felkészülve. Elvileg megtehetik azt is, hogy kényszerbõl felveszik a beteget, azután pár nap múlva kiírják, bár "lelkiismeretes orvos nem tesz ilyet" - jegyezte meg. Ráadásul az ilyen intézmények férõhelyeinek száma is csökkent, többek közt az OPNI bezárása miatt - tette hozzá. Erre a problémára hívta fel a figyelmet decemberi jelentésében az ombudsman is. Szabó Máté azt írta: "elméletben nagy elõrelépést jelent" a törvénymódosítás, de a gyakorlatban szerinte nem teremtették meg a veszélyeztetõ magatartást tanúsító kényszergyógykezeltek további egészségügyi ellátásnak feltételeit. Az ombudsman egy szeptemberi, elõzetes bejelentés nélkül végzett vizsgálat alapján keményen bírálta a kényszergyógykezeltek elhelyezését is az IMEI-ben. Az 1896-ban, eredetileg tébolydának épült intézet állaga nagyon leromlott, egyes kórtermekben még konnektor sincs, a körülmények súlyosan sértik a betegek jogát az emberi méltósághoz - áll a jelentésben.

Forrás: hirado.hu/MTI

Beleegyezése nélkül mûtötték meg a rabot - elégtelen börtönviszonyok

2009. december 9.

Az ombudsman nem elégedett a hazai börtönökben tapasztalható állapotokkal.

"A büntetés-végrehajtási intézmények elsõdleges feladata ma már nem a megtorlás, hanem a fogvatartottak késõbbi biztonságos visszailleszkedésének biztosítása", hangzott el azon a kerekasztal-beszélgetésen, amit kedden tartottak Budapesten. A konferencián az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, a büntetés-végrehajtásban dolgozók, és ügyészek osztották meg egymással tapasztalataikat, különös tekintettel a fogyatékkal élõ fogvatartottak helyzetére.

Az országgyûlési biztosok már több alkalommal vizsgálták a büntetés-végrehajtás egészségügyi intézményeiben elhelyezett, és állapotuknál fogva különösen kiszolgáltatott emberek fogvatartási körülményeit, és alkotmányos jogaik érvényesülését. A fogvatartottak egészségügyi szakellátására az országban három helyen, Tökölön, Nagyfán és a budapesti Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) van lehetõség.

Óriási különbségek

2007-ben 105, tavaly pedig 99 büntetés-végrehajtással kapcsolatos panasz érkezett az ombudsman hivatalához, amik fõleg a kapcsolattartásra, az étkeztetésre, szállításra, elhelyezésre vonatkozó problémákat tartalmaztak. Szabó Máté ombudsman a panaszokon túl, a két évvel ezelõtt Tökölön történt esettel (mikor is egy rab halálát öngyilkosságnak akarták álcázni), valamint egy kaposvári rab év eleji halálával indokolta, miért tartotta fontosnak a vizsgálatok megindítását. Szabó rávilágított, az õ vizsgálódásaikban nem a biztonsági szempontokat pásztázzák, hanem azt, mennyire érvényesülnek ebben az elzárt világban az állampolgári jogok.

Az ombudsman szerint óriási probléma, hogy ma Magyarországon börtön és börtön között óriási különbségek vannak, a humán erõForrás rendkívül alacsony, azoknak, akik a büntetés-végrehajtási szektorban dolgoznak, kevés a fizetésük. De gond még, hogy hiány van nevelõkbõl, börtönpszichológusokból és börtönorvosokból is.

"Az ombudsmani vizsgálódások segítik a büntetés-végrehajtásban dolgozók munkáját", ezt már a kerekasztal-beszélgetésen szintén felszólaló Kökényesi Antal, a Büntetés-Végrehajtás Országos Parancsnoka mondta. A magyar büntetés-végrehajtás helyzete korántsem egyszerû, és a terület olyannyira speciális, hogy bármilyen változtatás rendkívüli felelõsséget von maga után. Azt azonban muszáj megemlíteni, hogy az elmúlt években bizonyos folyamatok kedvezõ irányba mozdultak el, hívta fel rá a figyelmet Kökényesi. Itt említette többek között, hogy a fogvatartottak közötti öngyilkosság száma a tavalyi hétrõl, idén ötre csökkent, idén elõször mutatott csökkenõ tendenciát a mobiltelefont bejuttatni próbáló szabályszegések száma. Javultak a fogvatartottak képzési mutatói is: jelenleg 950 fõ jár általános iskolába, 730 középiskolába, és 960-an valamilyen szakképzésben vesznek részt. "Mi építjük nekik a jövõt", fogalmazott a szakember.

15 és félezer fogvatartott

A börtönök telítettségi mutatói azonban igen magasak, az elõzetesben levõ letartóztatottak száma a tavalyihoz képest 500 fõvel nõtt. Jelenleg 15.580 fogvatartott van az országban, ami jelentõsen emelkedést jelez a tavalyi adatokhoz képest. A dolgozók számát tekintve közel 400 fõ hiányzik a rendszerbõl, ennek fényében még inkább értékes az a munka, amit a jelenlegiek ellátnak. A börtönbõl kikerülõ emberek "idõzített bombaként" élnek a társadalomnak, sok az "újrázó" bûnözõ: mindössze 46 százalék azoknak az aránya, akik nem visszaesõként lépik át a börtönkaput.

A vizsgált intézmények közül a legnagyobb kritikát az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézet (IMEI) kapta. Szabó Máté szerint nem állapot, ami ott van. Az intézet tarthatatlan helyzetével kapcsolatban egyébként több kormányhatározat is született az utóbbi években, a megvalósításból azonban eddig semmi nem lett. Az épület 1896-ban épült, az ott uralkodó állapotok tükrében kijelenthetõ, komoly elkötelezettség szükséges ahhoz, hogy valaki itt vállaljon munkát. A teljes körû felújításhoz közel 6 milliárd forintra lenne szükség.

Betegek végzik a takarítást

Az ombudsmani jelentésbõl kiderül, hogy az intézetben dolgozó orvosok (pszichiáterek) átlagéletkora 70-75 év. Az intézetben a nõket és a férfiakat elkülönülten helyezik el, a fiatalkorúakat viszont nem - ez Szabó szerint visszásságot okoz. A betegek végzik az intézet takarítását, munkaterápia keretében, munkadíj fejében. A betegek hetente egyszer fogadhatnak látogatót és kaphatnak csomagot. Az egyik épületben a kórtermekben nincs konnektor, ezért csak a közösségi helyiségekben van televízió. Szabó Máté megállapította, hogy a pszichiátriai kezelés alatt álló betegek, valamint a kezelésre beutaltak IMEI-ben való elhelyezése súlyos visszásságot okoz az emberi méltósághoz való joggal és az esélyegyenlõség elvével összefüggésben. Az IMEI betegeinek formaruha viselésére kötelezése szintén alkotmányossági problémákat vet fel.

Tökölön az egészségügyi személyzet létszámhiánya 13 fõ. A zuhanyzók egy kb. 5 centiméteres küszöbön keresztül közelíthetõk meg, így a kerekesszéket használók önálló tisztálkodása nem megoldott. Mozgáskorlátozottak számára kialakított külön WC nincs. A kórtermekben a felnõtteket és fiatalkorúakat együtt helyezik el. A fõépületben levõ betegek számára kialakított kicsi, ketrec-szerû sétaudvar csak korlátozottan biztosítja a szabad levegõn való tartózkodás lehetõségét, pedig a kórház körül elegendõ tér állna rendelkezésre egy megfelelõ sétaudvar kijelölésére. Az intézetben lakó egyik közepesen súlyos értelmi és hallásfogyatékossággal élõ fogvatartott igényét fejezte ki arra nézve, hogy valaki egyszerû nyelvezetet használva tájékoztassa betegségével és kezelésével kapcsolatban, ez ugyanis az elmondása szerint nem történt meg. Holott az Egészségügyi törvény elõírja, hogy a beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körû tájékoztatásra.

Mûtét, korlátozott testi kényszer

A Nagyfai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetet Algyõ felõl lehet megközelíteni egy rendkívül rossz minõségû, kátyús betonúton, itt viszik a betegeket, és itt jönnek a látogatók is. A rossz megközelíthetõség, különösen a téli idõszakban, az élethez való jog sérelmének közvetlen veszélyét okozza Szabó szerint. Egy fogvatartott sérelmezte, hogy amikor a betegjogi képviselõ meglátogatta õt a panaszának kivizsgálása miatt, nem maradhatott vele négyszemközt. Másikuk azt kifogásolta, hogy kisebb mûtéti beavatkozást végeztek rajta, amihez nem kérték a beleegyezését. Az Ombudsmani Hivatal munkatársai mindkét esetet kivizsgálták.

De a jelentésekbõl kiderült az is, hogy fogyatékossággal élõ személyt a szabálysértési eljárásban nem lehet elzárással sújtani, elkerülendõ a megbélyegzõ "mentálisan retardált" , "gyengeelméjû" kategóriák, fogalmak használata (ezeket egyébként Szabó az összes vizsgált intézetben hallotta), valamint, hogy kényszerítõ eszközökként csak korlátozott testi kényszer (megfogás, lefogás) alkalmazható a fogvatartottakkal szemben.

Atv.hu - Prókai Eszter

Nagyon sok bajt talált az ombudsman

2009. december 8.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának jelentése szerint a rendõrségi fogdák nem alkalmasak a fogyatékossággal élõk elhelyezésére: az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézet (IMEI) mind a börtönkórház, mind a pszichiátria hátrányait hordozza - közölte az Országgyûlési Biztos Hivatala kedden az MTI-vel.

Az országos rendõrfõkapitány egy panaszügyben arról tájékoztatta Szabó Máté országgyûlési biztost, hogy a megfelelõ felszereltség és a fogdaõrség speciális képzettségének hiánya miatt a rendõrségi fogdák nem alkalmasak a fogyatékossággal élõk befogadására. Az ombudsman álláspontja szerint jogszabály-módosításra lenne szükség, hogy õket csak megfelelõen felszerelt büntetés-végrehajtási intézetbe lehessen befogadni.

A fogyatékossággal élõ fogvatartottak alkotmányos jogainak érvényesülésérõl az ombudsman ezért hivatalból átfogó vizsgálatot folytatott az IMEI-ben, a Bv. Központi Kórházában, Tökölön és a Nagyfai Bv. Intézet Krónikus Utókezelõ Részlegén.

A közlemény szerint az IMEI 1896-ban épült, az állaga nagyon leromlott, "a munkavégzéshez komoly elkötelezettség szükséges". A létszámstop miatt nem tudnak ápolókat felvenni. Súlyos probléma, hogy a pszichiáterek átlagéletkora 70-75 év és nincs megfelelõ utánpótlás. Az értelmi, illetve testi fogyatékossággal élõ emberek elhelyezése nem felel meg a Fogyatékossággal Élõ Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezmény rendelkezéseinek, az épület egyáltalán nem akadálymentes, s a jelenleg mûködõ egy-egy szakkörön túl további terápiás és a rehabilitációt elõsegítõ egyéb tevékenységet is biztosítani kellene. A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelõzésének európai bizottsága szerint rendkívül kívánatos lenne, ha az IMEI-t elköltöztetnék, és az intézményt az egészségügyi miniszter felügyelete alá helyeznék.

Súlyosan sérti az emberi méltósághoz való jogot a pszichiátriai kezelés alatt álló betegek, valamint a kezelésre beutaltak elhelyezése - állapította meg az ombudsman, és sürgeti, hogy belátható idõn belül teremtsék meg az IMEI korszerû mûködésének feltételeit, továbbá fontolják meg, hogy az intézményt az egészségügyi miniszter felügyelete alá helyezzék.

A biztos figyelmeztet: a kényszergyógykezelt betegekkel szemben alkalmazható kényszerítõ eszközökrõl szóló rendelet pontatlan, sérti a jogbiztonság követelményét. Egy törvénymódosítás következtében 2010. május 1-jén 20-25 további pszichiátriai ellátásra szoruló kényszergyógykezelt beteget kell elbocsátani az IMEI-bõl. A további ellátásuk feltételeit eddig nem teremtették meg, noha annak szükségessége már korábban is ismert volt - áll a közleményben.

A nõket és a férfiakat a vizsgált intézetekben mindenütt elkülönítetten helyezik el, a fiatalkorúakat viszont nem. Ez szemben áll a gyermekek kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz való jogával - mutatott rá az országgyûlési biztos.

A közlemény szerint Tökölön a fürdõhelyiségek nem akadálymentesek, és nincs a mozgáskorlátozottak számára kialakított külön WC. A fõépület kicsi, ketrecszerû sétaudvara csak korlátozottan biztosítja a szabad levegõn tartózkodás lehetõségét, pedig a kórház körül elegendõ tér állna rendelkezésre egy megfelelõ sétaudvar kijelölésére.

Az ombudsman felhívja a figyelmet arra, hogy a betegjogi képviselõ csak idén nyáron vette fel a kapcsolatot a Nagyfai Bv. Intézettel, ahol azóta sem biztosítják a fogyatékossággal élõ fekvõbeteg fogvatartottaknak a jogszabályban elõírt heti egy nap fogadóórát. Nagyfához és a bv. intézethez rendkívül rossz minõségû, kátyús betonút vezet. A biztos ennek sürgõs kijavítására is ajánlást tett. Felmerült az intézet bezárása, illetve összevonása is, bár inkább fejleszteni, mintsem leépíteni kellene, hiszen a környezet - az utat leszámítva - nagyon kedvezõ, tágas tér, fákkal, növényekkel - olvasható a közleményben.

Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa megállapításait és javaslatait megküldte az illetékes minisztereknek, intézetvezetõknek.

Forrás: MTI

Ki bélyegzi skizofrénnek a pécsi ámokfutót?

2009. december 4.

A sajtó már-már tényként kezeli, hogy a pécsi lövöldözõ skizofrén volt. Pedig ha fel is állítottak ilyen diagnózist, annak orvosi titoknak kellene lennie, ha pedig nem, akkor nem lehet sebtiben összedobni - állítják a hvg.hu-nak nyilatkozó szakemberek. A pécsi eset így sok ezer olyan skizofrént bélyegezhet meg, akik amúgy semmilyen agresszív cselekményt nem követnének el.

Alighogy eldörrentek a pécsi orvosi egyetemen a lövések múlt csütörtökön, pár órán belül megjelentek az elsõ, hallomásból szerzett "diagnózisok" az elkövetõ elmeállapotáról. A sajtó hálásan gyûjtötte be a lövöldözõ alkoholproblémáiról, "latens skizofréniájáról", folyamatosan cserélgetett pszichiátereirõl szóló értesüléseket, s adta tovább õket a hírekbõl tájékozódni próbáló közvéleménynek. Az egy halottat és három sérültet követelõ támadás részleteit még homály fedte, s ellentmondó hírek keringtek arról, hogy pontosan milyen körülmények között kezdte meg ámokfutását az elkövetõ, azt már szinte kész tényként kezelte a sajtó, hogy a gyilkos zavarodott (esetleg zavart elméjû) volt, skizofréniával kezelték, s gyakran váltogatta orvosait.

A döbbenetes eset nyomán azonnal tájékozódni kívánó újságolvasó kíváncsiságát az új információk némileg kielégítik, s persze az újságíró is örül, ha sikerül valakit szóra bírni a rejtélyes indokból fegyvert ragadó elkövetõ környezetébõl, pláne, ha olyan szakemberrõl van szó, aki névvel-titulussal vállalja mondatait. Ez ilyen esetekben magától értetõdõnek tûnik, holott az efféle beszámolók bõven tartalmazhatnak olyan, az elkövetõ egészségi állapotára vonatkozó részleteket, amelyeket valójában csak az õ beleegyezésével közölhetne az orvosa, s a sajtó is.

Mind a pszichológusi, mind a pszichiáteri etikai alapelvek hasonlót diktálnak a hasonló esetekben: a konkrét betegrõl s betegségérõl saját hozzájárulása nélkül semmilyen információt nem adhatna ki orvosa vagy lélekdoktora. Eszerint a megközelítés szerint a beteg kezelõorvosa nemhogy a felállított diagnózis részleteirõl kellene, hogy hallgasson, de még arra az esetleg osztálytársak, barátok által közölt (õket értelemszerûen nem köti a titoktartás elve) információra sem szabadna megerõsítõ módon válaszolnia, hogy a szóban forgó illetõ egyáltalán kezelés alatt állt-e.

"Az etikai dilemmák persze ezzel nem értek véget, hiszen a beteget kezelõ orvosnak vagy pszichológusnak a társadalom védelme legalább annyira feladata, mint az egyéné" - világít rá Varga Katalin pszichológus, a Pszichológusetika címû szakkönyv szerzõje. Az egyezményes pszichológiai etikai alapelvek szerint a titoktartás csak nagyon kitüntetett esetekben oldható fel, például a gyaníthatóan másokban kárt okozni tervezõ beteg szándékairól a kezelõ beszámolhat a hatóságoknak, s természetesen a kiszemelt áldozatot is értesítheti, ha úgy ítéli meg, ez adhat védelmet neki. A pécsi esetben ez már nyilván nem jött szóba, hiszen a tragédia megtörtént.

A helyzet azért is faramuci, mert a jelenlegi adatvédelmi szabályok szerint akár egy munkahelyi pszichológiai vizsgálaton átesett személy is visszatarthat olyan adatokat, amelyek pont az alkalmatlanságáról árulkodnának: így például egy darukezelõnek jelentkezõ azt, hogy tériszonya van - számol be egy sajátos körülményrõl Agárdi Tamás igazságügyi szakértõ.

A pécsi esetben ugyanakkor nem errõl volt szó, az esemény utólagos értékelése során kerültek napvilágra az orvosi titoktartással védett adatok, keveredve azokkal a vaktában pufogtatott, idõnként szakszerûtlen diagnózisokkal, amelyek akár a pszichiátriai betegek megbélyegzésére is alkalmasak voltak, de keveset árultak el az elkövetõ indokairól. (Egyik Forrásunk a pécsi rektor által emlegetett "latens skizofréniát" idézi mint nem létezõ szakkifejezést.)

Ha tehát volt diagnózis, azt egyelõre titok kellene, hogy övezze, ha pedig nem volt, akkor sebtiben nem lehet összedobni. "Vizsgálat nélkül nem lehet biztosan azt mondani valakirõl, hogy beteg, azt pedig pláne nem, hogy skizofrén. A skizofrénia diagnózisának komoly kritériumrendszere van: a megfigyelés hat hónapig tart, s a betegnek egy hónapon keresztül aktív tüneteket kell mutatnia" - emlékeztet Kovács József bioetikus, több hazai orvosi etikai alapmû szerzõje. Ha a körülmények vizsgálata nélkül, a sztereotípiákat elõvéve egybõl arra kerül a hangsúly, hogy az elkövetõ skizofrén, azzal sok ezer olyan skizofrént tekint majd környezete veszélyesnek, akik semmilyen agresszív cselekményt nem követnének el.

A média, s elsõsorban a mozifilmek egyébként is erõszakos, gyakran gyilkos ösztönû embereknek mutatja a pszichiátriai betegeket, míg a valóságban éppen körükben nem nõtt az évek során az egyébként társadalmi szinten fokozódó agresszió - mondja a témában könyvet is publikáló Kovács. A megbélyegzéssel elfogyhat körülöttük a levegõ, s éppen az válik lehetetlenné, hogy egy ilyen beteget elérjen az a sok közösségi inger, amely segít a rendezett állapotát megtartani. Ellenkezõ esetben olyan légüres térbe kerülhet, amelybe egy egészséges is belebetegedne. "Azt kellene hangsúlyozni, hogy bár ez a fiú beteg lehet, a pszichiátriai betegek többsége nem követ el ilyesmit, segítségre szorul inkább, és arra, hogy a közösség jobban befogadja" - javasolja Kovács.

Személyes adatok védelmérõl van szó tehát, s nem arról, hogy a szóba kerülõ betegségekrõl hallgatnia kellene a szakmának és a médiának. A közvéleményre ugyanúgy tartoznak a skizofrénia tünetei, mint ahogyan a diabéteszrõl is magától értetõdõ természetességgel olvasunk ismeretterjesztõ anyagokat. Sokkal inkább azt hangsúlyozzák a pszichiáteri és pszichológusi etikában jártas szakemberek, hogy a betegségrõl való tájékoztatás és híradás nem csúszhat át a konkrét személy dossziéjának kiteregetésébe. "Ám ha csak általában beszél is egy betegség tüneteirõl, a nézõk, befogadók óhatatlanul összekötik a szóban forgó híresemény konkrét szereplõjével. Nyomatékosítani kell tehát, hogy nem a konkrét személyrõl van szó, ami már újságírói szakmai kérdés" - mondja Varga Katalin.

A dilemma óriási: a rendkívüli események nyomán a közvéleményben mutatkozó ismerethiány és csillapíthatatlan információéhség ugyanis pontosan a dezinformáció terjedésének kedvez. A szakembernek tehát döntenie kell: próbáljon-e a tömegkommunikációs elvárásoknak megfelelve azonnali választ adni egy még nem is igazán feltárt kérdésre, vagy utasítsa el a leegyszerûsítés ilyen módját, ami azt a veszélyt hordozza magában, hogy a hírre éhes emberek a mûkörmöstõl és a fodrásztól értesülnek majd egy kevésbé szakszerû verzióról. Szûk sávon kell lavíroznia a médiának.

Elméletben hivatalos elmeszakértõi vélemény egy elkövetõrõl akkor hangozhat el a médiában, amikor a bíróság elé állított személy elmeszakértõi vizsgálatának eredményeit a nyilvános tárgyaláson ismertetik, vagy ha az illetõ beleegyezik, hogy ügyvédje beszámoljon róla a sajtónak.

A Mediq orvosi blog szerzõjének az szúrt szemet, hogy egy kriminálpszichológus a pécsi esetrõl beszélve adott rövid tájékoztatást a paranoid skizofréniáról. Az említett szakember - Bilkei Pál - azonban, ahogy lapunknak elmondta, nem kezelte a gyilkost, s nem is állt vele kapcsolatban, ilyenformán semmilyen orvosi titkot nem sértett. Bilkei az említett videón valóban csak általánosságban beszél a betegségrõl, a betegben lejátszódó folyamatokról, de ehhez kulisszaként felhasználja a pécsi eseménybõl addigra megtudható drámai elemeket is.

"Minden civilizált társadalom tájékozottságához hozzátartozik a betegségek kibeszélése, de nem szabad, hogy ezzel démonizáljuk az egyébként is a leginkább elutasított csoportok közé tartozó pszichiátriai betegeket" - figyelmeztet Kovács József, hozzátéve: mindenkinek a környezetében élhetnek skizofrének, akiknek észre sem venni a betegségét. "Hangsúlyozni kell, hogy rengeteg beilleszkedett beteg él közöttünk, akikkel nem veszélyesebb találkozni, mint elmenni a sarki kocsma elõtt. Amott ugyanis éppenséggel a részegek köthetnek belénk, de mivel õket jobban ismerjük, könnyebben el is fogadjuk a jelenséget" - teszi hozzá.

Volt, aki Münich Iván kriminológus drámai mondatait tartotta túlzásnak, miszerint: az agresszió úgy terjed, mint a H1N1 vírus. Münich azonban nem a skizofréniáról beszélt, s szakemberek szerint nem is erõltetett a vírussal való asszociáció. "Az erõszaknak sokféle társadalmi oka van. Hiba tehát azt gondolni, hogy olyan pszichiátriai kérdésrõl van szó, ami csak a pszichiáterek és a betegeik magánügye. Egy társadalomnak a feladata az egészséges társadalmi légkör fenntartása, amellyel rengeteg testi-lelki betegség megelõzhetõ" - hívja fel a figyelmet Kovács. A diabetológusok sem fogják megszüntetni a cukorbetegséget, mert erre csak megfelelõ társadalmi szemléletváltással va mód. A megoldás kulcsa, teszi hozzá, a társadalom kezében van, az orvosok egyedül nem képesek rá.

Forrás: hvg.hu

Aláírásgyûjtés

2009. október 26.:

Aláírásgyûjtésbe kezdett egy pszichiátriai betegeket képviselõ szervezet, mert kilátástalannak látják a hazai ellátást. Azért tiltakoznak, mert mint mondják, sem a szakrendeléseken, sem a kórházakban nincs elég pszichiáter és pszichológus, ezért sok beteget csak félig tudnak ellátni, sokan pedig el sem jutnak szakorvoshoz. A szakminisztérium azt mondja, dolgoznak a helyzet javításán.

A szakemberek szerint annyira kevés a szakrendelés és annyira sok a beteg, hogy a szükséges fél-egy óra helyett legfeljebb 5-10 percet tudnak egy-egy betegre fordítani. Ez általában csak a gyógyszerfelírásra elég, gyógyító beszélgetésre már nem. A több százezer betegre alig jut kórházi ágy, és aki bekerül, az sem maradhat, amíg meggyógyul.

Csak rövid ideig éri meg a kórházaknak benntartani a beteget, nem tudják kivárni, amíg megfelelõ módon rehabilitálható lesz, tehát félig gyógyult állapotban kénytelenek elengedni. Ez a gyors visszaesést rejti magában - mondta a Magyar Pszichiátriai Társaság korábbi elnöke. Németh Attila szerint ha ez az állapot tartósan megmarad, akkor csak a sürgõs eseteket tudják majd ellátni, és éppen azok maradnak ellátás nélkül, akiket meg lehetne gyógyítani. Ezért tiltakozik aláírásgyûjtéssel a pszichiátriai betegeket képviselõ Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum.

Fel kell hívni a kormány figyelmét egy ilyen helyzetre, amely már most is van, de sokkal súlyosabb lehet. Ha összegyûlnek az aláírások, átadják az egészségügyi kormányzatnak, és remélhetõleg tárgyalás kezdõdik - mondta Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke.

A minisztériumban annyit közöltek, hogy fontosnak tartják a pszichiátriai helyzet rendezését, ezért több pályázatot is kiírtak és 80 férõhellyel bõvítették a pszichiátriai kórházi ellátást.

Forrás: Lánchíd Rádió

Nagy bajban a pszichiátria - Kevés a szakember, nagyon sok a beteg

2009. október 25.:

Nincs elég pszichiáter és pszichológus a kórházakban, sok beteget csak félig tudnak ellátni, mások pedig el sem jutnak a szakorvoshoz. Ez ellen tiltakozik egy civil szervezet. Ezért aláírásokat gyûjtenek. A szakminisztérium azt mondja: dolgoznak azon, hogy javuljon a helyzet.

Segítõ beszélgetés a pszichológussal. Erre csak nagyon kevés betegnek van lehetõsége. A szakemberek szerint annyira kevés a szakrendelés és annyira sok a beteg, hogy a szükséges fél-egy óra helyett legfeljebb 5-10 percet tudnak egy-egy betegre fordítani. Ez általában csak a gyógyszerfelírásra elég, gyógyító beszélgetésre már nem. Ráadásul kevés a szakember is. A több százezer betegre alig jut kórházi ágy, és aki bekerül, az sem maradhat, amíg meggyógyul.

"Csak túl rövid ideig éri meg a kórházaknak benntartani a beteget, nem tudják kivárni, amíg megfelelõ módon rehabilitálható lesz, tehát félig gyógyult állapotban kénytelenek elengedni. Ez a gyors visszaesést már magában rejti" - mondta Németh Attila, a Magyar Pszichiátriai Társaság korábbi elnöke.

Németh Attila szerint, ha ez az állapot tartósan megmarad, akkor csak a sürgõs eseteket tudják majd ellátni, és éppen azok maradnak majd ellátás nélkül, akiket meg lehetne gyógyítani. Ezért tiltakozik aláírásgyûjtéssel a pszichiátriai betegeket képviselõ Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum.

"Muszáj a kormány figyelmét felhívni egy ilyen helyzetre, amely már most is van, de sokkal súlyosabb lehet. Ha összegyûlnek az aláírások, akkor át akarjuk adni az egészségügyi kormányzatnak, és reméljük, hogy tárgyalásba kezdenek" - mondta Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke.

A minisztériumban annyit közöltek, hogy fontosnak tartják a pszichiátriai helyzet rendezését, ezért több pályázatot is kiírtak és 80 férõhellyel bõvítették a pszichiátriai kórházi ellátást.

Forrás: RTL Híradó - Bánhidi Lilla

Egyre több a lelki beteg

2009. január 27.

Az Európai Unióban minden negyedik állampolgár szenved valamilyen mentális, idegrendszeri megbetegedésben, a gyerekeket is beleértve. A korcsoportok érintettsége nem azonos ugyan, de minden tagországra jellemzõ, hogy az életkor elõrehaladtával egyre súlyosabb népegészségügyi gondról van szó.

A lelki betegek aránya akár a 35 százalékot is elérheti uniós átlagban - hangsúlyozta Lehoczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) fõtitkára, hiszen nagyon sok testi betegségnél kimutatható a társuló pszichiátriai probléma, a lelki háttérrõl, mint kiváltó okról, nem is beszélve.

A fiatalok és az idõsek lelki egészségének gondozása mellett prioritás a depresszió, és az öngyilkosságra való késztetés kezelése, hiszen az EU-ban 2007-ben 40 ezer befejezett öngyilkosság történt, 2004-es adat szerint pedig az EU-ban 386 milliárd eurót költöttek a pszichiátriai betegségek kezelésére - mondta Kurimay Tamás, az MPT leendõ elnöke.

A krízishelyzetekben, gazdasági válság idején nagyobb teher hárul az amúgy is periférián élõ betegekre, ezért is döntött úgy a XV. vándorgyûlésére készülõ szakma, hogy a társadalmi kirekesztettség és a stigmatizáció fenyegetõ veszélyét a figyelem elõterébe állítja. A háromnapos tanácskozás csütörtökön kezdõdik Debrecenben.

A szakemberek célul tûzték ki, hogy segítenek a leszakadóknak megtartani identitásukat, ehhez az is szükséges, hogy a pszichiáterek immár ne a szakmát ért sérelmeikkel, a leépítéssel foglalkozzanak, hanem elõre nézve az ellátás újabb lehetõségeit keressék - emelte ki Kurimay Tamás.

"Tudatában vagyunk a világ változásának, ehhez kell igazítanunk szakmai identitásunkat is, ezért vállal a társaság egyre több feladatot a betegek érdekeinek védelmében, erre utal a rendezvény mottója (tudat, valóság, identitás)" - hangoztatta Lehoczky Pál. Mind az orvosok körében, mind a betegeknél javítani szeretnék a valóság észlelésére való képességet, az identitás, a betegséghez való viszonyulás, a tudat állapotát. Ez kiváló gyógyszerek mellett is, csak jelentõs humán munkával lehetséges, erre a többletmunkára készül az orvosi szakma - mondta a fõtitkára.

A vándorgyûlés az élet több területének kérdéseivel foglalkozik: így például a házastársi/élettársi kapcsolat gondjaival is. Ugyanis, olyan pároknál, akiknél 2002-ben depressziót figyeltek meg egy felmérésben, 2006-ra jelentõsen nõtt a magas stresszel jellemezhetõ rossz kapcsolat esélye - életkortól, végzettségtõl, a partnerek korábbi lelki állapotától függetlenül.

A kóros játékszenvedély elterjedtségét vizsgáló elsõ tanulmány eredményeibõl pedig az derült ki, hogy a 18-64 évesek körében a számsorsjátékok használata a legelterjedtebb: a valaha kipróbálók aránya 59,5 százalék, az elmúlt évben legalább hetente játszóké 23,8 százalék. Ezt a sorsjegyek vásárlása (31,4 százalék illetve 5,9 százalék), és a sportfogadások (21,4 százalék, illetve 4,8 százalék) követik. A nyerõgépeket a megkérdezettek közel tizede (9 százalék) próbálta ki, de közülük csaknem minden hetedik a megelõzõ hónapban is legalább heti rendszerességgel játszott.

A pszichiátriai szakma fontos híre, hogy létrejött az országos módszertani központ - a SE ÁOK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján.

Forrás: hvg.hu

Bárkit elvitethetünk kényszerzubbonyban

2008. szeptember 19.:

K.J. élete kerékbe tört. A férfi elborzasztó története két évvel ezelõtt kezdõdött, amikor felesége úgy utaltatta be az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe, hogy K.J.-t egyetlen orvos sem vizsgálta meg, csak már bent a Lipóton, ahol több mint egy évig tartózkodott. Mire kijött, sem lakása, sem gyerekei, sem állása nem volt. A helyzet jelenlegi állása szerint ez mással is könnyen megtörténhet.

Az elmérgesült kapcsolat miatt a feleség szabadulni próbált a megunt férjétõl, ezért értesítette a háziorvost, hogy ura agresszív. Bemutatott egy korábbi szakvéleményt, amely tanúsította: férje már volt pszichológiai kezelésen. Azt persze nem tette hozzá, hogy házastársa önként iratkozott be egy kurzusra, amitõl az remélte, hogy korábbi házassági válsága megoldódik. A háziorvos, anélkül, hogy látta volna K.J.-t, beutalót írt a helyi ideggondozóba - ahová a feleség látogatott el úgy, hogy a férfi az egészrõl mit sem tudott.

A helyi pszichiáter kiállított egy kényszerbeszállításra szóló beutalót arra az esetre, "ha a férfi agresszívan viselkedne". Ezen kapva-kapott a feleség, és nemsokára négy rendõr és a háziorvos ébresztette K.J.-t.

- Egy orbos és négy rendõr ébreszett fel. Nem ellenkeztem, összeszedették velem a poggyászt, majd megláttam a háziorvost, kezében egy fecskendõvel. Utána már az OPNI-ban tértem magamhoz, ahol beinjekciózva aláírattak velem néhány papírt, rövid ideig a zárt osztályon tartottak. Ott vizsgált meg elõször orvos. Addig egyetlen egy sem. Úgy vittek be a Lipótra, hogy a feleségem információira hagyatkoztak - mondta el lapunknak K.j.

Az intézetet elhagyva K.J. feljelentést tett a rendõrségen, a nyomozás azóta lezárult.

- Ez az egyetlen lehetõség, amellyel tud élni az erkölcsi károkozás miatt - mondta egy lapunk által megkérdezett jogász.

K.J. esete az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány elnöke szerint jó példa arra, hogy a pszichiátria jelenlegi rendszere hogyan tud megbélyegzetté tenni valakit anélkül, hogy valódi mentális problémája lenne, s ez hogyan vezethet a sértett életének ellehetetlenüléséhez. K.J. esete egyébként nem egyedi, a jelenlegi szabályozás miatt elég, ha valaki tudja haragosáról, hogy állt pszichiátriai kezelés alatt (esetleg van papírja, mert így akarta megúszni mondjuk a katonaságot) és azt állítja, az illetõ agresszív - a nem kívánt személy hamarosan a pszichiátriai intézet ölelõ karjaiban találhatja magát.

Forrás: Bors

Egyedül mehetnek orvoshoz a lelkibeteg fiatalok

2005. november 22.

Szerdán kezdi meg az Országgyûlés annak a javaslatcsomagnak a tárgyalását, amelynek elfogadása esetén négy egészségüggyel kapcsolatos törvény is módosulna. A tervek szerint megszüntetnék a petesejt-adományozás anonimitását, a dohányzást teljesen kitiltanák az óvodákból és a kórházakból, a drogproblémákkal küzdõ tizenévesek pedig szülõi jóváhagyás nélkül is fordulhatnának pszichiátriai intézetekhez.

"Egyszer egy édesapa azzal hozta vizeletvizsgálatra a fiát, hogy ha a drogteszt pozitív lesz, akkor agyonveri a fiút, ha negatív, akkor pedig nem hiszi el" - magyarázta az [origo]-nak Funk Sándor, a Nyírõ Gyula kórház addiktológus fõorvosa, aki szerint a tervezett módosításokkal elkerülhetõek lennének az ilyen szituációk.

A parlament elõtt lévõ javaslatcsomag elfogadásval ugyanis módosulnának a pszichiátriai kezelésre vonatkozó szabályok. Többek között lehetõvé válna, hogy a drog- vagy alkoholproblémával küzdõ tizenéves fiatal szülõi jóváhagyás nélkül kérje felvételét a pszichiátriai intézetbe. A jelenlegi szabályozás értelmében ehhez a törvényes képviselõ hozzájárulása szükséges. Az [origo] által megkérdezett orvosok szerint a szülõi szigor sok esetben megnehezíti a probléma kezelését, a jogszabálymódosítás után viszont a problémás esetekben a fiatalok önállóan is dönthetnek.

A változtatást üdvözli a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédõ civil szervezet is, azt viszont kifogásolják, hogy mindez kiterjedne a korlátozottan cselekvõképes idõs emberekre is. A civil szervezet szerint így a korlátozott belátási képességgel rendelkezõ idõsek esetén a törvényes képviselõ helyett a pszichiátriai intézmény dönthetne a kezelésrõl. Vagyis nõne az intézmények döntési jogköre.

A TASZ szerint ugyancsak rontaná a betegek önrendelkezési jogait az a módosítás, amelynek értelmében, ha valaki önként jelentkezik egy pszichiátriai intézetbe, de késõbb meggondolja magát, akkor addig nem hagyhatja el a helyet, amíg ki nem vizsgálják. Igaz, ha az illetõ bírósághoz fordul, akkor ott felülbírálhatják a pszichiátriai döntést, de addig is benntartják. A jelenlegi gyakorlat ezzel szemben az, hogy az érintett a bírósági döntésig elhagyhatja az intézetet.

Panaszjog és látogatás

Változnak a fekvõbetegnek a látogatók fogadásával kapcsolatos jogai is. Az egészségügyi törvényben eddig csak az szerepelt, hogy a betegnek joga van látogatókat fogadnia, a jövõben ez kiegészül azzal, hogy az általa meghatározott személyeket kizárhatja a látogatásból.

Az egészségügyi intézményekkel kapcsolatos panaszjogok pedig úgy módosulnak, hogy a kórház a betegek panaszaira a korábbi 10 napos határidõ helyett ezentúl 30 napon belül lesz köteles válaszolni. Az egészségügyi miniszter indoklása szerint a határidõ kitolását az alaposabb ügyintézés indokolja. A TASZ ezzel szemben viszont indokolatlannak tartja ezt a módosítást, a civil szervezet szerint ugyanis az lenne a célszerû, ha az egészségügyi intézmény minél elõbb válaszolna egy panaszra.

A módosítások érintenék az egészségügyi törvénynek a mesterséges megtermékenyítésre vonatkozó passzusait is. A kormány tervei szerint a jövõben rokonok úgy segíthetnének a gyermekre vágyókon, hogy részlegesen megszüntetnék a petesejt-adományozás kötelezõ anonimitását. Korábban csak névtelenül, egészségügyi intézetnek lehetett petesejtet adni, így éppen azok nem adományozhattak, akik érzelmi okból (például meddõ pár rokonai) szívesen vállalkoztak volna donornak.

A petesejt-adományozás a spermiumadással ellentétben nem egyszerû folyamat, kockázattal és fájdalommal jár, a donor hormonkezelést kap és kórházba is kell vonulnia, a törvény mégis egyformán kezelte a két dolgot. Petesejt-adományozásra 300-500 ember vár évente, de eddig a rászorulóknak csupán 1-2 százaléka vehetett részt a kezelésen az anonimitásból fakadó nehézségek miatt.

A tervezet bírálói, többek között a TASZ azonban még mindig szûknek tartja a szóba jöhetõ donorok körét, szerintük a rokonokon kívül a barátoknak, ismerõsöknek is esélyt kellene adni a segítségnyújtásra. A TASZ október közepén eljuttatta véleményét a törvényhozóknak. A civil szervezet kitért arra is: kapcsolódó jelentésükben mind az országgyûlési biztosok, mind az általuk megkeresett Magyar Orvosi Kamara Etikai és Jogi Bizottságai és az Egészségügyi Tudományos Tanács Elnöksége is "a meddõ párhoz közel álló személyek (barátnõ, ismerõs) általi adományozási szándék"-ról beszéltek, azaz nem csak a rokonokról.

Több SZDSZ-es és szocialista képviselõ bejelentette: kezdeményezni fogják, hogy a petesejt-adományozás kötelezõ anonimitása feloldható legyen abban az esetben is, ha a meddõ párhoz közel álló személyek - barátok, ismerõsök - jelentkeznének donornak.

Dajkaterhesség és lombikbébi-program

Mézes Éva SZDSZ-képviselõ az [origo]-nak elmondta: kormánypárti képviselõk várhatóan további mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos módosító javaslatot nyújtanak majd be. Többek között kezdeményezik azt, hogy a lombikbébi-programot terjesszék ki az egyedülálló meddõ nõk számára is, ez a lehetõség ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint csak az élettársi és házastársi kapcsolatban élõk számára vehetõ igénybe.

Az SZDSZ önálló képviselõi indítvány keretében kezdeményezi azt is, hogy a törvény rendelkezzen a dajkaterhességrõl is. Vagyis hogy a meddõ nõk számára tegyék lehetõvé, hogy más személy hordja ki a gyereküket. A dajkaterhességrõl és a lombikbébi-program kiterjesztésérõl szóló javaslatokat támogatják a jogvédõ civil szervezetek is.

A tervek szerint módosul a nemdohányzók védelmérõl szóló törvény is. A módosításokkal a kormány kitiltja a dohányzást az egészségügyi és az oktatási intézményekbõl. Amíg a kórházakban, a bölcsõdékben és az óvodákban mindenhol tilos lesz a dohányzás, az iskolákban a tantestület a szülõkkel közösen döntheti majd el, hogy szükség van-e az adott intézményben dohányzásra kijelölt helyre.

A pedagógus-szakszervezetek örömmel vették, hogy az iskolák esetében nem alkalmazzák a zéró toleranciát. Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke az [origo]-nak elmondta: a dohányzás teljes tilalma komoly frusztrációt okozott volna a tanárok körében. A PDSZ elnöke szerint ugyancsak pozitív, hogy az iskolák a szülõket is bevonhatják a dohányzóhely szükségességérõl folytatott vitába.

A TASZ viszont ezt is túl erõs korlátozásnak tartja, a jogvédõ civil szervezet szerint ezzel sérülnének a dohányosok jogai.

Forrás: origo.hu

A WC-ben detoxikálnak a Siófoki Kórházban

2005. június 28.

Nyáron a Balaton környéki településeken, fõleg Siófokon jelentõsen megnõ az alkoholmérgezéses, drogos vagy öngyilkossági kísérletet végrehajtó betegek száma. A városi kórháznak nincs megfelelõ osztálya a kezelésükre, mégis hozzájuk szállítják be szinte az összes esetet. Jobb híján vagy a belgyógyászaton, vagy az idegosztályon, vagy a WC-ben látják el õket. Külön problémát jelentenek a 14 és 18 év közötti drogos és alkolmérgezéses esetek. Õket ugyanis, mivel még nem felnõttek, a gyerekosztályon kell elhelyezni a három-négyévesek között.

Nyáron a Balaton környékén, különösen az olyan településeken, mint Siófok, ahol sok a szórakozóhely, jelentõsen megnõ az alkoholmérgezéses, drogos vagy gyógyszerrel, növényvédõ szerrel öngyilkossági kísérletet végrehajtó betegek száma. Dr. Varga Ferenc, a siófoki kórház fõigazgató fõorvosa szerint ezeket az eseteket addiktológiai osztályon vagy addiktológiai gondozóban kellene kezelni, náluk azonban egyik sincs, mégis hozzájuk szállítják be szinte az összes esetet.

"Ha életveszélyes az állapotuk, akkor az intenzív osztályon gond nelkül el tudjuk õket látni" - mondja a fõigazgató. A problémát azok az esetek jelentik, melyek nem szorulnak ennyire komoly ellátásra, de azért kezelni, például detoxikálni kell õket. Csakhogy erre a kórházban nincs sem megfelelõ osztály, sem elég ember. Így jobb híján vagy a belgyógyászaton, vagy az idegosztályon, vagy a WC-ben látják el õket. "Ráadásul vannak dühöngõ típusok, akik szembeszállnak a személyzettel" - meséli Varga Ferenc.

Külön problémát jelentenek a 14 és 18 év közötti drogos és alkolmérgezéses esetek. Õket ugyanis, mivel még nem felnõttek, a gyerekosztályon kell elhelyezni. "Három-négyévesek közé kell befektetnünk õket. Ennek a szülõk, érthetõ módon, nem örülnek" - fogalmaz a fõigazgató. Varga Ferenc szerint a helyzet júliusban és augusztusban tovább fog romlani, mert még több turista érkezik a városba. "Valahonnan pénzt kellene szerezni egy 24 órás addiktológia létrehozására, és akkor idehozhatják õket" - állítja. Megoldás lehetne az is, ha folytatódna a kórház rekonstrukciója, és új helységek épülnének. Egyelõre azonban erre sincs pénz.

Pedig azt, hogy nem lehet például a pszichiátriai betegeket és részegeket egy osztályon kezelni, már korábban máshol is kifogásolták az orvosok. A Pszichiátriai Szakmai Kollégium még beadványt is írt az Egészségügyi Minisztériumhoz a detoxikáló állomások ügyében. Azt kifogásolták, hogy több kórházban is a pszichiátriai osztályokra hárították a detoxikálással járó feladatokat, ezzel veszélyeztetve az osztályok mûködését.

Forrás: origo.hu

"Ragaszkodok, hogy elvigyen az apukám"

2005. június 23.

Keddrõl szerdára virradó éjjel befejezõdött Z. Sebastian, Zombori Sebastian vagy egyszerûen Sebi több hónapos magyarországi látogatása. Az eddigi eseményekhez "méltó" botrányok közepette sikerült a kisfiút talán békésebb körülmények közé vinni.

Szerdán Zombori Sebastian és édesapja megérkezett Bonnba, ahonnan az apa - ígéretéhez híven - azonnal felhívta az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, hogy megnyugtassa a szakembereket: jól vannak.

Szerdai számunkban még arról számoltunk be, hogy a kisfiú Budapesten, a pszichiátrián tölti az éjszakát, mert pánikrohamot kapott. Kedden lapzártánk után azonban megjelent az intézetben az édesapja, aki az érvényes magyar bírósági végzésre hivatkozva a gyerek kiadatását kérte. Kívánságát teljesítették, így elindulhattak az apa németországi otthonába, ahol Sebastian öccse is él. Mindezt nem hétköznapi történések elõzték meg.

- A fennálló jogi feltételek mellett próbálta a gyerek számára a legjobb és legkönnyebb megoldást találni az OPNI, amikor éjjel úgy döntöttünk: kiadjuk a kisfiút. Ugyan Sebastiant bent akartuk tartani, amit az édesapának is elmondtunk, õ azonban saját felelõsségére magával vitte - mondta lapunknak az intézet egyik vezetõ orvosa. A bírói végrehajtóval szemben nekik már csak azt lehetett mérlegelni: a gyermek számára mi a legkedvezõbb megoldás. A nekünk nyilatkozó szakember szerint a végrehajtó kezdetben feltûnõen határozott volt, de késõbb elfogadta, hogy megvárják a fõigazgatót, és õ beszéljen minden érintettel. - Sebastian többeket meglepve igen barátságosan viselkedett az apjával, ezért az intézet munkatársai úgy döntöttek, hogy elengedik, utazzon. Erre az állapota is lehetõséget adott. Igaz, amikor bejött, valóban feldúlt, zaklatott volt, szorongásos rohamai voltak, öngyilkossággal fenyegetõzött, megviselték a történtek. Éreztük azt is - mondta az orvos -, hogy mindkét szülõjéhez kötõdik, az egész cirkuszt pedig úgy éli át, hogy rá hárul a döntés. A kisfiúnak gyógykezelésre van szüksége, ez biztos, arra pedig, hogy ezt valóban megkapja, az apa ígéretet tett. A szakember bízik abban, hogy a fiú jó helyen van.

- Amikor meglátta a fiú Jánost, az apját, a nyakába ugrott, és mindketten sírtak. Hiányoztál, mondta Sebastian - emlékezett Kollár Andor, az apa ügyvédje, aki szerdán reggel telefonon beszélt az apával és a gyermekkel is, s mindketten azt mondták, hogy jól vannak. A jogász szerint az éjjeli elutazás elõtt, miután a pszichiátrián átvették a gyermeket, a Duna Televízióba mentek, ahol felvételek készültek az apáról és a kisfiúról is. Erre azért volt szükség, hogy ne vádolhassák meg õket azzal, hogy a gyereknek nyugtatót adtak, vagy bilincsbe verték.

- A Duna Tévével egy olyan szóbeli megállapodást kötöttem, hogy akkor nyilatkozunk, ha objektívek lesznek. Teljesen elegünk lett abból, hogy hiába szólaltam meg bármelyik médiában, egyoldalúan az anya oldalára álltak, és végig egy brutális apáról beszéltek - mondta az ügyvéd, aki egyetlen példát említ, ami árulkodik arról, hogyan manipulálhatták a kisfiút. - A Duna tévések úgy kerestek meg, hogy elõtte az anya családjánál forgattak, ez az állítólagos "pánikrohama" elõtt volt. Amikor a kamerába beszélt, az anya oldaláról rászóltak, hogy ne nevetgéljen, ne mosolyogjon, mert ezek komoly dolgok. Akkor fogta a stáb a cókmókját és megkerestek minket - mondta Kollár Andor, aki ezután már velük együtt intézkedett az ügyben. - A kórházat meg kellett gyõzni, hogy adják át Sebastiant az apjának. - Az én feladatom a gyerek kiadatására vonatkozóan befejezõdött, viszont folyamatban lévõ házassági bontóperre és a büntetõ feljelentésekre még érvényes - mondta az ügyvéd, aki szerint érdekes módon a család másik, ötéves fiáról egyetlen szó sem esik, mint ahogy arról sem, hogy kint az apánál, mint ott minden egyedülálló szülõnél rendszeres a családsegítõk látogatása, folyamatosak a környezettanulmányok. Abban pedig, Kollár Andor szerint, hogy ilyen fölhajtás kerekedett, hogy odáig juthatott a helyzet, hogy az anya a pszichiátria folyosóján "náci gyilkosnak" nevezi volt férjét, sok mindenki felelõs. Ez ugyanis mindenrõl, csak nem a gyerek érdekeirõl szól - fûzte hozzá a jogász.

A Nõi és Gyermekjogi Központ - az ügy sokáig egyik legaktívabb szereplõje - tegnap közleményt adott ki "Z. Sebestyén kitoloncolásáról". E szerint mély fájdalommal és együttérzéssel gondolnak a 11 éves fiúra, akit - emberi jogainak sárba tiprásával - átadtak Németországban élõ apjának, akitõl félt, reszketett. A végrehajtás olyan körülmények között történt, amelyek minden vonatkozásban egy harmadik világbeli diktatúrára emlékeztettek. A gyermeket felfegyverzett rendõrök és szekrénnyi méretû végrehajtók, s további - meghatározhatatlan foglalkozású - személyek vették körül, s egy zárt helyiségbe vitték, apjával együtt, aki az elmúlt 14 hónapban nem volt hajlandó Sebestyénnel kommunikálni - szól a kiáltvány. A Morvay Krisztina vezette szervezet szerint törvényszerû, hogy az ellenállást reménytelennek látó jogfosztott gyermek fogva tartott együttmûködik azokkal, akiktõl a további sorsa függ. A központ tegnap a Belügyminisztert, az ORTT-t és a Duna Televízió vezetõségét is felkérte annak kivizsgálására, hogy a televízió hogyan, milyen formában vett részt a Sebestyén ellen vezetett végrehajtási eljárásban. Még Göncz Kingát, a gyermekvédelem elsõ számú szakmai és politikai vezetõjét is felelõsségre vonják, vajon milyen segítséget kap a fiú ahhoz, hogy magyar állampolgárságú - s általa nagyon szeretett - édesanyjával kapcsolatot tartson.

Göncz Kinga tegnap, a történtekre reagálva veszélyesnek nevezte, hogy a szülõk a közöttük lévõ konfliktust a gyereken keresztül intézték. A civilek közremûködése szerinte ebben az esetben csak kiélezte a konfliktust: Ha úgy léptek volna be, hogy a szülõk bevonásával próbálnak megoldást találni, az nagyon hasznos lett volna - fogalmazott diplomatikusan a tárca vezetõje, aki szerint borzalmas volt látni, hogy a gyerekre az állandó szereplések egyre nagyobb lelki terhet róttak. Egy bulvár- lap cikkére reagálva azt is elmondta, hogy kedd délután valóban felhívta a pszichiátriai intézetet, ahol Sebestyén állapota felõl érdeklõdött. - Arra kértem régi kollégáimat, hogy találjanak olyan megoldást, ami a gyereknek nem okoz további sérüléseket - mondta. Meg kell vizsgálni, hogy ezekben az esetekben hogyan lehet akár a szülõvel szemben a gyermekek érdekeit képviselni - tette hozzá a miniszter, aki elmondta, hogy megkérték a németországi gyermekvédelmi szolgálatot, hogy Sebestyén kiutazása után fokozottabban figyeljenek oda a családra. A minisztériumban régóta foglalkoznak Sebestyén ügyével, több anyagot, illetve pszichológiai vizsgálatot tekintettek át, de egyik sem bizonyította azt, hogy a gyereknek egyértelmûen az anyánál vagy az apánál van jó helye.

A Pszichiátriai Intézet a jövõre nézve mindenképpen jogi lépésekre készül. Szeretnék elérni, ne fordulhasson elõ, hogy egy bírósági határozat miatt leállítanak egy indokoltan elkezdett pszichiátriai kezelést. - Amikor valaki segítségért fordul hozzánk, amíg a helyzet nem tisztázódik, addig semmiféle bírósági határozat ezt nem bírálhatná felül - fogalmazott Nagy Zoltán, az intézet fõigazgatója.

Valamennyi megkérdezett szakember abban egyetért: felelõtlen és lelketlen, egyenesen megdöbbentõ, ami az elmúlt idõszakban az ügyben történt. Gyermekvédõk szerint vannak, akiknek semmi sem drága, hogy öncélú, látványos akcióikkal idáig juttassanak egy ügyet. Miközben a gyerekek, kiszolgáltatottak érdekeirõl, sõt életérõl beszélnek, azt hagyják éppen figyelmen kívül.

Zombori Sebastian a hosszú hercehurca után ma már Bonnban van, a változatosság kedvéért ott is pszichiátriai vizsgálatok alatt, után. Búcsúzóul a Duna Televízió stábjának apja ölében adott, "exkluzív interjút".

Elõtte elkérte apja ügyvédjének a papírját, s ceruzát ragadott. A kezünkben tartott írás szerint: "Ragaszkodok hozzá, hogy elvigyen az apukám. De nem örökre...." - közölte a hivatalos papírlap aljára írva.

Forrás: nol.hu

Gyilkosság történt Darnózselin

2005. április 10.

Õrizetbe vett a rendõrség egy 39 éves darnózseli férfit, akit azzal gyanúsítanak, hogy megölte 79 éves apját - írja az MTV Teletext.

A nyomozás eddigi adatai szerint a feltételezett tettes az idõs férfi nyakát elvágta, a bûncselekmény elkövetése után betört a település abc-jébe, ott találtak rá a rendõrök.

A szigetközi település járõrözõ polgárõrei vették észre, hogy az üzlet kirakatát betörték. Az eseményrõl azonnal értesítették a rendõrséget.

A helybéli polgárõrök ismerték a betörõt, tudták róla, hogy pszichés betegség miatt évek óta apja gondnoksága alatt áll. A férfit a gyõri kórház pszichiátriai osztályára szállították.

Forrás: mno.hu

Elgázosították Hitler rokonát

2005. január 19.

A több ezer mentálisan beteg, elgázosított áldozat egyike Adolf Hitler rokona volt - állítja két kutató. Aloisia V. Hitler apai nagyanyja testvérének az ükunokája volt, többek között depresszióban, skizofréniában szenvedett.

A csak Aloisia V.-ként azonosított nõ 49 évesen halt meg. 1940. december 6-án gázosították el a hartheimi kastélyban, az ausztriai Linztõl nem messze - állította a Guardiannak Timothy Ryback történész. Az amerikai kutató jelenleg Salzburgban él, és a berchtesgadeni Obersalzberg Intézetet vezeti. Aloisia V. halálának körülményeire a múlt héten derült fény, miután az egyik levéltáros, Florian Beierl megtalálta a kórlapját egy bécsi gyógyintézetben, ahol kezelték.

A kórlapon szereplõ pecsét szerint a nõt "bizonyíthatóan kivégezték" - közölte Ryback. "Fájdalmas látni, min ment keresztül ez a nõ. Ez a dokumentum rávilágít az akkori rendszer brutalitására."

Az már korábban is köztudott volt, hogy Adolf Hitler családjában több szellemileg sérült ember volt. Egy 1944-es, évtizedek óta ismert Gestapo-jelentés Aloisia vérvonalát úgy jellemezte, mint "idióta leszármazottak" - mondta Florian Beierl.

A most megtalált kórlap szerint Aloisia skrizoféniában, depresszióban, érzékcsalódásban és más mentális betegségekben szenvedett. Gyakran zárták rácsos ágyba, ez a módszer akkoriban igen elterjedt volt. Azt nem tudni, Hitler tudott-e rokona betegségérõl - tette hozzá Ryback.

Aloisia az ükonokája volt Hitler apai nagyanyja testvérének, vagyis a Schicklgruber család tagja volt. A családja közel állt Hitlerhez, például a náci vezér apja segített a nõ apjának munkát találnia Bécsben.

A két kutató öt éve kutatja a Hitler családjában lévõ mentálisan beteg rokonokat. A Schicklgruber család több tagja beteg volt, többen követtek el például öngyilkosságot - írta a Guardian.

Forrás: origo.hu

Kasztrálják majd a francia erõszakoskodókat

2004. november 12.

Injekcióval kasztrálhatják ezután a visszaesõ erõszakoskodókat Franciaországban, ha a most kezdõdött kísérletek eredményre vezetnek. A francia kormány a szexuális bûncselekmények számának csökkenését várja az intézkedéstõl.

A francia igazságügy-miniszter rábólintott azokra a kísérletekre, melyek egy új eljárást tesztelnek a nemi erõszak megfékezésére. A kémiai kasztrációnak nevezett kezelés során a többszörösen visszaesõ erõszakoskodók libidóját injekciókkal szüntetik meg, hogy "ne jelentsenek veszélyt a társadalomra, és könnyen visszailleszkedjenek, miután szabadultak a börtönbõl" - mondta Dominique Perben igazságügy-miniszter.

A programban 48 önkéntes vesz részt, akiket most engedtek ki a börtönbõl, ahol szexuális bûncselekmények miatt ültek. "Kétféle gyógyszert tesztelünk, amelyek blokkolják azokat a hormonokat, amelyek a férfiak szexuális vágyait felkeltik, és gyakorlatilag meggátolják az erekciót" - mondta el Serge Soleru, a kísérlet vezetõje. Az injekciót havonta egyszer kell beadni.

A francia kormány szakértõi szerint a szereknek "nincs visszafordíthatatlan hatásuk", más specialisták viszont úgy vélik, egyelõre nem ismerik eléggé a lehetséges mellékhatásokat.

A döntésre azért került sor Franciaországban, mert az utóbbi idõben nagyon megnõtt a nemi erõszakos esetek száma. Jelenleg 8200-an ülnek börtönben szexuális bûncselekmények miatt, az összes elítélt 22 százaléka. Az arány 1990-ben mindössze 5 százalék volt. Az ilyen bûncselekmények háromnegyedét ráadásul gyerekek ellen követik el.

A kémiai kasztrálást alkalmazzák már 1997 óta az USA-ban Kalifornia, Montana és Florida államban. Az Egyesült Államokban a rendelkezés készítõi az injekciókat a nikotintapaszhoz hasonlították, mert a kezelés befejezésével a nemi vágy is visszatér. Civil szervezetek és pszichiáterek viszont alkotmányellenesnek és iszonyúnak nevezték ezt a módszert. A kémiai kasztrálás mûködik ezenkívül Kenyában és Kanadában, de egy ideje alkalmazható Németországban, Svédországban és Dániában is.

Forrás: origo.hu

Az igazgató lemondott, a beteg hét és fél évet kapott

2002. január 28.

Hálós ágyában megégve lelte halálát a törökszentmiklósi pszichiátriai otthon egyik ápoltja. A rendõrség csak a pszichiátriai betegek jogaival foglakozó civil szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért nyomására indított vizsgálatot az otthon vezetõivel szemben, ám az ügyet bûncselekmény hiányában 2001 decemberében lezárták. A hatóság álláspontja szerint az eset elõtt nem szabályozták pontosan a hálós ágyak használatát, ám a Szociális és Családügyi Minisztérium már 1997-ben betiltotta ezeknek a használatát. Egy évvel az eset után, tavaly decemberben az igazgató egészségügyi okokra hivatkozva lemondott.

Tavalyelõtt decemberben hálós ágyában égett egy férfi a törökszentmiklósi pszichiátriai otthonban. Mint arról lapunk már korábban beszámolt, a rendõrség ugyan indított nyomozást foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt, ám azt bûncselekmény hiányában lezárta. A hatóság 2001 decemberében azért szüntette meg az eljárást, mert álláspontjuk szerint az ágyak használatáról egyértelmûen rendelkezõ pszichiátriai kollégiumi állásfoglalás csak hónapokkal a tragédia után született meg, és annak visszaható hatálya nincs. Információink szerint a hálós ágyak használatát pontosan körülíró hivatalos rendelkezés már jóval korábban is létezett. A Szociális és Családügyi Minisztérium gondozásában megjelenõ Módszertani füzetek címû kiadványban publikáltak alapján már 1997-ben betiltották ezeknek az ágyaknak a használatát, a 2001 tavaszán megjelent számuk pedig úgy fogalmaz: a korlátozó intézkedés lehetséges eszközei közé nem sorolhatók a hálós ágyak. A minisztérium állásfoglalása szerint ezek a kiadványok ugyanolyan hatállyal rendelkeznek, mint a Pszichiátriai Szakmai Kollégium állásfoglalásai, amelyekre hivatkozva a szolnoki kapitányság megszüntette a vizsgálatot. A szolnoki nyomozók szerint az egészségügyi törvény nem fogalmaz elég egyértelmûen a korlátozó eszközök használatát illetõen, noha eredetileg nem is vizsgálták volna az intézet vezetésének felelõsségét, erre a Társaság a Szabadságjogokért szervezetnek (TASZ) külön kellett felhívni a kapitányság figyelmét. A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum alelnökének, Petõ Katalinnak az a véleménye, hogy már az 1997-es egészségügyi törvény is világosan fogalmaz a hálós ágyak használatát illetõen. Ám a késõbb - de még a törökszentmiklósi eset elõtt - született szociális jogszabályok is foglalkoznak a személyes szabadság korlátozásának kérdésével. A különbözõ törvényi elõírások kimondják: korlátozást csak a beteg - saját magát vagy társait - veszélyeztetõ magatartása esetén, átmenetileg lehet alkalmazni. A szabályok azt is egyértelmûen elõírják, hogy a korlátozott beteget nem szabad felügyelet nélkül hagyni, és hogy minden alkalommal jegyzõkönyvet kell felvenni az intézkedésrõl. Nem a 35 éves férfi halálát követelõ volt az egyetlen tûzeset, amely 2000 decemberében a törökszentmiklósi otthonban történt. A tragédia után néhány nappal többször is felcsaptak a lángok az egyik szobában, ám akkor senki sem sérült meg. A rendõrség ezután vette õrizetbe az otthon egyik lakóját, Lakatos Melindát. Melinda tizenéves kora óta pszichiátriai otthonban lakik, mivel a lánynak komoly magatartási problémái vannak, és szülei már kiskorában börtönbe kerültek. Tinédzser korától vonzották a lángok, ellátása során kétszer is okozott tüzet egészségügyi intézményben, egyszer a szolnoki, egyszer a debreceni kórházban, ám emiatt egyszer sem marasztalták el. Amikor a lány a szentmiklósi halálos tûzeset után kétszer is megpróbálta felgyújtani az otthont, a szolnoki kapitányság úgy érezte, eljött a cselekvés ideje. Melindát õrizetbe vették, majd 2001 decemberében a Szolnoki Megyei Bíróság különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés kísérletében bûnösnek találta, és nem jogerõsen hét és fél év letöltendõ szabadságvesztésre ítélte. Melindát több pszichiáter is megvizsgálta, az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmekórtani Intézetben (IMEI) is járt. Az orvosok ugyan súlyos magatartászavart állapítottak meg nála, ám úgy ítélték, Melinda tisztában volt tetteinek következményével, ezért felelõsségre vonható. A lapunknak nyilatkozó egyik pszichiáter közölte, Melinda beszámíthatóságát az is bizonyítja: amikor a lánynak érdeke fûzõdött ahhoz, hogy jól viselkedjen, együttmûködött az õt kezelõ intézetek dolgozóival, míg máskor teljességgel kezelhetetlen volt. A jogvédõ szervezetek szerint elképesztõ, hogy a hatóság nem vonja kérdõre az igazgatót, aki 2001 decemberében egészségügyi okokra hivatkozva mondhatott le pozíciójáról, miközben a tüzet gyújtó elmebeteg férfi ellen vizsgálat indult. Az esetet kivizsgáló három civil szervezet közül a Társaság a Szabadságjogokért és a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum illetékesei szerint a törökszentmiklósi otthonban a törvényi kötelezettségek egyikének sem tettek eleget, ezért álláspontjuk szerint az vezetés felelõssége egyértelmû. Törökszentmiklóson a hozzá nem értés miatt az is elõfordulhatott, hogy két ápoltat zártak ugyanabba a hálós ágyba, s az egyik beteg kinyomta társának szemét. A rendõrség akkor az otthon egyik dolgozójának hanyagságát sem állapította meg. Az esetet a TASZ és a SOTERIA mellett vizsgáló Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum nevû civil szervezet elnökhelyettesének, Petõ Katalinnak véleménye szerint Magyarországon ugyan elõremutató, progresszív a szabályozás a pszichiátriai betegek védelmére, ám a törvények betartását nem ellenõrzik megfelelõen és a visszaéléseket alig szankcionálják. Álláspontja szerint ugyan az elmeszociális otthonokban érezhetõ a pozitív változás, ám a megfelelõ számú személyzet hiánya miatt még mindig alkalmazzák a végsõ esetre fenntartott korlátozó intézkedéseket is. Úgy véli, jól jellemzi a pszichiátria betegek körül kialakult érdektelenséget, hogy a civil szervezetek által kezdeményezett szakmai egyeztetõ fórumokon a kormányzat képviselõi alig vagy egyáltalán nem jelennek meg. Sajnálatosnak tarja, hogy hazánkban az elmeszociális otthonok végállomást jelentek a pszichiátriai betegek számára, az intézetekbõl az ápoltak a legritkább esetben tudnak visszailleszkedni a társadalomba. Petõ Katalin pszichiáter fõorvos szerint itthon még nem terjedt el az otthoni betegeéllátás, pedig ez a kezelési mód lényegesen kisebb terheket ró az egészségügyi és szociális intézményekre és így a társadalomra is.

Másfél órás vizsgálat is elég

A beszámíthatóság jogi és nem orvosi fogalom - szögezi le Baraczka Balázs, az Igazságügyi Orvos Szakértõi Intézet igazgatója, elmeorvos. Általános beszámíthatóság vagy beszámíthatatlanság egyáltalán nem létezik, az orvos szakértõ feladata, hogy eldöntse: egy meghatározott üggyel kapcsolatban, egy adott személy be tudta-e látni cselekedetének következményeit vagy sem. Az is elképzelhetõ, hogy valakit egy emberölési kísérlet kapcsán beszámíthatatlannak találnak, míg ugyanazt az illetõt beszámíthatónak ítéli a szakértõ egy késõbbi gazdasági bûncselekmény esetén. Pszichiátriai vizsgálatot minden életellenes bûncselekmény esetében kötelezõ elvégezni. Általában másfél óra is elég egy gyakorlott orvosnak, hogy megállapítsa a belátási képesség meglétét vagy hiányát, ha valamilyen oknál fogva ez mégsem sikerül, lehetõség van arra, hogy a gyanúsítottat az IMEI-ben vizsgálják tovább. Itt körülbelül kétszázötven beteget ápolnak egy idõben, rájuk százhatvan fõs személyzet felügyel. A megfigyelésre ide került személyeket legalább négy szakember vizsgálja meg, nekik harminc, illetve a bíróság külön engedélyével hatvan napjuk van arra, hogy eldöntsék, beszámítható-e a fogva tartott illetõ. Az intézet fõorvosának, Antal Albertnek a tapasztalatai szerint a bûnözõk a legritkább esetben próbálják elmebetegnek tettetni magukat. Egyrészt az IMEI-ben történõ kényszergyógykezelés meghatározatlan idõre szól, így elképzelhetõ, hogy tovább kellene rács mögött maradniuk, mint amennyit az elkövetett bûncselekményért kiszabtak rájuk, másrészt a beszámíthatatlannak minõsített elkövetõk soha többet nem juthatnak vezetõ szerephez a bûnözés világában. A fõorvos azt is elmondta, hogy évente 50-60 ember kerül az intézetbe megfigyelésre, közülük körülbelül 8-10 személyt találnak beszámíthatatlannak.

Forrás: tebolyda.hu