Sajtófigyelő
A PÉF oldalán lezajlott egyéb kisebb-nagyobb változtatásokkal együtt a sajtófigyelő menüpont is kicsit átalakult. Mivel már rengeteg cikk olvasható itt, ezért nehézkessé vált az itt való navigálás. A könnyebb felhasználás érdekében mostantól csak a cikkek címe látható az oldalon, és a felhasználó az őt érdeklő anyag címére kattintva böngészheti annak tartalmát, közvetlenül a cikk címe alatt.Rendszeresen fogadott el kenőpénzt egy szociális és gyermekvédelmi szerv zalai főosztályvezetője
2024. június 19. | MTI
A nő az egyik irányítása alatt álló intézmény vezetőjét is bevonta a bűncselekménybe.
Vesztegetés miatt vádat emelt az ügyészség két nővel szemben, akik egy szociális és gyermekvédelmi feladatokat ellátó költségvetési szerv dolgozóiként pénzt fogadtak el egy gyógyászati segédeszközöket forgalmazó cégtől.
Az egyik zalaegerszegi nő a szerv zalai kirendeltségének főosztályvezetője volt, a másik az ő irányítása alatt álló egyik szociális intézmény vezetőjeként dolgozott.
A főosztályvezető a hozzá tartozó szociális intézmények működéséhez kapcsolódó beszerzésekre adásvételi szerződést között egy gyógyászati segédeszközöket forgalmazó budapesti céggel, amely egy pécsi egyéni vállalkozót bízott meg az értékesítéssel. A területi képviselő eleinte úgy forgatta vissza jutalékként a tisztálkodószerek értékesítéséből származó hasznot, hogy egyes termékeket ingyenesen adott az intézményeknek.
A főosztályvezető 2019 szeptemberében aztán felvetette neki, hogy a „kompenzációt” ezentúl ne termékekben adja át, hanem készpénzben. Ezt megbeszélte az intézményvezetővel is, és megállapodtak abban, hogy az így kapott készpénzt mindig megfelezik egymással.
Az alkalmankénti 150-200 ezer forintot a területi képviselő negyedévente, személyesen adta át a két nőnek. Az összegeket az intézményvezető részben az általa vezetett szociális intézmény működésére használta fel, a főosztályvezető azonban ismeretlen célra költötte.
A vádirat szerint a kormányzati szolgálati jogviszonyban álló főosztályvezető és a közalkalmazottként dolgozó intézményvezető a jogtalan előny elfogadásával megszegte az irányadó munkáltatói szabályzat előírásait. A Zala Vármegyei Főügyészség ezért önálló intézkedésre jogosult személy által üzletszerűen, folytatólagosan és társtettesként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette miatt emelt vádat ellenük.
Forrás: hvg.hu
A nő az egyik irányítása alatt álló intézmény vezetőjét is bevonta a bűncselekménybe.
Vesztegetés miatt vádat emelt az ügyészség két nővel szemben, akik egy szociális és gyermekvédelmi feladatokat ellátó költségvetési szerv dolgozóiként pénzt fogadtak el egy gyógyászati segédeszközöket forgalmazó cégtől.
Az egyik zalaegerszegi nő a szerv zalai kirendeltségének főosztályvezetője volt, a másik az ő irányítása alatt álló egyik szociális intézmény vezetőjeként dolgozott.
A főosztályvezető a hozzá tartozó szociális intézmények működéséhez kapcsolódó beszerzésekre adásvételi szerződést között egy gyógyászati segédeszközöket forgalmazó budapesti céggel, amely egy pécsi egyéni vállalkozót bízott meg az értékesítéssel. A területi képviselő eleinte úgy forgatta vissza jutalékként a tisztálkodószerek értékesítéséből származó hasznot, hogy egyes termékeket ingyenesen adott az intézményeknek.
A főosztályvezető 2019 szeptemberében aztán felvetette neki, hogy a „kompenzációt” ezentúl ne termékekben adja át, hanem készpénzben. Ezt megbeszélte az intézményvezetővel is, és megállapodtak abban, hogy az így kapott készpénzt mindig megfelezik egymással.
Az alkalmankénti 150-200 ezer forintot a területi képviselő negyedévente, személyesen adta át a két nőnek. Az összegeket az intézményvezető részben az általa vezetett szociális intézmény működésére használta fel, a főosztályvezető azonban ismeretlen célra költötte.
A vádirat szerint a kormányzati szolgálati jogviszonyban álló főosztályvezető és a közalkalmazottként dolgozó intézményvezető a jogtalan előny elfogadásával megszegte az irányadó munkáltatói szabályzat előírásait. A Zala Vármegyei Főügyészség ezért önálló intézkedésre jogosult személy által üzletszerűen, folytatólagosan és társtettesként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette miatt emelt vádat ellenük.
Forrás: hvg.hu
"Szorongás és félelem" - Harmincévnyi depresszióról vallott az Európa-bajnok futballsztár
2024. január 26. |
Súlyos időszakon ment keresztül az 1992-ben Európa-bajnoki címet szerzett dán labdarúgó.
Sikeres karrierjét követően mély depresszióba zuhant Lars Elstrup. A ma már 60 éves korábbi dán futballista 1992-ben Európa-bajnoki címet nyert hazája válogatottjával, a franciák elleni csoportmeccsen győztes gólt szerzett, majd 30 évesen befejezte a labdarúgást. Állítása szerint az elmúlt három évtizedben depresszióval küzdött, majd bipoláris depresszióval diagnosztizálták. A sötétségen keresztül azonban felfedezte a spiritualitást, és újra mosolyog, köszönhetően indiai gurujának - írja a The Sun.
"Miután visszavonultam a futballtól, kerestem a helyem, hogyan élhetek szorongás és félelem nélkül. Azt hiszem, most megtaláltam az indiai gurummal. Ő a világ legboldogabb embere, akit valaha is láttam. Harmincéves koromban hagytam abba a játékot. Kimerültem, a testem és az elmém is sérült volt. Az elmúlt 30 évben megtanultam, hogyan lehetek újra igazán önmagam. Az indiai gurumnak magasabb tudatossága van, és segít nekem elmenekülni a rohanó világból. Valahol boldog és örömteli életet élhetek. A szellemi erőmet a jóga és a meditáció gyakorlásával egy spirituális világban szereztem meg. Rendben tartom a testemet és az elmémet. A depresszióm 2022. január 1-jén véget ért." - mesélte Elstrup.
Elstrup 1988 és 1993 között 34 alkalommal szerepelt a dán válogatottban és 13 gólt szerzett.
Forrás: borsonline.hu
Súlyos időszakon ment keresztül az 1992-ben Európa-bajnoki címet szerzett dán labdarúgó.
Sikeres karrierjét követően mély depresszióba zuhant Lars Elstrup. A ma már 60 éves korábbi dán futballista 1992-ben Európa-bajnoki címet nyert hazája válogatottjával, a franciák elleni csoportmeccsen győztes gólt szerzett, majd 30 évesen befejezte a labdarúgást. Állítása szerint az elmúlt három évtizedben depresszióval küzdött, majd bipoláris depresszióval diagnosztizálták. A sötétségen keresztül azonban felfedezte a spiritualitást, és újra mosolyog, köszönhetően indiai gurujának - írja a The Sun.
"Miután visszavonultam a futballtól, kerestem a helyem, hogyan élhetek szorongás és félelem nélkül. Azt hiszem, most megtaláltam az indiai gurummal. Ő a világ legboldogabb embere, akit valaha is láttam. Harmincéves koromban hagytam abba a játékot. Kimerültem, a testem és az elmém is sérült volt. Az elmúlt 30 évben megtanultam, hogyan lehetek újra igazán önmagam. Az indiai gurumnak magasabb tudatossága van, és segít nekem elmenekülni a rohanó világból. Valahol boldog és örömteli életet élhetek. A szellemi erőmet a jóga és a meditáció gyakorlásával egy spirituális világban szereztem meg. Rendben tartom a testemet és az elmémet. A depresszióm 2022. január 1-jén véget ért." - mesélte Elstrup.
Elstrup 1988 és 1993 között 34 alkalommal szerepelt a dán válogatottban és 13 gólt szerzett.
Forrás: borsonline.hu
Lesújtó adatokat közöltek a magyarok testi és lelki egészségéről
2024. január 10. |
Az ország népessége öregszik, a megelőzhető betegségekben szenvedők száma nálunk a legmagasabb és depressziós, szorongó nép a magyar.
Elkészült az Európai Bizottság Magyarországról írt egészségügyi országprofilja, amely 24 oldalon keresztül taglalják, hogyan látják Brüsszelben a magyar egészségügy állapotát. A dokumentum lényegét a Szabad Európa foglalta össze a következő címmel: szorongunk, kövérek vagyunk, és évekkel előbb halunk meg, mint a többi uniós ország lakói.
Magyarországon a férfiak hét évvel rövidebb ideig élnek, mint a nők, a magyarok pedig négy és fél évvel előbb halnak meg, mint az Európai Unió többi országának lakói. Az ország népessége gyorsan öregszik, a depresszió és a szorongásos zavarok jelentik a legnagyobb mentális egészségügyi problémát, amelyek leginkább az alacsonyabb jövedelmű csoportokat érintik – olvasható a cikkben.
Az is kiderült, hogy a koronavírus-világjárvány előtt a magyar lakosság várható élettartama fokozatosan közeledett az uniós átlaghoz, ám ezt a folyamatot a járvány megszakította, a különbség 2022-ben négy és fél év volt, vagyis a magyarok ennyivel rövidebb ideig élnek az Európai Unió többi országának lakóihoz képest.
Az ország népessége öregszik, a megelőzhető betegségekben szenvedők száma nálunk a legmagasabb és depressziós, szorongó nép a magyar.
Elkészült az Európai Bizottság Magyarországról írt egészségügyi országprofilja, amely 24 oldalon keresztül taglalják, hogyan látják Brüsszelben a magyar egészségügy állapotát. A dokumentum lényegét a Szabad Európa foglalta össze a következő címmel: szorongunk, kövérek vagyunk, és évekkel előbb halunk meg, mint a többi uniós ország lakói.
Magyarországon a férfiak hét évvel rövidebb ideig élnek, mint a nők, a magyarok pedig négy és fél évvel előbb halnak meg, mint az Európai Unió többi országának lakói. Az ország népessége gyorsan öregszik, a depresszió és a szorongásos zavarok jelentik a legnagyobb mentális egészségügyi problémát, amelyek leginkább az alacsonyabb jövedelmű csoportokat érintik – olvasható a cikkben.
Az is kiderült, hogy a koronavírus-világjárvány előtt a magyar lakosság várható élettartama fokozatosan közeledett az uniós átlaghoz, ám ezt a folyamatot a járvány megszakította, a különbség 2022-ben négy és fél év volt, vagyis a magyarok ennyivel rövidebb ideig élnek az Európai Unió többi országának lakóihoz képest.
A második leggyakoribb halálozási ok Magyarországon a rákos megbetegedés.
A dokumentum szerint az egészségtelen táplálkozás és a dohányzás jelentős népegészségügyi kockázatot jelent Magyarországon: 2019-ben a magyarok voltak a legerősebb dohányzók az EU-ban. Egyre nagyobb problémát jelent az elhízás is. Míg 2009-ben 29 százalék számított túlsúlyosnak vagy elhízottnak, ez 2019-re 33 százalékra nőtt, és különösen a serdülők körében ad okot aggodalomra: 2022-ben a magyar 15 évesek 25 százaléka volt túlsúlyos vagy elhízott. A jelentés készítői megjegyzik, hogy mint minden uniós országban, Magyarországon is markáns különbségek tapasztalhatók a kockázati tényezők hatásában az eltérő társadalmi-gazdasági csoportok között.
Magyarországon az egyik legmagasabb a megelőzhető halálozási arány az EU-ban
A most megjelent országprofil szerint a megelőzhető halálozás három fő oka Magyarországon 2020-ban a tüdőrák (18 százalék), az ischaemiás szívbetegség (15 százalék) és az alkohollal összefüggő betegségek (11 százalék) voltak. Az uniós tagországok közül Magyarországon a legmagasabb a megelőzhető tüdőrák okozta halálesetek előfordulási gyakorisága.
Az uniós országprofil készítői megállapítják, hogy Magyarországon nőttek az egészségügyi kiadások az elmúlt években, amiben a koronavírus-járványhoz kapcsolódó kiadások is szerepet játszottak. Ennek ellenére Magyarországon a kormányzat 2021-ben az egy főre jutó uniós átlag felét költötte csak egészségügyre, a hatodik legkevesebbet az uniós országok között.
Magas az öngyilkosságok száma is
Külön fejezet foglalkozik az elemzésben a mentális egészséggel. Ebben megállapítják, hogy Magyarországon a depresszív és szorongásos zavarok jelentik a legnagyobb mentális egészségügyi problémákat, amelyek leginkább az alacsonyabb jövedelmű csoportokat érintik. Az Európai Unión belül Magyarországon az egyik legmagasabb a férfiak öngyilkossági aránya. A jelenleg kidolgozás alatt álló, 2030-ra szóló új Nemzeti Népegészségügyi Program várhatóan mentálhigiénés stratégiát is megfogalmaz majd – olvasható a Szabad Európa cikkében.
Forrás: pestihirlap.hu
Az ország népessége öregszik, a megelőzhető betegségekben szenvedők száma nálunk a legmagasabb és depressziós, szorongó nép a magyar.
Elkészült az Európai Bizottság Magyarországról írt egészségügyi országprofilja, amely 24 oldalon keresztül taglalják, hogyan látják Brüsszelben a magyar egészségügy állapotát. A dokumentum lényegét a Szabad Európa foglalta össze a következő címmel: szorongunk, kövérek vagyunk, és évekkel előbb halunk meg, mint a többi uniós ország lakói.
Magyarországon a férfiak hét évvel rövidebb ideig élnek, mint a nők, a magyarok pedig négy és fél évvel előbb halnak meg, mint az Európai Unió többi országának lakói. Az ország népessége gyorsan öregszik, a depresszió és a szorongásos zavarok jelentik a legnagyobb mentális egészségügyi problémát, amelyek leginkább az alacsonyabb jövedelmű csoportokat érintik – olvasható a cikkben.
Az is kiderült, hogy a koronavírus-világjárvány előtt a magyar lakosság várható élettartama fokozatosan közeledett az uniós átlaghoz, ám ezt a folyamatot a járvány megszakította, a különbség 2022-ben négy és fél év volt, vagyis a magyarok ennyivel rövidebb ideig élnek az Európai Unió többi országának lakóihoz képest.
Az ország népessége öregszik, a megelőzhető betegségekben szenvedők száma nálunk a legmagasabb és depressziós, szorongó nép a magyar.
Elkészült az Európai Bizottság Magyarországról írt egészségügyi országprofilja, amely 24 oldalon keresztül taglalják, hogyan látják Brüsszelben a magyar egészségügy állapotát. A dokumentum lényegét a Szabad Európa foglalta össze a következő címmel: szorongunk, kövérek vagyunk, és évekkel előbb halunk meg, mint a többi uniós ország lakói.
Magyarországon a férfiak hét évvel rövidebb ideig élnek, mint a nők, a magyarok pedig négy és fél évvel előbb halnak meg, mint az Európai Unió többi országának lakói. Az ország népessége gyorsan öregszik, a depresszió és a szorongásos zavarok jelentik a legnagyobb mentális egészségügyi problémát, amelyek leginkább az alacsonyabb jövedelmű csoportokat érintik – olvasható a cikkben.
Az is kiderült, hogy a koronavírus-világjárvány előtt a magyar lakosság várható élettartama fokozatosan közeledett az uniós átlaghoz, ám ezt a folyamatot a járvány megszakította, a különbség 2022-ben négy és fél év volt, vagyis a magyarok ennyivel rövidebb ideig élnek az Európai Unió többi országának lakóihoz képest.
A második leggyakoribb halálozási ok Magyarországon a rákos megbetegedés.
A dokumentum szerint az egészségtelen táplálkozás és a dohányzás jelentős népegészségügyi kockázatot jelent Magyarországon: 2019-ben a magyarok voltak a legerősebb dohányzók az EU-ban. Egyre nagyobb problémát jelent az elhízás is. Míg 2009-ben 29 százalék számított túlsúlyosnak vagy elhízottnak, ez 2019-re 33 százalékra nőtt, és különösen a serdülők körében ad okot aggodalomra: 2022-ben a magyar 15 évesek 25 százaléka volt túlsúlyos vagy elhízott. A jelentés készítői megjegyzik, hogy mint minden uniós országban, Magyarországon is markáns különbségek tapasztalhatók a kockázati tényezők hatásában az eltérő társadalmi-gazdasági csoportok között.
Magyarországon az egyik legmagasabb a megelőzhető halálozási arány az EU-ban
A most megjelent országprofil szerint a megelőzhető halálozás három fő oka Magyarországon 2020-ban a tüdőrák (18 százalék), az ischaemiás szívbetegség (15 százalék) és az alkohollal összefüggő betegségek (11 százalék) voltak. Az uniós tagországok közül Magyarországon a legmagasabb a megelőzhető tüdőrák okozta halálesetek előfordulási gyakorisága.
Az uniós országprofil készítői megállapítják, hogy Magyarországon nőttek az egészségügyi kiadások az elmúlt években, amiben a koronavírus-járványhoz kapcsolódó kiadások is szerepet játszottak. Ennek ellenére Magyarországon a kormányzat 2021-ben az egy főre jutó uniós átlag felét költötte csak egészségügyre, a hatodik legkevesebbet az uniós országok között.
Magas az öngyilkosságok száma is
Külön fejezet foglalkozik az elemzésben a mentális egészséggel. Ebben megállapítják, hogy Magyarországon a depresszív és szorongásos zavarok jelentik a legnagyobb mentális egészségügyi problémákat, amelyek leginkább az alacsonyabb jövedelmű csoportokat érintik. Az Európai Unión belül Magyarországon az egyik legmagasabb a férfiak öngyilkossági aránya. A jelenleg kidolgozás alatt álló, 2030-ra szóló új Nemzeti Népegészségügyi Program várhatóan mentálhigiénés stratégiát is megfogalmaz majd – olvasható a Szabad Európa cikkében.
Forrás: pestihirlap.hu
Autista programozók: Itt úgy érzem, hogy ismét jó irányba fordul az életem
2023. augusztus 30. |
Egy német cég különleges programot indított.
Majdnem 500 autista fiatalnak adott már munkalehetőséget az IT-szektorban egy német cég. Egyikük, Michael Opitz a Deutsche Wellének azt mondta: kifejezetten jó érzéke van a kódolási hibák megtalálásához, de az emberekkel való kommunikációt kimerítőnek találja.
"Korábban munkanélküli voltam, depresszió miatt is kezeltek, amikor azonban itt dolgozni kezdtem, úgy éreztem, hogy az életem ismét jó irányba fordul" – mondta a fiatal, akinek társaihoz hasonlóan coach is segít a beilleszkedésben, és már ő is mentorálja az új belépőket.
Az autista munkatársakkal az ügyfelek is elégedettek, és mint mondták, egy percig sem bánták meg, hogy alkalmazták őket, hiszen ez egy igazi win-win szituáció.
Forrás: hvg.hu
Egy német cég különleges programot indított.
Majdnem 500 autista fiatalnak adott már munkalehetőséget az IT-szektorban egy német cég. Egyikük, Michael Opitz a Deutsche Wellének azt mondta: kifejezetten jó érzéke van a kódolási hibák megtalálásához, de az emberekkel való kommunikációt kimerítőnek találja.
"Korábban munkanélküli voltam, depresszió miatt is kezeltek, amikor azonban itt dolgozni kezdtem, úgy éreztem, hogy az életem ismét jó irányba fordul" – mondta a fiatal, akinek társaihoz hasonlóan coach is segít a beilleszkedésben, és már ő is mentorálja az új belépőket.
Az autista munkatársakkal az ügyfelek is elégedettek, és mint mondták, egy percig sem bánták meg, hogy alkalmazták őket, hiszen ez egy igazi win-win szituáció.
Forrás: hvg.hu
Gondozottjait fosztotta ki egy idősápoló
2023. március 14. | Szemán László János
Végtelenül szomorú, hogy vannak olyan emberek, akiknek az a foglalkozása, hogy rászoruló embereknek segítsenek, azonban ők kihasználják a helyzetüket és meglopják őket. Így tett az az 54 éves nő is, aki férfi társával együtt egy 91 éves nőről és annak 65 éves, mozgásában korlátozott fiáról gondoskodott, miközben rendszeresen pénzt lopott tőlük.
Olyan személyek ellen emeltek vádat, akiknek bár foglalkozásuk, hogy rászoruló embereknek segítsenek, azonban ők kihasználják a helyzetüket és meglopják őket. Így tett az az 54 éves nő is, aki férfi társával együtt egy 91 éves nőről és annak 65 éves, mozgásában korlátozott fiáról gondoskodott, miközben rendszeresen pénzt lopott tőlük.
A Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársainak köszönhetően mindkettőjüket elfogták, és a Budapesti XIV. és XVI. Kerületi Ügyészség börtönbüntetést, valamint pénzbüntetést indítványozott velük szemben a vádiratban.
Az ügy részleteiről a Fővárosi Főügyészség számolt be.
A vádirat lényege szerint a nő 2021 nyarától házi idősgondozással foglalkozott Budapesten, egy 91 éves nőről és annak 65 éves, mozgásában korlátozott fiáról is gondoskodott. A vádlott heti egy alkalommal takarított a sértettek V. kerületi lakásában, valamint az ellátásukban is segédkezett. A vádlott és a sértettek között egy idő után bizalmi viszony alakult ki, amelynek során a vádlott tudomására jutott, hogy az idős nő és fia nagyobb összegű készpénzt tart a lakásban.
A nő ekkor már hosszabb ideje szoros bizalmi kapcsolatban állt társával, egy 48 éves férfival, aki megkérte őt arra, hogy lopja el a sértettek pénzét. A nő ezt követően 2022. április–június között rendszeresen, nyolc különböző alkalommal összesen 315 000 forintot vett el a sértettektől. A pénzből tettenéréssel 40 000 forint térült meg, a többit a vádlottak közösen elköltötték vagy megosztották egymás között.
A Budapesti XIV. és XVI. Kerületi Ügyészség az elkövetőket − a férfit mint felbujtót − két rendbeli kifosztás bűntettével vádolja, és börtönbüntetést, valamint pénzbüntetést indítványozott a vádiratban.
Forrás: magyarnemzet.hu
Végtelenül szomorú, hogy vannak olyan emberek, akiknek az a foglalkozása, hogy rászoruló embereknek segítsenek, azonban ők kihasználják a helyzetüket és meglopják őket. Így tett az az 54 éves nő is, aki férfi társával együtt egy 91 éves nőről és annak 65 éves, mozgásában korlátozott fiáról gondoskodott, miközben rendszeresen pénzt lopott tőlük.
Olyan személyek ellen emeltek vádat, akiknek bár foglalkozásuk, hogy rászoruló embereknek segítsenek, azonban ők kihasználják a helyzetüket és meglopják őket. Így tett az az 54 éves nő is, aki férfi társával együtt egy 91 éves nőről és annak 65 éves, mozgásában korlátozott fiáról gondoskodott, miközben rendszeresen pénzt lopott tőlük.
A Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársainak köszönhetően mindkettőjüket elfogták, és a Budapesti XIV. és XVI. Kerületi Ügyészség börtönbüntetést, valamint pénzbüntetést indítványozott velük szemben a vádiratban.
Az ügy részleteiről a Fővárosi Főügyészség számolt be.
A vádirat lényege szerint a nő 2021 nyarától házi idősgondozással foglalkozott Budapesten, egy 91 éves nőről és annak 65 éves, mozgásában korlátozott fiáról is gondoskodott. A vádlott heti egy alkalommal takarított a sértettek V. kerületi lakásában, valamint az ellátásukban is segédkezett. A vádlott és a sértettek között egy idő után bizalmi viszony alakult ki, amelynek során a vádlott tudomására jutott, hogy az idős nő és fia nagyobb összegű készpénzt tart a lakásban.
A nő ekkor már hosszabb ideje szoros bizalmi kapcsolatban állt társával, egy 48 éves férfival, aki megkérte őt arra, hogy lopja el a sértettek pénzét. A nő ezt követően 2022. április–június között rendszeresen, nyolc különböző alkalommal összesen 315 000 forintot vett el a sértettektől. A pénzből tettenéréssel 40 000 forint térült meg, a többit a vádlottak közösen elköltötték vagy megosztották egymás között.
A Budapesti XIV. és XVI. Kerületi Ügyészség az elkövetőket − a férfit mint felbujtót − két rendbeli kifosztás bűntettével vádolja, és börtönbüntetést, valamint pénzbüntetést indítványozott a vádiratban.
Forrás: magyarnemzet.hu
Gondnokság alá akarták helyeztetni az idősotthon lakóját, a bíróság elutasította a keresetet
2022. december 30. | Arany Gábor
Nem könnyű eset Varga Ferencné, és ezzel csak igen nagy vonalakban írható le az idős hölgy habitusa.
A 84 éves asszony 1994 óta a megyeszékhelyi Levendula Idősek Otthona lakója. Az eltelt években számos konfliktusba keveredett, okkal vagy épp ok nélkül, és olyankor vélt vagy valós sérelmeit nem túlzottan simulékony stílusban szokta hangoztatni.
Konfliktusos, a házirendet negligáló, helyenként kritikátlan magatartást tanúsít; ezt már az a jogerős ítélet fogalmazta meg, amit az egerszegi törvényszéken nemrég hirdettek ki. Lezárva ezzel azt a 2019-ben indított eljárást, amiben a gondnokság alá helyezését vizsgálták. Az erre irányuló keresetet a járási hivatal nyújtotta be a bíróságra _ mutatja az ügy végére pontot tevő, öt oldalon keresztül indokolt döntést Varga Ferencné, aki a nyilvánosság elé kívánja tárni, miszerint megvédte magát, bebizonyította igazát a hivatallal szemben.
A kereset Varga Ferencné cselekvőképességét részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezését kérte a társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátás igénylése, valamint a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó jövedelem 50 százalékát meghaladó részével rendelkezés, a bentlakásos szociális intézményben történő elhelyezéssel kapcsolatos nyilatkozatok, az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása és a tartózkodási hely meghatározása ügycsoportokban, egyúttal kérte az asszony kizárását a választójogból.
A járásbíróság első fokon úgy határozott, hogy a gondnokság alá helyezés csak az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása ügycsoportban indokolt. A keresetet a többi részében elutasította. A döntés ellen Varga Ferencné fellebbezett, míg a járási hivataltól nem érkezett ellenkérelem.
Az ügyet másodfokon az egerszegi törvényszéken tárgyalták. A beterjesztett újabb szakvélemény megállapított az asszonynál egészségügyi problémát, aminek következtében ügyei viteléhez szükséges belátási képessége ugyan tartósan, de csak enyhe mértékben csökkent. A jogerős ítélet azt is leszögezte: kétségtelen, hogy betegségbelátása nincsen, egészségi állapotát, lakhatási körülményeit illetően nem képes az érdekeinek megfelelő magatartásra, amivel a lakhatása kerülhet veszélybe az idősek otthonában. Ezt meghaladóan azonban a saját helyzetét, az ügyeit teljes mértékben átlátja, az érdekeinek megfelelően intézni tudja. Mindezek alapján a cselekvőképességet részlegesen korlátozott gondnokság alá helyezés törvényi feltétele nem áll fent, olvasható az ítéletben, ami vélhetőleg az eddiginél is jobban megerősíti Varga Ferencnét abban, hogy ez után is mindig álljon ki az igazáért, gondolja ezt bármiről is.
Forrás: zaol.hu
Nem könnyű eset Varga Ferencné, és ezzel csak igen nagy vonalakban írható le az idős hölgy habitusa.
A 84 éves asszony 1994 óta a megyeszékhelyi Levendula Idősek Otthona lakója. Az eltelt években számos konfliktusba keveredett, okkal vagy épp ok nélkül, és olyankor vélt vagy valós sérelmeit nem túlzottan simulékony stílusban szokta hangoztatni.
Konfliktusos, a házirendet negligáló, helyenként kritikátlan magatartást tanúsít; ezt már az a jogerős ítélet fogalmazta meg, amit az egerszegi törvényszéken nemrég hirdettek ki. Lezárva ezzel azt a 2019-ben indított eljárást, amiben a gondnokság alá helyezését vizsgálták. Az erre irányuló keresetet a járási hivatal nyújtotta be a bíróságra _ mutatja az ügy végére pontot tevő, öt oldalon keresztül indokolt döntést Varga Ferencné, aki a nyilvánosság elé kívánja tárni, miszerint megvédte magát, bebizonyította igazát a hivatallal szemben.
A kereset Varga Ferencné cselekvőképességét részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezését kérte a társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátás igénylése, valamint a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó jövedelem 50 százalékát meghaladó részével rendelkezés, a bentlakásos szociális intézményben történő elhelyezéssel kapcsolatos nyilatkozatok, az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása és a tartózkodási hely meghatározása ügycsoportokban, egyúttal kérte az asszony kizárását a választójogból.
A járásbíróság első fokon úgy határozott, hogy a gondnokság alá helyezés csak az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása ügycsoportban indokolt. A keresetet a többi részében elutasította. A döntés ellen Varga Ferencné fellebbezett, míg a járási hivataltól nem érkezett ellenkérelem.
Az ügyet másodfokon az egerszegi törvényszéken tárgyalták. A beterjesztett újabb szakvélemény megállapított az asszonynál egészségügyi problémát, aminek következtében ügyei viteléhez szükséges belátási képessége ugyan tartósan, de csak enyhe mértékben csökkent. A jogerős ítélet azt is leszögezte: kétségtelen, hogy betegségbelátása nincsen, egészségi állapotát, lakhatási körülményeit illetően nem képes az érdekeinek megfelelő magatartásra, amivel a lakhatása kerülhet veszélybe az idősek otthonában. Ezt meghaladóan azonban a saját helyzetét, az ügyeit teljes mértékben átlátja, az érdekeinek megfelelően intézni tudja. Mindezek alapján a cselekvőképességet részlegesen korlátozott gondnokság alá helyezés törvényi feltétele nem áll fent, olvasható az ítéletben, ami vélhetőleg az eddiginél is jobban megerősíti Varga Ferencnét abban, hogy ez után is mindig álljon ki az igazáért, gondolja ezt bármiről is.
Forrás: zaol.hu
Folyamatosan érkeznek a sürgősségi esetek, a gyerekek mentális állapota aggasztóan romlik
2022. november 24. | Mezei Csongor Andrea
A Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátria Kórház és Szakambulancia a Covid-járvány kezdete óta folyamatosan telt házzal működik. A 40 akut ágyas kórházi osztályuk leterheltsége az utóbbi két évben soha nem tapasztalt szintet ért el, a szorongásos és depressziós eseteik száma az ötszörösére nőtt, a sürgősségi megkeresések száma pedig 40%-kal emelkedett. A drámai helyzet azóta sem változott, a mentő napi több alkalommal szállít ide azonnali ellátást igénylő, súlyos állapotban lévő gyerekeket, akik között kiemelkedően sok az önsértő fiatal.
A Vadaskert Alapítvány igazgatójával, klinikai szakpszichológussal, neuropszichológussal, dr. Tárnok Zsanett-tel beszélgetek a karantén helyzet teremtette feszültségekről, a személyes kapcsolatok kimaradásának következményeiről, az offline élet szociális kihívásairól és a Vadaskert újonnan indított terápiás központjáról, mely nappali kórházként működve érzelemszabályozó technikákat és stresszkezelést tanít a gyerekeknek és rajtuk keresztül a szülőknek is.
– Mihez köthető ez a látványos romlás a kamaszok lelki egyensúlyában?
– Mi a Covid-járvány óta érzékeljük ezt, pontosabban a szeptemberi nyitás óta. Ahogy újra kinyíltak az iskolák kapui, markánsan láthatóvá vált a probléma. Akik rögtön az első héten megjelentek nálunk, azoknak a tünetei arra utaltak, hogy az iskolában korábban sikertelenséget éltek meg, esetleg kortárs bántalmazás érte őket, vagy olyan fejlődési zavarban szenvedtek, mint az autizmus spektrumzavar vagy az ADHD, melyeket az otthoni ingerszegényebb környezet addig lappangóvá tett, de a hirtelen ingerdússá váló iskolai környezetre nem voltak felkészülve és dekompenzálódtak a tüneteik.
– Mit gondolsz, egy átlagos 30 fős osztályban hány gyermek küzdhet olyan mentális problémával, melyet az iskola jellegzetes működésmódja hív elő, vagy magához az iskolai léthez kapcsolódik? Olyan problémákra gondolok, melyek az állandó megmérettetéshez, osztályzáshoz, alkalmazkodási kényszerhez kapcsolódnak.
– Ez rengeteg alakot ölthet. Az iskolához, mint sajátos szociális térhez kapcsolódó problémáknak a száma mostanra igen magasra kúszott. Egy átlagos osztályban biztos van egy gyerek, aki tikkel, egy-két ADHD-s gyermek is bizonyára van köztük, egy gyermek az autizmus spektrumzavar valamelyik tünetét mutatja, biztos, hogy van szorongó, tanulási zavarral küzdő gyermek is, tehát számtalan olyan nehézséggel küzdenek, amit az iskolai lét próbára tesz. A mentális és tanulási problémák többnyire át is fedik egymást, szövődnek. Ezek sajnos ma már olyan mindennapos problémák, amiknek megoldásához a pedagógusoknak nincs elég eszközük, tudásuk, és kevés az iskolai segítő szakember mellettük. Én azt gondolom, nagy a baj.
– Ezeknek a gyerekeknek tulajdonképpen a karantén egyfajta haladékot adott, vagy mentsvárat, és ennek elmúltával a szorongás újult erővel támadt?
– Ilyen is volt, de mostanra inkább a szorongás, a hangulatzavar és önsértés együttese lett a jellemző kép. Addig nem a mentővel való érkezés volt a jellemző bekerülési mód nálunk, hanem előjegyzéssel kerültek hozzánk a gyerekek. Ma jön a mentő, sokszor naponta nyolc-tíz is, és két év alatt akut sürgősségi osztállyá váltunk, előjegyzésre szinte alig van már módunk, mert tele vagyunk mentő által hozott gyerekekkel. Át kellett alakítanunk a teljes működésünket.
– Gyorsan kellett reagálnotok.
– Az akut osztályunkat teljesen átépítettük, fizikai értelemben is. Biztonságosabbá kellett tenni a környezetet, hogy bent ne történhessen önsértés, és a kisebb gyerekek számára kialakított részlegünkön kialakítottunk egy osztályt, ahol korai diagnózist tudunk biztosítani az ADHD, autizmus spektrumzavar és egyéb fejlődési zavarral élő gyerekeknek.
A svéd mintára létrejött terápiás központunk pedig a hangulati, szorongásos problémákkal küzdő fiataloknak nyújt hosszú távú terápiás segítséget, nappali kórház formájában. Ez a DBT (Dialektikus Viselkedésterápia) részleg pont az önsértő viselkedésre tud hatékony megoldást nyújtani, úgy, hogy a folyamatba a szülőket is bevonjuk. Ez az első ilyen típusú központ Magyarországon.
– Milyen jellemző lelkiállapotban érkeznek hozzátok a kamaszok?
– Levert a hangulatuk, ingadoznak az érzelmeik, sokszor vagdossák magukat, ugyan nem öngyilkossági, de önsértési céllal, az érzelemszabályozásuk többnyire szélsőségesen labilis: ez azt jelenti, hogy nem megfelelő arányúak a reakcióik az őket ért eseményekre. Ennek egyenes következménye, hogy a figyelmi szintjük is leromlik, a kortárs-, családi- és párkapcsolataikban is nehézségek vannak. Nagyjából így néznek ki, és végtelenül szomorú ezt nap mint nap látni. Van olyan is, hogy dührommal érkezik hozzánk egy kamasz, sokszor rendőr kíséretében szállítják ki a mentőből. Innen indulunk el.
– Vajon milyen élethelyzetekre válaszok ezek a tünetek?
– Sokszor úgy tűnik, mintha a tünetek függetlenek lennének a körülményektől. Az ok, ami miatt megvágja magát egy kamasz, kívülről nézve aránytalannak tűnhet a problémájához képest. A mindennapi feszültségét próbálja csökkenteni vele, de ördögi körré válhat a kezében ez a technika, mert először valóban azt érzi, hogy csökken a stressz. Úgy hiszi, hogy a módszer bevált, holott még nagyobb lett a probléma, amivel meg kell majd küzdenie. Ez az aránytalanság az őt ért hatás és arra adott válasz között az érzelemszabályozás zavarát mutatja.
– Miért pont most?
– Ebben a krízisben, amit a járvány óta tapasztalunk,
maga a Covid egyfajta katalizátorként szerepelt, nem kiváltó okként. A serdülők agya erre nem volt felkészülve, túl nagy nyomás helyeződött az érésben lévő idegrendszerükre, és ezzel sokan nem tudtak megküzdeni. Idő előtt érte őket egy olyan óriási terhelés, amivel a biológiai fejlődésük nem tudott lépést tartani.
Kamaszkorban még zajlik az agy érése: ez a bonyolult folyamat egyfajta optimális hátteret kíván. Például a homloklebeny egyes részei szerepet játszanak az érzelemszabályozásban, és ha szerephez jut egy olyan környezeti tényező, ami a folyamatot provokálja, akkor az optimális működés nem valósulhat meg. A hozzánk érkező gyerekek esetében általában diagnosztizálatlan gyermekpszichiátriai probléma is húzódik a háttérben.
– Ha én egy kis faluban lakom egy távoli megyében, és a cikk olvasása közben arra gondolok, hogy valami „nincs rendben” a gyerekemmel, merre mozduljak, mit gondoljak végig? Milyen tünetekre figyeljek, és mikor vigyem a gyereket szakemberhez?
– Mindig a változások a legfontosabbak. Ha egy gyereknek megváltozik az étkezése vagy az alvása, ha megváltoznak a szokásai… Ha az, amit addig kedvelt, már nem érdekli, ha a kortárs kapcsolatai, az érdeklődése beszűkül, akkor mindig érdemes segítségért folyamodni.
– Milyennek látod a rászoruló gyerekek pszichiátriai ellátottságát?
– Leginkább a mi intézményünkről tudok beszélni. Mi a hozzánk jelentkező gyerekeket triázsoljuk, tehát rangsorolunk, sorrendet állítunk fel, a várólistánk így folyamatosan alakul, változásban van. Egy közepesen súlyos állapotú gyerek esetén, ha kevés az információnk, felhívjuk a családot, kicsit körüljárjuk a problémát, mérlegeljük a sürgősséget. Két hét és négy hónap között lehet a várólistán töltött időszak, ami az első találkozást illeti. A sürgős eseteket akár aznap is szükséges fogadnunk.
– Mit tehet a szülő, hogy mérsékelje a gyereket érő stresszt?
– A szülőknek egy erős megtartó szerepük van, ez nagyon komoly értéket jelent. Fontos, hogy ismerjék a gyereküket, ismerjék fel a változásokat benne, tanuljanak meg vele beszélgetni akkor is, ha egy kamasszal ez nem könnyű, és ha segítséget kell kérni, ne habozzanak. Szülői felelősségnek tartom azt is, hogy magukkal is törődjenek, mert akkor tudnak segíteni a gyereken, ha ők is jól vannak.
– Tapasztalatod szerint mennyire vannak jól a magyar szülők?
– Nincsenek jól sajnos, egyáltalán nem. Mi egy szélsőségesebb helyzetben lévő csoportot láttunk mindig is, de ezen túlmenően is az a tapasztalatunk, hogy a szülők sincsenek jól. Ilyen típusú, kifejezetten szülők számára kidolgozott csoportot is viszünk a Vadaskertben, óriási igény van a segítségre.
Forrás: https://www.csaladinet.hu
A Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátria Kórház és Szakambulancia a Covid-járvány kezdete óta folyamatosan telt házzal működik. A 40 akut ágyas kórházi osztályuk leterheltsége az utóbbi két évben soha nem tapasztalt szintet ért el, a szorongásos és depressziós eseteik száma az ötszörösére nőtt, a sürgősségi megkeresések száma pedig 40%-kal emelkedett. A drámai helyzet azóta sem változott, a mentő napi több alkalommal szállít ide azonnali ellátást igénylő, súlyos állapotban lévő gyerekeket, akik között kiemelkedően sok az önsértő fiatal.
A Vadaskert Alapítvány igazgatójával, klinikai szakpszichológussal, neuropszichológussal, dr. Tárnok Zsanett-tel beszélgetek a karantén helyzet teremtette feszültségekről, a személyes kapcsolatok kimaradásának következményeiről, az offline élet szociális kihívásairól és a Vadaskert újonnan indított terápiás központjáról, mely nappali kórházként működve érzelemszabályozó technikákat és stresszkezelést tanít a gyerekeknek és rajtuk keresztül a szülőknek is.
– Mihez köthető ez a látványos romlás a kamaszok lelki egyensúlyában?
– Mi a Covid-járvány óta érzékeljük ezt, pontosabban a szeptemberi nyitás óta. Ahogy újra kinyíltak az iskolák kapui, markánsan láthatóvá vált a probléma. Akik rögtön az első héten megjelentek nálunk, azoknak a tünetei arra utaltak, hogy az iskolában korábban sikertelenséget éltek meg, esetleg kortárs bántalmazás érte őket, vagy olyan fejlődési zavarban szenvedtek, mint az autizmus spektrumzavar vagy az ADHD, melyeket az otthoni ingerszegényebb környezet addig lappangóvá tett, de a hirtelen ingerdússá váló iskolai környezetre nem voltak felkészülve és dekompenzálódtak a tüneteik.
– Mit gondolsz, egy átlagos 30 fős osztályban hány gyermek küzdhet olyan mentális problémával, melyet az iskola jellegzetes működésmódja hív elő, vagy magához az iskolai léthez kapcsolódik? Olyan problémákra gondolok, melyek az állandó megmérettetéshez, osztályzáshoz, alkalmazkodási kényszerhez kapcsolódnak.
– Ez rengeteg alakot ölthet. Az iskolához, mint sajátos szociális térhez kapcsolódó problémáknak a száma mostanra igen magasra kúszott. Egy átlagos osztályban biztos van egy gyerek, aki tikkel, egy-két ADHD-s gyermek is bizonyára van köztük, egy gyermek az autizmus spektrumzavar valamelyik tünetét mutatja, biztos, hogy van szorongó, tanulási zavarral küzdő gyermek is, tehát számtalan olyan nehézséggel küzdenek, amit az iskolai lét próbára tesz. A mentális és tanulási problémák többnyire át is fedik egymást, szövődnek. Ezek sajnos ma már olyan mindennapos problémák, amiknek megoldásához a pedagógusoknak nincs elég eszközük, tudásuk, és kevés az iskolai segítő szakember mellettük. Én azt gondolom, nagy a baj.
– Ezeknek a gyerekeknek tulajdonképpen a karantén egyfajta haladékot adott, vagy mentsvárat, és ennek elmúltával a szorongás újult erővel támadt?
– Ilyen is volt, de mostanra inkább a szorongás, a hangulatzavar és önsértés együttese lett a jellemző kép. Addig nem a mentővel való érkezés volt a jellemző bekerülési mód nálunk, hanem előjegyzéssel kerültek hozzánk a gyerekek. Ma jön a mentő, sokszor naponta nyolc-tíz is, és két év alatt akut sürgősségi osztállyá váltunk, előjegyzésre szinte alig van már módunk, mert tele vagyunk mentő által hozott gyerekekkel. Át kellett alakítanunk a teljes működésünket.
– Gyorsan kellett reagálnotok.
– Az akut osztályunkat teljesen átépítettük, fizikai értelemben is. Biztonságosabbá kellett tenni a környezetet, hogy bent ne történhessen önsértés, és a kisebb gyerekek számára kialakított részlegünkön kialakítottunk egy osztályt, ahol korai diagnózist tudunk biztosítani az ADHD, autizmus spektrumzavar és egyéb fejlődési zavarral élő gyerekeknek.
A svéd mintára létrejött terápiás központunk pedig a hangulati, szorongásos problémákkal küzdő fiataloknak nyújt hosszú távú terápiás segítséget, nappali kórház formájában. Ez a DBT (Dialektikus Viselkedésterápia) részleg pont az önsértő viselkedésre tud hatékony megoldást nyújtani, úgy, hogy a folyamatba a szülőket is bevonjuk. Ez az első ilyen típusú központ Magyarországon.
– Milyen jellemző lelkiállapotban érkeznek hozzátok a kamaszok?
– Levert a hangulatuk, ingadoznak az érzelmeik, sokszor vagdossák magukat, ugyan nem öngyilkossági, de önsértési céllal, az érzelemszabályozásuk többnyire szélsőségesen labilis: ez azt jelenti, hogy nem megfelelő arányúak a reakcióik az őket ért eseményekre. Ennek egyenes következménye, hogy a figyelmi szintjük is leromlik, a kortárs-, családi- és párkapcsolataikban is nehézségek vannak. Nagyjából így néznek ki, és végtelenül szomorú ezt nap mint nap látni. Van olyan is, hogy dührommal érkezik hozzánk egy kamasz, sokszor rendőr kíséretében szállítják ki a mentőből. Innen indulunk el.
– Vajon milyen élethelyzetekre válaszok ezek a tünetek?
– Sokszor úgy tűnik, mintha a tünetek függetlenek lennének a körülményektől. Az ok, ami miatt megvágja magát egy kamasz, kívülről nézve aránytalannak tűnhet a problémájához képest. A mindennapi feszültségét próbálja csökkenteni vele, de ördögi körré válhat a kezében ez a technika, mert először valóban azt érzi, hogy csökken a stressz. Úgy hiszi, hogy a módszer bevált, holott még nagyobb lett a probléma, amivel meg kell majd küzdenie. Ez az aránytalanság az őt ért hatás és arra adott válasz között az érzelemszabályozás zavarát mutatja.
– Miért pont most?
– Ebben a krízisben, amit a járvány óta tapasztalunk,
maga a Covid egyfajta katalizátorként szerepelt, nem kiváltó okként. A serdülők agya erre nem volt felkészülve, túl nagy nyomás helyeződött az érésben lévő idegrendszerükre, és ezzel sokan nem tudtak megküzdeni. Idő előtt érte őket egy olyan óriási terhelés, amivel a biológiai fejlődésük nem tudott lépést tartani.
Kamaszkorban még zajlik az agy érése: ez a bonyolult folyamat egyfajta optimális hátteret kíván. Például a homloklebeny egyes részei szerepet játszanak az érzelemszabályozásban, és ha szerephez jut egy olyan környezeti tényező, ami a folyamatot provokálja, akkor az optimális működés nem valósulhat meg. A hozzánk érkező gyerekek esetében általában diagnosztizálatlan gyermekpszichiátriai probléma is húzódik a háttérben.
– Ha én egy kis faluban lakom egy távoli megyében, és a cikk olvasása közben arra gondolok, hogy valami „nincs rendben” a gyerekemmel, merre mozduljak, mit gondoljak végig? Milyen tünetekre figyeljek, és mikor vigyem a gyereket szakemberhez?
– Mindig a változások a legfontosabbak. Ha egy gyereknek megváltozik az étkezése vagy az alvása, ha megváltoznak a szokásai… Ha az, amit addig kedvelt, már nem érdekli, ha a kortárs kapcsolatai, az érdeklődése beszűkül, akkor mindig érdemes segítségért folyamodni.
– Milyennek látod a rászoruló gyerekek pszichiátriai ellátottságát?
– Leginkább a mi intézményünkről tudok beszélni. Mi a hozzánk jelentkező gyerekeket triázsoljuk, tehát rangsorolunk, sorrendet állítunk fel, a várólistánk így folyamatosan alakul, változásban van. Egy közepesen súlyos állapotú gyerek esetén, ha kevés az információnk, felhívjuk a családot, kicsit körüljárjuk a problémát, mérlegeljük a sürgősséget. Két hét és négy hónap között lehet a várólistán töltött időszak, ami az első találkozást illeti. A sürgős eseteket akár aznap is szükséges fogadnunk.
– Mit tehet a szülő, hogy mérsékelje a gyereket érő stresszt?
– A szülőknek egy erős megtartó szerepük van, ez nagyon komoly értéket jelent. Fontos, hogy ismerjék a gyereküket, ismerjék fel a változásokat benne, tanuljanak meg vele beszélgetni akkor is, ha egy kamasszal ez nem könnyű, és ha segítséget kell kérni, ne habozzanak. Szülői felelősségnek tartom azt is, hogy magukkal is törődjenek, mert akkor tudnak segíteni a gyereken, ha ők is jól vannak.
– Tapasztalatod szerint mennyire vannak jól a magyar szülők?
– Nincsenek jól sajnos, egyáltalán nem. Mi egy szélsőségesebb helyzetben lévő csoportot láttunk mindig is, de ezen túlmenően is az a tapasztalatunk, hogy a szülők sincsenek jól. Ilyen típusú, kifejezetten szülők számára kidolgozott csoportot is viszünk a Vadaskertben, óriási igény van a segítségre.
Forrás: https://www.csaladinet.hu
Egy nagyműtétre épp úgy fel kell készülnie a betegnek, mint egy maratonfutásra
2022. július 06. | Csatlós Hanna
Értessük meg a beteggel, hogy a műtét sikeressége nemcsak a sebészen, hanem rajta is múlik – ezt a szemléletet próbálja gyakorlattá formálni egy újonnan bevezetett program a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikáján, és ennek nyomán várhatóan a szövődmények kockázata, a kórházban eltöltött napok száma, valamint az ellátás költsége is csökkenthető.
"Cipelnek jobbra-balra, ültetnek furcsa székekbe, forognak a korongok, villog a tűzsugarú lámpa, kérdeznek és felelek. Itt aztán igazán »eset« vagyok csak, semmi más." – írja Karinthy Frigyes az Utazás a koponyám körül című regényében. Pontosan fogalmazza meg, mit él át a beteg egy kórházban: kellemetlen beavatkozások történnek vele, és bár ő az elszenvedő alany, mégsem tehet mást, mint passzív megfigyelőként, szorongással szemléli, hogy miként válik a saját teste fehér köpenyes figurák terepasztalává.
Aki feküdt már kórházban, esett már át műtéten, annak ismerős lehet ez a kiszolgáltatott állapot; a szervei kipakolható, szétnyitható, összevarrható tárgyakká idegenednek, megbomlik a személyiség és a test integritása, nincs a betegnek ráhatása a dolgok menetére.
Éppen ezen a felfogáson szeretne változtatni az az orvoscsapat, amelyet a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának három munkatársa, Szijártó Attila igazgató, Bánky Balázs egyetemi docens, Fülöp András egyetemi adjunktus vezet.
Tavaly év végén elkezdték fokozatosan bevezetni az úgynevezett prehabilitációs programot a vastagbélműtétre várók esetében, amely egy 4 hetes felkészülési időszakot takar a nagykockázatú operáció előtt, és amely tudatosítja a betegben, hogy aktívan tehet azért, hogy a beavatkozás minél jobban sikerüljön. Fizikálisan és mentálisan is felvértezheti magát az előtte álló időszakra.
A programot nagyjából tíz évvel ezelőtt dolgozták ki a nemzetközi orvoslásban, de Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is csupán néhány olyan klinikai központ van, ahol teljeskörűen alkalmazzák – mondja Bánky Balázs, aki először Tatabányán, osztályvezető-főorvosként modellezte le a programot, majd áthívták a Semmelweis Egyetem klinikájára, hogy többedmagával ott is megvalósítsa azt.
A program alapvetése, hogy bármilyen műtét sikerességét növeli, ha a beteg az állapotához képest jóltáplált, kiegyensúlyozott és a megfelelő információk birtokában kevésbé szorong attól, hogy mi fog vele történni. Ez persze olyan egyértelmű, mint az, hogy a helyes kézmosási technikával meg tudjuk magunkat óvni a fertőzésektől, csakhogy egy súlyos betegnek a legkisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy testi-lelki harmóniában fektessék fel őt a műtőasztalra, az orvosoknak, ápolóknak pedig általában nincs kapacitásuk még arra is, hogy a beavatkozás előtt a legjobb szintre hozzák fel mindenki szervezetét. Arról nem is beszélve, hogy a kézmosást is a mai napig tanuljuk.
Ezért nem könnyű megvalósítani a prehabilitációs programot sem, vagyis azt, hogy a beteg minden esetben, tervezetten kapjon a műtét előtt dietetikustól, gyógytornásztól és pszichológustól is támogatást. Ennek a koordinálásra a hagyományos rendszerben nincs idő és energia, így a Semmelweis Egyetem klinikáján külön felvettek egy embert a koordinátori pozícióra, aki nemcsak a beteg jóllétéért felelős team munkáját hangolja össze, és ügyel rá, hogy minden segítséget időben megkapjon a páciens, hanem a beteg kérdéseire is türelemmel, kimerítően kell válaszolnia, a műtét előtt és után is. „Nekem körülbelül húsz perc alatt kell lefolytatnom a vizsgálatot, megírnom a papírokat és ismertetnem a műtétet. Ezzel szemben a koordinátor mindenkivel külön leül beszélgetni egy-egy órát” – fogalmaz Bánky Balázs.
Maratonfutás – felkészülten
Ahogy az ember nem kezd el helyből, nulla felkészüléssel lefutni egy maratont, úgy nem érdemes a nagyműtétre sem ráfutni megfelelő edzettség nélkül – vázolnak fel egy hasonlatot a program lényegére a szakemberek. „Ugyan mondhatom azt egy áltagembernek, hogy azonnal induljon el a versenyen, fusson, és nyugodt lehet, mert nekem a célban van egy intenzívosztályos csapatom, megpróbáljuk életben tartani, de mennyivel jobban hangzik, ha azt mondom, hogy van nekem egy trénercsapatom, aki fel tudja magát készíteni a maratonra úgy, hogy mosolyogva fog átfutni a célon egy hónap múlva” – magyarázza a sebész.
A trénerek ez esetben persze az orvosok, egészségügyi szakemberek, akik tudják, mi kell ahhoz, hogy a felépülési, túlélési esélyeket egy nagyműtétnél növelni lehessen. „Egy ütemtervről van szó. Kutatások igazolják, hogy 4-8 héttel az operáció előtt érdemes megkezdeni a felkészítő terápiát, ennél rövidebb idő nem elég rá, és nagyon hosszú időt sem szabad hagyni a betegnek, mert akkor kifárad mentálisan, elveszti a türelmét” – teszi hozzá Szijártó Attila.
Ideális esetben a program úgy van összerakva, hogy a beteg megszűnik csak egy „eset” lenni a sok közül, mert személyre szabott életmód-tanácsadást kap. Először felmérik a tápláltságát, amely a vastagbélrák esetén kritikus: azoknak a betegeknek a 70 százaléka, akik például Bánky Balázshoz kerülnek, alultápláltak. A daganat ilyenkor már előrehaladott stádiumban van, a vastagbélrák ugyanis évekig tünetmentesen fejlődik, és mivel sokan hanyagolják a szűréseket, csak akkor keresik fel az orvosukat, mikor az első tünetek megjelennek. Ilyenkor azonban már valójában egy 5-10 éve fejlődő daganattal a szervezetükben kopogtatnak a rendelő ajtaján.
A dietetikus kidolgoz a betegek számára egy diétát, amelyet már a műtét előtti hetekben meg kell kezdeni. A fehérjeháztartást mindenképpen rendbe kell hozni – mondja az orvos – mert az a sebgyógyuláshoz elengedhetetlen. Ahogy az állóképesség feljavítása is kulcsfontosságú a szervek gyorsabb regenerálódásához, így a felkészítés második lépéseként a gyógytornász, fizikoterapeuta összeállít egy tréningprogramot. Mivel a betegek egy része annyira rossz állapotban érkezik a kórházba, hogy már csak a rossz alapfizikum miatt sem lehet őket rendesen mozgatni, a tréning jellemzően légzőtornából és otthon végzendő, napi 3-szor 15 perces sétából áll. A mozgás csökkenti a szorongást is, jól kiegészítve ezzel a pszichológus munkáját.
A szorongást és a depressziót is kezelni kell a műtét előtt, mert ezek lassítják a gyógyulást és gátolhatják a beteget abban, hogy a prehabilitációban aktívan részt vegyen, márpedig a teamnek tulajdonképpen a kezdetektől fogva része maga a beteg is. „A legelején elmagyarázzunk neki, hogy mit tud tenni magáért, hogy a saját gyógyulási esélyeit javítsa” – fogalmaz Bánky Balázs, aki szerint „egy daganatos műtét ténye elegendően súlyos tud lenni ahhoz, hogy a betegek hajlandóak legyenek más életmódot folytatni. Ha az illető négy héttel a műtét előtt leteszi a cigarettát és az alkoholt, kitisztul annyira a szervezete, hogy annak az egyértelmű pozitív hatásait már észleljük a műtét után.”
Az orvosok kiemelik, hogy a beteg a felkészülési időszakkal csak nyerhet, „onkológiailag nincs semmilyen negatív hatása”.
Szijártó Attila szerint a prehabilitációt idővel ki fogják terjeszteni más műtétekre is: a programnak különösen nagy jelentősége lesz például az élődonoros vesetranszplantációk esetében, amikor nem csak a vesét kapó beteget, hanem a vesét adó személy szervezetét is fel fogják javítani a műtétre.
Nem kell feleslegesen kínozni a pácienst
Körülbelül húszéves a felismerés, hogy a külső stressztényezők is hátráltatják a beteg felépülését. Ha nem ehet, nem ihat, nem mozoghat a műtét után, infúziót kap, katéterezik, fájdalmai vannak – ezek mind stresszt okoznak, és szövődmények kialakulásához vezethetnek. Ezért a Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikán nemcsak arra figyelnek, hogy a beteget megfelelő kondícióba hozzák, hanem arra is, hogy a műtét közben és utána minél kevesebb fölösleges beavatkozásnak, a normálistól eltérő szituációnak legyen kitéve a szervezete – mondják a megkérdezett orvosok. A prehabilitációs program mellé bevezették hát a műtét utáni felépülést támogató, vagyis az ERAS (angolul: enhanced recovery after surgery) nevű programot.
Egy nemzetközi szakorvosokból álló társaság, az ERAS Society több orvosi területen is kidolgozott olyan útmutatókat, amelyeknek a lépéseit betartva a műtéttel járó stressztényezők jelentősen csökkenthetők. A Semmelweis Egyetem orvosai egyelőre a vastagbélműtétekre vonatkozó útmutatót vették át, ami 20-25 pontból áll.
„Mondok néhány példát a stressztényezők mérséklésére. Nem kell a beteget egy hétig mozdulatlanul fektetni a műtét után a kórházi ágyban, sőt, ha én mindent megteszek, hogy a beteg már a műtét estéjén vagy másnap kikeljen az ágyból, akkor számos szövődményt megelőzhetünk. Így a trombózist, a felfekvést, tüdőgyulladást, de a belei is jobban fognak mozogni. Fontos az is, hogy egy célzott fájdalomcsillapító programmal készülünk rá a műtétre, hogy a beteg végig komfortosan legyen. Ne csak akkor adjunk neki gyógyszert, ha már jelzi, hogy fáj. Továbbá: egy bélműtét után régen azért nem adtunk 5-6 napig enni a betegnek, mert azt hittük, hogy a bélvarratok szétesnek tőle. Megvizsgáltuk, kiderült, hogy nem mennek szét. Ma, ha az egész ERAS-t betartjuk, az illető a bélműtét napján már fogyaszthat folyadékot, vagy akár ehet is. Alapvetés, hogy nem éheztetem a beteget” – fogalmaz Bánky Balázs, de hozzáteszi, hogy a felépülést támogató program csak akkor működik hatékonyan, ha annak minden egyes, vagy majdnem minden lépését betartják.
Na de pontosan milyen előnye származik a betegnek és az egészségügynek abból, ha a teljes csomagot, a műtétre való felkészítő programot és az ERAS-t maradéktalanul bevezetik?
Kevesebb szövődmény alakul ki például. Jelenleg a nagykockázatú műtéteknél, mint amilyen a vastagbéldaganat megoperálása is, annak az esélye, hogy valamilyen szövődmény kialakuljon (legyen az egy tüdőgyulladás, egy rosszul beforrt seb, vagy valamilyen életveszélyes komplikáció), körülbelül 40 százalék.
Átlagosan 2-3 nappal lerövidíthető a kórházban töltött idő
A nagy kérdés azonban az, hogy a rendszer megreformálására az egyébként súlyos szakemberhiánnyal küzdő magyar egészségügy jelenlegi helyzetében van-e valódi lehetőség.
A megkérdezett orvosok szerint a két program bevezetése jelentősen több anyagi ráfordítást nem igényel, és minden csupán szervezés kérdése. Igaz, pont a szervezés, főként az elején, sok extra energiát von el a résztvevőktől, ugyanakkor a szakemberek azt is hozzáteszik, hogy ez semmi ahhoz képest, mint ami megnyerhető az új szisztémával.
Bánky Balázs szerint a tervezett felkészítés és a stressztényezők csökkentése következtében a beteg akár 2-3 nappal korábban hazaengedhető a kórházból (az Eurostat szerint egyelőre Magyarországon a legmagasabb az EU-ban a kórházban töltött napok száma). Szijártó Attila így számol: „A betegek egészségesebben és hamarabb kerülnek ki a kórházból, kevesebb a szövődményük, a fizikai erőnlétük valamelyest jobb, ezáltal korábban tudnak visszaállni a munkába, hamarabb tudjuk visszaadni őket a családjuknak, a társadalomnak. Ha csak egy-egy napot nyernénk a vastagbél- vagy vékonybél-megbetegedések köré szerveződő műtétek esetében, akkor is összesen 5-600 ápolási napot nyernénk évente klinikai szinten.”
Ami nagyon fontos hogy a döntéshozók felé mindez előbb-utóbb számszerűsíthető is lesz, mert a két program pozitív anyagi hozadékai nemcsak az ápolási napokban fejezhetők majd ki, de például az igényelt vérmennyiségben, a ráfordított antibiotikumok vagy a kötszerek mennyiségében is – mondja Szijártó. A Semmelweis Egyetemen a két program élettani hatásait a gyakorlattal párhuzamosan kutatják is, egy minőségellenőrző rendszerben pedig folyamatosan gyűjtik az adatokat a részt vevő betegekről, így a klinikaigazgató szerint egy-két éven belül már rendelkezésre fog állni elegendő információ ahhoz, hogy a hatásosságot az egyetemen gyűjtött adatokkal is alá lehessen támasztani.
Nyugat-európai statisztikák szerint egy szövődménnyel gyógyuló vastagbélrákos betegnek az ellátása átlagosan kétszer annyiba kerül, mint egy normálisan gyógyulóé, és ebben épp úgy benne van a drága antibiotikumkúra, mint az, hogy valakit mondjuk, háromszor kell megoperálni, mert "elégtelenné vált a varrata".
Bánky Balázs egy, a tatabányai tapasztalatok alapján korábban szakmai folyóiratban publikált tanulmány számaival érvel: egy kolorektális (a vastag- és a végbelet érintő rákkal küzdő) beteg ellátása a szövődmények miatt veszteséges. Átlagosan nettó százezer forint ráfizetése volt a dunántúli kórháznak egy-egy “hagyományos módon kezelt” beteg esetén. A prehabilitációs+ERAS programban részt vevő, ugyanilyen betegeknél azonban nem, hogy veszteség nem volt, de pozitív lett a mérleg: nettó 120 ezer forintot lehetett az ellátásuk során megspórolni fejenként.
Forrás: hvg.hu
Értessük meg a beteggel, hogy a műtét sikeressége nemcsak a sebészen, hanem rajta is múlik – ezt a szemléletet próbálja gyakorlattá formálni egy újonnan bevezetett program a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikáján, és ennek nyomán várhatóan a szövődmények kockázata, a kórházban eltöltött napok száma, valamint az ellátás költsége is csökkenthető.
"Cipelnek jobbra-balra, ültetnek furcsa székekbe, forognak a korongok, villog a tűzsugarú lámpa, kérdeznek és felelek. Itt aztán igazán »eset« vagyok csak, semmi más." – írja Karinthy Frigyes az Utazás a koponyám körül című regényében. Pontosan fogalmazza meg, mit él át a beteg egy kórházban: kellemetlen beavatkozások történnek vele, és bár ő az elszenvedő alany, mégsem tehet mást, mint passzív megfigyelőként, szorongással szemléli, hogy miként válik a saját teste fehér köpenyes figurák terepasztalává.
Aki feküdt már kórházban, esett már át műtéten, annak ismerős lehet ez a kiszolgáltatott állapot; a szervei kipakolható, szétnyitható, összevarrható tárgyakká idegenednek, megbomlik a személyiség és a test integritása, nincs a betegnek ráhatása a dolgok menetére.
Éppen ezen a felfogáson szeretne változtatni az az orvoscsapat, amelyet a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának három munkatársa, Szijártó Attila igazgató, Bánky Balázs egyetemi docens, Fülöp András egyetemi adjunktus vezet.
Tavaly év végén elkezdték fokozatosan bevezetni az úgynevezett prehabilitációs programot a vastagbélműtétre várók esetében, amely egy 4 hetes felkészülési időszakot takar a nagykockázatú operáció előtt, és amely tudatosítja a betegben, hogy aktívan tehet azért, hogy a beavatkozás minél jobban sikerüljön. Fizikálisan és mentálisan is felvértezheti magát az előtte álló időszakra.
A programot nagyjából tíz évvel ezelőtt dolgozták ki a nemzetközi orvoslásban, de Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is csupán néhány olyan klinikai központ van, ahol teljeskörűen alkalmazzák – mondja Bánky Balázs, aki először Tatabányán, osztályvezető-főorvosként modellezte le a programot, majd áthívták a Semmelweis Egyetem klinikájára, hogy többedmagával ott is megvalósítsa azt.
A program alapvetése, hogy bármilyen műtét sikerességét növeli, ha a beteg az állapotához képest jóltáplált, kiegyensúlyozott és a megfelelő információk birtokában kevésbé szorong attól, hogy mi fog vele történni. Ez persze olyan egyértelmű, mint az, hogy a helyes kézmosási technikával meg tudjuk magunkat óvni a fertőzésektől, csakhogy egy súlyos betegnek a legkisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy testi-lelki harmóniában fektessék fel őt a műtőasztalra, az orvosoknak, ápolóknak pedig általában nincs kapacitásuk még arra is, hogy a beavatkozás előtt a legjobb szintre hozzák fel mindenki szervezetét. Arról nem is beszélve, hogy a kézmosást is a mai napig tanuljuk.
Ezért nem könnyű megvalósítani a prehabilitációs programot sem, vagyis azt, hogy a beteg minden esetben, tervezetten kapjon a műtét előtt dietetikustól, gyógytornásztól és pszichológustól is támogatást. Ennek a koordinálásra a hagyományos rendszerben nincs idő és energia, így a Semmelweis Egyetem klinikáján külön felvettek egy embert a koordinátori pozícióra, aki nemcsak a beteg jóllétéért felelős team munkáját hangolja össze, és ügyel rá, hogy minden segítséget időben megkapjon a páciens, hanem a beteg kérdéseire is türelemmel, kimerítően kell válaszolnia, a műtét előtt és után is. „Nekem körülbelül húsz perc alatt kell lefolytatnom a vizsgálatot, megírnom a papírokat és ismertetnem a műtétet. Ezzel szemben a koordinátor mindenkivel külön leül beszélgetni egy-egy órát” – fogalmaz Bánky Balázs.
Maratonfutás – felkészülten
Ahogy az ember nem kezd el helyből, nulla felkészüléssel lefutni egy maratont, úgy nem érdemes a nagyműtétre sem ráfutni megfelelő edzettség nélkül – vázolnak fel egy hasonlatot a program lényegére a szakemberek. „Ugyan mondhatom azt egy áltagembernek, hogy azonnal induljon el a versenyen, fusson, és nyugodt lehet, mert nekem a célban van egy intenzívosztályos csapatom, megpróbáljuk életben tartani, de mennyivel jobban hangzik, ha azt mondom, hogy van nekem egy trénercsapatom, aki fel tudja magát készíteni a maratonra úgy, hogy mosolyogva fog átfutni a célon egy hónap múlva” – magyarázza a sebész.
A trénerek ez esetben persze az orvosok, egészségügyi szakemberek, akik tudják, mi kell ahhoz, hogy a felépülési, túlélési esélyeket egy nagyműtétnél növelni lehessen. „Egy ütemtervről van szó. Kutatások igazolják, hogy 4-8 héttel az operáció előtt érdemes megkezdeni a felkészítő terápiát, ennél rövidebb idő nem elég rá, és nagyon hosszú időt sem szabad hagyni a betegnek, mert akkor kifárad mentálisan, elveszti a türelmét” – teszi hozzá Szijártó Attila.
Ideális esetben a program úgy van összerakva, hogy a beteg megszűnik csak egy „eset” lenni a sok közül, mert személyre szabott életmód-tanácsadást kap. Először felmérik a tápláltságát, amely a vastagbélrák esetén kritikus: azoknak a betegeknek a 70 százaléka, akik például Bánky Balázshoz kerülnek, alultápláltak. A daganat ilyenkor már előrehaladott stádiumban van, a vastagbélrák ugyanis évekig tünetmentesen fejlődik, és mivel sokan hanyagolják a szűréseket, csak akkor keresik fel az orvosukat, mikor az első tünetek megjelennek. Ilyenkor azonban már valójában egy 5-10 éve fejlődő daganattal a szervezetükben kopogtatnak a rendelő ajtaján.
A dietetikus kidolgoz a betegek számára egy diétát, amelyet már a műtét előtti hetekben meg kell kezdeni. A fehérjeháztartást mindenképpen rendbe kell hozni – mondja az orvos – mert az a sebgyógyuláshoz elengedhetetlen. Ahogy az állóképesség feljavítása is kulcsfontosságú a szervek gyorsabb regenerálódásához, így a felkészítés második lépéseként a gyógytornász, fizikoterapeuta összeállít egy tréningprogramot. Mivel a betegek egy része annyira rossz állapotban érkezik a kórházba, hogy már csak a rossz alapfizikum miatt sem lehet őket rendesen mozgatni, a tréning jellemzően légzőtornából és otthon végzendő, napi 3-szor 15 perces sétából áll. A mozgás csökkenti a szorongást is, jól kiegészítve ezzel a pszichológus munkáját.
A szorongást és a depressziót is kezelni kell a műtét előtt, mert ezek lassítják a gyógyulást és gátolhatják a beteget abban, hogy a prehabilitációban aktívan részt vegyen, márpedig a teamnek tulajdonképpen a kezdetektől fogva része maga a beteg is. „A legelején elmagyarázzunk neki, hogy mit tud tenni magáért, hogy a saját gyógyulási esélyeit javítsa” – fogalmaz Bánky Balázs, aki szerint „egy daganatos műtét ténye elegendően súlyos tud lenni ahhoz, hogy a betegek hajlandóak legyenek más életmódot folytatni. Ha az illető négy héttel a műtét előtt leteszi a cigarettát és az alkoholt, kitisztul annyira a szervezete, hogy annak az egyértelmű pozitív hatásait már észleljük a műtét után.”
Az orvosok kiemelik, hogy a beteg a felkészülési időszakkal csak nyerhet, „onkológiailag nincs semmilyen negatív hatása”.
Szijártó Attila szerint a prehabilitációt idővel ki fogják terjeszteni más műtétekre is: a programnak különösen nagy jelentősége lesz például az élődonoros vesetranszplantációk esetében, amikor nem csak a vesét kapó beteget, hanem a vesét adó személy szervezetét is fel fogják javítani a műtétre.
Nem kell feleslegesen kínozni a pácienst
Körülbelül húszéves a felismerés, hogy a külső stressztényezők is hátráltatják a beteg felépülését. Ha nem ehet, nem ihat, nem mozoghat a műtét után, infúziót kap, katéterezik, fájdalmai vannak – ezek mind stresszt okoznak, és szövődmények kialakulásához vezethetnek. Ezért a Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikán nemcsak arra figyelnek, hogy a beteget megfelelő kondícióba hozzák, hanem arra is, hogy a műtét közben és utána minél kevesebb fölösleges beavatkozásnak, a normálistól eltérő szituációnak legyen kitéve a szervezete – mondják a megkérdezett orvosok. A prehabilitációs program mellé bevezették hát a műtét utáni felépülést támogató, vagyis az ERAS (angolul: enhanced recovery after surgery) nevű programot.
Egy nemzetközi szakorvosokból álló társaság, az ERAS Society több orvosi területen is kidolgozott olyan útmutatókat, amelyeknek a lépéseit betartva a műtéttel járó stressztényezők jelentősen csökkenthetők. A Semmelweis Egyetem orvosai egyelőre a vastagbélműtétekre vonatkozó útmutatót vették át, ami 20-25 pontból áll.
„Mondok néhány példát a stressztényezők mérséklésére. Nem kell a beteget egy hétig mozdulatlanul fektetni a műtét után a kórházi ágyban, sőt, ha én mindent megteszek, hogy a beteg már a műtét estéjén vagy másnap kikeljen az ágyból, akkor számos szövődményt megelőzhetünk. Így a trombózist, a felfekvést, tüdőgyulladást, de a belei is jobban fognak mozogni. Fontos az is, hogy egy célzott fájdalomcsillapító programmal készülünk rá a műtétre, hogy a beteg végig komfortosan legyen. Ne csak akkor adjunk neki gyógyszert, ha már jelzi, hogy fáj. Továbbá: egy bélműtét után régen azért nem adtunk 5-6 napig enni a betegnek, mert azt hittük, hogy a bélvarratok szétesnek tőle. Megvizsgáltuk, kiderült, hogy nem mennek szét. Ma, ha az egész ERAS-t betartjuk, az illető a bélműtét napján már fogyaszthat folyadékot, vagy akár ehet is. Alapvetés, hogy nem éheztetem a beteget” – fogalmaz Bánky Balázs, de hozzáteszi, hogy a felépülést támogató program csak akkor működik hatékonyan, ha annak minden egyes, vagy majdnem minden lépését betartják.
Na de pontosan milyen előnye származik a betegnek és az egészségügynek abból, ha a teljes csomagot, a műtétre való felkészítő programot és az ERAS-t maradéktalanul bevezetik?
Kevesebb szövődmény alakul ki például. Jelenleg a nagykockázatú műtéteknél, mint amilyen a vastagbéldaganat megoperálása is, annak az esélye, hogy valamilyen szövődmény kialakuljon (legyen az egy tüdőgyulladás, egy rosszul beforrt seb, vagy valamilyen életveszélyes komplikáció), körülbelül 40 százalék.
Átlagosan 2-3 nappal lerövidíthető a kórházban töltött idő
A nagy kérdés azonban az, hogy a rendszer megreformálására az egyébként súlyos szakemberhiánnyal küzdő magyar egészségügy jelenlegi helyzetében van-e valódi lehetőség.
A megkérdezett orvosok szerint a két program bevezetése jelentősen több anyagi ráfordítást nem igényel, és minden csupán szervezés kérdése. Igaz, pont a szervezés, főként az elején, sok extra energiát von el a résztvevőktől, ugyanakkor a szakemberek azt is hozzáteszik, hogy ez semmi ahhoz képest, mint ami megnyerhető az új szisztémával.
Bánky Balázs szerint a tervezett felkészítés és a stressztényezők csökkentése következtében a beteg akár 2-3 nappal korábban hazaengedhető a kórházból (az Eurostat szerint egyelőre Magyarországon a legmagasabb az EU-ban a kórházban töltött napok száma). Szijártó Attila így számol: „A betegek egészségesebben és hamarabb kerülnek ki a kórházból, kevesebb a szövődményük, a fizikai erőnlétük valamelyest jobb, ezáltal korábban tudnak visszaállni a munkába, hamarabb tudjuk visszaadni őket a családjuknak, a társadalomnak. Ha csak egy-egy napot nyernénk a vastagbél- vagy vékonybél-megbetegedések köré szerveződő műtétek esetében, akkor is összesen 5-600 ápolási napot nyernénk évente klinikai szinten.”
Ami nagyon fontos hogy a döntéshozók felé mindez előbb-utóbb számszerűsíthető is lesz, mert a két program pozitív anyagi hozadékai nemcsak az ápolási napokban fejezhetők majd ki, de például az igényelt vérmennyiségben, a ráfordított antibiotikumok vagy a kötszerek mennyiségében is – mondja Szijártó. A Semmelweis Egyetemen a két program élettani hatásait a gyakorlattal párhuzamosan kutatják is, egy minőségellenőrző rendszerben pedig folyamatosan gyűjtik az adatokat a részt vevő betegekről, így a klinikaigazgató szerint egy-két éven belül már rendelkezésre fog állni elegendő információ ahhoz, hogy a hatásosságot az egyetemen gyűjtött adatokkal is alá lehessen támasztani.
Nyugat-európai statisztikák szerint egy szövődménnyel gyógyuló vastagbélrákos betegnek az ellátása átlagosan kétszer annyiba kerül, mint egy normálisan gyógyulóé, és ebben épp úgy benne van a drága antibiotikumkúra, mint az, hogy valakit mondjuk, háromszor kell megoperálni, mert "elégtelenné vált a varrata".
Bánky Balázs egy, a tatabányai tapasztalatok alapján korábban szakmai folyóiratban publikált tanulmány számaival érvel: egy kolorektális (a vastag- és a végbelet érintő rákkal küzdő) beteg ellátása a szövődmények miatt veszteséges. Átlagosan nettó százezer forint ráfizetése volt a dunántúli kórháznak egy-egy “hagyományos módon kezelt” beteg esetén. A prehabilitációs+ERAS programban részt vevő, ugyanilyen betegeknél azonban nem, hogy veszteség nem volt, de pozitív lett a mérleg: nettó 120 ezer forintot lehetett az ellátásuk során megspórolni fejenként.
Forrás: hvg.hu
Döbbenetes bűncselekményre derült fény: bűnözőknek árult szabadító kártyát a váci pszichiáter
2022. április 28. | Végh Attila
Nem kizárt, hogy legalább tíz éve árulta a hamis igazolásokat a váci kórház pszichiátriai osztályának főorvosa. Dr. K. Zsuzsanna akár egymillió forintot is zsebre tett egy-egy embertől, akiknek hamis orvosi igazolásokat adott, hogy ne kelljen megjelenniük a bíróságon, avagy éppen börtönbe vonulniuk. A korrupt asszony az egykor szintén orvosként dolgozó férjének is kiállított ilyen papírt, hogy a vesztegetés miatt kiszabott börtön után a család együtt hajókázhasson a Balatonon, a bűncselekményekből szerzett pénzen vett vitorláson.
A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) még tavaly buktatta le egy megbízhatósági vizsgálaton dr. K. Zsuzsannát. Már akkor beigazolódott, hogy hamis orvosi igazolások kiállításával nyújtott segítséget börtönbüntetésre ítélt embereknek a büntetés letöltésének elhalasztásában. Az NVSZ tárgyalótisztje is ilyen vevőnek adta ki magát, s 300 ezer forintot fizetett a kórházi igazolásért.
A főorvosnő eddig szabadlábon védekezhetett, de a nyomozók már akkor sejtették, hogy nem egy véletlen botlásról lehetett szó, a pszichiáter üzletszerűen, hosszú évek óta űzhette az ipart.
Április 26-án egyszerre fogták el a 63 éves pszichiátert és 51 éves segítőjét, aki alvilági kapcsolatai révén beszervezte azokat az elítélteket, illetve gyanúsítottakat, akik hajlandók voltak fizetni a halasztásokért. Kórházi igazolásokat is kiállított olyan embereknek, akik egy percet sem töltöttek bent az osztályán, csak adataikat vitte fel a számítógépekre, hogy hamis zárójelentéssel igazoltassanak alibit. A „felhajtó” környezettanulmányokat végzett, hogy a jelentkezőtől mekkora összeget kérhetnek, mennyire fontos neki az igazolás, majd úgy árulta az igazolásokat, mint a Monopolyban a börtönből szabaduló játék kártyákat.
Eddig legalább 11 esetet sikerült bizonyítani, átlagban 200 ezer forintot kértek egy sima igazolásért, egy bíróság elé kerülő halasztás félmillióba került. Volt olyan vevő, aki egymillió forintot hagyott ott több okiratért, a felhajtó tíz százalékot kapott. Hogy mennyire mehetett a biznisz, azt mutatja, hogy a bűnsegéd lakásán a helyszínelők 5,4 millió forint készpénzt találtak, amivel a férfi nem tudott elszámolni.
A doktornő rákospalotai lakásában adathordozókat, telekommunikációs eszközöket, iratokat, banki iratokat, betegdokumentációs feljegyzéseket, valamint két személygépkocsit foglaltak le, s a bíróság letartóztatta a nőt.
– Amikor jöttem haza, akkor láttam, hogy Zsuzsikáék fehér kombiját a rendőrök rakják fel egy autómentőre. A férje, Zoli mondta, hogyy valami baj történt – mesélte az egyik szomszéd, Horvát Éva. – Jól ismerem Zsuzsikát, közösen sétáltattuk a kutyánkat, az övét Mázlinak hívják. Remélem, neki is mázlija lesz, és nem igaz, amit mondanak róla, hogy pénzt fogadott el bűnözőktől.
A doktornő orvos végzettségű férjének egy állítólagos egészségügyi tudományos kutatás címén azt intézte el, hogy reintegrációs őrizetét a lakóhelyén túl Veszprém megyére is kiterjessze a bíróság, mivel a jachtjuk Balatonfüreden horgonyzott. Dr. R Zoltán feltételesen szabadult kétéves szabadságvesztése felének letöltése után, amit a kiskunhalasi és a váci kórház igazgatójaként elfogadott vesztegetések miatt szabott ki rá a bíróság.
Forrás: blikk.hu
Nem kizárt, hogy legalább tíz éve árulta a hamis igazolásokat a váci kórház pszichiátriai osztályának főorvosa. Dr. K. Zsuzsanna akár egymillió forintot is zsebre tett egy-egy embertől, akiknek hamis orvosi igazolásokat adott, hogy ne kelljen megjelenniük a bíróságon, avagy éppen börtönbe vonulniuk. A korrupt asszony az egykor szintén orvosként dolgozó férjének is kiállított ilyen papírt, hogy a vesztegetés miatt kiszabott börtön után a család együtt hajókázhasson a Balatonon, a bűncselekményekből szerzett pénzen vett vitorláson.
A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) még tavaly buktatta le egy megbízhatósági vizsgálaton dr. K. Zsuzsannát. Már akkor beigazolódott, hogy hamis orvosi igazolások kiállításával nyújtott segítséget börtönbüntetésre ítélt embereknek a büntetés letöltésének elhalasztásában. Az NVSZ tárgyalótisztje is ilyen vevőnek adta ki magát, s 300 ezer forintot fizetett a kórházi igazolásért.
A főorvosnő eddig szabadlábon védekezhetett, de a nyomozók már akkor sejtették, hogy nem egy véletlen botlásról lehetett szó, a pszichiáter üzletszerűen, hosszú évek óta űzhette az ipart.
Április 26-án egyszerre fogták el a 63 éves pszichiátert és 51 éves segítőjét, aki alvilági kapcsolatai révén beszervezte azokat az elítélteket, illetve gyanúsítottakat, akik hajlandók voltak fizetni a halasztásokért. Kórházi igazolásokat is kiállított olyan embereknek, akik egy percet sem töltöttek bent az osztályán, csak adataikat vitte fel a számítógépekre, hogy hamis zárójelentéssel igazoltassanak alibit. A „felhajtó” környezettanulmányokat végzett, hogy a jelentkezőtől mekkora összeget kérhetnek, mennyire fontos neki az igazolás, majd úgy árulta az igazolásokat, mint a Monopolyban a börtönből szabaduló játék kártyákat.
Eddig legalább 11 esetet sikerült bizonyítani, átlagban 200 ezer forintot kértek egy sima igazolásért, egy bíróság elé kerülő halasztás félmillióba került. Volt olyan vevő, aki egymillió forintot hagyott ott több okiratért, a felhajtó tíz százalékot kapott. Hogy mennyire mehetett a biznisz, azt mutatja, hogy a bűnsegéd lakásán a helyszínelők 5,4 millió forint készpénzt találtak, amivel a férfi nem tudott elszámolni.
A doktornő rákospalotai lakásában adathordozókat, telekommunikációs eszközöket, iratokat, banki iratokat, betegdokumentációs feljegyzéseket, valamint két személygépkocsit foglaltak le, s a bíróság letartóztatta a nőt.
– Amikor jöttem haza, akkor láttam, hogy Zsuzsikáék fehér kombiját a rendőrök rakják fel egy autómentőre. A férje, Zoli mondta, hogyy valami baj történt – mesélte az egyik szomszéd, Horvát Éva. – Jól ismerem Zsuzsikát, közösen sétáltattuk a kutyánkat, az övét Mázlinak hívják. Remélem, neki is mázlija lesz, és nem igaz, amit mondanak róla, hogy pénzt fogadott el bűnözőktől.
A doktornő orvos végzettségű férjének egy állítólagos egészségügyi tudományos kutatás címén azt intézte el, hogy reintegrációs őrizetét a lakóhelyén túl Veszprém megyére is kiterjessze a bíróság, mivel a jachtjuk Balatonfüreden horgonyzott. Dr. R Zoltán feltételesen szabadult kétéves szabadságvesztése felének letöltése után, amit a kiskunhalasi és a váci kórház igazgatójaként elfogadott vesztegetések miatt szabott ki rá a bíróság.
Forrás: blikk.hu
Katalin hercegné mesét olvas a BBC-n
2022. február 08. | MTI
Katalin cambridge-i hercegné, Vilmos herceg felesége esti mesét fog felolvasni a CBeebies digitális csatornán a gyerekek mentális egészségének szentelt héten.
Katalin hercegné Jill Tomlinson A bagoly, aki félt a sötétben című klasszikus meséjét választotta. A történet főhőse Hupp, a kicsi bagoly, akinek a többiek segítenek, hogy erősödjön az önbizalma, és legyőzhesse félelmeit.
Katalin meséjét február 13-án este adja a csatorna, ő lesz a királyi család első tagja, aki CBeebies-mesét olvas fel – írta a BBC.
A gyerekek mentális egészségének hete február 7. és 14. között zajlik. A hercegné azért választotta ezt a könyvet, mert a történet jól illik az idei hét témájához. A gyerekek mentális egészségének hetében idén arra ösztönzik a kicsiket és a nagyokat, hogy gondolják át, hogyan fejlődtek érzelmileg, és ismerjék fel, hogy segíthetik őket a kihívások és kudarcok felnőni és alkalmazkodni.
Több híresség is olvasott már esti mesét a csatornán, köztük Tom Hardy amerikai filmsztár, aki 2016-ban szerepelt, vagy Reese Witherspoon, aki nemrég csatlakozott a mesemondókhoz. A gyerekek láthatták már Chris Evanst, Tom Hiddlestont, Orlando Bloomot és Eddie Redmayne-t. Zenészek is feltűntek már a mesélők között: Dolly Parton, Elton John, Dave Grohl és Ed Sheeran is olvasott a kicsiknek. Tim Peake űrhajós egyenesen az űrből jelentkezett be.
Forrás: hvg.hu
Katalin cambridge-i hercegné, Vilmos herceg felesége esti mesét fog felolvasni a CBeebies digitális csatornán a gyerekek mentális egészségének szentelt héten.
Katalin hercegné Jill Tomlinson A bagoly, aki félt a sötétben című klasszikus meséjét választotta. A történet főhőse Hupp, a kicsi bagoly, akinek a többiek segítenek, hogy erősödjön az önbizalma, és legyőzhesse félelmeit.
Katalin meséjét február 13-án este adja a csatorna, ő lesz a királyi család első tagja, aki CBeebies-mesét olvas fel – írta a BBC.
A gyerekek mentális egészségének hete február 7. és 14. között zajlik. A hercegné azért választotta ezt a könyvet, mert a történet jól illik az idei hét témájához. A gyerekek mentális egészségének hetében idén arra ösztönzik a kicsiket és a nagyokat, hogy gondolják át, hogyan fejlődtek érzelmileg, és ismerjék fel, hogy segíthetik őket a kihívások és kudarcok felnőni és alkalmazkodni.
Több híresség is olvasott már esti mesét a csatornán, köztük Tom Hardy amerikai filmsztár, aki 2016-ban szerepelt, vagy Reese Witherspoon, aki nemrég csatlakozott a mesemondókhoz. A gyerekek láthatták már Chris Evanst, Tom Hiddlestont, Orlando Bloomot és Eddie Redmayne-t. Zenészek is feltűntek már a mesélők között: Dolly Parton, Elton John, Dave Grohl és Ed Sheeran is olvasott a kicsiknek. Tim Peake űrhajós egyenesen az űrből jelentkezett be.
Forrás: hvg.hu
Gyermekotthon lakóinak pénzét sikkasztotta el az intézményvezető Nógrád megyében
2022. február 08. |
Gyermekotthon lakóinak pénzét sikkasztotta el az intézményvezető Nógrád megyében, a 36 éves nő ellen a Balassagyarmati Járási Ügyészség emelt vádat. A vádlott a gyerekek ellátását biztosító összeggel, valamint az utógondozott gyerekek apanázsával nem tudott elszámolni; összesen 1 millió 780 ezer forintot vett fel a pénzükből saját céljaira - tájékoztatott a Nógrád Megyei Főügyészség.
A nevelőnő két Nógrád megyei gyermekotthonban is vezetőként dolgozott, munkaköre alapján az ő feladata volt az ott élő gyermekek ellátását biztosító pénzzel való gazdálkodás.
2018 márciusa és áprilisa között közel másfél millió forint volt rábízva, melyet a működés biztosítására kellett volna fordítania. Az ellátmány jelentős része bankszámlára érkezett, amelyről a kezelésében álló bankkártyával mintegy 850 ezer forintot vett fel, a pénzt azonban a nevelésben álló gyermekek ellátása helyett magára költötte.
A vádlott feladata volt az is, hogy a felnőttkor elérésével a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerült fiatalok utógondozásával járó pénzügyeket intézze. Ennek keretében köteles volt havonta a fiataloknak saját jogon járó juttatások egy részét személyi térítési díjként a gyermekvédelmi szakszolgálat felé befizetni. 2017-ben e kötelességének azonban öt fiatal esetében nem tett eleget, az előírt havi összeget az intézménynek nem fizette be, azzal a sértettek felé sem számolt el, azt saját szükségleteire fordította, ezzel a fiataloknak közel 150 ezer forint kárt okozott.
Az egyik utógondozott saját nevére szóló bankkártyáját és az ahhoz tartozó PIN-kódot is a nő őrizte. 2017 novembere és 2018 januárja között a fiatal megtakarításából 780 ezer forintot élt fel.
Az ügyészség a büntetlen előéletű nő ellen sikkasztás bűntette miatt emelt vádat, melyben felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a vádlottat a próbaidő idejére a bíróság helyezze pártfogó felügyelet alá. Indítványozta továbbá, hogy a bíróság kötelezze a nőt az okozott károk megtérítésére.
Arra az esetre, ha a vádlott az előkészítő ülésen a váddal egyezően elismeri a bűncselekmény elkövetését, és lemond a tárgyaláshoz való jogáról, az ügyészség 1 év és 8 hónap, végrehajtásában 5 évre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.
Kifejtette: az ügyészség akkor indítványoz próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést, ha az eljárás adatai alapján alaposan feltehető, hogy az elkövetővel szemben a büntetés a végrehajtás elrendelése nélkül is eléri a célját, azaz a szankció a tettest visszatartja újabb bűncselekmény elkövetésétől.
Amennyiben az elkövető mégsem tér jó útra, és a próbaidő alatt újabb bűncselekményt követ el, az emiatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása már nem függeszthető fel, és azzal együtt a korábban felfüggesztett büntetését is le kell töltenie.
Forrás: privatkopo.info
Gyermekotthon lakóinak pénzét sikkasztotta el az intézményvezető Nógrád megyében, a 36 éves nő ellen a Balassagyarmati Járási Ügyészség emelt vádat. A vádlott a gyerekek ellátását biztosító összeggel, valamint az utógondozott gyerekek apanázsával nem tudott elszámolni; összesen 1 millió 780 ezer forintot vett fel a pénzükből saját céljaira - tájékoztatott a Nógrád Megyei Főügyészség.
A nevelőnő két Nógrád megyei gyermekotthonban is vezetőként dolgozott, munkaköre alapján az ő feladata volt az ott élő gyermekek ellátását biztosító pénzzel való gazdálkodás.
2018 márciusa és áprilisa között közel másfél millió forint volt rábízva, melyet a működés biztosítására kellett volna fordítania. Az ellátmány jelentős része bankszámlára érkezett, amelyről a kezelésében álló bankkártyával mintegy 850 ezer forintot vett fel, a pénzt azonban a nevelésben álló gyermekek ellátása helyett magára költötte.
A vádlott feladata volt az is, hogy a felnőttkor elérésével a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerült fiatalok utógondozásával járó pénzügyeket intézze. Ennek keretében köteles volt havonta a fiataloknak saját jogon járó juttatások egy részét személyi térítési díjként a gyermekvédelmi szakszolgálat felé befizetni. 2017-ben e kötelességének azonban öt fiatal esetében nem tett eleget, az előírt havi összeget az intézménynek nem fizette be, azzal a sértettek felé sem számolt el, azt saját szükségleteire fordította, ezzel a fiataloknak közel 150 ezer forint kárt okozott.
Az egyik utógondozott saját nevére szóló bankkártyáját és az ahhoz tartozó PIN-kódot is a nő őrizte. 2017 novembere és 2018 januárja között a fiatal megtakarításából 780 ezer forintot élt fel.
Az ügyészség a büntetlen előéletű nő ellen sikkasztás bűntette miatt emelt vádat, melyben felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a vádlottat a próbaidő idejére a bíróság helyezze pártfogó felügyelet alá. Indítványozta továbbá, hogy a bíróság kötelezze a nőt az okozott károk megtérítésére.
Arra az esetre, ha a vádlott az előkészítő ülésen a váddal egyezően elismeri a bűncselekmény elkövetését, és lemond a tárgyaláshoz való jogáról, az ügyészség 1 év és 8 hónap, végrehajtásában 5 évre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.
Kifejtette: az ügyészség akkor indítványoz próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést, ha az eljárás adatai alapján alaposan feltehető, hogy az elkövetővel szemben a büntetés a végrehajtás elrendelése nélkül is eléri a célját, azaz a szankció a tettest visszatartja újabb bűncselekmény elkövetésétől.
Amennyiben az elkövető mégsem tér jó útra, és a próbaidő alatt újabb bűncselekményt követ el, az emiatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása már nem függeszthető fel, és azzal együtt a korábban felfüggesztett büntetését is le kell töltenie.
Forrás: privatkopo.info
„Nem ezt vártuk és nem ezt érdemeljük” – az ÉFOÉSZ elnöke a Márki-Zay kijelentéséről
2022. január 24. |
Az elmúlt években javult a fogyatékossággal élők helyzete Magyarországon, az ellenzék azonban még adós azzal, hogy milyen tervei vannak ezen a téren, ha kormányra kerülnének – mondta el a Mandinernek Gyene Piroska, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) elnöke, aki reményét fejezte ki, hogy Márki-Zay Péternek nem lesz több, a vasárnapihoz hasonló kijelentése.
Megdöbbentőnek és felháborítónak nevezte a Mandiner kérdésére válaszolva Gyene Piroska az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ), az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének, Márki-Zay Péternek a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos vasárnapi kijelentéseit.
A szövetség elnöke reményét fejezte ki, hogy Márki-Zay Péter elgondolkodik a kijelentésén.
Mint mondta, évek óta küzdenek azért, hogy kivívják a társadalom megbecsülését és bemutassuk azokat az értékeket, amelyekkel ezek az emberek is hozzá tudnak járulni az ország építéséhez.
Ezek a kijelentések visszavetik azt a munkát, az elért eredményeket és megbecsülést, amit kivívtunk – mondta Gyene Piroska. Hozzátette: nem ezt várták és nem ezt érdemelték. A szövetség elnöke egyben reményét fejezte ki, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje elgondolkodik a kijelentésén és nem lesz több ilyen megnyilvánulása.
Gyene Piroska ezzel együtt hiányolja az ellenzék fogyatékossággal élőkre vonatkozó programját. Mint fogalmazott: nem sok megnyilvánulást hallottunk eddig arról, hogy milyen terveik lennének a segítséggel, támogatással, a társadalmi integráció további előmozdításával kapcsolatban. Ezzel még adósak.
Az ÉFOÉSZ elnöke kérdésünkre elmondta azt is:
javult a fogyatékossággal élők helyzete az elmúlt években Magyarországon. Éppen a napokban lesz egy konferencia „Érték vagy” vagy címmel, ahol a sikereinket, kezdeményezéséket mutatjuk be. Ilyenekre lenne szükség a jövőben is. Az értelmi fogyatékossággal élőknek az elmúlt három évben uniós forrásból önálló életviteli centrumokat létrehozni, amelyekből már húsz van az országban – fejtette ki Gyene Piroska.
Hozzátette: a kormány garanciát vállalt, hogy a pályázat lejárta után is tovább tudják működtetni ezeket az intézményeket, segítséget nyújtva, hogy a szövetség által képviselt emberek minél jobban, biztonságosabban élhessék életüket. Ehhez a célhoz pedig fokozatosan növekvő forrásokhoz jutunk – tette hozzá az érdekvédelmi szervezet elnöke.
Forrás:
Az elmúlt években javult a fogyatékossággal élők helyzete Magyarországon, az ellenzék azonban még adós azzal, hogy milyen tervei vannak ezen a téren, ha kormányra kerülnének – mondta el a Mandinernek Gyene Piroska, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) elnöke, aki reményét fejezte ki, hogy Márki-Zay Péternek nem lesz több, a vasárnapihoz hasonló kijelentése.
Megdöbbentőnek és felháborítónak nevezte a Mandiner kérdésére válaszolva Gyene Piroska az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ), az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének, Márki-Zay Péternek a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos vasárnapi kijelentéseit.
A szövetség elnöke reményét fejezte ki, hogy Márki-Zay Péter elgondolkodik a kijelentésén.
Mint mondta, évek óta küzdenek azért, hogy kivívják a társadalom megbecsülését és bemutassuk azokat az értékeket, amelyekkel ezek az emberek is hozzá tudnak járulni az ország építéséhez.
Ezek a kijelentések visszavetik azt a munkát, az elért eredményeket és megbecsülést, amit kivívtunk – mondta Gyene Piroska. Hozzátette: nem ezt várták és nem ezt érdemelték. A szövetség elnöke egyben reményét fejezte ki, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje elgondolkodik a kijelentésén és nem lesz több ilyen megnyilvánulása.
Gyene Piroska ezzel együtt hiányolja az ellenzék fogyatékossággal élőkre vonatkozó programját. Mint fogalmazott: nem sok megnyilvánulást hallottunk eddig arról, hogy milyen terveik lennének a segítséggel, támogatással, a társadalmi integráció további előmozdításával kapcsolatban. Ezzel még adósak.
Az ÉFOÉSZ elnöke kérdésünkre elmondta azt is:
javult a fogyatékossággal élők helyzete az elmúlt években Magyarországon. Éppen a napokban lesz egy konferencia „Érték vagy” vagy címmel, ahol a sikereinket, kezdeményezéséket mutatjuk be. Ilyenekre lenne szükség a jövőben is. Az értelmi fogyatékossággal élőknek az elmúlt három évben uniós forrásból önálló életviteli centrumokat létrehozni, amelyekből már húsz van az országban – fejtette ki Gyene Piroska.
Hozzátette: a kormány garanciát vállalt, hogy a pályázat lejárta után is tovább tudják működtetni ezeket az intézményeket, segítséget nyújtva, hogy a szövetség által képviselt emberek minél jobban, biztonságosabban élhessék életüket. Ehhez a célhoz pedig fokozatosan növekvő forrásokhoz jutunk – tette hozzá az érdekvédelmi szervezet elnöke.
Forrás:
Budapesti kórháztűz: egy beteg vesztette életét a Szent Imre kórházban
2022. január 23. | hirado.hu
Tűz ütött ki vasárnap reggel a budapesti Szent Imre kórházban. A tűzoltók nagy erőkkel – 18 gépjárművel – vonultak a helyszínre. A lángok a kórház egyik többszintes épületének földszintjén, egy detoxikáló helyiségben csaptak fel. Délelőttre már sikerült eloltani a lángokat. A tűz során egy ember meghalt, 56 embert pedig másik kórtermekbe kellett áthelyezni – számolt be az M1 Híradó.
Kisdi Máté, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője az MTI-nek elmondta, hogy a lángok a kórház egyik többszintes épületének földszintjén, egy detoxikáló helyiségben csaptak fel. A tűzoltók nagy erőkkel – 18 gépjárművel – vonultak a helyszínre, ahol megkezdték az oltást és az életmentést.
A szóvivő tájékoztatása szerint a tüzet kora délelőttre eloltották, megakadályozva a lángok továbbterjedését. Az épületből 56 beteget kellett áthelyezni. A tűz egy öt négyzetméteres, a füst pedig mintegy 100 négyzetméternyi területet érintett.
Az Országos Mentőszolgálat a segélyhívást követően hét mentőegységet riasztott a helyszínre. Sajnos egy fiatal nő olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette – mondta Győrfi Pál, az OMSZ kommunikációs vezetője az M1-en.
Az elhunyt nővel kapcsolatban közölte, hogy az első információk szerint nem a személyzet egyik tagja volt, hanem egy kezelt beteg.
Az M1 tudósítójának beszámolója szerint az épület emeleti ablakaiból plédeket dobáltak ki, hogy a tűz miatt a szabadba kihozott betegeket megvédjék a hidegtől. A betegekért az oltás és a mentés ideje alatt folyamatosan érkeztek a mentőautók. Voltak, akiket más kórházba kellett szállítani.
„Három embert szállítottunk enyhébb füstmérgezés miatt toxikológiai osztályra, két férfit és egy nőt. Az 56 áthelyezett beteg közül négyet más intézménybe kellett átszállítani, ebben is az Országos Mentőszolgálat egységei vettek részt” – fejtette ki Győrfi Pál.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma közleményben tudatta: Kásler Miklós miniszter a helyszínen tájékozódott arról, hogy a betegek, az őket gyógyító és ápoló orvosok, ápolók, valamint a teljes személyzet biztonságban van, és a főigazgatót minden segítségéről biztosította.
Forrás: M1
Tűz ütött ki vasárnap reggel a budapesti Szent Imre kórházban. A tűzoltók nagy erőkkel – 18 gépjárművel – vonultak a helyszínre. A lángok a kórház egyik többszintes épületének földszintjén, egy detoxikáló helyiségben csaptak fel. Délelőttre már sikerült eloltani a lángokat. A tűz során egy ember meghalt, 56 embert pedig másik kórtermekbe kellett áthelyezni – számolt be az M1 Híradó.
Kisdi Máté, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője az MTI-nek elmondta, hogy a lángok a kórház egyik többszintes épületének földszintjén, egy detoxikáló helyiségben csaptak fel. A tűzoltók nagy erőkkel – 18 gépjárművel – vonultak a helyszínre, ahol megkezdték az oltást és az életmentést.
A szóvivő tájékoztatása szerint a tüzet kora délelőttre eloltották, megakadályozva a lángok továbbterjedését. Az épületből 56 beteget kellett áthelyezni. A tűz egy öt négyzetméteres, a füst pedig mintegy 100 négyzetméternyi területet érintett.
Az Országos Mentőszolgálat a segélyhívást követően hét mentőegységet riasztott a helyszínre. Sajnos egy fiatal nő olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette – mondta Győrfi Pál, az OMSZ kommunikációs vezetője az M1-en.
Az elhunyt nővel kapcsolatban közölte, hogy az első információk szerint nem a személyzet egyik tagja volt, hanem egy kezelt beteg.
Az M1 tudósítójának beszámolója szerint az épület emeleti ablakaiból plédeket dobáltak ki, hogy a tűz miatt a szabadba kihozott betegeket megvédjék a hidegtől. A betegekért az oltás és a mentés ideje alatt folyamatosan érkeztek a mentőautók. Voltak, akiket más kórházba kellett szállítani.
„Három embert szállítottunk enyhébb füstmérgezés miatt toxikológiai osztályra, két férfit és egy nőt. Az 56 áthelyezett beteg közül négyet más intézménybe kellett átszállítani, ebben is az Országos Mentőszolgálat egységei vettek részt” – fejtette ki Győrfi Pál.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma közleményben tudatta: Kásler Miklós miniszter a helyszínen tájékozódott arról, hogy a betegek, az őket gyógyító és ápoló orvosok, ápolók, valamint a teljes személyzet biztonságban van, és a főigazgatót minden segítségéről biztosította.
Forrás: M1
Vadaskert: Telt ház van a gyermekpszichiátrián, sok az önsértő fiatal
2021. november 23. |
A pandémia súlyosan érinti a gyerekek lelki egészségét, erre utalnak az ország nyugati felének nagy részét és Budapest budai oldalát ellátó Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia statisztikái is.
Telt házzal működik a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia - közölte az intézmény. Idén a 2019-es, vagyis a Covid előtti őszi időszakhoz viszonyítva 40 százalékkal emelkedett az esetek száma. A szorongásos és depressziós zavarokkal küzdő gyerekek aránya az ötszörösére nőtt, de megduplázódott a kényszeres gondolatokkal és cselekedetekkel jelentkezők száma is. A koronavírus pszichológiai hatásai a szakemberek szerint elsősorban a serdülőket sújtják, körükben nagyon sok az „önsértő”, aki saját magának okoz könnyebb, vagy akár komolyabb sérülést.
„A pandémia katalizátorként hatott a serdülők és a családok problémáira, az amúgy is létező gondok a bizonytalanság és a krízis hatására még erősebben jelentkeznek. A serdülők azért élik meg nehezebben ezt az időszakot, mert ők már elég nagyok ahhoz, hogy tudatosítsák magukban a feszültségeket, és amúgy is kritikus életszakaszban vannak” – mondta Tárnok Zsanett, a Vadaskert Alapítvány igazgatója.
„Ugrásszerűen megnőtt az önsértő gyerekek száma az osztályainkon. Ők jellemzően nem azért okoznak maguknak sérülést, mert el akarják dobni az életüket, inkább a feszültséget, a frusztrációt akarják levezetni. Sok azonban az öngyilkosságot megkísérlő, vagy szuicid gondolatokat megfogalmazó fiatal is. A szakambulancián jelenleg ötszázan várnak időpontra és a szám folyamatosan nő” – tette hozzá Tárnok Zsanett.
Már a tavalyi évben is érezhető volt a koronavírus-járvány negatív hatása, azonban az idei őszkezdet minden eddigi rekordot megdöntött. 2021 szeptember/októberében 1910 esetet fogadtak az intézményben, míg 2019 ugyanezen időszakában „csak” 1360-at. Több mint harmadával nőtt – 613-ról 857-re – a figyelemzavaros esetek száma. Harmincról hatvanra ugrott, vagyis megkétszereződött azoknak a gyerekeknek az aránya is, akiket kényszeres gondolatok, tettek miatt kell kezelni. 2021 őszén ötször annyi gyermeket láttak el szorongásos és depressziós zavarral, mint két évvel ezelőtt.
„Elsősorban a súlyos esetek számának emelkedése aggasztó. Az akut esetek éjjel-nappal érkeznek. Kezeltünk olyan gyereket, akit fertőződése miatt a szülei három hétre a szobájába zártak, egyáltalán nem érintkezhetett senkivel. A fizikai kontaktus hiánya nagyon komoly nehézségeket okozhat, de jelentős stresszforrás az iskolába való visszatérés is” – mondta Szolnoki Nikolett, a Vadaskert gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosa. Az intézményben folyamatosan próbálják bővíteni a kapacitásokat, hogy így segítsék a gyermekeket és szüleiket, hiszen a gyerekek akkor vannak jól, ha a családok is egészségesek.
Forrás: hvg.hu
A pandémia súlyosan érinti a gyerekek lelki egészségét, erre utalnak az ország nyugati felének nagy részét és Budapest budai oldalát ellátó Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia statisztikái is.
Telt házzal működik a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia - közölte az intézmény. Idén a 2019-es, vagyis a Covid előtti őszi időszakhoz viszonyítva 40 százalékkal emelkedett az esetek száma. A szorongásos és depressziós zavarokkal küzdő gyerekek aránya az ötszörösére nőtt, de megduplázódott a kényszeres gondolatokkal és cselekedetekkel jelentkezők száma is. A koronavírus pszichológiai hatásai a szakemberek szerint elsősorban a serdülőket sújtják, körükben nagyon sok az „önsértő”, aki saját magának okoz könnyebb, vagy akár komolyabb sérülést.
„A pandémia katalizátorként hatott a serdülők és a családok problémáira, az amúgy is létező gondok a bizonytalanság és a krízis hatására még erősebben jelentkeznek. A serdülők azért élik meg nehezebben ezt az időszakot, mert ők már elég nagyok ahhoz, hogy tudatosítsák magukban a feszültségeket, és amúgy is kritikus életszakaszban vannak” – mondta Tárnok Zsanett, a Vadaskert Alapítvány igazgatója.
„Ugrásszerűen megnőtt az önsértő gyerekek száma az osztályainkon. Ők jellemzően nem azért okoznak maguknak sérülést, mert el akarják dobni az életüket, inkább a feszültséget, a frusztrációt akarják levezetni. Sok azonban az öngyilkosságot megkísérlő, vagy szuicid gondolatokat megfogalmazó fiatal is. A szakambulancián jelenleg ötszázan várnak időpontra és a szám folyamatosan nő” – tette hozzá Tárnok Zsanett.
Már a tavalyi évben is érezhető volt a koronavírus-járvány negatív hatása, azonban az idei őszkezdet minden eddigi rekordot megdöntött. 2021 szeptember/októberében 1910 esetet fogadtak az intézményben, míg 2019 ugyanezen időszakában „csak” 1360-at. Több mint harmadával nőtt – 613-ról 857-re – a figyelemzavaros esetek száma. Harmincról hatvanra ugrott, vagyis megkétszereződött azoknak a gyerekeknek az aránya is, akiket kényszeres gondolatok, tettek miatt kell kezelni. 2021 őszén ötször annyi gyermeket láttak el szorongásos és depressziós zavarral, mint két évvel ezelőtt.
„Elsősorban a súlyos esetek számának emelkedése aggasztó. Az akut esetek éjjel-nappal érkeznek. Kezeltünk olyan gyereket, akit fertőződése miatt a szülei három hétre a szobájába zártak, egyáltalán nem érintkezhetett senkivel. A fizikai kontaktus hiánya nagyon komoly nehézségeket okozhat, de jelentős stresszforrás az iskolába való visszatérés is” – mondta Szolnoki Nikolett, a Vadaskert gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosa. Az intézményben folyamatosan próbálják bővíteni a kapacitásokat, hogy így segítsék a gyermekeket és szüleiket, hiszen a gyerekek akkor vannak jól, ha a családok is egészségesek.
Forrás: hvg.hu
Megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató call centert adtak át Miskolcon
2021. augusztus 16. | K. Kiss Gergely
A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának növelése kulcskérdés lehet a munkaerőpiacon, jószerivel bármelyik vállalatnál lenne mód megváltozott munkaképességűek alkalmazására - közölte Ignácz Béla, a Prohuman társaság ügyvezetője; Magyarország piacvezető HR szolgáltatója hétfőn esélyteremtő call centert adott át Miskolcon, a szervezet itt harminc embert alkalmaz, de később ötvenre bővülhet a számuk.
Arendezvényen Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért felelős államtitkára azt mondta, hogy esélyt kell teremteni a megváltozott munkaképességűeknek: a kormánynak az a filozófiája, hogy azok az emberek, akik bérből szeretnék eltartani magukat és családjukat, esélyt kapjanak erre - írja az MTI.
Az elmúlt tíz évben 18 százalékról 44 százalékra nőtt azon megváltozott munkaképességű emberek aránya, akik dolgoznak, ami mutatja, hogy ez a foglalkoztatási forma kezd Magyarországon is egyre elterjedtebbé válni; ma az országban 4,7 millió ember dolgozik, közülük csaknem 160 ezren megváltozott munkaképességűek - mondta az államtitkár.
Hozzátette: utóbbiak száma növelhető, a kormány Érték vagy programjának célja, hogy piaci és állami szereplők bevonásával felhívja a társadalom figyelmét arra, hogy a megváltozott munkaképességű emberek értéket képviselnek, nincs már jövedelemkorlát, kereshetnek annyit, amennyit tudnak. Ma az országban 8500 olyan cég van, amely foglalkoztat ilyen munkavállalókat.
Veres Pál, Miskolc polgármestere (Velünk a város) arról szólt, hogy az önkormányzat is igyekszik segítséget nyújtani a fogyatékkal élőket, megváltozott munkaképességűeket segítő civil szervezeteknek. A Prohuman cégcsoport szociális érzékenysége példaértékű valamennyi munkaáltató számára - tette hozzá.
Ignácz Béla, a társaság ügyvezetője azt mondta: sokakat vezethetnek vissza a munka világába, segíthetnek jövedelemhez, ugyanakkor számos pozícióban a megváltozott munkaképességgel dolgozó emberek aktívabb bevonása is javíthatna az egyre égetőbbé váló munkaerőhiány problémáján.
Forrás: napi.hu
A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának növelése kulcskérdés lehet a munkaerőpiacon, jószerivel bármelyik vállalatnál lenne mód megváltozott munkaképességűek alkalmazására - közölte Ignácz Béla, a Prohuman társaság ügyvezetője; Magyarország piacvezető HR szolgáltatója hétfőn esélyteremtő call centert adott át Miskolcon, a szervezet itt harminc embert alkalmaz, de később ötvenre bővülhet a számuk.
Arendezvényen Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért felelős államtitkára azt mondta, hogy esélyt kell teremteni a megváltozott munkaképességűeknek: a kormánynak az a filozófiája, hogy azok az emberek, akik bérből szeretnék eltartani magukat és családjukat, esélyt kapjanak erre - írja az MTI.
Az elmúlt tíz évben 18 százalékról 44 százalékra nőtt azon megváltozott munkaképességű emberek aránya, akik dolgoznak, ami mutatja, hogy ez a foglalkoztatási forma kezd Magyarországon is egyre elterjedtebbé válni; ma az országban 4,7 millió ember dolgozik, közülük csaknem 160 ezren megváltozott munkaképességűek - mondta az államtitkár.
Hozzátette: utóbbiak száma növelhető, a kormány Érték vagy programjának célja, hogy piaci és állami szereplők bevonásával felhívja a társadalom figyelmét arra, hogy a megváltozott munkaképességű emberek értéket képviselnek, nincs már jövedelemkorlát, kereshetnek annyit, amennyit tudnak. Ma az országban 8500 olyan cég van, amely foglalkoztat ilyen munkavállalókat.
Veres Pál, Miskolc polgármestere (Velünk a város) arról szólt, hogy az önkormányzat is igyekszik segítséget nyújtani a fogyatékkal élőket, megváltozott munkaképességűeket segítő civil szervezeteknek. A Prohuman cégcsoport szociális érzékenysége példaértékű valamennyi munkaáltató számára - tette hozzá.
Ignácz Béla, a társaság ügyvezetője azt mondta: sokakat vezethetnek vissza a munka világába, segíthetnek jövedelemhez, ugyanakkor számos pozícióban a megváltozott munkaképességgel dolgozó emberek aktívabb bevonása is javíthatna az egyre égetőbbé váló munkaerőhiány problémáján.
Forrás: napi.hu
Kigyulladt a bázakerettyei pszichiátriai otthon, ketten megsérültek
2021. május 28. |
Ketten megsérültek, több mint 120 embernek pedig el kellett hagynia az épületet péntekre virradó éjjel Bázakerettyén, miután kigyulladt egy egészségügyi intézmény egyik szobája - közölte honlapján a Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság.
Kósi Zsolt, a szervezet szóvivője az MTI megkeresésére elmondta: hajnali egy óra után gyulladt ki a Zala Megyei Pszichiátriai Betegek Otthona és Rehabilitációs Intézete egyik szobája. A helyszínre öt város tűzoltói vonultak ki, akik a lángok miatt az épületrészből 123 embert kísértek ki az utcára.
A TŰZESET MIATT KÉT EMBER SÉRÜLT MEG, A SZOBA TELJESEN KIÉGETT
- közölte a szóvivő.
Az MTI helyszíni információi szerint feltételezhető, hogy a tűz gyújtogatás miatt keletkezett, a körülményeket azonban még vizsgálják.
Forrás: origo.hu
Ketten megsérültek, több mint 120 embernek pedig el kellett hagynia az épületet péntekre virradó éjjel Bázakerettyén, miután kigyulladt egy egészségügyi intézmény egyik szobája - közölte honlapján a Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság.
Kósi Zsolt, a szervezet szóvivője az MTI megkeresésére elmondta: hajnali egy óra után gyulladt ki a Zala Megyei Pszichiátriai Betegek Otthona és Rehabilitációs Intézete egyik szobája. A helyszínre öt város tűzoltói vonultak ki, akik a lángok miatt az épületrészből 123 embert kísértek ki az utcára.
A TŰZESET MIATT KÉT EMBER SÉRÜLT MEG, A SZOBA TELJESEN KIÉGETT
- közölte a szóvivő.
Az MTI helyszíni információi szerint feltételezhető, hogy a tűz gyújtogatás miatt keletkezett, a körülményeket azonban még vizsgálják.
Forrás: origo.hu
Az ombudsman szerint nem bántalmazták a gyerekeket a kalocsai gyermekotthonban
2021. május 14. |
Az alapvető jogok biztosának hivatala ugyanakkor több ajánlást is megfogalmazott az ellenőrzés után.
Szél Bernadett független képviselő még tavaly augusztusban jelezte, hogy az ombudsmanhoz fordul, miután a kalocsai gyermekotthon lakói súlyos bántalmazásokról számoltak be a 24.hu-nak, elmondásuk szerint rendszeresek a durva lelki és fizikai bántalmazások, verések, megalázások vagy kínzások az intézményben.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) február 8-án közölte, hogy a sajtóban megjelent információk és országgyűlési képviselői jelzések alapján Kozma Ákos ombudsman hivatalból eljárást indított a gyermekotthon működésével kapcsolatban. Az eljárás részeként február 4-én előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzést tartottak a gyermekotthonban, konzultáltak az intézmény vezetőivel, valamint több szakdolgozót és gyermeket meghallgattak.
Az ellenőrzés után az alapvető jogok biztosa megállapította, hogy gondozott gyermekeket érintő, szakdolgozó által elkövetett bántalmazás nem történt.
Szintén megállapították, hogy a szakmai létszám, a szakképzett dolgozók aránya és a fluktuáció a korábbi ombudsmani vizsgálathoz képest javult, az intézmény tárgyi feltételeiben, a tagiskola működésében és további kérdésekben azonban súlyos, konkrét és rendszerszintű problémák tapasztalhatók.
Például több betöltetlen pedagógus álláshely volt az intézményben, a gyermekotthonba került tanulók korábbi tanulmányaival kapcsolatban semmilyen információ nem állt rendelkezésére, az ott nevelkedő gyerekek életkoruk szerinti iskoláztatása többéves elmaradásban van, és több csoportban a speciális és különleges ellátást egyidejűleg igénylő gyermekek száma meghaladta a jogszabályban meghatározott létszámot. Az ellenőrzés feltárta továbbá, hogy a jogszabályban meghatározott, a gyermekek étkeztetésére fordítható összeg nem elég a fejlődő szervezetnek szükséges mennyiségű egészséges táplálék biztosításához. Szintén probléma, hogy a gyermekek többsége dohányosként kerül be az intézménybe, valamint jelentős az agresszió jelenléte is.
Kozma Ákos a módszertani útmutató kiadására és az étkeztetésre szánt összeg felülvizsgálatára kérte fel az emberi erőforrások miniszterét, és kezdeményezte továbbá egy olyan komplex szakmai támogató program létrehozását, amely segítene az intézményeknek az ott nevelkedő gyermekek dohányzásról való hatékonyabb leszoktatásában.
Szintén megállapították, hogy a szakmai létszám, a szakképzett dolgozók aránya és a fluktuáció a korábbi ombudsmani vizsgálathoz képest javult, az intézmény tárgyi feltételeiben, a tagiskola működésében és további kérdésekben azonban súlyos, konkrét és rendszerszintű problémák tapasztalhatók.
Például több betöltetlen pedagógus álláshely volt az intézményben, a gyermekotthonba került tanulók korábbi tanulmányaival kapcsolatban semmilyen információ nem állt rendelkezésére, az ott nevelkedő gyerekek életkoruk szerinti iskoláztatása többéves elmaradásban van, és több csoportban a speciális és különleges ellátást egyidejűleg igénylő gyermekek száma meghaladta a jogszabályban meghatározott létszámot. Az ellenőrzés feltárta továbbá, hogy a jogszabályban meghatározott, a gyermekek étkeztetésére fordítható összeg nem elég a fejlődő szervezetnek szükséges mennyiségű egészséges táplálék biztosításához. Szintén probléma, hogy a gyermekek többsége dohányosként kerül be az intézménybe, valamint jelentős az agresszió jelenléte is.
Kozma Ákos a módszertani útmutató kiadására és az étkeztetésre szánt összeg felülvizsgálatára kérte fel az emberi erőforrások miniszterét, és kezdeményezte továbbá egy olyan komplex szakmai támogató program létrehozását, amely segítene az intézményeknek az ott nevelkedő gyermekek dohányzásról való hatékonyabb leszoktatásában.
Forrás: hvg.hu
Az alapvető jogok biztosának hivatala ugyanakkor több ajánlást is megfogalmazott az ellenőrzés után.
Szél Bernadett független képviselő még tavaly augusztusban jelezte, hogy az ombudsmanhoz fordul, miután a kalocsai gyermekotthon lakói súlyos bántalmazásokról számoltak be a 24.hu-nak, elmondásuk szerint rendszeresek a durva lelki és fizikai bántalmazások, verések, megalázások vagy kínzások az intézményben.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) február 8-án közölte, hogy a sajtóban megjelent információk és országgyűlési képviselői jelzések alapján Kozma Ákos ombudsman hivatalból eljárást indított a gyermekotthon működésével kapcsolatban. Az eljárás részeként február 4-én előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzést tartottak a gyermekotthonban, konzultáltak az intézmény vezetőivel, valamint több szakdolgozót és gyermeket meghallgattak.
Az ellenőrzés után az alapvető jogok biztosa megállapította, hogy gondozott gyermekeket érintő, szakdolgozó által elkövetett bántalmazás nem történt.
Szintén megállapították, hogy a szakmai létszám, a szakképzett dolgozók aránya és a fluktuáció a korábbi ombudsmani vizsgálathoz képest javult, az intézmény tárgyi feltételeiben, a tagiskola működésében és további kérdésekben azonban súlyos, konkrét és rendszerszintű problémák tapasztalhatók.
Például több betöltetlen pedagógus álláshely volt az intézményben, a gyermekotthonba került tanulók korábbi tanulmányaival kapcsolatban semmilyen információ nem állt rendelkezésére, az ott nevelkedő gyerekek életkoruk szerinti iskoláztatása többéves elmaradásban van, és több csoportban a speciális és különleges ellátást egyidejűleg igénylő gyermekek száma meghaladta a jogszabályban meghatározott létszámot. Az ellenőrzés feltárta továbbá, hogy a jogszabályban meghatározott, a gyermekek étkeztetésére fordítható összeg nem elég a fejlődő szervezetnek szükséges mennyiségű egészséges táplálék biztosításához. Szintén probléma, hogy a gyermekek többsége dohányosként kerül be az intézménybe, valamint jelentős az agresszió jelenléte is.
Kozma Ákos a módszertani útmutató kiadására és az étkeztetésre szánt összeg felülvizsgálatára kérte fel az emberi erőforrások miniszterét, és kezdeményezte továbbá egy olyan komplex szakmai támogató program létrehozását, amely segítene az intézményeknek az ott nevelkedő gyermekek dohányzásról való hatékonyabb leszoktatásában.
Szintén megállapították, hogy a szakmai létszám, a szakképzett dolgozók aránya és a fluktuáció a korábbi ombudsmani vizsgálathoz képest javult, az intézmény tárgyi feltételeiben, a tagiskola működésében és további kérdésekben azonban súlyos, konkrét és rendszerszintű problémák tapasztalhatók.
Például több betöltetlen pedagógus álláshely volt az intézményben, a gyermekotthonba került tanulók korábbi tanulmányaival kapcsolatban semmilyen információ nem állt rendelkezésére, az ott nevelkedő gyerekek életkoruk szerinti iskoláztatása többéves elmaradásban van, és több csoportban a speciális és különleges ellátást egyidejűleg igénylő gyermekek száma meghaladta a jogszabályban meghatározott létszámot. Az ellenőrzés feltárta továbbá, hogy a jogszabályban meghatározott, a gyermekek étkeztetésére fordítható összeg nem elég a fejlődő szervezetnek szükséges mennyiségű egészséges táplálék biztosításához. Szintén probléma, hogy a gyermekek többsége dohányosként kerül be az intézménybe, valamint jelentős az agresszió jelenléte is.
Kozma Ákos a módszertani útmutató kiadására és az étkeztetésre szánt összeg felülvizsgálatára kérte fel az emberi erőforrások miniszterét, és kezdeményezte továbbá egy olyan komplex szakmai támogató program létrehozását, amely segítene az intézményeknek az ott nevelkedő gyermekek dohányzásról való hatékonyabb leszoktatásában.
Forrás: hvg.hu
Munkaerőpiaci fellendülés a megváltozott munkaképességű emberek között
2021. április 05. |
Duplájára emelkedett a megváltozott munkaképességű munkavállalók sikeres elhelyezkedése, és megháromszorozódott a tavalyi adatokhoz képest az álláskereső mmk-s munkavállalók regisztrációja - írja Facebook-bejegyzésében Fülöp Attila államtitkár.
A Trenkwalder munkaerőpiaci szolgáltató cég kereskedelmi igazgatója az adatbázisukban tapasztalható növekedést a kormány kereseti korlát eltörlésének tulajdonítja. Nógrádi József szerint a járvány csillapodása a megváltozott munkaképességű foglalkoztatás további erősödését hozza majd.
A munkaerőpiaci fellendülés oka, hogy a kormány idén januártól eltörölte az úgynevezett kereseti korlátot. Ez azt jelenti, hogy egy mmk-s munkavállaló rokkantsági, vagy rehabilitációs járadéka már nem függ attól, hogy mekkora a keresete.
A járvány kihívásai közben nem csupán megőrizzük, hanem bővítjük is a munkahelyeket! A legnagyobb magyar mmk-s foglalkoztatónál, a KÉZMŰ cégcsoportnál decemberben kezdett el dolgozni a tízezredik munkavállaló. Az mmk-s foglalkoztatás pedig 2010 óta több mint duplájára, 18-ról 44 százalékra emelkedett.
Forrás: origo.hu
Duplájára emelkedett a megváltozott munkaképességű munkavállalók sikeres elhelyezkedése, és megháromszorozódott a tavalyi adatokhoz képest az álláskereső mmk-s munkavállalók regisztrációja - írja Facebook-bejegyzésében Fülöp Attila államtitkár.
A Trenkwalder munkaerőpiaci szolgáltató cég kereskedelmi igazgatója az adatbázisukban tapasztalható növekedést a kormány kereseti korlát eltörlésének tulajdonítja. Nógrádi József szerint a járvány csillapodása a megváltozott munkaképességű foglalkoztatás további erősödését hozza majd.
A munkaerőpiaci fellendülés oka, hogy a kormány idén januártól eltörölte az úgynevezett kereseti korlátot. Ez azt jelenti, hogy egy mmk-s munkavállaló rokkantsági, vagy rehabilitációs járadéka már nem függ attól, hogy mekkora a keresete.
A járvány kihívásai közben nem csupán megőrizzük, hanem bővítjük is a munkahelyeket! A legnagyobb magyar mmk-s foglalkoztatónál, a KÉZMŰ cégcsoportnál decemberben kezdett el dolgozni a tízezredik munkavállaló. Az mmk-s foglalkoztatás pedig 2010 óta több mint duplájára, 18-ról 44 százalékra emelkedett.
Forrás: origo.hu
Tízszer nagyobb eséllyel halnak bele a gyerekek öngyilkosságba, mint koronavírus-fertőzésbe
2021. március 06. | Kulcsár Péter
A Johns Hopkins Orvosi Egyetem professzora szerint a gyermekek mentális egészségére kellene összpontosítani ahelyett, hogy a covid-fertőzés rizikóit mérlegeljük esetükben.
Dr. Martin Makary elmondta, a legújabb tanulmányok alapján a 18 év alatti tinédzsereknél és gyerekeknél 91-100 százalékkal megemelkedett az öngyilkosságot elkövetők aránya, ami azt jelenti, hogy tízszer nagyobb eséllyel halnak bele a depresszió legsúlyosabb válfajába, mint koronavírus-fertőzésbe.
A március 2-án közzétett kutatást a FAIR Health szervezet készítette el, elemzésükben pedig rámutatnak arra, hogy a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos iskolabezárások és országos zárlatok következtében exponenciálisan megnőtt az öngyilkossági gondolatokkal küzdő fiatalkorúak száma – írta a The College Fix portál.
A tanulmány szerzői kiemelték, hogy országszerte 300 százalékos növekedést tapasztaltak a sürgősségi osztályra szállított gyermekeknél, akik valamilyen pszichés gondokkal küzdöttek, és kárt tettek saját magukban.
Szakértők szerint mindez egyértelműen összefüggésbe hozható a koronavírus-járvány terjedésének megfékezésére érvénybe léptetett korlátozásokkal, amelyek a gyerekeket oly módon érintik, hogy távoktatásra kényszerülnek.
A lap felhívta a figyelmet arra, hogy egyre többször találkoznak szülők horrorisztikus beszámolóival, amelyekből sajnos látszik, milyen mély lelki sebeket hagy a zárlat és a bizonytalanság a fiatalokban.
Az egyik illinois-i tinédzser januárban akasztotta fel magát, mert nem bírta elviselni a depressziót, ami a lezárások ideje alatt alakult ki nála, decemberben pedig egy Maine állambeli kamasz döntött úgy, hogy elviselhetetlen szorongás helyett inkább a halált választja.
Forrás: liner.hu
A Johns Hopkins Orvosi Egyetem professzora szerint a gyermekek mentális egészségére kellene összpontosítani ahelyett, hogy a covid-fertőzés rizikóit mérlegeljük esetükben.
Dr. Martin Makary elmondta, a legújabb tanulmányok alapján a 18 év alatti tinédzsereknél és gyerekeknél 91-100 százalékkal megemelkedett az öngyilkosságot elkövetők aránya, ami azt jelenti, hogy tízszer nagyobb eséllyel halnak bele a depresszió legsúlyosabb válfajába, mint koronavírus-fertőzésbe.
A március 2-án közzétett kutatást a FAIR Health szervezet készítette el, elemzésükben pedig rámutatnak arra, hogy a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos iskolabezárások és országos zárlatok következtében exponenciálisan megnőtt az öngyilkossági gondolatokkal küzdő fiatalkorúak száma – írta a The College Fix portál.
A tanulmány szerzői kiemelték, hogy országszerte 300 százalékos növekedést tapasztaltak a sürgősségi osztályra szállított gyermekeknél, akik valamilyen pszichés gondokkal küzdöttek, és kárt tettek saját magukban.
Szakértők szerint mindez egyértelműen összefüggésbe hozható a koronavírus-járvány terjedésének megfékezésére érvénybe léptetett korlátozásokkal, amelyek a gyerekeket oly módon érintik, hogy távoktatásra kényszerülnek.
A lap felhívta a figyelmet arra, hogy egyre többször találkoznak szülők horrorisztikus beszámolóival, amelyekből sajnos látszik, milyen mély lelki sebeket hagy a zárlat és a bizonytalanság a fiatalokban.
Az egyik illinois-i tinédzser januárban akasztotta fel magát, mert nem bírta elviselni a depressziót, ami a lezárások ideje alatt alakult ki nála, decemberben pedig egy Maine állambeli kamasz döntött úgy, hogy elviselhetetlen szorongás helyett inkább a halált választja.
Forrás: liner.hu
Önállónak lenni, teljes életet élni
2021. február 13. | KM
A megváltozott munkaképességű dolgozók is képesek teljes értékű munkát végezni.
A megváltozott munkaképességű emberek pozitívan fogadták azokat a januártól életbe lépett változásokat, melyek az elhelyezkedésüket segítik.
Mint már beszámoltunk róla, többek között eltörölték a kereseti korlátot, így azok a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülők, akik elmennek dolgozni, nem veszítik el az ellátásukat, akármekkora lesz is a fizetésük. A másik változás, hogy a rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles munkáltatók a megváltozott munkaképességűek mellett a kötelező öt százalékos foglalkoztatási szintbe beszámíthatják 23 éves koráig a közoktatásban sajátos nevelési igényűnek, a felsőoktatásban fogyatékosnak minősülő fiatalt.
A megye népességszámához viszonyítva körülbelül 0,55 százalék a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak aránya. Főként könnyű fizikai munkát végeznek jellemzően 4–6 órában.
A munkavállaló érdeke
– Személy szerint én nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek, hiszen attól, hogy valaki megváltozott munkaképességűnek számít, még nem ér kevesebbet, függetlenül attól, hogy nyilvánvalóan vannak olyan feladatok, amelyekre nem alkalmas. Ez egy abszolút pozitív változás, mind a munkáltatók, mind pedig a munkavállalók profitálhatnak ebből – szögezte le elöljáróban Baráth Zsolt.
A HSA Kft. munkaerő-közvetítő cég nyíregyházi irodavezetője kiemelte: nagyon sok cég alkalmaz megváltozott munkaképességű dolgozót, dolgozókat.
Ez egyfajta társadalmi felelősségvállalás, a vállalatok megvizsgálták, hogy melyek azok a feladatkörök, amelyekben megváltozott munkaképességű dolgozók is teljes értékű munkát tudnak végezni, és megteremtették ezekhez a feltételeket.
– Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy annak a cégnek, amelyik nem alkalmaz ilyen státuszú dolgozót, de a statisztikai létszáma eléri a törvényben foglalt határt, rehabilitációs hozzájárulási adót kell fizetnie.
Kérdésünkre, hogy miért fontos a megváltozott munkaképességű emberek alkalmazása, Baráth Zsolt elmondta: a nyilvánvaló financiális különbségek mellett fontos, hogy a munkavállaló érdekeit tartsuk szem előtt.
– Mindenkinek joga van a munkához, ők is azért dolgoznak, hogy magasabb életszínvonalat tudjanak biztosítani maguknak, a családjuknak. Bár az egészségi állapotuk sokszor hátráltatja őket ebben, szeretnének teljes életet élni, önállóak lenni és minél jobban végezni a munkájukat.
Keresik a munkavállalókat
– A Michelin Hungária elkötelezett a diverzitás és az esélyegyenlőség mellett. Ennek jegyében évek óta foglalkoztatunk megváltozott munkaképességű kollégákat, a gyártás technológiájából fakadóan adminisztratív és kiszolgáló területeken – mondta dr. Nemes Attila, a Michelin Hungária Kft. nyíregyházi gyárának igazgatója.
– A siker legfontosabb tényezője, hogy jól mérjük fel az adott kolléga munkavégzési korlátait, és amennyiben szükséges, ennek megfelelően átszervezzük és adaptáljuk a posztokat és a feladatokat.
A tapasztalataink egyértelműen pozitívak, mind a megváltozott munkaképességű dolgozók, mind a kollégáik szempontjából. Az előnyöket csapatösszetartásban, elkötelezettségben, motivációban látjuk, ami természetesen ösztönzően hat a teljesítményre és a munkahelyi légkörre is.
– Éppen ezért azokra a posztokra, ahol a munkavédelmi és munkaegészségügyi feltételek ezt lehetővé teszik, aktívan keressük a megváltozott munkaképességű munkavállalókat – tette hozzá dr. Nemes Attila.
Bővítették a létszámot
– A Szatmár Nektárja Nonprofit Kft. tevékenysége szerteágazó, fő profilja jelenleg a vendéglátás és a szállásszolgáltatás. A Régi Posta Büfét üzemeltetjük, ami ahhoz képest, hogy Géberjén kistelepülés, kifejezetten népszerű és sikeres, nagyon szeretik a turisták is. Kollégáink kizárólag megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő dolgozók, akik leginkább konyhai feladatokat látnak el. Nagyon jól főznek, ők készítik a környék legfinomabb lángosát – árulta el Huber Katalin.
A cég ügyvezetője hozzátette: ifjúsági szállásuk mellett nyáron szeretnének egy kávézó-teaházat is nyitni.
Ahogy január 1-jén megjelent a rendelet, megragadtuk a lehetőséget, és bővítettük a dolgozói létszámunkat.
– Tíz megváltozott munkaképességű kollégánk van, akik különböző mértékű egészségkárosodással élnek. Ez már önmagában is olyan helyzetbe kényszeríti őket fizikálisan és lelkileg egyaránt, amiből nagyon nehéz kiutat találni. Mint mindenkinek, nekik is fontos, hogy hasznosnak és tevékenynek érezzék magukat, hogy legyen célja a napjaiknak.
– A Jót s Jól Egyesület, valamint a Szatmár Nektárja Kft. célja, hogy úgy adjon nekik munkát, hogy közben javítson az életminőségükön, a mentális egészségükön – és nem utolsósorban az anyagi helyzetükön, ezáltal nem szorulnak perifériára. Esetükben ugyanúgy teljes értékű emberekről beszélünk, de mivel például halláskárosodással vagy látássérültként élnek, meg kell találnunk a számukra megfelelő munkakört – magyarázta Huber Katalin, aki úgy tapasztalta, hogy kollégái örömmel járnak dolgozni, lelkesek, nyitottak, mindenben aktívan részt vesznek, és a tudásuk legjavát adva végzik a feladataikat.
Jelentős, pozitív változás
– A megváltozott munkaképességűek keresetkorlátozásának eltörlése nagyon jó hír, még akkor is, ha ez a Start közel ezerfős alkalmazotti létszámából csak néhány dolgozót érint – mondta Balogh Zoltán, a Start Nonprofit Kft. vezérigazgatója, aki emlékeztetett, hogy attól, akinek három hónapot meghaladóan a keresete több volt, mint a mindenkori minimálbér másfélszerese, megvonták az ellátást.
Az új szabályozás az érintetteket pozitívan érinti, hiszen ezentúl a munkájuk értékével arányos bérezésben részesülhetnek. A mostani jogszabály-módosítás nálunk csak néhány dolgozót érint, de tény, hogy azoknak a megváltozott munkaképességű munkavállalóinknak, akik közgazdász, jogi vagy mérnöki végzettséggel rendelkeznek, üdvözítő az új rendelkezés.
– A minimálbér emelése inkább érinti a céget, ezt ugyanis több száz alkalmazottunk megérzi, természetesen pozitív értelemben: a pénztárcáján – fogalmazott Balogh Zoltán vezérigazgató.
Forrás: szon.hu
A megváltozott munkaképességű dolgozók is képesek teljes értékű munkát végezni.
A megváltozott munkaképességű emberek pozitívan fogadták azokat a januártól életbe lépett változásokat, melyek az elhelyezkedésüket segítik.
Mint már beszámoltunk róla, többek között eltörölték a kereseti korlátot, így azok a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülők, akik elmennek dolgozni, nem veszítik el az ellátásukat, akármekkora lesz is a fizetésük. A másik változás, hogy a rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles munkáltatók a megváltozott munkaképességűek mellett a kötelező öt százalékos foglalkoztatási szintbe beszámíthatják 23 éves koráig a közoktatásban sajátos nevelési igényűnek, a felsőoktatásban fogyatékosnak minősülő fiatalt.
A megye népességszámához viszonyítva körülbelül 0,55 százalék a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak aránya. Főként könnyű fizikai munkát végeznek jellemzően 4–6 órában.
A munkavállaló érdeke
– Személy szerint én nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek, hiszen attól, hogy valaki megváltozott munkaképességűnek számít, még nem ér kevesebbet, függetlenül attól, hogy nyilvánvalóan vannak olyan feladatok, amelyekre nem alkalmas. Ez egy abszolút pozitív változás, mind a munkáltatók, mind pedig a munkavállalók profitálhatnak ebből – szögezte le elöljáróban Baráth Zsolt.
A HSA Kft. munkaerő-közvetítő cég nyíregyházi irodavezetője kiemelte: nagyon sok cég alkalmaz megváltozott munkaképességű dolgozót, dolgozókat.
Ez egyfajta társadalmi felelősségvállalás, a vállalatok megvizsgálták, hogy melyek azok a feladatkörök, amelyekben megváltozott munkaképességű dolgozók is teljes értékű munkát tudnak végezni, és megteremtették ezekhez a feltételeket.
– Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy annak a cégnek, amelyik nem alkalmaz ilyen státuszú dolgozót, de a statisztikai létszáma eléri a törvényben foglalt határt, rehabilitációs hozzájárulási adót kell fizetnie.
Kérdésünkre, hogy miért fontos a megváltozott munkaképességű emberek alkalmazása, Baráth Zsolt elmondta: a nyilvánvaló financiális különbségek mellett fontos, hogy a munkavállaló érdekeit tartsuk szem előtt.
– Mindenkinek joga van a munkához, ők is azért dolgoznak, hogy magasabb életszínvonalat tudjanak biztosítani maguknak, a családjuknak. Bár az egészségi állapotuk sokszor hátráltatja őket ebben, szeretnének teljes életet élni, önállóak lenni és minél jobban végezni a munkájukat.
Keresik a munkavállalókat
– A Michelin Hungária elkötelezett a diverzitás és az esélyegyenlőség mellett. Ennek jegyében évek óta foglalkoztatunk megváltozott munkaképességű kollégákat, a gyártás technológiájából fakadóan adminisztratív és kiszolgáló területeken – mondta dr. Nemes Attila, a Michelin Hungária Kft. nyíregyházi gyárának igazgatója.
– A siker legfontosabb tényezője, hogy jól mérjük fel az adott kolléga munkavégzési korlátait, és amennyiben szükséges, ennek megfelelően átszervezzük és adaptáljuk a posztokat és a feladatokat.
A tapasztalataink egyértelműen pozitívak, mind a megváltozott munkaképességű dolgozók, mind a kollégáik szempontjából. Az előnyöket csapatösszetartásban, elkötelezettségben, motivációban látjuk, ami természetesen ösztönzően hat a teljesítményre és a munkahelyi légkörre is.
– Éppen ezért azokra a posztokra, ahol a munkavédelmi és munkaegészségügyi feltételek ezt lehetővé teszik, aktívan keressük a megváltozott munkaképességű munkavállalókat – tette hozzá dr. Nemes Attila.
Bővítették a létszámot
– A Szatmár Nektárja Nonprofit Kft. tevékenysége szerteágazó, fő profilja jelenleg a vendéglátás és a szállásszolgáltatás. A Régi Posta Büfét üzemeltetjük, ami ahhoz képest, hogy Géberjén kistelepülés, kifejezetten népszerű és sikeres, nagyon szeretik a turisták is. Kollégáink kizárólag megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő dolgozók, akik leginkább konyhai feladatokat látnak el. Nagyon jól főznek, ők készítik a környék legfinomabb lángosát – árulta el Huber Katalin.
A cég ügyvezetője hozzátette: ifjúsági szállásuk mellett nyáron szeretnének egy kávézó-teaházat is nyitni.
Ahogy január 1-jén megjelent a rendelet, megragadtuk a lehetőséget, és bővítettük a dolgozói létszámunkat.
– Tíz megváltozott munkaképességű kollégánk van, akik különböző mértékű egészségkárosodással élnek. Ez már önmagában is olyan helyzetbe kényszeríti őket fizikálisan és lelkileg egyaránt, amiből nagyon nehéz kiutat találni. Mint mindenkinek, nekik is fontos, hogy hasznosnak és tevékenynek érezzék magukat, hogy legyen célja a napjaiknak.
– A Jót s Jól Egyesület, valamint a Szatmár Nektárja Kft. célja, hogy úgy adjon nekik munkát, hogy közben javítson az életminőségükön, a mentális egészségükön – és nem utolsósorban az anyagi helyzetükön, ezáltal nem szorulnak perifériára. Esetükben ugyanúgy teljes értékű emberekről beszélünk, de mivel például halláskárosodással vagy látássérültként élnek, meg kell találnunk a számukra megfelelő munkakört – magyarázta Huber Katalin, aki úgy tapasztalta, hogy kollégái örömmel járnak dolgozni, lelkesek, nyitottak, mindenben aktívan részt vesznek, és a tudásuk legjavát adva végzik a feladataikat.
Jelentős, pozitív változás
– A megváltozott munkaképességűek keresetkorlátozásának eltörlése nagyon jó hír, még akkor is, ha ez a Start közel ezerfős alkalmazotti létszámából csak néhány dolgozót érint – mondta Balogh Zoltán, a Start Nonprofit Kft. vezérigazgatója, aki emlékeztetett, hogy attól, akinek három hónapot meghaladóan a keresete több volt, mint a mindenkori minimálbér másfélszerese, megvonták az ellátást.
Az új szabályozás az érintetteket pozitívan érinti, hiszen ezentúl a munkájuk értékével arányos bérezésben részesülhetnek. A mostani jogszabály-módosítás nálunk csak néhány dolgozót érint, de tény, hogy azoknak a megváltozott munkaképességű munkavállalóinknak, akik közgazdász, jogi vagy mérnöki végzettséggel rendelkeznek, üdvözítő az új rendelkezés.
– A minimálbér emelése inkább érinti a céget, ezt ugyanis több száz alkalmazottunk megérzi, természetesen pozitív értelemben: a pénztárcáján – fogalmazott Balogh Zoltán vezérigazgató.
Forrás: szon.hu
Ilyen döbbenetes hatása is van a koronavírus-járványnak
2020. november 22. |
A karácsony közeledtével sokan egyre nehezebben birkóznak meg a koronavírus okozta állapotokkal. Az orvosok szerint megduplázódott a kedélyjavítók és nyugtatók szedése.
A járvány és a korlátozások teljesen felborították életünket. Félünk a koronavírustól és attól, hogy megmarad-e a munkánk, sikerül-e átvészelnünk ezt az időszakot. Nem ölelhetjük meg idős szeretteinket, nem tudunk sehol kikapcsolódni, miközben közeleg a karácsony is.
„A Xanax és a Frontin a legnépszerűbb, de a vény nélkül kapható nyugtatók gyógynövényes „nyugibogyókból”, stresszoldókból és kedélyjavítókból is jóval többet vásárolnak nálunk. Volt olyan nap, hogy ki is fogytunk, azóta nagyobb mennyiségben rendelünk„ - mondta Gyöngyi, az egyik budapesti gyógyszertár eladója, aki azt tanácsolja: semmiképp ne szedjünk orvosi javaslat nélkül ilyen szereket! Ha gondjaink vannak, inkább forduljunk szakemberhez!
„Sokkal többet kell most felírnom ilyen készítményekből a pácienseknek, nagyjából másfél-kétszer annyit. A túlhajszolt orvosok sajnos kevesebbet tudnak a betegek lelkével foglalkozni, így előfordul, hogy gyógyszer-felírással próbálják meg áthidalni a lelki eredetű bajokat. De fontos tudni, hogy a készítmények mértéktelen szedése nem oldja meg a problémát” – mondta dr. Bense Tamás háziorvos, aki azt tanácsolja: gyógyszerek helyett inkább mozogjunk valamit, vagy fogyasszunk gyógyteákat!
A középiskolások újra otthonról folytatják a tanévet, és a barátaikkal sem tudnak találkozni, szórakozni. „A szülők is feszültebbek, ingerültebbek, és így, hogy mindenki otthon van, kijönnek olyan konfliktusok és problémák, amik korábban a szőnyeg alá lettek söpörve„ – mondta Krizbai Terézia iskolapszichológus.
Forrás: ripost.hu
A karácsony közeledtével sokan egyre nehezebben birkóznak meg a koronavírus okozta állapotokkal. Az orvosok szerint megduplázódott a kedélyjavítók és nyugtatók szedése.
A járvány és a korlátozások teljesen felborították életünket. Félünk a koronavírustól és attól, hogy megmarad-e a munkánk, sikerül-e átvészelnünk ezt az időszakot. Nem ölelhetjük meg idős szeretteinket, nem tudunk sehol kikapcsolódni, miközben közeleg a karácsony is.
„A Xanax és a Frontin a legnépszerűbb, de a vény nélkül kapható nyugtatók gyógynövényes „nyugibogyókból”, stresszoldókból és kedélyjavítókból is jóval többet vásárolnak nálunk. Volt olyan nap, hogy ki is fogytunk, azóta nagyobb mennyiségben rendelünk„ - mondta Gyöngyi, az egyik budapesti gyógyszertár eladója, aki azt tanácsolja: semmiképp ne szedjünk orvosi javaslat nélkül ilyen szereket! Ha gondjaink vannak, inkább forduljunk szakemberhez!
„Sokkal többet kell most felírnom ilyen készítményekből a pácienseknek, nagyjából másfél-kétszer annyit. A túlhajszolt orvosok sajnos kevesebbet tudnak a betegek lelkével foglalkozni, így előfordul, hogy gyógyszer-felírással próbálják meg áthidalni a lelki eredetű bajokat. De fontos tudni, hogy a készítmények mértéktelen szedése nem oldja meg a problémát” – mondta dr. Bense Tamás háziorvos, aki azt tanácsolja: gyógyszerek helyett inkább mozogjunk valamit, vagy fogyasszunk gyógyteákat!
A középiskolások újra otthonról folytatják a tanévet, és a barátaikkal sem tudnak találkozni, szórakozni. „A szülők is feszültebbek, ingerültebbek, és így, hogy mindenki otthon van, kijönnek olyan konfliktusok és problémák, amik korábban a szőnyeg alá lettek söpörve„ – mondta Krizbai Terézia iskolapszichológus.
Forrás: ripost.hu
Mentálisan is megviselte az embereket a koronavírus miatti bezártság, sokaknak tünete is volt
2020. október 16. |
A koronavírus-járvány miatti bezártság erőteljesen hatott az európai emberek pszichés állapotára, a többségnél tünetek is jelentkeztek, sokuknál életükben először – állítja egy új, reprezentatív felmérés, amelyet a Lelki Egészség Világnapja alkalmából készítettek több ezer ember megkérdezésével.
A felmérést végző ELMA Kutatóintézet szerint a kijárási korlátozás alatt az emberek 58 százalékánál jelentkeztek a pszichológiai rendellenességek olyan tünetei, amelyek 15 napnál tovább tartottak. Ez az arány Olaszországban (63%), Nagy-Britanniában (63%) és Spanyolországban (69%) volt a legmagasabb, ami persze nem csoda: ezekben az országokban erőteljesebb volt a Covid–19 hatása.
A megkérdezettek számos tünetet említettek: álmatlanság, alvászavar vagy éjszakai ébredés (19%), energiahiány vagy gyengeség (16%); szomorúság vagy sírni vágyás (15%); túlzott aggódás és félelem (14%), érdeklődés vagy öröm hiánya (európai átlag: 14%), pánik- és szorongásos rohamok (10%). A megkérdezettek többsége (61%) úgy nyilatkozott, hogy
a tünetek közül legalább kettő jelentkezett nála.
46 százalékuk azt állította, hogy először voltak ilyen tünetei, míg 39 százalékuknál a már meglévő tünetek súlyosbodtak.
A bezártságra ugyanakkor nagy szükség volt, egy másik kutatás ugyanis arról árulkodik, hogy ezzel tízezrek életét sikerült megmenteni.
A felmérésben résztvevők többsége (54%) úgy igyekezett megbirkózni a problémájával, hogy aggodalmait partnerével, családtagjaival és legközelebbi barátaival osztotta meg. Szakemberhez csak kevesen fordultak: háziorvost 18%, pszichológust 11%, pszichiátert 9% keresett fel panaszaival, de ezt persze a járvány miatti korlátozó intézkedések is befolyásolhatták.
A pszichológiai rendellenességek egyre gyakoribbá válása ellenére az emberek negyede kutatott információ után a neten a járvány mentális egészségére gyakorolt hatásairól. Ennél magasabb volt az arány Olaszországban (35%) és Spanyolországban (38%), vagyis a járvány által súlyosabban érintett területeken. A keresés főleg az interneten történt, a megkérdezettek csak kisebb részben (18 %) hagyatkoztak a tévében hallottakra.
A vizsgálatot idén szeptemberben végezték az Angelini Pharma megbízásából hat európai országra (Franciaországra, Németországra, Nagy-Britanniára, Olaszországra, Spanyolországra és Lengyelországra) kiterjedően, hatezer, 19 és 70 év közötti résztvevővel. Az adatokat online interjúk segítségével gyűjtötték, országonként 1000 fő megkérdezésével.
Forrás: hvg.hu
A koronavírus-járvány miatti bezártság erőteljesen hatott az európai emberek pszichés állapotára, a többségnél tünetek is jelentkeztek, sokuknál életükben először – állítja egy új, reprezentatív felmérés, amelyet a Lelki Egészség Világnapja alkalmából készítettek több ezer ember megkérdezésével.
A felmérést végző ELMA Kutatóintézet szerint a kijárási korlátozás alatt az emberek 58 százalékánál jelentkeztek a pszichológiai rendellenességek olyan tünetei, amelyek 15 napnál tovább tartottak. Ez az arány Olaszországban (63%), Nagy-Britanniában (63%) és Spanyolországban (69%) volt a legmagasabb, ami persze nem csoda: ezekben az országokban erőteljesebb volt a Covid–19 hatása.
A megkérdezettek számos tünetet említettek: álmatlanság, alvászavar vagy éjszakai ébredés (19%), energiahiány vagy gyengeség (16%); szomorúság vagy sírni vágyás (15%); túlzott aggódás és félelem (14%), érdeklődés vagy öröm hiánya (európai átlag: 14%), pánik- és szorongásos rohamok (10%). A megkérdezettek többsége (61%) úgy nyilatkozott, hogy
a tünetek közül legalább kettő jelentkezett nála.
46 százalékuk azt állította, hogy először voltak ilyen tünetei, míg 39 százalékuknál a már meglévő tünetek súlyosbodtak.
A bezártságra ugyanakkor nagy szükség volt, egy másik kutatás ugyanis arról árulkodik, hogy ezzel tízezrek életét sikerült megmenteni.
A felmérésben résztvevők többsége (54%) úgy igyekezett megbirkózni a problémájával, hogy aggodalmait partnerével, családtagjaival és legközelebbi barátaival osztotta meg. Szakemberhez csak kevesen fordultak: háziorvost 18%, pszichológust 11%, pszichiátert 9% keresett fel panaszaival, de ezt persze a járvány miatti korlátozó intézkedések is befolyásolhatták.
A pszichológiai rendellenességek egyre gyakoribbá válása ellenére az emberek negyede kutatott információ után a neten a járvány mentális egészségére gyakorolt hatásairól. Ennél magasabb volt az arány Olaszországban (35%) és Spanyolországban (38%), vagyis a járvány által súlyosabban érintett területeken. A keresés főleg az interneten történt, a megkérdezettek csak kisebb részben (18 %) hagyatkoztak a tévében hallottakra.
A vizsgálatot idén szeptemberben végezték az Angelini Pharma megbízásából hat európai országra (Franciaországra, Németországra, Nagy-Britanniára, Olaszországra, Spanyolországra és Lengyelországra) kiterjedően, hatezer, 19 és 70 év közötti résztvevővel. Az adatokat online interjúk segítségével gyűjtötték, országonként 1000 fő megkérdezésével.
Forrás: hvg.hu
Megkezdődik a Biztonsági Pszichiátria kialakítása a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben
2020. szeptember 28. |
Magas biztonsági fokozatú pszichiátriai egység kialakítása kezdődött meg szeptember 23-án a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben. A beruházás 3,8 milliárd forintból, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ irányításával valósul meg.
A Biztonsági Pszichiátria – a sürgősségi pszichiátriai ellátás sarokköveként, az ön- és közveszélyes pszichiátriai betegek speciális igényeinek megfelelő ellátást biztosítja majd, brit mintát és módszertant alapul véve.
A 30 ágyas Biztonsági Pszichiátria 2200 m2-en, zöldmezős beruházásként épül fel. A fejlesztés magában foglalja az új épület tervezési, kivitelezési munkáit, a bútorzat, az orvostechnikai eszközök, a biztonsági és informatikai berendezések beszerzését, továbbá a szakszemélyzet képzését is, amely a Biztonsági Pszichiátria magas színvonalú munkáját biztosítja majd. A földszinti elhelyezés, a mászás-biztos falak, a könnyen átlátható terek, a speciális riasztórendszer, a bútorzat sima felületképzése, a nehezen vagy egyáltalán nem mozdítható tárgyak mind az önsértés megelőzését és a gyógyítás hatékonyságát szolgálják. Ezzel egy időben ugyancsak a Nyírő Gyula-OPAI pszichiátriai és addiktológiai osztályainak rekonstrukciója is megkezdődik a projekt keretei között.
Az EFOP-2.2.6-VEKOP-16-2016-00001 „A pszichiátriai ellátórendszer strukturált fejlesztése” elnevezésű, 4,8 milliárd forint összköltségű projekt megvalósításához szükséges forrásokat a Széchenyi 2020 program biztosítja.
Forrás: aeek.hu
Magas biztonsági fokozatú pszichiátriai egység kialakítása kezdődött meg szeptember 23-án a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben. A beruházás 3,8 milliárd forintból, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ irányításával valósul meg.
A Biztonsági Pszichiátria – a sürgősségi pszichiátriai ellátás sarokköveként, az ön- és közveszélyes pszichiátriai betegek speciális igényeinek megfelelő ellátást biztosítja majd, brit mintát és módszertant alapul véve.
A 30 ágyas Biztonsági Pszichiátria 2200 m2-en, zöldmezős beruházásként épül fel. A fejlesztés magában foglalja az új épület tervezési, kivitelezési munkáit, a bútorzat, az orvostechnikai eszközök, a biztonsági és informatikai berendezések beszerzését, továbbá a szakszemélyzet képzését is, amely a Biztonsági Pszichiátria magas színvonalú munkáját biztosítja majd. A földszinti elhelyezés, a mászás-biztos falak, a könnyen átlátható terek, a speciális riasztórendszer, a bútorzat sima felületképzése, a nehezen vagy egyáltalán nem mozdítható tárgyak mind az önsértés megelőzését és a gyógyítás hatékonyságát szolgálják. Ezzel egy időben ugyancsak a Nyírő Gyula-OPAI pszichiátriai és addiktológiai osztályainak rekonstrukciója is megkezdődik a projekt keretei között.
Az EFOP-2.2.6-VEKOP-16-2016-00001 „A pszichiátriai ellátórendszer strukturált fejlesztése” elnevezésű, 4,8 milliárd forint összköltségű projekt megvalósításához szükséges forrásokat a Széchenyi 2020 program biztosítja.
Forrás: aeek.hu
Pénzbüntetésre ítélték a szívbeteg halálát okozó két orvost és ápolót
2020. szeptember 01. | Kolontár Krisztián
Pénzbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék azt a két fővárosi kórházban dolgozó orvost és ápolót, akik ellen egy idős szívbeteg halálával kapcsolatban emelt vádat az ügyészség.
A vád szerint a férfi szívelégtelenségben szenvedett, ezért 2015-ben egy budapesti kórházba került. A kapott kezelés hatékonynak bizonyult, az állapota javult, de pszichésen zavart volt, ezért sokszor kiabált és fájdalmakra panaszkodott.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképp azt állapította meg, hogy a két orvos úgy rendelt el (Contramal) fájdalomcsillapító terápiát a szívelégtelenség miatt kórházban fekvő idős beteg részére, hogy azt nem tüntették fel a kórházi lázlapon. Ráadásul a nappali orvos nem tájékoztatta az éjszakai ügyeletes kollégáját, hogy a beteg már kapott Contramalt.
Az ápoló az éjszakai műszak során úgy adott be további Contramalt a fájdalomra panaszkodó, kiabáló betegnek hogy erről nem szólt az ügyeletes orvosnak. Később pedig az orvos által elrendelt egy ampulla helyett kettőt adott be a betegnek. Az idős férfi mérgezés okozta heveny légzési és vérkeringési elégtelenség miatt még aznap éjjel meghalt.
Az ügyészség perbeszédében azt indítványozta, hogy a két orvost foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége, míg az ápolót foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés miatt ítélje pénzbüntetésre a bíróság. Az egyik orvos 500 ezer forint, a másik 400 ezer forint, az ápoló pedig 320 ezres pénzbüntetést kapott. A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe az időmúlást, és azt, hogy mindannyian büntetlen előéletűek. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a vádlottak és a védőik fellebbezést jelentettek be.
Forrás: 24.hu
Pénzbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék azt a két fővárosi kórházban dolgozó orvost és ápolót, akik ellen egy idős szívbeteg halálával kapcsolatban emelt vádat az ügyészség.
A vád szerint a férfi szívelégtelenségben szenvedett, ezért 2015-ben egy budapesti kórházba került. A kapott kezelés hatékonynak bizonyult, az állapota javult, de pszichésen zavart volt, ezért sokszor kiabált és fájdalmakra panaszkodott.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképp azt állapította meg, hogy a két orvos úgy rendelt el (Contramal) fájdalomcsillapító terápiát a szívelégtelenség miatt kórházban fekvő idős beteg részére, hogy azt nem tüntették fel a kórházi lázlapon. Ráadásul a nappali orvos nem tájékoztatta az éjszakai ügyeletes kollégáját, hogy a beteg már kapott Contramalt.
Az ápoló az éjszakai műszak során úgy adott be további Contramalt a fájdalomra panaszkodó, kiabáló betegnek hogy erről nem szólt az ügyeletes orvosnak. Később pedig az orvos által elrendelt egy ampulla helyett kettőt adott be a betegnek. Az idős férfi mérgezés okozta heveny légzési és vérkeringési elégtelenség miatt még aznap éjjel meghalt.
Az ügyészség perbeszédében azt indítványozta, hogy a két orvost foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége, míg az ápolót foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés miatt ítélje pénzbüntetésre a bíróság. Az egyik orvos 500 ezer forint, a másik 400 ezer forint, az ápoló pedig 320 ezres pénzbüntetést kapott. A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe az időmúlást, és azt, hogy mindannyian büntetlen előéletűek. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a vádlottak és a védőik fellebbezést jelentettek be.
Forrás: 24.hu
Megtiltotta az ápolóknak Karácsony, hogy nyilatkozzanak a Pesti úti idősotthonban
2020. május 26. | Admin
Azonnal elbocsátják, aki beszélni mer az idős otthon dolgairól. Ezt közölték a Pesti úti intézmény dolgozóival, Karácsony Gergely főpolgármesterre hivatkozva. Még a Facebook bejegyzések cenzúrázását is elrendelték. Az otthonban azonban semmi nem változott, ma sem látják el rendesen a betegeket. Akiktől viszont elveszik a mobiltelefont!
„Az otthon vezetése folyamatosan félelemben tart bennünket” – mondta el az egyik gondozó. „Közölték, hogy azonnali elbocsátás vár arra, aki beszélni mer a bent történtekről, sőt volt, akit azzal is megfenyegettek: gondoskodnak róla, hogy máshol se kapjon munkát.” – ismerteti a Ripost.
A lakhatását is elveszti, akit kirúgnak
„Értse meg, a nővérszállón élek, ha kirúgnak, nemcsak az állásomat, de a lakhatásomat is elveszítem, vissza kell mennem vidékre a szüleimhez, ahol viszont nincs munkalehetőség” – mentegetőzött az egyik dolgozó, miért nem vállalhatja névvel amit mond. „Viszont gyötör a lelkifurdalás, hogy a ránk bízott emberek így élnek, és senki nem tesz semmit. Mi kevesek vagyunk ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon.”
Figyelik azt is, mit csinálnak a Facebookon Több ápolót is raportra hívtak azok miatt az információk miatt amelyek eljutottak a Riposthoz, de szóvá tették azt is amit a Facebookon posztoltak, innen tudják, hogy a közösségi oldalukat is folyamatosan figyelik. Elbocsátás járhat egyetlen kritikus Facebook bejegyzésért!
Sem a munkájukról, sem a benti állapotokról nem mondhatnak semmit, sőt az idős emberek hozzátartozóival sem beszélhetnek, nem adhatnak információt. Az idős emberektől viszont elvették a mobiltelefont. Arra hivatkoznak, hogy ezt Karácsony Gergely főpolgármester rendelte el. A kérdés csak az, mi az amit továbbra is titkolni próbálnak?
A Ripost több régi és jelenlegi dolgozót is megszólaltatott a Pesti úti idősotthonban történtek kapcsán. Mint megírtuk, képtelenek megfelelően ellátni az idős lakókat, akik közül sokan kiszáradással, felfekvéssel, rühesen, súlyosan elhanyagolt állapotban kerültek kórházba.
Semmi nem változott a járvány kitörése óta, most sem látják el rendesen a betegeket
Nem véletlen, hogy az otthon lett a járvány gócpontja – eddig 45 lakó halt bele a koronavírusba – spóroltak a tisztító- és takarítószerekkel, a fürdetéssel, a mosással és a személyzettel is: volt nap, amikor 160 beteg jutott egy ápolóra! Ráadásul a járvány kitörése óta semmi nem változott, a fenntartó Fővárosi Önkormányzat továbbra sem intézkedik.
Azok az ápolók nyilatkoztak lapunknak a benti helyzetről, akiknek a lelkiismeretét bántja, ami zajlik, de nevüket, arcukat nem vállalhatták, mert az állásukkal játszanak.
Az intézmény folyamatosan munkaerőhiánnyal küzd, egy volt dolgozó szerint a járvány idején is sokan ott hagyták az otthont, így aki maradt, azzal rengeteg túlmunkát végeztetnek. A helyzet ma sem jobb semmivel, mint a járvány kitörése előtt, állítják. Senki nem tesz semmit, hogy változás legyen.
A bent lakók sem beszélhetnek a hozzátartozóikkal
Növeli a feszültséget, hogy a hozzátartozók képtelenek kapcsolatot tartani szeretteikkel. A látogatási tilalom persze érthető, de hogy miért veszik el a mobiltelefont az idős emberektől? Csak nem attól tartanak, hogy így is kiszivároghat valamiféle kínos információ?
„Mintha még mindig titkolnának valamit. Miért nem tudom felhívni az édesanyámat bármikor? Hiszen hagytam nála telefont!” – kérdezi egy asszony. A fekvőbetegektől elveszik a telefont, vagy nem töltik fel nekik. Több hozzátartozót, kifejezetten felszólítottak arra, hogy ne hívogassa se a bent lakó rokonát, se az ápolókat.
Van a Facebookon egy csoport, amelynek az otthonban dolgozók és a hozzátartozók a tagjai, más nem is csatlakozhat. Kikerülni onnan viszont annál könnyebb: elég egy rosszul elejtett mondat, kritika vagy kellemetlen kérdés, és máris kirakják a hozzátartozót. Kíméletlenül cenzúráznak.
Mint arról korábban beszámoltunk, G. Attila édesanyja súlyos kiszáradással, felfekvéssel, elhanyagolt állapotban került kórházba, majd meghalt. A menye egy feltett kérdéshez írt választ a csoportban, percekkel később azonnal kitiltották a csoportból.
Forrás: lokal.hu
Azonnal elbocsátják, aki beszélni mer az idős otthon dolgairól. Ezt közölték a Pesti úti intézmény dolgozóival, Karácsony Gergely főpolgármesterre hivatkozva. Még a Facebook bejegyzések cenzúrázását is elrendelték. Az otthonban azonban semmi nem változott, ma sem látják el rendesen a betegeket. Akiktől viszont elveszik a mobiltelefont!
„Az otthon vezetése folyamatosan félelemben tart bennünket” – mondta el az egyik gondozó. „Közölték, hogy azonnali elbocsátás vár arra, aki beszélni mer a bent történtekről, sőt volt, akit azzal is megfenyegettek: gondoskodnak róla, hogy máshol se kapjon munkát.” – ismerteti a Ripost.
A lakhatását is elveszti, akit kirúgnak
„Értse meg, a nővérszállón élek, ha kirúgnak, nemcsak az állásomat, de a lakhatásomat is elveszítem, vissza kell mennem vidékre a szüleimhez, ahol viszont nincs munkalehetőség” – mentegetőzött az egyik dolgozó, miért nem vállalhatja névvel amit mond. „Viszont gyötör a lelkifurdalás, hogy a ránk bízott emberek így élnek, és senki nem tesz semmit. Mi kevesek vagyunk ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon.”
Figyelik azt is, mit csinálnak a Facebookon Több ápolót is raportra hívtak azok miatt az információk miatt amelyek eljutottak a Riposthoz, de szóvá tették azt is amit a Facebookon posztoltak, innen tudják, hogy a közösségi oldalukat is folyamatosan figyelik. Elbocsátás járhat egyetlen kritikus Facebook bejegyzésért!
Sem a munkájukról, sem a benti állapotokról nem mondhatnak semmit, sőt az idős emberek hozzátartozóival sem beszélhetnek, nem adhatnak információt. Az idős emberektől viszont elvették a mobiltelefont. Arra hivatkoznak, hogy ezt Karácsony Gergely főpolgármester rendelte el. A kérdés csak az, mi az amit továbbra is titkolni próbálnak?
A Ripost több régi és jelenlegi dolgozót is megszólaltatott a Pesti úti idősotthonban történtek kapcsán. Mint megírtuk, képtelenek megfelelően ellátni az idős lakókat, akik közül sokan kiszáradással, felfekvéssel, rühesen, súlyosan elhanyagolt állapotban kerültek kórházba.
Semmi nem változott a járvány kitörése óta, most sem látják el rendesen a betegeket
Nem véletlen, hogy az otthon lett a járvány gócpontja – eddig 45 lakó halt bele a koronavírusba – spóroltak a tisztító- és takarítószerekkel, a fürdetéssel, a mosással és a személyzettel is: volt nap, amikor 160 beteg jutott egy ápolóra! Ráadásul a járvány kitörése óta semmi nem változott, a fenntartó Fővárosi Önkormányzat továbbra sem intézkedik.
Azok az ápolók nyilatkoztak lapunknak a benti helyzetről, akiknek a lelkiismeretét bántja, ami zajlik, de nevüket, arcukat nem vállalhatták, mert az állásukkal játszanak.
Az intézmény folyamatosan munkaerőhiánnyal küzd, egy volt dolgozó szerint a járvány idején is sokan ott hagyták az otthont, így aki maradt, azzal rengeteg túlmunkát végeztetnek. A helyzet ma sem jobb semmivel, mint a járvány kitörése előtt, állítják. Senki nem tesz semmit, hogy változás legyen.
A bent lakók sem beszélhetnek a hozzátartozóikkal
Növeli a feszültséget, hogy a hozzátartozók képtelenek kapcsolatot tartani szeretteikkel. A látogatási tilalom persze érthető, de hogy miért veszik el a mobiltelefont az idős emberektől? Csak nem attól tartanak, hogy így is kiszivároghat valamiféle kínos információ?
„Mintha még mindig titkolnának valamit. Miért nem tudom felhívni az édesanyámat bármikor? Hiszen hagytam nála telefont!” – kérdezi egy asszony. A fekvőbetegektől elveszik a telefont, vagy nem töltik fel nekik. Több hozzátartozót, kifejezetten felszólítottak arra, hogy ne hívogassa se a bent lakó rokonát, se az ápolókat.
Van a Facebookon egy csoport, amelynek az otthonban dolgozók és a hozzátartozók a tagjai, más nem is csatlakozhat. Kikerülni onnan viszont annál könnyebb: elég egy rosszul elejtett mondat, kritika vagy kellemetlen kérdés, és máris kirakják a hozzátartozót. Kíméletlenül cenzúráznak.
Mint arról korábban beszámoltunk, G. Attila édesanyja súlyos kiszáradással, felfekvéssel, elhanyagolt állapotban került kórházba, majd meghalt. A menye egy feltett kérdéshez írt választ a csoportban, percekkel később azonnal kitiltották a csoportból.
Forrás: lokal.hu
Karácsony hiába mentegetőzik, semmi sincs rendben a Pesti úton
2020. május 25. |
A Pesti Úti Idősek Otthonának egyik dolgozójától kaphatták el a koronavírust a bent lakó idősek – állítják a Ripostnak nyilatkozó ápolók. Időközben az is kiderült, hogy 100 betegből 97-en ki voltak száradva az intézményben.
Karácsony Gergely hetek óta csak másokra mutogat, és menekül a felelősségvállalás elől, egyszer sem látogatott el a Pesti Úti Idősek Otthonába, 75 nap után sem. Az otthonban 45-en meghaltak, és több százan megfertőződtek koronavírussal.
A Ripostnak az ott dolgozók elmondták, az egyik kollégájuk még a járvány kezdete előtt hosszú időn át lázasan, köhögve járt be, mert nem volt elég ember. Így biztosak abban, hogy ez a munkatárs volt az első beteg az otthonban.
– Fejfájásra, lázra és rossz közérzetre panaszkodott az egyik kolléga, aki szinte megállás nélkül szárazon köhögött – sorolta a koronavírus tüneteit a lapnak az egyik névtelenséget kérő nővér.
A fenti állításokat támasztja alá, hogy Budapest Főváros Kormányhivatala szerint a fővárosi fenntartású intézményben az elvárt 109–126 ápoló helyett mindössze 60 dolgozik. Mivel még a napokban is emelkedett a fertőzöttek száma, a kormányhivatal június 3-áig járványügyi zárlatot rendelt el az egyik emeleten.
Az intézményben a vizsgálatok szerint nem tartották be a higiénés szabályokat, sőt az orvosi ellátást sem biztosították megfelelően. Nem csoda, ha az intézmény vezetője a múlt héten maga kérte felmentését.
Forrás: lokal.hu
A Pesti Úti Idősek Otthonának egyik dolgozójától kaphatták el a koronavírust a bent lakó idősek – állítják a Ripostnak nyilatkozó ápolók. Időközben az is kiderült, hogy 100 betegből 97-en ki voltak száradva az intézményben.
Karácsony Gergely hetek óta csak másokra mutogat, és menekül a felelősségvállalás elől, egyszer sem látogatott el a Pesti Úti Idősek Otthonába, 75 nap után sem. Az otthonban 45-en meghaltak, és több százan megfertőződtek koronavírussal.
A Ripostnak az ott dolgozók elmondták, az egyik kollégájuk még a járvány kezdete előtt hosszú időn át lázasan, köhögve járt be, mert nem volt elég ember. Így biztosak abban, hogy ez a munkatárs volt az első beteg az otthonban.
– Fejfájásra, lázra és rossz közérzetre panaszkodott az egyik kolléga, aki szinte megállás nélkül szárazon köhögött – sorolta a koronavírus tüneteit a lapnak az egyik névtelenséget kérő nővér.
A fenti állításokat támasztja alá, hogy Budapest Főváros Kormányhivatala szerint a fővárosi fenntartású intézményben az elvárt 109–126 ápoló helyett mindössze 60 dolgozik. Mivel még a napokban is emelkedett a fertőzöttek száma, a kormányhivatal június 3-áig járványügyi zárlatot rendelt el az egyik emeleten.
Az intézményben a vizsgálatok szerint nem tartották be a higiénés szabályokat, sőt az orvosi ellátást sem biztosították megfelelően. Nem csoda, ha az intézmény vezetője a múlt héten maga kérte felmentését.
Forrás: lokal.hu
Mentálisan sérülteket elszállásoló betegotthon gyulladt ki Csehországban
2020. január 20. |
Tragédia Vejprty városában
Nyolc ember életét vesztette tegnap egy nyugat-csehországi betegotthonban keletkezett tűz miatt – közölte Vejprty város polgármestere újságírókkal az MTI tudósítása szerint.
A balesetben heten megsérültek, hárman közülük súlyosan. A kisvárosbeli otthonban megközelítőleg negyven mentálisan sérült személy volt elhelyezve. A tűz hajnali öt óra tájban keletkezett, egyelőre ismeretlen okból. A helyszínre hét mentőcsoport érkezett, néhány óra alatt pedig sikerült megfékezni a lángokat. Andrej Babis miniszterelnök délelőtt a helyszínre látogatott, és megígérte, a kormány azonnali segítséget nyújt a kárvallottaknak, illetve támogatni fogják a betegotthon felújítását is. „Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a jövőben elejét vegyük a hasonló tragédiáknak” – fogadkozott a miniszterelnök. Egyúttal közölte azt is, az illetékes szervek megvizsgálják, hogyan lehetne jobban biztosítani az ehhez hasonló otthonokat, intézeteket a váratlan veszélyek, különösképpen a tűzesetek ellen. Ez volt Csehországban a rendszerváltás utáni második legtragikusabb tűzeset. A legsúlyosabb tragédia 2010-ben Prágában történt, amikor egy hajléktalanszállóban keletkezett tűzben kilenc ember életét vesztette.
Forrás: magyarhirlap.hu
Tragédia Vejprty városában
Nyolc ember életét vesztette tegnap egy nyugat-csehországi betegotthonban keletkezett tűz miatt – közölte Vejprty város polgármestere újságírókkal az MTI tudósítása szerint.
A balesetben heten megsérültek, hárman közülük súlyosan. A kisvárosbeli otthonban megközelítőleg negyven mentálisan sérült személy volt elhelyezve. A tűz hajnali öt óra tájban keletkezett, egyelőre ismeretlen okból. A helyszínre hét mentőcsoport érkezett, néhány óra alatt pedig sikerült megfékezni a lángokat. Andrej Babis miniszterelnök délelőtt a helyszínre látogatott, és megígérte, a kormány azonnali segítséget nyújt a kárvallottaknak, illetve támogatni fogják a betegotthon felújítását is. „Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a jövőben elejét vegyük a hasonló tragédiáknak” – fogadkozott a miniszterelnök. Egyúttal közölte azt is, az illetékes szervek megvizsgálják, hogyan lehetne jobban biztosítani az ehhez hasonló otthonokat, intézeteket a váratlan veszélyek, különösképpen a tűzesetek ellen. Ez volt Csehországban a rendszerváltás utáni második legtragikusabb tűzeset. A legsúlyosabb tragédia 2010-ben Prágában történt, amikor egy hajléktalanszállóban keletkezett tűzben kilenc ember életét vesztette.
Forrás: magyarhirlap.hu
FIGYELJÜNK A SZERZŐDÉSRE A BENTLAKÁSOS INTÉZMÉNYEKNÉL!
2020. január 15. |
Sajnos, a betegség előrehaladtával a legtöbb Alzheimer-kórban szenvedő beteg nem látható már el otthonában.
Ilyen esetekben nyújthatnak segítséget a bentlakásos intézmények, de hogy a segítség valóban segítség legyen, néhány alapvető dologra figyeljünk szerződéskötéskor!
A bentlakásos intézménybe való bekerüléskor (legyen az állami-, vagy magánintézményben való elhelyezés) az intézmény és a beteg, vagy gondnoka között szerződés születik a szolgáltatás ellátására. Kizáró gondnokság alatt álló betegnél a gondnok tesz jogi nyilatkozatot, vagyis ő írja alá a szerződést. A korlátozó gondnokság alatt sincs ez másképp, de ott a beteg is bevonható a döntési-szerződékötési folyamatba. A beteg szempontjait, kívánságait érdemes jó előre tisztázni a hozzátartozónkkal.
A szerződésnek tartalmaznia kell az ellátás anyagi vonzatát és azt is, hogy ezért a pénzért az Alzheimeres beteg milyen ellátásban részesül. A szerződés két fél megállapodása, de tulajdonképpen mi magunk változtatni rajta nem tudunk, ha nem felelnek meg az abban foglaltak, másik intézményt kell választani.
– Minden esetben arra kell figyelnünk, hogy a szerződés pontosan határozza meg a beteg jogait és az anyagi ellenszolgáltatások összegét. Ebben előre állapodjunk meg, s ne hagyjunk lehetőséget a későbbi változtatásra – figyelmeztetett Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke, hozzátéve: mivel nagy horderejű döntésről van szó, nem árt, ha a szerződést aláírás előtt egy jogásznak is megmutatjuk. – Pár ezer forintért bármelyik ügyvéd átnézi, s így elkerülhetőek az esetleges kellemetlenségek. A szerződést átolvasásra minden esetben oda kell adnia az intézménynek még az aláírás előtt is – folytatta a jogvédő.
Radó arra is felhívta a figyelmet, hogy soha ne hagyjuk az Alzheimer-kóros beteget egyedül elmenni egy ilyen tárgyalásra, még akkor sem, ha egyelőre nem szorul gondnokra. – Minél több szem látja a szerződést, és van tisztában az anyagi vonzatokkal, amely sokszor a beteg ingatlanvagyonának feláldozását is jelenti, annál jobb – mondta Radó Iván.
A jogvédő azt tanácsolta, olyan helyet válasszunk szerettünknek, s egyúttal figyeljünk is arra, hogy ezek a feltételek a szerződésben is le legyenek írva, ami mindenben megfelel a betegnek. Nyugodtan kérdezzünk rá a halálozási rátára, s figyeljünk arra, hogy milyen időszakban hal meg a legtöbb beteg. Ha például hétvégén, szinte biztosak lehetünk benne, hogy hétvégén nincs orvosi ügyelet. Ezért minden esetben kérdezzünk rá, hogy az orvosi felügyelet pontosan mit jelent, s mennyi ideig, mikor van orvos az intézményben. Bizonyos helyeken fogászati, vagy urológiai???ellátást is biztosíthatnak a fenntartók.
– A fenntartónak ezeken kívül biztosítania kell a minimum napi háromszori étkezést, a maximális higiéniás feltételeket a WC-papírtól a törölközőig, valamint bizonyos szórakozási lehetőségeket is – mondta Radó Iván, hozzátéve: egy jó intézményben a betegek tulajdonképpen teljes ellátást kapnak.
Minden esetben érdemes rákérdezni arra, hogy a befizetett összegért cserében a beteg milyen gyógyszerelésben részesül. Sok esetben csak az alapvető gyógyszerek vannak benne a díjban és a kiegészítő, például éppen az Alzheimer kezeléshez elengedhetetlen gyógyszerek, vagy vitaminok árát nem tartalmazza. Így vagy külön téríti a család ezeknek az árát, vagy nem kapja meg a beteg.
Forrás: alzheimer-kor.hu
Sajnos, a betegség előrehaladtával a legtöbb Alzheimer-kórban szenvedő beteg nem látható már el otthonában.
Ilyen esetekben nyújthatnak segítséget a bentlakásos intézmények, de hogy a segítség valóban segítség legyen, néhány alapvető dologra figyeljünk szerződéskötéskor!
A bentlakásos intézménybe való bekerüléskor (legyen az állami-, vagy magánintézményben való elhelyezés) az intézmény és a beteg, vagy gondnoka között szerződés születik a szolgáltatás ellátására. Kizáró gondnokság alatt álló betegnél a gondnok tesz jogi nyilatkozatot, vagyis ő írja alá a szerződést. A korlátozó gondnokság alatt sincs ez másképp, de ott a beteg is bevonható a döntési-szerződékötési folyamatba. A beteg szempontjait, kívánságait érdemes jó előre tisztázni a hozzátartozónkkal.
A szerződésnek tartalmaznia kell az ellátás anyagi vonzatát és azt is, hogy ezért a pénzért az Alzheimeres beteg milyen ellátásban részesül. A szerződés két fél megállapodása, de tulajdonképpen mi magunk változtatni rajta nem tudunk, ha nem felelnek meg az abban foglaltak, másik intézményt kell választani.
– Minden esetben arra kell figyelnünk, hogy a szerződés pontosan határozza meg a beteg jogait és az anyagi ellenszolgáltatások összegét. Ebben előre állapodjunk meg, s ne hagyjunk lehetőséget a későbbi változtatásra – figyelmeztetett Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke, hozzátéve: mivel nagy horderejű döntésről van szó, nem árt, ha a szerződést aláírás előtt egy jogásznak is megmutatjuk. – Pár ezer forintért bármelyik ügyvéd átnézi, s így elkerülhetőek az esetleges kellemetlenségek. A szerződést átolvasásra minden esetben oda kell adnia az intézménynek még az aláírás előtt is – folytatta a jogvédő.
Radó arra is felhívta a figyelmet, hogy soha ne hagyjuk az Alzheimer-kóros beteget egyedül elmenni egy ilyen tárgyalásra, még akkor sem, ha egyelőre nem szorul gondnokra. – Minél több szem látja a szerződést, és van tisztában az anyagi vonzatokkal, amely sokszor a beteg ingatlanvagyonának feláldozását is jelenti, annál jobb – mondta Radó Iván.
A jogvédő azt tanácsolta, olyan helyet válasszunk szerettünknek, s egyúttal figyeljünk is arra, hogy ezek a feltételek a szerződésben is le legyenek írva, ami mindenben megfelel a betegnek. Nyugodtan kérdezzünk rá a halálozási rátára, s figyeljünk arra, hogy milyen időszakban hal meg a legtöbb beteg. Ha például hétvégén, szinte biztosak lehetünk benne, hogy hétvégén nincs orvosi ügyelet. Ezért minden esetben kérdezzünk rá, hogy az orvosi felügyelet pontosan mit jelent, s mennyi ideig, mikor van orvos az intézményben. Bizonyos helyeken fogászati, vagy urológiai???ellátást is biztosíthatnak a fenntartók.
– A fenntartónak ezeken kívül biztosítania kell a minimum napi háromszori étkezést, a maximális higiéniás feltételeket a WC-papírtól a törölközőig, valamint bizonyos szórakozási lehetőségeket is – mondta Radó Iván, hozzátéve: egy jó intézményben a betegek tulajdonképpen teljes ellátást kapnak.
Minden esetben érdemes rákérdezni arra, hogy a befizetett összegért cserében a beteg milyen gyógyszerelésben részesül. Sok esetben csak az alapvető gyógyszerek vannak benne a díjban és a kiegészítő, például éppen az Alzheimer kezeléshez elengedhetetlen gyógyszerek, vagy vitaminok árát nem tartalmazza. Így vagy külön téríti a család ezeknek az árát, vagy nem kapja meg a beteg.
Forrás: alzheimer-kor.hu
Videóra vették a bántalmazást egy kaposvári gyermekotthonban
2020. január 10. |
Súlyos testi sértés kísérlete miatt nyomoz egy kaposvári gyermekotthonban történt bántalmazás miatt a rendőrség. Az esetet a fiatalok videóra is rögzítették.
Miután a hatóság az esetről tudomást szerzett, hivatalból intézkedve soron kívül büntetőeljárást rendelt el, és azonnal elkezdte az ügy körülményeinek a vizsgálatát – közölte a rendőrség oldalán. Hozzátéve, hogy a nyomozók kihallgatták a sértettet és a gyermekotthonban további tanúkkal együtt.
A bizonyítékok alapján a két feltételezett fiatalkorú elkövető egyikét gyanúsítottként hallgatják ki, míg társával szemben körözést rendeltek el.
Az Emmi is vizsgálja a kaposvári gyermekotthonban történt bántalmazást
Belső vizsgálatot indított Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért felelős államtitkára a kaposvári Zita Speciális Gyermekotthonban történt bántalmazás miatt – közölte a minisztérium pénteken az MTI-vel.
A közleményben azt írták, hogy az államtitkár tájékoztatást kért a gyermek jelenlegi állapotáról és vizsgálat lefolytatására utasította az intézményt fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatóját, Benedek István Zsoltot.
Forrás: hirado.hu
Súlyos testi sértés kísérlete miatt nyomoz egy kaposvári gyermekotthonban történt bántalmazás miatt a rendőrség. Az esetet a fiatalok videóra is rögzítették.
Miután a hatóság az esetről tudomást szerzett, hivatalból intézkedve soron kívül büntetőeljárást rendelt el, és azonnal elkezdte az ügy körülményeinek a vizsgálatát – közölte a rendőrség oldalán. Hozzátéve, hogy a nyomozók kihallgatták a sértettet és a gyermekotthonban további tanúkkal együtt.
A bizonyítékok alapján a két feltételezett fiatalkorú elkövető egyikét gyanúsítottként hallgatják ki, míg társával szemben körözést rendeltek el.
Az Emmi is vizsgálja a kaposvári gyermekotthonban történt bántalmazást
Belső vizsgálatot indított Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért felelős államtitkára a kaposvári Zita Speciális Gyermekotthonban történt bántalmazás miatt – közölte a minisztérium pénteken az MTI-vel.
A közleményben azt írták, hogy az államtitkár tájékoztatást kért a gyermek jelenlegi állapotáról és vizsgálat lefolytatására utasította az intézményt fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatóját, Benedek István Zsoltot.
Forrás: hirado.hu
Meghalt egy 22 éves férfi a Péterfy kórházban: rengeteg kérdést vet fel a különös baleset
2020. január 06. |
Elesett a mellékhelységben és meghalt egy fiatal férfi december 29-én a Péterfy Kórház-Rendelőintézet, Országos Traumatológiai Intézetben.
Balesetet szenvedett és életét vesztette egy 22 éves férfi december 29-én a Péterfy Kórház-Rendelőintézet, Országos Traumatológiai Intézetben. A Magyar Hang értesült elsőként a hírről: mint írják, egy beteg, aki a pszichiátriai osztályon feküdt, a mosdóban elesett és életét vesztette. A lapnak megszólalt az áldozat családja is, akik, elmondták, értetlenül állnak a tragédia előtt, nem értik, hogyan eshetett meg mindez a jó erőben lévő, aktívan sportoló gyermekükkel, aki még a kórházba kerülése előtt, december elején is aktívan edzett, szeptember végén például félmaratont futott.
Jelenleg a toxikológia leletekre várnak, arra kíváncsiak, kaphatott-e a fiú olyan nyugtatószereket, amelyek esetleg közrejátszhattak a balesetben. Ha pedig igen, miért engedték neki, hogy egyedül járkáljon az osztályon és a síkos padlón.
Az üggyel kapcsolatban megszólalt Sásdi Antal főigazgató is, aki megerősítette a tragédia hírét:
„Valóban történt halálos kimenetelű baleset a pszichiátriánkon. A rendőrségi vizsgálat folyamatban van, annak lezártáig információt nem tudunk adni” – mondta.
Forrás: blikk.hu
Elesett a mellékhelységben és meghalt egy fiatal férfi december 29-én a Péterfy Kórház-Rendelőintézet, Országos Traumatológiai Intézetben.
Balesetet szenvedett és életét vesztette egy 22 éves férfi december 29-én a Péterfy Kórház-Rendelőintézet, Országos Traumatológiai Intézetben. A Magyar Hang értesült elsőként a hírről: mint írják, egy beteg, aki a pszichiátriai osztályon feküdt, a mosdóban elesett és életét vesztette. A lapnak megszólalt az áldozat családja is, akik, elmondták, értetlenül állnak a tragédia előtt, nem értik, hogyan eshetett meg mindez a jó erőben lévő, aktívan sportoló gyermekükkel, aki még a kórházba kerülése előtt, december elején is aktívan edzett, szeptember végén például félmaratont futott.
Jelenleg a toxikológia leletekre várnak, arra kíváncsiak, kaphatott-e a fiú olyan nyugtatószereket, amelyek esetleg közrejátszhattak a balesetben. Ha pedig igen, miért engedték neki, hogy egyedül járkáljon az osztályon és a síkos padlón.
Az üggyel kapcsolatban megszólalt Sásdi Antal főigazgató is, aki megerősítette a tragédia hírét:
„Valóban történt halálos kimenetelű baleset a pszichiátriánkon. A rendőrségi vizsgálat folyamatban van, annak lezártáig információt nem tudunk adni” – mondta.
Forrás: blikk.hu
Út a boldogsághoz: az iskolákban kampányolnak a szcientológusok alapítványai
2019. november 28. | Zubor Zalán
Intenzív kampányt folytatnak az iskolákban a szcientológiához köthető alapítványok. Az egyik szervezet, a Virágozz és Prosperálj Alapítvány idén közel 300 tanárnak szervezett felkészítést, a másik, az Egy Toleránsabb Világért nevű alapítvány pedig elismert gyermekvédő szervezeteket is megpróbált bevonni programjaiba.
Iskolai erőszak megelőzése, fiatalok emberjogi oktatása, iskolai elfogadás – ilyen témájú programokra kapott meghívókat a közelmúltban számos hazai iskola. A pedagógusoknak ajánlott programok leírásaiból és a szervezők bemutatkozásából azonban kimaradt az a tény, hogy az alapítványok sok szállal kötődnek a szcientológia egyházhoz.
A szcientológia egyház hálózata korábban is hirdetett már programokat pedagógusok és iskolások részére, ezek közül a legismertebb talán a Drogmentes Világért Alapítvány nevű szervezet. Ezek jellemző taktikája, hogy nem hirdetik nyíltan, hogy közük lenne a szcientológiához, azonban a tevékenységüket a vallásalapító, L. Ron Hubbard által megalkotott „technológiák” (a szcientológiában nem fizikai eszközöket, hanem a Hubbard-féle módszertanokat nevezik technológiának) határozzák meg, és Hubbard írásait a szervezetek rendezvényein is előszeretettel népszerűsítik. Az utóbbi hónapokban három újabb szervezet, a Virágozz és Prosperálj Alapítvány, a Fiatalok az Emberi Jogokért és az Egy Toleránsabb Világért Alapítvány keresett meg számos oktatási intézményt, elsősorban tanároknak szánt programokkal.
Több nyomozás is folyik a szcientológia egyház ellen
A Magyarországi Szcientológia Egyház neve ellenére nem bejegyzett egyházként, hanem vallási tevékenységet végző szervezetként működik, azaz állami normatívát nem kap, de bizonyos adókedvezmények vonatkoznak rájuk is. A szcientológia legutóbb 2016 decemberében került ismét a figyelem középpontjába Magyarországon, amikor a rendőrség nagyszabású razziát tartott az egyház Váci úti székházában, ahol több ezer dokumentumot foglaltak le. A házkutatás előtt több feljelentés is érkezett az egyház ellen személyes adattal való visszaélés és más bűncselekmények gyanúja miatt. Márciusban a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletben megállapította, hogy az egyház jogellenesen kezelt személyes adatokat, és az adatvédelmi hatóság (NAIH) korábbi döntését megerősítve összesen negyvenmillió forint adatvédelmi bírság megfizetésére kötelezte a szervezetet. Az adatvédelmi eljárás mellett bűnügyi nyomozás is indult kuruzslás, személyes adattal való visszaélés és kémkedés gyanúja miatt.
Az adatvédelmi problémák között a szcientológusok két igen vitatott vallási gyakorlata áll. Az egyik egy a gyónásra emlékeztető gyakorlat, az úgynevezett auditálás, amit az egyház eredetileg egyfajta terápiás és önismeret-fejlesztő módszerként hirdet, ami szorongásaitól és korábbi traumáitól hivatott megszabadítani az embert. A probléma, hogy a szcientológusoknál nincs gyónási titok abban az értelemben, mint például a katolikus egyháznál. A szeánszról jegyzőkönyv készül, ami bekerül az adott személyről készült dossziéba, csakúgy, mint sokféle egyéb, a híveknek előírt személyiségteszt eredménye. A gyónások természetéből adódóan így az egyháznak különlegesen érzékeny, zsarolásra és lejáratásra alkalmas (szexuális élettel, egészségi állapottal kapcsolatos) információk is rendelkezésre állnak azokról, akik kapcsolatba kerültek a vallással.
Az adatvédelmi törvény ugyan lehetővé teszi szervezeteknek, hogy ilyen adatokat is tároljanak emberekről, akik ebbe beleegyeznek. Azonban ezeket, ha az illető azt kéri, el kell neki küldeni a rögzített adatok összességét, és törölni kell azokat a saját nyilvántartásukból. Péterfalvi Attila NAIH-vezető elmondása szerint több olyan személy, akik kiléptek a Magyarországi Szcientológia Egyházból, kérte a személyes adatai törlését, azonban nem kaptak érdemi választ. Ennek köze lehet az egyház másik problémás gyakorlatához, a kapcsolatmegszakításhoz: ha valaki kiszállna a szcientológiából, vagy más módon szembekerül az egyházzal, a többi hívet (beleértve a családtagokat is) arra biztatják, hogy szakítsák meg a kapcsolatot a renegát személlyel.
A bírósághoz és a NAIH-hoz érkezett panaszok szerint egyébként olyanok adatai is az egyházhoz kerülhettek, akiknek semmi közük nem volt a szcientológiához. Az auditálások során harmadik személyekről (például családtagokról, házastársakról) is elhangzanak információk, akik nem tagjai az egyháznak. Volt rá példa korábban arra is, hogy a szcientológiával kapcsolatba került cégnél a munkavállalókkal név szerint töltöttek ki aggályos „személyiségteszteket”, amelyekben például a szexuális életéről, partnereik számáról is nyilatkozni kellett.
Szcientológia az iskolákban
A Virágozz és Prosperálj nevű szervezet honlapján első ránézésre semmi sem utal a szcientológiára, egy átlagos, oktatást támogató civil szervezetnek tűnnek. Ami egyedül szokatlan, az a szekció, ahol azt írják, „a Virágozz és Prosperálj Alapítvány kezeli Magyarországon a nemzetközi méretű, Az Út a Boldogsághoz kampányt. Ez tevékenység 21 erkölcsi szabályt juttat el a társadalomba a hozzá tartozó aktivitásokon keresztül egy könyv és a hasonló tartalmú DVD formájában.” Innen eljutunk az azutaboldogsaghoz.hu nevű oldalra, ahol kiderül, az említett 21 erkölcsi szabály a szcientológia alapítója, L. Ron Hubbard Az út a boldogsághoz című, 1981-es könyvéből származik, ami az oldal szerint „kitölti az erkölcsi vákuumot ebben az egyre inkább materialista társadalomban.” Kis utánanézés után kiderül az is, hogy az alapítvány egyik képviselője Novák Ferenc, aki egy beszélgetésen „clear-nél magasabb szellemi szinten álló szcientológusként” mutatkozott be, és aki „vállalkozása mellett szcientológiai alapokon életjobbító tanfolyamokat tart egyházon belüliek és kívüliek számára.”
Ez a kötődés nem derül ki a szervezet iskoláknak kiküldött felhívásaiból, talán ennek is köszönhető, hogy legutóbb, november 13-án teltházzal tartottak felkészítést tanároknak az iskolai erőszak elleni fellépésről, a Hubbard-féle útmutató alapján. Az eseményen a szervezők szerint 150 tanár vett részt, és a nagy érdeklődés miatt 23-án megismételték a rendezvényt.
A Virágozz és Prosperálj Alapítvány iskolai kampányából egyébként nyáron már lett egy kisebb botrány. Ekkor a Társaság az Élhető Szentendréért Egyesület hívta fel a figyelmet arra, hogy a város Barcsay Jenő Általános Iskolájában a szcientológus kötődésű alapítvány Az út a boldogsághoz című, az említett Hubbard-könyv alapján készült film dvd-jét osztogatták a gyerekeknek ajándékba.
Az iskola igazgatója az esetről a 168 Órának úgy nyilatkozott, hogy nincs tudomása arról, hogy kollégái közül bárki kapcsolatban állna a Magyarországi Szcientológia Egyházzal. Mint kiderült, az iskola igazgatója a Pályázati Figyelő portálon (pafi.hu) figyelt fel egy környezeti neveléshez kapcsolódó felhívásra, amelyre pályázott is, ennek részeként kitakarították az iskolaudvart, ezért kapták jutalmul a dvd-t is tartalmazó ajándékcsomagot. A felhívásból nem derült ki az alapítvány kötődése, sem az elnyerhető ajándékcsomag és a dvd-tartalma. A dvd borítóján már szerepel Hubbard neve, ami azonban a laikusoknak valószínűleg nem sokat mond, nem kötik össze egyből a szcientológiával.
Konferencia az egyház központjában
Novemberben több iskola egy másik szervezet, a Fiatalok az Emberi Jogokért csoport nevében kapott meghívót egy Család és gyermeknevelés társadalmi estre, ami a leírás szerint az egyetemes emberi jogokról szól. A decemberben esedékes rendezvényt a Magyarországi Szcientológia Egyház központjában tarták (ott, ahol pár éve házkutatást tartott a Nemzeti Nyomozó Iroda), és feltűnik benne a Virágozz és Prosperálj Alapítvány is. A rendezvényt hivatalosan egy harmadik szervezet, az Egy Toleránsabb Világért Alapítvány szervezi, amelynek elnöke, Rajkay Emőke nyáron főszervezője volt a Szcientológia Egyház évfordulós ünnepségének. A magyarországi Fiatalok az Emberi Jogokért csoport, valamint az Egy Toleránsabb Világért Alapítvány szintén egy nemzetközi szcientológus szervezet, a Youth for Human Rights International (YHRI) hazai képviseletei. A YHRI célja szintén L. Ron Hubbard írásainak népszerűsítése, elsősorban a tizenévesek körében.
Érdekesség, hogy a decemberi program leírásában eredetileg előadóként szerepelt az SOS Gyermekfalvak és az UNICEF Magyar Bizottságának képviselője is. Az Átlátszó kérdésére, hogy valóban elfogadták-e a meghívást a konferenciára, a magyar UNICEF szóvivője azt válaszolta, nem kaptak hivatalos megkeresést és nem is ígérték a részvételüket, ennek ellenére, tudomásuk nélkül tüntették fel őket résztvevőként a szervezők. Azóta az UNICEF jelezte nekik, hogy nem vesznek részt az eseményen, így a nevük ki is került a leírásból.
Az SOS Gyermekfalvak szóvivője kérdésre azt válaszolta, a téma alapján először elfogadták a felkérést, azonban nem voltak tisztában a szervezők és a szcientológia kapcsolatával. Az új információk tükrében az SOS Gyermekfalvak is visszamondta a szereplést.
Oktatástan, drog, erkölcsi kiskáté
Bonyai Péter, volt szcientológus és a szcientológia károsultjait segítő Clarus Animus alapítvány vezetője elmondta, hogy a szcientológia egyház három vonalon próbál befolyásra szert tenni az oktatásban. Az egyik vonal az L. Ron Hubbard által kitalált tanulási módszer (az úgynevezett „tanulási technológia”) népszerűsítése. Erre Magyarországon két szervezetet alapítottak, az Alkalmazott Oktatástan Magyarország Nonprofit Kft-t és a Tudomány-Kaptár Alapítványt. Utóbbi egy magánóvodát is fenntart (Pillantó Kutya Alapítványi Óvoda) a XVI. Kerületben, ahova leginkább szcientológus szülők gyermekei járnak.
A második vonal az iskolai drogprevenció, ezt képviseli Drogmentes Világért Alapítvány (és annak társszervezete, a Magyar Prevenciós Alapítvány), akik leginkább az iskolásoknak osztogatott pamfletekről és a drogmentes maratonról ismertek. A harmadik vonal Az út a boldogsághoz című könyv népszerűsítése: Magyarországon ezt a vonalat képviseli a Virágozz és Prosperálj Alapítvány és az Egy Toleránsabb Világért Alapítvány. „Az út a boldogsághoz című könyv nem vallási irat, hanem egy »Úttörők 12 pontja«-szerű útmutató; igaz, Hubbard ezt már jóval az után írta, hogy megalapította a szcientológia egyházat” – mondta Bonyai Péter. Mint mondta, ezek az alapítványok (a drogellenes és az oktatástani csoportokhoz hasonlóan) a magyarországi egyházzal nem állnak jogi kapcsolatban, mégsem választhatók el attól szervezetileg, szerves részei a szcientológia hálózatának. „A Virágozz és Prosperálj, a Drogmentes Világért és a többi hasonló alapítványok különböző nemzetközi szervezetek itteni képviselői. Ezek európai központjai mind Koppenhágában, a Szcientológia Egyházzal közös irodaépületben találhatók. Az egyház itt külön osztályt működtet az úgynevezett társadalomjobbító alapítványok irányítására.”
Egyházi CSR
Bonyai Péter szerint a szcientológia egyháznak a közelmúltban szervezett iskolai programokkal az a célja, hogy minél szélesebb körben ismertté és elfogadhatóbbá tegyék L. Ron Hubbard nevét és a szcientológiával kapcsolatos fogalmakat. „Az iskolai programoknak nem célja a közvetlen behúzás, hanem inkább a márkaismertséget növelő CSR-tevékenységnek tekinthetők” – fogalmazott. „Az ezeken résztvevő tanárok adatai valószínűleg nem kerülnek az egyházhoz, és nem fogják később közvetlenül megkeresni őket, inkább arra számítanak, hogy ha a résztvevők legközelebb találkoznak a szcientológiával, nyitottabban állnak majd hozzá, és érdeklődni fognak.”
Bonyai Péter elmondása szerint a szcientológus nonprofitok részben önfenntartók, részben gazdag egyháztagok magánadományaiból működnek, azonban közvetlenül a magyar vagy nemzetközi egyházszervezettől nem kapnak pénzt, hiszen „a szcientológiában alapszabály, hogy a pénz lefelé sosem mehet”.
Ami a magyarországi egyházszervezetet illeti, Bonyai Péter szerint annak fő bevételi forrását ma olyan cégvezetők befizetései jelentik, akiket az egyházhoz kötődő, Hubbard-féle cégmenedzsment-módszert tanító üzleti tanácsadók szerveztek be. Vallási egyesület státuszának köszönhetően a Magyarországi Szcientológia Egyház adómentesen juthat hozzá ezekhez a pénzekhez (2015-ben például a nyereségük az 1 milliárd forintot is meghaladta). Információink szerint a pár évvel ezelőtti razzia után azonban a NAV már elkezdte megkérdőjelezni, valóban jogosult-e a vallási egyesület az adómentességre: a híveknek előírt tanfolyamok, auditálások nincsenek ingyen, vagyis gyakorlatilag szolgáltatásokról beszélünk, ami után normál piaci körülmények között ÁFA és TAO fizetendő. Az egyház magyarázata szerint viszont csak vallási tevékenységet folytatnak, ami után a hívek önkéntes felajánlásokat tesznek, így a bevételért nem kell adózniuk. Mindenesetre az adóhatóság 2017-ben költségvetési csalás miatt nyomozást indított, ám egyelőre nem ismert, mire jutottak.
Néhány éve a TASZ a szcientológusok drogprevenciós programjai kapcsán kereste a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot. A KLIK ekkor azt mondta, előzetesen szűrik az iskolákban megszervezendő prevenciós eseményeket és az előadásokat tartó szervezeteket, és információkkal látják el a tankerületeket a szcientológiai egyház és társszervezeteinek működéséről és módszereiről. E cikk megjelenésekor a KLIK még nem válaszolt arra kérdésre, hogy terveznek-e valamilyen tájékoztatót vagy útmutatót kiadni a magyarországi iskolák számára az aktuális kampányokkal kapcsolatban, illetve, hogy elfogadhatónak tartják-e a szcientológiai egyház tanainak megjelenését az iskolákban.
Forrás: atlatszo.hu
Intenzív kampányt folytatnak az iskolákban a szcientológiához köthető alapítványok. Az egyik szervezet, a Virágozz és Prosperálj Alapítvány idén közel 300 tanárnak szervezett felkészítést, a másik, az Egy Toleránsabb Világért nevű alapítvány pedig elismert gyermekvédő szervezeteket is megpróbált bevonni programjaiba.
Iskolai erőszak megelőzése, fiatalok emberjogi oktatása, iskolai elfogadás – ilyen témájú programokra kapott meghívókat a közelmúltban számos hazai iskola. A pedagógusoknak ajánlott programok leírásaiból és a szervezők bemutatkozásából azonban kimaradt az a tény, hogy az alapítványok sok szállal kötődnek a szcientológia egyházhoz.
A szcientológia egyház hálózata korábban is hirdetett már programokat pedagógusok és iskolások részére, ezek közül a legismertebb talán a Drogmentes Világért Alapítvány nevű szervezet. Ezek jellemző taktikája, hogy nem hirdetik nyíltan, hogy közük lenne a szcientológiához, azonban a tevékenységüket a vallásalapító, L. Ron Hubbard által megalkotott „technológiák” (a szcientológiában nem fizikai eszközöket, hanem a Hubbard-féle módszertanokat nevezik technológiának) határozzák meg, és Hubbard írásait a szervezetek rendezvényein is előszeretettel népszerűsítik. Az utóbbi hónapokban három újabb szervezet, a Virágozz és Prosperálj Alapítvány, a Fiatalok az Emberi Jogokért és az Egy Toleránsabb Világért Alapítvány keresett meg számos oktatási intézményt, elsősorban tanároknak szánt programokkal.
Több nyomozás is folyik a szcientológia egyház ellen
A Magyarországi Szcientológia Egyház neve ellenére nem bejegyzett egyházként, hanem vallási tevékenységet végző szervezetként működik, azaz állami normatívát nem kap, de bizonyos adókedvezmények vonatkoznak rájuk is. A szcientológia legutóbb 2016 decemberében került ismét a figyelem középpontjába Magyarországon, amikor a rendőrség nagyszabású razziát tartott az egyház Váci úti székházában, ahol több ezer dokumentumot foglaltak le. A házkutatás előtt több feljelentés is érkezett az egyház ellen személyes adattal való visszaélés és más bűncselekmények gyanúja miatt. Márciusban a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletben megállapította, hogy az egyház jogellenesen kezelt személyes adatokat, és az adatvédelmi hatóság (NAIH) korábbi döntését megerősítve összesen negyvenmillió forint adatvédelmi bírság megfizetésére kötelezte a szervezetet. Az adatvédelmi eljárás mellett bűnügyi nyomozás is indult kuruzslás, személyes adattal való visszaélés és kémkedés gyanúja miatt.
Az adatvédelmi problémák között a szcientológusok két igen vitatott vallási gyakorlata áll. Az egyik egy a gyónásra emlékeztető gyakorlat, az úgynevezett auditálás, amit az egyház eredetileg egyfajta terápiás és önismeret-fejlesztő módszerként hirdet, ami szorongásaitól és korábbi traumáitól hivatott megszabadítani az embert. A probléma, hogy a szcientológusoknál nincs gyónási titok abban az értelemben, mint például a katolikus egyháznál. A szeánszról jegyzőkönyv készül, ami bekerül az adott személyről készült dossziéba, csakúgy, mint sokféle egyéb, a híveknek előírt személyiségteszt eredménye. A gyónások természetéből adódóan így az egyháznak különlegesen érzékeny, zsarolásra és lejáratásra alkalmas (szexuális élettel, egészségi állapottal kapcsolatos) információk is rendelkezésre állnak azokról, akik kapcsolatba kerültek a vallással.
Az adatvédelmi törvény ugyan lehetővé teszi szervezeteknek, hogy ilyen adatokat is tároljanak emberekről, akik ebbe beleegyeznek. Azonban ezeket, ha az illető azt kéri, el kell neki küldeni a rögzített adatok összességét, és törölni kell azokat a saját nyilvántartásukból. Péterfalvi Attila NAIH-vezető elmondása szerint több olyan személy, akik kiléptek a Magyarországi Szcientológia Egyházból, kérte a személyes adatai törlését, azonban nem kaptak érdemi választ. Ennek köze lehet az egyház másik problémás gyakorlatához, a kapcsolatmegszakításhoz: ha valaki kiszállna a szcientológiából, vagy más módon szembekerül az egyházzal, a többi hívet (beleértve a családtagokat is) arra biztatják, hogy szakítsák meg a kapcsolatot a renegát személlyel.
A bírósághoz és a NAIH-hoz érkezett panaszok szerint egyébként olyanok adatai is az egyházhoz kerülhettek, akiknek semmi közük nem volt a szcientológiához. Az auditálások során harmadik személyekről (például családtagokról, házastársakról) is elhangzanak információk, akik nem tagjai az egyháznak. Volt rá példa korábban arra is, hogy a szcientológiával kapcsolatba került cégnél a munkavállalókkal név szerint töltöttek ki aggályos „személyiségteszteket”, amelyekben például a szexuális életéről, partnereik számáról is nyilatkozni kellett.
Szcientológia az iskolákban
A Virágozz és Prosperálj nevű szervezet honlapján első ránézésre semmi sem utal a szcientológiára, egy átlagos, oktatást támogató civil szervezetnek tűnnek. Ami egyedül szokatlan, az a szekció, ahol azt írják, „a Virágozz és Prosperálj Alapítvány kezeli Magyarországon a nemzetközi méretű, Az Út a Boldogsághoz kampányt. Ez tevékenység 21 erkölcsi szabályt juttat el a társadalomba a hozzá tartozó aktivitásokon keresztül egy könyv és a hasonló tartalmú DVD formájában.” Innen eljutunk az azutaboldogsaghoz.hu nevű oldalra, ahol kiderül, az említett 21 erkölcsi szabály a szcientológia alapítója, L. Ron Hubbard Az út a boldogsághoz című, 1981-es könyvéből származik, ami az oldal szerint „kitölti az erkölcsi vákuumot ebben az egyre inkább materialista társadalomban.” Kis utánanézés után kiderül az is, hogy az alapítvány egyik képviselője Novák Ferenc, aki egy beszélgetésen „clear-nél magasabb szellemi szinten álló szcientológusként” mutatkozott be, és aki „vállalkozása mellett szcientológiai alapokon életjobbító tanfolyamokat tart egyházon belüliek és kívüliek számára.”
Ez a kötődés nem derül ki a szervezet iskoláknak kiküldött felhívásaiból, talán ennek is köszönhető, hogy legutóbb, november 13-án teltházzal tartottak felkészítést tanároknak az iskolai erőszak elleni fellépésről, a Hubbard-féle útmutató alapján. Az eseményen a szervezők szerint 150 tanár vett részt, és a nagy érdeklődés miatt 23-án megismételték a rendezvényt.
A Virágozz és Prosperálj Alapítvány iskolai kampányából egyébként nyáron már lett egy kisebb botrány. Ekkor a Társaság az Élhető Szentendréért Egyesület hívta fel a figyelmet arra, hogy a város Barcsay Jenő Általános Iskolájában a szcientológus kötődésű alapítvány Az út a boldogsághoz című, az említett Hubbard-könyv alapján készült film dvd-jét osztogatták a gyerekeknek ajándékba.
Az iskola igazgatója az esetről a 168 Órának úgy nyilatkozott, hogy nincs tudomása arról, hogy kollégái közül bárki kapcsolatban állna a Magyarországi Szcientológia Egyházzal. Mint kiderült, az iskola igazgatója a Pályázati Figyelő portálon (pafi.hu) figyelt fel egy környezeti neveléshez kapcsolódó felhívásra, amelyre pályázott is, ennek részeként kitakarították az iskolaudvart, ezért kapták jutalmul a dvd-t is tartalmazó ajándékcsomagot. A felhívásból nem derült ki az alapítvány kötődése, sem az elnyerhető ajándékcsomag és a dvd-tartalma. A dvd borítóján már szerepel Hubbard neve, ami azonban a laikusoknak valószínűleg nem sokat mond, nem kötik össze egyből a szcientológiával.
Konferencia az egyház központjában
Novemberben több iskola egy másik szervezet, a Fiatalok az Emberi Jogokért csoport nevében kapott meghívót egy Család és gyermeknevelés társadalmi estre, ami a leírás szerint az egyetemes emberi jogokról szól. A decemberben esedékes rendezvényt a Magyarországi Szcientológia Egyház központjában tarták (ott, ahol pár éve házkutatást tartott a Nemzeti Nyomozó Iroda), és feltűnik benne a Virágozz és Prosperálj Alapítvány is. A rendezvényt hivatalosan egy harmadik szervezet, az Egy Toleránsabb Világért Alapítvány szervezi, amelynek elnöke, Rajkay Emőke nyáron főszervezője volt a Szcientológia Egyház évfordulós ünnepségének. A magyarországi Fiatalok az Emberi Jogokért csoport, valamint az Egy Toleránsabb Világért Alapítvány szintén egy nemzetközi szcientológus szervezet, a Youth for Human Rights International (YHRI) hazai képviseletei. A YHRI célja szintén L. Ron Hubbard írásainak népszerűsítése, elsősorban a tizenévesek körében.
Érdekesség, hogy a decemberi program leírásában eredetileg előadóként szerepelt az SOS Gyermekfalvak és az UNICEF Magyar Bizottságának képviselője is. Az Átlátszó kérdésére, hogy valóban elfogadták-e a meghívást a konferenciára, a magyar UNICEF szóvivője azt válaszolta, nem kaptak hivatalos megkeresést és nem is ígérték a részvételüket, ennek ellenére, tudomásuk nélkül tüntették fel őket résztvevőként a szervezők. Azóta az UNICEF jelezte nekik, hogy nem vesznek részt az eseményen, így a nevük ki is került a leírásból.
Az SOS Gyermekfalvak szóvivője kérdésre azt válaszolta, a téma alapján először elfogadták a felkérést, azonban nem voltak tisztában a szervezők és a szcientológia kapcsolatával. Az új információk tükrében az SOS Gyermekfalvak is visszamondta a szereplést.
Oktatástan, drog, erkölcsi kiskáté
Bonyai Péter, volt szcientológus és a szcientológia károsultjait segítő Clarus Animus alapítvány vezetője elmondta, hogy a szcientológia egyház három vonalon próbál befolyásra szert tenni az oktatásban. Az egyik vonal az L. Ron Hubbard által kitalált tanulási módszer (az úgynevezett „tanulási technológia”) népszerűsítése. Erre Magyarországon két szervezetet alapítottak, az Alkalmazott Oktatástan Magyarország Nonprofit Kft-t és a Tudomány-Kaptár Alapítványt. Utóbbi egy magánóvodát is fenntart (Pillantó Kutya Alapítványi Óvoda) a XVI. Kerületben, ahova leginkább szcientológus szülők gyermekei járnak.
A második vonal az iskolai drogprevenció, ezt képviseli Drogmentes Világért Alapítvány (és annak társszervezete, a Magyar Prevenciós Alapítvány), akik leginkább az iskolásoknak osztogatott pamfletekről és a drogmentes maratonról ismertek. A harmadik vonal Az út a boldogsághoz című könyv népszerűsítése: Magyarországon ezt a vonalat képviseli a Virágozz és Prosperálj Alapítvány és az Egy Toleránsabb Világért Alapítvány. „Az út a boldogsághoz című könyv nem vallási irat, hanem egy »Úttörők 12 pontja«-szerű útmutató; igaz, Hubbard ezt már jóval az után írta, hogy megalapította a szcientológia egyházat” – mondta Bonyai Péter. Mint mondta, ezek az alapítványok (a drogellenes és az oktatástani csoportokhoz hasonlóan) a magyarországi egyházzal nem állnak jogi kapcsolatban, mégsem választhatók el attól szervezetileg, szerves részei a szcientológia hálózatának. „A Virágozz és Prosperálj, a Drogmentes Világért és a többi hasonló alapítványok különböző nemzetközi szervezetek itteni képviselői. Ezek európai központjai mind Koppenhágában, a Szcientológia Egyházzal közös irodaépületben találhatók. Az egyház itt külön osztályt működtet az úgynevezett társadalomjobbító alapítványok irányítására.”
Egyházi CSR
Bonyai Péter szerint a szcientológia egyháznak a közelmúltban szervezett iskolai programokkal az a célja, hogy minél szélesebb körben ismertté és elfogadhatóbbá tegyék L. Ron Hubbard nevét és a szcientológiával kapcsolatos fogalmakat. „Az iskolai programoknak nem célja a közvetlen behúzás, hanem inkább a márkaismertséget növelő CSR-tevékenységnek tekinthetők” – fogalmazott. „Az ezeken résztvevő tanárok adatai valószínűleg nem kerülnek az egyházhoz, és nem fogják később közvetlenül megkeresni őket, inkább arra számítanak, hogy ha a résztvevők legközelebb találkoznak a szcientológiával, nyitottabban állnak majd hozzá, és érdeklődni fognak.”
Bonyai Péter elmondása szerint a szcientológus nonprofitok részben önfenntartók, részben gazdag egyháztagok magánadományaiból működnek, azonban közvetlenül a magyar vagy nemzetközi egyházszervezettől nem kapnak pénzt, hiszen „a szcientológiában alapszabály, hogy a pénz lefelé sosem mehet”.
Ami a magyarországi egyházszervezetet illeti, Bonyai Péter szerint annak fő bevételi forrását ma olyan cégvezetők befizetései jelentik, akiket az egyházhoz kötődő, Hubbard-féle cégmenedzsment-módszert tanító üzleti tanácsadók szerveztek be. Vallási egyesület státuszának köszönhetően a Magyarországi Szcientológia Egyház adómentesen juthat hozzá ezekhez a pénzekhez (2015-ben például a nyereségük az 1 milliárd forintot is meghaladta). Információink szerint a pár évvel ezelőtti razzia után azonban a NAV már elkezdte megkérdőjelezni, valóban jogosult-e a vallási egyesület az adómentességre: a híveknek előírt tanfolyamok, auditálások nincsenek ingyen, vagyis gyakorlatilag szolgáltatásokról beszélünk, ami után normál piaci körülmények között ÁFA és TAO fizetendő. Az egyház magyarázata szerint viszont csak vallási tevékenységet folytatnak, ami után a hívek önkéntes felajánlásokat tesznek, így a bevételért nem kell adózniuk. Mindenesetre az adóhatóság 2017-ben költségvetési csalás miatt nyomozást indított, ám egyelőre nem ismert, mire jutottak.
Néhány éve a TASZ a szcientológusok drogprevenciós programjai kapcsán kereste a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot. A KLIK ekkor azt mondta, előzetesen szűrik az iskolákban megszervezendő prevenciós eseményeket és az előadásokat tartó szervezeteket, és információkkal látják el a tankerületeket a szcientológiai egyház és társszervezeteinek működéséről és módszereiről. E cikk megjelenésekor a KLIK még nem válaszolt arra kérdésre, hogy terveznek-e valamilyen tájékoztatót vagy útmutatót kiadni a magyarországi iskolák számára az aktuális kampányokkal kapcsolatban, illetve, hogy elfogadhatónak tartják-e a szcientológiai egyház tanainak megjelenését az iskolákban.
Forrás: atlatszo.hu
Hamarosan lesz kiemelt biztonsági fokozatú osztály
2019. október 16. |
Egy-két éven belül a Nyírő Gyula kórház területén épül fel az új, harmincágyas osztály, hangzott el a HírTV Riasztás című műsorában.
Az utóbbi időben több olyan gyilkossági ügy is megrázta a közvéleményt, amelyben a tettes korábban pszichiátriai gyógykezelés alatt állt, de a kórházból kikerülve újra ölt. A szakma egyelőre tehetetlen, hiszen jogszabályi háttér hiányában szinte lehetetlen kontrollálni a potenciális visszaesőket. Az érintett szakemberek most elhatározták, összeállítanak egy törvényt, amely jelentősen javíthat a helyzeten. Rövidesen egy új intézmény is épül, amely az ilyen betegek gyógykezelését segíti, ennek terveiről számolt be a HírTV Riasztás című műsora.
Hamarosan megjelenik az ellátórendszerben az úgynevezett ambuláns kötelező gyógykezelés fogalma – foglalta össze a műsorban elhangzottakat a Magyar Nemzet.
Az új rendszer egyik fontos eleme a magas biztonsági fokozatú egység lesz, amely a szakellátás virtuális piramisának csúcsán foglal majd helyet. Az új részleg hasonlít ugyan egy börtönhöz, de sem funkciójában, sem működésében nincs köze a budapesti Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézethez (IMEI), ahol elmebeteg bűnözőket zárnak el és kezelnek vagy figyelnek meg.
Az egy-két éven belül a Nyírő Gyula-kórház területén felépülő új, harmincágyas intézetnek hármas szerepköre lesz: megelőzni, hogy az egyébként is magas rizikójú betegek, illetve az IMEI-ből szabadultak ne kövessenek el újabb bűncselekményeket, de a feladata lesz a társadalmi reintegrálás is, hogy a gyógyult páciensek minél hatékonyabban tudjanak visszailleszkedni a társadalomba. Az új ellátási forma bevezetése érdekében törvénymódosítás is várható.
Forrás: medicalonline.hu
Egy-két éven belül a Nyírő Gyula kórház területén épül fel az új, harmincágyas osztály, hangzott el a HírTV Riasztás című műsorában.
Az utóbbi időben több olyan gyilkossági ügy is megrázta a közvéleményt, amelyben a tettes korábban pszichiátriai gyógykezelés alatt állt, de a kórházból kikerülve újra ölt. A szakma egyelőre tehetetlen, hiszen jogszabályi háttér hiányában szinte lehetetlen kontrollálni a potenciális visszaesőket. Az érintett szakemberek most elhatározták, összeállítanak egy törvényt, amely jelentősen javíthat a helyzeten. Rövidesen egy új intézmény is épül, amely az ilyen betegek gyógykezelését segíti, ennek terveiről számolt be a HírTV Riasztás című műsora.
Hamarosan megjelenik az ellátórendszerben az úgynevezett ambuláns kötelező gyógykezelés fogalma – foglalta össze a műsorban elhangzottakat a Magyar Nemzet.
Az új rendszer egyik fontos eleme a magas biztonsági fokozatú egység lesz, amely a szakellátás virtuális piramisának csúcsán foglal majd helyet. Az új részleg hasonlít ugyan egy börtönhöz, de sem funkciójában, sem működésében nincs köze a budapesti Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézethez (IMEI), ahol elmebeteg bűnözőket zárnak el és kezelnek vagy figyelnek meg.
Az egy-két éven belül a Nyírő Gyula-kórház területén felépülő új, harmincágyas intézetnek hármas szerepköre lesz: megelőzni, hogy az egyébként is magas rizikójú betegek, illetve az IMEI-ből szabadultak ne kövessenek el újabb bűncselekményeket, de a feladata lesz a társadalmi reintegrálás is, hogy a gyógyult páciensek minél hatékonyabban tudjanak visszailleszkedni a társadalomba. Az új ellátási forma bevezetése érdekében törvénymódosítás is várható.
Forrás: medicalonline.hu
Napi száz hecchívással trollkodják szét a lelki elsősegélyvonalat
2019. július 16. | MTI
Egyre nagyobb problémát jelentenek az úgynevezett hecchívások a lelki elsősegély-szolgálatnál; ezekből akár napi százat is kapnak a szakemberek - mondta Dudás Erika, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének alelnöke kedd reggel az M1 és a Kossuth Rádió közös műsorában.
Az alelnök elmondta, a teljes forgalmuknak körülbelül 60 százaléka számít inadekvát hívásnak. Ebben a téves kapcsolások is benne vannak, de jelentős részüket teszik ki a hecchívások. Ezért fordulnak a nyilvánossághoz, a probléma egyre nagyobb, és a zaklatók akár emberi méltóságukban is megsértik a telefonos ügyelőket.
Forrás: hvg.hu
Egyre nagyobb problémát jelentenek az úgynevezett hecchívások a lelki elsősegély-szolgálatnál; ezekből akár napi százat is kapnak a szakemberek - mondta Dudás Erika, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének alelnöke kedd reggel az M1 és a Kossuth Rádió közös műsorában.
Az alelnök elmondta, a teljes forgalmuknak körülbelül 60 százaléka számít inadekvát hívásnak. Ebben a téves kapcsolások is benne vannak, de jelentős részüket teszik ki a hecchívások. Ezért fordulnak a nyilvánossághoz, a probléma egyre nagyobb, és a zaklatók akár emberi méltóságukban is megsértik a telefonos ügyelőket.
Forrás: hvg.hu
Az elvtársak titkolták volna, mi zajlik a Kádár-kori elmegyógyintézetek falai mögött
2019. július 15. | Kovács M. Dávid; Barakonyi Szabolcs (képszerkesztő)
„Három éve az egyik férfiosztályunkon az egyébként alkoholista ápoló addig provokált egy epilepsziást, amíg az »ráharapott«, és úgy fejbe verte egy széklábbal, hogy az ápoló végül belehalt a sérülésbe. Vajon ezért ki a felelős?” – idézett fel egy történetet egy neve elhallgatását kérő orvos Bakonyi Péter 1983-ban megjelent, Téboly, terápia, stigma című könyvében. A nagy sikert aratott kötethez Szebeni András, a 2018-ban alapított Fotóriporteri Életműdíj idei nyertese készített fényképeket. A képanyag az Indexen látható először az interneten.
A szociográfia szerzője, Bakonyi Péter és a kötet fényképeit jegyző Szebeni András 1979 őszétől 1983 elejéig járta a Kádár-kori Magyarország elmegyógyintézeteit: felkeresték többek között az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetet, azaz a Lipótmezőt, valamint jártak Sopronbánfalván, Nagykállón, Visontán, Salgótarjánban, Pomázon és Pécsen is. A több éven át készült, 1983-ban megjelent kötet végül valódi szenzáció lett – 25 ezer példányt nyomtak belőle, és mind elfogyott a könyvesboltok polcairól –, a sikerhez pedig Szebeni döbbenetes erejű felvételei is nagyban hozzájárultak.
„Végtelenül nehéz feladat volt [a képanyag elkészítése]. Figyelnem kellett, hogy hagyjam működni az érzelmeimet, de közben csak annyira legyek elfogult, amennyire a kép megkívánja. Ez pedig igazán megterheli a fotográfust. A fogadtatás viszont nagyon pozitív volt. Ez, azt gondolom, elsősorban annak köszönhető, hogy gondosan ügyeltem arra, hogy ne hatásvadász, triviális képek szülessenek” – árulta el Szebeni András a képek születéséről az Indexnek.
Szebeni András fotóriporteri pályáját a Nők Lapja munkatársaként kezdte, ahol 1972 és 1991 között dolgozott, többek között olyan nevekkel, mint Korniss Péter, Galsai Pongrác, Földes Anna vagy Osvát Katalin. 1991-től néhány évig a magyar Playboy művészeti igazgatója volt, de képei számos napi- és hetilapban is megjelentek. Munkái eddig több mint huszonöt kötetben jelentek meg, a New York-i Metropolitan Múzeum huszonhat fényképét őrzi a gyűjteményében.
„Ennek a könyvnek vizsgálódás a célja, s nem valamely megrázó élmény megszerkesztése. Mégis, biztosan lesz olyan olvasó, akinek ezek az ismeretlen világból származó írott felvételek és fotók (Szebeni András fotóművész képei) felrázó élményű dokumentumot jelentenek majd” – szögezte le mindjárt a könyv elején a szerző, aki a nyolcvanas évek első felére lényegében Benedek István (Benedek Elek unokája, az intapusztai munkaterápiás elmegyógyintézet vezetője) Aranyketrec című művének folytatását készítette el. (Fun fact: Bakonyi könyvében megszólal Avar Pál, az Aranyketrec Zavar Palija is.)
Cikkünkben a Téboly, terápia, stigma című kötethez készült fényképek között válogattunk, a magyarországi elmegyógyintézetek életét és lakóit bemutató képanyag (egy-két kivételtől eltekintve) korábban még nem volt látható az interneten.
A két szerző tudta, hogy kényes témához nyúlt, a könyv szövegét jegyző Bakonyi Péter így írt az 1983-ban megjelent kötet első oldalain: „Azóta, hogy (esztendőkkel ezelőtt) hozzáláttam az elmeügyek feltérképezéséhez, szinte hétről hétre új ellenségeket és barátokat szerzek magamnak, és nem is csak azok közül, akik valami módon megszólalnak e könyvben, vagy akikről szó lesz benne. Ahogy mondják: hangyabolyba nyúltam. Szakmán belüli és kívüli hívek és ellenhívek, féltők és ellenféltők, értők és értetlenek pazarolnak rám dicséreteket vagy szórnak átkokat közreadott tapasztalataim, véleményem vagy egyáltalán csak vállalkozásom miatt.”
„Bakonyi Péter akkor már a Rádió megbecsült riportere volt, szociológia szakon végzett az egyetemen, és már régóta foglalkoztatta a téma. Látta a Nők Lapjában az akkor már évek óta rendszeresen megjelenő, többoldalas, dokumentarista stílusú képriportjaimat – a lap akkoriban 1,1 millió példányban jelent meg. Ismertük egymást, és egyszer felvetette, készítsünk egy kötetet a Magyarország felfedezése sorozat számára a Szépirodalmi Kiadónak. A szinopszist elfogadták, így elkezdtük a munkát” – mondta Szebeni András a több éven át tartó projekt indulásáról az Indexnek.
„Kétféle üzemmódban dolgoztunk: volt, amikor civilben, és volt, amikor mi magunk is felvettük a fehér köpenyt. A kamerát persze azonnal kiszúrták. Aki szereti a feltűnést, az ilyenkor játszik, mórikálja magát kicsit. De ez a normálisnak mondott emberekre is igaz.” (Szebeni András az elmegyógyintézetekben zajló munkáról)
„A kötet megjelenése után megpályáztam a képanyag kiállítási költségeit. A kiállítás a Műcsarnok kezelésében lévő, Rákóczi úti Fényes Adolf Teremben lett volna, de később megkeresett a Műcsarnok akkori igazgatója, hogy közölje velem: a kiállítás el fog maradni, és egy másik anyagomat, a Mesterségek dicséretét fogják helyette bemutatni. Amikor megkérdeztem, hogy mégis miért, azt válaszolta: az elvtársak úgy gondolták, politikailag nem lenne egészséges." (Szebeni András az Indexnek a meghiúsult kiállításról)
„Hajmeresztő haláleset történt a múlt tavaszon az egyik női osztályon. Egy beteg félelmetes erővel szétfeszítette az ágyon a rácsot, kidugta a fejét, de aztán elengedte a vasat, a rács visszahúzódott, és a beteg megfulladt. Az ápolók az egészből – azt állították – semmit sem vettek észre.” (Egy főorvos a Téboly, terápia, stigma című kötetben)
„Sajnos ma is lesújtó a helyzet, főleg mióta az OPNI-t bezárták. Máig megmagyarázhatatlan ez a lépés, még ma sem találok rá szavakat. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy nem oldották meg a betegek elhelyezését, katasztrofális helyzetbe hozva ezzel őket. Nem véletlen, hogy a négyes-hatos villamos még ma is tele van a legkülönbözőbb személyiségzavarosokkal. A Lipótmezőn működő sztrókosztályról még külföldön is elismerően nyilatkoztak, európai szintű orvoslás folyt itt, kiváló eszközparkkal, fantasztikus orvosokkal, illletve vezető ápolókkal. És ezt képesek voltak szétrobbantani.” (Szebeni András az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 2007-es bezárásáról az Indexnek)
„A férfiosztályon nem kevés a piás, szadista, buzi ápoló. (...) Volt azért olyan is közöttünk – például a Róbertban –, aki »kooperált« a homoszexuális ápolóval éjjelente a W. C.-ben. De a Lipót sem kivétel. Volt ott egy közismert buzi ápoló, aki szinte aratott a fiatal szkizofrén betegek között. Tudták, de nem rúgták ki, mert a munkát elvégezte: kipucolta a szart, és kiosztotta a kaját. A legényszállón is volt egy hat-nyolctagú homoszexuális csoport. A rendesebb ápolók sem tehettek semmit, mert ők is féltek tőlük. Ez az egész mind a zárt osztály képződménye, nem a főorvostól függ. A zárt mammutrendszer büntetése.” (Részlet a Bakonyi-könyv Egy volt beteg szemével című fejezetéből, a korabeli szóhasználaton nem változtattunk.)
„A beteg bordatörése mindig figyelmeztető jel arra, hogy valószínűleg ütötték vagy rugdosták” – árulta el egy neve elhallgatását kérő orvos Bakonyi könyvében. A betegek bántalmazása azonban nem új keletű probléma volt, Berkes Sándor például így írt a Békés megye kórházainak története című könyvében 1896-ban: „Az ápolók – a nőket sem véve ki – részint iszákosak, részint erkölcstelenek voltak. A fegyelmet fenntartani köztük szinte lehetetlen volt. A női betegek is részben férfi ápolók felügyeletére lévén bízva, az a szomorú eset fordult elő legutóbb, hogy egy női beteg áldott állapotba jutott.”
„Az ápolók egy része pesti, dörzsölt vagány, börtönviselt is akad közöttük, de még azokat is lasszóval kell fogni. Sok a szadista, és mindenki tudja, hogy a beteg felcukkolható: ha ugratják, ugrik. Beírják a reggeli jelentésbe, hogy »indokolatlanul nekünk támadt«, ennyi az egész. Pedig ilyen szinte sosincs.” (Részlet a Bakonyi-könyv Egy volt beteg szemével című fejezetéből.) Szebeni hangsúlyozza: a látogatásaik során soha semmilyen negatív élmény nem érte őket a betegek részéről, egy beteggel rosszul bánó ápolót azonban sikerült kirúgatniuk Nagykállón.
„Nagy tisztelet jár a kivételnek (akik különben nagyon sokan vannak az elmeosztályok ápolói között); az ő tisztességes és lelkiismeretes munkájukat éppen a helyzet valóságos ismerete avatja különösen becsülendővé. Azok többségét, akik ma elmeápolónak állnak, valami tiszteletre méltó emberszeretet is kell, hogy vezesse a munkavállaláskor. A gyógyítás mai sikerei (de még inkább a holnapiak) jórészt rajtuk múlnak.” (Részlet a Téboly, terápia, stigma című könyvből)
„Aki ide került, az már nem nagyon ment innen sehova” – mondta Szebeni András az Indexnek a sopronbánfalvai elmeszociális otthonról, ahol a fenti felvétel készült. Itt forgott a Szindbádot rendező Huszárik Zoltán utolsó munkája, a Csontváry című film is. Az egyik beteg, aki képes volt minden ember nevét és születési dátumát megjegyezni, akivel csak találkozott, az 1981-ben elhunyt filmesre is emlékezett. „Itt járt Huszárik Zoli bácsi, született: 1931. május 14.” – idézte fel a forgatást a könyv készítőinek, akinek az adatait szintén az emlékezetébe véste, tudását pedig minden találkozás alkalmával bizonyította.
„A lelket kell először és legfőképpen ápolni, ha azt akarjuk, hogy a fej is, meg az egész test is egészséges legyen.” (Platón)
Forrás: index.hu
„Három éve az egyik férfiosztályunkon az egyébként alkoholista ápoló addig provokált egy epilepsziást, amíg az »ráharapott«, és úgy fejbe verte egy széklábbal, hogy az ápoló végül belehalt a sérülésbe. Vajon ezért ki a felelős?” – idézett fel egy történetet egy neve elhallgatását kérő orvos Bakonyi Péter 1983-ban megjelent, Téboly, terápia, stigma című könyvében. A nagy sikert aratott kötethez Szebeni András, a 2018-ban alapított Fotóriporteri Életműdíj idei nyertese készített fényképeket. A képanyag az Indexen látható először az interneten.
A szociográfia szerzője, Bakonyi Péter és a kötet fényképeit jegyző Szebeni András 1979 őszétől 1983 elejéig járta a Kádár-kori Magyarország elmegyógyintézeteit: felkeresték többek között az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetet, azaz a Lipótmezőt, valamint jártak Sopronbánfalván, Nagykállón, Visontán, Salgótarjánban, Pomázon és Pécsen is. A több éven át készült, 1983-ban megjelent kötet végül valódi szenzáció lett – 25 ezer példányt nyomtak belőle, és mind elfogyott a könyvesboltok polcairól –, a sikerhez pedig Szebeni döbbenetes erejű felvételei is nagyban hozzájárultak.
„Végtelenül nehéz feladat volt [a képanyag elkészítése]. Figyelnem kellett, hogy hagyjam működni az érzelmeimet, de közben csak annyira legyek elfogult, amennyire a kép megkívánja. Ez pedig igazán megterheli a fotográfust. A fogadtatás viszont nagyon pozitív volt. Ez, azt gondolom, elsősorban annak köszönhető, hogy gondosan ügyeltem arra, hogy ne hatásvadász, triviális képek szülessenek” – árulta el Szebeni András a képek születéséről az Indexnek.
Szebeni András fotóriporteri pályáját a Nők Lapja munkatársaként kezdte, ahol 1972 és 1991 között dolgozott, többek között olyan nevekkel, mint Korniss Péter, Galsai Pongrác, Földes Anna vagy Osvát Katalin. 1991-től néhány évig a magyar Playboy művészeti igazgatója volt, de képei számos napi- és hetilapban is megjelentek. Munkái eddig több mint huszonöt kötetben jelentek meg, a New York-i Metropolitan Múzeum huszonhat fényképét őrzi a gyűjteményében.
„Ennek a könyvnek vizsgálódás a célja, s nem valamely megrázó élmény megszerkesztése. Mégis, biztosan lesz olyan olvasó, akinek ezek az ismeretlen világból származó írott felvételek és fotók (Szebeni András fotóművész képei) felrázó élményű dokumentumot jelentenek majd” – szögezte le mindjárt a könyv elején a szerző, aki a nyolcvanas évek első felére lényegében Benedek István (Benedek Elek unokája, az intapusztai munkaterápiás elmegyógyintézet vezetője) Aranyketrec című művének folytatását készítette el. (Fun fact: Bakonyi könyvében megszólal Avar Pál, az Aranyketrec Zavar Palija is.)
Cikkünkben a Téboly, terápia, stigma című kötethez készült fényképek között válogattunk, a magyarországi elmegyógyintézetek életét és lakóit bemutató képanyag (egy-két kivételtől eltekintve) korábban még nem volt látható az interneten.
A két szerző tudta, hogy kényes témához nyúlt, a könyv szövegét jegyző Bakonyi Péter így írt az 1983-ban megjelent kötet első oldalain: „Azóta, hogy (esztendőkkel ezelőtt) hozzáláttam az elmeügyek feltérképezéséhez, szinte hétről hétre új ellenségeket és barátokat szerzek magamnak, és nem is csak azok közül, akik valami módon megszólalnak e könyvben, vagy akikről szó lesz benne. Ahogy mondják: hangyabolyba nyúltam. Szakmán belüli és kívüli hívek és ellenhívek, féltők és ellenféltők, értők és értetlenek pazarolnak rám dicséreteket vagy szórnak átkokat közreadott tapasztalataim, véleményem vagy egyáltalán csak vállalkozásom miatt.”
„Bakonyi Péter akkor már a Rádió megbecsült riportere volt, szociológia szakon végzett az egyetemen, és már régóta foglalkoztatta a téma. Látta a Nők Lapjában az akkor már évek óta rendszeresen megjelenő, többoldalas, dokumentarista stílusú képriportjaimat – a lap akkoriban 1,1 millió példányban jelent meg. Ismertük egymást, és egyszer felvetette, készítsünk egy kötetet a Magyarország felfedezése sorozat számára a Szépirodalmi Kiadónak. A szinopszist elfogadták, így elkezdtük a munkát” – mondta Szebeni András a több éven át tartó projekt indulásáról az Indexnek.
„Kétféle üzemmódban dolgoztunk: volt, amikor civilben, és volt, amikor mi magunk is felvettük a fehér köpenyt. A kamerát persze azonnal kiszúrták. Aki szereti a feltűnést, az ilyenkor játszik, mórikálja magát kicsit. De ez a normálisnak mondott emberekre is igaz.” (Szebeni András az elmegyógyintézetekben zajló munkáról)
„A kötet megjelenése után megpályáztam a képanyag kiállítási költségeit. A kiállítás a Műcsarnok kezelésében lévő, Rákóczi úti Fényes Adolf Teremben lett volna, de később megkeresett a Műcsarnok akkori igazgatója, hogy közölje velem: a kiállítás el fog maradni, és egy másik anyagomat, a Mesterségek dicséretét fogják helyette bemutatni. Amikor megkérdeztem, hogy mégis miért, azt válaszolta: az elvtársak úgy gondolták, politikailag nem lenne egészséges." (Szebeni András az Indexnek a meghiúsult kiállításról)
„Hajmeresztő haláleset történt a múlt tavaszon az egyik női osztályon. Egy beteg félelmetes erővel szétfeszítette az ágyon a rácsot, kidugta a fejét, de aztán elengedte a vasat, a rács visszahúzódott, és a beteg megfulladt. Az ápolók az egészből – azt állították – semmit sem vettek észre.” (Egy főorvos a Téboly, terápia, stigma című kötetben)
„Sajnos ma is lesújtó a helyzet, főleg mióta az OPNI-t bezárták. Máig megmagyarázhatatlan ez a lépés, még ma sem találok rá szavakat. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy nem oldották meg a betegek elhelyezését, katasztrofális helyzetbe hozva ezzel őket. Nem véletlen, hogy a négyes-hatos villamos még ma is tele van a legkülönbözőbb személyiségzavarosokkal. A Lipótmezőn működő sztrókosztályról még külföldön is elismerően nyilatkoztak, európai szintű orvoslás folyt itt, kiváló eszközparkkal, fantasztikus orvosokkal, illletve vezető ápolókkal. És ezt képesek voltak szétrobbantani.” (Szebeni András az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 2007-es bezárásáról az Indexnek)
„A férfiosztályon nem kevés a piás, szadista, buzi ápoló. (...) Volt azért olyan is közöttünk – például a Róbertban –, aki »kooperált« a homoszexuális ápolóval éjjelente a W. C.-ben. De a Lipót sem kivétel. Volt ott egy közismert buzi ápoló, aki szinte aratott a fiatal szkizofrén betegek között. Tudták, de nem rúgták ki, mert a munkát elvégezte: kipucolta a szart, és kiosztotta a kaját. A legényszállón is volt egy hat-nyolctagú homoszexuális csoport. A rendesebb ápolók sem tehettek semmit, mert ők is féltek tőlük. Ez az egész mind a zárt osztály képződménye, nem a főorvostól függ. A zárt mammutrendszer büntetése.” (Részlet a Bakonyi-könyv Egy volt beteg szemével című fejezetéből, a korabeli szóhasználaton nem változtattunk.)
„A beteg bordatörése mindig figyelmeztető jel arra, hogy valószínűleg ütötték vagy rugdosták” – árulta el egy neve elhallgatását kérő orvos Bakonyi könyvében. A betegek bántalmazása azonban nem új keletű probléma volt, Berkes Sándor például így írt a Békés megye kórházainak története című könyvében 1896-ban: „Az ápolók – a nőket sem véve ki – részint iszákosak, részint erkölcstelenek voltak. A fegyelmet fenntartani köztük szinte lehetetlen volt. A női betegek is részben férfi ápolók felügyeletére lévén bízva, az a szomorú eset fordult elő legutóbb, hogy egy női beteg áldott állapotba jutott.”
„Az ápolók egy része pesti, dörzsölt vagány, börtönviselt is akad közöttük, de még azokat is lasszóval kell fogni. Sok a szadista, és mindenki tudja, hogy a beteg felcukkolható: ha ugratják, ugrik. Beírják a reggeli jelentésbe, hogy »indokolatlanul nekünk támadt«, ennyi az egész. Pedig ilyen szinte sosincs.” (Részlet a Bakonyi-könyv Egy volt beteg szemével című fejezetéből.) Szebeni hangsúlyozza: a látogatásaik során soha semmilyen negatív élmény nem érte őket a betegek részéről, egy beteggel rosszul bánó ápolót azonban sikerült kirúgatniuk Nagykállón.
„Nagy tisztelet jár a kivételnek (akik különben nagyon sokan vannak az elmeosztályok ápolói között); az ő tisztességes és lelkiismeretes munkájukat éppen a helyzet valóságos ismerete avatja különösen becsülendővé. Azok többségét, akik ma elmeápolónak állnak, valami tiszteletre méltó emberszeretet is kell, hogy vezesse a munkavállaláskor. A gyógyítás mai sikerei (de még inkább a holnapiak) jórészt rajtuk múlnak.” (Részlet a Téboly, terápia, stigma című könyvből)
„Aki ide került, az már nem nagyon ment innen sehova” – mondta Szebeni András az Indexnek a sopronbánfalvai elmeszociális otthonról, ahol a fenti felvétel készült. Itt forgott a Szindbádot rendező Huszárik Zoltán utolsó munkája, a Csontváry című film is. Az egyik beteg, aki képes volt minden ember nevét és születési dátumát megjegyezni, akivel csak találkozott, az 1981-ben elhunyt filmesre is emlékezett. „Itt járt Huszárik Zoli bácsi, született: 1931. május 14.” – idézte fel a forgatást a könyv készítőinek, akinek az adatait szintén az emlékezetébe véste, tudását pedig minden találkozás alkalmával bizonyította.
„A lelket kell először és legfőképpen ápolni, ha azt akarjuk, hogy a fej is, meg az egész test is egészséges legyen.” (Platón)
Forrás: index.hu
Négy vagy hat kéz
2019. június 22. | Tóth Ida
Sok gépkocsivezető egyszerűen lefagy, ha meghallja a sziréna hangját. Pedig már a jogosítvány megszerzésekor érdemes lenne megtanulni, mit jelent a „halszálka”. A sötét éjszakában könnyebbség, ha a mentőknek nem kell címet keresgélni, és sokszor elhangzik az is: köszönjük, hogy ilyen gyorsak voltak.
Este fél hét van, műszakváltás. Kézfogások, kedves szavak, baráti tekintetek. Az éjszakások piros egyenruhát vesznek, fáradt kollégáik civilbe öltöznek. Síksági Attila mentőápoló ma tizenkét-órázott, lassan indulásra kész, de nem siet, leül még kicsit beszélgetni. Tartalmas nap áll mögötte, Herold Vilmos mentőtiszttel együtt kezdte a műszakot, aki viszont huszonnégyórázik – holnap reggel fél hétig marad szolgálatban. Az Országos Mentőszolgálat Pesterzsébeti Mentőállomáson jönnek-mennek az autók, ápolók ellenőrzik a felszerelést, feltöltik a készletet, amikor megcsörren a telefon: gyalogosgázolás. Közben tabletről is érkezik a riasztás, és jönnek az adatok a helyszínről, a beteg állapotáról. Az események hirtelen felgyorsulnak: nappal egy perc alatt kell elhagyni a mentőállomást a riasztást követően, éjszaka két percük van az indulásra a szolgálatban lévőknek. Az informatikai rendszer többszörösen is ellenőrzi, rögzíti, hogy mi történik éppen, látjuk, ahogy a sofőr beindítja az autót, felkapcsolja a lámpát és a fényeket, megszólal a sziréna, kezdődik a vonulás.
– Mentőállomásról indulunk, a környékbeliek elsősorban azzal segíthetnek, hogy szabadon hagyják az épület előtti útszakaszt – tájékoztat Őri Kiss Zsolt mentőgépkocsi-vezető, és szemével az állomás előtt parkoló szürke autó felé int. – Tapasztalatom szerint azért a többség odafigyel arra, hogy ne álljon mentőállomás vagy kórház bejárata elé. Őszintén mondom, ez nem a mi kényelmünket szolgálja, hanem a beteg mozgatása, ellátása érdekében fontos, hogy minél közelebb kerüljünk a helyszínhez. De a belvárosi, szűk utcákban előfordul, hogy ránk parkolnak: fölmegyünk ellátni a beteget, és mire visszajövünk, már nem tudjuk kinyitni a hordágynak az ajtót. A vonulás még nehezebb, mert a gépkocsivezetők egy része elbizonytalanodik, ha meghallja a sziréna hangját. Az elmúlt öt-nyolc évben ezen a téren is tapasztalható változás – jó irányban –, de már a jogosítvány megszerzésekor figyelmet kellene fordítani az ilyen helyzetekre, mert megesik, hogy az autóvezető leblokkol, és ott, ahol van, megáll. Többsávos úton jó megoldás a „halszálka”, amikor az út két szélén jobbra-balra húzódva folyosót hoz létre a kocsisor. Ilyenkor középre vesszük a felezővonalat, és folyamatosan haladunk. Hangsúlyozom: nem száguldunk, de azért nagy áldás, ha nem kell megállnunk, mert a lassítás-gyorsítás megviselheti az amúgy is rossz állapotban lévő beteget – magyarázza Őri Kiss Zsolt.
Több állomáson bevett szokás, hogy amikor új munkatárs lép be gépkocsivezetőnek, első alkalommal megkérik, legyen csak megfigyelő, és nem is akármilyen pozícióból: „Várj egy pillanatot!” – mondják a bajtársak, majd hozzák a hordágyat, rögzítik, és úgy vonulnak, hogy a leendő sofőr a saját bőrén tapasztalja, milyen érzés a járműben feküdni.
– Mi nem tárgyakat szállítunk – biztosít erről Őri Kiss Zsolt. – A mentőgépkocsi magas súlypontú, három és fél tonnás autó, amely másként viselkedik, mint a személygépkocsi. Miközben megpróbáljuk kiküszöbölni a nagy dinamikai változásokat, a fülhallgató divatja különösen sok bosszúságot okoz, mert a járókelő – se kép, se hang – könnyen kiléphet a mentőautó elé. Azzal sem járunk jobban, aki autóban ülve hallgat hangosan zenét, mert kivonja magát a forgalom ritmusából, beszűkíti a teret, ilyenkor a környezetére sem figyel. Máskülönben érzékelné, hogy a mögötte jövő autós már hallja a szirénát, már lassít, már lehúzódott… Baleset is adódhat ilyen helyzetekből. Előfordul, hogy a sofőr azzal védekezik: hallani ugyan hallotta a szirénát, de nem látta, honnan jön a mentőautó. Ilyenkor azt tanácsoljuk: aki épp kereszteződésben figyel fel a szirénázásra, az álljon meg, és ne kezdjen manőverezni, amíg nem érzékeli, melyik irányból közeledünk.
Nyugodt, kertvárosi környezetben található a főváros egyik legnagyobb mentőállomása Pesterzsébeten, az itt dolgozó több mint hetven ember ellátja a IX., X., XVII., XVIII., XIX., XX., XXI. és XXIII. kerületet, Vecsés, Üllő, Ócsa, Szigetszentmiklós, Szigetcsép és Ráckeve térségét. Az állomás öt mentőautója közül kettő intenzív terápiás ellátásra is alkalmas esetkocsi lélegeztetőgéppel, infúziós pumpával. Miközben a felszerelést szemrevételezzük, már elfoglalta helyét a háromtagú mentőegység: a mentőtiszt, a mentőápoló és a gépkocsivezető.
– Ez az első munkahelyem – árulja el Síksági Attila ápoló –, eleve azért jöttem az egészségügybe, mert mentőzni szerettem volna. A munka változatos: új helyszínek, új esetek, új emberek között zajlik, ez olyan szabadságot ad, amiért huszonöt év után is szívesen csinálom. A betegség persze ugyanaz, mint a kórházban, de mi találkozunk elsőként a sérülttel, tőlünk várják az azonnali segítséget – sokszor pánikban – a hozzátartozók. A helyzet ilyenkor kreatív megoldást igényel, és ebben magunkra vagyunk utalva. Váratlan eseményekbe is belecsöppenünk: előfordult már, hogy metró alól kellett kimenteni sérültet a tűzoltókkal együttműködésben. Kihegyezett figyelem jellemzi munkánkat: az egész szituációt le kell venni egy pillanat alatt, miközben felmérjük, milyen környezetben jelenik meg a sérülés, hol lehet biztonságosan vizsgálni és ellátni a beteget, ki az, aki adott esetben segítségként is bevonható. Kritikus helyzetekben különösen fontos a csapatmunka, az egymásra figyelés: itt mindenkinek egyformán számít a jelenléte, nem eshet ki egyikünk sem.
Országszerte a változékony időjárás lehet az oka annak, hogy mostanában a belgyógyászati esetek vannak többségben: az idős szervezetet jobban megviseli és a pszichés betegségekben szenvedőt is könnyen kibillenti egyensúlyából a front. Kőbányát átszelve mi is találkoztunk egyensúlyukból kibillentekkel, de ők bambán-mereven bámultak. Szintén „ügyfelek” – állapítjuk meg, korábban ott volt a Hős utcai gócpont, de most már mindenhova eljut a szer. Ez állandó, és évszaktól független. A fesztiválok persze tovább színesítik a képet, akár a bulinegyed.
– Ahogy jön a nyár, mi már a gyerekekre készülünk lélekben, mert amint vége az iskolának, megszaporodhatnak a háztartási balesetek – említi meg Őri Kiss Zsolt. – Minden évszaknak megvan a maga sajátossága. Télen kihűlés, szén-monoxid-mérgezés miatt is hívhatnak bennünket, és gyakoribbak a tűzesetek.
Nagyobb ünnepekkor az alkohol is szerepet játszhat egy-egy balesetben. A mentőgépkocsi-vezető rálát az esetekre, végigkíséri a folyamatot, de nem ítélkezik, és nem minősít. A kívülálló – szomszéd vagy járókelő – azonban sok esetben úgy gondolja, annyi előrelátás lehetne azért a felnőttekben, hogy a nyári szünetben fokozottan figyelnek legdrágább kincsükre, a gyerekre. Mert ki fog ugrani az autó mögül, és könnyen megtörténhet a baj. Aztán feltolul az érzés az emberben, amikor már harmadjára látja a héten ugyanazt a drogost eszméletlenül feküdni az utcán: biztosan erre kell a magas szintű technika?
– A szituációt nem minősítjük. Mi a helyzetet nézzük: ellátjuk, megoldjuk, és megyünk tovább, a következő esethez. Ez a hivatásunk. Igyekszünk minél gyorsabban érkezni, és elfogadjuk, ha ingerült vagy kétségbeesett hozzátartozókkal találkozunk. A szeretett személy életéért aggódni természetes. Ugyanakkor nagyon sokszor kedvesek velünk – meséli a mentőgépkocsi-vezető –, könnyebbség, ha a sötét éjszakában nem kell címet keresgélni, mert a hozzátartozó kiáll a ház elé, felteszi a kezét, és int – ezzel értékes időt nyerünk. És sokszor elhangzik az is: köszönjük, hogy ilyen gyorsak voltak.
Beszélgetés közben beparkol mellénk a mentőorvosi kocsi, szakápolói végzettséggel rendelkező gépkocsivezető ül a mentőorvos mellett, így ez esetben négy segítő kéz van hat helyett. Első látásra hétköznapi személyautónak tűnik a Škoda Octavia, ám felszereltsége az esetautóéhoz hasonló, éppen csak beteget nem szállít, de ez nem is feladata: gyors reagálású egységként működik. Ez a tulajdonság a mentőket is jellemzi, miközben a hozzátartozót a helyzetnek megfelelően bevonják vagy épp elterelik. Ez nem mindig egyszerű, kell hozzá némi veleszületett rátermettség. Előfordul felfokozott, pszichotikus állapotban lévő beteg vagy akár családtag, helyszíne válogatja. A kiélezett szituáció kezelésére nincs recept, de a nyugodt hangnem sokat segíthet minden esetben.
– Munkánk során nagyon fontos a kiegyensúlyozott légkör: itt nincs helye kapkodásnak, akármilyen súlyos esetről van is szó – mondja Herold Vilmos mentőtiszt. – Ha a beteg negatív, beszűkült állapotban van, akkor mindent szó szerint vesz, erre nekünk fokozottan kell figyelnünk.
Szakemberek szerint sok esetben tudatosan érzelemmentes ez a munkakörnyezet: nem is szabad sok érzelmet belevinni, mert annak a segítő vallaná kárát. Természetes önvédelemmel jobban elviselhető a napi terhelés, a magánéletbe viszont nem érdemes átvinni ezt a magatartást, mert ott nem feltétlenül pozitív annak fogadtatása. Őri Kiss Zsolt is állítja: nagyon fontos a szeretetteljes családi háttér, és kell egy hobbi, kell a kikapcsolódás is, hogy le lehessen tenni a feszültséget. A mentőgépkocsi-vezető zenél, motorozik, aktív életet él.
– Egyszer fordult velem elő életemben, hogy úgy döntöttem, másik állás után nézek. Egy konténeres cégnél jelentkeztem, korán reggel indult a munka, fél 11-kor elhúzott mellettünk egy szirénázó mentőautó. Csak annyit mondtam: „Bocsánat, meg tudunk állni? Nagyon hálás vagyok mindenért, de itt befejeztem.” Jöttem vissza mentőzni. Már ötévesen tudtam, hogy ez való nekem. Édesanyám rokkant beteg volt, akit nagyon sokat mozgatott a mentőszolgálat. Én meg figyeltem az egyenruhásokat – hősök voltak a szememben, vagányok! Látszott rajtuk, hogy nem hétköznapi szituációkat élnek meg, mégis mindig volt hozzám egy kedves szavuk. Ma is úgy gondolom, nagyon fontos a közös hang megtalálása a beteggel és a családtagokkal. Az ellátást is az viszi előre. Megfigyeltem: miután beszállítjuk a kórházba a súlyos állapotú beteget, az csak a piros ruhát keresi a szemével, mindig csak a piros ruhát. Hiába veszik körül sokan, minket látott meg először, bennünk van a bizalma. Hatványozottan igaz ez a gyerekekre, nagyon jó velük együttműködni, ha már elnyertük a bizalmukat.
A bajtársak egymásban is megbíznak vakon. Azt mondják, anélkül nem megy. A pályakezdőket nagy figyelemmel terelgetik – maguknak nevelik ki őket –, hogy aztán egy összenézésből, félszavakból is megértsék egymást. A bajtárs nem egy elcsépelt nyelvi fordulat, a név mögött ott az arc, ott az egész életpálya. És számontartják a kollégát munkán kívül is. Régi mentős relikviák láthatók a Pesterzsébeti Mentőállomás vitrinjében, a falon márványtábla örökmécsessel, és idézet olvasható Felkay Tamástól, a mentőszolgálat egykori főorvosától: „Sokak életéhez van közünk. Némelyekéhez kevesebb, némelyekéhez nagyon is sok. De nem fogják tudni a nevünket, azt sem, hogy mit tettünk értük. A mi munkánk rejtett és névtelen.”
Forrás: magyarnemzet.hu
Sok gépkocsivezető egyszerűen lefagy, ha meghallja a sziréna hangját. Pedig már a jogosítvány megszerzésekor érdemes lenne megtanulni, mit jelent a „halszálka”. A sötét éjszakában könnyebbség, ha a mentőknek nem kell címet keresgélni, és sokszor elhangzik az is: köszönjük, hogy ilyen gyorsak voltak.
Este fél hét van, műszakváltás. Kézfogások, kedves szavak, baráti tekintetek. Az éjszakások piros egyenruhát vesznek, fáradt kollégáik civilbe öltöznek. Síksági Attila mentőápoló ma tizenkét-órázott, lassan indulásra kész, de nem siet, leül még kicsit beszélgetni. Tartalmas nap áll mögötte, Herold Vilmos mentőtiszttel együtt kezdte a műszakot, aki viszont huszonnégyórázik – holnap reggel fél hétig marad szolgálatban. Az Országos Mentőszolgálat Pesterzsébeti Mentőállomáson jönnek-mennek az autók, ápolók ellenőrzik a felszerelést, feltöltik a készletet, amikor megcsörren a telefon: gyalogosgázolás. Közben tabletről is érkezik a riasztás, és jönnek az adatok a helyszínről, a beteg állapotáról. Az események hirtelen felgyorsulnak: nappal egy perc alatt kell elhagyni a mentőállomást a riasztást követően, éjszaka két percük van az indulásra a szolgálatban lévőknek. Az informatikai rendszer többszörösen is ellenőrzi, rögzíti, hogy mi történik éppen, látjuk, ahogy a sofőr beindítja az autót, felkapcsolja a lámpát és a fényeket, megszólal a sziréna, kezdődik a vonulás.
– Mentőállomásról indulunk, a környékbeliek elsősorban azzal segíthetnek, hogy szabadon hagyják az épület előtti útszakaszt – tájékoztat Őri Kiss Zsolt mentőgépkocsi-vezető, és szemével az állomás előtt parkoló szürke autó felé int. – Tapasztalatom szerint azért a többség odafigyel arra, hogy ne álljon mentőállomás vagy kórház bejárata elé. Őszintén mondom, ez nem a mi kényelmünket szolgálja, hanem a beteg mozgatása, ellátása érdekében fontos, hogy minél közelebb kerüljünk a helyszínhez. De a belvárosi, szűk utcákban előfordul, hogy ránk parkolnak: fölmegyünk ellátni a beteget, és mire visszajövünk, már nem tudjuk kinyitni a hordágynak az ajtót. A vonulás még nehezebb, mert a gépkocsivezetők egy része elbizonytalanodik, ha meghallja a sziréna hangját. Az elmúlt öt-nyolc évben ezen a téren is tapasztalható változás – jó irányban –, de már a jogosítvány megszerzésekor figyelmet kellene fordítani az ilyen helyzetekre, mert megesik, hogy az autóvezető leblokkol, és ott, ahol van, megáll. Többsávos úton jó megoldás a „halszálka”, amikor az út két szélén jobbra-balra húzódva folyosót hoz létre a kocsisor. Ilyenkor középre vesszük a felezővonalat, és folyamatosan haladunk. Hangsúlyozom: nem száguldunk, de azért nagy áldás, ha nem kell megállnunk, mert a lassítás-gyorsítás megviselheti az amúgy is rossz állapotban lévő beteget – magyarázza Őri Kiss Zsolt.
Több állomáson bevett szokás, hogy amikor új munkatárs lép be gépkocsivezetőnek, első alkalommal megkérik, legyen csak megfigyelő, és nem is akármilyen pozícióból: „Várj egy pillanatot!” – mondják a bajtársak, majd hozzák a hordágyat, rögzítik, és úgy vonulnak, hogy a leendő sofőr a saját bőrén tapasztalja, milyen érzés a járműben feküdni.
– Mi nem tárgyakat szállítunk – biztosít erről Őri Kiss Zsolt. – A mentőgépkocsi magas súlypontú, három és fél tonnás autó, amely másként viselkedik, mint a személygépkocsi. Miközben megpróbáljuk kiküszöbölni a nagy dinamikai változásokat, a fülhallgató divatja különösen sok bosszúságot okoz, mert a járókelő – se kép, se hang – könnyen kiléphet a mentőautó elé. Azzal sem járunk jobban, aki autóban ülve hallgat hangosan zenét, mert kivonja magát a forgalom ritmusából, beszűkíti a teret, ilyenkor a környezetére sem figyel. Máskülönben érzékelné, hogy a mögötte jövő autós már hallja a szirénát, már lassít, már lehúzódott… Baleset is adódhat ilyen helyzetekből. Előfordul, hogy a sofőr azzal védekezik: hallani ugyan hallotta a szirénát, de nem látta, honnan jön a mentőautó. Ilyenkor azt tanácsoljuk: aki épp kereszteződésben figyel fel a szirénázásra, az álljon meg, és ne kezdjen manőverezni, amíg nem érzékeli, melyik irányból közeledünk.
Nyugodt, kertvárosi környezetben található a főváros egyik legnagyobb mentőállomása Pesterzsébeten, az itt dolgozó több mint hetven ember ellátja a IX., X., XVII., XVIII., XIX., XX., XXI. és XXIII. kerületet, Vecsés, Üllő, Ócsa, Szigetszentmiklós, Szigetcsép és Ráckeve térségét. Az állomás öt mentőautója közül kettő intenzív terápiás ellátásra is alkalmas esetkocsi lélegeztetőgéppel, infúziós pumpával. Miközben a felszerelést szemrevételezzük, már elfoglalta helyét a háromtagú mentőegység: a mentőtiszt, a mentőápoló és a gépkocsivezető.
– Ez az első munkahelyem – árulja el Síksági Attila ápoló –, eleve azért jöttem az egészségügybe, mert mentőzni szerettem volna. A munka változatos: új helyszínek, új esetek, új emberek között zajlik, ez olyan szabadságot ad, amiért huszonöt év után is szívesen csinálom. A betegség persze ugyanaz, mint a kórházban, de mi találkozunk elsőként a sérülttel, tőlünk várják az azonnali segítséget – sokszor pánikban – a hozzátartozók. A helyzet ilyenkor kreatív megoldást igényel, és ebben magunkra vagyunk utalva. Váratlan eseményekbe is belecsöppenünk: előfordult már, hogy metró alól kellett kimenteni sérültet a tűzoltókkal együttműködésben. Kihegyezett figyelem jellemzi munkánkat: az egész szituációt le kell venni egy pillanat alatt, miközben felmérjük, milyen környezetben jelenik meg a sérülés, hol lehet biztonságosan vizsgálni és ellátni a beteget, ki az, aki adott esetben segítségként is bevonható. Kritikus helyzetekben különösen fontos a csapatmunka, az egymásra figyelés: itt mindenkinek egyformán számít a jelenléte, nem eshet ki egyikünk sem.
Országszerte a változékony időjárás lehet az oka annak, hogy mostanában a belgyógyászati esetek vannak többségben: az idős szervezetet jobban megviseli és a pszichés betegségekben szenvedőt is könnyen kibillenti egyensúlyából a front. Kőbányát átszelve mi is találkoztunk egyensúlyukból kibillentekkel, de ők bambán-mereven bámultak. Szintén „ügyfelek” – állapítjuk meg, korábban ott volt a Hős utcai gócpont, de most már mindenhova eljut a szer. Ez állandó, és évszaktól független. A fesztiválok persze tovább színesítik a képet, akár a bulinegyed.
– Ahogy jön a nyár, mi már a gyerekekre készülünk lélekben, mert amint vége az iskolának, megszaporodhatnak a háztartási balesetek – említi meg Őri Kiss Zsolt. – Minden évszaknak megvan a maga sajátossága. Télen kihűlés, szén-monoxid-mérgezés miatt is hívhatnak bennünket, és gyakoribbak a tűzesetek.
Nagyobb ünnepekkor az alkohol is szerepet játszhat egy-egy balesetben. A mentőgépkocsi-vezető rálát az esetekre, végigkíséri a folyamatot, de nem ítélkezik, és nem minősít. A kívülálló – szomszéd vagy járókelő – azonban sok esetben úgy gondolja, annyi előrelátás lehetne azért a felnőttekben, hogy a nyári szünetben fokozottan figyelnek legdrágább kincsükre, a gyerekre. Mert ki fog ugrani az autó mögül, és könnyen megtörténhet a baj. Aztán feltolul az érzés az emberben, amikor már harmadjára látja a héten ugyanazt a drogost eszméletlenül feküdni az utcán: biztosan erre kell a magas szintű technika?
– A szituációt nem minősítjük. Mi a helyzetet nézzük: ellátjuk, megoldjuk, és megyünk tovább, a következő esethez. Ez a hivatásunk. Igyekszünk minél gyorsabban érkezni, és elfogadjuk, ha ingerült vagy kétségbeesett hozzátartozókkal találkozunk. A szeretett személy életéért aggódni természetes. Ugyanakkor nagyon sokszor kedvesek velünk – meséli a mentőgépkocsi-vezető –, könnyebbség, ha a sötét éjszakában nem kell címet keresgélni, mert a hozzátartozó kiáll a ház elé, felteszi a kezét, és int – ezzel értékes időt nyerünk. És sokszor elhangzik az is: köszönjük, hogy ilyen gyorsak voltak.
Beszélgetés közben beparkol mellénk a mentőorvosi kocsi, szakápolói végzettséggel rendelkező gépkocsivezető ül a mentőorvos mellett, így ez esetben négy segítő kéz van hat helyett. Első látásra hétköznapi személyautónak tűnik a Škoda Octavia, ám felszereltsége az esetautóéhoz hasonló, éppen csak beteget nem szállít, de ez nem is feladata: gyors reagálású egységként működik. Ez a tulajdonság a mentőket is jellemzi, miközben a hozzátartozót a helyzetnek megfelelően bevonják vagy épp elterelik. Ez nem mindig egyszerű, kell hozzá némi veleszületett rátermettség. Előfordul felfokozott, pszichotikus állapotban lévő beteg vagy akár családtag, helyszíne válogatja. A kiélezett szituáció kezelésére nincs recept, de a nyugodt hangnem sokat segíthet minden esetben.
– Munkánk során nagyon fontos a kiegyensúlyozott légkör: itt nincs helye kapkodásnak, akármilyen súlyos esetről van is szó – mondja Herold Vilmos mentőtiszt. – Ha a beteg negatív, beszűkült állapotban van, akkor mindent szó szerint vesz, erre nekünk fokozottan kell figyelnünk.
Szakemberek szerint sok esetben tudatosan érzelemmentes ez a munkakörnyezet: nem is szabad sok érzelmet belevinni, mert annak a segítő vallaná kárát. Természetes önvédelemmel jobban elviselhető a napi terhelés, a magánéletbe viszont nem érdemes átvinni ezt a magatartást, mert ott nem feltétlenül pozitív annak fogadtatása. Őri Kiss Zsolt is állítja: nagyon fontos a szeretetteljes családi háttér, és kell egy hobbi, kell a kikapcsolódás is, hogy le lehessen tenni a feszültséget. A mentőgépkocsi-vezető zenél, motorozik, aktív életet él.
– Egyszer fordult velem elő életemben, hogy úgy döntöttem, másik állás után nézek. Egy konténeres cégnél jelentkeztem, korán reggel indult a munka, fél 11-kor elhúzott mellettünk egy szirénázó mentőautó. Csak annyit mondtam: „Bocsánat, meg tudunk állni? Nagyon hálás vagyok mindenért, de itt befejeztem.” Jöttem vissza mentőzni. Már ötévesen tudtam, hogy ez való nekem. Édesanyám rokkant beteg volt, akit nagyon sokat mozgatott a mentőszolgálat. Én meg figyeltem az egyenruhásokat – hősök voltak a szememben, vagányok! Látszott rajtuk, hogy nem hétköznapi szituációkat élnek meg, mégis mindig volt hozzám egy kedves szavuk. Ma is úgy gondolom, nagyon fontos a közös hang megtalálása a beteggel és a családtagokkal. Az ellátást is az viszi előre. Megfigyeltem: miután beszállítjuk a kórházba a súlyos állapotú beteget, az csak a piros ruhát keresi a szemével, mindig csak a piros ruhát. Hiába veszik körül sokan, minket látott meg először, bennünk van a bizalma. Hatványozottan igaz ez a gyerekekre, nagyon jó velük együttműködni, ha már elnyertük a bizalmukat.
A bajtársak egymásban is megbíznak vakon. Azt mondják, anélkül nem megy. A pályakezdőket nagy figyelemmel terelgetik – maguknak nevelik ki őket –, hogy aztán egy összenézésből, félszavakból is megértsék egymást. A bajtárs nem egy elcsépelt nyelvi fordulat, a név mögött ott az arc, ott az egész életpálya. És számontartják a kollégát munkán kívül is. Régi mentős relikviák láthatók a Pesterzsébeti Mentőállomás vitrinjében, a falon márványtábla örökmécsessel, és idézet olvasható Felkay Tamástól, a mentőszolgálat egykori főorvosától: „Sokak életéhez van közünk. Némelyekéhez kevesebb, némelyekéhez nagyon is sok. De nem fogják tudni a nevünket, azt sem, hogy mit tettünk értük. A mi munkánk rejtett és névtelen.”
Forrás: magyarnemzet.hu
Fontos, hogy a generációk élete egymásra épüljön – Dr. Réthelyi Miklós és Dr. Réthelyi János
2019. június 06. | Dobozi Pálma
Feladat és kötelezettség is, hogy az elődök hagyományait, szerepvállalását mi is folytassuk, de előre is kell nézni – mondja Dr. Réthelyi János, a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója. Nagyon fontos, hogy a generációk élete egymásra épüljön, és épp ilyen lényeges szakmai elődeink ismerete is – teszi hozzá édesapja, Dr. Réthelyi Miklós rector emeritus. Apa és fia életének is meghatározó személyisége volt apósként, illetve nagyapaként az iskolateremtő agykutató, az egyetem anatómiai tanszékének egykori vezetője, Szentágothai János. Cikksorozatunkban olyan családtagokat mutatunk be, akiket a Semmelweis Egyetem is összeköt, és a családban generációról generációra öröklődik az orvos-, egészségtudományi hivatás.
Az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet épülete apa és fia számára is idéz személyes emlékeket. Dr. Réthelyi Miklós frissen végzett orvosként Dr. Szentágothai János hívására érkezett ide 1963-ban. Az iskolateremtő, nemzetközi hírű agykutató ekkoriban költözött Budapestre szintén Pécsről, és vállalta el az anatómia tanszék vezetését; egy átmeneti ideig az intézetben is élt feleségével. Dr. Réthelyi Miklós később Dr. Szentágothai János lányát, Klárát vette feleségül. „Az intézet több mint százéves épületébe számomra mindig nagy öröm bemenni, a szépen megformált lépcsőház, a levegős terek kedvesek számomra. Több mint 55 éve az életem szerves része, és sosem kívánkoztam el innen” – mondja Dr. Réthelyi Miklós rector emeritus, aki 1994-től tíz évig vezette is az intézetet, és csak 2010-12 közötti minisztersége idején függesztette fel oktatói munkáját.
Fiának, Dr. Réthelyi Jánosnak gyerekkori élményei is kapcsolódnak az épülethez. Amellett, hogy egy rövid lakásfestés idején ők is laktak bent az Anatómián, bejáratos volt édesapjához és nagyapjához is az intézetbe. „Gyerekként az volt a benyomásom, hogy a nagyapám szobájába mindig akkor mentünk, ha valami fontos dolgot kellett megbeszélni.” Élénken él benne az is, mikor a sikeres anatómia szigorlat után bement Dr. Szentágothai Jánoshoz elújságolni a hírt. „Jellemző módján nyugtázta és gratulált persze, de azt gondolom, hogy ezt minimálisan elvárható dolognak tartotta” – emlékezett Dr. Réthelyi János.
Mint mondja, pályaválasztásban édesapja mellett Szentágothai János is meghatározó személyiség volt – keresztnevét utána kapta egyébként –, hiszen mindig felkeltette valamivel az ember figyelmét, mély nyomott hagyott másokban a tudományos érdeklődése, lelkesedése. Édesanyja, a gyermekgyógyászként a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán dolgozó Dr. Szentágothai Klára hivatása szintén nagy hatással volt rá. A gimnáziumi években széles volt az érdeklődése, a történelem és az irodalom is vonzotta, de végül a szülői és a tágabb családi minta vált a meghatározóvá. „Dolgozott bennem, hogy megismerjem közelebbről, amivel a felmenőim foglalkoztak” – fogalmazott. Hatással volt rá apai nagyapja, Dr. Réthelyi Jenő is, akinek szerepe volt Dr. Réthelyi Miklós pályaválasztásában is. „Nagyon melegszívű ember volt, az 1951-es kitelepítések idején Szentesen dolgozott ellenőrző főorvosként, és szívén viselte a környékbeli kis falvakba kitelepített emberek sorsát” – emlékszik vissza Dr. Réthelyi Miklós. Később édesapja Keszthelyen élt és dolgozott radiológus főorvosként, és bár nem volt tősgyökeres keszthelyi, erős volt benne a lokálpatriotizmus és aktív szerepet vállalt a város életében a rendszerváltás idején és azt követően is.
A pszichiátriai szakma választása sem teljesen újkeletű a családban. Apai oldalról Dr. Réthelyi János dédapjának testvére, Dr. Ringer Jenő – a Balassa utcai klinika alapítójának, Moravcsik Endrének a tanítványa – az I. világháború előtt, pszichiátriai betegek számára, Budán létrehozta a Ringer Szanatóriumot. Ez a családi szál számára csak az elmúlt években vált részleteiben is ismertté, a pszichiátria választásában leginkább a humán érdeklődés játszott szerepet – teszi hozzá.
Dr. Réthelyi János szerint fontos emlékezni a nagy elődökre, de előre is kell nézni. Ez a fajta örökség az ember mindennapjainak, gondolatainak a mélyén dolgozik, és természetesen egy kötelezettség, feladat is, hogy az elődöknek a hagyományait, szerepvállalását folytassuk, amihez fel kell nőni. Ugyanilyen fontos, hogy mindenki a saját szakterületén számon tartsa a nagy elődöket – tette hozzá. Utóbbival kapcsolatban Dr. Réthelyi Miklós azonos véleményen van, mint hangsúlyozza: a szakma ismeretéhez is hozzátartozik, hogy ismerjük nagyjainkat. Fantasztikus hálózatra, egymásra hatásokra, kapcsolatokra bukkanhat az ember a Semmelweis Egyetem vonzáskörzetén belül is, ha kutakodni kezd az orvostörténelemben, amit ő nagyon szívesen tesz, jelenleg a Magyar Orvostörténeti Társaság elnökeként is. Lumnitzer Sándorról szóló előadásában vezette például végig azt, hogy a forradalom és szabadságharc híres sebésze, aki elsőként alkalmazta szakterületén Magyarországon a kloroformos altatást, dédapja volt Szentágothai Jánosnak, akinek édesapja Schimert Gusztáv maga is orvos, belgyógyász volt a két világháború között.
A híres felmenők a büszkeség mellett nehézséget is okozhatnak. Dr. Réthelyi János elmondta, hogy az egyetemi évek kezdetén erős nyomás volt benne amiatt, hogy úgy érezte, a név kötelez, és nem könnyített az sem a helyzeten, hogy épp édesapja rektorsága idején kezdte a tanulmányait. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy három év után egy évet halasztott, és nyelvet tanult külföldön. 2012-ben aztán már vendégkutatóként, feleségével és 3 gyermekével mehetett ismét külföldre, San Diegóban, a Salk Intézetben tölthetett el egy évet. A nemzetközi tapasztalat mindkettejük számára fontos volt. „Nagy lehetőség, hogy az ember lásson egy másik világot, egy másik rendszert, de az is jó, hogy utána vissza tud jönni a Semmelweis Egyetemre” – mondják.
Arról, hogy a rokoni kapcsolat mellett a Semmelweis Egyetem is összeköti őket, azt mondják, mindketten odafigyelnek az itt zajló dolgokra, fontos számukra, mi történik az egyetemen. Az eseményeket azonban már más szemszögből nézik – mondja Dr. Réthelyi Miklós, hozzátéve, hogy míg fia aktív az egyetemi közéletben, ő már inkább háttérbe vonult, és más dolgok foglalkoztatják, így most leginkább annak méltó ünneplése, hogy az Anatómiai Intézet, mint az 1769-ben megalapított orvoskar öt intézete közül az egyik, szintén 250 éves lesz, mint az egyetem maga.
Az ember felelősséget vállal azért a közegért, ahol a dolgozik, a feladatok elől pedig nem szabad elugrani – mint kérdésre válaszolva Dr. Réthelyi János mondja, ezt mutatta számára édesapja egyetemi pályája, amely szemléletet ő is követni kívánja.
Forrás: semmelweis.hu
Feladat és kötelezettség is, hogy az elődök hagyományait, szerepvállalását mi is folytassuk, de előre is kell nézni – mondja Dr. Réthelyi János, a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója. Nagyon fontos, hogy a generációk élete egymásra épüljön, és épp ilyen lényeges szakmai elődeink ismerete is – teszi hozzá édesapja, Dr. Réthelyi Miklós rector emeritus. Apa és fia életének is meghatározó személyisége volt apósként, illetve nagyapaként az iskolateremtő agykutató, az egyetem anatómiai tanszékének egykori vezetője, Szentágothai János. Cikksorozatunkban olyan családtagokat mutatunk be, akiket a Semmelweis Egyetem is összeköt, és a családban generációról generációra öröklődik az orvos-, egészségtudományi hivatás.
Az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet épülete apa és fia számára is idéz személyes emlékeket. Dr. Réthelyi Miklós frissen végzett orvosként Dr. Szentágothai János hívására érkezett ide 1963-ban. Az iskolateremtő, nemzetközi hírű agykutató ekkoriban költözött Budapestre szintén Pécsről, és vállalta el az anatómia tanszék vezetését; egy átmeneti ideig az intézetben is élt feleségével. Dr. Réthelyi Miklós később Dr. Szentágothai János lányát, Klárát vette feleségül. „Az intézet több mint százéves épületébe számomra mindig nagy öröm bemenni, a szépen megformált lépcsőház, a levegős terek kedvesek számomra. Több mint 55 éve az életem szerves része, és sosem kívánkoztam el innen” – mondja Dr. Réthelyi Miklós rector emeritus, aki 1994-től tíz évig vezette is az intézetet, és csak 2010-12 közötti minisztersége idején függesztette fel oktatói munkáját.
Fiának, Dr. Réthelyi Jánosnak gyerekkori élményei is kapcsolódnak az épülethez. Amellett, hogy egy rövid lakásfestés idején ők is laktak bent az Anatómián, bejáratos volt édesapjához és nagyapjához is az intézetbe. „Gyerekként az volt a benyomásom, hogy a nagyapám szobájába mindig akkor mentünk, ha valami fontos dolgot kellett megbeszélni.” Élénken él benne az is, mikor a sikeres anatómia szigorlat után bement Dr. Szentágothai Jánoshoz elújságolni a hírt. „Jellemző módján nyugtázta és gratulált persze, de azt gondolom, hogy ezt minimálisan elvárható dolognak tartotta” – emlékezett Dr. Réthelyi János.
Mint mondja, pályaválasztásban édesapja mellett Szentágothai János is meghatározó személyiség volt – keresztnevét utána kapta egyébként –, hiszen mindig felkeltette valamivel az ember figyelmét, mély nyomott hagyott másokban a tudományos érdeklődése, lelkesedése. Édesanyja, a gyermekgyógyászként a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán dolgozó Dr. Szentágothai Klára hivatása szintén nagy hatással volt rá. A gimnáziumi években széles volt az érdeklődése, a történelem és az irodalom is vonzotta, de végül a szülői és a tágabb családi minta vált a meghatározóvá. „Dolgozott bennem, hogy megismerjem közelebbről, amivel a felmenőim foglalkoztak” – fogalmazott. Hatással volt rá apai nagyapja, Dr. Réthelyi Jenő is, akinek szerepe volt Dr. Réthelyi Miklós pályaválasztásában is. „Nagyon melegszívű ember volt, az 1951-es kitelepítések idején Szentesen dolgozott ellenőrző főorvosként, és szívén viselte a környékbeli kis falvakba kitelepített emberek sorsát” – emlékszik vissza Dr. Réthelyi Miklós. Később édesapja Keszthelyen élt és dolgozott radiológus főorvosként, és bár nem volt tősgyökeres keszthelyi, erős volt benne a lokálpatriotizmus és aktív szerepet vállalt a város életében a rendszerváltás idején és azt követően is.
A pszichiátriai szakma választása sem teljesen újkeletű a családban. Apai oldalról Dr. Réthelyi János dédapjának testvére, Dr. Ringer Jenő – a Balassa utcai klinika alapítójának, Moravcsik Endrének a tanítványa – az I. világháború előtt, pszichiátriai betegek számára, Budán létrehozta a Ringer Szanatóriumot. Ez a családi szál számára csak az elmúlt években vált részleteiben is ismertté, a pszichiátria választásában leginkább a humán érdeklődés játszott szerepet – teszi hozzá.
Dr. Réthelyi János szerint fontos emlékezni a nagy elődökre, de előre is kell nézni. Ez a fajta örökség az ember mindennapjainak, gondolatainak a mélyén dolgozik, és természetesen egy kötelezettség, feladat is, hogy az elődöknek a hagyományait, szerepvállalását folytassuk, amihez fel kell nőni. Ugyanilyen fontos, hogy mindenki a saját szakterületén számon tartsa a nagy elődöket – tette hozzá. Utóbbival kapcsolatban Dr. Réthelyi Miklós azonos véleményen van, mint hangsúlyozza: a szakma ismeretéhez is hozzátartozik, hogy ismerjük nagyjainkat. Fantasztikus hálózatra, egymásra hatásokra, kapcsolatokra bukkanhat az ember a Semmelweis Egyetem vonzáskörzetén belül is, ha kutakodni kezd az orvostörténelemben, amit ő nagyon szívesen tesz, jelenleg a Magyar Orvostörténeti Társaság elnökeként is. Lumnitzer Sándorról szóló előadásában vezette például végig azt, hogy a forradalom és szabadságharc híres sebésze, aki elsőként alkalmazta szakterületén Magyarországon a kloroformos altatást, dédapja volt Szentágothai Jánosnak, akinek édesapja Schimert Gusztáv maga is orvos, belgyógyász volt a két világháború között.
A híres felmenők a büszkeség mellett nehézséget is okozhatnak. Dr. Réthelyi János elmondta, hogy az egyetemi évek kezdetén erős nyomás volt benne amiatt, hogy úgy érezte, a név kötelez, és nem könnyített az sem a helyzeten, hogy épp édesapja rektorsága idején kezdte a tanulmányait. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy három év után egy évet halasztott, és nyelvet tanult külföldön. 2012-ben aztán már vendégkutatóként, feleségével és 3 gyermekével mehetett ismét külföldre, San Diegóban, a Salk Intézetben tölthetett el egy évet. A nemzetközi tapasztalat mindkettejük számára fontos volt. „Nagy lehetőség, hogy az ember lásson egy másik világot, egy másik rendszert, de az is jó, hogy utána vissza tud jönni a Semmelweis Egyetemre” – mondják.
Arról, hogy a rokoni kapcsolat mellett a Semmelweis Egyetem is összeköti őket, azt mondják, mindketten odafigyelnek az itt zajló dolgokra, fontos számukra, mi történik az egyetemen. Az eseményeket azonban már más szemszögből nézik – mondja Dr. Réthelyi Miklós, hozzátéve, hogy míg fia aktív az egyetemi közéletben, ő már inkább háttérbe vonult, és más dolgok foglalkoztatják, így most leginkább annak méltó ünneplése, hogy az Anatómiai Intézet, mint az 1769-ben megalapított orvoskar öt intézete közül az egyik, szintén 250 éves lesz, mint az egyetem maga.
Az ember felelősséget vállal azért a közegért, ahol a dolgozik, a feladatok elől pedig nem szabad elugrani – mint kérdésre válaszolva Dr. Réthelyi János mondja, ezt mutatta számára édesapja egyetemi pályája, amely szemléletet ő is követni kívánja.
Forrás: semmelweis.hu
Ágyban, párnák közt, lekötözve halni meg
2019. május 28. | Szegi Péter
S. Mátét (29) 2018. június 5-én szállították egy vidéki kórház pszichiátriai szakintenzív osztályára, ahol másnap hajnalban, kikötözve elhunyt. Máté nem halálos, de gyógyíthatatlan beteg volt, többféle gyógyszert szedett rendszeresen.A beszállítást megelőző napokban édesanyja nem tudta telefonon elérni Mátét, ezért bejelentést tett a rendőrségen. A kiérkező járőrök a zavart beszédű fiúhoz mentőt hívtak.
A kórházban azonnal megkezdték a gyógyszeres kezelést, de a nyugtatók ellenére azt tapasztalták, hogy rendkívül nyugtalan maradt, hallucinációi voltak. Agresszív viselkedése miatt lekötözték. A későbbi tanúvallomások szerint kommunikálni nem lehetett vele, de a pszichiátriai zavaron túl további rendellenességet nem tapasztaltak nála az orvosok. A kötözésből éjjel sem engedték fel, az egészségügyi dokumentáció és a későbbi tanúvallomások szerint a beteg szükségleteit ellátták, a rögzítés indokoltságát négy óránként felülvizsgálták. Másnap reggel 6:10-kor állítólag még felülvizsgálták és engedélyezték a lekötözés alkalmazását, ehhez képest 6:40-kor már a halál beálltát jegyzőkönyvezték. A halál közvetlen kiváltó oka a nyomozás során beszerzett szakvélemény szerint „vérzéses tüdővizenyővel járó heveny keringési és légzési elégtelenség” volt. Mire az egyik ápoló észrevette, hogy Máté nem lélegzik, már késő volt. A boncolási jegyzőkönyv szerint Máté szegycsontja és több bordája is törött volt.
Rendszeresen hallunk történeteket, melyek kórházakban kikötözés közben megsérült emberekről, vagy az ő halálukról szólnak. A közelmúltban egy fővárosi pszichiátrián is meghalt egy kikötözött beteg, akinek a feje beszorult az ágy rácsai közé, amitől megfulladt. Tavaly tavasszal került nyilvánosságra annak az autizmussal élő fiúnak a története, akit napokig tartottak az ágyához kötözve a kaposvári kórházban, melynek következtében a fiú sérüléseket szenvedett a karján és a bokáján.
S. Máté ügyében a nyomozást először viszonylag hamar lezárta a rendőrség, amely döntést a segítségünkkell eredményesen sikerült megpanaszolni az ügyészségnél, akik a nyomozás folytatására utasították a rendőrséget.
Az ügyben azért vállaltunk sértetti képviseletet, mert sajnos egyre gyakrabban hallunk olyan esetekről, amikor felmerül a gyanú, hogy nem törvényesen alkalmazták a pszichiátrián a korlátozó intézkedést, vagyis a lekötözést. Ha egy ilyen súlyos szabadságkorlátozás során valaki meghal, az különösen alapos vizsgálatot követel a hatóságok részéről. Feltételeztük, hogy ez nem teljes körűen fog megtörténni, és sajnos beigazolódott a gyanúnk. A nyomozást először anélkül szüntették meg, hogy meghallgatták volna azt az orvost és ápolót, akik a halál előtti órákban és a halál idején az osztályon dolgoztak. A nyomozó hatóság elmulasztotta tisztázni, hogy okozhatta-e a beteg halálát az, hogy súlyos betegségeire szedett gyógyszereit a pszichiátrián nem kapta meg, mert az orvosoknak nem volt tudomásuk a betegségeiről, holott már létezik az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT), amely az orvosok számára éppen ilyen céllal létrehozott adatbázis. A nyomozás során nem vizsgálták, hogy a lekötözés szerepet játszhatott-e Máté halálában, ahogy arra sem adott választ a szakértői vélemény, hogy ki és mikor törte el a bordáit, és ennek köze volt-e a halálához. Ügyvédünk panasza miatt végül a rendőrség pótolta az elmulasztott nyomozati lépéseket, de ha nem lett volna az elhunyt édesanyjának jogi képviselője, akkor nyilvánvalóan nem végeztek volna alapos nyomozást.
A nyomozás végül megállapította, hogy nem történt szakmai mulasztás. A pótlólag meghallgatott orvosok és a szakértői vélemény kiegészítése választ adtak a kérdésekre. A betegségekre szedett gyógyszerek elmaradása nem okozhatta Máté halálát, a bordatörések nagy valószínűséggel az újraélesztés során keletkeztek. A szakértő szerint a heveny keringési rendellenesség, amely kiváltotta Máté halálát, lehetett olyan hirtelen és gyors lefolyású, hogy azt fél órával a halála előtt még nem kellett az ápolónak észlelnie. A szakértői vélemény alapján a rendőrség azt is megállapította, hogy a korlátozó intézkedést indokoltan és szakszerűen alkalmazták. Az orvosi tanúvallomások, az orvosi dokumentáció és az orvosi szakvélemény tehát mind azt támasztják alá, hogy senki nem felelős Máté haláláért. Mivel minden, általunk hiányolt nyomozati lépést megtettek, további jogorvoslatra az ügyben nincs lehetőségünk.
Vajon meg lehetett volna előzni Máté halálát, ha elegendő személyzet van a pszichiátriai osztályon és megfelelő, egyéniesített figyelem jut a kikötözött betegre?
Erre a kérdésekre nem fogjuk megtudni a választ, ahogy arra sem, hogy mi játszódhatott le az ő fejében, miközben az ágyához kötözve kínlódott, mielőtt végleg elaludt volna.
Forrás:
S. Mátét (29) 2018. június 5-én szállították egy vidéki kórház pszichiátriai szakintenzív osztályára, ahol másnap hajnalban, kikötözve elhunyt. Máté nem halálos, de gyógyíthatatlan beteg volt, többféle gyógyszert szedett rendszeresen.A beszállítást megelőző napokban édesanyja nem tudta telefonon elérni Mátét, ezért bejelentést tett a rendőrségen. A kiérkező járőrök a zavart beszédű fiúhoz mentőt hívtak.
A kórházban azonnal megkezdték a gyógyszeres kezelést, de a nyugtatók ellenére azt tapasztalták, hogy rendkívül nyugtalan maradt, hallucinációi voltak. Agresszív viselkedése miatt lekötözték. A későbbi tanúvallomások szerint kommunikálni nem lehetett vele, de a pszichiátriai zavaron túl további rendellenességet nem tapasztaltak nála az orvosok. A kötözésből éjjel sem engedték fel, az egészségügyi dokumentáció és a későbbi tanúvallomások szerint a beteg szükségleteit ellátták, a rögzítés indokoltságát négy óránként felülvizsgálták. Másnap reggel 6:10-kor állítólag még felülvizsgálták és engedélyezték a lekötözés alkalmazását, ehhez képest 6:40-kor már a halál beálltát jegyzőkönyvezték. A halál közvetlen kiváltó oka a nyomozás során beszerzett szakvélemény szerint „vérzéses tüdővizenyővel járó heveny keringési és légzési elégtelenség” volt. Mire az egyik ápoló észrevette, hogy Máté nem lélegzik, már késő volt. A boncolási jegyzőkönyv szerint Máté szegycsontja és több bordája is törött volt.
Rendszeresen hallunk történeteket, melyek kórházakban kikötözés közben megsérült emberekről, vagy az ő halálukról szólnak. A közelmúltban egy fővárosi pszichiátrián is meghalt egy kikötözött beteg, akinek a feje beszorult az ágy rácsai közé, amitől megfulladt. Tavaly tavasszal került nyilvánosságra annak az autizmussal élő fiúnak a története, akit napokig tartottak az ágyához kötözve a kaposvári kórházban, melynek következtében a fiú sérüléseket szenvedett a karján és a bokáján.
S. Máté ügyében a nyomozást először viszonylag hamar lezárta a rendőrség, amely döntést a segítségünkkell eredményesen sikerült megpanaszolni az ügyészségnél, akik a nyomozás folytatására utasították a rendőrséget.
Az ügyben azért vállaltunk sértetti képviseletet, mert sajnos egyre gyakrabban hallunk olyan esetekről, amikor felmerül a gyanú, hogy nem törvényesen alkalmazták a pszichiátrián a korlátozó intézkedést, vagyis a lekötözést. Ha egy ilyen súlyos szabadságkorlátozás során valaki meghal, az különösen alapos vizsgálatot követel a hatóságok részéről. Feltételeztük, hogy ez nem teljes körűen fog megtörténni, és sajnos beigazolódott a gyanúnk. A nyomozást először anélkül szüntették meg, hogy meghallgatták volna azt az orvost és ápolót, akik a halál előtti órákban és a halál idején az osztályon dolgoztak. A nyomozó hatóság elmulasztotta tisztázni, hogy okozhatta-e a beteg halálát az, hogy súlyos betegségeire szedett gyógyszereit a pszichiátrián nem kapta meg, mert az orvosoknak nem volt tudomásuk a betegségeiről, holott már létezik az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT), amely az orvosok számára éppen ilyen céllal létrehozott adatbázis. A nyomozás során nem vizsgálták, hogy a lekötözés szerepet játszhatott-e Máté halálában, ahogy arra sem adott választ a szakértői vélemény, hogy ki és mikor törte el a bordáit, és ennek köze volt-e a halálához. Ügyvédünk panasza miatt végül a rendőrség pótolta az elmulasztott nyomozati lépéseket, de ha nem lett volna az elhunyt édesanyjának jogi képviselője, akkor nyilvánvalóan nem végeztek volna alapos nyomozást.
A nyomozás végül megállapította, hogy nem történt szakmai mulasztás. A pótlólag meghallgatott orvosok és a szakértői vélemény kiegészítése választ adtak a kérdésekre. A betegségekre szedett gyógyszerek elmaradása nem okozhatta Máté halálát, a bordatörések nagy valószínűséggel az újraélesztés során keletkeztek. A szakértő szerint a heveny keringési rendellenesség, amely kiváltotta Máté halálát, lehetett olyan hirtelen és gyors lefolyású, hogy azt fél órával a halála előtt még nem kellett az ápolónak észlelnie. A szakértői vélemény alapján a rendőrség azt is megállapította, hogy a korlátozó intézkedést indokoltan és szakszerűen alkalmazták. Az orvosi tanúvallomások, az orvosi dokumentáció és az orvosi szakvélemény tehát mind azt támasztják alá, hogy senki nem felelős Máté haláláért. Mivel minden, általunk hiányolt nyomozati lépést megtettek, további jogorvoslatra az ügyben nincs lehetőségünk.
Vajon meg lehetett volna előzni Máté halálát, ha elegendő személyzet van a pszichiátriai osztályon és megfelelő, egyéniesített figyelem jut a kikötözött betegre?
Erre a kérdésekre nem fogjuk megtudni a választ, ahogy arra sem, hogy mi játszódhatott le az ő fejében, miközben az ágyához kötözve kínlódott, mielőtt végleg elaludt volna.
Forrás:
Segítség és ésszerű gazdasági döntés a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása
2019. május 27. | Admin
Nemcsak segítség, hanem ésszerű gazdasági döntés is a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára hétfőn Budapesten.
Fülöp Attila a megváltozott munkaképességű emberek alkalmazásával foglalkozó Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. jogelődje megalapításának 70. évfordulója alkalmából tartott rendezvényen hozzátette: mi sem jobb bizonyíték erre, mint hogy a Főkefe - a Kézmű és az Erfo kft.-vel együtt - 135 telephelyen évtizedek óta végez értékteremtő munkát.
E három cég kilencezer alkalmazottjával együtt európai viszonylatban is egyedülálló - jelentette ki.
Mint elmondta, a kormány célja, hogy a piaci cégeknek is megmutassák, a megváltozott munkaképességű emberek munkájának van jövője, azért is, mert ezeknek az embereknek az önálló életét a legjobban munkalehetőség biztosításával lehet segíteni.
Fülöp Attila fontosnak nevezte, hogy felhívják a figyelmet a megváltozott munkaképességű emberek azon képességeire, amelyekben többek, mint a többségi társadalomhoz tartozók.
A Főkefe, a Kézmű és az Erfo kft. Magyarország legnagyobb, megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cégei; mindhárom állami tulajdonban van és az Emmi felügyelete alá tartozik.
A Főkefe kft. elődjét 1949-ben látássérültek foglalkoztatására alapították, kezdetben hetven, majd 1969-tól már négyszáz alkalmazottal működött a cég, amelyet később a többi megváltozott munkaképességű ember alkalmazására is kiterjesztettek.
Forrás: kormany.hu
Nemcsak segítség, hanem ésszerű gazdasági döntés is a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára hétfőn Budapesten.
Fülöp Attila a megváltozott munkaképességű emberek alkalmazásával foglalkozó Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. jogelődje megalapításának 70. évfordulója alkalmából tartott rendezvényen hozzátette: mi sem jobb bizonyíték erre, mint hogy a Főkefe - a Kézmű és az Erfo kft.-vel együtt - 135 telephelyen évtizedek óta végez értékteremtő munkát.
E három cég kilencezer alkalmazottjával együtt európai viszonylatban is egyedülálló - jelentette ki.
Mint elmondta, a kormány célja, hogy a piaci cégeknek is megmutassák, a megváltozott munkaképességű emberek munkájának van jövője, azért is, mert ezeknek az embereknek az önálló életét a legjobban munkalehetőség biztosításával lehet segíteni.
Fülöp Attila fontosnak nevezte, hogy felhívják a figyelmet a megváltozott munkaképességű emberek azon képességeire, amelyekben többek, mint a többségi társadalomhoz tartozók.
A Főkefe, a Kézmű és az Erfo kft. Magyarország legnagyobb, megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cégei; mindhárom állami tulajdonban van és az Emmi felügyelete alá tartozik.
A Főkefe kft. elődjét 1949-ben látássérültek foglalkoztatására alapították, kezdetben hetven, majd 1969-tól már négyszáz alkalmazottal működött a cég, amelyet később a többi megváltozott munkaképességű ember alkalmazására is kiterjesztettek.
Forrás: kormany.hu
A demens időseknek a kórház nem egy gyógyító hely
2019. május 27. | Mizsur András
Becslések szerint Magyarországon 200-250 ezer demenciával élő beteg él, de mindössze 5500-an szednek gyógyszert. Kázár Ágnes háziorvos szerint ez azt jelenti, hogy már csak akkor jutnak gyógyszerhez, amikor késő, és nem lassítható a betegség súlyosbodása. Vagy eleve keveseknél ismerik fel a betegséget, így el sem kezdődik a gondozásuk. A családok kevés segítségre számíthatnak ebben a helyzetben, a szociális elláttás leterhelt, az idősotthonokban több éves várólisták vannak. Az egyik legnagyobb problémának azt látja, hogy nincs kapcsolat az egészségügyi rendszer és a szociális ellátás között. A kórházak nincsek felkészülve a demens betegek ellátására: az idegen környezet miatt tovább romlik az állapotuk, sokuk nem is kerül ki onnan. A Miskolcon praktizáló orvos maga is érintett, édesanyjánál néhány éve vették észre a demencia tüneteit. Interjú Kázár Ágnessel.
Az ön édesanyja is demenciában szenved. Hogyan oldja meg a családja a gondozását?
Dr. Kázár Ágnes (K.Á.): A teljes család körülötte van: a férjem, én és a három unokája. A fiam most érettségizik, a középső lányom 14, a legkisebb lányom 12 éves. Tisztában vannak a betegségével, tudják, mivel jár, ismerik a tüneteit, gyakorlatilag informális gondozóvá váltak. Folyamatosan beszélgetünk arról, hogyan kell hozzá viszonyulni olyan helyzetekben, amelyek a betegség miatt alakulhatnak ki. Nem azt erősítjük benne, hogy feledékeny, nem emlegetjük a demenciát, a feledékenységet elhelyeztük az időskor bajai között. Szívesebben használja édesanyám az időskori elbutulás kifejezést, ezt úgy tudja kimondani, hogy nem vált ki belőle szorongást. Az édesanyám egy nagyon pozitív ember: tervekkel, célokkal éli a mindennapjait, és elfogadja, ha valami nem sikerül. Ez annak is köszönhető, hogy gyakran elvicceljük, ha valamit elfelejt. Nem elbagatelizáljuk a nehézségeket, mert kimondjuk, hogy elfelejtette, de azt is elmondjuk, hogy ez nem baj, mert együtt meg tudjuk oldani.
Könnyű volt szétválasztania, hogy orvosként vagy érintettként viszonyuljon a betegséghez?
K.Á.: Nem volt könnyű elfogadnom, hogy ezzel a problémával állunk szembe. Azért sem, mert édesanyám egy rendkívül művelt, olvasott, következetes, rendszerető ember. Most viszont adott esetben nem tudja megmondani, hogy milyen nap van, miért halmozódott fel sok doboz vaj a hűtőben. Nekem kellett egy ponton tudomásul venni az érintettségemet. Orvosként át kellett gondolnom, milyen úton induljunk el: kórházi vizsgálatok, gyógyszeres kezelés mellékhatásokkal, rendszeres szakorvosi vizitek vagy tervezett és megszervezett gondoskodás, támogató jelenlét. Utóbbi mellett döntöttem, amihez az is kellett, hogy a gyerekek is kivegyék részüket a feladatokból. Elengedhetetlen volt, hogy mindent tudjanak a demenciáról. A fiam különösen fogékony erre, a kötelező iskolai közösségi munkát a városi szociális otthonban töltötte, hamar látta, hogy a különböző stádiumokban mivel jár a demencia, milyen nehézségekkel küzdenek a betegek, milyen gondozást igényelnek. Fontos, hogy megtanítsuk gyerekeinknek, hogy ne nevessék ki a nagyszüleiket a tizedik feltett kérdés után, hanem tereljék el a figyelmét vagy lépjenek ki a helyzetből, amikor látszik, hiába mondják el neki a választ, azt adott pillanatban úgysem tudja megjegyezni.
Munkáján keresztül mit lát, mennyire általános ez a hozzáállás? Egyes felmérések azt mutatják, hogy a fiatalok egyre kevésbé érzik kötelességüknek az idősekről való gondoskodást.
K.Á.: Sajnos egyáltalán nem az. Megváltozott a családok szerkezete: jó esetben 1-2 gondoskodó családtag van, de az sem ritka, hogy egy sem. Szerintem fontos, hogy egy jól működő családban az unokák időben bekapcsolódjanak a nagyszülők gondozásába. Hiszen amikor mi, szülők leszünk öregek, már készen kell állniuk, hogy ellássanak minket. Az lenne az ideális, ha a generációk egymás között adnák-vennék a feladatokat, és együtt, az önállóság tiszteletben tartásával élnénk végig az életünket. Háziorvosként azt látom, hogy azok a családok, ahol ez alapérték, ott az unokák szívesen együttműködnek a nagyszülőkkel.
Hogyan vették észre édesanyjánál a demenciát?
K.Á.: Ez egy hosszú, több hónapos folyamat volt. Mindig éreztem, hogy foglakoznom kell a demenciával, mivel a nagymamám is ebben a betegségben szenvedett. Ma már tudom, hogy amikor nem tudta felidézni a neveinket, nem tudta, hogyan hívják a szomszédot, nem találta a szemüvegét, azok a betegség tünetei voltak. Édesanyámnál a gyerekek vették észre először az apró jeleket: a naptár nem ott van nyitva, ahol kellett volna, összekeveredtek a napok, nem volt már ugyanolyan a főztje. A számlák nem voltak befizetve vagy pont, hogy túlfizetése volt. Amikor többen voltunk vendégségben édesanyámnál, könnyen idegessé vált, ha csinált valamit. Szorongott, hogy elfelejtheti, amit elkezdett, ilyenkor ránk szólt, hogy maradjunk csendben. Látszott, hogy tényleg elfelejtett dolgokat, és akaratlanul is nehéz helyzetet teremtünk számára. Az enyhe vagy közép súlyos stádium elején még ha a beteg egy valamire figyel, akkor végre tudja hajtani azt a feladatot, de ha már jön egy új közlés, törlődik a korábbi információ és elakad a folyamat.
A gyakorlatban hogyan néz ki a gondozás megszervezése?
K.Á.: Rendszeresen látogatják az unokái, egymás között beosztják, ki mikor megy, és beírják a naptárába. Ezzel rögzítenek egy napirendet, keretet adnak a napoknak. Ilyenkor többnyire beszélgetnek, tanulnak. Ettől nem érzi magát magányosnak, de a kommunikáció fontos tréning az agynak is. Engedjük, hogy amire képes, azt maga csinálja meg, hogy legyenek feladatai, érezze magát hasznos családtagnak. Mivel a betegség progresszív, arra is készülnünk kell, hogy idővel rosszabbodik majd az állapot.
Mikortól beszélünk problémás feledékenységről?
K.Á.: A feledékenység egy teljesen természetes működése az agynak, szelektál a fontos és a kevésbé fontos információk között. Mi magunk is jegyzeteket, emlékeztetőket írunk, mert tudjuk, hogy elfelejthetünk dolgokat. Akkor válik kórossá, amikor már nem pusztán a rövid távú memória zavaráról van szó: nem “csak” elfelejt dolgokat a beteg, hanem fel sem tudja idézni a körülményeket, hogy mivel akart foglalkozni, miért indult el. Maradjunk a vajas példánál, amit édesanyám kapcsán említettem: a boltban nem tudom felidézni, hogy tegnap vettem-e vajat, a vásárlás pillanatában a megszokás működik, hogy venni kell. Otthon aztán észbe kapok, hogy milyen sok van a hűtőben, de másnap már erre sem fogok emlékezni. Egy feledékeny egészséges ember fel tudja idézni, hogy mennyi vaj van a hűtőben és nem vesz újat. Egy demenciával élő beteg nem képes erre.
A feledékenységen kívül milyen más tünetei vannak a demenciának?
K.Á.: Az ítélőképesség és az elvont gondolkodás károsodása. Utóbbira akkor gondolhatunk, ha zavar adódik a különbségek és azonosságok felismerésében vagy nehezen határoz meg fogalmakat a beteg. Beszédzavar, ami jellemzően szótalálási nehézségeket jelent. A kifejező képesség romlása, erre mondat közbeni elakadások esetén gyanakodhatunk. Az apraxia (az akaratlagos bonyolultabb műveletek tervezésének és kivitelezésének zavara – a szerk.), amikor bizonyos dolgok elvégzéséhez nem a megfelelő eszközt használja a beteg, például nem tudja a ruháit helyes sorrendben felvenni. Ugyancsak tünet lehet az agnosia, az észlelésnek olyan zavara, amikor az információ agyi feldolgozása károsodik. Az észlelésből nem lesz észrevétel: látja az ételt a tányéron, a kanalat is mellette, de nem kezd el enni, mert az agya a kanalat nem azonosítja evőeszközként. Személyiségváltozással is járhat a demencia, a korábban nyugodt békés természetű beteg kötekedővé válik. Onnantól beszélhetünk problémáról, amikor ezek a tünetek már akadályozzák az önálló életvitelt.
Milyen rizikótényezők befolyásolhatják a demencia kialakulását?
K.Á.: Az első és legfontosabb, és ami elkerülhetetlen, az az életkor. A szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség, ezenkívül az elhízás, a dohányzás és az alkoholfogyasztás szintén hajlamosító tényezők lehetnek.
Mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nincsen ilyen jó kapcsolat a családtagok között?
K.Á.: Ott nagyon komoly nehézségek vannak. Munkám során tapasztalom, hogy mennyire nehéz azoknak, akik nem hallottak még a betegségről, vagy egyedül kell szembenézniük a problémával. Egy előrehaladott feledékenységgel küzdő betegnek nincs betegségtudata, nem érzi, hogy rosszul szedi a gyógyszereit, biztos abban, hogy mindent jól csinál. A hozzátartozó viszont látja, hogy baj van: elhanyagolt lesz a lakás, felszólítólevelet talál a befizetetlen csekkek miatt. Hiába szembesíti ezzel a beteget, csak veszekedés lesz a dologból. A helyzet elmérgesedik, de a probléma nem oldódik meg. Ilyenkor kérnek segítséget az orvostól, aki annyit tud tenni, hogy megállapítja a betegséget, felírja a gyógyszereket. Jó esetben elmondja a családnak a betegség tüneteit, és azt, hogy mire számíthatnak, ha rosszabbodik a beteg állapota. A hozzátartozók többnyire hitetlenkedve hallgatják, majd nem történik semmi. A beteg valós segítség nélkül marad, ugyanúgy nem fogja beszedni a felírt gyógyszereit, mert elfelejti. És elindul az ördögi kör. Ilyenkor lenne szükség a házi segítségnyújtásra. Ezzel azonban az a probléma, hogy a betegnek kell magának igényelnie, aki továbbra is meg van győződve, hogy semmi baja. Ez újabb konfliktust szül, miközben az állapota folyamatosan romlik, megoldás pedig nincs.
Hogyan lehetne megoldani ezt a patthelyzetet?
K.Á.: Például a háziorvosi kompetenciák kibővítésével, hogy hasonló esetekben a diagnózis alapján, szociális rászorultság nélkül is elrendelhető legyen a házi segítségnyújtás. Ugyancsak fontos lenne, hogy a házi segítségnyújtásnál legyen egy beszoktatási időszak, amikor a hozzátartozó a szociális gondozóval együtt megy el a beteghez, több alkalommal is. Előfordulhat ugyanis, hogy a beteg nem engedi be a lakásába a gondozót, hiszen nem ismeri. Ezt megteheti, mivel önálló, cselekvőképes személynek minősül. Jogilag ez egy hiányosan szabályozott terület, öngondoskodásra hagyjuk az állapotában cselekvőképtelen beteget. Ez egy értelmezhetetlen helyzet.
Becslések szerint Magyarországon 200-250 ezer demens beteg élhet. Miért nincsenek pontos számok?
K.Á.: A betegek nagy része orvosi diagnózis nélkül éli mindennapjait. Azt viszont pontosan tudjuk, hogy évente körülbelül 5500-an szednek demenciára felírt gyógyszert. Ez több dolgot jelent: későn születik diagnózis, amikor már az előírt gyógyszerek, terápiák hatástalanok, vagy a beteg el sem jut odáig, hogy felismerjék a betegséget. Ugyanakkor a demenciával élők 70-80 százaléka otthon él, egyedül vagy gondozottként. Mindez megnehezíti, hogy valós képet kapjunk a demenciával élők helyzetéről. Miközben az lenne a betegek érdeke, hogy a környezetük – rokonok, szomszédok, barátok – tisztában legyen a betegségükkel, értsék, miért teszi fel ugyanazt a kérdést hatodjára is, miért változik meg a viselkedése.
Mennyire vannak tisztában a háziorvosok a demencia tüneteivel, a betegség természetével? Vannak szűrővizsgálatok?
K.Á.: Tapasztalatom szerint a háziorvos egyéni érdeklődése dönti el, hogy mihez ért jobban, melyik szakterületen mélyítette el tudását. Nincs egységes eljárásrend a háziorvosi ellátásban, nincs szervezett útja a demenciával élő betegeknek az egészségügy rendszerében. További probléma, hogy nincs kapcsolat a szociális ellátás és az egészségügyi rendszer között. Hasznos lenne, ha háziorvosként tudnám, hogy a betegeim közül ki igényelt és kap házi segítségnyújtást, milyen változást tapasztalnak náluk a gondozók. Egy háziorvosi rendelőben nincs igazán lehetőség tömegek átszűrésére, gyanú esetén a Mini-Mental tesztet és az órarajzolási tesztet kell elvégezni. Sajnos kevés helyen végzik el ezeket. Pedig ha időben felismerjük a betegséget, és felkészítjük az érintetteket, akkor rengeteget tehetünk azért, hogy a beteg önálló életet élhessen és otthon lehessen gondozni. Az önállóság éveket jelenthet abban, hogy a beteg ne csússzon át nagyon gyorsan a súlyos stádiumba.
Önnek van kapcsolata a szociális ellátással?
K.Á.: Nekem nagyon jó kapcsolatom van a házi segítségnyújtásban dolgozó gondozó szolgálattal. Sajnos a kapacitások így is erősen bekorlátozzák a lehetőségeket. Volt, hogy az egész városban nem tudtam ellátást kérni a betegemnek. Vagy sok az ellátásra szoruló idős beteg, vagy kevés a professzionális gondozó..
Hogyan néz ki a gyakorlatban ez az együttműködés?
K.Á.: Mondok egy példát. Egy lakossági bejelentés nyomán a családsegítő kiment a helyszínre, hogy kivizsgálja a problémát. Az idős néni nem engedte be a lakásába, végül velem vették fel a kapcsolatot, mivel a háziorvosaként engem ismert, és így bejutottunk hozzá. Megvizsgáltam a nénit, és mentőt hívtam hozzá, mert egyértelmű volt, hogy nem maradhat otthon a kiszáradt, elesett állapotú idős ember. A beteg azonban visszautasította az ellátást. Szerencsére fel tudtuk hívni egyik hozzátartozóját, akinek sikerült rábeszélnie, hogy fogadja el a segítséget. Miután azonban nem jelentett önmagára és a környezetére veszélyt, egy infúziós kezelés után elbocsátották a kórházból, és 24 óra múlva újra otthon volt, egyedül.
Tehát rengeteg türelemre van szükség ezekben a helyzetekben.
K.Á.: És kreativitásra. Én nagyon sokat tanulok más érintettektől. Magyarországon is elindult az Alzheimer Café hálózat, ahol érintettek, hozzátartozók és szakemberek találkozhatnak és adhatnak egymásnak tanácsot. Viszont éppen az érintettek azok, akik nem tudnak eljönni ezekre az alkalmakra, hiszen aki egy idős beteget ápol otthon, nem mindig tudja megoldani a felügyeletet. Viszont a Facebookon, zárt csoportokban nagyon intenzív életet élnek a gondozók. Mindig tudnak tanácsot adni, mert mindig van valaki, aki már átélte ugyanazt. Fontosnak érzik megosztani a többiekkel, amikor meghal a szerettük. Ez egy olyan sors- és közösségválallás, ami szerintem példaértékű. Az Alzheimer Cafénak a társadalom tudatosításában és érzékenyítésében lenne fontos szerepe. Ezért is fontos a generációk összekapcsolása: Szerencsen én csinálom az Alzheimer Cafét, szeptembertől szeretnénk a helyi általános iskola tanulóit bevonni a memória tréningekbe.
Érdekes, hogy a virtuális tér hozza őket össze. Mi lehet ennek az oka?
K.Á.: Szerintem ez azért lehet, mert a valós életben nem érzik a segítséget. Az informális gondozók nem kapnak választ a kérdéseikre, sem az orvosoktól, sem a környezetüktől. Az én praxisom 1600-1700 fős, 15 demenciával diagnosztizált beteget látok el. Biztos, hogy ennél sokkal többen vannak. Ugyanakkor ma stigmát jelent, ha valaki feledékeny. Megszólják, kinevetik a beteget, ha nem a helyzethez illően öltözött, ha többször visszakérdez, vagy kiderül a pénztárnál, hogy otthon hagyta a pénztárcáját. Egy másik eset a praxisomból: eljött hozzám egy lakóközösség azzal, hogy nagyon szeretik a házban élő nénit, hiszen már 30-40 éve együtt élnek vele, és szeretnének segíteni, mert megváltozott és félnek tőle. Megbeszéltünk egy találkozót a lakásában, ahol először a néni és a hozzátartozói beleegyezését kértem, hogy beszélhessek a szomszédoknak a betegségéről. Nagyon fontosnak tartom, hogy a beteg közvetlen környezete tisztában legyen az állapotával és a várható nehézségekkel, mert akkor nem fognak félni tőle és nem hagyják magára.
Mintha az állam nem ismerte volna fel, mekkora problémát jelent a demencia. Legalábbis erre utal, hogy az elmúlt években nem jöttek létre új férőhelyek az állami fenntartású idősotthonokban.
K.Á.: Az elmúlt öt-tíz évben került igazán előtérbe a demencia kérdése. Amit én nagy problémának látok, hogy az egészségügy részéről sincs igazán válasz ezekre a kihívásokra. Nem szabad elfelejteni, hogy a demenciával élők ugyanúgy megbetegedhetnek, és sokkal esendőbbek kortársaikhoz képest. Nagyon nehéz helyzet egy demenciával élőnek, ha kórházba kerül: új, idegen környezet, tovább romlik a memóriája, talán nem is tudatosul benne, hogy beszállították, zavart lesz, haza akar menni. Orvosként azt gondolom, igenis foglalkoznunk kell azzal, hogy az akut ellátás után mi lesz a demens betegekkel. Számukra – függetlenül az ellátás minőségétől – a kórház nem egy gyógyító hely, ha nincsenek biztosítva a megfelelő körülmények. Működhetnének külön demencia teamek a kórházakban, ugyanúgy mint a felfekvések kezelésénél. Jó lenne, ha a hospice mintájára külön rehabilitációs osztályokat hoznának létre számukra, ahol demencia gondozók ápolnák őket, annak érdekében, hogy minél hamarabb el tudják hagyni a kórházat. Ezek nem nagy dolgok, és nem is feltétlenül pénzkérdés a megoldásuk.
Mi a helyzet a vidéken élő betegekkel?
K.Á.: Felülvizsgáló főorvosként rendszeresen járok ki falvakba. Azt látom, hogy vidéken sokkal több az elmagányosodott idős ember, nehezebben lehet őket szakrendelésre bejuttatni, eleve a betegszállítás rendkívül problémás. Kevés a gondozó, nehéz megoldani a kapcsolattartást, a család sokszor messze van, lehet, hogy már külföldön.
Az idősotthonok is nehezen birkóznak meg a demens idősekkel.
K.Á.: Önmagában az intézményi ellátás nem egy rossz ellátási forma. Inkább arról van szó, hogy az otthonoknak is alkalmazkodniuk kell. Látva az alulfinanszírozottságot, és azt, hogy mennyire nincs megbecsülve a gondozók munkája, kérdés, hogy képesek lesznek-e erre. Elindult a demencia gondozók képzése, de idő, mire elég szakember lesz. Komoly problémának látom, hogy egyes intézmények fel sem vesznek demens betegetet, mert azt mondják, nincs rá kapacitásuk. Sokszor az infrastruktúra sem adott, mert például nincs védett rész az intézményben.
Mi történik a demens betegekkel, ha nem tudják őket idősotthonban elhelyezni? Az év elején 24 ezer idős várakozott arra, hogy bekerülhessenek valamelyik intézménybe, a várakozási idő átlagosan 2 év.
K.Á.: Marad a család és a házi segítségnyújtás. A rendszer adott, a feladatokat kellene átszervezni, hogy jól is működjön és igazodjon az igényekhez. Jelenleg esetlegesnek érzem, hogy hol alakulnak ki jó gyakorlatok. Ha például én elmennék innen, lehet, hogy az utánam következő orvosnak már nem lenne ilyen jó kapcsolata a szociális rendszerrel.
Mennyire sínyli meg a hozzátartozók élete, ha egy demens beteget gondoznaK?
K.Á.: Vannak, akik feladják a munkájukat, mert annyira erős a kötődés és a kötelességtudat. Ők nyilván nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. A szendvicsgeneráció, amihez én is tartozom, vagy megfizeti a segítséget vagy a család maga próbálja megoldani a helyzetet, szervezéssel, kreativitással. És van, hogy a család egyszerűen nem vesz tudomást a problémáról. Több mint tíz évig foglalkoztam súlyos demensekkel egy szociális intézményben, azt láttam, hogy a betegség előrehaladtával már nagyon nehéz az alkalmazkodás. Nehezen illeszkedik be a beteg, amikor idősotthonba kerül, ilyenkor könnyen jöhet egy tüdőgyulladás vagy baleset, az gyakorlatilag az élet végét jelenti.
Készülnek arra, mi lesz, ha romlik édesanyja állapota?
K.Á.: Készülünk, és kell is készülni erre. Nem alapozhatnak arra a hozzátartozók, hogy hátha nem történik baj. Mert mindig megtörténik – egy betegség vagy egy baleset – és akkor beindul a szokásos mechanizmus. A kórházból haza nem mehet a beteg, mert nincs, aki ellássa, ezért áthelyezik az ápolási osztályra, ahol arra vár, hogy bekerülhessen egy otthonba. Képzeljük el, mit élhet át szerettünk? Egy ágy és az éjjeli szekrény az egész élettere, kimehet még a társalgóba, ahol jó esetben van TV és jut számára ülőhely. Ennek csak gyors és folyamatos állapotromlás lehet a vége. A döntéshozók viszont nem ezt a folyamatot látják.
Forrás: abcug.hu
Becslések szerint Magyarországon 200-250 ezer demenciával élő beteg él, de mindössze 5500-an szednek gyógyszert. Kázár Ágnes háziorvos szerint ez azt jelenti, hogy már csak akkor jutnak gyógyszerhez, amikor késő, és nem lassítható a betegség súlyosbodása. Vagy eleve keveseknél ismerik fel a betegséget, így el sem kezdődik a gondozásuk. A családok kevés segítségre számíthatnak ebben a helyzetben, a szociális elláttás leterhelt, az idősotthonokban több éves várólisták vannak. Az egyik legnagyobb problémának azt látja, hogy nincs kapcsolat az egészségügyi rendszer és a szociális ellátás között. A kórházak nincsek felkészülve a demens betegek ellátására: az idegen környezet miatt tovább romlik az állapotuk, sokuk nem is kerül ki onnan. A Miskolcon praktizáló orvos maga is érintett, édesanyjánál néhány éve vették észre a demencia tüneteit. Interjú Kázár Ágnessel.
Az ön édesanyja is demenciában szenved. Hogyan oldja meg a családja a gondozását?
Dr. Kázár Ágnes (K.Á.): A teljes család körülötte van: a férjem, én és a három unokája. A fiam most érettségizik, a középső lányom 14, a legkisebb lányom 12 éves. Tisztában vannak a betegségével, tudják, mivel jár, ismerik a tüneteit, gyakorlatilag informális gondozóvá váltak. Folyamatosan beszélgetünk arról, hogyan kell hozzá viszonyulni olyan helyzetekben, amelyek a betegség miatt alakulhatnak ki. Nem azt erősítjük benne, hogy feledékeny, nem emlegetjük a demenciát, a feledékenységet elhelyeztük az időskor bajai között. Szívesebben használja édesanyám az időskori elbutulás kifejezést, ezt úgy tudja kimondani, hogy nem vált ki belőle szorongást. Az édesanyám egy nagyon pozitív ember: tervekkel, célokkal éli a mindennapjait, és elfogadja, ha valami nem sikerül. Ez annak is köszönhető, hogy gyakran elvicceljük, ha valamit elfelejt. Nem elbagatelizáljuk a nehézségeket, mert kimondjuk, hogy elfelejtette, de azt is elmondjuk, hogy ez nem baj, mert együtt meg tudjuk oldani.
Könnyű volt szétválasztania, hogy orvosként vagy érintettként viszonyuljon a betegséghez?
K.Á.: Nem volt könnyű elfogadnom, hogy ezzel a problémával állunk szembe. Azért sem, mert édesanyám egy rendkívül művelt, olvasott, következetes, rendszerető ember. Most viszont adott esetben nem tudja megmondani, hogy milyen nap van, miért halmozódott fel sok doboz vaj a hűtőben. Nekem kellett egy ponton tudomásul venni az érintettségemet. Orvosként át kellett gondolnom, milyen úton induljunk el: kórházi vizsgálatok, gyógyszeres kezelés mellékhatásokkal, rendszeres szakorvosi vizitek vagy tervezett és megszervezett gondoskodás, támogató jelenlét. Utóbbi mellett döntöttem, amihez az is kellett, hogy a gyerekek is kivegyék részüket a feladatokból. Elengedhetetlen volt, hogy mindent tudjanak a demenciáról. A fiam különösen fogékony erre, a kötelező iskolai közösségi munkát a városi szociális otthonban töltötte, hamar látta, hogy a különböző stádiumokban mivel jár a demencia, milyen nehézségekkel küzdenek a betegek, milyen gondozást igényelnek. Fontos, hogy megtanítsuk gyerekeinknek, hogy ne nevessék ki a nagyszüleiket a tizedik feltett kérdés után, hanem tereljék el a figyelmét vagy lépjenek ki a helyzetből, amikor látszik, hiába mondják el neki a választ, azt adott pillanatban úgysem tudja megjegyezni.
Munkáján keresztül mit lát, mennyire általános ez a hozzáállás? Egyes felmérések azt mutatják, hogy a fiatalok egyre kevésbé érzik kötelességüknek az idősekről való gondoskodást.
K.Á.: Sajnos egyáltalán nem az. Megváltozott a családok szerkezete: jó esetben 1-2 gondoskodó családtag van, de az sem ritka, hogy egy sem. Szerintem fontos, hogy egy jól működő családban az unokák időben bekapcsolódjanak a nagyszülők gondozásába. Hiszen amikor mi, szülők leszünk öregek, már készen kell állniuk, hogy ellássanak minket. Az lenne az ideális, ha a generációk egymás között adnák-vennék a feladatokat, és együtt, az önállóság tiszteletben tartásával élnénk végig az életünket. Háziorvosként azt látom, hogy azok a családok, ahol ez alapérték, ott az unokák szívesen együttműködnek a nagyszülőkkel.
Hogyan vették észre édesanyjánál a demenciát?
K.Á.: Ez egy hosszú, több hónapos folyamat volt. Mindig éreztem, hogy foglakoznom kell a demenciával, mivel a nagymamám is ebben a betegségben szenvedett. Ma már tudom, hogy amikor nem tudta felidézni a neveinket, nem tudta, hogyan hívják a szomszédot, nem találta a szemüvegét, azok a betegség tünetei voltak. Édesanyámnál a gyerekek vették észre először az apró jeleket: a naptár nem ott van nyitva, ahol kellett volna, összekeveredtek a napok, nem volt már ugyanolyan a főztje. A számlák nem voltak befizetve vagy pont, hogy túlfizetése volt. Amikor többen voltunk vendégségben édesanyámnál, könnyen idegessé vált, ha csinált valamit. Szorongott, hogy elfelejtheti, amit elkezdett, ilyenkor ránk szólt, hogy maradjunk csendben. Látszott, hogy tényleg elfelejtett dolgokat, és akaratlanul is nehéz helyzetet teremtünk számára. Az enyhe vagy közép súlyos stádium elején még ha a beteg egy valamire figyel, akkor végre tudja hajtani azt a feladatot, de ha már jön egy új közlés, törlődik a korábbi információ és elakad a folyamat.
A gyakorlatban hogyan néz ki a gondozás megszervezése?
K.Á.: Rendszeresen látogatják az unokái, egymás között beosztják, ki mikor megy, és beírják a naptárába. Ezzel rögzítenek egy napirendet, keretet adnak a napoknak. Ilyenkor többnyire beszélgetnek, tanulnak. Ettől nem érzi magát magányosnak, de a kommunikáció fontos tréning az agynak is. Engedjük, hogy amire képes, azt maga csinálja meg, hogy legyenek feladatai, érezze magát hasznos családtagnak. Mivel a betegség progresszív, arra is készülnünk kell, hogy idővel rosszabbodik majd az állapot.
Mikortól beszélünk problémás feledékenységről?
K.Á.: A feledékenység egy teljesen természetes működése az agynak, szelektál a fontos és a kevésbé fontos információk között. Mi magunk is jegyzeteket, emlékeztetőket írunk, mert tudjuk, hogy elfelejthetünk dolgokat. Akkor válik kórossá, amikor már nem pusztán a rövid távú memória zavaráról van szó: nem “csak” elfelejt dolgokat a beteg, hanem fel sem tudja idézni a körülményeket, hogy mivel akart foglalkozni, miért indult el. Maradjunk a vajas példánál, amit édesanyám kapcsán említettem: a boltban nem tudom felidézni, hogy tegnap vettem-e vajat, a vásárlás pillanatában a megszokás működik, hogy venni kell. Otthon aztán észbe kapok, hogy milyen sok van a hűtőben, de másnap már erre sem fogok emlékezni. Egy feledékeny egészséges ember fel tudja idézni, hogy mennyi vaj van a hűtőben és nem vesz újat. Egy demenciával élő beteg nem képes erre.
A feledékenységen kívül milyen más tünetei vannak a demenciának?
K.Á.: Az ítélőképesség és az elvont gondolkodás károsodása. Utóbbira akkor gondolhatunk, ha zavar adódik a különbségek és azonosságok felismerésében vagy nehezen határoz meg fogalmakat a beteg. Beszédzavar, ami jellemzően szótalálási nehézségeket jelent. A kifejező képesség romlása, erre mondat közbeni elakadások esetén gyanakodhatunk. Az apraxia (az akaratlagos bonyolultabb műveletek tervezésének és kivitelezésének zavara – a szerk.), amikor bizonyos dolgok elvégzéséhez nem a megfelelő eszközt használja a beteg, például nem tudja a ruháit helyes sorrendben felvenni. Ugyancsak tünet lehet az agnosia, az észlelésnek olyan zavara, amikor az információ agyi feldolgozása károsodik. Az észlelésből nem lesz észrevétel: látja az ételt a tányéron, a kanalat is mellette, de nem kezd el enni, mert az agya a kanalat nem azonosítja evőeszközként. Személyiségváltozással is járhat a demencia, a korábban nyugodt békés természetű beteg kötekedővé válik. Onnantól beszélhetünk problémáról, amikor ezek a tünetek már akadályozzák az önálló életvitelt.
Milyen rizikótényezők befolyásolhatják a demencia kialakulását?
K.Á.: Az első és legfontosabb, és ami elkerülhetetlen, az az életkor. A szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség, ezenkívül az elhízás, a dohányzás és az alkoholfogyasztás szintén hajlamosító tényezők lehetnek.
Mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nincsen ilyen jó kapcsolat a családtagok között?
K.Á.: Ott nagyon komoly nehézségek vannak. Munkám során tapasztalom, hogy mennyire nehéz azoknak, akik nem hallottak még a betegségről, vagy egyedül kell szembenézniük a problémával. Egy előrehaladott feledékenységgel küzdő betegnek nincs betegségtudata, nem érzi, hogy rosszul szedi a gyógyszereit, biztos abban, hogy mindent jól csinál. A hozzátartozó viszont látja, hogy baj van: elhanyagolt lesz a lakás, felszólítólevelet talál a befizetetlen csekkek miatt. Hiába szembesíti ezzel a beteget, csak veszekedés lesz a dologból. A helyzet elmérgesedik, de a probléma nem oldódik meg. Ilyenkor kérnek segítséget az orvostól, aki annyit tud tenni, hogy megállapítja a betegséget, felírja a gyógyszereket. Jó esetben elmondja a családnak a betegség tüneteit, és azt, hogy mire számíthatnak, ha rosszabbodik a beteg állapota. A hozzátartozók többnyire hitetlenkedve hallgatják, majd nem történik semmi. A beteg valós segítség nélkül marad, ugyanúgy nem fogja beszedni a felírt gyógyszereit, mert elfelejti. És elindul az ördögi kör. Ilyenkor lenne szükség a házi segítségnyújtásra. Ezzel azonban az a probléma, hogy a betegnek kell magának igényelnie, aki továbbra is meg van győződve, hogy semmi baja. Ez újabb konfliktust szül, miközben az állapota folyamatosan romlik, megoldás pedig nincs.
Hogyan lehetne megoldani ezt a patthelyzetet?
K.Á.: Például a háziorvosi kompetenciák kibővítésével, hogy hasonló esetekben a diagnózis alapján, szociális rászorultság nélkül is elrendelhető legyen a házi segítségnyújtás. Ugyancsak fontos lenne, hogy a házi segítségnyújtásnál legyen egy beszoktatási időszak, amikor a hozzátartozó a szociális gondozóval együtt megy el a beteghez, több alkalommal is. Előfordulhat ugyanis, hogy a beteg nem engedi be a lakásába a gondozót, hiszen nem ismeri. Ezt megteheti, mivel önálló, cselekvőképes személynek minősül. Jogilag ez egy hiányosan szabályozott terület, öngondoskodásra hagyjuk az állapotában cselekvőképtelen beteget. Ez egy értelmezhetetlen helyzet.
Becslések szerint Magyarországon 200-250 ezer demens beteg élhet. Miért nincsenek pontos számok?
K.Á.: A betegek nagy része orvosi diagnózis nélkül éli mindennapjait. Azt viszont pontosan tudjuk, hogy évente körülbelül 5500-an szednek demenciára felírt gyógyszert. Ez több dolgot jelent: későn születik diagnózis, amikor már az előírt gyógyszerek, terápiák hatástalanok, vagy a beteg el sem jut odáig, hogy felismerjék a betegséget. Ugyanakkor a demenciával élők 70-80 százaléka otthon él, egyedül vagy gondozottként. Mindez megnehezíti, hogy valós képet kapjunk a demenciával élők helyzetéről. Miközben az lenne a betegek érdeke, hogy a környezetük – rokonok, szomszédok, barátok – tisztában legyen a betegségükkel, értsék, miért teszi fel ugyanazt a kérdést hatodjára is, miért változik meg a viselkedése.
Mennyire vannak tisztában a háziorvosok a demencia tüneteivel, a betegség természetével? Vannak szűrővizsgálatok?
K.Á.: Tapasztalatom szerint a háziorvos egyéni érdeklődése dönti el, hogy mihez ért jobban, melyik szakterületen mélyítette el tudását. Nincs egységes eljárásrend a háziorvosi ellátásban, nincs szervezett útja a demenciával élő betegeknek az egészségügy rendszerében. További probléma, hogy nincs kapcsolat a szociális ellátás és az egészségügyi rendszer között. Hasznos lenne, ha háziorvosként tudnám, hogy a betegeim közül ki igényelt és kap házi segítségnyújtást, milyen változást tapasztalnak náluk a gondozók. Egy háziorvosi rendelőben nincs igazán lehetőség tömegek átszűrésére, gyanú esetén a Mini-Mental tesztet és az órarajzolási tesztet kell elvégezni. Sajnos kevés helyen végzik el ezeket. Pedig ha időben felismerjük a betegséget, és felkészítjük az érintetteket, akkor rengeteget tehetünk azért, hogy a beteg önálló életet élhessen és otthon lehessen gondozni. Az önállóság éveket jelenthet abban, hogy a beteg ne csússzon át nagyon gyorsan a súlyos stádiumba.
Önnek van kapcsolata a szociális ellátással?
K.Á.: Nekem nagyon jó kapcsolatom van a házi segítségnyújtásban dolgozó gondozó szolgálattal. Sajnos a kapacitások így is erősen bekorlátozzák a lehetőségeket. Volt, hogy az egész városban nem tudtam ellátást kérni a betegemnek. Vagy sok az ellátásra szoruló idős beteg, vagy kevés a professzionális gondozó..
Hogyan néz ki a gyakorlatban ez az együttműködés?
K.Á.: Mondok egy példát. Egy lakossági bejelentés nyomán a családsegítő kiment a helyszínre, hogy kivizsgálja a problémát. Az idős néni nem engedte be a lakásába, végül velem vették fel a kapcsolatot, mivel a háziorvosaként engem ismert, és így bejutottunk hozzá. Megvizsgáltam a nénit, és mentőt hívtam hozzá, mert egyértelmű volt, hogy nem maradhat otthon a kiszáradt, elesett állapotú idős ember. A beteg azonban visszautasította az ellátást. Szerencsére fel tudtuk hívni egyik hozzátartozóját, akinek sikerült rábeszélnie, hogy fogadja el a segítséget. Miután azonban nem jelentett önmagára és a környezetére veszélyt, egy infúziós kezelés után elbocsátották a kórházból, és 24 óra múlva újra otthon volt, egyedül.
Tehát rengeteg türelemre van szükség ezekben a helyzetekben.
K.Á.: És kreativitásra. Én nagyon sokat tanulok más érintettektől. Magyarországon is elindult az Alzheimer Café hálózat, ahol érintettek, hozzátartozók és szakemberek találkozhatnak és adhatnak egymásnak tanácsot. Viszont éppen az érintettek azok, akik nem tudnak eljönni ezekre az alkalmakra, hiszen aki egy idős beteget ápol otthon, nem mindig tudja megoldani a felügyeletet. Viszont a Facebookon, zárt csoportokban nagyon intenzív életet élnek a gondozók. Mindig tudnak tanácsot adni, mert mindig van valaki, aki már átélte ugyanazt. Fontosnak érzik megosztani a többiekkel, amikor meghal a szerettük. Ez egy olyan sors- és közösségválallás, ami szerintem példaértékű. Az Alzheimer Cafénak a társadalom tudatosításában és érzékenyítésében lenne fontos szerepe. Ezért is fontos a generációk összekapcsolása: Szerencsen én csinálom az Alzheimer Cafét, szeptembertől szeretnénk a helyi általános iskola tanulóit bevonni a memória tréningekbe.
Érdekes, hogy a virtuális tér hozza őket össze. Mi lehet ennek az oka?
K.Á.: Szerintem ez azért lehet, mert a valós életben nem érzik a segítséget. Az informális gondozók nem kapnak választ a kérdéseikre, sem az orvosoktól, sem a környezetüktől. Az én praxisom 1600-1700 fős, 15 demenciával diagnosztizált beteget látok el. Biztos, hogy ennél sokkal többen vannak. Ugyanakkor ma stigmát jelent, ha valaki feledékeny. Megszólják, kinevetik a beteget, ha nem a helyzethez illően öltözött, ha többször visszakérdez, vagy kiderül a pénztárnál, hogy otthon hagyta a pénztárcáját. Egy másik eset a praxisomból: eljött hozzám egy lakóközösség azzal, hogy nagyon szeretik a házban élő nénit, hiszen már 30-40 éve együtt élnek vele, és szeretnének segíteni, mert megváltozott és félnek tőle. Megbeszéltünk egy találkozót a lakásában, ahol először a néni és a hozzátartozói beleegyezését kértem, hogy beszélhessek a szomszédoknak a betegségéről. Nagyon fontosnak tartom, hogy a beteg közvetlen környezete tisztában legyen az állapotával és a várható nehézségekkel, mert akkor nem fognak félni tőle és nem hagyják magára.
Mintha az állam nem ismerte volna fel, mekkora problémát jelent a demencia. Legalábbis erre utal, hogy az elmúlt években nem jöttek létre új férőhelyek az állami fenntartású idősotthonokban.
K.Á.: Az elmúlt öt-tíz évben került igazán előtérbe a demencia kérdése. Amit én nagy problémának látok, hogy az egészségügy részéről sincs igazán válasz ezekre a kihívásokra. Nem szabad elfelejteni, hogy a demenciával élők ugyanúgy megbetegedhetnek, és sokkal esendőbbek kortársaikhoz képest. Nagyon nehéz helyzet egy demenciával élőnek, ha kórházba kerül: új, idegen környezet, tovább romlik a memóriája, talán nem is tudatosul benne, hogy beszállították, zavart lesz, haza akar menni. Orvosként azt gondolom, igenis foglalkoznunk kell azzal, hogy az akut ellátás után mi lesz a demens betegekkel. Számukra – függetlenül az ellátás minőségétől – a kórház nem egy gyógyító hely, ha nincsenek biztosítva a megfelelő körülmények. Működhetnének külön demencia teamek a kórházakban, ugyanúgy mint a felfekvések kezelésénél. Jó lenne, ha a hospice mintájára külön rehabilitációs osztályokat hoznának létre számukra, ahol demencia gondozók ápolnák őket, annak érdekében, hogy minél hamarabb el tudják hagyni a kórházat. Ezek nem nagy dolgok, és nem is feltétlenül pénzkérdés a megoldásuk.
Mi a helyzet a vidéken élő betegekkel?
K.Á.: Felülvizsgáló főorvosként rendszeresen járok ki falvakba. Azt látom, hogy vidéken sokkal több az elmagányosodott idős ember, nehezebben lehet őket szakrendelésre bejuttatni, eleve a betegszállítás rendkívül problémás. Kevés a gondozó, nehéz megoldani a kapcsolattartást, a család sokszor messze van, lehet, hogy már külföldön.
Az idősotthonok is nehezen birkóznak meg a demens idősekkel.
K.Á.: Önmagában az intézményi ellátás nem egy rossz ellátási forma. Inkább arról van szó, hogy az otthonoknak is alkalmazkodniuk kell. Látva az alulfinanszírozottságot, és azt, hogy mennyire nincs megbecsülve a gondozók munkája, kérdés, hogy képesek lesznek-e erre. Elindult a demencia gondozók képzése, de idő, mire elég szakember lesz. Komoly problémának látom, hogy egyes intézmények fel sem vesznek demens betegetet, mert azt mondják, nincs rá kapacitásuk. Sokszor az infrastruktúra sem adott, mert például nincs védett rész az intézményben.
Mi történik a demens betegekkel, ha nem tudják őket idősotthonban elhelyezni? Az év elején 24 ezer idős várakozott arra, hogy bekerülhessenek valamelyik intézménybe, a várakozási idő átlagosan 2 év.
K.Á.: Marad a család és a házi segítségnyújtás. A rendszer adott, a feladatokat kellene átszervezni, hogy jól is működjön és igazodjon az igényekhez. Jelenleg esetlegesnek érzem, hogy hol alakulnak ki jó gyakorlatok. Ha például én elmennék innen, lehet, hogy az utánam következő orvosnak már nem lenne ilyen jó kapcsolata a szociális rendszerrel.
Mennyire sínyli meg a hozzátartozók élete, ha egy demens beteget gondoznaK?
K.Á.: Vannak, akik feladják a munkájukat, mert annyira erős a kötődés és a kötelességtudat. Ők nyilván nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. A szendvicsgeneráció, amihez én is tartozom, vagy megfizeti a segítséget vagy a család maga próbálja megoldani a helyzetet, szervezéssel, kreativitással. És van, hogy a család egyszerűen nem vesz tudomást a problémáról. Több mint tíz évig foglalkoztam súlyos demensekkel egy szociális intézményben, azt láttam, hogy a betegség előrehaladtával már nagyon nehéz az alkalmazkodás. Nehezen illeszkedik be a beteg, amikor idősotthonba kerül, ilyenkor könnyen jöhet egy tüdőgyulladás vagy baleset, az gyakorlatilag az élet végét jelenti.
Készülnek arra, mi lesz, ha romlik édesanyja állapota?
K.Á.: Készülünk, és kell is készülni erre. Nem alapozhatnak arra a hozzátartozók, hogy hátha nem történik baj. Mert mindig megtörténik – egy betegség vagy egy baleset – és akkor beindul a szokásos mechanizmus. A kórházból haza nem mehet a beteg, mert nincs, aki ellássa, ezért áthelyezik az ápolási osztályra, ahol arra vár, hogy bekerülhessen egy otthonba. Képzeljük el, mit élhet át szerettünk? Egy ágy és az éjjeli szekrény az egész élettere, kimehet még a társalgóba, ahol jó esetben van TV és jut számára ülőhely. Ennek csak gyors és folyamatos állapotromlás lehet a vége. A döntéshozók viszont nem ezt a folyamatot látják.
Forrás: abcug.hu
A kormány segíti a megváltozott munkaképességűeket az önálló életvitelük kialakításában
2019. május 16. | Admin
Markáns szemléletváltozás zajlik a fogyatékkal élő emberek megítélésében, akik az empátia mellett önálló életvitelük kialakításában vágynak támogatásra a többségi társadalomtól - mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért felelős helyettes államtitkára csütörtökön Budapesten, sajtótájékoztatón.
Simon Attila István annak a Neked MUNKA, Nekem ÁLOM! című programnak az ismertetésén beszélt erről, amelynek keretében fogyatékkal élők ötödik éve próbálhatják ki magukat néhány napra vágyott munkahelyeiken, idén összesen 14 civil szervezet segítségével.
Az Emmi helyettes államtitkára fontosnak és példaértékűnek nevezett minden olyan kezdeményezést, amely segíti hasznos és értékteremtő munkához juttatni a megváltozott munkaképességű embereket, akik ebből tartást és önbecsülést nyerhetnek.
Kiemelte, a kormány a civil szervezetek támogatása mellett több más módon is segíti ezt a célt. Példaként említette azt a kedvezményt, amelyben a munkáltatók a minimálbér kétszeresét érintő járulékkedvezményt kapnak fogyatékkal élő személyek foglalkoztatása esetén.
Simon Attila István kitért arra is, hogy a kabinet évente 42 milliárd forintos támogatást ad a megváltozott munkaképességűeket alkalmazó akkreditált foglalkoztatóknak, emellett az úgynevezett fejlesztő foglalkoztatásban további lehetőséget biztosít a védett környezetben történő munkavégzésre.
Megjegyezte továbbá, hogy minden olyan 25 munkavállalónál többet foglalkoztató magyarországi cégnek rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie, amelyik álláshelyei 5 százalékát nem megváltozott munkaképességű személyekkel tölti fel. A helyettes államtitkár tájékoztatása szerint a költségvetésnek ebből évente 70-80 milliárd forintos bevétele származik, amelyről azonban a kormány szívesen lemondana, hiszen ez azt jelentené, hogy jelentősen bővült a fogyatékkal élők foglalkoztatása.
Bíró Veronika, a programot kezdeményező Salva Vita Alapítvány munkatársa elmondta, az elmúlt négy évben 550-en, az idén pedig már 230-an próbálhatják ki magukat "álommunkahelyükön". A jelentkezők sokféle motivációval érkeznek: vannak, akik olyan állásokat akarnak megnézni, ahol később hosszú távon is dolgozhatnak, míg mások olyan helyekre szeretnének betekintést nyerni, ahol nincs lehetőségük elhelyezkedni - fejtette ki.
Az alapítvány munkatársának tájékoztatása szerint idén is a rendőrség, illetve a tűzoltóság volt nagyon népszerű célpont, de tetoválószalonban, cukrászdában, nagykövetségen, kutyakiképzőben, zeneiskolásban és autószerelő munkahelyen is próbát tehetnek a jelentkezők május 16-23. között.
Bíró Veronika szólt arról is, a programban részt vevő munkahelyek dolgozói is sok értékes tapasztalatot gyűjtenek a fogyatékos emberekkel történő kapcsolatteremtés alatt.
Az idei program egyik résztvevője, a minisztériumban folyó munkát kipróbáló Dömötör Dávid első éves jogászhallgató elmondta, látássérültként sok embertől kapott támogatást, ugyanakkor számos kellemetlen tapasztalatot is szerzett, ezért fontosnak tartja, hogy már az oktatásban több figyelmet fordítsanak a fogyatékossággal élőkről szóló tájékoztatásra.
Forrás: MTI
Markáns szemléletváltozás zajlik a fogyatékkal élő emberek megítélésében, akik az empátia mellett önálló életvitelük kialakításában vágynak támogatásra a többségi társadalomtól - mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért felelős helyettes államtitkára csütörtökön Budapesten, sajtótájékoztatón.
Simon Attila István annak a Neked MUNKA, Nekem ÁLOM! című programnak az ismertetésén beszélt erről, amelynek keretében fogyatékkal élők ötödik éve próbálhatják ki magukat néhány napra vágyott munkahelyeiken, idén összesen 14 civil szervezet segítségével.
Az Emmi helyettes államtitkára fontosnak és példaértékűnek nevezett minden olyan kezdeményezést, amely segíti hasznos és értékteremtő munkához juttatni a megváltozott munkaképességű embereket, akik ebből tartást és önbecsülést nyerhetnek.
Kiemelte, a kormány a civil szervezetek támogatása mellett több más módon is segíti ezt a célt. Példaként említette azt a kedvezményt, amelyben a munkáltatók a minimálbér kétszeresét érintő járulékkedvezményt kapnak fogyatékkal élő személyek foglalkoztatása esetén.
Simon Attila István kitért arra is, hogy a kabinet évente 42 milliárd forintos támogatást ad a megváltozott munkaképességűeket alkalmazó akkreditált foglalkoztatóknak, emellett az úgynevezett fejlesztő foglalkoztatásban további lehetőséget biztosít a védett környezetben történő munkavégzésre.
Megjegyezte továbbá, hogy minden olyan 25 munkavállalónál többet foglalkoztató magyarországi cégnek rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie, amelyik álláshelyei 5 százalékát nem megváltozott munkaképességű személyekkel tölti fel. A helyettes államtitkár tájékoztatása szerint a költségvetésnek ebből évente 70-80 milliárd forintos bevétele származik, amelyről azonban a kormány szívesen lemondana, hiszen ez azt jelentené, hogy jelentősen bővült a fogyatékkal élők foglalkoztatása.
Bíró Veronika, a programot kezdeményező Salva Vita Alapítvány munkatársa elmondta, az elmúlt négy évben 550-en, az idén pedig már 230-an próbálhatják ki magukat "álommunkahelyükön". A jelentkezők sokféle motivációval érkeznek: vannak, akik olyan állásokat akarnak megnézni, ahol később hosszú távon is dolgozhatnak, míg mások olyan helyekre szeretnének betekintést nyerni, ahol nincs lehetőségük elhelyezkedni - fejtette ki.
Az alapítvány munkatársának tájékoztatása szerint idén is a rendőrség, illetve a tűzoltóság volt nagyon népszerű célpont, de tetoválószalonban, cukrászdában, nagykövetségen, kutyakiképzőben, zeneiskolásban és autószerelő munkahelyen is próbát tehetnek a jelentkezők május 16-23. között.
Bíró Veronika szólt arról is, a programban részt vevő munkahelyek dolgozói is sok értékes tapasztalatot gyűjtenek a fogyatékos emberekkel történő kapcsolatteremtés alatt.
Az idei program egyik résztvevője, a minisztériumban folyó munkát kipróbáló Dömötör Dávid első éves jogászhallgató elmondta, látássérültként sok embertől kapott támogatást, ugyanakkor számos kellemetlen tapasztalatot is szerzett, ezért fontosnak tartja, hogy már az oktatásban több figyelmet fordítsanak a fogyatékossággal élőkről szóló tájékoztatásra.
Forrás: MTI
Még a pszichiátrián sem lehet csak úgy kikötözni valakit
2019. április 08. | Nádasi Eszter
Hátborzongató, hogy kórházba kerül valaki egy olyan problémával, amibe nem „kellene” belehalnia, és mégsem hagyja el élve az intézményt. A fertőzések mellett, úgy tűnik, a lekötözés is ilyen veszélyt rejthet.
Újabb haláleset pszichiátrián: a helyszín ezúttal egy egyelőre meg nem nevezett fővárosi kórház zárt osztálya, az időpont valamikor szerda éjjel és csütörtök hajnal között. A beteg, akinek az egyik keze és lába az ágyhoz volt rögzítve, a feltételezések szerint szabadulni próbált, a feje közben a rácsok közé szorult, és megfulladt. Ahogy korábban írtuk, bűncselekmény gyanúja egyelőre nem merült fel, de a tisztázatlan eset körülményeit a BRFK vizsgálja majd. Sok a kérdőjel: nem tudni például, hogy volt-e a beteg mellett valaki, vagy hogy az osztály dolgozói figyelték-e az állapotát.
Nem egyedi eset
Szintén múlt heti hír, hogy nem kell börtönbe mennie annak az orvosnak, aki a dunaújvárosi kórház pszichiátriai osztályán kezelte a huszonegy éves Árpádot, aki négy évvel ezelőtt halt meg. A fiatal férfi az édesanyja beszámolója szerint erős gyógyszereket kapott, a kezelése során le is kötözték. Pszichiátere az igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint többszörös szakmai szabályszegést követett el, amiért felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
Négy éve a Merényiben uralkodó állapotokról szóló jelentés sokkolta az országot, máshol előfordult, hogy a beteget a radiátor csövéhez kötözték oda. 2015-ben történt meg az is, hogy egy kisbaba a Szent Imre Kórház pszichiátriáján született meg: az édesanyja az ágyhoz volt rögzítve, és be volt pelenkázva, a vajúdást és a szülés megindulását nem vették észre a dolgozók. Mire beavatkoztak, már látható volt a baba feje és karjai. A kicsi már nem élt.
Csak néhány az elmúlt évek esetei közül: hogyan kerülhet ilyen helyzetbe egy beteg?
Sorsukra hagyott betegek?
„Egy mentális problémával küzdő beteg személyes szabadsága akkor korlátozható, ha az illető állapota másokra vagy saját magára nézve közvetlen, súlyos veszélyt jelent” – tudom meg Radó Ivántól, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnökétől. Még ha fenn is áll ez az eset, akkor sem lehet akárhogyan fellépni: a lekötözésnek is megvannak a szabályai. „Jogszerűen csak olyan nyomáspontokra lehet felhelyezni a kötést, ahol az nem akadályozza a vérkeringést, és nem szabad, hogy túl szoros legyen. A lepedő, istráng, radiátor nem alkalmasak arra, hogy a beteget biztonságosan lekötözzék. A beavatkozást alapvetően az orvos rendelheti el, de ha ő éppen nem elérhető, akkor szakápoló rendelkezhet így: a döntéséről haladéktalanul értesítenie kell a pszichiátert, szakápolói döntés alapján csak két órán át maradhat így a beteg. Az orvosi vizsgálatnak is meg kell történnie ennyi idő alatt. A lekötözött beteg állapotát folyamatosan felügyelni kell, meg kell igazítani a kötéseit – a törvény nem mondja ki, hogy pontosan milyen időközönként kell az ellenőrzést elvégezni. De mindenképpen oda kell figyelni arra, hogy nem fullad-e a beteg, nem szorult-e el a vérkeringése, van-e valamilyen problémája, szükséglete. A felügyelet azért is elengedhetetlen, mert sokan, ha tudnak, fizikailag is tiltakoznak, küzdenek a lekötözés ellen, de van, aki annyira el van tompítva a gyógyszerekkel, hogy nem tud érdemben cselekedni, még akkor sem, ha érzi, hogy fullad. Ahogy a korábbi esetek is mutatják, ez az eljárás komoly veszély lehet a betegek számára. Fontos, hogy csak addig maradhatnak így, amíg az állapotuk ezt orvosilag indokolja” – magyarázza a szakértő, aki nem tagadja, hogy vannak esetek, amikor szükség lehet erre az intézkedésre, de hozzáteszi azt is, hogy sokszor azért fajulnak idáig a dolgok, mert nincs más eszköz vagy bevett gyakorlat a nehéz esetek kezelésére. Mint mondja, nemzetközi szinten a szakma már nem egészen és nem mindenhol így működik, de nálunk előfordulnak olyan állapotok és helyzetek, melyek múltbéli állapotokat idéznek.
Korlátok közö
Ahogy arra a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke rávilágít, a lekötözés csak egy példa arra, hogy miként korlátozható egy pszichiátriai beteg személyes szabadsága. Tudnak olyan esetekről, amikor valakit verbálisan, pszichésen kényszerítenek bele helyzetekbe, például azzal, hogy szankciókat helyeznek kilátásba. De ismernek fizikai bántalmazásról szóló történeteket is. Mindezt úgy, hogy Radó Iván szerint a pszichiátria lényege a bizalom lenne: belátható, hogy ez elég súlyosan sérül akkor is, ha valakit akarata ellenére, bilincsben, szirénázva bevisznek egy kórházba. Az így beszállított betegeknek egyébként 72 órán belül kötelező bírói szemlén kell megjelenni: addig csak annyi gyógyszert kaphatnának, hogy ne tompuljanak el teljesen, mert „per- és jogképesnek” kell maradniuk.
A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy többszörösen nehéz helyzetben vannak ezek a betegek: számtalan stigma kapcsolódik az állapotukhoz. „Ráadásul a társadalom másképp ítéli meg a függőséggel küzdő embereket, mint azokat, akik valamilyen mentális problémával élnek: az alkohol- és drogfüggők tetteivel kapcsolatban elfogadóbbak, míg a pszichiátriai betegek esetében gyakran követelik a bezárást, korlátozást, gúzsba kötést, gyógyszeres kezelést.”
Forrás: nlc.hu
Hátborzongató, hogy kórházba kerül valaki egy olyan problémával, amibe nem „kellene” belehalnia, és mégsem hagyja el élve az intézményt. A fertőzések mellett, úgy tűnik, a lekötözés is ilyen veszélyt rejthet.
Újabb haláleset pszichiátrián: a helyszín ezúttal egy egyelőre meg nem nevezett fővárosi kórház zárt osztálya, az időpont valamikor szerda éjjel és csütörtök hajnal között. A beteg, akinek az egyik keze és lába az ágyhoz volt rögzítve, a feltételezések szerint szabadulni próbált, a feje közben a rácsok közé szorult, és megfulladt. Ahogy korábban írtuk, bűncselekmény gyanúja egyelőre nem merült fel, de a tisztázatlan eset körülményeit a BRFK vizsgálja majd. Sok a kérdőjel: nem tudni például, hogy volt-e a beteg mellett valaki, vagy hogy az osztály dolgozói figyelték-e az állapotát.
Nem egyedi eset
Szintén múlt heti hír, hogy nem kell börtönbe mennie annak az orvosnak, aki a dunaújvárosi kórház pszichiátriai osztályán kezelte a huszonegy éves Árpádot, aki négy évvel ezelőtt halt meg. A fiatal férfi az édesanyja beszámolója szerint erős gyógyszereket kapott, a kezelése során le is kötözték. Pszichiátere az igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint többszörös szakmai szabályszegést követett el, amiért felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
Négy éve a Merényiben uralkodó állapotokról szóló jelentés sokkolta az országot, máshol előfordult, hogy a beteget a radiátor csövéhez kötözték oda. 2015-ben történt meg az is, hogy egy kisbaba a Szent Imre Kórház pszichiátriáján született meg: az édesanyja az ágyhoz volt rögzítve, és be volt pelenkázva, a vajúdást és a szülés megindulását nem vették észre a dolgozók. Mire beavatkoztak, már látható volt a baba feje és karjai. A kicsi már nem élt.
Csak néhány az elmúlt évek esetei közül: hogyan kerülhet ilyen helyzetbe egy beteg?
Sorsukra hagyott betegek?
„Egy mentális problémával küzdő beteg személyes szabadsága akkor korlátozható, ha az illető állapota másokra vagy saját magára nézve közvetlen, súlyos veszélyt jelent” – tudom meg Radó Ivántól, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnökétől. Még ha fenn is áll ez az eset, akkor sem lehet akárhogyan fellépni: a lekötözésnek is megvannak a szabályai. „Jogszerűen csak olyan nyomáspontokra lehet felhelyezni a kötést, ahol az nem akadályozza a vérkeringést, és nem szabad, hogy túl szoros legyen. A lepedő, istráng, radiátor nem alkalmasak arra, hogy a beteget biztonságosan lekötözzék. A beavatkozást alapvetően az orvos rendelheti el, de ha ő éppen nem elérhető, akkor szakápoló rendelkezhet így: a döntéséről haladéktalanul értesítenie kell a pszichiátert, szakápolói döntés alapján csak két órán át maradhat így a beteg. Az orvosi vizsgálatnak is meg kell történnie ennyi idő alatt. A lekötözött beteg állapotát folyamatosan felügyelni kell, meg kell igazítani a kötéseit – a törvény nem mondja ki, hogy pontosan milyen időközönként kell az ellenőrzést elvégezni. De mindenképpen oda kell figyelni arra, hogy nem fullad-e a beteg, nem szorult-e el a vérkeringése, van-e valamilyen problémája, szükséglete. A felügyelet azért is elengedhetetlen, mert sokan, ha tudnak, fizikailag is tiltakoznak, küzdenek a lekötözés ellen, de van, aki annyira el van tompítva a gyógyszerekkel, hogy nem tud érdemben cselekedni, még akkor sem, ha érzi, hogy fullad. Ahogy a korábbi esetek is mutatják, ez az eljárás komoly veszély lehet a betegek számára. Fontos, hogy csak addig maradhatnak így, amíg az állapotuk ezt orvosilag indokolja” – magyarázza a szakértő, aki nem tagadja, hogy vannak esetek, amikor szükség lehet erre az intézkedésre, de hozzáteszi azt is, hogy sokszor azért fajulnak idáig a dolgok, mert nincs más eszköz vagy bevett gyakorlat a nehéz esetek kezelésére. Mint mondja, nemzetközi szinten a szakma már nem egészen és nem mindenhol így működik, de nálunk előfordulnak olyan állapotok és helyzetek, melyek múltbéli állapotokat idéznek.
Korlátok közö
Ahogy arra a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke rávilágít, a lekötözés csak egy példa arra, hogy miként korlátozható egy pszichiátriai beteg személyes szabadsága. Tudnak olyan esetekről, amikor valakit verbálisan, pszichésen kényszerítenek bele helyzetekbe, például azzal, hogy szankciókat helyeznek kilátásba. De ismernek fizikai bántalmazásról szóló történeteket is. Mindezt úgy, hogy Radó Iván szerint a pszichiátria lényege a bizalom lenne: belátható, hogy ez elég súlyosan sérül akkor is, ha valakit akarata ellenére, bilincsben, szirénázva bevisznek egy kórházba. Az így beszállított betegeknek egyébként 72 órán belül kötelező bírói szemlén kell megjelenni: addig csak annyi gyógyszert kaphatnának, hogy ne tompuljanak el teljesen, mert „per- és jogképesnek” kell maradniuk.
A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy többszörösen nehéz helyzetben vannak ezek a betegek: számtalan stigma kapcsolódik az állapotukhoz. „Ráadásul a társadalom másképp ítéli meg a függőséggel küzdő embereket, mint azokat, akik valamilyen mentális problémával élnek: az alkohol- és drogfüggők tetteivel kapcsolatban elfogadóbbak, míg a pszichiátriai betegek esetében gyakran követelik a bezárást, korlátozást, gúzsba kötést, gyógyszeres kezelést.”
Forrás: nlc.hu
Avicii családja segít a mentális problémákkal küzdőknek
2019. március 30. | Admin
A svéd DJ 2018 áprilisában hunyt el Muscat-ban. Csupán 28 éves volt. A családja most egy alapítványt hozott létre olyan emberek részére akik mentális problémákkal küzdenek, ugyanis ő is küzdött ilyen problémákkal.
A családja most bejelentette, hogy megalapították a Tim Bergling alapítványt ami kezdetben a mentális problémákkal és az öngyilkosság megelőzésével foglalkozna. Aktív szerepet fog betölteni az alapítvány még az éghajlatváltozás, a természetvédelem és a veszélyeztetett fajok területén is.
Avicii-t leginkább a Wake Me Up, a Hey Brother és a Levels című slágerekről ismerhetjük. Olyan zenészekkel dolgozott együtt mint Madonna vagy a Coldplay. Az elektronikus tánczene úttörője volt aki teltházas aréna koncerteket tartott világszerte. 2016-ban egészségügyi okok (akut hasnyálmirigy gyulladás) miatt visszavonult a turnézástól és csak a stúdióban folytatta a zenélést.
Úgy nyilatkozott róla a családja, hogy olyan munka ütemben dolgozott ami extrém stresszel jár. Egy akkori nyilatkozatban azt mondta, hogy csak küzd és nem tudja tovább folytatni. A rendőrség szerint nem volt bűncselekmény a DJ halála.
Forrás: vitalnews.hu
A svéd DJ 2018 áprilisában hunyt el Muscat-ban. Csupán 28 éves volt. A családja most egy alapítványt hozott létre olyan emberek részére akik mentális problémákkal küzdenek, ugyanis ő is küzdött ilyen problémákkal.
A családja most bejelentette, hogy megalapították a Tim Bergling alapítványt ami kezdetben a mentális problémákkal és az öngyilkosság megelőzésével foglalkozna. Aktív szerepet fog betölteni az alapítvány még az éghajlatváltozás, a természetvédelem és a veszélyeztetett fajok területén is.
Avicii-t leginkább a Wake Me Up, a Hey Brother és a Levels című slágerekről ismerhetjük. Olyan zenészekkel dolgozott együtt mint Madonna vagy a Coldplay. Az elektronikus tánczene úttörője volt aki teltházas aréna koncerteket tartott világszerte. 2016-ban egészségügyi okok (akut hasnyálmirigy gyulladás) miatt visszavonult a turnézástól és csak a stúdióban folytatta a zenélést.
Úgy nyilatkozott róla a családja, hogy olyan munka ütemben dolgozott ami extrém stresszel jár. Egy akkori nyilatkozatban azt mondta, hogy csak küzd és nem tudja tovább folytatni. A rendőrség szerint nem volt bűncselekmény a DJ halála.
Forrás: vitalnews.hu
NAIH közlemény
2019. március 30. | Admin
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság közleménye a Fővárosi Törvényszéknek a Magyarországi Szcientológia Egyház és a Szcientológia Egyház Központi Szervezet ügyében hozott ítéletéről: A Fővárosi Törvényszék (Bíróság) ítéletében elutasította a Magyarországi Szcientológia Egyháznak (Egyház) és a Szcientológia Egyház Központi Szervezetnek (Központi Szervezet) a NAIH/2017/148/98/H. számon kiadott határozata ellen benyújtott keresetét.
Az ítélet az alábbi linken-a dokumentumok menüpont alatt- érhető el:
NAIH közlemény
Forrás: naih.hu
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság közleménye a Fővárosi Törvényszéknek a Magyarországi Szcientológia Egyház és a Szcientológia Egyház Központi Szervezet ügyében hozott ítéletéről: A Fővárosi Törvényszék (Bíróság) ítéletében elutasította a Magyarországi Szcientológia Egyháznak (Egyház) és a Szcientológia Egyház Központi Szervezetnek (Központi Szervezet) a NAIH/2017/148/98/H. számon kiadott határozata ellen benyújtott keresetét.
Az ítélet az alábbi linken-a dokumentumok menüpont alatt- érhető el:
NAIH közlemény
Forrás: naih.hu
Mentális problémákat okozhat a túl sok mobilozás
2019. március 23. | Admin
Számos fiatal felnőtt, aki állandóan a telefont babrálja, szorongással és depresszióval küzd – állítják a University of Illinois munkatársai friss kutatásukban.
A szakemberek több mint 300 főiskolai hallgató technológiai eszközökhöz való viszonyát vizsgálták, és kiderült, hogy minél gyakrabban nyúl valaki a hordozható eszközök után – legyen szó telefonról, tabletről, netbookról – annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy mentális problémával – szorongással vagy depresszióval – küzd.
“Ezek a fiatalok, azért nyúlnak a telefonjukhoz vagy más eszközhöz, hogy meneküljenek a saját kellemetlen érzéseik elől, illetve elszigeteljék magukat a világtól” – mondja a kutatáson dolgozó Tayana Panova. “Ugyanakkor az sem elhanyagolható tény, hogy sok fiatal egyszerűen unatkozik, és csupán kellemes időtöltésként hA szakember szerint a kihívást azt jelenti, hogy a hordozható eszközök számtalan lehetőséget teremtenek arra, hogy kivonjuk magunkat a világ zajából, és megszüntessük a kapcsolatot másokkal csakúgy, mint a saját érzéseinkkel.
Jó hír azonban, hogy a kutatás egyetlen momentuma sem mutatott abba az irányba, hogy maga a telefonhasználat – vagy más eszközök használata – volna az, ami a mentális problémákat okozza.
Jelenleg 5 milliárd ember használ mobiltelefont világszerte, az internetet pedig 3 milliárd felhasználó veszi igénybe. A kutatás a Computers in Human Behavior című szaklapban került publikálásra.asználja a telefont, mintegy szórakozás gyanánt” – teszi hozzá.
Forrás: noinetcafe.hu
Számos fiatal felnőtt, aki állandóan a telefont babrálja, szorongással és depresszióval küzd – állítják a University of Illinois munkatársai friss kutatásukban.
A szakemberek több mint 300 főiskolai hallgató technológiai eszközökhöz való viszonyát vizsgálták, és kiderült, hogy minél gyakrabban nyúl valaki a hordozható eszközök után – legyen szó telefonról, tabletről, netbookról – annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy mentális problémával – szorongással vagy depresszióval – küzd.
“Ezek a fiatalok, azért nyúlnak a telefonjukhoz vagy más eszközhöz, hogy meneküljenek a saját kellemetlen érzéseik elől, illetve elszigeteljék magukat a világtól” – mondja a kutatáson dolgozó Tayana Panova. “Ugyanakkor az sem elhanyagolható tény, hogy sok fiatal egyszerűen unatkozik, és csupán kellemes időtöltésként hA szakember szerint a kihívást azt jelenti, hogy a hordozható eszközök számtalan lehetőséget teremtenek arra, hogy kivonjuk magunkat a világ zajából, és megszüntessük a kapcsolatot másokkal csakúgy, mint a saját érzéseinkkel.
Jó hír azonban, hogy a kutatás egyetlen momentuma sem mutatott abba az irányba, hogy maga a telefonhasználat – vagy más eszközök használata – volna az, ami a mentális problémákat okozza.
Jelenleg 5 milliárd ember használ mobiltelefont világszerte, az internetet pedig 3 milliárd felhasználó veszi igénybe. A kutatás a Computers in Human Behavior című szaklapban került publikálásra.asználja a telefont, mintegy szórakozás gyanánt” – teszi hozzá.
Forrás: noinetcafe.hu
Nyitrai: Már 40 százalék a dolgozó megváltozott munkaképességűek aránya
2019. január 13. | Admin
2011-hez képest tavaly év végére 18-ról 40 százalékra emelkedett a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási rátája – közölte Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott vasárnap Budapesten.
Nyitrai Zsolt elmondta, 2011-ben ez az arány még 18 százalék volt. Akkor mintegy 15 ezer, tavaly már több mint 80 ezer megváltozott munkaképességű ember dolgozott.
Magyarországon több mint 600 ezer ember él valamilyen fogyatékossággal – mondta Nyitra Zsolt. Kiemelve: a kormány stratégiai fontosságúnak tartja a fogyatékossággal élők társadalmi csoportját. A fogyatékos emberek a társadalom egyenrangú, egyenértékű tagjai – szögezte le a miniszterelnöki megbízott. Hozzátette: azért kell segíteni őket a mindennapokban, hogy a lehető legnagyobb önállóságban élhessék életüket.
Hangsúlyozta, hogy mindennek az alapja a párbeszéd. Nyitrai Zsolt példaként említette, hogy a legutóbbi nemzeti konzultációt a vakok és gyengénlátók szövetségének kezdeményezésére pontírásos formában is ki lehetett tölteni.
Azt is elmondta, 2010-hez képest 2019-re megduplázódott az országos fogyatékosügyi szervezetek költségvetési támogatása.
Nyitrai Zsolt fontosnak nevezte az otthonápolás ügyét, amellyel kapcsolatban szintén széles körű szakmai egyeztetést folytattak le. A parlament által elfogadott javaslat nyomán január elsejével emelkedett az ápolási díj, s bevezették a gyermekek otthonápolási díját is.
A miniszterelnöki megbízott felháborítónak és elfogadhatatlannak ítélte, hogy egyetlen ellenzéki képviselő sem támogatta az erről szóló javaslatot. Nyitrai Zsolt szerint ezzel az ellenzék bebizonyította, hogy nagy kérdésekben a magyarok nem számíthatnak rájuk.
A kormány bevonja a fogyatékosügyi szervezeteket is
A kormány folyamatosan konzultál a 13 nagy fogyatékosügyi szervezettel. A politikus azt mondta, hogy egyedül a Fidesz-KDNP az, amely 2010 óta behívja soraiba a fogyatékossággal élőket. Tapolczai Gergely a magyar Országgyűlésben, Kósa Ádám az Európai Parlamentben áll ki a fogyatékossággal élők ügyeiért is – tette hozzá.
Kósa Ádám, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) elnöke is hangsúlyozta, a magyar kormány a tervezéstől kezdve bevonja a fogyatékosügyi szervezeteket az őket érintő kérdésekbe.
Reményét fejezte ki, hogy tavaly decemberben először és utoljára hagyta cserben az ellenzék a fogyatékossággal élőket. Mint kiemelte: a fogyatékügy nem jobb- vagy baloldali kérdés. Megjegyezte: a szocialista kormányok idején, elnökként azért kellett harcolnia, hogy ne feleződjön meg költségvetési támogatásuk. Míg most 2010-hez képest megduplázódott a fogyatékosügyi szervezetek költségvetési támogatása.
Egyre népszerűbb az akadálymentesítés
Kósa Ádám azt mondta, a mostani kormány folyamatosan egyeztet az érdekvédelmi szervezetek képviselőivel, a párbeszéd jó irányba halad.
Ennek nyomán például november 9-én évről-évre megtartják a jelnyelv napját, s számos más a fogyatékossággal élőket érintő fejlesztés indult. Példaként említette a weboldalak akadálymentesítését, továbbá azt a telefonos alkalmazást, amely a látássérülteket segíti a közlekedésében és a vásárlásban.
Azt is elmondta, hogy egy európai uniós fejlesztés keretében a magyar kormány az érdekképviseletek kezébe adta az infokommunikációs projektek kezelését.
Forrás: hirado.hu
2011-hez képest tavaly év végére 18-ról 40 százalékra emelkedett a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási rátája – közölte Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott vasárnap Budapesten.
Nyitrai Zsolt elmondta, 2011-ben ez az arány még 18 százalék volt. Akkor mintegy 15 ezer, tavaly már több mint 80 ezer megváltozott munkaképességű ember dolgozott.
Magyarországon több mint 600 ezer ember él valamilyen fogyatékossággal – mondta Nyitra Zsolt. Kiemelve: a kormány stratégiai fontosságúnak tartja a fogyatékossággal élők társadalmi csoportját. A fogyatékos emberek a társadalom egyenrangú, egyenértékű tagjai – szögezte le a miniszterelnöki megbízott. Hozzátette: azért kell segíteni őket a mindennapokban, hogy a lehető legnagyobb önállóságban élhessék életüket.
Hangsúlyozta, hogy mindennek az alapja a párbeszéd. Nyitrai Zsolt példaként említette, hogy a legutóbbi nemzeti konzultációt a vakok és gyengénlátók szövetségének kezdeményezésére pontírásos formában is ki lehetett tölteni.
Azt is elmondta, 2010-hez képest 2019-re megduplázódott az országos fogyatékosügyi szervezetek költségvetési támogatása.
Nyitrai Zsolt fontosnak nevezte az otthonápolás ügyét, amellyel kapcsolatban szintén széles körű szakmai egyeztetést folytattak le. A parlament által elfogadott javaslat nyomán január elsejével emelkedett az ápolási díj, s bevezették a gyermekek otthonápolási díját is.
A miniszterelnöki megbízott felháborítónak és elfogadhatatlannak ítélte, hogy egyetlen ellenzéki képviselő sem támogatta az erről szóló javaslatot. Nyitrai Zsolt szerint ezzel az ellenzék bebizonyította, hogy nagy kérdésekben a magyarok nem számíthatnak rájuk.
A kormány bevonja a fogyatékosügyi szervezeteket is
A kormány folyamatosan konzultál a 13 nagy fogyatékosügyi szervezettel. A politikus azt mondta, hogy egyedül a Fidesz-KDNP az, amely 2010 óta behívja soraiba a fogyatékossággal élőket. Tapolczai Gergely a magyar Országgyűlésben, Kósa Ádám az Európai Parlamentben áll ki a fogyatékossággal élők ügyeiért is – tette hozzá.
Kósa Ádám, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) elnöke is hangsúlyozta, a magyar kormány a tervezéstől kezdve bevonja a fogyatékosügyi szervezeteket az őket érintő kérdésekbe.
Reményét fejezte ki, hogy tavaly decemberben először és utoljára hagyta cserben az ellenzék a fogyatékossággal élőket. Mint kiemelte: a fogyatékügy nem jobb- vagy baloldali kérdés. Megjegyezte: a szocialista kormányok idején, elnökként azért kellett harcolnia, hogy ne feleződjön meg költségvetési támogatásuk. Míg most 2010-hez képest megduplázódott a fogyatékosügyi szervezetek költségvetési támogatása.
Egyre népszerűbb az akadálymentesítés
Kósa Ádám azt mondta, a mostani kormány folyamatosan egyeztet az érdekvédelmi szervezetek képviselőivel, a párbeszéd jó irányba halad.
Ennek nyomán például november 9-én évről-évre megtartják a jelnyelv napját, s számos más a fogyatékossággal élőket érintő fejlesztés indult. Példaként említette a weboldalak akadálymentesítését, továbbá azt a telefonos alkalmazást, amely a látássérülteket segíti a közlekedésében és a vásárlásban.
Azt is elmondta, hogy egy európai uniós fejlesztés keretében a magyar kormány az érdekképviseletek kezébe adta az infokommunikációs projektek kezelését.
Forrás: hirado.hu
Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés: vádat emeltek egy pszichiáter ellen
2019. január 09. | Admin
Újabb fejezetéhez érkezett a tragikusan elhunyt dunaújvárosi férfi, D. Árpád története: hosszas huzavona után az ügyészség most vádat emelt a pszichiáternő ellen, akinek „gondoskodása” alatt a fiatalember másfél napon belül meghalt a kórházban.
A 21 éves D. Árpádot még 2015-ben vitte édesanyja a Dunaújvárosi Kórházba rosszullét miatt. Ott a pszichiátriai osztályon helyezték el; az anya ebbe csak azzal a feltétellel egyezett bele, ha fiát nem teszik át a zárt osztályra. A másnapi látogatáskor a család a fiút a zárt osztályon találta meg, kikötözve, bepelenkázva, önkívületi állapotban. A halálra rémült anyát a pszichiátriai osztály személyzete azzal nyugtatta meg: minden rendben, ez teljesen normális menete a kezelésnek, másnapra a beteg már jól lesz. Az édesanya másnap reggel kapta a telefont a kórházból: a fia meghalt.
A tragédiától lesújtott család feljelentést tett a rendőrségen. A nyomozás során készült szakértői vélemény szerint a pszichiáternő több szakmai szabályszegést követett el, ami alkalmas foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés megállapítására. Ennek ellenére a nyomozás végeztével az ügyészség úgy döntött, hogy mivel az elkövető időskorú és büntetlen előéletű, a vádemelést egy évre elhalasztja, és ha az egy év alatt a pszichiáternő újabb bűncselekményt nem követ el, az eljárást megszünteti.
A család mély megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy senkit nem akarnak felelősségre vonni a fiatalember haláláért. Ezért az édesanya a városi ügyészség döntése ellen panasszal fordult a megyei ügyészséghez, amely úgy döntött, hogy a nyomozást folytatni kell. Így is történt, és az ügy végül 2018 decemberében érkezett újabb fontos állomáshoz: a városi ügyészség vádat emelt a pszichiáternő ellen.
A városi ügyészség korábbi véleményével szemben, amely szerint „Az elkövető büntetlen előéletű, idős korú személy, aki... mindeddig kifogástalan életvitelt tanúsított, hivatását maradéktalanul, nagy körültekintéssel gyakorolta, ezért alappal feltételezhető, hogy újabb törvénybe ütköző cselekményt nem követ el”, a megyei ügyészség így fogalmazott: „A gyanúsított a felelősségét és az annak alapjául szolgáló tényeket mindvégig vitatta, a cselekmény miatti őszinte megbánásának nem adott hangot, ehhez képest nincs alap azt feltételezni, hogy az ügyészi intézkedés kedvező irányba mozdítaná a gyanúsított magatartását. Minderre kizárólag a bírósági eljárás lefolytatása és joghátrány alkalmazása esetén van esély.”
A pszichiátria zárt osztályán tragikusan elhunyt férfi ügye tehát 2019-ben a bíróságon folytatódik - büntetőper keretében.
Forrás: privatkopo.hu
Újabb fejezetéhez érkezett a tragikusan elhunyt dunaújvárosi férfi, D. Árpád története: hosszas huzavona után az ügyészség most vádat emelt a pszichiáternő ellen, akinek „gondoskodása” alatt a fiatalember másfél napon belül meghalt a kórházban.
A 21 éves D. Árpádot még 2015-ben vitte édesanyja a Dunaújvárosi Kórházba rosszullét miatt. Ott a pszichiátriai osztályon helyezték el; az anya ebbe csak azzal a feltétellel egyezett bele, ha fiát nem teszik át a zárt osztályra. A másnapi látogatáskor a család a fiút a zárt osztályon találta meg, kikötözve, bepelenkázva, önkívületi állapotban. A halálra rémült anyát a pszichiátriai osztály személyzete azzal nyugtatta meg: minden rendben, ez teljesen normális menete a kezelésnek, másnapra a beteg már jól lesz. Az édesanya másnap reggel kapta a telefont a kórházból: a fia meghalt.
A tragédiától lesújtott család feljelentést tett a rendőrségen. A nyomozás során készült szakértői vélemény szerint a pszichiáternő több szakmai szabályszegést követett el, ami alkalmas foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés megállapítására. Ennek ellenére a nyomozás végeztével az ügyészség úgy döntött, hogy mivel az elkövető időskorú és büntetlen előéletű, a vádemelést egy évre elhalasztja, és ha az egy év alatt a pszichiáternő újabb bűncselekményt nem követ el, az eljárást megszünteti.
A család mély megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy senkit nem akarnak felelősségre vonni a fiatalember haláláért. Ezért az édesanya a városi ügyészség döntése ellen panasszal fordult a megyei ügyészséghez, amely úgy döntött, hogy a nyomozást folytatni kell. Így is történt, és az ügy végül 2018 decemberében érkezett újabb fontos állomáshoz: a városi ügyészség vádat emelt a pszichiáternő ellen.
A városi ügyészség korábbi véleményével szemben, amely szerint „Az elkövető büntetlen előéletű, idős korú személy, aki... mindeddig kifogástalan életvitelt tanúsított, hivatását maradéktalanul, nagy körültekintéssel gyakorolta, ezért alappal feltételezhető, hogy újabb törvénybe ütköző cselekményt nem követ el”, a megyei ügyészség így fogalmazott: „A gyanúsított a felelősségét és az annak alapjául szolgáló tényeket mindvégig vitatta, a cselekmény miatti őszinte megbánásának nem adott hangot, ehhez képest nincs alap azt feltételezni, hogy az ügyészi intézkedés kedvező irányba mozdítaná a gyanúsított magatartását. Minderre kizárólag a bírósági eljárás lefolytatása és joghátrány alkalmazása esetén van esély.”
A pszichiátria zárt osztályán tragikusan elhunyt férfi ügye tehát 2019-ben a bíróságon folytatódik - büntetőper keretében.
Forrás: privatkopo.hu
Ilyen lesz Budapest legnagyobb kórháza
2019. január 03. | Admin
A Dél-pesti Centrumkórház (DPC) a legnagyobb a három tervezett, legmodernebb feltételeket biztosító új fővárosi centrumkórház közül. A létesítmény a ZDA-Zoboki Építésziroda tervei alapján épül meg, többek közt osztrák, amerikai, holland és dán modellek figyelembe vételével.
Magyarországon még egyáltalán nem épült hasonló léptékű kórház, ezért a Dél-pesti Centrumkórház építészeti tervezése teljesen új megközelítést igényelt, a magyar tapasztalatok csak korlátozottan voltak felhasználhatók. A tervezők ezért a koncepció kialakítása során a legjobb nemzetközi centrumkórházi minták – többek közt osztrák, amerikai, holland és dán modellek – bevált megoldásaira építettek.
A díjnyertes építészeti tervkoncepció szakmai kialakításában a középületek tervezésben jelentős referenciákkal rendelkező ZDA-Zoboki Építésziroda mellett nemzetközi és hazai szakemberek is részt vettek: elsősorban a bécsi centrumkórház (Krankenhaus Nord), valamint számos nyugat-európai egészségügyi létesítmény tervezésében tapasztalattal bíró osztrák AC tervezőiroda, továbbá kifejezetten egészségügyi tervezésre szakosodott építészek és belsőépítészek. A ZDA a tervezés során továbbá szorosan együttműködött orvosokkal és kiváló orvos-technológus szakemberekkel - olvasható a Zoboki Építésziroda honlapján.
Elsődleges szerepet kaptak a betegek korszerű és gyors ellátását biztosító orvos-technológiai és funkcionális szempontok, az építészet elsősorban támogató funkcióként van jelen.
Az épület tervei ezért, eltérően a hagyományos tervezési sémáktól, belülről-kifelé, a korszerű technológiai és beteglogisztika elvárásokat figyelembe véve készültek.
A tervezett épületegyüttes tagolása, az épületek elhelyezkedése és egymással való kapcsolata, mind a korszerű, gyors és hatékony betegellátást célozzák: a nemzetközi centrumkórházi modellekre építve a komoly technológiát igénylő központi műtéti-diagnosztikai tömb – amelyben a sürgősségi ellátás központja is helyet kapott – elválik a két oldalt sorakozó, járó- és fekvőbeteg osztályokat (rendelőket, kezelőket, intenzív osztályokat) befogadó épületszárnyaktól. Az épületeket a központi előcsarnok és kiterjesztett folyosói fűzik össze, biztosítva, hogy a diagnosztikai-műtéti központ az épület minden részéből könnyen elérhető legyen. Ugyanakkor kifejezett cél volt, hogy a tervezett centrumkórház a testi gyógyítás mellett a szellemi épülés modern központja is legyen, ezért a tervezők nagy hangsúlyt helyeztek az épületegyüttes humánus kialakítására – egy emberi léptékű, áttekinthető és szerethető épület megteremtésére.
Gyógyulást segítő környezet
A kórházi tartózkodás alatt szükségük van a betegeknek arra, hogy ne ágyba fekve kelljen eltölteniük az időt, hanem a természet közelében lehetőségük legyen kikapcsolódni, nyugodt körülmények között találkozni a családtagjaikkal, vagy az orvosokkal.
Nemzetközi tapasztalatok és kutatások igazolják, hogy a betegek felépülését nagymértékben befolyásolja a gyógyulás környezete.
A humánumot középpontba emelő építészeti koncepció végigkíséri az épületegyüttest az előcsarnoktól a nővérállomásokon át a betegszobákig. Az épületek tagolása, a zöldfelületek kialakítása, az ápolási terek, a betegszobák berendezése, az anyaghasználat, a fények, a színek vagy a helyiségekben alkalmazott textilek mind a barátságos, nyugalmat árasztó, betegközpontú környezet megteremtését szolgálják. A betegek kisétálhatnak a tetőkertekre, ráláthatnak a zöldfelületekre, míg az ablaktalan helyiségekben – például a diagnosztikai terekben – a közérzet javítását olyan speciális megoldások is segíthetik majd, mint a mennyezeten és a falakon elhelyezett, természetes fényt, vagy az égboltot imitáló világítópanelek. Emellett kifejezett cél volt olyan közösségi terek megalkotása, ahol a csendes elvonulástól, a nyugodt orvos-beteg párbeszéden át akár közös filmnézésre, koncertek vagy tudományos előadások meghallgatására is van lehetősége a gyógyulóknak.
Modern, zöld épület
A koncepció szerint a Szent István Kórház területén egy teljesen új épületegyüttes születik, minthogy a jelenlegi, közel 150 éves épületek alkalmatlanok a modern orvosi technológia befogadására.
A terv ugyanakkor visszanyúl a Hauszmann Alajos által, a 19. század végén tervezett épületegyüttes strukturális és építészeti hagyományaihoz: megtartja a műemléki jellegű bejárati épületet, valamint a levegős, sok zöldfelülettel és ősfákkal rendelkező tagolást, és felidézi az egykor központi helyen álló kápolnát is, amely a jövőben közösségi találkozóhelyként is funkcionálhat.
Az új épületegyüttes a bejárati pavilon megtartásával a Nagyvárad tér felől megőrzi hagyományos városi arcát, a városi lépték megtartása érdekében mindegyik tervezett épület magassága 30 méter alatt marad. Az új kórház két fő egysége a Campus-kert, az intézmény fogadó tere, és a főépület, a gyógyítás tere.
A központi tömb felső szintjét a tetőkertek alkotják, amelyek helyet biztosítanak séták, elsősorban a beteglátogatás számára, ugyanakkor fontos szerepet töltenek be a terápiás kertek befogadásában is.
Egykapus kórház
A Dél-pesti Centrumkórház úgynevezett „egykapus kórház” lesz, azaz minden látogató és járóbeteg egy irányból, a Nagyvárad tér felől juthat be az épületbe, ami jelentősen segíti a betegirányítást, a betegek osztályozását, és azt, hogy az ide érkezők a lehető leggyorsabban eljuthassanak az általuk kívánt helyre. Egyedül a sürgősségi ellátás –betegek fogadása, mentőbejárás – történik a hátsó kapun keresztül, biztosítva a sürgősségi betegek gyors ellátását és megfelelő elválasztását a többi betegtől.
A tervezett épület egyik legfontosabb alapvetése ugyanis az, hogy a kórházba érkező bármely beteg – legyen szó akut ellátásról, járó- vagy fekvőbetegről – a lehető legrövidebb idő alatt a legmagasabb szintű ellátást kaphassa meg.
Az építészeti kialakítás a gyors és szakszerű betegirányítást és beteglogisztikát szolgálja, ügyelve az eltérő súlyosságú és különböző típusú ellátásban részesülő betegek – járó- és fekvőbetegek –, illetve a látogatók útvonalainak szétválasztására. A jövő centrumkórházában így olyan nem fordulhat elő, hogy egy súlyos, operáción átesett beteget a látogatók szeme előtt toljanak végig a folyosón, vagy egy várótermen.
Forrás: infostart.hu
A Dél-pesti Centrumkórház (DPC) a legnagyobb a három tervezett, legmodernebb feltételeket biztosító új fővárosi centrumkórház közül. A létesítmény a ZDA-Zoboki Építésziroda tervei alapján épül meg, többek közt osztrák, amerikai, holland és dán modellek figyelembe vételével.
Magyarországon még egyáltalán nem épült hasonló léptékű kórház, ezért a Dél-pesti Centrumkórház építészeti tervezése teljesen új megközelítést igényelt, a magyar tapasztalatok csak korlátozottan voltak felhasználhatók. A tervezők ezért a koncepció kialakítása során a legjobb nemzetközi centrumkórházi minták – többek közt osztrák, amerikai, holland és dán modellek – bevált megoldásaira építettek.
A díjnyertes építészeti tervkoncepció szakmai kialakításában a középületek tervezésben jelentős referenciákkal rendelkező ZDA-Zoboki Építésziroda mellett nemzetközi és hazai szakemberek is részt vettek: elsősorban a bécsi centrumkórház (Krankenhaus Nord), valamint számos nyugat-európai egészségügyi létesítmény tervezésében tapasztalattal bíró osztrák AC tervezőiroda, továbbá kifejezetten egészségügyi tervezésre szakosodott építészek és belsőépítészek. A ZDA a tervezés során továbbá szorosan együttműködött orvosokkal és kiváló orvos-technológus szakemberekkel - olvasható a Zoboki Építésziroda honlapján.
Elsődleges szerepet kaptak a betegek korszerű és gyors ellátását biztosító orvos-technológiai és funkcionális szempontok, az építészet elsősorban támogató funkcióként van jelen.
Az épület tervei ezért, eltérően a hagyományos tervezési sémáktól, belülről-kifelé, a korszerű technológiai és beteglogisztika elvárásokat figyelembe véve készültek.
A tervezett épületegyüttes tagolása, az épületek elhelyezkedése és egymással való kapcsolata, mind a korszerű, gyors és hatékony betegellátást célozzák: a nemzetközi centrumkórházi modellekre építve a komoly technológiát igénylő központi műtéti-diagnosztikai tömb – amelyben a sürgősségi ellátás központja is helyet kapott – elválik a két oldalt sorakozó, járó- és fekvőbeteg osztályokat (rendelőket, kezelőket, intenzív osztályokat) befogadó épületszárnyaktól. Az épületeket a központi előcsarnok és kiterjesztett folyosói fűzik össze, biztosítva, hogy a diagnosztikai-műtéti központ az épület minden részéből könnyen elérhető legyen. Ugyanakkor kifejezett cél volt, hogy a tervezett centrumkórház a testi gyógyítás mellett a szellemi épülés modern központja is legyen, ezért a tervezők nagy hangsúlyt helyeztek az épületegyüttes humánus kialakítására – egy emberi léptékű, áttekinthető és szerethető épület megteremtésére.
Gyógyulást segítő környezet
A kórházi tartózkodás alatt szükségük van a betegeknek arra, hogy ne ágyba fekve kelljen eltölteniük az időt, hanem a természet közelében lehetőségük legyen kikapcsolódni, nyugodt körülmények között találkozni a családtagjaikkal, vagy az orvosokkal.
Nemzetközi tapasztalatok és kutatások igazolják, hogy a betegek felépülését nagymértékben befolyásolja a gyógyulás környezete.
A humánumot középpontba emelő építészeti koncepció végigkíséri az épületegyüttest az előcsarnoktól a nővérállomásokon át a betegszobákig. Az épületek tagolása, a zöldfelületek kialakítása, az ápolási terek, a betegszobák berendezése, az anyaghasználat, a fények, a színek vagy a helyiségekben alkalmazott textilek mind a barátságos, nyugalmat árasztó, betegközpontú környezet megteremtését szolgálják. A betegek kisétálhatnak a tetőkertekre, ráláthatnak a zöldfelületekre, míg az ablaktalan helyiségekben – például a diagnosztikai terekben – a közérzet javítását olyan speciális megoldások is segíthetik majd, mint a mennyezeten és a falakon elhelyezett, természetes fényt, vagy az égboltot imitáló világítópanelek. Emellett kifejezett cél volt olyan közösségi terek megalkotása, ahol a csendes elvonulástól, a nyugodt orvos-beteg párbeszéden át akár közös filmnézésre, koncertek vagy tudományos előadások meghallgatására is van lehetősége a gyógyulóknak.
Modern, zöld épület
A koncepció szerint a Szent István Kórház területén egy teljesen új épületegyüttes születik, minthogy a jelenlegi, közel 150 éves épületek alkalmatlanok a modern orvosi technológia befogadására.
A terv ugyanakkor visszanyúl a Hauszmann Alajos által, a 19. század végén tervezett épületegyüttes strukturális és építészeti hagyományaihoz: megtartja a műemléki jellegű bejárati épületet, valamint a levegős, sok zöldfelülettel és ősfákkal rendelkező tagolást, és felidézi az egykor központi helyen álló kápolnát is, amely a jövőben közösségi találkozóhelyként is funkcionálhat.
Az új épületegyüttes a bejárati pavilon megtartásával a Nagyvárad tér felől megőrzi hagyományos városi arcát, a városi lépték megtartása érdekében mindegyik tervezett épület magassága 30 méter alatt marad. Az új kórház két fő egysége a Campus-kert, az intézmény fogadó tere, és a főépület, a gyógyítás tere.
A központi tömb felső szintjét a tetőkertek alkotják, amelyek helyet biztosítanak séták, elsősorban a beteglátogatás számára, ugyanakkor fontos szerepet töltenek be a terápiás kertek befogadásában is.
Egykapus kórház
A Dél-pesti Centrumkórház úgynevezett „egykapus kórház” lesz, azaz minden látogató és járóbeteg egy irányból, a Nagyvárad tér felől juthat be az épületbe, ami jelentősen segíti a betegirányítást, a betegek osztályozását, és azt, hogy az ide érkezők a lehető leggyorsabban eljuthassanak az általuk kívánt helyre. Egyedül a sürgősségi ellátás –betegek fogadása, mentőbejárás – történik a hátsó kapun keresztül, biztosítva a sürgősségi betegek gyors ellátását és megfelelő elválasztását a többi betegtől.
A tervezett épület egyik legfontosabb alapvetése ugyanis az, hogy a kórházba érkező bármely beteg – legyen szó akut ellátásról, járó- vagy fekvőbetegről – a lehető legrövidebb idő alatt a legmagasabb szintű ellátást kaphassa meg.
Az építészeti kialakítás a gyors és szakszerű betegirányítást és beteglogisztikát szolgálja, ügyelve az eltérő súlyosságú és különböző típusú ellátásban részesülő betegek – járó- és fekvőbetegek –, illetve a látogatók útvonalainak szétválasztására. A jövő centrumkórházában így olyan nem fordulhat elő, hogy egy súlyos, operáción átesett beteget a látogatók szeme előtt toljanak végig a folyosón, vagy egy várótermen.
Forrás: infostart.hu
Adományozás
2018. december 16. | Admin
"Adományainkkal nemcsak az elesetteken, szenvedőkön segítünk, hanem hatalmat, tekintélyt adunk annak a szervezetnek, amelynek támogatásával segíteni akarunk. Bő 30 ezer 1%-ot is fogadó civl szervezet működik Magyarországon. Egy részük persze lényegében saját magát, vagyis a saját tagokat szolgálja (ilyenek pl. az iskolai alapítványok), de számos kisebb-nagyobb civil szervezet nagy szakmai hozzáértéssel komoly munkát végez és sokszor az állam helyett lát el ügyfelei számára életfontosságú feladatokat. Némely szervezet a közhasznú tevékenységét azonban elsősorban azért végzi, hogy ideológiáját előmozdítsa. Ezért nem árt megnézni, milyen szervezetnek adományozunk, nehogy akaratlanul is épp olyan ideológiai-politikai tevékenységet támogassunk, amely ellenkezik lelkiismeretünkkel. Az egyik ilyen az évente rendezett Drogmentes Maraton című rendezvény, ami elsőre persze nemes ügynek hangzik, hiszen mindannyian tudjuk, a tudatmódosító szerek felelőtlen használata bajt okoz. A rendezvény azonban a Szcientológia Egyházhoz és annak Narconon elnevezésű szervezetéhez kötődik, mely utóbbi "méregtelenítésen" és szaunázáson alapuló drogelvonó kúrákat kínál világszerte (németül beszélőknek itt egy Spiegel-cikk, és egy második, magyarul a Szcientológia Egyház viselt dolgairól itt lehet olvasni). A Szcientológia Egyház elutasítja a pszichológia és a pszichiátria által kidolgozott minden kezelési formát és kizárólag Ron Hubbard tanításaiban látja a megoldást a lelki problémákra (pontosabban a világ minden problémájára). - Nyilvánvalóan nem célszerű egy ilyen szervezetet támogatni (vagy engedni, hogy gyerekünk iskolájában dorgprevenciós felvilágosítást tartsanak ehhez köthető emberek), ha esetleg úgy gondoljuk, maradjanak elérhetőek a pszichológusok és pszichiáterek egészségügyi szolgáltatásai."
Forrás: pef.hu
"Adományainkkal nemcsak az elesetteken, szenvedőkön segítünk, hanem hatalmat, tekintélyt adunk annak a szervezetnek, amelynek támogatásával segíteni akarunk. Bő 30 ezer 1%-ot is fogadó civl szervezet működik Magyarországon. Egy részük persze lényegében saját magát, vagyis a saját tagokat szolgálja (ilyenek pl. az iskolai alapítványok), de számos kisebb-nagyobb civil szervezet nagy szakmai hozzáértéssel komoly munkát végez és sokszor az állam helyett lát el ügyfelei számára életfontosságú feladatokat. Némely szervezet a közhasznú tevékenységét azonban elsősorban azért végzi, hogy ideológiáját előmozdítsa. Ezért nem árt megnézni, milyen szervezetnek adományozunk, nehogy akaratlanul is épp olyan ideológiai-politikai tevékenységet támogassunk, amely ellenkezik lelkiismeretünkkel. Az egyik ilyen az évente rendezett Drogmentes Maraton című rendezvény, ami elsőre persze nemes ügynek hangzik, hiszen mindannyian tudjuk, a tudatmódosító szerek felelőtlen használata bajt okoz. A rendezvény azonban a Szcientológia Egyházhoz és annak Narconon elnevezésű szervezetéhez kötődik, mely utóbbi "méregtelenítésen" és szaunázáson alapuló drogelvonó kúrákat kínál világszerte (németül beszélőknek itt egy Spiegel-cikk, és egy második, magyarul a Szcientológia Egyház viselt dolgairól itt lehet olvasni). A Szcientológia Egyház elutasítja a pszichológia és a pszichiátria által kidolgozott minden kezelési formát és kizárólag Ron Hubbard tanításaiban látja a megoldást a lelki problémákra (pontosabban a világ minden problémájára). - Nyilvánvalóan nem célszerű egy ilyen szervezetet támogatni (vagy engedni, hogy gyerekünk iskolájában dorgprevenciós felvilágosítást tartsanak ehhez köthető emberek), ha esetleg úgy gondoljuk, maradjanak elérhetőek a pszichológusok és pszichiáterek egészségügyi szolgáltatásai."
Forrás: pef.hu
Egy holland város, amely sokat tesz a fogyatékossággal élőkért
2018. december 04. | Admin
A hollandiai Breda nyerte el az Európai Unió Access City-díját annak elismeréséül, hogy a fogyatékossággal élő polgárok számára hozzáférhetőbbé tette a várost. Kaposvár folyamatos fejlesztéseiért kapott elismerést - közölte az Európai Bizottság kedden.
A tájékoztatás szerint a hollandiai város sokat tesz, hogy megkönnyítse a fogyatékossággal élők életét.
Bredában az olyan nyilvános helyek, mint a parkok és a boltok, mindenki számára hozzáférhetők. Digitális technológiával biztosítják, hogy minden polgár igénybe vehesse a tömegközlekedést. A város példaként szolgálhat mindazon európai uniós és más városok számára, amelyek hasonló kihívásokkal szembesülnek - mondták.
Az uniós bizottság közleményében hozzátette, a közeljövőben az Európai Akadálymentesítési Irányelv ki fogja egészíteni a győztes város erőfeszítéseit azáltal, hogy uniós akadálymentesítési szabványokat határoz meg a kulcsfontosságú termékek és szolgáltatások tekintetében. Ez a helyi és uniós szintű összefogás új lehetőségeket teremt a több mint 80 millió fogyatékossággal élő EU-polgár számára.
Mint közölték, a kulturális örökség európai éve alkalmából idén olyan városok is vehettek át díjat, amelyek kiemelkedő erőfeszítéseket tettek kulturális örökségük hozzáférhetővé tétele érdekében.
A közlemény idézi Navracsics Tibort, az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportügyért felelős biztost, aki szerint a kulturális örökség európai évének egyik fő célja, hogy mindenki megismerhesse és élvezhesse a kulturális örökséget. Tájékoztatása szerint különdíjat vehetett át a dániai Viborg és az olaszországi Monteverde, amelyek hozzáférhetőbbé tették kulturális örökségi helyszíneiket.
Az Access City-díj második és harmadik helyezettje a franciaországi Évreux városa és a lengyelországi Gdynia lett. A zsűri a láthatatlan fogyatékosságokra fordított figyelemért méltatta Évreux-t, és a szellemi fogyatékos személyek bevonására irányuló kezdeményezésekért Gdyniát. Végezetül pedig a magyarországi Kaposvár és a spanyolországi Vigo kapott külön említést. Kaposvár folyamatos fejlesztéseiért kapta ezt az elismerést, míg Vigót a változatos domborzaton alkalmazott innovatív építészetért emelte ki a zsűri.
Az Európai Unió Access City-díja olyan városok tevékenységének elismeréséül szolgál, amelyek úttörők az uniós akadálymentesítés terén, egyértelmű és fenntartható módon javították a városi élettel kapcsolatos alapvető szolgáltatások hozzáférhetőségét, valamint konkrét tervekkel rendelkeznek további fejlesztésekre.
Az Access City-díjra a több mint 50 ezer lakosú EU-beli városok pályázhatnak. Bizonyítaniuk kell, hogy átfogó megközelítéssel javítják a hozzáférhetőséget az épített környezet és a közterületek, a közlekedés és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, az információs és kommunikációs technológiák, és a közintézmények és a közszolgáltatások területén.
A díj korábbi nyertesei: 2018: Lyon (Franciaország); 2017: Chester (Egyesült Királyság); 2016: Milánó (Olaszország); 2015: Boras (Svédország); 2014: Göteborg (Svédország); 2013: Berlin (Németország); 2012: Salzburg (Ausztria); 2011: Ávila (Spanyolország).
Forrás: csalad.hu
A hollandiai Breda nyerte el az Európai Unió Access City-díját annak elismeréséül, hogy a fogyatékossággal élő polgárok számára hozzáférhetőbbé tette a várost. Kaposvár folyamatos fejlesztéseiért kapott elismerést - közölte az Európai Bizottság kedden.
A tájékoztatás szerint a hollandiai város sokat tesz, hogy megkönnyítse a fogyatékossággal élők életét.
Bredában az olyan nyilvános helyek, mint a parkok és a boltok, mindenki számára hozzáférhetők. Digitális technológiával biztosítják, hogy minden polgár igénybe vehesse a tömegközlekedést. A város példaként szolgálhat mindazon európai uniós és más városok számára, amelyek hasonló kihívásokkal szembesülnek - mondták.
Az uniós bizottság közleményében hozzátette, a közeljövőben az Európai Akadálymentesítési Irányelv ki fogja egészíteni a győztes város erőfeszítéseit azáltal, hogy uniós akadálymentesítési szabványokat határoz meg a kulcsfontosságú termékek és szolgáltatások tekintetében. Ez a helyi és uniós szintű összefogás új lehetőségeket teremt a több mint 80 millió fogyatékossággal élő EU-polgár számára.
Mint közölték, a kulturális örökség európai éve alkalmából idén olyan városok is vehettek át díjat, amelyek kiemelkedő erőfeszítéseket tettek kulturális örökségük hozzáférhetővé tétele érdekében.
A közlemény idézi Navracsics Tibort, az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportügyért felelős biztost, aki szerint a kulturális örökség európai évének egyik fő célja, hogy mindenki megismerhesse és élvezhesse a kulturális örökséget. Tájékoztatása szerint különdíjat vehetett át a dániai Viborg és az olaszországi Monteverde, amelyek hozzáférhetőbbé tették kulturális örökségi helyszíneiket.
Az Access City-díj második és harmadik helyezettje a franciaországi Évreux városa és a lengyelországi Gdynia lett. A zsűri a láthatatlan fogyatékosságokra fordított figyelemért méltatta Évreux-t, és a szellemi fogyatékos személyek bevonására irányuló kezdeményezésekért Gdyniát. Végezetül pedig a magyarországi Kaposvár és a spanyolországi Vigo kapott külön említést. Kaposvár folyamatos fejlesztéseiért kapta ezt az elismerést, míg Vigót a változatos domborzaton alkalmazott innovatív építészetért emelte ki a zsűri.
Az Európai Unió Access City-díja olyan városok tevékenységének elismeréséül szolgál, amelyek úttörők az uniós akadálymentesítés terén, egyértelmű és fenntartható módon javították a városi élettel kapcsolatos alapvető szolgáltatások hozzáférhetőségét, valamint konkrét tervekkel rendelkeznek további fejlesztésekre.
Az Access City-díjra a több mint 50 ezer lakosú EU-beli városok pályázhatnak. Bizonyítaniuk kell, hogy átfogó megközelítéssel javítják a hozzáférhetőséget az épített környezet és a közterületek, a közlekedés és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, az információs és kommunikációs technológiák, és a közintézmények és a közszolgáltatások területén.
A díj korábbi nyertesei: 2018: Lyon (Franciaország); 2017: Chester (Egyesült Királyság); 2016: Milánó (Olaszország); 2015: Boras (Svédország); 2014: Göteborg (Svédország); 2013: Berlin (Németország); 2012: Salzburg (Ausztria); 2011: Ávila (Spanyolország).
Forrás: csalad.hu
Szavazati jogot kapnak a fogyatékossággal élők Franciaországban
2018. október 25. | Admin
Házasodhatnak, válhatnak és szavazati jogot kapnak a gondnokság alatt álló, fogyatékossággal élő nagykorú francia állampolgárok.
Szavazati jogot kapnak a gondnokság alatt álló, fogyatékossággal élő nagykorú francia állampolgárok, valamint a jövőben házasodhatnak, regisztrált élettársi kapcsolatot létesíthetnek és el is válhatnak – közölte csütörtökön Sophie Cluze, a fogyatékossággal élőkért felelős államtitkár a témában rendezett tárcaközi egyeztetés előtt.
Az intézkedés célja a fogyatékossággal élőket teljes jogú állampolgárokká tenni, annak érdekében, hogy mindannyian voksolhassanak legkésőbb a 2020-as önkormányzati választásokon – mondta a tárcavezető a Le Parisien című napilapban megjelent interjúban.
A kormány ennek érdekében el kívánja törölni a választási jogszabályok azon cikkelyét, amely lehetővé teszi egy gondokság alatt álló nagykorú ellátásáért felelős bírónak a szavazati jog megvonását, például az értelmi fogyatékossággal élők esetében. Jelenleg 310 ezer francia állampolgár van ilyen helyzetben.
„Az eddigi intézkedés a fogyatékossággal élők védelmére hivatkozva volt érvényben. Elvették tőlük ezt az egyébként elidegeníthetetlen és feltétel nélküli jogot. Ez a diszkrimináció egyik formája, azt mondták nekik, hogy másodrendű állampolgárok" – fogalmazott az államtitkár az interjúban. Sophie Cluze az is elfogadhatatlannak tartja, hogy egyes fogyatékossággal élők nem házasodhatnak és válhatnak el bírói engedély nélkül. Ezt a korlátozást is megszünteti az év végig a polgári törvénykönyvben a kormányzat.
Forrás: mandiner.hu
Házasodhatnak, válhatnak és szavazati jogot kapnak a gondnokság alatt álló, fogyatékossággal élő nagykorú francia állampolgárok.
Szavazati jogot kapnak a gondnokság alatt álló, fogyatékossággal élő nagykorú francia állampolgárok, valamint a jövőben házasodhatnak, regisztrált élettársi kapcsolatot létesíthetnek és el is válhatnak – közölte csütörtökön Sophie Cluze, a fogyatékossággal élőkért felelős államtitkár a témában rendezett tárcaközi egyeztetés előtt.
Az intézkedés célja a fogyatékossággal élőket teljes jogú állampolgárokká tenni, annak érdekében, hogy mindannyian voksolhassanak legkésőbb a 2020-as önkormányzati választásokon – mondta a tárcavezető a Le Parisien című napilapban megjelent interjúban.
A kormány ennek érdekében el kívánja törölni a választási jogszabályok azon cikkelyét, amely lehetővé teszi egy gondokság alatt álló nagykorú ellátásáért felelős bírónak a szavazati jog megvonását, például az értelmi fogyatékossággal élők esetében. Jelenleg 310 ezer francia állampolgár van ilyen helyzetben.
„Az eddigi intézkedés a fogyatékossággal élők védelmére hivatkozva volt érvényben. Elvették tőlük ezt az egyébként elidegeníthetetlen és feltétel nélküli jogot. Ez a diszkrimináció egyik formája, azt mondták nekik, hogy másodrendű állampolgárok" – fogalmazott az államtitkár az interjúban. Sophie Cluze az is elfogadhatatlannak tartja, hogy egyes fogyatékossággal élők nem házasodhatnak és válhatnak el bírói engedély nélkül. Ezt a korlátozást is megszünteti az év végig a polgári törvénykönyvben a kormányzat.
Forrás: mandiner.hu
Idegösszeomlással került kórházba Selena Gomez
2018. október 12. | Admin
Az énekesnő nyíltan beszélt a mentális problémáiról, most segítséget is kért az egészsége érdekében.
A 26 éves énekesnő kemény időszakon ment keresztül, az elmúlt hetekben kétszer is kórházba került a lupusa, illetve a korábbi veseátültetése miatt. Ráadásul régóta küzd szorongással és depresszióval, ami aztán most egy idegösszeomlásban csúcsosodott ki. Selena Gomez korábban is próbálta kezelni a szorongását és a depresszióját, most viszont kórházban próbálják meg ellátni. Az énekesnő nyíltan beszélt a mentális problémáiról az Instagramon. Egy korábbi interjúban pedig azt mondta, nem hiszi, hogy valaha is sikerül legyőznie a depresszióját.
Forrás: hvg.hu
Az énekesnő nyíltan beszélt a mentális problémáiról, most segítséget is kért az egészsége érdekében.
A 26 éves énekesnő kemény időszakon ment keresztül, az elmúlt hetekben kétszer is kórházba került a lupusa, illetve a korábbi veseátültetése miatt. Ráadásul régóta küzd szorongással és depresszióval, ami aztán most egy idegösszeomlásban csúcsosodott ki. Selena Gomez korábban is próbálta kezelni a szorongását és a depresszióját, most viszont kórházban próbálják meg ellátni. Az énekesnő nyíltan beszélt a mentális problémáiról az Instagramon. Egy korábbi interjúban pedig azt mondta, nem hiszi, hogy valaha is sikerül legyőznie a depresszióját.
Forrás: hvg.hu
42 milliárd forinttal támogatják a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását
2018. október 01. | Admin
Jövőre 42 milliárd forinttal támogatja a kormány a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató akkreditált cégeket - jelentette be az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára.
Fülöp Attila a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. XIV. kerületi telephelyén tartott sajtótájékoztatón közölte, a támogatásra október 30-ig lehet pályázni elektronikus úton. A felhívás részletei a kormany.hu oldalon találhatók. Az ideihez képest emelkedik a támogatás, 2018-ban 39,5 milliárd forintra lehetett pályázni - jelezte az államtitkár. Elmondta azt is, hogy országszerte több mint 350 akkreditált cég mintegy 30 ezer megváltozott munkaképességű embert foglalkoztat, és ezt a számot tovább szeretnék növelni. Az elmúlt évek gazdasági növekedésének köszönhetően ma már munkaerőhiány is előfordul, ezért fontos megtalálni azokat, akiket be lehet vonni a foglalkoztatásba - hangsúlyozta az államtitkár, hozzáfűzve: ilyen "tartalékot" jelenthetnek a megváltozott munkaképességűek is. Kiemelte, a kormány mindig olyan programokat támogat, amelyek a fogyatékossággal élők önálló életvitelét segítik, hogy a lehető legteljesebb és leghasznosabb tagjai lehessenek a társadalomnak, s értékteremtő és hasznos munkát végezhessenek. Csizi Péter, a Főkefe, az Erfo és a Kézmű Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a cégeknél mintegy kilencezer embert foglalkoztatnak, munkavállalóik több mint 85 százaléka pedig megváltozott munkaképességű. A vállalatoknak 20 ezer hazai és külföldi partnerük van, piacvezetők a nyomdaipar, az irodatechnika és a háztartási áruk területén - közölte.
Forrás: MTI
Jövőre 42 milliárd forinttal támogatja a kormány a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató akkreditált cégeket - jelentette be az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára.
Fülöp Attila a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. XIV. kerületi telephelyén tartott sajtótájékoztatón közölte, a támogatásra október 30-ig lehet pályázni elektronikus úton. A felhívás részletei a kormany.hu oldalon találhatók. Az ideihez képest emelkedik a támogatás, 2018-ban 39,5 milliárd forintra lehetett pályázni - jelezte az államtitkár. Elmondta azt is, hogy országszerte több mint 350 akkreditált cég mintegy 30 ezer megváltozott munkaképességű embert foglalkoztat, és ezt a számot tovább szeretnék növelni. Az elmúlt évek gazdasági növekedésének köszönhetően ma már munkaerőhiány is előfordul, ezért fontos megtalálni azokat, akiket be lehet vonni a foglalkoztatásba - hangsúlyozta az államtitkár, hozzáfűzve: ilyen "tartalékot" jelenthetnek a megváltozott munkaképességűek is. Kiemelte, a kormány mindig olyan programokat támogat, amelyek a fogyatékossággal élők önálló életvitelét segítik, hogy a lehető legteljesebb és leghasznosabb tagjai lehessenek a társadalomnak, s értékteremtő és hasznos munkát végezhessenek. Csizi Péter, a Főkefe, az Erfo és a Kézmű Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a cégeknél mintegy kilencezer embert foglalkoztatnak, munkavállalóik több mint 85 százaléka pedig megváltozott munkaképességű. A vállalatoknak 20 ezer hazai és külföldi partnerük van, piacvezetők a nyomdaipar, az irodatechnika és a háztartási áruk területén - közölte.
Forrás: MTI
Bemutatott a rendőröknek, elmegyógyintézetben találta magát
2018. szeptember 13. | Varga Krisztián
Zoltán csaknem három hétig élvezhette egy fővárosi pszichiátriai osztály vendégszeretetét, miután egy budapesti sétája során bemutatott a rendőröknek, majd elszaladt. Bár az elsőfokú végzés a rendőröknek adott igazat, a másodfok mégis hiányosságokat vélt felfedezni a 2016-os intézkedés kapcsán. Később, az alapvető jogok biztosa is felhívta a rendőrkapitányság figyelmét az igazoltatással kapcsolatos törvényi keretek betartására. A rendőrség szerint ugyanakkor semmilyen jogellenes intézkedés nem történt.
Meglehetősen furcsa történet került szerkesztőségünk birtokába, amelyben Sz. Zoltán arról ír, hogy szerinte rendőri túlkapás áldozata lett a budapesti II. kerületben, és szerinte jogellenesen juttatták pszichiátriai intézménybe. A történet még 2016-ban indult, amikor a férfi egy fesztiválra sétált, majd meglátva egy rendőrautót, a középső ujját felemelve bemutatott nekik. „Elismerem, ez nem volt túl bölcs dolog a részemről” – fogalmazott. A rendőrök ekkor kiszálltak, amitől – elmondása szerint – megijedt, futni kezdett, de utolérték, a földre vitték és megbilincselték.
Ezt követően állították elő, és minden ellenkezése ellenére mentőt hívtak hozzá, majd a Szent János Kórház pszichiátriájára szállították, ahol csaknem 3 hétig benntartották, és állítása szerint kényszergyógykezelésnek vetették alá.
A BRFK II. kerületi Rendőrkapitánysága máshogyan emlékszik a történtekre. Az intézkedésről készült jelentés szerint a rendőrök egy olyan emberre lettek figyelmesek, aki zavartan viselkedett, miközben a középső ujját mutogatja és kiabál. Igazoltatták volna, de elszaladt, nem volt együttműködő, így végül „testi kényszer alkalmazásával” megbilincselték. Mivel a zsaruk szerint a panaszos zavartan viselkedett, ez sarkallta őket arra, hogy szállíttassák el a pszichiátriai osztályra. A rendőrség több szabálysértés miatt tett feljelentést: egyrészt közbiztonságra különösen veszélyes eszköz birtoklása (zsebkés tulajdonlása), személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegése miatt, és végül azért is, mert engedetlenül viselkedett a jogellenesnek vélt előállítás közben.
Ezt követően első fokon a bíróság megállapította, hogy indokolt volt Sz. Zoltán sürgősségi gyógykezelésre történő beszállítása, mivel közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsított zavart viselkedésével. A férfi azonban nem hagyta annyiban és fellebbezett. Ügye a másodfok elé került, a Fővárosi Törvényszék pedig a fellebbezett rendelkezéseket megváltoztatta. Szerintük az elsőfokú bíróság nem kellő „alapossággal” tárta fel a tényállást, mint ahogyan a szakértői vélemény sem támasztja alá a „veszélyeztető magatartás fennállását”. A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelése ugyanis – olvasható a hivatalos dokumentumban –
a „legsúlyosabb kényszerintézkedés, mely korlátozza a személyi szabadság és önrendelkezés Alaptörvényben és nemzetközi egyezményekben védett alapjogát.”
A Fővárosi Törvényszék szerint az eljárást megindító kérelemben a gyógykezelés okaként csak a veszélyeztető magatartás van megjelölve, miközben „a közvetlen veszélyeztető magatartás állítását a kérelem sem tartalmazza”.
Sz. Zoltán azt panaszolta lapunknak, hogy semmilyen vizsgálatot nem végeztek el rajta, csak látatlanban állították ki, hogy „bolond”. Az üggyel kapcsolatban panasszal fordult az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához, mert szerinte a rendőrség indokolatlan és aránytalan sérelmet okozott neki az intézkedés közben. Annak ellenére, hogy a Hivatal intézkedésében felhívta a II. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjének figyelmét az intézkedési kötelezettséggel kapcsolatos törvényi keretek maradéktalan betartására, maga a dokumentum részletekbe menően elemzi az eseményeket, ahol két megközelítésből „értékelik” az incidenst. Egyrészt úgy vélik, hogy az intézkedés nem volt indokolt, éppen azért, mert a később feljelentés tárgyává tett szabálysértések elkövetésének gyanúja nem alapozhatta meg a rendőrök intézkedési kötelezettségeit, magyarul semmilyen jogszabályi alap nem kötelezhette őket arra, hogy intézkedjenek, mint ahogyan arra sem, hogy a „bemutatás” sértette volna a közrendet, vagy közbiztonságot. Mindeközben – hogy bonyolultabb legyen a történet – a Rendőrségi törvény egyik paragrafusa már azt mondja ki, hogy a rendőri intézkedésnek mindenki köteles magát alávetni, kivéve, ha az nyilvánvalóan jogsértő, ami ebben az ügyben nem állt fent. Ebből a megvilágításból nézve a Hivatal azt írta, hogy a panaszos nem ellenkezhetett volna a rendőri beavatkozásnál, igazolnia kellett volna magát, majd csak azt követően élni a panaszjogával.
Sz. Zoltán a Független Rendőri Panasztestületet is megkereste, de sem a testület, sem a II. kerületi Rendőrkapitányság vezetője nem talált semmi kivetnivalót a rendőri intézkedésben, a panasz így Bucsek Gábor budapesti rendőrfőkapitányhoz került, aki nemcsak, hogy megsemmisítette a kerületi rendőrkapitányság vezetőjének határozatát,
de új eljárás lefolytatására utasította az elsőfokú hatóságot, mert a rendelkezésére álló bizonyítékok nem voltak elegendőek az érdemi döntés kialakításához.
Ezt a végzést 2017. januárjában adta ki, majd később, a másodfokú határozatában ismét megerősítették, hogy nem történt jogellenes intézkedés, sőt, azt „a panaszos intézkedés során tanúsított egyéb jogsértő magatartása is alátámasztotta”. A dokumentum szerint az arányosság elve is megállta helyét a rendőrség részéről, mint ahogyan a megbilincselés is, ennek megélését csupán a fokozott stresszhelyzet válthatta ki, ugyanakkor a „szubjektív érzet” nem elegendő ahhoz – szerepel az iratban –, hogy kivonja valaki magát az intézkedés alól.
Bucsek Gábor határozatával a közigazgatási eljárás le is zárult, de a férfi később rájött, hogy a jelenlegi budapesti rendőrfőkapitány 2010 és 2011 között a II. kerületi kapitányságot irányította, ezért a másodfokú határozat elbírálásának kizárásából kérte a BRFK-t, elfogultság miatt. Ezt a kérelmet az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) elutasította, amelyben fellebbezésnek nincsen helye. Az ORFK elutasító határozata miatt idén augusztusban az ügy felülvizsgálatát kérte a legfőbb ügyésznél, Polt Péternél. Ebben nem csak felülvizsgálatot kért, de további aggályokat is megemlített, még a kényszer gyógykezelést elrendelő elsőfokú bírósági végzéssel kapcsolatban is. Sz. Zoltánban ugyanis komoly aggályokat vet fel, hogy a végzésben szereplő bírósági titkár és az ügygondok közeli ismerősök voltak, és ennek szerinte kizáró tényezőnek kellett volna lennie a végzés meghozatalakor.
Forrás: atv.hu
Zoltán csaknem három hétig élvezhette egy fővárosi pszichiátriai osztály vendégszeretetét, miután egy budapesti sétája során bemutatott a rendőröknek, majd elszaladt. Bár az elsőfokú végzés a rendőröknek adott igazat, a másodfok mégis hiányosságokat vélt felfedezni a 2016-os intézkedés kapcsán. Később, az alapvető jogok biztosa is felhívta a rendőrkapitányság figyelmét az igazoltatással kapcsolatos törvényi keretek betartására. A rendőrség szerint ugyanakkor semmilyen jogellenes intézkedés nem történt.
Meglehetősen furcsa történet került szerkesztőségünk birtokába, amelyben Sz. Zoltán arról ír, hogy szerinte rendőri túlkapás áldozata lett a budapesti II. kerületben, és szerinte jogellenesen juttatták pszichiátriai intézménybe. A történet még 2016-ban indult, amikor a férfi egy fesztiválra sétált, majd meglátva egy rendőrautót, a középső ujját felemelve bemutatott nekik. „Elismerem, ez nem volt túl bölcs dolog a részemről” – fogalmazott. A rendőrök ekkor kiszálltak, amitől – elmondása szerint – megijedt, futni kezdett, de utolérték, a földre vitték és megbilincselték.
Ezt követően állították elő, és minden ellenkezése ellenére mentőt hívtak hozzá, majd a Szent János Kórház pszichiátriájára szállították, ahol csaknem 3 hétig benntartották, és állítása szerint kényszergyógykezelésnek vetették alá.
A BRFK II. kerületi Rendőrkapitánysága máshogyan emlékszik a történtekre. Az intézkedésről készült jelentés szerint a rendőrök egy olyan emberre lettek figyelmesek, aki zavartan viselkedett, miközben a középső ujját mutogatja és kiabál. Igazoltatták volna, de elszaladt, nem volt együttműködő, így végül „testi kényszer alkalmazásával” megbilincselték. Mivel a zsaruk szerint a panaszos zavartan viselkedett, ez sarkallta őket arra, hogy szállíttassák el a pszichiátriai osztályra. A rendőrség több szabálysértés miatt tett feljelentést: egyrészt közbiztonságra különösen veszélyes eszköz birtoklása (zsebkés tulajdonlása), személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegése miatt, és végül azért is, mert engedetlenül viselkedett a jogellenesnek vélt előállítás közben.
Ezt követően első fokon a bíróság megállapította, hogy indokolt volt Sz. Zoltán sürgősségi gyógykezelésre történő beszállítása, mivel közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsított zavart viselkedésével. A férfi azonban nem hagyta annyiban és fellebbezett. Ügye a másodfok elé került, a Fővárosi Törvényszék pedig a fellebbezett rendelkezéseket megváltoztatta. Szerintük az elsőfokú bíróság nem kellő „alapossággal” tárta fel a tényállást, mint ahogyan a szakértői vélemény sem támasztja alá a „veszélyeztető magatartás fennállását”. A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelése ugyanis – olvasható a hivatalos dokumentumban –
a „legsúlyosabb kényszerintézkedés, mely korlátozza a személyi szabadság és önrendelkezés Alaptörvényben és nemzetközi egyezményekben védett alapjogát.”
A Fővárosi Törvényszék szerint az eljárást megindító kérelemben a gyógykezelés okaként csak a veszélyeztető magatartás van megjelölve, miközben „a közvetlen veszélyeztető magatartás állítását a kérelem sem tartalmazza”.
Sz. Zoltán azt panaszolta lapunknak, hogy semmilyen vizsgálatot nem végeztek el rajta, csak látatlanban állították ki, hogy „bolond”. Az üggyel kapcsolatban panasszal fordult az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához, mert szerinte a rendőrség indokolatlan és aránytalan sérelmet okozott neki az intézkedés közben. Annak ellenére, hogy a Hivatal intézkedésében felhívta a II. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjének figyelmét az intézkedési kötelezettséggel kapcsolatos törvényi keretek maradéktalan betartására, maga a dokumentum részletekbe menően elemzi az eseményeket, ahol két megközelítésből „értékelik” az incidenst. Egyrészt úgy vélik, hogy az intézkedés nem volt indokolt, éppen azért, mert a később feljelentés tárgyává tett szabálysértések elkövetésének gyanúja nem alapozhatta meg a rendőrök intézkedési kötelezettségeit, magyarul semmilyen jogszabályi alap nem kötelezhette őket arra, hogy intézkedjenek, mint ahogyan arra sem, hogy a „bemutatás” sértette volna a közrendet, vagy közbiztonságot. Mindeközben – hogy bonyolultabb legyen a történet – a Rendőrségi törvény egyik paragrafusa már azt mondja ki, hogy a rendőri intézkedésnek mindenki köteles magát alávetni, kivéve, ha az nyilvánvalóan jogsértő, ami ebben az ügyben nem állt fent. Ebből a megvilágításból nézve a Hivatal azt írta, hogy a panaszos nem ellenkezhetett volna a rendőri beavatkozásnál, igazolnia kellett volna magát, majd csak azt követően élni a panaszjogával.
Sz. Zoltán a Független Rendőri Panasztestületet is megkereste, de sem a testület, sem a II. kerületi Rendőrkapitányság vezetője nem talált semmi kivetnivalót a rendőri intézkedésben, a panasz így Bucsek Gábor budapesti rendőrfőkapitányhoz került, aki nemcsak, hogy megsemmisítette a kerületi rendőrkapitányság vezetőjének határozatát,
de új eljárás lefolytatására utasította az elsőfokú hatóságot, mert a rendelkezésére álló bizonyítékok nem voltak elegendőek az érdemi döntés kialakításához.
Ezt a végzést 2017. januárjában adta ki, majd később, a másodfokú határozatában ismét megerősítették, hogy nem történt jogellenes intézkedés, sőt, azt „a panaszos intézkedés során tanúsított egyéb jogsértő magatartása is alátámasztotta”. A dokumentum szerint az arányosság elve is megállta helyét a rendőrség részéről, mint ahogyan a megbilincselés is, ennek megélését csupán a fokozott stresszhelyzet válthatta ki, ugyanakkor a „szubjektív érzet” nem elegendő ahhoz – szerepel az iratban –, hogy kivonja valaki magát az intézkedés alól.
Bucsek Gábor határozatával a közigazgatási eljárás le is zárult, de a férfi később rájött, hogy a jelenlegi budapesti rendőrfőkapitány 2010 és 2011 között a II. kerületi kapitányságot irányította, ezért a másodfokú határozat elbírálásának kizárásából kérte a BRFK-t, elfogultság miatt. Ezt a kérelmet az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) elutasította, amelyben fellebbezésnek nincsen helye. Az ORFK elutasító határozata miatt idén augusztusban az ügy felülvizsgálatát kérte a legfőbb ügyésznél, Polt Péternél. Ebben nem csak felülvizsgálatot kért, de további aggályokat is megemlített, még a kényszer gyógykezelést elrendelő elsőfokú bírósági végzéssel kapcsolatban is. Sz. Zoltánban ugyanis komoly aggályokat vet fel, hogy a végzésben szereplő bírósági titkár és az ügygondok közeli ismerősök voltak, és ennek szerinte kizáró tényezőnek kellett volna lennie a végzés meghozatalakor.
Forrás: atv.hu
Betonbörtönben tartotta családja a Gorzsa-tanyai élőhalottat
2018. szeptember 02. | György Sándor
Napjainkban sok szó esik háborút járt katonákat (vagy valami baleseten, tragédián átesett civileket) érintő PTSD-ről, vagyis a poszttraumás stressz-rendellenességről. Bár a tünetegyüttes jó eséllyel egyidős az emberiséggel, kutatására, kezelésére sokáig nem nagyon volt mód. Az első intézményesített próbálkozások az első világháborúban indultak meg, de ezek mellett sokáig megmaradtak a "házi" módszerek is.
Az első világháború a hadászati-haditechnikai újítások mellett számos más téren is újdonságokat hozott. Addig sosem állt egyszerre ennyi ember fegyverben, és az új technikák révén a veszteségek is elképesztően magasak voltak. A rengeteg elesett mellett testileg és/vagy lelkileg megrokkant katonák milliói tértek haza, és próbálták meg újrakezdeni életüket. A sebészet fejlődésével sokan élték túl addig halálosnak minősülő sérüléseiket, és a kor színvonalán fejlett művégtagokkal számos veterán kezdhetett új életet. Megjelentek a szervezett átképző-tanfolyamok, amelyek a rokkantaknak igyekeztek új szakmát, és ezzel megélhetést biztosítani, de pl. hasonló célt szolgált a trafikjog is, amelyet sokszor hadirokkantak kaptak meg.
A testi sérülések mellett jóval kisebb hangsúlyt kaptak a lelki sérülések. Most vonatkoztassunk el attól, hogy hány végtagját vesztett katonát hagyott el a felesége, vagy "menekült el" ő maga családjától, hogy ne lássák ilyen állapotban, és koncentráljunk azokra, akik maradandó fizikai sérülés nélkül élték túl a borzalmakat. Pszichiátriai ellátás ekkor már régóta létezett, bár igencsak korlátozott eszközparkkal; a cél többnyire a betegek elkülönítése, és annak megakadályozása volt, hogy magukban vagy másban kárt tehessenek. A mai hatékony gyógyszerek feltalálói közül sokan még meg sem születtek, így többnyire maradt a kényszerzubbony, a lekötözés és a benyugtatózás.
Valamiféle kezelést jelentett az ekkoriban szárnyait bontogató pszichoanalízis és pszichoterápia, viszont ezt a szakma jó része valamiféle humbugnak tartotta. Az biztos, hogy az új módszert nem sokan használták, ahogy az is, hogy 1918-ban rengeteg tönkretett lelkű katona tért haza a frontról (kisebb számban korábban is jöttek persze), és nem mindenki tudta önmagában/családon/kis közösségen belül feldolgozni az őt ért traumákat.
Ennek egyik legismertebb példája Csáth Géza, aki ugyan már a háború előtt is morfinista volt, de a hadikórházban látottak jó eséllyel sokat tettek ahhoz, hogy szenvedélye teljesen elhatalmasodjon felette. Fiktív, de átütő erejű példa Móricz Zsigmond Szegény emberek című 1916-os elbeszélése, amely egy szabadságra hazatérő katona mentális szenvedését mutatja be.
"- ...Kit öltél meg először? Embert...
A fiatal munkás lassan megmozdult. Úgy, elkésve értette meg a szavakat.
- Nem embert, - mondta fejét megcsóválva csendesen - Lányt... Fiatal lányt először...
- Lányt - mondta természetesen az öreg, mintha a világon a legegyszerűbb dologról volna szó.
- Mikor Sabácba voltunk, - mondta lassan, kicsit rekedt, szórakozott szóval a fiatal ember s a katonasapka alá felhúzta tűnődve a szemöldökét, gondolkozva, emlékezve. - Kilőttek egy házból, az ablakon... Hármat lőttek, az egyik golyó így mellettem pattant el a kövön, a másik golyó a szakácsnak ment bele a tarisznyájába, így el is szakította a combját, a harmadik meg a cugszfirernek [zugsführer, szakaszvezető] ment be itt a balpofáján, de olyan bitang szerencséje volt, hogy két fogát kiütötte, avval elment. Akkor a kapitány Jurovics kiadta a parancsot, hogy egy fénrik [fahnrich, zászlós], hat bakával mennyen be s aki a házba találkozik, mindenkit le kell vágni, a gyerekeket is."
A kis részletből az is kiderül, hogy milyen események hatására rokkanhattak meg lelkileg a katonák. Hónapok a lövészárokban, "partizánháború", ami együtt járt civilek agyonlövésével is, órákig tartó tüzérségi előkészítés... Angolszász nyelvterületen nem véletlenül nevezték a PTSD-t (vagy legalább is egy alváltozatát) sokáig shell-shocknak (felénk harctéri sokknak vagy gránátnyomásnak nevezik), amely fizikai tünetei mellett sokszor lelki-ideig tüneteket (pánikroham, álmatlanság, könnyezés) is eredményezett. Az csak hab a tortán, hogy a betegséget sok vaskalapos tiszt gyávaságnak/szimulációnak tartotta. Egyes források szerint a háború után még 65 ezer brit katonát kezeltek harctéri sokk miatt kórházban. Rajtuk kívül még százezreket érintett a PTSD, és/vagy kísértettek háborús élményeik, köztük például A. A. Milne-t, a Micimackó íróját is.
Magyarországon sem volt jobb a helyzet, sőt! A traumákat megfejelhette az is, hogy a román/szerb/csehszlovák megszállás miatt nem volt hova hazamenniük, vagy éppen kezdhettek mindent nulláról. Ez utóbbi groteszk módon néha még segíthetett is. E sorok írója 2013-ban több doni veteránnal is beszélhetett, akik arra a kérdésre, hogy miként dolgozták fel a háborús traumákat, általában nagyokat hallgattak. Egyikük mondta el, hogy
hát kérem, nem volt idő arra, dolgozni kellett, az állatokat el kellett látni, a földet be kellett vetni...
Neki jó eséllyel ez a "munkaterápia" segített, de rengetegen voltak, akiknél sem ez, sem a családi-baráti támogatás nem bizonyult elegendőnek. Ezek egyike volt Olasz Albert, akin évekkel a háború után tört ki nagyon durván a PTSD, és még 1937-re sem sikerült vállalható megoldást találni problémáira. A Pesti Napló riportere ugyanis ekkor kereste fel a Hódmezővásárhely melletti tanyavilágban élő családot, és amit ott talált, azt röviden és velősen "közegészségügyi rémálomnak" írta le.
Az alig tizennyolc éves Albert fiú sebesülés nélkül járta meg a nagy világverekedést, de ahogy a háború végeztével leszerelve hazatért, mind furcsábban kezdett viselkedni. Álmából fel-felriadozott: »jön az ellenség, hurrá, hurrá«, — kiáltozta éjszakánként. Ügy kellett erővel lefogni, hogy lecsillapodjék.
– mondta el a fiú akkor 67 éves apja. A helyzet az évekkel csak tovább romlott; két évvel hazatérése után Albert teljesen kezelhetetlenné vált, baltát emelt anyjára, tört-zúzott, egyik testvérét késsel sebesítette meg úgy, hogy egyik karjára nyomorék maradt, a másiknak a nyakát akarta elvágni.
Nem volt mit tenni, bevitték a szegedi elmegyógyintézetbe, de hamarosan kénytelenek voltak hazahozni, mert nem tudták fizetni az ápolási díjat. A család abban a szerencsétlen helyzetben volt, hogy papíron nem minősültek szegénynek, ugyanakkor a havi 130 pengőre rúgó költségeket (abban az időben, amikor 200 pengő fixszel az ember könnyen viccelt) képtelenek voltak előteremteni.
Az őrült legénytől azután sem volt nyugtuk. Hol az anyját akarta bicskával agyonszúrni, hol az apját ütötte fejbe egy kapával, megint máskor egy verekedés során úgy beleharapott az öregember fejébe, hogy tenyérnyi darabon letépte a fejbőrét, S ez így ment napról napra.
Ismét pszichiátria, ezúttal Hódmezővásárhelyen, de hasonló eredménnyel. Az apa persze sorra járta a hivatalokat, nem sok eredménnyel, mígnem egy jóindulatú (vagy teljesen őrült) hivatalnok azt javasolta, hogy építsen a tanya mellé egy betonházat, ahol aztán a horrorfilmekből ismert módon elzárva tarthatja a fiát. A betonkalyiba fel is épült (900 pengőből), de megnyugvást – azon kívül, hogy a tettlegesség megszűnt – nem hozott. Ahogy az apa, Olasz Pál fogalmazott: "Nyolcadik esztendeje tartom ott szegény nyomorultat. Se éjjelünk tőle, se nappalunk. Ordít, rimánkodik, veri az ajtót, a vánkost, pokrócot, a hozzá betett asztalt, széket apró darabokra tépte, szaggatta, törte. Most nincs is bent nála semmi: szalmán hálna, mint a barom, de a szalmát is izzé-porrá, törekké tépdesi."
Elmondta azt is, hogy három testvére (akik közül ketten maguk is megjárták a háborút) teljesen elfordult Alberttől (emberileg ez valahol érthető), így a szomszédok segítségével tisztítják a "bunkert", ugyanis 6-8 ember kell a dühöngő megfékezéséhez. Albert anyja hozzátette, hogy több ismerősük is javasolta, hogy "étessék meg" a fiút vagy üssék agyon és mondják, hogy önvédelem volt, mert úgy mindenkinek jobb lenne, de a szülők ezt azzal hárították el, hogy "mégis csak a mi vérünk..." A szomszédban lakó Juhász Béla nyugalmazott huszárszázados humánusabb módon igyekezett segíteni, és miután minden hivatalból elküldték, ő fordult a sajtóhoz. A tudósító ezt követően maga is szembesülhetett a betonházban uralkodó elképesztő állapotokról:
Leírhatatlan, állatokat is megszégyenítő bűz csapja meg az orrunkat. A sarokból egy emberi alak ugrik a vasrácshoz. Fekete szakálla a mellét veri, válláig érő torzonborz hajával, viaszsápadt arcával, az őrület lángjától izzó szemével leírhatatlanul szennyes, rongyos egy szál ingben, bokáig érő bűzös, mocskos, szalmával kevert utálatosságban áll a rács mögött Olasz Albert, a világháború rémségeitől elmebajt kapott vásárhelyi katona, és két csontvázkezével rázni kezdve a rácsot, artikulálatlan hangon bömbölni kezd.
Az újságíró ezt követően beszélt a hódmezővásárhelyi tisztiorvossal, aki elmondta, hogy amíg van miből, a család köteles tartásdíjat fizetni kórházi ápolás esetén, és ingyenes ellátásra (bármelyik állami intézetben) csak vagyonuk fogytával számíthatnak. Azt is hangsúlyozta, hogy a törvény méltányosságot, egyedi elbírálást nem tett lehetővé, az pedig érthető, hogy a család nem akarta minden vagyonát Albert ápolására költeni. Kifejtette, hogy amíg a kórházak nem kapnak magasabb állami hozzájárulást, addig nem is nagyon tudnak változtatni a helyzeten. Hozzátette, hogy Albert közveszélyes ugyan, de elhelyezése annyiban megfelelő, hogy nem tehet kárt senkiben. Azt is hozzátette, hogy
a Gorzsa-tanyai eset nem egyedülálló sem a város területén, sem egyebütt az országban (...) Itt Vásárhelyen három-négy ilyen őrültet tartanak hasonló cellában, házi gondozásban, de így van ez mindenfelé.
Ez elég durván hangzik akkor is, ha a háború utáni szétszabdalt-iparától nagyrészt megfosztott, majd 10 év múlva a világválsággal is letaglózott Magyarország gazdasági lehetőségeit nézzük; világos, hogy a britekéhez hasonló programra esély sem volt. És akkor arról még nem is esett szó, hogy hány Alberthez hasonló szerencsétlent tett el láb alól jobb megoldás híján a családja – mert minden bizonnyal ilyen esetek is akadtak.
A cikk ugyanakkor a lehetőségekhez mérten pozitív végkifejlettel zárul. A riporter ugyanis megkereste Nyírő Gyulát, a magyar pszichiátria egyik legnevesebb alakját, akit teljesen megdöbbentett a hivatalnok javaslata, és az is, hogy közel húsz éve állnak fent ezek az állapotok. Szakvéleménye szerint a "magánzárkás" elzárás amúgy is a lehető legrosszabb, ami ilyenkor a beteggel történhet, és cáfolta, hogy a módszer országosan elterjedt lenne. Cáfolta ugyanakkor a vásárhelyi tisztiorvos nyilatkozatát is, mondván ilyen esetekben (minimális vagyonnal rendelkező család) minden állami elmegyógyintézet igazgatójának joga van a pácienst felvenni, és szükséges ideig (akár élete végéig) ingyenes ellátást biztosítani számára. Nyírő doktor érdekes párhuzamot is vont Albert és sorstársai, valamint a börtönbüntetésre ítéltek között, kifejtve, hogy "ha az állam és a társadalom van annyira emberséges, hogy egy bűnöző fegyenc rabtartási költségével nem terheli meg az elítélt hozzátartozóit, még ha azoknak nagy vagyona is van, mennyivel inkább indokolt volna, ha a társadalom megkímélné az ilyen szerencsétlen tébolyodott családját attól, hogy esetleg egész vagyonukat ráköltsék betegükre, aki végeredményben' mégis önhibáján kívül került zárt intézetbe, nem úgy, mint az elítélt fegyencek."
Mindezek mellett hasznos gyakorlati tanácsokkal is szolgált, ugyanis rámutatott egy olyan kiskapura, amelyet a család nem ismert (ez érthető), az üggyel eddig foglalkozó hivatalnokok pedig nem tudtak, vagy nem akartak megemlíteni.
A Gorzsa-tanyai élőhalott szüleinek tehát módjukban állana véget vetni fiuk embertelen gyötrődésének (...) csak hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolniok kellene fiuk közveszélyes elmebetegségét, ennek a bizonyítványnak birtokában a belügyminisztertől kérniök kellene fiuknak valamelyik állami intézetbe való felvételét, s ha ez megtörténik és Olaszok igazolják, hogy az ápolási költségek viselése anyagi romlásukat, teljes tönkre jutásukat idézné elő, bármelyik intézetben élete végéig eltartják fiukat, akiből az új környezet, s a megfelelő ápolás révén, ha teljesen egészséges ember nem is, de talán a társadalomnak használható tagja válhat még.
Nyírő azt is kifejtette, hogy ilyen barbár ápolást senki sem érdemel, és az elmebetegeknek is joguk van arra, hogy lehetőségeikhez mérten emberi környezetben élhessék le életüket. Sajnos a Pesti Napló (és más lap sem) számolt be arról, hogy sikerült-e végül emberhez méltó elhelyezést találni Albertnek, így csak remélhetjük, hogy végül valamelyik intézet befogadta, és megkapta a lehető legjobb kezelést is.
(Forrás: Pesti Napló 1937. szeptember 23. 8. o. - Arcanum Digitális Tudománytár)
Forrás: index.hu
Napjainkban sok szó esik háborút járt katonákat (vagy valami baleseten, tragédián átesett civileket) érintő PTSD-ről, vagyis a poszttraumás stressz-rendellenességről. Bár a tünetegyüttes jó eséllyel egyidős az emberiséggel, kutatására, kezelésére sokáig nem nagyon volt mód. Az első intézményesített próbálkozások az első világháborúban indultak meg, de ezek mellett sokáig megmaradtak a "házi" módszerek is.
Az első világháború a hadászati-haditechnikai újítások mellett számos más téren is újdonságokat hozott. Addig sosem állt egyszerre ennyi ember fegyverben, és az új technikák révén a veszteségek is elképesztően magasak voltak. A rengeteg elesett mellett testileg és/vagy lelkileg megrokkant katonák milliói tértek haza, és próbálták meg újrakezdeni életüket. A sebészet fejlődésével sokan élték túl addig halálosnak minősülő sérüléseiket, és a kor színvonalán fejlett művégtagokkal számos veterán kezdhetett új életet. Megjelentek a szervezett átképző-tanfolyamok, amelyek a rokkantaknak igyekeztek új szakmát, és ezzel megélhetést biztosítani, de pl. hasonló célt szolgált a trafikjog is, amelyet sokszor hadirokkantak kaptak meg.
A testi sérülések mellett jóval kisebb hangsúlyt kaptak a lelki sérülések. Most vonatkoztassunk el attól, hogy hány végtagját vesztett katonát hagyott el a felesége, vagy "menekült el" ő maga családjától, hogy ne lássák ilyen állapotban, és koncentráljunk azokra, akik maradandó fizikai sérülés nélkül élték túl a borzalmakat. Pszichiátriai ellátás ekkor már régóta létezett, bár igencsak korlátozott eszközparkkal; a cél többnyire a betegek elkülönítése, és annak megakadályozása volt, hogy magukban vagy másban kárt tehessenek. A mai hatékony gyógyszerek feltalálói közül sokan még meg sem születtek, így többnyire maradt a kényszerzubbony, a lekötözés és a benyugtatózás.
Valamiféle kezelést jelentett az ekkoriban szárnyait bontogató pszichoanalízis és pszichoterápia, viszont ezt a szakma jó része valamiféle humbugnak tartotta. Az biztos, hogy az új módszert nem sokan használták, ahogy az is, hogy 1918-ban rengeteg tönkretett lelkű katona tért haza a frontról (kisebb számban korábban is jöttek persze), és nem mindenki tudta önmagában/családon/kis közösségen belül feldolgozni az őt ért traumákat.
Ennek egyik legismertebb példája Csáth Géza, aki ugyan már a háború előtt is morfinista volt, de a hadikórházban látottak jó eséllyel sokat tettek ahhoz, hogy szenvedélye teljesen elhatalmasodjon felette. Fiktív, de átütő erejű példa Móricz Zsigmond Szegény emberek című 1916-os elbeszélése, amely egy szabadságra hazatérő katona mentális szenvedését mutatja be.
"- ...Kit öltél meg először? Embert...
A fiatal munkás lassan megmozdult. Úgy, elkésve értette meg a szavakat.
- Nem embert, - mondta fejét megcsóválva csendesen - Lányt... Fiatal lányt először...
- Lányt - mondta természetesen az öreg, mintha a világon a legegyszerűbb dologról volna szó.
- Mikor Sabácba voltunk, - mondta lassan, kicsit rekedt, szórakozott szóval a fiatal ember s a katonasapka alá felhúzta tűnődve a szemöldökét, gondolkozva, emlékezve. - Kilőttek egy házból, az ablakon... Hármat lőttek, az egyik golyó így mellettem pattant el a kövön, a másik golyó a szakácsnak ment bele a tarisznyájába, így el is szakította a combját, a harmadik meg a cugszfirernek [zugsführer, szakaszvezető] ment be itt a balpofáján, de olyan bitang szerencséje volt, hogy két fogát kiütötte, avval elment. Akkor a kapitány Jurovics kiadta a parancsot, hogy egy fénrik [fahnrich, zászlós], hat bakával mennyen be s aki a házba találkozik, mindenkit le kell vágni, a gyerekeket is."
A kis részletből az is kiderül, hogy milyen események hatására rokkanhattak meg lelkileg a katonák. Hónapok a lövészárokban, "partizánháború", ami együtt járt civilek agyonlövésével is, órákig tartó tüzérségi előkészítés... Angolszász nyelvterületen nem véletlenül nevezték a PTSD-t (vagy legalább is egy alváltozatát) sokáig shell-shocknak (felénk harctéri sokknak vagy gránátnyomásnak nevezik), amely fizikai tünetei mellett sokszor lelki-ideig tüneteket (pánikroham, álmatlanság, könnyezés) is eredményezett. Az csak hab a tortán, hogy a betegséget sok vaskalapos tiszt gyávaságnak/szimulációnak tartotta. Egyes források szerint a háború után még 65 ezer brit katonát kezeltek harctéri sokk miatt kórházban. Rajtuk kívül még százezreket érintett a PTSD, és/vagy kísértettek háborús élményeik, köztük például A. A. Milne-t, a Micimackó íróját is.
Magyarországon sem volt jobb a helyzet, sőt! A traumákat megfejelhette az is, hogy a román/szerb/csehszlovák megszállás miatt nem volt hova hazamenniük, vagy éppen kezdhettek mindent nulláról. Ez utóbbi groteszk módon néha még segíthetett is. E sorok írója 2013-ban több doni veteránnal is beszélhetett, akik arra a kérdésre, hogy miként dolgozták fel a háborús traumákat, általában nagyokat hallgattak. Egyikük mondta el, hogy
hát kérem, nem volt idő arra, dolgozni kellett, az állatokat el kellett látni, a földet be kellett vetni...
Neki jó eséllyel ez a "munkaterápia" segített, de rengetegen voltak, akiknél sem ez, sem a családi-baráti támogatás nem bizonyult elegendőnek. Ezek egyike volt Olasz Albert, akin évekkel a háború után tört ki nagyon durván a PTSD, és még 1937-re sem sikerült vállalható megoldást találni problémáira. A Pesti Napló riportere ugyanis ekkor kereste fel a Hódmezővásárhely melletti tanyavilágban élő családot, és amit ott talált, azt röviden és velősen "közegészségügyi rémálomnak" írta le.
Az alig tizennyolc éves Albert fiú sebesülés nélkül járta meg a nagy világverekedést, de ahogy a háború végeztével leszerelve hazatért, mind furcsábban kezdett viselkedni. Álmából fel-felriadozott: »jön az ellenség, hurrá, hurrá«, — kiáltozta éjszakánként. Ügy kellett erővel lefogni, hogy lecsillapodjék.
– mondta el a fiú akkor 67 éves apja. A helyzet az évekkel csak tovább romlott; két évvel hazatérése után Albert teljesen kezelhetetlenné vált, baltát emelt anyjára, tört-zúzott, egyik testvérét késsel sebesítette meg úgy, hogy egyik karjára nyomorék maradt, a másiknak a nyakát akarta elvágni.
Nem volt mit tenni, bevitték a szegedi elmegyógyintézetbe, de hamarosan kénytelenek voltak hazahozni, mert nem tudták fizetni az ápolási díjat. A család abban a szerencsétlen helyzetben volt, hogy papíron nem minősültek szegénynek, ugyanakkor a havi 130 pengőre rúgó költségeket (abban az időben, amikor 200 pengő fixszel az ember könnyen viccelt) képtelenek voltak előteremteni.
Az őrült legénytől azután sem volt nyugtuk. Hol az anyját akarta bicskával agyonszúrni, hol az apját ütötte fejbe egy kapával, megint máskor egy verekedés során úgy beleharapott az öregember fejébe, hogy tenyérnyi darabon letépte a fejbőrét, S ez így ment napról napra.
Ismét pszichiátria, ezúttal Hódmezővásárhelyen, de hasonló eredménnyel. Az apa persze sorra járta a hivatalokat, nem sok eredménnyel, mígnem egy jóindulatú (vagy teljesen őrült) hivatalnok azt javasolta, hogy építsen a tanya mellé egy betonházat, ahol aztán a horrorfilmekből ismert módon elzárva tarthatja a fiát. A betonkalyiba fel is épült (900 pengőből), de megnyugvást – azon kívül, hogy a tettlegesség megszűnt – nem hozott. Ahogy az apa, Olasz Pál fogalmazott: "Nyolcadik esztendeje tartom ott szegény nyomorultat. Se éjjelünk tőle, se nappalunk. Ordít, rimánkodik, veri az ajtót, a vánkost, pokrócot, a hozzá betett asztalt, széket apró darabokra tépte, szaggatta, törte. Most nincs is bent nála semmi: szalmán hálna, mint a barom, de a szalmát is izzé-porrá, törekké tépdesi."
Elmondta azt is, hogy három testvére (akik közül ketten maguk is megjárták a háborút) teljesen elfordult Alberttől (emberileg ez valahol érthető), így a szomszédok segítségével tisztítják a "bunkert", ugyanis 6-8 ember kell a dühöngő megfékezéséhez. Albert anyja hozzátette, hogy több ismerősük is javasolta, hogy "étessék meg" a fiút vagy üssék agyon és mondják, hogy önvédelem volt, mert úgy mindenkinek jobb lenne, de a szülők ezt azzal hárították el, hogy "mégis csak a mi vérünk..." A szomszédban lakó Juhász Béla nyugalmazott huszárszázados humánusabb módon igyekezett segíteni, és miután minden hivatalból elküldték, ő fordult a sajtóhoz. A tudósító ezt követően maga is szembesülhetett a betonházban uralkodó elképesztő állapotokról:
Leírhatatlan, állatokat is megszégyenítő bűz csapja meg az orrunkat. A sarokból egy emberi alak ugrik a vasrácshoz. Fekete szakálla a mellét veri, válláig érő torzonborz hajával, viaszsápadt arcával, az őrület lángjától izzó szemével leírhatatlanul szennyes, rongyos egy szál ingben, bokáig érő bűzös, mocskos, szalmával kevert utálatosságban áll a rács mögött Olasz Albert, a világháború rémségeitől elmebajt kapott vásárhelyi katona, és két csontvázkezével rázni kezdve a rácsot, artikulálatlan hangon bömbölni kezd.
Az újságíró ezt követően beszélt a hódmezővásárhelyi tisztiorvossal, aki elmondta, hogy amíg van miből, a család köteles tartásdíjat fizetni kórházi ápolás esetén, és ingyenes ellátásra (bármelyik állami intézetben) csak vagyonuk fogytával számíthatnak. Azt is hangsúlyozta, hogy a törvény méltányosságot, egyedi elbírálást nem tett lehetővé, az pedig érthető, hogy a család nem akarta minden vagyonát Albert ápolására költeni. Kifejtette, hogy amíg a kórházak nem kapnak magasabb állami hozzájárulást, addig nem is nagyon tudnak változtatni a helyzeten. Hozzátette, hogy Albert közveszélyes ugyan, de elhelyezése annyiban megfelelő, hogy nem tehet kárt senkiben. Azt is hozzátette, hogy
a Gorzsa-tanyai eset nem egyedülálló sem a város területén, sem egyebütt az országban (...) Itt Vásárhelyen három-négy ilyen őrültet tartanak hasonló cellában, házi gondozásban, de így van ez mindenfelé.
Ez elég durván hangzik akkor is, ha a háború utáni szétszabdalt-iparától nagyrészt megfosztott, majd 10 év múlva a világválsággal is letaglózott Magyarország gazdasági lehetőségeit nézzük; világos, hogy a britekéhez hasonló programra esély sem volt. És akkor arról még nem is esett szó, hogy hány Alberthez hasonló szerencsétlent tett el láb alól jobb megoldás híján a családja – mert minden bizonnyal ilyen esetek is akadtak.
A cikk ugyanakkor a lehetőségekhez mérten pozitív végkifejlettel zárul. A riporter ugyanis megkereste Nyírő Gyulát, a magyar pszichiátria egyik legnevesebb alakját, akit teljesen megdöbbentett a hivatalnok javaslata, és az is, hogy közel húsz éve állnak fent ezek az állapotok. Szakvéleménye szerint a "magánzárkás" elzárás amúgy is a lehető legrosszabb, ami ilyenkor a beteggel történhet, és cáfolta, hogy a módszer országosan elterjedt lenne. Cáfolta ugyanakkor a vásárhelyi tisztiorvos nyilatkozatát is, mondván ilyen esetekben (minimális vagyonnal rendelkező család) minden állami elmegyógyintézet igazgatójának joga van a pácienst felvenni, és szükséges ideig (akár élete végéig) ingyenes ellátást biztosítani számára. Nyírő doktor érdekes párhuzamot is vont Albert és sorstársai, valamint a börtönbüntetésre ítéltek között, kifejtve, hogy "ha az állam és a társadalom van annyira emberséges, hogy egy bűnöző fegyenc rabtartási költségével nem terheli meg az elítélt hozzátartozóit, még ha azoknak nagy vagyona is van, mennyivel inkább indokolt volna, ha a társadalom megkímélné az ilyen szerencsétlen tébolyodott családját attól, hogy esetleg egész vagyonukat ráköltsék betegükre, aki végeredményben' mégis önhibáján kívül került zárt intézetbe, nem úgy, mint az elítélt fegyencek."
Mindezek mellett hasznos gyakorlati tanácsokkal is szolgált, ugyanis rámutatott egy olyan kiskapura, amelyet a család nem ismert (ez érthető), az üggyel eddig foglalkozó hivatalnokok pedig nem tudtak, vagy nem akartak megemlíteni.
A Gorzsa-tanyai élőhalott szüleinek tehát módjukban állana véget vetni fiuk embertelen gyötrődésének (...) csak hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolniok kellene fiuk közveszélyes elmebetegségét, ennek a bizonyítványnak birtokában a belügyminisztertől kérniök kellene fiuknak valamelyik állami intézetbe való felvételét, s ha ez megtörténik és Olaszok igazolják, hogy az ápolási költségek viselése anyagi romlásukat, teljes tönkre jutásukat idézné elő, bármelyik intézetben élete végéig eltartják fiukat, akiből az új környezet, s a megfelelő ápolás révén, ha teljesen egészséges ember nem is, de talán a társadalomnak használható tagja válhat még.
Nyírő azt is kifejtette, hogy ilyen barbár ápolást senki sem érdemel, és az elmebetegeknek is joguk van arra, hogy lehetőségeikhez mérten emberi környezetben élhessék le életüket. Sajnos a Pesti Napló (és más lap sem) számolt be arról, hogy sikerült-e végül emberhez méltó elhelyezést találni Albertnek, így csak remélhetjük, hogy végül valamelyik intézet befogadta, és megkapta a lehető legjobb kezelést is.
(Forrás: Pesti Napló 1937. szeptember 23. 8. o. - Arcanum Digitális Tudománytár)
Forrás: index.hu
Learning from each other: Rene Keet talks about how to connect mental health services in Europe
2018. július 24. | Admin
The six principles of community-based mental health services in Europe – this was the topic of Rene Keet’s talk, Medical Director of Noord-Holland-Noord and chair of EUCOMS, when he visited Pfalzklinikum on their international summer festival “Mental Health Day” on 10 June.
Pfalzklinikum is a mental health service provider in the Palatinate with a catchment area of 1.4 million inhabitants in the Southwest of Germany. EUCOMS stands for “European Community based Mental Health Service Providers Network”. It is a group of provider organizations that focus on the question how people can use the support of the society and how the great variety of community based services in Europe can be interconnected.
According to Rene Keet, the basis for care is, amongst others, Human rights – foremost the UN Convention on the Rights of Persons with Disabilities – and public health in general. Important is also to fight against stigmatization by bringing people with and without mental illnesses and disabilities together, Keet said. For users of care services it is also important to pursuit individual goals and to focus especially on their strengths, their social networks and peer support.
In a short presentation with the title “Each of us – everyone is part of the solution”, a campaign of Mental Health Europe, Pfalzklinikum’s CEO Paul Bomke corrected ten myths about people with mental illness and disabilities and connected the campaign to the EUCOMS principles. One of them was the claim that mental illnesses are not curable. Here, he explained that recovery is possible with the right care – focusing on mental health services in the communities.
Forrás: mhe-sme.org
The six principles of community-based mental health services in Europe – this was the topic of Rene Keet’s talk, Medical Director of Noord-Holland-Noord and chair of EUCOMS, when he visited Pfalzklinikum on their international summer festival “Mental Health Day” on 10 June.
Pfalzklinikum is a mental health service provider in the Palatinate with a catchment area of 1.4 million inhabitants in the Southwest of Germany. EUCOMS stands for “European Community based Mental Health Service Providers Network”. It is a group of provider organizations that focus on the question how people can use the support of the society and how the great variety of community based services in Europe can be interconnected.
According to Rene Keet, the basis for care is, amongst others, Human rights – foremost the UN Convention on the Rights of Persons with Disabilities – and public health in general. Important is also to fight against stigmatization by bringing people with and without mental illnesses and disabilities together, Keet said. For users of care services it is also important to pursuit individual goals and to focus especially on their strengths, their social networks and peer support.
In a short presentation with the title “Each of us – everyone is part of the solution”, a campaign of Mental Health Europe, Pfalzklinikum’s CEO Paul Bomke corrected ten myths about people with mental illness and disabilities and connected the campaign to the EUCOMS principles. One of them was the claim that mental illnesses are not curable. Here, he explained that recovery is possible with the right care – focusing on mental health services in the communities.
Forrás: mhe-sme.org
A pszichiáternő, aki a Nagy Imre-perben vesztette el a fiát
2018. július 21. | Kiss Eszter
Zsidó, nő és pszichoanalitikus – a huszadik század eleji „holnaplányok” hátránnyal indultak a magánéletükben és pályájukon is: ugyanakkor a pszichoanalízis mint új tudomány és szakma nyitott és befogadó volt feléjük. A babaszobát maguk mögött hagyó, koruktól, kortársnőiktől előreszaladó nők szellemi, alkotó emberként és társként tekintettek magukra, jelen voltak a huszadik század első évtizedeinek izgalmas budapesti történéseiben. Hajdu Lilly sorsán keresztül mutatjuk be őket.
A „holnaplány” kifejezést az orvostanhallgató Hajdu Lilly használta öndefinícióként, tőle kölcsönözte Borgos Anna a most megjelent Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában című könyvéhez. Többek között a kétgenerációs pszichoanalitikus Bálint Alice és Kovács Vilma, a kizárólag József Attila kezelése miatt emlegetett Gyömrői Edit, a Karinthynét váltó Rotter Lillián története is felbukkan az egymást és a környezetüket inspiráló nők között. Most mégis jöjjön az Ady-faló, a "legabszolútabb független életre" törekvő, fiát koncepciós perben elvesztő és maga is „államilag mérlegelt halált” haló Hajdu Lillyé.
Hochmannból Hajdu, Hajduból Gimes
Hochmann Lívia 1891-ben született Miskolcon, alsó-középosztálybeli, asszimilálódó zsidó családban. A Hajdura magyarosított lány nővérét, Margitot követve 1909-ben iratkozott be a pesti orvosi egyetemre. Ebben az évben 326 női egyetemi hallgató volt az országban, férfi ötvenszer annyi.
Lilly nővére ezt az útravalót kapta a papától:
Kezdd meg friss és újult erővel, és folytasd tanulmányaidat kedvvel, szorgalommal, kitartással, ne rettenj vissza, bármily nehezedre esnék is az. Birkózzál meg mindazon nehézséggel, mi utadba tör. […] De egyet soha ne felejts, és folyton szem előtt tarts, hogy csak egy nő vagy, mégpedig olyan igazi, tisztességes család sarja, akiről büszkeséggel mondhatom, hogy […] családunkban egy parányi szenny soha be nem piszkolta erkölcsösségünket.”
Lilly és Margit a tisztességet szem előtt tartva lettek hát cigarettázó, Adyért rajongó kékharisnyák, akik belevetették magukat a századelős Budapest izgalmas szellemi életébe. Például a Galilei Körbe, ahol nemcsak a polgári radikális, marxista gondolatokkal kacérkodtak, de férjet is szereztek. Margit az alapító Kende Zsigmondhoz ment férjhez (és lett később a szociológus Kende Péter mamája), Lilly pedig a gyerekkora óta ismert, szintén orvostanhallgató Gimes Miklóshoz.
Furcsa elgondolás: én az egyéniség, aki azt hittem, hogy a legabszolútabb függetlenségben élek majd, úgy, mint senki, most egy valakihez oly közel vagyok... Maga elvont a szavaktól, s érzéseket adott nekem. […] A ma férfiai, akármilyen okosak és intelligensek, nem értek még meg a holnap asszonyaihoz. […] Te azt mondtad, az eszemért, holnaplány voltomért szerettél meg. Ezt én tudtam, de mikor a múltkor megmondtad, olyan boldog voltam, mint eddig senki, mert ilyesmit még nem mondtak lánynak.”
– írta Lilly Gimesnek, a valóságos szerelemnek, amely Isten, a klasszikusok és az Ady-rajongás után betöltötte. A mindvégig egymást inspiráló és támogató kapcsolatból két gyerek született, Miklós 1917-ben és Judit 1920-ban.
Ideges gyerekek, kemény legény anya
Lilly már végzős medikaként, 1914-től dolgozott az egyetem Balassa utcai elme- és idegkórtani klinikáján bentlakó segédorvosként, illetve Csáth Gézával együtt Moravcsik Ernő tanársegédei voltak. 1918-ban itt kezelte Juhász Gyula „háborútól kétségbeesett lelkét”, aki az „jóságos orvosnőnek” írta a Régi verseim elé-t.
A pszichoanalízis ekkoriban már a spájzban volt, Freud és a bécsi iskola hatására Ferenczi Sándor foglalkozott azzal, hogy a lelki zavarokat, az elfojtást a tudatalatti okok feltárásával gyógyítsa. Hajdu Lilly a Galilei Körben kaphatott kedvet a pszichoanalízishez, Ferenczi több előadást is tartott náluk. A Tanácsköztársaság idején Lilly részt vett az egészségügyi népbiztosság munkájában, ami a Galilei-körös kapcsolati hálóval együtt elég volt ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjanak az amerikai kivándorláson. Végül maradtak. Mindenesetre kikeresztelkedtek és unitárius hitre tértek.
A századelőn a pszichoanalízis viszonylag megközelíthető területnek tűnt a nők számára, arányuk ekkortájt nemzetközi szinten magasabb volt, mint bármely más tudományágban: Európában 1930-ban 25%, 1935-ben 35% körüli. A Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesületben 1920 és 1930 között 15%, 1937-ben 48% volt a nők aránya.
Lilly a húszas években Kovács Vilmához járt kiképző analízisre, majd praktizálni kezdett, és a harmincas évek közepére szakmai elismertséget szerzett. Gyógyított és gyógyításszervezett, magánrendelt, publikált, előadott. Leginkább a skizofrénia pszichoanalitikus kezelése foglalkoztatta. Összefüggést látott a skizofrénia és a család pszichés szerkezete (szigorú, szadista-agresszív anya és engedékeny, passzív apa) között. Hajdu Lilly ezzel tulajdonképpen a modern skizofréniakezelés előfutára, hiszen az egyéni kezelés mellé helyezte a család- és csoportterápiát.
Férjével 1918-ban átvettek egy értelmi fogyatékosok gondozásával foglalkozó zuglói intézetet, ebből lett a „Dr. Hajdu Gyógyintézete (volt Frim) ideges és üdülő gyerekek részére”. 1927-ben az óbudai Remetehegyre költöztek. Lakott náluk Kosztolányi Ádám, nyaralt Karinthy Cini. Az intézet mindvégig Hajdu Lilly nevét viselte.
Anyám volt az erősebb egyéniség, az apám az egy angyal volt. Szóval az apám imádta az anyámat, és elfogadta ezt a szerepet. […] nem volt egy olyan ambiciózus, egy olyan céltudatos, egy olyan kemény legény, mint amilyen az anyám”
– mesélte később Gimes Judit.
A család nagy társasági életet élt, a gyerekek polgári jómódban nevelkedtek: volt fräulein és szakácsnő, zongora- és franciaóra. Barátaik nagyrészt galileisták, tudósok, írók, a korabeli Budapest izgalmas emberei: a Rényi, a Polányi család, az orvos Kertész Tivadar első feleségével, Böhm Arankával és a másodikkal, a szintén pszichoanalitikus Rotter Lilliánnal is bejáratos volt Gimesékhez.
Maradni, amíg lehetséges
A harmincas évek vége szakmailag és egzisztenciálisan is nehéz Hajdu Lilly számára. A családban újra felmerül az amerikai kivándorlás gondolata, de most is maradnak. A Horthy-korszak a legalitás határára, magánlakásokba szorítja a pszichoanalízist. A kikeresztelkedés nem mentette őket a zsidókat korlátozó törvények alól: idősebb Gimes Miklóst deportálták, koncentrációs táborban halt meg. Hajdu Lilly lányával és unokájával bujkálva élte túl a háborút.
A család élő tagjai a háború után lelkesen léptek be a Kommunista Pártba, ifjabb (akkor már egyetlen) Gimes Miklós 1946-tól a Szabad Nép elkötelezett újságírója-szerkesztője. Hajdu Lilly rövid időre újra visszatérhetett a pszichoanalízishez, és részt vett a háborús traumák intézményes kezelésében is: a hosszú éhezés személyiségbomlasztó hatásait kutatta. 1948, a fordulat éve után a harmincas években már átélt vákuumba került. Rákosiék utasítására fel kellett oszlatnia az általa vezetett Magyarországi Pszichonalitikai Egyesületet, a pszichoanalízis ismét indexre került. Hajdu Lillyt Debrecenbe küldik neurológiát tanulni. Ezt írta fiának 1949-ben:
Soha nem lesz belőlem jó neurológus, hiába tanulok, hiányzik a meggyőződésem. […] Volt egy terület, ahol sokat tudtam, és tudtam tenni is, ez ma nincs.”
Hamarosan azonban átkerült a Lipótmezei Elmegyógyintézetbe, ahonnan végül 1957-ben igazgatóként kényszernyugdíjazták. Háta mögött „Nagyasszonynak” hívták a tartózkodó ellenszenvvel fogadott Hajdu Lillyt, aki néha rendelkezésre bocsátott egy-egy magáncellát a budapesti kényszerkitelepítések elől rejtőzőknek. Sokat tett a radikális módszerek, a kényszerzubbony, az elektrosokk, az inzulinkóma visszaszorításáért, és megszervezte az elmebetegek állami gazdaságokban foglalkoztatását. Ő volt az 1952-es intrapusztai munkaterápiás kísérleti intézet legfőbb patrónája, akit Benedek István, az intézet vezetője az Aranyketrec című könyv első, 1957-es kiadásban megörökített. A későbbiekből kihúzták Hajdu Lilly alakját, az ifjabb Gimes sorsára való tekintettel.
Az ötvenes évek skizofréniájától a pszichológiatudomány és maga a Lipót sem maradhatott távol. Miközben a pszichoanalitikusok többsége személy szerint elkötelezett kommunista, addig a pszichoanalízis maga a rendszer ellensége volt. A Lipóton egyszerre dolgoztak az új, kommunisták által elfogadhatónak tartott pavlovisták és a régi budapesti pszichoanalitikus iskola belső emigrációba vonult hívei, akik a „freudian gondolkodunk, pavlovian beszélünk”-höz tartották magukat. Sztálin halálakor Hajdu Lilly ez alól tett egy finom kivételt. Lánya idézte fel egy 2009-es interjúban:
Én ugye csináltam gyönyörű szép oltárt, fekete drapériával és sírtam... vagy lehet, hogy nem sírtam de búsultam. […] És akkor kérdeztem tőle, hogy nem vagy-e szomorú, hogy Sztálin meghalt? Nem szeretted? Kérdeztem. Azt mondja, hogy nem is ismertem.”
Mérlegelt halálok
1956. Freud századik születésnapján a pszichoanalízist részlegesen szakmailag rehabilitálták. Az októberi események és a Lipót forradalmi bizottsága leváltotta Hajdu Lillyt, majd novemberben visszakapta állását. Közben fiát, Gimes Miklóst mint a forradalom egyik eszmei-szellemi vezetőjét, Nagy Imre körének egyik legradikálisabb tagját 1956 decemberében letartóztatták. A Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja azt tervezte, ha megússza a megtorlást, kétgenerációs nagyregényt ír a polgári radikális szüleiről és forradalmi radikális gyerekeikről.
Hajdu Lilly 1958. július 17-én, a bécsi rádióból értesült fia egy nappal korábbi kivégzéséről. Magyarországon csak néhányan maradnak mellette, Gimes Juditék, Gimes Miklós fia és felesége még novemberben Bécsbe menekültek, majd Svájcban telepedtek le. Hajdu Lilly is próbált útlevélhez jutni, de a hitegetés és a kudarc felőrölte. Az 1960-as amnesztiarendelet adta meg számára a végső lökést.
Örülök a hírnek, s úgy fáj a szívem, hogy állandóan sírok. Nehéz elviselni a változhatatlant. Hidd el, jobb lenne nekem is elmenni”
– írta lányának.
Hamarosan öngyilkos lett. Búcsúlevelében ez állt:
A halál gondolata június 17-én két éve, hogy elindult bennem. Az a halvány remény, hogy Jucáékát és Luciékat láthatom – visszatartott a kiviteltől. Reményem azóta megszűnt, a lélek fájdalma mélyebbé vált, a testi fájdalom csaknem elviselhetetlenné. Így nem érdemes élni: cél és értelem nélkül, csak az életért.”
Temetését több hónappal halála után tarthatták csak meg, sírját főleg a Kádár-rezsim ellenségei állták körül. „Egy államilag mérlegelt halál magányosan mérlegelt mellékhalála”– összegezte évtizedekkel később Révész Sándor a Beszélőben.
Forrás: index.hu
Zsidó, nő és pszichoanalitikus – a huszadik század eleji „holnaplányok” hátránnyal indultak a magánéletükben és pályájukon is: ugyanakkor a pszichoanalízis mint új tudomány és szakma nyitott és befogadó volt feléjük. A babaszobát maguk mögött hagyó, koruktól, kortársnőiktől előreszaladó nők szellemi, alkotó emberként és társként tekintettek magukra, jelen voltak a huszadik század első évtizedeinek izgalmas budapesti történéseiben. Hajdu Lilly sorsán keresztül mutatjuk be őket.
A „holnaplány” kifejezést az orvostanhallgató Hajdu Lilly használta öndefinícióként, tőle kölcsönözte Borgos Anna a most megjelent Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában című könyvéhez. Többek között a kétgenerációs pszichoanalitikus Bálint Alice és Kovács Vilma, a kizárólag József Attila kezelése miatt emlegetett Gyömrői Edit, a Karinthynét váltó Rotter Lillián története is felbukkan az egymást és a környezetüket inspiráló nők között. Most mégis jöjjön az Ady-faló, a "legabszolútabb független életre" törekvő, fiát koncepciós perben elvesztő és maga is „államilag mérlegelt halált” haló Hajdu Lillyé.
Hochmannból Hajdu, Hajduból Gimes
Hochmann Lívia 1891-ben született Miskolcon, alsó-középosztálybeli, asszimilálódó zsidó családban. A Hajdura magyarosított lány nővérét, Margitot követve 1909-ben iratkozott be a pesti orvosi egyetemre. Ebben az évben 326 női egyetemi hallgató volt az országban, férfi ötvenszer annyi.
Lilly nővére ezt az útravalót kapta a papától:
Kezdd meg friss és újult erővel, és folytasd tanulmányaidat kedvvel, szorgalommal, kitartással, ne rettenj vissza, bármily nehezedre esnék is az. Birkózzál meg mindazon nehézséggel, mi utadba tör. […] De egyet soha ne felejts, és folyton szem előtt tarts, hogy csak egy nő vagy, mégpedig olyan igazi, tisztességes család sarja, akiről büszkeséggel mondhatom, hogy […] családunkban egy parányi szenny soha be nem piszkolta erkölcsösségünket.”
Lilly és Margit a tisztességet szem előtt tartva lettek hát cigarettázó, Adyért rajongó kékharisnyák, akik belevetették magukat a századelős Budapest izgalmas szellemi életébe. Például a Galilei Körbe, ahol nemcsak a polgári radikális, marxista gondolatokkal kacérkodtak, de férjet is szereztek. Margit az alapító Kende Zsigmondhoz ment férjhez (és lett később a szociológus Kende Péter mamája), Lilly pedig a gyerekkora óta ismert, szintén orvostanhallgató Gimes Miklóshoz.
Furcsa elgondolás: én az egyéniség, aki azt hittem, hogy a legabszolútabb függetlenségben élek majd, úgy, mint senki, most egy valakihez oly közel vagyok... Maga elvont a szavaktól, s érzéseket adott nekem. […] A ma férfiai, akármilyen okosak és intelligensek, nem értek még meg a holnap asszonyaihoz. […] Te azt mondtad, az eszemért, holnaplány voltomért szerettél meg. Ezt én tudtam, de mikor a múltkor megmondtad, olyan boldog voltam, mint eddig senki, mert ilyesmit még nem mondtak lánynak.”
– írta Lilly Gimesnek, a valóságos szerelemnek, amely Isten, a klasszikusok és az Ady-rajongás után betöltötte. A mindvégig egymást inspiráló és támogató kapcsolatból két gyerek született, Miklós 1917-ben és Judit 1920-ban.
Ideges gyerekek, kemény legény anya
Lilly már végzős medikaként, 1914-től dolgozott az egyetem Balassa utcai elme- és idegkórtani klinikáján bentlakó segédorvosként, illetve Csáth Gézával együtt Moravcsik Ernő tanársegédei voltak. 1918-ban itt kezelte Juhász Gyula „háborútól kétségbeesett lelkét”, aki az „jóságos orvosnőnek” írta a Régi verseim elé-t.
A pszichoanalízis ekkoriban már a spájzban volt, Freud és a bécsi iskola hatására Ferenczi Sándor foglalkozott azzal, hogy a lelki zavarokat, az elfojtást a tudatalatti okok feltárásával gyógyítsa. Hajdu Lilly a Galilei Körben kaphatott kedvet a pszichoanalízishez, Ferenczi több előadást is tartott náluk. A Tanácsköztársaság idején Lilly részt vett az egészségügyi népbiztosság munkájában, ami a Galilei-körös kapcsolati hálóval együtt elég volt ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjanak az amerikai kivándorláson. Végül maradtak. Mindenesetre kikeresztelkedtek és unitárius hitre tértek.
A századelőn a pszichoanalízis viszonylag megközelíthető területnek tűnt a nők számára, arányuk ekkortájt nemzetközi szinten magasabb volt, mint bármely más tudományágban: Európában 1930-ban 25%, 1935-ben 35% körüli. A Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesületben 1920 és 1930 között 15%, 1937-ben 48% volt a nők aránya.
Lilly a húszas években Kovács Vilmához járt kiképző analízisre, majd praktizálni kezdett, és a harmincas évek közepére szakmai elismertséget szerzett. Gyógyított és gyógyításszervezett, magánrendelt, publikált, előadott. Leginkább a skizofrénia pszichoanalitikus kezelése foglalkoztatta. Összefüggést látott a skizofrénia és a család pszichés szerkezete (szigorú, szadista-agresszív anya és engedékeny, passzív apa) között. Hajdu Lilly ezzel tulajdonképpen a modern skizofréniakezelés előfutára, hiszen az egyéni kezelés mellé helyezte a család- és csoportterápiát.
Férjével 1918-ban átvettek egy értelmi fogyatékosok gondozásával foglalkozó zuglói intézetet, ebből lett a „Dr. Hajdu Gyógyintézete (volt Frim) ideges és üdülő gyerekek részére”. 1927-ben az óbudai Remetehegyre költöztek. Lakott náluk Kosztolányi Ádám, nyaralt Karinthy Cini. Az intézet mindvégig Hajdu Lilly nevét viselte.
Anyám volt az erősebb egyéniség, az apám az egy angyal volt. Szóval az apám imádta az anyámat, és elfogadta ezt a szerepet. […] nem volt egy olyan ambiciózus, egy olyan céltudatos, egy olyan kemény legény, mint amilyen az anyám”
– mesélte később Gimes Judit.
A család nagy társasági életet élt, a gyerekek polgári jómódban nevelkedtek: volt fräulein és szakácsnő, zongora- és franciaóra. Barátaik nagyrészt galileisták, tudósok, írók, a korabeli Budapest izgalmas emberei: a Rényi, a Polányi család, az orvos Kertész Tivadar első feleségével, Böhm Arankával és a másodikkal, a szintén pszichoanalitikus Rotter Lilliánnal is bejáratos volt Gimesékhez.
Maradni, amíg lehetséges
A harmincas évek vége szakmailag és egzisztenciálisan is nehéz Hajdu Lilly számára. A családban újra felmerül az amerikai kivándorlás gondolata, de most is maradnak. A Horthy-korszak a legalitás határára, magánlakásokba szorítja a pszichoanalízist. A kikeresztelkedés nem mentette őket a zsidókat korlátozó törvények alól: idősebb Gimes Miklóst deportálták, koncentrációs táborban halt meg. Hajdu Lilly lányával és unokájával bujkálva élte túl a háborút.
A család élő tagjai a háború után lelkesen léptek be a Kommunista Pártba, ifjabb (akkor már egyetlen) Gimes Miklós 1946-tól a Szabad Nép elkötelezett újságírója-szerkesztője. Hajdu Lilly rövid időre újra visszatérhetett a pszichoanalízishez, és részt vett a háborús traumák intézményes kezelésében is: a hosszú éhezés személyiségbomlasztó hatásait kutatta. 1948, a fordulat éve után a harmincas években már átélt vákuumba került. Rákosiék utasítására fel kellett oszlatnia az általa vezetett Magyarországi Pszichonalitikai Egyesületet, a pszichoanalízis ismét indexre került. Hajdu Lillyt Debrecenbe küldik neurológiát tanulni. Ezt írta fiának 1949-ben:
Soha nem lesz belőlem jó neurológus, hiába tanulok, hiányzik a meggyőződésem. […] Volt egy terület, ahol sokat tudtam, és tudtam tenni is, ez ma nincs.”
Hamarosan azonban átkerült a Lipótmezei Elmegyógyintézetbe, ahonnan végül 1957-ben igazgatóként kényszernyugdíjazták. Háta mögött „Nagyasszonynak” hívták a tartózkodó ellenszenvvel fogadott Hajdu Lillyt, aki néha rendelkezésre bocsátott egy-egy magáncellát a budapesti kényszerkitelepítések elől rejtőzőknek. Sokat tett a radikális módszerek, a kényszerzubbony, az elektrosokk, az inzulinkóma visszaszorításáért, és megszervezte az elmebetegek állami gazdaságokban foglalkoztatását. Ő volt az 1952-es intrapusztai munkaterápiás kísérleti intézet legfőbb patrónája, akit Benedek István, az intézet vezetője az Aranyketrec című könyv első, 1957-es kiadásban megörökített. A későbbiekből kihúzták Hajdu Lilly alakját, az ifjabb Gimes sorsára való tekintettel.
Az ötvenes évek skizofréniájától a pszichológiatudomány és maga a Lipót sem maradhatott távol. Miközben a pszichoanalitikusok többsége személy szerint elkötelezett kommunista, addig a pszichoanalízis maga a rendszer ellensége volt. A Lipóton egyszerre dolgoztak az új, kommunisták által elfogadhatónak tartott pavlovisták és a régi budapesti pszichoanalitikus iskola belső emigrációba vonult hívei, akik a „freudian gondolkodunk, pavlovian beszélünk”-höz tartották magukat. Sztálin halálakor Hajdu Lilly ez alól tett egy finom kivételt. Lánya idézte fel egy 2009-es interjúban:
Én ugye csináltam gyönyörű szép oltárt, fekete drapériával és sírtam... vagy lehet, hogy nem sírtam de búsultam. […] És akkor kérdeztem tőle, hogy nem vagy-e szomorú, hogy Sztálin meghalt? Nem szeretted? Kérdeztem. Azt mondja, hogy nem is ismertem.”
Mérlegelt halálok
1956. Freud századik születésnapján a pszichoanalízist részlegesen szakmailag rehabilitálták. Az októberi események és a Lipót forradalmi bizottsága leváltotta Hajdu Lillyt, majd novemberben visszakapta állását. Közben fiát, Gimes Miklóst mint a forradalom egyik eszmei-szellemi vezetőjét, Nagy Imre körének egyik legradikálisabb tagját 1956 decemberében letartóztatták. A Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja azt tervezte, ha megússza a megtorlást, kétgenerációs nagyregényt ír a polgári radikális szüleiről és forradalmi radikális gyerekeikről.
Hajdu Lilly 1958. július 17-én, a bécsi rádióból értesült fia egy nappal korábbi kivégzéséről. Magyarországon csak néhányan maradnak mellette, Gimes Juditék, Gimes Miklós fia és felesége még novemberben Bécsbe menekültek, majd Svájcban telepedtek le. Hajdu Lilly is próbált útlevélhez jutni, de a hitegetés és a kudarc felőrölte. Az 1960-as amnesztiarendelet adta meg számára a végső lökést.
Örülök a hírnek, s úgy fáj a szívem, hogy állandóan sírok. Nehéz elviselni a változhatatlant. Hidd el, jobb lenne nekem is elmenni”
– írta lányának.
Hamarosan öngyilkos lett. Búcsúlevelében ez állt:
A halál gondolata június 17-én két éve, hogy elindult bennem. Az a halvány remény, hogy Jucáékát és Luciékat láthatom – visszatartott a kiviteltől. Reményem azóta megszűnt, a lélek fájdalma mélyebbé vált, a testi fájdalom csaknem elviselhetetlenné. Így nem érdemes élni: cél és értelem nélkül, csak az életért.”
Temetését több hónappal halála után tarthatták csak meg, sírját főleg a Kádár-rezsim ellenségei állták körül. „Egy államilag mérlegelt halál magányosan mérlegelt mellékhalála”– összegezte évtizedekkel később Révész Sándor a Beszélőben.
Forrás: index.hu
Magyarország a harmadik az EU öngyilkossági listáján
2018. július 16. | Admin
Csak Litvániában és Szlovéniában volt magasabb az öngyilkosságok aránya 2015-ben.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat közzétette a legfrissebb öngyilkossági statisztikákat. A lista szerint Magyarországon a harmadik legmagasabb az öngyilkosságok aránya.
A tagállamok közül egyedül Litvániában és Szlovéniában jutott több öngyilkos 100 ezer lakosra 2015-ben: Litvániában 30, Szlovéniában pedig 21. A „dobogó” harmadik helyén Lettországgal osztozunk, náluk ugyanolyan rossz az arány, mint Magyarországon: itt 19 öngyilkosság jut 100 ezer lakosra.
A felmérés szerint a 2015-ben az Európai Unióban bejelentett 5,2 millió haláleset 1,1 százaléka, 56 200 volt öngyilkosság. Az öngyilkosságok 77 százalékát férfiak követték el, 31 százalékukat pedig 45 és 60 év közöttiek.
A legtöbb öngyilkosságot egyébként Németországban (10 200 haláleset) és Franciaországban (9200 haláleset) követték el, ha azonban figyelembe vesszük ezen országok méretét és lakosságát, az arányok jelentősen jobbak: 100 ezer lakosra Németországban 12, Franciaországban pedig 14 öngyilkosság jut. Az EU összes tagállamát figyelembe véve ez a szám 11.
Az öngyilkosságok aránya Cipruson (4) és Görögországban (5) a legalacsonyabb.
Forrás: nlcafe.hu
Csak Litvániában és Szlovéniában volt magasabb az öngyilkosságok aránya 2015-ben.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat közzétette a legfrissebb öngyilkossági statisztikákat. A lista szerint Magyarországon a harmadik legmagasabb az öngyilkosságok aránya.
A tagállamok közül egyedül Litvániában és Szlovéniában jutott több öngyilkos 100 ezer lakosra 2015-ben: Litvániában 30, Szlovéniában pedig 21. A „dobogó” harmadik helyén Lettországgal osztozunk, náluk ugyanolyan rossz az arány, mint Magyarországon: itt 19 öngyilkosság jut 100 ezer lakosra.
A felmérés szerint a 2015-ben az Európai Unióban bejelentett 5,2 millió haláleset 1,1 százaléka, 56 200 volt öngyilkosság. Az öngyilkosságok 77 százalékát férfiak követték el, 31 százalékukat pedig 45 és 60 év közöttiek.
A legtöbb öngyilkosságot egyébként Németországban (10 200 haláleset) és Franciaországban (9200 haláleset) követték el, ha azonban figyelembe vesszük ezen országok méretét és lakosságát, az arányok jelentősen jobbak: 100 ezer lakosra Németországban 12, Franciaországban pedig 14 öngyilkosság jut. Az EU összes tagállamát figyelembe véve ez a szám 11.
Az öngyilkosságok aránya Cipruson (4) és Görögországban (5) a legalacsonyabb.
Forrás: nlcafe.hu
Előbb-utóbb lesz magas biztonsági fokozatú pszichiátria
2018. július 11. |
A Napi.hu szúrta ki, hogy a Nyírő Gyula Kórház - Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetre vonatkozó közbeszerzés eredményét az ajánlatkérő Állami Egészségügyi Ellátó Központ közzétette a Közbeszerzési Értesítőben.
A tervezést az egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztését tartalmazó két uniós program, az EFOP és a VEKOP finanszírozza.
A Közti Zrt. feladata a Nyírő Gyula Kórház – Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet magas biztonsági fokozatú pszichiátria új épület kialakításához szükséges vázlattervek, engedélyes tervdokumentáció és kiviteli tervdokumentáció elkészítése – derül ki a Napi.hu szerint a közbeszerzési hirdetményből. Az ajánlatkérő a nyertessel még május 11-én kötötte meg a szerződést, de az csak most jelent meg.
Forrás: medicalonline.hu
A Napi.hu szúrta ki, hogy a Nyírő Gyula Kórház - Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetre vonatkozó közbeszerzés eredményét az ajánlatkérő Állami Egészségügyi Ellátó Központ közzétette a Közbeszerzési Értesítőben.
A tervezést az egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztését tartalmazó két uniós program, az EFOP és a VEKOP finanszírozza.
A Közti Zrt. feladata a Nyírő Gyula Kórház – Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet magas biztonsági fokozatú pszichiátria új épület kialakításához szükséges vázlattervek, engedélyes tervdokumentáció és kiviteli tervdokumentáció elkészítése – derül ki a Napi.hu szerint a közbeszerzési hirdetményből. Az ajánlatkérő a nyertessel még május 11-én kötötte meg a szerződést, de az csak most jelent meg.
Forrás: medicalonline.hu
Deutsch Tamás: méltó helyre kerül a Digitális Jólét Program
2018. június 18. | Admin
Az Innovációs és Technológiai Minisztériumba, méltó helyére kerül a Digitális Jólét Program - mondta az InfoRádiónak Deutsch Tamás, a terület leköszönő miniszterelnöki biztosa. A Fidesz európai parlamenti képviselője kiemelte: az elmúlt három évben több olyan fejlesztési program is elkészült, amely átfogja a digitalizáció leglényegesebb fejlesztési területeit és megalapozza a minisztérium tevékenységét.
"2015 végén indult útjára az InternetKon, az internet és a digitális fejlesztésekről szóló nemzeti konzultáció eredményeire építve a Digitális Jólét Program. És a magunk mögött hagyott két és fél esztendőben annak a bizalomra épülő együttműködésnek köszönhetően, amely a magyarországi digitális ökoszisztéma szereplői között kialakult, azaz a piaci szereplők, a szakmai és társadalmi szervezetek, a legkülönbözőbb műhelyek, illetve az állami szereplők együttműködésének köszönhetően
"lendületet vett Magyarországon a digitalizáció"
- jelentette ki az InfoRádióban Deutsch Tamás.
A Digitális Jólét Programot mostanáig vezető miniszterlenöki biztos elmondta, olyan fejlesztési programok indultak útjára, amelyek európai összevetésben is elismerést, sőt figyelmet kiváltó programok voltak. Magyarországon két lépcsőben 27 százalékról 5-re csökkent az internetezést terhelő adó. Ez 2016 óta összességben is majdnem 40 milliárd forintnyi pénzt hagyott a magyar vállalkozások, a magyar családok zsebében.
Deutsch Tamás jelezte, elkészültek a nagy átfogó, a digitalizáció leglényegesebb területeit érintő fejlesztési programok. Például Magyarország digitális oktatási stratégiája, amelynek megvalósítása már megkezdődött.
"A teljes magyar oktatási rendszer digitális átalakítása lezajlik az előttünk álló 3-5 esztendőben. Elkészült Magyarország gyermekvédelmi stratégiája, hogy meg tudjuk óvni az internethasználat létező kockázataitól a gyermekinket, unokáinkat. Elkészült Magyarország digitális startup-stratégiája, hogy lendületet adjunk az innovatív, a legizgalmasabb, leginkább versenyképes termékek, szolgáltatások előállításával foglalkozó új induló vállalkozásoknak, és elkészült Magyarország digitálisexport-fejlesztési stratégiája, ami további lendületet ad a magyar digitális gazdaság exportteljesítményének" - mondta Deutsch Tamás, és hozzátette, tavaly a kormány döntött a program kibővítéséről is, több mint két tucat új területen, a digitális sportstratégiától kezdve Magyarország digitális agrárstratégiájának az előkészítéséig.
"A digitális jólét program kibővítése már a digitális előnyszerzés stratégiája. Erre építve a kormány a választásokat követően a szerkezeti felállását tekintve is átalakult - mondta, arra utalva, hogy létrejött az Innovációs és Technológiai Minisztérium. -
Az elmúlt két és fél évben végzett munkánk legnagyobb elsimerése, hogy az új tárca feladat- és hatásköreibe beilleszkedik, sőt az egyik legfontosabb építőeleme a Digitális Jólét Program."
Így már nem miniszterelnöki biztos fogja irányítani a programot, hanem Palkovics László miniszter. Deustch Tamás feladatai ezzel véget értek. Európai parlamenti képviselőként fog tovább tevékenykedni - árulta el az InfoRádiónak.
"A két és fél év alatt elkészült szakmai fejlesztési programok alapvetően kirajzolják azt az irányt, amely felé Magyarországnak mennie kell. Rendkívül hangsúlyos a digitálisinfrastruktúra-fejlesztés, a vezetékes és a mobilinternet-hálózat színvonalának további fejlesztése" - mondta a leköszönő miniszterelnöki biztos, és hozzátette: három területen kell megvalósítani a stratégiákat.
Deutsch Tamás szerint a digitális írás- és olvasástudás színvonalának emelésében kell sokat tenni, ennek a megvalósítása már megkezdődött. Nagyon fontos a gazdaság versenyképességének a javítása, hogy sikeresen megtörténjen a digitális átalakulás. És végül nélkülözhetetlen, hogy a magyar állam, a magyar önkormányzati igazgatás teljes egészében az e-közigazgatás logikája mentén működjön, hogy minél hatékonyabban tudják a polgárok, a vállalkozás az ügyes bajos dolgaikat intézni.
Forrás: infostart.hu
Az Innovációs és Technológiai Minisztériumba, méltó helyére kerül a Digitális Jólét Program - mondta az InfoRádiónak Deutsch Tamás, a terület leköszönő miniszterelnöki biztosa. A Fidesz európai parlamenti képviselője kiemelte: az elmúlt három évben több olyan fejlesztési program is elkészült, amely átfogja a digitalizáció leglényegesebb fejlesztési területeit és megalapozza a minisztérium tevékenységét.
"2015 végén indult útjára az InternetKon, az internet és a digitális fejlesztésekről szóló nemzeti konzultáció eredményeire építve a Digitális Jólét Program. És a magunk mögött hagyott két és fél esztendőben annak a bizalomra épülő együttműködésnek köszönhetően, amely a magyarországi digitális ökoszisztéma szereplői között kialakult, azaz a piaci szereplők, a szakmai és társadalmi szervezetek, a legkülönbözőbb műhelyek, illetve az állami szereplők együttműködésének köszönhetően
"lendületet vett Magyarországon a digitalizáció"
- jelentette ki az InfoRádióban Deutsch Tamás.
A Digitális Jólét Programot mostanáig vezető miniszterlenöki biztos elmondta, olyan fejlesztési programok indultak útjára, amelyek európai összevetésben is elismerést, sőt figyelmet kiváltó programok voltak. Magyarországon két lépcsőben 27 százalékról 5-re csökkent az internetezést terhelő adó. Ez 2016 óta összességben is majdnem 40 milliárd forintnyi pénzt hagyott a magyar vállalkozások, a magyar családok zsebében.
Deutsch Tamás jelezte, elkészültek a nagy átfogó, a digitalizáció leglényegesebb területeit érintő fejlesztési programok. Például Magyarország digitális oktatási stratégiája, amelynek megvalósítása már megkezdődött.
"A teljes magyar oktatási rendszer digitális átalakítása lezajlik az előttünk álló 3-5 esztendőben. Elkészült Magyarország gyermekvédelmi stratégiája, hogy meg tudjuk óvni az internethasználat létező kockázataitól a gyermekinket, unokáinkat. Elkészült Magyarország digitális startup-stratégiája, hogy lendületet adjunk az innovatív, a legizgalmasabb, leginkább versenyképes termékek, szolgáltatások előállításával foglalkozó új induló vállalkozásoknak, és elkészült Magyarország digitálisexport-fejlesztési stratégiája, ami további lendületet ad a magyar digitális gazdaság exportteljesítményének" - mondta Deutsch Tamás, és hozzátette, tavaly a kormány döntött a program kibővítéséről is, több mint két tucat új területen, a digitális sportstratégiától kezdve Magyarország digitális agrárstratégiájának az előkészítéséig.
"A digitális jólét program kibővítése már a digitális előnyszerzés stratégiája. Erre építve a kormány a választásokat követően a szerkezeti felállását tekintve is átalakult - mondta, arra utalva, hogy létrejött az Innovációs és Technológiai Minisztérium. -
Az elmúlt két és fél évben végzett munkánk legnagyobb elsimerése, hogy az új tárca feladat- és hatásköreibe beilleszkedik, sőt az egyik legfontosabb építőeleme a Digitális Jólét Program."
Így már nem miniszterelnöki biztos fogja irányítani a programot, hanem Palkovics László miniszter. Deustch Tamás feladatai ezzel véget értek. Európai parlamenti képviselőként fog tovább tevékenykedni - árulta el az InfoRádiónak.
"A két és fél év alatt elkészült szakmai fejlesztési programok alapvetően kirajzolják azt az irányt, amely felé Magyarországnak mennie kell. Rendkívül hangsúlyos a digitálisinfrastruktúra-fejlesztés, a vezetékes és a mobilinternet-hálózat színvonalának további fejlesztése" - mondta a leköszönő miniszterelnöki biztos, és hozzátette: három területen kell megvalósítani a stratégiákat.
Deutsch Tamás szerint a digitális írás- és olvasástudás színvonalának emelésében kell sokat tenni, ennek a megvalósítása már megkezdődött. Nagyon fontos a gazdaság versenyképességének a javítása, hogy sikeresen megtörténjen a digitális átalakulás. És végül nélkülözhetetlen, hogy a magyar állam, a magyar önkormányzati igazgatás teljes egészében az e-közigazgatás logikája mentén működjön, hogy minél hatékonyabban tudják a polgárok, a vállalkozás az ügyes bajos dolgaikat intézni.
Forrás: infostart.hu
Hatalmasat küzdött a depresszióval az öngyilkosságot elkövető divattervező
2018. június 08. | Admin
Kate Spade halála után megszólalt a férje.
Kate Spade 55 eves korában halt meg, néhány napja öngyilkosságot követett el a New York-i otthonában. A férje, Andy Spade most nyilatkozatot adott ki, amelyben a feleségének a depresszióval folytatott éveken át tartó küzdelméről írt. Azt írta, hogy a lányával, Beával lesújtotta őket a felesége elvesztése, és még csak el sem tudják képzelni az életet nélküle.
„Kapcsolatban voltunk előző este, és boldognak tűnt. Nem volt semmi jele annak, hogy erre készül, semmi figyelmeztetés. Teljes sokk volt. És nyilvánvalóan ez nem ő volt. Személyes démonokkal küzdött” – írta Andy Spade, aki tisztázta azt is, hogy bár az elmúlt tíz hónapban külön éltek, naponta beszéltek, és együtt nevelték a 13 éves lányukat, válásról pedig soha nem beszéltek. „35 évig voltunk együtt, nagyon szerettük egymást, egyszerűen csak egy kis szünetre volt szükségünk.”
Andy Spade még nem látta a felesége búcsúlevelét, és megdöbbentette, hogy a lányának írt magánüzenetre lecsapott a média.
Forrás: hvg.hu
Kate Spade halála után megszólalt a férje.
Kate Spade 55 eves korában halt meg, néhány napja öngyilkosságot követett el a New York-i otthonában. A férje, Andy Spade most nyilatkozatot adott ki, amelyben a feleségének a depresszióval folytatott éveken át tartó küzdelméről írt. Azt írta, hogy a lányával, Beával lesújtotta őket a felesége elvesztése, és még csak el sem tudják képzelni az életet nélküle.
„Kapcsolatban voltunk előző este, és boldognak tűnt. Nem volt semmi jele annak, hogy erre készül, semmi figyelmeztetés. Teljes sokk volt. És nyilvánvalóan ez nem ő volt. Személyes démonokkal küzdött” – írta Andy Spade, aki tisztázta azt is, hogy bár az elmúlt tíz hónapban külön éltek, naponta beszéltek, és együtt nevelték a 13 éves lányukat, válásról pedig soha nem beszéltek. „35 évig voltunk együtt, nagyon szerettük egymást, egyszerűen csak egy kis szünetre volt szükségünk.”
Andy Spade még nem látta a felesége búcsúlevelét, és megdöbbentette, hogy a lányának írt magánüzenetre lecsapott a média.
Forrás: hvg.hu
Alzheimer-falu épül Franciaországban
2018. június 06. | Brückner Gergely
Barátságos, a kórházi környezet helyett sokkal természetesebb élőhelyet kínál majd a Délnyugat-Franciaországban épülő Alzheimer-falu. Az első betegek várhatóan 2019 végén költözhetnek be.
A francia Dax mellett épülő falu mintáját egy holland, Amszterdamhoz közeli Alzheimer-település adta. Az elképzelés az, hogy amennyiben az ápolásra szoruló betegek nem kórházi környezetben, fehér egyenruhában grasszáló ápolók körében élik le az életüket, talán nem is csak kellemesebb lesz a életük, de még eredményesebb is lehet a kezelésük – tudósított a BBC.
Jean-François Dartigues professzor, a bordeaux-i CHU Pellegrin Egyetemi Kórház neurológusa és epidemiológusa szerint az Alzheimer-kór és a kapcsolódó betegségek Franciaországban már ma is több mint egymillió beteget érintenek, és évente több mint 200 ezer új esetet diagnosztizálnak. A betegség gyógyíthatatlan, nincsen olyan ma ismert eljárás, amely képes lenne megfékezni.
De mit jelent az, hogy Alzheimer-falu?
A francia település úgy néz ki, mint egy hagyományos középkori kisváros, erőddel a középpontjában. Csak itt az erőd egy szupermarket, egy étterem vagy egy fodrászat, olyan helyek, ahol találkozni lehet, ahol több lehet a betegek számára a természetes interakció, amelyek segítségével kiszakadhatnak óhatatlan elszigeteltségükből.
A faluban gyakorlatilag nincsenek kerítések, az utak biztonságosak.
AZ ÁPOLÁSRA SZORULÓ BETEGEK NINCSENEK MAGUKRA HAGYVA, DE A TERVEK SZERINT A SZÁZ ÁPOLÓ, ILLETVE AZ ÖNKÉNTESEK CIVIL RUHÁBAN TELJESÍTENEK MAJD SZOLGÁLATOT A TELEPÜLÉSEN, és az ápolás is alternatív terápiát jelent majd, például több speciálisan kiképzett kutya is segíti majd a betegeket.
Mindez nemcsak kellemesebb környezetet jelent, de a francia szervezők szerint egyfajta kutatási lehetőséget is, mert össze lehet majd hasonlítani a hagyományos és az alternatív terápiák eredményeit.
Forrás: index.hu
Barátságos, a kórházi környezet helyett sokkal természetesebb élőhelyet kínál majd a Délnyugat-Franciaországban épülő Alzheimer-falu. Az első betegek várhatóan 2019 végén költözhetnek be.
A francia Dax mellett épülő falu mintáját egy holland, Amszterdamhoz közeli Alzheimer-település adta. Az elképzelés az, hogy amennyiben az ápolásra szoruló betegek nem kórházi környezetben, fehér egyenruhában grasszáló ápolók körében élik le az életüket, talán nem is csak kellemesebb lesz a életük, de még eredményesebb is lehet a kezelésük – tudósított a BBC.
Jean-François Dartigues professzor, a bordeaux-i CHU Pellegrin Egyetemi Kórház neurológusa és epidemiológusa szerint az Alzheimer-kór és a kapcsolódó betegségek Franciaországban már ma is több mint egymillió beteget érintenek, és évente több mint 200 ezer új esetet diagnosztizálnak. A betegség gyógyíthatatlan, nincsen olyan ma ismert eljárás, amely képes lenne megfékezni.
De mit jelent az, hogy Alzheimer-falu?
A francia település úgy néz ki, mint egy hagyományos középkori kisváros, erőddel a középpontjában. Csak itt az erőd egy szupermarket, egy étterem vagy egy fodrászat, olyan helyek, ahol találkozni lehet, ahol több lehet a betegek számára a természetes interakció, amelyek segítségével kiszakadhatnak óhatatlan elszigeteltségükből.
A faluban gyakorlatilag nincsenek kerítések, az utak biztonságosak.
AZ ÁPOLÁSRA SZORULÓ BETEGEK NINCSENEK MAGUKRA HAGYVA, DE A TERVEK SZERINT A SZÁZ ÁPOLÓ, ILLETVE AZ ÖNKÉNTESEK CIVIL RUHÁBAN TELJESÍTENEK MAJD SZOLGÁLATOT A TELEPÜLÉSEN, és az ápolás is alternatív terápiát jelent majd, például több speciálisan kiképzett kutya is segíti majd a betegeket.
Mindez nemcsak kellemesebb környezetet jelent, de a francia szervezők szerint egyfajta kutatási lehetőséget is, mert össze lehet majd hasonlítani a hagyományos és az alternatív terápiák eredményeit.
Forrás: index.hu
Prioritás lesz a keringési és daganatos megbetegedések ellátása
2018. június 04. | MTI
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere hétfőn tárgyalt az országos intézetek vezetőivel, és tájékoztatta őket, hogy prioritás lesz az egészségügyben a gyermekgyógyászat, a mentálhigiéné, továbbá a keringési és daganatos megbetegedések, valamint a mozgásszervi betegségek ellátása.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írták, hogy az országos intézetek kiemelt szerepet kapnak a nemzeti programok megalkotásában.
Mivel az országos intézetek a népegészségügyi jelentőségű betegségek nemzetközi színvonalú csúcsintézményei, Kásler Miklós számít a munkájukra a felsorolt betegségcsoportok nemzeti programjainak kidolgozásában.
A miniszter hangsúlyozta, hogy a lakosság életének megóvása és életminőségének javítása érdekében dolgozzák ki az egészségügy célirányos programjait – olvasható a közleményben.
Forrás: lokal.hu
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere hétfőn tárgyalt az országos intézetek vezetőivel, és tájékoztatta őket, hogy prioritás lesz az egészségügyben a gyermekgyógyászat, a mentálhigiéné, továbbá a keringési és daganatos megbetegedések, valamint a mozgásszervi betegségek ellátása.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írták, hogy az országos intézetek kiemelt szerepet kapnak a nemzeti programok megalkotásában.
Mivel az országos intézetek a népegészségügyi jelentőségű betegségek nemzetközi színvonalú csúcsintézményei, Kásler Miklós számít a munkájukra a felsorolt betegségcsoportok nemzeti programjainak kidolgozásában.
A miniszter hangsúlyozta, hogy a lakosság életének megóvása és életminőségének javítása érdekében dolgozzák ki az egészségügy célirányos programjait – olvasható a közleményben.
Forrás: lokal.hu
Félholtra vertek egy autista férfit Dunaújvárosban
2018. május 25. | Domschitz Mátyás
Brutálisan megvertek egy autista férfit Dunaújvárosban, aki azóta az intenzív osztályon fekszik és mesterséges altatásban tartják, írja a Bors.
A lap szerint a 29 éves férfi a városban sétálgatott, amikor minden ok nélkül rátámadták és megverték. Az áldozatnak nagyon súlyosak a sérülései: a koponyája hosszirányban eltört, a bal füle félig leszakadt, a jobb szemének vonalában pedig felszakadt a bőr, valamint vérömleny keletkezett az agyában, és a csigolyája is megrepedt, de az orvosok szerint fel fog épülni.
"Amikor meglátogattam a kórházban, majdnem sokkot kaptam" – nyilatkozta a lapnak a bántalmazott férfi testvére. Szerinte a földön fekvő testvérének a fejére többször rátaposhattak, mert cipőnyomok voltak a fején.
A testvéremről tudni kell, hogy mentálisan sérült és autista, így könnyen kihasználhatták a hiszékenységét az éj leple alatt. Az a legszörnyűbb, hogy cserbenhagyták, csak a szerencsének köszönhető, hogy rátaláltak
– tette hozzá. Egy 36 éves férfit gyanúsítanak a bűncselekménnyel, akit a rendőrség már előzetes letartóztatásba helyezett.
Forrás: index.hu
Brutálisan megvertek egy autista férfit Dunaújvárosban, aki azóta az intenzív osztályon fekszik és mesterséges altatásban tartják, írja a Bors.
A lap szerint a 29 éves férfi a városban sétálgatott, amikor minden ok nélkül rátámadták és megverték. Az áldozatnak nagyon súlyosak a sérülései: a koponyája hosszirányban eltört, a bal füle félig leszakadt, a jobb szemének vonalában pedig felszakadt a bőr, valamint vérömleny keletkezett az agyában, és a csigolyája is megrepedt, de az orvosok szerint fel fog épülni.
"Amikor meglátogattam a kórházban, majdnem sokkot kaptam" – nyilatkozta a lapnak a bántalmazott férfi testvére. Szerinte a földön fekvő testvérének a fejére többször rátaposhattak, mert cipőnyomok voltak a fején.
A testvéremről tudni kell, hogy mentálisan sérült és autista, így könnyen kihasználhatták a hiszékenységét az éj leple alatt. Az a legszörnyűbb, hogy cserbenhagyták, csak a szerencsének köszönhető, hogy rátaláltak
– tette hozzá. Egy 36 éves férfit gyanúsítanak a bűncselekménnyel, akit a rendőrség már előzetes letartóztatásba helyezett.
Forrás: index.hu
Megbélyegzés nélküli közegek az Alzheimer cafék
2018. május 21. | Admin
A betegek hozzátartozóit segítő közösségek első országos találkozóját Budapesten rendezték meg, „Nem vagy egyedül!” mottóval. Európában legalább kétmillió, Magyarországon több mint kétszázezer demenciában szenvedő ember él. A betegség a hozzátartozók mindennapjait is megnehezíti.
Jobbágy Mária, az újpalotai Alzheimer Café mentálhigiénikusa az Életkor stábjának elmondta, az országban jelenleg harminc körüli Alzheimer Café működik. Hozzátette, hogy a találkozót azért hívták életre, mert úgy gondolták, hogy a cafék működésében minőségi előrelépést jelentene, hogyha a szakemberek összegyűlnének és tapasztalatot cserélnének.
A mentálhigiénikus arról is beszélt, hogy az a belső energia, ami a kétségbeeséstől elvezet a megoldásig, azokban a személyekben található meg, akik ezt az állapotot valamilyen szinten ismerik hozzátartozóként vagy gondozóként, de a személyes érintettség nagyon fontos.
A demencia szellemi hanyatlást jelent. Idegrendszeri megbetegedés, amelynek lényege, hogy visszafordíthatatlan elváltozások jönnek létre az idegsejtekben. Jellemző a memória, a gondolkodás, a figyelem, a térben és időben való tájékozódás zavara. A betegségnek számos oka lehet, a tünetek azonban hasonlók. A demencia 80 százalékban visszafordíthatatlan, terápiás beavatkozással sem érhető el állapotjavulás. Horváth Szilveszter és felesége, Petrovics Zsuzsa saját „kálváriájukat” írták meg Alzheimer nyavalya című könyvükben Horváth Szilveszter édesanyja betegségével kapcsolatban. Gondolatait azoknak a hozzátartozóknak címezte, akik hasonló problémával küzdenek.
A könyv megírása egyfajta terápia volt a szerző házaspár számára. A kiadványból származó bevételről is lemondtak. Urbán Szilvia, a Csokonai Művelődési Ház telephelyvezetője arról beszélt, vállalták azt, hogy a kötet eladásából származó teljes bevételt Alzheimer-rendezvények megszervezésére, a betegség minél szélesebb körben való megismertetésére fordítják. A nemrégiben megtartott találkozó volt az első ilyen jellegű esemény – tette hozzá.
Tatai Tamás, aki maga is gondozó családtag arról beszélt, hogy az ország valamennyi pontjáról érkeztek résztvevők a találkozóra. Olyan szakemberek, akik a saját kis közösségeikben ezzel foglalkoznak , és értek már el e területen sikereket, Alzheimer cafékat működtetnek. De szép számmal jelentek meg olyan érdeklődők is, akik most szeretnék ezt a segítő tevékenységet elkezdeni.
Heim Szilvia családorvos, egyetemi oktató szerint az Alzheimer cafék nagyon fontos fórumok az érintett családoknak és betegeknek egyaránt. Megbélyegzés, kötöttségek és szégyenérzet nélkül feltehetik a kérdéseiket, választ kaphatnak azokra, megoszthatják egymással az aggodalmaikat, gondjaikat, tapasztalataikat.
Juhász Ágnes szakíró, demenciaspecialista a Demencia-szakápolás – Érezni. Érteni. Tudni! című könyve kapcsán elmondta, hogy a címadás is tudatos volt. Véleménye szerint ez a sorrend azt a folyamatot is leírja, amin a gondozók átmennek. A szerző Ausztráliában és Angliában szerzett többéves ápolói tapasztalatot. Megjegyezte, hogy ezekben az országokban már a 80-as évek eleje, közepe óta különálló betegségként kezelik a demenciát. Több mint két és fél évtizede kezdték meg a betegség különböző típusainak meghatározását, így elegendő idő eltelt már ahhoz, hogy a megbélyegzés lekerüljön erről a betegségről. A specialista kiemelte, hogy ő ezt a fajta pozitív hozzáállást igyekszik idehaza képviselni.
Forrás: hirado.hu
A betegek hozzátartozóit segítő közösségek első országos találkozóját Budapesten rendezték meg, „Nem vagy egyedül!” mottóval. Európában legalább kétmillió, Magyarországon több mint kétszázezer demenciában szenvedő ember él. A betegség a hozzátartozók mindennapjait is megnehezíti.
Jobbágy Mária, az újpalotai Alzheimer Café mentálhigiénikusa az Életkor stábjának elmondta, az országban jelenleg harminc körüli Alzheimer Café működik. Hozzátette, hogy a találkozót azért hívták életre, mert úgy gondolták, hogy a cafék működésében minőségi előrelépést jelentene, hogyha a szakemberek összegyűlnének és tapasztalatot cserélnének.
A mentálhigiénikus arról is beszélt, hogy az a belső energia, ami a kétségbeeséstől elvezet a megoldásig, azokban a személyekben található meg, akik ezt az állapotot valamilyen szinten ismerik hozzátartozóként vagy gondozóként, de a személyes érintettség nagyon fontos.
A demencia szellemi hanyatlást jelent. Idegrendszeri megbetegedés, amelynek lényege, hogy visszafordíthatatlan elváltozások jönnek létre az idegsejtekben. Jellemző a memória, a gondolkodás, a figyelem, a térben és időben való tájékozódás zavara. A betegségnek számos oka lehet, a tünetek azonban hasonlók. A demencia 80 százalékban visszafordíthatatlan, terápiás beavatkozással sem érhető el állapotjavulás. Horváth Szilveszter és felesége, Petrovics Zsuzsa saját „kálváriájukat” írták meg Alzheimer nyavalya című könyvükben Horváth Szilveszter édesanyja betegségével kapcsolatban. Gondolatait azoknak a hozzátartozóknak címezte, akik hasonló problémával küzdenek.
A könyv megírása egyfajta terápia volt a szerző házaspár számára. A kiadványból származó bevételről is lemondtak. Urbán Szilvia, a Csokonai Művelődési Ház telephelyvezetője arról beszélt, vállalták azt, hogy a kötet eladásából származó teljes bevételt Alzheimer-rendezvények megszervezésére, a betegség minél szélesebb körben való megismertetésére fordítják. A nemrégiben megtartott találkozó volt az első ilyen jellegű esemény – tette hozzá.
Tatai Tamás, aki maga is gondozó családtag arról beszélt, hogy az ország valamennyi pontjáról érkeztek résztvevők a találkozóra. Olyan szakemberek, akik a saját kis közösségeikben ezzel foglalkoznak , és értek már el e területen sikereket, Alzheimer cafékat működtetnek. De szép számmal jelentek meg olyan érdeklődők is, akik most szeretnék ezt a segítő tevékenységet elkezdeni.
Heim Szilvia családorvos, egyetemi oktató szerint az Alzheimer cafék nagyon fontos fórumok az érintett családoknak és betegeknek egyaránt. Megbélyegzés, kötöttségek és szégyenérzet nélkül feltehetik a kérdéseiket, választ kaphatnak azokra, megoszthatják egymással az aggodalmaikat, gondjaikat, tapasztalataikat.
Juhász Ágnes szakíró, demenciaspecialista a Demencia-szakápolás – Érezni. Érteni. Tudni! című könyve kapcsán elmondta, hogy a címadás is tudatos volt. Véleménye szerint ez a sorrend azt a folyamatot is leírja, amin a gondozók átmennek. A szerző Ausztráliában és Angliában szerzett többéves ápolói tapasztalatot. Megjegyezte, hogy ezekben az országokban már a 80-as évek eleje, közepe óta különálló betegségként kezelik a demenciát. Több mint két és fél évtizede kezdték meg a betegség különböző típusainak meghatározását, így elegendő idő eltelt már ahhoz, hogy a megbélyegzés lekerüljön erről a betegségről. A specialista kiemelte, hogy ő ezt a fajta pozitív hozzáállást igyekszik idehaza képviselni.
Forrás: hirado.hu
Minden ember tehetséges – Díjat kapott az autistákat segítő magyar szervezet
2018. május 09. | Buják Attila
Másképp látni, nézni és cselekedni – ez a jelmondata az autizmussal (és más fogyatékossággal) élő felnőttek fejlesztésével, munkához juttatásával foglalkozó, Tótvázsonyban működő Janka Tanya Nonprofit Kft.-nek, amely a napokban Civil Díjban részesült. A Janka Tanya nem egészségügyi intézmény. Munkahely, bázis, út a jövő felé több értelemben is. Bár a tevékenység terápiás jellegű, elsősorban mégis munka, életmód, kötelesség és kereset. A Janka Tanya a normatív állami támogatás mellett adományokból, az autizmussal élő munkatársak által megtermelt javakból működik. Évekig álmodozott róla két szociális munkás, a holland Janneke Brinks és a magyar Bárányos Katalin. A Janka Tanya eddig sikertörténet. Várjuk a folytatást, mert Magyarországon a becslések szerint százezer (túlnyomórészt nem diagnosztizált) autista él.
A Bakony felől hűvös szél fúj, a dalból ismert északi. Hajókötelet nem szakít, van benne valami megnyugtató, lelket felszabadító. A munkanap a tanyán fél kilenckor kezdődött, késtünk, ami baj, mivel a rutin, a szinte mechanikus pontosság az autizmussal élőknek az egyetlen elfogadható bizonyosság. Minden bánt, ami szokatlan, tömény inger, megmagyarázhatatlan változás. Most értjük meg, miért hangsúlyozta Bárányos Katalin a telefonban: fél kilenc. A két mentor közül Katalin az aggodalmas. Ő a mozgás, a szervező erő. Ő osztja be a munkát a demonstrációs táblán, és az életet strukturáló időt. A szőke Janneke Brinks láthatóan a stabilitás, a biztonság. Remekül kiegészítik egymást.
A csapat fele Katalinnal már kivonult kapálni, parkot ápolni. A református templom mögötti virágágyást kell rendbe tenni. Ez nem közmunka. Az önkormányzat – erejéhez képest – tisztességesen fizet érte. A testület évente két-háromszázezer forinttal támogatja a Janka Tanyát. Egy autista (vagy más fogyatékossággal élő) dolgozó munkabére a minimálbér harmada.
– Nagyjából 440 forint az órabér – mondja Janneke. A cégecske a végletekig törvénytisztelő. Minden vonásra, jogszabályra, forintra, számlára kínosan ügyelnek. Jelenléti ívet vezetnek, jegyzik a munkateljesítményt, az érkezés, a távozás óráját. Egy darabka Hollandia. A kocsibejáró mellett kempingasztal képeslapokkal, házi készítésű dísztárgyakkal.
A tanyaház félig üres. Két munkatárs maradt házőrzőnek, rendületlenül nyírják a füvet. A munkatárs kötelező megszólítás, Katalinék ehhez szigorúan ragaszkodnak. A munkatárs nem felügyelt, nem gondozott vagy ápolt, ahogy ők sem gyógypedagógusok. A munkatárs munkavállaló, körülírható jogokkal. (Ebédszünet, tízórai, uzsonna, kereset, pihenőidő.) A munkatárs nem srác vagy gyerek. Hogy is lehetne az? Katalinék kliensei között a legfiatalabb húsz-, a legidősebb negyvenegy éves.
A Janka Tanya tulajdonképpen nem tanya, hanem egy frissen bepucolt, rendes kis parasztház. Katalinék sokat dolgoztak rajta. Az átjáróban, a falon festett fapapucsok, csak hogy tudjuk, Hollandiában (is) vagyunk. Az illemhely tágas és korszerű, az iroda apró lyukacska. Tanyának is csak azért mondják, hogy az intézmény meghittségét, közösségi jellegét hangsúlyozzák. A tanya olyan hely, ahova az emberek kivonulnak, van privát életterük, nem is magányosak, de a tömegtől védve vannak. Hollandiában hatvan éve tudatosan foglalkoznak az autizmussal, az autista tünetegyüttessel. Kezdettől a családi otthonokat pártfogolták. A Monarchia korában elterjedt, óriáskórház jellegű tömegintézmények Hollandiában ismeretlenek.
– Valaha nálunk is voltak ilyenek – mondja udvariasan Janneke. De ma már nincsenek, és Magyarországon is megindult, jórészt uniós támogatással, a kitagolás vagy „férőhelykiváltás”, vagyis a fogyatékossággal élők kis házakba, lakásokba költöztetése. Kezdetben ezek durva konfliktusokhoz vezettek. Évekig dúlt például a „szilvásváradi háború”, ahol a helyiek hisztérikusan utasították el „a nyáladzó bolondok invázióját”. A történet aztán happy enddel zárult, a beköltözőket megszokták és elfogadták. A Veszprém megyei Tótvázsonyban pedig elsőre támogatták „a nappali álmodókat”.
– Ez barátságos, türelmes hely, maga a béke. Előny, hogy közel a Balaton, szívesen jönnek hozzánk az önkéntesek is – mondják a lányok. Lelkemre kötik, nehogy egy rossz szót ejtsünk Tótvázsonyról. Katalin nem győzi hangsúlyozni, milyen kedvesen fogadták őket, mikor 2013-ban a polgármester elé járultak, hogy előadják tervüket. (Később beszéltünk Sipos Ferenc polgármesterrel, a Janka Tanya nagy támogatójával, aki elmondta, nem Savanyú Jóskára, a faluban eltemetett bakonyi betyárra büszke, hanem a kis tanyára és a Civil Díjra, ami Hollandiáig viszi a község hírét.)
Mi az autizmus?
Az autizmus idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, a kommunikációs képességek hiányosságában, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár eredete máig ismeretlen, a genetikai tényezők feltételezhetők. Görög orvosok már Hippokratész idejében leírták, isteni vagy sátáni erők megnyilvánulásának tartották.
Nehéz időkön vannak túl. Katalin és Janneke akkoriban még Hollandiában dolgoztak, s kéthavonta Magyarországra látogattak, hogy a hivatal útvesztőiben tévelyegve bonyolítsák le a papírügyeket. Uniós pénzről volt szó, ha nem is sokról. Azzal pedig minálunk rendkívül gondosan bánnak. Egyikük szolidan meg is jegyzi, Magyarország bonyolult ország. Más, mint Hollandia.
Valaha Őrbottyánban találkoztak. Katalin még cukrásznak készült, Janneke önkéntes munkát vállalt Magyarországon. Tizenhat évig éltek Hollandiában, de az első perctől nem adták föl közös álmukat, hogy egyszer önálló, saját gondozóházat alapítsanak. Ha Hollandiában van nappali foglalkoztató, ha létezik az úgynevezett Triple C rendszer – cliënt (foglalkoztatott), coach (tréner), competentie (alkalmasság) –, miért ne lehetne Magyarországon meghonosítani?
Fél tíz. A napirend szoros. A templomkerti csapat az árvácskaágyásoknál tart. Gyűjtik a száraz füvet, gazolnak, szemetet szednek, minden árvácskaágyást megkapálnak. A hulladékot talicskába rakják, abból komposzt lesz.
– Oke, oke – mondja kapkodó hangsúllyal, alig észrevehető akcentussal Katalin. (Janneke bájosan töri a magyart.) – Oke, oke, Attila, ezeket kapáljuk meg. Siessünk.
És Attila siet. Ő a legfürgébb munkatárs. Az árvácskák a Nagy Háború hőseit gyászolják az emlékmű mellett. Szegény tótvázsonyi bakák huszonvalahányan, akik Gorlice árkaiban maradtak, nem sejthették, hogy majdani emlékművüket milyen gondosan ápolja száz év múlva Dóra, Attila, Anita. Dóra autista és értelmi fogyatékos (ez nem mindig fedi egymást), százhetven magas nagylány (voltaképpen felnőtt nő), de érzelmileg és mentálisan a kétévesek szintjén áll. Nem beszél, visszhangszerűen ismétlődő hangokat hallat, néha angolul, mert gyakran néz Disney-filmeket. A kertészkedésben „korlátozottan vesz részt”, de a gereblyét ő is elcipeli. Imádja, ha fényképezik. Percekig pózol a gép előtt.
– A munka – magyarázza Katalin – mindenkinek mást és mást jelent. Van, akinek már az is munka, ha kiviszi a konyhába a szennyest vagy felrakja az asztalra a székeket.
Attila sok mindenhez ért. Diót tör, táblát fest, képeslapot hajtogat, remek kertész, ügyesen kezeli a fűnyírót, megterít, mosogat. A csoda akkor következik be, mikor a passzív autista, aki odahaza elvolt, mint a befőtt, egyszer csak söprögetni kezd. Vagy önállóan beköti a cipőjét.
Hogy kit milyen megfontolásból hoznak a tanyára (fejlődjön vagy az elgyötört szülők kapjanak egy kis levegőt), nagy kérdés. Autistával együtt lakni felér a tengerészgyalogos-kiképzéssel. A Janka Tanya nagy áttörése akkor következett be, amikor a veszprémi Interspar befogadta és alkalmazta őket. Az áruházlánc helyi egységét Katalin bátyja vezeti, a PR-főnök is kiszállt, hogy megszemlélje a csapatot. A raktárban próbálták ki őket pár óráig, üvegszortírozásban, fóliázásban, polcfeltöltésben. Majd kijöhettek a fényre, közvetlenül az eladótérbe. A hatás elemi volt, a vevők kifejezetten szerették őket. A cég is rájött, imázsának jót tesz, ha híre megy, nem csak a nyers profitra hajtanak. Hetente kétszer, hétfőn és szerdán a Janka-csapat kemény magja (nem mindenki képes erre) tisztes pénzért egy igazi áruházban dolgozik.
A kapu mögött heves csaholás. „Megjöttek, hé, nem látjátok?” Molly, a fényes-fekete kutyalány húsz méterről jelez. Ő külsősként csatlakozott a tanyához. Ma már tiszteletbeli autista. Haragkezelő receptorai kiválóak. Ha valaki berág és tombol, békésen a lábára fekszik, és lustán néz rá. Mollyt az óvoda etette, míg a tanya magához nem vette. A sajtóval nem túl barátságos. Kórosan fél a seprűnyéltől és valami titokzatos okból a magas termetű hímnemű egyedektől. Mollynak mi túl magasak vagyunk. A rokonszenvhiányt pótolja Bob, a hős tengerimalac, és a névtelen nyuszi úr, a ketrec nagy magányosa. A szeretet olyan, mint a drog. Abból mindig nagyobb adag kell. Ezért épül istálló is a kertben. A faváz Hollandiából érkezett, a betonalapot a szülők öntötték ki. Két bárány, tíz csirke és két kecske érkezése várható. Ami a kecsketartást illeti, nem árt az óvatosság. Miskolcon láttunk egy alapítványt, ahova két kecskét hoztak dísznek, és a létszám hamarosan nyolcvannégyre emelkedett.
Tízórai tízkor. Első ránézésre Dáviddal lehet valami baj. Máskor is dinamikus, énekel, a harsányságig hangos. Ahogy néhány szakember mondja, „agresszióra hajló autista”. Janneke sztoikus nyugalommal jegyzi meg: semmi baj. Nem ért valamit, erős inger érte, a dolog Dávidnál azt jelenti, hogy „valami nem olyan jó”. Ez egyfajta kommunikáció. Evés közben a többiek rá se bagóznak. Marcsi, a szociális segítő csillapítja. Két percen belül minden rendben van. Amikor viszont fotózni kezdünk, a mentorok ránk mordulnak.
– Kaja közben nem filmezünk.
Csöndben kávézgatunk. Lassanként mindent elural a fegyelmezett némaság. Csak Katalin és Janneke figyel ugrásra készen. A betévedő idegen, a vaku, a szokatlan mozgás, mindez így együtt kihívás. Nehezen kezelhető ingerhalmaz. A határozottság nem erőszak. Tizenegy autistát elkormányozni olyan bonyolult feladat, mintha hangyabolyt próbálnánk terelgetni. De erre sincs szabály. Van autista, aki, ha békén hagyják, órákig elvan. Attila üldögél a sámlin ecsettel, hígítóval, fatáblával, és elmélyülten festeget. A lányok gyorsan elmosogatnak. De a műhely Dávid diadalordításától hangos. A műhelyben épp padokat csiszolnak. Az önkormányzat parkjának padjait, a játszótér fajátékait a Janka Tanya gondozza. A csiszolásnál tartanak. Dávid ordítva magasba lendül, lecsap a csiszolópapírral. És csiszol. A többiek elmélyülten dolgoznak.
– A pedagógiai módszerben nincs semmi titok – mondja Janneke. – Ez a normális élet.
Azelőtt különválogatták és nagy központi terekbe zárták az autistát. Szortírozni akarták őket, de nem ment. Nekik is kijár valami szabadság. Felkelek, reggelizek, munkába megyek. Tulajdonképpen nincs kedvem, mégis megyek. Ez döntés.
– Ezt átélni, szabadon választani és dönteni nekik is joguk van – állítja Bárányos Katalin. Ami pedig a határozottságot illeti, más dolog támogatni, és más uralkodni. – Irányítunk, de ritkán tiltunk. Valami medret, irányt, biztonságot mégiscsak meg kell szabni. A pánik bizonytalanná tesz.
– Szerintem minden ember tehetséges – mondja a holland lány.
És sorolják Attiláék erényeit. Lelkesek, odaadók és türelmesek. Őszinték, semmit nem titkolnak, ha fáj valami, kikiabálják magukból. De legtöbbször csak nemet mondanak. A magyar autistagondozás az alapítók szerint nem rossz. A szemlélettel van baj, amely védekező és pesszimista.
– Nem lehetőséget látnak bennük – magyarázza Janneke aggodalmasan –, hanem gyászt, vereséget, tragédiát. Aki csak sajnálja őket, nem tudja támogatni őket.
Állapotukat sokan betegségnek tekintik, márpedig a betegség megöli a lelket.
– Nem nyugodni bele. Ez az, amit pozitív hozzáállásnak hívnak – állítja Janneke.
Katalin és Janneke évekig keresték a célcsoportot, amelyért tehetnének valamit. Az autistákban találták meg. Bizonyos értelemben persze ők is szoronganak. Az életüket tették fel a tanyára. Most itt van. Van mit félteni.
– Ez fiatal, kicsike cég – mondják. – Stabilizálni kell a Janka Tanyát. Aztán majd haladunk szépen sorban. Legyen a világban minél több tanya.
Forrás: 168ora.hu
Másképp látni, nézni és cselekedni – ez a jelmondata az autizmussal (és más fogyatékossággal) élő felnőttek fejlesztésével, munkához juttatásával foglalkozó, Tótvázsonyban működő Janka Tanya Nonprofit Kft.-nek, amely a napokban Civil Díjban részesült. A Janka Tanya nem egészségügyi intézmény. Munkahely, bázis, út a jövő felé több értelemben is. Bár a tevékenység terápiás jellegű, elsősorban mégis munka, életmód, kötelesség és kereset. A Janka Tanya a normatív állami támogatás mellett adományokból, az autizmussal élő munkatársak által megtermelt javakból működik. Évekig álmodozott róla két szociális munkás, a holland Janneke Brinks és a magyar Bárányos Katalin. A Janka Tanya eddig sikertörténet. Várjuk a folytatást, mert Magyarországon a becslések szerint százezer (túlnyomórészt nem diagnosztizált) autista él.
A Bakony felől hűvös szél fúj, a dalból ismert északi. Hajókötelet nem szakít, van benne valami megnyugtató, lelket felszabadító. A munkanap a tanyán fél kilenckor kezdődött, késtünk, ami baj, mivel a rutin, a szinte mechanikus pontosság az autizmussal élőknek az egyetlen elfogadható bizonyosság. Minden bánt, ami szokatlan, tömény inger, megmagyarázhatatlan változás. Most értjük meg, miért hangsúlyozta Bárányos Katalin a telefonban: fél kilenc. A két mentor közül Katalin az aggodalmas. Ő a mozgás, a szervező erő. Ő osztja be a munkát a demonstrációs táblán, és az életet strukturáló időt. A szőke Janneke Brinks láthatóan a stabilitás, a biztonság. Remekül kiegészítik egymást.
A csapat fele Katalinnal már kivonult kapálni, parkot ápolni. A református templom mögötti virágágyást kell rendbe tenni. Ez nem közmunka. Az önkormányzat – erejéhez képest – tisztességesen fizet érte. A testület évente két-háromszázezer forinttal támogatja a Janka Tanyát. Egy autista (vagy más fogyatékossággal élő) dolgozó munkabére a minimálbér harmada.
– Nagyjából 440 forint az órabér – mondja Janneke. A cégecske a végletekig törvénytisztelő. Minden vonásra, jogszabályra, forintra, számlára kínosan ügyelnek. Jelenléti ívet vezetnek, jegyzik a munkateljesítményt, az érkezés, a távozás óráját. Egy darabka Hollandia. A kocsibejáró mellett kempingasztal képeslapokkal, házi készítésű dísztárgyakkal.
A tanyaház félig üres. Két munkatárs maradt házőrzőnek, rendületlenül nyírják a füvet. A munkatárs kötelező megszólítás, Katalinék ehhez szigorúan ragaszkodnak. A munkatárs nem felügyelt, nem gondozott vagy ápolt, ahogy ők sem gyógypedagógusok. A munkatárs munkavállaló, körülírható jogokkal. (Ebédszünet, tízórai, uzsonna, kereset, pihenőidő.) A munkatárs nem srác vagy gyerek. Hogy is lehetne az? Katalinék kliensei között a legfiatalabb húsz-, a legidősebb negyvenegy éves.
A Janka Tanya tulajdonképpen nem tanya, hanem egy frissen bepucolt, rendes kis parasztház. Katalinék sokat dolgoztak rajta. Az átjáróban, a falon festett fapapucsok, csak hogy tudjuk, Hollandiában (is) vagyunk. Az illemhely tágas és korszerű, az iroda apró lyukacska. Tanyának is csak azért mondják, hogy az intézmény meghittségét, közösségi jellegét hangsúlyozzák. A tanya olyan hely, ahova az emberek kivonulnak, van privát életterük, nem is magányosak, de a tömegtől védve vannak. Hollandiában hatvan éve tudatosan foglalkoznak az autizmussal, az autista tünetegyüttessel. Kezdettől a családi otthonokat pártfogolták. A Monarchia korában elterjedt, óriáskórház jellegű tömegintézmények Hollandiában ismeretlenek.
– Valaha nálunk is voltak ilyenek – mondja udvariasan Janneke. De ma már nincsenek, és Magyarországon is megindult, jórészt uniós támogatással, a kitagolás vagy „férőhelykiváltás”, vagyis a fogyatékossággal élők kis házakba, lakásokba költöztetése. Kezdetben ezek durva konfliktusokhoz vezettek. Évekig dúlt például a „szilvásváradi háború”, ahol a helyiek hisztérikusan utasították el „a nyáladzó bolondok invázióját”. A történet aztán happy enddel zárult, a beköltözőket megszokták és elfogadták. A Veszprém megyei Tótvázsonyban pedig elsőre támogatták „a nappali álmodókat”.
– Ez barátságos, türelmes hely, maga a béke. Előny, hogy közel a Balaton, szívesen jönnek hozzánk az önkéntesek is – mondják a lányok. Lelkemre kötik, nehogy egy rossz szót ejtsünk Tótvázsonyról. Katalin nem győzi hangsúlyozni, milyen kedvesen fogadták őket, mikor 2013-ban a polgármester elé járultak, hogy előadják tervüket. (Később beszéltünk Sipos Ferenc polgármesterrel, a Janka Tanya nagy támogatójával, aki elmondta, nem Savanyú Jóskára, a faluban eltemetett bakonyi betyárra büszke, hanem a kis tanyára és a Civil Díjra, ami Hollandiáig viszi a község hírét.)
Mi az autizmus?
Az autizmus idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, a kommunikációs képességek hiányosságában, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár eredete máig ismeretlen, a genetikai tényezők feltételezhetők. Görög orvosok már Hippokratész idejében leírták, isteni vagy sátáni erők megnyilvánulásának tartották.
Nehéz időkön vannak túl. Katalin és Janneke akkoriban még Hollandiában dolgoztak, s kéthavonta Magyarországra látogattak, hogy a hivatal útvesztőiben tévelyegve bonyolítsák le a papírügyeket. Uniós pénzről volt szó, ha nem is sokról. Azzal pedig minálunk rendkívül gondosan bánnak. Egyikük szolidan meg is jegyzi, Magyarország bonyolult ország. Más, mint Hollandia.
Valaha Őrbottyánban találkoztak. Katalin még cukrásznak készült, Janneke önkéntes munkát vállalt Magyarországon. Tizenhat évig éltek Hollandiában, de az első perctől nem adták föl közös álmukat, hogy egyszer önálló, saját gondozóházat alapítsanak. Ha Hollandiában van nappali foglalkoztató, ha létezik az úgynevezett Triple C rendszer – cliënt (foglalkoztatott), coach (tréner), competentie (alkalmasság) –, miért ne lehetne Magyarországon meghonosítani?
Fél tíz. A napirend szoros. A templomkerti csapat az árvácskaágyásoknál tart. Gyűjtik a száraz füvet, gazolnak, szemetet szednek, minden árvácskaágyást megkapálnak. A hulladékot talicskába rakják, abból komposzt lesz.
– Oke, oke – mondja kapkodó hangsúllyal, alig észrevehető akcentussal Katalin. (Janneke bájosan töri a magyart.) – Oke, oke, Attila, ezeket kapáljuk meg. Siessünk.
És Attila siet. Ő a legfürgébb munkatárs. Az árvácskák a Nagy Háború hőseit gyászolják az emlékmű mellett. Szegény tótvázsonyi bakák huszonvalahányan, akik Gorlice árkaiban maradtak, nem sejthették, hogy majdani emlékművüket milyen gondosan ápolja száz év múlva Dóra, Attila, Anita. Dóra autista és értelmi fogyatékos (ez nem mindig fedi egymást), százhetven magas nagylány (voltaképpen felnőtt nő), de érzelmileg és mentálisan a kétévesek szintjén áll. Nem beszél, visszhangszerűen ismétlődő hangokat hallat, néha angolul, mert gyakran néz Disney-filmeket. A kertészkedésben „korlátozottan vesz részt”, de a gereblyét ő is elcipeli. Imádja, ha fényképezik. Percekig pózol a gép előtt.
– A munka – magyarázza Katalin – mindenkinek mást és mást jelent. Van, akinek már az is munka, ha kiviszi a konyhába a szennyest vagy felrakja az asztalra a székeket.
Attila sok mindenhez ért. Diót tör, táblát fest, képeslapot hajtogat, remek kertész, ügyesen kezeli a fűnyírót, megterít, mosogat. A csoda akkor következik be, mikor a passzív autista, aki odahaza elvolt, mint a befőtt, egyszer csak söprögetni kezd. Vagy önállóan beköti a cipőjét.
Hogy kit milyen megfontolásból hoznak a tanyára (fejlődjön vagy az elgyötört szülők kapjanak egy kis levegőt), nagy kérdés. Autistával együtt lakni felér a tengerészgyalogos-kiképzéssel. A Janka Tanya nagy áttörése akkor következett be, amikor a veszprémi Interspar befogadta és alkalmazta őket. Az áruházlánc helyi egységét Katalin bátyja vezeti, a PR-főnök is kiszállt, hogy megszemlélje a csapatot. A raktárban próbálták ki őket pár óráig, üvegszortírozásban, fóliázásban, polcfeltöltésben. Majd kijöhettek a fényre, közvetlenül az eladótérbe. A hatás elemi volt, a vevők kifejezetten szerették őket. A cég is rájött, imázsának jót tesz, ha híre megy, nem csak a nyers profitra hajtanak. Hetente kétszer, hétfőn és szerdán a Janka-csapat kemény magja (nem mindenki képes erre) tisztes pénzért egy igazi áruházban dolgozik.
A kapu mögött heves csaholás. „Megjöttek, hé, nem látjátok?” Molly, a fényes-fekete kutyalány húsz méterről jelez. Ő külsősként csatlakozott a tanyához. Ma már tiszteletbeli autista. Haragkezelő receptorai kiválóak. Ha valaki berág és tombol, békésen a lábára fekszik, és lustán néz rá. Mollyt az óvoda etette, míg a tanya magához nem vette. A sajtóval nem túl barátságos. Kórosan fél a seprűnyéltől és valami titokzatos okból a magas termetű hímnemű egyedektől. Mollynak mi túl magasak vagyunk. A rokonszenvhiányt pótolja Bob, a hős tengerimalac, és a névtelen nyuszi úr, a ketrec nagy magányosa. A szeretet olyan, mint a drog. Abból mindig nagyobb adag kell. Ezért épül istálló is a kertben. A faváz Hollandiából érkezett, a betonalapot a szülők öntötték ki. Két bárány, tíz csirke és két kecske érkezése várható. Ami a kecsketartást illeti, nem árt az óvatosság. Miskolcon láttunk egy alapítványt, ahova két kecskét hoztak dísznek, és a létszám hamarosan nyolcvannégyre emelkedett.
Tízórai tízkor. Első ránézésre Dáviddal lehet valami baj. Máskor is dinamikus, énekel, a harsányságig hangos. Ahogy néhány szakember mondja, „agresszióra hajló autista”. Janneke sztoikus nyugalommal jegyzi meg: semmi baj. Nem ért valamit, erős inger érte, a dolog Dávidnál azt jelenti, hogy „valami nem olyan jó”. Ez egyfajta kommunikáció. Evés közben a többiek rá se bagóznak. Marcsi, a szociális segítő csillapítja. Két percen belül minden rendben van. Amikor viszont fotózni kezdünk, a mentorok ránk mordulnak.
– Kaja közben nem filmezünk.
Csöndben kávézgatunk. Lassanként mindent elural a fegyelmezett némaság. Csak Katalin és Janneke figyel ugrásra készen. A betévedő idegen, a vaku, a szokatlan mozgás, mindez így együtt kihívás. Nehezen kezelhető ingerhalmaz. A határozottság nem erőszak. Tizenegy autistát elkormányozni olyan bonyolult feladat, mintha hangyabolyt próbálnánk terelgetni. De erre sincs szabály. Van autista, aki, ha békén hagyják, órákig elvan. Attila üldögél a sámlin ecsettel, hígítóval, fatáblával, és elmélyülten festeget. A lányok gyorsan elmosogatnak. De a műhely Dávid diadalordításától hangos. A műhelyben épp padokat csiszolnak. Az önkormányzat parkjának padjait, a játszótér fajátékait a Janka Tanya gondozza. A csiszolásnál tartanak. Dávid ordítva magasba lendül, lecsap a csiszolópapírral. És csiszol. A többiek elmélyülten dolgoznak.
– A pedagógiai módszerben nincs semmi titok – mondja Janneke. – Ez a normális élet.
Azelőtt különválogatták és nagy központi terekbe zárták az autistát. Szortírozni akarták őket, de nem ment. Nekik is kijár valami szabadság. Felkelek, reggelizek, munkába megyek. Tulajdonképpen nincs kedvem, mégis megyek. Ez döntés.
– Ezt átélni, szabadon választani és dönteni nekik is joguk van – állítja Bárányos Katalin. Ami pedig a határozottságot illeti, más dolog támogatni, és más uralkodni. – Irányítunk, de ritkán tiltunk. Valami medret, irányt, biztonságot mégiscsak meg kell szabni. A pánik bizonytalanná tesz.
– Szerintem minden ember tehetséges – mondja a holland lány.
És sorolják Attiláék erényeit. Lelkesek, odaadók és türelmesek. Őszinték, semmit nem titkolnak, ha fáj valami, kikiabálják magukból. De legtöbbször csak nemet mondanak. A magyar autistagondozás az alapítók szerint nem rossz. A szemlélettel van baj, amely védekező és pesszimista.
– Nem lehetőséget látnak bennük – magyarázza Janneke aggodalmasan –, hanem gyászt, vereséget, tragédiát. Aki csak sajnálja őket, nem tudja támogatni őket.
Állapotukat sokan betegségnek tekintik, márpedig a betegség megöli a lelket.
– Nem nyugodni bele. Ez az, amit pozitív hozzáállásnak hívnak – állítja Janneke.
Katalin és Janneke évekig keresték a célcsoportot, amelyért tehetnének valamit. Az autistákban találták meg. Bizonyos értelemben persze ők is szoronganak. Az életüket tették fel a tanyára. Most itt van. Van mit félteni.
– Ez fiatal, kicsike cég – mondják. – Stabilizálni kell a Janka Tanyát. Aztán majd haladunk szépen sorban. Legyen a világban minél több tanya.
Forrás: 168ora.hu
Megkezdődött a nagy létszámú otthonok felszámolásának második üteme
2018. március 28. | Admin
A nagy létszámú otthonok felszámolása második ütemének elindulásával 2500 fogyatékkal élő költözhet az uniformizált ellátást nyújtó intézményekből kis létszámú lakóotthonokba - közölte a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerdán Esztergomban, egy 12 férőhelyes létesítmény alapkőletételén.
Czibere Károly emlékeztetett: 2015-16-ban 6 milliárd forint ráfordításával 600 fogyatékos embernek biztosítottak a korábbinál nagyságrendekkel jobb életfeltételeket, a program most induló ütemének költségvetése 22 milliárd forint. A tervezés alatt álló harmadik szakasz 7500 ember érint, így 2023-ra jórészt megszűnhetnek a fogyatékos emberek igényeihez rosszul alkalmazkodó, nagy létszámú intézmények.
Völner Pál, a térség fideszes országgyűlési képviselője és jelöltje elmondta, az Esztergomban és Kesztölcön megvalósuló családias intézmények a környéken élők számára 55 - a településen belül könnyen elérhető - új munkahelyet jelentenek.
"Az otthonok kiváltásának üzenete, hogy a kormány erőforrásként tekint a fogyatékos emberekre", és nem kívánja fenntartani a korábbi gyakorlatot, az elkülönítés kultúráját - emelte ki köszöntőjében Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos.
Szebenszki János, a szociális szolgáltatásokat nyújtó Irmák Nonprofit Kft. ügyvezetője az MTI-nek elmondta, társaságuk Esztergomban és Kesztölcön fogyatékosok részére 11 lakóotthont létesít, ezekben 125 ember élhet jobb körülmények között. A program költségvetése egymilliárd forint.
Forrás: MTI
A nagy létszámú otthonok felszámolása második ütemének elindulásával 2500 fogyatékkal élő költözhet az uniformizált ellátást nyújtó intézményekből kis létszámú lakóotthonokba - közölte a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerdán Esztergomban, egy 12 férőhelyes létesítmény alapkőletételén.
Czibere Károly emlékeztetett: 2015-16-ban 6 milliárd forint ráfordításával 600 fogyatékos embernek biztosítottak a korábbinál nagyságrendekkel jobb életfeltételeket, a program most induló ütemének költségvetése 22 milliárd forint. A tervezés alatt álló harmadik szakasz 7500 ember érint, így 2023-ra jórészt megszűnhetnek a fogyatékos emberek igényeihez rosszul alkalmazkodó, nagy létszámú intézmények.
Völner Pál, a térség fideszes országgyűlési képviselője és jelöltje elmondta, az Esztergomban és Kesztölcön megvalósuló családias intézmények a környéken élők számára 55 - a településen belül könnyen elérhető - új munkahelyet jelentenek.
"Az otthonok kiváltásának üzenete, hogy a kormány erőforrásként tekint a fogyatékos emberekre", és nem kívánja fenntartani a korábbi gyakorlatot, az elkülönítés kultúráját - emelte ki köszöntőjében Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos.
Szebenszki János, a szociális szolgáltatásokat nyújtó Irmák Nonprofit Kft. ügyvezetője az MTI-nek elmondta, társaságuk Esztergomban és Kesztölcön fogyatékosok részére 11 lakóotthont létesít, ezekben 125 ember élhet jobb körülmények között. A program költségvetése egymilliárd forint.
Forrás: MTI
Emberség 2018-ban – Arról kérdezik a tolnanémedieket, akarják -e, hogy lakásotthonok épüljenek fogyatékkal élőknek
2018. március 28. | Admin
Fogyatékos embereknek épülő lakásotthonok telkeiről rendeznek népszavazást május 6-án Tolnanémedin.
A Tolna megyei község lakóinak a következő kérdésre kell válaszolniuk: „Akarja-e Ön, hogy Tolnanémedi község önkormányzatának képviselő-testülete visszavonja a 25/2017./III.22./ÖK számú határozatát, melyben intézményi férőhely kiváltásához ingatlant (5 db építési telket) biztosít?"
Takács Erzsébet, a település jegyzője az MTI-nek elmondta: képviselő-testület 2017. március 22-i határozatában biztosított telkeket négy lakásotthon és egy foglalkoztató műhely számára. A lakásotthonokba a belecskai Mechwart András Otthon fogyatékkal élő lakói költöznének, összesen negyvennyolcan.
Vígh László, a község független polgármestere azt mondta, a népszavazás kezdeményezője szerint, idézzük a lakásotthonok „rontani fogják a település életét”.
A népszavazás kiírását 218-an támogatták aláírásukkal; az 1030 lakosú településen a legutóbbi időközi választáson 861 választásra jogosult vehetett részt; a népszavazás akkor lesz érvényes, ha a választók fele érvényesen szavaz. Eredményes, ha az érvényes szavazatok több mint fele ugyanúgy válaszolja meg a feltett kérdést.
Forrás: MTI
Fogyatékos embereknek épülő lakásotthonok telkeiről rendeznek népszavazást május 6-án Tolnanémedin.
A Tolna megyei község lakóinak a következő kérdésre kell válaszolniuk: „Akarja-e Ön, hogy Tolnanémedi község önkormányzatának képviselő-testülete visszavonja a 25/2017./III.22./ÖK számú határozatát, melyben intézményi férőhely kiváltásához ingatlant (5 db építési telket) biztosít?"
Takács Erzsébet, a település jegyzője az MTI-nek elmondta: képviselő-testület 2017. március 22-i határozatában biztosított telkeket négy lakásotthon és egy foglalkoztató műhely számára. A lakásotthonokba a belecskai Mechwart András Otthon fogyatékkal élő lakói költöznének, összesen negyvennyolcan.
Vígh László, a község független polgármestere azt mondta, a népszavazás kezdeményezője szerint, idézzük a lakásotthonok „rontani fogják a település életét”.
A népszavazás kiírását 218-an támogatták aláírásukkal; az 1030 lakosú településen a legutóbbi időközi választáson 861 választásra jogosult vehetett részt; a népszavazás akkor lesz érvényes, ha a választók fele érvényesen szavaz. Eredményes, ha az érvényes szavazatok több mint fele ugyanúgy válaszolja meg a feltett kérdést.
Forrás: MTI
Meghalt a világhírű hajléktalan zongorista
2018. március 08. | Matalin Dóra
46 éves korában meghalt a kanadai Ryan Arcand, akit a világ leghíresebb hajléktalanjának is szoktak nevezni, írja a BBC. Mégpedig azért, mert 2014-ben felkerült róla egy videó a YouTube-ra, amiben az utcán zongorázik. A videó elképesztően népszerű lett, több mint 11 millióan nézték meg.
Arcand soha nem tanult senkitől zenélni, elmondása szerint magától kezdett játszani, amikor talált egy zongorát az egyik nevelőcsaládjánál gyerekkorában. Arcand ugyanis állami gondozott volt, 13 éves kora óta pedig az utcán élt. Súlyos alkoholbeteg volt és mentális problémákkal is küzdött.
Forrás: index.hu
46 éves korában meghalt a kanadai Ryan Arcand, akit a világ leghíresebb hajléktalanjának is szoktak nevezni, írja a BBC. Mégpedig azért, mert 2014-ben felkerült róla egy videó a YouTube-ra, amiben az utcán zongorázik. A videó elképesztően népszerű lett, több mint 11 millióan nézték meg.
Arcand soha nem tanult senkitől zenélni, elmondása szerint magától kezdett játszani, amikor talált egy zongorát az egyik nevelőcsaládjánál gyerekkorában. Arcand ugyanis állami gondozott volt, 13 éves kora óta pedig az utcán élt. Súlyos alkoholbeteg volt és mentális problémákkal is küzdött.
Forrás: index.hu
Penészes matracok a pszichiátrián
2018. február 20. | Admin
A Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény budapesti ellátóhelyén, amely 150-200 pszichikai betegséggel küzdő embernek nyújt otthont, azt állítják, folyamatos és szakszerű náluk a takarítás.
Penészes matracok, piszkos falak
"Folyamatos és szakszerű a takarítás" - így reagált a 18. kerületi szociális központ azokra a fotókra, melyeket vasárnap mutatott be az RTL Híradó. A penészes matracokról és a piszkos falakról az intézményben lévő egyik beteg hozzátartozója készített képeket még egy évvel ezelőtt. Azt is közölték, új ágyakat is beszereztek, és még idén festést és ablakcserét is terveznek.
Ahogy arról korábban a Házipatika.com beszámolt, méltatlan körülmények közt gyógyulnak a betegek a pszichiátrián. A Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény budapesti ellátóhelyén a helyzet gyakorlatilag katasztrofális, a videón látottakon felül támadnak még az ágyi poloskák is.
Egy neve elhallgatását kérő dolgozó korábban úgy fogalmazott, hogy "nem vagyunk normálisak, hogy egyáltalán belépünk a kapun".
Az ágyipoloska valóságos istencsapás
Az ágyipoloska igen szapora, a csípése helyén pedig kellemetlen duzzanatok támadnak. Ráadásul a kis vérszívók nem elégszenek meg egyetlen támadással, álmunkban lepnek meg minket. A hírek szerint a betegekkel is ezt történik a XVIII. kerületi intézményben.
Forrás: hazipatika.com
A Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény budapesti ellátóhelyén, amely 150-200 pszichikai betegséggel küzdő embernek nyújt otthont, azt állítják, folyamatos és szakszerű náluk a takarítás.
Penészes matracok, piszkos falak
"Folyamatos és szakszerű a takarítás" - így reagált a 18. kerületi szociális központ azokra a fotókra, melyeket vasárnap mutatott be az RTL Híradó. A penészes matracokról és a piszkos falakról az intézményben lévő egyik beteg hozzátartozója készített képeket még egy évvel ezelőtt. Azt is közölték, új ágyakat is beszereztek, és még idén festést és ablakcserét is terveznek.
Ahogy arról korábban a Házipatika.com beszámolt, méltatlan körülmények közt gyógyulnak a betegek a pszichiátrián. A Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény budapesti ellátóhelyén a helyzet gyakorlatilag katasztrofális, a videón látottakon felül támadnak még az ágyi poloskák is.
Egy neve elhallgatását kérő dolgozó korábban úgy fogalmazott, hogy "nem vagyunk normálisak, hogy egyáltalán belépünk a kapun".
Az ágyipoloska valóságos istencsapás
Az ágyipoloska igen szapora, a csípése helyén pedig kellemetlen duzzanatok támadnak. Ráadásul a kis vérszívók nem elégszenek meg egyetlen támadással, álmunkban lepnek meg minket. A hírek szerint a betegekkel is ezt történik a XVIII. kerületi intézményben.
Forrás: hazipatika.com
Jóvátehetetlenül sérülnek a betegek jogai a sürgősségi pszichiátrián
2018. február 19. | Kovács Bálint
Tavaly, egy vizsgálat után ugyan módosították a sürgősségi pszichiátriai gyógykezelés elrendelésével kapcsolatban a jogorvoslat feltételeit, de Székely László, az alapvető jogok biztosa még mindig úgy látja: továbbra sem érvényesülnek megfelelően az érintettek alapvető jogai – írja az MTI.
Mint a hivatal a jelentésében leírja, a helyzet jelenleg a következő: a problémát észlelő orvos akár hatósági közreműködéssel is pszichiátriai intézetbe szállíttathatja azt a pszichés beteget, aki magatartásával közvetlenül veszélyeztetheti magát vagy környezetét. A pszichiátriai klinika 24 órán belül a bíróságon kezdeményezi, állapítsák meg, indokolt volt-e a sürgősségi gyógykezelés elrendelése. A bíróság 72 órán belül első fokon határozatot hoz, addig a beteg nem hagyhatja el az intézetet. A beteg fellebbezhet, ha nem ért egyet a bíróság kötelező gyógykezelést elrendelő határozatával, ilyenkor a másodfokú bíróság ismét áttekinti az ügyét.
Az alapvető jogok biztosa szerint több visszás elem van abban, hogy hogyan érvényesíthetnek jogorvoslatot a sürgősségi pszichiátrián gyógykezeltek. Szerinte a jogorvoslat hatékonysága az ilyen esetekben értékelhetetlen, hiszen mire a másodfokú határozat megszületik, az érintettek jellemzően már nincsenek az intézményben, utólag pedig szinte lehetetlen megállapítani, hogy indokolt volt-e a kötelező gyógykezelés elrendelése. Az erről szóló bírósági végzésben
OLYAN KÉNYSZERINTÉZKEDÉS IS SZEREPEL, AMELY A LEGSÚLYOSABBAN KORLÁTOZZA AZ ÉRINTETT ÖNRENDELKEZÉSÉT, SZEMÉLYI SZABADSÁGÁT.
A jogszerűtlen, illetve aránytalan intézkedés következményei jóvátehetetlenek, ezért a megelőzés kulcsfontosságú lenne.
A biztos újabb jelentésében aggályosnak nevezte azt a gyakorlatot, amely szerint a kórházakban a sürgősségi beszállításokkal, a kötelező gyógykezelések elrendelésével és fenntartásával összefüggő bírói szemléket mindig hetente két, előre rögzített időpontban tartják.
A vizsgálat feltárta, hogy nincs olyan, a beteg gondnokának nevét és elérhetőségét tartalmazó központi nyilvántartás, amelyhez a bíróságok hozzáférnének, így ha szükséges, nem tudják értesíteni a beteg gondnokát.
Alapjogi szempontból visszás helyzethez vezet az is, hogy hiányosak az egészségügyi intézmények pszichiátriai osztályaira vonatkozó, a működés jogszerű kereteit kijelölő feltételek. A jelentés kitér arra is, hogy elengedhetetlenné vált az akut magas biztonsági fokozatú pszichiátriai osztályok kialakítása.
Székely László felkérte az igazságügyi minisztert, hogy alkosson meg egy speciális eljárásrendet a sürgősségi beszállítás indokoltságának megállapítására és a kötelező gyógykezelés elrendelésére. A biztos az emberi erőforrások miniszterénél kezdeményezte, hogy készítsen elő módszertani levelet a sürgősségi beszállítás indokoltságának megállapításáról, a kötelező gyógykezelés elrendelésével összefüggő bírói eljárásokhoz kapcsolódó igazságügyi elmeszakértői vizsgálatokról. Az ombudsman az emberi erőforrások miniszterétől kérte a pszichiátriai zárt részlegekre vonatkozó új szabályozási környezet kialakítását is.
Forrás: index.hu
Tavaly, egy vizsgálat után ugyan módosították a sürgősségi pszichiátriai gyógykezelés elrendelésével kapcsolatban a jogorvoslat feltételeit, de Székely László, az alapvető jogok biztosa még mindig úgy látja: továbbra sem érvényesülnek megfelelően az érintettek alapvető jogai – írja az MTI.
Mint a hivatal a jelentésében leírja, a helyzet jelenleg a következő: a problémát észlelő orvos akár hatósági közreműködéssel is pszichiátriai intézetbe szállíttathatja azt a pszichés beteget, aki magatartásával közvetlenül veszélyeztetheti magát vagy környezetét. A pszichiátriai klinika 24 órán belül a bíróságon kezdeményezi, állapítsák meg, indokolt volt-e a sürgősségi gyógykezelés elrendelése. A bíróság 72 órán belül első fokon határozatot hoz, addig a beteg nem hagyhatja el az intézetet. A beteg fellebbezhet, ha nem ért egyet a bíróság kötelező gyógykezelést elrendelő határozatával, ilyenkor a másodfokú bíróság ismét áttekinti az ügyét.
Az alapvető jogok biztosa szerint több visszás elem van abban, hogy hogyan érvényesíthetnek jogorvoslatot a sürgősségi pszichiátrián gyógykezeltek. Szerinte a jogorvoslat hatékonysága az ilyen esetekben értékelhetetlen, hiszen mire a másodfokú határozat megszületik, az érintettek jellemzően már nincsenek az intézményben, utólag pedig szinte lehetetlen megállapítani, hogy indokolt volt-e a kötelező gyógykezelés elrendelése. Az erről szóló bírósági végzésben
OLYAN KÉNYSZERINTÉZKEDÉS IS SZEREPEL, AMELY A LEGSÚLYOSABBAN KORLÁTOZZA AZ ÉRINTETT ÖNRENDELKEZÉSÉT, SZEMÉLYI SZABADSÁGÁT.
A jogszerűtlen, illetve aránytalan intézkedés következményei jóvátehetetlenek, ezért a megelőzés kulcsfontosságú lenne.
A biztos újabb jelentésében aggályosnak nevezte azt a gyakorlatot, amely szerint a kórházakban a sürgősségi beszállításokkal, a kötelező gyógykezelések elrendelésével és fenntartásával összefüggő bírói szemléket mindig hetente két, előre rögzített időpontban tartják.
A vizsgálat feltárta, hogy nincs olyan, a beteg gondnokának nevét és elérhetőségét tartalmazó központi nyilvántartás, amelyhez a bíróságok hozzáférnének, így ha szükséges, nem tudják értesíteni a beteg gondnokát.
Alapjogi szempontból visszás helyzethez vezet az is, hogy hiányosak az egészségügyi intézmények pszichiátriai osztályaira vonatkozó, a működés jogszerű kereteit kijelölő feltételek. A jelentés kitér arra is, hogy elengedhetetlenné vált az akut magas biztonsági fokozatú pszichiátriai osztályok kialakítása.
Székely László felkérte az igazságügyi minisztert, hogy alkosson meg egy speciális eljárásrendet a sürgősségi beszállítás indokoltságának megállapítására és a kötelező gyógykezelés elrendelésére. A biztos az emberi erőforrások miniszterénél kezdeményezte, hogy készítsen elő módszertani levelet a sürgősségi beszállítás indokoltságának megállapításáról, a kötelező gyógykezelés elrendelésével összefüggő bírói eljárásokhoz kapcsolódó igazságügyi elmeszakértői vizsgálatokról. Az ombudsman az emberi erőforrások miniszterétől kérte a pszichiátriai zárt részlegekre vonatkozó új szabályozási környezet kialakítását is.
Forrás: index.hu
Ágyi poloskák leptek el egy budapesti pszichiátriát
2018. február 16. | Kovács M. Dávid
A Hír TV után az RTL Klub is beszámolt arról a XVIII. kerületi pszichiátriai intézményről, ahol úgy elszaporodtak a poloskák, hogy a matracok, ágykeretek és egyéb berendezési tárgyak mellett a betegek arcán, fülében és orrában is megjelentek a rovarok.
A Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény budapesti ellátóhelyén súlyos mentális állapotú betegeket kezelnek. A pszichiátriai gondozó vezetője nem akart nyilatkozni az RTL Híradónak, a stábot be sem engedték az intézménybe.
Az érintett intézmény később arról értesítette a csatornát, hogy amint észlelték a problémát, azonnal intézkedtek, több céggel is végeztettek irtást, de csak részleges sikert értek el, ezért a kezelést a gondoztattak szakaszos kiköltöztetése mellett folytatják. Azt ígérik: március végéig megoldják a problémát.
Forrás: index.hu
A Hír TV után az RTL Klub is beszámolt arról a XVIII. kerületi pszichiátriai intézményről, ahol úgy elszaporodtak a poloskák, hogy a matracok, ágykeretek és egyéb berendezési tárgyak mellett a betegek arcán, fülében és orrában is megjelentek a rovarok.
A Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény budapesti ellátóhelyén súlyos mentális állapotú betegeket kezelnek. A pszichiátriai gondozó vezetője nem akart nyilatkozni az RTL Híradónak, a stábot be sem engedték az intézménybe.
Az érintett intézmény később arról értesítette a csatornát, hogy amint észlelték a problémát, azonnal intézkedtek, több céggel is végeztettek irtást, de csak részleges sikert értek el, ezért a kezelést a gondoztattak szakaszos kiköltöztetése mellett folytatják. Azt ígérik: március végéig megoldják a problémát.
Forrás: index.hu
Ahol népszavazást tartottak, nehogy fogyatékkal élők költözzenek a faluba
2018. február 09. | Fónai Imre
„Se fogyatékos, se migráns!” – kiáltotta felénk a biciklis néni. Az összkép mégis bonyolultabb Felsőrajkon.
„Jöttek mérnökök, elkezdtek méricskélni, karózni. Akkor tudtuk meg, hogy a tisztelt képviselőink már hetekkel korábban eldöntötték, ideköltöztetnek 36 pszichiátriai beteget Búcsúszentlászlóról” – mondja a felsőrajki Szabóné Németh Klára, aki tavaly kezdeményezett aláírást a zalai faluba tervezett új lakóotthon ellen. Szabóné házával majdnem szemben épül majd föl az egyik lakóotthon. „Irdatlan uniós pénz van rá, úgy hallottuk, de én elhívnám ide az uniós döntéshozókat, nézzék meg: valóban ide akarják költöztetni ezeket a betegeket? A faluközpont, az orvos nagyon messze, szarvasmarha- és méhésztelepek működnek, az utca végében már ott a berek, vagyis nádas, tőzeges terület, mi sem merünk arra menni, egy tavat is benőtt a sás, közel a vasút, a Principális-csatorna… Itt lesznek majd integrálva a társadalomba?”
Kormányzati koncepció
A nyolcszáz lelkes, takaros faluközponttal rendelkező Felsőrajk nem kivétel, inkább a jellemző reakció újabb színhelye. Nemcsak itt, de más településen is lakossági ellenállásba ütközik a kormány – amúgy szakmailag is kritizált – ún. kitagolási programja. Közel nyolcvanmilliárd forintnyi uniós támogatás révén a következő években sorra felszámolnák az állami tulajdonú kastélyokban vagy kastélyjellegű épületekben évtizedek óta működő pszichiátriai betegeket és fogyatékkal élőket ellátókat, és jellemzően néhány száz lakosú falvakban, általában településszélen építenének lakóotthonokat ezen intézmények ápoltjainak.
Csakhogy az érintett kistelepüléseken a lakosság – ahogy erről tudomást szerez – tiltakozásba kezd, már tisztelet a kivételnek. Ennek nyomán Veszprém és Zala megyében az elmúlt hónapokban számos településen visszakoztak az illetékesek a lakóotthon-építéstől, helyi népszavazásig ugyanakkor csak a zalai Felsőrajkon jutottak el. Ezért utaztunk a helyszínre, hogy megnézzük, mi vitte rá az odavalósiakat a helyi referendum kikényszerítésére, amelyet tavaly december 17én tartottak meg.
Végül érvénytelen lett
Felsőrajk egyébként a leglelkesebbek egyike volt a fölajánlásban, három önkormányzati ingatlan átadásáról döntött még tavaly februárban a 800 lelkes zalai település képviselő-testülete, így a búcsúszentlászlói Fagyöngy otthonból 36 pszichiátriai gondozott költözhetne oda három lakóotthonba, a tervek szerint egy éven belül.
Az ellenzők helyi népszavazásig vitték a tiltakozást, a referendumot decemberben tartották, ám az végül érvénytelen lett, mivel a 601 szavazópolgár közül csak 151 ment el, igaz, ezek közül csupán hárman voksoltak a pszichiátriai betegek beköltöztetésére, 148-an ellene.
Ez volt a kérdés
„Egyetért-e Ön azzal, hogy Felsőrajk község Önkormányzata a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság által benyújtandó EFOP-2.2.2-17 »Intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése, -intézményi férőhely kiváltás« tárgyú pályázat megvalósításának céljából az önkormányzat tulajdonát képező ingatlanokat biztosítson a pályázó részére?”
A kinézett Dózsa György utca valóban a legszélső utca Felsőrajkon, a faluközpont másfél-két kilométerre, a házak ritkásan állnak, akad üres telek bőven, hármat ötven évre föl is ajánlott az önkormányzat a lakóotthonok építésére. „Miért nem a központban építik az otthonokat, ahol a képviselők laknak, meg a doktor úr, a költöztetés nagy támogatói?” – kérdi költői hangulatban egy másik ellenző, Molnár József. „A pályázatban olvastunk járdáról meg szennyvízcsatornáról, nos, a Dózsa utcában se járda, se csatorna… A képviselők összeülnek, döntenek? Hogyan gondolták ezt? Nem dönthetjük el, kivel szeretnénk együtt élni? Állítom, hogy a falu többsége a lakóotthon-építés ellen van, 227-en írták alá a népszavazást kezdeményező ívet, de mire népszavazni kellett volna menni, sokak meg lettek félemlítve. Kis falu ez, lehet tudni, kit hogyan lehet megfogni” – halljuk a magyarázatot.
A menekültet sem szereti
„Amikor már elkezdtek sokan háborogni, összehívtak egy fórumot, ahol a közmunkások még tapsoltak is a polgármesternek” – veszi vissza a szót Szabóné. „Sok az idős, egyedül élő ebben az utcában, alig lakunk húszan, persze, hogy tartunk attól, ha hirtelen ideköltözik 36 pszichiátriai beteg. Sajnáljuk őket, nem vagyunk fogyatékosgyűlölők, merthogy ezt is megkaptuk, de halljuk, hogy a közeli Kacorlakon is, ahol már működik ilyen otthon, nem ülnek bent örökké, hanem jönnek-mennek a faluban.”
„Még el se kezdtük az aláírásgyűjtést, a polgármester már bedobatott minden postaládába egy szórólapot, amin ellenünk agitált” – panaszolja Molnár. „Azt is írta benne, hogy 15 új munkahely létesül és hogy ezek az otthonok a helyi időseknek és rászorulóknak is napközbeni ellátást, étkezést fognak nyújtani. Szerintem egyik sem igaz, hiszen egyrészt szakemberek kellenek a betegek mellé, másrészt ezek nem idősotthonok lesznek.”
Miközben beszélgetünk, egy középkorú hölgy biciklizik el mellettünk és odaveti: „se fogyatékos, se migráns, gyűjtöttünk mi aláírást a migránsok ellen is!” Mire kérdeznénk tőle bármit is, már el is porzik. Ebből azért látszik, hogy akadt, akit nem a racionális érvek vittek a tiltakozók oldalára.
Egy emberséges polgármester
„A falu szélén volt három közművesített telkünk. Ez jól elérhető és a törvény azt is előírja, hol nem épülhet ilyen, például iskola közelében” – indokolja Czémán László, hogy miért nem a faluközpontba tervezik a három lakóotthont.
A felsőrajki polgármester állítja, a tiszta megoldások híve, „engedtük, hogy legyen népszavazás, ahová a többség, amelyik mellettünk állt, nem ment el”. Rákérdezünk, hogyan értette szórólapján a falubeli rászorulók ellátását a leendő lakóotthonokban, amire azt feleli: „Nem a lakóotthonokra értettem, hanem hogy ha valaki rászorul valamilyen ellátásra, most már lesz kapcsolatunk, lesz hová telefonáljak, például a búcsúszentlászlói intézményből is idősotthont terveznek kialakítani”. Szerinte a munkahelyteremtés sem blöff, „nem szakápolókat kell elképzelni a lakóotthonokban, hanem úgynevezett támogató-segítőket, akik pár hónapos tanfolyam után munkába állhatnak”.
Czémán elmeséli, jártak tanulmányúton a Somogy megyei Berzencén, ahol már több mint tíz lakóotthon van. „Ott is féltek először a közelben élők, de ma már átjárnak egymáshoz, pogácsát visznek az új lakóknak. Ide is csak olyanok jönnek, akik képesek a közösségbe integrálódni. Sokan közülük dolgoznak, tervezem is, hogy mivel a kormány várhatóan csökkenti a közmunkások számát, velük oldom majd meg a fűnyírást a faluban. De hogy miért lesz valójában előnyös ez a községnek? Harminchat fővel nő a létszám, a fejkvóta és talán a pályázatoknál is előny lesz, hogy van 36 fogyatékkal élő lakónk… Szerintem egy év múltán Felsőrajkon sem lesz ez már téma” – jósol a polgármester, és utalva azokra a településekre, ahol a lakossági tiltakozás megakadályozta a program végrehajtását, megjegyzi: „Egy képviselő-testületnek szociálisan érzékenynek kell lenni, meg aztán ha senki nem fogadja be ezeket a betegeket, valakinek meg kell tenni.”
A tervek szerint tehát a tiltakozások ellenére Felsőrajkon létrehozzák a lakóotthonokat.
Forrás: magyarnarancs.hu
„Se fogyatékos, se migráns!” – kiáltotta felénk a biciklis néni. Az összkép mégis bonyolultabb Felsőrajkon.
„Jöttek mérnökök, elkezdtek méricskélni, karózni. Akkor tudtuk meg, hogy a tisztelt képviselőink már hetekkel korábban eldöntötték, ideköltöztetnek 36 pszichiátriai beteget Búcsúszentlászlóról” – mondja a felsőrajki Szabóné Németh Klára, aki tavaly kezdeményezett aláírást a zalai faluba tervezett új lakóotthon ellen. Szabóné házával majdnem szemben épül majd föl az egyik lakóotthon. „Irdatlan uniós pénz van rá, úgy hallottuk, de én elhívnám ide az uniós döntéshozókat, nézzék meg: valóban ide akarják költöztetni ezeket a betegeket? A faluközpont, az orvos nagyon messze, szarvasmarha- és méhésztelepek működnek, az utca végében már ott a berek, vagyis nádas, tőzeges terület, mi sem merünk arra menni, egy tavat is benőtt a sás, közel a vasút, a Principális-csatorna… Itt lesznek majd integrálva a társadalomba?”
Kormányzati koncepció
A nyolcszáz lelkes, takaros faluközponttal rendelkező Felsőrajk nem kivétel, inkább a jellemző reakció újabb színhelye. Nemcsak itt, de más településen is lakossági ellenállásba ütközik a kormány – amúgy szakmailag is kritizált – ún. kitagolási programja. Közel nyolcvanmilliárd forintnyi uniós támogatás révén a következő években sorra felszámolnák az állami tulajdonú kastélyokban vagy kastélyjellegű épületekben évtizedek óta működő pszichiátriai betegeket és fogyatékkal élőket ellátókat, és jellemzően néhány száz lakosú falvakban, általában településszélen építenének lakóotthonokat ezen intézmények ápoltjainak.
Csakhogy az érintett kistelepüléseken a lakosság – ahogy erről tudomást szerez – tiltakozásba kezd, már tisztelet a kivételnek. Ennek nyomán Veszprém és Zala megyében az elmúlt hónapokban számos településen visszakoztak az illetékesek a lakóotthon-építéstől, helyi népszavazásig ugyanakkor csak a zalai Felsőrajkon jutottak el. Ezért utaztunk a helyszínre, hogy megnézzük, mi vitte rá az odavalósiakat a helyi referendum kikényszerítésére, amelyet tavaly december 17én tartottak meg.
Végül érvénytelen lett
Felsőrajk egyébként a leglelkesebbek egyike volt a fölajánlásban, három önkormányzati ingatlan átadásáról döntött még tavaly februárban a 800 lelkes zalai település képviselő-testülete, így a búcsúszentlászlói Fagyöngy otthonból 36 pszichiátriai gondozott költözhetne oda három lakóotthonba, a tervek szerint egy éven belül.
Az ellenzők helyi népszavazásig vitték a tiltakozást, a referendumot decemberben tartották, ám az végül érvénytelen lett, mivel a 601 szavazópolgár közül csak 151 ment el, igaz, ezek közül csupán hárman voksoltak a pszichiátriai betegek beköltöztetésére, 148-an ellene.
Ez volt a kérdés
„Egyetért-e Ön azzal, hogy Felsőrajk község Önkormányzata a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság által benyújtandó EFOP-2.2.2-17 »Intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése, -intézményi férőhely kiváltás« tárgyú pályázat megvalósításának céljából az önkormányzat tulajdonát képező ingatlanokat biztosítson a pályázó részére?”
A kinézett Dózsa György utca valóban a legszélső utca Felsőrajkon, a faluközpont másfél-két kilométerre, a házak ritkásan állnak, akad üres telek bőven, hármat ötven évre föl is ajánlott az önkormányzat a lakóotthonok építésére. „Miért nem a központban építik az otthonokat, ahol a képviselők laknak, meg a doktor úr, a költöztetés nagy támogatói?” – kérdi költői hangulatban egy másik ellenző, Molnár József. „A pályázatban olvastunk járdáról meg szennyvízcsatornáról, nos, a Dózsa utcában se járda, se csatorna… A képviselők összeülnek, döntenek? Hogyan gondolták ezt? Nem dönthetjük el, kivel szeretnénk együtt élni? Állítom, hogy a falu többsége a lakóotthon-építés ellen van, 227-en írták alá a népszavazást kezdeményező ívet, de mire népszavazni kellett volna menni, sokak meg lettek félemlítve. Kis falu ez, lehet tudni, kit hogyan lehet megfogni” – halljuk a magyarázatot.
A menekültet sem szereti
„Amikor már elkezdtek sokan háborogni, összehívtak egy fórumot, ahol a közmunkások még tapsoltak is a polgármesternek” – veszi vissza a szót Szabóné. „Sok az idős, egyedül élő ebben az utcában, alig lakunk húszan, persze, hogy tartunk attól, ha hirtelen ideköltözik 36 pszichiátriai beteg. Sajnáljuk őket, nem vagyunk fogyatékosgyűlölők, merthogy ezt is megkaptuk, de halljuk, hogy a közeli Kacorlakon is, ahol már működik ilyen otthon, nem ülnek bent örökké, hanem jönnek-mennek a faluban.”
„Még el se kezdtük az aláírásgyűjtést, a polgármester már bedobatott minden postaládába egy szórólapot, amin ellenünk agitált” – panaszolja Molnár. „Azt is írta benne, hogy 15 új munkahely létesül és hogy ezek az otthonok a helyi időseknek és rászorulóknak is napközbeni ellátást, étkezést fognak nyújtani. Szerintem egyik sem igaz, hiszen egyrészt szakemberek kellenek a betegek mellé, másrészt ezek nem idősotthonok lesznek.”
Miközben beszélgetünk, egy középkorú hölgy biciklizik el mellettünk és odaveti: „se fogyatékos, se migráns, gyűjtöttünk mi aláírást a migránsok ellen is!” Mire kérdeznénk tőle bármit is, már el is porzik. Ebből azért látszik, hogy akadt, akit nem a racionális érvek vittek a tiltakozók oldalára.
Egy emberséges polgármester
„A falu szélén volt három közművesített telkünk. Ez jól elérhető és a törvény azt is előírja, hol nem épülhet ilyen, például iskola közelében” – indokolja Czémán László, hogy miért nem a faluközpontba tervezik a három lakóotthont.
A felsőrajki polgármester állítja, a tiszta megoldások híve, „engedtük, hogy legyen népszavazás, ahová a többség, amelyik mellettünk állt, nem ment el”. Rákérdezünk, hogyan értette szórólapján a falubeli rászorulók ellátását a leendő lakóotthonokban, amire azt feleli: „Nem a lakóotthonokra értettem, hanem hogy ha valaki rászorul valamilyen ellátásra, most már lesz kapcsolatunk, lesz hová telefonáljak, például a búcsúszentlászlói intézményből is idősotthont terveznek kialakítani”. Szerinte a munkahelyteremtés sem blöff, „nem szakápolókat kell elképzelni a lakóotthonokban, hanem úgynevezett támogató-segítőket, akik pár hónapos tanfolyam után munkába állhatnak”.
Czémán elmeséli, jártak tanulmányúton a Somogy megyei Berzencén, ahol már több mint tíz lakóotthon van. „Ott is féltek először a közelben élők, de ma már átjárnak egymáshoz, pogácsát visznek az új lakóknak. Ide is csak olyanok jönnek, akik képesek a közösségbe integrálódni. Sokan közülük dolgoznak, tervezem is, hogy mivel a kormány várhatóan csökkenti a közmunkások számát, velük oldom majd meg a fűnyírást a faluban. De hogy miért lesz valójában előnyös ez a községnek? Harminchat fővel nő a létszám, a fejkvóta és talán a pályázatoknál is előny lesz, hogy van 36 fogyatékkal élő lakónk… Szerintem egy év múltán Felsőrajkon sem lesz ez már téma” – jósol a polgármester, és utalva azokra a településekre, ahol a lakossági tiltakozás megakadályozta a program végrehajtását, megjegyzi: „Egy képviselő-testületnek szociálisan érzékenynek kell lenni, meg aztán ha senki nem fogadja be ezeket a betegeket, valakinek meg kell tenni.”
A tervek szerint tehát a tiltakozások ellenére Felsőrajkon létrehozzák a lakóotthonokat.
Forrás: magyarnarancs.hu
Évekkel korábban megjósolható az Alzheimer-kór
2018. február 06. | NAK
Már évekkel a tünetek jelentkezése előtt megjósolható lehet az Alzheimer-kór egy memóriateszttel, amelyet egy brit egyetem tudósai fejlesztettek ki – írja az MTI. A hosszú távú kutatásról szóló tanulmányt a The Lancet Neurology folyóirat legfrissebb számában közölték.
A University College London (UCL) kutatói 35 önkéntest toboroztak, közülük 21-nek volt a szüleiktől örökölt génmutáció miatt nagyobb esélyük arra, hogy Alzheimer-kór alakuljon ki náluk. Az önkénteseket átlagosan hét évvel azelőtt vetették alá vizsgálatnak, hogy szüleiknél kialakult volna a kór.
A résztvevőknek tárgyak listáját, egy diagram részleteit és egy történet elemeit kellett megjegyeznie. Ezt követően harminc perccel, majd hét nappal később is fel kellett idézniük, mire emlékeznek. A kutatás során kiderült, hogy azok a résztvevők, akiknek génmutációja volt, a félórás tesztet még meg tudták oldani, de a hét nappal későbbit már nem.
Az Alzheimerrel kapcsolatos memóriaproblémákat sokkal korábban ki lehet szűrni ezzel a teszttel, mint bármelyik korábban alkalmazott kognitív teszttel
– mondta el a kutatócsoport tagja, Philip Weston, az egyetem tudósa.
Az Alzheimer-kór visszafordíthatatlan, progresszív agyi rendellenesség, amely lassan felemészti a memóriát, a gondolkodási képességet, és végül azt is, hogy a páciens képes legyen önállóan a legegyszerűbb hétköznapi feladatok megoldására.
Forrás: index.hu
Már évekkel a tünetek jelentkezése előtt megjósolható lehet az Alzheimer-kór egy memóriateszttel, amelyet egy brit egyetem tudósai fejlesztettek ki – írja az MTI. A hosszú távú kutatásról szóló tanulmányt a The Lancet Neurology folyóirat legfrissebb számában közölték.
A University College London (UCL) kutatói 35 önkéntest toboroztak, közülük 21-nek volt a szüleiktől örökölt génmutáció miatt nagyobb esélyük arra, hogy Alzheimer-kór alakuljon ki náluk. Az önkénteseket átlagosan hét évvel azelőtt vetették alá vizsgálatnak, hogy szüleiknél kialakult volna a kór.
A résztvevőknek tárgyak listáját, egy diagram részleteit és egy történet elemeit kellett megjegyeznie. Ezt követően harminc perccel, majd hét nappal később is fel kellett idézniük, mire emlékeznek. A kutatás során kiderült, hogy azok a résztvevők, akiknek génmutációja volt, a félórás tesztet még meg tudták oldani, de a hét nappal későbbit már nem.
Az Alzheimerrel kapcsolatos memóriaproblémákat sokkal korábban ki lehet szűrni ezzel a teszttel, mint bármelyik korábban alkalmazott kognitív teszttel
– mondta el a kutatócsoport tagja, Philip Weston, az egyetem tudósa.
Az Alzheimer-kór visszafordíthatatlan, progresszív agyi rendellenesség, amely lassan felemészti a memóriát, a gondolkodási képességet, és végül azt is, hogy a páciens képes legyen önállóan a legegyszerűbb hétköznapi feladatok megoldására.
Forrás: index.hu
Agyi defibrillátort csináltak Szegeden, jó hír ez az epilepsziás betegeknek
2018. február 02. | Admin
A szegedi kutatók által kifejlesztett agyi defibrillátor a nagyon közeli jövőben képes lesz automatikusan leállítani az epilepsziás rohamokat a beteg páciensekben.
A koponyán kívüli ingerlés hatékonyságát egyes epilepsziaroham-típusok leállításában már korábban bizonyította Berényi Antal. A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa által vezetett SZTE-MTA Lendület Oszcillatorikus Neuronhálózatok Kutatócsoport víziója, hogy kidolgozzon a gyógyszerrel nem kezelhető epilepsziás betegek számára egy új terápiás eljárást. E módszer lényege, hogy csak akkor és csak annyi elektromos ingerlést alkalmaz, amennyire a roham leállításához a betegnek szüksége van.
Az állatkísérletes eredmények humángyógyászatba történő átültetéséhez összefogott a Berényi-féle Lendület-csoport az SZTE Pathológiai Intézet és az SZTE Neurológiai Klinika néhány munkatársával. Az interdiszciplináris kutatás ötévnyi munkájának eredményét a Nature Communications című folyóirat péntek megjelent publikáció ismerteti.
"Valós időben tudjuk akár azonnali módon befolyásolni az emberi agyműködést az általunk kidolgozott neminvazív agy-ingerlési eljárásunkkal. Az eddig rendelkezésre álló módszerek ugyanis csak kisebb állatokon működtek azonnali módon, emberekben csak hosszú percekig tartó alkalmazás után hatottak. Ez az eljárás lesz a technikai alapja annak az agyi defibrillátornak, amely a szívritmus-szabályozó pacemakerhez hasonló elven működik, és a nagyon közeli jövőben automatikusan le tudja majd állítani az epilepsziás rohamokat emberekben is. Ennek a Buzsáki Györggyel, a világhírű agykutatóval együtt szabadalmaztatott találmányunknak már el is kezdtük a prototípusfejlesztését" – jelenti ki Berényi Antal. Az ötlet lényege, hogy nagyon sok impulzus több helyen is éri a fejet, és ha ezek megfelelő gyorsasággal követik egymást, akkor ezeket az idegsejtek összeolvasztják, és egyetlen ingernek érzékelik. Így a mellékhatás szétoszlik a fejbőrre, vagy az alá helyezhető elektródák révén, viszont a hatás az agyon belül – a sejtmebrán tulajdonságai miatt – összeadódik, vagyis az idegsejtek ingerlődnek.
Az SZTE Neurológiai Klinika orvosa, Kincses Zsigmond Tamás a fejlesztéssel kapcsolatban elmondta: az epilepsziás roham kialakulása sajnos nem jelezhető előre, a neuropszichiátriai kórképektől szenvedő – például depressziós vagy epilepsziás – páciensek egyharmadánál pedig a gyógyszeres terápiák nem hatékonyak. "Ez az új eljárás csak akkor befolyásolja az agyat, amikor kell, a betegség finom, időbeli dinamikájához igazodva – éppen ettől annyira újszerű."
Forrás: hvg.hu
A szegedi kutatók által kifejlesztett agyi defibrillátor a nagyon közeli jövőben képes lesz automatikusan leállítani az epilepsziás rohamokat a beteg páciensekben.
A koponyán kívüli ingerlés hatékonyságát egyes epilepsziaroham-típusok leállításában már korábban bizonyította Berényi Antal. A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa által vezetett SZTE-MTA Lendület Oszcillatorikus Neuronhálózatok Kutatócsoport víziója, hogy kidolgozzon a gyógyszerrel nem kezelhető epilepsziás betegek számára egy új terápiás eljárást. E módszer lényege, hogy csak akkor és csak annyi elektromos ingerlést alkalmaz, amennyire a roham leállításához a betegnek szüksége van.
Az állatkísérletes eredmények humángyógyászatba történő átültetéséhez összefogott a Berényi-féle Lendület-csoport az SZTE Pathológiai Intézet és az SZTE Neurológiai Klinika néhány munkatársával. Az interdiszciplináris kutatás ötévnyi munkájának eredményét a Nature Communications című folyóirat péntek megjelent publikáció ismerteti.
"Valós időben tudjuk akár azonnali módon befolyásolni az emberi agyműködést az általunk kidolgozott neminvazív agy-ingerlési eljárásunkkal. Az eddig rendelkezésre álló módszerek ugyanis csak kisebb állatokon működtek azonnali módon, emberekben csak hosszú percekig tartó alkalmazás után hatottak. Ez az eljárás lesz a technikai alapja annak az agyi defibrillátornak, amely a szívritmus-szabályozó pacemakerhez hasonló elven működik, és a nagyon közeli jövőben automatikusan le tudja majd állítani az epilepsziás rohamokat emberekben is. Ennek a Buzsáki Györggyel, a világhírű agykutatóval együtt szabadalmaztatott találmányunknak már el is kezdtük a prototípusfejlesztését" – jelenti ki Berényi Antal. Az ötlet lényege, hogy nagyon sok impulzus több helyen is éri a fejet, és ha ezek megfelelő gyorsasággal követik egymást, akkor ezeket az idegsejtek összeolvasztják, és egyetlen ingernek érzékelik. Így a mellékhatás szétoszlik a fejbőrre, vagy az alá helyezhető elektródák révén, viszont a hatás az agyon belül – a sejtmebrán tulajdonságai miatt – összeadódik, vagyis az idegsejtek ingerlődnek.
Az SZTE Neurológiai Klinika orvosa, Kincses Zsigmond Tamás a fejlesztéssel kapcsolatban elmondta: az epilepsziás roham kialakulása sajnos nem jelezhető előre, a neuropszichiátriai kórképektől szenvedő – például depressziós vagy epilepsziás – páciensek egyharmadánál pedig a gyógyszeres terápiák nem hatékonyak. "Ez az új eljárás csak akkor befolyásolja az agyat, amikor kell, a betegség finom, időbeli dinamikájához igazodva – éppen ettől annyira újszerű."
Forrás: hvg.hu
Amikor 5 perc kirakóson múlhatott az ember jövője – intelligencia vizsgálat az Ellis-szigeten
2018. február 01. | Admin
A 20. század fordulóján bevándorlók milliói érkeztek az Egyesült Államokba, akiket azonban a hatóságok szigorú vizsgálatok alá vontak. Az egészségügyi állapot és az anyagi helyzet felmérése mellett igyekeztek kiszűrni a gyenge értelmi képességekkel megáldott embereket is. Ennek egyik eleme volt az egyszerű gyermekjátékra hajazó „arcprofil teszt” is.
A 20. század fordulóján bevándorlók milliói érkeztek az Egyesült Államokba azzal a céllal, hogy új életet kezdjenek az „Ígéret földjén”. Mielőtt azonban az Újvilágban szerencsét próbálni szándékozó emberek igazán amerikai földre tehették volna a lábukat, még egy utolsó állomás várt rájuk. New York városának tengerpartjától nem messze fekszik az apró Ellis-sziget, amelyet a korban előszeretettel emlegettek a Sóhajok-szigeteként is. Itt került sor ugyanis valamennyi bevándorló nyilvántartásba vételére, majd ellenőrzésére. Az Egyesült Államok ugyanis szigorú vizsgálatok alá vonta a letelepedni szándékozót és, akik nem feleltek meg, azokat könyörtelenül visszafordították Európa felé.
Az 1900-as évek elején a hatósági ellenőrzés kiterjedt a bevándorlók egészségügyi és fizikai állapotára, vizsgálták, hogy képes-e anyagilag fenntartani saját magát, illetve családját, végezetül pedig igyekeztek kiszűrni azokat, akik mentális betegségektől szenvedtek, vagy pusztán szerény értelmi képességekkel voltak megáldva.
Az értelmi képességek vizsgálata során sokáig hagyományos IQ teszteket töltettek ki a bevándorlókkal. Ezek a tesztek azonban nagy mértékben alapoznak egy adott kultúrkör, illetve nyelv ismeretére, így meglehetősen alkalmatlanok – és igazságtalanok – voltak sokakkal szemben, hiszen akár kiemelkedően okos embereket is „gyengeelméjűnek” minősíthettek ezek alapján.
Felismerte ezt a problémát Howard A. Knox is, aki az 1910-es években pszichológusként dolgozott az Ellis-szigeten. Knox 1913-ban már egy orvosi szaklapban is publikálta kifogásait a hagyományos IQ tesztekkel szemben és helyettük új, innovatív vizsgálati módszereket javasolt a bevándorlók értelmi képességeinek felmérésére.
egy egyszerű kirakós játék volt. A fából kifaragott darabokat helyesen összeállítva egy emberi arcot rakhatunk össze. Egy arc felépítését – fül, szemek, homlok, orr, száj és áll – pedig valamennyi kultúrkörből érkező ember bizonnyal ismerhette és különösebben erős angoltudásra sem volt szükség ahhoz, hogy valaki megoldja a feladványt.
Az új felmérés bevezetésével a teszt maga talán igazságosabb lett, de a mögötte álló elvek egy cseppet sem váltak emberségesebbé. A korabeli amerikai bevándorláspolitikát egyértelműen az eugenika szempontjai határozták meg, és deklarált cél volt, hogy a különféle fogyatékkal élőket a határokon kívül tartsák. Maga Knox is úgy vallott a tesztelésről, hogy annak célja „azon bevándorlók kirostálása, akik mentális állapotuk miatt később terhet jelenthetnek az állam számára és, akik olyan utódokat hozhatnak világra, akik felügyeletet igényelhetnek majd a börtönökben, elmegyógyintézetekben és más intézményekben.”
A ma talán egyszerű gyermekjátéknak tűnő feladványtól akkor sokaknak az egész jövőjük függött. Ha valaki a rendelkezésre álló 5 perc alatt nem tudta összeállítani a mosolygó, kopasz férfi profilját, akkor jó eséllyel számíthatott arra, hogy az orvosok „nehézfelfogásúnak” minősítik és visszaküldik az óceán túloldalára. Az 1914-ben megvizsgált mintegy egy millió emberből például 954-et fordítottak vissza mentális okokra hivatkozva.
Forrás: mult-kor.hu
A 20. század fordulóján bevándorlók milliói érkeztek az Egyesült Államokba, akiket azonban a hatóságok szigorú vizsgálatok alá vontak. Az egészségügyi állapot és az anyagi helyzet felmérése mellett igyekeztek kiszűrni a gyenge értelmi képességekkel megáldott embereket is. Ennek egyik eleme volt az egyszerű gyermekjátékra hajazó „arcprofil teszt” is.
A 20. század fordulóján bevándorlók milliói érkeztek az Egyesült Államokba azzal a céllal, hogy új életet kezdjenek az „Ígéret földjén”. Mielőtt azonban az Újvilágban szerencsét próbálni szándékozó emberek igazán amerikai földre tehették volna a lábukat, még egy utolsó állomás várt rájuk. New York városának tengerpartjától nem messze fekszik az apró Ellis-sziget, amelyet a korban előszeretettel emlegettek a Sóhajok-szigeteként is. Itt került sor ugyanis valamennyi bevándorló nyilvántartásba vételére, majd ellenőrzésére. Az Egyesült Államok ugyanis szigorú vizsgálatok alá vonta a letelepedni szándékozót és, akik nem feleltek meg, azokat könyörtelenül visszafordították Európa felé.
Az 1900-as évek elején a hatósági ellenőrzés kiterjedt a bevándorlók egészségügyi és fizikai állapotára, vizsgálták, hogy képes-e anyagilag fenntartani saját magát, illetve családját, végezetül pedig igyekeztek kiszűrni azokat, akik mentális betegségektől szenvedtek, vagy pusztán szerény értelmi képességekkel voltak megáldva.
Az értelmi képességek vizsgálata során sokáig hagyományos IQ teszteket töltettek ki a bevándorlókkal. Ezek a tesztek azonban nagy mértékben alapoznak egy adott kultúrkör, illetve nyelv ismeretére, így meglehetősen alkalmatlanok – és igazságtalanok – voltak sokakkal szemben, hiszen akár kiemelkedően okos embereket is „gyengeelméjűnek” minősíthettek ezek alapján.
Felismerte ezt a problémát Howard A. Knox is, aki az 1910-es években pszichológusként dolgozott az Ellis-szigeten. Knox 1913-ban már egy orvosi szaklapban is publikálta kifogásait a hagyományos IQ tesztekkel szemben és helyettük új, innovatív vizsgálati módszereket javasolt a bevándorlók értelmi képességeinek felmérésére.
egy egyszerű kirakós játék volt. A fából kifaragott darabokat helyesen összeállítva egy emberi arcot rakhatunk össze. Egy arc felépítését – fül, szemek, homlok, orr, száj és áll – pedig valamennyi kultúrkörből érkező ember bizonnyal ismerhette és különösebben erős angoltudásra sem volt szükség ahhoz, hogy valaki megoldja a feladványt.
Az új felmérés bevezetésével a teszt maga talán igazságosabb lett, de a mögötte álló elvek egy cseppet sem váltak emberségesebbé. A korabeli amerikai bevándorláspolitikát egyértelműen az eugenika szempontjai határozták meg, és deklarált cél volt, hogy a különféle fogyatékkal élőket a határokon kívül tartsák. Maga Knox is úgy vallott a tesztelésről, hogy annak célja „azon bevándorlók kirostálása, akik mentális állapotuk miatt később terhet jelenthetnek az állam számára és, akik olyan utódokat hozhatnak világra, akik felügyeletet igényelhetnek majd a börtönökben, elmegyógyintézetekben és más intézményekben.”
A ma talán egyszerű gyermekjátéknak tűnő feladványtól akkor sokaknak az egész jövőjük függött. Ha valaki a rendelkezésre álló 5 perc alatt nem tudta összeállítani a mosolygó, kopasz férfi profilját, akkor jó eséllyel számíthatott arra, hogy az orvosok „nehézfelfogásúnak” minősítik és visszaküldik az óceán túloldalára. Az 1914-ben megvizsgált mintegy egy millió emberből például 954-et fordítottak vissza mentális okokra hivatkozva.
Forrás: mult-kor.hu
Igencsak meglepőt lépett a Tesco a pénztáraknál
2018. január 20. | K. Kiss Gergely
Igencsak meglepőt lépett a Tesco a pénztáraknál A Tesco "nyugodt" sávot vezet be a kasszasoron kísérleti jelleggel az egyik nagy-britanniai áruházában. A lépés célja, hogy csökkentse a stresszt a "sérülékenyebb" vásárlók körében a pénztárnál való sorban állás, pakolás és fizetés idején - írja bbc.com.
A demenciában szenvedő emberek - akik között ténylegesen nem csak idősek vannak - nyomás alatt érezhetik magukat, amikor a vásárlás során a pénztárhoz érkeznek - magyarázta a portálnak a skóciai Forres-ban lévő áruház menedzsere. A Tesco-bolt célja, hogy ezek az emberek felügyelet nélkül is magabiztosan haladjanak a saját - a vevők többségénél lényegesen lassabb - tempójukban a vásárlásnál.
Most egy saját pénztársort kaptak a csökkent szellemi képességűek: közöttük elsősorban a demenciában, Alzheimer-kórban, autizmusban, illetve valamilyen szociális szorongásban szenvedő személyek, de természetesen bárki igénybe veheti a sávot, aki megfontolt, "ráérős" tempóban szeretne vásárolni.
A projektet a kiskerlánc az Alzheimer Scotland civilszervezettel közösen kezdeményezte. (A szemléltető videót itt találja.)
A pilot jellegű intézkedés egyelőre egyelőre csak a keddi és szerdai napokon reggelenként elérhető. Bár ezt a híradások nem részletezik - az időzítésnél feltehetően a munkakezdés miatt siető emberekre is tekintettel voltak.
A demencia világszerte komoly és folyamatosan terjedő népegészségügyi probléma. Európa-szerte mintegy hétmillió, Magyarországon pedig legalább 160 ezer embert érint. A betegség jellemzően idős korban alakul ki, de az érintettek között nagy számban vannak 65 éven aluliak is.
Forrás: napi.hu
Igencsak meglepőt lépett a Tesco a pénztáraknál A Tesco "nyugodt" sávot vezet be a kasszasoron kísérleti jelleggel az egyik nagy-britanniai áruházában. A lépés célja, hogy csökkentse a stresszt a "sérülékenyebb" vásárlók körében a pénztárnál való sorban állás, pakolás és fizetés idején - írja bbc.com.
A demenciában szenvedő emberek - akik között ténylegesen nem csak idősek vannak - nyomás alatt érezhetik magukat, amikor a vásárlás során a pénztárhoz érkeznek - magyarázta a portálnak a skóciai Forres-ban lévő áruház menedzsere. A Tesco-bolt célja, hogy ezek az emberek felügyelet nélkül is magabiztosan haladjanak a saját - a vevők többségénél lényegesen lassabb - tempójukban a vásárlásnál.
Most egy saját pénztársort kaptak a csökkent szellemi képességűek: közöttük elsősorban a demenciában, Alzheimer-kórban, autizmusban, illetve valamilyen szociális szorongásban szenvedő személyek, de természetesen bárki igénybe veheti a sávot, aki megfontolt, "ráérős" tempóban szeretne vásárolni.
A projektet a kiskerlánc az Alzheimer Scotland civilszervezettel közösen kezdeményezte. (A szemléltető videót itt találja.)
A pilot jellegű intézkedés egyelőre egyelőre csak a keddi és szerdai napokon reggelenként elérhető. Bár ezt a híradások nem részletezik - az időzítésnél feltehetően a munkakezdés miatt siető emberekre is tekintettel voltak.
A demencia világszerte komoly és folyamatosan terjedő népegészségügyi probléma. Európa-szerte mintegy hétmillió, Magyarországon pedig legalább 160 ezer embert érint. A betegség jellemzően idős korban alakul ki, de az érintettek között nagy számban vannak 65 éven aluliak is.
Forrás: napi.hu
Nyomoz a NAV a Feldmár Intézetben
2018. január 18. | Thüringer Barbara
A Zoom.hu úgy tudja, hogy vagyoni helyzet áttekinthetőségének, illetve ellenőrzésének meghiúsításával elkövetett számvitel rendjének megsértése és más bűncselekmények gyanúja miatt nyomoz a NAV a Feldmár Intézetben.
A lap szerint a nyomozás összefügghet annak a fiatal férfinak az öngyilkosságával, aki az intézet stratégiai igazgatója volt. A férfi gépén az intézet gazdálkodásával kapcsolatos dokumentumokat találtak, ami felkeltette az adóhatóság figyelmét.
Büky Dorottya, a Feldmár Intézet igazgatója a nem kívánt reagálni az értesülésre a Zoom.hu újságírójának.
Forrás: index.hu
A Zoom.hu úgy tudja, hogy vagyoni helyzet áttekinthetőségének, illetve ellenőrzésének meghiúsításával elkövetett számvitel rendjének megsértése és más bűncselekmények gyanúja miatt nyomoz a NAV a Feldmár Intézetben.
A lap szerint a nyomozás összefügghet annak a fiatal férfinak az öngyilkosságával, aki az intézet stratégiai igazgatója volt. A férfi gépén az intézet gazdálkodásával kapcsolatos dokumentumokat találtak, ami felkeltette az adóhatóság figyelmét.
Büky Dorottya, a Feldmár Intézet igazgatója a nem kívánt reagálni az értesülésre a Zoom.hu újságírójának.
Forrás: index.hu
Valaki névtelenül 20 milliárd forintot adományozott a legnagyobb kanadai pszichiátriának
2018. január 12. | TÓG
Egy névtelen adományozó 100 millió kanadai dollárral (ami nem kevesebb, mint 20 milliárd 650 millió forintot tesz ki) lepte meg a legnagyobb kanadai pszichiátriát. A donor csak annyit kötött ki, hogy az összeget a torontói Addikciós és Mentális Egészségközpontnak (CAMH) pszichés rendellenességek kezelésével kapcsolatos kutatásokra kell fordítania.
Catherine Zahn, az intézmény igazgatója pénteken be is jelentette, hogy a pénzből létrehoznak egy kutatási alapot, ami pszichiáterek következő generációjának nyújt támogatást elsősorban a kockázatosabb, de siker esetén óriási áttöréssel kecsegtető kutatásokra.
Kanadában egyébként becslések szerint 7 millió ember küzd valamilyen pszichiátriai kezelést igénylő problémával.
Forrás: index.hu
Egy névtelen adományozó 100 millió kanadai dollárral (ami nem kevesebb, mint 20 milliárd 650 millió forintot tesz ki) lepte meg a legnagyobb kanadai pszichiátriát. A donor csak annyit kötött ki, hogy az összeget a torontói Addikciós és Mentális Egészségközpontnak (CAMH) pszichés rendellenességek kezelésével kapcsolatos kutatásokra kell fordítania.
Catherine Zahn, az intézmény igazgatója pénteken be is jelentette, hogy a pénzből létrehoznak egy kutatási alapot, ami pszichiáterek következő generációjának nyújt támogatást elsősorban a kockázatosabb, de siker esetén óriási áttöréssel kecsegtető kutatásokra.
Kanadában egyébként becslések szerint 7 millió ember küzd valamilyen pszichiátriai kezelést igénylő problémával.
Forrás: index.hu
Kiugrott egy beteg egy budapesti kórház ablakán.
2018. január 06. | Admin
A férfi a budai Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályának ablakából ugrott ki, miután szétfeszítette az azon található rácsot, a zuhanást túlélte, jelenleg életveszélyes sérülésekkel kezelik.
Forrás: friss24.hu
A férfi a budai Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályának ablakából ugrott ki, miután szétfeszítette az azon található rácsot, a zuhanást túlélte, jelenleg életveszélyes sérülésekkel kezelik.
Forrás: friss24.hu
Pszichés zavarokról 7köznapi nyelven: a pánikzavar
2018. január 03. | FrankBozóki Eszter
Pszichiátriai zavarokról kell beszélnünk. Szükséges, mert még mindig stigma lengi körül a mentális betegséggel küzdőket, miközben mindenki biztos lehet abban, hogy szűkebb-tágabb környezetében valaki, szégyenkezve, megbélyegzéstől tartva, egyedül küzd meg mindennapos démonjaival. A mentális betegségek korántsem ritkák, s az első lépés a gyógyulás felé vezető úton sok esetben az edukáció. A környezet reakciója ugyanis számtalan esetben felerősíti az egyébként sem éppen kellemes tüneteket, pedig a visszajelzések hátterében sok esetben csupán a tudatlanság, az ismeretek hiánya áll. Márpedig, amit nem ismerünk, az ijesztőnek tűnhet. Tulajdonképpen ennek adaptív értéke van, hiszen ez véd meg minket a veszélyektől is, ugyanakkor ez zárja ketrecbe a pszichiátriai betegeket, mert legtöbbször kérdés nélkül fordul el tőlük a tágabb környezet, ha meghallja, hogy baj van. A betegségek tényleges megértése, a misztifikáció eloszlatása, a tévhitek tisztázása számos esetben elegendő ahhoz, hogy a korábbiakhoz képest egészen máshogy, elfogadóan forduljunk furcsának tűnő viselkedések, tünetek felé. Miután a filmek világa vagy a könyvek sok esetben eltúlozva vagy tévesen mutatnak be egy-egy kórképet, sokakban félelmet, viszolygást vagy esetleg megvetést vált ki, ha környezetében azt hallja, hogy valaki pszichiátriai betegséggel küzd. Számtalanszor hallhatunk olyan mondatokat, hogy ‘dehogy pánikbeteg, egyszerűen hisztis’, vagy depressziósra, hogy ’miért nem szedi már össze magát’, nem beszélve a skizofrénekről, akiket rendszerint bűnözői vonásokkal vagy akár többszörös személyiséggel is felruháznak, tévesen!
Gondoljunk csak bele, hogy milyen ereje lehet a tudásnak: mindjárt nem tűnik udvariatlannak az a felnőtt, aki nem tartja velünk a szemkontaktust, ha megtudjuk, hogy autizmussal él, és ennek egyik fő jellemzője a szemkontaktus hiánya. Ugyanígy megértőbben állunk ahhoz, aki napi tízszer, hússzor vagy akár százszor is kezet mos, ha elmeséli nekünk, hogy folyamatosan a rá leselkedő fertőzések kényszeres gondolatával harcol. S nem tartjuk tovább lustának vagy hisztérikának azt, aki halálfélelme fogságában nem mer kilépni otthonról, mert megértjük, hogy micsoda szenvedést él át nap mint nap. Ezek ugyanis nem manírok, választott vagy jóleső viselkedések, hanem betegségek tünetei, amelyeknek áldozatai nap mint nap harcokat vívnak a túlélésért.
Sorozatunk azzal a céllal kapta a 7köznapi zavarok elnevezést, hogy világossá tegyük, a pszichiátriai betegségek nem egyedi, izolált esetek, hanem mindennapi életünk sokszor tabuként kezelt részei. Célunk a betegségek világos, közérthető bemutatása, annak érdekében, hogy felismerjük, ha valaki környezetünkben segítségre szorul, illetve magunk is tehessünk azért, hogy ismeretekkel felvértezve harcoljunk a stigma ellen.
Az első betegség, amellyel részletesen foglalkozunk a pánikbetegség vagy korszerű nevén pánikzavar. Pánikra gondolva valószínűleg mindannyian elő tudunk hívni emlékeket, amelyeket utólag a „jaj, de bepánikoltam” jeligével címkéztünk fel. Amikor gyermekünk kilép az útra egy közeledő jármű elé, vagy rémülten túrjuk fel táskánkat az imént még kezünkben levő pénztárcánk után, hamar megtapasztaljuk, hogy szívünk a torkunban dobog, s egy perc alatt elönt bennünket a veríték. Ezek valóban „pánikos” helyzetek, de a természetes működés részét képezik.
Akkor beszélhetünk valakinél tényleges pánikzavarról, ha váratlan (nem meghatározható helyzetektől), hirtelen kialakuló, intenzív félelemmel és testi tünetekkel járó pánikrohamai vannak, és a beteg a rohamok között is folyamatosan attól szorong és retteg (az első rohamtól kezdve legalább egy hónapon át), hogy mikor, milyen helyzetben tör rá egy újabb roham. Sok esetben nagyon hamar beszűkül az élettér, hiszen a beteg szép lassan elkerüli az összes helyzetet, amelyben valaha rohama volt, s egy idő után már csak a négy fal jelentette biztonság marad. A rizikós helyzetek kiiktatásával agorafóbia is társul a pánikzavarhoz, de ez nem kötelező szabály.
Itt érdemes eloszlatni azt a tévhitet, hogy az agorafóbia egyenlő a pánikbetegséggel. Az agorafóbia és a pánikbetegség valóban rendszeresen társul egymáshoz, de ez nem kötelező szabály. Az agorafóbia egy erőteljes szorongással járó betegség, amelyben rendkívüli mértékű szorongást él át a beteg, ha nagy tömegben, például bevásárlóközpontban, piacon kell hosszabb ideig tartózkodnia, de ugyanígy kiválthat szorongást a sorban állás, zárt terekben tartózkodás, a tömegközlekedésen utazás, mint a metró vagy a nagy, nyílt terek. Az ezektől való extrém mértékű félelem, fóbia végül oda vezet, hogy az ebben a betegségben szenvedő emberek nem akarnak kimozdulni, hogy elkerüljék ezeket a szorongató helyzeteket. Sajátos tapasztalataikból fakadó ’ésszerű’ reakció, hogy nem akarják magukat olyan helyzeteknek kitenni, amelyek ennyire kényelmetlen érzésekkel járnak. Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy itt nem passzióról van szó, hanem jelentős szenvedés társul ehhez az állapothoz, hiszen a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az agorafóbiás kamasz nem képes barátaival szabadidős programokban részt venni vagy az a férfi, aki ebben a betegségben szenved nem képes szerelmét moziba elvinni. A beteg a kisebb rosszat választja, hogy elkerülje a nagyobb bajt. Jól látható tehát, hogy a pszichiátriai betegség szenvedést okoz, méghozzá jelentős mértékűt.
Beleképzelve magunkat az eddig felvázoltakba hamar megérthetjük, hogy micsoda nehézségekkel küzd, aki pánikbetegséggel él. Sérül a beteg szülői, házastársi funkciója, csakúgy, mint a munkahelyi közegben betöltött szerepe, illetve szép lassan minden terület, amely korábban fontos volt számára. Ez a fajta funkcióromlás a pszichiátriai zavarok fontos kritériuma. Ennél a pontnál fontos megjegyezni, hogy ne kezeljünk betegnek valakit, aki remekül érzi magát egy számunkra akár bizarr élethelyzetben. Ha például valaki soha nem szeret otthonról kimozdulni, de nála ez semmiféle veszteségérzést nem okoz, képes így is jól menedzselni az életét, akkor nem beszélhetünk vele kapcsolatban betegségről akkor sem, ha számunkra nem lenne kielégítő az általa választott életforma.
Honnan tudhatom, hogy pánikrohamom van? Mik a jellegzetes tünetek?
A tévhitekkel ellentétben nem csak szorongásteli helyzet indíthat el pánikrohamot, hanem ugyanúgy megjelenhet teljesen nyugodt állapotban, sőt még éjszaka is. A roham során a beteg extrém mértékű félelmet és szorongást él át, amely percek alatt eléri tetőfokát, és rettenetes megpróbáltatást jelent a betegségben szenvedőnek.
Ahhoz, hogy pánikrohamról beszélhessünk az alábbi tipikus tünetek közül legalább négy megjelenése szükséges:
A pszichiátriai betegségek másik fontos kritériuma, hogy a betegséghez társuló szenvedés és életminőségromlás legalább két helyzetben meg kell, hogy jelenjen. Ezutóbbi azért lényeges, hogy kizárhassuk bizonyos helyzetek egyedi hatását. Ha például egy gyerek kizárólag az iskolában él meg bizonyos tüneteket, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy nem a kortársakkal, tanárral kapcsolatban történik-e valami, ami jelentős szorongást okoz a gyereknek. Ugyanígy, ha valaki mindig hajózás közben el át pánikszerű érzéseket, akkor sem beszélhetünk klasszikus pánikzavarról. Természetesen akkor is foglalkozni kell a negatív érzésekkel, ha csak bizonyos helyzetekben fordulnak elő, de ilyenkor érdemes feltárni, hogy pontosan mi az, ami az adott helyzetben szenvedést okoz, és annak mentén lehet elindulni a javulás felé.
A pánikrohamokhoz kapcsolódó félelmek, szorongások sokfélék lehetnek. Mivel a tünetek akár testi betegségek jelzői is lehetnének, nem meglepő a betegek attól való rettegése, hogy valami komoly, akár halálos betegségük van, és valójában az áll tüneteik háttérben. A másik komoly félelem a külvilág megítélésében gyökerezik. Mit fognak szólni a körülöttem levők, ha látják, hogy elvörösödtem és folyik rólam a víz? Biztos azt gondolják majd, hogy teljesen megbolondultam. És a beteg maga is elkezd azon aggódni, hogy tényleg megőrült, ami még tovább fokozza a kínzó érzéseket. Ahogy megjelenik a szorongató helyzetek elkerülésére való igény, a beteg egyre inkább igyekszik maga mellett tudni valakit arra az esetre, ha beüt a krach, ugyanakkor át is rendezi korábbi napirendjét, így minimalizálva a kockázatot. Szép lassan spirálba kerül az élete, mert minél többször volt rohama, annál erősebben retteg az új roham lehetőségétől, és annál jellemzőbb az elkerülő viselkedések megjelenése.
Kitekintés számokban: a felnőttek és serdülők nagyjából 2-3 százaléka érintett pánikzavarban, viszont 14 éves kor alatt a betegség nagyon ritka, kevesebb, mint 0.4%. Ezutóbbi adat Európára és az Egyesült Államokra vonatkozik, mivel Ázsiában, Afrikában és a latin-amerikai országokban lényegesen alacsonyabb, 0,1-0,8% az arány. Általánosságban kétszer annyi nőt érint, mint férfit. A zavar hátterében sokrétű okok húzódnak meg. Egyrészt van egy több gén által meghatározott genetikai hatás, másrészt az érzelmek szempontjából létfontosságú amygdala és a környező agyi struktúrák érintettsége is kimutatott. Emelkedett a rizikó azok körében, akiknek szüleinél szorongás, depresszió vagy bipoláris zavar került diagnosztizálásra. A genetikai és biológiai hatásokon túl a környezeti faktoroknak is úgy tűnik hatása van a zavar kialakulására. Az érintettek magasabb arányban számoltak be gyermekkori fizikai és szexuális abúzusról, továbbá a dohányzást is összefüggésbe hozták pánikroham vagy pánikzavar megjelenésével. Az eddigieken túl a temperamentum, a negatív érzelmekre és szorongásra való fogékonyság is hatással van a pánikzavar kialakulására.
Ha úgy érezzük, hogy segítségre van szükségünk, érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni, mert a pánikbetegség pszichoterápia és gyógyszeres kezelés segítségével jól gyógyítható (70-90% -ban jelentős tünetcsökkenés érhető el), ugyanakkor minél tovább marad kezeletlenül a betegség, annál nagyobb a rizikó, hogy másik pszichiátriai betegség - például depresszió- is társul hozzá.
Most, hogy picit közelebb kerültünk a pánikzavar megértéséhez, és világossá vált, hogy milyen mindennapi nehézségekkel küzdenek a betegségben szenvedők, gondoljunk bele miként hat rájuk, ha az egyébként is nagymértékű szenvedését a környezet bagatellizálja, hisztinek, műbalhénak állítja be. Ha megkérdezünk egy betegségben szenvedőt, jó eséllyel maga is azt a választ adja majd, hogy valaha neki is volt egy olyan élete, amelyben mostani betegsége csupán rémálmaiban jött elő. Bánjunk másokkal méltányosan. Sosem tudhatjuk, mit hoz az élet.
Forrás: 7koznapi.blog.hu
Pszichiátriai zavarokról kell beszélnünk. Szükséges, mert még mindig stigma lengi körül a mentális betegséggel küzdőket, miközben mindenki biztos lehet abban, hogy szűkebb-tágabb környezetében valaki, szégyenkezve, megbélyegzéstől tartva, egyedül küzd meg mindennapos démonjaival. A mentális betegségek korántsem ritkák, s az első lépés a gyógyulás felé vezető úton sok esetben az edukáció. A környezet reakciója ugyanis számtalan esetben felerősíti az egyébként sem éppen kellemes tüneteket, pedig a visszajelzések hátterében sok esetben csupán a tudatlanság, az ismeretek hiánya áll. Márpedig, amit nem ismerünk, az ijesztőnek tűnhet. Tulajdonképpen ennek adaptív értéke van, hiszen ez véd meg minket a veszélyektől is, ugyanakkor ez zárja ketrecbe a pszichiátriai betegeket, mert legtöbbször kérdés nélkül fordul el tőlük a tágabb környezet, ha meghallja, hogy baj van. A betegségek tényleges megértése, a misztifikáció eloszlatása, a tévhitek tisztázása számos esetben elegendő ahhoz, hogy a korábbiakhoz képest egészen máshogy, elfogadóan forduljunk furcsának tűnő viselkedések, tünetek felé. Miután a filmek világa vagy a könyvek sok esetben eltúlozva vagy tévesen mutatnak be egy-egy kórképet, sokakban félelmet, viszolygást vagy esetleg megvetést vált ki, ha környezetében azt hallja, hogy valaki pszichiátriai betegséggel küzd. Számtalanszor hallhatunk olyan mondatokat, hogy ‘dehogy pánikbeteg, egyszerűen hisztis’, vagy depressziósra, hogy ’miért nem szedi már össze magát’, nem beszélve a skizofrénekről, akiket rendszerint bűnözői vonásokkal vagy akár többszörös személyiséggel is felruháznak, tévesen!
Gondoljunk csak bele, hogy milyen ereje lehet a tudásnak: mindjárt nem tűnik udvariatlannak az a felnőtt, aki nem tartja velünk a szemkontaktust, ha megtudjuk, hogy autizmussal él, és ennek egyik fő jellemzője a szemkontaktus hiánya. Ugyanígy megértőbben állunk ahhoz, aki napi tízszer, hússzor vagy akár százszor is kezet mos, ha elmeséli nekünk, hogy folyamatosan a rá leselkedő fertőzések kényszeres gondolatával harcol. S nem tartjuk tovább lustának vagy hisztérikának azt, aki halálfélelme fogságában nem mer kilépni otthonról, mert megértjük, hogy micsoda szenvedést él át nap mint nap. Ezek ugyanis nem manírok, választott vagy jóleső viselkedések, hanem betegségek tünetei, amelyeknek áldozatai nap mint nap harcokat vívnak a túlélésért.
Sorozatunk azzal a céllal kapta a 7köznapi zavarok elnevezést, hogy világossá tegyük, a pszichiátriai betegségek nem egyedi, izolált esetek, hanem mindennapi életünk sokszor tabuként kezelt részei. Célunk a betegségek világos, közérthető bemutatása, annak érdekében, hogy felismerjük, ha valaki környezetünkben segítségre szorul, illetve magunk is tehessünk azért, hogy ismeretekkel felvértezve harcoljunk a stigma ellen.
Az első betegség, amellyel részletesen foglalkozunk a pánikbetegség vagy korszerű nevén pánikzavar. Pánikra gondolva valószínűleg mindannyian elő tudunk hívni emlékeket, amelyeket utólag a „jaj, de bepánikoltam” jeligével címkéztünk fel. Amikor gyermekünk kilép az útra egy közeledő jármű elé, vagy rémülten túrjuk fel táskánkat az imént még kezünkben levő pénztárcánk után, hamar megtapasztaljuk, hogy szívünk a torkunban dobog, s egy perc alatt elönt bennünket a veríték. Ezek valóban „pánikos” helyzetek, de a természetes működés részét képezik.
Akkor beszélhetünk valakinél tényleges pánikzavarról, ha váratlan (nem meghatározható helyzetektől), hirtelen kialakuló, intenzív félelemmel és testi tünetekkel járó pánikrohamai vannak, és a beteg a rohamok között is folyamatosan attól szorong és retteg (az első rohamtól kezdve legalább egy hónapon át), hogy mikor, milyen helyzetben tör rá egy újabb roham. Sok esetben nagyon hamar beszűkül az élettér, hiszen a beteg szép lassan elkerüli az összes helyzetet, amelyben valaha rohama volt, s egy idő után már csak a négy fal jelentette biztonság marad. A rizikós helyzetek kiiktatásával agorafóbia is társul a pánikzavarhoz, de ez nem kötelező szabály.
Itt érdemes eloszlatni azt a tévhitet, hogy az agorafóbia egyenlő a pánikbetegséggel. Az agorafóbia és a pánikbetegség valóban rendszeresen társul egymáshoz, de ez nem kötelező szabály. Az agorafóbia egy erőteljes szorongással járó betegség, amelyben rendkívüli mértékű szorongást él át a beteg, ha nagy tömegben, például bevásárlóközpontban, piacon kell hosszabb ideig tartózkodnia, de ugyanígy kiválthat szorongást a sorban állás, zárt terekben tartózkodás, a tömegközlekedésen utazás, mint a metró vagy a nagy, nyílt terek. Az ezektől való extrém mértékű félelem, fóbia végül oda vezet, hogy az ebben a betegségben szenvedő emberek nem akarnak kimozdulni, hogy elkerüljék ezeket a szorongató helyzeteket. Sajátos tapasztalataikból fakadó ’ésszerű’ reakció, hogy nem akarják magukat olyan helyzeteknek kitenni, amelyek ennyire kényelmetlen érzésekkel járnak. Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy itt nem passzióról van szó, hanem jelentős szenvedés társul ehhez az állapothoz, hiszen a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az agorafóbiás kamasz nem képes barátaival szabadidős programokban részt venni vagy az a férfi, aki ebben a betegségben szenved nem képes szerelmét moziba elvinni. A beteg a kisebb rosszat választja, hogy elkerülje a nagyobb bajt. Jól látható tehát, hogy a pszichiátriai betegség szenvedést okoz, méghozzá jelentős mértékűt.
Beleképzelve magunkat az eddig felvázoltakba hamar megérthetjük, hogy micsoda nehézségekkel küzd, aki pánikbetegséggel él. Sérül a beteg szülői, házastársi funkciója, csakúgy, mint a munkahelyi közegben betöltött szerepe, illetve szép lassan minden terület, amely korábban fontos volt számára. Ez a fajta funkcióromlás a pszichiátriai zavarok fontos kritériuma. Ennél a pontnál fontos megjegyezni, hogy ne kezeljünk betegnek valakit, aki remekül érzi magát egy számunkra akár bizarr élethelyzetben. Ha például valaki soha nem szeret otthonról kimozdulni, de nála ez semmiféle veszteségérzést nem okoz, képes így is jól menedzselni az életét, akkor nem beszélhetünk vele kapcsolatban betegségről akkor sem, ha számunkra nem lenne kielégítő az általa választott életforma.
Honnan tudhatom, hogy pánikrohamom van? Mik a jellegzetes tünetek?
A tévhitekkel ellentétben nem csak szorongásteli helyzet indíthat el pánikrohamot, hanem ugyanúgy megjelenhet teljesen nyugodt állapotban, sőt még éjszaka is. A roham során a beteg extrém mértékű félelmet és szorongást él át, amely percek alatt eléri tetőfokát, és rettenetes megpróbáltatást jelent a betegségben szenvedőnek.
Ahhoz, hogy pánikrohamról beszélhessünk az alábbi tipikus tünetek közül legalább négy megjelenése szükséges:
- Erőteljes szívdobogás érzése
- Izzadás
- Remegés vagy reszketés
- Légszomj, fojtogató érzés
- Fulladásérzés
- Mellkasi fájdalom
- Hányinger vagy hasi fájdalom
- Szédülés, bizonytalanság, ájulás közeledtének érzése
- Zsibbadás, bizsergő érzés
- Hidegrázás vagy forróság érzet
- Realitás elvesztésének érzése, saját testtől való elszakadás élménye
- Kontrollvesztés, megőrüléstől való félelem
- Halálfélelem
A pszichiátriai betegségek másik fontos kritériuma, hogy a betegséghez társuló szenvedés és életminőségromlás legalább két helyzetben meg kell, hogy jelenjen. Ezutóbbi azért lényeges, hogy kizárhassuk bizonyos helyzetek egyedi hatását. Ha például egy gyerek kizárólag az iskolában él meg bizonyos tüneteket, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy nem a kortársakkal, tanárral kapcsolatban történik-e valami, ami jelentős szorongást okoz a gyereknek. Ugyanígy, ha valaki mindig hajózás közben el át pánikszerű érzéseket, akkor sem beszélhetünk klasszikus pánikzavarról. Természetesen akkor is foglalkozni kell a negatív érzésekkel, ha csak bizonyos helyzetekben fordulnak elő, de ilyenkor érdemes feltárni, hogy pontosan mi az, ami az adott helyzetben szenvedést okoz, és annak mentén lehet elindulni a javulás felé.
A pánikrohamokhoz kapcsolódó félelmek, szorongások sokfélék lehetnek. Mivel a tünetek akár testi betegségek jelzői is lehetnének, nem meglepő a betegek attól való rettegése, hogy valami komoly, akár halálos betegségük van, és valójában az áll tüneteik háttérben. A másik komoly félelem a külvilág megítélésében gyökerezik. Mit fognak szólni a körülöttem levők, ha látják, hogy elvörösödtem és folyik rólam a víz? Biztos azt gondolják majd, hogy teljesen megbolondultam. És a beteg maga is elkezd azon aggódni, hogy tényleg megőrült, ami még tovább fokozza a kínzó érzéseket. Ahogy megjelenik a szorongató helyzetek elkerülésére való igény, a beteg egyre inkább igyekszik maga mellett tudni valakit arra az esetre, ha beüt a krach, ugyanakkor át is rendezi korábbi napirendjét, így minimalizálva a kockázatot. Szép lassan spirálba kerül az élete, mert minél többször volt rohama, annál erősebben retteg az új roham lehetőségétől, és annál jellemzőbb az elkerülő viselkedések megjelenése.
Kitekintés számokban: a felnőttek és serdülők nagyjából 2-3 százaléka érintett pánikzavarban, viszont 14 éves kor alatt a betegség nagyon ritka, kevesebb, mint 0.4%. Ezutóbbi adat Európára és az Egyesült Államokra vonatkozik, mivel Ázsiában, Afrikában és a latin-amerikai országokban lényegesen alacsonyabb, 0,1-0,8% az arány. Általánosságban kétszer annyi nőt érint, mint férfit. A zavar hátterében sokrétű okok húzódnak meg. Egyrészt van egy több gén által meghatározott genetikai hatás, másrészt az érzelmek szempontjából létfontosságú amygdala és a környező agyi struktúrák érintettsége is kimutatott. Emelkedett a rizikó azok körében, akiknek szüleinél szorongás, depresszió vagy bipoláris zavar került diagnosztizálásra. A genetikai és biológiai hatásokon túl a környezeti faktoroknak is úgy tűnik hatása van a zavar kialakulására. Az érintettek magasabb arányban számoltak be gyermekkori fizikai és szexuális abúzusról, továbbá a dohányzást is összefüggésbe hozták pánikroham vagy pánikzavar megjelenésével. Az eddigieken túl a temperamentum, a negatív érzelmekre és szorongásra való fogékonyság is hatással van a pánikzavar kialakulására.
Ha úgy érezzük, hogy segítségre van szükségünk, érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni, mert a pánikbetegség pszichoterápia és gyógyszeres kezelés segítségével jól gyógyítható (70-90% -ban jelentős tünetcsökkenés érhető el), ugyanakkor minél tovább marad kezeletlenül a betegség, annál nagyobb a rizikó, hogy másik pszichiátriai betegség - például depresszió- is társul hozzá.
Most, hogy picit közelebb kerültünk a pánikzavar megértéséhez, és világossá vált, hogy milyen mindennapi nehézségekkel küzdenek a betegségben szenvedők, gondoljunk bele miként hat rájuk, ha az egyébként is nagymértékű szenvedését a környezet bagatellizálja, hisztinek, műbalhénak állítja be. Ha megkérdezünk egy betegségben szenvedőt, jó eséllyel maga is azt a választ adja majd, hogy valaha neki is volt egy olyan élete, amelyben mostani betegsége csupán rémálmaiban jött elő. Bánjunk másokkal méltányosan. Sosem tudhatjuk, mit hoz az élet.
Forrás: 7koznapi.blog.hu
Újabb kórházi tragédia: Orvosi felügyelet mellett lett öngyilkos egy férfi Berettyóújfaluban
2017. december 20. | Admin
A berettyóújfalui Gróf Tiszta István Kórház pszichiátriai osztályára, azon belül is annak zártosztályára szállították be azt a komádi férfit, aki még aznap öngyilkosságot követett el az intézmény mosdójában 2017. 12. 14. -én, melynek során életét vesztette.
A két gyermekes édesapának családja hívott mentőt 2017. 12. 14.-én miután megpróbálta otthonában felakasztani magát. Információink szerint a kiérkező mentősöknek sikerült stabilizálni a férfi állapotát, majd azonnal kórházba szállították rendőri kísérettel, ahol később a pszichiátriai osztály mosdójában cipőfűzőjét használva hajtott végre öngyilkosságot. A Hajdú-Bihar megyei rendőrkapitányság szóvivője az üggyel kapcsolatban elmondta lapunknak, hogy a rendőrség közigazgatásihatósági eljárás keretén belül vizsgálja az esetet.
Mint megtudtuk, a férfinek ez a negyedik öngyilkossági kísérlete volt nagyjából két hét leforgása alatt, korábbi három sikertelen kísérlete után mindig a Gróf Tisza István Kórház pszichiátriai osztályán kezelték, ahol jól ismerték a beteget és vélhetően tudniuk kellett, hogy a férfi erősen suicid hajlmammal rendelkezik. Ennek ellenére mégis volt lehetősége a férfinak, hogy az alapos előkészületeket igénylő módon vessen véget életének az intézmény által megfogalmazott, fokozott felügyelete mellett, ráadásul az pszichiátriai osztályon belül is elkülönített zártosztályon, ahova a leginkább veszélyes betegek kerülnek.
Megkerestük az intézmény részéről Dr. Muraközi Zoltán főigazgatót, aki elmondta, az üggyel kapcsolatban belső vizsgálatot indítottak, ennek eredményéről a későbbiekben tudnak tájékoztatást adni.
Arra a kérdésünkre, hogy szedálták-e a beteget (a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ön- és közveszélyes, mint például jelenesetben a fokozottan suicid hajlammal rendelkező beteget, kémiai vagy fizikai úton magatehetetlen állapoba tartják – szerk. ) illetve ha nem, akkor miért nem látták ezt indokoltnak, a főigazgató azt a választ adta: nem szedálták a beteget, mert az konszolidáltan viselkedett (nyugodt, kiegyensúlyozott, -szerk.) viszont fokozott felügyelett alá vonták.
A konszolidált viselkedésnek azonban ellentmond, hogy a férfit rendőri kísérettel szállították a mentők az intézménybe, és a sürgősségi osztályra való megérkezéséig kezét is hátrabilincselték, sőt a zártosztályra való felvételt megelőzően még a mosdóra is csak rendőri kísérettel engedték, mivel az intézkedő rendőrök úgy ítélték meg, hogy a férfi kárt tehet önmagában.
Miután megkerestük az elhunyt családját, a férfi nagybátyja elmondta, szerintük a tragédia elkerülhető lett volna, ha unokaöccsére megfelelően odafigyelnek, és szakszerűen járnak el vele kapcsolatban. Hiszen épp azért kérték a pszichiátriai osztályra történő betegfelvételét, mert bíztak az intézmény szigorában és a szakszerű ellátásban, különösen annak tudatában, hogy korábban többször került az intézménybe, ahol mindig öngyilkossági szándéka és kísérlete miatt került betegfelvételre. Bár a család bízott abban, hogy az intézmény megteszi a szükséges és indokolt óvintézkedéseket, ennek ellenére sem cipőfűzőjét, sem övét nem kérték el tőle, még csak mozgásában sem korlátozták, pedig véleményük szerint egy pszichiátriai osztályon belül levő zártosztálytól ezt remélték.
A család azt is nehezményezi, hogy nem alkalmaztak vele szemben kémiai szedálást, míg abba az állapotba nem kerül, hogy egy pszichoterapeauta megtudja kezdeni az ilyen mentális betegségben szenvedők számára előírt terápiát, továbbá kifogásolják azt is, hogy szabadmozgást biztosítottak számára, sőt a betegnek még arra is lehetősége volt, hogy előkészülődjön tettére.
Megkérdeztük a férfi nagybátyját, elképzelhetőnek tartják-e, hogy a kórházba szállítását követően unokaöccse nyugodt és visszafogott viselkedést tanúsított, ahogyan azt a kórház állítja, de a hozzátartozó elmondta, kizártnak tartja, az öngyilkos férfi ugyanis feldúlt volt, olyannyira, hogy rendőri kíséretre is szükség volt és többször is kijelentette: akármit csinálnak, akkor is végez magával. A férfi ezen kijelentése információnk szerint a rendőrségi jegyzőkönyvben is szerepel. A hozzátartozó többször felhívta a figyelmünket arra is, hogy míg az intézkedő rendőrök feltudták mérni a férfi elszántságát és mentális állapotát, addig a kórház dolgozói erre nem voltak képesek, és cinikusnak tartják, hogy egy friss öngyilkossági kísérlet után hátrabilincselt kézzel és rendőri kísérettel a zártosztályra érkező feldúlt betegre a nyugodt, kiegyensúlyozott, vagy éppen konszolidált jelzőt használja az intézmény.
Tudomásunk szerint a család ügyvédje megtette az üggyel kapcsolatban szükséges jogi lépéseket.
Forrás: friss24.hu
A berettyóújfalui Gróf Tiszta István Kórház pszichiátriai osztályára, azon belül is annak zártosztályára szállították be azt a komádi férfit, aki még aznap öngyilkosságot követett el az intézmény mosdójában 2017. 12. 14. -én, melynek során életét vesztette.
A két gyermekes édesapának családja hívott mentőt 2017. 12. 14.-én miután megpróbálta otthonában felakasztani magát. Információink szerint a kiérkező mentősöknek sikerült stabilizálni a férfi állapotát, majd azonnal kórházba szállították rendőri kísérettel, ahol később a pszichiátriai osztály mosdójában cipőfűzőjét használva hajtott végre öngyilkosságot. A Hajdú-Bihar megyei rendőrkapitányság szóvivője az üggyel kapcsolatban elmondta lapunknak, hogy a rendőrség közigazgatásihatósági eljárás keretén belül vizsgálja az esetet.
Mint megtudtuk, a férfinek ez a negyedik öngyilkossági kísérlete volt nagyjából két hét leforgása alatt, korábbi három sikertelen kísérlete után mindig a Gróf Tisza István Kórház pszichiátriai osztályán kezelték, ahol jól ismerték a beteget és vélhetően tudniuk kellett, hogy a férfi erősen suicid hajlmammal rendelkezik. Ennek ellenére mégis volt lehetősége a férfinak, hogy az alapos előkészületeket igénylő módon vessen véget életének az intézmény által megfogalmazott, fokozott felügyelete mellett, ráadásul az pszichiátriai osztályon belül is elkülönített zártosztályon, ahova a leginkább veszélyes betegek kerülnek.
Megkerestük az intézmény részéről Dr. Muraközi Zoltán főigazgatót, aki elmondta, az üggyel kapcsolatban belső vizsgálatot indítottak, ennek eredményéről a későbbiekben tudnak tájékoztatást adni.
Arra a kérdésünkre, hogy szedálták-e a beteget (a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ön- és közveszélyes, mint például jelenesetben a fokozottan suicid hajlammal rendelkező beteget, kémiai vagy fizikai úton magatehetetlen állapoba tartják – szerk. ) illetve ha nem, akkor miért nem látták ezt indokoltnak, a főigazgató azt a választ adta: nem szedálták a beteget, mert az konszolidáltan viselkedett (nyugodt, kiegyensúlyozott, -szerk.) viszont fokozott felügyelett alá vonták.
A konszolidált viselkedésnek azonban ellentmond, hogy a férfit rendőri kísérettel szállították a mentők az intézménybe, és a sürgősségi osztályra való megérkezéséig kezét is hátrabilincselték, sőt a zártosztályra való felvételt megelőzően még a mosdóra is csak rendőri kísérettel engedték, mivel az intézkedő rendőrök úgy ítélték meg, hogy a férfi kárt tehet önmagában.
Miután megkerestük az elhunyt családját, a férfi nagybátyja elmondta, szerintük a tragédia elkerülhető lett volna, ha unokaöccsére megfelelően odafigyelnek, és szakszerűen járnak el vele kapcsolatban. Hiszen épp azért kérték a pszichiátriai osztályra történő betegfelvételét, mert bíztak az intézmény szigorában és a szakszerű ellátásban, különösen annak tudatában, hogy korábban többször került az intézménybe, ahol mindig öngyilkossági szándéka és kísérlete miatt került betegfelvételre. Bár a család bízott abban, hogy az intézmény megteszi a szükséges és indokolt óvintézkedéseket, ennek ellenére sem cipőfűzőjét, sem övét nem kérték el tőle, még csak mozgásában sem korlátozták, pedig véleményük szerint egy pszichiátriai osztályon belül levő zártosztálytól ezt remélték.
A család azt is nehezményezi, hogy nem alkalmaztak vele szemben kémiai szedálást, míg abba az állapotba nem kerül, hogy egy pszichoterapeauta megtudja kezdeni az ilyen mentális betegségben szenvedők számára előírt terápiát, továbbá kifogásolják azt is, hogy szabadmozgást biztosítottak számára, sőt a betegnek még arra is lehetősége volt, hogy előkészülődjön tettére.
Megkérdeztük a férfi nagybátyját, elképzelhetőnek tartják-e, hogy a kórházba szállítását követően unokaöccse nyugodt és visszafogott viselkedést tanúsított, ahogyan azt a kórház állítja, de a hozzátartozó elmondta, kizártnak tartja, az öngyilkos férfi ugyanis feldúlt volt, olyannyira, hogy rendőri kíséretre is szükség volt és többször is kijelentette: akármit csinálnak, akkor is végez magával. A férfi ezen kijelentése információnk szerint a rendőrségi jegyzőkönyvben is szerepel. A hozzátartozó többször felhívta a figyelmünket arra is, hogy míg az intézkedő rendőrök feltudták mérni a férfi elszántságát és mentális állapotát, addig a kórház dolgozói erre nem voltak képesek, és cinikusnak tartják, hogy egy friss öngyilkossági kísérlet után hátrabilincselt kézzel és rendőri kísérettel a zártosztályra érkező feldúlt betegre a nyugodt, kiegyensúlyozott, vagy éppen konszolidált jelzőt használja az intézmény.
Tudomásunk szerint a család ügyvédje megtette az üggyel kapcsolatban szükséges jogi lépéseket.
Forrás: friss24.hu
Szülei nélkül hallgattak ki egy 14 éves fiút a rendőrök
2017. október 31. | Joób Sándor
Súlyos visszásságot okozott a szolnoki rendőrség, amikor megfelelő jogalap nélkül állított elő és hallgatott ki tanúként egy 14 éves, enyhe értelmi fogyatékos gyermeket, állapította meg az alapvető jogok biztosa. Székely László arra hívta fel a figyelmet, hogy a szülőnek joga van jelen lenni a kiskorú tanú kihallgatásán.
Az ombudsman hivatala az MTI-nek küldött közleményben azt írta: egy 14 éves fiú édesanyja fordult az alapjogi biztoshoz. Beadványában azt kifogásolta, hogy a Szolnoki Rendőrkapitányság rendőrei a fiát az ő tudta és értesítése nélkül állították elő, első kihallgatásán sem védő, sem ő nem lehetett jelen. A nő azt állította: fiát a rendőrök megverték és ezzel arra kényszerítették, hogy ismerjen be egy bűncselekményt.
Az ombudsman vizsgálatot indított az ügyben, a beadvány bántalmazásra vonatkozó részét pedig elküldte a Központi Nyomozó Főügyészségnek.
A rendőrség szerint a gyermeket szóban idézték be, majd bekísérték a rendőrségre. A büntetőeljárási törvény azonban kimondja, hogy a 14 évnél idősebb kiskorút közvetlenül kell beidézni, az idézésről pedig a szülőt tájékoztatni kell. Az anya nem tudott az idézésről, ezt cáfoló dokumentumot a rendőrség sem mutatott be.
Az ombudsman megállapította, hogy a szülő értesítésének elmulasztásával végrehajtott idézés nem egyeztethető össze a gyermek legjobb érdekének megfelelő eljárás elvével, valamint sérti az érintett gyermek tisztességes eljáráshoz való jogát. Arra is felhívta a figyelmet, hogy gyermek kihallgatásakor a szülő értesítését és jelenlétének biztosítását még az eljárás halaszthatatlansága miatt sem lehet mellőzni.
Székely László szerint nem zárható ki, hogy a rendőrség úgy akart információt szerezni egy ügyben, hogy tanúkihallgatás formájában valójában gyanúsítotti kihallgatást végzett. Az alapvető jogok biztosa az illetékes rendőrségi és ügyészségi vezetők intézkedését kérte ahhoz, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló esetek.
Forrás: index.hu
Súlyos visszásságot okozott a szolnoki rendőrség, amikor megfelelő jogalap nélkül állított elő és hallgatott ki tanúként egy 14 éves, enyhe értelmi fogyatékos gyermeket, állapította meg az alapvető jogok biztosa. Székely László arra hívta fel a figyelmet, hogy a szülőnek joga van jelen lenni a kiskorú tanú kihallgatásán.
Az ombudsman hivatala az MTI-nek küldött közleményben azt írta: egy 14 éves fiú édesanyja fordult az alapjogi biztoshoz. Beadványában azt kifogásolta, hogy a Szolnoki Rendőrkapitányság rendőrei a fiát az ő tudta és értesítése nélkül állították elő, első kihallgatásán sem védő, sem ő nem lehetett jelen. A nő azt állította: fiát a rendőrök megverték és ezzel arra kényszerítették, hogy ismerjen be egy bűncselekményt.
Az ombudsman vizsgálatot indított az ügyben, a beadvány bántalmazásra vonatkozó részét pedig elküldte a Központi Nyomozó Főügyészségnek.
A rendőrség szerint a gyermeket szóban idézték be, majd bekísérték a rendőrségre. A büntetőeljárási törvény azonban kimondja, hogy a 14 évnél idősebb kiskorút közvetlenül kell beidézni, az idézésről pedig a szülőt tájékoztatni kell. Az anya nem tudott az idézésről, ezt cáfoló dokumentumot a rendőrség sem mutatott be.
Az ombudsman megállapította, hogy a szülő értesítésének elmulasztásával végrehajtott idézés nem egyeztethető össze a gyermek legjobb érdekének megfelelő eljárás elvével, valamint sérti az érintett gyermek tisztességes eljáráshoz való jogát. Arra is felhívta a figyelmet, hogy gyermek kihallgatásakor a szülő értesítését és jelenlétének biztosítását még az eljárás halaszthatatlansága miatt sem lehet mellőzni.
Székely László szerint nem zárható ki, hogy a rendőrség úgy akart információt szerezni egy ügyben, hogy tanúkihallgatás formájában valójában gyanúsítotti kihallgatást végzett. Az alapvető jogok biztosa az illetékes rendőrségi és ügyészségi vezetők intézkedését kérte ahhoz, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló esetek.
Forrás: index.hu
Bezárja a kormány az összes gyermekotthont
2017. október 20. | Magyar Idők
Három éven belül a kormány a még megmaradt 13 nagy létszámú gyermekvédelmi otthont is bezárja, és korszerű körülmények között helyezi el lakóikat, illetve szorgalmazza nevelőszülőkhöz kerülésüket – közölte Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár csütörtökön egy szegedi konferencián. Az idén és jövőre jelentősen bővítik a nevelőszülők számát is - írja a Magyar Idők.
"A gyermekvédelmi szakellátás legfontosabb feladata, hogy a 23 500 állami gondozásban élő gyermek valóban életre szóló esélyt kapjon. Ennek legfontosabb eszköze a közösségbe ágyazás" – idézte a lap a szakpolitikus szavait.
Szerdán az államtitkár Mátészalkán járt, ahol a gyermekotthon helyett létrehozandó 24 férőhelyes leánylakóotthon alapkőletételén vett részt.
Czibere Károly szerint a szocializmusban az állami gondozás egyet jelentett az elkallódással, és most igyekeznek visszaadni a társadalomnak azt a hitet, hogy ma már az állami gondozás valóban fel tudja készíteni a gyermekeket az önálló, teljes életre. Párhuzamos társadalmak helyett befogadó társadalmat hoznak létre, erről szól a városok szélén, a társadalomtól elkülönítetten létrehozott gyermekvárosok bezárása, a gyermekek elhelyezése 8–12 személyes lakásotthonokba vagy a családias körülményeket biztosító nevelőszülői szolgálatnál.
Arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban állami gondozásba került tizenkét évesnél fiatalabb gyermekek már nem intézményekbe, hanem nevelőszülőkhöz kerültek. Erről a Magyar Időknek úgy nyilatkozott: a nevelőszülői hálózatokat egyházak, civil és állami szervezetek működtetik, a megnövekedett igények miatt ők maguk próbálják a saját rendszereiket bővíteni hirdetésekkel, nyílt napokkal, tréningekkel. A kormány a gyermekotthonok felszámolásával párhuzamosan 400 millió forintot biztosít 2560, a rendszerbe újonnan belépő nevelőszülő kiképzésére, továbbá 500 millió forintot a már ezzel foglalkozók továbbképzésére. A nevelőszülői díjak mértéke néhány éve még 15 ezer forint körül volt, 2018-ban ez az összeg átlépi majd a 60 ezer forintot – ismertette az államtitkár.
Czibere Károly a szegedi konferencián arról is beszélt, hogy a gyermekek boldogságára és biztonságára épül a jövő Magyarországa. Ezért a kormány minden eszközzel fejleszti a gyermekeket segítő és támogató rendszereket. Ezek közül kiemelte a családtámogatási rendszer folyamatosan bővítését, amelynek köszönhetően ma Magyarország – GDP-arányosan – az OECD átlagának kétszeresét költi a családok támogatására. A politikus a felzárkóztatáspolitika területén tett lépések között említette a három év alatti gyermekek és édesanyjuk számára napközbeni szolgáltatásokat nyújtó Biztos kezdet gyermekházak rendszerének bővítését, a három év felettiek óvodáztatásának kötelezővé tételét, az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztését, valamint azt is, hogy az első kilenc évfolyamon valamennyi diák ingyen kapja a tankönyveit.
"A 2018-as tanévkezdettől minden járásban kötelezővé válik az iskolai és óvodai szociális munka, az új szolgáltatáshoz a kormány 5,6 milliárd forintot biztosít" – tudatta az államtitkár. Ismertetése szerint 2018-ban 16 százalékkal emelik a gyámhatóságnál dolgozók ügyintézők, 30 százalékkal a gyermekjogi képviselők és 10 százalékkal a gyermekvédelmi szakértői bizottságokban dolgozók létszámát. Mintegy harminc százalékkal – 630-ról 800-ra – bővítik a speciális szükségletű gyermekek számára biztosított férőhelyeket is. Az államtitkár megjegyezte, az ágazatban az elmúlt négy évben 50 százalékkal – a 2013-as 143 ezer forintos átlagról 212 ezer forintra – növekedtek a bérek - írta a Magyar Idők.
Forrás: inforadio.hu
Három éven belül a kormány a még megmaradt 13 nagy létszámú gyermekvédelmi otthont is bezárja, és korszerű körülmények között helyezi el lakóikat, illetve szorgalmazza nevelőszülőkhöz kerülésüket – közölte Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár csütörtökön egy szegedi konferencián. Az idén és jövőre jelentősen bővítik a nevelőszülők számát is - írja a Magyar Idők.
"A gyermekvédelmi szakellátás legfontosabb feladata, hogy a 23 500 állami gondozásban élő gyermek valóban életre szóló esélyt kapjon. Ennek legfontosabb eszköze a közösségbe ágyazás" – idézte a lap a szakpolitikus szavait.
Szerdán az államtitkár Mátészalkán járt, ahol a gyermekotthon helyett létrehozandó 24 férőhelyes leánylakóotthon alapkőletételén vett részt.
Czibere Károly szerint a szocializmusban az állami gondozás egyet jelentett az elkallódással, és most igyekeznek visszaadni a társadalomnak azt a hitet, hogy ma már az állami gondozás valóban fel tudja készíteni a gyermekeket az önálló, teljes életre. Párhuzamos társadalmak helyett befogadó társadalmat hoznak létre, erről szól a városok szélén, a társadalomtól elkülönítetten létrehozott gyermekvárosok bezárása, a gyermekek elhelyezése 8–12 személyes lakásotthonokba vagy a családias körülményeket biztosító nevelőszülői szolgálatnál.
Arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban állami gondozásba került tizenkét évesnél fiatalabb gyermekek már nem intézményekbe, hanem nevelőszülőkhöz kerültek. Erről a Magyar Időknek úgy nyilatkozott: a nevelőszülői hálózatokat egyházak, civil és állami szervezetek működtetik, a megnövekedett igények miatt ők maguk próbálják a saját rendszereiket bővíteni hirdetésekkel, nyílt napokkal, tréningekkel. A kormány a gyermekotthonok felszámolásával párhuzamosan 400 millió forintot biztosít 2560, a rendszerbe újonnan belépő nevelőszülő kiképzésére, továbbá 500 millió forintot a már ezzel foglalkozók továbbképzésére. A nevelőszülői díjak mértéke néhány éve még 15 ezer forint körül volt, 2018-ban ez az összeg átlépi majd a 60 ezer forintot – ismertette az államtitkár.
Czibere Károly a szegedi konferencián arról is beszélt, hogy a gyermekek boldogságára és biztonságára épül a jövő Magyarországa. Ezért a kormány minden eszközzel fejleszti a gyermekeket segítő és támogató rendszereket. Ezek közül kiemelte a családtámogatási rendszer folyamatosan bővítését, amelynek köszönhetően ma Magyarország – GDP-arányosan – az OECD átlagának kétszeresét költi a családok támogatására. A politikus a felzárkóztatáspolitika területén tett lépések között említette a három év alatti gyermekek és édesanyjuk számára napközbeni szolgáltatásokat nyújtó Biztos kezdet gyermekházak rendszerének bővítését, a három év felettiek óvodáztatásának kötelezővé tételét, az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztését, valamint azt is, hogy az első kilenc évfolyamon valamennyi diák ingyen kapja a tankönyveit.
"A 2018-as tanévkezdettől minden járásban kötelezővé válik az iskolai és óvodai szociális munka, az új szolgáltatáshoz a kormány 5,6 milliárd forintot biztosít" – tudatta az államtitkár. Ismertetése szerint 2018-ban 16 százalékkal emelik a gyámhatóságnál dolgozók ügyintézők, 30 százalékkal a gyermekjogi képviselők és 10 százalékkal a gyermekvédelmi szakértői bizottságokban dolgozók létszámát. Mintegy harminc százalékkal – 630-ról 800-ra – bővítik a speciális szükségletű gyermekek számára biztosított férőhelyeket is. Az államtitkár megjegyezte, az ágazatban az elmúlt négy évben 50 százalékkal – a 2013-as 143 ezer forintos átlagról 212 ezer forintra – növekedtek a bérek - írta a Magyar Idők.
Forrás: inforadio.hu
Judit: Öngyilkos leszek, ha elveszik a kiskutyámat
2017. szeptember 22. | Admin
Harminc éve áll gyógyszeres kezelés alatt Judit, akinek egész életét megkeseríti a depresszió. A szociális munkásként dolgozó nőnek ennyi év gyötrelem és hét öngyilkossági kísérlet után a kiskutyája hozott megnyugvást és örömöt az életébe. Most viszont döntésre kényszerítik: vagy a lakása, vagy a kutyája.
- Csecsemőkora óta velem van, nekem nincs senkim, csakis ő. Ő az én gyermekem, semmi pénzért nem mondok le róla – kezdi Judit felháborodottan. – Hét évvel ezelőtt, amikor még nem volt kutyám, igényeltem egy önkormányzati bérlakást, amit csak nemrég kaptam meg. Itt ért a meglepetés: időközben hoztak egy új rendeletet, aminek értelmében nem vihetem oda magammal a kutyusomat, mert ront a lakás állapotán. Nem hittem a fülemnek! Bármit is mondtam, hatástalan volt, hiába magyaráztam, hogy harminc éve küzdök a depresszióval, többször véget akartam vetni az életemnek, legutóbb az ereimet próbáltam felvágni. Sajnos stressz hatására hajlamos vagyok rá.
Judit nem titkolja, hogy nem volt egyszerű élete:
– Intézetben nevelkedtem, megjártam a javítót, ittam, amit el lehet képzelni. Ez a kutya az első hozzám közel álló élőlény a környezetemben, aki hat éve megváltoztatta az életemet. Azóta nem járok sehova, csak mi vagyunk egymásnak, és most elvennék tőlem. Ha így lesz, kiugrom a hetedikről – sírja el magát.
Judit most úgy igyekszik megoldást találni, hogy a pincsi-tacskó keveréket megpróbálja akkreditált terápiás kutyává nyilváníttatni, de itt nem állna meg.
– Mi lesz másokkal? Nem csak én szeretem a kis kedvencemet. Embertelen ilyet megszabni bárkinek. Hát ezeknek soha nem volt semmilyen állat az életükben? Harcolok, hogy felismerjék, ez így nincs rendjén. A Bors kereste a dunántúli város önkormányzatát, hogy megtudjuk, tényleg így szól-e a rendelet, de semmit sem óhajtottak nyilatkozni az ügyben.
Forrás: bors.hu
Harminc éve áll gyógyszeres kezelés alatt Judit, akinek egész életét megkeseríti a depresszió. A szociális munkásként dolgozó nőnek ennyi év gyötrelem és hét öngyilkossági kísérlet után a kiskutyája hozott megnyugvást és örömöt az életébe. Most viszont döntésre kényszerítik: vagy a lakása, vagy a kutyája.
- Csecsemőkora óta velem van, nekem nincs senkim, csakis ő. Ő az én gyermekem, semmi pénzért nem mondok le róla – kezdi Judit felháborodottan. – Hét évvel ezelőtt, amikor még nem volt kutyám, igényeltem egy önkormányzati bérlakást, amit csak nemrég kaptam meg. Itt ért a meglepetés: időközben hoztak egy új rendeletet, aminek értelmében nem vihetem oda magammal a kutyusomat, mert ront a lakás állapotán. Nem hittem a fülemnek! Bármit is mondtam, hatástalan volt, hiába magyaráztam, hogy harminc éve küzdök a depresszióval, többször véget akartam vetni az életemnek, legutóbb az ereimet próbáltam felvágni. Sajnos stressz hatására hajlamos vagyok rá.
Judit nem titkolja, hogy nem volt egyszerű élete:
– Intézetben nevelkedtem, megjártam a javítót, ittam, amit el lehet képzelni. Ez a kutya az első hozzám közel álló élőlény a környezetemben, aki hat éve megváltoztatta az életemet. Azóta nem járok sehova, csak mi vagyunk egymásnak, és most elvennék tőlem. Ha így lesz, kiugrom a hetedikről – sírja el magát.
Judit most úgy igyekszik megoldást találni, hogy a pincsi-tacskó keveréket megpróbálja akkreditált terápiás kutyává nyilváníttatni, de itt nem állna meg.
– Mi lesz másokkal? Nem csak én szeretem a kis kedvencemet. Embertelen ilyet megszabni bárkinek. Hát ezeknek soha nem volt semmilyen állat az életükben? Harcolok, hogy felismerjék, ez így nincs rendjén. A Bors kereste a dunántúli város önkormányzatát, hogy megtudjuk, tényleg így szól-e a rendelet, de semmit sem óhajtottak nyilatkozni az ügyben.
Forrás: bors.hu
Négy embert gyanúsítanak a pszichiátrián meghalt csecsemő ügyében
2017. szeptember 11. | Admin
A rendőrség négy embert hallgatott ki gyanúsítottként amiatt, hogy 2015 márciusában a Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályán egy vajúdó nő nem kapott orvosi segítséget és a csecsemője meghalt, írja a Zoom.hu.
A rendőrség a portál kérdésére azt válaszolta, hogy két ember foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt, másik kettőt pedig foglalkozás körében elkövetett halált okozó veszélyeztetés miatt.
Mint megírtuk, 2015 márciusában a kórház pszichiátriai osztályán szült egy nő, aki vajúdásához nem kapott orvosi segítséget, és a gyermek meghalt. A kórház azt állította, hogy a gyermeket az anya holtan hozta világra, de t öbb beteg állítása szerint megszületése után felsírt, és megpróbálták újraéleszteni.
Az újsághírek alapján Székely László ombudsman átfogó vizsgálatot indított. A vizsgálat megállapította, hogy a gyermek nem halva született, hanem a körülmények miatt vesztette életét. A jelentés szerint a pszichiátriai osztály alkalmazottai nem vették észre sem a vajúdást, sem a szülés megindulását, annak ellenére, hogy a nőt a krízismegfigyelőben helyezték el, ahol szigorú megfigyelés alatt kellett volna tartaniuk. A nő pelenkázva volt és le is kötözték, csak akkor siettek segítségére, amikor a gyermek feje és karja már látható volt.
Az ügyet először közigazgatási eljárásban vizsgálták, majd nyomozás indult.
Forrás: index.hu
A rendőrség négy embert hallgatott ki gyanúsítottként amiatt, hogy 2015 márciusában a Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályán egy vajúdó nő nem kapott orvosi segítséget és a csecsemője meghalt, írja a Zoom.hu.
A rendőrség a portál kérdésére azt válaszolta, hogy két ember foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt, másik kettőt pedig foglalkozás körében elkövetett halált okozó veszélyeztetés miatt.
Mint megírtuk, 2015 márciusában a kórház pszichiátriai osztályán szült egy nő, aki vajúdásához nem kapott orvosi segítséget, és a gyermek meghalt. A kórház azt állította, hogy a gyermeket az anya holtan hozta világra, de t öbb beteg állítása szerint megszületése után felsírt, és megpróbálták újraéleszteni.
Az újsághírek alapján Székely László ombudsman átfogó vizsgálatot indított. A vizsgálat megállapította, hogy a gyermek nem halva született, hanem a körülmények miatt vesztette életét. A jelentés szerint a pszichiátriai osztály alkalmazottai nem vették észre sem a vajúdást, sem a szülés megindulását, annak ellenére, hogy a nőt a krízismegfigyelőben helyezték el, ahol szigorú megfigyelés alatt kellett volna tartaniuk. A nő pelenkázva volt és le is kötözték, csak akkor siettek segítségére, amikor a gyermek feje és karja már látható volt.
Az ügyet először közigazgatási eljárásban vizsgálták, majd nyomozás indult.
Forrás: index.hu
„Ennél a betegek többet érdemelnek” – A pirula nem elég a gyógyuláshoz
2017. július 12. | Kun J. Viktória
Magyarországon szinte egyedülálló színvonalú kórházi és ambuláns részleget adtak át nemrég az Egyesített Szent István és Szent László Kórház égisze alatt. Az onkológiai osztály főorvosa azt mondja: a betegek gyógyulását a kezelések minőségén túl az őket körülvevő környezet ugyanannyira befolyásolja. A világ legjelentősebb onkológiai konferenciáján is felmérésekkel igazolták, hogy a támogató környezet nagyban növeli a terápia hatékonyságát.
Nem kórházban, inkább egy modern művészeti galériában érezhetjük magunkat, amikor az Egyesített Szent István és Szent László Kórház vadonatúj onkológiai részlegébe lépünk. A falakon értékes kortárs alkotások, az egy- és háromágyas szobákban a megszokott fehér helyett barnára pácolt fabútorok, tévé, légkondi, wifi, külön fürdő. Bodoky György professzor évekkel ezelőtt határozta el: változtat azon a megszokott miliőn, amely betegeit nap mint nap zsúfolásig telt rendelőjében vagy az osztályán fogadja. Egyedülálló összefogás indult el: állami, kórházi, alapítványi finanszírozással, valamint magánemberek adakozásából 400 millió forintos beruházással készült el az új komplexum.
– Sokáig nagyon rossz körülmények között fogadtuk a betegeinket, a kórtermek állapota szomorú ellentétben állt az onkológián folyó nemzetközileg is elismert szakmai munkával. Ha valaki belépett az elöregedett épületbe, biztosan nem az volt az első gondolata, hogy jó kezekbe került. Holott a legjobb gyógyszerek mellett a körülmények is meghatározók a gyógyulásban – mondja Bodoky György.
A centrumvezető főorvos osztályán kezelték Esterházy Péter írót is.
– Kisétáltunk a kórház parkjába, körülnézett, és annyit mondott, hogy „ennél a betegek többet érdemelnek”. Ez a mondata is erőt adott, hogy a célunk minél hamarabb megvalósuljon. A kezelések során Esterházy Péter és családtagjai megismerték a centrumot támogató betegszervezet és az alapítványok szerteágazó munkáját is, ezért az író halálát követően azt kérték: gyászolói, tisztelői ne vigyenek virágot a temetésre, annak árából inkább a betegeket támogassák. Az adományokból alakították ki a centrum melletti parkot, hogy barátságosabbá tegyék az onkológia környezetét is.
Persze a méltó körülmények és a biztos szakmai háttér együttese még mindig nem elegendő a túléléshez.
Hegedüs Andrea négy évvel ezelőtt talált csomókat a mellében. A leletek mindvégig negatívak voltak, orvosa mégis a műtét mellett döntött. A kiírt időpont előtt kiderült, jól tette, mert az újabb vizsgálat már kimutatta: rosszindulatú az egyik elváltozás. Emlőmegtartó műtéten esett át, kapott sugárterápiát, majd a két mellét egymáshoz igazították.
– Jót tett a lelkemnek, negyvenévesen újra hittem a nőiességemben, növelte az önbizalmam. Csakhogy két évre rá kiderült: BRCA2 mutációm van, amit titkon sejtettem. Anyai ágon minden felmenőm mellrákban halt meg, egészen fiatalon. Úgy döntöttünk, mindkét mellemet leveszik, és egyúttal minden más női szervemet is eltávolítják, megelőzendő a bajt.
El lehet képzelni, mit jelent ez egy nőnek, én mégis szerencsésnek gondolom magam. A családom, a kollégáim nemcsak támogattak, de jól kezelték az érzelmi hullámzásomat is. Mindig mellettem álltak, ahogy a sorstársaim is: rengeteget köszönhetek az egyesületi közösségnek. Fura, de amin keresztülmentem, segített abban, hogy alapjaiban változtassam meg az életemet. Korábban nem voltak barátaim, de a betegség, a kapott támogatás megnyitott – meséli Andrea, aki ma már a Mellrákinfó Egyesület önkéntese. Sajnos találkozott olyan betegtárssal is, aki minden kisebb fájdalomnál a legrosszabbra gondolt, elfordult az orvosoktól, a betegsége kiújult, s ma már nem él.
– De van, aki tudott váltani. Végső kétségbeesésében amiatt, hogy a döntések a feje fölött születtek, új orvost keresett, más kórházat, ahol megfogták a kezét. Máshogy állt a gyógyuláshoz, és ez azonnal látható lett az állapotán is – mondja.
Egy korábbi nemzetközi kutatás megdöbbentő adatokat közölt. Tíz éven keresztül követték nyomon a mellrákbetegek útját, hasonló stádiumban és kockázattal léptek a nők a vizsgálatba, az egyik oldalon a pesszimistákat, a másikon a gyógyulásukban maximálisan bízó betegeket figyelték. Egy évtized távlatában az első csoport túlélési aránya húszszázalékos volt, míg azoké, akik hittek a felépülésben és ezért minden lehetőséget megragadtak, az arány nyolcvan százalékra ugrott.
Bánki Endre ugyanebben hisz. A hosszú éveken át betegjogi képviselőként dolgozó jogász ma betegút-menedzseléssel foglalkozik a személyre szabott onkológiai ellátáshoz szükséges diagnosztikai, informatikai fejlesztésekkel foglalkozó Oncompass ügyvezetőjeként. Meggyőződése: ha a beteg jó kezekben van, időveszteség nélkül és persze sok-sok figyelemmel kísérik útját, nemcsak ő maga lesz együttműködőbb, de életkilátásai is megnőnek. Bánki Endre még szinte gyerekfejjel élte át édesapja elvesztését, ma is élénken él benne az emlék, ahogy tehetetlenül vergődtek a rendszerben, amelyben sem tájékoztatást, sem támogatást, sem eligazítást nem kaptak. Akkor döntötte el: felteszi az életét arra, hogy ebben változás történjen.
Azóta megannyi páciens történetén keresztül látta, ha a beteg nem kap szakmai, emberi támogatást, kellő információt, ereje pillanatok alatt elfogy, állapotromlása pedig felgyorsul.
– A történelem folyamán jól nyomon követhető a gyógyító munka megítélésének változása: a kezdeti szakrális, egyfajta sámáni szerepből alakult ki a praktikus munkát végző fehér köpenyes orvosok képe. Mindkét szakaszban egyfajta misztikum vette körül őket, a betegek leginkább „néma alanyként” élték végig a gyógyítónak szánt munkát. Ma a harmadik fázisban vagyunk: a betegnek már rengeteg információja van, viszont nincs semmilyen iránytűje. Magyarországon a tájékoztatásra szánt, „emberi” idő nincs betervezve a betegellátásba. Ugyanúgy patriarchális viszonyok uralkodnak, hiába rendelkezik 1998 óta törvény a beteg önrendelkezési jogáról, mégsem vonják be a pácienseket a gyógyítási folyamatba, gyakran ma is a fejük fölött hoznak döntéseket. Pedig a többségük alig várja, hogy „feladatokat” kapjon, pontosan tudni és érteni szeretné, mikor mi történik, mi az ő teendője – magyarázza Bánki Endre. Hozzáteszi: a pszichés állapot jó esetben kétszeresen erősíti a gyógyulást.
– Tengernyi irodalma van a lelki folyamatok és a betegségek kialakulása, kimenetele közötti kapcsolatnak – erről már Lázár Imre, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa beszél lapunknak. – Több ezer éve ismert tudás ez, de a modern orvoslás korai időszakából, az 1700-as évekből is olvashatunk a gyász vagy a melankólia és a daganatos betegségek közötti összefüggésekről szóló följegyzéseket. Az asztma, az allergia, a gyulladásos bél- és bőrbetegségek vagy a reumatológia mind-mind olyan kórfolyamatok, amelyek kialakulásában, lezajlásában közrejátszhatnak stresszhatások, lelki tényezők, természetesen az alkati és környezeti faktorok mellett. A pszichoimmunológia klinikai jelentőségére utal, hogy melanomás betegnél végzett vizsgálatok igazolták: a betegoktatás, a stresszkezelés, a megküzdési készségek fejlesztését célzó magatartásterápia hat év után csökkentette a visszaesés gyakoriságát és növelte a túlélés esélyét. Emlőrákos nők körében ugyanez a terápia 18 hónapos többlettúlélést eredményezett. Hogy létezik-e az immunfolyamatok zavarát elősegítő személyiségtípus? A kérdésről korábban nagy vita volt, de a gondolatot a beteg hibáztatásának etikai tilalma háttérbe szorította. Azonban a pszichoonkológia hatalmas irodalma rögzíti, hogy a depresszió, a segélytelenség, a tanult tehetetlenség, a kontrollvesztett állapot rontja az életesélyeket. A rákkal való megküzdésben ily módon e problémák kezelése is kulcstényezővé válhat.
Az orvoslás a krónikus betegségekben szerepet játszó lelki, viselkedéses tényezőket ma már a kardiológiától kezdve a bőrgyógyászati betegségeken keresztül a reumatológiai vagy akár a gasztroenterológiai kórképekig bezárólag a gyógyászat részéve tette. Olyannyira, hogy egy német egészségbiztosítási tanulmány szerint minden, a pszichoszomatikus ellátásba fektetett euró csaknem kéteurónyi egészséggazdasági hasznot hoz.
Forrás: 168ora.hu
Magyarországon szinte egyedülálló színvonalú kórházi és ambuláns részleget adtak át nemrég az Egyesített Szent István és Szent László Kórház égisze alatt. Az onkológiai osztály főorvosa azt mondja: a betegek gyógyulását a kezelések minőségén túl az őket körülvevő környezet ugyanannyira befolyásolja. A világ legjelentősebb onkológiai konferenciáján is felmérésekkel igazolták, hogy a támogató környezet nagyban növeli a terápia hatékonyságát.
Nem kórházban, inkább egy modern művészeti galériában érezhetjük magunkat, amikor az Egyesített Szent István és Szent László Kórház vadonatúj onkológiai részlegébe lépünk. A falakon értékes kortárs alkotások, az egy- és háromágyas szobákban a megszokott fehér helyett barnára pácolt fabútorok, tévé, légkondi, wifi, külön fürdő. Bodoky György professzor évekkel ezelőtt határozta el: változtat azon a megszokott miliőn, amely betegeit nap mint nap zsúfolásig telt rendelőjében vagy az osztályán fogadja. Egyedülálló összefogás indult el: állami, kórházi, alapítványi finanszírozással, valamint magánemberek adakozásából 400 millió forintos beruházással készült el az új komplexum.
– Sokáig nagyon rossz körülmények között fogadtuk a betegeinket, a kórtermek állapota szomorú ellentétben állt az onkológián folyó nemzetközileg is elismert szakmai munkával. Ha valaki belépett az elöregedett épületbe, biztosan nem az volt az első gondolata, hogy jó kezekbe került. Holott a legjobb gyógyszerek mellett a körülmények is meghatározók a gyógyulásban – mondja Bodoky György.
A centrumvezető főorvos osztályán kezelték Esterházy Péter írót is.
– Kisétáltunk a kórház parkjába, körülnézett, és annyit mondott, hogy „ennél a betegek többet érdemelnek”. Ez a mondata is erőt adott, hogy a célunk minél hamarabb megvalósuljon. A kezelések során Esterházy Péter és családtagjai megismerték a centrumot támogató betegszervezet és az alapítványok szerteágazó munkáját is, ezért az író halálát követően azt kérték: gyászolói, tisztelői ne vigyenek virágot a temetésre, annak árából inkább a betegeket támogassák. Az adományokból alakították ki a centrum melletti parkot, hogy barátságosabbá tegyék az onkológia környezetét is.
Persze a méltó körülmények és a biztos szakmai háttér együttese még mindig nem elegendő a túléléshez.
Hegedüs Andrea négy évvel ezelőtt talált csomókat a mellében. A leletek mindvégig negatívak voltak, orvosa mégis a műtét mellett döntött. A kiírt időpont előtt kiderült, jól tette, mert az újabb vizsgálat már kimutatta: rosszindulatú az egyik elváltozás. Emlőmegtartó műtéten esett át, kapott sugárterápiát, majd a két mellét egymáshoz igazították.
– Jót tett a lelkemnek, negyvenévesen újra hittem a nőiességemben, növelte az önbizalmam. Csakhogy két évre rá kiderült: BRCA2 mutációm van, amit titkon sejtettem. Anyai ágon minden felmenőm mellrákban halt meg, egészen fiatalon. Úgy döntöttünk, mindkét mellemet leveszik, és egyúttal minden más női szervemet is eltávolítják, megelőzendő a bajt.
El lehet képzelni, mit jelent ez egy nőnek, én mégis szerencsésnek gondolom magam. A családom, a kollégáim nemcsak támogattak, de jól kezelték az érzelmi hullámzásomat is. Mindig mellettem álltak, ahogy a sorstársaim is: rengeteget köszönhetek az egyesületi közösségnek. Fura, de amin keresztülmentem, segített abban, hogy alapjaiban változtassam meg az életemet. Korábban nem voltak barátaim, de a betegség, a kapott támogatás megnyitott – meséli Andrea, aki ma már a Mellrákinfó Egyesület önkéntese. Sajnos találkozott olyan betegtárssal is, aki minden kisebb fájdalomnál a legrosszabbra gondolt, elfordult az orvosoktól, a betegsége kiújult, s ma már nem él.
– De van, aki tudott váltani. Végső kétségbeesésében amiatt, hogy a döntések a feje fölött születtek, új orvost keresett, más kórházat, ahol megfogták a kezét. Máshogy állt a gyógyuláshoz, és ez azonnal látható lett az állapotán is – mondja.
Egy korábbi nemzetközi kutatás megdöbbentő adatokat közölt. Tíz éven keresztül követték nyomon a mellrákbetegek útját, hasonló stádiumban és kockázattal léptek a nők a vizsgálatba, az egyik oldalon a pesszimistákat, a másikon a gyógyulásukban maximálisan bízó betegeket figyelték. Egy évtized távlatában az első csoport túlélési aránya húszszázalékos volt, míg azoké, akik hittek a felépülésben és ezért minden lehetőséget megragadtak, az arány nyolcvan százalékra ugrott.
Bánki Endre ugyanebben hisz. A hosszú éveken át betegjogi képviselőként dolgozó jogász ma betegút-menedzseléssel foglalkozik a személyre szabott onkológiai ellátáshoz szükséges diagnosztikai, informatikai fejlesztésekkel foglalkozó Oncompass ügyvezetőjeként. Meggyőződése: ha a beteg jó kezekben van, időveszteség nélkül és persze sok-sok figyelemmel kísérik útját, nemcsak ő maga lesz együttműködőbb, de életkilátásai is megnőnek. Bánki Endre még szinte gyerekfejjel élte át édesapja elvesztését, ma is élénken él benne az emlék, ahogy tehetetlenül vergődtek a rendszerben, amelyben sem tájékoztatást, sem támogatást, sem eligazítást nem kaptak. Akkor döntötte el: felteszi az életét arra, hogy ebben változás történjen.
Azóta megannyi páciens történetén keresztül látta, ha a beteg nem kap szakmai, emberi támogatást, kellő információt, ereje pillanatok alatt elfogy, állapotromlása pedig felgyorsul.
– A történelem folyamán jól nyomon követhető a gyógyító munka megítélésének változása: a kezdeti szakrális, egyfajta sámáni szerepből alakult ki a praktikus munkát végző fehér köpenyes orvosok képe. Mindkét szakaszban egyfajta misztikum vette körül őket, a betegek leginkább „néma alanyként” élték végig a gyógyítónak szánt munkát. Ma a harmadik fázisban vagyunk: a betegnek már rengeteg információja van, viszont nincs semmilyen iránytűje. Magyarországon a tájékoztatásra szánt, „emberi” idő nincs betervezve a betegellátásba. Ugyanúgy patriarchális viszonyok uralkodnak, hiába rendelkezik 1998 óta törvény a beteg önrendelkezési jogáról, mégsem vonják be a pácienseket a gyógyítási folyamatba, gyakran ma is a fejük fölött hoznak döntéseket. Pedig a többségük alig várja, hogy „feladatokat” kapjon, pontosan tudni és érteni szeretné, mikor mi történik, mi az ő teendője – magyarázza Bánki Endre. Hozzáteszi: a pszichés állapot jó esetben kétszeresen erősíti a gyógyulást.
– Tengernyi irodalma van a lelki folyamatok és a betegségek kialakulása, kimenetele közötti kapcsolatnak – erről már Lázár Imre, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa beszél lapunknak. – Több ezer éve ismert tudás ez, de a modern orvoslás korai időszakából, az 1700-as évekből is olvashatunk a gyász vagy a melankólia és a daganatos betegségek közötti összefüggésekről szóló följegyzéseket. Az asztma, az allergia, a gyulladásos bél- és bőrbetegségek vagy a reumatológia mind-mind olyan kórfolyamatok, amelyek kialakulásában, lezajlásában közrejátszhatnak stresszhatások, lelki tényezők, természetesen az alkati és környezeti faktorok mellett. A pszichoimmunológia klinikai jelentőségére utal, hogy melanomás betegnél végzett vizsgálatok igazolták: a betegoktatás, a stresszkezelés, a megküzdési készségek fejlesztését célzó magatartásterápia hat év után csökkentette a visszaesés gyakoriságát és növelte a túlélés esélyét. Emlőrákos nők körében ugyanez a terápia 18 hónapos többlettúlélést eredményezett. Hogy létezik-e az immunfolyamatok zavarát elősegítő személyiségtípus? A kérdésről korábban nagy vita volt, de a gondolatot a beteg hibáztatásának etikai tilalma háttérbe szorította. Azonban a pszichoonkológia hatalmas irodalma rögzíti, hogy a depresszió, a segélytelenség, a tanult tehetetlenség, a kontrollvesztett állapot rontja az életesélyeket. A rákkal való megküzdésben ily módon e problémák kezelése is kulcstényezővé válhat.
Az orvoslás a krónikus betegségekben szerepet játszó lelki, viselkedéses tényezőket ma már a kardiológiától kezdve a bőrgyógyászati betegségeken keresztül a reumatológiai vagy akár a gasztroenterológiai kórképekig bezárólag a gyógyászat részéve tette. Olyannyira, hogy egy német egészségbiztosítási tanulmány szerint minden, a pszichoszomatikus ellátásba fektetett euró csaknem kéteurónyi egészséggazdasági hasznot hoz.
Forrás: 168ora.hu
A Dunába fulladt a pszichiátriáról eltűnt édesanya
2017. június 24. | Admin
Az 53 éves nőnek még június közepén veszett nyoma: a családdal a minap közölték a rendőrök, hogy szerettük valószínűleg a Dunába fulladt.
Mint kiderült, az 53 éves anyukát saját fia vitte a Szent Imre Kórház Tétényi úti pszichiátriájára, mert az asszony képtelen volt feldolgozni egy két évvel korábbi tragédiát. A Borsnak nyilatkozó férfi azt mondta, nem akart hinni a fülének, mikor egy nappal később a kórház telefonon értesítette: édesanyjának, akit öngyilkossági hajlammal kezeltek, nyoma veszett.
Az eltűnt nőt azonnal keresni kezdte a rendőrség is, de hiába. A napokban már csak a holttestét sikerült megtalálni: 15 kilométerre a Szent Imre Kórháztól, a Dunában, egy bóján akadt fenn a teste. Az asszony családját érthető módon nagyon megviselte a tragédia. A fia elmondta, nem érti, hogy tűnhet el valaki csak úgy egy pszichiátriáról, ezért minden jogi lehetőséget meg fog vizsgálni, hogy felelősségre vonhassa a kórházat.
Az ügyben a Borsnak nyilatkozott a kórház ápolási igazgatója is. Németh Piroska elmondta, mivel a páciens önként vonult be a pszichiátriai osztályra, bármikor önként el is hagyhatta azt. “Ezek fényében semmilyen mulasztás nem történt” – tette hozzá.
Forrás: nlcafe.hu
Az 53 éves nőnek még június közepén veszett nyoma: a családdal a minap közölték a rendőrök, hogy szerettük valószínűleg a Dunába fulladt.
Mint kiderült, az 53 éves anyukát saját fia vitte a Szent Imre Kórház Tétényi úti pszichiátriájára, mert az asszony képtelen volt feldolgozni egy két évvel korábbi tragédiát. A Borsnak nyilatkozó férfi azt mondta, nem akart hinni a fülének, mikor egy nappal később a kórház telefonon értesítette: édesanyjának, akit öngyilkossági hajlammal kezeltek, nyoma veszett.
Az eltűnt nőt azonnal keresni kezdte a rendőrség is, de hiába. A napokban már csak a holttestét sikerült megtalálni: 15 kilométerre a Szent Imre Kórháztól, a Dunában, egy bóján akadt fenn a teste. Az asszony családját érthető módon nagyon megviselte a tragédia. A fia elmondta, nem érti, hogy tűnhet el valaki csak úgy egy pszichiátriáról, ezért minden jogi lehetőséget meg fog vizsgálni, hogy felelősségre vonhassa a kórházat.
Az ügyben a Borsnak nyilatkozott a kórház ápolási igazgatója is. Németh Piroska elmondta, mivel a páciens önként vonult be a pszichiátriai osztályra, bármikor önként el is hagyhatta azt. “Ezek fényében semmilyen mulasztás nem történt” – tette hozzá.
Forrás: nlcafe.hu
Dühösek, feldúltak a gödi otthon dolgozói
2017. május 13. | Admin
Az ÉTA Országos Szövetség elnöke arról számolt be a köztévében, hogy a gödi speciális otthon dolgozói feldúltak és dühösek, amiért egy nemzetközi szervezet jelentésében azt írta május elején, hogy embertelen körülmények között tartják az intézetben a fogyatékkal élőket. Papp Ágnes a saját vizsgálatukra hivatkozva állította, hogy semmi alapja nincs a Topházat ért vádaknak.
A szervezet az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) felkérésére vizsgálódott több napon keresztül a helyszínen. Tapasztalataik szerint a korábban elhangzott állításokat semmi nem támasztotta alá, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nincs tennivaló az intézményben, ahol 220 gondozott él.
Közölte, szülői értekezletet is tartottak, ám egyetlen szülő sem volt, aki azt jelezte volna, hogy kivenné gyermekét az intézményből. Papp Ágnes szerint az ott dolgozók nagyon fel vannak dúlva, dühösek és kikérik maguknak az állításokat, elmondásuk szerint a legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat.
A Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) jelentésében arról számolt be május elején, hogy rácsos ágyakba fektetik, zárt ajtók mögé dugják, kényszerzubbonyba teszik és éheztetik a gödi speciális otthon lakóit. A nemzetközi civil szervezet azt követelte, zárják be az otthont, vonják felelősségre a tetteseket, és tegyen valamit a kormány az intézetek ellen. Az Emmi egy nappal később jelentette, hogy a kormány rendkívüli vizsgálatot indított az otthonban tapasztalt állapotok miatt.
Forrás: nepszava.hu
Az ÉTA Országos Szövetség elnöke arról számolt be a köztévében, hogy a gödi speciális otthon dolgozói feldúltak és dühösek, amiért egy nemzetközi szervezet jelentésében azt írta május elején, hogy embertelen körülmények között tartják az intézetben a fogyatékkal élőket. Papp Ágnes a saját vizsgálatukra hivatkozva állította, hogy semmi alapja nincs a Topházat ért vádaknak.
A szervezet az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) felkérésére vizsgálódott több napon keresztül a helyszínen. Tapasztalataik szerint a korábban elhangzott állításokat semmi nem támasztotta alá, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nincs tennivaló az intézményben, ahol 220 gondozott él.
Közölte, szülői értekezletet is tartottak, ám egyetlen szülő sem volt, aki azt jelezte volna, hogy kivenné gyermekét az intézményből. Papp Ágnes szerint az ott dolgozók nagyon fel vannak dúlva, dühösek és kikérik maguknak az állításokat, elmondásuk szerint a legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat.
A Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) jelentésében arról számolt be május elején, hogy rácsos ágyakba fektetik, zárt ajtók mögé dugják, kényszerzubbonyba teszik és éheztetik a gödi speciális otthon lakóit. A nemzetközi civil szervezet azt követelte, zárják be az otthont, vonják felelősségre a tetteseket, és tegyen valamit a kormány az intézetek ellen. Az Emmi egy nappal később jelentette, hogy a kormány rendkívüli vizsgálatot indított az otthonban tapasztalt állapotok miatt.
Forrás: nepszava.hu
Rágalmazásnak tartják a jelentést
2017. május 10. | Jobbágyi Zsófia
Nem kért engedélyt a Soros-szervezet a fotózáshoz, sem a képek nyilvánosságra hozatalához, ezért a szülők feljelentést tettek
Nem tudom, egyáltalán hogyan jut eszébe bárkinek is, hogy ilyen rágalmakat állítson az intézetről – kommentálta tegnap a gödi Topház Speciális Otthonról készül jelentést lapunknak az egyik szülő, akinek a gyermeke a ház lakója. A Mental Disability Advocacy Centre nevű nemzetközi civil szervezet állításairól több, az otthon előtt tegnap tiltakozó szülő is azt mondta, nem igazak, és kiállt az intézet dolgozói mellett.
Feljelentést tettek azok a szülők, akiknek a gyermekei szerepelnek a Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) által készített jelentés fotóin. A gödi Topház Speciális Otthonról közzétett lesújtó állítások szerint súlyosan bántalmazzák a fogyatékos gyermekeket és felnőtteket az intézetben, nyílt sebeket hagynak kezeletlenül, a lakók pedig alultápláltak. A nemzetközi civil szervezet, amely költségvetésének jelentős részét a Soros-alapítványtól kapja, a „tettesek felelősségre vonását” követelte. Az elkészült jelentéssel az MDAC telekürtölte a nemzetközi sajtót, hatalmas felháborodást kiváltva, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig azonnali vizsgálatot rendelt el.
Az intézet előtt azonban tegnap több mint egy tucat olyan szülő tiltakozott a bezárás ellen, akinek a gyermeke a Topház lakója. Az MDAC jelentését és előre be nem jelentett, felszínes és a nemzetközi protokollnak semmilyen szempontból nem megfelelő vizsgálatát az intézet elleni támadásnak tartják.
Hajnalka gyermeke kétéves kora óta autisztikus tünetekkel él együtt, emiatt folyamatos ápolásra szorul, és a gödi Topházban él. Édesanyja, aki tegnap maga is az intézet előtt tiltakozott, lapunknak azt mondta, azért ezt az intézetet választották hosszú keresgélés után, mert az volt a benyomásuk, hogy az itt dolgozók szívesen és mosolyogva foglalkoznak a bentlakókkal, sőt, a régebb óta bent élők szülei is arról számoltak be, hogy kifejezetten családias a légkör az otthonban.
Hasonló tapasztalatokról számolt be Szilvia, akinek kislánya, Emese tíz éve él a Topházban. „Pontosan azért hoztam ide annak idején a gyermekemet, mert olyan személyzet dolgozik itt, amelyre nyugodt szívvel rábízhatom a kislányomat” – mondta. Hozzáfűzte, megdöbbent, amikor először elolvasta a sajtóban megjelent MDAC-jelentést. Az, akinek nincs súlyosan sérült gyermeke vagy hozzátartozója, aligha lehet tisztában azzal, hogy milyen helyzetekkel kell itt megküzdeni nap mint nap – szögezte le Szilvia. „A kislányom kényszeresen folyamatosan dörzsöli a kezével az arcát. Hogyha ezt hagyom neki, akkor rövid időn belül kisebesedik és elfertőződik a bőre, ezért én is rögzíteni szoktam egy időre a kezét, amíg meg nem nyugszik. Természetesen nem úgy, hogy fájdalmat okozzak neki, és nem is egész napra. De van súlyosabb eset is, például olyan bentlakó, aki folyamatosan veri a fejét a falba. Ezt hagyni kellene?” – kérdezte Szilvia, aki egyébként több szülőhöz hasonlóan mindennap reggeltől estig bent van az intézetben a gyermekével, tehát látja, hogy a gondozók hogyan állnak hozzájuk, hogyan viselkednek velük.
Veronika, a tegnapi tiltakozás egyik szervezője közölte, az a céljuk, hogy ne zárják be a Topházat, az MDAC állításai ugyanis nem megalapozottak, „s a falakon belül mindennap megfeszített munka folyik”. Veronika fia egyébként kilenc éve él az intézetben, koraszülött volt, és agyvérzést kapott, így sem ülni, sem állni, sem menni nem képes, folyamatos ápolásra szorul. Veronika elmondta, szülőként bármikor be tud menni a gyermekét látogatni, és ha azt tapasztalta volna az elmúlt kilenc évben bármikor, hogy egyetlen gyereket is bántalmaznak, biztosan elviszi onnan a kisfiát. „Nem tudom, egyáltalán hogyan jutott eszébe bárkinek is, hogy ilyen rágalmakat állítson az intézetről” – magyarázta, majd beszámolt arról is, hogy azoknak a gyerekeknek az ügyében, akikről a fotók készültek az MDAC jelentéséhez, már elindult a rendőrségen a nyomozás. Ugyanis a képek készítői „semmiféle engedélyt nem kértek sem a fotózáshoz, sem a képek nyilvánosságra hozatalához, így pedig személyiségi jogokat sértenek”. A szülők abban sem biztosak, hogy nem megrendezett képekről van-e szó, állítása szerint a hozzátartozóknak több teóriájuk van arról, hogy mi állhat a jelentés elkészítésének hátterében.
A botrány kirobbanása óta egyébként kiderült, hogy a Topház dolgozói a szociális államtitkárnak és a szociális és egészségügyi dolgozók szakszervezetének is jelezték, hogy „rémesek a körülmények az otthon falain belül”, ezért a szakszervezet vezetője az alapjogi ombudsmanhoz fordult. A szülők egyöntetűen azt állították, infrastrukturálisan valóban lerobbant az épület, felújításra szorul, és abban is egyetértenek, hogy szükségesek a vizsgálatok azokban az intézetekben, ahol fogyatékkal élőket gondoznak. Ennek ellenére – mondta Hajnalka – azok az emberek, akik a Topházban dolgoznak, most sértve érzik magukat, mert nap mint nap szívüket-lelküket beleteszik a munkájukba. „Van, aki negyven éve dolgozik itt, sokszor erején felül, és szereti a bent lakó gyerekeket, szinte családtagként kezeli őket. Semmi nem igaz abból, amit a jelentésben leírtak, egyik gondozó sem kínozza vagy bántalmazza a gyerekeket, márpedig annak hatására most ezeket a dolgozókat ártatlanul támadják” – fogalmazott.
Szilvia arról is beszélt, hogy az intézet szakemberhiánnyal küzd, az elmúlt tíz évben gyakorlatilag megfeleződött a személyzet, s ez megnehezíti a mindennapi munkát. Szerinte a gondozók alulfizetettek, holott szociális dolgozóként kórházi munkát végeznek úgy, hogy nincs állandóan orvos az intézetben. Megjegyezte, régi törekvés, hogy az olyan nagy intézeteket, mint a kétszáz főt ellátó gödi otthon, kisebb házakra osszák fel, ám ezt ő „nem tartja reálisnak”. Szerinte nem is az a legnagyobb kérdés, hogy ezek a kisebb épületek egyáltalán felépülnek-e, hanem az, hogy később ki fogja azokat fenntartani, és lesz-e elegendő személyzet hozzájuk.
Felgyorsítják a kiváltási folyamatot
A fogyatékos személyeket ellátó intézmények kiváltásának folyamatáról is szó esett az Országos Fogyatékosságügyi Tanács ülésén – tudatta lapunkkal a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság. A közleményben emlékeztettek arra, a kormány még az év elején döntött arról, hogy öt évvel lerövidíti, azaz felgyorsítja a kiváltási folyamatot, és nagyobb hangsúlyt kap a helybeli közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a foglalkoztathatóság. A kiváltási program első körében hatszázhatvan fogyatékos ember költözött ki a nagy létszámú szociális ellátó intézményekből, a második körben, a jövő év végéig kétezer-ötszázan kerülnek kisebb otthonokba, s erre a kormány 21,8 milliárd forintot fordít. (KCS)
Forrás: magyarhirlap.hu
Nem kért engedélyt a Soros-szervezet a fotózáshoz, sem a képek nyilvánosságra hozatalához, ezért a szülők feljelentést tettek
Nem tudom, egyáltalán hogyan jut eszébe bárkinek is, hogy ilyen rágalmakat állítson az intézetről – kommentálta tegnap a gödi Topház Speciális Otthonról készül jelentést lapunknak az egyik szülő, akinek a gyermeke a ház lakója. A Mental Disability Advocacy Centre nevű nemzetközi civil szervezet állításairól több, az otthon előtt tegnap tiltakozó szülő is azt mondta, nem igazak, és kiállt az intézet dolgozói mellett.
Feljelentést tettek azok a szülők, akiknek a gyermekei szerepelnek a Mental Disability Advocacy Centre (MDAC) által készített jelentés fotóin. A gödi Topház Speciális Otthonról közzétett lesújtó állítások szerint súlyosan bántalmazzák a fogyatékos gyermekeket és felnőtteket az intézetben, nyílt sebeket hagynak kezeletlenül, a lakók pedig alultápláltak. A nemzetközi civil szervezet, amely költségvetésének jelentős részét a Soros-alapítványtól kapja, a „tettesek felelősségre vonását” követelte. Az elkészült jelentéssel az MDAC telekürtölte a nemzetközi sajtót, hatalmas felháborodást kiváltva, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig azonnali vizsgálatot rendelt el.
Az intézet előtt azonban tegnap több mint egy tucat olyan szülő tiltakozott a bezárás ellen, akinek a gyermeke a Topház lakója. Az MDAC jelentését és előre be nem jelentett, felszínes és a nemzetközi protokollnak semmilyen szempontból nem megfelelő vizsgálatát az intézet elleni támadásnak tartják.
Hajnalka gyermeke kétéves kora óta autisztikus tünetekkel él együtt, emiatt folyamatos ápolásra szorul, és a gödi Topházban él. Édesanyja, aki tegnap maga is az intézet előtt tiltakozott, lapunknak azt mondta, azért ezt az intézetet választották hosszú keresgélés után, mert az volt a benyomásuk, hogy az itt dolgozók szívesen és mosolyogva foglalkoznak a bentlakókkal, sőt, a régebb óta bent élők szülei is arról számoltak be, hogy kifejezetten családias a légkör az otthonban.
Hasonló tapasztalatokról számolt be Szilvia, akinek kislánya, Emese tíz éve él a Topházban. „Pontosan azért hoztam ide annak idején a gyermekemet, mert olyan személyzet dolgozik itt, amelyre nyugodt szívvel rábízhatom a kislányomat” – mondta. Hozzáfűzte, megdöbbent, amikor először elolvasta a sajtóban megjelent MDAC-jelentést. Az, akinek nincs súlyosan sérült gyermeke vagy hozzátartozója, aligha lehet tisztában azzal, hogy milyen helyzetekkel kell itt megküzdeni nap mint nap – szögezte le Szilvia. „A kislányom kényszeresen folyamatosan dörzsöli a kezével az arcát. Hogyha ezt hagyom neki, akkor rövid időn belül kisebesedik és elfertőződik a bőre, ezért én is rögzíteni szoktam egy időre a kezét, amíg meg nem nyugszik. Természetesen nem úgy, hogy fájdalmat okozzak neki, és nem is egész napra. De van súlyosabb eset is, például olyan bentlakó, aki folyamatosan veri a fejét a falba. Ezt hagyni kellene?” – kérdezte Szilvia, aki egyébként több szülőhöz hasonlóan mindennap reggeltől estig bent van az intézetben a gyermekével, tehát látja, hogy a gondozók hogyan állnak hozzájuk, hogyan viselkednek velük.
Veronika, a tegnapi tiltakozás egyik szervezője közölte, az a céljuk, hogy ne zárják be a Topházat, az MDAC állításai ugyanis nem megalapozottak, „s a falakon belül mindennap megfeszített munka folyik”. Veronika fia egyébként kilenc éve él az intézetben, koraszülött volt, és agyvérzést kapott, így sem ülni, sem állni, sem menni nem képes, folyamatos ápolásra szorul. Veronika elmondta, szülőként bármikor be tud menni a gyermekét látogatni, és ha azt tapasztalta volna az elmúlt kilenc évben bármikor, hogy egyetlen gyereket is bántalmaznak, biztosan elviszi onnan a kisfiát. „Nem tudom, egyáltalán hogyan jutott eszébe bárkinek is, hogy ilyen rágalmakat állítson az intézetről” – magyarázta, majd beszámolt arról is, hogy azoknak a gyerekeknek az ügyében, akikről a fotók készültek az MDAC jelentéséhez, már elindult a rendőrségen a nyomozás. Ugyanis a képek készítői „semmiféle engedélyt nem kértek sem a fotózáshoz, sem a képek nyilvánosságra hozatalához, így pedig személyiségi jogokat sértenek”. A szülők abban sem biztosak, hogy nem megrendezett képekről van-e szó, állítása szerint a hozzátartozóknak több teóriájuk van arról, hogy mi állhat a jelentés elkészítésének hátterében.
A botrány kirobbanása óta egyébként kiderült, hogy a Topház dolgozói a szociális államtitkárnak és a szociális és egészségügyi dolgozók szakszervezetének is jelezték, hogy „rémesek a körülmények az otthon falain belül”, ezért a szakszervezet vezetője az alapjogi ombudsmanhoz fordult. A szülők egyöntetűen azt állították, infrastrukturálisan valóban lerobbant az épület, felújításra szorul, és abban is egyetértenek, hogy szükségesek a vizsgálatok azokban az intézetekben, ahol fogyatékkal élőket gondoznak. Ennek ellenére – mondta Hajnalka – azok az emberek, akik a Topházban dolgoznak, most sértve érzik magukat, mert nap mint nap szívüket-lelküket beleteszik a munkájukba. „Van, aki negyven éve dolgozik itt, sokszor erején felül, és szereti a bent lakó gyerekeket, szinte családtagként kezeli őket. Semmi nem igaz abból, amit a jelentésben leírtak, egyik gondozó sem kínozza vagy bántalmazza a gyerekeket, márpedig annak hatására most ezeket a dolgozókat ártatlanul támadják” – fogalmazott.
Szilvia arról is beszélt, hogy az intézet szakemberhiánnyal küzd, az elmúlt tíz évben gyakorlatilag megfeleződött a személyzet, s ez megnehezíti a mindennapi munkát. Szerinte a gondozók alulfizetettek, holott szociális dolgozóként kórházi munkát végeznek úgy, hogy nincs állandóan orvos az intézetben. Megjegyezte, régi törekvés, hogy az olyan nagy intézeteket, mint a kétszáz főt ellátó gödi otthon, kisebb házakra osszák fel, ám ezt ő „nem tartja reálisnak”. Szerinte nem is az a legnagyobb kérdés, hogy ezek a kisebb épületek egyáltalán felépülnek-e, hanem az, hogy később ki fogja azokat fenntartani, és lesz-e elegendő személyzet hozzájuk.
Felgyorsítják a kiváltási folyamatot
A fogyatékos személyeket ellátó intézmények kiváltásának folyamatáról is szó esett az Országos Fogyatékosságügyi Tanács ülésén – tudatta lapunkkal a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság. A közleményben emlékeztettek arra, a kormány még az év elején döntött arról, hogy öt évvel lerövidíti, azaz felgyorsítja a kiváltási folyamatot, és nagyobb hangsúlyt kap a helybeli közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a foglalkoztathatóság. A kiváltási program első körében hatszázhatvan fogyatékos ember költözött ki a nagy létszámú szociális ellátó intézményekből, a második körben, a jövő év végéig kétezer-ötszázan kerülnek kisebb otthonokba, s erre a kormány 21,8 milliárd forintot fordít. (KCS)
Forrás: magyarhirlap.hu
Botrányok kísérték eddig a gödi gyermekotthon igazgatóját
2017. május 04. | Szurovecz Illés
Egyre csak dagad a botrány a gödi gyermekotthon körül. Az Abcúg most az intézmény igazgatójáról, Lantosné Berkesi Juditról írt egy átfogó anyagot. A cikkből kiderül, hogy az igazgatót abból a pilisvörösvári speciális otthonból helyezték át Gödre, ahol évek óta súlyos gondok vannak.
A pilisvörösvári Napsugár Speciális Otthon igazgatója volt korábban Lantosné Berkesi Judit, akit azonnali hatállyal felmentettek a gödi Topház Speciális Otthon vezetése alól. Lantosnét novemberben helyezték át a hírekben egyre többször negatív színben szereplő intézmény éléről a gödi otthonba, amelyről az Index három éve még teljesen jókat írt.
Lantosné pilisvörösvári ténykedése alatt egy volt dolgozó azzal fordult az ombudsmani hivatalhoz, hogy két éjszakás nővér jut 112 lakóra, nem megfelelőek a higiéniás körülmények, a betegek pedig ótvarosak és rühösek.
Két évvel ezelőtt az atv.hu-nak a pilisvörösvári otthon dolgozói arról beszéltek, hogy mióta Lantosné Berkesi Judit 2013-ban másodszor az intézmény vezetője lett, sorra mondanak fel az alkalmazottak. Azt mondták, a vezetőség visszaél a helyzetével, például az adományruhák nagy részét kiválogatják maguknak, miközben az ápoltaknak nincs elég váltóruhájuk. Emiatt fenntartói vizsgálatot rendeltek el az otthonban, de Nyitrai Imre helyettes államtitkár szerint „az intézményvezetői intézkedések jogszerűek és szabályszerűek voltak”.
Az Abcúg írásából nem derül ki, hogy mikor romlottak el a dolgok a gödi intézményben. Az eddigi információk alapján nem világos, hogy ha az Index-riport idején még minden rendben volt, mikor romolhatott el minden a gödi otthonban. Ha az igazgatóváltáshoz van köze, az azt jelenti, hogy néhány hónap elég volt a változáshoz. A másik lehetőség, hogy az igazán problémás részeket az Index munkatársai elől is elrejtették.
További részletek az Abcúg.hu-n.
Forrás: abcug.hu
Egyre csak dagad a botrány a gödi gyermekotthon körül. Az Abcúg most az intézmény igazgatójáról, Lantosné Berkesi Juditról írt egy átfogó anyagot. A cikkből kiderül, hogy az igazgatót abból a pilisvörösvári speciális otthonból helyezték át Gödre, ahol évek óta súlyos gondok vannak.
A pilisvörösvári Napsugár Speciális Otthon igazgatója volt korábban Lantosné Berkesi Judit, akit azonnali hatállyal felmentettek a gödi Topház Speciális Otthon vezetése alól. Lantosnét novemberben helyezték át a hírekben egyre többször negatív színben szereplő intézmény éléről a gödi otthonba, amelyről az Index három éve még teljesen jókat írt.
Lantosné pilisvörösvári ténykedése alatt egy volt dolgozó azzal fordult az ombudsmani hivatalhoz, hogy két éjszakás nővér jut 112 lakóra, nem megfelelőek a higiéniás körülmények, a betegek pedig ótvarosak és rühösek.
Két évvel ezelőtt az atv.hu-nak a pilisvörösvári otthon dolgozói arról beszéltek, hogy mióta Lantosné Berkesi Judit 2013-ban másodszor az intézmény vezetője lett, sorra mondanak fel az alkalmazottak. Azt mondták, a vezetőség visszaél a helyzetével, például az adományruhák nagy részét kiválogatják maguknak, miközben az ápoltaknak nincs elég váltóruhájuk. Emiatt fenntartói vizsgálatot rendeltek el az otthonban, de Nyitrai Imre helyettes államtitkár szerint „az intézményvezetői intézkedések jogszerűek és szabályszerűek voltak”.
Az Abcúg írásából nem derül ki, hogy mikor romlottak el a dolgok a gödi intézményben. Az eddigi információk alapján nem világos, hogy ha az Index-riport idején még minden rendben volt, mikor romolhatott el minden a gödi otthonban. Ha az igazgatóváltáshoz van köze, az azt jelenti, hogy néhány hónap elég volt a változáshoz. A másik lehetőség, hogy az igazán problémás részeket az Index munkatársai elől is elrejtették.
További részletek az Abcúg.hu-n.
Forrás: abcug.hu
Öt évre elmegyógyintézetbe záratták 16 éves lányukat, csak mert leszbikus
2017. április 04. | Kocsi G. János
Az akkor 16 éves Ana Dragicevicet szülei egy pszichiátriai intézetbe záratták csupán azért, mert leszbikus. A horvátországi Rijekában élő család dolgát megkönnyítette, hogy a homofób egészségügyi dolgozók megszegték az összes létező szabályzatot, és pénzért hajlandóak voltak bent tartani. Miután öt évvel később Ana érzelmi roncsként kikerült az intézetből, felvette a harcot az orvosokkal és a szüleivel.
Belegondolni is pokoli: 16 évesen elmegyógyintézetbe kerülni, és legtöbbször egy ágyhoz szíjazva tölteni öt évet. A kortársak közben megtapasztalják a szerelmet, tanulnak, megélik a fiatalságukat, Ana pedig személyi szabadságától megfosztva, a saját szülei döntése alapján egy zsarnok főorvos játékszerévé válik. Hosszú munkával Hrvoje Mabic készített dokumentumfilmet történetéből Bolesno (Beteg) címmel, amit a Bálint-házban futó Totál filmklubban is vetítettek.
Amikor 2008-ban Ana elhagyhatta a Lopaca pszichiátriai intézetet, története megrázta a horvát társadalmat. Azonban nem ért véget szenvedése, a rémálmok még hosszú évekig gyötörték, nem tudott emberi kapcsolatokat kialakítani, nem bízott meg senkiben – attól félve, ahogyan szülei, mások is el fogják majd árulni. Az öngyilkosság szélén álló nőt egyetlen dolog tartotta életben: hogy rács mögé juttassa szüleit és a főorvosnőt, Dr. Mirjana Vulint. Ana története 16 éves korában kezdődött:
“Natja és én 2002-ben találkoztunk a művészeti suliban. 16 éves voltam. Fiatal koromtól tudtam, ki vagyok, de nem tudtam, hogy fogadnák a szüleim, ezért csendben maradtam. Amikor elmondtam nekik, hogy szeretem Natját, le voltak döbbenve.
Elkezdtek gyűlölni. Anyám olyan gyűlölettel nézett rám, hogy féltem tőle. Azt mondta, nem vagyok a gyereke többé, hogy beteg vagyok. Soha nem láttam ekkora gyűlöletet senkitől a saját gyereke iránt. Apám azzal jött, hogy szégyent hozok rá.
Nem tudtak elfogadni. Elkezdték kerülni az embereket, mert én voltam a problémás gyerek. Amikor a rokonok megtudták, hogy nekem barátnőm van, a szüleim nem látogatták őket többé, úgy szégyellték magukat. Az egész város tudott rólunk. Aztán megtalálták a megoldást. Mindenkinek azt hazudták, hogy drogos vagyok. Ez kevésbé volt megalázó számukra, mint egy leszbikus gyerek.
Aztán megtalálták Vulin doktornőt, aki egyetértett velük abban, hogy leszbikusnak lenni betegség. A szüleim mindent elintéztek vele: beadnak hozzá a kórházba. Ő volt az igazgató, és ő hozott meg minden döntést. Ősz volt, és sokáig mentünk kocsival. Nem emlékszek az útra, annyira sokkolva voltam. Semmit sem láttam a könnyeimtől. Megérkezéskor egy fehér ruhás férfi nyitotta az ajtót. Egy beteghordó. Aztán elkerült egy nővér is. A beteghordó megragadott, és azt kérdezte, mit szedtem be. Csak zokogtam és azt mondtam, nem szedtem be semmit, de bevitt valami kórterembe.
Hosszú inget és pelenkát adtak rám, majd bevonszoltak az elkülönítőbe. Fogalmam sem volt, hogy mi folyik. Bent négy ágy volt körülöttem, és valaki aludt az egyiken. Elképzelni sem tudtam, hol vagyok, kik ezek az emberek. Láttam, ahogy előkészítik a zubbonyt, az övet, az injekciót… Sírtam és Natja nevét kiabáltam.
Aztán az injekciótól lenyugodtam, majd elaludtam. Az éjszaka közepe volt, és már aludtunk mindannyian. Hirtelen hangot hallottam és kinyitottam a szemem. Az eső esett és a szívem vadul kalapált. Fal felé fordult fejjel zokogtam, és nem tudtam, mi történik velem. Könnyek folytak végig az arcomon. Aztán egy sikítást hallottam. Az egyik beteg ráugrott a másikra és fojtogatni kezdte. Az egyik énekelt, a másik sírt, és a harmadik meg sikítozott. Végig, egész este. A negyedik pedig agresszív volt. Féltem, hogy engem kezd el fojtogatni. Le volt kötve a kezem, egyszerűen tehetetlen voltam. Senki sem jött volna segíteni. Volt egy nő félelmetes tekintettel, és vastag, fekete szemöldökkel. Súlyos mentális betegsége volt. Csak súlyos eseteket vittek oda. Odaállt közvetlenül mellém és elkezdte ütögetni a fejemet. Halálra voltam rémülve. Épp csak felébredtem, és ő ott áll, csak bámul rám azzal a szemöldökkel. Én pedig ki voltam kötözve.
A nővérek megjegyzéseket tettek ránk, amikor cserélték a pelenkákat. A délutános nővér igazán gonosz volt, azt mondta nekem, Ana, ha jól viselkedsz, mi is jók leszünk. Gondoltam magamban, nekem végem. Megkérdezte tőlem, tudom-e, hogy hol vagyok. Nemet mondtam. Azt mondta, Lopacában, a pszichiátriai intézetben. Ledöbbentem. Ez a név nálunk önmagában rettegés, hideglelés, halál. Azzal áltattam magam, hogy arra gondoltam, csak egy hónap. A szüleim majd kivisznek innen.
Az ősz különösen csúnya volt. Annyira ködös volt és szürke. Az eső undok hangjai, és ahogy fúj, a szél hangja. Varjak károgtak, és mindenben ott volt az eső, és ez a sok hang együtt kibírhatatlanul depresszív. Először a kezelés olyan sokat kivesz belőled, hogy csak aludni tudsz. Az első négy hónapban csak aludtam. Alvás, nyáladzás. Alvás, nyáladzás… Minden beszélgetés ugyanaz volt a doktornővel: – Ana, maga azt mondja, nem kábítószeres. Mire én azt felelem, nem szedtem semmiféle drogot, megmondanám, ha igen. Tudtam, hogy újra és újra ezzel jönnek majd. Valld be, hogy drogoztál! Valld be, hogy függő vagy! Hogy mondhatnám, ha egyszer nem igaz? Amíg nem azt mondod odabent, amit az igazgatónő, Dr. Vulin hallani akar, addig egy nagy senki vagy.
A szüleim nem jártak látogatni. Elsírtam magam, amikor végre megláttam anyámat, nem láttam négy hónapja. Minden összetört bennem. Szükségem volt a szüleimre, akik megértenek engem. Megkérdeztem anyámat, apám miért nem szeret engem többé. Megpróbáltam megfogni a kezét, mert egyszerűen érezni akartam, de azonnal elhúzta a kezét. Durva szembesülni azzal, hogy a saját szüleid undorodnak tőled. Folyton azt akarták hallani, hogy a fiúkat szeretem.
Ha becsukom a szemem, ma is képek és beszélgetések villannak be. Úgyhogy Lopaca miatt, a hülye kórházigazgatónő és a hülye szüleim miatt most már beteg vagyok. Most vagyok beteg, amikor már vége ennek a rémálomnak. Pedig egészséges voltam. Most meg terápiára van szükségem. Ha most nem járnék terápiára, akkor egy vonat elé akarnék ugrani. Mindennek a tetejébe nem tudok aludni többé. Bevillannak dolgok folyton. Közel voltam hozzá, hogy öngyilkos legyek.
Dr. Vulin nem orvos volt, hanem egy szörnyeteg. Nagyon manipulatív, és szeretett kínozni minket. Nem tudtam, hogyan menekülhetnék. Mindenki látta, milyen szomorú vagyok. Őt nem érdekelte egyáltalán. A többiek megmondták, hogy nincs választásom, be kell vallanom. Még ha nem is igaz, hazudjak, muszáj. Ha nem hazudsz, nem szabadulsz soha. Jó kilenc hónapig ellenálltam, és utána hazudnom kellett, hogy drogos vagyok. Akkor boldog volt. Miután azt hazudtam, hogy drogos vagyok, a dolog soha többé nem került szóba. Csak azt várta, hogy hazudjak, és utána nem zaklatott többé a drogokkal. Ez csak álca volt. Drogosként kerültem nyilvántartásba, de az orvos homoszexualitással kezelt.
Minden csoportterápián azt kérdezte, biztos vagyok benne? Hiszen lehetne egy fiú is, biztos vagy benne, hogy nem csak kipróbáltad? A korodbeliek ezt szokták csinálni. Kezdetben úgy kérdezett róla, hogy szerintem ez normális-e. Mondtam, hogy számomra ez a normális. Aztán azt kérdezte, és mi lesz a gyerekekkel, a férjjel? Minden csoportterápián ott ültem lehajtott fejjel, és imádkoztam, hogy valaki mást zaklasson. Ahogy kezdtem éretté válni, a hangom egyre mélyebb lett. Így ültem ott, nem tudtam keresztbe tenni a lábaimat. Aztán azt mondta, nézzétek Anát, úgy ül, mintha férfi lenne. Végül kényszerített, hogy úgy üljek, mint egy kisasszony. Meg hogy selymes hangon beszéljek. Idővel rájössz arra, hogy mit várnak el tőled. Nekem másfél évembe került, hogy rájöjjek erre. Azt hazudtam végül, hogy volt kint egy fiú, aki tetszett. Az kérdezte tőlem a doktornő, ha ott állna ez a fiú és a barátnőm, melyikőjüket választanám? Azt mondtam, hogy a fiút. És akkor kiengedett, mert azt hitte, végre kigyógyított. Akkor én voltam a jó kislány. A többieknek engem dicsért: mindenki kövesse Ana példáját!
Hazamehettem végre. És akkor szembeszálltam a szüleimmel. Megmondtam nekik, fogadjanak el ilyennek, és könyörögtem, hogy soha többé ne küldjenek oda vissza. Sírtam és könyörögtem nekik, hogy ne kínozzanak tovább. Megmondtam, még mindig a lányokat szeretem, nem tudják megváltoztatni. Úgyhogy visszavittek. A hülye anyám átvert, hogy miért megyünk oda. És ezúttal sokkal szörnyűbb dolgok kezdődtek.
Amikor visszakerültem, vittek is az elkülönítőbe. Két beteghordó és két nővér cipelte az én negyvenhét kilómat. És csak úgy bedobtak abba az elkülönítő szobába. Azt hajtogattam, hogy ezt nem tehetik velem. Aztán megvolt az első rémálmom. Úgy éreztem, mintha valaki rám mászna. Mintha valaki leszorítana. Minden álmomban Vulin doktornő emberei közül megerőszakolt valaki. Egyszer azt álmodtam, hogy a saját anyám erőszakol meg. Sátáni vigyor volt az arcán. Teljesen lenyomott az ágyra, és én könyörögtem, hogy ne tegye. Hárman voltak odabent rajtam kívül. Az egyikről tudtam, hogy agresszív. A másik énekelt. Emlékszem most is minden egyes dallamra.
Akkor váltak a szüleim ellenséggé. Minden bizalmamat elvesztettem. Nem tudtam már, hogy mit csinálnának. És amiről kezdetben azt hittem, hogy csak egy hónap lesz, abból szűk 5 év lett. Az ágyamból egyedül csak a rácsos ablakot láttam. Néha azt kívántam, bár ne itt lennék. Halálba menekülni könnyebbnek tűnt. Csak feküdtem és halottnak képzeltem magam. Egy vastag szíjjal kötnek le az ágyhoz. És csak úgy ott hagynak. Nem szabad hangosan sírnod. Csak halkan, különben megnézheted magad. Mindent belül, magadban kell tartanod. És nem kérdezheted meg, hogy miért kínoznak így folyton… Szerettem volna, hogy valaki segítsen. Hogy kihozzon onnan. Hogy ne kínozzanak tovább.
Reméltem, hogy rács mögé juttatom azt a nőt. És a szüleimet is. Reméltem, Dr. Vulin megkapja, amit érdemel. Ahogy a szüleim is. Mert ez nem volt normális. Nem fogom hagyni, hogy ezt megússzák. Mindent megteszek, hogy a doktornő és a szüleim is rács mögé jussanak. Megtaláltam, hogy miért éljek, amikor láttam, tehetek valamit, hogy ne ússzák meg, amit tettek. Az igazság volt az ok az életben maradásomra.
Amikor kikerültem, hosszú-hosszú évekig jártam rendszeresen pszichiáterhez, mire úgy-ahogy rendbe jöttem. Mindent elölről kellett kezdenem. Aztán egyszer otthon voltunk a barátnőmmel, amikor a nővérem felhívott. Mondta, hogy anyának infarktusa volt. A nővérem barátja szóba hozott engem, és azonnal infarktust kapott.
Nem volt biztató az állapota. Azt sem tudták, túléli-e vajon. Nem akartam találkozni anyámmal, de aztán valami belül kinyílt bennem. Rájöttem, hogy találkoznom kell vele. Végül el akartam menni, hogy megfogjam a kezét.
Amikor meglátott, könnyekben tört ki. Azt mondta, hogy nem volt jó anya. Nem tudom, felfogta-e egyáltalán, hogy mit tett velem. Soha nem beszélt erről anyám. Azt gondolom, túl sok mindent fojtott el, amit nem akart elfogadni. Meglehet, hogy ez az oka a szívinfarktusának.
Megbocsátani nem tudok. Az ilyesmit nem lehet megbocsátani. A megbocsátás az valami más lehet. De nem ilyen helyzetekre való.
De segítettem, hogy békében élje le a hátralévő életét.”
2008-ban egy kórházi felülvizsgálás során fény derült Vulin doktornő visszaéléseire, aki ezután lemondott az általa tizenöt éve vezetett kórház igazgatói posztjáról. Az új igazgató azonnal belső vizsgálatot rendelt el, Ana Dragicevicet pedig kiengedtél az intézetből. A fiatal nő felkavaró története hatalmas közfelháborodást váltott ki, önkényes gyógykezelés és személyi szabadság megsértése miatt több feljelentést tettek az ügyben, majd az államügyészi hivatal vádat emelt az egykori intézetvezető ellen. Ana sok évet töltött a bíróságot járva, mire idáig eljutottak. Édesapja a mai napig nem áll szóba vele.
Forrás: humenonline.hu
Az akkor 16 éves Ana Dragicevicet szülei egy pszichiátriai intézetbe záratták csupán azért, mert leszbikus. A horvátországi Rijekában élő család dolgát megkönnyítette, hogy a homofób egészségügyi dolgozók megszegték az összes létező szabályzatot, és pénzért hajlandóak voltak bent tartani. Miután öt évvel később Ana érzelmi roncsként kikerült az intézetből, felvette a harcot az orvosokkal és a szüleivel.
Belegondolni is pokoli: 16 évesen elmegyógyintézetbe kerülni, és legtöbbször egy ágyhoz szíjazva tölteni öt évet. A kortársak közben megtapasztalják a szerelmet, tanulnak, megélik a fiatalságukat, Ana pedig személyi szabadságától megfosztva, a saját szülei döntése alapján egy zsarnok főorvos játékszerévé válik. Hosszú munkával Hrvoje Mabic készített dokumentumfilmet történetéből Bolesno (Beteg) címmel, amit a Bálint-házban futó Totál filmklubban is vetítettek.
Amikor 2008-ban Ana elhagyhatta a Lopaca pszichiátriai intézetet, története megrázta a horvát társadalmat. Azonban nem ért véget szenvedése, a rémálmok még hosszú évekig gyötörték, nem tudott emberi kapcsolatokat kialakítani, nem bízott meg senkiben – attól félve, ahogyan szülei, mások is el fogják majd árulni. Az öngyilkosság szélén álló nőt egyetlen dolog tartotta életben: hogy rács mögé juttassa szüleit és a főorvosnőt, Dr. Mirjana Vulint. Ana története 16 éves korában kezdődött:
“Natja és én 2002-ben találkoztunk a művészeti suliban. 16 éves voltam. Fiatal koromtól tudtam, ki vagyok, de nem tudtam, hogy fogadnák a szüleim, ezért csendben maradtam. Amikor elmondtam nekik, hogy szeretem Natját, le voltak döbbenve.
Elkezdtek gyűlölni. Anyám olyan gyűlölettel nézett rám, hogy féltem tőle. Azt mondta, nem vagyok a gyereke többé, hogy beteg vagyok. Soha nem láttam ekkora gyűlöletet senkitől a saját gyereke iránt. Apám azzal jött, hogy szégyent hozok rá.
Nem tudtak elfogadni. Elkezdték kerülni az embereket, mert én voltam a problémás gyerek. Amikor a rokonok megtudták, hogy nekem barátnőm van, a szüleim nem látogatták őket többé, úgy szégyellték magukat. Az egész város tudott rólunk. Aztán megtalálták a megoldást. Mindenkinek azt hazudták, hogy drogos vagyok. Ez kevésbé volt megalázó számukra, mint egy leszbikus gyerek.
Aztán megtalálták Vulin doktornőt, aki egyetértett velük abban, hogy leszbikusnak lenni betegség. A szüleim mindent elintéztek vele: beadnak hozzá a kórházba. Ő volt az igazgató, és ő hozott meg minden döntést. Ősz volt, és sokáig mentünk kocsival. Nem emlékszek az útra, annyira sokkolva voltam. Semmit sem láttam a könnyeimtől. Megérkezéskor egy fehér ruhás férfi nyitotta az ajtót. Egy beteghordó. Aztán elkerült egy nővér is. A beteghordó megragadott, és azt kérdezte, mit szedtem be. Csak zokogtam és azt mondtam, nem szedtem be semmit, de bevitt valami kórterembe.
Hosszú inget és pelenkát adtak rám, majd bevonszoltak az elkülönítőbe. Fogalmam sem volt, hogy mi folyik. Bent négy ágy volt körülöttem, és valaki aludt az egyiken. Elképzelni sem tudtam, hol vagyok, kik ezek az emberek. Láttam, ahogy előkészítik a zubbonyt, az övet, az injekciót… Sírtam és Natja nevét kiabáltam.
Aztán az injekciótól lenyugodtam, majd elaludtam. Az éjszaka közepe volt, és már aludtunk mindannyian. Hirtelen hangot hallottam és kinyitottam a szemem. Az eső esett és a szívem vadul kalapált. Fal felé fordult fejjel zokogtam, és nem tudtam, mi történik velem. Könnyek folytak végig az arcomon. Aztán egy sikítást hallottam. Az egyik beteg ráugrott a másikra és fojtogatni kezdte. Az egyik énekelt, a másik sírt, és a harmadik meg sikítozott. Végig, egész este. A negyedik pedig agresszív volt. Féltem, hogy engem kezd el fojtogatni. Le volt kötve a kezem, egyszerűen tehetetlen voltam. Senki sem jött volna segíteni. Volt egy nő félelmetes tekintettel, és vastag, fekete szemöldökkel. Súlyos mentális betegsége volt. Csak súlyos eseteket vittek oda. Odaállt közvetlenül mellém és elkezdte ütögetni a fejemet. Halálra voltam rémülve. Épp csak felébredtem, és ő ott áll, csak bámul rám azzal a szemöldökkel. Én pedig ki voltam kötözve.
A nővérek megjegyzéseket tettek ránk, amikor cserélték a pelenkákat. A délutános nővér igazán gonosz volt, azt mondta nekem, Ana, ha jól viselkedsz, mi is jók leszünk. Gondoltam magamban, nekem végem. Megkérdezte tőlem, tudom-e, hogy hol vagyok. Nemet mondtam. Azt mondta, Lopacában, a pszichiátriai intézetben. Ledöbbentem. Ez a név nálunk önmagában rettegés, hideglelés, halál. Azzal áltattam magam, hogy arra gondoltam, csak egy hónap. A szüleim majd kivisznek innen.
Az ősz különösen csúnya volt. Annyira ködös volt és szürke. Az eső undok hangjai, és ahogy fúj, a szél hangja. Varjak károgtak, és mindenben ott volt az eső, és ez a sok hang együtt kibírhatatlanul depresszív. Először a kezelés olyan sokat kivesz belőled, hogy csak aludni tudsz. Az első négy hónapban csak aludtam. Alvás, nyáladzás. Alvás, nyáladzás… Minden beszélgetés ugyanaz volt a doktornővel: – Ana, maga azt mondja, nem kábítószeres. Mire én azt felelem, nem szedtem semmiféle drogot, megmondanám, ha igen. Tudtam, hogy újra és újra ezzel jönnek majd. Valld be, hogy drogoztál! Valld be, hogy függő vagy! Hogy mondhatnám, ha egyszer nem igaz? Amíg nem azt mondod odabent, amit az igazgatónő, Dr. Vulin hallani akar, addig egy nagy senki vagy.
A szüleim nem jártak látogatni. Elsírtam magam, amikor végre megláttam anyámat, nem láttam négy hónapja. Minden összetört bennem. Szükségem volt a szüleimre, akik megértenek engem. Megkérdeztem anyámat, apám miért nem szeret engem többé. Megpróbáltam megfogni a kezét, mert egyszerűen érezni akartam, de azonnal elhúzta a kezét. Durva szembesülni azzal, hogy a saját szüleid undorodnak tőled. Folyton azt akarták hallani, hogy a fiúkat szeretem.
Ha becsukom a szemem, ma is képek és beszélgetések villannak be. Úgyhogy Lopaca miatt, a hülye kórházigazgatónő és a hülye szüleim miatt most már beteg vagyok. Most vagyok beteg, amikor már vége ennek a rémálomnak. Pedig egészséges voltam. Most meg terápiára van szükségem. Ha most nem járnék terápiára, akkor egy vonat elé akarnék ugrani. Mindennek a tetejébe nem tudok aludni többé. Bevillannak dolgok folyton. Közel voltam hozzá, hogy öngyilkos legyek.
Dr. Vulin nem orvos volt, hanem egy szörnyeteg. Nagyon manipulatív, és szeretett kínozni minket. Nem tudtam, hogyan menekülhetnék. Mindenki látta, milyen szomorú vagyok. Őt nem érdekelte egyáltalán. A többiek megmondták, hogy nincs választásom, be kell vallanom. Még ha nem is igaz, hazudjak, muszáj. Ha nem hazudsz, nem szabadulsz soha. Jó kilenc hónapig ellenálltam, és utána hazudnom kellett, hogy drogos vagyok. Akkor boldog volt. Miután azt hazudtam, hogy drogos vagyok, a dolog soha többé nem került szóba. Csak azt várta, hogy hazudjak, és utána nem zaklatott többé a drogokkal. Ez csak álca volt. Drogosként kerültem nyilvántartásba, de az orvos homoszexualitással kezelt.
Minden csoportterápián azt kérdezte, biztos vagyok benne? Hiszen lehetne egy fiú is, biztos vagy benne, hogy nem csak kipróbáltad? A korodbeliek ezt szokták csinálni. Kezdetben úgy kérdezett róla, hogy szerintem ez normális-e. Mondtam, hogy számomra ez a normális. Aztán azt kérdezte, és mi lesz a gyerekekkel, a férjjel? Minden csoportterápián ott ültem lehajtott fejjel, és imádkoztam, hogy valaki mást zaklasson. Ahogy kezdtem éretté válni, a hangom egyre mélyebb lett. Így ültem ott, nem tudtam keresztbe tenni a lábaimat. Aztán azt mondta, nézzétek Anát, úgy ül, mintha férfi lenne. Végül kényszerített, hogy úgy üljek, mint egy kisasszony. Meg hogy selymes hangon beszéljek. Idővel rájössz arra, hogy mit várnak el tőled. Nekem másfél évembe került, hogy rájöjjek erre. Azt hazudtam végül, hogy volt kint egy fiú, aki tetszett. Az kérdezte tőlem a doktornő, ha ott állna ez a fiú és a barátnőm, melyikőjüket választanám? Azt mondtam, hogy a fiút. És akkor kiengedett, mert azt hitte, végre kigyógyított. Akkor én voltam a jó kislány. A többieknek engem dicsért: mindenki kövesse Ana példáját!
Hazamehettem végre. És akkor szembeszálltam a szüleimmel. Megmondtam nekik, fogadjanak el ilyennek, és könyörögtem, hogy soha többé ne küldjenek oda vissza. Sírtam és könyörögtem nekik, hogy ne kínozzanak tovább. Megmondtam, még mindig a lányokat szeretem, nem tudják megváltoztatni. Úgyhogy visszavittek. A hülye anyám átvert, hogy miért megyünk oda. És ezúttal sokkal szörnyűbb dolgok kezdődtek.
Amikor visszakerültem, vittek is az elkülönítőbe. Két beteghordó és két nővér cipelte az én negyvenhét kilómat. És csak úgy bedobtak abba az elkülönítő szobába. Azt hajtogattam, hogy ezt nem tehetik velem. Aztán megvolt az első rémálmom. Úgy éreztem, mintha valaki rám mászna. Mintha valaki leszorítana. Minden álmomban Vulin doktornő emberei közül megerőszakolt valaki. Egyszer azt álmodtam, hogy a saját anyám erőszakol meg. Sátáni vigyor volt az arcán. Teljesen lenyomott az ágyra, és én könyörögtem, hogy ne tegye. Hárman voltak odabent rajtam kívül. Az egyikről tudtam, hogy agresszív. A másik énekelt. Emlékszem most is minden egyes dallamra.
Akkor váltak a szüleim ellenséggé. Minden bizalmamat elvesztettem. Nem tudtam már, hogy mit csinálnának. És amiről kezdetben azt hittem, hogy csak egy hónap lesz, abból szűk 5 év lett. Az ágyamból egyedül csak a rácsos ablakot láttam. Néha azt kívántam, bár ne itt lennék. Halálba menekülni könnyebbnek tűnt. Csak feküdtem és halottnak képzeltem magam. Egy vastag szíjjal kötnek le az ágyhoz. És csak úgy ott hagynak. Nem szabad hangosan sírnod. Csak halkan, különben megnézheted magad. Mindent belül, magadban kell tartanod. És nem kérdezheted meg, hogy miért kínoznak így folyton… Szerettem volna, hogy valaki segítsen. Hogy kihozzon onnan. Hogy ne kínozzanak tovább.
Reméltem, hogy rács mögé juttatom azt a nőt. És a szüleimet is. Reméltem, Dr. Vulin megkapja, amit érdemel. Ahogy a szüleim is. Mert ez nem volt normális. Nem fogom hagyni, hogy ezt megússzák. Mindent megteszek, hogy a doktornő és a szüleim is rács mögé jussanak. Megtaláltam, hogy miért éljek, amikor láttam, tehetek valamit, hogy ne ússzák meg, amit tettek. Az igazság volt az ok az életben maradásomra.
Amikor kikerültem, hosszú-hosszú évekig jártam rendszeresen pszichiáterhez, mire úgy-ahogy rendbe jöttem. Mindent elölről kellett kezdenem. Aztán egyszer otthon voltunk a barátnőmmel, amikor a nővérem felhívott. Mondta, hogy anyának infarktusa volt. A nővérem barátja szóba hozott engem, és azonnal infarktust kapott.
Nem volt biztató az állapota. Azt sem tudták, túléli-e vajon. Nem akartam találkozni anyámmal, de aztán valami belül kinyílt bennem. Rájöttem, hogy találkoznom kell vele. Végül el akartam menni, hogy megfogjam a kezét.
Amikor meglátott, könnyekben tört ki. Azt mondta, hogy nem volt jó anya. Nem tudom, felfogta-e egyáltalán, hogy mit tett velem. Soha nem beszélt erről anyám. Azt gondolom, túl sok mindent fojtott el, amit nem akart elfogadni. Meglehet, hogy ez az oka a szívinfarktusának.
Megbocsátani nem tudok. Az ilyesmit nem lehet megbocsátani. A megbocsátás az valami más lehet. De nem ilyen helyzetekre való.
De segítettem, hogy békében élje le a hátralévő életét.”
2008-ban egy kórházi felülvizsgálás során fény derült Vulin doktornő visszaéléseire, aki ezután lemondott az általa tizenöt éve vezetett kórház igazgatói posztjáról. Az új igazgató azonnal belső vizsgálatot rendelt el, Ana Dragicevicet pedig kiengedtél az intézetből. A fiatal nő felkavaró története hatalmas közfelháborodást váltott ki, önkényes gyógykezelés és személyi szabadság megsértése miatt több feljelentést tettek az ügyben, majd az államügyészi hivatal vádat emelt az egykori intézetvezető ellen. Ana sok évet töltött a bíróságot járva, mire idáig eljutottak. Édesapja a mai napig nem áll szóba vele.
Forrás: humenonline.hu
Cigány jöhet az osztályba, fogyatékos kösz ne
2017. március 12. | Primilla
A méltányosság egy szép és magasztos eszme az oktatásban, de inkább csak mások bőrére kísérletezzenek vele. A gyakorlatban, saját kontóra, ha lehet, inkább ne jöjjenek az osztályba sem eltérő képességű, se cigány, leginkább pedig fogyatékkal élő gyerekek.
Nagyjából így foglalható össze annak az online felmérésnek a méltányos oktatásról szóló része, amit az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete készített tavaly ősszel pedagógusok, diákok és szülők megkérdezésével. A kérdőív alapját a Civil Közoktatási Platform által megfogalmazott követelések jelentették, és több mint ötezren töltötték ki, igaz, az utolsó kérdésig csak kétharmaduk jutott el.
A felmérésben többek között azt vizsgálták, hogyan vélekednek a kitöltők három hátrányos csoport: a kevésbé jó képességű, a cigány és a fogyatékkal élő gyerekek együttneveléséről, más szóval inklúziójáról.
Ha az összes válaszadót nézzük, hatvan százalékuk gondolja úgy, hogy a különböző teljesítményt nyújtó gyerekeket közös osztályban kell tanítani, ahol a pedagógus egyénre szabja a tanítást. A cigány gyerekeket a nem cigány gyerekekkel a megkérdezettek 65 százaléka szerint kell együtt nevelni.
A legkevésbé a fogyatékkal élők inklúziójával értenek egyet a válaszadók, csak 32 százalék gondolja úgy, hogy az épekkel egy csoportban lenne jó (pedig tudunk jó példáról), 42 százalék úgy véli, hogy oké, járhatnak velük egy intézménybe, de lehetőleg külön csoportba. Ráadásul leginkább maguk a diákok utasítják el, hogy egy osztályba járjanak fogyatékos kortársaikkal, a szülők már sokkal elfogadóbbak.
A pedagógusok szintén mások számlájára jófejek. A tanítók, akik a leginkább érintettek a dologban, mivel az ő szintjükön még nem igazán érvényesül semmiféle szűrő, hiszen az általános iskola, ahogy a neve is mutatja, általános, sőt, mindenkinek kötelező – az óvatos szelekció hívei, vagyis ők csoportonként szétválogatnák a gyereket, a fogyatékkal élőket pedig külön intézményben tanítanák. Bármit is jelentsen a fogyatékosság.
A középiskolai tanárok – ugyebár erre a szintre már jelentős szűrőn át kerülnek be a jobb képességű gyerekek – együttnevelnék a cigány gyerekeket és a fogyatékkal élőket is, csakhogy a valóságban ők már nem igazán szembesülnek ezzel a kérdéssel. Az eltérő teljesítményű tanulókat viszont leginkább külön tanítanák.
Szóval jelenleg itt tart a magyar társadalom, annak is az a része, amelyik oktatás minőségét a szívén viseli. Viszonylag sokan megértették már, hogy milyen össztársadalmi haszna van az integrált/inkluzív nevelésnek, de addig még csak nagyon kevesen jutottak el, hogy ezért áldozatot is vállaljanak, és ne másokra tolják inkább az ezzel járó „kényelmetlenségeket”.
Ahogy a felmérés gyorsjelentése megállapítja: ebben a kérdésben nem lehet előrelépni önreflexió és valódi áldozatvállalás nélkül, ezt viszont tudatosítani kell mindenkiben. Egy olyan fogolydilemma helyzetet látunk, ahol az egyéni önfeláldozásnak túl nagy ára van, a közösségi megoldáshoz viszont nagyobb egymás iránti bizalomra lenne szükség.
Megjegyzik: ezek a vélemények nem egészen függetlenek attól, hogy a megkérdezettek zöme nem tartja az intézményeket felkészültnek a speciális igényű gyermekek nevelésére, és nem látják, hogy valóban személyre szabottan tudnának foglalkozni velük.
Forrás: divany.hu
A méltányosság egy szép és magasztos eszme az oktatásban, de inkább csak mások bőrére kísérletezzenek vele. A gyakorlatban, saját kontóra, ha lehet, inkább ne jöjjenek az osztályba sem eltérő képességű, se cigány, leginkább pedig fogyatékkal élő gyerekek.
Nagyjából így foglalható össze annak az online felmérésnek a méltányos oktatásról szóló része, amit az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete készített tavaly ősszel pedagógusok, diákok és szülők megkérdezésével. A kérdőív alapját a Civil Közoktatási Platform által megfogalmazott követelések jelentették, és több mint ötezren töltötték ki, igaz, az utolsó kérdésig csak kétharmaduk jutott el.
A felmérésben többek között azt vizsgálták, hogyan vélekednek a kitöltők három hátrányos csoport: a kevésbé jó képességű, a cigány és a fogyatékkal élő gyerekek együttneveléséről, más szóval inklúziójáról.
Ha az összes válaszadót nézzük, hatvan százalékuk gondolja úgy, hogy a különböző teljesítményt nyújtó gyerekeket közös osztályban kell tanítani, ahol a pedagógus egyénre szabja a tanítást. A cigány gyerekeket a nem cigány gyerekekkel a megkérdezettek 65 százaléka szerint kell együtt nevelni.
A legkevésbé a fogyatékkal élők inklúziójával értenek egyet a válaszadók, csak 32 százalék gondolja úgy, hogy az épekkel egy csoportban lenne jó (pedig tudunk jó példáról), 42 százalék úgy véli, hogy oké, járhatnak velük egy intézménybe, de lehetőleg külön csoportba. Ráadásul leginkább maguk a diákok utasítják el, hogy egy osztályba járjanak fogyatékos kortársaikkal, a szülők már sokkal elfogadóbbak.
A pedagógusok szintén mások számlájára jófejek. A tanítók, akik a leginkább érintettek a dologban, mivel az ő szintjükön még nem igazán érvényesül semmiféle szűrő, hiszen az általános iskola, ahogy a neve is mutatja, általános, sőt, mindenkinek kötelező – az óvatos szelekció hívei, vagyis ők csoportonként szétválogatnák a gyereket, a fogyatékkal élőket pedig külön intézményben tanítanák. Bármit is jelentsen a fogyatékosság.
A középiskolai tanárok – ugyebár erre a szintre már jelentős szűrőn át kerülnek be a jobb képességű gyerekek – együttnevelnék a cigány gyerekeket és a fogyatékkal élőket is, csakhogy a valóságban ők már nem igazán szembesülnek ezzel a kérdéssel. Az eltérő teljesítményű tanulókat viszont leginkább külön tanítanák.
Szóval jelenleg itt tart a magyar társadalom, annak is az a része, amelyik oktatás minőségét a szívén viseli. Viszonylag sokan megértették már, hogy milyen össztársadalmi haszna van az integrált/inkluzív nevelésnek, de addig még csak nagyon kevesen jutottak el, hogy ezért áldozatot is vállaljanak, és ne másokra tolják inkább az ezzel járó „kényelmetlenségeket”.
Ahogy a felmérés gyorsjelentése megállapítja: ebben a kérdésben nem lehet előrelépni önreflexió és valódi áldozatvállalás nélkül, ezt viszont tudatosítani kell mindenkiben. Egy olyan fogolydilemma helyzetet látunk, ahol az egyéni önfeláldozásnak túl nagy ára van, a közösségi megoldáshoz viszont nagyobb egymás iránti bizalomra lenne szükség.
Megjegyzik: ezek a vélemények nem egészen függetlenek attól, hogy a megkérdezettek zöme nem tartja az intézményeket felkészültnek a speciális igényű gyermekek nevelésére, és nem látják, hogy valóban személyre szabottan tudnának foglalkozni velük.
Forrás: divany.hu
Bántalmazásokat sejt az ombudsman egy gyermekotthonban
2017. március 03. | MTI
Komoly és rendszerszintű alapjogi visszásságokat tárt fel az alapvető jogok biztosának átfogó vizsgálata a zalaegerszegi gyermekotthon működésében, ami miatt ügyészségi törvényességi felügyeleti eljárást is kezdeményezett - közölte Székely László alapjogi biztos hivatala.
Az ombudsman azután indított vizsgálatot, hogy egy jelzés szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma zalaegerszegi gyermekotthonában "a gondozott gyermekek ellátása nem megfelelő, rendszeresen bántalmazzák őket".
Az előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzésen a hivatal jogász és pszichológus munkatársai konzultáltak az intézmény igazgatójával, megtekintették a gyermekotthont és meghallgattak 28 gyereket.
A jelentés szerint a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát sérti, hogy egy-egy csoportban a jogszabályban megengedettnél több speciális és különleges ellátást egyidejűleg igénylő gyermeket helyeztek el. "Aggályos a jogorvoslat és a segítségkérés szempontjából, hogy nincs minden csoportban egységesen kifüggesztve a házirend, illetve a gyermekjogi képviselő elérhetősége".
Az ombudsman szerint nem elfogadható, hogy a gyerekek érdekére hivatkozva magántanulóvá minősítik őket, és egy belső, tulajdonképpen szegregált iskolával kell tanulói jogviszonyt létesíteniük. Az ombudsman szerint az is aggályokat vet fel, hogy egyes speciális gyermekotthonok zárt működési rendszere miatt ellehetetlenül a szakképzésben részt vevő tanulók gyakorlati oktatása.
Székely László közölte, hogy a gyermekvédelmi törvény rendelkezése szerint maximum 48 órán át tarthat a személyes szabadságot korlátozó intézkedés, ezért súlyos jogsértést jelent, hogy "az otthon vezetőjének döntése alapján egy gyermek esetében közel másfél hónapig tartott a jogkorlátozó egészségügyi megfigyelés".
A helyszíni vizsgálat feltárta, hogy a gyermekotthonban a szabályszegő vagy nehezen kezelhető viselkedési formákért speciális szankciókat alkalmaznak, a gyerekek közül többen utaltak rá, hogy az intézményben büntetésként nem engedik ki őket a szabad levegőre.
A biztos szerint nemcsak ez a büntetési gyakorlat sérti a gyermekek emberi méltósághoz való jogát, hanem annak végrehajtása is, amelynek során renitens gyerekeket egész nap papucs viselésére kötelezték, hogy a nevelők azonnal láthassák, kit nem engedhetnek ki az épületből.
A jelentés kitér arra is, hogy a dohányzás tilos ugyan az intézményben, de ezt nem tudják megakadályozni, a szakdolgozók pedig a dohányzást és annak megvonását jutalmazási, illetve fegyelmezési eszközként használják. A vizsgálat igazolta azt is, hogy a gyermekek között is előfordul a bántalmazás.
Az ombudsman szerint a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogának érvényesítése állami feladat.
"A szakemberek felelőssége a figyelemfelhívás a dohányzás káros következményeire, a segítségnyújtás a leszokáshoz, az egymás közötti agresszió megelőzése, csökkentése, kezelése pedagógiai, pszichológiai módszerekkel."
Az alapjogi biztos közleménye kitér arra is: több gyermek számolt be arról, hogy a szakdolgozók verbálisan és fizikailag bántalmazták őket. A gyermekjogi képviselőhöz néhány hónap alatt nyolc alkalommal érkezett ilyen jelzés, a gyermekvédelmi gyámoknál ugyancsak nyolc esetben tettek panaszt bántalmazás miatt.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a panaszokat az intézményvezető által indított vizsgálatok ugyan alaptalannak találták, "ám a bántalmazás megtörténte a gyermekekkel készített interjúk, a gyermekjogi képviselőtől és a gyermekvédelmi gyámoktól kapott információk alapján is valószínűsíthető volt".
A biztos a zalaegerszegi gyermekotthon működése kapcsán a legfőbb ügyész útján törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett az illetékes és hatáskörrel rendelkező ügyészénél.
Az ombudsman emellett ajánlást tett az emberi erőforrásokért felelős miniszternek, folytassa a már megkezdett lépéseket azért, hogy véget vessenek a speciális gyermekotthonokban elhelyezett gyermekek személyi szabadságát korlátozó jogsértő gyakorlatnak.
A biztos a gyermekotthon igazgatójától azt kérte, vessenek véget a személyes szabadság jogsértő korlátozásának, továbbá teremtsék meg a feltételeket a gyermekek szabad levegőn való tartózkodásához, illetve kérjenek módszertani segítséget a gyermekek közötti agresszió kezeléséhez.
Kezdeményezte továbbá a speciális gyermekotthonban nevelkedő gyermekek számára a képességeik szerinti középfokú iskolai végzettség megszerzésének lehetővé tételét, illetve a magántanulói jogviszonyok indokoltságának felülvizsgálatát is.
Forrás: hvg.hu
Komoly és rendszerszintű alapjogi visszásságokat tárt fel az alapvető jogok biztosának átfogó vizsgálata a zalaegerszegi gyermekotthon működésében, ami miatt ügyészségi törvényességi felügyeleti eljárást is kezdeményezett - közölte Székely László alapjogi biztos hivatala.
Az ombudsman azután indított vizsgálatot, hogy egy jelzés szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma zalaegerszegi gyermekotthonában "a gondozott gyermekek ellátása nem megfelelő, rendszeresen bántalmazzák őket".
Az előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzésen a hivatal jogász és pszichológus munkatársai konzultáltak az intézmény igazgatójával, megtekintették a gyermekotthont és meghallgattak 28 gyereket.
A jelentés szerint a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát sérti, hogy egy-egy csoportban a jogszabályban megengedettnél több speciális és különleges ellátást egyidejűleg igénylő gyermeket helyeztek el. "Aggályos a jogorvoslat és a segítségkérés szempontjából, hogy nincs minden csoportban egységesen kifüggesztve a házirend, illetve a gyermekjogi képviselő elérhetősége".
Az ombudsman szerint nem elfogadható, hogy a gyerekek érdekére hivatkozva magántanulóvá minősítik őket, és egy belső, tulajdonképpen szegregált iskolával kell tanulói jogviszonyt létesíteniük. Az ombudsman szerint az is aggályokat vet fel, hogy egyes speciális gyermekotthonok zárt működési rendszere miatt ellehetetlenül a szakképzésben részt vevő tanulók gyakorlati oktatása.
Székely László közölte, hogy a gyermekvédelmi törvény rendelkezése szerint maximum 48 órán át tarthat a személyes szabadságot korlátozó intézkedés, ezért súlyos jogsértést jelent, hogy "az otthon vezetőjének döntése alapján egy gyermek esetében közel másfél hónapig tartott a jogkorlátozó egészségügyi megfigyelés".
A helyszíni vizsgálat feltárta, hogy a gyermekotthonban a szabályszegő vagy nehezen kezelhető viselkedési formákért speciális szankciókat alkalmaznak, a gyerekek közül többen utaltak rá, hogy az intézményben büntetésként nem engedik ki őket a szabad levegőre.
A biztos szerint nemcsak ez a büntetési gyakorlat sérti a gyermekek emberi méltósághoz való jogát, hanem annak végrehajtása is, amelynek során renitens gyerekeket egész nap papucs viselésére kötelezték, hogy a nevelők azonnal láthassák, kit nem engedhetnek ki az épületből.
A jelentés kitér arra is, hogy a dohányzás tilos ugyan az intézményben, de ezt nem tudják megakadályozni, a szakdolgozók pedig a dohányzást és annak megvonását jutalmazási, illetve fegyelmezési eszközként használják. A vizsgálat igazolta azt is, hogy a gyermekek között is előfordul a bántalmazás.
Az ombudsman szerint a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogának érvényesítése állami feladat.
"A szakemberek felelőssége a figyelemfelhívás a dohányzás káros következményeire, a segítségnyújtás a leszokáshoz, az egymás közötti agresszió megelőzése, csökkentése, kezelése pedagógiai, pszichológiai módszerekkel."
Az alapjogi biztos közleménye kitér arra is: több gyermek számolt be arról, hogy a szakdolgozók verbálisan és fizikailag bántalmazták őket. A gyermekjogi képviselőhöz néhány hónap alatt nyolc alkalommal érkezett ilyen jelzés, a gyermekvédelmi gyámoknál ugyancsak nyolc esetben tettek panaszt bántalmazás miatt.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a panaszokat az intézményvezető által indított vizsgálatok ugyan alaptalannak találták, "ám a bántalmazás megtörténte a gyermekekkel készített interjúk, a gyermekjogi képviselőtől és a gyermekvédelmi gyámoktól kapott információk alapján is valószínűsíthető volt".
A biztos a zalaegerszegi gyermekotthon működése kapcsán a legfőbb ügyész útján törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett az illetékes és hatáskörrel rendelkező ügyészénél.
Az ombudsman emellett ajánlást tett az emberi erőforrásokért felelős miniszternek, folytassa a már megkezdett lépéseket azért, hogy véget vessenek a speciális gyermekotthonokban elhelyezett gyermekek személyi szabadságát korlátozó jogsértő gyakorlatnak.
A biztos a gyermekotthon igazgatójától azt kérte, vessenek véget a személyes szabadság jogsértő korlátozásának, továbbá teremtsék meg a feltételeket a gyermekek szabad levegőn való tartózkodásához, illetve kérjenek módszertani segítséget a gyermekek közötti agresszió kezeléséhez.
Kezdeményezte továbbá a speciális gyermekotthonban nevelkedő gyermekek számára a képességeik szerinti középfokú iskolai végzettség megszerzésének lehetővé tételét, illetve a magántanulói jogviszonyok indokoltságának felülvizsgálatát is.
Forrás: hvg.hu
Holtan találták a táplánypusztai otthon egyik lakóját
2017. március 01. | Admin
Holtan találták a táplánypusztai mentálhigiénés otthon egyik lakóját, a rendőrség nyomozást indított az ügyben.
A szociális központban gondozott férfi holttestét az intézet kerítése mellett, az otthon falain kívül találták meg – írja a Kisalföld.hu. A portál úgy tudja, az első lehetséges verzió úgy szólt, hogy a férfi talán át akart mászni a kerítésen, ám leesett róla, és ennek következtében halt meg.
A sérülések, illetve a hatósági boncolás eredménye vezethetett más eredményre, ugyanis a rendőrség a portál megkeresésére tegnap már azt válaszolta: „a Győri Rendőrkapitányság halálos közúti közlekedési baleset gondatlan okozása vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást ismeretlen elkövető ellen”.
Információik szerint tegnap hallgatták ki a lehetséges szemtanúkat Táplánypusztán, és azokat a gondozókat is, akik utoljára láthatták a férfit.
Januárban is történt egy tragikus eset a Dr. Piróth Endre Mentálhigiéniés Otthonban: az egyik épületben tűz keletkezett, aminek következtében egy ember meghalt, negyvenheten füstmérgezést szenvedtek, közülük tizennégyet kellett kórházba vinni. Az épület ruharaktára gyulladt ki, majd a lángok átterjedtek a folyosóra.
Az otthon honlapja szerint a 350 személyes intézményben számottevő kórházi kezelést nem igénylő pszichiátriai betegeket, értelmileg akadályozott, időskori demenciában szenvedőket és szenvedélybetegeket ápolnak, gondoznak.
Forrás: mno.hu
Holtan találták a táplánypusztai mentálhigiénés otthon egyik lakóját, a rendőrség nyomozást indított az ügyben.
A szociális központban gondozott férfi holttestét az intézet kerítése mellett, az otthon falain kívül találták meg – írja a Kisalföld.hu. A portál úgy tudja, az első lehetséges verzió úgy szólt, hogy a férfi talán át akart mászni a kerítésen, ám leesett róla, és ennek következtében halt meg.
A sérülések, illetve a hatósági boncolás eredménye vezethetett más eredményre, ugyanis a rendőrség a portál megkeresésére tegnap már azt válaszolta: „a Győri Rendőrkapitányság halálos közúti közlekedési baleset gondatlan okozása vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást ismeretlen elkövető ellen”.
Információik szerint tegnap hallgatták ki a lehetséges szemtanúkat Táplánypusztán, és azokat a gondozókat is, akik utoljára láthatták a férfit.
Januárban is történt egy tragikus eset a Dr. Piróth Endre Mentálhigiéniés Otthonban: az egyik épületben tűz keletkezett, aminek következtében egy ember meghalt, negyvenheten füstmérgezést szenvedtek, közülük tizennégyet kellett kórházba vinni. Az épület ruharaktára gyulladt ki, majd a lángok átterjedtek a folyosóra.
Az otthon honlapja szerint a 350 személyes intézményben számottevő kórházi kezelést nem igénylő pszichiátriai betegeket, értelmileg akadályozott, időskori demenciában szenvedőket és szenvedélybetegeket ápolnak, gondoznak.
Forrás: mno.hu
Újabb haláleset a táplánypusztai mentálhigiénés otthonnál
2017. március 01. | HH
A Kisalföld.hu szerint holtan találtak egy gondozottat a táplánypusztai mentálhigiénés otthon falain kívül. A rendőrség nyomozást indított az ügyben.
Rövid időn belül ez már a második tragédia a Dr. Piróth Endre Szociális Központban. Január elején tűz ütött ki az otthonban, egy gondozott akkor a helyszínen elhunyt, egy pedig kicsivel később a kórházban vesztette életét. A szociális központban gondozott férfi holttestét az intézet kerítése mellett találták meg.
Az első lehetséges verzió úgy szólt, hogy talán át akart mászni a kerítésen, arról leesett, és ennek következtében halt meg.
A sérülések, illetve a hatósági boncolás eredménye vezethetett más eredményre, ugyanis a rendőrség tegnap már azt válaszolta a Kisalföldnek: „A Győri Rendőrkapitányság halálos közúti közlekedési baleset gondatlan okozása vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást ismeretlen elkövető ellen."
A Dr. Piróth Endre Szociális Központban kórházi kezelést nem igénylő pszichiátriai betegeket gondoznak, illetve értelmileg akadályozott, időskorú demenciában szenvedő és szenvedélybeteg lakókat ápolnak. Három épületben mintegy 350 embert látnak el.
Az érintett férfit nem úgy tartották nyilván, mint aki rendre megpróbál meglépni az intézményből, évek óta biztosan nem hagyta el az otthont - tudta meg a lap.
Nem ez az első baleset
Másik két baleset is történt az intézmény melletti 81-es úton korábban, ezekben nem gondozottak, hanem az intézmény dolgozói voltak az áldozatok: 2016 őszén egy 61 éves asszonyt ütött el az autó, néhány évvel ezt megelőzően pedig az otthon pszichológusa vált gázolás áldozatává.
Késelés is volt
Gondozottakkal történt tragédiáról is beszámolta Kisalföld az elmúlt években: 2015. január végén lakótársát késelte halálra az egyik gondozott, akit aztán a bíróság beszámíthatónak tartott, s így hat év börtönre ítélt első, majd másodfokon is. Tavaly márciusban az otthonból ment el az a középkorú asszony, akinek holttestét az eltűnése után két héttel találták meg a szántóföldön.
Forrás: index.hu
A Kisalföld.hu szerint holtan találtak egy gondozottat a táplánypusztai mentálhigiénés otthon falain kívül. A rendőrség nyomozást indított az ügyben.
Rövid időn belül ez már a második tragédia a Dr. Piróth Endre Szociális Központban. Január elején tűz ütött ki az otthonban, egy gondozott akkor a helyszínen elhunyt, egy pedig kicsivel később a kórházban vesztette életét. A szociális központban gondozott férfi holttestét az intézet kerítése mellett találták meg.
Az első lehetséges verzió úgy szólt, hogy talán át akart mászni a kerítésen, arról leesett, és ennek következtében halt meg.
A sérülések, illetve a hatósági boncolás eredménye vezethetett más eredményre, ugyanis a rendőrség tegnap már azt válaszolta a Kisalföldnek: „A Győri Rendőrkapitányság halálos közúti közlekedési baleset gondatlan okozása vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást ismeretlen elkövető ellen."
A Dr. Piróth Endre Szociális Központban kórházi kezelést nem igénylő pszichiátriai betegeket gondoznak, illetve értelmileg akadályozott, időskorú demenciában szenvedő és szenvedélybeteg lakókat ápolnak. Három épületben mintegy 350 embert látnak el.
Az érintett férfit nem úgy tartották nyilván, mint aki rendre megpróbál meglépni az intézményből, évek óta biztosan nem hagyta el az otthont - tudta meg a lap.
Nem ez az első baleset
Másik két baleset is történt az intézmény melletti 81-es úton korábban, ezekben nem gondozottak, hanem az intézmény dolgozói voltak az áldozatok: 2016 őszén egy 61 éves asszonyt ütött el az autó, néhány évvel ezt megelőzően pedig az otthon pszichológusa vált gázolás áldozatává.
Késelés is volt
Gondozottakkal történt tragédiáról is beszámolta Kisalföld az elmúlt években: 2015. január végén lakótársát késelte halálra az egyik gondozott, akit aztán a bíróság beszámíthatónak tartott, s így hat év börtönre ítélt első, majd másodfokon is. Tavaly márciusban az otthonból ment el az a középkorú asszony, akinek holttestét az eltűnése után két héttel találták meg a szántóföldön.
Forrás: index.hu
Szcientológusok zaklatják a veronai busztragédia áldozatainak családtagjait?
2017. február 08. | Admin
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke felszólította őket: hagyják békén az érintetteket.
A hivatal a sajtóból értesült arról, hogy a Magyarországi Szcientológia Vallási Egyesület, megszerezve a veronai busztragédia áldozatainak elérhetőségeit, zaklatja a gyászoló családokat. Az erről szóló újságcikk szerint az egyesület egy – a hívei közé tartozó –, Verona közelében élő magyar származású rendezvényszervezőn keresztül szerezte meg a családtagok nevét, telefonszámát és lakáscímét.
Péterfalvi Attila, a szervezet elnöke most arra szólította fel az egyesület képviselőit, hogy ne zaklassák a gyászoló családokat.
"A cikkben szereplő adatkezelést sérelmező panasz még nem érkezett a hatósághoz, azonban nyomatékkal felszólítom az egyesület képviselőit, hogy azonnal hagyjanak fel a fentiekben leírt tevékenységgel, és haladéktalanul töröljék a gyászoló családok jogellenesen megszerzett személyes adatait" – írta Péterfalvi Attila.
Hozzátette: a hatóság elnökeként megteszi "a szükséges és hatékony jogvédelmi lépéseket is".
A Ripost írt arról, hogy a segítséget ígérő szcientológusok később imázskampányukhoz használnák fel az érintetteket.
Forrás: hvg.hu
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke felszólította őket: hagyják békén az érintetteket.
A hivatal a sajtóból értesült arról, hogy a Magyarországi Szcientológia Vallási Egyesület, megszerezve a veronai busztragédia áldozatainak elérhetőségeit, zaklatja a gyászoló családokat. Az erről szóló újságcikk szerint az egyesület egy – a hívei közé tartozó –, Verona közelében élő magyar származású rendezvényszervezőn keresztül szerezte meg a családtagok nevét, telefonszámát és lakáscímét.
Péterfalvi Attila, a szervezet elnöke most arra szólította fel az egyesület képviselőit, hogy ne zaklassák a gyászoló családokat.
"A cikkben szereplő adatkezelést sérelmező panasz még nem érkezett a hatósághoz, azonban nyomatékkal felszólítom az egyesület képviselőit, hogy azonnal hagyjanak fel a fentiekben leírt tevékenységgel, és haladéktalanul töröljék a gyászoló családok jogellenesen megszerzett személyes adatait" – írta Péterfalvi Attila.
Hozzátette: a hatóság elnökeként megteszi "a szükséges és hatékony jogvédelmi lépéseket is".
A Ripost írt arról, hogy a segítséget ígérő szcientológusok később imázskampányukhoz használnák fel az érintetteket.
Forrás: hvg.hu
4,6 milliárd forintos fejlesztő-foglalkoztató program indul áprilisban
2017. január 25. | Admin
Mintegy 4,6 milliárd forint keretösszegű fejlesztő-foglalkoztató program indul április 1-jén a fogyatékossággal élő emberek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint a hajléktalan emberek képességeinek, készségeinek fejlesztése - jelentette be Czibere Károly.
Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár budapesti sajtótájékoztatóján elmondta: a programban mintegy százharminc állami, civil, egyházi és önkormányzati intézmény vehet részt, és várhatóan hétezer embernek biztosítják az új szolgáltatást, amelynek célja az is, hogy javuljanak az érintettek foglalkoztatási esélyei. A program pályázatára keddig jelentkezhetnek az intézmények.
Az államtitkár a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjának egyik műhelyében tartott sajtótájékoztatóján azt hangoztatta, a kormány elkötelezett abban, hogy a fogyatékossággal élők is megmutathassák, értékteremtő munkára képesek.
Arról beszélt, nemcsak az intézményi világon kívül, hanem azon belül is biztosítani kell a munka lehetőségét a fogyatékossággal élő emberek számára. Ezért döntött a kormány még ősszel, majd az Országgyűlés decemberben arról, hogy megújítják az intézményekben élők számára a munkarehabilitáció rendszerét - fűzte hozzá.
A pályázaton elnyert támogatást nem csak bérre, hanem tárgyi eszközök beszerzésére, új munkaállomások teremtésére is fordíthatják az intézmények, mert a cél az, hogy minél több munkahelyet hozzanak létre - mondta. Közölte, a fejlesztő foglalkoztatás áprilistól már nem kiegészítő, hanem teljesen önálló új szociális szolgáltatásnak számít a szociális törvényben foglaltak értelmében.
Az államtitkár kitért arra, hogy a kormány nemrég elfogadta az úgynevezett kiváltási stratégiát, és abban már szerepel, hogy a nagy intézmények helyett kialakítandó új lakhatási formákban, például lakóotthonokban élő fogyatékos emberek számára "különös hangsúllyal" kell biztosítani a rehabilitáció, a foglalkoztatás lehetőségét.
Czibere Károly emlékeztetett, az elmúlt öt-hat évben a fogyatékossággal élő, illetve munkaképességű emberek foglalkoztatási rátáját 17-18 százalékról mintegy 30 százalékra sikerült emelni; ebben nagy szerepe volt a szociális intézményekben történő foglalkoztatásnak.
Forrás: kormany.hu
Mintegy 4,6 milliárd forint keretösszegű fejlesztő-foglalkoztató program indul április 1-jén a fogyatékossággal élő emberek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint a hajléktalan emberek képességeinek, készségeinek fejlesztése - jelentette be Czibere Károly.
Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár budapesti sajtótájékoztatóján elmondta: a programban mintegy százharminc állami, civil, egyházi és önkormányzati intézmény vehet részt, és várhatóan hétezer embernek biztosítják az új szolgáltatást, amelynek célja az is, hogy javuljanak az érintettek foglalkoztatási esélyei. A program pályázatára keddig jelentkezhetnek az intézmények.
Az államtitkár a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjának egyik műhelyében tartott sajtótájékoztatóján azt hangoztatta, a kormány elkötelezett abban, hogy a fogyatékossággal élők is megmutathassák, értékteremtő munkára képesek.
Arról beszélt, nemcsak az intézményi világon kívül, hanem azon belül is biztosítani kell a munka lehetőségét a fogyatékossággal élő emberek számára. Ezért döntött a kormány még ősszel, majd az Országgyűlés decemberben arról, hogy megújítják az intézményekben élők számára a munkarehabilitáció rendszerét - fűzte hozzá.
A pályázaton elnyert támogatást nem csak bérre, hanem tárgyi eszközök beszerzésére, új munkaállomások teremtésére is fordíthatják az intézmények, mert a cél az, hogy minél több munkahelyet hozzanak létre - mondta. Közölte, a fejlesztő foglalkoztatás áprilistól már nem kiegészítő, hanem teljesen önálló új szociális szolgáltatásnak számít a szociális törvényben foglaltak értelmében.
Az államtitkár kitért arra, hogy a kormány nemrég elfogadta az úgynevezett kiváltási stratégiát, és abban már szerepel, hogy a nagy intézmények helyett kialakítandó új lakhatási formákban, például lakóotthonokban élő fogyatékos emberek számára "különös hangsúllyal" kell biztosítani a rehabilitáció, a foglalkoztatás lehetőségét.
Czibere Károly emlékeztetett, az elmúlt öt-hat évben a fogyatékossággal élő, illetve munkaképességű emberek foglalkoztatási rátáját 17-18 százalékról mintegy 30 százalékra sikerült emelni; ebben nagy szerepe volt a szociális intézményekben történő foglalkoztatásnak.
Forrás: kormany.hu
Egy ember meghalt, és sokan megsérültek egy szociális otthonban keletkezett tűzben
2017. január 07. | Fábián Tamás
Tűz ütött ki a táplánypusztai Dr. Piróth Endre Mentálhigiéniés Otthon egyik épületében szombat délelőtt, a tűzoltók elkezdték kimenekíteni az embereket - írta az MTI.
A katasztrófavédelem tájékoztatása szerint a ruhák gyulladtak meg a ruhatárban, a tűz pedig átterjedt a folyósóra. A lángokat sikerült eloltani.
Az eddigi információk szerint egy ember meghalt és 47-en füstmérgezést szenvedtek, közülük 14 főt kellett kórházba szállítani.
Az épületben tartózkodó 73 ember közül mintegy ötvenet már kimenekítettek a tűzoltók, őket egy másik épületben helyezik el. Valamennyien fekvőbetegek, a mentők vizsgálják állapotukat. A helyszínen nagy volt a füst, légzőkészülékben mentették a betegeket a tűzoltók, akik több mint tíz járművel vonultak a helyszínre.
Az otthon honlapja szerint a 350 személyes intézményben számottevő kórházi kezelést nem igénylő pszichiátriai betegeket, értelmileg akadályozott, időskori demenciában szenvedőket és szenvedélybetegeket ápolnak, gondoznak.
Forrás: index.hu
Tűz ütött ki a táplánypusztai Dr. Piróth Endre Mentálhigiéniés Otthon egyik épületében szombat délelőtt, a tűzoltók elkezdték kimenekíteni az embereket - írta az MTI.
A katasztrófavédelem tájékoztatása szerint a ruhák gyulladtak meg a ruhatárban, a tűz pedig átterjedt a folyósóra. A lángokat sikerült eloltani.
Az eddigi információk szerint egy ember meghalt és 47-en füstmérgezést szenvedtek, közülük 14 főt kellett kórházba szállítani.
Az épületben tartózkodó 73 ember közül mintegy ötvenet már kimenekítettek a tűzoltók, őket egy másik épületben helyezik el. Valamennyien fekvőbetegek, a mentők vizsgálják állapotukat. A helyszínen nagy volt a füst, légzőkészülékben mentették a betegeket a tűzoltók, akik több mint tíz járművel vonultak a helyszínre.
Az otthon honlapja szerint a 350 személyes intézményben számottevő kórházi kezelést nem igénylő pszichiátriai betegeket, értelmileg akadályozott, időskori demenciában szenvedőket és szenvedélybetegeket ápolnak, gondoznak.
Forrás: index.hu
Nem tudják, miért lett hirtelen több sajátos nevelési igényű gyerek
2016. december 28. | Admin
Kevesebb mint 70 százalékukat oktatják integráltan.
Egy év alatt több mint 4700-zal nőtt a sajátos nevelési igényű gyerekek száma, és ezzel az idei tanévet már több mint 88 300 ilyen diák kezdte el – írja a Magyar Nemzet. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma adatai szerint az elmúlt 5 évben évente legfeljebb 1000 fővel nőtt a sajátos nevelési igényű gyerekek száma. 2012-ben mintegy 81 100 ilyen tanuló kezdte a tanévet, 2015-ben 83 600, ám az idei, 2016/2017-es tanévre a létszámuk 88 300-ra ugrott.
Csordás Anett, a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület vezetője nem látta indokoltnak a növekedést, és úgy vélte, esetleg statisztikai oka van az eredménynek. Amennyiben valós növekedésről van szó, akkor elképzelhető, hogy ahhoz az oktatási rendszer hiányosságai is hozzájárulhattak.
Sajátos nevelési igényű a köznevelési törvény szerint az a tanuló, aki szakértői bizottság szerint valamilyen fogyatékossággal bír, halmozottan fogyatékos, illetve pszichés fejlődési zavarban szenved, például autista. Az Emmi idei tanévre vonatkozó adatai alapján az általános iskolába járó sajátos nevelési igényű gyerekek kevesebb mint 70 százalékát oktatják integráltan.
Forrás: vs.hu
Kevesebb mint 70 százalékukat oktatják integráltan.
Egy év alatt több mint 4700-zal nőtt a sajátos nevelési igényű gyerekek száma, és ezzel az idei tanévet már több mint 88 300 ilyen diák kezdte el – írja a Magyar Nemzet. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma adatai szerint az elmúlt 5 évben évente legfeljebb 1000 fővel nőtt a sajátos nevelési igényű gyerekek száma. 2012-ben mintegy 81 100 ilyen tanuló kezdte a tanévet, 2015-ben 83 600, ám az idei, 2016/2017-es tanévre a létszámuk 88 300-ra ugrott.
Csordás Anett, a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület vezetője nem látta indokoltnak a növekedést, és úgy vélte, esetleg statisztikai oka van az eredménynek. Amennyiben valós növekedésről van szó, akkor elképzelhető, hogy ahhoz az oktatási rendszer hiányosságai is hozzájárulhattak.
Sajátos nevelési igényű a köznevelési törvény szerint az a tanuló, aki szakértői bizottság szerint valamilyen fogyatékossággal bír, halmozottan fogyatékos, illetve pszichés fejlődési zavarban szenved, például autista. Az Emmi idei tanévre vonatkozó adatai alapján az általános iskolába járó sajátos nevelési igényű gyerekek kevesebb mint 70 százalékát oktatják integráltan.
Forrás: vs.hu
Pszichiátriai ápolt ugrott a Kenézy ablakából
2016. október 26. | Admin
A debreceni kórházban egy hónapja is történt hasonló eset.
Ahogy arról elsőként beszámoltunk, kedden kora délután kiugrott egy nő a Kenézy Kórház egyik ablakából. A mentők a helyszínen újraélesztették. Szentgyörgyi János sajtóreferens úgy tájékoztatott, a nő 51 éves, a pszichiátriai osztály ápoltja. A kórház főépületének felső szintjéről zuhant ki, és súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A belső sérüléseket szenvedett hölgyön a kórház orvosai életmentő műtéteket hajtottak végre. A sérültet jelenleg az intenzív osztályon ápolják. Az állapota továbbra is súlyos, életveszélyes.
Forrás: civishir.hu
A debreceni kórházban egy hónapja is történt hasonló eset.
Ahogy arról elsőként beszámoltunk, kedden kora délután kiugrott egy nő a Kenézy Kórház egyik ablakából. A mentők a helyszínen újraélesztették. Szentgyörgyi János sajtóreferens úgy tájékoztatott, a nő 51 éves, a pszichiátriai osztály ápoltja. A kórház főépületének felső szintjéről zuhant ki, és súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A belső sérüléseket szenvedett hölgyön a kórház orvosai életmentő műtéteket hajtottak végre. A sérültet jelenleg az intenzív osztályon ápolják. Az állapota továbbra is súlyos, életveszélyes.
Forrás: civishir.hu
Éhbérért dolgoznak az intézetlakók
2016. szeptember 17. | Farkas Melinda
Bár a törvény szerint legalább a minimálbér 30 százalékát ki kell fizetni azoknak a fogyatékkal élőknek és pszichiátriai betegeknek, akiket a bentlakásos intézmények szociális foglalkoztatás keretében dolgoztatnak, a valóságban a foglalkoztatók 15 százaléka még ezt a csekély összeget sem adja oda az intézetlakóknak – derül ki a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) lapunk által megismert jelentéséből.
Lesújtó képet fest az NRSZH jelentése a nappali ellátást nyújtó, illetve a bentlakásos szociális intézményekben folyó szociális foglalkoztatásról. A Magyar Nemzet által megismert, hatósági ellenőrzés tapasztalatait összegfoglaló dokumentum szerint az intézményekben a legtöbb hiányosságot a betegeknek kifizetett munkabérekkel összefüggésben találták.
Fogyatékosok és hajléktalanok
A hatósági ellenőrzés során 134 foglalkoztatót vizsgáltak, a foglalkoztatottak között voltak fogyatékos személyek, hajléktalanok, pszichiátriai és szenvedélybetegek. A szociális foglalkoztatás lényege, hogy az ellátottat az intézményen belül foglalkoztatják, amire szociális foglalkoztatási támogatást kapnak az államtól. A foglalkoztatás az ellátott korának, fizikai és mentális állapotának, képességeinek függvényében lehet munkarehabilitáció vagy fejlesztő-felkészítő jellegű. A munkarehabilitáció célja az ellátott munkakészségének, valamint testi és szellemi képességeinek munkavégzéssel történő megőrzése, illetve fejlesztése. A foglalkoztatás időtartama nem haladhatja meg a napi 6 és a heti 30 órát, de el kell érnie a napi 4 és a heti 20 órát.
Előírás az is, hogy a munkarehabilitációs díj havi összege nem lehet kevesebb a mindenkori kötelező legkisebb munkabér 30 százalékánál.
Az a fránya matek
Ez azonban a vizsgált 109 munkarehabilitációs célú foglalkoztatást végző foglalkoztató közül húsznál (15 százalék) nem teljesül. Az intézmények több mint 70 százaléka a minimálisan fizethető összeget adja a lakóknak, és alig több mint a foglalkoztatók tizede fizet az előírtnál magasabb összegű munkarehabilitációs díjat. A jellemző hiba az volt, hogy a foglalkoztatók nem a minimálbér 30 százalékát határozták meg mint legkisebb fizetést, hanem a minimálbér 30 százalékára vetített órabért. Így a bruttó 33 ezer forintos fizetésért napi nyolc órát kellett volna robotolniuk a lakóknak, ám ők csak napi 4-6 órát dolgozhatnak, vagyis még ennek a pénznek is csak a töredékét kapták. A foglalkoztatók 12 százaléka ráadásul nem vonta le a munkarehabilitációs díjakból a jogszabály által meghatározott nyugdíjjárulékot, így az érintettek foglalkoztatását nem lehet beleszámítani a szolgálati időbe.
A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás keretében alkalmazottak munkabére ugyan – a munkaidővel arányosan – elérte a mindenkori legkisebb munkabér összegét, de az ellenőrök több esetben itt is azt tapasztalták, hogy a munkavállalók a javasolt óraszámnál jóval alacsonyabb időtartamban dolgoztak, amelynek oka egyértelműen a finanszírozási nehézség volt.
Az NRSZH tájékoztatása szerint az ellenőrzést követően több fenntartó módosította az ellátottakkal kötött megállapodásokat, és januárra visszamenőleg megemelték a munkarehabilitációs díj összegét, de valamennyi foglalkoztató kivétel nélkül jelezte, hogy ahol csak munkarehabilitációs foglalkoztatás folyik, magasabb kvótával finanszírozott fejlesztő foglalkoztatás nem, ott az állami támogatás nem fedezi a díj összegét. A foglalkoztatók szerint a gondot az okozza, hogy a minimálbér évről évre történő emelkedését követni kell a munkarehabilitációs díj meghatározásakor, ám a feladatmutatóra vonatkozó finanszírozás már évek óta nem nőtt, így adott támogatási összegből egyre kevesebb ellátott foglalkoztatható. Különösen érinti ez azokat a foglalkoztatókat, amelyek csak munkarehabilitációs foglalkoztatást végeznek.
Erre nem jut pénz
A jelentés megállapítja azt is: a foglalkoztatóknak jelentős problémát okoz a forráshiány, melyet alátámaszt, hogy a foglalkoztatható személyek létszámához képest a tényleges foglalkoztatottak aránya csupán 50 százalék, vagyis csupán a kapacitások felét töltik fel. Az anyagi problémák miatt több foglalkoztató úgynevezett forgó rendszerben foglalkoztatja az ellátottakat. Így mindig csak egy-két hónapig dolgozik egy ellátott, majd ugyanennyi szünet következik. A jelentés rámutat: komoly szakmai kérdést vet fel, hogy a foglalkoztató nem az ellátott egészségi állapotának, készségének megfelelő foglalkoztatási formát választ, és nem annak megfelelő időtartamban foglalkoztatja az ellátottat, hanem a pillanatnyi anyagi helyzet a meghatározó.
Söprögetés és lopásgátló
A szociális foglalkoztatás keretében gyakran olyan munkát végeznek az ellátottak, amely a bentlakásos intézmény működésével kapcsolatos. Sok helyen az intézmények belső helyiségeit takarítják, az udvart, parkot gondozzák, vagy a konyhai előkészítő munkában vesznek részt a pluszjuttatásért cserébe. A jelentés szerint a saját használatra termelt zöldségek, gyümölcsök vagy az állattenyésztés ugyan bevételt nem képez, de jelentős költségcsökkentést eredményez. Mintegy 40 foglalkoztató esetében a szociális foglalkoztatás lehetővé teszi a saját igények részbeni kielégítését, ezzel együtt az ellátottak anyagi lehetőségeinek javítását, illetve foglalkoztatását. Vannak azonban olyan intézmények is, amelyek piacképes termékeket állítanak elő, és jelentős bevételre tesznek szert. Az NRSZH ugyanakkor megállapítja: az elkészült termékeket, még ha piacképesek is, egyre nehezebben tudják értékesíteni, ennek megfelelően az előre megrendelt, szerződött áruk készítésére helyezik a hangsúlyt (autóalkatrész, lopásgátló, elektronikai alkatrész).
Az ellenőrzés során vizsgálták azt is, hogy a foglalkoztató rendelkezik-e a kötelező felelősségbiztosításokkal. Míg az általános felelősségbiztosítás a munkavégzés során harmadik személynek okozott káreseményre vonatkozik, addig a munkaadói felelősségbiztosítás a munkahelyi balesetekre terjed ki. A vizsgált foglalkoztatók közel tizede a biztosítási díjak kiegyenlítését csak utólag igazolta, vagy pótlólag kötötte meg a szerződéseket.
Itt is kevés a szakember
A jogszabály előírja, hogy a szociális foglalkoztatás megvalósítása esetén 30 foglalkoztatottanként legalább egy segítőt, 90 foglalkoztatottanként pedig foglalkoztatáskoordinátort kell alkalmazni. A megfelelő dolgozói létszámra vonatkozó előírásokat szinte minden intézményben sikerült teljesíteni, de a segítők szakképzettsége esetében már közel sem ilyen jó a helyzet. A foglalkoztatók 12 százalékánál a segítők nem rendelkeztek vagy az előírt gyógypedagógiai, illetve szociális végzettséggel, vagy a munka jellegének megfelelő szakismerettel.
Forrás: mno.hu
Bár a törvény szerint legalább a minimálbér 30 százalékát ki kell fizetni azoknak a fogyatékkal élőknek és pszichiátriai betegeknek, akiket a bentlakásos intézmények szociális foglalkoztatás keretében dolgoztatnak, a valóságban a foglalkoztatók 15 százaléka még ezt a csekély összeget sem adja oda az intézetlakóknak – derül ki a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) lapunk által megismert jelentéséből.
Lesújtó képet fest az NRSZH jelentése a nappali ellátást nyújtó, illetve a bentlakásos szociális intézményekben folyó szociális foglalkoztatásról. A Magyar Nemzet által megismert, hatósági ellenőrzés tapasztalatait összegfoglaló dokumentum szerint az intézményekben a legtöbb hiányosságot a betegeknek kifizetett munkabérekkel összefüggésben találták.
Fogyatékosok és hajléktalanok
A hatósági ellenőrzés során 134 foglalkoztatót vizsgáltak, a foglalkoztatottak között voltak fogyatékos személyek, hajléktalanok, pszichiátriai és szenvedélybetegek. A szociális foglalkoztatás lényege, hogy az ellátottat az intézményen belül foglalkoztatják, amire szociális foglalkoztatási támogatást kapnak az államtól. A foglalkoztatás az ellátott korának, fizikai és mentális állapotának, képességeinek függvényében lehet munkarehabilitáció vagy fejlesztő-felkészítő jellegű. A munkarehabilitáció célja az ellátott munkakészségének, valamint testi és szellemi képességeinek munkavégzéssel történő megőrzése, illetve fejlesztése. A foglalkoztatás időtartama nem haladhatja meg a napi 6 és a heti 30 órát, de el kell érnie a napi 4 és a heti 20 órát.
Előírás az is, hogy a munkarehabilitációs díj havi összege nem lehet kevesebb a mindenkori kötelező legkisebb munkabér 30 százalékánál.
Az a fránya matek
Ez azonban a vizsgált 109 munkarehabilitációs célú foglalkoztatást végző foglalkoztató közül húsznál (15 százalék) nem teljesül. Az intézmények több mint 70 százaléka a minimálisan fizethető összeget adja a lakóknak, és alig több mint a foglalkoztatók tizede fizet az előírtnál magasabb összegű munkarehabilitációs díjat. A jellemző hiba az volt, hogy a foglalkoztatók nem a minimálbér 30 százalékát határozták meg mint legkisebb fizetést, hanem a minimálbér 30 százalékára vetített órabért. Így a bruttó 33 ezer forintos fizetésért napi nyolc órát kellett volna robotolniuk a lakóknak, ám ők csak napi 4-6 órát dolgozhatnak, vagyis még ennek a pénznek is csak a töredékét kapták. A foglalkoztatók 12 százaléka ráadásul nem vonta le a munkarehabilitációs díjakból a jogszabály által meghatározott nyugdíjjárulékot, így az érintettek foglalkoztatását nem lehet beleszámítani a szolgálati időbe.
A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás keretében alkalmazottak munkabére ugyan – a munkaidővel arányosan – elérte a mindenkori legkisebb munkabér összegét, de az ellenőrök több esetben itt is azt tapasztalták, hogy a munkavállalók a javasolt óraszámnál jóval alacsonyabb időtartamban dolgoztak, amelynek oka egyértelműen a finanszírozási nehézség volt.
Az NRSZH tájékoztatása szerint az ellenőrzést követően több fenntartó módosította az ellátottakkal kötött megállapodásokat, és januárra visszamenőleg megemelték a munkarehabilitációs díj összegét, de valamennyi foglalkoztató kivétel nélkül jelezte, hogy ahol csak munkarehabilitációs foglalkoztatás folyik, magasabb kvótával finanszírozott fejlesztő foglalkoztatás nem, ott az állami támogatás nem fedezi a díj összegét. A foglalkoztatók szerint a gondot az okozza, hogy a minimálbér évről évre történő emelkedését követni kell a munkarehabilitációs díj meghatározásakor, ám a feladatmutatóra vonatkozó finanszírozás már évek óta nem nőtt, így adott támogatási összegből egyre kevesebb ellátott foglalkoztatható. Különösen érinti ez azokat a foglalkoztatókat, amelyek csak munkarehabilitációs foglalkoztatást végeznek.
Erre nem jut pénz
A jelentés megállapítja azt is: a foglalkoztatóknak jelentős problémát okoz a forráshiány, melyet alátámaszt, hogy a foglalkoztatható személyek létszámához képest a tényleges foglalkoztatottak aránya csupán 50 százalék, vagyis csupán a kapacitások felét töltik fel. Az anyagi problémák miatt több foglalkoztató úgynevezett forgó rendszerben foglalkoztatja az ellátottakat. Így mindig csak egy-két hónapig dolgozik egy ellátott, majd ugyanennyi szünet következik. A jelentés rámutat: komoly szakmai kérdést vet fel, hogy a foglalkoztató nem az ellátott egészségi állapotának, készségének megfelelő foglalkoztatási formát választ, és nem annak megfelelő időtartamban foglalkoztatja az ellátottat, hanem a pillanatnyi anyagi helyzet a meghatározó.
Söprögetés és lopásgátló
A szociális foglalkoztatás keretében gyakran olyan munkát végeznek az ellátottak, amely a bentlakásos intézmény működésével kapcsolatos. Sok helyen az intézmények belső helyiségeit takarítják, az udvart, parkot gondozzák, vagy a konyhai előkészítő munkában vesznek részt a pluszjuttatásért cserébe. A jelentés szerint a saját használatra termelt zöldségek, gyümölcsök vagy az állattenyésztés ugyan bevételt nem képez, de jelentős költségcsökkentést eredményez. Mintegy 40 foglalkoztató esetében a szociális foglalkoztatás lehetővé teszi a saját igények részbeni kielégítését, ezzel együtt az ellátottak anyagi lehetőségeinek javítását, illetve foglalkoztatását. Vannak azonban olyan intézmények is, amelyek piacképes termékeket állítanak elő, és jelentős bevételre tesznek szert. Az NRSZH ugyanakkor megállapítja: az elkészült termékeket, még ha piacképesek is, egyre nehezebben tudják értékesíteni, ennek megfelelően az előre megrendelt, szerződött áruk készítésére helyezik a hangsúlyt (autóalkatrész, lopásgátló, elektronikai alkatrész).
Az ellenőrzés során vizsgálták azt is, hogy a foglalkoztató rendelkezik-e a kötelező felelősségbiztosításokkal. Míg az általános felelősségbiztosítás a munkavégzés során harmadik személynek okozott káreseményre vonatkozik, addig a munkaadói felelősségbiztosítás a munkahelyi balesetekre terjed ki. A vizsgált foglalkoztatók közel tizede a biztosítási díjak kiegyenlítését csak utólag igazolta, vagy pótlólag kötötte meg a szerződéseket.
Itt is kevés a szakember
A jogszabály előírja, hogy a szociális foglalkoztatás megvalósítása esetén 30 foglalkoztatottanként legalább egy segítőt, 90 foglalkoztatottanként pedig foglalkoztatáskoordinátort kell alkalmazni. A megfelelő dolgozói létszámra vonatkozó előírásokat szinte minden intézményben sikerült teljesíteni, de a segítők szakképzettsége esetében már közel sem ilyen jó a helyzet. A foglalkoztatók 12 százalékánál a segítők nem rendelkeztek vagy az előírt gyógypedagógiai, illetve szociális végzettséggel, vagy a munka jellegének megfelelő szakismerettel.
Forrás: mno.hu
NYERT AZ ÁLLAMI GONDOZOTT TINÉDZSER, AKI BEPERELTE A GYÁMHIVATALT
2016. szeptember 06. | Admin
Leon éveken át pereskedett a gyámhivatallal, amiért speciális gyerekotthonba dugták. Eleve szokatlan, hogy egy állami gondozott bíróságra menjen, de ő meg is nyerte a pert, most pedig kártérítést szeretne. Az évek során azonban kimaradt az iskolából, 18 évesen még mindig csak kilencedikes. A családjával szinte semmi kapcsolata nincs, professzor úrnak gúnyolják, az anyját csak szülőanyjaként emlegeti. Sokat szenvedett a nevelői miatt, mégis hálás, hogy nem otthon kellett felnőnie. De mi lesz vele ezután?
Horváth Leon nem is próbálta leplezni az elégtételt, amit érzett. A tizennyolc éves, állami gondozásban felnőtt fiú évekig küzdött az igazáért, mert úgy érezte, jogtalanul küldték speciális lakásotthonba különösen problémás, sokszor kábítószerfüggő gyerekek közé – írja az Abcúg. Pszichológusa és több egykori nevelője is egyetértett vele abban, hogy a gyámhivatal – miközben súlyos pszichés problémákra hivatkozott – csak azért akart kiszúrni vele, mert korábban rendszeresen felemelte a szavát a gyerekotthonban tapasztalt visszásságok miatt.
Az Abcúg tavaly részletesen bemutatta a történetet. Kiderült, hogy a hatóság egyáltalán nem vette figyelembe a fiút támogató szakvéleményeket. Ezek azt állították, Leonnak stabil közegre van szüksége ahhoz, hogy ne alakuljanak ki nála komolyabb pszichés problémák, a speciális otthonban viszont ez nem biztosított számára. Ezzel szemben a gyámhivatal minden erővel speciális ellátásba akarta küldeni. Leon az elmúlt években szinte csakis az eljárással volt elfoglalva, az iskolából is kimaradt, így most esti tagozaton végzi a kilencedik osztályt. „Elvették a kamaszkorom” – mondta.
Leonnak összesen másfél évet kellett speciális otthonban töltenie, míg idén júliusban a bíróság érvénytelenítette a gyámhivatal döntését, és a fiúnak adott igazat. Leon – aki tavalyi cikkünkben még Balázsként szerepelt – most valódi nevén, arcát vállalva mesélte el, mihez kezd ezek után.
NEM GONDOLTÁK, HOGY VAN ÍTÉLŐKÉPESSÉGE
„Az ügynek még nincs vége. Mivel jogtalanul helyeztek át, sérelmi díjat fogok kérni” – kiabálta ki Leon a fürdőszobából, amikor egy hétfői napon találkoztunk. Éppen az öltönyét próbálgatta, mert a beszélgetésünk után a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) Zala megyei vezetőjével volt találkozója. „Ha sikerül megegyeznünk az összegről, nem lesz újabb per” – mondta Leon, aki az ügyvédjével együtt úgy látja, reálisan néhány millió forintot kaphat. „Ezenkívül szeretném, hogy az SZGYF nyilvánosan kérjen bocsánatot, a megyei szakértői bizottságtól, a megyei kirendeltség igazgatójától és a gyermekvédelmi központtól pedig levélben szeretnék bocsánatkérést kapni.”
A gyermekvédelmi törvény szerint azok kerülnek speciális otthonokba, akik - súlyos pszichés tüneteket mutatnak (például személyiségfejlődési zavar, súlyos pszichotikus és neurotikus tünetek), vagy
- súlyos disszociális zavarokkal küzdenek (súlyos magatartási és beilleszkedési zavarok stb.), vagy
- alkohol-, illetve kábítószerfüggők.
A bíróságnak most azt kellett eldöntenie, hogy vajon Leon beleillik-e a második kategóriába, ahogy a gyámhivatal állította. A kirendelt igazságügyi pszichiáter és pszichológus ugyan megállapította, hogy Leon beilleszkedési zavarokkal, érzelmi-indulati éretlenséggel, labilitással és kötődési zavarokkal is küzd, de ettől még nem minősül speciális szükségletűnek.
Abban korábban is minden szakértő egyetértett, hogy Leonnak pszichoterápiás kezelésre van szüksége, ez azonban csak akkor hatékony, ha ő is együttműködik. Márpedig a fiú elzárkózott a speciális otthontól, a normál gyerekotthon pszichológusával viszont hajlandó volt együttműködni. A gyámhivatal szerint Leont azért kellett azonnal kiemelni a közösségből, mert kirívóan agresszív volt, a bíróság viszont a bizonyítékok alapján ezt nem látta igazoltnak. Az ítéletben azt írták, a gyámhivatal nem vette figyelembe a törvény által előírt nevelési folytonosságot, valamint hogy Leon már megfelelő ítélőképességgel bír, és összességében rosszul tárták fel az egész ügyet.
Ő LETT A JOGÁSZ ÉS A PROFESSZOR ÚR
„Jobban korlátozzák az embert, mint egy normál intézményben. Kevesebbet lehet kimenni, és mindenhol rácsok vannak. Amíg ott voltam, mindennapos volt, hogy megjelent a rendőrség, vagy hogy kijöttek a pszichiátriáról. Előfordult, hogy egy gyerek késsel ment a nevelőnek, és engem is megtámadtak egyszer – mesélte Leon a speciális otthonról. – Az állami gondozottak pontosan tudják, kiket tesznek speciális otthonba, ezért máshogy is tekintenek rájuk. Ha van egy közös rendezvény a gyermekvédelmi központban, minden gyerek tudja, ki jött a specből. Érezni a megvetést, a lekezelést.”
A speciális otthon papíron azért ad jobb ellátást, mert állandóan jelen van pszichológus és fejlesztő pedagógus is, de a nevelők és a gyermekgondozók ugyanolyan képesítéssel rendelkeznek, mint egy normál gyerekotthonban, tehát valószínűleg nem tudják jobban kezelni a problémás gyerekeket.
Leon 2003-ban, ötévesen került Zalaegerszegre állami gondozásba. Több gyerekotthonban is megfordult, és bár eleinte jól érezte magát, az évek múlásával ő lett az ügyeletes „jogász”. Mindig jelezte, ha valamilyen problémát észlelt, például ha késett az ellátmány, és a gyerekeknek saját pénzükből kellett bevásárolni a kisboltban. Egy idő után ráadásul nemcsak a maga bajára figyelt, hanem más gyerekektől is begyűjtötte a panaszokat.
„Manapság is sokan keresnek, általában azért, mert késik az ellátmány vagy a zsebpénz. Most már mindig alaposan körbejárom, megáll-e a vád, mert eleinte voltak ebből problémáim. Ha úgy látom, hogy megalapozott, akkor írok egy levelet a gyermekvédelmi központnak, ahol újabban már foglalkoznak is vele” – mondta. Azt viszont nem hiszi, hogy az ő sikere miatt majd a többi gyerek is könnyebben felemeli a szavát. „A legtöbb gyereket nem is érdeklik ezek a dolgok, csak azzal vannak elfoglalva, hogy meglegyen a zsebpénz és a kimenő.” Bár a bátyjával együtt nőtt fel, Leon szerint őt sem nagyon izgatják ezek a dolgok, inkább csak élcelődik rajta azzal, hogy „professzor úr”-nak szólítja.
Bár Leonnak sok gondja volt belőle, élvezi ezt a szerepet. „Tudom, hogy ha annak idején nem kezdek el szólni a problémák miatt, végig normál gyerekotthonban élhettem volna. Mégsem bántam meg, ameddig lehet, folytatni szeretném.”
MÉG MINDIG JOBBAK, MINT A SZÜLŐANYÁM
Mivel Leon nemrég 18 éves lett, ma már utógondozói státuszban van. Ez azt jelenti, hogy még mindig állami gondozott, de már nem gyerekotthonban, hanem egy kétszobás, zalaegerszegi lakásban él három másik fiúval. Erre addig van lehetősége, amíg tanul, de legfeljebb 24 éves koráig.
Amikor elkezdődtek a konfliktusai a gyerekotthonban, Leon hanyagolni kezdte az iskolát. „Kellemetlen, hogy 18 évesen itt tartok, hogy kilencedikes vagyok. Eljárhattam volna, nyilván, de így alakult. Mindenesetre nehéz bepótolni” – mondta. Leon most a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumba jár felnőttképzésre, heti két alkalommal kell bemennie az iskolába. Járhatna nappalira is, de problémás lenne a bejárás, így viszont egy osztálytársa mindig el tudja vinni kocsival.
„Az általánost Nagykanizsán végeztem, egy év alatt letettem két osztályt. Idén elvégzem a kilencediket, és 2018-ban szeretnék leérettségizni.” Hogy utána mi lesz, még nem tudja pontosan, de a jog nagyon érdekli. Ez abból is látszik, hogy fejből idézi a gyermekvédelmi szabályokat, és láthatóan képben van a zavaros szakkifejezésekkel is. „Nem tudom, valahogy megfogott, szívesen olvasgatok ilyen témában. Általában a neten nézem a jogszabályokat, de most kölcsönöztem nemzetközi jogi könyveket is, meg van egy az alkotmánytanról is. Elég sok könyvem van.”
Épp ezért szívesen tanulna jogot Budapesten, igaz, a nyolcadikos jegyei nem lettek túl jók, általában hármasokat kapott. „Azt is el tudom képzelni, hogy gyermekjogi képviselő legyek” – mondta. Nemrég jelentkezett is önkéntesnek az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központhoz (OBDK), sőt levelet írt Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkárnak a speciális ellátás hiányosságairól. Azt reméli, az államtitkár hajlandó lesz személyesen is meghallgatni őt.
„Furán hangzik, de az egész egy kicsit a sorozatokból jött – nevetett. – Gyerekkoromban sok jogi és pszichológiai témájú sorozatot néztem. Imádtam a Gyilkos elméket, a Mentalistát. De kiskoromtól kezdve furcsa voltam a többiekhez képest, nagycsoportban is inkább olvastam, amíg a többiek játszottak. Amikor beköltöztem a speciális otthonba, két táskám csak könyvekkel volt tele, az ottani nevelők sosem találkoztak ilyesmivel. Főleg jogi, történelmi és pszichológiai könyvek voltak, például Feldmár Andrástól. Először azt hitték, cigipapírnak kell, később bele is néztek, nem téptem-e szét őket.”
Leonnak négy testvére és két féltestvére van, legalábbis ennyiről tud. A nagyszülei meghaltak, apja pedig négyéves korában lett öngyilkos, az ő felmenőit nem is ismeri. „Kiskoromban voltak anyagi problémáink, de nem éheztünk, vagy ilyesmi. Azért kerültünk állami gondozásba, mert anyánk napokra magunkra hagyott a házban. Csak úgy hívom őt, hogy szülőanyám” – mondta. Szoros kapcsolata kizárólag a bátyjával van, akivel egy otthonban nőtt fel, a többi testvéréről viszont nem sokat tud, annak idején szanaszét szórták őket az országban. „Nem mondom, hogy nem érdekelnek, de valójában olyanok nekem, mint bármelyik másik állami gondozott.”
Az állami gondozottak gyakran szembesülnek azzal, hogy nagykorúvá válásuk előtt érdekessé válnak a rokonok számára. Ez sokszor azért van, mert 18 éves korukban férnek hozzá ahhoz az állami támogatáshoz, amely az évek során összegyűlt számukra egy gyámhatósági folyószámlán. Akik sokáig vannak a rendszerben, általában milliós összegeket kapnak.
„Hirtelen elkezdtek boldog születésnapot kívánni, meg panaszkodni, hogy nem tudják befizetni a csekkeket. Egy idő után már csak bemásoltam mindenkinek egy sablonszöveget, amiben nagyjából az volt, hogy 14 év alatt egyszer sem jöttél, soha nem köszöntöttél fel, akkor most se tedd.” Sok állami gondozott akár néhány nap alatt is elszórja a nagykorúsággal járó pénzt, de Leon azt mondta, a pénz nagy részét lekötötte, csak olyasmit vett meg, amire feltétlenül szüksége volt. Most körülbelül havi ötvenezer forintból él, ebben benne van a családi pótlék és az utógondozói státusszal járó támogatás is.
„Nem a gyerekotthonokat utálom, hanem azokat, akik bajba sodortak. Ettől függetlenül mindig elmondom, hogy bár nem vagyok hívő, hálát adok Istennek, amiért állami gondozásba kerültem. Azt hiszem, ha családban nőttem volna fel, kulturálatlan ember lett volna belőlem. Mindazok ellenére, ami történt, sokat köszönhetek a gyerekvédelemnek.”
Forrás: vs.hu
Leon éveken át pereskedett a gyámhivatallal, amiért speciális gyerekotthonba dugták. Eleve szokatlan, hogy egy állami gondozott bíróságra menjen, de ő meg is nyerte a pert, most pedig kártérítést szeretne. Az évek során azonban kimaradt az iskolából, 18 évesen még mindig csak kilencedikes. A családjával szinte semmi kapcsolata nincs, professzor úrnak gúnyolják, az anyját csak szülőanyjaként emlegeti. Sokat szenvedett a nevelői miatt, mégis hálás, hogy nem otthon kellett felnőnie. De mi lesz vele ezután?
Horváth Leon nem is próbálta leplezni az elégtételt, amit érzett. A tizennyolc éves, állami gondozásban felnőtt fiú évekig küzdött az igazáért, mert úgy érezte, jogtalanul küldték speciális lakásotthonba különösen problémás, sokszor kábítószerfüggő gyerekek közé – írja az Abcúg. Pszichológusa és több egykori nevelője is egyetértett vele abban, hogy a gyámhivatal – miközben súlyos pszichés problémákra hivatkozott – csak azért akart kiszúrni vele, mert korábban rendszeresen felemelte a szavát a gyerekotthonban tapasztalt visszásságok miatt.
Az Abcúg tavaly részletesen bemutatta a történetet. Kiderült, hogy a hatóság egyáltalán nem vette figyelembe a fiút támogató szakvéleményeket. Ezek azt állították, Leonnak stabil közegre van szüksége ahhoz, hogy ne alakuljanak ki nála komolyabb pszichés problémák, a speciális otthonban viszont ez nem biztosított számára. Ezzel szemben a gyámhivatal minden erővel speciális ellátásba akarta küldeni. Leon az elmúlt években szinte csakis az eljárással volt elfoglalva, az iskolából is kimaradt, így most esti tagozaton végzi a kilencedik osztályt. „Elvették a kamaszkorom” – mondta.
Leonnak összesen másfél évet kellett speciális otthonban töltenie, míg idén júliusban a bíróság érvénytelenítette a gyámhivatal döntését, és a fiúnak adott igazat. Leon – aki tavalyi cikkünkben még Balázsként szerepelt – most valódi nevén, arcát vállalva mesélte el, mihez kezd ezek után.
NEM GONDOLTÁK, HOGY VAN ÍTÉLŐKÉPESSÉGE
„Az ügynek még nincs vége. Mivel jogtalanul helyeztek át, sérelmi díjat fogok kérni” – kiabálta ki Leon a fürdőszobából, amikor egy hétfői napon találkoztunk. Éppen az öltönyét próbálgatta, mert a beszélgetésünk után a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) Zala megyei vezetőjével volt találkozója. „Ha sikerül megegyeznünk az összegről, nem lesz újabb per” – mondta Leon, aki az ügyvédjével együtt úgy látja, reálisan néhány millió forintot kaphat. „Ezenkívül szeretném, hogy az SZGYF nyilvánosan kérjen bocsánatot, a megyei szakértői bizottságtól, a megyei kirendeltség igazgatójától és a gyermekvédelmi központtól pedig levélben szeretnék bocsánatkérést kapni.”
A gyermekvédelmi törvény szerint azok kerülnek speciális otthonokba, akik - súlyos pszichés tüneteket mutatnak (például személyiségfejlődési zavar, súlyos pszichotikus és neurotikus tünetek), vagy
- súlyos disszociális zavarokkal küzdenek (súlyos magatartási és beilleszkedési zavarok stb.), vagy
- alkohol-, illetve kábítószerfüggők.
A bíróságnak most azt kellett eldöntenie, hogy vajon Leon beleillik-e a második kategóriába, ahogy a gyámhivatal állította. A kirendelt igazságügyi pszichiáter és pszichológus ugyan megállapította, hogy Leon beilleszkedési zavarokkal, érzelmi-indulati éretlenséggel, labilitással és kötődési zavarokkal is küzd, de ettől még nem minősül speciális szükségletűnek.
Abban korábban is minden szakértő egyetértett, hogy Leonnak pszichoterápiás kezelésre van szüksége, ez azonban csak akkor hatékony, ha ő is együttműködik. Márpedig a fiú elzárkózott a speciális otthontól, a normál gyerekotthon pszichológusával viszont hajlandó volt együttműködni. A gyámhivatal szerint Leont azért kellett azonnal kiemelni a közösségből, mert kirívóan agresszív volt, a bíróság viszont a bizonyítékok alapján ezt nem látta igazoltnak. Az ítéletben azt írták, a gyámhivatal nem vette figyelembe a törvény által előírt nevelési folytonosságot, valamint hogy Leon már megfelelő ítélőképességgel bír, és összességében rosszul tárták fel az egész ügyet.
Ő LETT A JOGÁSZ ÉS A PROFESSZOR ÚR
„Jobban korlátozzák az embert, mint egy normál intézményben. Kevesebbet lehet kimenni, és mindenhol rácsok vannak. Amíg ott voltam, mindennapos volt, hogy megjelent a rendőrség, vagy hogy kijöttek a pszichiátriáról. Előfordult, hogy egy gyerek késsel ment a nevelőnek, és engem is megtámadtak egyszer – mesélte Leon a speciális otthonról. – Az állami gondozottak pontosan tudják, kiket tesznek speciális otthonba, ezért máshogy is tekintenek rájuk. Ha van egy közös rendezvény a gyermekvédelmi központban, minden gyerek tudja, ki jött a specből. Érezni a megvetést, a lekezelést.”
A speciális otthon papíron azért ad jobb ellátást, mert állandóan jelen van pszichológus és fejlesztő pedagógus is, de a nevelők és a gyermekgondozók ugyanolyan képesítéssel rendelkeznek, mint egy normál gyerekotthonban, tehát valószínűleg nem tudják jobban kezelni a problémás gyerekeket.
Leon 2003-ban, ötévesen került Zalaegerszegre állami gondozásba. Több gyerekotthonban is megfordult, és bár eleinte jól érezte magát, az évek múlásával ő lett az ügyeletes „jogász”. Mindig jelezte, ha valamilyen problémát észlelt, például ha késett az ellátmány, és a gyerekeknek saját pénzükből kellett bevásárolni a kisboltban. Egy idő után ráadásul nemcsak a maga bajára figyelt, hanem más gyerekektől is begyűjtötte a panaszokat.
„Manapság is sokan keresnek, általában azért, mert késik az ellátmány vagy a zsebpénz. Most már mindig alaposan körbejárom, megáll-e a vád, mert eleinte voltak ebből problémáim. Ha úgy látom, hogy megalapozott, akkor írok egy levelet a gyermekvédelmi központnak, ahol újabban már foglalkoznak is vele” – mondta. Azt viszont nem hiszi, hogy az ő sikere miatt majd a többi gyerek is könnyebben felemeli a szavát. „A legtöbb gyereket nem is érdeklik ezek a dolgok, csak azzal vannak elfoglalva, hogy meglegyen a zsebpénz és a kimenő.” Bár a bátyjával együtt nőtt fel, Leon szerint őt sem nagyon izgatják ezek a dolgok, inkább csak élcelődik rajta azzal, hogy „professzor úr”-nak szólítja.
Bár Leonnak sok gondja volt belőle, élvezi ezt a szerepet. „Tudom, hogy ha annak idején nem kezdek el szólni a problémák miatt, végig normál gyerekotthonban élhettem volna. Mégsem bántam meg, ameddig lehet, folytatni szeretném.”
MÉG MINDIG JOBBAK, MINT A SZÜLŐANYÁM
Mivel Leon nemrég 18 éves lett, ma már utógondozói státuszban van. Ez azt jelenti, hogy még mindig állami gondozott, de már nem gyerekotthonban, hanem egy kétszobás, zalaegerszegi lakásban él három másik fiúval. Erre addig van lehetősége, amíg tanul, de legfeljebb 24 éves koráig.
Amikor elkezdődtek a konfliktusai a gyerekotthonban, Leon hanyagolni kezdte az iskolát. „Kellemetlen, hogy 18 évesen itt tartok, hogy kilencedikes vagyok. Eljárhattam volna, nyilván, de így alakult. Mindenesetre nehéz bepótolni” – mondta. Leon most a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumba jár felnőttképzésre, heti két alkalommal kell bemennie az iskolába. Járhatna nappalira is, de problémás lenne a bejárás, így viszont egy osztálytársa mindig el tudja vinni kocsival.
„Az általánost Nagykanizsán végeztem, egy év alatt letettem két osztályt. Idén elvégzem a kilencediket, és 2018-ban szeretnék leérettségizni.” Hogy utána mi lesz, még nem tudja pontosan, de a jog nagyon érdekli. Ez abból is látszik, hogy fejből idézi a gyermekvédelmi szabályokat, és láthatóan képben van a zavaros szakkifejezésekkel is. „Nem tudom, valahogy megfogott, szívesen olvasgatok ilyen témában. Általában a neten nézem a jogszabályokat, de most kölcsönöztem nemzetközi jogi könyveket is, meg van egy az alkotmánytanról is. Elég sok könyvem van.”
Épp ezért szívesen tanulna jogot Budapesten, igaz, a nyolcadikos jegyei nem lettek túl jók, általában hármasokat kapott. „Azt is el tudom képzelni, hogy gyermekjogi képviselő legyek” – mondta. Nemrég jelentkezett is önkéntesnek az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központhoz (OBDK), sőt levelet írt Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkárnak a speciális ellátás hiányosságairól. Azt reméli, az államtitkár hajlandó lesz személyesen is meghallgatni őt.
„Furán hangzik, de az egész egy kicsit a sorozatokból jött – nevetett. – Gyerekkoromban sok jogi és pszichológiai témájú sorozatot néztem. Imádtam a Gyilkos elméket, a Mentalistát. De kiskoromtól kezdve furcsa voltam a többiekhez képest, nagycsoportban is inkább olvastam, amíg a többiek játszottak. Amikor beköltöztem a speciális otthonba, két táskám csak könyvekkel volt tele, az ottani nevelők sosem találkoztak ilyesmivel. Főleg jogi, történelmi és pszichológiai könyvek voltak, például Feldmár Andrástól. Először azt hitték, cigipapírnak kell, később bele is néztek, nem téptem-e szét őket.”
Leonnak négy testvére és két féltestvére van, legalábbis ennyiről tud. A nagyszülei meghaltak, apja pedig négyéves korában lett öngyilkos, az ő felmenőit nem is ismeri. „Kiskoromban voltak anyagi problémáink, de nem éheztünk, vagy ilyesmi. Azért kerültünk állami gondozásba, mert anyánk napokra magunkra hagyott a házban. Csak úgy hívom őt, hogy szülőanyám” – mondta. Szoros kapcsolata kizárólag a bátyjával van, akivel egy otthonban nőtt fel, a többi testvéréről viszont nem sokat tud, annak idején szanaszét szórták őket az országban. „Nem mondom, hogy nem érdekelnek, de valójában olyanok nekem, mint bármelyik másik állami gondozott.”
Az állami gondozottak gyakran szembesülnek azzal, hogy nagykorúvá válásuk előtt érdekessé válnak a rokonok számára. Ez sokszor azért van, mert 18 éves korukban férnek hozzá ahhoz az állami támogatáshoz, amely az évek során összegyűlt számukra egy gyámhatósági folyószámlán. Akik sokáig vannak a rendszerben, általában milliós összegeket kapnak.
„Hirtelen elkezdtek boldog születésnapot kívánni, meg panaszkodni, hogy nem tudják befizetni a csekkeket. Egy idő után már csak bemásoltam mindenkinek egy sablonszöveget, amiben nagyjából az volt, hogy 14 év alatt egyszer sem jöttél, soha nem köszöntöttél fel, akkor most se tedd.” Sok állami gondozott akár néhány nap alatt is elszórja a nagykorúsággal járó pénzt, de Leon azt mondta, a pénz nagy részét lekötötte, csak olyasmit vett meg, amire feltétlenül szüksége volt. Most körülbelül havi ötvenezer forintból él, ebben benne van a családi pótlék és az utógondozói státusszal járó támogatás is.
„Nem a gyerekotthonokat utálom, hanem azokat, akik bajba sodortak. Ettől függetlenül mindig elmondom, hogy bár nem vagyok hívő, hálát adok Istennek, amiért állami gondozásba kerültem. Azt hiszem, ha családban nőttem volna fel, kulturálatlan ember lett volna belőlem. Mindazok ellenére, ami történt, sokat köszönhetek a gyerekvédelemnek.”
Forrás: vs.hu
Mentális egészségfejlesztési projektet indít az OTH
2016. augusztus 16. | Admin
A norvég alapok támogatásával mentális egészségfejlesztési projektet indít, és kialakítja a Lelki Egészség Központok (LEK) hálózatát az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) - közölték hétfőn az MTI-vel.
Közleményükben rámutattak, a lelki egészséggel kapcsolatos problémák időben történő felismerése, kezelése és az ehhez kapcsolódó információhiány, előítéletek leküzdése óriási kihívást jelent Magyarországon és az egész Európai Unióban.
A WHO európai régiójában a mentális betegségek okozta terhek legnagyobb részét, az Európai Unióban összesen mintegy 26 százalékát a depresszió teszi ki. A munkaképesség-csökkenés több mint 21 százalékáért a lelki egészséget érintő kórképek felelősek és ezek közül - előre láthatóan - 2020-ra a stressz mellett a depresszió lesz a második legmeghatározóbb. Kimutatások szerint a súlyos depresszióban szenvedők 56 százaléka nem részesül kezelésben, miközben a depresszió fokozza az öngyilkosság, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és stressz-táplálkozás gyakoriságát is - hangsúlyozták.
Mindemellett - mint az OTH kiemelte - a "magyar társadalom mentális állapotát alapvetően rontja a lelki egészségproblémákhoz kapcsolódó tudáshiány, a hiedelmek, gyakori előítéletek és a megbélyegzettségtől való félelem is". Ezért a hivatal a projekt megvalósítása során nagy hangsúlyt helyez arra, hogy helyi médiakampány és rendezvények segítségével felhívja a magyar lakosság figyelmét a mentális tünetek korai felismerésére, kezelésének fontosságára, az ezzel kapcsolatos személyes és közösségi felelősségre, a releváns információkra és az egészségtudatos életmód szükségességére is - fejtették ki.
Ennek érdekében a tavaly májusban indított, 12 hónapos projekt keretében országszerte 6 helyszínen - Balatonföldváron, Hatvanban, Csongrádon, Szendrőn, Szentgotthárdon, Baktalórántházán - működő Egészségfejlesztési Irodák (EFI) kiegészülnek a Lelki Egészség Központokkal.
A központok feladata az lesz, hogy feltérképezzék az adott járásban a lelki egészséget érintő legfontosabb problémákat, összegyűjtsék és értékeljék a mentális problémák megelőzésével, kezelésével kapcsolatos jó gyakorlatokat, valamint képzésekkel és a preventív-integratív szemléletmód terjesztésével erősítsék a szakemberek és segítők együttműködését. A LEK munkatársai közösségi szintű egészségfejlesztési és prevenciós tevékenységekkel foglalkoznak majd, egyéni tanácsadást nem folytatatnak.
Szintén a projekt keretében létrejön egy módszertani központ is, mely tananyagok, eljárásrendek és ajánlások kidolgozásával teljes körű szakmai támogatás nyújt az Lelki Egészség Központok munkájához.
Forrás: profitline.hu
A norvég alapok támogatásával mentális egészségfejlesztési projektet indít, és kialakítja a Lelki Egészség Központok (LEK) hálózatát az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) - közölték hétfőn az MTI-vel.
Közleményükben rámutattak, a lelki egészséggel kapcsolatos problémák időben történő felismerése, kezelése és az ehhez kapcsolódó információhiány, előítéletek leküzdése óriási kihívást jelent Magyarországon és az egész Európai Unióban.
A WHO európai régiójában a mentális betegségek okozta terhek legnagyobb részét, az Európai Unióban összesen mintegy 26 százalékát a depresszió teszi ki. A munkaképesség-csökkenés több mint 21 százalékáért a lelki egészséget érintő kórképek felelősek és ezek közül - előre láthatóan - 2020-ra a stressz mellett a depresszió lesz a második legmeghatározóbb. Kimutatások szerint a súlyos depresszióban szenvedők 56 százaléka nem részesül kezelésben, miközben a depresszió fokozza az öngyilkosság, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és stressz-táplálkozás gyakoriságát is - hangsúlyozták.
Mindemellett - mint az OTH kiemelte - a "magyar társadalom mentális állapotát alapvetően rontja a lelki egészségproblémákhoz kapcsolódó tudáshiány, a hiedelmek, gyakori előítéletek és a megbélyegzettségtől való félelem is". Ezért a hivatal a projekt megvalósítása során nagy hangsúlyt helyez arra, hogy helyi médiakampány és rendezvények segítségével felhívja a magyar lakosság figyelmét a mentális tünetek korai felismerésére, kezelésének fontosságára, az ezzel kapcsolatos személyes és közösségi felelősségre, a releváns információkra és az egészségtudatos életmód szükségességére is - fejtették ki.
Ennek érdekében a tavaly májusban indított, 12 hónapos projekt keretében országszerte 6 helyszínen - Balatonföldváron, Hatvanban, Csongrádon, Szendrőn, Szentgotthárdon, Baktalórántházán - működő Egészségfejlesztési Irodák (EFI) kiegészülnek a Lelki Egészség Központokkal.
A központok feladata az lesz, hogy feltérképezzék az adott járásban a lelki egészséget érintő legfontosabb problémákat, összegyűjtsék és értékeljék a mentális problémák megelőzésével, kezelésével kapcsolatos jó gyakorlatokat, valamint képzésekkel és a preventív-integratív szemléletmód terjesztésével erősítsék a szakemberek és segítők együttműködését. A LEK munkatársai közösségi szintű egészségfejlesztési és prevenciós tevékenységekkel foglalkoznak majd, egyéni tanácsadást nem folytatatnak.
Szintén a projekt keretében létrejön egy módszertani központ is, mely tananyagok, eljárásrendek és ajánlások kidolgozásával teljes körű szakmai támogatás nyújt az Lelki Egészség Központok munkájához.
Forrás: profitline.hu
A kezelésről szóló papírokat sem kapja meg a kórháztól az eltűnt férfi testvére
2016. augusztus 06. | Admin
Mile Imre rejtélyes módon tűnt el a karcagi pszichiátriáról, már 90 napja nem találják.
Már kilencven napja annak, hogy eltűnt a karcagi pszichiátriáról egy férfi, de továbbra sem lehet tudni semmit a rejtélyes esetről. Mile Imre elkeseredett testvére, Sándor a Borsnak azt mondta: a kórház semmilyen jelentést nem hajlandó kiadni a kezelésről, a rendőrségi vizsgálatra hivatkozva. A betegjogi képviselő sem tudott segíteni ebben.
Mile Sándor lehetetlennek tartja, hogy öccse 45 kilósra lefogyva, bepelenkázva, lekötözve képes lett volna távozni a kórházból, úgy, hogy azt senki ne vegye észre, vagyis a kórház területén belül maradhatott. Azt sem érti, miért nem keresték kutyával – úgy tudják, szagnyom alapján még egy nap után is kereshető lett volna, ehelyett azonnal lecserélték az ágyneműjét.
A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság közölte: az eljárás és a nyomozás nem szűnt meg, addig keresik a férfit, amíg nem jutnak a nyomára. Mile Sándor viszont attól tart, hogy ez alapján a kórház még évekig titokban tarthatja az iratokat, és nem érti, hogyan befolyásolná a nyomozást, ha ezeket kiadnák.
Forrás: 24.hu
Mile Imre rejtélyes módon tűnt el a karcagi pszichiátriáról, már 90 napja nem találják.
Már kilencven napja annak, hogy eltűnt a karcagi pszichiátriáról egy férfi, de továbbra sem lehet tudni semmit a rejtélyes esetről. Mile Imre elkeseredett testvére, Sándor a Borsnak azt mondta: a kórház semmilyen jelentést nem hajlandó kiadni a kezelésről, a rendőrségi vizsgálatra hivatkozva. A betegjogi képviselő sem tudott segíteni ebben.
Mile Sándor lehetetlennek tartja, hogy öccse 45 kilósra lefogyva, bepelenkázva, lekötözve képes lett volna távozni a kórházból, úgy, hogy azt senki ne vegye észre, vagyis a kórház területén belül maradhatott. Azt sem érti, miért nem keresték kutyával – úgy tudják, szagnyom alapján még egy nap után is kereshető lett volna, ehelyett azonnal lecserélték az ágyneműjét.
A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság közölte: az eljárás és a nyomozás nem szűnt meg, addig keresik a férfit, amíg nem jutnak a nyomára. Mile Sándor viszont attól tart, hogy ez alapján a kórház még évekig titokban tarthatja az iratokat, és nem érti, hogyan befolyásolná a nyomozást, ha ezeket kiadnák.
Forrás: 24.hu
Meghalt Lux Elvira
2016. július 20. | Admin
Az ország leghíresebb szexuálpszichológusa 87 éves volt.
87 éves korában elhunyt Lux Elvira szexuálpszichológus, klinikai szakpszichológus, adjunktus – tudta meg a Blikk. A lap idézi tanítványát, Rusz Editet, aki a Facebookon tudatta a gyászhírt.
Lux Elvira annak idején egy teherautón szökött Budapestre, hogy az orvosi egyetemen tanulhasson. Tanulmányai után Szentágothai János anatómus tanítványa volt. Rövidesen rájött, hogy nem az aggyal mint szervvel, hanem a pszichével szeretne foglalkozni. Az ELTE-n akkoriban indult ilyen képzés, ahol meg is szerezte második diplomáját. Ő volt az első, akit nőgyógyászati szakpszichológusként alkalmaztak.
Lux Elvirának nemcsak szakmai publikációi voltak jelentősek, hanem népszerű ismeretterjesztő munkája is. Magyarország leghíresebb szexuálpszichológusaként tartották számon. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét is megkapta.
Forrás: 24.hu
Az ország leghíresebb szexuálpszichológusa 87 éves volt.
87 éves korában elhunyt Lux Elvira szexuálpszichológus, klinikai szakpszichológus, adjunktus – tudta meg a Blikk. A lap idézi tanítványát, Rusz Editet, aki a Facebookon tudatta a gyászhírt.
Lux Elvira annak idején egy teherautón szökött Budapestre, hogy az orvosi egyetemen tanulhasson. Tanulmányai után Szentágothai János anatómus tanítványa volt. Rövidesen rájött, hogy nem az aggyal mint szervvel, hanem a pszichével szeretne foglalkozni. Az ELTE-n akkoriban indult ilyen képzés, ahol meg is szerezte második diplomáját. Ő volt az első, akit nőgyógyászati szakpszichológusként alkalmaztak.
Lux Elvirának nemcsak szakmai publikációi voltak jelentősek, hanem népszerű ismeretterjesztő munkája is. Magyarország leghíresebb szexuálpszichológusaként tartották számon. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét is megkapta.
Forrás: 24.hu
Meghalt Lux Elvira
2016. július 20. | Admin
Lux Elvira, Magyarország leghíresebb szexuálpszichológusa 87 éves volt.
Józsefvárosi lakásában elhunyt Dr. Lux Elvira – értesült a Blikk. Magyarország leghíresebb szexuálpszichológusa 87 éves volt.
A középiskolát Egerben az Angolkisasszonyoknál végezte és fiatal lányként hihetetlen lépésre szánta el magát, hogy álmait megvalósítsa: édesanyja távollétében egy teherautón Budapestre szökött, hogy az orvosi egyetemre járhasson.
Népi kollégistaként tanult, de nem tudta megszokni a környezetet, ezért eltávolították. Végül sikerrel elvégezte az egyetemet. Utána Szentágothai János tanítványa lett. Patkányok agyából készített metszeteket. Ezután jött rá arra, hogy nem az agy szerkezetével, hanem a pszichével szeretne foglalkozni. Ezzel kapcsolatos tanulmányait az ELTE-n végezte el – írja a Wikipédia.
Szakmai publikációk mellett jelentősek a népszerű, ismeretterjesztő munkái is.
Forrás: nlcafe.hu
Lux Elvira, Magyarország leghíresebb szexuálpszichológusa 87 éves volt.
Józsefvárosi lakásában elhunyt Dr. Lux Elvira – értesült a Blikk. Magyarország leghíresebb szexuálpszichológusa 87 éves volt.
A középiskolát Egerben az Angolkisasszonyoknál végezte és fiatal lányként hihetetlen lépésre szánta el magát, hogy álmait megvalósítsa: édesanyja távollétében egy teherautón Budapestre szökött, hogy az orvosi egyetemre járhasson.
Népi kollégistaként tanult, de nem tudta megszokni a környezetet, ezért eltávolították. Végül sikerrel elvégezte az egyetemet. Utána Szentágothai János tanítványa lett. Patkányok agyából készített metszeteket. Ezután jött rá arra, hogy nem az agy szerkezetével, hanem a pszichével szeretne foglalkozni. Ezzel kapcsolatos tanulmányait az ELTE-n végezte el – írja a Wikipédia.
Szakmai publikációk mellett jelentősek a népszerű, ismeretterjesztő munkái is.
Forrás: nlcafe.hu
Meghalt C. Molnár Emma pszichológus
2016. június 29. | Admin
Elhunyt C. Molnár Emma pszichológus, aktív-analitikus pszichoterapeuta. A portálunknak párkapcsolati, stressz és pszichés betegségekben nyilatkozó szakértő 70 éves volt.
70 éves korában, június 25-én elhunyt az ismert pszichológus-pszichoterapeuta, C. Molnár Emma - közölte a 24.hu. A halálhírről az Aktív-analitikus Pszichoterapeuták Egyesülete tájékoztatott szerdán, temetéséről később intézkednek. Fiatalabb koromban számomra a legérdekesebb kérdés az volt, hogy ki is az ember, mi az útja, mitől lesz olyan, amilyen - nyilatkozta portálunknak néhány éve a pszichológus.
C. Molnár Emma 1946-ban született. Pályáját általános iskolai tanárként kezdte, majd 1973 és 1989 között a Fővárosi Pszichoterápiás Módszertani Központban volt tudományos főmunkatárs. Több felsőfokú intézményben oktatott, speciális szakterületei a gender kérdései (a nemiség és a személyiség összefüggései), személyiség-lélektan, párkapcsolati problémák, az anya-gyermek-apa kapcsolat, illetve a karrier problémák voltak. Portálunk szakértőjeként közel négyszáz olvasói levélre válaszolt, emellett több internetes portál és folyóirat - például a Nők Lapja - oldalain publikált.
A közéletben televíziós szerepléseivel, előadásaival, tanácsadói munkájával és könyveivel vált ismertté. Legismertebb munkái közé tartozik A nő ezer arca, amely a gyengébbik nem erősségeit és társadalmi szerepét taglalja, férfi és női olvasóinak egyaránt címezve. "Az ember kétarcú: férfi és nő, és megvan az értéke ennek a kétarcúságnak. Ez fontos, mint a kiegészülés lehetősége a férfiaknak és nőknek, és nemcsak a magánéletben, hanem a munka világában is" - nyilatkozta korábban a HáziPatika.com újságírójának. A nemek különbsége kapcsán Karinthy Frigyes egyik kisregényének előszavát idézte: "Nagy felfedezést tettem, ember olyan nincs. Embert még nem láttam soha, akit láttam, az férfi volt, vagy nő volt." Számára a legrejtélyesebb kérdés az emberi kapcsolat önmagunkkal, másokkal és a világgal. Miközben az ember kapcsolatba kerül, ad magából és kap is, fejlődik miközben megőrzi önmagát. Ezt a kérdést feszegeti nagyon sok tudomány, sőt a művészet is - írta korábban a bemutatkozásában.
Forrás: hazipatika.com
Elhunyt C. Molnár Emma pszichológus, aktív-analitikus pszichoterapeuta. A portálunknak párkapcsolati, stressz és pszichés betegségekben nyilatkozó szakértő 70 éves volt.
70 éves korában, június 25-én elhunyt az ismert pszichológus-pszichoterapeuta, C. Molnár Emma - közölte a 24.hu. A halálhírről az Aktív-analitikus Pszichoterapeuták Egyesülete tájékoztatott szerdán, temetéséről később intézkednek. Fiatalabb koromban számomra a legérdekesebb kérdés az volt, hogy ki is az ember, mi az útja, mitől lesz olyan, amilyen - nyilatkozta portálunknak néhány éve a pszichológus.
C. Molnár Emma 1946-ban született. Pályáját általános iskolai tanárként kezdte, majd 1973 és 1989 között a Fővárosi Pszichoterápiás Módszertani Központban volt tudományos főmunkatárs. Több felsőfokú intézményben oktatott, speciális szakterületei a gender kérdései (a nemiség és a személyiség összefüggései), személyiség-lélektan, párkapcsolati problémák, az anya-gyermek-apa kapcsolat, illetve a karrier problémák voltak. Portálunk szakértőjeként közel négyszáz olvasói levélre válaszolt, emellett több internetes portál és folyóirat - például a Nők Lapja - oldalain publikált.
A közéletben televíziós szerepléseivel, előadásaival, tanácsadói munkájával és könyveivel vált ismertté. Legismertebb munkái közé tartozik A nő ezer arca, amely a gyengébbik nem erősségeit és társadalmi szerepét taglalja, férfi és női olvasóinak egyaránt címezve. "Az ember kétarcú: férfi és nő, és megvan az értéke ennek a kétarcúságnak. Ez fontos, mint a kiegészülés lehetősége a férfiaknak és nőknek, és nemcsak a magánéletben, hanem a munka világában is" - nyilatkozta korábban a HáziPatika.com újságírójának. A nemek különbsége kapcsán Karinthy Frigyes egyik kisregényének előszavát idézte: "Nagy felfedezést tettem, ember olyan nincs. Embert még nem láttam soha, akit láttam, az férfi volt, vagy nő volt." Számára a legrejtélyesebb kérdés az emberi kapcsolat önmagunkkal, másokkal és a világgal. Miközben az ember kapcsolatba kerül, ad magából és kap is, fejlődik miközben megőrzi önmagát. Ezt a kérdést feszegeti nagyon sok tudomány, sőt a művészet is - írta korábban a bemutatkozásában.
Forrás: hazipatika.com
Lelki kínok miatt eutanáziával vetett véget életének a huszonéves nő, sokan felháborodtak
2016. május 11. | Admin
"Nincs remény a számára, a szenvedései elviselhetetlenek" - mondta a pszichiáter a huszonéves nőről, aki eutanáziával vetett véget az életének. A nőt 5 és 15 éves kora között szexuális erőszak érte, amit nem tudott feldolgozni.
Úgy döntött, hogy nem akar tovább élni egy huszonéves nő, mert képtelen feldolgozni azt a traumát, ami gyerekkorában érte. Az orvosai szerint a nő poszttraumás szindrómában szenvedett és nem volt esélye a normális életre. 5-15 éves kora között szexuális erőszak áldozata lett, amivel képtelen volt megbirkózni. Eutanázia végzett vele, egy halálos méreggel teli injekciót kapott Hágában, ez sokakat felháborított Angliában. Egy Munkáspárti képviselő például azt mondta, hogy a szexuális erőszak áldozatait most halállal büntetik. A holland törvények lehetővé tették az eutanáziát és annak ellenére úgy ítélték meg, hogy a nőnek joga van dönteni a saját életéről, hogy súlyos depresszióban szenvedett. Az orvosok többféle kezelést kipróbáltak, de semelyik sem használt. A huszonéves nő nem evett, anorexiás volt, krónikus depresszióban szenvedett, öngyilkossági hangulatingadozásai voltak, hallucinált, rögeszmés és kényszeres volt, szinte teljesen ágyhoz kötötten élt. Pszichiátere azt mondta, hogy már nem volt számára remény, lelki szenvedései elviselhetetlenek voltak - írja a Dailymail.
A nő halála újra fellobbantotta az eutanázia körüli vitát, ami szerint kérdéses, dönthet-e és ha igen milyen mértékben az ember a saját haláláról.
Forrás: faktor.hu
"Nincs remény a számára, a szenvedései elviselhetetlenek" - mondta a pszichiáter a huszonéves nőről, aki eutanáziával vetett véget az életének. A nőt 5 és 15 éves kora között szexuális erőszak érte, amit nem tudott feldolgozni.
Úgy döntött, hogy nem akar tovább élni egy huszonéves nő, mert képtelen feldolgozni azt a traumát, ami gyerekkorában érte. Az orvosai szerint a nő poszttraumás szindrómában szenvedett és nem volt esélye a normális életre. 5-15 éves kora között szexuális erőszak áldozata lett, amivel képtelen volt megbirkózni. Eutanázia végzett vele, egy halálos méreggel teli injekciót kapott Hágában, ez sokakat felháborított Angliában. Egy Munkáspárti képviselő például azt mondta, hogy a szexuális erőszak áldozatait most halállal büntetik. A holland törvények lehetővé tették az eutanáziát és annak ellenére úgy ítélték meg, hogy a nőnek joga van dönteni a saját életéről, hogy súlyos depresszióban szenvedett. Az orvosok többféle kezelést kipróbáltak, de semelyik sem használt. A huszonéves nő nem evett, anorexiás volt, krónikus depresszióban szenvedett, öngyilkossági hangulatingadozásai voltak, hallucinált, rögeszmés és kényszeres volt, szinte teljesen ágyhoz kötötten élt. Pszichiátere azt mondta, hogy már nem volt számára remény, lelki szenvedései elviselhetetlenek voltak - írja a Dailymail.
A nő halála újra fellobbantotta az eutanázia körüli vitát, ami szerint kérdéses, dönthet-e és ha igen milyen mértékben az ember a saját haláláról.
Forrás: faktor.hu
Rettenet: Láncra verte vak testvérét a kadarkúti férfi
2016. május 09. | Doris
Kegyetlen módszert eszelt ki, hogy megnevelje pszichiátriai beteg öccsét. Nevelőapjával együtt egy 4 méteres láncot rakott a nyakába, majd az udvaron álló utánfutóhoz kötözték...
Embertelen körülmények között kellett sínylődnie annak a vak férfinak, akit testvére a tanyájuk udvarán álló ponyvás utánfutóhoz kötözött - áll a Kaposvári Járási és Nyomozó Ügyészség vádiratában.
A sértett évekig pszichiátriai gondozásban részesült Budapesten, majd néhány éve hazaköltözött Kadarkút-közeli tanyájukra, betegsége ellátatlan maradt. Testvére és nevelőapja többször bántalmazta, de agresszív magatartása ennek hatására sem változott meg, ezért nevelőapja kitalálta, legjobb lesz, ha láncra verik, akár egy állatot.
2015. júliusában először a sértett bokájára erősítettek egy 4 méter hosszú láncot, majd azt áttették a nyakára. Ezt az egyik vádlott ismerőse jelezte a rendőrségnek, akik végül kiszabadították a borzasztó körülmények között élő látássérült férfit.
A Kaposvári Járási és Nyomozó Ügyészség a vádlottak ellen börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabását indítványozta.
Forrás: ripost.hu
Kegyetlen módszert eszelt ki, hogy megnevelje pszichiátriai beteg öccsét. Nevelőapjával együtt egy 4 méteres láncot rakott a nyakába, majd az udvaron álló utánfutóhoz kötözték...
Embertelen körülmények között kellett sínylődnie annak a vak férfinak, akit testvére a tanyájuk udvarán álló ponyvás utánfutóhoz kötözött - áll a Kaposvári Járási és Nyomozó Ügyészség vádiratában.
A sértett évekig pszichiátriai gondozásban részesült Budapesten, majd néhány éve hazaköltözött Kadarkút-közeli tanyájukra, betegsége ellátatlan maradt. Testvére és nevelőapja többször bántalmazta, de agresszív magatartása ennek hatására sem változott meg, ezért nevelőapja kitalálta, legjobb lesz, ha láncra verik, akár egy állatot.
2015. júliusában először a sértett bokájára erősítettek egy 4 méter hosszú láncot, majd azt áttették a nyakára. Ezt az egyik vádlott ismerőse jelezte a rendőrségnek, akik végül kiszabadították a borzasztó körülmények között élő látássérült férfit.
A Kaposvári Járási és Nyomozó Ügyészség a vádlottak ellen börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabását indítványozta.
Forrás: ripost.hu
Elhunyt a TV2 egyik riportere
2016. május 03. | Admin
Wels Péter Mátyás a Tények alapításától kezdve a csatornánál dolgozott. A múlt héten egy volt TV2-s vesztette életét.
Otthonában találták holtan Wels Péter Mátyást, a TV2 Tények című hírműsorának alapító riporterét – írja a Blikk. A szinte mindennap látott riporter 46 éves volt. A halál oka még nem ismeretes, egyelőre helyszínelnek a rendőrök a lakásban a bulvárlap szerint.
A Népszabadság Online úgy tudja, Wels három napja nem jelent meg a munkahelyén, ezért mentek el kollégái kedden a lakására, ahol rátaláltak a riporterre. A Borsonline is ugyanígy értesült, ahogy a Velvet is, amely kereste Azurák Csabát, de ő nem akart nyilatkozni. A portál úgy tudja, mindenki megrendült a TV2-nél. A NOL információi szerint nem ön- vagy idegenkezűség okozta a halálát, azaz természetes úton hunyhatott el. A TV2 hamarosan közleményt ad ki.
A múlt héten egy egykori TV2-s hunyt el: Szabó Tibor a csatorna tulajdonosváltása nyomán kialakult helyzet miatt ment át az ATV-hez. Ő volt az, akit rá akartak venni, hogy Juhász Péter ellen karaktergyilkosságot kövessen el, ezt követően mondott fel. A riporter munka közben veszítette életét múlt pénteken.
Forrás: mno.hu
Wels Péter Mátyás a Tények alapításától kezdve a csatornánál dolgozott. A múlt héten egy volt TV2-s vesztette életét.
Otthonában találták holtan Wels Péter Mátyást, a TV2 Tények című hírműsorának alapító riporterét – írja a Blikk. A szinte mindennap látott riporter 46 éves volt. A halál oka még nem ismeretes, egyelőre helyszínelnek a rendőrök a lakásban a bulvárlap szerint.
A Népszabadság Online úgy tudja, Wels három napja nem jelent meg a munkahelyén, ezért mentek el kollégái kedden a lakására, ahol rátaláltak a riporterre. A Borsonline is ugyanígy értesült, ahogy a Velvet is, amely kereste Azurák Csabát, de ő nem akart nyilatkozni. A portál úgy tudja, mindenki megrendült a TV2-nél. A NOL információi szerint nem ön- vagy idegenkezűség okozta a halálát, azaz természetes úton hunyhatott el. A TV2 hamarosan közleményt ad ki.
A múlt héten egy egykori TV2-s hunyt el: Szabó Tibor a csatorna tulajdonosváltása nyomán kialakult helyzet miatt ment át az ATV-hez. Ő volt az, akit rá akartak venni, hogy Juhász Péter ellen karaktergyilkosságot kövessen el, ezt követően mondott fel. A riporter munka közben veszítette életét múlt pénteken.
Forrás: mno.hu
Rétvári: további fejlesztések lesznek a pszichiátriai ellátásban
2016. május 01. | Admin
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára azt mondta, a kormány a pszichiátriai, addiktológiai szakterületen eddig végrehajtott jelentős és átfogó fejlesztések után a közeljövőben további, mintegy 11 milliárdos fejlesztéseket tervez.
Az államtitkár azt mondta, 2011-ben az Új Széchenyi Terv Rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése című pályázatának keretében 18,8 milliárd forint uniós fejlesztési forrás állt rendelkezésre. A pályázatban pszichiátriai és addiktológiai rehabilitációs fejlesztések megvalósítására nyílt lehetőség fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátást nyújtó intézményekben, valamint gondozóintézetekben. A keretösszegből hozzávetőlegesen 8 milliárd forint szolgálta kifejezetten e területek fejlesztését.
Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program éves fejlesztési keretének megállapításáról szóló kormányhatározat alapján a pszichiátriai ellátás feltételeinek javítására további fejlesztések indulnak összesen 11 milliárd forintból. Ebből 6 milliárd forintot a gyermek- és ifjúságpszichiátriai, addiktológiai és mentálhigiénés ellátás fejlesztésére, 5 milliárd forintot az aktív fekvőbeteg-ellátásra különítettek el.
Az államtitkár szerint a pszichiátriai ellátás egyre inkább a járóbeteg-ellátás felé terelődik, hiszen a betegek számára ez jelenti a kedvezőbb ellátási formát és a nyugat-európai országokban is ez az irány figyelhető meg.
Rétvári Bence azt is mondta, az egészségügyi ágazatban a 2012-ben indított bérfejlesztésben a pszichiátriai szakterületen dolgozó orvosok, egészségügyi szakdolgozók és szakpszichológusok is részesültek. A pszichiáter szakorvosok jövedelme akár bruttó 105 820 forinttal, a pszichiátriai területen dolgozó ápolók, szakápolók jövedelme akár 35 ezer forinttal, a szakpszichológusok jövedelme egységesen 41 435 forinttal nőtt.
Forrás: faktor.hu
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára azt mondta, a kormány a pszichiátriai, addiktológiai szakterületen eddig végrehajtott jelentős és átfogó fejlesztések után a közeljövőben további, mintegy 11 milliárdos fejlesztéseket tervez.
Az államtitkár azt mondta, 2011-ben az Új Széchenyi Terv Rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése című pályázatának keretében 18,8 milliárd forint uniós fejlesztési forrás állt rendelkezésre. A pályázatban pszichiátriai és addiktológiai rehabilitációs fejlesztések megvalósítására nyílt lehetőség fekvőbeteg- és járóbeteg-ellátást nyújtó intézményekben, valamint gondozóintézetekben. A keretösszegből hozzávetőlegesen 8 milliárd forint szolgálta kifejezetten e területek fejlesztését.
Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program éves fejlesztési keretének megállapításáról szóló kormányhatározat alapján a pszichiátriai ellátás feltételeinek javítására további fejlesztések indulnak összesen 11 milliárd forintból. Ebből 6 milliárd forintot a gyermek- és ifjúságpszichiátriai, addiktológiai és mentálhigiénés ellátás fejlesztésére, 5 milliárd forintot az aktív fekvőbeteg-ellátásra különítettek el.
Az államtitkár szerint a pszichiátriai ellátás egyre inkább a járóbeteg-ellátás felé terelődik, hiszen a betegek számára ez jelenti a kedvezőbb ellátási formát és a nyugat-európai országokban is ez az irány figyelhető meg.
Rétvári Bence azt is mondta, az egészségügyi ágazatban a 2012-ben indított bérfejlesztésben a pszichiátriai szakterületen dolgozó orvosok, egészségügyi szakdolgozók és szakpszichológusok is részesültek. A pszichiáter szakorvosok jövedelme akár bruttó 105 820 forinttal, a pszichiátriai területen dolgozó ápolók, szakápolók jövedelme akár 35 ezer forinttal, a szakpszichológusok jövedelme egységesen 41 435 forinttal nőtt.
Forrás: faktor.hu
Brutális bántalmazás a pszichiátrián: véres felsőben, öntudatlanul bolyongott az idős férfi
2016. április 25. | Admin
Szavakkal nehezen leírható a látvány, ahogy az idős férfi kinéz, miután szombaton, feltehetően az ápolószemélyzet bántalmazta.
A Gálfi Béla Kórház pszichiátriai osztályán kezelt idős betegnek az volt a bűne, hogy feltehetően nem akarta bevenni a neki szánt gyógyszereket. Lánya másnap a folyosón, szinte öntudatlan állapotban, bolyongva találta. Arcán és kezén bántalmazás nyomaival, véres öltözékben. A brutális történetet a Groovehouse énekesnője Judy, azaz Molnár Kis Judit osztotta meg közösségi oldalán, mivel az idős férfi, egy közeli barátnőjének édesapja.
A feljelentés azóta megtörtént. A férfi szobatársa, aki szemtanúja volt az esetnek, vallomást tett! Az ügyben a Ripost kereste az intézmény vezetőit, érdemi információt nem kaptak.
Forrás: thenews.hu
Szavakkal nehezen leírható a látvány, ahogy az idős férfi kinéz, miután szombaton, feltehetően az ápolószemélyzet bántalmazta.
A Gálfi Béla Kórház pszichiátriai osztályán kezelt idős betegnek az volt a bűne, hogy feltehetően nem akarta bevenni a neki szánt gyógyszereket. Lánya másnap a folyosón, szinte öntudatlan állapotban, bolyongva találta. Arcán és kezén bántalmazás nyomaival, véres öltözékben. A brutális történetet a Groovehouse énekesnője Judy, azaz Molnár Kis Judit osztotta meg közösségi oldalán, mivel az idős férfi, egy közeli barátnőjének édesapja.
A feljelentés azóta megtörtént. A férfi szobatársa, aki szemtanúja volt az esetnek, vallomást tett! Az ügyben a Ripost kereste az intézmény vezetőit, érdemi információt nem kaptak.
Forrás: thenews.hu
Pánikgombot használnak a gyermekotthonban
2016. április 22. | Farkas Melinda
Az ombudsman újabb intézményre bukkant, amely súlyosan megsérti a kamaszok jogait · Törnek-zúznak maguk körül a magatartás-zavaros fiatalok
A kaposvári Zita gyermekotthonban történt jogsértések nyilvánosságra hozatala után újabb gyermekotthonban tapasztalt visszásságokról számol be az ombudsman lapunk által megismert jelentése. A dokumentumban leírják, a fóti Károlyi István Gyermekközpont Speciális Gyermekotthonában annyira agresszívak a gyerekek, hogy a dolgozók pánikgombot tartanak maguknál, így próbálják megvédeni magukat a támadásoktól. A nevelők egy része nem rendelkezik megfelelő végzettséggel ahhoz, hogy az ilyen gyerekek kitöréseit kezelni tudja. Székely László szerint – csakúgy, mint Kaposváron – ebben az intézményben is súlyosan korlátozzák a gyerekek szabadságjogait. Az ombudsman a gyermekvédelmi törvény módosítását sürgeti, az illetékes minisztérium azonban egyelőre hallgat.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala a fóti Károlyi István Gyermekközpont Speciális Gyermekotthonában is ellenőrzést tartott. A kínzás elleni ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyve (OPCAT) alapján történt ellenőrzés keretében az ombudsman munkatársai olyan intézményeket vizsgálnak, ahol korlátozzák az emberek személyes szabadságát. Az otthonban súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szert használó fiúkat nevelnek.
Tízből kilencen felmondanak
A jelentés szerint az intézményben hatalmas a dolgozói fluktuáció, az egyik munkatárs elmondta, öt éven belül már az ötödik vezetőnél tartanak. Jellemzően tíz újonnan felvett munkatárs közül kilenc rövid időn belül távozik, mert nem képes kezelni a helyzetet. A nevelők és a gyermekfelügyelők között is vannak olyanok, akiknek végzettsége (óvodapedagógus, kisgyermekgondozó-nevelő, illetve csecsemő- és gyermekgondozó) nem alkalmazkodik a speciális szükségletű kamaszok életkorához. Az egyik gyermekfelügyelőnek ráadásul csak személy- és vagyonőri végzettsége volt, ami jogszabálysértő. A személyzet folyamatos cserélődése miatt a munkába állást nem előzi meg előzetes felkészítés, és nem szakmai alapon, hanem „maradékelven” működik a kiválasztás, vagyis szinte bárkit felvesznek, aki jelentkezik, hogy biztosítani tudják a működést. Az ombudsman leszögezte: a hiányos felkészültségű, speciális képzésekkel nem támogatott, túlterhelt, fáradt, romló pszichés állapotba kerülő munkatársak felerősíthetik a gyermekek ellenállását, illetve agresszív viselkedést válthatnak ki belőlük.
Az ellenőrzés során kiderült az is, hogy egymásnak ellentmond az intézmény igazgatójának, valamint az speciális otthon vezetőjének gyerekek adatait rögzítő nyilvántartása, ráadásul egy fiktív gondozotti csoportot is létrehoztak abból a hat gyerekből, akik jelenleg nincsenek az intézményben, mert a fiatalkorúak börtönében vagy javítóintézetben töltik büntetésüket. Ez azt a látszatot kelti, mintha telt ház lenne a Károlyiban, miközben folyamatosan nő a speciális intézményi ellátást igénylő gyerekek várólistája. Székely szerint nem elfogadható, hogy miközben országszerte kevés a speciális szükségletű gyermekek számára biztosított férőhely, a fóti intézményben a 32 helyen tartósan 24-25 gyerek elhelyezéséről gondoskodnak. Ráadásul a ténylegesen működő három gondozotti csoport a valóságban túltelített, mert a jogszabályban előírt 8 gyermeknél többet lát el. A látogatáskor egyébként a 33 gondozott gyermekből 11 ellen bűncselekmény gyanúja miatt eljárás folyt. A legjellemzőbb bűncselekmény a – feltehetően droghoz jutás érdekében elkövetett – lopás és rablás, de súlyos testi sértés, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak is előfordult körükben.
Pánikgombot kaptak a munkatársak
Bár a fóti otthont felújították, és a kétágyas szobákban megfelelő élettér áll a gyerekek rendelkezésére, a kamaszok folyamatosan rongálják a környezetüket. Több ajtóra, köztük vécéajtóra is lyukat ütöttek, így át lehet rajtuk látni. A szekrényekben nem voltak polcok, a ruhák több helyiségben is a földön hevertek. A fürdőkben hiányoztak a zuhanycsövek és az ablaknyitók, a mosdókagylók instabilak voltak, ezek szintén szándékos károkozásra utaltak. Az ombudsman leszögezte: az otthon állapota több helyen balesetveszélyes, ráadásul a megrongált, rendetlen környezet a terápiás céllal ellentétes hatást kelt.
A gyermekek egymással és a felnőttekkel is agresszívak. A dolgozóknak a trágár beszéd mellett verbális fenyegetőzéseket, alkalmanként fizikai támadásokat is el kell szenvedniük. A munkatársak védekezésül pánikgombot kaptak, ami a biztonsági, vagyis a portaszolgálatnak jelzi a veszélyhelyzetet. A rendészek szerint a fiúk ereje „önkívületi” állapotban megsokszorozódik, fájdalomküszöbük extrém módon megemelkedik. A gyerekek egymás közötti kapcsolataikat többen is úgy jellemezték, hogy „értelmi fogyatékosokkal”, „kiabálósakkal” vannak összezárva. Kikészülnek, egyik-másik társuk izgágaságát elviselhetetlennek érzik. Ilyenkor előfordul, hogy megütik őket.
Két év is kevés, hogy eredmény legyen
A jelentésben az áll, hogy a munkatársak meghallgatása során a tehetetlenség, a reménytelenség, és néha a fásultság is érezhető volt. Többek megítélése szerint eszköztelenek, így maguk is úgy vélik, két év is kevés arra, hogy eredményt érjenek el a gyerekekkel. Különösen reménytelennek látják a helyzetet, ha későn, súlyos sérülésekkel, már bűnelkövetőként vagy a nagykorúságuk előtt néhány hónappal érkeznek ide a fiúk. Ennek ellenére a legtöbb munkatárs jó kapcsolatot ápol a gyerekekkel.
A 16 éves korra leszállított tankötelezettség is problémát jelent az otthon működésében, ennek következtében ugyanis a 16 évesnél idősebb gyermekeket a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) helyi iskolája nem fogadja. A tanköteles korú gyermekek is magántanulók, csak vizsgázni járnak be az iskolába. Ezzel kapcsolatban az ombudsman hangsúlyozta: a kötelező magántanulói státus elveszíti védő és fejlesztő hatását, ha kizárja annak a lehetőségét, hogy a motiváltabb, jobban alkalmazkodó gyerekek esélyt kapjanak a mindennapos iskolába járásra, és ezzel jobban lefoglalják magukat. Az ombudsman szerint a céltalanság, tétlenség hozzájárul az agresszivitásra hajlamos fiatalok egymás és a személyzet ellen forduló feszültségének, a tárgyak és az állatok ellen irányuló pusztító késztetés növekedéséhez.
Kéthetes „befogadás”
A gyermekek személyi szabadságát az otthonba kerülésükkor azonnal korlátozzák. Megérkezésekor a gyermek nem a gondozotti csoportba kerül, hanem a földszinten, a „befogadónak” nevezett helyiségben szállásolják el egy-két hétre. A gyermek a befogadó területét nem hagyhatja el, nem fogadhat látogatókat, és telefonon sem tarthat kapcsolatot. Csupán későbbi csoportjának nevelői és más szakemberek kezdeményeznek vele beszélgetéseket. A fiatalok közül többen állították, hogy ezalatt az időszak alatt még a szabad levegőre sem mehettek ki.
A gyerek személyes szabadságának korlátozására az otthon vezetőjének maximum 48 óra időtartamban lenne lehetősége, ennél hosszabb idejű korlátozás esetén nevelési felügyelet elrendelését kellene kezdeményeznie a gyámhivatalnál. Erre azonban az intézményben nem kerül sor. Az ombudsman szerint a „befogadóban” történő elkülönítés súlyos szabadságkorlátozást valósít meg, amelyet a szakértői bizottság javaslata nélkül nem lenne szabad alkalmazni.
Erős nyugtató ápolónői ajánlással
Az intézményben egyébként már többször volt példa arra, hogy a dühöngő gyerekeket biztonsági elkülönítőben helyezték el, de az ilyen típusú korlátozás egyik esetben sem tartott 24 óránál tovább. A dokumentumokban az igazgató az intézkedés elrendelésével egyidejűleg a jogszabálynak megfelelően kezdeményezte a gyermek haladéktalan orvosi vizsgálatát, ám ez négy esetből mindössze egyszer történt meg. A többi esetben nem érték el a gyermekorvost, így az is előfordult, hogy az ápolónővel történt konzultáció alapján adtak erős nyugtatót a gyereknek. Az ombudsman kifejtette, alkotmányosan visszás, ha nem történik meg az orvosi vizsgálat, és az is jogsértő, ha az ápolónő csak az otthonvezetővel konzultálva dönt az agresszív gyermek gyógyszerezéséről.
Az otthonban elhelyezett gyermekek a lakóhelyük szerint illetékes Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai osztályához tartoznak, ahol azonban a jelentésben leírtak arról szólnak, hogy ott nem szívesen fogadják őket. A kórház gyakran férőhelyhiányra hivatkozik, esetenként pedig túlságosan hosszú a várakozási idő. Ezért a gyerekeket a Gálfi Béla Nonprofit Kft. pomázi pszichiátriai szakkórházába viszik kivizsgálásra, és ha szükséges, be is fektetik őket, pedig ott nincs gyermekpszichiátriai osztály.
Felelőtlen gyámok
A gyerekeket az otthonban is az említett kórház pszichiátere látja el, aki azonban nem gyerekekre szakosodott. A kamaszok felét egyébként valamilyen pszichotrop készítménnyel kezelik, többségük többféle gyógyszert is kap. Az ombudsman szerint aggodalomra ad okot, ha a szakemberek legalább alkalmanként nem konzultálnak gyermekpszichiáterrel, a kiskorúak felnőtt pszichiátriái osztályon történő ellátása pedig jogszabálysértő.
A gyerekeknek a terápia részeként egyéni lovas terápiás órákat is biztosítanak, az otthon területén pedig állatsimogatót hoztak létre, amelyben általában birkákat, nyulakat, baromfit tartanak. Az állatokat a gyerekek gondozzák, ám többen közülük ezt nem szívesen csinálják. A közelmúltban az egyik gyerek agressziójának áldozatul estek a nyulak.
Az otthonban a gyerekek kapcsolattartását sem szabályozzák megfelelően. Öt percben maximálták a telefonbeszélgetések idejét, a fiatalok mobilt nem használhatnak. A házirend alapján ráadásul amennyiben egy szülő kifogásolhatóan viselkedik, akkor a gyermeket megfoszthatják a személyes kapcsolattartás jogától. Ennek kapcsán Székely László leszögezte: az otthon a gyámhivatali határozatnál szigorúbb szabályokat nem alkalmazhat, nem szűkítheti a kapcsolattartás feltételeit, nem tilthatja ki végleg a kapcsolattartásra jogosult látogatót, és nem maximalizálhatja öt percben a telefonbeszélgetést.
A gyermekek nemcsak családjukkal, de a gyermekvédelmi gyámmal is kapcsolatot tarthatnak, a törvény szerint a gyámoknak legalább havonta egyszer fel kell keresniük a gyerekeket. Ezt a gyámok jelentős része a nem tartja be: nyolc ellenőrzött kapcsolattartási naplóból mindössze három gyerek esetében jegyezték fel a gyámmal való kapcsolattartást, és ezek közül két gyám is csak telefonon beszélt a gyerekkel. Az ombudsman ennek kapcsán leszögezte: ha a gyámok nem látogatják havi rendszerességgel a gyerekeket, akkor az otthon munkatársainak kötelessége lenne ezt a gyámhatóságnak jelezni, ám ők nem élnek jelzőrendszerbeli kötelességükkel, ezzel sértik a gyerekek jogait.
Módosítani kell a törvényt
Székely László az ellenőrzés tapasztalatai alapján többek között azt kéri az otthont fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól, intézkedjen a megrongálódott nyílászárók és használati tárgyak cseréjéről, tegye lehetővé a dolgozóknak a továbbképzéseken való részvételt, és a nevelők létszáma és képzettsége feleljen meg a jogszabályoknak. Arra is felszólította a fenntartót, hogy a jövőben ne járuljon hozzá a kiskorúak felnőtt pszichiátriai osztályon történő ellátásához, és ha a biztonsági elkülönítő használata esetén elérhetetlen a gyermekorvos, kezdeményezzen sürgősségi betegellátást. Az otthon vezetőjét arra hívta fel, hogy csak erről szóló gyámhivatali határozat esetén kezdje izolációval a gyermek befogadását, és kizárólag a jogszabályoknak megfelelően, nevelési felügyelet kezdeményezése esetén korlátozza 48 órát meghaladóan a gyermekek személyes szabadságát.
Az ombudsman egyúttal – csakúgy, mint korábban a kaposvári Zita gyermekotthonról szóló jelentésében – felkérte az emberi erőforrások miniszterét, készítse elő a gyermekvédelmi törvény olyan irányú módosítását, hogy az rögzítse a személyes szabadság korlátozására vonatkozó részletszabályokat a speciális gyermekotthonokban, illetve alkosson olyan garanciális szabályokat, amilyeneket a jogszabály a hasonló helyzetben lévő, büntetés-végrehajtásban, egészségügyi, illetve szociális ellátórendszerben fogva tartottak számára biztosít. A jelenleg hatályos jogszabály ugyanis nem rendelkezik arról, mi történjen abban az esetben, ha egy gyermeknek nem a biztonsági elkülönítőben, hanem más módon korlátozzák a szabadságát, a jogszabályi hiányosságok pedig sértik a gyerekek jogait. Ezért Székely László azt is kérte Balog Zoltán szakminisztertől, hogy kezdeményezze a nevelési felügyelet eljárási szabályainak módosítását, mivel jelenleg indokolatlanul hosszú ideig korlátozhatják a gyerekek szabadságjogait. Bár a hatályos jogszabály szerint a személyi szabadság korlátozásának megkezdését követő 48 órán belül kezdeményezni kell a felügyeletet, a különböző eljárási határidőket figyelembe véve a gyermek szabadsága akár 13 napon keresztül is korlátozható anélkül, hogy erről bármilyen jogerős hatósági döntés születne. Ezenfelül akár további 15 nap is eltelhet addig, amíg ügyéről a független bíróság határozatot hozna.
Lapunk természetesen most is megkereste az ügyben az intézmény fenntartóját, valamint a fenntartót felügyelő és a fóti gyermekotthont alapító, Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztériumát is arról érdeklődve, mit tesznek a jogsértő gyakorlatok ellen, de lapzártánkig egyik szerv sem reagált.
Forrás: mno.hu
Az ombudsman újabb intézményre bukkant, amely súlyosan megsérti a kamaszok jogait · Törnek-zúznak maguk körül a magatartás-zavaros fiatalok
A kaposvári Zita gyermekotthonban történt jogsértések nyilvánosságra hozatala után újabb gyermekotthonban tapasztalt visszásságokról számol be az ombudsman lapunk által megismert jelentése. A dokumentumban leírják, a fóti Károlyi István Gyermekközpont Speciális Gyermekotthonában annyira agresszívak a gyerekek, hogy a dolgozók pánikgombot tartanak maguknál, így próbálják megvédeni magukat a támadásoktól. A nevelők egy része nem rendelkezik megfelelő végzettséggel ahhoz, hogy az ilyen gyerekek kitöréseit kezelni tudja. Székely László szerint – csakúgy, mint Kaposváron – ebben az intézményben is súlyosan korlátozzák a gyerekek szabadságjogait. Az ombudsman a gyermekvédelmi törvény módosítását sürgeti, az illetékes minisztérium azonban egyelőre hallgat.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala a fóti Károlyi István Gyermekközpont Speciális Gyermekotthonában is ellenőrzést tartott. A kínzás elleni ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyve (OPCAT) alapján történt ellenőrzés keretében az ombudsman munkatársai olyan intézményeket vizsgálnak, ahol korlátozzák az emberek személyes szabadságát. Az otthonban súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szert használó fiúkat nevelnek.
Tízből kilencen felmondanak
A jelentés szerint az intézményben hatalmas a dolgozói fluktuáció, az egyik munkatárs elmondta, öt éven belül már az ötödik vezetőnél tartanak. Jellemzően tíz újonnan felvett munkatárs közül kilenc rövid időn belül távozik, mert nem képes kezelni a helyzetet. A nevelők és a gyermekfelügyelők között is vannak olyanok, akiknek végzettsége (óvodapedagógus, kisgyermekgondozó-nevelő, illetve csecsemő- és gyermekgondozó) nem alkalmazkodik a speciális szükségletű kamaszok életkorához. Az egyik gyermekfelügyelőnek ráadásul csak személy- és vagyonőri végzettsége volt, ami jogszabálysértő. A személyzet folyamatos cserélődése miatt a munkába állást nem előzi meg előzetes felkészítés, és nem szakmai alapon, hanem „maradékelven” működik a kiválasztás, vagyis szinte bárkit felvesznek, aki jelentkezik, hogy biztosítani tudják a működést. Az ombudsman leszögezte: a hiányos felkészültségű, speciális képzésekkel nem támogatott, túlterhelt, fáradt, romló pszichés állapotba kerülő munkatársak felerősíthetik a gyermekek ellenállását, illetve agresszív viselkedést válthatnak ki belőlük.
Az ellenőrzés során kiderült az is, hogy egymásnak ellentmond az intézmény igazgatójának, valamint az speciális otthon vezetőjének gyerekek adatait rögzítő nyilvántartása, ráadásul egy fiktív gondozotti csoportot is létrehoztak abból a hat gyerekből, akik jelenleg nincsenek az intézményben, mert a fiatalkorúak börtönében vagy javítóintézetben töltik büntetésüket. Ez azt a látszatot kelti, mintha telt ház lenne a Károlyiban, miközben folyamatosan nő a speciális intézményi ellátást igénylő gyerekek várólistája. Székely szerint nem elfogadható, hogy miközben országszerte kevés a speciális szükségletű gyermekek számára biztosított férőhely, a fóti intézményben a 32 helyen tartósan 24-25 gyerek elhelyezéséről gondoskodnak. Ráadásul a ténylegesen működő három gondozotti csoport a valóságban túltelített, mert a jogszabályban előírt 8 gyermeknél többet lát el. A látogatáskor egyébként a 33 gondozott gyermekből 11 ellen bűncselekmény gyanúja miatt eljárás folyt. A legjellemzőbb bűncselekmény a – feltehetően droghoz jutás érdekében elkövetett – lopás és rablás, de súlyos testi sértés, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak is előfordult körükben.
Pánikgombot kaptak a munkatársak
Bár a fóti otthont felújították, és a kétágyas szobákban megfelelő élettér áll a gyerekek rendelkezésére, a kamaszok folyamatosan rongálják a környezetüket. Több ajtóra, köztük vécéajtóra is lyukat ütöttek, így át lehet rajtuk látni. A szekrényekben nem voltak polcok, a ruhák több helyiségben is a földön hevertek. A fürdőkben hiányoztak a zuhanycsövek és az ablaknyitók, a mosdókagylók instabilak voltak, ezek szintén szándékos károkozásra utaltak. Az ombudsman leszögezte: az otthon állapota több helyen balesetveszélyes, ráadásul a megrongált, rendetlen környezet a terápiás céllal ellentétes hatást kelt.
A gyermekek egymással és a felnőttekkel is agresszívak. A dolgozóknak a trágár beszéd mellett verbális fenyegetőzéseket, alkalmanként fizikai támadásokat is el kell szenvedniük. A munkatársak védekezésül pánikgombot kaptak, ami a biztonsági, vagyis a portaszolgálatnak jelzi a veszélyhelyzetet. A rendészek szerint a fiúk ereje „önkívületi” állapotban megsokszorozódik, fájdalomküszöbük extrém módon megemelkedik. A gyerekek egymás közötti kapcsolataikat többen is úgy jellemezték, hogy „értelmi fogyatékosokkal”, „kiabálósakkal” vannak összezárva. Kikészülnek, egyik-másik társuk izgágaságát elviselhetetlennek érzik. Ilyenkor előfordul, hogy megütik őket.
Két év is kevés, hogy eredmény legyen
A jelentésben az áll, hogy a munkatársak meghallgatása során a tehetetlenség, a reménytelenség, és néha a fásultság is érezhető volt. Többek megítélése szerint eszköztelenek, így maguk is úgy vélik, két év is kevés arra, hogy eredményt érjenek el a gyerekekkel. Különösen reménytelennek látják a helyzetet, ha későn, súlyos sérülésekkel, már bűnelkövetőként vagy a nagykorúságuk előtt néhány hónappal érkeznek ide a fiúk. Ennek ellenére a legtöbb munkatárs jó kapcsolatot ápol a gyerekekkel.
A 16 éves korra leszállított tankötelezettség is problémát jelent az otthon működésében, ennek következtében ugyanis a 16 évesnél idősebb gyermekeket a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) helyi iskolája nem fogadja. A tanköteles korú gyermekek is magántanulók, csak vizsgázni járnak be az iskolába. Ezzel kapcsolatban az ombudsman hangsúlyozta: a kötelező magántanulói státus elveszíti védő és fejlesztő hatását, ha kizárja annak a lehetőségét, hogy a motiváltabb, jobban alkalmazkodó gyerekek esélyt kapjanak a mindennapos iskolába járásra, és ezzel jobban lefoglalják magukat. Az ombudsman szerint a céltalanság, tétlenség hozzájárul az agresszivitásra hajlamos fiatalok egymás és a személyzet ellen forduló feszültségének, a tárgyak és az állatok ellen irányuló pusztító késztetés növekedéséhez.
Kéthetes „befogadás”
A gyermekek személyi szabadságát az otthonba kerülésükkor azonnal korlátozzák. Megérkezésekor a gyermek nem a gondozotti csoportba kerül, hanem a földszinten, a „befogadónak” nevezett helyiségben szállásolják el egy-két hétre. A gyermek a befogadó területét nem hagyhatja el, nem fogadhat látogatókat, és telefonon sem tarthat kapcsolatot. Csupán későbbi csoportjának nevelői és más szakemberek kezdeményeznek vele beszélgetéseket. A fiatalok közül többen állították, hogy ezalatt az időszak alatt még a szabad levegőre sem mehettek ki.
A gyerek személyes szabadságának korlátozására az otthon vezetőjének maximum 48 óra időtartamban lenne lehetősége, ennél hosszabb idejű korlátozás esetén nevelési felügyelet elrendelését kellene kezdeményeznie a gyámhivatalnál. Erre azonban az intézményben nem kerül sor. Az ombudsman szerint a „befogadóban” történő elkülönítés súlyos szabadságkorlátozást valósít meg, amelyet a szakértői bizottság javaslata nélkül nem lenne szabad alkalmazni.
Erős nyugtató ápolónői ajánlással
Az intézményben egyébként már többször volt példa arra, hogy a dühöngő gyerekeket biztonsági elkülönítőben helyezték el, de az ilyen típusú korlátozás egyik esetben sem tartott 24 óránál tovább. A dokumentumokban az igazgató az intézkedés elrendelésével egyidejűleg a jogszabálynak megfelelően kezdeményezte a gyermek haladéktalan orvosi vizsgálatát, ám ez négy esetből mindössze egyszer történt meg. A többi esetben nem érték el a gyermekorvost, így az is előfordult, hogy az ápolónővel történt konzultáció alapján adtak erős nyugtatót a gyereknek. Az ombudsman kifejtette, alkotmányosan visszás, ha nem történik meg az orvosi vizsgálat, és az is jogsértő, ha az ápolónő csak az otthonvezetővel konzultálva dönt az agresszív gyermek gyógyszerezéséről.
Az otthonban elhelyezett gyermekek a lakóhelyük szerint illetékes Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai osztályához tartoznak, ahol azonban a jelentésben leírtak arról szólnak, hogy ott nem szívesen fogadják őket. A kórház gyakran férőhelyhiányra hivatkozik, esetenként pedig túlságosan hosszú a várakozási idő. Ezért a gyerekeket a Gálfi Béla Nonprofit Kft. pomázi pszichiátriai szakkórházába viszik kivizsgálásra, és ha szükséges, be is fektetik őket, pedig ott nincs gyermekpszichiátriai osztály.
Felelőtlen gyámok
A gyerekeket az otthonban is az említett kórház pszichiátere látja el, aki azonban nem gyerekekre szakosodott. A kamaszok felét egyébként valamilyen pszichotrop készítménnyel kezelik, többségük többféle gyógyszert is kap. Az ombudsman szerint aggodalomra ad okot, ha a szakemberek legalább alkalmanként nem konzultálnak gyermekpszichiáterrel, a kiskorúak felnőtt pszichiátriái osztályon történő ellátása pedig jogszabálysértő.
A gyerekeknek a terápia részeként egyéni lovas terápiás órákat is biztosítanak, az otthon területén pedig állatsimogatót hoztak létre, amelyben általában birkákat, nyulakat, baromfit tartanak. Az állatokat a gyerekek gondozzák, ám többen közülük ezt nem szívesen csinálják. A közelmúltban az egyik gyerek agressziójának áldozatul estek a nyulak.
Az otthonban a gyerekek kapcsolattartását sem szabályozzák megfelelően. Öt percben maximálták a telefonbeszélgetések idejét, a fiatalok mobilt nem használhatnak. A házirend alapján ráadásul amennyiben egy szülő kifogásolhatóan viselkedik, akkor a gyermeket megfoszthatják a személyes kapcsolattartás jogától. Ennek kapcsán Székely László leszögezte: az otthon a gyámhivatali határozatnál szigorúbb szabályokat nem alkalmazhat, nem szűkítheti a kapcsolattartás feltételeit, nem tilthatja ki végleg a kapcsolattartásra jogosult látogatót, és nem maximalizálhatja öt percben a telefonbeszélgetést.
A gyermekek nemcsak családjukkal, de a gyermekvédelmi gyámmal is kapcsolatot tarthatnak, a törvény szerint a gyámoknak legalább havonta egyszer fel kell keresniük a gyerekeket. Ezt a gyámok jelentős része a nem tartja be: nyolc ellenőrzött kapcsolattartási naplóból mindössze három gyerek esetében jegyezték fel a gyámmal való kapcsolattartást, és ezek közül két gyám is csak telefonon beszélt a gyerekkel. Az ombudsman ennek kapcsán leszögezte: ha a gyámok nem látogatják havi rendszerességgel a gyerekeket, akkor az otthon munkatársainak kötelessége lenne ezt a gyámhatóságnak jelezni, ám ők nem élnek jelzőrendszerbeli kötelességükkel, ezzel sértik a gyerekek jogait.
Módosítani kell a törvényt
Székely László az ellenőrzés tapasztalatai alapján többek között azt kéri az otthont fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól, intézkedjen a megrongálódott nyílászárók és használati tárgyak cseréjéről, tegye lehetővé a dolgozóknak a továbbképzéseken való részvételt, és a nevelők létszáma és képzettsége feleljen meg a jogszabályoknak. Arra is felszólította a fenntartót, hogy a jövőben ne járuljon hozzá a kiskorúak felnőtt pszichiátriai osztályon történő ellátásához, és ha a biztonsági elkülönítő használata esetén elérhetetlen a gyermekorvos, kezdeményezzen sürgősségi betegellátást. Az otthon vezetőjét arra hívta fel, hogy csak erről szóló gyámhivatali határozat esetén kezdje izolációval a gyermek befogadását, és kizárólag a jogszabályoknak megfelelően, nevelési felügyelet kezdeményezése esetén korlátozza 48 órát meghaladóan a gyermekek személyes szabadságát.
Az ombudsman egyúttal – csakúgy, mint korábban a kaposvári Zita gyermekotthonról szóló jelentésében – felkérte az emberi erőforrások miniszterét, készítse elő a gyermekvédelmi törvény olyan irányú módosítását, hogy az rögzítse a személyes szabadság korlátozására vonatkozó részletszabályokat a speciális gyermekotthonokban, illetve alkosson olyan garanciális szabályokat, amilyeneket a jogszabály a hasonló helyzetben lévő, büntetés-végrehajtásban, egészségügyi, illetve szociális ellátórendszerben fogva tartottak számára biztosít. A jelenleg hatályos jogszabály ugyanis nem rendelkezik arról, mi történjen abban az esetben, ha egy gyermeknek nem a biztonsági elkülönítőben, hanem más módon korlátozzák a szabadságát, a jogszabályi hiányosságok pedig sértik a gyerekek jogait. Ezért Székely László azt is kérte Balog Zoltán szakminisztertől, hogy kezdeményezze a nevelési felügyelet eljárási szabályainak módosítását, mivel jelenleg indokolatlanul hosszú ideig korlátozhatják a gyerekek szabadságjogait. Bár a hatályos jogszabály szerint a személyi szabadság korlátozásának megkezdését követő 48 órán belül kezdeményezni kell a felügyeletet, a különböző eljárási határidőket figyelembe véve a gyermek szabadsága akár 13 napon keresztül is korlátozható anélkül, hogy erről bármilyen jogerős hatósági döntés születne. Ezenfelül akár további 15 nap is eltelhet addig, amíg ügyéről a független bíróság határozatot hozna.
Lapunk természetesen most is megkereste az ügyben az intézmény fenntartóját, valamint a fenntartót felügyelő és a fóti gyermekotthont alapító, Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztériumát is arról érdeklődve, mit tesznek a jogsértő gyakorlatok ellen, de lapzártánkig egyik szerv sem reagált.
Forrás: mno.hu
OTS - Még több segítség a bécsi iskoláknak
2016. április 21. | Admin
Bécs, 2016. április 21., csütörtök (OTS) - A 2016/17-es tanévtől további száz iskolapszichológus, szociális munkás és terapeuta segíti majd az oktatási intézmények munkáját Bécsben. Elsősorban azokat az iskolákat akarják támogatni, ahova sok szociálisan hátrányos helyzetű vagy németül nem jól tudó diák jár.
"Bécsben arra törekszünk, hogy a jövőben szociális index alapján osszuk el az erőforrásokat az iskolák között. Addig pedig egymásra épülő eszközökkel támogatjuk a diákokat és a pedagógusokat, hogy sikeresen birkózhassanak meg a kihívásokkal" - mondta Sandra Frauenberger oktatásért felelős városi tanácsos a tervekkel kapcsolatban. A következő tanévtől ugyanis fokozatosan további száz iskolapszichológussal, terapeutával és szociális munkással bővül a bécsi iskolák tantestülete.
Az osztrák főváros oktatási intézményeiben egyébként 2009 óta dolgoznak szociális munkások, akiknek a feladatköre az elbeszélgetésektől a családlátogatásig széles spektrumot ölel fel. Ezen kívül gyermekvédelmi felelősök, pszichológiai tanácsadók valamint 600 fejlesztőpedagógus foglalkozik a viselkedészavaros vagy szociális-emocionális problémával küzdő gyerekekkel és azokkal a diákokkal, akiknek nem a német az anyanyelve.
Természetesen iskolapszichológus is segíti a bécsi iskolák munkáját. Ők állítják fel a diagnózist a tanulási nehézséggel küzdő vagy viselkedészavaros gyerekek esetében, közreműködnek a szociális konfliktusok elsimításában valamint tanácsokkal állnak a pedagógusok rendelkezésére.
Az intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt évek során széles hálózat épült ki a tanácsadó helyek, ifjúsági központok, szülői munkaközösségek és egészségügyi intézmények között.
Forrás: MTI
Bécs, 2016. április 21., csütörtök (OTS) - A 2016/17-es tanévtől további száz iskolapszichológus, szociális munkás és terapeuta segíti majd az oktatási intézmények munkáját Bécsben. Elsősorban azokat az iskolákat akarják támogatni, ahova sok szociálisan hátrányos helyzetű vagy németül nem jól tudó diák jár.
"Bécsben arra törekszünk, hogy a jövőben szociális index alapján osszuk el az erőforrásokat az iskolák között. Addig pedig egymásra épülő eszközökkel támogatjuk a diákokat és a pedagógusokat, hogy sikeresen birkózhassanak meg a kihívásokkal" - mondta Sandra Frauenberger oktatásért felelős városi tanácsos a tervekkel kapcsolatban. A következő tanévtől ugyanis fokozatosan további száz iskolapszichológussal, terapeutával és szociális munkással bővül a bécsi iskolák tantestülete.
Az osztrák főváros oktatási intézményeiben egyébként 2009 óta dolgoznak szociális munkások, akiknek a feladatköre az elbeszélgetésektől a családlátogatásig széles spektrumot ölel fel. Ezen kívül gyermekvédelmi felelősök, pszichológiai tanácsadók valamint 600 fejlesztőpedagógus foglalkozik a viselkedészavaros vagy szociális-emocionális problémával küzdő gyerekekkel és azokkal a diákokkal, akiknek nem a német az anyanyelve.
Természetesen iskolapszichológus is segíti a bécsi iskolák munkáját. Ők állítják fel a diagnózist a tanulási nehézséggel küzdő vagy viselkedészavaros gyerekek esetében, közreműködnek a szociális konfliktusok elsimításában valamint tanácsokkal állnak a pedagógusok rendelkezésére.
Az intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt évek során széles hálózat épült ki a tanácsadó helyek, ifjúsági központok, szülői munkaközösségek és egészségügyi intézmények között.
Forrás: MTI
Súlyos jogsértéseket tártak fel a Szent Imre Kórházban
2016. április 11. | Admin
Laphírek alapján átfogó vizsgálatot indított az ombudsman a budapesti Szent Imre Kórház, ahol – megállapítása szerint – súlyos alapjogsértéseket és komoly hiányosságokat tárt fel.
Tavaly márciusban a Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályán szült egy nő, aki vajúdásához nem kapott orvosi segítséget, és az újszülött meghalt. Akkor a kórház egy belső vizsgálatra hivatkozva azt írta, hogy azért nem vitték át a nőt a szülészetre, mert nem ez volt a „vezető kórképe”, vagyis másodlagos volt, hogy állapotos. Mint mondták, a gyermeket az anya holtan hozta világra, több beteg viszont a lapoknak azt állította, hogy a gyerek még felsírt.
A laphírek alapján átfogó vizsgálatot indított az ombudsman a kórházban, ahol megállapítása szerint súlyos alapjogsértéseket és komoly hiányosságokat tárt fel: szakértői jelentés szerint ugyanis a gyermek nem halva született, hanem a körülmények miatt vesztette életét – írta az Index.
Az ombudsman szerint embertelen és megalázó bánásmódot jelentett önmagában az a tény, hogy a várandós nő az észlelésig lekötözve vajúdott, így kellett megszülnie a gyermekét.
Az ombudsman a pszichiátriai osztályon tartott vizsgálata során más visszásságokat is talált. Egyebek között jelezte: a folyosón helyeznek el betegeket, hiányos és pontatlan a betegek gyógyszerezésének dokumentációja, azért vesznek fel betegeket, mert más osztályok nem tudják vagy nem akarják felvenni őket.
Forrás: 168ora.hu
Laphírek alapján átfogó vizsgálatot indított az ombudsman a budapesti Szent Imre Kórház, ahol – megállapítása szerint – súlyos alapjogsértéseket és komoly hiányosságokat tárt fel.
Tavaly márciusban a Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályán szült egy nő, aki vajúdásához nem kapott orvosi segítséget, és az újszülött meghalt. Akkor a kórház egy belső vizsgálatra hivatkozva azt írta, hogy azért nem vitték át a nőt a szülészetre, mert nem ez volt a „vezető kórképe”, vagyis másodlagos volt, hogy állapotos. Mint mondták, a gyermeket az anya holtan hozta világra, több beteg viszont a lapoknak azt állította, hogy a gyerek még felsírt.
A laphírek alapján átfogó vizsgálatot indított az ombudsman a kórházban, ahol megállapítása szerint súlyos alapjogsértéseket és komoly hiányosságokat tárt fel: szakértői jelentés szerint ugyanis a gyermek nem halva született, hanem a körülmények miatt vesztette életét – írta az Index.
Az ombudsman szerint embertelen és megalázó bánásmódot jelentett önmagában az a tény, hogy a várandós nő az észlelésig lekötözve vajúdott, így kellett megszülnie a gyermekét.
Az ombudsman a pszichiátriai osztályon tartott vizsgálata során más visszásságokat is talált. Egyebek között jelezte: a folyosón helyeznek el betegeket, hiányos és pontatlan a betegek gyógyszerezésének dokumentációja, azért vesznek fel betegeket, mert más osztályok nem tudják vagy nem akarják felvenni őket.
Forrás: 168ora.hu
Erőszak a gyermekotthonban
2016. április 02. | Admin
Személyi szabadság jogsértő korlátozása, pszichológusi létszámhiány, terror a gyerekek között, vetélés, drog, szexuális erőszak - a Magyar Nemzet írása szerint a többi között ezek derültek ki az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által a kaposvári Zita Speciális Gyermekotthonban történt ellenőrzése során.
A megismert jelentés szerint bár az intézmény nem zárt, a gyerekek jelentős részét a beköltözés után egy hónapig nem engedik ki az intézmény területéről és a szüleikkel való személyes kapcsolattartást is megtiltják nekik.
A jogszabályi hiányosságok miatt az ombudsman felkérte az emberi erőforrások miniszterét, készítse elő a gyermekvédelmi törvény módosítását, rögzítse a speciális gyermekotthonokat érintő, a személyes szabadság korlátozására vonatkozó részletszabályokat - írja a Magyar Nemzet.
Forrás: hirado.hu
Személyi szabadság jogsértő korlátozása, pszichológusi létszámhiány, terror a gyerekek között, vetélés, drog, szexuális erőszak - a Magyar Nemzet írása szerint a többi között ezek derültek ki az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által a kaposvári Zita Speciális Gyermekotthonban történt ellenőrzése során.
A megismert jelentés szerint bár az intézmény nem zárt, a gyerekek jelentős részét a beköltözés után egy hónapig nem engedik ki az intézmény területéről és a szüleikkel való személyes kapcsolattartást is megtiltják nekik.
A jogszabályi hiányosságok miatt az ombudsman felkérte az emberi erőforrások miniszterét, készítse elő a gyermekvédelmi törvény módosítását, rögzítse a speciális gyermekotthonokat érintő, a személyes szabadság korlátozására vonatkozó részletszabályokat - írja a Magyar Nemzet.
Forrás: hirado.hu
"Nem árvák ezek, hanem bűnözők!"
2016. március 20. | Molnár Csaba
Áldatlan állapotok a kalocsai gyermekotthonban
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala szinte példátlanul lesújtó jelentést hozott nyilvánosságra arról, hogyan bánnak a gyerekekkel a kalocsai gyermekotthonban. Kulcscsomóval ütik, pofozzák őket, jutalmul pedig cigarettát osztogatnak nekik. Az érintettek közül szinte senki sem hajlandó beszélni, holott a Kalocsán tapasztaltak a teljes gyermekszakellátási rendszert átható problémákat jelzik.
Nagyon szívesen állok rendelkezésükre, viszont első körben a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot kéne megkeresni. Nem nyilatkozhatok az ő engedélyük nélkül. […] Én szívesen nyilatkozok, de nem tehetem – mondja a telefonba Juhász Gábor, a kalocsai gyermekotthon igazgatója, amikor azért hívjuk, hogy interjút kérjünk tőle, és engedélyt az általa vezetett intézmény meglátogatásához. Ezután kérésének megfelelően felvesszük a kapcsolatot a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósággal, amelyet egyik forrásunk a „gyermekvédelmi terület Klikjeként” aposztrofált (az egyesek szerint a közoktatás számos bajáért okolható Klebelsberg Intézményfenntartó Központra utalva). Az ímél elküldése után visszahívjuk az igazgatót, aki még mobilszámát is megadta a kapcsolattartás megkönnyítése végett. Ahogy fogalmaz: kifejezetten örül a lehetőségnek, hogy elmondhatja a saját álláspontját a történtekről. Megállapodunk, hogy ha időközben megérkezik az intézményfenntartói engedély, akkor a következő héten csütörtökön szeretettel vár minket Kalocsán.
„Főigazgató úr sajnos nem járult hozzá a kalocsai gyermekotthon igazgatójának nyilatkozatához” – érkezik ímélben a válasz a főigazgatóságról néhány órával később. Válaszlevelünkben a letiltás indokát firtatjuk. „Juhász Gábor igazgató úr elfoglaltságai miatt nem tud jelenleg interjút adni Önöknek” – írják másnap. Újabb levelünkben arra kérjük a főigazgatóságot, hogy segítsenek feloldani azt az ellentmondást, amely levelük és az igazgatóval folytatott telefonbeszélgetéseink között feszül. Erre a levelünkre mindeddig nem érkezett semmilyen válasz.
Túl a rácsokon
Pedig lenne miről beszélni.
Büntetés-végrehajtási tisztek kedélyes csoportja sétál a kalocsai Szent István úton a márciusi napsütésben. Mintha várost néznének, a csoport elején haladó hölgy a Kalocsai Fegyház és Börtön mellett lévő, a környező épületek közé ékelődött templomról mesél valamit. A harangtorony bal oldalán áll a kalocsai speciális gyermekotthon épülete. A börtönt és a gyermekotthont nemcsak az azonos háztömb, de a hasonló, világossárga festés miatt is nehéz elkülöníteni egymástól.
Az intézeten kevesebb a rács, de jó pár helyiség ablakát zárták le vasrudakkal. A gyermekotthon túloldalán általános iskola áll, a két intézményt az utca fölött átívelő átjáró köti össze, bár az kérdéses, hogy a régi hidat használták-e az elmúlt évtizedekben. Az általános iskola nyitott emeleti ablakából gyerekzsivaj hallatszik időnként, egyébként csöndes hétköznap délelőtt van. Az iskola ablakaiban még látszanak a március 15-re készített, papírból kivágott, nemzeti színű pillangók és kokárdák.
A gyermekotthon gazdasági bejáratánál fehér köpenyes konyhás nénik pakolják a most érkezett furgonból a banánt, krumplit, fehérrépát, tojást. Néhány méterre a főbejárat előtt színes petúniával beültetett beton virágláda áll, az ajtó mellett tábla hirdeti büszkén, hogy 110,65 millió forint érkezett a kalocsai gyermekotthon fejlesztésére, a gondozottak életkörülményei és a szakmai feltételek javítására. A sarkon túl, az épület falán aranybetűs feketemárvány tábla adózik az 1919. június 25-én kivégzettek emléke előtt. A tanácsköztársasági terror ellen fellázadók közül húsz embert akasztottak föl a városban. A táblán e tételmondat olvasható: „Itt, a bitófákon tört meg a rémuralom”.
Az utcában dolgozó, sétáló helyiek, akikkel szóba elegyedtünk, alig törődnek a gyermekotthonnal. Némelyikük, mint például a közeli kávézó felszolgálója, azt sem tudja pontosan, miféle intézmény működik a börtön mellett. Másoknak, bár ennél sokkal pontosabb információik szemmel láthatóan nekik sincsenek, kifejezetten rossz a véleményük az ott nevelt gyerekekről.
– Nem volt itt semmilyen gyerekverés. De ha mégis, teljesen megérdemelték volna – válaszolja felvetésünkre ingerülten az utcában lévő pékség eladója. – Nem árvák ezek, hanem bűnözők, akik nem kellettek a családjuknak, mert teljesen kezelhetetlenek.
Ezek félúton vannak a börtön felé
A néhány száz méterre lévő cukrászdában dolgozó hölgy sem hallott gyerekverésről, de halványan emlékszik egy esetre, amikor a neveltek megszurkálták az egyik tanárt. Noha állítása szerint a történetet az intézetben dolgozó ismerősétől hallotta, ennél többet nem mond a dologról. Az üzletben tartózkodó idősebb nő sokkal nyíltabban fejti ki álláspontját, miközben a túrós-barackos, almás-diós és meggyes rétesek között válogatunk.
– Nem hallottunk gyerekverésről, és különben is nem azokat a gyerekeket kéne védeni, hanem a tanárokat. Ez nem gyerekotthon, hanem javítóintézet. Annyiszor kéne ezeket elverni, ahányszor enni kapnak. Reggel, délben, este. Ezek félúton vannak a börtön felé, lecsúszott mind, eldrogozták már az agyukat. Ha az én gyerekem lenne valamelyik, rég agyoncsaptam volna.
Cigaretta a jutalom
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) egy korábban a kalocsai speciális gyermekotthonban nevelőként dolgozó panaszostól érkezett bejelentés nyomán kezdett vizsgálódni az intézményben. A nevelő szerint a gyerekeket bántalmazzák, és a gyerekek között is gyakoriak a verekedések. Emellett problémák vannak a nevelők képzettségével és az intézményben tapasztalható általános körülményekkel kapcsolatban. Mivel fennállt a visszaélés lehetősége, az ombudsman vizsgálatot rendelt el.
– A biztos felkérte az intézmény fenntartóját, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, illetve a gyermekjogi képviselőt, hogy tartson a gyermekotthonban helyszíni ellenőrzést. Erről a vizsgálatról nemcsak az összefoglalót küldték meg nekünk, de a jegyzőkönyveket is, és ezen információk alapján építettük fel a tényállást – mondja Lápossy Attila, az AJBH gyermekjogi osztályának vezetője. – A jelentésben az ombudsman több visszásságot is megállapított. Igazolódott, hogy valóban volt bántalmazás az intézményben. Elcsattantak pofonok, jellemzően akkor, amikor az elszökött gyerekek visszatértek az otthonba. Kulcscsomóval ütötték a gyerekek tenyerét, amiről maguk a sértettek számoltak be. Ami különösen aggasztó, hogy az efféle bántalmazást a gyerekek normálisnak tekintették, vagyis körükben a jogtudatosság szintje igen alacsony. Általános jelenség, hogy a nevelők és a neveltek részéről is enyhébb megítélés alá esnek az ilyen típusú speciális gyermekotthonokban történő bántalmazások, fizikai atrocitások. Illetve az is látható volt, hogy az intézmény is nehezen tudta kezelni a kialakult helyzetet.
A büntetés-jutalmazás skáláját nemcsak a büntetés oldalán értelmezték visszás módon az otthonban. Előfordult ugyanis az ombudsmani jelentés szerint, hogy a gyerekek a nevelőktől cigarettát kaptak jutalomképpen.
A biztos szerint a problematikus jelenségek hátterében részben a gyermekotthon személyi állományának képzetlensége, felkészületlensége áll. A nevelők gyakran nem tudnak engedélyezett pedagógiai eszközökkel hatni a nevelt fiatalokra. Ez annak dacára is kötelességük lenne, hogy a gyermekotthonba kerülő fiatalok sokszor agresszívek, nehezen kezelhetők, esetenként drogfüggők, vagy alkoholproblémáik vannak, és egyéb intézménybe képtelenek voltak beilleszkedni.
A kalocsai intézet hivatalos kategóriája: speciális gyermekotthon. A speciális jelző hallatán sokakban felmerülhet, hogy a szó valamely negatív töltetű jelző helyettesítésére szolgál, és abból a célból használják, hogy elfedjék az intézmény valódi, a nevelt gyerekre nézvést stigmatizáló jellegét. Ebben az esetben nem is állnak távol a valóságtól.
– Azok a fiatalok kerülnek ebbe a speciális gyermekotthonba, akik veszélyeztetettek és akik a hagyományos, általános ellátási formában, otthonokban valamilyen pszichoszociális, magatartásbeli vagy függőségből adódó probléma miatt nem helyezhetőek el. Ezek a gyermekek áldozatok, a problémák forrása gyakran nem a gyermekben keresendő, előfordul, hogy előzőleg bántalmazták, elhanyagolták a családjában vagy másutt – tájékoztat Lápossy Attila. – Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a speciális gyermekotthonokba kerülés nem szankció. Ellentétben például a javítóintézetekkel, amelyekbe, bár nevelési eszközökkel fordulnak feléjük, szankcióképpen vagy intézkedésként utalják a fiatalokat. Vannak ugyanakkor az országban olyan intézmények, mint például a rákospalotai leánynevelő, ahol mindkét intézettípus (a speciális gyermekotthon és a javítóintézet) együttesen működik.
Mivel az ombudsmani jelentés alapjogsértőnek nevezte a Kalocsán tapasztalt gyakorlatot, amelynek része volt az el-elcsattanó pofon és a fizikai retorzió egyéb formája, felmerül a kérdés, hogy a jogszabályok milyen eszközöket adnak a speciális gyermekotthonokban dolgozó nevelők kezébe, ha egy-egy neveltet meg kell fékezni, mert agresszíven viselkedik, szökni próbál, fenyegeti társait. Az AJBH gyermekjogi osztályának vezetője elmondta, hogy a bántalmazás tekintetében zéró tolerancia van érvényben, magyarul nem lehet verni a gyereket. Ugyanakkor rendszerszintű problémát jelez az – és az ombudsmani hivatal korábbi vizsgálatai is feltártak már hasonló hiányosságokat –, ha a nevelők nem képesek pedagógiai eszközökkel kezelni a nevelteket. Több vizsgálat is felhívta arra a figyelmet, hogy nem egyértelműek az elfogadható mértékű fizikai kényszerítőeszközök alkalmazásának szabályai és gyakorlata. Például abban az esetben, ha meg kell akadályozni, hogy a gyermekotthon lakója elhagyja az intézményt, és ezzel nagy valószínűséggel veszélybe sodorja saját magát, és még inkább a bűnözői életmód felé sodródjon.
Alulfizetett nevelők
Az AJBH korábban több más gyermekotthont is vizsgált. A kalocsai helyzethez hasonlóan gyakori másutt is a megfelelő képzettség hiánya, a munkatársak gyakran cserélődnek, és elégtelen az ott dolgozók ellenőrzése, mentálhigiénés támogatása. Minthogy a gyerekek gyakran keverednek összetűzésbe csoporttársaikkal, a bántalmazás Lápossy Attila szerint az élet „természetes” velejárója számukra, részben ezért ítélhetik meg viszonylag enyhén azt, amikor a nevelők verik őket.
– Nagyon nehéz megelőzni, hogy elhagyják a pályát azok a rátermett szakemberek, akiknek a munkája rendkívül fontos lenne ahhoz, hogy a nevelt gyermekek karrierje a későbbiekben ne a börtönben vagy prostituáltként folytatódjon – mondja az AJBH vezetője.
Minthogy az AJBH nem hatóság, büntetés kiszabása vagy a jogsértő állapot megszüntetésére való kötelezés helyett a biztos ajánlások megfogalmazásával és a feltárt visszásságok nyilvánosságra hozatalával mozdíthatja előre a változásokat. A már említett jelentésben az ombudsman ismételten kérte az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy tegyen lépéseket a gyermekszakellátás rendszerszintű problémáinak orvoslására. Az AJBH korábban azt javasolta, hogy mindenkinek, akit az efféle speciális gyermekotthonokba vesznek föl nevelőnek, előzetesen kötelező legyen egy szakirányú tanfolyamot elvégeznie. A minisztérium a céllal egyetértett, azonban szerintük erre a gyors fluktuáció és anyagi okok miatt jelenleg nincs mód, de jövő évtől legalább a munkába lépést követően kötelezően el kell majd küldeni a dolgozókat továbbképzésre. Továbbá a biztos a jelentésben azt is kérte a minisztériumtól, hogy vizsgálják meg, hány gyermekkel kell ma foglalkoznia egy gyámnak, és intézkedjenek annak érdekében, hogy csökkenjen az egy gyám által gyámolt gyermekek száma.
Persze korábban is érkeztek hasonló hírek a kalocsai gyermekotthonból, ahová tizenkét–tizennyolc éves fiatalok kerülnek, és jellemzően ötven körüli lakója van. Több volt nevelt és nevelő is beszélt az újságíróknak általában felháborító élményeiről. A Magyar Narancs riportjának egyik (név nélkül nyilatkozó) forrása arról számolt be, hogy az otthonba kerülő gyerekekkel már érkezésük pillanatától kezdve lekezelően bánnak a nevelők. A velük való foglalkozás helyett nyugtatóval csillapítják le őket. Az ombudsmani hivatal által feltárt nyílt bántalmazásokon kívül történtek „enyhébb” viszszásságok is. Így a riport egy másik forrása szerint előfordult, hogy a nevelt gyerekek között kitört verekedést beavatkozás nélkül nézték végig a nevelők, mint valami hollywoodi börtönfilmben. Állítólag olyan osztály is volt, amelyet a felügyeletével megbízott nevelő börtönbe vitt tanulmányi kirándulásra.
Mások olyan tanárokról meséltek, akik igyekeztek tisztességgel végezni hivatásukat, és a lehetőségekhez mérten tanítani a gyerekeket. Az ő buzgalmuk azonban a lusta, közönyös nevelőknek szúrta a szemét, hiszen alkalmanként szóvá is tették a megengedhetetlen jelenségeket. Valódi tettek helyett inkább nyugdíjazták a lelkiismeretes idős tanárokat, nehogy bajt okozzanak. A szóbeszéd szerint az is előfordult, hogy egyes nevelők inkább inni jártak tanítás helyett. Az is gyakran megesett, hogy az egyik nevelő becsmérelte, vulgáris szavakkal illette azokat a fiatalokat, akik egy másik tanár munkájának eredményeképpen például jól viselkedtek egy ünnepségen.
A kalocsai gyermekotthon két évvel ezelőtt azért került a hírekbe, mert három gyerek egy vascsővel fejbe verte az egyik tanárt, majd megszöktek az intézetből. A Zsaru magazin riportja szerint az ügy hátterében valamiféle beavatási szertartás állhatott. Egy új fiút addig szekáltak csoporttársai, hogy bizonyítsa bátorságát, míg két társával a szekrényből kiemelt vállfatartó rúddal leütötték az egyik nevelőt, elvették kulcsait, és el akarták lopni az autóját. Terveik szerint Budapestre jöttek volna az autóval, hogy itt bulizzanak. Az egyik elkövetőt két nap múlva, a másik kettőt két héttel később fogták el. Letartóztatták a felbujtót is.
Kevés szakember gondolja azt, hogy a kalocsai gyermekotthonban feltárt visszásságok egyediek volnának.
– Egészen biztosan előfordulnak hasonló atrocitások más, hasonló jellegű intézményben is. Ugyanakkor nehéz megmondani, hogy mennyire általános például a verés alkalmazása. Hazánkban 2004 óta törvény tiltja a gyerekek fizikai bántalmazását. Ezt sajnos kevesen tudják, nincs is kellően népszerűsítve – válaszolta kérdésünkre Molnár László, az ország egyik legelismertebb gyermekvédelmi szakértője, aki több évtizedig vezette a Fővárosi Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálatot. – Az efféle dolgok előbb-utóbb kiderülnek, ám az addig eltelt idő rendkívüli jelentőséggel bír. Ezalatt ugyanis a gyermekintézményekben gyakran az eszköztelenségre hivatkozva az ilyen cselekedeteket elnézően kezelik. Kalocsáról már két-három évvel ezelőtt is érkeztek ehhez nagyon hasonló hírek, mégis jó eséllyel csak most hoznak majd hathatós intézkedéseket.
Molnár László arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyermekvédelmi gyámok igen leterheltek, egy időben akár ötven gyámolt gyermekkel is foglalkozniuk kell, holott a jogszabály harmincban maximálja ezt a számot. A szakma régóta szeretné, ha bevezetnék a nemzetközileg is elterjedt, legfeljebb húszas esetszámot. A gyermekvédelmi gyámokat a járási gyámhivatalok rendelik ki, és ezeknek is tartoznak beszámolni. Mivel Kalocsára a teljes ország területéről érkezhetnek fiatalok, így az őket látogató gyámoknak is sok száz kilométert kell adott esetben utazniuk (miközben más gyámoltjaik más intézményekben élhetnek). Így sokszor jó esetben kéthavonta találkozik a gyám és a gyermek.
„Miből gondoljuk, hogy így kialakulhat az a bizalom és kölcsönösség, amelynek hatására a gyermek őszintén ki meri mondani az őt ért sérelmeket” – teszi fel a költői kérdést a gyermekvédelmi szakember.
A kalocsai gyermekotthonba háromféle ok miatt kerülnek a gyerekek. Súlyos magatartási probléma, droghasználat miatt, illetve súlyos pszichés zavar következtében.
– Biztos, hogy jó megoldás, ha a hasonló problémával küzdő gyerekeket összezárják? Ha sok súlyos magatartási problémás gyerek él együtt, a csoportlélektan szabályai szerint a dominánsak uralni fogják a terepet. Elnyomják a kisebbeket, és a saját deviáns normáikhoz szocializálják a többieket – tartja Molnár László. – A büntetés-végrehajtási intézményekről szokás mondani, hogy ha valaki elegendő időt tölt a rácsok mögött, képzettebben jön ki, mint ahogy bement. Ez nagyon cinikusan hangzik, de igaz a speciális gyermekotthonokra is. Miközben a bentlakók egy része nem bűnöző családban szocializálódott, hanem csak egyszer csinált valami őrültséget, vagy tényleg súlyos magatartás-problémával küzd. Helyénvaló lenne alternatív megoldásokban gondolkodni: mediációban, jóvátételben, nevelőcsaládban történő elhelyezésben.
A speciális gyermekotthonokban dolgozó nevelők felkészültségéről szólva Molnár László elmondta, hogy sokan egyáltalán nem hivatástudatból, csak jobb híján választják ezt a foglalkozást, még akkor is, ha esetleg nincs hozzá megfelelő képzettségük. Kalocsán persze dolgoznak kiváló szakemberek is, hiszen nagyon színvonalas művészeti foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek, elsősorban az előadó-művészeti ágakban. A szakember egyébként felveti annak lehetőségét is (miközben előrebocsátja, hogy sokak már az ötlettől is felháborodnak), hogy egyes gyerekek az intézet helyett nevelőcsaládhoz kerülhetnének, mintegy második esélyt adva nekik. Ezzel több európai országban próbálkoznak, bár sehol sem általános gyakorlat. Igaz, ő is elismeri, hogy nagyon nehéz olyan nevelőszülőt találni, aki alkalmas arra, hogy a bűnözés felé elindult fiatalt visszatartsa a bűnismétléstől, és a társadalmi normák elfogadására szocializálja. Arra viszont van példa – Nagy-Britannia az egyik ilyen ország –, hogy a nevelőcsaládhoz utalt bűnelkövető gyermekekre és fiatalkorúakra nyomkövető karperecet erősítenek.
Tockos, koki
Adódik azonban a kérdés: a speciális gyermekotthonba kerülő gyermekek mennyire „gyógyíthatók”, tehát képesek-e a mégoly elhivatott és rátermett szakemberek arra, hogy bűnözővé válásukat megakadályozzák?
– Ideális körülmények között mindnyájukhoz egyedi hangon kell szólni. Ugyanakkor közösséghez is tartozniuk kell, így nem lehet őket elkülönítetten nevelni. Ha a felkészült nevelők megtalálják a hozzájuk vezető utat, olyan bizalmi kapcsolat alakulhat ki, amelynek a segítségével visszavezethetők a „normális” társadalomba – vallja Molnár László. – A gyerekeknek nagyon sokat jelent a bizalom, a valakihez való kötődés, sokszor a kisebb stikliket, lopásokat is azért követik el, hogy az így szerzett értékek, pénz segítségével fölhívják magukra a figyelmet. Így akarnak imponálni az őket befogadó csoport tagjainak. Tehát egyénileg kell megerősíteni minden gyereket abban, hogy ő is ér valamit, hogy neki is vannak értékei. Hogy erre intézményi keretek között akár Kalocsán, akár másutt mennyi lehetőség van, arra nagyjából tudjuk a választ: kevés. Új utakat kell keresni, képzett és jó személyiségű szakemberekre és támogató szakpolitikai környezetre van szükség.
Kilenc gyermekvédelmi gyámot kerestünk meg a Facebookon, hogy nyilatkozzon akár névtelenül is cikkünkben. Közülük senki sem válaszolt a megkeresésre. A hivatalos kapcsolatfelvételhez ugyanolyan engedélyezési processzuson kellett volna átverekednünk magunkat, mint amelyen a kalocsai látogatás szervezésekor már elbuktunk, így ezzel nem vesződünk. Végül egy közvetítőn keresztül kapcsolatba léphettünk egy gyámmal, aki sem nevét, sem lakhelyét, sem telefonszámát nem árulta el. Ő hívott minket, rejtett számról.
– Én is tapasztaltam, hogy az általam gyámolt gyerekeket más otthonokban, nem Kalocsán, bántalmazták. Ezen jellemzően a tockost, a kokit, illetve azt értem, hogy egymást bántják a gyerekek, és ezt a nevelők elnézik. A bántalmazás kiváltó oka legtöbbször az engedetlenség. Amikor megkérik őket valamire, majd újra szólnak nekik, s még akkor sem csinálják meg, sok felnőtt elveszti a türelmét, és harmadszorra talán már nem szól, hanem üt.
A gyám arról is beszámolt, hogy sok esetben a nevelő nem is nyúl saját kezűleg a gyerekhez, hanem „kápórendszert” tart fenn. Magyarul a bántalmazást, a fiatalabb, újonnan érkező gyerekek megrendszabályozását rábízza az idősebbekre. A gyerekekben ugyanis, legyenek bármennyire is „rosszak”, van megfelelési vágy. A régebb óta az intézetben lakók a nevelők vélt vagy valós elvárásainak igyekeznek megfelelni, főként ha az elvárt cselekedet egyébként is beleillik agresszív tendenciáikba. A gyám hallotta már nevelők szájából a szófogadatlan új gyerekek engedetlenségének magyarázatául, hogy „még nem sikerült betörni őket”. E betörést sokszor az idősebb neveltek végzik el. Fegyelmezik a kisebbeket, legtöbbször veréssel, amit az újak szemében hitelesít az a tény, hogy a nevelők legtöbbször elnézik ezt az agressziót.
– A nevelőintézetekben a másságot rendkívül roszszul tolerálják. Legyen bármilyen okból különböző a csoport normáitól az új gyermek – a származása, viselkedése, szokásai miatt –, a régebbi lakók megrendszabályozzák. Márpedig kezdetben senki sem illeszkedik tökéletesen a csoportnormákhoz. A helyzetet bonyolítja, hogy egy intézeten belül is annyi norma él egymás mellett, ahány csoport létezik – folytatja a gyám.
A szakember jelenleg 28 gyermeket látogat, a hat éven aluliakat kéthetente, az idősebbeket havonta. Kifejezetten megsértődik, amikor megkérdezzük, hogy elég időt tud-e szánni mindannyiukra. A sértődésnek az az oka, hogy szerinte minden esetben, amikor intézeti gyerekek követnek el valamit, egyből a gyermekvédelmi gyámokat veszik elő, mondván, ők mulasztottak, amikor nem látogatták elég gyakran a védenceiket. Részletesen elmondta, mivel telnek napjai. Az egész országot járnia kell, és legalább annyit adminisztrál, amennyi időt a gyerekekkel tölthet. Olyan kollégákról is tud, akik negyvennél is több esetszámmal dolgoznak. Ilyen körülmények között nem csoda, állítja, hogy egy átlagos gyám legfeljebb két évig képes ezt a munkát végezni. Aztán kiég, elmenekül a pályáról (ő maga nem kívánja elárulni, mióta gyámkodik, nehogy azonosíthatóvá váljon).
Úgy gondolja, hogy a gyerekek tizenkét éves korára eldől, milyen ember lesz belőlük. Ha addig kellő szeretet és gondoskodás veszi körül őket, jó esély van rá, hogy felnőtté cseperedve ne „tévedjenek el”, ne váljon belőlük bűnöző. Ám ha fiatalkori kihágásaik miatt akként bélyegzik meg őket (ami sok intézetben rutinszerűen megtörténik), szinte biztos, hogy egyre gyarapodó rendőrségi ügyeik folyamatában bűnözői életmódra szocializálódnak. És ők már valóban menthetetlenek.
Forrás: mno.hu
Áldatlan állapotok a kalocsai gyermekotthonban
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala szinte példátlanul lesújtó jelentést hozott nyilvánosságra arról, hogyan bánnak a gyerekekkel a kalocsai gyermekotthonban. Kulcscsomóval ütik, pofozzák őket, jutalmul pedig cigarettát osztogatnak nekik. Az érintettek közül szinte senki sem hajlandó beszélni, holott a Kalocsán tapasztaltak a teljes gyermekszakellátási rendszert átható problémákat jelzik.
Nagyon szívesen állok rendelkezésükre, viszont első körben a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot kéne megkeresni. Nem nyilatkozhatok az ő engedélyük nélkül. […] Én szívesen nyilatkozok, de nem tehetem – mondja a telefonba Juhász Gábor, a kalocsai gyermekotthon igazgatója, amikor azért hívjuk, hogy interjút kérjünk tőle, és engedélyt az általa vezetett intézmény meglátogatásához. Ezután kérésének megfelelően felvesszük a kapcsolatot a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósággal, amelyet egyik forrásunk a „gyermekvédelmi terület Klikjeként” aposztrofált (az egyesek szerint a közoktatás számos bajáért okolható Klebelsberg Intézményfenntartó Központra utalva). Az ímél elküldése után visszahívjuk az igazgatót, aki még mobilszámát is megadta a kapcsolattartás megkönnyítése végett. Ahogy fogalmaz: kifejezetten örül a lehetőségnek, hogy elmondhatja a saját álláspontját a történtekről. Megállapodunk, hogy ha időközben megérkezik az intézményfenntartói engedély, akkor a következő héten csütörtökön szeretettel vár minket Kalocsán.
„Főigazgató úr sajnos nem járult hozzá a kalocsai gyermekotthon igazgatójának nyilatkozatához” – érkezik ímélben a válasz a főigazgatóságról néhány órával később. Válaszlevelünkben a letiltás indokát firtatjuk. „Juhász Gábor igazgató úr elfoglaltságai miatt nem tud jelenleg interjút adni Önöknek” – írják másnap. Újabb levelünkben arra kérjük a főigazgatóságot, hogy segítsenek feloldani azt az ellentmondást, amely levelük és az igazgatóval folytatott telefonbeszélgetéseink között feszül. Erre a levelünkre mindeddig nem érkezett semmilyen válasz.
Túl a rácsokon
Pedig lenne miről beszélni.
Büntetés-végrehajtási tisztek kedélyes csoportja sétál a kalocsai Szent István úton a márciusi napsütésben. Mintha várost néznének, a csoport elején haladó hölgy a Kalocsai Fegyház és Börtön mellett lévő, a környező épületek közé ékelődött templomról mesél valamit. A harangtorony bal oldalán áll a kalocsai speciális gyermekotthon épülete. A börtönt és a gyermekotthont nemcsak az azonos háztömb, de a hasonló, világossárga festés miatt is nehéz elkülöníteni egymástól.
Az intézeten kevesebb a rács, de jó pár helyiség ablakát zárták le vasrudakkal. A gyermekotthon túloldalán általános iskola áll, a két intézményt az utca fölött átívelő átjáró köti össze, bár az kérdéses, hogy a régi hidat használták-e az elmúlt évtizedekben. Az általános iskola nyitott emeleti ablakából gyerekzsivaj hallatszik időnként, egyébként csöndes hétköznap délelőtt van. Az iskola ablakaiban még látszanak a március 15-re készített, papírból kivágott, nemzeti színű pillangók és kokárdák.
A gyermekotthon gazdasági bejáratánál fehér köpenyes konyhás nénik pakolják a most érkezett furgonból a banánt, krumplit, fehérrépát, tojást. Néhány méterre a főbejárat előtt színes petúniával beültetett beton virágláda áll, az ajtó mellett tábla hirdeti büszkén, hogy 110,65 millió forint érkezett a kalocsai gyermekotthon fejlesztésére, a gondozottak életkörülményei és a szakmai feltételek javítására. A sarkon túl, az épület falán aranybetűs feketemárvány tábla adózik az 1919. június 25-én kivégzettek emléke előtt. A tanácsköztársasági terror ellen fellázadók közül húsz embert akasztottak föl a városban. A táblán e tételmondat olvasható: „Itt, a bitófákon tört meg a rémuralom”.
Az utcában dolgozó, sétáló helyiek, akikkel szóba elegyedtünk, alig törődnek a gyermekotthonnal. Némelyikük, mint például a közeli kávézó felszolgálója, azt sem tudja pontosan, miféle intézmény működik a börtön mellett. Másoknak, bár ennél sokkal pontosabb információik szemmel láthatóan nekik sincsenek, kifejezetten rossz a véleményük az ott nevelt gyerekekről.
– Nem volt itt semmilyen gyerekverés. De ha mégis, teljesen megérdemelték volna – válaszolja felvetésünkre ingerülten az utcában lévő pékség eladója. – Nem árvák ezek, hanem bűnözők, akik nem kellettek a családjuknak, mert teljesen kezelhetetlenek.
Ezek félúton vannak a börtön felé
A néhány száz méterre lévő cukrászdában dolgozó hölgy sem hallott gyerekverésről, de halványan emlékszik egy esetre, amikor a neveltek megszurkálták az egyik tanárt. Noha állítása szerint a történetet az intézetben dolgozó ismerősétől hallotta, ennél többet nem mond a dologról. Az üzletben tartózkodó idősebb nő sokkal nyíltabban fejti ki álláspontját, miközben a túrós-barackos, almás-diós és meggyes rétesek között válogatunk.
– Nem hallottunk gyerekverésről, és különben is nem azokat a gyerekeket kéne védeni, hanem a tanárokat. Ez nem gyerekotthon, hanem javítóintézet. Annyiszor kéne ezeket elverni, ahányszor enni kapnak. Reggel, délben, este. Ezek félúton vannak a börtön felé, lecsúszott mind, eldrogozták már az agyukat. Ha az én gyerekem lenne valamelyik, rég agyoncsaptam volna.
Cigaretta a jutalom
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) egy korábban a kalocsai speciális gyermekotthonban nevelőként dolgozó panaszostól érkezett bejelentés nyomán kezdett vizsgálódni az intézményben. A nevelő szerint a gyerekeket bántalmazzák, és a gyerekek között is gyakoriak a verekedések. Emellett problémák vannak a nevelők képzettségével és az intézményben tapasztalható általános körülményekkel kapcsolatban. Mivel fennállt a visszaélés lehetősége, az ombudsman vizsgálatot rendelt el.
– A biztos felkérte az intézmény fenntartóját, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, illetve a gyermekjogi képviselőt, hogy tartson a gyermekotthonban helyszíni ellenőrzést. Erről a vizsgálatról nemcsak az összefoglalót küldték meg nekünk, de a jegyzőkönyveket is, és ezen információk alapján építettük fel a tényállást – mondja Lápossy Attila, az AJBH gyermekjogi osztályának vezetője. – A jelentésben az ombudsman több visszásságot is megállapított. Igazolódott, hogy valóban volt bántalmazás az intézményben. Elcsattantak pofonok, jellemzően akkor, amikor az elszökött gyerekek visszatértek az otthonba. Kulcscsomóval ütötték a gyerekek tenyerét, amiről maguk a sértettek számoltak be. Ami különösen aggasztó, hogy az efféle bántalmazást a gyerekek normálisnak tekintették, vagyis körükben a jogtudatosság szintje igen alacsony. Általános jelenség, hogy a nevelők és a neveltek részéről is enyhébb megítélés alá esnek az ilyen típusú speciális gyermekotthonokban történő bántalmazások, fizikai atrocitások. Illetve az is látható volt, hogy az intézmény is nehezen tudta kezelni a kialakult helyzetet.
A büntetés-jutalmazás skáláját nemcsak a büntetés oldalán értelmezték visszás módon az otthonban. Előfordult ugyanis az ombudsmani jelentés szerint, hogy a gyerekek a nevelőktől cigarettát kaptak jutalomképpen.
A biztos szerint a problematikus jelenségek hátterében részben a gyermekotthon személyi állományának képzetlensége, felkészületlensége áll. A nevelők gyakran nem tudnak engedélyezett pedagógiai eszközökkel hatni a nevelt fiatalokra. Ez annak dacára is kötelességük lenne, hogy a gyermekotthonba kerülő fiatalok sokszor agresszívek, nehezen kezelhetők, esetenként drogfüggők, vagy alkoholproblémáik vannak, és egyéb intézménybe képtelenek voltak beilleszkedni.
A kalocsai intézet hivatalos kategóriája: speciális gyermekotthon. A speciális jelző hallatán sokakban felmerülhet, hogy a szó valamely negatív töltetű jelző helyettesítésére szolgál, és abból a célból használják, hogy elfedjék az intézmény valódi, a nevelt gyerekre nézvést stigmatizáló jellegét. Ebben az esetben nem is állnak távol a valóságtól.
– Azok a fiatalok kerülnek ebbe a speciális gyermekotthonba, akik veszélyeztetettek és akik a hagyományos, általános ellátási formában, otthonokban valamilyen pszichoszociális, magatartásbeli vagy függőségből adódó probléma miatt nem helyezhetőek el. Ezek a gyermekek áldozatok, a problémák forrása gyakran nem a gyermekben keresendő, előfordul, hogy előzőleg bántalmazták, elhanyagolták a családjában vagy másutt – tájékoztat Lápossy Attila. – Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a speciális gyermekotthonokba kerülés nem szankció. Ellentétben például a javítóintézetekkel, amelyekbe, bár nevelési eszközökkel fordulnak feléjük, szankcióképpen vagy intézkedésként utalják a fiatalokat. Vannak ugyanakkor az országban olyan intézmények, mint például a rákospalotai leánynevelő, ahol mindkét intézettípus (a speciális gyermekotthon és a javítóintézet) együttesen működik.
Mivel az ombudsmani jelentés alapjogsértőnek nevezte a Kalocsán tapasztalt gyakorlatot, amelynek része volt az el-elcsattanó pofon és a fizikai retorzió egyéb formája, felmerül a kérdés, hogy a jogszabályok milyen eszközöket adnak a speciális gyermekotthonokban dolgozó nevelők kezébe, ha egy-egy neveltet meg kell fékezni, mert agresszíven viselkedik, szökni próbál, fenyegeti társait. Az AJBH gyermekjogi osztályának vezetője elmondta, hogy a bántalmazás tekintetében zéró tolerancia van érvényben, magyarul nem lehet verni a gyereket. Ugyanakkor rendszerszintű problémát jelez az – és az ombudsmani hivatal korábbi vizsgálatai is feltártak már hasonló hiányosságokat –, ha a nevelők nem képesek pedagógiai eszközökkel kezelni a nevelteket. Több vizsgálat is felhívta arra a figyelmet, hogy nem egyértelműek az elfogadható mértékű fizikai kényszerítőeszközök alkalmazásának szabályai és gyakorlata. Például abban az esetben, ha meg kell akadályozni, hogy a gyermekotthon lakója elhagyja az intézményt, és ezzel nagy valószínűséggel veszélybe sodorja saját magát, és még inkább a bűnözői életmód felé sodródjon.
Alulfizetett nevelők
Az AJBH korábban több más gyermekotthont is vizsgált. A kalocsai helyzethez hasonlóan gyakori másutt is a megfelelő képzettség hiánya, a munkatársak gyakran cserélődnek, és elégtelen az ott dolgozók ellenőrzése, mentálhigiénés támogatása. Minthogy a gyerekek gyakran keverednek összetűzésbe csoporttársaikkal, a bántalmazás Lápossy Attila szerint az élet „természetes” velejárója számukra, részben ezért ítélhetik meg viszonylag enyhén azt, amikor a nevelők verik őket.
– Nagyon nehéz megelőzni, hogy elhagyják a pályát azok a rátermett szakemberek, akiknek a munkája rendkívül fontos lenne ahhoz, hogy a nevelt gyermekek karrierje a későbbiekben ne a börtönben vagy prostituáltként folytatódjon – mondja az AJBH vezetője.
Minthogy az AJBH nem hatóság, büntetés kiszabása vagy a jogsértő állapot megszüntetésére való kötelezés helyett a biztos ajánlások megfogalmazásával és a feltárt visszásságok nyilvánosságra hozatalával mozdíthatja előre a változásokat. A már említett jelentésben az ombudsman ismételten kérte az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy tegyen lépéseket a gyermekszakellátás rendszerszintű problémáinak orvoslására. Az AJBH korábban azt javasolta, hogy mindenkinek, akit az efféle speciális gyermekotthonokba vesznek föl nevelőnek, előzetesen kötelező legyen egy szakirányú tanfolyamot elvégeznie. A minisztérium a céllal egyetértett, azonban szerintük erre a gyors fluktuáció és anyagi okok miatt jelenleg nincs mód, de jövő évtől legalább a munkába lépést követően kötelezően el kell majd küldeni a dolgozókat továbbképzésre. Továbbá a biztos a jelentésben azt is kérte a minisztériumtól, hogy vizsgálják meg, hány gyermekkel kell ma foglalkoznia egy gyámnak, és intézkedjenek annak érdekében, hogy csökkenjen az egy gyám által gyámolt gyermekek száma.
Persze korábban is érkeztek hasonló hírek a kalocsai gyermekotthonból, ahová tizenkét–tizennyolc éves fiatalok kerülnek, és jellemzően ötven körüli lakója van. Több volt nevelt és nevelő is beszélt az újságíróknak általában felháborító élményeiről. A Magyar Narancs riportjának egyik (név nélkül nyilatkozó) forrása arról számolt be, hogy az otthonba kerülő gyerekekkel már érkezésük pillanatától kezdve lekezelően bánnak a nevelők. A velük való foglalkozás helyett nyugtatóval csillapítják le őket. Az ombudsmani hivatal által feltárt nyílt bántalmazásokon kívül történtek „enyhébb” viszszásságok is. Így a riport egy másik forrása szerint előfordult, hogy a nevelt gyerekek között kitört verekedést beavatkozás nélkül nézték végig a nevelők, mint valami hollywoodi börtönfilmben. Állítólag olyan osztály is volt, amelyet a felügyeletével megbízott nevelő börtönbe vitt tanulmányi kirándulásra.
Mások olyan tanárokról meséltek, akik igyekeztek tisztességgel végezni hivatásukat, és a lehetőségekhez mérten tanítani a gyerekeket. Az ő buzgalmuk azonban a lusta, közönyös nevelőknek szúrta a szemét, hiszen alkalmanként szóvá is tették a megengedhetetlen jelenségeket. Valódi tettek helyett inkább nyugdíjazták a lelkiismeretes idős tanárokat, nehogy bajt okozzanak. A szóbeszéd szerint az is előfordult, hogy egyes nevelők inkább inni jártak tanítás helyett. Az is gyakran megesett, hogy az egyik nevelő becsmérelte, vulgáris szavakkal illette azokat a fiatalokat, akik egy másik tanár munkájának eredményeképpen például jól viselkedtek egy ünnepségen.
A kalocsai gyermekotthon két évvel ezelőtt azért került a hírekbe, mert három gyerek egy vascsővel fejbe verte az egyik tanárt, majd megszöktek az intézetből. A Zsaru magazin riportja szerint az ügy hátterében valamiféle beavatási szertartás állhatott. Egy új fiút addig szekáltak csoporttársai, hogy bizonyítsa bátorságát, míg két társával a szekrényből kiemelt vállfatartó rúddal leütötték az egyik nevelőt, elvették kulcsait, és el akarták lopni az autóját. Terveik szerint Budapestre jöttek volna az autóval, hogy itt bulizzanak. Az egyik elkövetőt két nap múlva, a másik kettőt két héttel később fogták el. Letartóztatták a felbujtót is.
Kevés szakember gondolja azt, hogy a kalocsai gyermekotthonban feltárt visszásságok egyediek volnának.
– Egészen biztosan előfordulnak hasonló atrocitások más, hasonló jellegű intézményben is. Ugyanakkor nehéz megmondani, hogy mennyire általános például a verés alkalmazása. Hazánkban 2004 óta törvény tiltja a gyerekek fizikai bántalmazását. Ezt sajnos kevesen tudják, nincs is kellően népszerűsítve – válaszolta kérdésünkre Molnár László, az ország egyik legelismertebb gyermekvédelmi szakértője, aki több évtizedig vezette a Fővárosi Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálatot. – Az efféle dolgok előbb-utóbb kiderülnek, ám az addig eltelt idő rendkívüli jelentőséggel bír. Ezalatt ugyanis a gyermekintézményekben gyakran az eszköztelenségre hivatkozva az ilyen cselekedeteket elnézően kezelik. Kalocsáról már két-három évvel ezelőtt is érkeztek ehhez nagyon hasonló hírek, mégis jó eséllyel csak most hoznak majd hathatós intézkedéseket.
Molnár László arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyermekvédelmi gyámok igen leterheltek, egy időben akár ötven gyámolt gyermekkel is foglalkozniuk kell, holott a jogszabály harmincban maximálja ezt a számot. A szakma régóta szeretné, ha bevezetnék a nemzetközileg is elterjedt, legfeljebb húszas esetszámot. A gyermekvédelmi gyámokat a járási gyámhivatalok rendelik ki, és ezeknek is tartoznak beszámolni. Mivel Kalocsára a teljes ország területéről érkezhetnek fiatalok, így az őket látogató gyámoknak is sok száz kilométert kell adott esetben utazniuk (miközben más gyámoltjaik más intézményekben élhetnek). Így sokszor jó esetben kéthavonta találkozik a gyám és a gyermek.
„Miből gondoljuk, hogy így kialakulhat az a bizalom és kölcsönösség, amelynek hatására a gyermek őszintén ki meri mondani az őt ért sérelmeket” – teszi fel a költői kérdést a gyermekvédelmi szakember.
A kalocsai gyermekotthonba háromféle ok miatt kerülnek a gyerekek. Súlyos magatartási probléma, droghasználat miatt, illetve súlyos pszichés zavar következtében.
– Biztos, hogy jó megoldás, ha a hasonló problémával küzdő gyerekeket összezárják? Ha sok súlyos magatartási problémás gyerek él együtt, a csoportlélektan szabályai szerint a dominánsak uralni fogják a terepet. Elnyomják a kisebbeket, és a saját deviáns normáikhoz szocializálják a többieket – tartja Molnár László. – A büntetés-végrehajtási intézményekről szokás mondani, hogy ha valaki elegendő időt tölt a rácsok mögött, képzettebben jön ki, mint ahogy bement. Ez nagyon cinikusan hangzik, de igaz a speciális gyermekotthonokra is. Miközben a bentlakók egy része nem bűnöző családban szocializálódott, hanem csak egyszer csinált valami őrültséget, vagy tényleg súlyos magatartás-problémával küzd. Helyénvaló lenne alternatív megoldásokban gondolkodni: mediációban, jóvátételben, nevelőcsaládban történő elhelyezésben.
A speciális gyermekotthonokban dolgozó nevelők felkészültségéről szólva Molnár László elmondta, hogy sokan egyáltalán nem hivatástudatból, csak jobb híján választják ezt a foglalkozást, még akkor is, ha esetleg nincs hozzá megfelelő képzettségük. Kalocsán persze dolgoznak kiváló szakemberek is, hiszen nagyon színvonalas művészeti foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek, elsősorban az előadó-művészeti ágakban. A szakember egyébként felveti annak lehetőségét is (miközben előrebocsátja, hogy sokak már az ötlettől is felháborodnak), hogy egyes gyerekek az intézet helyett nevelőcsaládhoz kerülhetnének, mintegy második esélyt adva nekik. Ezzel több európai országban próbálkoznak, bár sehol sem általános gyakorlat. Igaz, ő is elismeri, hogy nagyon nehéz olyan nevelőszülőt találni, aki alkalmas arra, hogy a bűnözés felé elindult fiatalt visszatartsa a bűnismétléstől, és a társadalmi normák elfogadására szocializálja. Arra viszont van példa – Nagy-Britannia az egyik ilyen ország –, hogy a nevelőcsaládhoz utalt bűnelkövető gyermekekre és fiatalkorúakra nyomkövető karperecet erősítenek.
Tockos, koki
Adódik azonban a kérdés: a speciális gyermekotthonba kerülő gyermekek mennyire „gyógyíthatók”, tehát képesek-e a mégoly elhivatott és rátermett szakemberek arra, hogy bűnözővé válásukat megakadályozzák?
– Ideális körülmények között mindnyájukhoz egyedi hangon kell szólni. Ugyanakkor közösséghez is tartozniuk kell, így nem lehet őket elkülönítetten nevelni. Ha a felkészült nevelők megtalálják a hozzájuk vezető utat, olyan bizalmi kapcsolat alakulhat ki, amelynek a segítségével visszavezethetők a „normális” társadalomba – vallja Molnár László. – A gyerekeknek nagyon sokat jelent a bizalom, a valakihez való kötődés, sokszor a kisebb stikliket, lopásokat is azért követik el, hogy az így szerzett értékek, pénz segítségével fölhívják magukra a figyelmet. Így akarnak imponálni az őket befogadó csoport tagjainak. Tehát egyénileg kell megerősíteni minden gyereket abban, hogy ő is ér valamit, hogy neki is vannak értékei. Hogy erre intézményi keretek között akár Kalocsán, akár másutt mennyi lehetőség van, arra nagyjából tudjuk a választ: kevés. Új utakat kell keresni, képzett és jó személyiségű szakemberekre és támogató szakpolitikai környezetre van szükség.
Kilenc gyermekvédelmi gyámot kerestünk meg a Facebookon, hogy nyilatkozzon akár névtelenül is cikkünkben. Közülük senki sem válaszolt a megkeresésre. A hivatalos kapcsolatfelvételhez ugyanolyan engedélyezési processzuson kellett volna átverekednünk magunkat, mint amelyen a kalocsai látogatás szervezésekor már elbuktunk, így ezzel nem vesződünk. Végül egy közvetítőn keresztül kapcsolatba léphettünk egy gyámmal, aki sem nevét, sem lakhelyét, sem telefonszámát nem árulta el. Ő hívott minket, rejtett számról.
– Én is tapasztaltam, hogy az általam gyámolt gyerekeket más otthonokban, nem Kalocsán, bántalmazták. Ezen jellemzően a tockost, a kokit, illetve azt értem, hogy egymást bántják a gyerekek, és ezt a nevelők elnézik. A bántalmazás kiváltó oka legtöbbször az engedetlenség. Amikor megkérik őket valamire, majd újra szólnak nekik, s még akkor sem csinálják meg, sok felnőtt elveszti a türelmét, és harmadszorra talán már nem szól, hanem üt.
A gyám arról is beszámolt, hogy sok esetben a nevelő nem is nyúl saját kezűleg a gyerekhez, hanem „kápórendszert” tart fenn. Magyarul a bántalmazást, a fiatalabb, újonnan érkező gyerekek megrendszabályozását rábízza az idősebbekre. A gyerekekben ugyanis, legyenek bármennyire is „rosszak”, van megfelelési vágy. A régebb óta az intézetben lakók a nevelők vélt vagy valós elvárásainak igyekeznek megfelelni, főként ha az elvárt cselekedet egyébként is beleillik agresszív tendenciáikba. A gyám hallotta már nevelők szájából a szófogadatlan új gyerekek engedetlenségének magyarázatául, hogy „még nem sikerült betörni őket”. E betörést sokszor az idősebb neveltek végzik el. Fegyelmezik a kisebbeket, legtöbbször veréssel, amit az újak szemében hitelesít az a tény, hogy a nevelők legtöbbször elnézik ezt az agressziót.
– A nevelőintézetekben a másságot rendkívül roszszul tolerálják. Legyen bármilyen okból különböző a csoport normáitól az új gyermek – a származása, viselkedése, szokásai miatt –, a régebbi lakók megrendszabályozzák. Márpedig kezdetben senki sem illeszkedik tökéletesen a csoportnormákhoz. A helyzetet bonyolítja, hogy egy intézeten belül is annyi norma él egymás mellett, ahány csoport létezik – folytatja a gyám.
A szakember jelenleg 28 gyermeket látogat, a hat éven aluliakat kéthetente, az idősebbeket havonta. Kifejezetten megsértődik, amikor megkérdezzük, hogy elég időt tud-e szánni mindannyiukra. A sértődésnek az az oka, hogy szerinte minden esetben, amikor intézeti gyerekek követnek el valamit, egyből a gyermekvédelmi gyámokat veszik elő, mondván, ők mulasztottak, amikor nem látogatták elég gyakran a védenceiket. Részletesen elmondta, mivel telnek napjai. Az egész országot járnia kell, és legalább annyit adminisztrál, amennyi időt a gyerekekkel tölthet. Olyan kollégákról is tud, akik negyvennél is több esetszámmal dolgoznak. Ilyen körülmények között nem csoda, állítja, hogy egy átlagos gyám legfeljebb két évig képes ezt a munkát végezni. Aztán kiég, elmenekül a pályáról (ő maga nem kívánja elárulni, mióta gyámkodik, nehogy azonosíthatóvá váljon).
Úgy gondolja, hogy a gyerekek tizenkét éves korára eldől, milyen ember lesz belőlük. Ha addig kellő szeretet és gondoskodás veszi körül őket, jó esély van rá, hogy felnőtté cseperedve ne „tévedjenek el”, ne váljon belőlük bűnöző. Ám ha fiatalkori kihágásaik miatt akként bélyegzik meg őket (ami sok intézetben rutinszerűen megtörténik), szinte biztos, hogy egyre gyarapodó rendőrségi ügyeik folyamatában bűnözői életmódra szocializálódnak. És ők már valóban menthetetlenek.
Forrás: mno.hu
FELAKASZTOTTA MAGÁT EGY BETEG AZ EGRI PSZICHIÁTRIÁN
2016. március 06. | Admin
Felakasztotta magát egy 26 éves fiú az egri pszichiátrián. A fiú depressziós volt, de a szülők szerint még most is élne, ha az ápolók munkaidőben nem a Facebookon lógnak vagy nem a körmüket festik. A kórház szerint ők nem hibáztak.
A 26 éves fiú édesanyja zokogva beszélt a Tényeknek, szerinte a kórház dolgozói hibáztak, ugyanis nem figyeltek eléggé depressziós gyermekükre. Azt mondta, nem tudja feldolgozni, hogy a fia meghalt. Három hete került az egri kórházba, a fiú depressziós volt és kezelésre szorult, ezért vitték oda a szülei. Az apa azt mondta, hogy már az első pillanattól kezdve nagyon rosszul bántak a fiával.
Az apa szerint senki nem foglalkozott velük, órákkal később felvették a kórházba a fiát, és ágyhoz bilincselték. A család szerint hiába próbáltak beszélni az orvosokkal.
A fiú nővére találkozott vele utoljára. Másnap az apa ment volna be a kórházba, de telefonáltak, hogy György meghalt, felakasztotta magát a szobájában. Az apa azt mondja, a kórház azóta sem adott nekik felvilágosítást. A család szerint a kórház hibája, hogy a fiuk meghalt, ezért feljelentést tettek a rendőrségen.
A Tények kereste a kórházat is, ám csak egy közleményt adtak ki, melyben többek között azt írták, hogy nem hibáztak és a sajnálatos eseménynél valószínűsíthető, hogy külső körülmények játszottak szerepet. A közlemény szerint az öngyilkosság olyan intim helyen történt, ahol a nővérek nem tartózkodhatnak.
Forrás: tenyek.hu
Felakasztotta magát egy 26 éves fiú az egri pszichiátrián. A fiú depressziós volt, de a szülők szerint még most is élne, ha az ápolók munkaidőben nem a Facebookon lógnak vagy nem a körmüket festik. A kórház szerint ők nem hibáztak.
A 26 éves fiú édesanyja zokogva beszélt a Tényeknek, szerinte a kórház dolgozói hibáztak, ugyanis nem figyeltek eléggé depressziós gyermekükre. Azt mondta, nem tudja feldolgozni, hogy a fia meghalt. Három hete került az egri kórházba, a fiú depressziós volt és kezelésre szorult, ezért vitték oda a szülei. Az apa azt mondta, hogy már az első pillanattól kezdve nagyon rosszul bántak a fiával.
Az apa szerint senki nem foglalkozott velük, órákkal később felvették a kórházba a fiát, és ágyhoz bilincselték. A család szerint hiába próbáltak beszélni az orvosokkal.
A fiú nővére találkozott vele utoljára. Másnap az apa ment volna be a kórházba, de telefonáltak, hogy György meghalt, felakasztotta magát a szobájában. Az apa azt mondja, a kórház azóta sem adott nekik felvilágosítást. A család szerint a kórház hibája, hogy a fiuk meghalt, ezért feljelentést tettek a rendőrségen.
A Tények kereste a kórházat is, ám csak egy közleményt adtak ki, melyben többek között azt írták, hogy nem hibáztak és a sajnálatos eseménynél valószínűsíthető, hogy külső körülmények játszottak szerepet. A közlemény szerint az öngyilkosság olyan intim helyen történt, ahol a nővérek nem tartózkodhatnak.
Forrás: tenyek.hu
Pofozzák, rugdossák és ököllel ütlegelik a gyermekeket a kalocsai gyermekotthonban!
2016. március 01. | Admin
A kalocsai speciális gyermekotthonban a nevelők, a gyermekfelügyelők rendszeresen verik a gondozott gyermekeket, felpofozzák, kulcscsomóval és ököllel ütlegelik, rugdossák őket - ez olvasható az alapvető jogok biztosa, Székely László jelentésében.
Az ombudsman egy bejelentés után a gyermekotthon működésének teljes körű vizsgálatára kérte fel a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság és az Országos Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Dokumentációs Központ (OBDK) főigazgatóját.
A gyermekotthonban mindkét megkeresett szerv külön helyszíni vizsgálatot tartott. Ezek során például az egyik gyermek megemlítette, hogy öt-hat pofont kapott, amikor egy szökése után visszahozták. Ezt ő csak "figyelmeztető szándékú nevelési eszköznek" fogta fel. Egy másik gyermek jelezte, hogy a nevelő a kulcscsomójával a tenyerébe csapott, de szerinte ez nem volt bántalmazás.
A fenntartói vizsgálat arra jutott, hogy a speciális gyermekotthonban élők az átlagos gondozási szükségletű gyermekeknél enyhébben ítélik meg a bántalmazást. A biztos szerint a gyermekotthonban élő gyermekek jogismeretének hiányosságát jelzi, hogy a pofonokat, a kulcscsomóval tenyérbe ütést nem bántalmazásnak, hanem egyszerűen nevelési eszköznek tekintik. A biztos ezért tájékoztatást kért az emberi erőforrások miniszterétől arról, miként teljesültek a hasonló ügyekben már korábban megfogalmazott ajánlásai.
Kiderült, hogy a gyermekotthonban a cigarettát jutalmazási eszközként használták.
A gyermekjogi képviselőnek több gyermek számolt be arról, hogy ritkán találkozik a gyámjával, rendszertelenül látogatják őket, a kapcsolattartás kiszámíthatatlan. A biztos felkérte a minisztert, hogy országos szinten mérje fel, hogy a gyámok eleget tudnak-e tenni a gyermekekkel való találkozás kötelezettségének.
Az OBDK vizsgálata rögzítette, hogy a szakdolgozók, főleg a gyermekfelügyelők között nagy a fluktuáció. Vannak olyan dolgozók is, akik nem rendelkeznek kellő pedagógiai tapasztalattal, nem ismerik azokat a pedagógiai eszközöket, amelyekkel kezelni lehet a gyermekek viselkedési, beilleszkedési zavarait, agresszióját.
Forrás: thenews.hu
A kalocsai speciális gyermekotthonban a nevelők, a gyermekfelügyelők rendszeresen verik a gondozott gyermekeket, felpofozzák, kulcscsomóval és ököllel ütlegelik, rugdossák őket - ez olvasható az alapvető jogok biztosa, Székely László jelentésében.
Az ombudsman egy bejelentés után a gyermekotthon működésének teljes körű vizsgálatára kérte fel a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság és az Országos Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Dokumentációs Központ (OBDK) főigazgatóját.
A gyermekotthonban mindkét megkeresett szerv külön helyszíni vizsgálatot tartott. Ezek során például az egyik gyermek megemlítette, hogy öt-hat pofont kapott, amikor egy szökése után visszahozták. Ezt ő csak "figyelmeztető szándékú nevelési eszköznek" fogta fel. Egy másik gyermek jelezte, hogy a nevelő a kulcscsomójával a tenyerébe csapott, de szerinte ez nem volt bántalmazás.
A fenntartói vizsgálat arra jutott, hogy a speciális gyermekotthonban élők az átlagos gondozási szükségletű gyermekeknél enyhébben ítélik meg a bántalmazást. A biztos szerint a gyermekotthonban élő gyermekek jogismeretének hiányosságát jelzi, hogy a pofonokat, a kulcscsomóval tenyérbe ütést nem bántalmazásnak, hanem egyszerűen nevelési eszköznek tekintik. A biztos ezért tájékoztatást kért az emberi erőforrások miniszterétől arról, miként teljesültek a hasonló ügyekben már korábban megfogalmazott ajánlásai.
Kiderült, hogy a gyermekotthonban a cigarettát jutalmazási eszközként használták.
A gyermekjogi képviselőnek több gyermek számolt be arról, hogy ritkán találkozik a gyámjával, rendszertelenül látogatják őket, a kapcsolattartás kiszámíthatatlan. A biztos felkérte a minisztert, hogy országos szinten mérje fel, hogy a gyámok eleget tudnak-e tenni a gyermekekkel való találkozás kötelezettségének.
Az OBDK vizsgálata rögzítette, hogy a szakdolgozók, főleg a gyermekfelügyelők között nagy a fluktuáció. Vannak olyan dolgozók is, akik nem rendelkeznek kellő pedagógiai tapasztalattal, nem ismerik azokat a pedagógiai eszközöket, amelyekkel kezelni lehet a gyermekek viselkedési, beilleszkedési zavarait, agresszióját.
Forrás: thenews.hu
A halálos kísérlet után a magyar gyártót kérdezik
2016. január 19. | Admin
Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) információt kér az érintett gyártóktól a halálos franciaországi gyógyszerkísérlet ügyében az illetékes francia hatóság kérésére. Magyarországon nem fordult elő hasonló eset - közölte az intézet.
Az OGYÉI közleményében arra reagált, hogy Franciaországban egy fájdalom- és szorongáscsillapítónak szánt szer klinikai kísérlete közben egy ember a múlt héten az agyhalál állapotába került, majd meghalt, még öten rosszul lettek, de az ő állapotuk azóta javult. A kísérletet megrendelő portugál cégcsoport, a Bial az AFP hírügynökség szerint hétfőn megerősítette, hogy magyar cég állította elő a gyógyszer hatóanyagát.
Az OGYÉI közleményében azt írta: "Magyarország nem érintett az ügyben", a Biotrial vizsgálatszervező cég a portugál Bial megbízása alapján folytatta az I-es fázisú klinikai vizsgálatot, amelyet kizárólag Franciaországban, kilencven egészséges önkéntes bevonásával folytattak.
Idézték Pozsgay Csillát, az OGYÉI főigazgatóját, aki kijelentette, hogy Magyarországon soha nem fordult elő hasonló eset.
Jelezték: sajtóhírekben megjelent, hogy a klinikai vizsgálati készítményt magyar hatóanyaggyártó állította elő. Ezzel kapcsolatban a francia hatóság hivatalosan is megkereste az OGYÉI-t, ezért most "nyilatkoztatják" az érintett gyártókat. Az adatok beérkezéséig további információkat nem tudnak közölni - tették hozzá.
Az OGYÉI közleményében részletezte: a franciaországi vizsgálatban alkalmazott készítmény "az endokannabinoid rendszerre hat, csökkenti az agy és a perifériás idegrendszer működését azáltal, hogy növeli az anandamide-szintet". Ezt a hatóanyagot egyetlen engedélyezett, forgalomban lévő gyógyszer sem tartalmazza, ennél a vizsgálatnál alkalmazták először - tudatták.
Forrás: hirado.hu
Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) információt kér az érintett gyártóktól a halálos franciaországi gyógyszerkísérlet ügyében az illetékes francia hatóság kérésére. Magyarországon nem fordult elő hasonló eset - közölte az intézet.
Az OGYÉI közleményében arra reagált, hogy Franciaországban egy fájdalom- és szorongáscsillapítónak szánt szer klinikai kísérlete közben egy ember a múlt héten az agyhalál állapotába került, majd meghalt, még öten rosszul lettek, de az ő állapotuk azóta javult. A kísérletet megrendelő portugál cégcsoport, a Bial az AFP hírügynökség szerint hétfőn megerősítette, hogy magyar cég állította elő a gyógyszer hatóanyagát.
Az OGYÉI közleményében azt írta: "Magyarország nem érintett az ügyben", a Biotrial vizsgálatszervező cég a portugál Bial megbízása alapján folytatta az I-es fázisú klinikai vizsgálatot, amelyet kizárólag Franciaországban, kilencven egészséges önkéntes bevonásával folytattak.
Idézték Pozsgay Csillát, az OGYÉI főigazgatóját, aki kijelentette, hogy Magyarországon soha nem fordult elő hasonló eset.
Jelezték: sajtóhírekben megjelent, hogy a klinikai vizsgálati készítményt magyar hatóanyaggyártó állította elő. Ezzel kapcsolatban a francia hatóság hivatalosan is megkereste az OGYÉI-t, ezért most "nyilatkoztatják" az érintett gyártókat. Az adatok beérkezéséig további információkat nem tudnak közölni - tették hozzá.
Az OGYÉI közleményében részletezte: a franciaországi vizsgálatban alkalmazott készítmény "az endokannabinoid rendszerre hat, csökkenti az agy és a perifériás idegrendszer működését azáltal, hogy növeli az anandamide-szintet". Ezt a hatóanyagot egyetlen engedélyezett, forgalomban lévő gyógyszer sem tartalmazza, ennél a vizsgálatnál alkalmazták először - tudatták.
Forrás: hirado.hu
Következmények nélkül II. – így nyomozott a rendőrség a gondnoka által kifosztott gondnokolt ügyében
2015. december 15. | atlatszo
Az első részben bemutattuk, hogyan forgatta ki vagyonából a hivatásos gondnok a rá bízott gondnokoltat. Az ügyben váratlan fordulatot hozott Szántó Gábor unokatestvérének felbukkanása – Szántó Péter fellépése nyomán vizsgálat indult, és a gondnok részben visszafizette a Gábortól eltulajdonított pénzt. A feljelentések nyomán megindult nyomozás lassan haladt, végül a rendőrség megszüntette a nyomozást – most már a pótmagánvád sikerén múlik, lehet-e ma büntetlenül fosztogatni a gondnokoltak vagyonát.
Szocio Szocio Talking heads, avagy köztünk élnek. 2015-12-15 Írta atlatszo Következmények nélkül II. – így nyomozott a rendőrség a gondnoka által kifosztott gondnokolt ügyében A szentgottthárdi intézet A szentgottthárdi intézet Az első részben bemutattuk, hogyan forgatta ki vagyonából a hivatásos gondnok a rá bízott gondnokoltat. Az ügyben váratlan fordulatot hozott Szántó Gábor unokatestvérének felbukkanása – Szántó Péter fellépése nyomán vizsgálat indult, és a gondnok részben visszafizette a Gábortól eltulajdonított pénzt. A feljelentések nyomán megindult nyomozás lassan haladt, végül a rendőrség megszüntette a nyomozást – most már a pótmagánvád sikerén múlik, lehet-e ma büntetlenül fosztogatni a gondnokoltak vagyonát. Következmények nélkül – így fosztja ki egy profi gondnok a rá bízott gondnokoltat I. Nem egyszer hallani történeteket kisemmizett, vagyonukból kiforgatott gondnokoltakról: ha a hozzátartozók vagy éppen a hivatásos gondnok összejátszik az őt ellenőrizni rendelt hivatalnokokkal, a jogi értelemben cselekvőképtelen gondnokoltnak semmi esélye. De van, amikor nem várt fordulat következik be, például felbukkan egy rég nem látott unokatestvér. Tovább az előző részre. A gondoksággal kapcsolatos kérdéseket rendező jogszabályok szerint az illetékes gyámhivatal felügyeli a kirendelt gondnok tevékenységét – ha szabálytalanságokat vél felfedezni a gondnok éves számadásaiban, kötelessége hatósági vizsgálatot indítani. A Szántó Gábor új lakcíme szerint illetékes belbudai kerületi gyámhivatal ezt meg is tette. A vizsgálatot lezáró, 2011. november 23-án kelt végzés több súlyos megállapítást is tartalmaz a gondnok vagyonkezelésére vonatkozóan:
„ [A gondnok] 2010 március-december között a gondnokolt dán szociális segélyét nem szerepeltette az elszámolásban..” ; „(…) nem tüntette fel a gondnokolt számlájára érkező rendszeres szociális segélyt 2008. március és 2009. február között”
A gyámhivatal nem fogadta el a Gábor pénzéből 2008 augusztusában, dániai ügyintézés címén kifizetett ötszázezer forintos tételt sem, mert az utazási szerződésből nem derült ki annak tartalma, és H. nem tudta érdemben bizonyítani az ügyintézést sem. A gyámhivatal vizsgálata azt is megállapította, hogy H.
„a gondnokolt számlájáról rendszeresen nagyobb összegeket vett fel, melyeket az éves számadásaiban nem tüntetett fel”
Eltűnő jövedelmek nyomában
H. vagyonkezelésével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy 2005-ös kirendelésekor Szántó Gábornak sem ingó, sem ingatlan vagyona nem volt. Amikor 2007 márciusában H. kezelésbe vette Gábor vagyonát, éves bevétele csupán 335 ezer forint volt. Gábor ez év szeptemberében örökölte a belbudai lakást édesapjától, és ugyancsak ebben az évben került be az IMEI-be.
Ráadásul 2008-ban a dán szociális segélyt visszamenőleg több hónapra utalhatták, mert Gábor bevétele több mint 6 millió forint volt. Vagyis H.-nak valóban sikerülhetett elintéznie a dán hatóságoknál a segély folyósítását , de az összeget az elszámolásban nem szerepeltette.
A gyámhivatal vizsgálati jelentésében szerepel, hogy a 2010 márciusa és decembere közötti időszakra H. ugyancsak nem tüntetette fel a dán szociális segélyt: emlékezetes, a gondnok éppen ebben az időben intézte az ingatlanok adásvételét, és kötött életjáradéki szerződést, ennek szükségességét pedig azzal indokolta, hogy a gondnokolt nem rendelkezik más jövedelemmel.
A gyámhivatal 2012. november 20-án feljelentést tett az illetékes kerületi rendőrkapitányságon. Ebben szerepel az is, hogy a hivatal az életjáradéki szerződés megkötését azért hagyta jóvá, mert H. a Dániából érkező szociális ellátást eltitkolta, a gondnokolt egyetlen bevételi forrásaként az életjáradékból származó összeget jelölte meg. A hivatal szerint felmerül a gyanú, hogy a gondnok nem a gondokolt érdekében járt el, amikor hasznosította ingatlanvagyonát.
A gyámhivatal a feljelentést megelőzően H.-t tanúként hallgatta meg, aki nem tudott magyarázatot adni a számadásban lévő eltérésekre, a be nem nyújtott okiratokra és a fel nem tüntetett összegekre sem, ezért
„felmerül a gyanú magánokirat-hamisítás, csalás, sikkasztás, esetlegesen hűtlen kezelés bűncselekmények elkövetésében“ A feljelentés mindezzel együtt számos kérdést felvet a gyámhivatal működésével kapcsolatban: miért hagyta jóvá az életjáradéki szerződés megkötését a hivatal akkor, amikor egy korábbi határozat alapján csak bérbeadásra lett volna lehetőség, ráadásul csak az IMEI-ben tartózkodás idejére? Miért nem tűnt fel az ügyintézőnek az, hogy a szerződésben nincs biztosítva a haszonélvezeti jog?
Továbbá: miképp lehetséges, hogy a gondnok vagyonkezelésével kapcsolatban már a 2011. évi számadás benyújtásakor nem tűnt fel, hogy szabálytalanságok tömegét rejti az elszámolás? Miért várt a hivatal a teljes körű vizsgálat megindításával júliusig?
Túl bonyolult?
A válasznak Szántó Péter, Gábor 2012. július 1-jén kinevezett gondnoka kitartóan próbált utánajárni. Szántó már áprilisában kérelmezte H. leváltását, mert úgy látta, a hivatásos gondnok tevékenysége nem segítette elő unokatestvére életkörülményeinek javítását: Gábort a hivatásos gondnok, az IMEI-ből való elbocsátása után a lehető leggyorsabban a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonba szállíttatta, pedig Szántó egy budapesti magánintézmény befogadó nyilatkozatát is megszerezte.
Szántó Péter kinevezésével egyidejűleg H.-t a hivatal felmentette gondnoki tisztségéből, és végszámadás benyújtására kötelezte. A gyámhivatal csak ekkor, a 2005-2012 közti időszakra vonatkozó elszámolásnál észlelte, hogy a gondnokolt számláin 4,2 millió forint hiány mutatkozik. A hivatal a vizsgálat után megtette a feljelentést, melyben kérte könyvvizsgáló kirendelését a tényleges kár megállapítása céljából.
A gyámhivatal arra hivatkozik, hogy a gondnok éveken át megtévesztette, „a gondnokolt vagyonát feltételezhetően sajátjaként kezelte”. A gondnok, a végszámadás benyújtása előtt – érthetetlen okból -, a gondokolt számlájára 2 millió forintot befizetett, de „még így is több millió forinttal nem tud elszámolni”.
Szántó a hivatásos gondnoknak a gondnokolt ingatlanvagyonával kapcsolatos tevékenysége miatt benyújtott feljelentéséhez szakértői értékbecslést is csatolt. Ebből kiderül, hogy a Gábor eladott lakására vonatkozó, H-által megrendelt értékbecslésben megállapított 5 millió forintos ár teljesen megalapozatlan. A szakértői vélemény a korábbi értékbecsléssel kapcsolatban megállapítja, hogy az
„sem alakilag, sem tartalmilag nem felel meg a minimálisan elvárható szakmai elvárásoknak (…) nem tartalmaz piaci összehasonlító adatokat, korrekciókat (…) a forgalmi érték kialakítása így önkényes és ellenőrizhetetlen“ A többmilliós felújításra való hivatkozás sem állja meg a helyét, ugyanis a felújítás becsült költségeit a szakértő „nagyságrendjében túlzottnak” tartja. A Szántó által felkért ingatlanszakértő szerint a lakás eladáskori értéke 7.6 millió forint volt – szemben a gondnok által megrendelt értékbecslés 5 milliójával.
A nyomozás során a rendőrség is kirendelt ingatlanszakértőt az ingatlan „elkövetéskori” értékének megállapítása céljából. Ez a szakértő még ennél is magasabbra, 8,6 millióra becsülte az ingatlan eladáskori forgalmi értékét. Az eredeti értékbecslésről megállapítja, hogy olyan kifejezéseket alkalmaz – pl. lakhatásra nem alkalmas, életveszélyes, balesetveszélyes – amelyek használata nem indokolt, és fogalomkeveredést okoz.
Éppen ezért érthetetlen, hogy a rendőrség miért nem vette figyelembe a saját maga által kirendelt szakértő 8,6 milliós becslését, és miért hivatkozik a nyomozást megszüntető 2015.április 3-i határozatában arra, hogy Gábor lakásának eladási ára teljességgel indokolható, mivel „az eladás időpontjában gyengén karbantartott, műszakilag avult állapotú volt”.
A határozat abszurd módon megismétli a gondnok által 2010-ben felkért szakértő véleményét, miszerint az ingatlan becsült értéke 4.9 millió forint. Nincs magyarázat arra, hogy a nyomozóhatóság miért az ügyben gyanúba keveredett gondnok szakértőjének álláspontjára támaszkodik, szemben a saját szakértőjének véleményével.
Nem is történt semmi?
A nyomozás két és fél éves (!) időszaka alatt Szántó Péter ügyvédjén keresztül rendszeresen érdeklődött az eljárás állásáról – ebből a levelezésből további érdekes dolgok derülnek ki a nyomozóhatóság működéséről. 2014 áprilisában például az I. kerületi rendőrkapitányság vizsgálati osztályának alosztályvezetője azzal indokolja a nyomozás elhúzódását, hogy ahhoz „a rengeteg előadóváltás vezetett“, valamint több hatóságtól is iratokat kellett bekérni, ami időigényes.
Megállapítja, hogy vizsgálni kell további személyek büntetőjogi felelősségét is, és – a nyomozás megindítása után másfél évvel – szükségesnek látszik a gyámhivatalok munkatársainak kihallgatása,
Azt nem tudjuk, hogy az említett gyámhivatali ügyintézők kihallgatása megtörtént-e, mindenesetre a fenti válasz után Szántó Péter már csak a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot kapta kézhez. Ebben a nyomozóhatóság kifejti, hogy az ingatlanok adásvétele során nem állapítható meg hűtlen kezelés, mivel Gábor apjától örökölt lakása lepusztult állapotban volt, felújításra szorult volna, ezért indokolt volt annak eladása.
A gondnok által megvásárolt lakás vonatkozásában a kirendelt ingatlanszakértő az adásvételi és az életjáradéki szerződésben meghatározott összegekhez közelítő értékeket állapított meg. A rendőrség csupán a felett az apróság felett siklott el, hogy a gondnok a lakást nem bérbe adta, hanem az életjáradéki szerződéssel a lakás tulajdonjogát is átruházta. A végzés szerint az ingatlan adásvétele „a gondnokolt érdekét szolgálta”.
A vagyonkezelés szempontjából a nyomozóhatóság teljesen kielégítőnek találta H. azon magyarázatát, hogy a pénzzel nem sajátjaként bánt, mindössze otthon egy zárható széfben tartotta több más gondnokoltja pénzével együtt. (Ez a gyakorlat egyébként önmagában is szabálytalan, mivel a gondnokolt vagyonával a gyámhivatal rendelkezik, azt gyámi fenntartású bankszámlán kell tartani, onnan a gondnok nagyobb összegeket csak a gyámhivatal engedélyével vehet fel.)
A rendőrség szerint mivel H. visszafizette az összegeket, Gábor számláin hiány nem keletkezett, ezért „az elkövetési magatartások egyike sem állapítható meg”.
A nyomozás megszüntetését követően, 2015. április 3-án Szántó Péter az ügyészségen panaszt tett, melyben a nyomozás folytatását és a vádemelés szükségességét hangsúlyozza. Az ötoldalas beadvány szerint
„H. tevékenységét nem Szántó Gábor gondnokolt érdekében fejtette ki, hanem az kizárólag a gondokolt vagyonának megszerzésére és saját céljaira való felhasználásra irányult”
Az ügyészség május 18-án végleg elutasította a panaszt, mondván, „a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és a nyomozás folytatásától sem várható eredmény.”
Szántóék számára ezek után csak a pótmagánvádas eljárás megindítása maradt, ezt Péter júniusban meg is tette: H.-t sikkasztással, magánokirat-hamisítással és hűtlen kezeléssel vádolja.
Ha a pótmagánvád eredménytelen lesz, H., minden következmény nélkül ússza meg az ügyet – ez pedig már csak azért sem mindegy, mert a mai napig hivatásos gondnokként (is) dolgozik, sőt, honlapján mintegy ajánlja gondnoki szolgáltatásait. Információink szerint az érintett gyámhivatali dolgozók ellen sem indult semmilyen eljárás.
A lakás, mivel az ügyészség szerint törvényes az életjáradéki szerződés, nem került vissza Gábor nevére. H. összesen 6 millió forintot fizetett vissza Gábor számlájára – csakhogy nem tudni, pontosan mekkora összeget vett fel onnan, mivel ezt a rendőrségnek a gyámhivatal kérése ellenére sem sikerült pontosan megállapítania.
Forrás: atlatszo.hu
Az első részben bemutattuk, hogyan forgatta ki vagyonából a hivatásos gondnok a rá bízott gondnokoltat. Az ügyben váratlan fordulatot hozott Szántó Gábor unokatestvérének felbukkanása – Szántó Péter fellépése nyomán vizsgálat indult, és a gondnok részben visszafizette a Gábortól eltulajdonított pénzt. A feljelentések nyomán megindult nyomozás lassan haladt, végül a rendőrség megszüntette a nyomozást – most már a pótmagánvád sikerén múlik, lehet-e ma büntetlenül fosztogatni a gondnokoltak vagyonát.
Szocio Szocio Talking heads, avagy köztünk élnek. 2015-12-15 Írta atlatszo Következmények nélkül II. – így nyomozott a rendőrség a gondnoka által kifosztott gondnokolt ügyében A szentgottthárdi intézet A szentgottthárdi intézet Az első részben bemutattuk, hogyan forgatta ki vagyonából a hivatásos gondnok a rá bízott gondnokoltat. Az ügyben váratlan fordulatot hozott Szántó Gábor unokatestvérének felbukkanása – Szántó Péter fellépése nyomán vizsgálat indult, és a gondnok részben visszafizette a Gábortól eltulajdonított pénzt. A feljelentések nyomán megindult nyomozás lassan haladt, végül a rendőrség megszüntette a nyomozást – most már a pótmagánvád sikerén múlik, lehet-e ma büntetlenül fosztogatni a gondnokoltak vagyonát. Következmények nélkül – így fosztja ki egy profi gondnok a rá bízott gondnokoltat I. Nem egyszer hallani történeteket kisemmizett, vagyonukból kiforgatott gondnokoltakról: ha a hozzátartozók vagy éppen a hivatásos gondnok összejátszik az őt ellenőrizni rendelt hivatalnokokkal, a jogi értelemben cselekvőképtelen gondnokoltnak semmi esélye. De van, amikor nem várt fordulat következik be, például felbukkan egy rég nem látott unokatestvér. Tovább az előző részre. A gondoksággal kapcsolatos kérdéseket rendező jogszabályok szerint az illetékes gyámhivatal felügyeli a kirendelt gondnok tevékenységét – ha szabálytalanságokat vél felfedezni a gondnok éves számadásaiban, kötelessége hatósági vizsgálatot indítani. A Szántó Gábor új lakcíme szerint illetékes belbudai kerületi gyámhivatal ezt meg is tette. A vizsgálatot lezáró, 2011. november 23-án kelt végzés több súlyos megállapítást is tartalmaz a gondnok vagyonkezelésére vonatkozóan:
„ [A gondnok] 2010 március-december között a gondnokolt dán szociális segélyét nem szerepeltette az elszámolásban..” ; „(…) nem tüntette fel a gondnokolt számlájára érkező rendszeres szociális segélyt 2008. március és 2009. február között”
A gyámhivatal nem fogadta el a Gábor pénzéből 2008 augusztusában, dániai ügyintézés címén kifizetett ötszázezer forintos tételt sem, mert az utazási szerződésből nem derült ki annak tartalma, és H. nem tudta érdemben bizonyítani az ügyintézést sem. A gyámhivatal vizsgálata azt is megállapította, hogy H.
„a gondnokolt számlájáról rendszeresen nagyobb összegeket vett fel, melyeket az éves számadásaiban nem tüntetett fel”
Eltűnő jövedelmek nyomában
H. vagyonkezelésével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy 2005-ös kirendelésekor Szántó Gábornak sem ingó, sem ingatlan vagyona nem volt. Amikor 2007 márciusában H. kezelésbe vette Gábor vagyonát, éves bevétele csupán 335 ezer forint volt. Gábor ez év szeptemberében örökölte a belbudai lakást édesapjától, és ugyancsak ebben az évben került be az IMEI-be.
Ráadásul 2008-ban a dán szociális segélyt visszamenőleg több hónapra utalhatták, mert Gábor bevétele több mint 6 millió forint volt. Vagyis H.-nak valóban sikerülhetett elintéznie a dán hatóságoknál a segély folyósítását , de az összeget az elszámolásban nem szerepeltette.
A gyámhivatal vizsgálati jelentésében szerepel, hogy a 2010 márciusa és decembere közötti időszakra H. ugyancsak nem tüntetette fel a dán szociális segélyt: emlékezetes, a gondnok éppen ebben az időben intézte az ingatlanok adásvételét, és kötött életjáradéki szerződést, ennek szükségességét pedig azzal indokolta, hogy a gondnokolt nem rendelkezik más jövedelemmel.
A gyámhivatal 2012. november 20-án feljelentést tett az illetékes kerületi rendőrkapitányságon. Ebben szerepel az is, hogy a hivatal az életjáradéki szerződés megkötését azért hagyta jóvá, mert H. a Dániából érkező szociális ellátást eltitkolta, a gondnokolt egyetlen bevételi forrásaként az életjáradékból származó összeget jelölte meg. A hivatal szerint felmerül a gyanú, hogy a gondnok nem a gondokolt érdekében járt el, amikor hasznosította ingatlanvagyonát.
A gyámhivatal a feljelentést megelőzően H.-t tanúként hallgatta meg, aki nem tudott magyarázatot adni a számadásban lévő eltérésekre, a be nem nyújtott okiratokra és a fel nem tüntetett összegekre sem, ezért
„felmerül a gyanú magánokirat-hamisítás, csalás, sikkasztás, esetlegesen hűtlen kezelés bűncselekmények elkövetésében“ A feljelentés mindezzel együtt számos kérdést felvet a gyámhivatal működésével kapcsolatban: miért hagyta jóvá az életjáradéki szerződés megkötését a hivatal akkor, amikor egy korábbi határozat alapján csak bérbeadásra lett volna lehetőség, ráadásul csak az IMEI-ben tartózkodás idejére? Miért nem tűnt fel az ügyintézőnek az, hogy a szerződésben nincs biztosítva a haszonélvezeti jog?
Továbbá: miképp lehetséges, hogy a gondnok vagyonkezelésével kapcsolatban már a 2011. évi számadás benyújtásakor nem tűnt fel, hogy szabálytalanságok tömegét rejti az elszámolás? Miért várt a hivatal a teljes körű vizsgálat megindításával júliusig?
Túl bonyolult?
A válasznak Szántó Péter, Gábor 2012. július 1-jén kinevezett gondnoka kitartóan próbált utánajárni. Szántó már áprilisában kérelmezte H. leváltását, mert úgy látta, a hivatásos gondnok tevékenysége nem segítette elő unokatestvére életkörülményeinek javítását: Gábort a hivatásos gondnok, az IMEI-ből való elbocsátása után a lehető leggyorsabban a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonba szállíttatta, pedig Szántó egy budapesti magánintézmény befogadó nyilatkozatát is megszerezte.
Szántó Péter kinevezésével egyidejűleg H.-t a hivatal felmentette gondnoki tisztségéből, és végszámadás benyújtására kötelezte. A gyámhivatal csak ekkor, a 2005-2012 közti időszakra vonatkozó elszámolásnál észlelte, hogy a gondnokolt számláin 4,2 millió forint hiány mutatkozik. A hivatal a vizsgálat után megtette a feljelentést, melyben kérte könyvvizsgáló kirendelését a tényleges kár megállapítása céljából.
A gyámhivatal arra hivatkozik, hogy a gondnok éveken át megtévesztette, „a gondnokolt vagyonát feltételezhetően sajátjaként kezelte”. A gondnok, a végszámadás benyújtása előtt – érthetetlen okból -, a gondokolt számlájára 2 millió forintot befizetett, de „még így is több millió forinttal nem tud elszámolni”.
Szántó a hivatásos gondnoknak a gondnokolt ingatlanvagyonával kapcsolatos tevékenysége miatt benyújtott feljelentéséhez szakértői értékbecslést is csatolt. Ebből kiderül, hogy a Gábor eladott lakására vonatkozó, H-által megrendelt értékbecslésben megállapított 5 millió forintos ár teljesen megalapozatlan. A szakértői vélemény a korábbi értékbecsléssel kapcsolatban megállapítja, hogy az
„sem alakilag, sem tartalmilag nem felel meg a minimálisan elvárható szakmai elvárásoknak (…) nem tartalmaz piaci összehasonlító adatokat, korrekciókat (…) a forgalmi érték kialakítása így önkényes és ellenőrizhetetlen“ A többmilliós felújításra való hivatkozás sem állja meg a helyét, ugyanis a felújítás becsült költségeit a szakértő „nagyságrendjében túlzottnak” tartja. A Szántó által felkért ingatlanszakértő szerint a lakás eladáskori értéke 7.6 millió forint volt – szemben a gondnok által megrendelt értékbecslés 5 milliójával.
A nyomozás során a rendőrség is kirendelt ingatlanszakértőt az ingatlan „elkövetéskori” értékének megállapítása céljából. Ez a szakértő még ennél is magasabbra, 8,6 millióra becsülte az ingatlan eladáskori forgalmi értékét. Az eredeti értékbecslésről megállapítja, hogy olyan kifejezéseket alkalmaz – pl. lakhatásra nem alkalmas, életveszélyes, balesetveszélyes – amelyek használata nem indokolt, és fogalomkeveredést okoz.
Éppen ezért érthetetlen, hogy a rendőrség miért nem vette figyelembe a saját maga által kirendelt szakértő 8,6 milliós becslését, és miért hivatkozik a nyomozást megszüntető 2015.április 3-i határozatában arra, hogy Gábor lakásának eladási ára teljességgel indokolható, mivel „az eladás időpontjában gyengén karbantartott, műszakilag avult állapotú volt”.
A határozat abszurd módon megismétli a gondnok által 2010-ben felkért szakértő véleményét, miszerint az ingatlan becsült értéke 4.9 millió forint. Nincs magyarázat arra, hogy a nyomozóhatóság miért az ügyben gyanúba keveredett gondnok szakértőjének álláspontjára támaszkodik, szemben a saját szakértőjének véleményével.
Nem is történt semmi?
A nyomozás két és fél éves (!) időszaka alatt Szántó Péter ügyvédjén keresztül rendszeresen érdeklődött az eljárás állásáról – ebből a levelezésből további érdekes dolgok derülnek ki a nyomozóhatóság működéséről. 2014 áprilisában például az I. kerületi rendőrkapitányság vizsgálati osztályának alosztályvezetője azzal indokolja a nyomozás elhúzódását, hogy ahhoz „a rengeteg előadóváltás vezetett“, valamint több hatóságtól is iratokat kellett bekérni, ami időigényes.
Megállapítja, hogy vizsgálni kell további személyek büntetőjogi felelősségét is, és – a nyomozás megindítása után másfél évvel – szükségesnek látszik a gyámhivatalok munkatársainak kihallgatása,
Azt nem tudjuk, hogy az említett gyámhivatali ügyintézők kihallgatása megtörtént-e, mindenesetre a fenti válasz után Szántó Péter már csak a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot kapta kézhez. Ebben a nyomozóhatóság kifejti, hogy az ingatlanok adásvétele során nem állapítható meg hűtlen kezelés, mivel Gábor apjától örökölt lakása lepusztult állapotban volt, felújításra szorult volna, ezért indokolt volt annak eladása.
A gondnok által megvásárolt lakás vonatkozásában a kirendelt ingatlanszakértő az adásvételi és az életjáradéki szerződésben meghatározott összegekhez közelítő értékeket állapított meg. A rendőrség csupán a felett az apróság felett siklott el, hogy a gondnok a lakást nem bérbe adta, hanem az életjáradéki szerződéssel a lakás tulajdonjogát is átruházta. A végzés szerint az ingatlan adásvétele „a gondnokolt érdekét szolgálta”.
A vagyonkezelés szempontjából a nyomozóhatóság teljesen kielégítőnek találta H. azon magyarázatát, hogy a pénzzel nem sajátjaként bánt, mindössze otthon egy zárható széfben tartotta több más gondnokoltja pénzével együtt. (Ez a gyakorlat egyébként önmagában is szabálytalan, mivel a gondnokolt vagyonával a gyámhivatal rendelkezik, azt gyámi fenntartású bankszámlán kell tartani, onnan a gondnok nagyobb összegeket csak a gyámhivatal engedélyével vehet fel.)
A rendőrség szerint mivel H. visszafizette az összegeket, Gábor számláin hiány nem keletkezett, ezért „az elkövetési magatartások egyike sem állapítható meg”.
A nyomozás megszüntetését követően, 2015. április 3-án Szántó Péter az ügyészségen panaszt tett, melyben a nyomozás folytatását és a vádemelés szükségességét hangsúlyozza. Az ötoldalas beadvány szerint
„H. tevékenységét nem Szántó Gábor gondnokolt érdekében fejtette ki, hanem az kizárólag a gondokolt vagyonának megszerzésére és saját céljaira való felhasználásra irányult”
Az ügyészség május 18-án végleg elutasította a panaszt, mondván, „a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és a nyomozás folytatásától sem várható eredmény.”
Szántóék számára ezek után csak a pótmagánvádas eljárás megindítása maradt, ezt Péter júniusban meg is tette: H.-t sikkasztással, magánokirat-hamisítással és hűtlen kezeléssel vádolja.
Ha a pótmagánvád eredménytelen lesz, H., minden következmény nélkül ússza meg az ügyet – ez pedig már csak azért sem mindegy, mert a mai napig hivatásos gondnokként (is) dolgozik, sőt, honlapján mintegy ajánlja gondnoki szolgáltatásait. Információink szerint az érintett gyámhivatali dolgozók ellen sem indult semmilyen eljárás.
A lakás, mivel az ügyészség szerint törvényes az életjáradéki szerződés, nem került vissza Gábor nevére. H. összesen 6 millió forintot fizetett vissza Gábor számlájára – csakhogy nem tudni, pontosan mekkora összeget vett fel onnan, mivel ezt a rendőrségnek a gyámhivatal kérése ellenére sem sikerült pontosan megállapítania.
Forrás: atlatszo.hu
Végstádiumban a János Kórház pszichiátriai osztálya
2015. december 08. | Danó Anna
Hogy lehet itt embereket tartani? – mutat az ötven körüli nő a Szent János Kórház közepén álló megroggyant épületre. Már innen, a járda mellől is az volna a korrekt válasz: sehogy. Belülről ez még egyértelműbb.
A ház sarkát, falát, vastag, frissen ácsolt gerendák tartják. Utóbb kiderül, hogy a ház megsüllyedt, azért van szükség az erős támasztásra, hogy a falak ne dőljenek ki. Beljebb kerülünk, a pszichiátriai rehabilitációs osztályra, ahol az asszony rokona fekszik. Csaknem naponta jön, és mint mondja: egyre elviselhetetlenebbek a körülmények:
„Előbb csak a falakat kellett megtámasztani, aztán megindult a víz is a plafonból. Az öreg ház ósdi csövei nem bírják a "széttartó falak" nyomását, törnek, repednek...” És valóban ez a helyzet: a személyzeti WC-be, zuhanyozóba nyíló ajtó szemöldökfájából csöpög a víz, fölötte a falon, a plafonon, a nyílászárókon zöld- és feketepenész. Vastagon. A falak jó ujjnyira szétnyíltak, a csempe táblákban válik el a faltól. Az asszony szerint olykor-olykor lekaparják a penészt, de néhány nap múlva mintha ott sem járt volna senki. Az orvosok szobáját nemrég kellett lezáratni, mert már semmiféle civilizációs mércének nem felelt meg.
A betegtársalgóból nyíló férfi WC-ben a csészék fölött húzódó strangcső több helyen repedt, és mintha csak a természet űzne tréfát a szükségre szorulókkal, a szenny lé a csőből a csészére kuporodó nyakába csorog.
Nagyobb esőzésekkor a plafon is beázik, a vihar már régebben levitte a cserepet fölüle, ám hiába hívták a tetőfedőt, azt mondta: amíg a fal lent mozgásban van, a cserepek sem maradnak meg odafent. Mindez egy rehabilitációs osztályon, ahol heteket, nemritkán hónapokat töltenek el a betegek. Az egyes kórteremben nyolcan fekszenek. Ágyaikat elhúzták a faltól, mert a nedvesség miatt leomlotta vakolat, kitakaróztak a téglák.
Szűrővizsgálat
Lapunk a pszichiátrián látottak alapján megkereste az ÁNTSZ-t. Arról érdeklődtünk, hogy a pszichiátriai ellátóhelyek ismétlődő botrányaira tekintettel végeznek-e célvizsgálatot ezen a területen, van-e képük arról, hogy a legkiszolgáltatottabb betegeket milyen körülmények között látják el. A hivatal lapunknak azt írta: az ÁNTSZ éves munkatervi feladatának részeként a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak pszichiátriai osztályán december 7-én tart (azaz éppen tegnap tartott) ellenőrzést. Ám annak eredményéről csak később, az ellenőrzés megállapításainak okiratba foglalása után ad információt. A válasz alapján az ÁNTSZ nem végez épületstatikai és -gépészeti vizsgálatokat, ez nem tartozik a hatáskörébe.
Az asszony szerint áprilisban Pesthidegkútról költöztették ide a betegeket: ott jobbak voltak a körülmények, az ápoltak kimehettek a kertbe, itt erre sincs lehetőség. Levegőzni, dohányozni a betegszobához tartozó berácsozott erkélyen lehet.
A dohányzók feje fölött, a rácson hónapok óta lóg egy pelenka, ha megáztatja az eső, csorog belőle a mocsok.
Az asszony elmeséli, hogy a pincét, ahol a terápiás foglalkozások zajlanak, többször elöntette a szennyvíz. Azzal búcsúzik: valamit kéne már valakinek csinálnia.
Ezt a főigazgató, Kázmér Tibor sem vitatja. „Fenntartói segítség nélkül biztosan nem boldogulunk” – mondja. A János kórháznak ezen a területén az elmúlt negyven évben átfogó felújítás nem volt.
– Szűkös lehetőségeink ellenére – mondja a főigazgató – szakembereink folyamatosan orvosolják a felvetődő problémákat, hiszen a kórház egész területén egyre-másra jelentkeznek csőtörések, dugulások, az elmúlt héten is minden napra jutott két-három ilyen eset. A gondot saját erőnkből nem tudjuk megoldani, s ez alapvetően nem is a mi feladatunk lenne. Jelentős javulást csak az intézmény teljes körű és átfogó felújítása hozhatna – állítja.
Nekiszegezzük az asszony kérdését: hogyan lehet itt betegeket kezelni, gyógyítani? Kázmér Tibor erre annyit mond:
„Minden körülmények között a legjobbat nyújtjuk betegeinknek.”
Az ombudsman az év elején (Nemzeti Megelőző Mechanizmus néven) külön csoportot hozott létre, amelynek feladata, hogy a fogva tartási helyeken ellenőrizze a bánásmódot és a körülményeket. A fogva tartás fogalmát e csoport meglehetősen tágan értelmezi, mert a büntetés-végrehajtás intézményein túl ide sorolnak minden olyan helyet, amelyet az ott élők nem hagyhatnak el bármikor saját akaratukból. Eddig már több mint egy tucat helyet látogattak végig, köztük több pszichiátriai betegeket ellátó intézményt is.
A hivatal jelentéseiből az látszik: a János kórház pszichiátriájának körülményei nem egyediek, szinte minden eddig vizsgált helyen rosszak az infrastrukturális feltételek. A Merényi kórház szintén elfogadhatatlan körülmények között működő pszichiátriája azután kapott rendkívüli támogatást a felújításra, hogy két megrázó halálesetet követően a nyilvánosság tudomást szerzett az ottani, szintén katasztrofális állapotokról.
Akár még szuperkórház is lehet a budai épülettömb A jövő év első harmadára készülhetnek el azok a munkaanyagok, amelyek nyomán kijelölhetik az új szuperkórház helyét – értesült lapunk. A 2016-os költségvetésben egymilliárd forintot különítettek el az intézmény előkészítésére. A fővárosi ellátások újraszervezésének fontos állomása a jövő heti kormányülés, amelyen döntenek a Sportkórház sorsáról. A tervek szerint az intézményt a jövő évi olimpia után új helyre költöztetik.
Amióta bejelentették, hogy a fővárosban új kórház épül, heves lobbizás indult meg. Tarlós István főpolgármester mindenképpen Budán, a János kórház–OPNI-tengelyben vagy attól északra, a III. kerületi Margit kórház területén látná szívesen az új ellátóhelyet. Wintermantel Zsolt újpesti polgármester viszont a Megyeri hídhoz közel. A II. és a XII. kerületi polgármester, Láng Zsolt és Pokorni Zoltán is a János kórházért lobbizik, 11 ezer támogató aláírást át is adtak az egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkárnak. Az ívet Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Fónagy János, a fejlesztési tárca államtitkára is aláírta.
A János kórház modernizálására az elmúlt években több terv és megvalósíthatósági tanulmány született, de a működő kórház átépítése anyagi és logisztikai szempontból is nehézségeket jelentene, mindennek ellenére – úgy tudjuk – komoly esély van arra, hogy a szuperkórház helye a Szent János Kórház lehet.
Forrás: nol.hu
Hogy lehet itt embereket tartani? – mutat az ötven körüli nő a Szent János Kórház közepén álló megroggyant épületre. Már innen, a járda mellől is az volna a korrekt válasz: sehogy. Belülről ez még egyértelműbb.
A ház sarkát, falát, vastag, frissen ácsolt gerendák tartják. Utóbb kiderül, hogy a ház megsüllyedt, azért van szükség az erős támasztásra, hogy a falak ne dőljenek ki. Beljebb kerülünk, a pszichiátriai rehabilitációs osztályra, ahol az asszony rokona fekszik. Csaknem naponta jön, és mint mondja: egyre elviselhetetlenebbek a körülmények:
„Előbb csak a falakat kellett megtámasztani, aztán megindult a víz is a plafonból. Az öreg ház ósdi csövei nem bírják a "széttartó falak" nyomását, törnek, repednek...” És valóban ez a helyzet: a személyzeti WC-be, zuhanyozóba nyíló ajtó szemöldökfájából csöpög a víz, fölötte a falon, a plafonon, a nyílászárókon zöld- és feketepenész. Vastagon. A falak jó ujjnyira szétnyíltak, a csempe táblákban válik el a faltól. Az asszony szerint olykor-olykor lekaparják a penészt, de néhány nap múlva mintha ott sem járt volna senki. Az orvosok szobáját nemrég kellett lezáratni, mert már semmiféle civilizációs mércének nem felelt meg.
A betegtársalgóból nyíló férfi WC-ben a csészék fölött húzódó strangcső több helyen repedt, és mintha csak a természet űzne tréfát a szükségre szorulókkal, a szenny lé a csőből a csészére kuporodó nyakába csorog.
Nagyobb esőzésekkor a plafon is beázik, a vihar már régebben levitte a cserepet fölüle, ám hiába hívták a tetőfedőt, azt mondta: amíg a fal lent mozgásban van, a cserepek sem maradnak meg odafent. Mindez egy rehabilitációs osztályon, ahol heteket, nemritkán hónapokat töltenek el a betegek. Az egyes kórteremben nyolcan fekszenek. Ágyaikat elhúzták a faltól, mert a nedvesség miatt leomlotta vakolat, kitakaróztak a téglák.
Szűrővizsgálat
Lapunk a pszichiátrián látottak alapján megkereste az ÁNTSZ-t. Arról érdeklődtünk, hogy a pszichiátriai ellátóhelyek ismétlődő botrányaira tekintettel végeznek-e célvizsgálatot ezen a területen, van-e képük arról, hogy a legkiszolgáltatottabb betegeket milyen körülmények között látják el. A hivatal lapunknak azt írta: az ÁNTSZ éves munkatervi feladatának részeként a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak pszichiátriai osztályán december 7-én tart (azaz éppen tegnap tartott) ellenőrzést. Ám annak eredményéről csak később, az ellenőrzés megállapításainak okiratba foglalása után ad információt. A válasz alapján az ÁNTSZ nem végez épületstatikai és -gépészeti vizsgálatokat, ez nem tartozik a hatáskörébe.
Az asszony szerint áprilisban Pesthidegkútról költöztették ide a betegeket: ott jobbak voltak a körülmények, az ápoltak kimehettek a kertbe, itt erre sincs lehetőség. Levegőzni, dohányozni a betegszobához tartozó berácsozott erkélyen lehet.
A dohányzók feje fölött, a rácson hónapok óta lóg egy pelenka, ha megáztatja az eső, csorog belőle a mocsok.
Az asszony elmeséli, hogy a pincét, ahol a terápiás foglalkozások zajlanak, többször elöntette a szennyvíz. Azzal búcsúzik: valamit kéne már valakinek csinálnia.
Ezt a főigazgató, Kázmér Tibor sem vitatja. „Fenntartói segítség nélkül biztosan nem boldogulunk” – mondja. A János kórháznak ezen a területén az elmúlt negyven évben átfogó felújítás nem volt.
– Szűkös lehetőségeink ellenére – mondja a főigazgató – szakembereink folyamatosan orvosolják a felvetődő problémákat, hiszen a kórház egész területén egyre-másra jelentkeznek csőtörések, dugulások, az elmúlt héten is minden napra jutott két-három ilyen eset. A gondot saját erőnkből nem tudjuk megoldani, s ez alapvetően nem is a mi feladatunk lenne. Jelentős javulást csak az intézmény teljes körű és átfogó felújítása hozhatna – állítja.
Nekiszegezzük az asszony kérdését: hogyan lehet itt betegeket kezelni, gyógyítani? Kázmér Tibor erre annyit mond:
„Minden körülmények között a legjobbat nyújtjuk betegeinknek.”
Az ombudsman az év elején (Nemzeti Megelőző Mechanizmus néven) külön csoportot hozott létre, amelynek feladata, hogy a fogva tartási helyeken ellenőrizze a bánásmódot és a körülményeket. A fogva tartás fogalmát e csoport meglehetősen tágan értelmezi, mert a büntetés-végrehajtás intézményein túl ide sorolnak minden olyan helyet, amelyet az ott élők nem hagyhatnak el bármikor saját akaratukból. Eddig már több mint egy tucat helyet látogattak végig, köztük több pszichiátriai betegeket ellátó intézményt is.
A hivatal jelentéseiből az látszik: a János kórház pszichiátriájának körülményei nem egyediek, szinte minden eddig vizsgált helyen rosszak az infrastrukturális feltételek. A Merényi kórház szintén elfogadhatatlan körülmények között működő pszichiátriája azután kapott rendkívüli támogatást a felújításra, hogy két megrázó halálesetet követően a nyilvánosság tudomást szerzett az ottani, szintén katasztrofális állapotokról.
Akár még szuperkórház is lehet a budai épülettömb A jövő év első harmadára készülhetnek el azok a munkaanyagok, amelyek nyomán kijelölhetik az új szuperkórház helyét – értesült lapunk. A 2016-os költségvetésben egymilliárd forintot különítettek el az intézmény előkészítésére. A fővárosi ellátások újraszervezésének fontos állomása a jövő heti kormányülés, amelyen döntenek a Sportkórház sorsáról. A tervek szerint az intézményt a jövő évi olimpia után új helyre költöztetik.
Amióta bejelentették, hogy a fővárosban új kórház épül, heves lobbizás indult meg. Tarlós István főpolgármester mindenképpen Budán, a János kórház–OPNI-tengelyben vagy attól északra, a III. kerületi Margit kórház területén látná szívesen az új ellátóhelyet. Wintermantel Zsolt újpesti polgármester viszont a Megyeri hídhoz közel. A II. és a XII. kerületi polgármester, Láng Zsolt és Pokorni Zoltán is a János kórházért lobbizik, 11 ezer támogató aláírást át is adtak az egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkárnak. Az ívet Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Fónagy János, a fejlesztési tárca államtitkára is aláírta.
A János kórház modernizálására az elmúlt években több terv és megvalósíthatósági tanulmány született, de a működő kórház átépítése anyagi és logisztikai szempontból is nehézségeket jelentene, mindennek ellenére – úgy tudjuk – komoly esély van arra, hogy a szuperkórház helye a Szent János Kórház lehet.
Forrás: nol.hu
Felújítják a Merényi pszichiátriáját
2015. november 25. | Kuslits Szonja
Kamerák a kórtermekben, új rácsok és törésbiztos ablakok, megújult vizesblokk – ilyen fejlesztéseket végeznek a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriai osztályán negyvenmillió forintból. Az intézményt felújítják a közeljövőben a hónapokig tartó botrányok után, de több más hazai pszichiátrián változatlanul siralmas állapotok uralkodnak.
Nem vesznek fel új beteget a múlt hét eleje óta a Merényi Gusztáv Kórház zárt pszichiátriai osztályára, a jelenleg ott kezelteket az egy hónap múlva kezdődő felújítás előtt, az aktuális állapotuknak megfelelően, elsősorban az intézmény Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumának más osztályain helyezik majd el – nyilatkozta lapunknak Müller Péter, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház orvos igazgatója.
Azokat a betegeket, akiknek továbbra is zárt osztályos kezelésre van szükségük, más intézményekbe helyezik át. Ahhoz, hogy a tavaszig tartó felújítási munkálatok végre elkezdődhessenek és a kormány biztosítsa a forrásokat, szükség volt egy ombudsmani vizsgálatra, ennek nyomán kiderült: embertelen körülmények között élnek a betegek, és szinte szétrohadt már az épület is. A Merényiben az utóbbi időben gyilkosság és tragédiába torkolló szökési kísérlet is történt.
Müller Péter lapunk kérdésére elmondta, az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapott negyvenmillió forint várhatóan fedezi majd azoknak a felújítási munkálatoknak a költségeit, amelyeket az Országos Tisztifőorvosi Hivatal írt elő. Az Index információi szerint ebből a pénzből a kórházban kicserélik majd a rácsokat, megcsinálják a tetőt és a vizesblokkokat, kamerákat helyeznek el a kórtermekben, és az ablakokra is törésbiztos fóliákat tesznek. Utóbbi valószínűleg azért szükséges, hogy a betegek ne az ablakon kiugorva próbálkozzanak szökéssel.
Más helyen is siralmas a helyzet
Bár a felújítás a Merényiben elkezdődhet, más kórházakban továbbra is korszerűtlen épületekben, rossz körülmények között kezelik a pszichiátriai betegeket. Németh Attila, a Nyírő Gyula Kórház – Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főigazgatója lapunknak elmondta, náluk évente 4000-4500 beteget kezelnek. A pszichiátriai épület 1997-ben készült el, és bizony ráférne egy teljes felújítás. – A 87 ágyas addiktológiai osztályunk egy százéves épületben van, amelyet azóta nem renováltak. Rendkívül korszerűtlen körülmények között vannak elhelyezve a betegek, és hasonló viszonyok közepette dolgoznak az orvosok, nővérek. Egyelőre a minimálisan szükséges felújításra sem kaptunk pénzt. Az országban az elmúlt öt évben voltak új beruházások európai uniós forrásból a pszichiátriai és az addiktológia területén, de ebből a közép-magyarországi régió kimaradt – nyilatkozta a főigazgató.
Németh Attila szerint a pszichiátria a többi szakmához képest mindig is hátrányos helyzetben volt. – Egy kardiológiai, sebészeti, szülészeti osztályt soha nem hagytak volna úgy amortizálódni, mint ahogy azt néhány pszichiátriai osztállyal megtették – fejtette ki.
Külföldre mennek az orvosok a rossz körülmények miatt
Arra is kitért, hogy a rossz munkafeltételek még a szakma iránt elkötelezett orvosokat és nővéreket is elriasztják. Évtizedekkel korábban 30 százalékkal többet kerestek a pszichiátrián dolgozó orvosok, nővérek más osztályokhoz viszonyítva. Ezt hívták veszélyességi pótléknak, amit viszont 20-25 éve eltöröltek. A pszichiáter a főigazgató szerint külföldön is hiányszakma, ezért nem meglepő, hogy tárt karokkal, nagy fizetéssel fogadják Németországban, Angliában és a skandináv országokban a magyar pszichiátereket. Az anyagi mellett itthon az erkölcsi megbecsülés sem megfelelő.
Ahhoz, hogy emberbarátabb és hatékonyabb legyen az ellátás, Németh Attila szerint külön részlegen kellene kezelni a pszichotikusokat, az idős, zavart betegeket, a szorongásos zavarban szenvedőket és a depressziósokat. A tartós ápolásra szoruló, szellemileg leépült, demens betegeket pedig a főigazgató véleménye szerint nem pszichiátriai osztályra kellene utalni. – Szükségesek lennének erre specializálódott részlegek az egészségügyben vagy a szociális szférában. Mindenekelőtt azonban meg kell akadályozni a szakemberek további elvándorlását, hogy elegendő orvos és nővér maradjon a betegekkel – hangsúlyozta a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriájának főigazgatója.
Forrás: mno.hu
Kamerák a kórtermekben, új rácsok és törésbiztos ablakok, megújult vizesblokk – ilyen fejlesztéseket végeznek a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriai osztályán negyvenmillió forintból. Az intézményt felújítják a közeljövőben a hónapokig tartó botrányok után, de több más hazai pszichiátrián változatlanul siralmas állapotok uralkodnak.
Nem vesznek fel új beteget a múlt hét eleje óta a Merényi Gusztáv Kórház zárt pszichiátriai osztályára, a jelenleg ott kezelteket az egy hónap múlva kezdődő felújítás előtt, az aktuális állapotuknak megfelelően, elsősorban az intézmény Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumának más osztályain helyezik majd el – nyilatkozta lapunknak Müller Péter, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház orvos igazgatója.
Azokat a betegeket, akiknek továbbra is zárt osztályos kezelésre van szükségük, más intézményekbe helyezik át. Ahhoz, hogy a tavaszig tartó felújítási munkálatok végre elkezdődhessenek és a kormány biztosítsa a forrásokat, szükség volt egy ombudsmani vizsgálatra, ennek nyomán kiderült: embertelen körülmények között élnek a betegek, és szinte szétrohadt már az épület is. A Merényiben az utóbbi időben gyilkosság és tragédiába torkolló szökési kísérlet is történt.
Müller Péter lapunk kérdésére elmondta, az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapott negyvenmillió forint várhatóan fedezi majd azoknak a felújítási munkálatoknak a költségeit, amelyeket az Országos Tisztifőorvosi Hivatal írt elő. Az Index információi szerint ebből a pénzből a kórházban kicserélik majd a rácsokat, megcsinálják a tetőt és a vizesblokkokat, kamerákat helyeznek el a kórtermekben, és az ablakokra is törésbiztos fóliákat tesznek. Utóbbi valószínűleg azért szükséges, hogy a betegek ne az ablakon kiugorva próbálkozzanak szökéssel.
Más helyen is siralmas a helyzet
Bár a felújítás a Merényiben elkezdődhet, más kórházakban továbbra is korszerűtlen épületekben, rossz körülmények között kezelik a pszichiátriai betegeket. Németh Attila, a Nyírő Gyula Kórház – Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főigazgatója lapunknak elmondta, náluk évente 4000-4500 beteget kezelnek. A pszichiátriai épület 1997-ben készült el, és bizony ráférne egy teljes felújítás. – A 87 ágyas addiktológiai osztályunk egy százéves épületben van, amelyet azóta nem renováltak. Rendkívül korszerűtlen körülmények között vannak elhelyezve a betegek, és hasonló viszonyok közepette dolgoznak az orvosok, nővérek. Egyelőre a minimálisan szükséges felújításra sem kaptunk pénzt. Az országban az elmúlt öt évben voltak új beruházások európai uniós forrásból a pszichiátriai és az addiktológia területén, de ebből a közép-magyarországi régió kimaradt – nyilatkozta a főigazgató.
Németh Attila szerint a pszichiátria a többi szakmához képest mindig is hátrányos helyzetben volt. – Egy kardiológiai, sebészeti, szülészeti osztályt soha nem hagytak volna úgy amortizálódni, mint ahogy azt néhány pszichiátriai osztállyal megtették – fejtette ki.
Külföldre mennek az orvosok a rossz körülmények miatt
Arra is kitért, hogy a rossz munkafeltételek még a szakma iránt elkötelezett orvosokat és nővéreket is elriasztják. Évtizedekkel korábban 30 százalékkal többet kerestek a pszichiátrián dolgozó orvosok, nővérek más osztályokhoz viszonyítva. Ezt hívták veszélyességi pótléknak, amit viszont 20-25 éve eltöröltek. A pszichiáter a főigazgató szerint külföldön is hiányszakma, ezért nem meglepő, hogy tárt karokkal, nagy fizetéssel fogadják Németországban, Angliában és a skandináv országokban a magyar pszichiátereket. Az anyagi mellett itthon az erkölcsi megbecsülés sem megfelelő.
Ahhoz, hogy emberbarátabb és hatékonyabb legyen az ellátás, Németh Attila szerint külön részlegen kellene kezelni a pszichotikusokat, az idős, zavart betegeket, a szorongásos zavarban szenvedőket és a depressziósokat. A tartós ápolásra szoruló, szellemileg leépült, demens betegeket pedig a főigazgató véleménye szerint nem pszichiátriai osztályra kellene utalni. – Szükségesek lennének erre specializálódott részlegek az egészségügyben vagy a szociális szférában. Mindenekelőtt azonban meg kell akadályozni a szakemberek további elvándorlását, hogy elegendő orvos és nővér maradjon a betegekkel – hangsúlyozta a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriájának főigazgatója.
Forrás: mno.hu
Következmények nélkül – így fosztja ki egy profi gondnok a rá bízott gondnokoltat I.
2015. november 25. | atlatszo
Nem egyszer hallani történeteket kisemmizett, vagyonukból kiforgatott gondnokoltakról: ha a hozzátartozók vagy éppen a hivatásos gondnok összejátszik az őt ellenőrizni rendelt hivatalnokokkal, a jogi értelemben cselekvőképtelen gondnokoltnak semmi esélye. De van, amikor nem várt fordulat következik be, például felbukkan egy rég nem látott unokatestvér. Esetünkben éppen ezt történt, de az ügy mégsem zárult megnyugtatóan. Rendszerszintű tanulság.
"… nem kell tartania a gondnokság alá helyezett emberek hozzátartozóinak attól, hogy valaki visszaél a gondnokolt helyzetével. Mert ott áll mellettük egy ember, aki lehetőségeihez mérten segítséget nyújt problémáikra, és akiben megbízhatnak."
A fenti idézet az egyik budai kerületi gyámhivatal volt hivatásos gondnokától származik – H. úr jelenleg az egyik pest környéki integrált szociális otthon igazgatója. A hivatásos gondnok hitvallását merő cinizmusnak gondolja volt gondnokoltja: hivatalos vizsgálati dokumentumok is kimondják, hogy H. évekig sajátjaként kezelte Szántó Gábor gondnokolt bankszámláját, onnan rendszeresen vett fel magyarázat nélkül nagyobb összegeket, kiadásait nem tudta számlákkal igazolni, a gondokolt vagyonát – több más általa képviselt személy vagyonával együtt – részben házipénztárában tartotta.
És a rábízott gondnokolt pénze sem volt elég: Gábor édesapjától örökölt belbudai lakását jóval áron alul eladta az egyik szomszédos kerület gyámhivatali főtanácsosának, majd éppen abban a kerületben vett majd kétszer annyiért egy jó állapotúnak mondott lakást. Ezt aztán a gondokolt pénzéből felújíttatta, majd néhány hónappal később életjáradéki szerződést kötött a lakásra egy korábbi ismerősével.
Mindeközben gondnokoltja a határmenti, több száz fős Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonban tengeti mindennapjait.
A magyar gondnok és a dán segély
Szántó Gábort 2003-ban helyezte a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, miután egy verekedést követően bekerült az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe (OPNI). Gábor úgy emlékszik, hogy itt fél évet töltött, de az OPNI dokumentumai alapján egy teljes évig kezelték.
2003 júliusában a bíróság elmeorvosi szakértői véleményt készíttetett, hogy a gyámhivatal által indított gondnoksági perben döntést hozzon. A szakvélemény megállapítja, hogy „ügyei viteléhez szükséges belátási képessége pszichés állapota miatt tartósan teljes mértékben hiányzik”, ezért kizáró gondnokság alá helyezését javasolja.
Gondnokául a kerületi gyámhivatal idős édesapját rendeli ki, de az apa nem tartja fiával a kapcsolatot, nem sokkal később hivatásos gondnok veszi át Gábort.
Gábor orvosi tanulmányai befejezése, 1984 óta Dániában élt, idővel dán-magyar kettős állampolgár lett. Mentális problémái miatt nem tudott tartósan munkát vállalni, alapvetően szociális segélyekből tartotta fenn magát. Mikor a 2003-as affér a cselekvőképtelensége kimondásával és gondnokság alá helyezésével lezárult, visszautazott Dániába, ahonnan csak 2006-ban tért vissza ismét Magyarországra – vesztére.
Kiderült ugyanis, hogy a Szentendrei Városi Bíróság által 2003-ban elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelést a Pest Megyei Bíróság 2007-es jogerős végzésében kényszergyógykezelésre változtatta: hazatérte után nem sokkal előállították, és az IMEI-be vitték, ahonnan csak 2011 szeptemberében szabadult.
Az IMEI osztályvezető főorvosa szerint orvosi szempontból semmi sem indokolta, hogy ilyen hosszú ideig be legyen zárva – egyszerűen ott felejtették, senki sem jelentkezett Gáborért.
H. úr, a kirendelt hivatásos gondnok ez alatt az öt év alatt mindössze egyszer látogatta meg, és soha nem kezdeményezte Gábor „elbocsájtását”. 2011-ben felbukkant viszont Gábor unokatestvére, Szántó Péter, és kezébe vette Gábor sorsát – ennek nyomán az IMEI javasolta Gábor pszichiátriai otthonban való elhelyezését.
Egy budapesti magánotthonban sikerült helyet találni neki, azonban Gábor mindössze három hetet töltött itt, mert hivatásos gondnoka a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonba szállíttatta át. H-nak azonban nem ez volt az első nehezen magyarázható lépése gondnokoltjával kapcsolatban.
Cserealap
Bő egy évvel korábban, 2010. június 22-én H. kérelmet nyújtott be az illetékes önkormányzat gyámhivatalához Gábor belbudai lakásának eladására vonatkozóan. Indoklásában H. előadta, hogy gondnokoltja 2005 óta nem lakja az ingatlant, mivel azóta az IMEI-ben tartózkodik, ha pedig egyszer kiengedik, akkor – az ő kérelme alapján – a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonban fogják elhelyezni.
A beadvány szerint a lakás "(…) lakhatatlan, folyamatosan romlott az állapota, a lakásban terjeng a bűz, a terasz teljesen átázott, életveszélyes állapotban van( …) A lakás felújítása több millió forintba kerülne, ezért a felújítás nem célszerű."
H. a kérelemhez csatolta az általa felkért ingatlanszakértő véleményét is, melyben a lakásról az áll, hogy „lakhatásra nem alkalmas”, „életveszélyes” és „balesetveszélyes”. Az ingatlan-adásvételi szerződést ugyanezen a napon kötötték meg: a vevő M.R., a szomszédos kerület gyámhivatalának főtanácsosa, aki 5.1 millió forintot fizetett a 39nm-es lakás tulajdonjogáért.
A szerződést a H-t foglalkoztató kerületi gyámhivatal részéről M-né K. A. vezető főtanácsos 2010. július 5-én kelt határozatával hagyta jóvá – a határozat kötelezte a hivatásos gondnokot, hogy a vételár összegét helyezze el a gondnokolt gyámhatósági fenntartású bankszámláján. H. kirendeléséről 2005-ben szintén M-né döntött.
Az indoklás megismétli a H. által leírtakat a lakás állapotára vonatkozóan, majd megállapítja, hogy a jogügylet „Szántó Gábor gondnokolt érdekében áll”. A határozat szövegéből kitűnik, hogy az ügyintéző ugyan átnézte a csatolt ingatlanbecslést, de az abban foglaltakat ellenőrzés nélkül elfogadta, így azt a következtetést vonta le, hogy az ingatlant értékén felül sikerült eladni.
Mind a gondnok kérelmében, mind pedig a gyámhivatal jóváhagyó határozatában szerepel, hogy a gondokolt számára a vételárból másik ingatlan megvásárlására kerül sor.
A H. által megvételre kiszemelt 36nm-es földszinti lakás a szomszédos kerület egyik forgalmas főútján található, nem messze a kerületi gyámhivataltól – itt dolgozik akkoriban M.R. gyámügyi főtanácsos, Gábor H. által eladott lakásának vevője. Az új lakás megvásárlása révén – a lakcíme alapján – Gábor is „átkerült” ahhoz a kerületi gyámhivatalhoz, ahol M.R. dolgozik. (Későbbi feljelentésében a kerületi gyámhivatal rögzíti, hogy illetékességük – ezzel a hivatásos gondnok tevékenysége feletti felügyeleti joguk – csak a lakcímváltozástól, vagyis 2010. szeptember 13-ától áll fenn.)
A tények alapján nem zárható ki, hogy a lakás megvásárlásával a gondnok célja éppen a vevő M.R. főtanácsost is foglalkoztató „baráti” kerületi gyámhivatal illetékességének biztosítása volt – a hivatal hagyta jóvá utólag azt a szerződést is, amelynek révén Gábor lényegében elvesztette minden jogosultságát az új lakás felett.
A régi lakcím szerinti illetékes hivatal augusztus 10-i határozata két fontos megállapítást tesz. Egyrészt engedélyezi, hogy a gondnok a 9 millió forintos vételárat az ingatlaneladásból származó 5.1 millióból, a fennmaradó 3.9 milliót pedig Szántó Gábor gyámhivatali fenntartásos betétjéből fizesse ki.
Másrészt rögzíti, hogy a megvásárolt ingatlan kisebb felújítások után, „bérbe adható addig, amíg Szántó Gábor az IMEI-ben tartózkodik”. A „kisebb felújítás” végül 920 ezer forintba került – a költségeket természetesen a gondnokolt bankszámlájáról fizették.
A legjobb üzlet
A bérbeadás korlátairól szóló rendelkezés persze papíron maradt: H. a gondnokoltja pénzéből megvásárolt és felújított lakást nem bérbe adta, hanem a tulajdonjogot életjáradéki szerződés keretében ismerősére, F. G-re ruházta át. (F.G. édesanyja később Gábor unokatestvérének elmondta, hogy családjuk Nagyváradról származik, akárcsak H., akivel még onnét ismerik egymást, és azóta is jó kapcsolatban állnak.)
De a gondnok nemcsak a tulajdonjogot játszotta ki gondnokoltja alól: a szerződés haszonélvezeti jogot sem biztosított Gábornak, aki így de facto be sem tehette a lábát a formálisan a tulajdonában lévő lakásba. A szerencsés vevőnek egy összegben mindössze 500 ezer, életjáradékként pedig havi 35 ezer forintot kellett fizetnie. (Ennyiért ezen a környéken legfeljebb szobát lehet bérelni.)
A gyámhivatal K. M. által aláírt határozata szerint viszont az életjáradéki szerződés megkötése a gondnokolt érdekét szolgálta.
A hivatásos gondnok tehát mindkét gyámhivatallal jó kapcsolatokat ápolt: kérelmeit egytől-egyig jóváhagyták, és furcsa lépéseit az ügyintézők még a rendes éves számadások alkalmával sem kérdőjelezték meg.
Így ment ez egészen 2011-ig, amikor Gábort meglátogatta az IMEI-ben unokatestvére, Szántó Péter. Péter a vizit után nem sokkal kapcsolatba lépett a hivatásos gondnokkal, kérve, hozzák ki Gábort a börtönszerű intézményből.
Péter felbukkanása nyomán aztán fény derült Gábor korábbi lakásának eladására, és szép lassan elkezdtek kihullani a csontvázak a szekrényből, maguk alá temetve a hivatásos gondnokot: H. ellen – miután Péter kérelmére a gyámhivatal felmentette gondnoki tisztségből – 2011 szeptemberében vizsgálat indult.
Két hónapra rá, november 23-án született meg a hivatal végzése, mely több súlyos megállapítást is tartalmaz a gondnok vagyonkezelésével kapcsolatban: „ [a gondnok az elszámolásban] 2010 március-december között a gondnokolt dán szociális segélyét nem szerepeltette”, továbbá javított végszámadásában „[nem tüntette fel] a gondnokolt számlájára érkező rendszeres szociális segélyt 2008. március és 2009. február között”.
A gyámhivatal nem fogadta el a gondokolt pénzéből 2008 augusztusában, dániai ügyintézés címén elszámolt utazás 500 ezer forintos költségét sem. A gyámhivatal vizsgálata azt is megállapította, hogy H. „a gondnokolt számlájáról rendszeresen nagyobb összegeket vett fel, melyeket az éves számadásaiban nem tüntetett fel”.
A vizsgálat megállapításai alapján a gyámhivatal feljelentést tett az I. kerületi kapitányságon. Ezzel párhuzamosan Péter – ekkor már Gábor kinevezett gondnokaként – szintén feljelentette H-t nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt.
Forrás: atlatszo.hu
Nem egyszer hallani történeteket kisemmizett, vagyonukból kiforgatott gondnokoltakról: ha a hozzátartozók vagy éppen a hivatásos gondnok összejátszik az őt ellenőrizni rendelt hivatalnokokkal, a jogi értelemben cselekvőképtelen gondnokoltnak semmi esélye. De van, amikor nem várt fordulat következik be, például felbukkan egy rég nem látott unokatestvér. Esetünkben éppen ezt történt, de az ügy mégsem zárult megnyugtatóan. Rendszerszintű tanulság.
"… nem kell tartania a gondnokság alá helyezett emberek hozzátartozóinak attól, hogy valaki visszaél a gondnokolt helyzetével. Mert ott áll mellettük egy ember, aki lehetőségeihez mérten segítséget nyújt problémáikra, és akiben megbízhatnak."
A fenti idézet az egyik budai kerületi gyámhivatal volt hivatásos gondnokától származik – H. úr jelenleg az egyik pest környéki integrált szociális otthon igazgatója. A hivatásos gondnok hitvallását merő cinizmusnak gondolja volt gondnokoltja: hivatalos vizsgálati dokumentumok is kimondják, hogy H. évekig sajátjaként kezelte Szántó Gábor gondnokolt bankszámláját, onnan rendszeresen vett fel magyarázat nélkül nagyobb összegeket, kiadásait nem tudta számlákkal igazolni, a gondokolt vagyonát – több más általa képviselt személy vagyonával együtt – részben házipénztárában tartotta.
És a rábízott gondnokolt pénze sem volt elég: Gábor édesapjától örökölt belbudai lakását jóval áron alul eladta az egyik szomszédos kerület gyámhivatali főtanácsosának, majd éppen abban a kerületben vett majd kétszer annyiért egy jó állapotúnak mondott lakást. Ezt aztán a gondokolt pénzéből felújíttatta, majd néhány hónappal később életjáradéki szerződést kötött a lakásra egy korábbi ismerősével.
Mindeközben gondnokoltja a határmenti, több száz fős Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonban tengeti mindennapjait.
A magyar gondnok és a dán segély
Szántó Gábort 2003-ban helyezte a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, miután egy verekedést követően bekerült az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe (OPNI). Gábor úgy emlékszik, hogy itt fél évet töltött, de az OPNI dokumentumai alapján egy teljes évig kezelték.
2003 júliusában a bíróság elmeorvosi szakértői véleményt készíttetett, hogy a gyámhivatal által indított gondnoksági perben döntést hozzon. A szakvélemény megállapítja, hogy „ügyei viteléhez szükséges belátási képessége pszichés állapota miatt tartósan teljes mértékben hiányzik”, ezért kizáró gondnokság alá helyezését javasolja.
Gondnokául a kerületi gyámhivatal idős édesapját rendeli ki, de az apa nem tartja fiával a kapcsolatot, nem sokkal később hivatásos gondnok veszi át Gábort.
Gábor orvosi tanulmányai befejezése, 1984 óta Dániában élt, idővel dán-magyar kettős állampolgár lett. Mentális problémái miatt nem tudott tartósan munkát vállalni, alapvetően szociális segélyekből tartotta fenn magát. Mikor a 2003-as affér a cselekvőképtelensége kimondásával és gondnokság alá helyezésével lezárult, visszautazott Dániába, ahonnan csak 2006-ban tért vissza ismét Magyarországra – vesztére.
Kiderült ugyanis, hogy a Szentendrei Városi Bíróság által 2003-ban elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelést a Pest Megyei Bíróság 2007-es jogerős végzésében kényszergyógykezelésre változtatta: hazatérte után nem sokkal előállították, és az IMEI-be vitték, ahonnan csak 2011 szeptemberében szabadult.
Az IMEI osztályvezető főorvosa szerint orvosi szempontból semmi sem indokolta, hogy ilyen hosszú ideig be legyen zárva – egyszerűen ott felejtették, senki sem jelentkezett Gáborért.
H. úr, a kirendelt hivatásos gondnok ez alatt az öt év alatt mindössze egyszer látogatta meg, és soha nem kezdeményezte Gábor „elbocsájtását”. 2011-ben felbukkant viszont Gábor unokatestvére, Szántó Péter, és kezébe vette Gábor sorsát – ennek nyomán az IMEI javasolta Gábor pszichiátriai otthonban való elhelyezését.
Egy budapesti magánotthonban sikerült helyet találni neki, azonban Gábor mindössze három hetet töltött itt, mert hivatásos gondnoka a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonba szállíttatta át. H-nak azonban nem ez volt az első nehezen magyarázható lépése gondnokoltjával kapcsolatban.
Cserealap
Bő egy évvel korábban, 2010. június 22-én H. kérelmet nyújtott be az illetékes önkormányzat gyámhivatalához Gábor belbudai lakásának eladására vonatkozóan. Indoklásában H. előadta, hogy gondnokoltja 2005 óta nem lakja az ingatlant, mivel azóta az IMEI-ben tartózkodik, ha pedig egyszer kiengedik, akkor – az ő kérelme alapján – a Szentgotthárdi Pszichiátriai Otthonban fogják elhelyezni.
A beadvány szerint a lakás "(…) lakhatatlan, folyamatosan romlott az állapota, a lakásban terjeng a bűz, a terasz teljesen átázott, életveszélyes állapotban van( …) A lakás felújítása több millió forintba kerülne, ezért a felújítás nem célszerű."
H. a kérelemhez csatolta az általa felkért ingatlanszakértő véleményét is, melyben a lakásról az áll, hogy „lakhatásra nem alkalmas”, „életveszélyes” és „balesetveszélyes”. Az ingatlan-adásvételi szerződést ugyanezen a napon kötötték meg: a vevő M.R., a szomszédos kerület gyámhivatalának főtanácsosa, aki 5.1 millió forintot fizetett a 39nm-es lakás tulajdonjogáért.
A szerződést a H-t foglalkoztató kerületi gyámhivatal részéről M-né K. A. vezető főtanácsos 2010. július 5-én kelt határozatával hagyta jóvá – a határozat kötelezte a hivatásos gondnokot, hogy a vételár összegét helyezze el a gondnokolt gyámhatósági fenntartású bankszámláján. H. kirendeléséről 2005-ben szintén M-né döntött.
Az indoklás megismétli a H. által leírtakat a lakás állapotára vonatkozóan, majd megállapítja, hogy a jogügylet „Szántó Gábor gondnokolt érdekében áll”. A határozat szövegéből kitűnik, hogy az ügyintéző ugyan átnézte a csatolt ingatlanbecslést, de az abban foglaltakat ellenőrzés nélkül elfogadta, így azt a következtetést vonta le, hogy az ingatlant értékén felül sikerült eladni.
Mind a gondnok kérelmében, mind pedig a gyámhivatal jóváhagyó határozatában szerepel, hogy a gondokolt számára a vételárból másik ingatlan megvásárlására kerül sor.
A H. által megvételre kiszemelt 36nm-es földszinti lakás a szomszédos kerület egyik forgalmas főútján található, nem messze a kerületi gyámhivataltól – itt dolgozik akkoriban M.R. gyámügyi főtanácsos, Gábor H. által eladott lakásának vevője. Az új lakás megvásárlása révén – a lakcíme alapján – Gábor is „átkerült” ahhoz a kerületi gyámhivatalhoz, ahol M.R. dolgozik. (Későbbi feljelentésében a kerületi gyámhivatal rögzíti, hogy illetékességük – ezzel a hivatásos gondnok tevékenysége feletti felügyeleti joguk – csak a lakcímváltozástól, vagyis 2010. szeptember 13-ától áll fenn.)
A tények alapján nem zárható ki, hogy a lakás megvásárlásával a gondnok célja éppen a vevő M.R. főtanácsost is foglalkoztató „baráti” kerületi gyámhivatal illetékességének biztosítása volt – a hivatal hagyta jóvá utólag azt a szerződést is, amelynek révén Gábor lényegében elvesztette minden jogosultságát az új lakás felett.
A régi lakcím szerinti illetékes hivatal augusztus 10-i határozata két fontos megállapítást tesz. Egyrészt engedélyezi, hogy a gondnok a 9 millió forintos vételárat az ingatlaneladásból származó 5.1 millióból, a fennmaradó 3.9 milliót pedig Szántó Gábor gyámhivatali fenntartásos betétjéből fizesse ki.
Másrészt rögzíti, hogy a megvásárolt ingatlan kisebb felújítások után, „bérbe adható addig, amíg Szántó Gábor az IMEI-ben tartózkodik”. A „kisebb felújítás” végül 920 ezer forintba került – a költségeket természetesen a gondnokolt bankszámlájáról fizették.
A legjobb üzlet
A bérbeadás korlátairól szóló rendelkezés persze papíron maradt: H. a gondnokoltja pénzéből megvásárolt és felújított lakást nem bérbe adta, hanem a tulajdonjogot életjáradéki szerződés keretében ismerősére, F. G-re ruházta át. (F.G. édesanyja később Gábor unokatestvérének elmondta, hogy családjuk Nagyváradról származik, akárcsak H., akivel még onnét ismerik egymást, és azóta is jó kapcsolatban állnak.)
De a gondnok nemcsak a tulajdonjogot játszotta ki gondnokoltja alól: a szerződés haszonélvezeti jogot sem biztosított Gábornak, aki így de facto be sem tehette a lábát a formálisan a tulajdonában lévő lakásba. A szerencsés vevőnek egy összegben mindössze 500 ezer, életjáradékként pedig havi 35 ezer forintot kellett fizetnie. (Ennyiért ezen a környéken legfeljebb szobát lehet bérelni.)
A gyámhivatal K. M. által aláírt határozata szerint viszont az életjáradéki szerződés megkötése a gondnokolt érdekét szolgálta.
A hivatásos gondnok tehát mindkét gyámhivatallal jó kapcsolatokat ápolt: kérelmeit egytől-egyig jóváhagyták, és furcsa lépéseit az ügyintézők még a rendes éves számadások alkalmával sem kérdőjelezték meg.
Így ment ez egészen 2011-ig, amikor Gábort meglátogatta az IMEI-ben unokatestvére, Szántó Péter. Péter a vizit után nem sokkal kapcsolatba lépett a hivatásos gondnokkal, kérve, hozzák ki Gábort a börtönszerű intézményből.
Péter felbukkanása nyomán aztán fény derült Gábor korábbi lakásának eladására, és szép lassan elkezdtek kihullani a csontvázak a szekrényből, maguk alá temetve a hivatásos gondnokot: H. ellen – miután Péter kérelmére a gyámhivatal felmentette gondnoki tisztségből – 2011 szeptemberében vizsgálat indult.
Két hónapra rá, november 23-án született meg a hivatal végzése, mely több súlyos megállapítást is tartalmaz a gondnok vagyonkezelésével kapcsolatban: „ [a gondnok az elszámolásban] 2010 március-december között a gondnokolt dán szociális segélyét nem szerepeltette”, továbbá javított végszámadásában „[nem tüntette fel] a gondnokolt számlájára érkező rendszeres szociális segélyt 2008. március és 2009. február között”.
A gyámhivatal nem fogadta el a gondokolt pénzéből 2008 augusztusában, dániai ügyintézés címén elszámolt utazás 500 ezer forintos költségét sem. A gyámhivatal vizsgálata azt is megállapította, hogy H. „a gondnokolt számlájáról rendszeresen nagyobb összegeket vett fel, melyeket az éves számadásaiban nem tüntetett fel”.
A vizsgálat megállapításai alapján a gyámhivatal feljelentést tett az I. kerületi kapitányságon. Ezzel párhuzamosan Péter – ekkor már Gábor kinevezett gondnokaként – szintén feljelentette H-t nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt.
Forrás: atlatszo.hu
BEZÁRJÁK EGY IDŐRE A MERÉNYI ZÁRT OSZTÁLYÁT
2015. november 18. | Csatlós Hanna
Egy időre lakat kerül a Merényi Gusztáv kórház zárt pszichiátriai osztályára – tudta meg az Index. Állítólag nem arról van szó, hogy a kórház, a szakhatóságok és az Emmi sem akar újabb botrányokat kockáztatni, csupán ezt a lépést határozták meg egy korábbi ütemtervben.
Hétfőtől már nem vesznek fel új akut betegeket, a régieket pedig szétosztják a nyílt pszichiátria és az addiktológiai rehabilitáció között, a súlyosabb, továbbra is zárt osztályi kezelést igénylő embereknek pedig más kórházakban keresnek helyet, tehát elvileg senki nem marad kezelés nélkül, senkit nem eresztenek szélnek.
A bezárás pedig a lap információi szerint nem végleges, várhatóan jövő tavasztól ismét vesznek fel majd betegeket a zárt osztályra. Addig átalakuláson megy át a részleg: kicserélik a rácsokat, bekamerázzák a kórtermeket, kifestenek, törésbiztos fóliákat helyeznek az ablakokra, kicserélik a vizesblokkokat, megcsinálják a tetőt, akadálymentesítenek, és megoldják a betegek nemek szerinti elkülönítését.
Az Emmi 40 millió forintot adott a feladatra, a kórház dolgozói szerint azonban szinte biztos, hogy ez nem lesz elég mindenre, viszont a kétnaponta kirobbanó botrányok miatt az Index szerint rohamtempóban láttak neki a felújításhoz, és négy nap alatt például kicserélték a rácsokat, amire eddig négy hónap sem volt elég.
Bár a kórház hivatalos közlése szerint az osztály alapos felújítása és ideiglenes bezárása eredetileg is be volt ütemezés, a lap úgy tudja, hogy valójában a Merényi zárt osztálya körüli rengeteg botrány túl sok gondot jelentett a kórház vezetésének, és túl kockázatosnak találták az intézmény jelenlegi állapotában való további működését. A botrányok miatt – az elmúlt időszakban két beteg is kiugrott az ablakon, egy zsúfolt kórteremben pedig az egyik ápolt megölte a másikat – a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum legalább öt dolgozója beadta a felmondását az elmúlt hetekben.
Állítólag a végleges bezárás szóba sem jöhet, a budapesti pszichiátriákon így is ágyhiány van. A tavaszi újranyitásra személycserék is várhatóak.
Forrás: vs.hu
Egy időre lakat kerül a Merényi Gusztáv kórház zárt pszichiátriai osztályára – tudta meg az Index. Állítólag nem arról van szó, hogy a kórház, a szakhatóságok és az Emmi sem akar újabb botrányokat kockáztatni, csupán ezt a lépést határozták meg egy korábbi ütemtervben.
Hétfőtől már nem vesznek fel új akut betegeket, a régieket pedig szétosztják a nyílt pszichiátria és az addiktológiai rehabilitáció között, a súlyosabb, továbbra is zárt osztályi kezelést igénylő embereknek pedig más kórházakban keresnek helyet, tehát elvileg senki nem marad kezelés nélkül, senkit nem eresztenek szélnek.
A bezárás pedig a lap információi szerint nem végleges, várhatóan jövő tavasztól ismét vesznek fel majd betegeket a zárt osztályra. Addig átalakuláson megy át a részleg: kicserélik a rácsokat, bekamerázzák a kórtermeket, kifestenek, törésbiztos fóliákat helyeznek az ablakokra, kicserélik a vizesblokkokat, megcsinálják a tetőt, akadálymentesítenek, és megoldják a betegek nemek szerinti elkülönítését.
Az Emmi 40 millió forintot adott a feladatra, a kórház dolgozói szerint azonban szinte biztos, hogy ez nem lesz elég mindenre, viszont a kétnaponta kirobbanó botrányok miatt az Index szerint rohamtempóban láttak neki a felújításhoz, és négy nap alatt például kicserélték a rácsokat, amire eddig négy hónap sem volt elég.
Bár a kórház hivatalos közlése szerint az osztály alapos felújítása és ideiglenes bezárása eredetileg is be volt ütemezés, a lap úgy tudja, hogy valójában a Merényi zárt osztálya körüli rengeteg botrány túl sok gondot jelentett a kórház vezetésének, és túl kockázatosnak találták az intézmény jelenlegi állapotában való további működését. A botrányok miatt – az elmúlt időszakban két beteg is kiugrott az ablakon, egy zsúfolt kórteremben pedig az egyik ápolt megölte a másikat – a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum legalább öt dolgozója beadta a felmondását az elmúlt hetekben.
Állítólag a végleges bezárás szóba sem jöhet, a budapesti pszichiátriákon így is ágyhiány van. A tavaszi újranyitásra személycserék is várhatóak.
Forrás: vs.hu
Néhány hónapja már kiugrott egy beteg a Merényi ablakán
2015. november 02. | Somogyi Dorottya
Augusztusban is kiugrott egy férfi a Merényi Gusztáv Kórház zárt osztályának második emeletéről, és a helyszínen meghalt.
A beteg előbb berúgta a kulcsra zárt nővérszoba ajtaját, és mivel ennek a helyiségnek nem volt rács az ablakán, így könnyedén ki tudott ugrani. Az eset után tartott belső vizsgálat nem tárt fel hiányosságot. A gyógyszeres szoba ajtaját is simán be lehet törni, mondta az Indexnek egy dolgozó. A portál megkereste az Egyesített Szent István és Szent László Kórház (ESzSzK) Főigazgatóságát (szervezetileg hozzájuk tartozik a Merényi), de még nem válaszoltak a kérdésekre. Az információkat azonban a kórház több dolgozója is megerősítette. Múlt szombaton szintén a másodikról ugrott ki egy férfi, de ő túlélte a zuhanást, és azóta az intenzíven ápolják.
Forrás: vs.hu
Augusztusban is kiugrott egy férfi a Merényi Gusztáv Kórház zárt osztályának második emeletéről, és a helyszínen meghalt.
A beteg előbb berúgta a kulcsra zárt nővérszoba ajtaját, és mivel ennek a helyiségnek nem volt rács az ablakán, így könnyedén ki tudott ugrani. Az eset után tartott belső vizsgálat nem tárt fel hiányosságot. A gyógyszeres szoba ajtaját is simán be lehet törni, mondta az Indexnek egy dolgozó. A portál megkereste az Egyesített Szent István és Szent László Kórház (ESzSzK) Főigazgatóságát (szervezetileg hozzájuk tartozik a Merényi), de még nem válaszoltak a kérdésekre. Az információkat azonban a kórház több dolgozója is megerősítette. Múlt szombaton szintén a másodikról ugrott ki egy férfi, de ő túlélte a zuhanást, és azóta az intenzíven ápolják.
Forrás: vs.hu
Kiugrott egy beteg a Merényi Kórház zárt osztályának ablakán
2015. október 31. | Kránicz Bence
Életveszélyes sérülésekkel ápolják azt a férfit, aki a Merényi Gusztáv Kórház zárt osztályáról, a második emeletről vetette ki magát az ablakon.
A férfi szombaton, dél körül ugrott ki az ablakon. Csak három napja, október 28-án utalták be a Merényi Kórházba, ahol már számos panasz érkezett az embertelen állapotokra. A héten az egyik beteg megölte a másikat, ugyanabban a szobában, ahonnan most kiugrott egy férfi.
"Úgy tűnik, van, aki inkább a halált választja ennél az embertelen zárt osztálynál" - mondta a mostani esettel kapcsolatban az Indexnek a kórház egyik dolgozója.
A kórházban elvileg olyan erősek a vasrácsok, hogy azokat emberi erővel csaknem lehetetlen szétfeszíteni. Még vizsgálják, a beteg hogyan tudott mégis kiugrani az ablakon. Korábban Székely László ombudsman az osztály bezárását javasolta, látva, milyen állapotok uralkodnak az osztályon. Néhány nappal az ombudsman látogatása előtt a beteghordók verték meg az egyik beutaltat.
A kórház egy hajléktalanszálló mellett van, az őrizet ellenére sokan gond nélkül el tudják hagyni az intézményt. A ferencvárosi kórház rossz híre miatt a környékbeli családokban több szülő nem is engedi a gyerekét a Merényi közelébe.
Forrás: vs.hu
Életveszélyes sérülésekkel ápolják azt a férfit, aki a Merényi Gusztáv Kórház zárt osztályáról, a második emeletről vetette ki magát az ablakon.
A férfi szombaton, dél körül ugrott ki az ablakon. Csak három napja, október 28-án utalták be a Merényi Kórházba, ahol már számos panasz érkezett az embertelen állapotokra. A héten az egyik beteg megölte a másikat, ugyanabban a szobában, ahonnan most kiugrott egy férfi.
"Úgy tűnik, van, aki inkább a halált választja ennél az embertelen zárt osztálynál" - mondta a mostani esettel kapcsolatban az Indexnek a kórház egyik dolgozója.
A kórházban elvileg olyan erősek a vasrácsok, hogy azokat emberi erővel csaknem lehetetlen szétfeszíteni. Még vizsgálják, a beteg hogyan tudott mégis kiugrani az ablakon. Korábban Székely László ombudsman az osztály bezárását javasolta, látva, milyen állapotok uralkodnak az osztályon. Néhány nappal az ombudsman látogatása előtt a beteghordók verték meg az egyik beutaltat.
A kórház egy hajléktalanszálló mellett van, az őrizet ellenére sokan gond nélkül el tudják hagyni az intézményt. A ferencvárosi kórház rossz híre miatt a környékbeli családokban több szülő nem is engedi a gyerekét a Merényi közelébe.
Forrás: vs.hu
Egy 68 éves férfi végezhetett betegtársával a Merényi-kórházban
2015. október 28. | Admin
A 68 éves M. J. Árpád ellen indított eljárást a Budapesti Rendőr-főkapitányság Életvédelmi Osztálya emberölés miatt.
Ahogy arról beszámoltunk, egy budapesti kórházból érkezett bejelentés 2015. október 27-én 4 óra 48 perckor, amely szerint az egyik beteg olyan súlyosan bántalmazta a másik beteget, hogy a sértett a sérülések következtében elhunyt.
A rendőrség a helyszínen megállapította, hogy a cselekmény elkövetésével a 68 éves budapesti férfi gyanúsítható. M. J. Árpádot a rendőrök gyanúsítottként kihallgatták, bűnügyi őrizetbe vették, és őrzés mellett egy klinika egyik osztályára helyezték el – írja honlapján a rendőrség.
A TV2 híradójának értesülései szerint az ápolt egy ágyrácsot használt fegyverként. Az Origo délelőtt azt írta, az áldozat fejét szinte a felismerhetetlenségig összeverte támadója.
Forrás: nol.hu
A 68 éves M. J. Árpád ellen indított eljárást a Budapesti Rendőr-főkapitányság Életvédelmi Osztálya emberölés miatt.
Ahogy arról beszámoltunk, egy budapesti kórházból érkezett bejelentés 2015. október 27-én 4 óra 48 perckor, amely szerint az egyik beteg olyan súlyosan bántalmazta a másik beteget, hogy a sértett a sérülések következtében elhunyt.
A rendőrség a helyszínen megállapította, hogy a cselekmény elkövetésével a 68 éves budapesti férfi gyanúsítható. M. J. Árpádot a rendőrök gyanúsítottként kihallgatták, bűnügyi őrizetbe vették, és őrzés mellett egy klinika egyik osztályára helyezték el – írja honlapján a rendőrség.
A TV2 híradójának értesülései szerint az ápolt egy ágyrácsot használt fegyverként. Az Origo délelőtt azt írta, az áldozat fejét szinte a felismerhetetlenségig összeverte támadója.
Forrás: nol.hu
Erőszakosabbá teheti a fiatalokat az antidepresszáns
2015. október 04. | Puskás Pálma
Az antidepresszánsok legtöbbet használt alcsoportja, az SSRI-k (szelektív szerotonin-visszavétel gátlók) igen hasznos szerek: a depresszióellenes hatás mellett a szorongásos kórképek többségében, például pánikbetegségben, szociális fóbiában vagy kényszerbetegségben is javítják a tüneteket, egyes szerek pedig az evészavarokon is segíthetnek. A kamaszok és fiatal felnőttek körében viszont csak nagyon óvatosan lenne szabad alkalmazni: egy friss tanulmány szerint ugyanis ebben a korosztályban növelhetik az agresszív bűncselekmények gyakoriságát.
Gyakoribb bűncselekmények
Egy nagyszabású svéd kutatás során több mint 850 ezer személyt vizsgáltak, és arra jutottak, hogy az idősebb korosztályban az SSRI-k semmiféle kapcsolatban nincsenek az agresszív bűncselekményekkel. A fiatalok esetében azonban más a helyzet: az SSRI-használó fiatalok 43 százalékkal nagyobb eséllyel követtek el valamilyen erőszakos bűncselekményt SSRI-t nem szedő kortársaikhoz képet. Az összefüggés a 15 és 24 éves kor közötti résztvevőkre volt igaz.
A kutatók a svéd gyógyszerfelírási adatbankból dolgoztak, innen nyerték ki a több mint 850 ezer SSRI-szedő páciens adatait, majd összevetették őket a svéd bűneseteket regisztráló adatbankkal. A 15-24 éves korosztályban az SSRI-szedés majdnem másfélszeresére növelte annak esélyét, hogy az illető erőszakos bűncselekményt követett el – ez fiúk és lányok esetében is igaz volt.
Gyógyszer és alkohol
Mivel a kutatás csak a két adatbank összevetéséből állt, az oksági tényezőkről igazából nem lehet sokat tudni. Az SSRI-típusú szerek, különösen a beállítás kezdetén növelhetik az irritabilitást, nyughatatlanságot okozhatnak, és az erőszakosság mögött akár ez a mechanizmus is állhat. Az eredmények emellett azt is mutatták, hogy az SSRI-t szedő fiatalok körében gyakoribb volt a túlzott alkoholhasználat is, és lehet, hogy az agresszív cselekedetek nem közvetlenül gyógyszerhatáshoz, hanem közvetve, az alkohol hatásaihoz köthetők.
Gyógyszer vagy pszichoterápia?
A kutatók szerint ezt az információt nagyon óvatosan kell kezelni, hiszen ha az agresszív cselekményektől való félelmükben a páciensek elutasítják a gyógyszerszedést, akkor ugyan lehet, hogy az agresszív bűncselekmények esélye csökken, de megnő a kezeletlen depresszió és azok szövődményeinek a gyakorisága: azaz több öngyilkosságra és kórházi bentfekvésre kell számítani. Azaz a tanulság nem az, hogy jó, akkor 24 éves kor alatt senki ne szedjen antidepresszánst, hanem az, hogy csak valóban indokolt esetben szedjük ezeket a gyógyszereket, és ezekben az esetekben is legyünk tisztában a lehetséges mellékhatásokkal, kockázati tényezőkkel. Súlyos esetekben a gyógyszerek nagy szolgálatot tehetnek.
A kamaszkori depresszió és szorongásos kórképek esetén egyébként is a pszichoterápia lenne az első választandó kezelési forma, hiszen ezeknek a kórképeknek a gyógyításában a pszichoterápiás kezelések is bizonyítottan hatásosak. Magyarországon pszichoterápia néhány intézményt leszámítva elsősorban magánrendelés keretei között érhető el, de a gyerekek és kamaszok a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál (Nevelési Tanácsadók) is kaphatnak pszichológiai segítséget, sok helyen pszichoterápiát is, így probléma esetén érdemes itt is érdeklődni.
Forrás: divany.hu
Az antidepresszánsok legtöbbet használt alcsoportja, az SSRI-k (szelektív szerotonin-visszavétel gátlók) igen hasznos szerek: a depresszióellenes hatás mellett a szorongásos kórképek többségében, például pánikbetegségben, szociális fóbiában vagy kényszerbetegségben is javítják a tüneteket, egyes szerek pedig az evészavarokon is segíthetnek. A kamaszok és fiatal felnőttek körében viszont csak nagyon óvatosan lenne szabad alkalmazni: egy friss tanulmány szerint ugyanis ebben a korosztályban növelhetik az agresszív bűncselekmények gyakoriságát.
Gyakoribb bűncselekmények
Egy nagyszabású svéd kutatás során több mint 850 ezer személyt vizsgáltak, és arra jutottak, hogy az idősebb korosztályban az SSRI-k semmiféle kapcsolatban nincsenek az agresszív bűncselekményekkel. A fiatalok esetében azonban más a helyzet: az SSRI-használó fiatalok 43 százalékkal nagyobb eséllyel követtek el valamilyen erőszakos bűncselekményt SSRI-t nem szedő kortársaikhoz képet. Az összefüggés a 15 és 24 éves kor közötti résztvevőkre volt igaz.
A kutatók a svéd gyógyszerfelírási adatbankból dolgoztak, innen nyerték ki a több mint 850 ezer SSRI-szedő páciens adatait, majd összevetették őket a svéd bűneseteket regisztráló adatbankkal. A 15-24 éves korosztályban az SSRI-szedés majdnem másfélszeresére növelte annak esélyét, hogy az illető erőszakos bűncselekményt követett el – ez fiúk és lányok esetében is igaz volt.
Gyógyszer és alkohol
Mivel a kutatás csak a két adatbank összevetéséből állt, az oksági tényezőkről igazából nem lehet sokat tudni. Az SSRI-típusú szerek, különösen a beállítás kezdetén növelhetik az irritabilitást, nyughatatlanságot okozhatnak, és az erőszakosság mögött akár ez a mechanizmus is állhat. Az eredmények emellett azt is mutatták, hogy az SSRI-t szedő fiatalok körében gyakoribb volt a túlzott alkoholhasználat is, és lehet, hogy az agresszív cselekedetek nem közvetlenül gyógyszerhatáshoz, hanem közvetve, az alkohol hatásaihoz köthetők.
Gyógyszer vagy pszichoterápia?
A kutatók szerint ezt az információt nagyon óvatosan kell kezelni, hiszen ha az agresszív cselekményektől való félelmükben a páciensek elutasítják a gyógyszerszedést, akkor ugyan lehet, hogy az agresszív bűncselekmények esélye csökken, de megnő a kezeletlen depresszió és azok szövődményeinek a gyakorisága: azaz több öngyilkosságra és kórházi bentfekvésre kell számítani. Azaz a tanulság nem az, hogy jó, akkor 24 éves kor alatt senki ne szedjen antidepresszánst, hanem az, hogy csak valóban indokolt esetben szedjük ezeket a gyógyszereket, és ezekben az esetekben is legyünk tisztában a lehetséges mellékhatásokkal, kockázati tényezőkkel. Súlyos esetekben a gyógyszerek nagy szolgálatot tehetnek.
A kamaszkori depresszió és szorongásos kórképek esetén egyébként is a pszichoterápia lenne az első választandó kezelési forma, hiszen ezeknek a kórképeknek a gyógyításában a pszichoterápiás kezelések is bizonyítottan hatásosak. Magyarországon pszichoterápia néhány intézményt leszámítva elsősorban magánrendelés keretei között érhető el, de a gyerekek és kamaszok a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál (Nevelési Tanácsadók) is kaphatnak pszichológiai segítséget, sok helyen pszichoterápiát is, így probléma esetén érdemes itt is érdeklődni.
Forrás: divany.hu
Elfogadhatatlan állapotok a budapesti kórházban – Itt a válasz
2015. augusztus 03. | Admin
Augusztus 8-ig kell azt az intézkedési tervet elkészítenie a budapesti Merényi kórháznak, amelynek végrehajtásával javulhatnak az ott ápolt betegek körülményei. Az egészségügyért felelős államtitkár az intézmény pszichiátriai osztályán tett hétfői látogatása után az MTI-nek a helyszínen elmondta, hosszú távra kell megfelelő körülményeket teremteni a Merényi kórházban.
Zombor Gábor szerint mielőbb el kell kezdeni azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyek a legégetőbbek, de javasolta azt is, hogy egy, a demens betegek elhelyezését biztosító részleget hozzanak létre az intézményen belül.
Azért kap különösen nagy hangsúlyt az államtitkár mai bejelentése, mert múlt szerdán az egész országot elborzasztó képek kerültek fel az internetre, melyeket az alapvető jogok biztosa készített februárban a Merényi pszichiátriáján tett bejelentés nélküli ellenőrzésekor.
Az ombudsman júniusban elkészült 34 oldalas jelentéséből kiderült egyebek mellett, hogy:
- A látogatás idején a zárt részlegen vizelet és széklet szag terjengett, mert az egyik beteg a pelenkájával eltömítette a vécét. A folyosón emiatt állt a szennyvíz, amit a kórtermek ajtajában törölközőkkel próbálták visszatartani, sikertelenül.
- Az egyik beteget a zárt részlegen félig az ágyhoz, félig a radiátorhoz kötötték. Bevallása szerint csak kiabálni tudott, ha szomjas volt, telefonálni vagy csengetni nem. Emellett több beteg is azt mondta: anélkül gyógyszerezték be őket, hogy tudnák, milyen gyógyszerrel és miért.
- A kórtermek nagyon túlzsúfoltak, egy nyolcágyas teremben az egy főre jutó férőhely 4,4 m2 a bútorok által elfoglalt hellyel együtt. Emiatt az öltözőszekrényeket sem lehetett kinyitni, mert az ágyak teljesen rájuk voltak tolva. Az ombudsmani jelentésben szereplő szakmai kifogásokról, a fent említett beteg radiátorhoz való kötözésről, illetve a betegek biztonsági őrök általi megfélemlítéséről Gazdag Gábor a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum főorvosa elmondta, a beteg kikötözése szakmailag indokolt volt, azt azonban elismerte, hogy nem a radiátorhoz, hanem az ágyhoz kellett volna „rögzíteni”. Hozzátette ugyanakkor, abban a nyolcágyas kórteremben, a zsúfoltság miatt nem volt más lehetőség.
Gazdag Gábor cáfolta hogy biztonsági őröket alkalmaznának a betegek megfélemlítésére. Mint mondta, dolgoznak biztonsági őrök a telephelyen, de ők csak akkor avatkoznak be, ha a személyzet biztonsága van veszélyben.
A főorvos arról is beszélt, hogy az ombudsmani jelentésben is megfogalmazott szakemberhiánnyal folyamatosan küzdenek, de ez nem specifikus, hanem ágazati probléma. Az intézmény folyamatosan keres munkaerőt, az álláshirdetésekre azonban kevesen, vagy szinte senki nem jelentkezik.
Az ESZSZK Merényi Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Centruma 294 ággyal működik, és mind a pszichiátriai, mind az addiktológiai részlegen aktív és rehabilitációs ellátás is folyik. Az OPNI és a Bajcsy Kórház pszichiátriájának bezárása után a már akkor is zsúfolt intézménynek további 160 ágyat kellett biztosítania a betegek ellátása érdekében.
Zombor Gábor azt kérte az intézmény vezetésétől, hogy az ellátás körülményeire különös figyelmet fordítsanak, hiszen a legkiszolgáltatottabb betegekről van szó. Zombor úgy vélte, hogy az intézmény szóban forgó részlegét kormányzati segítséggel rendbe kell tenni, mert szükség van a Merényi kórház pszichiátriai osztályának zárt részlegére. Ha a profiltisztítás megtörténik, akkor mind a zárt osztályon, mind a majdan kialakított demens-részlegen jobb körülményeket tudnak a biztosítani a betegeknek.
Az infrastrukturális beruházás - amelyek közé a tető és a zárt pszichiátriai osztály vizesblokkjainak felújítása és a betegek nemek szerinti elkülönítése, az akadálymentesítés, illetve a használati tárgyak cseréje tartozik - 40 millió forintot biztosít vis maior keretből a kormány - erről tájékoztatta a kórház vezetőit az államtitkár.
A demens-részleg létrehozására vonatkozó koncepciót is mielőbb elkészíti az intézmény, és csak a szakmai koncepció kidolgozása után tudnak arra pontos költségvetést készíteni - mondta el Kálmánné Juhász Ilona gazdasági igazgató.
Zombor Gábor hozzátette, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézetnek (ESZSZK) van egy teljes körű felújítási terve, aminek az aktualizálását kérte az államtitkár a kórház vezetésétől.
Ez egy teljes felújítást foglalna magában, egy telephelyre költöztetést, azonban ehhez még a pénzügyi fedezetet egyelőre nem áll rendelkezésre - tette hozzá az államtitkár.
Forrás: valasz.hu
Augusztus 8-ig kell azt az intézkedési tervet elkészítenie a budapesti Merényi kórháznak, amelynek végrehajtásával javulhatnak az ott ápolt betegek körülményei. Az egészségügyért felelős államtitkár az intézmény pszichiátriai osztályán tett hétfői látogatása után az MTI-nek a helyszínen elmondta, hosszú távra kell megfelelő körülményeket teremteni a Merényi kórházban.
Zombor Gábor szerint mielőbb el kell kezdeni azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyek a legégetőbbek, de javasolta azt is, hogy egy, a demens betegek elhelyezését biztosító részleget hozzanak létre az intézményen belül.
Azért kap különösen nagy hangsúlyt az államtitkár mai bejelentése, mert múlt szerdán az egész országot elborzasztó képek kerültek fel az internetre, melyeket az alapvető jogok biztosa készített februárban a Merényi pszichiátriáján tett bejelentés nélküli ellenőrzésekor.
Az ombudsman júniusban elkészült 34 oldalas jelentéséből kiderült egyebek mellett, hogy:
- A látogatás idején a zárt részlegen vizelet és széklet szag terjengett, mert az egyik beteg a pelenkájával eltömítette a vécét. A folyosón emiatt állt a szennyvíz, amit a kórtermek ajtajában törölközőkkel próbálták visszatartani, sikertelenül.
- Az egyik beteget a zárt részlegen félig az ágyhoz, félig a radiátorhoz kötötték. Bevallása szerint csak kiabálni tudott, ha szomjas volt, telefonálni vagy csengetni nem. Emellett több beteg is azt mondta: anélkül gyógyszerezték be őket, hogy tudnák, milyen gyógyszerrel és miért.
- A kórtermek nagyon túlzsúfoltak, egy nyolcágyas teremben az egy főre jutó férőhely 4,4 m2 a bútorok által elfoglalt hellyel együtt. Emiatt az öltözőszekrényeket sem lehetett kinyitni, mert az ágyak teljesen rájuk voltak tolva. Az ombudsmani jelentésben szereplő szakmai kifogásokról, a fent említett beteg radiátorhoz való kötözésről, illetve a betegek biztonsági őrök általi megfélemlítéséről Gazdag Gábor a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum főorvosa elmondta, a beteg kikötözése szakmailag indokolt volt, azt azonban elismerte, hogy nem a radiátorhoz, hanem az ágyhoz kellett volna „rögzíteni”. Hozzátette ugyanakkor, abban a nyolcágyas kórteremben, a zsúfoltság miatt nem volt más lehetőség.
Gazdag Gábor cáfolta hogy biztonsági őröket alkalmaznának a betegek megfélemlítésére. Mint mondta, dolgoznak biztonsági őrök a telephelyen, de ők csak akkor avatkoznak be, ha a személyzet biztonsága van veszélyben.
A főorvos arról is beszélt, hogy az ombudsmani jelentésben is megfogalmazott szakemberhiánnyal folyamatosan küzdenek, de ez nem specifikus, hanem ágazati probléma. Az intézmény folyamatosan keres munkaerőt, az álláshirdetésekre azonban kevesen, vagy szinte senki nem jelentkezik.
Az ESZSZK Merényi Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Centruma 294 ággyal működik, és mind a pszichiátriai, mind az addiktológiai részlegen aktív és rehabilitációs ellátás is folyik. Az OPNI és a Bajcsy Kórház pszichiátriájának bezárása után a már akkor is zsúfolt intézménynek további 160 ágyat kellett biztosítania a betegek ellátása érdekében.
Zombor Gábor azt kérte az intézmény vezetésétől, hogy az ellátás körülményeire különös figyelmet fordítsanak, hiszen a legkiszolgáltatottabb betegekről van szó. Zombor úgy vélte, hogy az intézmény szóban forgó részlegét kormányzati segítséggel rendbe kell tenni, mert szükség van a Merényi kórház pszichiátriai osztályának zárt részlegére. Ha a profiltisztítás megtörténik, akkor mind a zárt osztályon, mind a majdan kialakított demens-részlegen jobb körülményeket tudnak a biztosítani a betegeknek.
Az infrastrukturális beruházás - amelyek közé a tető és a zárt pszichiátriai osztály vizesblokkjainak felújítása és a betegek nemek szerinti elkülönítése, az akadálymentesítés, illetve a használati tárgyak cseréje tartozik - 40 millió forintot biztosít vis maior keretből a kormány - erről tájékoztatta a kórház vezetőit az államtitkár.
A demens-részleg létrehozására vonatkozó koncepciót is mielőbb elkészíti az intézmény, és csak a szakmai koncepció kidolgozása után tudnak arra pontos költségvetést készíteni - mondta el Kálmánné Juhász Ilona gazdasági igazgató.
Zombor Gábor hozzátette, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézetnek (ESZSZK) van egy teljes körű felújítási terve, aminek az aktualizálását kérte az államtitkár a kórház vezetésétől.
Ez egy teljes felújítást foglalna magában, egy telephelyre költöztetést, azonban ehhez még a pénzügyi fedezetet egyelőre nem áll rendelkezésre - tette hozzá az államtitkár.
Forrás: valasz.hu
Ombudsman járt a Merényiben - Őrzi debreceni titkát a minisztérium
2015. július 30. | Admin
Kis létszámú személyzet, alkalmatlan körülmények, „katasztrofális higiéniai állapotok” – idézi a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriai osztályáról szóló ombudsmani jelentést a Magyar Hírlap.
Székely László a jelentésben megállapította, az „ápolószemélyzet jelentős leterheltségét előidéző létszámhiány veszélyezteti az alaptörvény embertelen, megalázó bánásmód tilalmának gyakorlati érvényesülésre vonatkozó részét”. A higiéniai szempontokra kitérve a jelentésben az olvasható, hogy a zárt részlegen a látogatáskor erős vizelet és széklet szag terjengett, a mosdóhelyiségből folyt a szennyvíz, több kórtermet is elárasztva, a folyosó nagyobb szakaszán pedig pár centiméternyi szennyvízben lehetett csak közlekedni. A személyzet egyik tagja szerint a dugulás mindennapos, az illemhelyiségek koszosak, nincs rajtuk ülőke, és nem zárható az ajtajuk. A kórtermek túl kicsik ahhoz képest, ahány beteget elhelyeznek bennük, nyáron pedig a meleg és a betűző napfény ellen az ápolók ágyneműből készítenek függönyt. Az ebédlőben arra hívták fel a figyelmet, hogy eső idején a betegek fejére csorog a víz, illetve vízgyűjtő vödröket kell kerülgetni.
A tárgyi feltételekre vonatkozóan az ombudsman a közzétett jelentésben megállapította azt is: „A hiányosságok a zárt részleget alkalmatlanná teszik arra, hogy pszichiátriai osztályként vagy bármely más kórházi osztályként működjön” – olvasható a magyarhirlap.hu-n.
Az MNO arról ír, hogy nem árulja el az Emberi Erőforrások Minisztériuma annak a vizsgálatnak az eredményét, amely a Debreceni Terápiás Házban történt jogsértések miatt indult. Az ombudsman tárta fel (így számolt be erről a Medical Online), hogy az intézményben jogszerűtlenül korlátozták a fogyatékkal élők és pszichiátriai betegek személyi szabadságát. Czibere Károly államtitkár az MNO cikke után vizsgálatot rendelt el az intézményben, azonban – mint a lap írja – hiába kérdezik már egy hónapja az Emberi Erőforrások Minisztériuma felelős államtitkárságát a fenntartói vizsgálat eredményéről, holott az államtitkár június 9-én adott nyilatkozatában két héten belül eredményeket ígért az ügyben. A minisztérium még azt sem árulja el, lezárult-e a vizsgálat – olvasható az mno.hu-n.
Forrás: medicalonline.hu
Kis létszámú személyzet, alkalmatlan körülmények, „katasztrofális higiéniai állapotok” – idézi a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriai osztályáról szóló ombudsmani jelentést a Magyar Hírlap.
Székely László a jelentésben megállapította, az „ápolószemélyzet jelentős leterheltségét előidéző létszámhiány veszélyezteti az alaptörvény embertelen, megalázó bánásmód tilalmának gyakorlati érvényesülésre vonatkozó részét”. A higiéniai szempontokra kitérve a jelentésben az olvasható, hogy a zárt részlegen a látogatáskor erős vizelet és széklet szag terjengett, a mosdóhelyiségből folyt a szennyvíz, több kórtermet is elárasztva, a folyosó nagyobb szakaszán pedig pár centiméternyi szennyvízben lehetett csak közlekedni. A személyzet egyik tagja szerint a dugulás mindennapos, az illemhelyiségek koszosak, nincs rajtuk ülőke, és nem zárható az ajtajuk. A kórtermek túl kicsik ahhoz képest, ahány beteget elhelyeznek bennük, nyáron pedig a meleg és a betűző napfény ellen az ápolók ágyneműből készítenek függönyt. Az ebédlőben arra hívták fel a figyelmet, hogy eső idején a betegek fejére csorog a víz, illetve vízgyűjtő vödröket kell kerülgetni.
A tárgyi feltételekre vonatkozóan az ombudsman a közzétett jelentésben megállapította azt is: „A hiányosságok a zárt részleget alkalmatlanná teszik arra, hogy pszichiátriai osztályként vagy bármely más kórházi osztályként működjön” – olvasható a magyarhirlap.hu-n.
Az MNO arról ír, hogy nem árulja el az Emberi Erőforrások Minisztériuma annak a vizsgálatnak az eredményét, amely a Debreceni Terápiás Házban történt jogsértések miatt indult. Az ombudsman tárta fel (így számolt be erről a Medical Online), hogy az intézményben jogszerűtlenül korlátozták a fogyatékkal élők és pszichiátriai betegek személyi szabadságát. Czibere Károly államtitkár az MNO cikke után vizsgálatot rendelt el az intézményben, azonban – mint a lap írja – hiába kérdezik már egy hónapja az Emberi Erőforrások Minisztériuma felelős államtitkárságát a fenntartói vizsgálat eredményéről, holott az államtitkár június 9-én adott nyilatkozatában két héten belül eredményeket ígért az ügyben. A minisztérium még azt sem árulja el, lezárult-e a vizsgálat – olvasható az mno.hu-n.
Forrás: medicalonline.hu
Bezáratná az ombudsman a Merényi zárt osztályát
2015. július 30. | Admin
Súlyos hiányosságokat tártak fel az intézményben, embertelen körülmények közt tartották a betegeket.
A Merényi Kórház pszichiátriai osztályának zárt részlege bezárását kérte az alapvető jogok biztosa – tudósít az MTI.
Székely László arra hívta fel a fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek megfelelő ellátásáról és a jogszabályi előírásoknak megfelelő ápolószemélyzeti létszámról.
Az ombudsman más konkrét javaslatok mellett azt is kérte, hogy a zárt részlegen ne alkalmazzanak biztonsági őröket a betegek megfélemlítésére, „ne rögzítsenek radiátorhoz” beteg személyeket és a zárt részlegen ne tartsanak fogva olyan embereket, akiknek a kötelező intézeti gyógykezelése már nem indokolt.
Székely az emberierőforrás-minisztertől több jogszabály-módosítást is kért, részben a nem önkéntes pszichiátriai elhelyezésre és kezelésre vonatkozóan.
Korábban mi is beszámoltunk azokról a hiányosságokról, melyek az embertelen, megalázó bánásmód tilalmának megszegését is felvetik.
Forrás: hir24.hu
Súlyos hiányosságokat tártak fel az intézményben, embertelen körülmények közt tartották a betegeket.
A Merényi Kórház pszichiátriai osztályának zárt részlege bezárását kérte az alapvető jogok biztosa – tudósít az MTI.
Székely László arra hívta fel a fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek megfelelő ellátásáról és a jogszabályi előírásoknak megfelelő ápolószemélyzeti létszámról.
Az ombudsman más konkrét javaslatok mellett azt is kérte, hogy a zárt részlegen ne alkalmazzanak biztonsági őröket a betegek megfélemlítésére, „ne rögzítsenek radiátorhoz” beteg személyeket és a zárt részlegen ne tartsanak fogva olyan embereket, akiknek a kötelező intézeti gyógykezelése már nem indokolt.
Székely az emberierőforrás-minisztertől több jogszabály-módosítást is kért, részben a nem önkéntes pszichiátriai elhelyezésre és kezelésre vonatkozóan.
Korábban mi is beszámoltunk azokról a hiányosságokról, melyek az embertelen, megalázó bánásmód tilalmának megszegését is felvetik.
Forrás: hir24.hu
AZ EMMI VIZSGÁLJA A BEZÁRNI JAVASOLT MERÉNYI-KÓRHÁZRÓL SZÓLÓ JELENTÉST
2015. július 30. | Admin
Az egészségügyi államtitkárság Székely Lászlónak, az alapvető jogok biztosának jelentése után mozdult meg.
Az alapvető jogok biztosa júniusban készített jelentést az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet Merényi Gusztáv Kórház telephelyén, a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumban tapasztalt helyzetről, majd tett ajánlásokat.
Székely László az ombudsmani hivatal honlapján olvasható jelentésében a budapesti Merényi-kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegének bezárására kérte az intézmény fenntartóját, az Emberi Erőforrások Minisztériumát.
Az alapjogi biztos arra hívta fel a fenntartót, hogy addig is gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek megfelelő ellátásáról, továbbá a centrum jogszabályi előírásoknak megfelelő ápolószemélyzeti létszámáról. Számos más konkrét ajánlás mellett azt is javasolta az intézmény főigazgatójának, intézkedjen, hogy a pszichiátriai osztály zárt részlegén ne alkalmazzanak biztonsági őröket a betegek megfélemlítésére, „beteg személyeket ne rögzítsenek radiátorhoz”, és ott ne tartsanak fogva olyan embereket, akiknek az ápolási dokumentáció alapján már nem indokolt a kötelező intézeti gyógykezelésük.
Az ombudsman az emberi erőforrások miniszterétől több jogszabály-módosítást is kért, például a nem önkéntes pszichiátriai elhelyezésre és kezelésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát.
A MERÉNYI IS REAGÁLT
Összehangolt intézkedési tervet készített a budapesti Merényi kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegén feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet (ESZSZK) a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központtal (ÁEEK) közösen – közölte az ESZSZK csütörtökön az MTI megkeresésére. A közleményben az alapvető jogok biztosának jelentésével kapcsolatban azt írták: a pszichiátriai osztály működését érintő szervezési, szabályozási intézkedések a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatók, az infrastrukturális hiányosságok elhárítása a szükséges forrás biztosítása után kezdődhet meg. Úgy fogalmaztak, a legnagyobb kihívást azok az ombudsmani ajánlások jelentik, amelyek az ellátó személyzet létszámának növelését célozzák, hiszen az egészségügyi ágazat kritikus emberierőforrás-helyzete alól nem kivétel az ellenőrzött szervezeti egység sem. Minden, a saját hatáskörükbe tartozó intézkedést megtettek és a továbbiakban is megtesznek a megfelelő orvosi és szakdolgozói létszám biztosítása érdekében, de kielégítő megoldást csak a megkezdett kormányzati intézkedések hozhatnak. Jelezték, az ombudsmani jelentéssel kapcsolatos észrevételeit, állásfoglalását, valamint az intézkedési tervet mind az ÁEEK, mind az ESZSZK a rendelkezésre álló jogszabályi határidőn belül megküldi az alapvető jogok biztosának. Az ESZSZK reméli, hogy a kórház és a fenntartó közös erőfeszítéseivel orvosolhatók a jelentésben kifogásolt problémák, javítva Budapest egyik legnagyobb kapacitású pszichiátriai és addiktológiai ellátó központjában a betegellátás színvonalát és a dolgozók munkakörülményeit – zárul a közlemény.
Forrás: vs.hu
Az egészségügyi államtitkárság Székely Lászlónak, az alapvető jogok biztosának jelentése után mozdult meg.
Az alapvető jogok biztosa júniusban készített jelentést az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet Merényi Gusztáv Kórház telephelyén, a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumban tapasztalt helyzetről, majd tett ajánlásokat.
Székely László az ombudsmani hivatal honlapján olvasható jelentésében a budapesti Merényi-kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegének bezárására kérte az intézmény fenntartóját, az Emberi Erőforrások Minisztériumát.
Az alapjogi biztos arra hívta fel a fenntartót, hogy addig is gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek megfelelő ellátásáról, továbbá a centrum jogszabályi előírásoknak megfelelő ápolószemélyzeti létszámáról. Számos más konkrét ajánlás mellett azt is javasolta az intézmény főigazgatójának, intézkedjen, hogy a pszichiátriai osztály zárt részlegén ne alkalmazzanak biztonsági őröket a betegek megfélemlítésére, „beteg személyeket ne rögzítsenek radiátorhoz”, és ott ne tartsanak fogva olyan embereket, akiknek az ápolási dokumentáció alapján már nem indokolt a kötelező intézeti gyógykezelésük.
Az ombudsman az emberi erőforrások miniszterétől több jogszabály-módosítást is kért, például a nem önkéntes pszichiátriai elhelyezésre és kezelésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát.
A MERÉNYI IS REAGÁLT
Összehangolt intézkedési tervet készített a budapesti Merényi kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegén feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet (ESZSZK) a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központtal (ÁEEK) közösen – közölte az ESZSZK csütörtökön az MTI megkeresésére. A közleményben az alapvető jogok biztosának jelentésével kapcsolatban azt írták: a pszichiátriai osztály működését érintő szervezési, szabályozási intézkedések a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatók, az infrastrukturális hiányosságok elhárítása a szükséges forrás biztosítása után kezdődhet meg. Úgy fogalmaztak, a legnagyobb kihívást azok az ombudsmani ajánlások jelentik, amelyek az ellátó személyzet létszámának növelését célozzák, hiszen az egészségügyi ágazat kritikus emberierőforrás-helyzete alól nem kivétel az ellenőrzött szervezeti egység sem. Minden, a saját hatáskörükbe tartozó intézkedést megtettek és a továbbiakban is megtesznek a megfelelő orvosi és szakdolgozói létszám biztosítása érdekében, de kielégítő megoldást csak a megkezdett kormányzati intézkedések hozhatnak. Jelezték, az ombudsmani jelentéssel kapcsolatos észrevételeit, állásfoglalását, valamint az intézkedési tervet mind az ÁEEK, mind az ESZSZK a rendelkezésre álló jogszabályi határidőn belül megküldi az alapvető jogok biztosának. Az ESZSZK reméli, hogy a kórház és a fenntartó közös erőfeszítéseivel orvosolhatók a jelentésben kifogásolt problémák, javítva Budapest egyik legnagyobb kapacitású pszichiátriai és addiktológiai ellátó központjában a betegellátás színvonalát és a dolgozók munkakörülményeit – zárul a közlemény.
Forrás: vs.hu
Merényi zárt osztálya: intézkedési terv van, ember és pénz nincs
2015. július 30. | Admin
A Merényi-kórház pszichiátriájának zárt osztályáról szóló, sokkoló ombudsmani jelentéssel kapcsolatban a fenntartó közölte, a szükséges szervezési intézkedéseket meg tudják tenni, de kevés az emberük, és nincs elég forrásuk az infrastruktúra fejlesztésére. Szerintük a megoldáshoz kormányzati intézkedésre lenne szükség.
Összehangolt intézkedési tervet készített a budapesti Merényi-kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegén feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet (ESZSZK) a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központtal (ÁEEK) közösen – közölte az ESZSZK csütörtökön az MTI megkeresésére.
A közleményben az alapvető jogok biztosának jelentésével kapcsolatban azt írták: a pszichiátriai osztály működését érintő szervezési, szabályozási intézkedések a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatók, az infrastrukturális hiányosságok elhárítása a szükséges forrás biztosítása után kezdődhet meg.
Úgy fogalmaztak, a legnagyobb kihívást azok az ombudsmani ajánlások jelentik, amelyek az ellátó személyzet létszámának növelését célozzák, hiszen az egészségügyi ágazat kritikus emberierőforrás-helyzete alól nem kivétel az ellenőrzött szervezeti egység sem.
Hozzátették: minden, a saját hatáskörükbe tartozó intézkedést megtettek és a továbbiakban is megtesznek a megfelelő orvosi és szakdolgozói létszám biztosítása érdekében, de kielégítő megoldást csak a megkezdett kormányzati intézkedések hozhatnak.
Jelezték, az ombudsmani jelentéssel kapcsolatos észrevételeit, állásfoglalását, valamint az intézkedési tervet mind az ÁEEK, mind az ESZSZK a rendelkezésre álló jogszabályi határidőn belül megküldi az alapvető jogok biztosának.
Az ESZSZK reméli, hogy a kórház és a fenntartó közös erőfeszítéseivel orvosolhatók a jelentésben kifogásolt problémák, javítva Budapest egyik legnagyobb kapacitású pszichiátriai és addiktológiai ellátó központjában a betegellátás színvonalát és a dolgozók munkakörülményeit – zárul a közlemény.
Az alapvető jogok biztosa júniusban készített jelentést az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet Merényi Gusztáv Kórház telephelyén, a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumban tapasztalt helyzetről, majd tett ajánlásokat.
Székely László az ombudsmani hivatal honlapján olvasható jelentésében a budapesti Merényi-kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegének bezárására kérte az intézmény fenntartóját, az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi).
Az alapjogi biztos arra hívta fel a fenntartót, hogy addig is gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek megfelelő ellátásáról, továbbá a centrum jogszabályi előírásoknak megfelelő ápolószemélyzeti létszámáról.
Az Emmi egészségügyért felelős államtitkársága csütörtökön az MTI-vel azt közölte: vizsgálja az alapvető jogok biztosának jelentését az Országos Tisztifőorvosi Hivatal bevonásával, annak lezárulta után tudnak bővebb tájékoztatást adni.
Forrás: hvg.hu
A Merényi-kórház pszichiátriájának zárt osztályáról szóló, sokkoló ombudsmani jelentéssel kapcsolatban a fenntartó közölte, a szükséges szervezési intézkedéseket meg tudják tenni, de kevés az emberük, és nincs elég forrásuk az infrastruktúra fejlesztésére. Szerintük a megoldáshoz kormányzati intézkedésre lenne szükség.
Összehangolt intézkedési tervet készített a budapesti Merényi-kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegén feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet (ESZSZK) a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központtal (ÁEEK) közösen – közölte az ESZSZK csütörtökön az MTI megkeresésére.
A közleményben az alapvető jogok biztosának jelentésével kapcsolatban azt írták: a pszichiátriai osztály működését érintő szervezési, szabályozási intézkedések a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatók, az infrastrukturális hiányosságok elhárítása a szükséges forrás biztosítása után kezdődhet meg.
Úgy fogalmaztak, a legnagyobb kihívást azok az ombudsmani ajánlások jelentik, amelyek az ellátó személyzet létszámának növelését célozzák, hiszen az egészségügyi ágazat kritikus emberierőforrás-helyzete alól nem kivétel az ellenőrzött szervezeti egység sem.
Hozzátették: minden, a saját hatáskörükbe tartozó intézkedést megtettek és a továbbiakban is megtesznek a megfelelő orvosi és szakdolgozói létszám biztosítása érdekében, de kielégítő megoldást csak a megkezdett kormányzati intézkedések hozhatnak.
Jelezték, az ombudsmani jelentéssel kapcsolatos észrevételeit, állásfoglalását, valamint az intézkedési tervet mind az ÁEEK, mind az ESZSZK a rendelkezésre álló jogszabályi határidőn belül megküldi az alapvető jogok biztosának.
Az ESZSZK reméli, hogy a kórház és a fenntartó közös erőfeszítéseivel orvosolhatók a jelentésben kifogásolt problémák, javítva Budapest egyik legnagyobb kapacitású pszichiátriai és addiktológiai ellátó központjában a betegellátás színvonalát és a dolgozók munkakörülményeit – zárul a közlemény.
Az alapvető jogok biztosa júniusban készített jelentést az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet Merényi Gusztáv Kórház telephelyén, a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumban tapasztalt helyzetről, majd tett ajánlásokat.
Székely László az ombudsmani hivatal honlapján olvasható jelentésében a budapesti Merényi-kórház pszichiátriai osztálya zárt részlegének bezárására kérte az intézmény fenntartóját, az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi).
Az alapjogi biztos arra hívta fel a fenntartót, hogy addig is gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek megfelelő ellátásáról, továbbá a centrum jogszabályi előírásoknak megfelelő ápolószemélyzeti létszámáról.
Az Emmi egészségügyért felelős államtitkársága csütörtökön az MTI-vel azt közölte: vizsgálja az alapvető jogok biztosának jelentését az Országos Tisztifőorvosi Hivatal bevonásával, annak lezárulta után tudnak bővebb tájékoztatást adni.
Forrás: hvg.hu
Merényi: Észak-Koreát idéző állapotok a pszichiátrián
2015. július 30. | Horowitz Katalin
Sokkoló fotókkal jelent meg egy ombusdmani jelentés, amely a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriai osztályán uralkodó állapotokról számol be. Volt olyan páciens, akit jobb híján a radiátor csövéhez kötöztek.
Az ombudsmani hivatal idén februárban tartott ellenőrzést az Egyesített Szent István és Szent László Kórház (ESZSZK) Pszichiátriai és Addiktológia Centrumában, amely a Merényi Gusztáv Kórház területén található.
Az ombudsmani jelentésből kiderül, hogy a páciensek alapvető emberi jogai is sérülhettek, mivel sokszor megalázó, a legalapvetőbb higiéniai feltételeket is nélkülöző körülmények között kell élniük. Ilyen például a beázó ebédlő, ahol a páciensek fejére csöpög a víz étkezés közben, de hasonlóan riasztó például a vécék vagy a fürdőhelyiségek állapota.
Embertelen és megalázó
Előbbiből például az ellenőrzés idején a kórtermekbe és a folyosókra folyt a szennyvíz, mert az egyik beteg eltömítette az egyik vécékagylót, így az épületben vizelet és széklet szaga terjengett. A koedukált zuhanyzókban nincs függöny, de egyébként vécépapír és szappan sem volt sehol a vizsgálat során. Az ombudsmani jelentés szerint mindez kimeríti az embertelen és megalázó bánásmódot.
A dohányzásra kijelölt helyiség egy kicsi, takarítatlan szoba, ahol a dohányosok egy régi széket használnak hamutartónak – a szobát nem takarítják, legalábbis az ellenőrzés idején láthatóan nem volt kitakarítva.
Az lenne a legjobb, ha bezárnák
Ennél is nagyobb probléma, hogy a páciensek fürdetése során nem mindig azonos nemű ápolók fürdették a betegeket, a kórtermek pedig túlzsúfoltak, egy főre alig több mint 4 négyzetméter jut.
A jelentés egyik legsokkolóbb fotóján egy beteg csuklója látható, akit félig az ágyhoz, félig a radiátorhoz kötöztek. Bár nem ismerjük a lekötözés okát és körülményeit, a fotón jól látható, hogy a radiátor szabályzójának fémcsonkja bőven alkalmas lehet sérülés okozására.
A jelentés végén olvasható ajánlások közül a legelső felkéri az EszSzK fenntartóját, hogy gondoskodjon a pszichiátriai osztály zárt részlegének bezárásáról. Az esettel kapcsolatban elküldtük kérdéseinket az ESzSzK főigazgatóságára, ahonnan az alábbi választ kaptuk:
"Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala munkatársainak az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet (továbbiakban: ESZSZK) Merényi Gusztáv Kórház telephelyén, a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum Pszichiátria Osztályának zárt részlegén 2015. február 26-án történt helyszíni látogatása alapján készült, AJB-410/2015 számú ügyben készített, 2015. júliusában kelt jelentésében (továbbiakban: Jelentés) leírt hiányosságok megszüntetése érdekében az ESZSZK és a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (továbbiakban: ÁEEK) munkatársai összehangolt intézkedési tervet készítettek.
A Jelentéssel kapcsolatos észrevételeit, állásfoglalását, valamint az intézkedési tervet mind az ÁEEK, mind az ESZSZK a rendelkezésre álló jogszabályi határidőn belül megküldi az Alapvető Jogok Biztosának.
A Pszichiátriai Osztály működését érintő szervezési, szabályozási intézkedések a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatók, az infrastruktúrális hiányosságok elhárítása a szükséges forrás biztosítását követően kezdődhet meg.
A legnagyobb kihívást a Jelentésnek az ellátó személyzet létszámának növelését célzó ajánlásai jelentik, hiszen az egészségügyi ágazat kritikus emberi erőforrás helyzete alól nem kivétel az ellenőrzés alá vont szervezeti egység sem. Az ESZSZK minden, a saját hatáskörébe tartozó intézkedést megtett és a továbbiakban is megtesz a megfelelő orvosi és szakdolgozói létszám biztosítása érdekében, azonban kielégítő megoldást csak az ágazati emberi erőforrás biztosítása érdekében már megkezdett kormányzati intézkedések eredménye hozhat.
Reményeink szerint az ÁEEK és az ESZSZK közös erőfeszítéseivel orvosolhatók a Jelentésben kifogásolt problémák, javítva a Budapest egyik legnagyobb kapacitású pszichiátriai és addiktológiai ellátó központjában a betegellátás színvonalát, és a munkájukat elhivatottan, magas szakmai színvonalon végző dolgozók munkakörülményeit."
Forrás: nlcafe.hu
Sokkoló fotókkal jelent meg egy ombusdmani jelentés, amely a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriai osztályán uralkodó állapotokról számol be. Volt olyan páciens, akit jobb híján a radiátor csövéhez kötöztek.
Az ombudsmani hivatal idén februárban tartott ellenőrzést az Egyesített Szent István és Szent László Kórház (ESZSZK) Pszichiátriai és Addiktológia Centrumában, amely a Merényi Gusztáv Kórház területén található.
Az ombudsmani jelentésből kiderül, hogy a páciensek alapvető emberi jogai is sérülhettek, mivel sokszor megalázó, a legalapvetőbb higiéniai feltételeket is nélkülöző körülmények között kell élniük. Ilyen például a beázó ebédlő, ahol a páciensek fejére csöpög a víz étkezés közben, de hasonlóan riasztó például a vécék vagy a fürdőhelyiségek állapota.
Embertelen és megalázó
Előbbiből például az ellenőrzés idején a kórtermekbe és a folyosókra folyt a szennyvíz, mert az egyik beteg eltömítette az egyik vécékagylót, így az épületben vizelet és széklet szaga terjengett. A koedukált zuhanyzókban nincs függöny, de egyébként vécépapír és szappan sem volt sehol a vizsgálat során. Az ombudsmani jelentés szerint mindez kimeríti az embertelen és megalázó bánásmódot.
A dohányzásra kijelölt helyiség egy kicsi, takarítatlan szoba, ahol a dohányosok egy régi széket használnak hamutartónak – a szobát nem takarítják, legalábbis az ellenőrzés idején láthatóan nem volt kitakarítva.
Az lenne a legjobb, ha bezárnák
Ennél is nagyobb probléma, hogy a páciensek fürdetése során nem mindig azonos nemű ápolók fürdették a betegeket, a kórtermek pedig túlzsúfoltak, egy főre alig több mint 4 négyzetméter jut.
A jelentés egyik legsokkolóbb fotóján egy beteg csuklója látható, akit félig az ágyhoz, félig a radiátorhoz kötöztek. Bár nem ismerjük a lekötözés okát és körülményeit, a fotón jól látható, hogy a radiátor szabályzójának fémcsonkja bőven alkalmas lehet sérülés okozására.
A jelentés végén olvasható ajánlások közül a legelső felkéri az EszSzK fenntartóját, hogy gondoskodjon a pszichiátriai osztály zárt részlegének bezárásáról. Az esettel kapcsolatban elküldtük kérdéseinket az ESzSzK főigazgatóságára, ahonnan az alábbi választ kaptuk:
"Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala munkatársainak az Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet (továbbiakban: ESZSZK) Merényi Gusztáv Kórház telephelyén, a Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum Pszichiátria Osztályának zárt részlegén 2015. február 26-án történt helyszíni látogatása alapján készült, AJB-410/2015 számú ügyben készített, 2015. júliusában kelt jelentésében (továbbiakban: Jelentés) leírt hiányosságok megszüntetése érdekében az ESZSZK és a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (továbbiakban: ÁEEK) munkatársai összehangolt intézkedési tervet készítettek.
A Jelentéssel kapcsolatos észrevételeit, állásfoglalását, valamint az intézkedési tervet mind az ÁEEK, mind az ESZSZK a rendelkezésre álló jogszabályi határidőn belül megküldi az Alapvető Jogok Biztosának.
A Pszichiátriai Osztály működését érintő szervezési, szabályozási intézkedések a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatók, az infrastruktúrális hiányosságok elhárítása a szükséges forrás biztosítását követően kezdődhet meg.
A legnagyobb kihívást a Jelentésnek az ellátó személyzet létszámának növelését célzó ajánlásai jelentik, hiszen az egészségügyi ágazat kritikus emberi erőforrás helyzete alól nem kivétel az ellenőrzés alá vont szervezeti egység sem. Az ESZSZK minden, a saját hatáskörébe tartozó intézkedést megtett és a továbbiakban is megtesz a megfelelő orvosi és szakdolgozói létszám biztosítása érdekében, azonban kielégítő megoldást csak az ágazati emberi erőforrás biztosítása érdekében már megkezdett kormányzati intézkedések eredménye hozhat.
Reményeink szerint az ÁEEK és az ESZSZK közös erőfeszítéseivel orvosolhatók a Jelentésben kifogásolt problémák, javítva a Budapest egyik legnagyobb kapacitású pszichiátriai és addiktológiai ellátó központjában a betegellátás színvonalát, és a munkájukat elhivatottan, magas szakmai színvonalon végző dolgozók munkakörülményeit."
Forrás: nlcafe.hu
Borzalmas állapotokat találtak a Merényi pszichiátrián
2015. július 29. | Admin
Február 26-án hajnali öttől az ombudsman munkatársai bejelentés nélküli ellenőrzést tartottak az ESzSzK Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumában a Merényi Gusztáv Kórház telephelyén. Ma került ki az ombudsmani honlapra a jelentés arról, mit találtak.
Borzalmas körülményekkel szembesültek, az egyik WC-ből például ömlött a szennyvíz, amit törölközőkkel próbáltak felfogni a kórtermeknél, a mennyezet több helyen is beázott, a vécékben és fürdőhelyiségekben a legalapvetőbb tisztálkodási szerek is hiányoztak, az egyik beteget pedig a radiátorhoz rögzítették. Az ombudsman szerint a zárt osztályon talált körülmények az embertelen, megalázó bánásmód tilalmába ütköznek.
Néhány megfigyelés a 34 oldalas jelentésből:
- A zárt részleg mennyezetén ázás nyomok és penész látszott, a személyzet egyik tagja pedig arról számolt be, hogy a plafon nagyobb esőzésekkor beázik a rosszul szigetelt tető miatt. Ilyenkor vödrökkel és lepedőkkel próbálkoznak, a víz azonban a földszintig szivárog.
- A látogatás idején a zárt részlegen vizelet és széklet szag terjengett, mert az egyik beteg a pelenkájával eltömítette a vécét. A folyosón emiatt állt a szennyvíz, amit a kórtermek ajtajában törölközőkkel próbálták visszatartani, sikertelenül.
- A vécékben nem volt sem WC-papír, sem tisztasági betét, a fürdőben pedig szappan vagy törölköző. Helyette viszont voltak használt, kiszáradt vécépapírdarabok és tisztasági betétek elszórva. Emellett a vécéken nem volt ülőke, a zuhanyzók előtt pedig nem volt függöny, ami különösen problémás egy koedukált fürdőhelyiségben.
- Az önállóan fürdeni nem tudó betegeket nem mindig azonos neműek fürdették, csak akkor, ha ezt a beteg jelezte. Az egyik ápoló bevallása szerint azt tartották, hogy férfi ápoló nem fürdethet 35 évnél fiatalabb nőt, férfiak pedig eddig még nem panaszkodtak a női ápolók általi fürdetésre.
- A kórtermek nagyon túlzsúfoltak, egy nyolcágyas teremben az egy főre jutó férőhely 4,4 m2 a bútorok által elfoglalt hellyel együtt. Emiatt az öltözőszekrényeket sem lehetett kinyitni, mert az ágyak teljesen rájuk voltak tolva.
- Az egyik beteget a zárt részlegen félig az ágyhoz, félig a radiátorhoz kötötték. Bevallása szerint csak kiabálni tudott, ha szomjas volt, telefonálni vagy csengetni nem. Emellett több beteg is azt mondta: anélkül gyógyszerezték be őket, hogy tudnák, milyen gyógyszerrel és miért.
A jelentés első számú ajánlása a dokumentum végén az, hogy az ESzSzK fenntartója zárja be a a Pszichiátriai Osztály zárt részlegét és ezzel egyidejűleg gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek megfelelő ellátásáról. Arra az időre, amíg ez nem történik meg, további 18 ajánlást sorol fel Székely László, például hogy legyen elég ápoló, tartsák tiszteletben a betegek szeméremérzetét, vagy hogy a főigazgató "intézkedjen annak érdekében, hogy beteg személyeket ne rögzítsenek radiátorhoz illetőleg más alkalmatlan tárgyhoz".
Az emberi erőforrások miniszterének is lenne tennivalója az ombudsman szerint, például a nem önkéntes pszichiátriai elhelyezésre és kezelésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata.
Forrás: index.hu
Február 26-án hajnali öttől az ombudsman munkatársai bejelentés nélküli ellenőrzést tartottak az ESzSzK Pszichiátriai és Addiktológiai Centrumában a Merényi Gusztáv Kórház telephelyén. Ma került ki az ombudsmani honlapra a jelentés arról, mit találtak.
Borzalmas körülményekkel szembesültek, az egyik WC-ből például ömlött a szennyvíz, amit törölközőkkel próbáltak felfogni a kórtermeknél, a mennyezet több helyen is beázott, a vécékben és fürdőhelyiségekben a legalapvetőbb tisztálkodási szerek is hiányoztak, az egyik beteget pedig a radiátorhoz rögzítették. Az ombudsman szerint a zárt osztályon talált körülmények az embertelen, megalázó bánásmód tilalmába ütköznek.
Néhány megfigyelés a 34 oldalas jelentésből:
- A zárt részleg mennyezetén ázás nyomok és penész látszott, a személyzet egyik tagja pedig arról számolt be, hogy a plafon nagyobb esőzésekkor beázik a rosszul szigetelt tető miatt. Ilyenkor vödrökkel és lepedőkkel próbálkoznak, a víz azonban a földszintig szivárog.
- A látogatás idején a zárt részlegen vizelet és széklet szag terjengett, mert az egyik beteg a pelenkájával eltömítette a vécét. A folyosón emiatt állt a szennyvíz, amit a kórtermek ajtajában törölközőkkel próbálták visszatartani, sikertelenül.
- A vécékben nem volt sem WC-papír, sem tisztasági betét, a fürdőben pedig szappan vagy törölköző. Helyette viszont voltak használt, kiszáradt vécépapírdarabok és tisztasági betétek elszórva. Emellett a vécéken nem volt ülőke, a zuhanyzók előtt pedig nem volt függöny, ami különösen problémás egy koedukált fürdőhelyiségben.
- Az önállóan fürdeni nem tudó betegeket nem mindig azonos neműek fürdették, csak akkor, ha ezt a beteg jelezte. Az egyik ápoló bevallása szerint azt tartották, hogy férfi ápoló nem fürdethet 35 évnél fiatalabb nőt, férfiak pedig eddig még nem panaszkodtak a női ápolók általi fürdetésre.
- A kórtermek nagyon túlzsúfoltak, egy nyolcágyas teremben az egy főre jutó férőhely 4,4 m2 a bútorok által elfoglalt hellyel együtt. Emiatt az öltözőszekrényeket sem lehetett kinyitni, mert az ágyak teljesen rájuk voltak tolva.
- Az egyik beteget a zárt részlegen félig az ágyhoz, félig a radiátorhoz kötötték. Bevallása szerint csak kiabálni tudott, ha szomjas volt, telefonálni vagy csengetni nem. Emellett több beteg is azt mondta: anélkül gyógyszerezték be őket, hogy tudnák, milyen gyógyszerrel és miért.
A jelentés első számú ajánlása a dokumentum végén az, hogy az ESzSzK fenntartója zárja be a a Pszichiátriai Osztály zárt részlegét és ezzel egyidejűleg gondoskodjon az érintett pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek megfelelő ellátásáról. Arra az időre, amíg ez nem történik meg, további 18 ajánlást sorol fel Székely László, például hogy legyen elég ápoló, tartsák tiszteletben a betegek szeméremérzetét, vagy hogy a főigazgató "intézkedjen annak érdekében, hogy beteg személyeket ne rögzítsenek radiátorhoz illetőleg más alkalmatlan tárgyhoz".
Az emberi erőforrások miniszterének is lenne tennivalója az ombudsman szerint, például a nem önkéntes pszichiátriai elhelyezésre és kezelésre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata.
Forrás: index.hu
Súlyosan sértik a betegjogokat a szentgotthárdi pszichiátrián
2015. június 01. | akiraly
Súlyosan sérülnek a pszichiátraiai betegek jogai Magyarország, egyben az egész EU legnagyobb, pszichiátriai betegeket gondozó intézményében, a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonában, állapította meg Székely László alapjogi biztos.
Székely vizsgálata szerint a kórház
krónikus létszámhiánnyal küzd, ami már a betegek alapvető jogait veszélyezteti,
mert most például mindössze két, a betegek jogait képviselő gondnok dolgozik a 733 ápoltra. A létszámhiány miatt részlegenként egy nővér vagy ápoló ad csak éjszakai ügyeletet, és gyakran a napközbeni ellátást is csak ügyeletes rendszerben tudják megoldani.
De sérülnek a betegek alapjogai is, például rendszeresen büntetik őket azzal, hogy nappal is pizsamát kell viselniük. Székely szerint elfogadhatatlan, hogy egy szociális intézményben – mert a betegotthon nem egészségügyi, hanem szociális intézmény – élőket meghatározott ruha viselésére kötelezik pusztán azért, hogy megakadályozzák az intézmény elhagyásában.
Székely emellett kezdeményezte a szociális intézményben élő elláttottak szükségleteinek finanszírozására vonatkozó szabályok felülvizsgálatát is, mert most annyira kevés a költőpénzük, hogy szükségleteiket csak “erőszakos vagy üzleti jellegű költőpénz-kiegészítő gyakorlatokkal” tudják kielégíteni, amit az intézmény eltűr.
Forrás: 444.hu
Súlyosan sérülnek a pszichiátraiai betegek jogai Magyarország, egyben az egész EU legnagyobb, pszichiátriai betegeket gondozó intézményében, a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonában, állapította meg Székely László alapjogi biztos.
Székely vizsgálata szerint a kórház
krónikus létszámhiánnyal küzd, ami már a betegek alapvető jogait veszélyezteti,
mert most például mindössze két, a betegek jogait képviselő gondnok dolgozik a 733 ápoltra. A létszámhiány miatt részlegenként egy nővér vagy ápoló ad csak éjszakai ügyeletet, és gyakran a napközbeni ellátást is csak ügyeletes rendszerben tudják megoldani.
De sérülnek a betegek alapjogai is, például rendszeresen büntetik őket azzal, hogy nappal is pizsamát kell viselniük. Székely szerint elfogadhatatlan, hogy egy szociális intézményben – mert a betegotthon nem egészségügyi, hanem szociális intézmény – élőket meghatározott ruha viselésére kötelezik pusztán azért, hogy megakadályozzák az intézmény elhagyásában.
Székely emellett kezdeményezte a szociális intézményben élő elláttottak szükségleteinek finanszírozására vonatkozó szabályok felülvizsgálatát is, mert most annyira kevés a költőpénzük, hogy szükségleteiket csak “erőszakos vagy üzleti jellegű költőpénz-kiegészítő gyakorlatokkal” tudják kielégíteni, amit az intézmény eltűr.
Forrás: 444.hu
Embertelen büntetések a szentgotthárdi pszichiátrián
2015. június 01. | Admin
Szentgotthárd - Túlzsúfolt és megengedhetetlen módszerekkel büntetik a bentlakókat - ezt állapította meg az ombudsmani vizsgálat a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonáról
Székely László, az alapjogok biztosa azután vette górcső alá az intézetet, hogy több kezelt panaszlevelet írt a bent folyó dolgok kapcsán.
Dráma! Pszichiátriára kerül Torres Dani Pszichiátriáról szabadította ki a rablót saját barátnője Az intézetben, ahová "elszállásolták" a bezárt OPNI lakóit is, most 733 embert kezelnek. A doktorok és az ápolók azt mondták, hogy a vizsgálatban kifogásolt "fenyítési" módszerek, azaz a kimenő megvonás, az elkülönítés és a pizsamaviselés az egyedüli szankció, amit a zömében skizofréniával ápolt betegek megfékezésére bevethetnek. Az ombudsman szerint ez embertelen és megalázó.
A másik nagy gond, hogy a valóban túl sok pácienst ellátó intézetben huszonöttel kevesebb ember dolgozik, mint amennyire szükség volna.
Az ombudsman szerint viszont tarthatatlan az a helyzet, hogy a sokszor 6-8 vagy 10 ágyas kórtermekbe zsúfolt betegeket éjszakánként sokszor egy ápoló vigyáz.
Székely felkérte az emberi erőforrások miniszterét, kezdeményezze a finanszírozásra vonatkozó jogszabályok áttekintését és felülvizsgálatát. A Vas Megyei Kormányhivataltól azt kérte, orvosolja a gondnokhiányt.
Forrás: blikk.hu
Szentgotthárd - Túlzsúfolt és megengedhetetlen módszerekkel büntetik a bentlakókat - ezt állapította meg az ombudsmani vizsgálat a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonáról
Székely László, az alapjogok biztosa azután vette górcső alá az intézetet, hogy több kezelt panaszlevelet írt a bent folyó dolgok kapcsán.
Dráma! Pszichiátriára kerül Torres Dani Pszichiátriáról szabadította ki a rablót saját barátnője Az intézetben, ahová "elszállásolták" a bezárt OPNI lakóit is, most 733 embert kezelnek. A doktorok és az ápolók azt mondták, hogy a vizsgálatban kifogásolt "fenyítési" módszerek, azaz a kimenő megvonás, az elkülönítés és a pizsamaviselés az egyedüli szankció, amit a zömében skizofréniával ápolt betegek megfékezésére bevethetnek. Az ombudsman szerint ez embertelen és megalázó.
A másik nagy gond, hogy a valóban túl sok pácienst ellátó intézetben huszonöttel kevesebb ember dolgozik, mint amennyire szükség volna.
Az ombudsman szerint viszont tarthatatlan az a helyzet, hogy a sokszor 6-8 vagy 10 ágyas kórtermekbe zsúfolt betegeket éjszakánként sokszor egy ápoló vigyáz.
Székely felkérte az emberi erőforrások miniszterét, kezdeményezze a finanszírozásra vonatkozó jogszabályok áttekintését és felülvizsgálatát. A Vas Megyei Kormányhivataltól azt kérte, orvosolja a gondnokhiányt.
Forrás: blikk.hu
Kijárási tilalom, megalázó szankciók és ápolóhiány a szentgotthárdi pszichiátrián
2015. június 01. | Admin
Túlzsúfolt részlegek, tiltások és szankciók, már nappal is csak ügyeletes ellátás - panaszkodtak a betegek, az alapjogi ombudsman pedig lerántotta a leplet.
Az egész azzal kezdődött, hogy a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonának több lakója is panaszos levelet küldött Székely László alapjogi ombudsmannak, aki ezek után vizsgálatot indított. A vizsgálat olyan problémákra világított rá, amik elfogadhatatlanok Magyarország és az EU legnagyobb pszichiátriai intézményében - írta ma az mno.
Állandó ápolóhiány, veszélyessé váló ellátás, túlzsúfolt szobák
Az intézményben állandósult az ellátó személyzet hiánya, 25 szakmai álláshely betöltetlen, jelentkezők nincsenek. Előfordul, hogy nappal is csak ügyeleti ellátást nyújtanak, az éjszakai ügyeletet is részlegenként egy nővér vagy ápoló látja el. A szakszemélyzet hiánya a biztonságos intézményi ellátást nem csak akadályozza, de veszélyezteti is.
Pszichiátriai betegek otthona - a főváros működteti
Pszichiátriai betegek otthona - a főváros működteti Mészáros Zsolt Összesen két, a betegek jogait ellátó gondnok dolgozik főállásban, illetve a 10 helyi gondnokra 456 ellátott jut, ami a megengedett jogszabályi mértékeket meghaladja. Az ombudsman szerint ez már a betegek alapvető jogait is veszélyezteti.
Az ombudsman jelentéséből az is kiderül, hogy a demens páciensek osztálya túlzsúfolt, 6-8-10 ágyas szobákban vannak a betegek. Ez jogszabályt sértő, és szintén hátráltatja a foglalkozásokat.
Kijárási tilalom, kötelező pizsama, kevés költőpénz
A szabadságjogokat is korlátozzák - ha szükséges - például kimenőtilalmat rendelnek el, vagy kötelező pizsamaviselést írnak elő nappal. „Egy szociális intézményben élő embert meghatározott ruházat viselésére kötelezni pusztán amiatt, hogy ne menjen ki az intézményből, embertelen és megalázó” - írta az ombudsman.
Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthona Madártávlatból szgyf.gov.hu A költőpénznorma évek óta nem nőtt, de az élvezeti cikkeké igen - kávé, dohányáru, édességek. Emiatt jelen van az üzletelgetés, az árucsere, olykor már erőszakos jellegű költőpénz-kiegészítési esetek is vannak.
És akkor most mi lesz?
Az ombudsman szerint sürgőssé vált, hogy a szociális intézményekben élő ellátottak szükségleteinek finanszírozására vonatkozó jogszabályi környezetet felülvizsgálják, ezt jelezte az emberi erőforrások miniszterének is. A Vas Megyei Kormányhivataltól azt kérte Székely, hogy orvosolják a gondnokhiányt, az otthon vezetőjét pedig felszólította, hogy számolja fel a méltóságsértő szankciókat.
Kerestük Dr. Kapócs Gábor, intézményvezetőt az üggyel kapcsolatban, de nem értük utol, mert ma szabadságon van/nem dolgozik.
Forrás: nyugat.hu
Túlzsúfolt részlegek, tiltások és szankciók, már nappal is csak ügyeletes ellátás - panaszkodtak a betegek, az alapjogi ombudsman pedig lerántotta a leplet.
Az egész azzal kezdődött, hogy a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonának több lakója is panaszos levelet küldött Székely László alapjogi ombudsmannak, aki ezek után vizsgálatot indított. A vizsgálat olyan problémákra világított rá, amik elfogadhatatlanok Magyarország és az EU legnagyobb pszichiátriai intézményében - írta ma az mno.
Állandó ápolóhiány, veszélyessé váló ellátás, túlzsúfolt szobák
Az intézményben állandósult az ellátó személyzet hiánya, 25 szakmai álláshely betöltetlen, jelentkezők nincsenek. Előfordul, hogy nappal is csak ügyeleti ellátást nyújtanak, az éjszakai ügyeletet is részlegenként egy nővér vagy ápoló látja el. A szakszemélyzet hiánya a biztonságos intézményi ellátást nem csak akadályozza, de veszélyezteti is.
Pszichiátriai betegek otthona - a főváros működteti
Pszichiátriai betegek otthona - a főváros működteti Mészáros Zsolt Összesen két, a betegek jogait ellátó gondnok dolgozik főállásban, illetve a 10 helyi gondnokra 456 ellátott jut, ami a megengedett jogszabályi mértékeket meghaladja. Az ombudsman szerint ez már a betegek alapvető jogait is veszélyezteti.
Az ombudsman jelentéséből az is kiderül, hogy a demens páciensek osztálya túlzsúfolt, 6-8-10 ágyas szobákban vannak a betegek. Ez jogszabályt sértő, és szintén hátráltatja a foglalkozásokat.
Kijárási tilalom, kötelező pizsama, kevés költőpénz
A szabadságjogokat is korlátozzák - ha szükséges - például kimenőtilalmat rendelnek el, vagy kötelező pizsamaviselést írnak elő nappal. „Egy szociális intézményben élő embert meghatározott ruházat viselésére kötelezni pusztán amiatt, hogy ne menjen ki az intézményből, embertelen és megalázó” - írta az ombudsman.
Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthona Madártávlatból szgyf.gov.hu A költőpénznorma évek óta nem nőtt, de az élvezeti cikkeké igen - kávé, dohányáru, édességek. Emiatt jelen van az üzletelgetés, az árucsere, olykor már erőszakos jellegű költőpénz-kiegészítési esetek is vannak.
És akkor most mi lesz?
Az ombudsman szerint sürgőssé vált, hogy a szociális intézményekben élő ellátottak szükségleteinek finanszírozására vonatkozó jogszabályi környezetet felülvizsgálják, ezt jelezte az emberi erőforrások miniszterének is. A Vas Megyei Kormányhivataltól azt kérte Székely, hogy orvosolják a gondnokhiányt, az otthon vezetőjét pedig felszólította, hogy számolja fel a méltóságsértő szankciókat.
Kerestük Dr. Kapócs Gábor, intézményvezetőt az üggyel kapcsolatban, de nem értük utol, mert ma szabadságon van/nem dolgozik.
Forrás: nyugat.hu
Embertelen körülmények az EU legnagyobb pszichiátriai intézményében
2015. június 01. | Admin
Krónikus ápolóhiány, túlzsúfoltság, fertőző betegek. Ez ma a helyzet Magyarország és egyben az EU legnagyobb pszichiátriai intézményében.
Az mno.hu cikkéből kiderül: tarthatatlan állapotok uralkodnak a a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonában, az ügyben már az alapjogi ombudsman is vizsgálatot indított. Az intézményben jelenleg 733 krónikus pszichiátriai beteget gondoznak bentlakásos formában, ezzel – az OPNI bezárása után – ez Magyarország és egyben az EU legnagyobb, pszichiátriai betegeket gondozó intézménye. A lakók mintegy 72 százaléka krónikus skizofrén beteg, valamint egyre több a fiatal, a szenvedélybeteg (alkoholista, illetve drogfüggő), valamint a hajléktalanlétből bekerülő beteg.
Az intézményben állandósult az ellátó személyzet hiánya, jelenleg is 25 szakmai álláshely betöltetlen, amelyre nincs egyáltalán jelentkező, így előfordul, hogy már nappal is csak ügyeleti ellátást nyújtanak. A demens páciensek osztálya túlzsúfolt, 6-8-10 ágyas szobákban vannak a betegek, a létszámhiány miatt ráadásul az éjszakai ügyeletet részlegenként egyetlen ügyeletes nővér vagy ápoló látja el. Az intézményben megtörténik, hogy nem megengedhető szankcionálási gyakorlatot alkalmaz a betegekkel szemben (például kimenőtilalom, elkülönítés, pizsamaviselés nappal), bár ezekre csak a végső esetekben kerül sor.
A helyzet súlyosságát fokozza, hogy a szombathelyi Markusovszky Oktató Kórház szinte rendszeresen „ad vissza” kórházi kezelésről az intézetbe lázas, infúzióra kötött, vagy épp fertőző betegséget hordozó lakókat. Így a dolgozói állomány egészségügyi ellátást is kényszerül végezni, pedig a pszichiátriai otthon szociális ellátást nyújtó intézmény. Az ombudsman megállapította, hogy mára sürgősen indokolttá vált a bentlakásos szociális intézményekben élő ellátottak szükségleteinek finanszírozására vonatkozó jogszabályi környezet felülvizsgálata.
Forrás: nlcafe.hu
Krónikus ápolóhiány, túlzsúfoltság, fertőző betegek. Ez ma a helyzet Magyarország és egyben az EU legnagyobb pszichiátriai intézményében.
Az mno.hu cikkéből kiderül: tarthatatlan állapotok uralkodnak a a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonában, az ügyben már az alapjogi ombudsman is vizsgálatot indított. Az intézményben jelenleg 733 krónikus pszichiátriai beteget gondoznak bentlakásos formában, ezzel – az OPNI bezárása után – ez Magyarország és egyben az EU legnagyobb, pszichiátriai betegeket gondozó intézménye. A lakók mintegy 72 százaléka krónikus skizofrén beteg, valamint egyre több a fiatal, a szenvedélybeteg (alkoholista, illetve drogfüggő), valamint a hajléktalanlétből bekerülő beteg.
Az intézményben állandósult az ellátó személyzet hiánya, jelenleg is 25 szakmai álláshely betöltetlen, amelyre nincs egyáltalán jelentkező, így előfordul, hogy már nappal is csak ügyeleti ellátást nyújtanak. A demens páciensek osztálya túlzsúfolt, 6-8-10 ágyas szobákban vannak a betegek, a létszámhiány miatt ráadásul az éjszakai ügyeletet részlegenként egyetlen ügyeletes nővér vagy ápoló látja el. Az intézményben megtörténik, hogy nem megengedhető szankcionálási gyakorlatot alkalmaz a betegekkel szemben (például kimenőtilalom, elkülönítés, pizsamaviselés nappal), bár ezekre csak a végső esetekben kerül sor.
A helyzet súlyosságát fokozza, hogy a szombathelyi Markusovszky Oktató Kórház szinte rendszeresen „ad vissza” kórházi kezelésről az intézetbe lázas, infúzióra kötött, vagy épp fertőző betegséget hordozó lakókat. Így a dolgozói állomány egészségügyi ellátást is kényszerül végezni, pedig a pszichiátriai otthon szociális ellátást nyújtó intézmény. Az ombudsman megállapította, hogy mára sürgősen indokolttá vált a bentlakásos szociális intézményekben élő ellátottak szükségleteinek finanszírozására vonatkozó jogszabályi környezet felülvizsgálata.
Forrás: nlcafe.hu
Elfogadhatatlan körülmények között tartják a pszichiátriai betegeket Szentgotthárdon
2015. június 01. | Admin
Nem megengedhető szankcionálási gyakorlatot folytat a betegekkel szemben a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthona – idézi az alapjogi biztos jelentését az MNO.
Székely László azért indított vizsgálatot a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonában, mert az intézmény több lakója panaszbeadvánnyal fordult hozzá. Az intézményben jelenleg 733 krónikus pszichiátriai beteget gondoznak bentlakásos formában, ezzel – az OPNI bezárása után – ez Magyarország és egyben az EU legnagyobb pszichiátriai betegeket gondozó intézménye. A lakók mintegy 72 százaléka krónikus skizofrén beteg, ők az egészségügyi és a szociális intézményrendszer más szintjein már nem láthatók el önmaguk vagy környezetük veszélyeztetése nélkül.
Az intézményben állandósult az ellátó személyzet hiánya, jelenleg is 25 szakmai álláshely betöltetlen, amelyre nincs egyáltalán jelentkező, így előfordul, hogy már nappal is csak ügyeleti ellátást nyújtanak.
Az intézmény üzemorvosa szerint a szombathelyi Markusovszky Oktató Kórház szinte rendszeresen „ad vissza” kórházi kezelésről az intézetbe lázas, infúzióra kötött, vagy épp fertőző betegséget hordozó lakókat.
Az ombudsman megállapította, hogy a demens páciensek osztálya túlzsúfolt, 6-8-10 ágyas szobákban vannak a betegek, a létszámhiány miatt ráadásul az éjszakai ügyeletet részlegenként egyetlen ügyeletes nővér vagy ápoló látja el.
Arra is rámutatott, hogy az intézményben szokásjogi alapon alkalmaznak elfogadhatatlan szankciókat a szabályszegő viselkedési formákért. Miként példaként jelezte: egy szociális intézményben élő embert meghatározott ruházat viselésére kötelezni pusztán amiatt, hogy ne menjen ki az intézményből, embertelen és megalázó. Szerinte a megtorló jellegű büntetések helyett preventív megoldásokat kellene alkalmazni – olvasható az mno.hu-n, ahol fenntartó véleménye után is érdeklődtek, de Balog Zoltán miniszter tárcája nem reagált az ombudsman észrevételeire.
Forrás: medicalonline.hu
Nem megengedhető szankcionálási gyakorlatot folytat a betegekkel szemben a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthona – idézi az alapjogi biztos jelentését az MNO.
Székely László azért indított vizsgálatot a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonában, mert az intézmény több lakója panaszbeadvánnyal fordult hozzá. Az intézményben jelenleg 733 krónikus pszichiátriai beteget gondoznak bentlakásos formában, ezzel – az OPNI bezárása után – ez Magyarország és egyben az EU legnagyobb pszichiátriai betegeket gondozó intézménye. A lakók mintegy 72 százaléka krónikus skizofrén beteg, ők az egészségügyi és a szociális intézményrendszer más szintjein már nem láthatók el önmaguk vagy környezetük veszélyeztetése nélkül.
Az intézményben állandósult az ellátó személyzet hiánya, jelenleg is 25 szakmai álláshely betöltetlen, amelyre nincs egyáltalán jelentkező, így előfordul, hogy már nappal is csak ügyeleti ellátást nyújtanak.
Az intézmény üzemorvosa szerint a szombathelyi Markusovszky Oktató Kórház szinte rendszeresen „ad vissza” kórházi kezelésről az intézetbe lázas, infúzióra kötött, vagy épp fertőző betegséget hordozó lakókat.
Az ombudsman megállapította, hogy a demens páciensek osztálya túlzsúfolt, 6-8-10 ágyas szobákban vannak a betegek, a létszámhiány miatt ráadásul az éjszakai ügyeletet részlegenként egyetlen ügyeletes nővér vagy ápoló látja el.
Arra is rámutatott, hogy az intézményben szokásjogi alapon alkalmaznak elfogadhatatlan szankciókat a szabályszegő viselkedési formákért. Miként példaként jelezte: egy szociális intézményben élő embert meghatározott ruházat viselésére kötelezni pusztán amiatt, hogy ne menjen ki az intézményből, embertelen és megalázó. Szerinte a megtorló jellegű büntetések helyett preventív megoldásokat kellene alkalmazni – olvasható az mno.hu-n, ahol fenntartó véleménye után is érdeklődtek, de Balog Zoltán miniszter tárcája nem reagált az ombudsman észrevételeire.
Forrás: medicalonline.hu
Megverték a beteget a pszichiátrián?
2015. május 31. | Admin
Az ápolók megüthettek egy súlyos beteg, pszichiátrián, zárt osztályon kezelt nőt a budapesti Szent Imre Kórházban – derült ki a TV2 híradójából.
A családtagok fotókat készítettek a nő arcáról. A nő egyébként nem mindig van tudatánál, nehezen beszélt az esetről, zavart volt. A család azt mondta, csak azután tudták elintézni, hogy látleletet vegyenek a betegről, miután kihívták a rendőröket. A rendőrök testi sértés miatt, ismeretlen tettes ellen nyomoznak – írja a 444.hu.
A kórház főorvosa viszont azt mondta telefonon, hogy egy dühöngő ön- és közveszélyes elmebetegről van szó, akinél már a gyógyszerek sem használnak, és minden fordítva történt: a beteg támadta meg az ápolókat, akik súlyosan megsérültek, és ezért feljelentést tettek a rendőrségen.
A család és az ápolók is feljelentést tettek.
Forrás: 168ora.hu
Az ápolók megüthettek egy súlyos beteg, pszichiátrián, zárt osztályon kezelt nőt a budapesti Szent Imre Kórházban – derült ki a TV2 híradójából.
A családtagok fotókat készítettek a nő arcáról. A nő egyébként nem mindig van tudatánál, nehezen beszélt az esetről, zavart volt. A család azt mondta, csak azután tudták elintézni, hogy látleletet vegyenek a betegről, miután kihívták a rendőröket. A rendőrök testi sértés miatt, ismeretlen tettes ellen nyomoznak – írja a 444.hu.
A kórház főorvosa viszont azt mondta telefonon, hogy egy dühöngő ön- és közveszélyes elmebetegről van szó, akinél már a gyógyszerek sem használnak, és minden fordítva történt: a beteg támadta meg az ápolókat, akik súlyosan megsérültek, és ezért feljelentést tettek a rendőrségen.
A család és az ápolók is feljelentést tettek.
Forrás: 168ora.hu
Megverhettek egy súlyos beteg nőt a pszichiátria dolgozói
2015. május 31. | Admin
A Szent Imre Kórház zárt osztályán kezelt nő orra eltört, a szeme körül több zúzódás éktelenkedik. Családja feljelentést tett.
Megüthették ápolói azt a súlyos beteg nőt, akit a budapesti Szent Imre Kórház pszichiátriáján kezelnek – tudósított tegnap a TV2 híradója. A nő családja a csatornának még fényképeket is mutatott a nő sérüléseiről, majd elmondták, szerettük, aki betegsége miatt sokszor nincs tudatánál, csak nehezen beszélt az esetről. Azt ennek ellenére sikerült megtudni tőle, hogy nem ez volt az első ilyen eset, az ápolók ugyanis "rendszeresen bántalmazták őt, a haját tépték." A család az eset után szeretett volna látletetet vetetni az asszony sérüléseiról, de erre csak azután kerülhetett sor, hogy értesítették a rendőrséget. A csatornának telefonon sikerült elérnie a kórház főorvosát is, aki az esettel kapcsolatban elmondta, a szóban forgó nő egy dühöngő, ön- és közveszélyes elmebeteg, akinél sokszor már a gyógyszerek sem használnak. Hozzátette, a család állításaival ellentétben nem az ápolók támadtak betegükre, hanem éppen fordítva: az asszony rontott ápolóira, akik végül csak úgy tudták megfékezni, hogy lefogták őt. A főorvos szerint az asszony sérülései is ekkor keletkezhettek, mikor intézkedés közben beverte a fejét az ágyba. Az ügyben a család és az ápolók is feljelentést tettek.
Forrás: hir24.hu
A Szent Imre Kórház zárt osztályán kezelt nő orra eltört, a szeme körül több zúzódás éktelenkedik. Családja feljelentést tett.
Megüthették ápolói azt a súlyos beteg nőt, akit a budapesti Szent Imre Kórház pszichiátriáján kezelnek – tudósított tegnap a TV2 híradója. A nő családja a csatornának még fényképeket is mutatott a nő sérüléseiről, majd elmondták, szerettük, aki betegsége miatt sokszor nincs tudatánál, csak nehezen beszélt az esetről. Azt ennek ellenére sikerült megtudni tőle, hogy nem ez volt az első ilyen eset, az ápolók ugyanis "rendszeresen bántalmazták őt, a haját tépték." A család az eset után szeretett volna látletetet vetetni az asszony sérüléseiról, de erre csak azután kerülhetett sor, hogy értesítették a rendőrséget. A csatornának telefonon sikerült elérnie a kórház főorvosát is, aki az esettel kapcsolatban elmondta, a szóban forgó nő egy dühöngő, ön- és közveszélyes elmebeteg, akinél sokszor már a gyógyszerek sem használnak. Hozzátette, a család állításaival ellentétben nem az ápolók támadtak betegükre, hanem éppen fordítva: az asszony rontott ápolóira, akik végül csak úgy tudták megfékezni, hogy lefogták őt. A főorvos szerint az asszony sérülései is ekkor keletkezhettek, mikor intézkedés közben beverte a fejét az ágyba. Az ügyben a család és az ápolók is feljelentést tettek.
Forrás: hir24.hu
Ápolók vertek össze egy pszichiátrián kezelt nőt
2015. május 30. | Szűcs Gyula
Ápolók vertek meg egy súlyos beteg, pszichiátrián kezelt nőt a budapesti Szent Imre Kórház zárt osztályán - tudta meg a Tv2. A csatorna híradója fotókat is mutatott az esetről, ezeket a nő családtagjai készítették. A rokonok arról is beszéltek, hogy a kórház dolgozói állítólag más betegekkel is ugyanígy bánnak.
A kórház főorvosa szerint viszont pont hogy egy olyan dühöngő, közveszélyes beteg támadt az ápolókra, akinél már a gyógyszer sem szokott segíteni. A sérüléseket azzal magyarázza a kórház, hogy azok akkor keletkezhettek, amikor az ápolók próbálták megfékezni a nőt, és ő beverte a fejét az ágyba. Az ügyben a család és az ápolók is feljelentést tettek a rendőrségen.
Forrás: index.hu
Ápolók vertek meg egy súlyos beteg, pszichiátrián kezelt nőt a budapesti Szent Imre Kórház zárt osztályán - tudta meg a Tv2. A csatorna híradója fotókat is mutatott az esetről, ezeket a nő családtagjai készítették. A rokonok arról is beszéltek, hogy a kórház dolgozói állítólag más betegekkel is ugyanígy bánnak.
A kórház főorvosa szerint viszont pont hogy egy olyan dühöngő, közveszélyes beteg támadt az ápolókra, akinél már a gyógyszer sem szokott segíteni. A sérüléseket azzal magyarázza a kórház, hogy azok akkor keletkezhettek, amikor az ápolók próbálták megfékezni a nőt, és ő beverte a fejét az ágyba. Az ügyben a család és az ápolók is feljelentést tettek a rendőrségen.
Forrás: index.hu
MEGVERTÉK A BETEGET A PSZICHIÁTRIÁN?
2015. május 30. | Admin
Családtagjai szerint súlyosan bántalmaztak egy pszicihiátriai beteget a budapesti Szent Imre Kórházban. Az osztályvezető főorvos azonban azt mondja: épp a kezelt nő támadt az ápolókra.
A TV2 Tények című műsorában az asszony hozzátartozói elmondták, hogy feljelentést tettek az ügyben a rendőrségen. Fényképet is készítettek a bántalmazott nő arcáról, amelyen látszik, hogy a jobb szeme körül véraláfutások vannak.
A gyakran zavart tudatú beteg édesanyjának számolt be a történtekről, azt is elmondta, hogy nem először ütlegelték. Volt, hogy a haját tépték az ápolók, és elmondása szerint előfordul, hogy másokkal is így bánnak.
A családtagoknak a kórházban azt mondták, hogy le kellett fogniuk az őrjöngő nőt, akkor sérülhetett meg, talán az ágyba verte be az arcát. A Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa az ügy kapcsán úgy nyilatkozott: a szóban forgó nő ön- és közveszélyes, ő támadta meg az ápolókat, akik súlyosan megsérültek, ezért ők is feljelentést tettek a rendőrségen.
Forrás: borsonline.hu
Családtagjai szerint súlyosan bántalmaztak egy pszicihiátriai beteget a budapesti Szent Imre Kórházban. Az osztályvezető főorvos azonban azt mondja: épp a kezelt nő támadt az ápolókra.
A TV2 Tények című műsorában az asszony hozzátartozói elmondták, hogy feljelentést tettek az ügyben a rendőrségen. Fényképet is készítettek a bántalmazott nő arcáról, amelyen látszik, hogy a jobb szeme körül véraláfutások vannak.
A gyakran zavart tudatú beteg édesanyjának számolt be a történtekről, azt is elmondta, hogy nem először ütlegelték. Volt, hogy a haját tépték az ápolók, és elmondása szerint előfordul, hogy másokkal is így bánnak.
A családtagoknak a kórházban azt mondták, hogy le kellett fogniuk az őrjöngő nőt, akkor sérülhetett meg, talán az ágyba verte be az arcát. A Szent Imre Kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa az ügy kapcsán úgy nyilatkozott: a szóban forgó nő ön- és közveszélyes, ő támadta meg az ápolókat, akik súlyosan megsérültek, ezért ők is feljelentést tettek a rendőrségen.
Forrás: borsonline.hu
A betegek hallották a pszichiátrián az anya szenvedéseit
2015. március 11. | Pintér Luca
Budapest ‒ Az egész pszichiátriai osztály órák óta a vajúdó fiatal anya szenvedését hallgatta, mégsem vitték át a nőt a szülészetre.
Az önkívületi állapotban sikoltozó nőt függönnyel választották el a többi betegtől, az asszony a kórteremben szülte meg kisfiát. A kórház vezetése szerint a csecsemő holtan jött a világra, a szomszédos termekben fekvő beteg szerint azonban a kisfiú még élt, amikor az ápolók rátaláltak.
– „Úristen, segítsetek!” – ezt kiabálta az egyik nővér, amikor újra elhúzta a függönyt. Többen is odaszaladtak, és azonnal elkezdték a gyerek mellkasát nyomni, aztán kicsit megveregették a testét, úgy emlékszem, ezután még fel is sírt – mesélte Klári néni (65), aki a szemközti kórteremből hallgatta az anyát.
A Szent Imre kórház pszichiátriai osztályának vezetője szerint az újszülött halva született, ezért sem segíthettek a kisfiún.
– A gyermeket az édesanyja holtan hozta világra, ezt a belső vizsgálat is alátámasztotta – mondta dr. Ferencz Csaba osztályvezető főorvos.
A kórház területén a B épületben lévő zárt osztálytól mindössze néhány méterre, az A épületben található a szülészet. Laikusok számára ezért is tűnhet érthetetlennek, miért nem tolták át azonnal az órák óta vajúdó nőt a nőgyógyászatra.
Az osztályvezető főorvos szerint azért nem tették, mert a betegnek nem ez volt a „vezető kórképe”, vagyis másodlagos volt az, hogy állapotos.
A kórház vezetősége ugyanakkor csaknem egy nappal később, szerda délben hívta a rendőrséget, hogy bejelentsék: a pszichiátriai osztályukon meghalt egy újszülött. Kedden kora délután már nyomozók és helyszínelők lepték el a kórházat, hogy kiderítsék, hibázott-e valaki a szülésnél. A rendőrség végül közigazgatási eljárásban kezdte vizsgálni a tragikus végű szülést, ami annyit jelent, hogy nem gyanakszanak bűncselekményre.
Forrás: blikk.hu
Budapest ‒ Az egész pszichiátriai osztály órák óta a vajúdó fiatal anya szenvedését hallgatta, mégsem vitték át a nőt a szülészetre.
Az önkívületi állapotban sikoltozó nőt függönnyel választották el a többi betegtől, az asszony a kórteremben szülte meg kisfiát. A kórház vezetése szerint a csecsemő holtan jött a világra, a szomszédos termekben fekvő beteg szerint azonban a kisfiú még élt, amikor az ápolók rátaláltak.
– „Úristen, segítsetek!” – ezt kiabálta az egyik nővér, amikor újra elhúzta a függönyt. Többen is odaszaladtak, és azonnal elkezdték a gyerek mellkasát nyomni, aztán kicsit megveregették a testét, úgy emlékszem, ezután még fel is sírt – mesélte Klári néni (65), aki a szemközti kórteremből hallgatta az anyát.
A Szent Imre kórház pszichiátriai osztályának vezetője szerint az újszülött halva született, ezért sem segíthettek a kisfiún.
– A gyermeket az édesanyja holtan hozta világra, ezt a belső vizsgálat is alátámasztotta – mondta dr. Ferencz Csaba osztályvezető főorvos.
A kórház területén a B épületben lévő zárt osztálytól mindössze néhány méterre, az A épületben található a szülészet. Laikusok számára ezért is tűnhet érthetetlennek, miért nem tolták át azonnal az órák óta vajúdó nőt a nőgyógyászatra.
Az osztályvezető főorvos szerint azért nem tették, mert a betegnek nem ez volt a „vezető kórképe”, vagyis másodlagos volt az, hogy állapotos.
A kórház vezetősége ugyanakkor csaknem egy nappal később, szerda délben hívta a rendőrséget, hogy bejelentsék: a pszichiátriai osztályukon meghalt egy újszülött. Kedden kora délután már nyomozók és helyszínelők lepték el a kórházat, hogy kiderítsék, hibázott-e valaki a szülésnél. A rendőrség végül közigazgatási eljárásban kezdte vizsgálni a tragikus végű szülést, ami annyit jelent, hogy nem gyanakszanak bűncselekményre.
Forrás: blikk.hu
Combino alá lökte a nőt, emberöléssel vádolják
2015. március 03. | Admin
A Fővárosi Főügyészség emberöléssel vádolja azt a férfit, aki tavaly augusztusban Budapesten, a Margit híd budai hídfőjénél a villamosmegállóban a sínekre lökött egy 74 éves nőt. Az asszonyt az érkező szerelvény halálra gázolta.
Az ügyészség közleménye szerint emberölés bűntette miatt nyújtottak be vádiratot "az évek óta alkoholizáló és hajléktalan-életmódot folytató" 42 éves férfival szemben.
Hajnal óta ivott
A vádirat szerint 2014. augusztus 1-jén a férfi már hajnalban inni kezdett, majd a déli órákban – ittas állapotban – a 4-6-os villamosnak a Margit híd budai hídfőjénél lévő megállójába ment.
A megállóban várakozott az idős nő, aki a villamos közeledtével a felszálláshoz készülődve a peron széle felé lépett. A vádlott ekkor az előtte álló asszonyt deréktájon megrúgta, ez után a nő a sínekre esett. Az eset részleteiről ide kattintva olvahat bővebben.
Hiába fékezett
Az érkező – Pest felé tartó – villamos ekkor a megállótól már csak 15 méter távolságra volt, a vezető így már hiába vészfékezett, elgázolta a nőt. A 74 éves asszony a villamos orr-része alá szorult, és a helyszínen életét vesztette.
A férfit a megállóban várakozók a rendőrök kiérkezéséig visszatartották.
A vádirat szerint az előzetes letartóztatásban lévő, többszörös visszaesőnek minősülő férfival szemben a főügyészség határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. Nem ez volt az első eset
A gyilkosság után ismét felmerült a 2007-ben bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megnyitásának igénye, több szakember és ismert személyiség követelte ezt. hirdetés
A férfinak nem ez volt az első erőszakos ügye:valószínűleg ő volt az, aki a gyilkosság előtt egy évvel megkergette Sarka Katát, Hajdú Péter műsorvezető feleségét.
A jó családból származó, jogász végzettségű férfi milliós örökséget vert el, és az utcai életet választotta, balhéi miatt többször ült börtönben, megjárta Baracskát is.
Forrás: MTI
A Fővárosi Főügyészség emberöléssel vádolja azt a férfit, aki tavaly augusztusban Budapesten, a Margit híd budai hídfőjénél a villamosmegállóban a sínekre lökött egy 74 éves nőt. Az asszonyt az érkező szerelvény halálra gázolta.
Az ügyészség közleménye szerint emberölés bűntette miatt nyújtottak be vádiratot "az évek óta alkoholizáló és hajléktalan-életmódot folytató" 42 éves férfival szemben.
Hajnal óta ivott
A vádirat szerint 2014. augusztus 1-jén a férfi már hajnalban inni kezdett, majd a déli órákban – ittas állapotban – a 4-6-os villamosnak a Margit híd budai hídfőjénél lévő megállójába ment.
A megállóban várakozott az idős nő, aki a villamos közeledtével a felszálláshoz készülődve a peron széle felé lépett. A vádlott ekkor az előtte álló asszonyt deréktájon megrúgta, ez után a nő a sínekre esett. Az eset részleteiről ide kattintva olvahat bővebben.
Hiába fékezett
Az érkező – Pest felé tartó – villamos ekkor a megállótól már csak 15 méter távolságra volt, a vezető így már hiába vészfékezett, elgázolta a nőt. A 74 éves asszony a villamos orr-része alá szorult, és a helyszínen életét vesztette.
A férfit a megállóban várakozók a rendőrök kiérkezéséig visszatartották.
A vádirat szerint az előzetes letartóztatásban lévő, többszörös visszaesőnek minősülő férfival szemben a főügyészség határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. Nem ez volt az első eset
A gyilkosság után ismét felmerült a 2007-ben bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megnyitásának igénye, több szakember és ismert személyiség követelte ezt. hirdetés
A férfinak nem ez volt az első erőszakos ügye:valószínűleg ő volt az, aki a gyilkosság előtt egy évvel megkergette Sarka Katát, Hajdú Péter műsorvezető feleségét.
A jó családból származó, jogász végzettségű férfi milliós örökséget vert el, és az utcai életet választotta, balhéi miatt többször ült börtönben, megjárta Baracskát is.
Forrás: MTI
Hungary country report: The consequences of a policy void
2015. február 23. | The Economist Group
Hungary does poorly across the board in The Economist Intelligence Unit’s Mental Health Integration Index, coming 25th overall. The country lacks any formal mental health policy, which reflects a long-term lack of interest in the issue at the political level. The country has low, and declining, levels of mental health professionals and few care facilities between hospitalisation and local clinics.
Olvassa tovább itt
Forrás: slideshare.net
Hungary does poorly across the board in The Economist Intelligence Unit’s Mental Health Integration Index, coming 25th overall. The country lacks any formal mental health policy, which reflects a long-term lack of interest in the issue at the political level. The country has low, and declining, levels of mental health professionals and few care facilities between hospitalisation and local clinics.
Olvassa tovább itt
Forrás: slideshare.net
Pszichiátriai osztályról hiányzik a norvégok pénze
2015. február 16. | Admin
Súlyosan agresszív betegeket ápoltak volna a Norvég Alaptól kapott támogatásból kiépítendő osztályon – derül ki a Magyar Nemzet cikkéből.
A lap az olyan nagy vihart kavaró bűneseteket idézte fel, mint a Fábiánházán ámokfutó vagy éppen a Budapesten egy idős nőt a villamos alá lökő férfi tetteit. Ilyenkor sokan az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet (OPNI) megnyitását, illetőleg új zárt osztályokat követelnek.
A téma kapcsán az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi) kapott tájékoztatásból az derült ki, hogy a rendszer egyetlen igazi gyenge pontja az úgynevezett tartósan violens (súlyosan agresszív) betegek elhelyezése. Az egészségügyért felelős államtitkárság erre a problémára korábban kidolgozott egy megoldást, amelynek kivitelezéséhez a Norvég Alaptól számíthatott anyagi támogatásra – írja a lap. Hozzáteszik, hogy az elképzelés lényege az, hogy a hagyományos pszichiátriai osztályon biztonsággal nem kezelhető betegek számára valamelyik kórház területén kiépítenének egy háromosztatú (high, medium, low, 15-15 ággyal) pszichiátriai egységet. A kezelt az állapotának javulásával a legmagasabb biztonsági fokozatú részlegből átkerülhet a középső, majd az alacsonyabb biztonsági fokozatú részlegbe.
Ám egyelőre ez csak terv marad, ahogy a tárca fogalmaz, „tekintettel a fejlesztés forrásaként szolgáló Norvég Alap körül kialakult helyzetre, az államtitkárság jelenleg is keresi a megoldást a pszichiátriai intézmény, illetve ellátási forma megvalósítására, valamint az ehhez szükséges forrás biztosítására”.
Forrás: hir24.hu
Súlyosan agresszív betegeket ápoltak volna a Norvég Alaptól kapott támogatásból kiépítendő osztályon – derül ki a Magyar Nemzet cikkéből.
A lap az olyan nagy vihart kavaró bűneseteket idézte fel, mint a Fábiánházán ámokfutó vagy éppen a Budapesten egy idős nőt a villamos alá lökő férfi tetteit. Ilyenkor sokan az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet (OPNI) megnyitását, illetőleg új zárt osztályokat követelnek.
A téma kapcsán az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi) kapott tájékoztatásból az derült ki, hogy a rendszer egyetlen igazi gyenge pontja az úgynevezett tartósan violens (súlyosan agresszív) betegek elhelyezése. Az egészségügyért felelős államtitkárság erre a problémára korábban kidolgozott egy megoldást, amelynek kivitelezéséhez a Norvég Alaptól számíthatott anyagi támogatásra – írja a lap. Hozzáteszik, hogy az elképzelés lényege az, hogy a hagyományos pszichiátriai osztályon biztonsággal nem kezelhető betegek számára valamelyik kórház területén kiépítenének egy háromosztatú (high, medium, low, 15-15 ággyal) pszichiátriai egységet. A kezelt az állapotának javulásával a legmagasabb biztonsági fokozatú részlegből átkerülhet a középső, majd az alacsonyabb biztonsági fokozatú részlegbe.
Ám egyelőre ez csak terv marad, ahogy a tárca fogalmaz, „tekintettel a fejlesztés forrásaként szolgáló Norvég Alap körül kialakult helyzetre, az államtitkárság jelenleg is keresi a megoldást a pszichiátriai intézmény, illetve ellátási forma megvalósítására, valamint az ehhez szükséges forrás biztosítására”.
Forrás: hir24.hu
A magyarok kirívóan elégedetlenek az életükkel
2015. január 26. | Admin
A magyarok nem érzik jól magukat a munkahelyükön, úgy vélik, keveset keresnek, mégsem váltanak, és nem is boldogok. Eközben Ausztria, mellyel sok a kulturális és történelmi hasonlóság, az elégedettségi listák élmezőnyéhez tartozik.
A brit országos statisztikai hivatal felmérése szerint azok a legboldogabbak, akik házasságban vagy stabil párkapcsolatban élnek, munkahelyük van és saját otthonukban laknak. A pénznél és az anyagiaknál fontosabb, hogy az egyének mennyire érzik azt, hogy rendelkeznek a saját életükkel. Nagy-Britanniában mintegy másfél millióan dolgoznak szabadúszóként. Egy felmérés szerint ők sokkal boldogabbak, mint a népesség átlaga, még akkor is, ha kevesebbet keresnek, mint a státuszban foglalkoztatottak, mert nincsenek konfliktusaik a főnökeikkel és a kollégáikkal, maguk választhatják meg, hogy milyen munkát végeznek, és milyen időbeosztásban dolgoznak.
Az érem másik oldala azonban, hogy Nagy-Britanniában már évtizedek óta nagyon magas az öngyilkosságok száma, s egyre sokkolóbb tendencia, hogy emelkedik azoknak a fiatal és középkorú férfiaknak az aránya, akik maguk vetnek véget az életüknek. A BBC egyik háttéranyaga szerint több ember hal meg öngyilkosság miatt, mint közlekedési balesetben, HIV-fertőzésben és bűncselekmények miatt együttvéve. A brit egészségügy pedig erre teljesen felkészületlen. Az egészségügyi miniszter utoljára két évvel ezelőtt tett közzé egy öngyilkosság-megelőző stratégiát, de abban sem szerepel a nemek közötti különbség.
Az öngyilkossági statisztikai mutatók Skóciában és Észak-Írországban a legrosszabbak, és a depressziós betegek száma is nagyon magas az ország északi részein, ami összefüggésben van a mostoha időjárással és a hosszabb sötét időszakkal.
Nagy-Britanniában nagy az érdeklődés a nem gyógyszeres terápiák iránt, a fény- vagy a zeneterápia iránt, és sok olyan kezdeményezés van - különösen karitatív szervezetek részéről -, amely arra ösztönzi az embereket, hogy figyeljenek a depressziós tünetekre. Kossuth Rádió, Közelről
Rohanó tempó, ritmustalanság, negatív események, folyamatos stressz - a legfrissebb kutatások szerint mindezek hozzájárulnak a depresszió kialakulásához, amely a WHO előrejelzése szerint 2020-ra a második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó betegség lesz világviszonylatban.
Magyarországon havi szinten kétszázezer ember szenved a depressziótól, amelynek legfőbb tünetei a levertség, a kedvetlenség, a fizikai gyengeség, a fáradékonyság, a negatív gondolatok, a nyomasztó érzések, az alvászavarok, de a betegek alig ötven százaléka áll orvosi, gyógyszeres kezelés alatt. A depresszió bárkit érinthet, bár sokan nem vesznek róla tudomást. Január második fele ráadásul az év legdepressziósabb időszaka. Akik hajlamosak arra, hogy a borongós időjárás, az évkezdet miatt lehangoltak legyenek, azokat még inkább megviselik ezek a hetek.
Forrás: hirado.hu
A magyarok nem érzik jól magukat a munkahelyükön, úgy vélik, keveset keresnek, mégsem váltanak, és nem is boldogok. Eközben Ausztria, mellyel sok a kulturális és történelmi hasonlóság, az elégedettségi listák élmezőnyéhez tartozik.
A brit országos statisztikai hivatal felmérése szerint azok a legboldogabbak, akik házasságban vagy stabil párkapcsolatban élnek, munkahelyük van és saját otthonukban laknak. A pénznél és az anyagiaknál fontosabb, hogy az egyének mennyire érzik azt, hogy rendelkeznek a saját életükkel. Nagy-Britanniában mintegy másfél millióan dolgoznak szabadúszóként. Egy felmérés szerint ők sokkal boldogabbak, mint a népesség átlaga, még akkor is, ha kevesebbet keresnek, mint a státuszban foglalkoztatottak, mert nincsenek konfliktusaik a főnökeikkel és a kollégáikkal, maguk választhatják meg, hogy milyen munkát végeznek, és milyen időbeosztásban dolgoznak.
Az érem másik oldala azonban, hogy Nagy-Britanniában már évtizedek óta nagyon magas az öngyilkosságok száma, s egyre sokkolóbb tendencia, hogy emelkedik azoknak a fiatal és középkorú férfiaknak az aránya, akik maguk vetnek véget az életüknek. A BBC egyik háttéranyaga szerint több ember hal meg öngyilkosság miatt, mint közlekedési balesetben, HIV-fertőzésben és bűncselekmények miatt együttvéve. A brit egészségügy pedig erre teljesen felkészületlen. Az egészségügyi miniszter utoljára két évvel ezelőtt tett közzé egy öngyilkosság-megelőző stratégiát, de abban sem szerepel a nemek közötti különbség.
Az öngyilkossági statisztikai mutatók Skóciában és Észak-Írországban a legrosszabbak, és a depressziós betegek száma is nagyon magas az ország északi részein, ami összefüggésben van a mostoha időjárással és a hosszabb sötét időszakkal.
Nagy-Britanniában nagy az érdeklődés a nem gyógyszeres terápiák iránt, a fény- vagy a zeneterápia iránt, és sok olyan kezdeményezés van - különösen karitatív szervezetek részéről -, amely arra ösztönzi az embereket, hogy figyeljenek a depressziós tünetekre. Kossuth Rádió, Közelről
Rohanó tempó, ritmustalanság, negatív események, folyamatos stressz - a legfrissebb kutatások szerint mindezek hozzájárulnak a depresszió kialakulásához, amely a WHO előrejelzése szerint 2020-ra a második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó betegség lesz világviszonylatban.
Magyarországon havi szinten kétszázezer ember szenved a depressziótól, amelynek legfőbb tünetei a levertség, a kedvetlenség, a fizikai gyengeség, a fáradékonyság, a negatív gondolatok, a nyomasztó érzések, az alvászavarok, de a betegek alig ötven százaléka áll orvosi, gyógyszeres kezelés alatt. A depresszió bárkit érinthet, bár sokan nem vesznek róla tudomást. Január második fele ráadásul az év legdepressziósabb időszaka. Akik hajlamosak arra, hogy a borongós időjárás, az évkezdet miatt lehangoltak legyenek, azokat még inkább megviselik ezek a hetek.
Forrás: hirado.hu
Több millió forintos belépési díj kérhető az idősotthonokban
2015. január 01. | Admin
A fogyatékosok, a pszichiátriai betegek vagy az idősek ápoló-, gondozóotthonai január 1-jétől maximum 8 millió forintos belépési hozzájárulást kérhetnek. A már ott élőknek nem kell fizetniük.
A változást az 1993-as szociális törvény január elsején hatályba lépő módosítása tette lehetővé. Nem lesz belépési hozzájárulás a rehabilitációs intézményekben – ilyenek szenvedélybetegek és pszichiátriai betegek számára is léteznek -, a hajléktalanok otthonaiban és a rehabilitációs lakóotthonokban, de a többi szociális otthonban meg lehet határozni azoknak a férőhelyeknek a számát, amelyek után belépési hozzájárulás szedhető.
Ez azt jelenti, hogy akár minden helyért fizetni kell majd. Az egyházi és a nem állami (vagyis magán-) fenntartású intézmények kivételek, ezekben a helyeknek legfeljebb 50 százaléka lehet fizetős.
Nem kell fizetniük azoknak, akik már ilyen otthonokban élnek, és azoknak sem, akik nem engedhetik meg maguknak a belépési díjat, de feléjük az intézménynek ellátási kötelezettsége van, vagyis napi 4 óránál hosszabb ápolást igényelnek.A bekerülésre való jogosultság a szociális helyzettől is függ. Az állami fenntartású intézményeknél azonban hosszú, három hónaptól másfél évig tartó várakozási időre is számítani kell.
Forrás: http://vs.hu/
A fogyatékosok, a pszichiátriai betegek vagy az idősek ápoló-, gondozóotthonai január 1-jétől maximum 8 millió forintos belépési hozzájárulást kérhetnek. A már ott élőknek nem kell fizetniük.
A változást az 1993-as szociális törvény január elsején hatályba lépő módosítása tette lehetővé. Nem lesz belépési hozzájárulás a rehabilitációs intézményekben – ilyenek szenvedélybetegek és pszichiátriai betegek számára is léteznek -, a hajléktalanok otthonaiban és a rehabilitációs lakóotthonokban, de a többi szociális otthonban meg lehet határozni azoknak a férőhelyeknek a számát, amelyek után belépési hozzájárulás szedhető.
Ez azt jelenti, hogy akár minden helyért fizetni kell majd. Az egyházi és a nem állami (vagyis magán-) fenntartású intézmények kivételek, ezekben a helyeknek legfeljebb 50 százaléka lehet fizetős.
Nem kell fizetniük azoknak, akik már ilyen otthonokban élnek, és azoknak sem, akik nem engedhetik meg maguknak a belépési díjat, de feléjük az intézménynek ellátási kötelezettsége van, vagyis napi 4 óránál hosszabb ápolást igényelnek.A bekerülésre való jogosultság a szociális helyzettől is függ. Az állami fenntartású intézményeknél azonban hosszú, három hónaptól másfél évig tartó várakozási időre is számítani kell.
Forrás: http://vs.hu/
A Zsenge utcai Nappali Szanatórium kálváriája
2014. február 15. | Admin
„Aki lelki igazságokat keres, úgy halad, mint kincses földben a bányász: lépésről lépésre dolgozva egy-egy szemernyi aranyért. Néha napokig nem is talál, de néha szinte magától, egy pillanat alatt, ragyogva omlik eléje.” – (Gárdonyi Géza).
Talán a medicina többi ágához hasonlítva, a pszichiátria a legérzékenyebb a változásokra. Bár már az egyiptomi papiruszokon is szó esik a lélek (a psziché) betegségéről, a pszichiátria mégis nagyon fiatal tudomány. Néhol tisztelték, néhol kinevették őket. Egyes kultúrákban varázserőt tulajdonítottak nekik, máshol máglyán végezték. A szokatlan egyéneket, a rendellenes viselkedést a különböző korok közösségei különbözőképpen bírálták el. A pszichiátriai betegek társadalmi megítélése, ha nem is „ókori mintán” ma is a legnagyobb mértékben szorul átgondolásra. Minden demokráciának fontos fokmérője, hogy az adott társadalom hogyan gondoskodik polgárairól, milyen jogokat biztosít csoportjainak. Egy társadalom annyit ér, ahogyan bánik az elesettjeivel…
Vannak dolgok, amiket muszáj elmondani, még akkor is, ha tabu témának számítanak, s akkor is, ha az idők során ok nélkül valókká válnak. Van, amit nem lehet későbbre halasztani, mert lehet, hogy nem lesz „legközelebb”…
„Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.
Mit tehetnénk a szabály ellenében?!
Mint mozdulatlan csillagok az égen,
Változhatatlan rajzunk, jellemünk.” – (József Attila: Osztás után)
Akár egy szimbolikus jajdulás, úgy világlik át a költő soraiban a „József Attila-i” tehetetlenségérzés. Lám, mily csodálatos a költészet! Abban is segít, hogy a lélek gyötrelmét megértsük. A fájdalmat átérezzük. Mi a kiszolgáltatottság? Valamivel szemben való védtelenség, egy hatalmasabb erő, vagy érdek érvényesülése a „kisebbek”, a „gyengébbek” rovására… Nincsen olyan ember a földkerekségen, aki ne kívánna biztonságban élni. Ez nem csak az ember testi, anyagi, egzisztenciális, erkölcsi biztonságára vonatkozik, hanem – és ez a legfontosabb – a személyének, azaz a valódi lényének biztonságára is. A szeretet, a törődés iránti vágy egyetemes. Ha ezek a szükségek nincsenek betöltve, hiányérzet támad, a lélek nem kapja meg azt a „táplálékot”, ami életben tarthatná. Ha pedig a hiányérzet állandósul, bár nem következik be azonnali eltávozás, mégis felérhet az, akár a halál figyelmeztető leheletével is…
A betegség nem válogat. De kinek jutna eszébe elítélni valakit azért, mert kanyarót, himlőt kap, esetleg más súlyos, krónikus betegségben szenved? Paroxat, Prozac, Depral…, mind gyógyító tabletták. Mégis, ha egyik másik netán „piros” színű is, talán a legkeserűbb pirulák ezek. Egyes becslések szerint, ma Magyarországon, minden negyedik ember pszichiátriai problémával küzd. Azoknak a családoknak, ahol mentális beteget ápolnak, nehéz kérdésekkel kell szembenézniük. Mint a lakonikus betegségek általában, a pszichiátriai problémák is komoly terhet jelentenek a családnak, a barátoknak és persze leginkább a szenvedőnek. Mindezeken felül a pszichiátria betegségekhez kapcsolódó tévhitek és előítéletek még jobban megnehezítik az életüket. Mit tehetnek a betegeket gondozó családok, hogy megkönnyítsék közös életüket? Nagy segítséget jelenthet számukra a nappali szanatóriumi ellátás.
Hogyan is zajlik egy ilyen jellegű intézményben az élet? Mire számíthatnak az ide betérők? Ebbe Gabi nővér (Hegedűs Gabriella), a Péterfy Sándor Utcai Kórház Zsenge utcai Pszichiátria Nappali Szanatóriumának kedves dolgozója avat be bennünket:
„Egymást segítik, nem mi vagyunk a legnagyobb segítség. Ők tudják a legjobban átérezni egymás problémáit. Hatvan beteg van jelenleg gondozás alatt, azonban a férőhely, a befogadó képesség véges, naponta jóval kevesebben jelenhetnek csak meg. Csoportfoglalkozásaink vannak, szeretik a betegek a kézműves dolgokat, hímzés, kötés, horgolás kedvelt foglalatosságuk. Ha kevés is az anyagi eszköz, igyekszünk tartalmas programokat szervezni. Voltunk a Tájházban, az Erzsébet-ligetben, kiállításokon. Bejárjuk a szép környéket. Sokaknak ez az egyetlen társasági forrásuk. Otthon egyedül vannak. Mit csinálnak ott? Fekszenek az ágyban, gyakran a fűtetlen lakásban. A fűtésgondjaikat is megoldja az ittlét. Van, akinek ez az egyetlen napi programja, hogy ide eljön. Itt él, itt van kivel beszélgetnie. Falon kívül is találkoznak. Barátságok szövődnek. Együtt intézik ügyes-bajos dolgaikat. Sorsközösség, átérzés, együttérzés, sorolja a kulcsszavakat. Ami összetartja őket.”
A mátyásföldi intézetben a napi (6-8 órás) ellátás keretében a betegek (naponta, otthonukból történő bejárással) kórházi szintű gyógykezelésben részesülnek kórházi ágy nélkül. Dr. Kerékjártó György, a Baross Gábor utcai pszichiátriai szakrendelő vezető főorvosa, egyben a Péterfy Sándor utcai Kórház és Rendelőintézet nappali szanatóriumának osztályvezető főorvosa, több mint húsz éve igazgatja a Zsenge utcai intézetet, ahová többségében súlyos skizofrén betegek látogatnak el nap, mint nap, hogy a terápián kívül közösségi életet élhessenek, szeretetben és törődésben részesüljenek. Amint a főorvos úr az intézet jubileuma alakalmával korábban elmondta: a nappali szanatóriumokat első ízben, az 1930-as években a gazdaságossági szempont hívta életre, a társadalom relatív szegénysége és a pszichiátriai férőhelyek hiányossága. A nappali szanatóriumok megalapításánál vezető szempont volt annak megértése és elfogadása, hogy a betegek jelentős része vonakodóan vagy elutasítóan viselkedik a hagyományos pszichiátriai osztályon való kezeléssel szemben. A XVI. kerületi intézményt dr. László Mária, a Péterfy utcai kórház főorvosa hozta létre 1985-ben. Az önkormányzattól bérelt ingatlan, amely egy kertes, családi ház jellegű épület, annak idején 20-30 bejáró beteggel kezdte működését.
A hagyományos gyógyításon kívül a szanatóriumban már régóta eredményesen alkalmazzuk a művészetterápiát is. Betegeink közül akad olyan is, aki alkotásaival neves kiállításokon is részt vett. Munkánkat inkább hivatásnak nevezném, a négy gondozónő kollégámmal együtt nekünk nem csupán a betegek kezelése, gyógyítása a feladatunk. Az itt folyó közösségi élet sokak számára a hiányzó családi életet is pótolja. A szanatóriumban dolgozók és a bejáró betegek szerint a Zsenge utcai ház „lakóival” együtt beépült a kerületbe. Jó viszonyt sikerült kialakítani a szomszédokkal, és a tágabb környezet is elfogadónak bizonyult. (Forrás: Zsigmond Tünde XVI. Kerületi Újságban, 2010-ben megjelentetett írása).
Olyan korban élünk, amelyet sok szempontból a széthullás és (csak remélni lehet) talán az újraépítkezés jellemez. A napról napra változó rendeletözön, az átszervezésekről szóló (ál- és rém-) hírek sem erősítik meg egyetlen intézmény stabilitását sem. A XVI. kerületi Fórum Újság (egy korábbi számában) találtam rá az elkeserítő olvasói levélre. Már az első mondata is szíven ütött: „Sajnálattal hallom, hogy az intézet (ld. pszichiátriai betegek Nappali Szanatóriuma Bp.1165. Zsenge u.33.) bezárását fontolgatják. Már bebizonyosodott, hogy az évekkel ezelőtt bezárt OPNI milyen felelősséget hárított a kerületek megfelelő intézményeire. Saját példámat tudom csak pár sorban vázolni: 28 éve gondnokolom beteg húgomat. Nagyon nagy segítség, hogy biztonságban, szakszerű orvosi, nővéri felügyelet alatt tudhatom a nap pár órájában. (…) Magányosan kettesben élünk, én 69 évesen nem tudom, meddig bírom még a gondozását, ellátását /a napi meleg finom ebéd is nagy segítség/. (…) Remélem, nem szándékoznak az intézmény bezárásával még növelni az utcán bolyongó pszichiátriai betegek számát. Tisztelet és köszönet az ilyen betegekkel foglalkozó orvosoknak és nővéreknek.”
Derült égből a villámcsapás, a fennálló helyzetben a gondozottak közösen, a maguk erejéből próbáltak zöldágra vergődni, s megvédeni az otthonukat. Az összes létező illetékes hivatalnak, intézménynek (Péterfy Sándor utcai kórház, pszichiátriai érdekképviselet, Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet, Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság) aláírásaikkal ellátva elküldték tiltakozó levelüket. A XVI. kerületi Polgármesteri Hivatalba pedig személyesen vitték be petíciójukat. Visszajelzés nem érkezett. A telefonon való érdeklődésre: éppen, hogy nem a betegek a rémhírterjesztők, „rémhírekkel nem foglalkozunk…” – volt a hivatal reagálása. (Megjegyzés: A XVI. Kerület Kertvárosi Egészségügyi Szolgálatának alapítója a XVI. Kerületi Önkormányzat. A Szolgálat alapító okiratának (2012. évi) módosítása szerint, a kerület egészségügyi intézete telephelye között szerepel a Zsenge u. 33. szám, azaz a nappali szanatórium egysége is. Tehát a vezetőinknek tudniuk kellett ennek bármilyen megváltozott státuszáról. Ehhez képest (a tények tükrében) még inkább elképesztő, hogy egy életbevágóan fontos ügyben ilyen semmibe vevő, megalázó, pökhendi válasz egy hivatalban „hivatalosan” elhangozhatott). Nem az lenne a képviselők – a polgármesteri kabinet – dolga, hogy kis hazánk polgárait felkarolja? Ügyes-bajos dolgukat megoldja? A megnyugtató, tisztességes tájékoztatást a részükre megadja? A szanatóriumból a betegek az ombudsmant is megkeresték. A helyzetet felmérendő a hivatalos személyek ugyan kiérkeztek, de az immár több hónapja tartó hercehurca eredményképpen csupán egyetlen konkrétumot tudtak meg: 2013. december 31-ig a döntésnek meg kell születnie.
Mint ismeretes, a kórházak területi ellátási kötelezettsége megváltozott, a XVI. kerület már nem a Péterfy Sándor utcai kórházhoz tartozik. A Péterfy a XVI. kerületet elláthatja, de nincs rá kötelezettsége. A kistarcsai kórház pedig az intézményre nem tart igényt. Vélhetően a paragrafusok ellentmondásban létrejött vákuum, a kialakult joghézag teremthette meg a helyzetet, amely okán a nappali szanatórium fennmaradása veszélybe került. Továbbgörgetve az eseményeket, láthatjuk, hogy a történések folyamata inkorrekt módon valósult meg. Sajnos a döntéshozók körében az emberi faktor (megint) nem úgy került előtérbe, ahogyan az erkölcsileg megfelelt volna. Időközben Radó Iván (Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke) válaszleveléről is értesültem: „A problémát ismerjük. Ebben az ügyben jártunk is az intézményben. Továbbá jeleztük a szakma felé a kialakult helyzetet. Németh Attila dr. azt nyilatkozta az ügyben, hogy kizárólag a szakma foglalkozik az üggyel. Ez természetesen nem igaz. Az a helyzet, hogy nem kényszeríthető ki egy önkormányzattól, hogy helyiséget adjon és egy kórháztól, hogy beteget küldjön, illetve finanszírozzon olyan ellátást, amelyet bármely okból nem kíván, vagy nem tud, vagy, hogy befogadjon egy intézményt. Jogilag a helyzet nem kezelhető. Azonban a betegek, és a személyzet természetesen fordulhat a döntéshozókhoz, bár úgy tudom, ez eddig eredményre nem vezetett. Itt vagy a civil kurázsi segít vagy semmi. Ez a helyzet. (…) Ahogy eddig is, most is támogatásunkról tudom az intézményt biztosítani. Eszközeink azonban korlátosak.”
Várakozni a legnehezebb. Valamikor december első napjaiban jártam a Zsenge utcában, és az elmúlt esztendő utolsó napján kaptam meg tőlük az értesítést: „Azóta az ombudsman telefonált, tájékoztatott minket a döntésről – ne aggódjanak, nem szűnnek meg…” Pontosan mit jelent ez? „Megnyugtató elvileg, hogy megmarad az intézet, ha másképpen is. Ha ki is nyit, más felállásban működhet tovább. Most a legfontosabb, hogy együttműködjünk, hogy a betegeink azonos ellátása meglegyen…” – bár nyugodtan számol be a fejleményekről, Gabi nővér hangjából mégis kiveszem, hogy a gondozottakért mennyire dúl a lelkében az aggodalom. „A betegeknek fontos érzés, hogy együtt maradjanak, úgy ahogyan eddig. A kórházon belül tavaszig biztos megmarad a szanatórium működése, új vezetéssel. A fizetés, az ebéd még innen jön. Kerékjártó főorvos úr megbízási szerződése a Péterfyvel lejárt 2013. december 31-én, nem hosszabbították meg. A XIV. kerületből jön új orvos kolléga. Csak én, és egy adminisztrátor marad, a többiek váltanak, hogy milyen jellegű betegellátás zajlik majd ez még kérdőjeles….” A pszichiátriai gondozás nagyon komoly bizalmi viszonyt feltételez orvos és beteg, gondozó és gondozott között, amely kialakulása (a betegség természetéből adódóan) a legtöbbször csak hosszú évek kitartó munkájának eredményeként jöhet létre. Kerületünk nappali szanatóriuma az emberi kapcsolatok, és a csoportban való viselkedés (több mint két évtizedes) műhelyeként (óriási tapasztalatot felhalmozva) számos olyan programot indított el, amely a kapcsolatok építését serkentette, s bővítette a kapcsolati kultúrát és készségeket, az önérvényesítést és a csoportos együttműködést. Damoklész kardja még ott lebeg… Egy jól működő „szimbiózist”, ezt a szoros összetartozást szétzilálni a legnagyobb felelőtlenség lenne.
„Mit tehetnénk a szabály ellenében?!” Kiált fel és kérdez egyszerre József Attila. A nyomasztó érzés továbbra is ott motoszkál bennem. Itt a szabály is hiányzik! Belenyugodhatunk-e emberhez méltatlan helyzetekbe? Van-e a hatalomnak lelkiismerete? A kiszolgáltatottakat még kiszolgáltatottabbá tenni, a legelesettebbeket a létükben akár csak egyetlen pillanatig is bizonytalanságban tartani (embereket tárgyaknak, sakkfigura báboknak tekinteni) a legnagyobb vétek… A Zsenge utcában a bizonytalanság még egyáltalán nem oldódhatott fel, az intézet nyitva tartása csak tavaszig lett garantálva. Mégis úgy hiszem, hogy végül győz a szív bölcsessége. A „hatalmasak” nem teszik meg, amit tenni „készültek”. S nem pecsételődik meg a Zsenge utcai Nappali Szanatórium és betegeinek a sorsa. A fogyatékos emberek (pszichiátriai betegek) korszerű, méltó életkörülményeinek megteremtése, önrendelkezésük tiszteletben tartása mindannyiunk ügye. Ahogyan egy sokszínű, minden tagját tiszteletben tartó közösség megalkotása is, amelyben ugyanolyan helyet kaphatnak a fogyatékos emberek: nem, mint páciensek vagy intézménylakók, hanem mint teljes jogú állampolgárok és a közösség megbecsült tagjai. A mi társadalmunk is annyit ér, ahogyan bánunk az elesettjeinkkel… Másképpen nem lehet. Hinnünk kell, hogy minden ember értékeket hordoz, és közös feladatunk ezek kiteljesedésében támogatni. A törvény űrjében (a szabályozatlanság örvényében) a legmegbízhatóbb útmutatóra, a szívünkre kell hallgatnunk.
Forrás: forumujsag.hu
„Aki lelki igazságokat keres, úgy halad, mint kincses földben a bányász: lépésről lépésre dolgozva egy-egy szemernyi aranyért. Néha napokig nem is talál, de néha szinte magától, egy pillanat alatt, ragyogva omlik eléje.” – (Gárdonyi Géza).
Talán a medicina többi ágához hasonlítva, a pszichiátria a legérzékenyebb a változásokra. Bár már az egyiptomi papiruszokon is szó esik a lélek (a psziché) betegségéről, a pszichiátria mégis nagyon fiatal tudomány. Néhol tisztelték, néhol kinevették őket. Egyes kultúrákban varázserőt tulajdonítottak nekik, máshol máglyán végezték. A szokatlan egyéneket, a rendellenes viselkedést a különböző korok közösségei különbözőképpen bírálták el. A pszichiátriai betegek társadalmi megítélése, ha nem is „ókori mintán” ma is a legnagyobb mértékben szorul átgondolásra. Minden demokráciának fontos fokmérője, hogy az adott társadalom hogyan gondoskodik polgárairól, milyen jogokat biztosít csoportjainak. Egy társadalom annyit ér, ahogyan bánik az elesettjeivel…
Vannak dolgok, amiket muszáj elmondani, még akkor is, ha tabu témának számítanak, s akkor is, ha az idők során ok nélkül valókká válnak. Van, amit nem lehet későbbre halasztani, mert lehet, hogy nem lesz „legközelebb”…
„Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.
Mit tehetnénk a szabály ellenében?!
Mint mozdulatlan csillagok az égen,
Változhatatlan rajzunk, jellemünk.” – (József Attila: Osztás után)
Akár egy szimbolikus jajdulás, úgy világlik át a költő soraiban a „József Attila-i” tehetetlenségérzés. Lám, mily csodálatos a költészet! Abban is segít, hogy a lélek gyötrelmét megértsük. A fájdalmat átérezzük. Mi a kiszolgáltatottság? Valamivel szemben való védtelenség, egy hatalmasabb erő, vagy érdek érvényesülése a „kisebbek”, a „gyengébbek” rovására… Nincsen olyan ember a földkerekségen, aki ne kívánna biztonságban élni. Ez nem csak az ember testi, anyagi, egzisztenciális, erkölcsi biztonságára vonatkozik, hanem – és ez a legfontosabb – a személyének, azaz a valódi lényének biztonságára is. A szeretet, a törődés iránti vágy egyetemes. Ha ezek a szükségek nincsenek betöltve, hiányérzet támad, a lélek nem kapja meg azt a „táplálékot”, ami életben tarthatná. Ha pedig a hiányérzet állandósul, bár nem következik be azonnali eltávozás, mégis felérhet az, akár a halál figyelmeztető leheletével is…
A betegség nem válogat. De kinek jutna eszébe elítélni valakit azért, mert kanyarót, himlőt kap, esetleg más súlyos, krónikus betegségben szenved? Paroxat, Prozac, Depral…, mind gyógyító tabletták. Mégis, ha egyik másik netán „piros” színű is, talán a legkeserűbb pirulák ezek. Egyes becslések szerint, ma Magyarországon, minden negyedik ember pszichiátriai problémával küzd. Azoknak a családoknak, ahol mentális beteget ápolnak, nehéz kérdésekkel kell szembenézniük. Mint a lakonikus betegségek általában, a pszichiátriai problémák is komoly terhet jelentenek a családnak, a barátoknak és persze leginkább a szenvedőnek. Mindezeken felül a pszichiátria betegségekhez kapcsolódó tévhitek és előítéletek még jobban megnehezítik az életüket. Mit tehetnek a betegeket gondozó családok, hogy megkönnyítsék közös életüket? Nagy segítséget jelenthet számukra a nappali szanatóriumi ellátás.
Hogyan is zajlik egy ilyen jellegű intézményben az élet? Mire számíthatnak az ide betérők? Ebbe Gabi nővér (Hegedűs Gabriella), a Péterfy Sándor Utcai Kórház Zsenge utcai Pszichiátria Nappali Szanatóriumának kedves dolgozója avat be bennünket:
„Egymást segítik, nem mi vagyunk a legnagyobb segítség. Ők tudják a legjobban átérezni egymás problémáit. Hatvan beteg van jelenleg gondozás alatt, azonban a férőhely, a befogadó képesség véges, naponta jóval kevesebben jelenhetnek csak meg. Csoportfoglalkozásaink vannak, szeretik a betegek a kézműves dolgokat, hímzés, kötés, horgolás kedvelt foglalatosságuk. Ha kevés is az anyagi eszköz, igyekszünk tartalmas programokat szervezni. Voltunk a Tájházban, az Erzsébet-ligetben, kiállításokon. Bejárjuk a szép környéket. Sokaknak ez az egyetlen társasági forrásuk. Otthon egyedül vannak. Mit csinálnak ott? Fekszenek az ágyban, gyakran a fűtetlen lakásban. A fűtésgondjaikat is megoldja az ittlét. Van, akinek ez az egyetlen napi programja, hogy ide eljön. Itt él, itt van kivel beszélgetnie. Falon kívül is találkoznak. Barátságok szövődnek. Együtt intézik ügyes-bajos dolgaikat. Sorsközösség, átérzés, együttérzés, sorolja a kulcsszavakat. Ami összetartja őket.”
A mátyásföldi intézetben a napi (6-8 órás) ellátás keretében a betegek (naponta, otthonukból történő bejárással) kórházi szintű gyógykezelésben részesülnek kórházi ágy nélkül. Dr. Kerékjártó György, a Baross Gábor utcai pszichiátriai szakrendelő vezető főorvosa, egyben a Péterfy Sándor utcai Kórház és Rendelőintézet nappali szanatóriumának osztályvezető főorvosa, több mint húsz éve igazgatja a Zsenge utcai intézetet, ahová többségében súlyos skizofrén betegek látogatnak el nap, mint nap, hogy a terápián kívül közösségi életet élhessenek, szeretetben és törődésben részesüljenek. Amint a főorvos úr az intézet jubileuma alakalmával korábban elmondta: a nappali szanatóriumokat első ízben, az 1930-as években a gazdaságossági szempont hívta életre, a társadalom relatív szegénysége és a pszichiátriai férőhelyek hiányossága. A nappali szanatóriumok megalapításánál vezető szempont volt annak megértése és elfogadása, hogy a betegek jelentős része vonakodóan vagy elutasítóan viselkedik a hagyományos pszichiátriai osztályon való kezeléssel szemben. A XVI. kerületi intézményt dr. László Mária, a Péterfy utcai kórház főorvosa hozta létre 1985-ben. Az önkormányzattól bérelt ingatlan, amely egy kertes, családi ház jellegű épület, annak idején 20-30 bejáró beteggel kezdte működését.
A hagyományos gyógyításon kívül a szanatóriumban már régóta eredményesen alkalmazzuk a művészetterápiát is. Betegeink közül akad olyan is, aki alkotásaival neves kiállításokon is részt vett. Munkánkat inkább hivatásnak nevezném, a négy gondozónő kollégámmal együtt nekünk nem csupán a betegek kezelése, gyógyítása a feladatunk. Az itt folyó közösségi élet sokak számára a hiányzó családi életet is pótolja. A szanatóriumban dolgozók és a bejáró betegek szerint a Zsenge utcai ház „lakóival” együtt beépült a kerületbe. Jó viszonyt sikerült kialakítani a szomszédokkal, és a tágabb környezet is elfogadónak bizonyult. (Forrás: Zsigmond Tünde XVI. Kerületi Újságban, 2010-ben megjelentetett írása).
Olyan korban élünk, amelyet sok szempontból a széthullás és (csak remélni lehet) talán az újraépítkezés jellemez. A napról napra változó rendeletözön, az átszervezésekről szóló (ál- és rém-) hírek sem erősítik meg egyetlen intézmény stabilitását sem. A XVI. kerületi Fórum Újság (egy korábbi számában) találtam rá az elkeserítő olvasói levélre. Már az első mondata is szíven ütött: „Sajnálattal hallom, hogy az intézet (ld. pszichiátriai betegek Nappali Szanatóriuma Bp.1165. Zsenge u.33.) bezárását fontolgatják. Már bebizonyosodott, hogy az évekkel ezelőtt bezárt OPNI milyen felelősséget hárított a kerületek megfelelő intézményeire. Saját példámat tudom csak pár sorban vázolni: 28 éve gondnokolom beteg húgomat. Nagyon nagy segítség, hogy biztonságban, szakszerű orvosi, nővéri felügyelet alatt tudhatom a nap pár órájában. (…) Magányosan kettesben élünk, én 69 évesen nem tudom, meddig bírom még a gondozását, ellátását /a napi meleg finom ebéd is nagy segítség/. (…) Remélem, nem szándékoznak az intézmény bezárásával még növelni az utcán bolyongó pszichiátriai betegek számát. Tisztelet és köszönet az ilyen betegekkel foglalkozó orvosoknak és nővéreknek.”
Derült égből a villámcsapás, a fennálló helyzetben a gondozottak közösen, a maguk erejéből próbáltak zöldágra vergődni, s megvédeni az otthonukat. Az összes létező illetékes hivatalnak, intézménynek (Péterfy Sándor utcai kórház, pszichiátriai érdekképviselet, Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet, Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság) aláírásaikkal ellátva elküldték tiltakozó levelüket. A XVI. kerületi Polgármesteri Hivatalba pedig személyesen vitték be petíciójukat. Visszajelzés nem érkezett. A telefonon való érdeklődésre: éppen, hogy nem a betegek a rémhírterjesztők, „rémhírekkel nem foglalkozunk…” – volt a hivatal reagálása. (Megjegyzés: A XVI. Kerület Kertvárosi Egészségügyi Szolgálatának alapítója a XVI. Kerületi Önkormányzat. A Szolgálat alapító okiratának (2012. évi) módosítása szerint, a kerület egészségügyi intézete telephelye között szerepel a Zsenge u. 33. szám, azaz a nappali szanatórium egysége is. Tehát a vezetőinknek tudniuk kellett ennek bármilyen megváltozott státuszáról. Ehhez képest (a tények tükrében) még inkább elképesztő, hogy egy életbevágóan fontos ügyben ilyen semmibe vevő, megalázó, pökhendi válasz egy hivatalban „hivatalosan” elhangozhatott). Nem az lenne a képviselők – a polgármesteri kabinet – dolga, hogy kis hazánk polgárait felkarolja? Ügyes-bajos dolgukat megoldja? A megnyugtató, tisztességes tájékoztatást a részükre megadja? A szanatóriumból a betegek az ombudsmant is megkeresték. A helyzetet felmérendő a hivatalos személyek ugyan kiérkeztek, de az immár több hónapja tartó hercehurca eredményképpen csupán egyetlen konkrétumot tudtak meg: 2013. december 31-ig a döntésnek meg kell születnie.
Mint ismeretes, a kórházak területi ellátási kötelezettsége megváltozott, a XVI. kerület már nem a Péterfy Sándor utcai kórházhoz tartozik. A Péterfy a XVI. kerületet elláthatja, de nincs rá kötelezettsége. A kistarcsai kórház pedig az intézményre nem tart igényt. Vélhetően a paragrafusok ellentmondásban létrejött vákuum, a kialakult joghézag teremthette meg a helyzetet, amely okán a nappali szanatórium fennmaradása veszélybe került. Továbbgörgetve az eseményeket, láthatjuk, hogy a történések folyamata inkorrekt módon valósult meg. Sajnos a döntéshozók körében az emberi faktor (megint) nem úgy került előtérbe, ahogyan az erkölcsileg megfelelt volna. Időközben Radó Iván (Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke) válaszleveléről is értesültem: „A problémát ismerjük. Ebben az ügyben jártunk is az intézményben. Továbbá jeleztük a szakma felé a kialakult helyzetet. Németh Attila dr. azt nyilatkozta az ügyben, hogy kizárólag a szakma foglalkozik az üggyel. Ez természetesen nem igaz. Az a helyzet, hogy nem kényszeríthető ki egy önkormányzattól, hogy helyiséget adjon és egy kórháztól, hogy beteget küldjön, illetve finanszírozzon olyan ellátást, amelyet bármely okból nem kíván, vagy nem tud, vagy, hogy befogadjon egy intézményt. Jogilag a helyzet nem kezelhető. Azonban a betegek, és a személyzet természetesen fordulhat a döntéshozókhoz, bár úgy tudom, ez eddig eredményre nem vezetett. Itt vagy a civil kurázsi segít vagy semmi. Ez a helyzet. (…) Ahogy eddig is, most is támogatásunkról tudom az intézményt biztosítani. Eszközeink azonban korlátosak.”
Várakozni a legnehezebb. Valamikor december első napjaiban jártam a Zsenge utcában, és az elmúlt esztendő utolsó napján kaptam meg tőlük az értesítést: „Azóta az ombudsman telefonált, tájékoztatott minket a döntésről – ne aggódjanak, nem szűnnek meg…” Pontosan mit jelent ez? „Megnyugtató elvileg, hogy megmarad az intézet, ha másképpen is. Ha ki is nyit, más felállásban működhet tovább. Most a legfontosabb, hogy együttműködjünk, hogy a betegeink azonos ellátása meglegyen…” – bár nyugodtan számol be a fejleményekről, Gabi nővér hangjából mégis kiveszem, hogy a gondozottakért mennyire dúl a lelkében az aggodalom. „A betegeknek fontos érzés, hogy együtt maradjanak, úgy ahogyan eddig. A kórházon belül tavaszig biztos megmarad a szanatórium működése, új vezetéssel. A fizetés, az ebéd még innen jön. Kerékjártó főorvos úr megbízási szerződése a Péterfyvel lejárt 2013. december 31-én, nem hosszabbították meg. A XIV. kerületből jön új orvos kolléga. Csak én, és egy adminisztrátor marad, a többiek váltanak, hogy milyen jellegű betegellátás zajlik majd ez még kérdőjeles….” A pszichiátriai gondozás nagyon komoly bizalmi viszonyt feltételez orvos és beteg, gondozó és gondozott között, amely kialakulása (a betegség természetéből adódóan) a legtöbbször csak hosszú évek kitartó munkájának eredményeként jöhet létre. Kerületünk nappali szanatóriuma az emberi kapcsolatok, és a csoportban való viselkedés (több mint két évtizedes) műhelyeként (óriási tapasztalatot felhalmozva) számos olyan programot indított el, amely a kapcsolatok építését serkentette, s bővítette a kapcsolati kultúrát és készségeket, az önérvényesítést és a csoportos együttműködést. Damoklész kardja még ott lebeg… Egy jól működő „szimbiózist”, ezt a szoros összetartozást szétzilálni a legnagyobb felelőtlenség lenne.
„Mit tehetnénk a szabály ellenében?!” Kiált fel és kérdez egyszerre József Attila. A nyomasztó érzés továbbra is ott motoszkál bennem. Itt a szabály is hiányzik! Belenyugodhatunk-e emberhez méltatlan helyzetekbe? Van-e a hatalomnak lelkiismerete? A kiszolgáltatottakat még kiszolgáltatottabbá tenni, a legelesettebbeket a létükben akár csak egyetlen pillanatig is bizonytalanságban tartani (embereket tárgyaknak, sakkfigura báboknak tekinteni) a legnagyobb vétek… A Zsenge utcában a bizonytalanság még egyáltalán nem oldódhatott fel, az intézet nyitva tartása csak tavaszig lett garantálva. Mégis úgy hiszem, hogy végül győz a szív bölcsessége. A „hatalmasak” nem teszik meg, amit tenni „készültek”. S nem pecsételődik meg a Zsenge utcai Nappali Szanatórium és betegeinek a sorsa. A fogyatékos emberek (pszichiátriai betegek) korszerű, méltó életkörülményeinek megteremtése, önrendelkezésük tiszteletben tartása mindannyiunk ügye. Ahogyan egy sokszínű, minden tagját tiszteletben tartó közösség megalkotása is, amelyben ugyanolyan helyet kaphatnak a fogyatékos emberek: nem, mint páciensek vagy intézménylakók, hanem mint teljes jogú állampolgárok és a közösség megbecsült tagjai. A mi társadalmunk is annyit ér, ahogyan bánunk az elesettjeinkkel… Másképpen nem lehet. Hinnünk kell, hogy minden ember értékeket hordoz, és közös feladatunk ezek kiteljesedésében támogatni. A törvény űrjében (a szabályozatlanság örvényében) a legmegbízhatóbb útmutatóra, a szívünkre kell hallgatnunk.
Forrás: forumujsag.hu
Meghalt egy elkóborolt beteg a Dél-pesti Kórház udvarán
2014. január 29. | Admin
Holtan találtak egy beteget a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház udvarán január 23-án, azaz múlt hét csütörtökön.
Az esetről egyik olvasónk számolt be hírportálunknak. Állítása szerint a beteg egy nappal korábban, azaz január 22-én éjjel szökött meg a pszichiátria földszinten található osztályáról és csak másnap délután leltek rá a holttestére. Hozzátette, hogy az érintettek félnek attól, hogy az ügy nyilvánosságra kerül.
A történtek kapcsán a rendőrség is intézkedett. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a Hír24 kérdésére megerősítette, hogy a Rendkívüli Halálesetek Osztály közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálja az esetet.
A Jahn Ferenc kórház kommunikációs partnere az üggyel kapcsolatos érdeklődésünkre azt írta: az elhunyt beteg 2014. január 22-én a késő esti órákban orvosai tájékoztatása, engedélye és tudta nélkül távozott az ellátását biztosító fekvőbeteg osztályról. Az eseményről a rendőrséget, valamint az érintett hozzátartozóit is haladéktalanul értesítették. A kórház munkatársai, valamint biztonsági szolgálata is a beteg keresésére indult, de az eredménytelenül zárult.
Az ügyben a Jahn Ferenc Kórház jelenleg belső vizsgálatot folytat. A halál okának kétséget kizáró megállapítása érdekében az intézmény vezetése igazságügyi orvostani boncolást kért. A hatósági vizsgálatok lezárásáig, valamint a hozzátartozók engedélyének hiányában további információval nem szolgálhatnak - írták a Hír24-nek. Az elhunyt hozzátartozóinak részvétüket fejezték ki.
A Dél-Pesti Kórház legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy egy külföldön élő magyar férfi, idős édesapja ápolása idején fényképeket készített az intézményben uralkodó, szerinte áldatlan állapotokról. Az Indexen megjelenő fotókra reagálva a kórház főigazgató-helyettese azt írta, mindent megtesznek a minél magasabb színvonalú higiénés körülmények biztosításáért, a képek pedig nem az aktív betegellátás céljait szolgáló helyiségekben és eszközökről készültek.
Forrás: hir24.hu
Holtan találtak egy beteget a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház udvarán január 23-án, azaz múlt hét csütörtökön.
Az esetről egyik olvasónk számolt be hírportálunknak. Állítása szerint a beteg egy nappal korábban, azaz január 22-én éjjel szökött meg a pszichiátria földszinten található osztályáról és csak másnap délután leltek rá a holttestére. Hozzátette, hogy az érintettek félnek attól, hogy az ügy nyilvánosságra kerül.
A történtek kapcsán a rendőrség is intézkedett. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a Hír24 kérdésére megerősítette, hogy a Rendkívüli Halálesetek Osztály közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálja az esetet.
A Jahn Ferenc kórház kommunikációs partnere az üggyel kapcsolatos érdeklődésünkre azt írta: az elhunyt beteg 2014. január 22-én a késő esti órákban orvosai tájékoztatása, engedélye és tudta nélkül távozott az ellátását biztosító fekvőbeteg osztályról. Az eseményről a rendőrséget, valamint az érintett hozzátartozóit is haladéktalanul értesítették. A kórház munkatársai, valamint biztonsági szolgálata is a beteg keresésére indult, de az eredménytelenül zárult.
Az ügyben a Jahn Ferenc Kórház jelenleg belső vizsgálatot folytat. A halál okának kétséget kizáró megállapítása érdekében az intézmény vezetése igazságügyi orvostani boncolást kért. A hatósági vizsgálatok lezárásáig, valamint a hozzátartozók engedélyének hiányában további információval nem szolgálhatnak - írták a Hír24-nek. Az elhunyt hozzátartozóinak részvétüket fejezték ki.
A Dél-Pesti Kórház legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy egy külföldön élő magyar férfi, idős édesapja ápolása idején fényképeket készített az intézményben uralkodó, szerinte áldatlan állapotokról. Az Indexen megjelenő fotókra reagálva a kórház főigazgató-helyettese azt írta, mindent megtesznek a minél magasabb színvonalú higiénés körülmények biztosításáért, a képek pedig nem az aktív betegellátás céljait szolgáló helyiségekben és eszközökről készültek.
Forrás: hir24.hu
Öngyilkossággal kapcsolatos hírek a médiában...
2014. január 26. | Admin
Szükségszerű lenne gyakrabban alkalmazni a médiabiztos ajánlását az öngyilkosságokról szóló tudósítások szerkesztésekor
Sokat tehet a média az öngyilkosságok előtt mutatkozó figyelmeztető jelek tudatosításáért – hangsúlyozták a résztvevők azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen a híradások szerepét vizsgálták pszichiáterek, újságírók, valamint a média- és hírközlési biztos az öngyilkosságok megelőzésében pénteken a Magyar Pszichiátriai Társaság budapesti kongresszusán.
Az elmúlt két év alatt a tíz legjelentősebb tévé- és rádiós hírműsorokban közzétett 575 öngyilkossággal foglalkozó tudósításból csupán hét esetben jelent meg a krízishelyzetben ingyen hívható lelki elsősegély telefonszáma, a 116-123 – közölte Bodonovich Jenő a kerekasztal-beszélgetést felvezető előadásában. A média- és hírközlési biztos, valamint az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai ugyanakkor kifejezetten kérik, hogy az esemény feldolgozásakor az újságírók, szerkesztők emeljék ki, hol kaphatnak segítséget a bajban lévő emberek.
Balázs Judit gyermekpszichiáter, a kerekasztal-beszélgetés másik előadója bemutatta a nemzetközi koordinációban gondozott Supremebook.org mentálisegészség-fejlesztő honlapot, amely az öngyilkosságok megelőzésében is eredményes. Hangsúlyozta a prevenció fontosságát, mivel Európában naponta 400 ember hal meg öngyilkosság következtében.
A kerekasztal-beszélgetésen Farkas Melinda, a Magyar Nemzet újságírója elmondta, lapjuknál arra törekszenek, hogy az általános társadalmi okokat térképezzék fel egy-egy öngyilkossági eset bemutatása kapcsán. Fürst-Borsos Ádám, a Blikk munkatársa követendőnek tartja azt a szerkesztési elvet, amely egy öngyilkosságról szóló tudósítás mellé közvetlenül olyan hírt tördel be ellensúlyozásként, amely pozitív kicsengésű, és kiemeli például a családi összetartozás fontosságát.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a médiában közreadott tudósításokban hasznos közölni azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek öngyilkossági szándékot vetíthetnek előre. Ezek megismertetése a médiafogyasztókkal elősegítheti azt, hogy a jövőben kevesebb öngyilkosság következzen be. Magyarország ugyanis még mindig a második helyen áll az egy főre jutó befejezett öngyilkossági esetek számát tekintve Európában Litvánia mögött, és világszinten is az 5-6. helyen áll – a legmagasabb értéket Dél-Koreában mérik.
A szimpózium után Balázs Judit és Bodonovich Jenő sajtótájékoztatón foglalta össze az elhangzottakat. Balázs Judit többek között beszámolt arról, hogy az öngyilkosságot elkövetők 90 százaléka valamilyen pszichiátriai betegségben szenved, jellemzően depresszióban. Bodonovich Jenő a média felelősségét elemezte, nyomatékosítva azt, hogy a tudósítások mikéntje, a bemutatott részletek növelhetik az öngyilkosságok bekövetkeztének kockázatát.
Forrás: bevezetem.hu
Szükségszerű lenne gyakrabban alkalmazni a médiabiztos ajánlását az öngyilkosságokról szóló tudósítások szerkesztésekor
Sokat tehet a média az öngyilkosságok előtt mutatkozó figyelmeztető jelek tudatosításáért – hangsúlyozták a résztvevők azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen a híradások szerepét vizsgálták pszichiáterek, újságírók, valamint a média- és hírközlési biztos az öngyilkosságok megelőzésében pénteken a Magyar Pszichiátriai Társaság budapesti kongresszusán.
Az elmúlt két év alatt a tíz legjelentősebb tévé- és rádiós hírműsorokban közzétett 575 öngyilkossággal foglalkozó tudósításból csupán hét esetben jelent meg a krízishelyzetben ingyen hívható lelki elsősegély telefonszáma, a 116-123 – közölte Bodonovich Jenő a kerekasztal-beszélgetést felvezető előadásában. A média- és hírközlési biztos, valamint az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai ugyanakkor kifejezetten kérik, hogy az esemény feldolgozásakor az újságírók, szerkesztők emeljék ki, hol kaphatnak segítséget a bajban lévő emberek.
Balázs Judit gyermekpszichiáter, a kerekasztal-beszélgetés másik előadója bemutatta a nemzetközi koordinációban gondozott Supremebook.org mentálisegészség-fejlesztő honlapot, amely az öngyilkosságok megelőzésében is eredményes. Hangsúlyozta a prevenció fontosságát, mivel Európában naponta 400 ember hal meg öngyilkosság következtében.
A kerekasztal-beszélgetésen Farkas Melinda, a Magyar Nemzet újságírója elmondta, lapjuknál arra törekszenek, hogy az általános társadalmi okokat térképezzék fel egy-egy öngyilkossági eset bemutatása kapcsán. Fürst-Borsos Ádám, a Blikk munkatársa követendőnek tartja azt a szerkesztési elvet, amely egy öngyilkosságról szóló tudósítás mellé közvetlenül olyan hírt tördel be ellensúlyozásként, amely pozitív kicsengésű, és kiemeli például a családi összetartozás fontosságát.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a médiában közreadott tudósításokban hasznos közölni azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek öngyilkossági szándékot vetíthetnek előre. Ezek megismertetése a médiafogyasztókkal elősegítheti azt, hogy a jövőben kevesebb öngyilkosság következzen be. Magyarország ugyanis még mindig a második helyen áll az egy főre jutó befejezett öngyilkossági esetek számát tekintve Európában Litvánia mögött, és világszinten is az 5-6. helyen áll – a legmagasabb értéket Dél-Koreában mérik.
A szimpózium után Balázs Judit és Bodonovich Jenő sajtótájékoztatón foglalta össze az elhangzottakat. Balázs Judit többek között beszámolt arról, hogy az öngyilkosságot elkövetők 90 százaléka valamilyen pszichiátriai betegségben szenved, jellemzően depresszióban. Bodonovich Jenő a média felelősségét elemezte, nyomatékosítva azt, hogy a tudósítások mikéntje, a bemutatott részletek növelhetik az öngyilkosságok bekövetkeztének kockázatát.
Forrás: bevezetem.hu
Ne csak kapkodja a dilibogyókat! Keressen vele pénzt is!
2014. január 25. | Admin
A gyógyszeripar, a gyógyászat mindig is kedvelt befektetés volt. Most csavarjunk rajta egyet, és találjuk meg azokat a cégeket, melyek forradalmi újításokra lehetnek képesek, mellyel a befektetők zsebeit is teletömhetik!
A biotechnológiai iparág az 1980-as években indult útjára az Egyesült Államokból – ekkor kezdődött robbanásszerű térhódítása a gyógyszeriparban. Mára globálisan a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező iparágak egyikévé vált – az elmúlt időszakban átlagosan évi 40%-os bővülést produkált a szektor világszinten.
Az egészségügyi biotechnológia a gyakorlatban egyesíti az egyre gyorsuló tudományos és technológiai forradalmat. A gyógyszerágazat előrehaladásának fő hajtóereje, melynek révén új gyógyszerek és gyógymódok kutatása, illetve előállítása válik lehetségessé.
A tőkeigényes gyógyszeripari kutatás-fejlesztés komoly vállalati kockázatot rejthet magában, de ezzel párhuzamosan hatalmas piaci potenciállal rendelkezik. Egy sikeresen bejegyzett gyógyszer és szabadalom több évnyi kizárólagosságot jelent a vállalat számára a piacon. A termék gyakorlatilag a világ összes országában bevezethető, a szabadalom felhasználása pedig korlátlan bevételi forrást jelenthet a fejlesztővállalatnak.
A szegmens általunk vizsgált szereplői jellemzően a legnagyobb mennyiségben értékesíthető gyógyszerekre összpontosítanak, amelyek több tízmillió embernek eladhatók világszerte: különböző daganatos betegségek elleni gyógyszerek, szív gyógyszerek, gyógyíthatatlan betegségekre való ellenszerek szabadalmai.
Kutatás-fejlesztéseik révén szabadalmaik a közeljövőben sorsdöntő állomásokhoz érkeznek, éppen ezért meggyőződésünk, hogy a portfóliónkban szereplő innovatív biotechnológiai vállalatok összességében kiemelkedő kitörési lehetőséggel rendelkeznek a piacon.
Néhány Biotech részvény teljesítménye az elmúlt évben (2014. január 22-én)
ACADIA Pharmaceuticals Inc. (NASDAQ: ACAD): +327% A vállalat apró molekurális méretű gyógyszerekkel foglalkozik, amik segítenek a központi idegrendszer betegségeinek leküzdésében.
Venaxis Inc (NASDAQ: APPY): +37% A cég egy a K+F szektorban lévő, az akut vakbélgyulladás vér alapú kutatásával foglalkozó vállalat. Innovatív forgalmazása és üzleti fejlesztései miatt méltán tekinthető az egyik legjobb biotechnológiai részvénynek.
Catalyst Pharmaceutical Partners Inc. (NASDAQ: CPRX) +262% A központi idegrendszer kutatásán túl az epilepszia gyógyításával foglalkozik a biotechnológiai vállalat.
Idera Pharmaceuticals Inc. (NASDAQ: IDRA) +485% A vállalat DNS és RNS alapú gyógyszerek gyártásával foglalkozik, amik célja elsősorban az autoimmun betegségek gyógyítása.
Forrás: profitline.hu
A gyógyszeripar, a gyógyászat mindig is kedvelt befektetés volt. Most csavarjunk rajta egyet, és találjuk meg azokat a cégeket, melyek forradalmi újításokra lehetnek képesek, mellyel a befektetők zsebeit is teletömhetik!
A biotechnológiai iparág az 1980-as években indult útjára az Egyesült Államokból – ekkor kezdődött robbanásszerű térhódítása a gyógyszeriparban. Mára globálisan a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező iparágak egyikévé vált – az elmúlt időszakban átlagosan évi 40%-os bővülést produkált a szektor világszinten.
Az egészségügyi biotechnológia a gyakorlatban egyesíti az egyre gyorsuló tudományos és technológiai forradalmat. A gyógyszerágazat előrehaladásának fő hajtóereje, melynek révén új gyógyszerek és gyógymódok kutatása, illetve előállítása válik lehetségessé.A tőkeigényes gyógyszeripari kutatás-fejlesztés komoly vállalati kockázatot rejthet magában, de ezzel párhuzamosan hatalmas piaci potenciállal rendelkezik. Egy sikeresen bejegyzett gyógyszer és szabadalom több évnyi kizárólagosságot jelent a vállalat számára a piacon. A termék gyakorlatilag a világ összes országában bevezethető, a szabadalom felhasználása pedig korlátlan bevételi forrást jelenthet a fejlesztővállalatnak.
A szegmens általunk vizsgált szereplői jellemzően a legnagyobb mennyiségben értékesíthető gyógyszerekre összpontosítanak, amelyek több tízmillió embernek eladhatók világszerte: különböző daganatos betegségek elleni gyógyszerek, szív gyógyszerek, gyógyíthatatlan betegségekre való ellenszerek szabadalmai.
Kutatás-fejlesztéseik révén szabadalmaik a közeljövőben sorsdöntő állomásokhoz érkeznek, éppen ezért meggyőződésünk, hogy a portfóliónkban szereplő innovatív biotechnológiai vállalatok összességében kiemelkedő kitörési lehetőséggel rendelkeznek a piacon.
Néhány Biotech részvény teljesítménye az elmúlt évben (2014. január 22-én)
ACADIA Pharmaceuticals Inc. (NASDAQ: ACAD): +327% A vállalat apró molekurális méretű gyógyszerekkel foglalkozik, amik segítenek a központi idegrendszer betegségeinek leküzdésében.
Venaxis Inc (NASDAQ: APPY): +37% A cég egy a K+F szektorban lévő, az akut vakbélgyulladás vér alapú kutatásával foglalkozó vállalat. Innovatív forgalmazása és üzleti fejlesztései miatt méltán tekinthető az egyik legjobb biotechnológiai részvénynek.
Catalyst Pharmaceutical Partners Inc. (NASDAQ: CPRX) +262% A központi idegrendszer kutatásán túl az epilepszia gyógyításával foglalkozik a biotechnológiai vállalat.
Idera Pharmaceuticals Inc. (NASDAQ: IDRA) +485% A vállalat DNS és RNS alapú gyógyszerek gyártásával foglalkozik, amik célja elsősorban az autoimmun betegségek gyógyítása.
Forrás: profitline.hu
Hatvanszor erőszakolták meg a kórházban!
2014. január 13. | Admin
Dartford - Több mint egy éven át zaklatta egy pszichiátriai osztály betegét egy ott dolgozó ápoló, aki összesen legalább 60-szor erőszakolta meg áldozatát.
A negyvenes éveiben járó, nevét eltitkoló nő ezért került a pszichiátriára, mert idegösszeomlást kapott egy évtizeden át tartó párkapcsolat után, amelyben fizikailag bántalmazták.
A bánatlamzás azonban azután sem ért véget, hogy kórházba került. Little Brook kórház személyzetének egy idősebb tagja ugyanis zaklatta, körülbelül egy éven át. Éjszakánként belopódzott a szobájába, és különböző ajándékok – nyugtató, cigaretta vagy csokoládé – fejében elvárta, hogy a nő eltűrje a szexuális zaklatásokat.
„Ő volt az első, akivel találkoztam azután, hogy beutaltak a pszichiátriára. Alig egy hét telt el, mire egyik nap bejött a szobámba, leült az ágyamra, és fogdosni kezdett" – mesélte a nő.
„Akkoriban sokszor úgy el voltam kábítva, hogy alig tudtam magamról. Olyankor csak bejött, lerántotta rólam a takarót, megtette, amit akart, majd gyorsan távozott. Meg se mertem mozdulni" – tette hozzá az áldozat.
Természetesen senki sem hitt neki, amikor segítséget akart kérni. Sőt, azt mondták, ha megpróbál megszökni a kórházból, a zárt osztályra kerül.
A zaklatások ezután egyre gyakoribbá váltak; végül a férfi minden egyes alkalommal megerőszakolta, amikor ő volt épp szolgálatban. A zaklató sokszor heti hat műszakot is vállalt, és minden lehetséges módon megpróbálta befolyásolni áldozatát. Azt mondta a nőnek, csak úgy juthat ki az intézményből, ha jól viselkedik, ezért engedelmeskednie kell neki.
A zaklatásra még akkor sem derült fény, amikor a nő szexuális úton terjedő betegséget kapott – de amikor végül kiengedték a kórházból, mindent elmesélt egy nővérnek a megpróbáltatásairól. Az ápoló ellen jogi eljárás indult, de a férfi csak egyetlen alkalommal történő nemi erőszakot ismert el. 12 hónapos börtönbüntetést kapott, amelyet 2 évre felfüggesztettek – örökre eltiltották a pszichiátriai betegektől, áldozata pedig 100 ezer fontos (csaknem 36 millió forintos) fájdalomdíjat kapott a kórháztól.
Az áldozat azóta is a betegek védelméért küzd, hogy ne fordulhasson elő ilyesmi többet. Szerinte ugyanis a mentálhigiénével foglalkozó intézmények többsége gyakorlatilag játszótér az elesettekre vadászó, perverz alakok számára, hisz az idekerülő emberek a leginkább sérülékenyek és kiszolgáltatottak – írja a Mirror brit napilap.
Forrás: blikk.hu
Dartford - Több mint egy éven át zaklatta egy pszichiátriai osztály betegét egy ott dolgozó ápoló, aki összesen legalább 60-szor erőszakolta meg áldozatát.
A negyvenes éveiben járó, nevét eltitkoló nő ezért került a pszichiátriára, mert idegösszeomlást kapott egy évtizeden át tartó párkapcsolat után, amelyben fizikailag bántalmazták.
A bánatlamzás azonban azután sem ért véget, hogy kórházba került. Little Brook kórház személyzetének egy idősebb tagja ugyanis zaklatta, körülbelül egy éven át. Éjszakánként belopódzott a szobájába, és különböző ajándékok – nyugtató, cigaretta vagy csokoládé – fejében elvárta, hogy a nő eltűrje a szexuális zaklatásokat.
„Ő volt az első, akivel találkoztam azután, hogy beutaltak a pszichiátriára. Alig egy hét telt el, mire egyik nap bejött a szobámba, leült az ágyamra, és fogdosni kezdett" – mesélte a nő.
„Akkoriban sokszor úgy el voltam kábítva, hogy alig tudtam magamról. Olyankor csak bejött, lerántotta rólam a takarót, megtette, amit akart, majd gyorsan távozott. Meg se mertem mozdulni" – tette hozzá az áldozat.
Természetesen senki sem hitt neki, amikor segítséget akart kérni. Sőt, azt mondták, ha megpróbál megszökni a kórházból, a zárt osztályra kerül.
A zaklatások ezután egyre gyakoribbá váltak; végül a férfi minden egyes alkalommal megerőszakolta, amikor ő volt épp szolgálatban. A zaklató sokszor heti hat műszakot is vállalt, és minden lehetséges módon megpróbálta befolyásolni áldozatát. Azt mondta a nőnek, csak úgy juthat ki az intézményből, ha jól viselkedik, ezért engedelmeskednie kell neki.
A zaklatásra még akkor sem derült fény, amikor a nő szexuális úton terjedő betegséget kapott – de amikor végül kiengedték a kórházból, mindent elmesélt egy nővérnek a megpróbáltatásairól. Az ápoló ellen jogi eljárás indult, de a férfi csak egyetlen alkalommal történő nemi erőszakot ismert el. 12 hónapos börtönbüntetést kapott, amelyet 2 évre felfüggesztettek – örökre eltiltották a pszichiátriai betegektől, áldozata pedig 100 ezer fontos (csaknem 36 millió forintos) fájdalomdíjat kapott a kórháztól.
Az áldozat azóta is a betegek védelméért küzd, hogy ne fordulhasson elő ilyesmi többet. Szerinte ugyanis a mentálhigiénével foglalkozó intézmények többsége gyakorlatilag játszótér az elesettekre vadászó, perverz alakok számára, hisz az idekerülő emberek a leginkább sérülékenyek és kiszolgáltatottak – írja a Mirror brit napilap.
Forrás: blikk.hu
Lefizették az orvosokat a gyógyszercégek
2014. január 04. | Admin
A Horvát Egészségbiztosító Intézet (HZZO) legfrissebb adatai szerint a gyógyszergyártó cégek mintegy 30 millió kunát (hozzávetőleg 1,2 milliárd forint) fizettek ki orvosoknak különböző juttatások formájában 2013-ban, hogy saját termékeiket írják fel a pácienseknek – írta a Novi list című horvát lap szombaton.
A korrupció és szervezett bűnözés elleni horvát ügyészség (USKOK) az ősszel különböző címen vádat emelt orvosok, gyógyszerészek és egy cég ellen korrupció vádjával. Az USKOK a Hippokratész elnevezésű akcióban több mint 300 orvos és gyógyszerész ellen emelt vádat, azzal gyanúsítva őket, hogy a Farmal gyógyszergyártó és forgalmazó cégtől különféle juttatásokat kaptak, amiért cserébe a vállalat gyógyszereit írták fel a betegeiknek.
Képzésre ment a legtöbb
A Novi listnek a HZZO adataira hivatkozó beszámolója szerint különböző címen 5291 orvos kapott valamilyen juttatást a 2013-as évben. Ez durva számítások szerint átlagosan 5600 kuna orvosokként, persze az összegek sokszor igencsak eltérőek voltak. A gyógyszerészeti cégek a legtöbbet, összesen 13,6 millió kunát az orvosok képzésére fordították vagy valamilyen módon hozzájárultak az utazási költségeik fedezéséhez.
A lap szerint további milliókat fizettek az orvosok szakmai előadásaiért, konferenciaszervezésekért vagy épp szemináriumokért. Az orvosokkal való együttműködésekre elköltött összeg tíz százalékkal volt nagyobb, mint a 2012-ben erre elkülönített összegek, noha csökkent azoknak az orvosoknak a száma, akik együttműködtek a gyógyszerforgalmazó cégekkel.
A vád bűnszövetkezetben elkövetett bűnözés
Az USKOK vádjai között szerepel bűnszövetkezetben elkövetett bűnözés, hivatali visszaélés, kenőpénz elfogadása és adása is. Az ügy nagyságát jelzi, hogy mintegy százezer oldal iratanyag gyűlt össze róla, ami példátlan a horvát igazságszolgáltatás történetében.
A Horvát Orvosi Kamara adatai szerint Horvátországban jelenleg 17 736 orvos van, minden százezer lakosra 227 orvos jut.
Forrás: tozsdeforum.hu
A Horvát Egészségbiztosító Intézet (HZZO) legfrissebb adatai szerint a gyógyszergyártó cégek mintegy 30 millió kunát (hozzávetőleg 1,2 milliárd forint) fizettek ki orvosoknak különböző juttatások formájában 2013-ban, hogy saját termékeiket írják fel a pácienseknek – írta a Novi list című horvát lap szombaton.
A korrupció és szervezett bűnözés elleni horvát ügyészség (USKOK) az ősszel különböző címen vádat emelt orvosok, gyógyszerészek és egy cég ellen korrupció vádjával. Az USKOK a Hippokratész elnevezésű akcióban több mint 300 orvos és gyógyszerész ellen emelt vádat, azzal gyanúsítva őket, hogy a Farmal gyógyszergyártó és forgalmazó cégtől különféle juttatásokat kaptak, amiért cserébe a vállalat gyógyszereit írták fel a betegeiknek.
Képzésre ment a legtöbb
A Novi listnek a HZZO adataira hivatkozó beszámolója szerint különböző címen 5291 orvos kapott valamilyen juttatást a 2013-as évben. Ez durva számítások szerint átlagosan 5600 kuna orvosokként, persze az összegek sokszor igencsak eltérőek voltak. A gyógyszerészeti cégek a legtöbbet, összesen 13,6 millió kunát az orvosok képzésére fordították vagy valamilyen módon hozzájárultak az utazási költségeik fedezéséhez.
A lap szerint további milliókat fizettek az orvosok szakmai előadásaiért, konferenciaszervezésekért vagy épp szemináriumokért. Az orvosokkal való együttműködésekre elköltött összeg tíz százalékkal volt nagyobb, mint a 2012-ben erre elkülönített összegek, noha csökkent azoknak az orvosoknak a száma, akik együttműködtek a gyógyszerforgalmazó cégekkel.
A vád bűnszövetkezetben elkövetett bűnözés
Az USKOK vádjai között szerepel bűnszövetkezetben elkövetett bűnözés, hivatali visszaélés, kenőpénz elfogadása és adása is. Az ügy nagyságát jelzi, hogy mintegy százezer oldal iratanyag gyűlt össze róla, ami példátlan a horvát igazságszolgáltatás történetében.
A Horvát Orvosi Kamara adatai szerint Horvátországban jelenleg 17 736 orvos van, minden százezer lakosra 227 orvos jut.
Forrás: tozsdeforum.hu
A nagy gyógyszeripari-pszichiátriai összejátszás: az orvosság minden betegségről gondoskodik
2013. december 21. | Admin
Dr. Leon Eisenberg, amerikai pszichiáter, miután betöltötte a 87. életévét, azt nyilatkozta 2012. február 2-n a Der Spiegel című német hetilapnak, hogy „Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás) a kitalált betegségek elsőrendű példája”.
Hét hónappal később elhunyt. Úgy látszik, elhatározta, hogy töredelmesen bevallja és meggyónja ezt, mielőtt megtér a túlvilágra. Sajnálatos módon Eisenberg szavai sok olyan betegségre érvényesek, amelyeket manapság „valósnak” gondolunk.
De. Eisenberg egy 1968-as bizottságnak volt az egyik vezetője, amely összeállította a régi „Mentális rendellenességek/zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve” (DSM II) című művet. Akkor ott azonnal ez a pszichiáterekből álló kis bizottság elsőként egy olyan magatartásformával foglalkozott – mivel ez volt a norma –, amit a „figyelemhiányos hiperaktivitási zavar” (ADHD) határoztak meg.
Először a „gyerekkori hiperkinetikus reakció” definíciót írta le és hagyta jóvá a bizottság, majd az APA (Amerikai Pszichiátriai Társasság) tagjainak kis hányada ismerte el mentális zavarként. Később pedig a fogalom a bevett ADHD-re módosult.
Még sincs semmilyen biológiai bizonyíték vagy vizsgálat, amely pontosan meg tudná határozni, hogy az agyban milyen vegyületek „egyensúlytalansága” idézi elő az ADHD-t, vagy bármely más zavart. A legtöbb pszichiátriai (pszichotrópikus) gyógyszer legalábbis szükségtelen. S ezek gyakorta szoktak mellékhatásokat okozni olyan ártalmas reakciók kíséretében, mint például az olyan depresszió-szerű érzések, amelyek öngyilkossághoz vagy gyilkossághoz vezethetnek.
A gyógyszeripari gyógyszerfogyasztás járványa a gyerekek millióinak okoz bajt
Lényeges különbség van a pszichiáterek (elmeorvosok) és a pszichológusok (lélekbúvárok) között. Mindkettő „beszélgetős terápiát” alkalmaz, de csak az orvosdoktori képesítéssel rendelkező pszichiáterek írhatnak fel gyógyszereket. Még a családi orvosok is felírhatnak pszichotropikus gyógyszereket az általánosan elfogadott orvosdoktorok viselkedési jelentései és azok másolatai alapján.
Az 1968-as DSM-konferencia óta, Dr. Eisenbergnek az a fajta hozzájárulása, melynek során kigondolta és a bizottsági konszenzus is kihozta ezt a mentális betegséget, a beiskolázás előtti kortól egészen a középiskolás korosztályig gyerekek millióinak a begyógyszerezését eredményezte. A jelenlegi becslések szerint az óvodáskorúaktól egészen a középiskolásokig és a nevelő otthonokig a gyerekek legalább 20 százalékának írtak fel csupán Ritalint.
A Ritalin nevű gyógyszert, amit rendszerint a hiperaktivitásos zavarral „diagnosztizált” (felcímkézett) gyerekeknek szoktak felírni, egy kicsit több mint egy évtizeddel ezelőtt vizsgálta a Brookhaven National Laboratory (BNL). A BNL vizsgálat úgy döntött, hogy a Ritalin gyógyszertanilag hasonló a kokainhoz, de talán még annál is rosszabb az agykárosító potenciája.
Még a DEA (Gyógyszer Végrehajtási Testület) is II-es osztályú ellenőrzött anyagként sorolta be a metilfenidátot, amely esetében „nagy a visszaélési lehetőség, mely súlyos pszichológiai vagy fizikai függőséghez vezetett”.
Eközben a Nagy Gyógyszeripar és a pszichiátriák az összejátszása növekszik az DSM (Diagnosztikai és statisztikai kézikönyv) által kitalált betegségek révén, amelyeket törvényesít a kormányzat és magánbiztosítás, mely az álorvosi csalást finanszírozza. Nem kell többé jómódúnak lennünk ahhoz, hogy meg tudjuk fizetni a pszichiátert. Csupán győződjünk meg arról, hogy a biztosításunk tartalmaz-e pszichotrópikus gyógyszereket.
Nem meglepő módon a DSM-V (Diagnosztikai és statisztikai kézikönyv) bizottságának legalább 68 százaléka olyan pszichiáterekből áll, akik kapcsolatban állnak a gyógyszer-gyártókkal. A Nagy Gyógyszeripar pszichiátereket pénzel azért, hogy konferenciákat tartsanak, tanácsadóként szolgáljanak, vagy ügyfeleket toborozzanak az új gyógyszerek végső teszteléséhez. Néhányan akár 100 ezer dollárt is kapnak. A Nagy Gyógyszeripar 250 millió dollárt költött ezekre és egyéb szakmai szolgáltatásokra 2009-ben és 2010-ben.
Dr. Irwin Savodnik, a Los Angelesi Kaliforniai Egyetem Orvostudományi Karán velősen csak annyit mondott: „A pszichiátria egész szókincsét jelenleg minden szinten a gyógyszeripar határozza meg.”
Forrás: boldognapot.hu
Dr. Leon Eisenberg, amerikai pszichiáter, miután betöltötte a 87. életévét, azt nyilatkozta 2012. február 2-n a Der Spiegel című német hetilapnak, hogy „Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás) a kitalált betegségek elsőrendű példája”.
Hét hónappal később elhunyt. Úgy látszik, elhatározta, hogy töredelmesen bevallja és meggyónja ezt, mielőtt megtér a túlvilágra. Sajnálatos módon Eisenberg szavai sok olyan betegségre érvényesek, amelyeket manapság „valósnak” gondolunk.
De. Eisenberg egy 1968-as bizottságnak volt az egyik vezetője, amely összeállította a régi „Mentális rendellenességek/zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve” (DSM II) című művet. Akkor ott azonnal ez a pszichiáterekből álló kis bizottság elsőként egy olyan magatartásformával foglalkozott – mivel ez volt a norma –, amit a „figyelemhiányos hiperaktivitási zavar” (ADHD) határoztak meg.
Először a „gyerekkori hiperkinetikus reakció” definíciót írta le és hagyta jóvá a bizottság, majd az APA (Amerikai Pszichiátriai Társasság) tagjainak kis hányada ismerte el mentális zavarként. Később pedig a fogalom a bevett ADHD-re módosult.
Még sincs semmilyen biológiai bizonyíték vagy vizsgálat, amely pontosan meg tudná határozni, hogy az agyban milyen vegyületek „egyensúlytalansága” idézi elő az ADHD-t, vagy bármely más zavart. A legtöbb pszichiátriai (pszichotrópikus) gyógyszer legalábbis szükségtelen. S ezek gyakorta szoktak mellékhatásokat okozni olyan ártalmas reakciók kíséretében, mint például az olyan depresszió-szerű érzések, amelyek öngyilkossághoz vagy gyilkossághoz vezethetnek.
A gyógyszeripari gyógyszerfogyasztás járványa a gyerekek millióinak okoz bajt
Lényeges különbség van a pszichiáterek (elmeorvosok) és a pszichológusok (lélekbúvárok) között. Mindkettő „beszélgetős terápiát” alkalmaz, de csak az orvosdoktori képesítéssel rendelkező pszichiáterek írhatnak fel gyógyszereket. Még a családi orvosok is felírhatnak pszichotropikus gyógyszereket az általánosan elfogadott orvosdoktorok viselkedési jelentései és azok másolatai alapján.
Az 1968-as DSM-konferencia óta, Dr. Eisenbergnek az a fajta hozzájárulása, melynek során kigondolta és a bizottsági konszenzus is kihozta ezt a mentális betegséget, a beiskolázás előtti kortól egészen a középiskolás korosztályig gyerekek millióinak a begyógyszerezését eredményezte. A jelenlegi becslések szerint az óvodáskorúaktól egészen a középiskolásokig és a nevelő otthonokig a gyerekek legalább 20 százalékának írtak fel csupán Ritalint.
A Ritalin nevű gyógyszert, amit rendszerint a hiperaktivitásos zavarral „diagnosztizált” (felcímkézett) gyerekeknek szoktak felírni, egy kicsit több mint egy évtizeddel ezelőtt vizsgálta a Brookhaven National Laboratory (BNL). A BNL vizsgálat úgy döntött, hogy a Ritalin gyógyszertanilag hasonló a kokainhoz, de talán még annál is rosszabb az agykárosító potenciája.
Még a DEA (Gyógyszer Végrehajtási Testület) is II-es osztályú ellenőrzött anyagként sorolta be a metilfenidátot, amely esetében „nagy a visszaélési lehetőség, mely súlyos pszichológiai vagy fizikai függőséghez vezetett”.
Eközben a Nagy Gyógyszeripar és a pszichiátriák az összejátszása növekszik az DSM (Diagnosztikai és statisztikai kézikönyv) által kitalált betegségek révén, amelyeket törvényesít a kormányzat és magánbiztosítás, mely az álorvosi csalást finanszírozza. Nem kell többé jómódúnak lennünk ahhoz, hogy meg tudjuk fizetni a pszichiátert. Csupán győződjünk meg arról, hogy a biztosításunk tartalmaz-e pszichotrópikus gyógyszereket.
Nem meglepő módon a DSM-V (Diagnosztikai és statisztikai kézikönyv) bizottságának legalább 68 százaléka olyan pszichiáterekből áll, akik kapcsolatban állnak a gyógyszer-gyártókkal. A Nagy Gyógyszeripar pszichiátereket pénzel azért, hogy konferenciákat tartsanak, tanácsadóként szolgáljanak, vagy ügyfeleket toborozzanak az új gyógyszerek végső teszteléséhez. Néhányan akár 100 ezer dollárt is kapnak. A Nagy Gyógyszeripar 250 millió dollárt költött ezekre és egyéb szakmai szolgáltatásokra 2009-ben és 2010-ben.
Dr. Irwin Savodnik, a Los Angelesi Kaliforniai Egyetem Orvostudományi Karán velősen csak annyit mondott: „A pszichiátria egész szókincsét jelenleg minden szinten a gyógyszeripar határozza meg.”
Forrás: boldognapot.hu
Ha nem őrülsz bele, őrült vagy
2013. december 10. | Admin
A cikkre érkezett válasz olvasói levél formájában.
Optimista becslések szerint a hajléktalanok legalább 25-30 százaléka küzd mentális betegségekkel, de olyan szakember is van, aki szerint egy szállón éjjelente akár az emberek 60-70 százaléka is lehet pszichésen zavarodott. A jelenség nem új, de az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) – azaz a Lipót – 2007-es bezárása óta érezhetően több súlyosan skizofrén, paranoid, függő és különféle személyiségzavarokban szenvedő kerül be a hajléktalanellátásba. Ha nagyon akarnak, kaphatnak segítséget, de többségük vagy azt sem tudja, hogy beteg, vagy olyan rossz tapasztalata van a kórházakról és a gyógyszerezésről, hogy többször nem akarja kipróbálni.
Géza, akivel a Máltai Szeretetszolgálat Eötvös utcai nappali melegedőjében beszélgettünk, 13 hónapja él az utcán. Paranoid-skizofrénként nincsen könnyű dolga, durva alvászavara van, amit csak súlyosbít, hogy amikor szabad ég alatt keres szállást, mindig azt képzeli, hogy köré állnak az emberek, mindenki őt nézi, mindenki bántani akarja. Betegségétől évek óta szenved, a fejében ovisok zsivaját és a prostituáltként dolgozó nővére ordibálását hallja, és azt érzi, felesleges, üres, nem jó semmire. Ma már havi egy injekcióval többé-kevésbé tünetmentes, de korábban sokszor lett agresszív és kötekedő a tévképzeteitől, verekedésekbe keveredett, tört-zúzott, kiabált. A Gézához hasonló mentális betegeket nem sok hajléktalanellátó intézmény tűri meg a falai között.
Egy szakember, száz hajléktalan
„Mentális betegek mindig is voltak a hajléktalanellátásban, a Lipót megszűnése óta csak érzékenyebben figyeljük a problémát. Az viszont tény, hogy sem szakmai, sem kormányzati válasz nincs arra még mindig, hogy mit lehetne ezekkel az emberekkel csinálni” – mondta a névtelenül nyilatkozó szociális munkás forrásunk, aki 20 éve dolgozik a szakmában.
„A szociális munkás kollégáimon látom, hogy problémát okoz nekik, ha mentális zavarral küzdő ügyfél érkezik. Azt tudják, hogyan kell általában viselkedni a hajléktalan emberekkel, de ez a pszichiátriai esetekkel nem működik, és ettől sokan kétségbeesnek, feszültek lesznek, és megpróbálnak megszabadulni az ilyen ügyféltől” – mondta Fodor István, aki a Máltai Szeretetszolgálat két nappali melegedőjét vezeti. „A problémához még csak az sem kell, hogy a mentálisan beteg agresszívan lépjen fel a többiekkel szemben, sokszor már az is elég, ha valaki csak folyton szerepelni akar, megállás nélkül mondogatja a magáét, ettől a többiek idegesek lesznek, és akkor kialakul a konfliktushelyzet. Egy 56 négyzetméteres közösségi térben, ahol naponta akár 110 ember is megfordul, elég könnyű feszültséget teremteni” – fejtette ki Fodor, de rögtön hozzá tette, szerencsére náluk nagyon toleráns csapat alakult ki, ezért rendőrt például még soha nem kellett hívni, mert nem mérgesedett el annyira a helyzet.
„Egy szociális munkást a képzése során nagyon kevéssé készítenek fel arra, hogy miként kell bánni pszichiátriai betegekkel, ráadásul az 1/2000-es szociális és családügyi minisztériumi rendelet szerint szociális munkás bármilyen diplomával alkalmazható. Most akkor képzeljük el: egy 60-150 fős szállón ahol 6-20 ágyas szobákban vannak összezsúfolva az emberek, és egyetlen – jó esetben szakképzett, rossz esetben mondjuk mérnökdiplomával rendelkező – embernek kell kezelnie minden problémát. Ott nem sok energia jut arra, hogy külön foglalkozzunk a mentális betegekkel” – mutatott rá névtelen forrásunk.
Pedig a szociális munkásoknak óriási felelősségük van abban, hogy megfelelő orvosi segítséghez jussanak az arra rászorulók, ha pedig már kapnak ellátást, akkor rendszeresen szedjék a gyógyszereket, vagy tartsák a kapcsolatot a terápiát folytató intézménnyel. Ezt a feladatot nemcsak a képzetlenség és a túlterheltség nehezíti, de az is, hogy a mentális zavarokban szenvedőknek az esetek többségében nincs betegségtudata, bizalmi kapcsolatot pedig nagyon nehéz kialakítani velük.
Amikor be kell ismerni, hogy nem vagy a tudatodnál
A 40 év körüli, leszokott heroinfüggő Jánosnak soha nem okozott gondot beismerni a problémáit. Már gyerekként is ő maga kérte a felvételét egy intézetbe, mert otthon sokat veszekedtek a szintén szerhasználó szülei, majd többször is próbált önként leszokni a drogokról. Először a Lipóton jelentkezett, mert apját is ott kezelték, és jól ismerte a helyet, de egy hónapig sem bírta, és rendbontás miatt kirakták a zárt osztályról. Később gazdag szeretője segítségével magánklinikákra is bejutott, és többszöri próbálkozásra leszokott a drogról, most pedig a Máltai Szeretetszolgálat akupunktúrás szakembere kezeli, mert még mindig mindennap eszébe jut a heroin. János szerint ha akar, bárki kaphat segítséget, de nyitottnak kell lenni.
A nyitottság fontosságát név nélkül nyilatkozó forrásunk is megerősítette. Ha valaki retteg az orvosoktól, mert nem akarja, hogy megbélyegezzék, akkor nagyon nehéz rajta segíteni. „Az utcai szociális munkások teljesen eszköztelenek, csak akkor tudják kórházba juttatni a pszichiátriai betegeket, ha konkrét öngyilkossági fenyegetés áll fenn. Ezt persze lehet tágan értelmezni” – mondta a szakember.
Fodor István szerint az is jó módszer lehet, ha a paranoid-skizofrén ügyfél világába helyezkedve próbálnak meg számára logikus érvet találni arra, miért forduljon orvoshoz, de sokakat még akkor is nehéz meggyőzni, ha az illető tudja, hogy beteg. Ha pedig sikerül rábeszélni, és csalódik az orvosban, akkor nagyon kicsit az esély arra, hogy még egyszer elmegy. „Ekkor már csak nagyon rossz állapotban kerül majd szakorvoshoz, többnyire nem önszántából" – foglalta össze Fodor.
Abban mindkét szakember egyet értett, hogy a betegségtudat hiánya nemcsak a hajléktalan pszichés betegekre jellemző, hanem minden hasonló problémával küzdő emberre, mert nagyon nagy mentális erő kell ahhoz, hogy valaki szembenézzen egy ilyen problémával. „Elképesztően kemény lehet azzal szembesülni, hogy nem vagy a tudatodnál, hogy nem vagy önmagad” – mondta a névtelenül nyilatkozó szakember.
Cigi nélkül nem megyek kórházba
Ha a szociális szakembereknek sikerül kórházba juttatniuk egy ügyfelet, akkor már csak az a feladat, hogy az illető ott is maradjon, amíg lehet vagy amíg szükséges. Ez persze korántsem egyszerű. Sokan nem bírják például cigi és alkohol nélkül, ezért megszöknek, de olyanok is vannak, akik a leszokás jelentette fizikai fájdalom vagy a leszedált állapot bágyadtsága elől menekülnek el. Olyan intézmény is van, ahonnan 2-3 hét után kirakják a hajléktalan betegeket mondván, ez nem hajléktalanszállás.
Németh Attila úgy véli, a kórházak pszichiátriai osztályai nem arra valók, hogy ott szociális okok miatt krónikus betegeket kezeljenek. „A gyógyszerbeállításhoz szükséges idő még nem tartozik ebbe a kategóriába, de ha valakit fél-egy évig tartanak kórházban, azt más intézményekben, akár szociális otthonokban, akár a közösségi ellátás keretében kellene kezelni” – mondta. A főorvos szerint egyébként a hajléktalan skizofrén betegek egyik legnagyobb problémája, hogy az osztályról kikerülve kiesnek az ellátásból, mert nincs olyan intézmény, ami célzottan velük foglalkozna, hogy megkapják például azt a havi egy injekciójukat, ami a pszichés egyensúlyt biztosítaná, és a visszaesést megelőzné.
A túlterhelt, szakemberhiányos pszichiátriai osztályok nem is feltétlenül ideális terepei a gyógyulásnak. Ákost, aki 16 éve él az utcán, egy Kossuth téri tüntető juttatta el a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályára. „Megmondtam neki, hogy cigi nélkül nem megyek kórházba” – mesélte az amfetaminfüggő férfi, akit azonban a zárt osztályon kellemes meglepetés ért. „Az osztály tele volt alvilági figurákkal. A dealerek direkt beküldik az embereiket, hogy kuncsaftokat szerezzenek, és bejárnak kurvák is. Az ablakokon a rács le van szedve, éjjelente sokan kiszöknek, és hoznak mindenféle cuccot. Egyszóval cigiben és másban sem volt hiány” – mesélt az élményeiről.
Bár Németh túlzónak tartotta Ákos beszámolóját, azt elismerte, hogy az osztályra be-bejuthatnak tiltott szerek. Amióta főigazgató, azóta az ellenőrzés jelentős szigorodott. Azt ugyan a múltra vonatkozóan sem tudja elképzelni, hogy drogkereskedők direkt az addiktológiai osztályokon hajtanák fel az új kuncsaftokat, hiszen az ott kezeltek nem éppen fizetőképesek, és eleve függők, de a látogatók, haverok becsempészhetnek drogot vagy alkoholt.
A főorvos egyébként a függőségben szenvedő hajléktalanok ellátását látja a legkevésbé megoldottnak, és más mentális betegségek kezelésével szemben itt el sem tudja képzelni a megoldást. „A függőség látszólag kevésbé súlyos betegségnek tűnhet, de nagyon sok külső, szociális körülmény befolyásolja a betegség alakulását. A skizofréniát ehhez képest sokkal könnyebb kezelni, arra vannak hatékony gyógyszerek, és a beteg nem esik vissza a betegségbe a haverok csábítása miatt” – mondta.
Szociális munkás forrásaink szerint az is nehézség, hogy arra abszolút nincsen semmilyen keretük, hogy a pszichiátriai kezelés alatt álló ügyfeleiket támogassák – például cigarettával –, pedig ez egy nagyon fontos megtartó erő, sokan szöknek ki dohányt venni a kórházból. Ha meg lehetne hosszabbítani a kórházi tartózkodást, és így sikerülne beállítani a gyógyszereket, akkor sokkal jobb helyzetbe kerülnének a betegek és a hajléktalanellátó intézmények is.
Tyúk vagy a tojás?
A hajléktalan mentális betegekkel kapcsolatban mindig felmerül a tyúk vagy a tojás probléma is: sokszor nem lehet tudni, hogy valaki azért került az utcára, mert beteg, vagy azért lett beteg, mert az utcára került. Névtelenül nyilatkozó forrásunk úgy gondolja, ha valaki az utcára kerül, akkor nemcsak anyagi-egzisztenciális megcsúszás történik, de valamilyen pszichés probléma is. „A hajléktalanlét annyira ellenkezik az emberi természettel, hogy aki azt természetesnek, normálisnak éli meg, azzal biztos, hogy van valami baj” – mondta a szakember. „Persze, ez egyfajta védekezés is, mert nem könnyen tud változtatni a helyzetén, de elképesztő, hogy milyen gyorsan szokják meg az emberek, hogy utcán alszanak és kukákban turkálnak, miközben előtte 30-40 évig lakásban aludtak és boltban vásároltak” – tette hozzá.
Fodor viszont inkább úgy látja, hogy bár az emberek egy része valóban a betegsége miatt kerül az utcára, sokan a hajléktalanlétbe őrülnek bele. „A hajléktalanok állandó, fokozott stresszhelyzetben vannak, minden folyamatosan bizonytalan körülöttük. Képzeld el azt a fajta bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot, amit az jelent, hogy mindennap azon aggódsz, hol fogsz aludni, vagy hogy megfagysz-e éjjel, fognak-e zaklatni a hatóságok vagy a diszkóból hazainduló fiatalok. Nem csoda, ha ebbe előbb utóbb sok hajléktalan ember beleroppan” – mondta.
Forrás: Index.hu
A cikkre érkezett válasz olvasói levél formájában.
Optimista becslések szerint a hajléktalanok legalább 25-30 százaléka küzd mentális betegségekkel, de olyan szakember is van, aki szerint egy szállón éjjelente akár az emberek 60-70 százaléka is lehet pszichésen zavarodott. A jelenség nem új, de az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) – azaz a Lipót – 2007-es bezárása óta érezhetően több súlyosan skizofrén, paranoid, függő és különféle személyiségzavarokban szenvedő kerül be a hajléktalanellátásba. Ha nagyon akarnak, kaphatnak segítséget, de többségük vagy azt sem tudja, hogy beteg, vagy olyan rossz tapasztalata van a kórházakról és a gyógyszerezésről, hogy többször nem akarja kipróbálni.
Géza, akivel a Máltai Szeretetszolgálat Eötvös utcai nappali melegedőjében beszélgettünk, 13 hónapja él az utcán. Paranoid-skizofrénként nincsen könnyű dolga, durva alvászavara van, amit csak súlyosbít, hogy amikor szabad ég alatt keres szállást, mindig azt képzeli, hogy köré állnak az emberek, mindenki őt nézi, mindenki bántani akarja. Betegségétől évek óta szenved, a fejében ovisok zsivaját és a prostituáltként dolgozó nővére ordibálását hallja, és azt érzi, felesleges, üres, nem jó semmire. Ma már havi egy injekcióval többé-kevésbé tünetmentes, de korábban sokszor lett agresszív és kötekedő a tévképzeteitől, verekedésekbe keveredett, tört-zúzott, kiabált. A Gézához hasonló mentális betegeket nem sok hajléktalanellátó intézmény tűri meg a falai között.
Egy szakember, száz hajléktalan
„Mentális betegek mindig is voltak a hajléktalanellátásban, a Lipót megszűnése óta csak érzékenyebben figyeljük a problémát. Az viszont tény, hogy sem szakmai, sem kormányzati válasz nincs arra még mindig, hogy mit lehetne ezekkel az emberekkel csinálni” – mondta a névtelenül nyilatkozó szociális munkás forrásunk, aki 20 éve dolgozik a szakmában.
„A szociális munkás kollégáimon látom, hogy problémát okoz nekik, ha mentális zavarral küzdő ügyfél érkezik. Azt tudják, hogyan kell általában viselkedni a hajléktalan emberekkel, de ez a pszichiátriai esetekkel nem működik, és ettől sokan kétségbeesnek, feszültek lesznek, és megpróbálnak megszabadulni az ilyen ügyféltől” – mondta Fodor István, aki a Máltai Szeretetszolgálat két nappali melegedőjét vezeti. „A problémához még csak az sem kell, hogy a mentálisan beteg agresszívan lépjen fel a többiekkel szemben, sokszor már az is elég, ha valaki csak folyton szerepelni akar, megállás nélkül mondogatja a magáét, ettől a többiek idegesek lesznek, és akkor kialakul a konfliktushelyzet. Egy 56 négyzetméteres közösségi térben, ahol naponta akár 110 ember is megfordul, elég könnyű feszültséget teremteni” – fejtette ki Fodor, de rögtön hozzá tette, szerencsére náluk nagyon toleráns csapat alakult ki, ezért rendőrt például még soha nem kellett hívni, mert nem mérgesedett el annyira a helyzet.
„Egy szociális munkást a képzése során nagyon kevéssé készítenek fel arra, hogy miként kell bánni pszichiátriai betegekkel, ráadásul az 1/2000-es szociális és családügyi minisztériumi rendelet szerint szociális munkás bármilyen diplomával alkalmazható. Most akkor képzeljük el: egy 60-150 fős szállón ahol 6-20 ágyas szobákban vannak összezsúfolva az emberek, és egyetlen – jó esetben szakképzett, rossz esetben mondjuk mérnökdiplomával rendelkező – embernek kell kezelnie minden problémát. Ott nem sok energia jut arra, hogy külön foglalkozzunk a mentális betegekkel” – mutatott rá névtelen forrásunk.
Pedig a szociális munkásoknak óriási felelősségük van abban, hogy megfelelő orvosi segítséghez jussanak az arra rászorulók, ha pedig már kapnak ellátást, akkor rendszeresen szedjék a gyógyszereket, vagy tartsák a kapcsolatot a terápiát folytató intézménnyel. Ezt a feladatot nemcsak a képzetlenség és a túlterheltség nehezíti, de az is, hogy a mentális zavarokban szenvedőknek az esetek többségében nincs betegségtudata, bizalmi kapcsolatot pedig nagyon nehéz kialakítani velük.
Amikor be kell ismerni, hogy nem vagy a tudatodnál
A 40 év körüli, leszokott heroinfüggő Jánosnak soha nem okozott gondot beismerni a problémáit. Már gyerekként is ő maga kérte a felvételét egy intézetbe, mert otthon sokat veszekedtek a szintén szerhasználó szülei, majd többször is próbált önként leszokni a drogokról. Először a Lipóton jelentkezett, mert apját is ott kezelték, és jól ismerte a helyet, de egy hónapig sem bírta, és rendbontás miatt kirakták a zárt osztályról. Később gazdag szeretője segítségével magánklinikákra is bejutott, és többszöri próbálkozásra leszokott a drogról, most pedig a Máltai Szeretetszolgálat akupunktúrás szakembere kezeli, mert még mindig mindennap eszébe jut a heroin. János szerint ha akar, bárki kaphat segítséget, de nyitottnak kell lenni.
A nyitottság fontosságát név nélkül nyilatkozó forrásunk is megerősítette. Ha valaki retteg az orvosoktól, mert nem akarja, hogy megbélyegezzék, akkor nagyon nehéz rajta segíteni. „Az utcai szociális munkások teljesen eszköztelenek, csak akkor tudják kórházba juttatni a pszichiátriai betegeket, ha konkrét öngyilkossági fenyegetés áll fenn. Ezt persze lehet tágan értelmezni” – mondta a szakember.
Fodor István szerint az is jó módszer lehet, ha a paranoid-skizofrén ügyfél világába helyezkedve próbálnak meg számára logikus érvet találni arra, miért forduljon orvoshoz, de sokakat még akkor is nehéz meggyőzni, ha az illető tudja, hogy beteg. Ha pedig sikerül rábeszélni, és csalódik az orvosban, akkor nagyon kicsit az esély arra, hogy még egyszer elmegy. „Ekkor már csak nagyon rossz állapotban kerül majd szakorvoshoz, többnyire nem önszántából" – foglalta össze Fodor.
Abban mindkét szakember egyet értett, hogy a betegségtudat hiánya nemcsak a hajléktalan pszichés betegekre jellemző, hanem minden hasonló problémával küzdő emberre, mert nagyon nagy mentális erő kell ahhoz, hogy valaki szembenézzen egy ilyen problémával. „Elképesztően kemény lehet azzal szembesülni, hogy nem vagy a tudatodnál, hogy nem vagy önmagad” – mondta a névtelenül nyilatkozó szakember.
Cigi nélkül nem megyek kórházba
Ha a szociális szakembereknek sikerül kórházba juttatniuk egy ügyfelet, akkor már csak az a feladat, hogy az illető ott is maradjon, amíg lehet vagy amíg szükséges. Ez persze korántsem egyszerű. Sokan nem bírják például cigi és alkohol nélkül, ezért megszöknek, de olyanok is vannak, akik a leszokás jelentette fizikai fájdalom vagy a leszedált állapot bágyadtsága elől menekülnek el. Olyan intézmény is van, ahonnan 2-3 hét után kirakják a hajléktalan betegeket mondván, ez nem hajléktalanszállás.
Németh Attila úgy véli, a kórházak pszichiátriai osztályai nem arra valók, hogy ott szociális okok miatt krónikus betegeket kezeljenek. „A gyógyszerbeállításhoz szükséges idő még nem tartozik ebbe a kategóriába, de ha valakit fél-egy évig tartanak kórházban, azt más intézményekben, akár szociális otthonokban, akár a közösségi ellátás keretében kellene kezelni” – mondta. A főorvos szerint egyébként a hajléktalan skizofrén betegek egyik legnagyobb problémája, hogy az osztályról kikerülve kiesnek az ellátásból, mert nincs olyan intézmény, ami célzottan velük foglalkozna, hogy megkapják például azt a havi egy injekciójukat, ami a pszichés egyensúlyt biztosítaná, és a visszaesést megelőzné.
A túlterhelt, szakemberhiányos pszichiátriai osztályok nem is feltétlenül ideális terepei a gyógyulásnak. Ákost, aki 16 éve él az utcán, egy Kossuth téri tüntető juttatta el a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályára. „Megmondtam neki, hogy cigi nélkül nem megyek kórházba” – mesélte az amfetaminfüggő férfi, akit azonban a zárt osztályon kellemes meglepetés ért. „Az osztály tele volt alvilági figurákkal. A dealerek direkt beküldik az embereiket, hogy kuncsaftokat szerezzenek, és bejárnak kurvák is. Az ablakokon a rács le van szedve, éjjelente sokan kiszöknek, és hoznak mindenféle cuccot. Egyszóval cigiben és másban sem volt hiány” – mesélt az élményeiről.
Bár Németh túlzónak tartotta Ákos beszámolóját, azt elismerte, hogy az osztályra be-bejuthatnak tiltott szerek. Amióta főigazgató, azóta az ellenőrzés jelentős szigorodott. Azt ugyan a múltra vonatkozóan sem tudja elképzelni, hogy drogkereskedők direkt az addiktológiai osztályokon hajtanák fel az új kuncsaftokat, hiszen az ott kezeltek nem éppen fizetőképesek, és eleve függők, de a látogatók, haverok becsempészhetnek drogot vagy alkoholt.
A főorvos egyébként a függőségben szenvedő hajléktalanok ellátását látja a legkevésbé megoldottnak, és más mentális betegségek kezelésével szemben itt el sem tudja képzelni a megoldást. „A függőség látszólag kevésbé súlyos betegségnek tűnhet, de nagyon sok külső, szociális körülmény befolyásolja a betegség alakulását. A skizofréniát ehhez képest sokkal könnyebb kezelni, arra vannak hatékony gyógyszerek, és a beteg nem esik vissza a betegségbe a haverok csábítása miatt” – mondta.
Szociális munkás forrásaink szerint az is nehézség, hogy arra abszolút nincsen semmilyen keretük, hogy a pszichiátriai kezelés alatt álló ügyfeleiket támogassák – például cigarettával –, pedig ez egy nagyon fontos megtartó erő, sokan szöknek ki dohányt venni a kórházból. Ha meg lehetne hosszabbítani a kórházi tartózkodást, és így sikerülne beállítani a gyógyszereket, akkor sokkal jobb helyzetbe kerülnének a betegek és a hajléktalanellátó intézmények is.
Tyúk vagy a tojás?
A hajléktalan mentális betegekkel kapcsolatban mindig felmerül a tyúk vagy a tojás probléma is: sokszor nem lehet tudni, hogy valaki azért került az utcára, mert beteg, vagy azért lett beteg, mert az utcára került. Névtelenül nyilatkozó forrásunk úgy gondolja, ha valaki az utcára kerül, akkor nemcsak anyagi-egzisztenciális megcsúszás történik, de valamilyen pszichés probléma is. „A hajléktalanlét annyira ellenkezik az emberi természettel, hogy aki azt természetesnek, normálisnak éli meg, azzal biztos, hogy van valami baj” – mondta a szakember. „Persze, ez egyfajta védekezés is, mert nem könnyen tud változtatni a helyzetén, de elképesztő, hogy milyen gyorsan szokják meg az emberek, hogy utcán alszanak és kukákban turkálnak, miközben előtte 30-40 évig lakásban aludtak és boltban vásároltak” – tette hozzá.
Fodor viszont inkább úgy látja, hogy bár az emberek egy része valóban a betegsége miatt kerül az utcára, sokan a hajléktalanlétbe őrülnek bele. „A hajléktalanok állandó, fokozott stresszhelyzetben vannak, minden folyamatosan bizonytalan körülöttük. Képzeld el azt a fajta bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot, amit az jelent, hogy mindennap azon aggódsz, hol fogsz aludni, vagy hogy megfagysz-e éjjel, fognak-e zaklatni a hatóságok vagy a diszkóból hazainduló fiatalok. Nem csoda, ha ebbe előbb utóbb sok hajléktalan ember beleroppan” – mondta.
Forrás: Index.hu
Magyarországi stigma-helyzet 2013
Súlyosbították a fajtalankodó ápoló büntetését
2013. október 08. | Zs. D.
Hat év 6 hónap fegyházbüntetésre súlyosbította másodfokon a kiskunhalasi pszichiátriai intézet egykori ápolójának büntetését a Kecskeméti Törvényszék kedden kihirdetett jogerős ítéletében.
Az elsőfokon eljáró Kiskunhalasi Járásbíróság 2013. márciusában öt év fegyházbüntetésre ítélte F. Zoltán elsőrendű vádlottat, a halasi pszichiátriai intézetének egykori ápolóját, gondozás alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt.
Mint ismert: az első hírek 2010 elején láttak napvilágot arról, hogy brutális kegyetlenkedések helyszíne lehetett Kiskunhalason a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona. Az intézet egykori munkatársai állították: az ápolók kegyetlenül megverték és rendszeresen megalázták a betegeket az intézmény zárt osztályán. A feljelentés nyomán hosszú hónapokig vizsgálódtak a nyomozók a Kőrösi úti intézményben, végül az intézet három dolgozója ellen merültek fel olyan adatok, amelyek alapján megindult ellenük a nyomozás. A harmadrendű vádlottat az elsőfokú bíróság felmentette.
Az ügy elsőrendű vádlottját, F. Zoltánt azzal gyanúsította meg az ügyészség, hogy 2009 nyara és 2010 januárja között több alkalommal „megerőszakolt” egy, a gondozására bízott, kóros elmeállapotú férfi ápoltat. Miközben fajtalankodott vele, az ápoló megkötözte a férfi, szájába pedig zsebkendőt tömött. A kedden kihirdetett ítéletből kiderült: a bíróság bizonyítottnak látja, hogy F. Zoltán öt alkalommal elkövette a terhére rótt bűncselekményt. Az ítélet indoklásakor elhangzott: az ápoló édesanyja elvesztésével, bántalmazással és „maffiával” fenyegette az ápoltat, miközben erőszakoskodott vele. Dr. Lehoczky Zoltán bíró az ítélet indoklásakor kifejtette: az ügyben rengeteg szakértőt hallgatott meg a bíróság, akik azt az álláspontot képviselték, hogy az autisztikus viselkedésű, tourette-szindrómában szenvedő ápolt szavahihető. A bíró kifejtette azt is, hogy amíg a sértett minden részletre kiterjedően mesélte el a vele történt borzalmakat, addig az ápoló pusztán csak tagadta, hogy elkövette a bűncselekményeket.
Az egyébként heteroszexuális ápolóról a szakértők azt is megállapították, hogy képes homoszexuális aktust létesíteni. Ezt támasztotta alá az egyik tanú vallomása is, aki állította: F. Zoltán korábban felajánlotta neki, hogy pénzért orálisan kielégíti. A per másodrendű vádlottja 8 hónap, 2 évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott első fokon, amit a másodfokú bíróság helyben hagyott. Őt azzal vádolták meg, hogy megütött és megrugdosott egy ápoltat, aki korábban rátámadt.
A keddi tárgyaláson egyik vádlott sem jelent meg. Mint azt a volt ápolók ügyvédjétől, Kastyják Jánostól megtudtuk, a két férfi – a bíróság tudtával – külföldön dolgozik. A védő kérdésünkre úgy fogalmazott: nem elégedett a másodfokú ítélettel, keresi a jogorvoslat lehetőségét.
Forrás: baon.hu
Hat év 6 hónap fegyházbüntetésre súlyosbította másodfokon a kiskunhalasi pszichiátriai intézet egykori ápolójának büntetését a Kecskeméti Törvényszék kedden kihirdetett jogerős ítéletében.
Az elsőfokon eljáró Kiskunhalasi Járásbíróság 2013. márciusában öt év fegyházbüntetésre ítélte F. Zoltán elsőrendű vádlottat, a halasi pszichiátriai intézetének egykori ápolóját, gondozás alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt.
Mint ismert: az első hírek 2010 elején láttak napvilágot arról, hogy brutális kegyetlenkedések helyszíne lehetett Kiskunhalason a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona. Az intézet egykori munkatársai állították: az ápolók kegyetlenül megverték és rendszeresen megalázták a betegeket az intézmény zárt osztályán. A feljelentés nyomán hosszú hónapokig vizsgálódtak a nyomozók a Kőrösi úti intézményben, végül az intézet három dolgozója ellen merültek fel olyan adatok, amelyek alapján megindult ellenük a nyomozás. A harmadrendű vádlottat az elsőfokú bíróság felmentette.
Az ügy elsőrendű vádlottját, F. Zoltánt azzal gyanúsította meg az ügyészség, hogy 2009 nyara és 2010 januárja között több alkalommal „megerőszakolt” egy, a gondozására bízott, kóros elmeállapotú férfi ápoltat. Miközben fajtalankodott vele, az ápoló megkötözte a férfi, szájába pedig zsebkendőt tömött. A kedden kihirdetett ítéletből kiderült: a bíróság bizonyítottnak látja, hogy F. Zoltán öt alkalommal elkövette a terhére rótt bűncselekményt. Az ítélet indoklásakor elhangzott: az ápoló édesanyja elvesztésével, bántalmazással és „maffiával” fenyegette az ápoltat, miközben erőszakoskodott vele. Dr. Lehoczky Zoltán bíró az ítélet indoklásakor kifejtette: az ügyben rengeteg szakértőt hallgatott meg a bíróság, akik azt az álláspontot képviselték, hogy az autisztikus viselkedésű, tourette-szindrómában szenvedő ápolt szavahihető. A bíró kifejtette azt is, hogy amíg a sértett minden részletre kiterjedően mesélte el a vele történt borzalmakat, addig az ápoló pusztán csak tagadta, hogy elkövette a bűncselekményeket.
Az egyébként heteroszexuális ápolóról a szakértők azt is megállapították, hogy képes homoszexuális aktust létesíteni. Ezt támasztotta alá az egyik tanú vallomása is, aki állította: F. Zoltán korábban felajánlotta neki, hogy pénzért orálisan kielégíti. A per másodrendű vádlottja 8 hónap, 2 évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott első fokon, amit a másodfokú bíróság helyben hagyott. Őt azzal vádolták meg, hogy megütött és megrugdosott egy ápoltat, aki korábban rátámadt.
A keddi tárgyaláson egyik vádlott sem jelent meg. Mint azt a volt ápolók ügyvédjétől, Kastyják Jánostól megtudtuk, a két férfi – a bíróság tudtával – külföldön dolgozik. A védő kérdésünkre úgy fogalmazott: nem elégedett a másodfokú ítélettel, keresi a jogorvoslat lehetőségét.
Forrás: baon.hu
Az AB elé kerül a gondnokság
2013. július 14. | Admin
Az ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte a jövőre hatályba lépő polgári törvénykönyvben a gondnokság szabályai túl szűken határozzák meg a gondnokság alá helyezettek jogait. Az alapvető jogok biztosa szerint problémás, hogy a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezettek még a „legbelső privátszférát érintő, az élet legszemélyesebb döntései esetében” sem nyilatkozhatnak. A tömegesen előforduló, csekély jelentőségű szerződéseket leszámítva csak a gondnok dönthet a gondnokoltak helyett.
Példaként említi a biztos a házasságkötést és az apaság elismerését, ilyen döntéseket sem hozhatnak a teljes gondnokság alá helyezettek. Az ombudsman kifogásolja, hogy ezek a nyilatkozatok automatikusan semmisek, szerinte ehelyett a megtámadhatóság is megfelelő megoldás lehetne. A biztos szerint a túlzó korlátozás sérti az érintettek emberi méltóságát, és nemzetközi egyezményekbe is ütközik.
A teljesen korlátozó gondnokság átfogó módon avatkozik bele a fogyatékossággal élő emberek magánéletébe és döntési szabadságába ahelyett, hogy segítségnyújtásra törekedne a döntés meghozatala során, mondta a biztos.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium „meglepetéssel értesült” az alkotmánybírósági beadványról. Szerintük a hatályos szabályok csaknem ugyanúgy rendelkeznek, mint a jövőre hatályba lépő új Ptk. rendelkezései, ezért nem értik, hogy az elmúlt években a biztos miért nem kérte a törvény felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságtól. A gondnokság szabályozását korábban több jogvédő szervezet is kifogásolta. Székely László, az új Ptk. kidolgozásáért felelő miniszteri biztos szerint az új szabályozás megfelel a nemzetközi normáknak és a gondnokság alá helyezettek érdekeit is messzemenően figyelembe veszi.
Választójogi baki
Korábban is volt probléma a gondnokság körül, egy Fidesz-KDNP-s javaslat alapján nem csak a gondnokság alá helyezettektől, hanem bárki mástól is megvonhatta volna a bíróság a választójogot. A szabályt a Társaság a Szabadságjogokért szúrta ki, szerintük ez teljesen indokolatlan lett volna: lehetővé tette volna például, hogy rokonok indítsanak egymás ellen pert a választójogból való kizárásért.
Az eredetileg benyújtott törvényjavaslat szerint bírósági eljárást lehetett volna indítani bárki ellen azért, hogy vonják meg tőle a szavazati jogot és nem csak azok ellen, akik gondnokság alatt állnak. Gulyás Gergely, a javaslat egyik fideszes benyújtója nem sokkal később jelentette be, hogy egyetértenek a TASZ és a Nemzeti Választási Iroda észrevételeivel és módosítják a tervezetet. A választójogból való kizárás csak a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos eljárásban lesz lehetséges.
Forrás: index.hu
Az ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte a jövőre hatályba lépő polgári törvénykönyvben a gondnokság szabályai túl szűken határozzák meg a gondnokság alá helyezettek jogait. Az alapvető jogok biztosa szerint problémás, hogy a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezettek még a „legbelső privátszférát érintő, az élet legszemélyesebb döntései esetében” sem nyilatkozhatnak. A tömegesen előforduló, csekély jelentőségű szerződéseket leszámítva csak a gondnok dönthet a gondnokoltak helyett.
Példaként említi a biztos a házasságkötést és az apaság elismerését, ilyen döntéseket sem hozhatnak a teljes gondnokság alá helyezettek. Az ombudsman kifogásolja, hogy ezek a nyilatkozatok automatikusan semmisek, szerinte ehelyett a megtámadhatóság is megfelelő megoldás lehetne. A biztos szerint a túlzó korlátozás sérti az érintettek emberi méltóságát, és nemzetközi egyezményekbe is ütközik.
A teljesen korlátozó gondnokság átfogó módon avatkozik bele a fogyatékossággal élő emberek magánéletébe és döntési szabadságába ahelyett, hogy segítségnyújtásra törekedne a döntés meghozatala során, mondta a biztos.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium „meglepetéssel értesült” az alkotmánybírósági beadványról. Szerintük a hatályos szabályok csaknem ugyanúgy rendelkeznek, mint a jövőre hatályba lépő új Ptk. rendelkezései, ezért nem értik, hogy az elmúlt években a biztos miért nem kérte a törvény felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságtól. A gondnokság szabályozását korábban több jogvédő szervezet is kifogásolta. Székely László, az új Ptk. kidolgozásáért felelő miniszteri biztos szerint az új szabályozás megfelel a nemzetközi normáknak és a gondnokság alá helyezettek érdekeit is messzemenően figyelembe veszi.
Választójogi baki
Korábban is volt probléma a gondnokság körül, egy Fidesz-KDNP-s javaslat alapján nem csak a gondnokság alá helyezettektől, hanem bárki mástól is megvonhatta volna a bíróság a választójogot. A szabályt a Társaság a Szabadságjogokért szúrta ki, szerintük ez teljesen indokolatlan lett volna: lehetővé tette volna például, hogy rokonok indítsanak egymás ellen pert a választójogból való kizárásért.
Az eredetileg benyújtott törvényjavaslat szerint bírósági eljárást lehetett volna indítani bárki ellen azért, hogy vonják meg tőle a szavazati jogot és nem csak azok ellen, akik gondnokság alatt állnak. Gulyás Gergely, a javaslat egyik fideszes benyújtója nem sokkal később jelentette be, hogy egyetértenek a TASZ és a Nemzeti Választási Iroda észrevételeivel és módosítják a tervezetet. A választójogból való kizárás csak a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos eljárásban lesz lehetséges.
Forrás: index.hu
Magyar egészségügy...
2013. június 16. | Admin
A levél írójának nem az elszámoltatás, fenyegetés, az ügy jogi útra terelése a célja. El szeretne gondolkodtatni, hogy csakugyan így kell bánni, intézkedni egy beteggel és hozzátartozóival? Az édesanyja személye és méltósága melletti fiúi kiállás megható, őszinte és egyben rendkívül elkeserítő perspektíva mindenki számára, aki a magyar egészségügyi ellátásra rászorulhat. Nyílt levél a Szent Imre Kórház vezetőinek, betegjogi képviselőjének, valamint a Pszichiátriai Osztály vezetőjének és dolgozóinak:
Tisztelt Címzettek!
Elöljáróban szeretném jelezni, hogy nem a Kórházról általánosságban, hanem a Pszichiátriai Osztállyal kapcsolatban írok. Nem is lenne indokolt, hisz rendkívül hálásak vagyunk a Szülészeti Osztály dolgozóinak, különösképpen dr Barna Péternek, dr Faludi Pálnak ( már nincs a kórháznál) és csapataik magasszintű munkájának, mellyel 4 gyermekünkből 3 születésekor segédkeztek .
Levelem további része a Pszichiátriai Osztályról és munkatársairól alkotott összefoglalás, mellyel észrevételeimet jelezném, kritikám célja a jövőre vonatkozó jobbítási szándék, nem valamiféle hosszadalmas jogi procedúra elindítása. Levelemet elküldöm a Pszichiátriai Társaságnak, az Orvosi Kamarának is, és on-line felületeken is közzé teszem.
Édesanyám, Takács Edit, februárban került az osztályra dr. Pável Magdolna beutalásával Szegvári Olga doktornőhoz, hosszú évek óta tartó skizoaffektív zavarai kiújulásával, demenciájának előrehaladásával. Azóta hol a nyílt, hol a zárt osztályon kezelték, igyekeztek gyógyszerét beállítani, több-kevesebb sikerrel (Udvarhelyi Pál doktor segítségével is). A gyógyszerezési próbálkozások részbeni eredménytelensége folytán húgom és feleségem hathatós támogatásával javasoltuk áthelyezését a pomázi Gálfi Béláról elnevezett intézménybe Ljavinyecz doktor felügyelete alá. Nem tudom, hogy a javaslat a mi feladatunk lett volna-e, de a nyílt osztályról édesanyám - rossz állapota következtében - távozott, azaz elhagyta azt, ám az tudott, hogy aktuálisan eltéved(het), és önellátásra, önálló életvitelre képtelen. Az osztály munkatársai persze a nyílt osztályról való távozásért nem felelhetnek, bár kétséges, hogy egy beteget ilyenkor ki kell-e engedni azzal, hogy majd a család vigyáz rá. Talán érdemes ilyenkor egyéb megoldásokat javasolni, mielőtt mentővel szállítják vissza a beteget a zárt osztályra (mi igyekeztünk proaktivan kérdezni az otthonban való elhelyezésről vagy egyéb megoldásokról, ám érdemi választ nem kaptunk). Az osztályon eltöltött idő - több hónap - alatt információt szerezni mindig nagyon nehézkes volt és az orvosok közvetlen elérése is problémás (főként húgom, de magam is volt, hogy naponta két alkalommal is látogattuk az osztályt). Tisztában vagyunk az egészségügy, azon belül a pszichiátriai szakma nehézségeivel, a túlterheltséggel, az összevonásokkal, a kórházbezárásokkal, az általános forrásszűkével, ennek ellenére némi "odafordulás", a "problémába való involválódás" a szakma képviselőitől különösen elvárható. Itt jegyzem meg, a szintén nem könnyű helyzetben levő osztályos nővérek odaadó munkájával (főként Edit és Erika nővérek) teljesen elégedettek voltunk, és ezért hálásak is vagyunk. Gondolom ez nem az egészségügy helyzetére csupán Emberségességre vezethető vissza.
Az orvosok részéről legtöbb emberséget, empatikus hozzáállást Frey doktornőtől kaptuk, aki ügyeletesként időszakosan részt vett édesanyám kezelésében.
Sajnos a pomázi intézményben sem javult a helyzet - nyugtalan, tévelygő állapota miatt indokolttá vált az újbóli zárt osztályi elhelyezés -, és az árvízi helyzetre való tekintettel édesanyámat mentővel szállították vissza kórházukba június 11.- én. Három nap múlva, 13-án öt hónapos fiamat sétáltatva arra lettem figyelmes, hogy kórházi kezelés alatt álló édesanyám szembe jön velem az utcán: hálóingben, papucsban, teljesen zavart állapotban, tévelygéseit hangoztatva. Gondolom, kikerült a zárt osztályról és elhagyta a kórházat. Nem tisztem megítélni a megelőző döntések szakmai indokoltságát és helyességét, de erkölcsileg mindenképpen felelőtlennek, rendkívül veszélyesnek tartom- látván az állapotát. Nem lett volna érdemes értesíteni a hozzátartókat? Természetesen azonnal visszakísértem a kórházba.
Ami azonban a kórházi ügyeletes orvos, Frenyák Edit doktornő részéről várt minket, az mindenképpen szóvá teendő, legfőképpen a beteg, illetve hozzátartozójának emberi méltósága miatt. Egy kívülálló ugyanis mindenkor számít a pszichiátria képviselőjétől joggal elvárható empatikus készségre. Hangsúlyozom, nem írok le minden részletet aprólékosan, ehelyett kiemelem a kulcs-momentumokat, melyek levelem megírására késztettek. Inkább az általános, Hyppokrateszi esküben megfogalmazott elveket, valamint a kórház honlapján is megjelenő küldetés/elvek-ben való elmélyülést várom az orvostól, nem annak részletes szakmai leírását, hogy az eseményeknek miért kellett éppen úgy megtörténniük, ahogy.
Zavart édesanyámmal és kisfiammal az oldalamon, ingerült hangnemben magyarázatot követeltem és megkérdeztem: ki felel majd a történtekért, illetve ki felelt volna, ha édesanyámmal baj történik? Először egy kedves "mi a problémája uram?", majd egy "velem ne kiabáljon", és "így nem beszélek magával!" - végül egy ajtóbecsapódás fogadott. Hangsúlyozom: nem kiabáltam. Természetesen ingerült voltam, határozott, de kulturált, de ez nem is lényeges, hisz azt gondoltam, hogy egy pszichiátrián dolgozó orvos, egy Ember akkor is ura egy ilyen helyzetnek, ha a hozzátartozó kiabál. A rendre utasítás még három alkalommal megismétlődött egy osztályos nővér (?) bevonásával, a doktornő tüntető elsétálásával, illetve szobaajtója bezáródásával, természetesen az információadás megtagadásával - kiabálásomra történő hivatkozással -, majd végezetül a rendészek (!) kihívásával. Velük már távoztomban találkoztam a kórház kertjében, köszönet nekik a rendkívül empatikus, emberséges hozzáállásukért és mosolyukért, amikor jeleztem, igen én vagyok az, akit babakocsistul el kell távolítaniuk. Ekkor ért oda feleségem és három lányom és megkértük a rendészeket, tartsanak velünk vissza a doktornőhöz, hiszen még mindig érdekes lehet, mi történt pontosan az édesanyámmal.
A doktornő népes csapatunkat látva öt percet kért és bement a szobájába. Nyolc perc után kopogtunk, majd jelezte, még nincs kész.
Mikor elkészült, beinvitált, megkérdezte- csak most! -, kije vagyok a betegnek, majd két mondatban elmondta, hogy nem ő, hanem a kezelőorvos engedte ki a zárt osztályról. Ő az ügyeletes, ő felügyel, döntést a kezelésről nem hozott.
Sajnos erre én már érdemben reagálni nem tudtam, remélem érthető ez a fentebb leírtak értelmében. Ironikus megjegyzésekkel illettem a doktornőt az eset kezelésének módját illetően, majd szolidaritásomról biztosítottam a rendészeket, amiért, ha szükséges, ezúton elnézést kérek. Nem kiabáltam, nem őrjöngtem, viszont csalódottan távoztam népes családommal.
A vasárnapi látogatásomkor az ügyeletes Udvarhelyi doktor úr azzal fordult hozzám édesanyám állapota felőli, valamint gyógyszereivel kapcsolatos érdeklődésemre, hogy most nem ad felvilágosítást, majd holnap jön a Szegvári doktornő és majd ő tájékoztat, hisz az ő betege. Ez természetesen igaz, bár a gyógyszerezést és az áthelyezést Pomázra Udvarhelyi doktorral egyeztettem tehát némi köze lehet a beteghez.
Nem győzöm hangsúlyozni: nem az elszámoltatás, fenyegetés, az ügy jogi útra terelése a célom, sokkal inkább az elgondolkodtatás: csakugyan így kell bánni, intézkedni egy beteggel és hozzátartozóival? Célom továbbá édesanyám személye és méltósága melletti kiállás, ahogyan azt ő tette velem, ott és akkor, ahol és amikor kellett, sok-sok éven át - egészségesen.
Nem titkolt célom továbbá, hogy a jelenleg is az osztályon fekvő édesanyámat kezeljék figyelemmel, odaadással és emberséggel, míg sürgős megoldást nem találunk: állapotának megfelelő elhelyezést. Ehhez nem kérjük a kórház segítségét, megoldjuk magunk, bár arra vonatkozóan, hogy van e más orvosi megoldás még választ nem kaptunk
A történtekről nem célom továbbá hosszasan vitatkozni, levelezni, nem várom el, de anyám nevében is jól esne egy személyesebb hangvételű reagálás, mondjuk egy bocsánatkérés a kórház, illetve az ügyeletes doktornő részéről.
Üdvözlettel: Ney Zsolt
Forrás: fovarosi-hirhatar.hu
A levél írójának nem az elszámoltatás, fenyegetés, az ügy jogi útra terelése a célja. El szeretne gondolkodtatni, hogy csakugyan így kell bánni, intézkedni egy beteggel és hozzátartozóival? Az édesanyja személye és méltósága melletti fiúi kiállás megható, őszinte és egyben rendkívül elkeserítő perspektíva mindenki számára, aki a magyar egészségügyi ellátásra rászorulhat. Nyílt levél a Szent Imre Kórház vezetőinek, betegjogi képviselőjének, valamint a Pszichiátriai Osztály vezetőjének és dolgozóinak:
Tisztelt Címzettek!
Elöljáróban szeretném jelezni, hogy nem a Kórházról általánosságban, hanem a Pszichiátriai Osztállyal kapcsolatban írok. Nem is lenne indokolt, hisz rendkívül hálásak vagyunk a Szülészeti Osztály dolgozóinak, különösképpen dr Barna Péternek, dr Faludi Pálnak ( már nincs a kórháznál) és csapataik magasszintű munkájának, mellyel 4 gyermekünkből 3 születésekor segédkeztek .
Levelem további része a Pszichiátriai Osztályról és munkatársairól alkotott összefoglalás, mellyel észrevételeimet jelezném, kritikám célja a jövőre vonatkozó jobbítási szándék, nem valamiféle hosszadalmas jogi procedúra elindítása. Levelemet elküldöm a Pszichiátriai Társaságnak, az Orvosi Kamarának is, és on-line felületeken is közzé teszem.
Édesanyám, Takács Edit, februárban került az osztályra dr. Pável Magdolna beutalásával Szegvári Olga doktornőhoz, hosszú évek óta tartó skizoaffektív zavarai kiújulásával, demenciájának előrehaladásával. Azóta hol a nyílt, hol a zárt osztályon kezelték, igyekeztek gyógyszerét beállítani, több-kevesebb sikerrel (Udvarhelyi Pál doktor segítségével is). A gyógyszerezési próbálkozások részbeni eredménytelensége folytán húgom és feleségem hathatós támogatásával javasoltuk áthelyezését a pomázi Gálfi Béláról elnevezett intézménybe Ljavinyecz doktor felügyelete alá. Nem tudom, hogy a javaslat a mi feladatunk lett volna-e, de a nyílt osztályról édesanyám - rossz állapota következtében - távozott, azaz elhagyta azt, ám az tudott, hogy aktuálisan eltéved(het), és önellátásra, önálló életvitelre képtelen. Az osztály munkatársai persze a nyílt osztályról való távozásért nem felelhetnek, bár kétséges, hogy egy beteget ilyenkor ki kell-e engedni azzal, hogy majd a család vigyáz rá. Talán érdemes ilyenkor egyéb megoldásokat javasolni, mielőtt mentővel szállítják vissza a beteget a zárt osztályra (mi igyekeztünk proaktivan kérdezni az otthonban való elhelyezésről vagy egyéb megoldásokról, ám érdemi választ nem kaptunk). Az osztályon eltöltött idő - több hónap - alatt információt szerezni mindig nagyon nehézkes volt és az orvosok közvetlen elérése is problémás (főként húgom, de magam is volt, hogy naponta két alkalommal is látogattuk az osztályt). Tisztában vagyunk az egészségügy, azon belül a pszichiátriai szakma nehézségeivel, a túlterheltséggel, az összevonásokkal, a kórházbezárásokkal, az általános forrásszűkével, ennek ellenére némi "odafordulás", a "problémába való involválódás" a szakma képviselőitől különösen elvárható. Itt jegyzem meg, a szintén nem könnyű helyzetben levő osztályos nővérek odaadó munkájával (főként Edit és Erika nővérek) teljesen elégedettek voltunk, és ezért hálásak is vagyunk. Gondolom ez nem az egészségügy helyzetére csupán Emberségességre vezethető vissza.
Az orvosok részéről legtöbb emberséget, empatikus hozzáállást Frey doktornőtől kaptuk, aki ügyeletesként időszakosan részt vett édesanyám kezelésében.
Sajnos a pomázi intézményben sem javult a helyzet - nyugtalan, tévelygő állapota miatt indokolttá vált az újbóli zárt osztályi elhelyezés -, és az árvízi helyzetre való tekintettel édesanyámat mentővel szállították vissza kórházukba június 11.- én. Három nap múlva, 13-án öt hónapos fiamat sétáltatva arra lettem figyelmes, hogy kórházi kezelés alatt álló édesanyám szembe jön velem az utcán: hálóingben, papucsban, teljesen zavart állapotban, tévelygéseit hangoztatva. Gondolom, kikerült a zárt osztályról és elhagyta a kórházat. Nem tisztem megítélni a megelőző döntések szakmai indokoltságát és helyességét, de erkölcsileg mindenképpen felelőtlennek, rendkívül veszélyesnek tartom- látván az állapotát. Nem lett volna érdemes értesíteni a hozzátartókat? Természetesen azonnal visszakísértem a kórházba.
Ami azonban a kórházi ügyeletes orvos, Frenyák Edit doktornő részéről várt minket, az mindenképpen szóvá teendő, legfőképpen a beteg, illetve hozzátartozójának emberi méltósága miatt. Egy kívülálló ugyanis mindenkor számít a pszichiátria képviselőjétől joggal elvárható empatikus készségre. Hangsúlyozom, nem írok le minden részletet aprólékosan, ehelyett kiemelem a kulcs-momentumokat, melyek levelem megírására késztettek. Inkább az általános, Hyppokrateszi esküben megfogalmazott elveket, valamint a kórház honlapján is megjelenő küldetés/elvek-ben való elmélyülést várom az orvostól, nem annak részletes szakmai leírását, hogy az eseményeknek miért kellett éppen úgy megtörténniük, ahogy.
Zavart édesanyámmal és kisfiammal az oldalamon, ingerült hangnemben magyarázatot követeltem és megkérdeztem: ki felel majd a történtekért, illetve ki felelt volna, ha édesanyámmal baj történik? Először egy kedves "mi a problémája uram?", majd egy "velem ne kiabáljon", és "így nem beszélek magával!" - végül egy ajtóbecsapódás fogadott. Hangsúlyozom: nem kiabáltam. Természetesen ingerült voltam, határozott, de kulturált, de ez nem is lényeges, hisz azt gondoltam, hogy egy pszichiátrián dolgozó orvos, egy Ember akkor is ura egy ilyen helyzetnek, ha a hozzátartozó kiabál. A rendre utasítás még három alkalommal megismétlődött egy osztályos nővér (?) bevonásával, a doktornő tüntető elsétálásával, illetve szobaajtója bezáródásával, természetesen az információadás megtagadásával - kiabálásomra történő hivatkozással -, majd végezetül a rendészek (!) kihívásával. Velük már távoztomban találkoztam a kórház kertjében, köszönet nekik a rendkívül empatikus, emberséges hozzáállásukért és mosolyukért, amikor jeleztem, igen én vagyok az, akit babakocsistul el kell távolítaniuk. Ekkor ért oda feleségem és három lányom és megkértük a rendészeket, tartsanak velünk vissza a doktornőhöz, hiszen még mindig érdekes lehet, mi történt pontosan az édesanyámmal.
A doktornő népes csapatunkat látva öt percet kért és bement a szobájába. Nyolc perc után kopogtunk, majd jelezte, még nincs kész.
Mikor elkészült, beinvitált, megkérdezte- csak most! -, kije vagyok a betegnek, majd két mondatban elmondta, hogy nem ő, hanem a kezelőorvos engedte ki a zárt osztályról. Ő az ügyeletes, ő felügyel, döntést a kezelésről nem hozott.
Sajnos erre én már érdemben reagálni nem tudtam, remélem érthető ez a fentebb leírtak értelmében. Ironikus megjegyzésekkel illettem a doktornőt az eset kezelésének módját illetően, majd szolidaritásomról biztosítottam a rendészeket, amiért, ha szükséges, ezúton elnézést kérek. Nem kiabáltam, nem őrjöngtem, viszont csalódottan távoztam népes családommal.
A vasárnapi látogatásomkor az ügyeletes Udvarhelyi doktor úr azzal fordult hozzám édesanyám állapota felőli, valamint gyógyszereivel kapcsolatos érdeklődésemre, hogy most nem ad felvilágosítást, majd holnap jön a Szegvári doktornő és majd ő tájékoztat, hisz az ő betege. Ez természetesen igaz, bár a gyógyszerezést és az áthelyezést Pomázra Udvarhelyi doktorral egyeztettem tehát némi köze lehet a beteghez.
Nem győzöm hangsúlyozni: nem az elszámoltatás, fenyegetés, az ügy jogi útra terelése a célom, sokkal inkább az elgondolkodtatás: csakugyan így kell bánni, intézkedni egy beteggel és hozzátartozóival? Célom továbbá édesanyám személye és méltósága melletti kiállás, ahogyan azt ő tette velem, ott és akkor, ahol és amikor kellett, sok-sok éven át - egészségesen.
Nem titkolt célom továbbá, hogy a jelenleg is az osztályon fekvő édesanyámat kezeljék figyelemmel, odaadással és emberséggel, míg sürgős megoldást nem találunk: állapotának megfelelő elhelyezést. Ehhez nem kérjük a kórház segítségét, megoldjuk magunk, bár arra vonatkozóan, hogy van e más orvosi megoldás még választ nem kaptunk
A történtekről nem célom továbbá hosszasan vitatkozni, levelezni, nem várom el, de anyám nevében is jól esne egy személyesebb hangvételű reagálás, mondjuk egy bocsánatkérés a kórház, illetve az ügyeletes doktornő részéről.
Üdvözlettel: Ney Zsolt
Forrás: fovarosi-hirhatar.hu
Priorities for mental health research in Europe: A survey among national stakeholders' associations within the ROAMER project
2013. június 04. | Admin
Within the ROAMER project, funded by the European Commission, a survey was conducted with national associations/organizations of psychiatrists, other mental health professionals, users and/or carers, and psychiatric trainees in the 27 countries of the European Union, aiming to explore their views about priorities for mental health research in Europe. One hundred and eight associations/organizations returned the questionnaire. The five most frequently selected research priorities were early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, prevention of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and new medications for mental disorders. All these areas, except the last one, were among the top ten research priorities according to all categories of stakeholders, along with stigma and discrimination. These results seem to support the recent argument that some rebalancing in favor of psychosocial and health service studies may be needed in psychiatric research.
A general principle repeatedly affirmed in recent years in the health care field (e.g., 1,2) is that research agendas should reflect the needs and values of the people who use and pay for health services as well as those of the professionals who work in those services. This is unlikely to be achieved without directly involving representatives of both categories of stakeholders in the development of those agendas.
This general principle seems to be particularly relevant in the field of mental health, where different views of the various groups of interest have been reported concerning several issues, such as the target of mental health services (in particular, thresholds for diagnosis and intervention), the expected outcomes of the interventions, and the research priorities to be pursued (e.g., 3,4).
Within the frame of ROAMER (“A Roadmap for Mental Health Research in Europe”) 5 – a project funded by the European Commission and designed to develop a comprehensive, consensus-based roadmap to promote and integrate mental health research in Europe – a workpackage has been established to “implement a formal consultation process of various categories of stakeholders about priority areas for mental health research at the national and European level, and about the most appropriate modalities for their involvement in that research”.
The first initiative within this workpackage has been to conduct a survey with national associations/organizations of psychiatrists, other mental health professionals, users and/or carers, and psychiatric trainees in the 27 countries of the European Union, aiming to explore their views about priorities for mental health research in Europe, and the importance and the level of development in their country of various mental health research areas.
METHODS
A list of national associations/organizations of psychiatrists, other mental health professionals, users and/or carers, and psychiatric trainees active in the countries of the European Union was built up with the participation of the leaders of the ROAMER project. The associations/organizations whose e-mail address was not available, or which could not be contacted because messages bounced back, were deleted from the list. A total of 154 associations/organizations were contacted.
The survey was conducted by e-mail using a very simple questionnaire, developed with the participation of ROAMER leaders and made available in 14 languages (English, Czech, Dutch, French, German, Greek, Hungarian, Italian, Polish, Portuguese, Romanian, Slovenian, Spanish and Swedish). The questionnaire asked participants to identify the five priorities for mental health research in Europe from a list of research areas, and to rate on a six-point scale the importance and the level of development in their country of each research area. Respondents were allowed to suggest other priorities not included in the list. Each association/organization was asked to provide its collective feedback, rather than that of any individual officer or member.
One hundred and eight associations/organizations (listed in Annex 1) returned the questionnaire. These included 31 associations of psychiatrists out of 34 contacted (91.2%), 32 associations of other mental health professionals out of 52 contacted (61.5%), 23 organizations of users and/or carers out of 44 contacted (52.3%), and 22 associations of psychiatric trainees out of 24 contacted (91.7%). Organizations representing only users, only carers, and both users and carers were included in the same category, due to the small sample size.
Data were analyzed by descriptive statistics. Differences among the four categories of stakeholders were tested using χ2 and analysis of variance (ANOVA), as appropriate.
RESULTS
The priorities for mental health research in Europe identified by the associations organizations are reported in Table 1. Considering the whole sample, the five most frequently selected research priorities were early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, prevention of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and new medications for mental disorders. All these areas, except the last one, were among the top ten research priorities according to all categories of stakeholders, along with stigma and discrimination.
Only organizations of psychiatric trainees identified some biological research areas (i.e., neuroimaging of mental disorders, molecular bases of mental disorders, and cognitive dysfunction in mental disorders and its neural bases) among the top ten research priorities. Research on new psychological interventions for mental disorders was selected among the top ten priorities by non-psychiatrist mental health professionals and users/carers, but not by psychiatrists and psychiatric trainees. Only non-psychiatrist mental health professionals regarded research on mental health and well-being in the general population as a top ten priority. Users' perception of illness and treatment impact, and health and well-being of carers were among the top ten research priorities only for users/carers, whereas improving adherence to available treatments was prioritized only by psychiatrists.
The importance of the research areas as rated by the associations/organizations is reported in Table 2. The top five in terms of perceived importance were quality of mental health services, suicide prevention, early detection and management of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and prevention of mental disorders.
The level of development of research areas in the respective countries according to the opinion of the participating associations/organizations is reported in Table 3. The fields identified as the most developed were clinical characterization of mental disorders, suicide prevention, new medications for mental disorders, increasing access to available treatments, early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, and relationships between mental and physical health. On the other hand, molecular bases of mental disorders, environmental risk/protective factors for mental disorders, resilience and mental health, prevention of mental disorders, health and well-being of carers, culture and mental health, and animal models of mental disorders were reported as the least developed.
DISCUSSION
These results seem to support the recent argument 6 that some rebalancing in favour of psychosocial and health service studies may be needed in psychiatric research. In fact, the only research areas included in the top ten priorities by all categories of stakeholders were early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, prevention of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and stigma and discrimination. Among the several biological research areas proposed by the questionnaire, only three (i.e., neuroimaging of mental disorders, molecular bases of mental disorders, and cognitive dysfunction in mental disorders and its neural basis) were prioritized, and only by psychiatric trainees. No biological research area was endorsed as a priority by users/carers.
Clinical characterization of mental disorders was rated as the first or second most developed research area in their countries by all categories of stakeholders, while it was regarded as a top ten research priority only by psychiatrists. This may reflect a general perception that this area has been already pursued sufficiently and does not represent anymore a priority, a perception not shared by most psychiatrists, who are aware and concerned about the limitations of current diagnostic systems and their implications for ordinary clinical practice (see 7).
There was a divide among stakeholders concerning the priority ascribed to research on various mental health interventions. In fact, research on new psychological interventions for mental disorders was selected among the top ten priorities by non-psychiatrist mental health professionals and users/carers, but not by psychiatrists and psychiatric trainees, while research on new medications for mental disorders was prioritized by psychiatrists, users/carers and psychiatric trainees, but not by non-psychiatrist mental health professionals. Apparently, while users/carers welcome new developments in both psychological and pharmacological interventions, professionals' views diverge in this respect, possibly reflecting different perceptions (or assumptions) about the role and the potential of currently available treatments.
This survey has some methodological limitations, which have to be acknowledged. The associations/organizations were invited to participate upon selection by ROAMER leaders. Although we tried to reach all major national associations/organizations active in the mental health field in the various countries of the European Union, we may have missed some of them. Moreover, we deleted from the list those associations/organizations for which an e-mail address was not available and those that could not be reached because messages bounced back. While this was unavoidable, we may have excluded some active associations/organizations through this procedure. Nevertheless, the survey involved more than one hundred national associations/organizations, with a high response rate, and may be regarded as a first step in the attempt to explore the views of the various categories of stakeholders active in Europe about priorities for mental health research in the continent.
Of course, this is work in progress. The results of this survey are being discussed in several meetings within the ROAMER project, and the views expressed by the various categories of stakeholders are going to be integrated with those of European scientists active in the mental health field, with the aim of building common views and a consensus when possible.
ACKNOWLEDGMENTS
The research leading to these results has received funding from the European Union Seventh Framework Program (FP7/2007–2013) under grant agreement no. 282586. The 108 associations which participated in the survey are listed in Annex 1 and hereby gratefully acknowledged. We are grateful to Constantin Soldatos, Vladimir Velinov, Dan Prelipceanu, Kristian Wahlbeck, Anna Forsman, Susanne Knappe, Szilvia Papp, Matthias Brunn, Rebecca Kuepper, Carolina Avila, Marta Hernández, Alicja Szofer-Araya, Janka Lubinova and Lucie Scholl for translating the questionnaire in various languages.
ANNEX 1 - PROFESSIONAL ASSOCIATIONS/ORGANIZATIONS PARTICIPATING IN THE ROAMER STAKEHOLDERS' SURVEY
Austrian Association for Psychiatry and Psychotherapy, Austrian Psychological Society, Pro Mente Oesterreich - Austrian Federation for Mental Health, Hilfe für Angehörige und Freunde psychisch Erkrankter, Psychiatric Trainees' Section of the Austrian Association of Psychiatry and Psychotherapy (Austria); Society of Flemish Neurologists and Psychiatrists, Belgian Association for Psychological Sciences, Flemish Mental Health Association (VVGG), Vlaamse Vereniging Assistenten Psychiatrie (Belgium); Bulgarian Psychiatric Association (Bulgaria); Cyprus Psychiatric Association, Cyprus Advocacy Group for the Mentally Ill (KIPRO.DI.PS.A) (Cyprus); Czech Psychiatric Association, Czech-Moravian Psychological Society, Union of Psychologists Associations in the Czech Republic, KOLUMBUS, Section of Young Psychiatrists of the Czech Psychiatric Association (Czech Republic); Danish Psychiatric Association, Danish Psychological Association (Denmark); Estonian Psychiatric Association, Estonian Psychologists' Association, Estonian Patient Advocacy Association (EPAA), Young Psychiatrists' Section of the Estonian Psychiatric Association (Estonia); Finnish Psychiatric Association, Finnish Psychological Society, Finnish Psychological Association, Finnish Association for Mental Health, National Family Association Promoting Mental Health in Finland (FINFAMI), Young Psychiatrists' Section of the Finnish Psychiatric Association (Finland); French Association of Psychiatry, French Psychiatric Information Society, French Association of Psychiatrists in Private Practice, Medical Psychological Society, Ligue Française pour la Santé Mentale, Advocacy France, Association Française Federative des Etudiants en Psychiatrie (France); German Association for Psychiatry and Psychotherapy, German Psychological Association, Bundespsychotherapeutenkammer, Wissenschaftlicher Beirat Psychotherapie, Young Psychiatrists' Section of the German Association for Psychiatry and Psychotherapy (Germany); Hellenic Psychiatric Association, Hellenic Society of Neurology and Psychiatry, Hellenic Psychological Society, Pan-Hellenic Association of Families for Mental Health, Society for the Rights and Responsibilities of Psychiatric Patients, Hellenic Association of Psychiatric Trainees (Greece); Hungarian Psychiatric Association, Hungarian Psychological Association, Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, Young Psychiatrists' Section of the Hungarian Psychiatric Association (Hungary); Psychological Society of Ireland, SHINE – Supporting people affected by mental ill health, Impero (Irish Mental Patients' Educational and Representative Organization), Trainee Committee of the College of Psychiatry of Ireland (Ireland); Italian Psychiatric Association, Italian Psychological Society, Italian Society of Psychopathology, UNASAM, IDEA, Early Career Psychiatrists' Committee of the Italian Psychiatric Association (Italy); Latvian Psychiatric Association, SKALBES, Young Psychiatrists' Section of the Latvian Psychiatric Association (Latvia); Lithuanian Psychiatric Association, Lithuanian Psychological Association, Club13&Co, Young Psychiatrists' Section of the Lithuanian Psychiatric Association (Lithuania); Luxembourguese Society of Psychiatry, Neurology and Psychotherapy (Luxembourg); Maltese Association of Specialists in Psychiatry, Maltese Psychological Association, Malta Mental Health Association, ANTIDE, Young Psychiatrists' Section of the Maltese Psychiatric Association (Malta); Netherlands Psychiatric Association, ANOIKSIS, Netherlands Psychiatric Trainees Association (The Netherlands); Polish Psychiatric Association, Coalition for Mental Health of Poland, INTEGRATION, Division of Psychiatric Training of the Polish Psychiatric Association (Poland); Portuguese Society of Psychiatry and Mental Health, Portuguese Association for Mental Health, Associaçao Portuguesa de Internos de Psiquiatria (Portugal); Romanian Association of Psychiatry and Psychotherapy, Romanian Association of Community Psychiatry, Romanian League for Mental Health, ALIAT ONG, Romanian Association of Residents in Psychiatry (Romania); Slovak Psychiatric Association, Slovak League for Mental Health (Slovak Republic); Psychiatric Association of Slovenia, Slovenian Psychological Association, Slovenian Association for Mental Health, HUMANA, Psychiatric Trainees of the Psychiatric Association of Slovenia (Slovenia); Spanish Society of Psychiatry, Spanish Association of Neuropsychiatry, Young Psychiatrists' Section of the Spanish Psychiatric Association (Spain); Swedish Psychiatric Association, National Coalition for Mental Health (NSPH), Swedish Association of Psychiatric Trainees (Sweden); Royal College of Psychiatrists, British Psychological Society, RETHINK, Hafal, PENUMBRA, Trainees' Section of the Royal College of Psychiatrists (UK).
REFERENCES
1. Oliver S, Clarke-Jones L, Rees R, et al. Involving consumers in research and development agenda setting for the NHS: develo-ping an evidence-based approach. Health Technol Assess. 2004;8:15. [PubMed] 2. Renfrew MJ, Dyson L, Herbert G, et al. Developing evidence-based recommendations in public health – Incorporating the views of practitioners, service users and user representatives. Health Expect. 2008;11:3–15. [PubMed] 3. Perkins R. What constitutes success? The relative priority and service users' and clinicians' views of mental health services. Br J Psychiatry. 2001;179:9–10. [PubMed] 4. Thornicroft G, Rose D, Huxley P, et al. What are the research priorities of mental health service users? J Mental Health. 2002;11:1–5. 5. Haro JM, Ayuso-Mateos JL, Bitter I, et al. ROAMER: a European roadmap for mental health research. Submitted for publication. 6. Kleinman A. Rebalancing academic psychiatry: why it needs to happen – and soon. Br J Psychiatry. 2012;201:421–2. [PubMed] 7. Reed GM, Mendonça Correia J, Esparza P, et al. The WPA-WHO global survey of psychiatrists' attitudes towards mental disorders classification. World Psychiatry. 2011;10:118–31. [PMC free article] [PubMed]
Forrás: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/
Within the ROAMER project, funded by the European Commission, a survey was conducted with national associations/organizations of psychiatrists, other mental health professionals, users and/or carers, and psychiatric trainees in the 27 countries of the European Union, aiming to explore their views about priorities for mental health research in Europe. One hundred and eight associations/organizations returned the questionnaire. The five most frequently selected research priorities were early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, prevention of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and new medications for mental disorders. All these areas, except the last one, were among the top ten research priorities according to all categories of stakeholders, along with stigma and discrimination. These results seem to support the recent argument that some rebalancing in favor of psychosocial and health service studies may be needed in psychiatric research.
A general principle repeatedly affirmed in recent years in the health care field (e.g., 1,2) is that research agendas should reflect the needs and values of the people who use and pay for health services as well as those of the professionals who work in those services. This is unlikely to be achieved without directly involving representatives of both categories of stakeholders in the development of those agendas.
This general principle seems to be particularly relevant in the field of mental health, where different views of the various groups of interest have been reported concerning several issues, such as the target of mental health services (in particular, thresholds for diagnosis and intervention), the expected outcomes of the interventions, and the research priorities to be pursued (e.g., 3,4).
Within the frame of ROAMER (“A Roadmap for Mental Health Research in Europe”) 5 – a project funded by the European Commission and designed to develop a comprehensive, consensus-based roadmap to promote and integrate mental health research in Europe – a workpackage has been established to “implement a formal consultation process of various categories of stakeholders about priority areas for mental health research at the national and European level, and about the most appropriate modalities for their involvement in that research”.
The first initiative within this workpackage has been to conduct a survey with national associations/organizations of psychiatrists, other mental health professionals, users and/or carers, and psychiatric trainees in the 27 countries of the European Union, aiming to explore their views about priorities for mental health research in Europe, and the importance and the level of development in their country of various mental health research areas.
METHODS
A list of national associations/organizations of psychiatrists, other mental health professionals, users and/or carers, and psychiatric trainees active in the countries of the European Union was built up with the participation of the leaders of the ROAMER project. The associations/organizations whose e-mail address was not available, or which could not be contacted because messages bounced back, were deleted from the list. A total of 154 associations/organizations were contacted.
The survey was conducted by e-mail using a very simple questionnaire, developed with the participation of ROAMER leaders and made available in 14 languages (English, Czech, Dutch, French, German, Greek, Hungarian, Italian, Polish, Portuguese, Romanian, Slovenian, Spanish and Swedish). The questionnaire asked participants to identify the five priorities for mental health research in Europe from a list of research areas, and to rate on a six-point scale the importance and the level of development in their country of each research area. Respondents were allowed to suggest other priorities not included in the list. Each association/organization was asked to provide its collective feedback, rather than that of any individual officer or member.
One hundred and eight associations/organizations (listed in Annex 1) returned the questionnaire. These included 31 associations of psychiatrists out of 34 contacted (91.2%), 32 associations of other mental health professionals out of 52 contacted (61.5%), 23 organizations of users and/or carers out of 44 contacted (52.3%), and 22 associations of psychiatric trainees out of 24 contacted (91.7%). Organizations representing only users, only carers, and both users and carers were included in the same category, due to the small sample size.
Data were analyzed by descriptive statistics. Differences among the four categories of stakeholders were tested using χ2 and analysis of variance (ANOVA), as appropriate.
RESULTS
The priorities for mental health research in Europe identified by the associations organizations are reported in Table 1. Considering the whole sample, the five most frequently selected research priorities were early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, prevention of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and new medications for mental disorders. All these areas, except the last one, were among the top ten research priorities according to all categories of stakeholders, along with stigma and discrimination.
Only organizations of psychiatric trainees identified some biological research areas (i.e., neuroimaging of mental disorders, molecular bases of mental disorders, and cognitive dysfunction in mental disorders and its neural bases) among the top ten research priorities. Research on new psychological interventions for mental disorders was selected among the top ten priorities by non-psychiatrist mental health professionals and users/carers, but not by psychiatrists and psychiatric trainees. Only non-psychiatrist mental health professionals regarded research on mental health and well-being in the general population as a top ten priority. Users' perception of illness and treatment impact, and health and well-being of carers were among the top ten research priorities only for users/carers, whereas improving adherence to available treatments was prioritized only by psychiatrists.
The importance of the research areas as rated by the associations/organizations is reported in Table 2. The top five in terms of perceived importance were quality of mental health services, suicide prevention, early detection and management of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and prevention of mental disorders.
The level of development of research areas in the respective countries according to the opinion of the participating associations/organizations is reported in Table 3. The fields identified as the most developed were clinical characterization of mental disorders, suicide prevention, new medications for mental disorders, increasing access to available treatments, early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, and relationships between mental and physical health. On the other hand, molecular bases of mental disorders, environmental risk/protective factors for mental disorders, resilience and mental health, prevention of mental disorders, health and well-being of carers, culture and mental health, and animal models of mental disorders were reported as the least developed.
DISCUSSION
These results seem to support the recent argument 6 that some rebalancing in favour of psychosocial and health service studies may be needed in psychiatric research. In fact, the only research areas included in the top ten priorities by all categories of stakeholders were early detection and management of mental disorders, quality of mental health services, prevention of mental disorders, rehabilitation and social inclusion, and stigma and discrimination. Among the several biological research areas proposed by the questionnaire, only three (i.e., neuroimaging of mental disorders, molecular bases of mental disorders, and cognitive dysfunction in mental disorders and its neural basis) were prioritized, and only by psychiatric trainees. No biological research area was endorsed as a priority by users/carers.
Clinical characterization of mental disorders was rated as the first or second most developed research area in their countries by all categories of stakeholders, while it was regarded as a top ten research priority only by psychiatrists. This may reflect a general perception that this area has been already pursued sufficiently and does not represent anymore a priority, a perception not shared by most psychiatrists, who are aware and concerned about the limitations of current diagnostic systems and their implications for ordinary clinical practice (see 7).
There was a divide among stakeholders concerning the priority ascribed to research on various mental health interventions. In fact, research on new psychological interventions for mental disorders was selected among the top ten priorities by non-psychiatrist mental health professionals and users/carers, but not by psychiatrists and psychiatric trainees, while research on new medications for mental disorders was prioritized by psychiatrists, users/carers and psychiatric trainees, but not by non-psychiatrist mental health professionals. Apparently, while users/carers welcome new developments in both psychological and pharmacological interventions, professionals' views diverge in this respect, possibly reflecting different perceptions (or assumptions) about the role and the potential of currently available treatments.
This survey has some methodological limitations, which have to be acknowledged. The associations/organizations were invited to participate upon selection by ROAMER leaders. Although we tried to reach all major national associations/organizations active in the mental health field in the various countries of the European Union, we may have missed some of them. Moreover, we deleted from the list those associations/organizations for which an e-mail address was not available and those that could not be reached because messages bounced back. While this was unavoidable, we may have excluded some active associations/organizations through this procedure. Nevertheless, the survey involved more than one hundred national associations/organizations, with a high response rate, and may be regarded as a first step in the attempt to explore the views of the various categories of stakeholders active in Europe about priorities for mental health research in the continent.
Of course, this is work in progress. The results of this survey are being discussed in several meetings within the ROAMER project, and the views expressed by the various categories of stakeholders are going to be integrated with those of European scientists active in the mental health field, with the aim of building common views and a consensus when possible.
ACKNOWLEDGMENTS
The research leading to these results has received funding from the European Union Seventh Framework Program (FP7/2007–2013) under grant agreement no. 282586. The 108 associations which participated in the survey are listed in Annex 1 and hereby gratefully acknowledged. We are grateful to Constantin Soldatos, Vladimir Velinov, Dan Prelipceanu, Kristian Wahlbeck, Anna Forsman, Susanne Knappe, Szilvia Papp, Matthias Brunn, Rebecca Kuepper, Carolina Avila, Marta Hernández, Alicja Szofer-Araya, Janka Lubinova and Lucie Scholl for translating the questionnaire in various languages.
ANNEX 1 - PROFESSIONAL ASSOCIATIONS/ORGANIZATIONS PARTICIPATING IN THE ROAMER STAKEHOLDERS' SURVEY
Austrian Association for Psychiatry and Psychotherapy, Austrian Psychological Society, Pro Mente Oesterreich - Austrian Federation for Mental Health, Hilfe für Angehörige und Freunde psychisch Erkrankter, Psychiatric Trainees' Section of the Austrian Association of Psychiatry and Psychotherapy (Austria); Society of Flemish Neurologists and Psychiatrists, Belgian Association for Psychological Sciences, Flemish Mental Health Association (VVGG), Vlaamse Vereniging Assistenten Psychiatrie (Belgium); Bulgarian Psychiatric Association (Bulgaria); Cyprus Psychiatric Association, Cyprus Advocacy Group for the Mentally Ill (KIPRO.DI.PS.A) (Cyprus); Czech Psychiatric Association, Czech-Moravian Psychological Society, Union of Psychologists Associations in the Czech Republic, KOLUMBUS, Section of Young Psychiatrists of the Czech Psychiatric Association (Czech Republic); Danish Psychiatric Association, Danish Psychological Association (Denmark); Estonian Psychiatric Association, Estonian Psychologists' Association, Estonian Patient Advocacy Association (EPAA), Young Psychiatrists' Section of the Estonian Psychiatric Association (Estonia); Finnish Psychiatric Association, Finnish Psychological Society, Finnish Psychological Association, Finnish Association for Mental Health, National Family Association Promoting Mental Health in Finland (FINFAMI), Young Psychiatrists' Section of the Finnish Psychiatric Association (Finland); French Association of Psychiatry, French Psychiatric Information Society, French Association of Psychiatrists in Private Practice, Medical Psychological Society, Ligue Française pour la Santé Mentale, Advocacy France, Association Française Federative des Etudiants en Psychiatrie (France); German Association for Psychiatry and Psychotherapy, German Psychological Association, Bundespsychotherapeutenkammer, Wissenschaftlicher Beirat Psychotherapie, Young Psychiatrists' Section of the German Association for Psychiatry and Psychotherapy (Germany); Hellenic Psychiatric Association, Hellenic Society of Neurology and Psychiatry, Hellenic Psychological Society, Pan-Hellenic Association of Families for Mental Health, Society for the Rights and Responsibilities of Psychiatric Patients, Hellenic Association of Psychiatric Trainees (Greece); Hungarian Psychiatric Association, Hungarian Psychological Association, Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, Young Psychiatrists' Section of the Hungarian Psychiatric Association (Hungary); Psychological Society of Ireland, SHINE – Supporting people affected by mental ill health, Impero (Irish Mental Patients' Educational and Representative Organization), Trainee Committee of the College of Psychiatry of Ireland (Ireland); Italian Psychiatric Association, Italian Psychological Society, Italian Society of Psychopathology, UNASAM, IDEA, Early Career Psychiatrists' Committee of the Italian Psychiatric Association (Italy); Latvian Psychiatric Association, SKALBES, Young Psychiatrists' Section of the Latvian Psychiatric Association (Latvia); Lithuanian Psychiatric Association, Lithuanian Psychological Association, Club13&Co, Young Psychiatrists' Section of the Lithuanian Psychiatric Association (Lithuania); Luxembourguese Society of Psychiatry, Neurology and Psychotherapy (Luxembourg); Maltese Association of Specialists in Psychiatry, Maltese Psychological Association, Malta Mental Health Association, ANTIDE, Young Psychiatrists' Section of the Maltese Psychiatric Association (Malta); Netherlands Psychiatric Association, ANOIKSIS, Netherlands Psychiatric Trainees Association (The Netherlands); Polish Psychiatric Association, Coalition for Mental Health of Poland, INTEGRATION, Division of Psychiatric Training of the Polish Psychiatric Association (Poland); Portuguese Society of Psychiatry and Mental Health, Portuguese Association for Mental Health, Associaçao Portuguesa de Internos de Psiquiatria (Portugal); Romanian Association of Psychiatry and Psychotherapy, Romanian Association of Community Psychiatry, Romanian League for Mental Health, ALIAT ONG, Romanian Association of Residents in Psychiatry (Romania); Slovak Psychiatric Association, Slovak League for Mental Health (Slovak Republic); Psychiatric Association of Slovenia, Slovenian Psychological Association, Slovenian Association for Mental Health, HUMANA, Psychiatric Trainees of the Psychiatric Association of Slovenia (Slovenia); Spanish Society of Psychiatry, Spanish Association of Neuropsychiatry, Young Psychiatrists' Section of the Spanish Psychiatric Association (Spain); Swedish Psychiatric Association, National Coalition for Mental Health (NSPH), Swedish Association of Psychiatric Trainees (Sweden); Royal College of Psychiatrists, British Psychological Society, RETHINK, Hafal, PENUMBRA, Trainees' Section of the Royal College of Psychiatrists (UK).
REFERENCES
1. Oliver S, Clarke-Jones L, Rees R, et al. Involving consumers in research and development agenda setting for the NHS: develo-ping an evidence-based approach. Health Technol Assess. 2004;8:15. [PubMed] 2. Renfrew MJ, Dyson L, Herbert G, et al. Developing evidence-based recommendations in public health – Incorporating the views of practitioners, service users and user representatives. Health Expect. 2008;11:3–15. [PubMed] 3. Perkins R. What constitutes success? The relative priority and service users' and clinicians' views of mental health services. Br J Psychiatry. 2001;179:9–10. [PubMed] 4. Thornicroft G, Rose D, Huxley P, et al. What are the research priorities of mental health service users? J Mental Health. 2002;11:1–5. 5. Haro JM, Ayuso-Mateos JL, Bitter I, et al. ROAMER: a European roadmap for mental health research. Submitted for publication. 6. Kleinman A. Rebalancing academic psychiatry: why it needs to happen – and soon. Br J Psychiatry. 2012;201:421–2. [PubMed] 7. Reed GM, Mendonça Correia J, Esparza P, et al. The WPA-WHO global survey of psychiatrists' attitudes towards mental disorders classification. World Psychiatry. 2011;10:118–31. [PMC free article] [PubMed]
Forrás: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/
Júniustól emelkedik a fogyatékossággal élők és a vakok támogatása
2013. május 13. | Admin
Júniustól emelkedik a fogyatékossággal élők támogatása és a vakok személyi járadéka - döntött a parlament.
Az ellátások a jövőben nem a 2009 óta változatlan összegű nyugdíjminimumhoz igazodnak, hanem az évenkénti nyugdíjemeléssel egyszerre és azonos mértékben nőnek. A jogszabályt 234 igen szavazattal, 24 nem ellenében, 73 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés.
A vakok személyi járadéka havi nyolcszáz forinttal emelkedik, 16 ezer 160 forint lesz, míg a fogyatékossággal élők támogatása 19 500, illetve 24 ezer forint (az eddiginél 975, illetve 1200 forinttal több).
Mivel az Országos Fogyatékosságügyi Tanács működését a jövőben kormányrendelet szabályozza, a jelenlegi tanácstagok megbízatását a jogszabály szeptember 30-ai hatállyal megszünteti.
Forrás: stop.hu
Júniustól emelkedik a fogyatékossággal élők támogatása és a vakok személyi járadéka - döntött a parlament.
Az ellátások a jövőben nem a 2009 óta változatlan összegű nyugdíjminimumhoz igazodnak, hanem az évenkénti nyugdíjemeléssel egyszerre és azonos mértékben nőnek. A jogszabályt 234 igen szavazattal, 24 nem ellenében, 73 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés.
A vakok személyi járadéka havi nyolcszáz forinttal emelkedik, 16 ezer 160 forint lesz, míg a fogyatékossággal élők támogatása 19 500, illetve 24 ezer forint (az eddiginél 975, illetve 1200 forinttal több).
Mivel az Országos Fogyatékosságügyi Tanács működését a jövőben kormányrendelet szabályozza, a jelenlegi tanácstagok megbízatását a jogszabály szeptember 30-ai hatállyal megszünteti.
Forrás: stop.hu
Majdnem az összes beteg meghalt éjjel egy orosz pszichiátriai intézetben
2013. április 26. | Admin
Minden beteg aludt, amikor tűz ütött ki péntek hajnalban egy oroszországi pszichiátriai intézetben. Eddig 38 halottról tudnak, de az áldozatok száma tovább növekedhet.
A tragédia az orosz főváros délkeleti részénél fekvő Ramenszkojéban történt. Az utolsó hírek szerint 38-an haltak meg: 36 beteg és két ápoló. Az épületben összesen több mint negyvenen voltak.
A lángok hajnali fél három körül csaptak fel, amikor minden beteg aludt. Néhány holttestre a kijárat közelében bukkantak rá, de a legtöbben ágyukban haltak meg.
Az egyik túlélő egy ápolónő, ketten az intézet páciensei. A tüzet sikerült lokalizálni, majd eloltani, pontos oka egyelőre nem ismeret. Egyes sajtóértesülések szerint a hatóságok rövidzárlatra gyanakszanak.
Kiderült, hogy a tűzoltók csak egy óra alatt tudtak eljutni a pszichiátriai intézethez, mert az odavezető folyami átkelő zárva volt, és a rossz útviszonyok is akadályozták őket. A rendkívüli helyzetek minisztériumának irányító központjában elmondták, hogy norma szerint húsz perc alatt a helyszínre érhettek volna a tűzoltók.
A moszkvai régió vezetője elrendelte, hogy a főváros körzetében található valamennyi egészségügyi intézményben ellenőrizzék a tűzvédelmi szabályok betartását.
Oroszországban legutóbb január elején ütött ki tűz egy szentpétervári kórház kardiológiai részlegén, ott ketten haltak meg.
Forrás: hvg.hu
Minden beteg aludt, amikor tűz ütött ki péntek hajnalban egy oroszországi pszichiátriai intézetben. Eddig 38 halottról tudnak, de az áldozatok száma tovább növekedhet.
A tragédia az orosz főváros délkeleti részénél fekvő Ramenszkojéban történt. Az utolsó hírek szerint 38-an haltak meg: 36 beteg és két ápoló. Az épületben összesen több mint negyvenen voltak.
A lángok hajnali fél három körül csaptak fel, amikor minden beteg aludt. Néhány holttestre a kijárat közelében bukkantak rá, de a legtöbben ágyukban haltak meg.
Az egyik túlélő egy ápolónő, ketten az intézet páciensei. A tüzet sikerült lokalizálni, majd eloltani, pontos oka egyelőre nem ismeret. Egyes sajtóértesülések szerint a hatóságok rövidzárlatra gyanakszanak.
Kiderült, hogy a tűzoltók csak egy óra alatt tudtak eljutni a pszichiátriai intézethez, mert az odavezető folyami átkelő zárva volt, és a rossz útviszonyok is akadályozták őket. A rendkívüli helyzetek minisztériumának irányító központjában elmondták, hogy norma szerint húsz perc alatt a helyszínre érhettek volna a tűzoltók.
A moszkvai régió vezetője elrendelte, hogy a főváros körzetében található valamennyi egészségügyi intézményben ellenőrizzék a tűzvédelmi szabályok betartását.
Oroszországban legutóbb január elején ütött ki tűz egy szentpétervári kórház kardiológiai részlegén, ott ketten haltak meg.
Forrás: hvg.hu
62 milliárdot fizettek, mert nem alkalmaznak megváltozott munkaképességűeket
2013. április 12. | Admin
Tavaly 62,666 milliárd forintot fizettek be a cégek rehabilitációs hozzájárulásként. Sok cég inkább befizeti a közel egymillió forintos összeget, mintsem megváltozott munkaképességűeket alkalmazzanak, pedig még állami és uniós támogatásokat is igénybe vehetnének.
„A központi költségvetésbe rehabilitációs hozzájárulásból tavaly 62,666 milliárd forint folyt be, ezzel a törvényi előirányzat 96,4 százaléka teljesült" – közölte nemzetgazdasági miniszter a parlament honlapján. Varga Mihály Szél Bernadett független országgyűlési képviselő kérdésére írt választ.
A törvény szerint minden munkaadó rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám 5 százalékát. Több mint 10 éve lehetséges, hogy megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával ki lehet váltani a rehabilitációs hozzájárulást. A rehabilitációs hozzájárulás összege 2010 óta 964 ezer 500 forint/év. 2008-ban ez az összeg még 164 ezer forint volt, majd 2009-ben 177 ezer 600 forint volt. A RehabJob Nonprofit Kft. felmérése szerint az elmúlt évben szinte egyáltalán nem nőtt a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya. A megkérdezetteknek csak kicsit több mint fele tudta pontosan mit is jelent a megváltozott munkaképesség. A rehabilitációs hozzájárulás 2010-es többszörösére növelése már nem ösztönzi megváltozott munkaképességű dolgozók felvételét, ami a cég szerint egyre hangsúlyosabban veti fel a szemléletbeli változások szükségességét. Bár az első évben, 2010-ről 2011-re megugrott a foglalkoztatott megváltozott munkaképességűek száma, 2012-re ennek már szinte semmilyen érzékelhető hatása nem volt.
Sok cég egyszerűbbnek tartja, ha befizeti a büntetőadónak tekintett járulékot, mintsem érdemben megfontolná, mit is nyerne az állások megnyitásával – írta a RehabJob. Több mint 60 000 lehetséges pozíció helyett inkább rehabilitációs hozzájárulást fizetnek a cégek, eközben pedig munkaképes és dolgozni akaró, speciális helyzetű emberek tömegei keresnek munkát.
A válaszadók 85 százaléka tartotta fontosnak, hogy a megváltozott munkaképességűek is dolgozhassanak és szinte minden megkérdezett azt vallotta, hogy szívesen együtt is dolgozna ilyen munkatárssal. Az ehhez szükséges feltételek megteremtését felerészben az állam, 30 százalék erejéig a vállalatok, 10-10 százalékban pedig a civil szervezetek, illetve az érintett munkavállalók felelősségének tartották a megkérdezettek.
A Kelly Services Hungary szakemberei szerint Magyarországon az előző népszámlás adataira támaszkodva a lakosság mintegy 10 százaléka élhet tartós betegséggel vagy fogyatékossággal, és mindössze 13-15 százalékuk dolgozhat. 2012. október végéig 50 ezer ember felülvizsgálata történt meg, akiknél az egészségügyi-állapot mértéke alacsonyabb, mint 60 százalék. A vizsgálaton részt vett betegek döntő többsége keringési rendszer, pszichiátriai vagy mentális, mozgásszervi vagy daganatos megbetegedéssel váltak megváltozott munkaképességűekké.
A cég szerint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alóli mentesség mellett további előnyökkel is szolgálhat a cégek számára. Az állami és uniós pályázati lehetőségek révén 100 százalékos bértámogatásban részesülhetnek a vállalatok, továbbá kedvezőbb elbírálást kaphatnak egyéb pályázatokon való részvétel esetén is. Javulhat a cégek társadalmi megítélése is, a diverzifikált szervezeti kultúra, a rugalmasabb vagy alternatív foglalkoztatási formák bevezetése mindenképpen erősíti a cég pozitív megítélését.
Megváltozott munkaképességűnek minősül az aki ilyen ellátásra jogosult, aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül, akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy 2012. január 1.-től, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű.
A foglalkoztatásnak a havi 60 órát (heti 15 órát) el kell érni ahhoz, hogy az összlétszámba és a foglalkoztatási kötelezettségbe a jogviszony bele számítson. A betöltött munkahely számít, nem kell arányosítani a munkaidő/főt. Így teljes főnek számít egy 4 órában foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személy.
A törvény szerint a rehabilitációs hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól mentesülhet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény hatálya alá tartozó fegyveres szerv, valamint a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létre hozott gazdálkodó szervezet.
Kedvezményt jelent, hogy a munkaadó létszámának megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló kormányrendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket. Ezenkívül még az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkavállalót, ideértve az önkéntes tartalékos szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót is, valamint a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót.
Munkaerő-kölcsönzés esetén a munkavállalót a kölcsönbe adó szervezet létszámában kell számításba venni. A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett munkaadó vallja be, állapítja meg, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál vezetett számlára.
Forrás: vg.hu
Tavaly 62,666 milliárd forintot fizettek be a cégek rehabilitációs hozzájárulásként. Sok cég inkább befizeti a közel egymillió forintos összeget, mintsem megváltozott munkaképességűeket alkalmazzanak, pedig még állami és uniós támogatásokat is igénybe vehetnének.
„A központi költségvetésbe rehabilitációs hozzájárulásból tavaly 62,666 milliárd forint folyt be, ezzel a törvényi előirányzat 96,4 százaléka teljesült" – közölte nemzetgazdasági miniszter a parlament honlapján. Varga Mihály Szél Bernadett független országgyűlési képviselő kérdésére írt választ.
A törvény szerint minden munkaadó rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám 5 százalékát. Több mint 10 éve lehetséges, hogy megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával ki lehet váltani a rehabilitációs hozzájárulást. A rehabilitációs hozzájárulás összege 2010 óta 964 ezer 500 forint/év. 2008-ban ez az összeg még 164 ezer forint volt, majd 2009-ben 177 ezer 600 forint volt. A RehabJob Nonprofit Kft. felmérése szerint az elmúlt évben szinte egyáltalán nem nőtt a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya. A megkérdezetteknek csak kicsit több mint fele tudta pontosan mit is jelent a megváltozott munkaképesség. A rehabilitációs hozzájárulás 2010-es többszörösére növelése már nem ösztönzi megváltozott munkaképességű dolgozók felvételét, ami a cég szerint egyre hangsúlyosabban veti fel a szemléletbeli változások szükségességét. Bár az első évben, 2010-ről 2011-re megugrott a foglalkoztatott megváltozott munkaképességűek száma, 2012-re ennek már szinte semmilyen érzékelhető hatása nem volt.
Sok cég egyszerűbbnek tartja, ha befizeti a büntetőadónak tekintett járulékot, mintsem érdemben megfontolná, mit is nyerne az állások megnyitásával – írta a RehabJob. Több mint 60 000 lehetséges pozíció helyett inkább rehabilitációs hozzájárulást fizetnek a cégek, eközben pedig munkaképes és dolgozni akaró, speciális helyzetű emberek tömegei keresnek munkát.
A válaszadók 85 százaléka tartotta fontosnak, hogy a megváltozott munkaképességűek is dolgozhassanak és szinte minden megkérdezett azt vallotta, hogy szívesen együtt is dolgozna ilyen munkatárssal. Az ehhez szükséges feltételek megteremtését felerészben az állam, 30 százalék erejéig a vállalatok, 10-10 százalékban pedig a civil szervezetek, illetve az érintett munkavállalók felelősségének tartották a megkérdezettek.
A Kelly Services Hungary szakemberei szerint Magyarországon az előző népszámlás adataira támaszkodva a lakosság mintegy 10 százaléka élhet tartós betegséggel vagy fogyatékossággal, és mindössze 13-15 százalékuk dolgozhat. 2012. október végéig 50 ezer ember felülvizsgálata történt meg, akiknél az egészségügyi-állapot mértéke alacsonyabb, mint 60 százalék. A vizsgálaton részt vett betegek döntő többsége keringési rendszer, pszichiátriai vagy mentális, mozgásszervi vagy daganatos megbetegedéssel váltak megváltozott munkaképességűekké.
A cég szerint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alóli mentesség mellett további előnyökkel is szolgálhat a cégek számára. Az állami és uniós pályázati lehetőségek révén 100 százalékos bértámogatásban részesülhetnek a vállalatok, továbbá kedvezőbb elbírálást kaphatnak egyéb pályázatokon való részvétel esetén is. Javulhat a cégek társadalmi megítélése is, a diverzifikált szervezeti kultúra, a rugalmasabb vagy alternatív foglalkoztatási formák bevezetése mindenképpen erősíti a cég pozitív megítélését.
Megváltozott munkaképességűnek minősül az aki ilyen ellátásra jogosult, aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül, akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy 2012. január 1.-től, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű.
A foglalkoztatásnak a havi 60 órát (heti 15 órát) el kell érni ahhoz, hogy az összlétszámba és a foglalkoztatási kötelezettségbe a jogviszony bele számítson. A betöltött munkahely számít, nem kell arányosítani a munkaidő/főt. Így teljes főnek számít egy 4 órában foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személy.
A törvény szerint a rehabilitációs hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól mentesülhet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény hatálya alá tartozó fegyveres szerv, valamint a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létre hozott gazdálkodó szervezet.
Kedvezményt jelent, hogy a munkaadó létszámának megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló kormányrendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket. Ezenkívül még az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkavállalót, ideértve az önkéntes tartalékos szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót is, valamint a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót.
Munkaerő-kölcsönzés esetén a munkavállalót a kölcsönbe adó szervezet létszámában kell számításba venni. A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett munkaadó vallja be, állapítja meg, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál vezetett számlára.
Forrás: vg.hu
Kiskunhalas: Lesz pofon, ököllel!
2013. március 14. | Admin
Még a perbeszédek is zárt tárgyaláson hangzottak el a Kiskunhalasi Pszichiátriai Betegek Otthonában történt bűncselekmények ügyében. Szerdán azonban nyilvánosan hirdetett ítéletet a Kiskunhalasi Járásbíróság. Az elsőrendű vádlottat, F. Zoltánt, az intézet volt ápolóját 5 év fegyházbüntetésre ítélte, mert bűnösnek találta folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében.
A másodrendű vádlott, H. Kornél testi sértés bűntette miatt 8 hónap börtönbüntetést kapott, amelynek végrehajtását két évre felfüggesztették. A harmadrendű vádlottat felmentették a folytatólagosan elkövetett zsarolás és testi sértés kísérletének vádja alól.
2010-ben két, közmunkásként a pszichiátriai otthonba került ápolónő tette szóvá, mit látott az intézet falain belül, elsősorban a zárt osztályon. Később ezt az ügyészségen is elmondták, és nyomozás indult az intézet alkalmazottai ellen szemérem elleni erőszak, testi sértés és zsarolás gyanújával. Végig kérdéses volt nemcsak az, hogy mi történt, hanem az is, hogy ebből mit sikerül bizonyítani a bíróságon. A sértettek ugyanis pszichiátriai betegek, akikkel kapcsolatban sokan kétségbe vonták, hogy tanúvallomásaikat lehet-e megalapozottan értékelni az ítélethozatal során.
Az ápolónők először az intézet vezetőjénél kezdeményeztek vizsgálatot, ami meg is történt, de nem talált bűncselekményre utaló tényeket –vagy azért, mert nem volt meg a megfelelő eszközük hozzá, vagy azért, mert nem is nagyon kerestek ilyeneket. A 7-es számot viselő zárt osztály a bentlakásos pszichiátrián belül is kemény hely: az ott ápoltak nehezen kezelhető, ön- és közveszélyes emberek. Ennek megfelelően az osztályon kialakult egy erős fizikumú, domináns hajlamú férfiakból álló csoport, amelynek tagjai az időnként agresszív betegek féken tartásával magyarázva magatartásukat, indokolatlanul bántalmazták a betegeket. F. Zoltán azt nem is tagadta, hogy rendszeresen fenyegetőzött a „Lesz pofon, ököllel!” szavakkal. A gyanúsítás szexuális visszaélésekről is szólt, ezzel csak F. Zoltánt vádolták meg, akinek az esetében a bíróság bizonyítottnak látta a bűncselekmény elkövetését.
F. Zoltán az elsőfokú ítélet szerint legalább három alkalommal és három különböző helyszínen anális erőszakot követett el a gondjaira bízott egyik ápolton. A bíróság szerint ennél több eset is előfordulhatott, de ennyit kétséget kizáróan bizonyítani lehetett. A sértetteket a vizsgálat kezdetén nem a zárt osztályon, hanem a Semmelweis kórházban vizsgálta meg pszichiáter szakértő, hogy oldják a félelmüket. Később összesen hat pszichiáter és szexuálpszichiáter szakértő egybehangzó szakvéleménye alapján hozta meg ítéletét a bíróság. A szakértők részletesen megvizsgálták mind a sértettet, mind a vádlottat, és azt állapították meg, hogy a sértett, akit a vádlott hason fekve lekötözött, száját használt zsebkendővel tömte be, végig következetesen, egybehangzóan adta elő a történteket. A vádlott először légből kapott hazudozásnak minősítette, amit elmondott –jóval később kezdett el azzal védekezni, hogy haragszik rá a sértett, mert nem engedte megszökni az intézetből. A sértett átmenetileg más intézetbe került, de ki sem jelentették Kiskunhalasról. Amikor megtudta, hogy vissza kell mennie a halasi osztályra, sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg: kiugrott a második emeletről.
A szakértők az elsőrendű vádlottat agresszív, a fölényhelyzetet kedvelő, pillanatnyi szexuális késztetése által irányított személyként írták le. Nem tartották kizáró oknak, hogy heteroszexuális beállítottságú – úgy kötözte le a sértettet, hogy ne lássa az arcát, s nőkkel is kedvelte az anális közösülést.
H. Kornél másodrendű vádlott esete úgy kezdődött, hogy megtámadta őt egy beteg. Az ápoló nekilökte támadóját az ajtófélfának, aki a földre esett és eszméletét vesztette. Több tanúvallomás alapján nyilvánvaló, hogy a továbbiakban nem volt szükség további önvédelemre, H. Kornél azonban megtaposta a beteget, a nyakára lépett, és rugdosta. Később lelocsolta hideg vízzel, majd ellátta a sebeit, és megfenyegette az eset szemtanúit, hogy senkinek ne beszéljenek erről. Mivel a sérülések 8 napon belül gyógyultak, ezért kapott felfüggesztett börtönt.
A harmadrendű vádlottat felmentették, mert a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy valóban zsarolt volna, amikor csokoládét, süteményt követelt a gondozottaktól. Az ő esetében a testi sértésre utaló vallomások sem voltak egyöntetűek.
Az ügyészség a büntetés súlyosbításáért, illetve a felmentett vádlott bűnösségének megállapításáért nyújtott be fellebbezést, az első két vádlott és védőik pedig felmentésért fellebbeztek. Az ítélet nem jogerős.
Forrás: nol.hu
Még a perbeszédek is zárt tárgyaláson hangzottak el a Kiskunhalasi Pszichiátriai Betegek Otthonában történt bűncselekmények ügyében. Szerdán azonban nyilvánosan hirdetett ítéletet a Kiskunhalasi Járásbíróság. Az elsőrendű vádlottat, F. Zoltánt, az intézet volt ápolóját 5 év fegyházbüntetésre ítélte, mert bűnösnek találta folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében.
A másodrendű vádlott, H. Kornél testi sértés bűntette miatt 8 hónap börtönbüntetést kapott, amelynek végrehajtását két évre felfüggesztették. A harmadrendű vádlottat felmentették a folytatólagosan elkövetett zsarolás és testi sértés kísérletének vádja alól.
2010-ben két, közmunkásként a pszichiátriai otthonba került ápolónő tette szóvá, mit látott az intézet falain belül, elsősorban a zárt osztályon. Később ezt az ügyészségen is elmondták, és nyomozás indult az intézet alkalmazottai ellen szemérem elleni erőszak, testi sértés és zsarolás gyanújával. Végig kérdéses volt nemcsak az, hogy mi történt, hanem az is, hogy ebből mit sikerül bizonyítani a bíróságon. A sértettek ugyanis pszichiátriai betegek, akikkel kapcsolatban sokan kétségbe vonták, hogy tanúvallomásaikat lehet-e megalapozottan értékelni az ítélethozatal során.
Az ápolónők először az intézet vezetőjénél kezdeményeztek vizsgálatot, ami meg is történt, de nem talált bűncselekményre utaló tényeket –vagy azért, mert nem volt meg a megfelelő eszközük hozzá, vagy azért, mert nem is nagyon kerestek ilyeneket. A 7-es számot viselő zárt osztály a bentlakásos pszichiátrián belül is kemény hely: az ott ápoltak nehezen kezelhető, ön- és közveszélyes emberek. Ennek megfelelően az osztályon kialakult egy erős fizikumú, domináns hajlamú férfiakból álló csoport, amelynek tagjai az időnként agresszív betegek féken tartásával magyarázva magatartásukat, indokolatlanul bántalmazták a betegeket. F. Zoltán azt nem is tagadta, hogy rendszeresen fenyegetőzött a „Lesz pofon, ököllel!” szavakkal. A gyanúsítás szexuális visszaélésekről is szólt, ezzel csak F. Zoltánt vádolták meg, akinek az esetében a bíróság bizonyítottnak látta a bűncselekmény elkövetését.
F. Zoltán az elsőfokú ítélet szerint legalább három alkalommal és három különböző helyszínen anális erőszakot követett el a gondjaira bízott egyik ápolton. A bíróság szerint ennél több eset is előfordulhatott, de ennyit kétséget kizáróan bizonyítani lehetett. A sértetteket a vizsgálat kezdetén nem a zárt osztályon, hanem a Semmelweis kórházban vizsgálta meg pszichiáter szakértő, hogy oldják a félelmüket. Később összesen hat pszichiáter és szexuálpszichiáter szakértő egybehangzó szakvéleménye alapján hozta meg ítéletét a bíróság. A szakértők részletesen megvizsgálták mind a sértettet, mind a vádlottat, és azt állapították meg, hogy a sértett, akit a vádlott hason fekve lekötözött, száját használt zsebkendővel tömte be, végig következetesen, egybehangzóan adta elő a történteket. A vádlott először légből kapott hazudozásnak minősítette, amit elmondott –jóval később kezdett el azzal védekezni, hogy haragszik rá a sértett, mert nem engedte megszökni az intézetből. A sértett átmenetileg más intézetbe került, de ki sem jelentették Kiskunhalasról. Amikor megtudta, hogy vissza kell mennie a halasi osztályra, sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg: kiugrott a második emeletről.
A szakértők az elsőrendű vádlottat agresszív, a fölényhelyzetet kedvelő, pillanatnyi szexuális késztetése által irányított személyként írták le. Nem tartották kizáró oknak, hogy heteroszexuális beállítottságú – úgy kötözte le a sértettet, hogy ne lássa az arcát, s nőkkel is kedvelte az anális közösülést.
H. Kornél másodrendű vádlott esete úgy kezdődött, hogy megtámadta őt egy beteg. Az ápoló nekilökte támadóját az ajtófélfának, aki a földre esett és eszméletét vesztette. Több tanúvallomás alapján nyilvánvaló, hogy a továbbiakban nem volt szükség további önvédelemre, H. Kornél azonban megtaposta a beteget, a nyakára lépett, és rugdosta. Később lelocsolta hideg vízzel, majd ellátta a sebeit, és megfenyegette az eset szemtanúit, hogy senkinek ne beszéljenek erről. Mivel a sérülések 8 napon belül gyógyultak, ezért kapott felfüggesztett börtönt.
A harmadrendű vádlottat felmentették, mert a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy valóban zsarolt volna, amikor csokoládét, süteményt követelt a gondozottaktól. Az ő esetében a testi sértésre utaló vallomások sem voltak egyöntetűek.
Az ügyészség a büntetés súlyosbításáért, illetve a felmentett vádlott bűnösségének megállapításáért nyújtott be fellebbezést, az első két vádlott és védőik pedig felmentésért fellebbeztek. Az ítélet nem jogerős.
Forrás: nol.hu
Öt év fegyházat kapott az ápoló (videó)
2013. március 13. | Admin
A bíróság gondozás alatt álló személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt ítélte el a férfit.
Forrás: rtlklub.hu
A bíróság gondozás alatt álló személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt ítélte el a férfit.
Forrás: rtlklub.hu
Öt évet kapott a kiskunhalasi pszichiátria ápolója
2013. március 13. | Admin
A vád szerint a férfi legalább háromszor követett el szemérem elleni erőszakot az osztályon ápolt egyik beteg ellen. Az ítélet nem jogerős.
Nem jogerősen öt év fegyházbüntetésre ítélte a Kiskunhalasi Járásbíróság a település pszichiátriai intézetének egykori ápolóját szerdán meghozott elsőfokú ítéletében. A bíróság gondozás alatt álló személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt ítélte el az elsőrendű vádlottat. A per másodrendű vádlottja nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott testi sértés bűntette miatt, míg a harmadrendű vádlottat felmentette a bíróság a zsarolás vádja alól.
Az ügyészség 2010-ben tett feljelentés alapján, a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában lezajlott vizsgálatok után emelt vádat. Nagyné Tajti Ilona tanácsvezető bíró az ítéletek indoklásakor elmondta: bizonyítást nyert, hogy az elsőrendű vádlott legalább három alkalommal elkövette az egyik sértettel szemben a szemérem elleni erőszak bűntettét. A bíróság hitelesnek fogadta el a sértett nyomozási bíró előtt tett vallomását.
A bíróság szerint a másodrendű vádlott is elkövette a terhére rótt bűncselekményt - megütött egy ápoltat -, de ezt nem különös kegyetlenséggel tette, ezért a nyolc hónap börtönbüntetés, melynek végrehajtását két évre felfüggesztette, megfelelő büntetés számára. A harmadrendű vádlottat - akivel szemben az volt a vád, hogy élelmiszert és egyéb apróságokat zsarolt ki a pszichiátriai otthon lakóitól - felmentette a bíróság. Az ítélet szerint a vádlott kapott édességet, élelmiszert és apróbb ajándékokat az otthon lakóitól, de bizonyítható volt, hogy ő is vitt be élelmiszert az intézetbe, amit többször szétosztott.
Forrás: origo.hu
A vád szerint a férfi legalább háromszor követett el szemérem elleni erőszakot az osztályon ápolt egyik beteg ellen. Az ítélet nem jogerős.
Nem jogerősen öt év fegyházbüntetésre ítélte a Kiskunhalasi Járásbíróság a település pszichiátriai intézetének egykori ápolóját szerdán meghozott elsőfokú ítéletében. A bíróság gondozás alatt álló személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt ítélte el az elsőrendű vádlottat. A per másodrendű vádlottja nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott testi sértés bűntette miatt, míg a harmadrendű vádlottat felmentette a bíróság a zsarolás vádja alól.
Az ügyészség 2010-ben tett feljelentés alapján, a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában lezajlott vizsgálatok után emelt vádat. Nagyné Tajti Ilona tanácsvezető bíró az ítéletek indoklásakor elmondta: bizonyítást nyert, hogy az elsőrendű vádlott legalább három alkalommal elkövette az egyik sértettel szemben a szemérem elleni erőszak bűntettét. A bíróság hitelesnek fogadta el a sértett nyomozási bíró előtt tett vallomását.
A bíróság szerint a másodrendű vádlott is elkövette a terhére rótt bűncselekményt - megütött egy ápoltat -, de ezt nem különös kegyetlenséggel tette, ezért a nyolc hónap börtönbüntetés, melynek végrehajtását két évre felfüggesztette, megfelelő büntetés számára. A harmadrendű vádlottat - akivel szemben az volt a vád, hogy élelmiszert és egyéb apróságokat zsarolt ki a pszichiátriai otthon lakóitól - felmentette a bíróság. Az ítélet szerint a vádlott kapott édességet, élelmiszert és apróbb ajándékokat az otthon lakóitól, de bizonyítható volt, hogy ő is vitt be élelmiszert az intézetbe, amit többször szétosztott.
Forrás: origo.hu
Ítélet a kiskunhalasi fogyatékosok otthona ápolóinak perében
2013. március 13. | Admin
Ítéletet hirdetett ma (március 13-án) a Kiskunhalasi Járásbíróság abban a büntetőügyben, melynek tárgyát szemérem elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények képezték. A városi bíróság mostanáig zárt tárgyalást rendelt el, a ma délelőtti ítélethirdetés azonban már nyilvános volt. Az ítéletek: az egyik vádlott 5 év fegyházbüntetést kapott, a másodrendűt 8 hónap börtönre ítélték, aminek a végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztették, a harmadik vádlottat pedig felmentették.
Az ítélet szerint az ügy három vádlottja a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek kiskunhalasi otthonában dolgozott ápolóként, ahol az I rendű vádlott 2009 nyara és 2010 januárja között hat alkalommal – részben a szubintenzív szobában, részben pedig a fürdőszobában - fajtalankodott egy, az otthonban ápolt kóros elmeállapotú sértettel. Akit megkötözött és a szájába zsebkendőt tett.
A vádirat a II rendű vádlottat azzal vádolta, hogy az egyik – szintén kóros elmeállapotú – gondozottat megütötte és megrugdosta, a III rendű vádlottat pedig azzal, hogy jogtalan haszonszerzés végett bántalmazással, illetve azzal fenyegetve arra kényszerített két másik – részben szintén kóros elmeállapotú – gondozottat, hogy neki élelmet vásároljanak, egy harmadikat pedig bántalmazott.
A kiskunhalasi bíróság gondozás alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt ítélte el az elsőrendű vádlottat. A per másodrendű vádlottja nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott testi sértés bűntette miatt, míg a harmadrendű vádlottat felmentette a bíróság a zsarolás vádja alól.
Az ügyészség 2010-ben tett feljelentés alapján, a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában lezajlott vizsgálatok után emelt vádat.
Forrás: kecskemeti-hirhatar.hu
Ítéletet hirdetett ma (március 13-án) a Kiskunhalasi Járásbíróság abban a büntetőügyben, melynek tárgyát szemérem elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények képezték. A városi bíróság mostanáig zárt tárgyalást rendelt el, a ma délelőtti ítélethirdetés azonban már nyilvános volt. Az ítéletek: az egyik vádlott 5 év fegyházbüntetést kapott, a másodrendűt 8 hónap börtönre ítélték, aminek a végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztették, a harmadik vádlottat pedig felmentették.
Az ítélet szerint az ügy három vádlottja a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek kiskunhalasi otthonában dolgozott ápolóként, ahol az I rendű vádlott 2009 nyara és 2010 januárja között hat alkalommal – részben a szubintenzív szobában, részben pedig a fürdőszobában - fajtalankodott egy, az otthonban ápolt kóros elmeállapotú sértettel. Akit megkötözött és a szájába zsebkendőt tett.
A vádirat a II rendű vádlottat azzal vádolta, hogy az egyik – szintén kóros elmeállapotú – gondozottat megütötte és megrugdosta, a III rendű vádlottat pedig azzal, hogy jogtalan haszonszerzés végett bántalmazással, illetve azzal fenyegetve arra kényszerített két másik – részben szintén kóros elmeállapotú – gondozottat, hogy neki élelmet vásároljanak, egy harmadikat pedig bántalmazott.
A kiskunhalasi bíróság gondozás alatt álló személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt ítélte el az elsőrendű vádlottat. A per másodrendű vádlottja nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott testi sértés bűntette miatt, míg a harmadrendű vádlottat felmentette a bíróság a zsarolás vádja alól.
Az ügyészség 2010-ben tett feljelentés alapján, a Bács-Kiskun Megyei Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában lezajlott vizsgálatok után emelt vádat.
Forrás: kecskemeti-hirhatar.hu
Támadnak a pszichés betegségek - Átfogó program készül
2013. március 09. | Admin
Átfogó program kidolgozásába kezdett a ma már minden ötödik embert érintő különféle mentális zavarok megelőzésére a Magyar Pszichiátriai Társaság. Az egészségügyi tárca megbízásából indult nagyszabású munkába betegszervezetek, különféle civil szerveződések szakértőit is bevonják.
Azért irányul most a témára fokozott figyelem, mert a népegészségügyet egyre inkább fenyegetik a pszichés jellegű betegségek. A felgyorsult élet, az eladósodás és egy sor más tényező összhatásaként ugyanis egyre nagyobb a lelki megterhelés. A kialakuló mentális zavarok a betegen túl közvetlen környezetének és az egész társadalomnak is állandó gondot okoznak, az ezekkel járó költségek pedig évente súlyos milliárdokat emésztenek fel - mondta Lehóczky Pál pszichiáter, a társaság elnöke az MTI-nek.
Az, hogy a hivatalos szervek felismerték, szükség van egy megelőzési programra, már önmagában örvendetes szemléletváltozást jelent, hiszen a mentális eredetű betegségek megítélését évszázadokon át - és gyakran még ma is - előítéletek befolyásolták. Az egészségügyön belül a pénzek elosztásánál a pszichiátria mindezidáig mostohagyerek volt - mutatott rá az orvos-pszichiáter.
A mindennapokban lépten-nyomon szembesülni olyan különféle mentális zavarokkal, amelyek már kezelést igényelnének. Különösen sok a szorongó, depresszióra hajlamos ember - emelte ki Lehóczky Pál, aki szerint a jelenség gyökere a modern életben keresendő. Az emberekre zúduló rengeteg információ eleve feszültséget okoz. Túlélési reflexként igyekszünk szelektálni: lényegében ilyenkor agyunkat a számítógép keresőprogramjához hasonlóan működtetjük, ami csak bizonyos kulcsszavakra reagál. A magyar emberbe - történelmi okokból, a társadalom állapotából adódóan - eleve "betáplált", úgynevezett "tanult reménytelenség" következtében gyakran csak negatív információkat "kérünk le", ami azt a torz képet közvetíti, hogy rossz világban élünk. "E hibás szemléletből táplálkozik az általános rossz közérzet, a panaszok áradata, ami könnyen például depressziót idézhet elő" - magyarázta Lehóczky Pál.
A mentális egészség megőrzését elősegítő, készülő program nem csupán az egészségügy számára javasol megoldásokat, hanem olyan más területeket is érint, mint az oktatás, a szociális ellátás, a foglalkoztatás. A koncepcióban például szerepel majd az a javaslat, hogy a fitneszcentrumokban a test mellett a lélek megerősítésére is lehetőség legyen különféle személyiségfejlesztő foglalkozások keretében.
Az átfogó koncepciót elkészülte után a politikai döntéshozók kapják majd meg, hogy a törvényalkotásnál minél körültekintőbben mérlegelhessenek. Egy európai uniós felmérés szerint ugyanis például a munkanélküli segély akár egy százalékos csökkentése az öngyilkosságok számának megugrását vonja magával - magyarázta Lehóczky Pál.
A mai világban uralkodó bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövőtől való félelem leküzdésére a társas kapcsolatoknak, főként a családnak kiemelt jelentősége van. A tapasztalat szerint például az egyedülálló idős emberek a nyugdíjnál is fontosabbnak tartják a közösséget. Ezért a program kitér az idősgondozás kérdéseire is, ami az életminőség javításához adhat további szempontokat - hangsúlyozta Lehóczky Pál.
Forrás: stop.hu
Átfogó program kidolgozásába kezdett a ma már minden ötödik embert érintő különféle mentális zavarok megelőzésére a Magyar Pszichiátriai Társaság. Az egészségügyi tárca megbízásából indult nagyszabású munkába betegszervezetek, különféle civil szerveződések szakértőit is bevonják.
Azért irányul most a témára fokozott figyelem, mert a népegészségügyet egyre inkább fenyegetik a pszichés jellegű betegségek. A felgyorsult élet, az eladósodás és egy sor más tényező összhatásaként ugyanis egyre nagyobb a lelki megterhelés. A kialakuló mentális zavarok a betegen túl közvetlen környezetének és az egész társadalomnak is állandó gondot okoznak, az ezekkel járó költségek pedig évente súlyos milliárdokat emésztenek fel - mondta Lehóczky Pál pszichiáter, a társaság elnöke az MTI-nek.
Az, hogy a hivatalos szervek felismerték, szükség van egy megelőzési programra, már önmagában örvendetes szemléletváltozást jelent, hiszen a mentális eredetű betegségek megítélését évszázadokon át - és gyakran még ma is - előítéletek befolyásolták. Az egészségügyön belül a pénzek elosztásánál a pszichiátria mindezidáig mostohagyerek volt - mutatott rá az orvos-pszichiáter.
A mindennapokban lépten-nyomon szembesülni olyan különféle mentális zavarokkal, amelyek már kezelést igényelnének. Különösen sok a szorongó, depresszióra hajlamos ember - emelte ki Lehóczky Pál, aki szerint a jelenség gyökere a modern életben keresendő. Az emberekre zúduló rengeteg információ eleve feszültséget okoz. Túlélési reflexként igyekszünk szelektálni: lényegében ilyenkor agyunkat a számítógép keresőprogramjához hasonlóan működtetjük, ami csak bizonyos kulcsszavakra reagál. A magyar emberbe - történelmi okokból, a társadalom állapotából adódóan - eleve "betáplált", úgynevezett "tanult reménytelenség" következtében gyakran csak negatív információkat "kérünk le", ami azt a torz képet közvetíti, hogy rossz világban élünk. "E hibás szemléletből táplálkozik az általános rossz közérzet, a panaszok áradata, ami könnyen például depressziót idézhet elő" - magyarázta Lehóczky Pál.
A mentális egészség megőrzését elősegítő, készülő program nem csupán az egészségügy számára javasol megoldásokat, hanem olyan más területeket is érint, mint az oktatás, a szociális ellátás, a foglalkoztatás. A koncepcióban például szerepel majd az a javaslat, hogy a fitneszcentrumokban a test mellett a lélek megerősítésére is lehetőség legyen különféle személyiségfejlesztő foglalkozások keretében.
Az átfogó koncepciót elkészülte után a politikai döntéshozók kapják majd meg, hogy a törvényalkotásnál minél körültekintőbben mérlegelhessenek. Egy európai uniós felmérés szerint ugyanis például a munkanélküli segély akár egy százalékos csökkentése az öngyilkosságok számának megugrását vonja magával - magyarázta Lehóczky Pál.
A mai világban uralkodó bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövőtől való félelem leküzdésére a társas kapcsolatoknak, főként a családnak kiemelt jelentősége van. A tapasztalat szerint például az egyedülálló idős emberek a nyugdíjnál is fontosabbnak tartják a közösséget. Ezért a program kitér az idősgondozás kérdéseire is, ami az életminőség javításához adhat további szempontokat - hangsúlyozta Lehóczky Pál.
Forrás: stop.hu
A pszichiátria a paradigmaváltás kulcsszakmája lehet
2013. február 27. | Admin
A szociális intézmények államosítása után több krónikus pszichiátriai beteg kerülhet az utcára, mint az OPNI bezárása következtében – figyelmeztet dr. Lehóczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke. A pszichiátria helyzete Magyarországon már így is igen rossz, a számvevőszék tavalyi megállapítása szerint jelentős problémák vannak az ellátás több elemében is. A szakma fejlődése azonban nem állt meg: a holisztikus megközelítés az elkövetkező időszak meghatározó iránya lehet.
– Ma pszichiátriai beteget a szakma szabályai szerint csak magánrendelésen lehet gyógyítani? Arra gondolok, hogy bár a szakmai protokollok előírják, nagyon kevés olyan állami intézmény van, ahol végeznek pszichoterápiát.
– A pszichoterápiának nagy az élőmunka-igénye, nálunk azonban zajlik a munkaerő-elvándorlás, és a kényszernyugdíjazás csak tovább nehezíti a helyzetet. A pszichiátriai betegségek biológiai, lelki, szociális eredetűek, ezért a kezelésükben szükséges volna pszicho- vagy szocioterápia, de kevés állami intézményben van ezekre mód, így csak a Tündérhegyen, az SE Pszichiátriai Klinikáján vagy a Thalassa Házban. Csoportterápia – aminek esetében az orvos-beteg arány kedvezőbb – nemcsak a fővárosban, hanem pl. Kaposváron is van.
– Tavaly jelent meg az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredménye a pszichiátriai betegellátás helyzetéről. Ebben olvashatjuk, hogy éves szinten az európai lakosság több mint egyharmada – 38,2 százaléka –, összesen 164 millió ember szenved a vizsgált 27 mentális zavar legalább egyikében. Ez elképesztően sok – ön szerint igaz lehet ez?
– Elképzelhető. Kopp Mária professzor és csapata végezte kétévente az ún. Hungarostudy vizsgálatot, és csak a szorongásos és depressziós zavarok éves prevalenciáját 29 százaléknak találták.
– Ehhez jön hozzá, amit az ÁSZ-jelentés is megállapít, hogy a pszichiátria helyzete Magyarországon igen rossz, szó szerint idézve: „az ellátásban, annak több elemében jelentős problémák vannak”.
– Igen, többek között rossz az intézményi ellátottság; az uniós országok között sereghajtók vagyunk a százezer lakosra jutó ágyszám tekintetében, az orvosok és pláne a szakdolgozók arányát nézve is.
– Ezen belül az addiktológia, a gyermekpszichiátria különösen rossz helyzetben van.
– A gyermek- és serdülőellátás nagyon szűk keresztmetszetű, ráadásul a szabályozásuk is ellentmondásos, nem megnyugtató szakmailag, hogy a tinédzserek ellátása sokszor felnőtt pszichotikusok között történik.
– Hogy bírják a pszichiáterek ezt a katasztrofális helyzetet?
– Kopp Máriáék felmérése azt mutatja, hogy az öngyilkosság és a halandóság tekintetében a különböző szakmák közül a legveszélyeztetettebbek az orvosok, közülük a pszichiáterek, ezen belül pedig a női pszichiáterek.
– Az ÁSZ-jelentés kapcsán a Magyar Pszichiátriai Társaságnak (MPT) voltak javaslatai a minisztérium felé. Megfogadtak azokból bármit is?
– Udvariasan megköszönték, de eddig nem tettek semmit. A minisztériumtól most kaptunk egy felkérést arra, hogy készítsünk anyagot mentális zavarokkal kapcsolatban, illetve úgy tűnik, hogy újragondoljuk a Lelki Egészség Országos Programját, a LEGOP-ot is.
– Annak idején a LEGOP-ot miért nem fogadta el a kormány?
– Elvileg mindenki egyetértett vele, de ahhoz, hogy országos program legyen, pénzt kellett volna hozzárendelni. Most az államtitkársággal egy olyan megállapodásunk van, hogy a LEGOP-ot egészségügyi területre szűkítjük, és annyira kidolgozzuk, hogy lehessen hozzá pénzt rendelni, pl. lehessen pályázni a norvég alaphoz – belső erőforrások nem nagyon vannak.
– „Merre tovább, magyar lélekgyógyászat? Válságelemzés” című írásában Kéri Szabolcs arra figyelmeztet, hogy nincs sem országos, sem régióspecifikus terv a válság kezelésére, és a LEGOP nem tartalmaz hatástanulmányokat, elemzéseket, konkrét adatokat és lépéseket. Ez most másként lesz?
– Az a baj, hogy roppant nehéz korrekt információt szerezni, ugyanis az egészségügyből nyert adatokról egyet tudunk, hogy azok nem a valóságot tükrözik.
– Az ön elnöki programjában is szerepelt, hogy információs bázist kell kiépíteni a pszichiátriai ellátásról.
– Így van. Ugyanis nézzük pl. a diagnózisokat. Ezek sokféleképpen születnek, de nem az alapján, hogy milyen betegsége van az illetőnek – mert mondjuk a finanszírozást célozzák meg. Amikor a HBCS-t bevezették, a diagnózisok két éven belül eltolódtak a magasabb finanszírozásúak irányába. Egy másik diagnosztikus kategória a gyógyszerfelírást szolgálja. A betegségekről magukról nincs adatunk.
– Betegségregiszterek nincsenek?
– Nincsenek. Az utolsó olyan felmérést, amely egy populáció szűrésén alapult, még az 1984-ben elhunyt Juhász Pál végezte a VIII. kerületben. Valószínűleg Kopp Máriáék adatai írják le legjobban a magyar megbetegedési struktúrát.
– Az említett írásában Kéri Szabolcs azt is felvetette, hogy nincs specifikus, a mentális egészséggel foglalkozó törvény. Szükség lenne ilyenre?
– Vannak olyan országok, ahol van ilyen, és vannak, ahol nincs; a szakmán belül is vita van arról, kell-e külön jogszabály vagy elég a szakmai állásfoglalás.
Az biztos, hogy a mentális betegségekkel kapcsolatban van néhány terület, amit speciálisan kell kezelni, ilyen pl. a kényszergyógykezelés vagy a fekvőbeteg-intézményben való benntartás. Egyes országokban a betegek kötelezhetők a járóbeteg-rendelésen való részvételre is. Nálunk a szakmai kollégium most kezdett hozzá néhány protokoll átdolgozásához, frissítéséhez, ezek ajánlásokat fogalmaznak majd meg a szakma felé. Persze ez nem jár semmilyen jogkövetkezménnyel.
– Az MPT január végén tartott éves vándorgyűlésén a Tihanyi Bencés Apátság perjelje, Korzenszky Richárd tartotta a nyitó előadást, majd további tíz előadás hangzott el a transzcendencia témakörében. Divatos ma a pszichiátria területén spiritualitásról beszélni?
– A mai korszerű pszichiátriai felfogás azt mondja, hogy az ember bio-pszicho-szociális és spirituális lény.
– Ez nem marginális vélemény, hanem ez a korszerű felfogás?
– Igen. A pszichiátria az orvostudományok közül az egyetlen, amely az emberrel, mint egésszel foglalkozik, így nem maradhat ki a spiritualitás sem – tavaly a pszichiátriai világkongresszuson ezt egy külön szekció tárgyalta. A spiritualitás értelmezésében vannak viták, sokan a vallással azonosítják, holott nem erről van szó. A materiális léten túli dimenzió hozzá tartozik az emberhez.
– Ide köthető a pszichoszomatikus orvoslás is? A vándorgyűlésen egy szekció azzal foglalkozott, hogy „Hogyan lehet pszichoszomatikus orvoslás Magyarországon?”.
– Szerencsére a pszichoszomatika már sokkal inkább elfogadott. Én elkötelezett vagyok a pszichoszomatikus orvoslás mellett, de hadd tegyem hozzá, hogy ez a név inkább zavaró. Mert azt sugallja, hogy az embernek van egy lelke és van egy teste, holott holisztikus megközelítésre van szükség, és a pszichoszomatikus orvoslás valójában ilyen is.
– Ez a holisztika ugyanazt jelenti, hogy az embert bio-pszicho-szocio-spirituális egységnek tekintjük?
– Igen. De nem külön kell foglalkozni a testtel, a lélekkel, a szociális kapcsolatokkal vagy a spiritualitással, hiszen a páciensben egységben vannak, csak a tudományunk szedte őket szét a vizsgálhatóság kedvéért. A terápiában az egész ember vesz részt. Holisztikus megközelítésként a pszichoszomatika az elkövetkező időszak meghatározó iránya lehet.
– A pszichoszomatikus oktatás és praxis magyarországi bevezetésének témáját is körbejárták a vándorgyűlésen. Mint az absztraktban írták, a krónikus betegségekkel társuló pszichés problémák hatékony kezelése nélkül a legtöbbször nagyon nehéz hosszú távú sikereket elérni.
– Érdekes, hogy Németországban pl. van külön pszichoszomatikus orvoslás, de nem jól rendeződött el a pszichoszomatikus orvoslás és a pszichoterápia viszonya, ezek képviselői harcolnak egymással. Azonban szerintem leginkább a szomatikus orvoslásban fontos pszichoszomatikus szemlélet. Egy kardiológusnak nincs szüksége széles körű pszichoterápiás tudásra, elég, ha a kardiológiai betegségekkel együtt járó lelki tényezők kezelésére képes, ehhez pl. licencvizsgát lehetne bevezetni, vagy ilyen lehetne a gasztroenterológiai pszichoszomatika is. Nemcsak pszichoszomatikus, de szomatopszichés zavar is van, és a betegségtudat meghatározhatja az öndefiníciót – ezzel foglalkozni kell, bármilyen betegsége is van az illetőnek.
Az MPT próbálja megkeresni a társtársaságokat, felvenni velük a kapcsolatot. Tavaly decemberben a Hipertónia Társaság kongresszusán pl. csináltunk egy szimpóziumot, ahol a hipertónia és a pszichés zavarok együttjárása, a gyógyszerelés és a szexuális zavarok, alvászavarok volt a téma.
– A pszichoszomatikus szekció ismertetője szerint a legtöbb gyakorlati orvostudományi ágban egyre központibb helyet foglal el a beteg-együttműködés és a terápiahűség kérdése, mivel az elmúlt évtizedben kiderült: a hatékony kezelés akadályát a legtöbb esetben ezek hiányosságai jelentik. Mint megjegyzik: paradigmaváltásra van szükség a medicinában, és a pszichiátria e paradigmaváltás kulcsszakmája lehet.
– Míg a pszichoterápiában figyelünk a kapcsolat erősségére, és kifejezetten építjük azt, a szomatikus ellátásban nem nagyon figyelnek erre, márpedig a terápiahűség az orvos-beteg kapcsolatban dől el, és itt a lelki technikák nagyon sokat segíthetnek.
– A „Korlátok és lehetőségek ma Magyarországon a pszichiátriában” című szekcióban többek között arról beszéltek, lesznek-e nyertesei és vesztesei az elkövetkezendő időszak változásainak.
– Arra törekszünk, hogy a páciensek ne legyenek vesztesek. De úgy véljük, a szociális intézmények államosítása miatt nagyon valószínű, hogy leépítések lesznek. Ezekben az intézményekben 1400 pszichiátriai beteg van – kétharmaduk krónikus skizofrén –, akiknek nincs hova menniük. Több beteg kerülhet az utcára, mint az OPNI bezárása kapcsán.
– Kell-e félnünk a 2013 májusában megjelenő, a pszichiáterek bibliájának aposztrofált Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM) V. kiadásától?
– Szerintem nem. Kétségkívül növekedett benne a pszichiátriai diagnózisok száma, de ez már a DSM III.-nál elkezdődött, valamint erősödött az a fenomenológiai irányzat, amely a tünetek felől közelít a betegséghez, és nem foglalkozik etiológiával, belső folyamatokkal – ez a diagnózis szempontjából segít, ugyanakkor a terápia szempontjából kell egy másik típusú felkészültség is, amivel viszont a szakemberek rendelkeznek. A magyar pszichiáterek nagyon jól képzettek – nem véletlenül fogadják őket szívesen bárhol Európában.
Forrás: medicalonline.hu
A szociális intézmények államosítása után több krónikus pszichiátriai beteg kerülhet az utcára, mint az OPNI bezárása következtében – figyelmeztet dr. Lehóczky Pál, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke. A pszichiátria helyzete Magyarországon már így is igen rossz, a számvevőszék tavalyi megállapítása szerint jelentős problémák vannak az ellátás több elemében is. A szakma fejlődése azonban nem állt meg: a holisztikus megközelítés az elkövetkező időszak meghatározó iránya lehet.
– Ma pszichiátriai beteget a szakma szabályai szerint csak magánrendelésen lehet gyógyítani? Arra gondolok, hogy bár a szakmai protokollok előírják, nagyon kevés olyan állami intézmény van, ahol végeznek pszichoterápiát.
– A pszichoterápiának nagy az élőmunka-igénye, nálunk azonban zajlik a munkaerő-elvándorlás, és a kényszernyugdíjazás csak tovább nehezíti a helyzetet. A pszichiátriai betegségek biológiai, lelki, szociális eredetűek, ezért a kezelésükben szükséges volna pszicho- vagy szocioterápia, de kevés állami intézményben van ezekre mód, így csak a Tündérhegyen, az SE Pszichiátriai Klinikáján vagy a Thalassa Házban. Csoportterápia – aminek esetében az orvos-beteg arány kedvezőbb – nemcsak a fővárosban, hanem pl. Kaposváron is van.
– Tavaly jelent meg az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredménye a pszichiátriai betegellátás helyzetéről. Ebben olvashatjuk, hogy éves szinten az európai lakosság több mint egyharmada – 38,2 százaléka –, összesen 164 millió ember szenved a vizsgált 27 mentális zavar legalább egyikében. Ez elképesztően sok – ön szerint igaz lehet ez?
– Elképzelhető. Kopp Mária professzor és csapata végezte kétévente az ún. Hungarostudy vizsgálatot, és csak a szorongásos és depressziós zavarok éves prevalenciáját 29 százaléknak találták.
– Ehhez jön hozzá, amit az ÁSZ-jelentés is megállapít, hogy a pszichiátria helyzete Magyarországon igen rossz, szó szerint idézve: „az ellátásban, annak több elemében jelentős problémák vannak”.
– Igen, többek között rossz az intézményi ellátottság; az uniós országok között sereghajtók vagyunk a százezer lakosra jutó ágyszám tekintetében, az orvosok és pláne a szakdolgozók arányát nézve is.
– Ezen belül az addiktológia, a gyermekpszichiátria különösen rossz helyzetben van.
– A gyermek- és serdülőellátás nagyon szűk keresztmetszetű, ráadásul a szabályozásuk is ellentmondásos, nem megnyugtató szakmailag, hogy a tinédzserek ellátása sokszor felnőtt pszichotikusok között történik.
– Hogy bírják a pszichiáterek ezt a katasztrofális helyzetet?
– Kopp Máriáék felmérése azt mutatja, hogy az öngyilkosság és a halandóság tekintetében a különböző szakmák közül a legveszélyeztetettebbek az orvosok, közülük a pszichiáterek, ezen belül pedig a női pszichiáterek.
– Az ÁSZ-jelentés kapcsán a Magyar Pszichiátriai Társaságnak (MPT) voltak javaslatai a minisztérium felé. Megfogadtak azokból bármit is?
– Udvariasan megköszönték, de eddig nem tettek semmit. A minisztériumtól most kaptunk egy felkérést arra, hogy készítsünk anyagot mentális zavarokkal kapcsolatban, illetve úgy tűnik, hogy újragondoljuk a Lelki Egészség Országos Programját, a LEGOP-ot is.
– Annak idején a LEGOP-ot miért nem fogadta el a kormány?
– Elvileg mindenki egyetértett vele, de ahhoz, hogy országos program legyen, pénzt kellett volna hozzárendelni. Most az államtitkársággal egy olyan megállapodásunk van, hogy a LEGOP-ot egészségügyi területre szűkítjük, és annyira kidolgozzuk, hogy lehessen hozzá pénzt rendelni, pl. lehessen pályázni a norvég alaphoz – belső erőforrások nem nagyon vannak.
– „Merre tovább, magyar lélekgyógyászat? Válságelemzés” című írásában Kéri Szabolcs arra figyelmeztet, hogy nincs sem országos, sem régióspecifikus terv a válság kezelésére, és a LEGOP nem tartalmaz hatástanulmányokat, elemzéseket, konkrét adatokat és lépéseket. Ez most másként lesz?
– Az a baj, hogy roppant nehéz korrekt információt szerezni, ugyanis az egészségügyből nyert adatokról egyet tudunk, hogy azok nem a valóságot tükrözik.
– Az ön elnöki programjában is szerepelt, hogy információs bázist kell kiépíteni a pszichiátriai ellátásról.
– Így van. Ugyanis nézzük pl. a diagnózisokat. Ezek sokféleképpen születnek, de nem az alapján, hogy milyen betegsége van az illetőnek – mert mondjuk a finanszírozást célozzák meg. Amikor a HBCS-t bevezették, a diagnózisok két éven belül eltolódtak a magasabb finanszírozásúak irányába. Egy másik diagnosztikus kategória a gyógyszerfelírást szolgálja. A betegségekről magukról nincs adatunk.
– Betegségregiszterek nincsenek?
– Nincsenek. Az utolsó olyan felmérést, amely egy populáció szűrésén alapult, még az 1984-ben elhunyt Juhász Pál végezte a VIII. kerületben. Valószínűleg Kopp Máriáék adatai írják le legjobban a magyar megbetegedési struktúrát.
– Az említett írásában Kéri Szabolcs azt is felvetette, hogy nincs specifikus, a mentális egészséggel foglalkozó törvény. Szükség lenne ilyenre?
– Vannak olyan országok, ahol van ilyen, és vannak, ahol nincs; a szakmán belül is vita van arról, kell-e külön jogszabály vagy elég a szakmai állásfoglalás.
Az biztos, hogy a mentális betegségekkel kapcsolatban van néhány terület, amit speciálisan kell kezelni, ilyen pl. a kényszergyógykezelés vagy a fekvőbeteg-intézményben való benntartás. Egyes országokban a betegek kötelezhetők a járóbeteg-rendelésen való részvételre is. Nálunk a szakmai kollégium most kezdett hozzá néhány protokoll átdolgozásához, frissítéséhez, ezek ajánlásokat fogalmaznak majd meg a szakma felé. Persze ez nem jár semmilyen jogkövetkezménnyel.
– Az MPT január végén tartott éves vándorgyűlésén a Tihanyi Bencés Apátság perjelje, Korzenszky Richárd tartotta a nyitó előadást, majd további tíz előadás hangzott el a transzcendencia témakörében. Divatos ma a pszichiátria területén spiritualitásról beszélni?
– A mai korszerű pszichiátriai felfogás azt mondja, hogy az ember bio-pszicho-szociális és spirituális lény.
– Ez nem marginális vélemény, hanem ez a korszerű felfogás?
– Igen. A pszichiátria az orvostudományok közül az egyetlen, amely az emberrel, mint egésszel foglalkozik, így nem maradhat ki a spiritualitás sem – tavaly a pszichiátriai világkongresszuson ezt egy külön szekció tárgyalta. A spiritualitás értelmezésében vannak viták, sokan a vallással azonosítják, holott nem erről van szó. A materiális léten túli dimenzió hozzá tartozik az emberhez.
– Ide köthető a pszichoszomatikus orvoslás is? A vándorgyűlésen egy szekció azzal foglalkozott, hogy „Hogyan lehet pszichoszomatikus orvoslás Magyarországon?”.
– Szerencsére a pszichoszomatika már sokkal inkább elfogadott. Én elkötelezett vagyok a pszichoszomatikus orvoslás mellett, de hadd tegyem hozzá, hogy ez a név inkább zavaró. Mert azt sugallja, hogy az embernek van egy lelke és van egy teste, holott holisztikus megközelítésre van szükség, és a pszichoszomatikus orvoslás valójában ilyen is.
– Ez a holisztika ugyanazt jelenti, hogy az embert bio-pszicho-szocio-spirituális egységnek tekintjük?
– Igen. De nem külön kell foglalkozni a testtel, a lélekkel, a szociális kapcsolatokkal vagy a spiritualitással, hiszen a páciensben egységben vannak, csak a tudományunk szedte őket szét a vizsgálhatóság kedvéért. A terápiában az egész ember vesz részt. Holisztikus megközelítésként a pszichoszomatika az elkövetkező időszak meghatározó iránya lehet.
– A pszichoszomatikus oktatás és praxis magyarországi bevezetésének témáját is körbejárták a vándorgyűlésen. Mint az absztraktban írták, a krónikus betegségekkel társuló pszichés problémák hatékony kezelése nélkül a legtöbbször nagyon nehéz hosszú távú sikereket elérni.
– Érdekes, hogy Németországban pl. van külön pszichoszomatikus orvoslás, de nem jól rendeződött el a pszichoszomatikus orvoslás és a pszichoterápia viszonya, ezek képviselői harcolnak egymással. Azonban szerintem leginkább a szomatikus orvoslásban fontos pszichoszomatikus szemlélet. Egy kardiológusnak nincs szüksége széles körű pszichoterápiás tudásra, elég, ha a kardiológiai betegségekkel együtt járó lelki tényezők kezelésére képes, ehhez pl. licencvizsgát lehetne bevezetni, vagy ilyen lehetne a gasztroenterológiai pszichoszomatika is. Nemcsak pszichoszomatikus, de szomatopszichés zavar is van, és a betegségtudat meghatározhatja az öndefiníciót – ezzel foglalkozni kell, bármilyen betegsége is van az illetőnek.
Az MPT próbálja megkeresni a társtársaságokat, felvenni velük a kapcsolatot. Tavaly decemberben a Hipertónia Társaság kongresszusán pl. csináltunk egy szimpóziumot, ahol a hipertónia és a pszichés zavarok együttjárása, a gyógyszerelés és a szexuális zavarok, alvászavarok volt a téma.
– A pszichoszomatikus szekció ismertetője szerint a legtöbb gyakorlati orvostudományi ágban egyre központibb helyet foglal el a beteg-együttműködés és a terápiahűség kérdése, mivel az elmúlt évtizedben kiderült: a hatékony kezelés akadályát a legtöbb esetben ezek hiányosságai jelentik. Mint megjegyzik: paradigmaváltásra van szükség a medicinában, és a pszichiátria e paradigmaváltás kulcsszakmája lehet.
– Míg a pszichoterápiában figyelünk a kapcsolat erősségére, és kifejezetten építjük azt, a szomatikus ellátásban nem nagyon figyelnek erre, márpedig a terápiahűség az orvos-beteg kapcsolatban dől el, és itt a lelki technikák nagyon sokat segíthetnek.
– A „Korlátok és lehetőségek ma Magyarországon a pszichiátriában” című szekcióban többek között arról beszéltek, lesznek-e nyertesei és vesztesei az elkövetkezendő időszak változásainak.
– Arra törekszünk, hogy a páciensek ne legyenek vesztesek. De úgy véljük, a szociális intézmények államosítása miatt nagyon valószínű, hogy leépítések lesznek. Ezekben az intézményekben 1400 pszichiátriai beteg van – kétharmaduk krónikus skizofrén –, akiknek nincs hova menniük. Több beteg kerülhet az utcára, mint az OPNI bezárása kapcsán.
– Kell-e félnünk a 2013 májusában megjelenő, a pszichiáterek bibliájának aposztrofált Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM) V. kiadásától?
– Szerintem nem. Kétségkívül növekedett benne a pszichiátriai diagnózisok száma, de ez már a DSM III.-nál elkezdődött, valamint erősödött az a fenomenológiai irányzat, amely a tünetek felől közelít a betegséghez, és nem foglalkozik etiológiával, belső folyamatokkal – ez a diagnózis szempontjából segít, ugyanakkor a terápia szempontjából kell egy másik típusú felkészültség is, amivel viszont a szakemberek rendelkeznek. A magyar pszichiáterek nagyon jól képzettek – nem véletlenül fogadják őket szívesen bárhol Európában.
Forrás: medicalonline.hu
Rokkant és fogyatékos: mindkét szó benne lesz az alaptörvényben
2013. február 26. | Admin
A rokkantság és a fogyatékosság kifejezés is szerepelni fog az alaptörvényben - közölte Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő kedden az MTI-vel.
A kormánypárti politikus elmondta, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter megkeresésére a Fidesz-frakció támogatja, hogy az alaptörvény szövegében mind a rokkantság, mind pedig a fogyatékosság szerepeljen, mert a két kategória nem fedi le egymást. Az erről szóló módosító indítványt az alkotmányügyi bizottság terjeszti a Ház elé.
Az alaptörvény jelenleg hatályos szövege úgy szól: Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.
A parlament előtt fekvő alkotmánymódosítás az utóbbi mondatban a rokkantság szövegrészt fogyatékosságra módosította volna. Ezzel, mint arról beszámoltunk, csak a fogyatékosság esetén járt volna az alaptörvényben is garantált szociális biztonság, a törvényben meghatározott támogatás. Hiszen a megváltozott munkaképességű, rokkant emberek nagy része például nem minősül fogyatékosnak, így ha a rokkantság kicserélődne a fogyatékosság fogalmára, nekik már semmilyen ellátást nem garantálna az alaptörvény.
Szombaton a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) közleményben tiltakozott az ellen, hogy kikerülhet az alkotmányból a rokkantság fogalma. Ezzel ugyanis szerintük több százezer megváltozott munkaképességű ember ellátása kerülhetett volna veszélybe. A MEOSZ is azt kérte, hogy emeljék be az alkotmányba a fogyatékosság fogalmát, és tartsák meg a rokkantságét is, a kettő ugyanis sem a jogi szabályozásban, sem az ellátásokban nem fedi le egymást.
A Fidesz-frakció azonban végül úgy döntött, támogatja, hogy mindkét kifejezést rögzítse az alaptörvény.
Forrás: nol.hu
A rokkantság és a fogyatékosság kifejezés is szerepelni fog az alaptörvényben - közölte Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő kedden az MTI-vel.
A kormánypárti politikus elmondta, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter megkeresésére a Fidesz-frakció támogatja, hogy az alaptörvény szövegében mind a rokkantság, mind pedig a fogyatékosság szerepeljen, mert a két kategória nem fedi le egymást. Az erről szóló módosító indítványt az alkotmányügyi bizottság terjeszti a Ház elé.
Az alaptörvény jelenleg hatályos szövege úgy szól: Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.
A parlament előtt fekvő alkotmánymódosítás az utóbbi mondatban a rokkantság szövegrészt fogyatékosságra módosította volna. Ezzel, mint arról beszámoltunk, csak a fogyatékosság esetén járt volna az alaptörvényben is garantált szociális biztonság, a törvényben meghatározott támogatás. Hiszen a megváltozott munkaképességű, rokkant emberek nagy része például nem minősül fogyatékosnak, így ha a rokkantság kicserélődne a fogyatékosság fogalmára, nekik már semmilyen ellátást nem garantálna az alaptörvény.
Szombaton a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) közleményben tiltakozott az ellen, hogy kikerülhet az alkotmányból a rokkantság fogalma. Ezzel ugyanis szerintük több százezer megváltozott munkaképességű ember ellátása kerülhetett volna veszélybe. A MEOSZ is azt kérte, hogy emeljék be az alkotmányba a fogyatékosság fogalmát, és tartsák meg a rokkantságét is, a kettő ugyanis sem a jogi szabályozásban, sem az ellátásokban nem fedi le egymást.
A Fidesz-frakció azonban végül úgy döntött, támogatja, hogy mindkét kifejezést rögzítse az alaptörvény.
Forrás: nol.hu
Halálra ítélve? Kikerülhet az Alaptörvényből a rokkantellátás
2013. február 24. | Admin
Több százezer megváltozott munkaképességű ember ellátása kerülhet veszélybe, ha az Országgyűlés megszavazza azt a módosítást, amelynek eredményeként az Alaptörvényből kikerülne a rokkantság fogalma, és helyette fogyatékosság esetén járna csupán törvényben meghatározott támogatás az állampolgároknak.
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) arra kéri a kormánypártok képviselőit, hogy ne szűkítsék a szociális biztonság alanyainak körét, hanem bővítsék ki azt: emeljék be a XIX. cikkelybe a fogyatékosság fogalmát és tartsák meg a rokkantságét is, a kettő ugyanis sem a jogi szabályozás, sem az ellátások tekintetében nem fedi le egymást.
Az Alaptörvény XIX. cikkely (1) bekezdése kimondja: Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.
A tavaly januártól eltörölt rokkantnyugdíj helyébe a táppénzszerű rokkantsági ellátás lépett, amelyet 40 százalékos vagy annál nagyobb mértékű egészségkárosodás esetén lehet megkapni, ami egy tágabb kört érint.
Fogyatékosság alapján csupán egy szűkebb csoportnak, a súlyosan fogyatékos embereknek jár egy minimális, hátránykompenzációs támogatás. A megváltozott munkaképességű, rokkant emberek nagy része nem minősül fogyatékosnak, így ha a rokkantság kicserélődne a fogyatékosság fogalmára, nekik már semmilyen ellátást nem garantálna az Alaptörvény.
Bár a módosítást a kormánypártok az indoklás szerint csupán kodifikációs pontosításnak szánják, a két szó kicserélése súlyos jogvesztést eredményezne és végképp kiszolgáltatott helyzetbe hozná mindazokat, akik több évtizednyi munka után, egy súlyos betegség következtében részben vagy egészben elveszítik a munkaképességüket.
A MEOSZ nem gondolja, hogy ez lenne a kormánypártok szándéka, már csak azért sem, mert ellentétes lenne a Nemzeti Hitvallással is, amely kimondja: "Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét". Az elesettek körébe vélhetően a súlyos betegségben szenvedő, önhibájukon kívül munkaképtelenné vált állampolgárok is beletartoznak, akik alanyai kell legyenek a szociális biztonsághoz való alapvető jognak.
Az Alaptörvény módosítására február 8-án nyújtottak be javaslatot a kormánypártok képviselői, ennek részletes vitája a jövő héten várható.
Forrás: stop.hu
Több százezer megváltozott munkaképességű ember ellátása kerülhet veszélybe, ha az Országgyűlés megszavazza azt a módosítást, amelynek eredményeként az Alaptörvényből kikerülne a rokkantság fogalma, és helyette fogyatékosság esetén járna csupán törvényben meghatározott támogatás az állampolgároknak.
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) arra kéri a kormánypártok képviselőit, hogy ne szűkítsék a szociális biztonság alanyainak körét, hanem bővítsék ki azt: emeljék be a XIX. cikkelybe a fogyatékosság fogalmát és tartsák meg a rokkantságét is, a kettő ugyanis sem a jogi szabályozás, sem az ellátások tekintetében nem fedi le egymást.
Az Alaptörvény XIX. cikkely (1) bekezdése kimondja: Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.
A tavaly januártól eltörölt rokkantnyugdíj helyébe a táppénzszerű rokkantsági ellátás lépett, amelyet 40 százalékos vagy annál nagyobb mértékű egészségkárosodás esetén lehet megkapni, ami egy tágabb kört érint.
Fogyatékosság alapján csupán egy szűkebb csoportnak, a súlyosan fogyatékos embereknek jár egy minimális, hátránykompenzációs támogatás. A megváltozott munkaképességű, rokkant emberek nagy része nem minősül fogyatékosnak, így ha a rokkantság kicserélődne a fogyatékosság fogalmára, nekik már semmilyen ellátást nem garantálna az Alaptörvény.
Bár a módosítást a kormánypártok az indoklás szerint csupán kodifikációs pontosításnak szánják, a két szó kicserélése súlyos jogvesztést eredményezne és végképp kiszolgáltatott helyzetbe hozná mindazokat, akik több évtizednyi munka után, egy súlyos betegség következtében részben vagy egészben elveszítik a munkaképességüket.
A MEOSZ nem gondolja, hogy ez lenne a kormánypártok szándéka, már csak azért sem, mert ellentétes lenne a Nemzeti Hitvallással is, amely kimondja: "Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét". Az elesettek körébe vélhetően a súlyos betegségben szenvedő, önhibájukon kívül munkaképtelenné vált állampolgárok is beletartoznak, akik alanyai kell legyenek a szociális biztonsághoz való alapvető jognak.
Az Alaptörvény módosítására február 8-án nyújtottak be javaslatot a kormánypártok képviselői, ennek részletes vitája a jövő héten várható.
Forrás: stop.hu
Civilek elnöki vétót kérnek a Ptk. gondnoksági szabályai miatt
2013. február 18. | Admin
A TASZ több szempontból bírálta a polgári törvénkönyvet, a fogyatékos állampolgárok jogfosztása különösen aggályos
Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos személyeket képviselő szakmai és civil szervezet annak érdekében, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a 2013. február 11-én elfogadott Polgári törvénykönyvet. Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló „teljesen korlátozó gondnokság” jogintézményével.
A jogszabály a szervezetek álláspontja szerint ellentétes hazánk nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot.
Tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat. Az aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az Alaptörvény sérelméhez vezetnek.
A beadványt az alábbi szervezetek és magánszemélyek jegyzik: Autisták Országos Szövetsége, Down Alapítvány, Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, Lélek-Hang Egyesület, Mental Disability Advocacy Center, Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, Összhang Alapítvány a fogyatékossággal élő személyek társadalmi szerepvállalásáért, Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, Társaság a Szabadságjogokért, Andor Csaba, közgazdász-szociálpolitikus, önkéntes gondnok; Bugarszki Zsolt PhD, szociálpolitikus; Csató Zsuzsánna Katalin, fogyatékosságügyi szakértő; Gurbai Sándor, jogász; Jakab Nóra PhD, jogász; Kapronczay Stefánia, jogász; Katona Vanda, szociológus; Könczei György, ELTE BGGYK, egyetemi oktató; Sándor Anikó, gyógypedagógus; Vályi Réka PhD, szociálpolitikus.
Gurbai Sándor, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetője szerint „a teljesen korlátozó gondnokság Alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk”.
Verdes Tamás, a TASZ fogyatékosügyi programvezetője felhívta rá a figyelmet, hogy a TASZ számos okból kifogásolta a törvényt. „A gondnoksági reform ezek között az egyik legfontosabb emberi jogi kérdés ma. A cselekvőképesség korlátozása ugyanis gyakorta a kirekesztés és a fizikai elzárás eszköze: idős, fogyatékos és pszichiátriai beteg emberek tömegei esetében ezt a jogintézményt arra használják, hogy bentlakásos szociális intézménybe kényszerítsék őket akár akaratuk ellenére is.“
A TASZ számos egyéb okból is bírálta a Polgári törvénykönyvet, különösen a családjogi vonatkozások, a közpénzek átláthatóságának szabályozása, a szólásszabadságra tett lehetséges káros hatásai, illetve természetesen a gondnoksági szabályok miatt.
Forrás: tasz.hu
A TASZ több szempontból bírálta a polgári törvénkönyvet, a fogyatékos állampolgárok jogfosztása különösen aggályos
Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos személyeket képviselő szakmai és civil szervezet annak érdekében, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a 2013. február 11-én elfogadott Polgári törvénykönyvet. Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló „teljesen korlátozó gondnokság” jogintézményével.
A jogszabály a szervezetek álláspontja szerint ellentétes hazánk nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot.
Tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat. Az aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az Alaptörvény sérelméhez vezetnek.
A beadványt az alábbi szervezetek és magánszemélyek jegyzik: Autisták Országos Szövetsége, Down Alapítvány, Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, Lélek-Hang Egyesület, Mental Disability Advocacy Center, Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, Összhang Alapítvány a fogyatékossággal élő személyek társadalmi szerepvállalásáért, Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, Társaság a Szabadságjogokért, Andor Csaba, közgazdász-szociálpolitikus, önkéntes gondnok; Bugarszki Zsolt PhD, szociálpolitikus; Csató Zsuzsánna Katalin, fogyatékosságügyi szakértő; Gurbai Sándor, jogász; Jakab Nóra PhD, jogász; Kapronczay Stefánia, jogász; Katona Vanda, szociológus; Könczei György, ELTE BGGYK, egyetemi oktató; Sándor Anikó, gyógypedagógus; Vályi Réka PhD, szociálpolitikus.
Gurbai Sándor, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetője szerint „a teljesen korlátozó gondnokság Alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk”.
Verdes Tamás, a TASZ fogyatékosügyi programvezetője felhívta rá a figyelmet, hogy a TASZ számos okból kifogásolta a törvényt. „A gondnoksági reform ezek között az egyik legfontosabb emberi jogi kérdés ma. A cselekvőképesség korlátozása ugyanis gyakorta a kirekesztés és a fizikai elzárás eszköze: idős, fogyatékos és pszichiátriai beteg emberek tömegei esetében ezt a jogintézményt arra használják, hogy bentlakásos szociális intézménybe kényszerítsék őket akár akaratuk ellenére is.“
A TASZ számos egyéb okból is bírálta a Polgári törvénykönyvet, különösen a családjogi vonatkozások, a közpénzek átláthatóságának szabályozása, a szólásszabadságra tett lehetséges káros hatásai, illetve természetesen a gondnoksági szabályok miatt.
Forrás: tasz.hu
Ptk.: Áder vétóját kérik civil szervezetek
2013. február 18. | Admin
Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos embereket képviselő szakmai és civil szervezet azért, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a február 11-én elfogadott új polgári törvénykönyvet, mert szerintük az korlátozza a fogyatékos állampolgárok jogait - tájékoztatta a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) hétfőn az MTI-t.
Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló "teljesen korlátozó gondnokság" jogintézményével - olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.
Mint írták, a jogszabály ezért ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ-egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot.
A közlemény szerint tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat.
Az aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az alaptörvény sérelméhez vezetnek.
A beadványt - a többi között - az Autisták Országos Szövetsége, a Down Alapítvány, a Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, a Lélek-Hang Egyesület, a Mental Disability Advocacy Center (MDAC), a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, valamint a TASZ jegyzi.
A közleményben idézik az egyik aláírót, Gurbai Sándor jogászt, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetőjét, aki szerint "a teljesen korlátozó gondnokság alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk".
Forrás: atv.hu
Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos embereket képviselő szakmai és civil szervezet azért, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a február 11-én elfogadott új polgári törvénykönyvet, mert szerintük az korlátozza a fogyatékos állampolgárok jogait - tájékoztatta a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) hétfőn az MTI-t.
Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló "teljesen korlátozó gondnokság" jogintézményével - olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.
Mint írták, a jogszabály ezért ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ-egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot.
A közlemény szerint tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat.
Az aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az alaptörvény sérelméhez vezetnek.
A beadványt - a többi között - az Autisták Országos Szövetsége, a Down Alapítvány, a Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, a Lélek-Hang Egyesület, a Mental Disability Advocacy Center (MDAC), a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, valamint a TASZ jegyzi.
A közleményben idézik az egyik aláírót, Gurbai Sándor jogászt, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetőjét, aki szerint "a teljesen korlátozó gondnokság alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk".
Forrás: atv.hu
HUNGARIAN CIVIL SOCIETY TURNS TO THE PRESIDENT ASKING HIM NOT TO SIGN THE NEW CIVIL CODE
2013. február 18. | Admin
Today, civil society organisations and experts from the field of disability rights sent a submission (available only in Hungarian) to the President of Hungary asking him not to sign the new Civil Code into law but send it to the Constitutional Court for constitutional review.
On 11 February 2013 the Hungarian Parliament adopted the new Civil Code which contains provisions that allow for “full restriction of legal capacity”, which is equivalent to plenary guardianship. Once a person is placed under this type of guardianship in Hungary, s/he will be automatically deprived of several rights including the right to marriage and family life, to decide where to live, to access to justice, to freedom of association, among others.
Hungary was the first European country to ratify the CRPD. However, currently there are almost 60,000 adults with disabilities in Hungary who are deprived of legal capacity, from which almost 34,000 persons are placed under plenary guardianship.
The new law specifically contradicts the statements made by the CRPD Committee in September 2012 in response to the Hungarian state report. The CRPD Committee was “concerned about the possibility of maintaining a modified regime of substitute decision-making in the drafting of the new Civil Code.” The Committee went further and recommended that the Hungarian Government “use effectively the current review process of its Civil Code and related laws to take immediate steps to derogate guardianship in order to move from substitute decision-making to supported decision-making which respects the person’s autonomy, will and preferences and is in full conformity with article 12 of the Convention, including with respect to the individual's right, in his/her own capacity, to give and withdraw informed consent for medical treatment, to access justice, to vote, to marry, to work, and to choose a place of residence.” (CRPD/C/HUN/CO/1, paras 25-26.)
Signatories to the submission point out that the new Civil Code follows neither the CRPD nor the Fundamental law of Hungary, according to which “Hungary shall ensure harmony between international law and Hungarian law in order to fulfil its obligations under international law“(Article Q para 2). A law that permits the “full restriction of legal capacity” violates not only the “pacta sunt servanda” principle of the Fundamental law of Hungary but other provisions as well including the right to human dignity.
MDAC needs further support to fight social exclusion in Hungary and elsewhere. Your donation is crucial. With your help, MDAC will provide the best impact for people with disabilities, where your money is needed the most and where your investment will work the hardest. The change which you can help create is long-lasting and will ultimately prevent many more people being subject to abuses in the future.
Forrás: mdac.info
Today, civil society organisations and experts from the field of disability rights sent a submission (available only in Hungarian) to the President of Hungary asking him not to sign the new Civil Code into law but send it to the Constitutional Court for constitutional review.
On 11 February 2013 the Hungarian Parliament adopted the new Civil Code which contains provisions that allow for “full restriction of legal capacity”, which is equivalent to plenary guardianship. Once a person is placed under this type of guardianship in Hungary, s/he will be automatically deprived of several rights including the right to marriage and family life, to decide where to live, to access to justice, to freedom of association, among others.
Hungary was the first European country to ratify the CRPD. However, currently there are almost 60,000 adults with disabilities in Hungary who are deprived of legal capacity, from which almost 34,000 persons are placed under plenary guardianship.
The new law specifically contradicts the statements made by the CRPD Committee in September 2012 in response to the Hungarian state report. The CRPD Committee was “concerned about the possibility of maintaining a modified regime of substitute decision-making in the drafting of the new Civil Code.” The Committee went further and recommended that the Hungarian Government “use effectively the current review process of its Civil Code and related laws to take immediate steps to derogate guardianship in order to move from substitute decision-making to supported decision-making which respects the person’s autonomy, will and preferences and is in full conformity with article 12 of the Convention, including with respect to the individual's right, in his/her own capacity, to give and withdraw informed consent for medical treatment, to access justice, to vote, to marry, to work, and to choose a place of residence.” (CRPD/C/HUN/CO/1, paras 25-26.)
Signatories to the submission point out that the new Civil Code follows neither the CRPD nor the Fundamental law of Hungary, according to which “Hungary shall ensure harmony between international law and Hungarian law in order to fulfil its obligations under international law“(Article Q para 2). A law that permits the “full restriction of legal capacity” violates not only the “pacta sunt servanda” principle of the Fundamental law of Hungary but other provisions as well including the right to human dignity.
MDAC needs further support to fight social exclusion in Hungary and elsewhere. Your donation is crucial. With your help, MDAC will provide the best impact for people with disabilities, where your money is needed the most and where your investment will work the hardest. The change which you can help create is long-lasting and will ultimately prevent many more people being subject to abuses in the future.
Forrás: mdac.info
Civil szervezetek vétót várnak
2013. február 18. | Admin
Több civil szervezet úgy látja: az elfogadott Ptk. korlátozza a fogyatékosok jogait, ezért kérik az államfőt, hogy ne írja alá a jogszabályt.
Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos embereket képviselő szakmai és civil szervezet azért, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a február 11-én elfogadott új polgári törvénykönyvet, mert szerintük az korlátozza a fogyatékos állampolgárok jogait - közölte a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) hétfőn. Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló "teljesen korlátozó gondnokság" jogintézményével - olvasható a TASZ közleményében.
A civilek szerint a jogszabály ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ-egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot. A közlemény leszögezi: tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat.
Az elnökhöz intézett levelet aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az alaptörvény sérelméhez vezetnek.
A beadványt - többek között - az Autisták Országos Szövetsége, a Down Alapítvány, a Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, a Lélek-Hang Egyesület, a Mental Disability Advocacy Center (MDAC), a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, valamint a TASZ jegyzi.
A közleményben idézik az egyik aláírót, Gurbai Sándor jogászt, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetőjét, aki szerint "a teljesen korlátozó gondnokság alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk".
Forrás: magyarhirlap.hu
Több civil szervezet úgy látja: az elfogadott Ptk. korlátozza a fogyatékosok jogait, ezért kérik az államfőt, hogy ne írja alá a jogszabályt.
Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos embereket képviselő szakmai és civil szervezet azért, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a február 11-én elfogadott új polgári törvénykönyvet, mert szerintük az korlátozza a fogyatékos állampolgárok jogait - közölte a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) hétfőn. Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló "teljesen korlátozó gondnokság" jogintézményével - olvasható a TASZ közleményében.
A civilek szerint a jogszabály ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ-egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot. A közlemény leszögezi: tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat.
Az elnökhöz intézett levelet aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az alaptörvény sérelméhez vezetnek.
A beadványt - többek között - az Autisták Országos Szövetsége, a Down Alapítvány, a Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, a Lélek-Hang Egyesület, a Mental Disability Advocacy Center (MDAC), a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, valamint a TASZ jegyzi.
A közleményben idézik az egyik aláírót, Gurbai Sándor jogászt, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetőjét, aki szerint "a teljesen korlátozó gondnokság alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk".
Forrás: magyarhirlap.hu
Felfüggesztett a speciális intézmény vezetőjének
2013. január 25. | Admin
Felfüggesztett börtönre ítélték a "dühöngőt" kialakíttató kecskeméti igazgatónőt.
Két év, három év próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte a Kecskeméti Törvényszék pénteken Kimpián Ildikót, aki a vád szerint egy kecskeméti speciális gyermekintézmény igazgatójaként "dühöngőszobát" alakíttatott ki gyerekek számára. Az ítélet jogerős.
A törvényszék ezzel súlyosbította a Kecskeméti Városi Bíróság (ma Kecskeméti Járásbíróság) által tavaly márciusban személyi szabadság megsértéséért kiszabott másfél éves, szintén felfüggesztett börtönbüntetést.
A másodfokú bíróság mellékbüntetésként 500 ezer forint pénzbírságot szabott ki a vádlottra, és öt évre eltiltotta minden olyan foglalkozástól, amelyhez felsőfokú szociális végzettség kell. Szörényi Mariann tanácsvezető bíró a tárgyaláson hangsúlyozta: a törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg a tényállást. Eszerint a Kimpián Ildikó vezette speciális intézményben elhelyezett állami gondozott gyerekek közül összesen huszonkét gyermeket és fiatal felnőttet korlátoztak személyi szabadságában azzal, hogy 2007 novembere és 2010 januárja között esetenként "dühöngőszobába" zárták őket.
A helyiséget - tanúk és vádlottak vallomása szerint - az igazgatónő utasítására alakították ki, ő engedélyezte a használatát. A bezárt gyerekeket kamerával figyelték, a "dühöngőt" több alkalommal büntetési céllal használták.
Az egykori igazgató, akinek munkaviszonya 2011 augusztusában felmondással szűnt meg, korábban a bíróság előtt is elismerte: bezártak gyerekeket az általa - külföldi minta alapján - kialakíttatott szobába, de csak akkor, ha más módon nem lehetett megnyugtatni az ön- és közveszélyes állapotba került gondozottakat.
A bíró megemlítette: volt gyermek, akit öt napig tartottak bezárva, más csak kenyeret és vizet kapott az elzárás alatt. Szörényi Mariann rámutatott: ilyen szobát a törvény alapján nem lehetett volna az intézményben létrehozni, a gyerekek pedig, miként azt az elsőfokú bíróság is megállapította, nem voltak ön- és közveszélyes állapotban.
A bíró ugyanakkor arra is kitért: országszerte hiányos a gyermekpszichiátriai ellátás, a kecskeméti gyerekeket Szegeden tudták csak ellátni. Előfordult, hogy a speciális gyermekintézmény pszichiátere személyesen nem jelent meg az otthonban, hanem telefonon mondta el a kémiai kényszerzubbonyként jellemzett gyógyszeres kezelést – jegyezte meg.
A per első fokon Kimpián Ildikó és 27 társa – az intézmény akkori dolgozói - ellen indult, az akkori városi bíróság tavaly márciusban hét embert felmentett a vádak alól, hét vádlottat pedig jogerősen pénzbüntetésre ítélt, illetve megrovásban részesített.
A törvényszék további három vádlottat jogerősen 5 és 10 hónap közötti, felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, hét embert 60 ezer és 225 ezer forint közötti pénzbüntetéssel sújtott, hárman megrovásban részesültek.
Forrás: MTI
Felfüggesztett börtönre ítélték a "dühöngőt" kialakíttató kecskeméti igazgatónőt.
Két év, három év próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte a Kecskeméti Törvényszék pénteken Kimpián Ildikót, aki a vád szerint egy kecskeméti speciális gyermekintézmény igazgatójaként "dühöngőszobát" alakíttatott ki gyerekek számára. Az ítélet jogerős.
A törvényszék ezzel súlyosbította a Kecskeméti Városi Bíróság (ma Kecskeméti Járásbíróság) által tavaly márciusban személyi szabadság megsértéséért kiszabott másfél éves, szintén felfüggesztett börtönbüntetést.
A másodfokú bíróság mellékbüntetésként 500 ezer forint pénzbírságot szabott ki a vádlottra, és öt évre eltiltotta minden olyan foglalkozástól, amelyhez felsőfokú szociális végzettség kell. Szörényi Mariann tanácsvezető bíró a tárgyaláson hangsúlyozta: a törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg a tényállást. Eszerint a Kimpián Ildikó vezette speciális intézményben elhelyezett állami gondozott gyerekek közül összesen huszonkét gyermeket és fiatal felnőttet korlátoztak személyi szabadságában azzal, hogy 2007 novembere és 2010 januárja között esetenként "dühöngőszobába" zárták őket.
A helyiséget - tanúk és vádlottak vallomása szerint - az igazgatónő utasítására alakították ki, ő engedélyezte a használatát. A bezárt gyerekeket kamerával figyelték, a "dühöngőt" több alkalommal büntetési céllal használták.
Az egykori igazgató, akinek munkaviszonya 2011 augusztusában felmondással szűnt meg, korábban a bíróság előtt is elismerte: bezártak gyerekeket az általa - külföldi minta alapján - kialakíttatott szobába, de csak akkor, ha más módon nem lehetett megnyugtatni az ön- és közveszélyes állapotba került gondozottakat.
A bíró megemlítette: volt gyermek, akit öt napig tartottak bezárva, más csak kenyeret és vizet kapott az elzárás alatt. Szörényi Mariann rámutatott: ilyen szobát a törvény alapján nem lehetett volna az intézményben létrehozni, a gyerekek pedig, miként azt az elsőfokú bíróság is megállapította, nem voltak ön- és közveszélyes állapotban.
A bíró ugyanakkor arra is kitért: országszerte hiányos a gyermekpszichiátriai ellátás, a kecskeméti gyerekeket Szegeden tudták csak ellátni. Előfordult, hogy a speciális gyermekintézmény pszichiátere személyesen nem jelent meg az otthonban, hanem telefonon mondta el a kémiai kényszerzubbonyként jellemzett gyógyszeres kezelést – jegyezte meg.
A per első fokon Kimpián Ildikó és 27 társa – az intézmény akkori dolgozói - ellen indult, az akkori városi bíróság tavaly márciusban hét embert felmentett a vádak alól, hét vádlottat pedig jogerősen pénzbüntetésre ítélt, illetve megrovásban részesített.
A törvényszék további három vádlottat jogerősen 5 és 10 hónap közötti, felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, hét embert 60 ezer és 225 ezer forint közötti pénzbüntetéssel sújtott, hárman megrovásban részesültek.
Forrás: MTI
Beteg verte agyon a beteget a szentesi pszichiátrián - itt az ítélet
2013. január 15. | Admin
Jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtották az alkohol- és drogfüggő férfit, aki egy éjszaka agyonverte agyvérzéses betegtársát. Az idős, védekezésre képtelen férfit a vádlott legalább ötször arcul ütötte. Arccsontjai eltörtek, vérét belélegezte - ebbe halt bele.
Jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtotta a Szegedi Ítélőtábla kedden azt a férfit, aki 2012. február 5-én olyan súlyosan bántalmazta a szentesi kórház pszichiátriáján egy idős, magatehetetlen betegtársát, hogy a sértett néhány órával később életét vesztette.
A jelenleg 36 esztendős vádlottat 1997 óta alkohol- és drogfüggősége miatt kialakult agresszivitása és más tünetei miatt többször kezelték pszichiátrián. 2012 elején Szentesen egy lakókocsiban húzta meg magát, január 30-án innen vitték be önveszélyes viselkedése miatt a helyi kórház pszichiátriájára.
A férfi egy kórterembe került a későbbi sértettel, egy agyvérzése miatt mozgásképtelen, idős férfival, aki éjszakánként gyakran ordibált, hangoskodott. A vádlott, aki emiatt nem tudott aludni, február 5-én hajnali két óra körül odament betegtársa ágyához és – az orvosszakértői vélemény szerint legalább ötször – ököllel arcon ütötte a védekezésre képtelen sértettet. A férfi egyik vallomásában úgy fogalmazott: "nem bírtam ki, hogy ne üssem meg".
A másodfokú tárgyaláson - ahova kéz és lábbilincsben vezették elő a vádlottat - azonban már azt mondta, nem emlékszik arra, hogy bántotta volna az idős férfit.
A bántalmazás következtében a sértettnek eltörött az arc-, az állkapocs- és orrcsontja, és jelentős mennyiségű vért vesztett. Az ápolók a történtek után rögtön elkezdték a férfi ellátását, a páciens azonban néhány óra múlva elhunyt. Halálát a vérveszteség mellett vérbelehelés, fulladás okozta.
A vádlott az elmeorvos-szakértő véleménye szerint betegsége miatt közepes mértékben korlátozott, hogy felismerje tette társadalomra veszélyességét.
A táblabíróság halált okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a férfit, és jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtotta a vádlottat. Az ítélőtábla döntésével enyhítette a Szegedi Törvényszék által első fokon kiszabott hat és fél éves büntetést. Harangozó Attila tanácsvezető bíró az indoklás során kifejtette, a törvényszék ítélete - tekintettel többek között a vádlott betegségére - eltúlzottan súlyos volt.
Forrás: hvg.hu
Jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtották az alkohol- és drogfüggő férfit, aki egy éjszaka agyonverte agyvérzéses betegtársát. Az idős, védekezésre képtelen férfit a vádlott legalább ötször arcul ütötte. Arccsontjai eltörtek, vérét belélegezte - ebbe halt bele.
Jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtotta a Szegedi Ítélőtábla kedden azt a férfit, aki 2012. február 5-én olyan súlyosan bántalmazta a szentesi kórház pszichiátriáján egy idős, magatehetetlen betegtársát, hogy a sértett néhány órával később életét vesztette.
A jelenleg 36 esztendős vádlottat 1997 óta alkohol- és drogfüggősége miatt kialakult agresszivitása és más tünetei miatt többször kezelték pszichiátrián. 2012 elején Szentesen egy lakókocsiban húzta meg magát, január 30-án innen vitték be önveszélyes viselkedése miatt a helyi kórház pszichiátriájára.
A férfi egy kórterembe került a későbbi sértettel, egy agyvérzése miatt mozgásképtelen, idős férfival, aki éjszakánként gyakran ordibált, hangoskodott. A vádlott, aki emiatt nem tudott aludni, február 5-én hajnali két óra körül odament betegtársa ágyához és – az orvosszakértői vélemény szerint legalább ötször – ököllel arcon ütötte a védekezésre képtelen sértettet. A férfi egyik vallomásában úgy fogalmazott: "nem bírtam ki, hogy ne üssem meg".
A másodfokú tárgyaláson - ahova kéz és lábbilincsben vezették elő a vádlottat - azonban már azt mondta, nem emlékszik arra, hogy bántotta volna az idős férfit.
A bántalmazás következtében a sértettnek eltörött az arc-, az állkapocs- és orrcsontja, és jelentős mennyiségű vért vesztett. Az ápolók a történtek után rögtön elkezdték a férfi ellátását, a páciens azonban néhány óra múlva elhunyt. Halálát a vérveszteség mellett vérbelehelés, fulladás okozta.
A vádlott az elmeorvos-szakértő véleménye szerint betegsége miatt közepes mértékben korlátozott, hogy felismerje tette társadalomra veszélyességét.
A táblabíróság halált okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a férfit, és jogerősen három és fél év börtönbüntetéssel sújtotta a vádlottat. Az ítélőtábla döntésével enyhítette a Szegedi Törvényszék által első fokon kiszabott hat és fél éves büntetést. Harangozó Attila tanácsvezető bíró az indoklás során kifejtette, a törvényszék ítélete - tekintettel többek között a vádlott betegségére - eltúlzottan súlyos volt.
Forrás: hvg.hu
Borderline és stigmatizáció - Interjú dr. Ratkóczi Évával
2013. január 10. | Admin
Egy eset kapcsán nemrégiben tiltakozó közleményt adott ki az Antistigma Egyesület, mely a hazai médiamegjelenésekben figyeli a mentális és pszichiátriai betegségekrôl közvetített képet. Dr. Ratkóczi Éva személyközpontú és kognitív viselkedésterápiás kiképzô pszichoterapeutát kérdeztük a borderline személyiségzavar megjelenítésének jellemzôirôl.
– Nemrégiben egy szörnyû családirtás kapcsán is fölmerült a stigmatizáció problémája. Egy szakember, feltételezések alapján eléggé riasztó információkat közvetített a borderline személyiségzavarral élôk viselkedésérôl és gyógyulási kilátásairól. Mennyire jellemzô ez a fajta torzító és elnagyolt megközelítés a hazai médiára?
– Sajnos, elég jellemzô. Szinte minden riasztó bûntettnél felvetik a pszichiátriai betegség lehetôségét, sôt valószínûségét. Mi több – miként a fenti ügy esetében is –, akadnak szakértôk is, akik minden szakmai és etikai szabályt felrúgva képesek teljes bizonyossággal állítani, hogy az elkövetô pszichiátriai beteg; akár pontos diagnózist is megállapítanak így látatlanban, sôt jó részletesen el is magyarázzák, pontosan le is vezetik, miként következett a cselekmény egyenesen a betegség tüneteibôl.
– A borderline viszonylag késôn leírt tünetegyüttes. Egyes vélemények szerint például József Attila is ebben szenvedett. Megfogalmazhatók néhány szóban ennek jellegzetességei? Ténylegesen milyen perspektívájuk van az ebben szenvedô személyeknek?
– „Borderline személyiségzavarról”, vagy más néven „érzelmileg labilis személyiségzavarról” beszélünk, ami önmagában nem betegség, hanem egy személyiségfejlôdési zavar. Más kérdés, hogy lelki problémáikból, gyakori és intenzív belsô feszültségeikbôl adódóan könnyebben alakulnak ki náluk klinikai tünetek, például szorongásos zavarok, pánikrosszullétek, evészavarok, kényszeres tünetek, depressziós állapotok, hajlamosabbak alkohol-, drogfüggôségre – de ezek a másodlagos zavarok nem tartoznak hozzá a személyiségzavarhoz. Egy átlagostól eltérô személyiségtípusról van szó, amelyre jellemzôek a szélsôséges, könnyen változó érzelmi állapotok, a fokozott érzékenység a frusztrációkra és sérelmekre, az érzelemszabályozás és feszültségtûrés gyengesége. Önértékelésük alapvetôen negatív, nincs önbizalmuk, gyakran érzik rossznak, értéktelennek magukat, de néha túlkompenzálnak és az ellenkezô végletbe csúsznak, amikor azt hiszik, mindenre képesek. Gyakran küzdenek identitásproblémákkal, bizonytalanok lehetnek céljaikban, érdeklôdésükben. Szélsôségesen élik meg az eseményeket, szélsôségesen ítélik meg a velük kapcsolatba kerülô személyeket is; vagy idealizálják, vagy leminôsítik ôket, vagy teljesen jónak, tökéletesnek és végtelenül segítôkésznek, vagy rossznak, értéktelennek, ellenségesnek élik meg ôket. Egyik legfôbb jellemzôjük a feketefehér látásmód. Nagyon fontosak számukra a kötôdési kapcsolatok, de megtartani azokat nehezen tudják, kapcsolataik éppen az ô szélsôséges érzelmi reakcióik miatt nagyon konfliktusosak és labilisak. Viszont ez a személyiségzavar egy nagyon széles kategória, sokféle változata és súlyossági foka lehetséges. Vannak az érintettek között olyanok, akik átlagos körülmények között, és érzelmileg kevéssé fontos helyzetekben egészen jól alkalmazkodnak, és a problémák csak az érzelmileg fontos intim kapcsolatokban és a váratlan stresszhelyzetekben jelennek meg. Ez az enyhébb változat már közel áll a normálszemélyiséghez, hiszen ilyen helyzetekben mindannyian erôteljesebben és szélsôségesebben reagálunk. Nagyon fontos egyébként is leszögezni, hogy általában nincs éles határ sem a normál- és kóros személyiség, sem a normál- és kóros lelki mûködésmódok, sem a lelkileg egészséges állapot és a betegségek között. Alig van olyan pszichiátriai tünet, amelynek enyhébb változata ne fordulhatna elô bizonyos körülmények között bármelyikünkkel. Szeretik az emberek a pszichiátriai betegeket valami egészen másnak, önmaguktól alapvetôen különbözônek képzelni, pedig ez nincs így. Éppen ez a feltételezett különbözôség ad alapot a betegektôl való félelemre, a leminôsítésükre, kirekesztésükre és stigmatizálásukra. Ezért lenne hihetetlenül fontos, hogy a média segítsen ellensúlyozni és a realitás felé terelni ezt a hamis képet, és ezért hihetetlenül ártalmas és felelôtlen dolog ennek a hamis, elôítéletes képnek a megerôsítése.
– Az Antistigma Egyesület közleményében olvasható, hogy a pszichiátriai betegek nagyobb valószínûséggel válnak bûncselekmények áldozataivá, mint elkövetôkké; közöttük nem több az agresszív bûnözô, mint az a lakossági arányukból következne; az életellenes bûncselekményt elkövetô pszichiátriai betegek tettei mögött sem a betegség az egyetlen magyarázó tényezô. Mennyire közismertek ön szerint ezek a tények a hazai lakosság körében?
– Úgy gondolom, semennyire sem közismertek, mint ahogy a fenti adatok, a normál és kóros lelki mûködés, az egészség és betegség közötti fokozatos átmenet és elhatárolhatatlanság ténye sem. Az, hogy „nem több”, egy finomított és pontatlan fogalmazás volt tôlem, mert valójában kevesebb az agresszív bûnözô a pszichiátriai betegek között, mint a lakossági arányukból következne. Egyedül az antiszociális személyiségzavarban (vagy régi nevén pszichopátiában) szenvedôk között magasabb a bûnözési arány, mert ez a személyiség képtelen az empátiára és nem hatnak rá a büntetô visszajelzések. Õk viszont csak igen kis részét teszik ki a lelki zavarral, illetve mentális betegséggel élôknek. Hatalmas tehát a média felelôssége abban, hogy ezzel kapcsolatban milyen információkat, nézeteket és attitûdöket közvetít. Jobb lenne, hogy a pszichiátriai betegekkel való ijesztgetés helyett a mentálhigiénés kultúra fejlesztésérôl, a megelôzés fontosságáról és a hatékonyabb – nemcsak gyógyszerfelírásra szorítkozó – pszichiátriai ellátó rendszer kiépítésének szükségességérôl beszélnének. Ez a rendszer és ez a szemlélet nem izolálni, kirekeszteni, kórházba zárni akarja, hanem a családban, a lakó- és munkahelyi közösségeiben és egyéb emberi kapcsolatrendszerekben megtartva igyekszik kezelni a mentális betegséggel élô személyeket; nemcsak gyógyszerekkel, hanem komplex pszichoszociális segítségnyújtással; nemcsak a betegséget, hanem az egész embert kezeli; nem izoláltan, hanem környezeti kapcsolatait figyelembe véve, sôt adott esetben bevonva, illetve nekik is segítséget nyújtva. A megelôzés részben az enyhébb lelki problémákkal küzdô, kapcsolati, életvezetési nehézségekkel, krízis- és stresszhelyzetekkel küzdô személyek idejekorán való pszichoterápiás vagy pszichoszocális megsegítését jelentené, részben a lelki egészségfejlesztés elterjesztését és az egészséges személyiségfejlôdés hatékonyabb elôsegítését például az oktató-nevelési rendszerekben, a sport területén és a fiatalokat alkalmazó munkahelyeken. Ezek a változások lennének azok, amelyek tovább csökkentenék a pszichiátriai betegek részérôl, ha ritkán is, de azért persze elôforduló erôszakos cselekményeket is, és javítanák az úgynevezett normállakosság pszichológiai kultúráját, lelki érettségét, felelôsségérzetét, konfliktuskezelô képességét is, ami ugyancsak javítana a bûnözési statisztikákon.
– Gyakran elôfordul, hogy egy-egy riport elôítéleteket gerjeszt, indokolatlan félelmet és gyanakvást kelt a lakosságban, az e zavarral élôk szûkebb környezetében, az érintetteknek pedig azt sugallja, hogy nincs remény a gyógyulásra. Mit tehet a szakma ez ellen? Kap elég nyilvánosságot a másféle szemlélet is?
– Minden bizonnyal többet tehetne a szakma. Szükség lenne egy tudatos együttmûködésre, összefogásra a jó szándékú médiaszakemberek és a változást szorgalmazó szakmai szervezetek, illetve szakemberek között.
– Mi az a Citrom díj? Ki kapta a 2011-es díjat?
– A Citrom díjat, az Antistigma Egyesület ítéli oda demokratikus szavazással a legstigmatizálóbb médiaközlésnek. Úgy tudom, 2011-ben az elsô díj jelöltje olyan durva fenyegetésekkel támadta az egyesületet, hogy elállt a jelölt nevének a közzétételétôl. Az Antistigma Egyesület egy pozitív díjat is alapított, a leginkább stigmatizációcsökkentô médiaközlés szerzôje számára. Ezt a díjat Babarczy Eszter nyerte el.
Forrás: elitmed.hu
Egy eset kapcsán nemrégiben tiltakozó közleményt adott ki az Antistigma Egyesület, mely a hazai médiamegjelenésekben figyeli a mentális és pszichiátriai betegségekrôl közvetített képet. Dr. Ratkóczi Éva személyközpontú és kognitív viselkedésterápiás kiképzô pszichoterapeutát kérdeztük a borderline személyiségzavar megjelenítésének jellemzôirôl.
– Nemrégiben egy szörnyû családirtás kapcsán is fölmerült a stigmatizáció problémája. Egy szakember, feltételezések alapján eléggé riasztó információkat közvetített a borderline személyiségzavarral élôk viselkedésérôl és gyógyulási kilátásairól. Mennyire jellemzô ez a fajta torzító és elnagyolt megközelítés a hazai médiára?
– Sajnos, elég jellemzô. Szinte minden riasztó bûntettnél felvetik a pszichiátriai betegség lehetôségét, sôt valószínûségét. Mi több – miként a fenti ügy esetében is –, akadnak szakértôk is, akik minden szakmai és etikai szabályt felrúgva képesek teljes bizonyossággal állítani, hogy az elkövetô pszichiátriai beteg; akár pontos diagnózist is megállapítanak így látatlanban, sôt jó részletesen el is magyarázzák, pontosan le is vezetik, miként következett a cselekmény egyenesen a betegség tüneteibôl.
– A borderline viszonylag késôn leírt tünetegyüttes. Egyes vélemények szerint például József Attila is ebben szenvedett. Megfogalmazhatók néhány szóban ennek jellegzetességei? Ténylegesen milyen perspektívájuk van az ebben szenvedô személyeknek?
– „Borderline személyiségzavarról”, vagy más néven „érzelmileg labilis személyiségzavarról” beszélünk, ami önmagában nem betegség, hanem egy személyiségfejlôdési zavar. Más kérdés, hogy lelki problémáikból, gyakori és intenzív belsô feszültségeikbôl adódóan könnyebben alakulnak ki náluk klinikai tünetek, például szorongásos zavarok, pánikrosszullétek, evészavarok, kényszeres tünetek, depressziós állapotok, hajlamosabbak alkohol-, drogfüggôségre – de ezek a másodlagos zavarok nem tartoznak hozzá a személyiségzavarhoz. Egy átlagostól eltérô személyiségtípusról van szó, amelyre jellemzôek a szélsôséges, könnyen változó érzelmi állapotok, a fokozott érzékenység a frusztrációkra és sérelmekre, az érzelemszabályozás és feszültségtûrés gyengesége. Önértékelésük alapvetôen negatív, nincs önbizalmuk, gyakran érzik rossznak, értéktelennek magukat, de néha túlkompenzálnak és az ellenkezô végletbe csúsznak, amikor azt hiszik, mindenre képesek. Gyakran küzdenek identitásproblémákkal, bizonytalanok lehetnek céljaikban, érdeklôdésükben. Szélsôségesen élik meg az eseményeket, szélsôségesen ítélik meg a velük kapcsolatba kerülô személyeket is; vagy idealizálják, vagy leminôsítik ôket, vagy teljesen jónak, tökéletesnek és végtelenül segítôkésznek, vagy rossznak, értéktelennek, ellenségesnek élik meg ôket. Egyik legfôbb jellemzôjük a feketefehér látásmód. Nagyon fontosak számukra a kötôdési kapcsolatok, de megtartani azokat nehezen tudják, kapcsolataik éppen az ô szélsôséges érzelmi reakcióik miatt nagyon konfliktusosak és labilisak. Viszont ez a személyiségzavar egy nagyon széles kategória, sokféle változata és súlyossági foka lehetséges. Vannak az érintettek között olyanok, akik átlagos körülmények között, és érzelmileg kevéssé fontos helyzetekben egészen jól alkalmazkodnak, és a problémák csak az érzelmileg fontos intim kapcsolatokban és a váratlan stresszhelyzetekben jelennek meg. Ez az enyhébb változat már közel áll a normálszemélyiséghez, hiszen ilyen helyzetekben mindannyian erôteljesebben és szélsôségesebben reagálunk. Nagyon fontos egyébként is leszögezni, hogy általában nincs éles határ sem a normál- és kóros személyiség, sem a normál- és kóros lelki mûködésmódok, sem a lelkileg egészséges állapot és a betegségek között. Alig van olyan pszichiátriai tünet, amelynek enyhébb változata ne fordulhatna elô bizonyos körülmények között bármelyikünkkel. Szeretik az emberek a pszichiátriai betegeket valami egészen másnak, önmaguktól alapvetôen különbözônek képzelni, pedig ez nincs így. Éppen ez a feltételezett különbözôség ad alapot a betegektôl való félelemre, a leminôsítésükre, kirekesztésükre és stigmatizálásukra. Ezért lenne hihetetlenül fontos, hogy a média segítsen ellensúlyozni és a realitás felé terelni ezt a hamis képet, és ezért hihetetlenül ártalmas és felelôtlen dolog ennek a hamis, elôítéletes képnek a megerôsítése.
– Az Antistigma Egyesület közleményében olvasható, hogy a pszichiátriai betegek nagyobb valószínûséggel válnak bûncselekmények áldozataivá, mint elkövetôkké; közöttük nem több az agresszív bûnözô, mint az a lakossági arányukból következne; az életellenes bûncselekményt elkövetô pszichiátriai betegek tettei mögött sem a betegség az egyetlen magyarázó tényezô. Mennyire közismertek ön szerint ezek a tények a hazai lakosság körében?
– Úgy gondolom, semennyire sem közismertek, mint ahogy a fenti adatok, a normál és kóros lelki mûködés, az egészség és betegség közötti fokozatos átmenet és elhatárolhatatlanság ténye sem. Az, hogy „nem több”, egy finomított és pontatlan fogalmazás volt tôlem, mert valójában kevesebb az agresszív bûnözô a pszichiátriai betegek között, mint a lakossági arányukból következne. Egyedül az antiszociális személyiségzavarban (vagy régi nevén pszichopátiában) szenvedôk között magasabb a bûnözési arány, mert ez a személyiség képtelen az empátiára és nem hatnak rá a büntetô visszajelzések. Õk viszont csak igen kis részét teszik ki a lelki zavarral, illetve mentális betegséggel élôknek. Hatalmas tehát a média felelôssége abban, hogy ezzel kapcsolatban milyen információkat, nézeteket és attitûdöket közvetít. Jobb lenne, hogy a pszichiátriai betegekkel való ijesztgetés helyett a mentálhigiénés kultúra fejlesztésérôl, a megelôzés fontosságáról és a hatékonyabb – nemcsak gyógyszerfelírásra szorítkozó – pszichiátriai ellátó rendszer kiépítésének szükségességérôl beszélnének. Ez a rendszer és ez a szemlélet nem izolálni, kirekeszteni, kórházba zárni akarja, hanem a családban, a lakó- és munkahelyi közösségeiben és egyéb emberi kapcsolatrendszerekben megtartva igyekszik kezelni a mentális betegséggel élô személyeket; nemcsak gyógyszerekkel, hanem komplex pszichoszociális segítségnyújtással; nemcsak a betegséget, hanem az egész embert kezeli; nem izoláltan, hanem környezeti kapcsolatait figyelembe véve, sôt adott esetben bevonva, illetve nekik is segítséget nyújtva. A megelôzés részben az enyhébb lelki problémákkal küzdô, kapcsolati, életvezetési nehézségekkel, krízis- és stresszhelyzetekkel küzdô személyek idejekorán való pszichoterápiás vagy pszichoszocális megsegítését jelentené, részben a lelki egészségfejlesztés elterjesztését és az egészséges személyiségfejlôdés hatékonyabb elôsegítését például az oktató-nevelési rendszerekben, a sport területén és a fiatalokat alkalmazó munkahelyeken. Ezek a változások lennének azok, amelyek tovább csökkentenék a pszichiátriai betegek részérôl, ha ritkán is, de azért persze elôforduló erôszakos cselekményeket is, és javítanák az úgynevezett normállakosság pszichológiai kultúráját, lelki érettségét, felelôsségérzetét, konfliktuskezelô képességét is, ami ugyancsak javítana a bûnözési statisztikákon.
– Gyakran elôfordul, hogy egy-egy riport elôítéleteket gerjeszt, indokolatlan félelmet és gyanakvást kelt a lakosságban, az e zavarral élôk szûkebb környezetében, az érintetteknek pedig azt sugallja, hogy nincs remény a gyógyulásra. Mit tehet a szakma ez ellen? Kap elég nyilvánosságot a másféle szemlélet is?
– Minden bizonnyal többet tehetne a szakma. Szükség lenne egy tudatos együttmûködésre, összefogásra a jó szándékú médiaszakemberek és a változást szorgalmazó szakmai szervezetek, illetve szakemberek között.
– Mi az a Citrom díj? Ki kapta a 2011-es díjat?
– A Citrom díjat, az Antistigma Egyesület ítéli oda demokratikus szavazással a legstigmatizálóbb médiaközlésnek. Úgy tudom, 2011-ben az elsô díj jelöltje olyan durva fenyegetésekkel támadta az egyesületet, hogy elállt a jelölt nevének a közzétételétôl. Az Antistigma Egyesület egy pozitív díjat is alapított, a leginkább stigmatizációcsökkentô médiaközlés szerzôje számára. Ezt a díjat Babarczy Eszter nyerte el.
Forrás: elitmed.hu
"Előre hozott öregségi nyugdíj"
2012. december 13. | Admin
Huszonöt évig vezette a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályát, most felmondtak neki. Úgy tűnik, nemkívánatos személy lett a Lehel úton, mert bár orvoshiány van, arra kérték, hogy hét hónapos felmondási ideje alatt is csak a fizetéséért menjen a kórházba.
Magyar Narancs: Meglepődött, hogy elküldték?
Funk Sándor: Az augusztusban kinevezett új igazgatótól, a szintén pszichiáter Németh Attilától már a hivatalba lépése előtt megkérdeztem, hogy ki akar-e rúgni, mire azt mondta, hogy természetesen nem, de azért beszéljünk előtte. Van annyi rutinom, hogy a beszélgetés után egyből új munkahely után néztem. A következő beszélgetésre augusztus 14-én került sor, s az igazgató úr ekkor azt mondta, hogy 65 éves koromig itt maradhatok, vagyis 2013. március 30-ig. Ezzel az információval mentem ki a szobájából, de pár nappal később az egyik tisztviselőnő közölte velem, hogy augusztus elseje óta felmondás alatt vagyok.
MN: Erről nem beszélt Németh Attilával?
FS: Nem került szóba, amikor pedig megint beszéltünk - telefonon hívott, kérdeztem, hogy is van ez -, már azt mondta, ha nem írom alá visszamenőlegesen ezt a felmondási papírt, akkor szó sem lehet róla, hogy visszaalkalmazzon távozásom után. Noha nyilvánvalóan törvénytelen volt az eljárás, a békesség kedvéért azt mondtam, rendben, aláírom. Csakhogy a papíron az állt, hogy a felmondásom oka az "előre hozott öregségi nyugdíjazás", ami szintén abszurd, ugyanis a nyugdíj vagy előre hozott, vagy öregségi. Németh Attila ezután mindenért elnézést kért, az adminisztrátorokat tette felelőssé, és azt mondta, hogy nemsokára megkapom az "igazi" papírt, majd elküldött szabadságra. Talán még soha nem voltam ilyen hosszú ideig szabadságon, de amikor visszamentem, még nem volt kész az új felmondás. Akkor az ügyvédem tárgyalt az igazgatóval, aki erre visszahelyezett az eredeti státuszomba. De rá egy hétre megint kirúgott. Az ügyvédjén meg egy adminisztrátoron keresztül közölte, hogy felmentett a munkavégzés alól is - azonnal.
MN: Ön már az elején sejtette, hogy kirúgják. Miért gondolta ezt?
FS.: Hallottam. Egyébként nem volt biztos - de a telefon után már kilencven százalékra tettem az esélyét.
MN: Mivel magyarázza, hogy az új igazgató mindenáron meg akart szabadulni öntől?
FS: Csak sejtéseim vannak. Valószínűleg nem szeretné, hogy zavarjam a köreit, különben pedig jól lehet velem példát statuálni. Elég régóta itt vagyok, és ha engem ilyen simán ki lehet rúgni, akkor mindenki veszélyben érezheti magát.
MN: Milyen köröket zavarna?
FS: Az új igazgató és még néhány pszichiáter ambíciója, hogy újra kell teremteni a Lipótot valahol Budapesten. Tudomásom szerint a Merényi Gusztáv Kórházat (ami jelenleg az egyesült Szent István és Szent László Kórház része) szemelték ki erre a célra, a Nyírő - lévén önálló, kerületi közkórház - nem került szóba. Ám most, hogy Németh Attila megkapta a Nyírőt, nem is rejti véka alá, hogy az új Lipótmezőt itt szeretné megteremteni. A pályázata nem volt nyilvános, ám két hónappal ezelőtt megismerhettük a koncepciót, ami egyértelműen erre utal. A belgyógyászati osztályokkal egyáltalán nem számol, és meg akarja szüntetni a kórház területén működő - legnagyobb - magánklinikával kötött bérleti viszonyt is. Helyettük speciális pszichiátriai és neurológiai osztályokat, szakambulanciákat szeretne létrehozni, illetve egy nagy, országos intézményt. A koncepcióval nem lenne baj, de kalkulációt már nem mellékelt hozzá. Úgy vélem, jelenleg az átalakítás egyetlen könnyen végrehajtható eleme zajlik, a jelenlegi rendszer ellehetetlenítése, vagyis a rombolás. Csakhogy tudomásom szerint az ezt követő építkezésnek a minimális feltételei sincsenek meg.
MN: Az addiktológiai osztály miért nem fér bele ebbe a koncepcióba?
FS: Belefér, de úgy tűnik, nélkülem. Az új igazgató a Minnesota-programot, vagyis az anonim alkoholista (AA) vonalat tartaná üdvösnek, amivel nincs baj, egy gyönyörűen kidolgozott pszichoterápiás metodika, csak teljesen irreális a magyar viszonyok között. Ahhoz ugyanis egy rendkívül kiterjedt AA-halózatnak kellene lennie, de ilyen nincs.
MN: De van egy sor sikeres kezdeményezés.
FS: Kevés van, és nem ez a jellemző. Az amerikaiakkal ellentétben mi alapvetően bizalmatlanok, szófukarok vagyunk, s úgy gondoljuk, hogy a belső titkok, a pszichés háttérélmények nem tartoznak másra. Tény, hogy Magyarországon is egyre sikeresebb a csoportterápiás szemlélet, de a körülmények miatt a régi metódus a hatékonyabb. Nincs elég orvos, kevés idő jut egy betegre, gyorsabb eljárásokat kell alkalmazni.
MN: Miért?
FS: Amikor az osztályra kerültem, az volt az elvem, és ezt mindvégig megtartottam, hogy aki kezelésre szorul, azt kezelni kell. Tehát semmilyen ürüggyel, semmilyen módon nem küldhetünk el beteget, ha kórházi kezelésre szorul. Nagyon büszke vagyok arra, hogy huszonöt évig ez így működött.
MN: Az ön távozásával másképp fog?
FS: Nem tudom. De az új igazgató jelezte, hogy ezentúl csak motivált drogbeteget lehet felvenni. Csakhogy ilyen beteg nincs. Egy drogos negyedóráig motivált, érkezése teljesen kiszámíthatatlan: nem törődik előjegyzésekkel, várólistákkal. De azonnal fel kell venni, pontosan akkor, amikor jön, és nem öt perccel később. Vagyis nálunk elég speciális szempontok vannak. Ehhez kellett a huszonöt év tapasztalat, mire megtanultuk. Most sem tanítja senki, a tankönyvekben ilyen dolgokról nem esik szó. Mondok egy példát: a nővér talál valamilyen drogot az egyik betegnél. Elvenni nem lehet, mert ez az ő tulajdona. Még akkor sem, ha tilos a birtoklása. Ha elszedjük, a drogosetikett szerint akár meg is ölhet, mivel az anyag nem akármi, vagyontárgynak számít. Ha viszont nála hagyom, használni is fogja, hiszen mit törődik ő azzal, hogy épp azért van itt, hogy ne használja. Persze ki is rúghatom, de ez ellentétes az elveimmel. A megoldás az, hogy összehívom a csoportot, és megkérdezem, kié a drog? Ha jelentkezik a tulajdonos, hogy vissza akarja kapni, akkor visszakapja - a Lehel úton, mint elbocsátott beteg. De ha maradni akar, akkor neki kell a szemünk láttára lehúzni a vécén. Ha viszont nem jelentkezik senki, én semmisítem meg az anyagot mindenki előtt, hiszen nem volt gazdája. Nos, ez az, amit nem tanítanak az egyetemen. Nem akarom magam nélkülözhetetlennek beállítani, de a jelenlegi körülmények között érthetetlen, miért nem engedik, hogy az eddigi munkámat végezzem.
MN: Ön nélkül nem megy?
FS: Az addiktológiai osztályon nincsenek meg a minimális feltételek sem. Hét státusz van az osztályon, előírás szerint az osztályvezető főorvosnak pszichiáter-addiktológusnak kell lennie. A helyettesem neurológus-addiktológus. Rajta kívül még négy orvos van, egyikük üzemorvos-addiktológus, a másik neurológus, illetve két rezidens, akik nem akarnak az osztályon maradni. A rutinmunkát elvégzik, de jelen pillanatban nincs olyan kolléga nemcsak az osztályon, de a kórházon belül sem, aki alkalmas lenne az osztály vezetésére. Úgy tudom, hogy a kinevezett helyettesem tíz évig nem dolgozott kórházi osztályon. Pedig az igazgató úr mondhatta volna azt is, hogy dolgozd le a fél évet, amíg a fizetésed kapod, addig ideküldöm az utódodat, hogy megoszd vele a műhelytitkokat.
MN: Nemrégiben készült el a kormány drogjelentése, amely szerint a jelenlegi drogpolitika a legjobb úton halad.
FS: Ez nem sikertörténet, hanem rémálom. A droghasználat kriminalizálásáról bebizonyosodott, hogy hatástalan. Úgy tudom, a középkorban úgy büntették a dohányzást, hogy a pipa szárát átszúrták a "fogyasztó" pofalemezén. Elérték vele a célt, megszűnt a dohányzás? Ma ugyanez a helyzet a drogokkal - azt gondolom, hogy a fogyasztót nem kellene büntetni, ha pedig az állam ezt valamilyen módon szankcionálni akarja, akkor másként közelítsen a témához. Belátom, hogy korlátozottak a lehetőségek, de a kábítószerek fogyasztása ettől nem csökken. Ebből a büntetőszemléletből nem lehet kiindulni, már csak azért sem, mert közben ott van az alkohol mérhetetlen elfogadottsága, a társadalom képmutatása, hogy az ivászat egészen addig elfogadott, amíg nem okoz látványos botrányt. Közben 600 ezer és egymillió közé teszik az alkohol által veszélyeztetettek számát, s évente mintegy 30 ezer ember hal meg közvetve vagy közvetlenül az alkohol miatt. A nálunk kezeltek 90 százaléka alkoholista, de országos szinten a belgyógyászati és pszichiátriai betegek 30-40 százaléka alkoholos eredetű probléma miatt kerül kórházba.
MN: Miért hallgatnak erről a pszichiáterek?
FS: Teljesen igaza van, hogy erre jobban fel kéne hívni a figyelmet. Viszont amikor azt látom, hogy az alkohol fogyasztását az állam preferálja, úgy érzem, nagyon nagy baj van. Csakhogy hiába beszélünk a témáról, a társadalom egyszerűen nem veszi komolyan, ráadásul a pszichiátertársadalom is különféle érdekek mentén működik.
MN: Nyugdíjba megy?
FS: Eszemben sincs. Kaptam ajánlatokat pszichiátriai osztály vezetésére, sőt egy kórházban nyíló addiktológiai osztályéra is, de amíg tart a felmondási időm, addig papíron a Nyírőben dolgozom. Fél évig, teljes fizetéssel.
Forrás: magyarnarancs.hu
Huszonöt évig vezette a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályát, most felmondtak neki. Úgy tűnik, nemkívánatos személy lett a Lehel úton, mert bár orvoshiány van, arra kérték, hogy hét hónapos felmondási ideje alatt is csak a fizetéséért menjen a kórházba.
Magyar Narancs: Meglepődött, hogy elküldték?
Funk Sándor: Az augusztusban kinevezett új igazgatótól, a szintén pszichiáter Németh Attilától már a hivatalba lépése előtt megkérdeztem, hogy ki akar-e rúgni, mire azt mondta, hogy természetesen nem, de azért beszéljünk előtte. Van annyi rutinom, hogy a beszélgetés után egyből új munkahely után néztem. A következő beszélgetésre augusztus 14-én került sor, s az igazgató úr ekkor azt mondta, hogy 65 éves koromig itt maradhatok, vagyis 2013. március 30-ig. Ezzel az információval mentem ki a szobájából, de pár nappal később az egyik tisztviselőnő közölte velem, hogy augusztus elseje óta felmondás alatt vagyok.
MN: Erről nem beszélt Németh Attilával?
FS: Nem került szóba, amikor pedig megint beszéltünk - telefonon hívott, kérdeztem, hogy is van ez -, már azt mondta, ha nem írom alá visszamenőlegesen ezt a felmondási papírt, akkor szó sem lehet róla, hogy visszaalkalmazzon távozásom után. Noha nyilvánvalóan törvénytelen volt az eljárás, a békesség kedvéért azt mondtam, rendben, aláírom. Csakhogy a papíron az állt, hogy a felmondásom oka az "előre hozott öregségi nyugdíjazás", ami szintén abszurd, ugyanis a nyugdíj vagy előre hozott, vagy öregségi. Németh Attila ezután mindenért elnézést kért, az adminisztrátorokat tette felelőssé, és azt mondta, hogy nemsokára megkapom az "igazi" papírt, majd elküldött szabadságra. Talán még soha nem voltam ilyen hosszú ideig szabadságon, de amikor visszamentem, még nem volt kész az új felmondás. Akkor az ügyvédem tárgyalt az igazgatóval, aki erre visszahelyezett az eredeti státuszomba. De rá egy hétre megint kirúgott. Az ügyvédjén meg egy adminisztrátoron keresztül közölte, hogy felmentett a munkavégzés alól is - azonnal.
MN: Ön már az elején sejtette, hogy kirúgják. Miért gondolta ezt?
FS.: Hallottam. Egyébként nem volt biztos - de a telefon után már kilencven százalékra tettem az esélyét.
MN: Mivel magyarázza, hogy az új igazgató mindenáron meg akart szabadulni öntől?
FS: Csak sejtéseim vannak. Valószínűleg nem szeretné, hogy zavarjam a köreit, különben pedig jól lehet velem példát statuálni. Elég régóta itt vagyok, és ha engem ilyen simán ki lehet rúgni, akkor mindenki veszélyben érezheti magát.
MN: Milyen köröket zavarna?
FS: Az új igazgató és még néhány pszichiáter ambíciója, hogy újra kell teremteni a Lipótot valahol Budapesten. Tudomásom szerint a Merényi Gusztáv Kórházat (ami jelenleg az egyesült Szent István és Szent László Kórház része) szemelték ki erre a célra, a Nyírő - lévén önálló, kerületi közkórház - nem került szóba. Ám most, hogy Németh Attila megkapta a Nyírőt, nem is rejti véka alá, hogy az új Lipótmezőt itt szeretné megteremteni. A pályázata nem volt nyilvános, ám két hónappal ezelőtt megismerhettük a koncepciót, ami egyértelműen erre utal. A belgyógyászati osztályokkal egyáltalán nem számol, és meg akarja szüntetni a kórház területén működő - legnagyobb - magánklinikával kötött bérleti viszonyt is. Helyettük speciális pszichiátriai és neurológiai osztályokat, szakambulanciákat szeretne létrehozni, illetve egy nagy, országos intézményt. A koncepcióval nem lenne baj, de kalkulációt már nem mellékelt hozzá. Úgy vélem, jelenleg az átalakítás egyetlen könnyen végrehajtható eleme zajlik, a jelenlegi rendszer ellehetetlenítése, vagyis a rombolás. Csakhogy tudomásom szerint az ezt követő építkezésnek a minimális feltételei sincsenek meg.
MN: Az addiktológiai osztály miért nem fér bele ebbe a koncepcióba?
FS: Belefér, de úgy tűnik, nélkülem. Az új igazgató a Minnesota-programot, vagyis az anonim alkoholista (AA) vonalat tartaná üdvösnek, amivel nincs baj, egy gyönyörűen kidolgozott pszichoterápiás metodika, csak teljesen irreális a magyar viszonyok között. Ahhoz ugyanis egy rendkívül kiterjedt AA-halózatnak kellene lennie, de ilyen nincs.
MN: De van egy sor sikeres kezdeményezés.
FS: Kevés van, és nem ez a jellemző. Az amerikaiakkal ellentétben mi alapvetően bizalmatlanok, szófukarok vagyunk, s úgy gondoljuk, hogy a belső titkok, a pszichés háttérélmények nem tartoznak másra. Tény, hogy Magyarországon is egyre sikeresebb a csoportterápiás szemlélet, de a körülmények miatt a régi metódus a hatékonyabb. Nincs elég orvos, kevés idő jut egy betegre, gyorsabb eljárásokat kell alkalmazni.
MN: Miért?
FS: Amikor az osztályra kerültem, az volt az elvem, és ezt mindvégig megtartottam, hogy aki kezelésre szorul, azt kezelni kell. Tehát semmilyen ürüggyel, semmilyen módon nem küldhetünk el beteget, ha kórházi kezelésre szorul. Nagyon büszke vagyok arra, hogy huszonöt évig ez így működött.
MN: Az ön távozásával másképp fog?
FS: Nem tudom. De az új igazgató jelezte, hogy ezentúl csak motivált drogbeteget lehet felvenni. Csakhogy ilyen beteg nincs. Egy drogos negyedóráig motivált, érkezése teljesen kiszámíthatatlan: nem törődik előjegyzésekkel, várólistákkal. De azonnal fel kell venni, pontosan akkor, amikor jön, és nem öt perccel később. Vagyis nálunk elég speciális szempontok vannak. Ehhez kellett a huszonöt év tapasztalat, mire megtanultuk. Most sem tanítja senki, a tankönyvekben ilyen dolgokról nem esik szó. Mondok egy példát: a nővér talál valamilyen drogot az egyik betegnél. Elvenni nem lehet, mert ez az ő tulajdona. Még akkor sem, ha tilos a birtoklása. Ha elszedjük, a drogosetikett szerint akár meg is ölhet, mivel az anyag nem akármi, vagyontárgynak számít. Ha viszont nála hagyom, használni is fogja, hiszen mit törődik ő azzal, hogy épp azért van itt, hogy ne használja. Persze ki is rúghatom, de ez ellentétes az elveimmel. A megoldás az, hogy összehívom a csoportot, és megkérdezem, kié a drog? Ha jelentkezik a tulajdonos, hogy vissza akarja kapni, akkor visszakapja - a Lehel úton, mint elbocsátott beteg. De ha maradni akar, akkor neki kell a szemünk láttára lehúzni a vécén. Ha viszont nem jelentkezik senki, én semmisítem meg az anyagot mindenki előtt, hiszen nem volt gazdája. Nos, ez az, amit nem tanítanak az egyetemen. Nem akarom magam nélkülözhetetlennek beállítani, de a jelenlegi körülmények között érthetetlen, miért nem engedik, hogy az eddigi munkámat végezzem.
MN: Ön nélkül nem megy?
FS: Az addiktológiai osztályon nincsenek meg a minimális feltételek sem. Hét státusz van az osztályon, előírás szerint az osztályvezető főorvosnak pszichiáter-addiktológusnak kell lennie. A helyettesem neurológus-addiktológus. Rajta kívül még négy orvos van, egyikük üzemorvos-addiktológus, a másik neurológus, illetve két rezidens, akik nem akarnak az osztályon maradni. A rutinmunkát elvégzik, de jelen pillanatban nincs olyan kolléga nemcsak az osztályon, de a kórházon belül sem, aki alkalmas lenne az osztály vezetésére. Úgy tudom, hogy a kinevezett helyettesem tíz évig nem dolgozott kórházi osztályon. Pedig az igazgató úr mondhatta volna azt is, hogy dolgozd le a fél évet, amíg a fizetésed kapod, addig ideküldöm az utódodat, hogy megoszd vele a műhelytitkokat.
MN: Nemrégiben készült el a kormány drogjelentése, amely szerint a jelenlegi drogpolitika a legjobb úton halad.
FS: Ez nem sikertörténet, hanem rémálom. A droghasználat kriminalizálásáról bebizonyosodott, hogy hatástalan. Úgy tudom, a középkorban úgy büntették a dohányzást, hogy a pipa szárát átszúrták a "fogyasztó" pofalemezén. Elérték vele a célt, megszűnt a dohányzás? Ma ugyanez a helyzet a drogokkal - azt gondolom, hogy a fogyasztót nem kellene büntetni, ha pedig az állam ezt valamilyen módon szankcionálni akarja, akkor másként közelítsen a témához. Belátom, hogy korlátozottak a lehetőségek, de a kábítószerek fogyasztása ettől nem csökken. Ebből a büntetőszemléletből nem lehet kiindulni, már csak azért sem, mert közben ott van az alkohol mérhetetlen elfogadottsága, a társadalom képmutatása, hogy az ivászat egészen addig elfogadott, amíg nem okoz látványos botrányt. Közben 600 ezer és egymillió közé teszik az alkohol által veszélyeztetettek számát, s évente mintegy 30 ezer ember hal meg közvetve vagy közvetlenül az alkohol miatt. A nálunk kezeltek 90 százaléka alkoholista, de országos szinten a belgyógyászati és pszichiátriai betegek 30-40 százaléka alkoholos eredetű probléma miatt kerül kórházba.
MN: Miért hallgatnak erről a pszichiáterek?
FS: Teljesen igaza van, hogy erre jobban fel kéne hívni a figyelmet. Viszont amikor azt látom, hogy az alkohol fogyasztását az állam preferálja, úgy érzem, nagyon nagy baj van. Csakhogy hiába beszélünk a témáról, a társadalom egyszerűen nem veszi komolyan, ráadásul a pszichiátertársadalom is különféle érdekek mentén működik.
MN: Nyugdíjba megy?
FS: Eszemben sincs. Kaptam ajánlatokat pszichiátriai osztály vezetésére, sőt egy kórházban nyíló addiktológiai osztályéra is, de amíg tart a felmondási időm, addig papíron a Nyírőben dolgozom. Fél évig, teljes fizetéssel.
Forrás: magyarnarancs.hu
Rokkantnyugdíj: nem vált be az új rendszer
2012. október 17. | Admin
A kormány 2012-től alapvetően átalakította a rokkantnyugdíj rendszerét arra hivatkozva, hogy a korábbi mechanizmus nem ösztönözte az érintetteket a munkavállalásra, a nyílt munkaerőpiacra való visszatérésre. A Policy Agenda elemzésében azt vizsgálta, hogy milyen ütemben halad a változás, hoz-e és mekkora megtakarítást a költségvetés számára.
Korábbi elemzéseinkben már bemutattuk, hogy a módosítások valójában nem a korábbi rendszer filozófiájának megváltoztatására irányultak, hanem egy drasztikus jogi státusz változtatásra, amit az érintetteknek egy gyorsított ütemű átvizsgálásával terveztek megalapozni, megmagyarázni.
A rokkantnyugdíj rendszerének első, 2008-as reformja óta azok a megváltozott munkaképességűek, akik segítséggel visszavezethetők voltak a munkaerőpiacra, rehabilitációs járadékot kaptak. E járadék a pénzbeli támogatás mellett már a reintegrációhoz kapcsolódó szolgáltatásokat is tartalmazott. Esetükben az volt a cél, hogy állami segítséggel előbb védett munkahelyhez, majd a felkészülést követően normál, nyílt munkaerőpiaci álláshoz juthassanak.
A 2012 évtől életbe lépő változások, bár megtartották ezt a karakterét a rendszernek, ugyanakkor elvették a jogi garanciákat a támogatás mögül. Azaz, aki korábban rokkantnyugdíjasnak számított, ma már egyfajta segélyt kap, amely alapjogi garanciáit tekintve elvált a rendes nyugdíjtól. Ezáltal könnyebb politikai értelemben megoldani, hogy az összeg ne emelkedjen, illetve az időskori nyugdíj szempontjából sem biztosít jogszerző időt az érintetteknek. Ez a változtatás eddig mintegy 320 ezer fő életére volt hatással.
A változtatás pénzügyi része azokat érintette leginkább, akiket az állam egészségi állapotuk miatt rehabilitálhatónak nyilvánított. Őket is két csoportra osztja, és ez alapján differenciál az ellátásukban. A kisebb egészségi károsodással élők ez évben 27.900-37.200 forint közötti havi ellátást kaphatnak, míg a rosszabb helyzetben lévők számára 37.200-46.500 forint közötti összegben állapítják meg a rehabilitációs ellátást. Ez lényegesen alacsonyabb, mint a korábbi, átlag 70 ezer forintos rehabilitációs járadék volt.
Lelassult a végrehajtás
A kormány másik ígérete az volt, hogy szakértői bizottságok soron kívül megvizsgálják az egészségkárosodásuk miatt támogatásban részesülőket. Azokat kivéve, akiknek még 5 évük van hátra az öregségi nyugdíjukig, illetve az egészségkárosodásuk mértéke olyan fokú, hogy akár már önálló életvitelre sem képesek. Ezt a számításaink szerint kb. 200 ezer fős létszámot abból a szempontból tekintik át, hogy közülük kiket lehet rehabilitációs ellátásban részesíteni.
Az elképzelés, illetve a rendelkezés végrehajtása során azonban vagy a kabinet politikai bátorsága fogyott el, vagy a végrehajtási képessége volt gyenge, mert ezen a területen a vártnál jóval lassabb ütemben halad az érintettek felülvizsgálata. Amíg 2010-ben még 92 ezer felülvizsgálatot végeztek el, addig az idei év első nyolc hónap adatai alapján kb. 50 ezer fő áttekintésére lehet 2012-ben számítani. Ebben az ütemben akár négy évig is eltarthat az összes érintett felülvizsgálata.
Nem lesz megtakarítás idén
A felülvizsgáltak közül az eddigi adatok alapján 11%-uk veszíti el juttatását, 28%-ukat javasolták rehabilitációra, azaz nem rokkantási ellátást kapnak, hanem egy jóval alacsonyabb ellátást. Ha a rendszer ezt a tendenciát tartja, akkor a tavaly év végi létszámból a teljes kör átvizsgálása után kb. 20 ezer főt kizárnak a támogatási rendszerből, míg kb. 55 ezer fő kerülhet valamilyen rehabilitációs ellátási körbe. Ez mindképpen alacsonyabb az eredeti kormányzati tervnél. Mindeközben természetesen - ha csökkenő ütemben is, de - sokan jelentkeznek új igénylőként (2011-ben kb. 58 ezren, 2012-ben várhatóan 35-40 ezren), akik jelentős részét valamilyen ellátásban azért kell részesíteni (idei adatok alapján kb. 24%-ukat elutasítják, 26%-uknak rehabilitációs ellátást adnak, és mintegy 50%-uk rokkantsági ellátásban részesül).
A lassú végrehajtásnak van konkrét költségvetési következménye is. A kormány a 2011 tavaszán benyújtott Széll Kálmán Tervben és az ez alapján készült Konvergencia Programban még 93 milliárd forintos megtakarítást tervezett a rokkantnyugdíj rendszerének átalakításával.
Már a 2012-es költségvetés tervezésekor is látszott, hogy a kabinet sem hiszi el ezt a mértékű forráskivonást, és az akkori számításaink szerint inkább 19 milliárd forinttal terveztek csak alacsonyabb kiadást. Ugyanakkor a költségvetés augusztus végi adatai alapján azt látjuk, hogy várhatóan túllépik az erre a jogcíme megszabott 342 milliárd forintos keretet, akár 10-15 milliárd forinttal is. Költségvetési értelemben tehát 2012-ben minimális a rendszer átalakításának egyenlege a tavalyi évhez képest, miközben a kormány jogos és erős támadásokkal néz szembe a korábbi szisztéma drasztikus átalakítása miatt.
Forrás: atv.hu
A kormány 2012-től alapvetően átalakította a rokkantnyugdíj rendszerét arra hivatkozva, hogy a korábbi mechanizmus nem ösztönözte az érintetteket a munkavállalásra, a nyílt munkaerőpiacra való visszatérésre. A Policy Agenda elemzésében azt vizsgálta, hogy milyen ütemben halad a változás, hoz-e és mekkora megtakarítást a költségvetés számára.
Korábbi elemzéseinkben már bemutattuk, hogy a módosítások valójában nem a korábbi rendszer filozófiájának megváltoztatására irányultak, hanem egy drasztikus jogi státusz változtatásra, amit az érintetteknek egy gyorsított ütemű átvizsgálásával terveztek megalapozni, megmagyarázni.
A rokkantnyugdíj rendszerének első, 2008-as reformja óta azok a megváltozott munkaképességűek, akik segítséggel visszavezethetők voltak a munkaerőpiacra, rehabilitációs járadékot kaptak. E járadék a pénzbeli támogatás mellett már a reintegrációhoz kapcsolódó szolgáltatásokat is tartalmazott. Esetükben az volt a cél, hogy állami segítséggel előbb védett munkahelyhez, majd a felkészülést követően normál, nyílt munkaerőpiaci álláshoz juthassanak.
A 2012 évtől életbe lépő változások, bár megtartották ezt a karakterét a rendszernek, ugyanakkor elvették a jogi garanciákat a támogatás mögül. Azaz, aki korábban rokkantnyugdíjasnak számított, ma már egyfajta segélyt kap, amely alapjogi garanciáit tekintve elvált a rendes nyugdíjtól. Ezáltal könnyebb politikai értelemben megoldani, hogy az összeg ne emelkedjen, illetve az időskori nyugdíj szempontjából sem biztosít jogszerző időt az érintetteknek. Ez a változtatás eddig mintegy 320 ezer fő életére volt hatással.
A változtatás pénzügyi része azokat érintette leginkább, akiket az állam egészségi állapotuk miatt rehabilitálhatónak nyilvánított. Őket is két csoportra osztja, és ez alapján differenciál az ellátásukban. A kisebb egészségi károsodással élők ez évben 27.900-37.200 forint közötti havi ellátást kaphatnak, míg a rosszabb helyzetben lévők számára 37.200-46.500 forint közötti összegben állapítják meg a rehabilitációs ellátást. Ez lényegesen alacsonyabb, mint a korábbi, átlag 70 ezer forintos rehabilitációs járadék volt.
Lelassult a végrehajtás
A kormány másik ígérete az volt, hogy szakértői bizottságok soron kívül megvizsgálják az egészségkárosodásuk miatt támogatásban részesülőket. Azokat kivéve, akiknek még 5 évük van hátra az öregségi nyugdíjukig, illetve az egészségkárosodásuk mértéke olyan fokú, hogy akár már önálló életvitelre sem képesek. Ezt a számításaink szerint kb. 200 ezer fős létszámot abból a szempontból tekintik át, hogy közülük kiket lehet rehabilitációs ellátásban részesíteni.
Az elképzelés, illetve a rendelkezés végrehajtása során azonban vagy a kabinet politikai bátorsága fogyott el, vagy a végrehajtási képessége volt gyenge, mert ezen a területen a vártnál jóval lassabb ütemben halad az érintettek felülvizsgálata. Amíg 2010-ben még 92 ezer felülvizsgálatot végeztek el, addig az idei év első nyolc hónap adatai alapján kb. 50 ezer fő áttekintésére lehet 2012-ben számítani. Ebben az ütemben akár négy évig is eltarthat az összes érintett felülvizsgálata.
Nem lesz megtakarítás idén
A felülvizsgáltak közül az eddigi adatok alapján 11%-uk veszíti el juttatását, 28%-ukat javasolták rehabilitációra, azaz nem rokkantási ellátást kapnak, hanem egy jóval alacsonyabb ellátást. Ha a rendszer ezt a tendenciát tartja, akkor a tavaly év végi létszámból a teljes kör átvizsgálása után kb. 20 ezer főt kizárnak a támogatási rendszerből, míg kb. 55 ezer fő kerülhet valamilyen rehabilitációs ellátási körbe. Ez mindképpen alacsonyabb az eredeti kormányzati tervnél. Mindeközben természetesen - ha csökkenő ütemben is, de - sokan jelentkeznek új igénylőként (2011-ben kb. 58 ezren, 2012-ben várhatóan 35-40 ezren), akik jelentős részét valamilyen ellátásban azért kell részesíteni (idei adatok alapján kb. 24%-ukat elutasítják, 26%-uknak rehabilitációs ellátást adnak, és mintegy 50%-uk rokkantsági ellátásban részesül).
A lassú végrehajtásnak van konkrét költségvetési következménye is. A kormány a 2011 tavaszán benyújtott Széll Kálmán Tervben és az ez alapján készült Konvergencia Programban még 93 milliárd forintos megtakarítást tervezett a rokkantnyugdíj rendszerének átalakításával.
Már a 2012-es költségvetés tervezésekor is látszott, hogy a kabinet sem hiszi el ezt a mértékű forráskivonást, és az akkori számításaink szerint inkább 19 milliárd forinttal terveztek csak alacsonyabb kiadást. Ugyanakkor a költségvetés augusztus végi adatai alapján azt látjuk, hogy várhatóan túllépik az erre a jogcíme megszabott 342 milliárd forintos keretet, akár 10-15 milliárd forinttal is. Költségvetési értelemben tehát 2012-ben minimális a rendszer átalakításának egyenlege a tavalyi évhez képest, miközben a kormány jogos és erős támadásokkal néz szembe a korábbi szisztéma drasztikus átalakítása miatt.
Forrás: atv.hu
Embertelen körülmények egy budapesti betegotthonban, egy fiú meghalt
2012. október 15. | Admin
Egy húszéves autista fiú még tavaly életét vesztette egy budapesti intézetben. A szülők a pszichiátriai szerek mellékhatásait okolják. A fiú édesapja, Gregor Károly azt állítja, rendszeres bántalmazták is fiát az intézményben. A budafoki komplexum mellett lakók is megerősítették, hogy többször előfordult: a gondozók megverték a betegeket.
Az elhunyt fiú, Gregor Zoltán szülei már idősek, ezért úgy gondolták, fiuknak jobban gondját tudják viselni egy erre szakosodott intézményben. Egy budafoki intézetben helyezték el Zoltánt. A fiú állapota az után kezdett romlani, hogy erős gyógyszerekkel kezdték kezelni.
„Nagyon súlyos gyógyszer-mellékhatások jelentkeztek, az összes, ami csak létezik a mellékhatás tanulmányban az mind, és nagyon súlyos formában. Gyakori bevizelés, ömlött a nyála, nagyon sokszor volt neki alsó légúti fertőzése” – mondta az ATV-nek Gregor Károly, az elhunyt fiú édesapja.
A problémákat többször jelezték a szülők az intézmény vezetőinek, de azt mondják, változás nem történt. Zoli húsz kilót fogyott és fél évvel azután, hogy bekerült az intézménybe, meghalt.
A szülők azt mondják, rendszeresen bántalmazták is fiukat az intézetben. Az intézet egy volt dolgozója azt mondja: bár a gondozók többsége szakszerűen bánik a betegekkel, de néhányan valóban bántalmazzák őket. Ő is többször látta a veréseket.
„Láttam én olyan gondozót, aki egy vak autista lányt vert azért, mert nem akart visszamenni a szobájába papuccsal, ő – legalábbis májusban, amikor mi elmentünk – még itt dolgozott, tehát annak semmilyen retorziója nem volt” – közölte az ATV-vel Timák Sándorné, az intézet volt dolgozója.
Mindezt az intézet melletti társasház lakói is alátámasztják. Ők feljelentést is tettek az azt működtető Emberi Erőforrás Minisztériumánál.
„A gondozónő nyugodtan kiül, kávézik reggel hat órakor, cigarettával a kezében és mellette a beteg őrjöng, segítséget kér, és semmit sem tesz a gondozó, vagy ami itt augusztus 4-én történt, hogy hat óra tíz perckor arra ébredünk, hogy dobálja a beteg a vasszéket, gondozó meg sehol a környékén” – mondta az egyik lakó, Marton Zsuzsanna az ATV-nek.
A minisztérium augusztus óta nem reagált a lakók panaszára.
Forrás: atv.hu
Egy húszéves autista fiú még tavaly életét vesztette egy budapesti intézetben. A szülők a pszichiátriai szerek mellékhatásait okolják. A fiú édesapja, Gregor Károly azt állítja, rendszeres bántalmazták is fiát az intézményben. A budafoki komplexum mellett lakók is megerősítették, hogy többször előfordult: a gondozók megverték a betegeket.
Az elhunyt fiú, Gregor Zoltán szülei már idősek, ezért úgy gondolták, fiuknak jobban gondját tudják viselni egy erre szakosodott intézményben. Egy budafoki intézetben helyezték el Zoltánt. A fiú állapota az után kezdett romlani, hogy erős gyógyszerekkel kezdték kezelni.
„Nagyon súlyos gyógyszer-mellékhatások jelentkeztek, az összes, ami csak létezik a mellékhatás tanulmányban az mind, és nagyon súlyos formában. Gyakori bevizelés, ömlött a nyála, nagyon sokszor volt neki alsó légúti fertőzése” – mondta az ATV-nek Gregor Károly, az elhunyt fiú édesapja.
A problémákat többször jelezték a szülők az intézmény vezetőinek, de azt mondják, változás nem történt. Zoli húsz kilót fogyott és fél évvel azután, hogy bekerült az intézménybe, meghalt.
A szülők azt mondják, rendszeresen bántalmazták is fiukat az intézetben. Az intézet egy volt dolgozója azt mondja: bár a gondozók többsége szakszerűen bánik a betegekkel, de néhányan valóban bántalmazzák őket. Ő is többször látta a veréseket.
„Láttam én olyan gondozót, aki egy vak autista lányt vert azért, mert nem akart visszamenni a szobájába papuccsal, ő – legalábbis májusban, amikor mi elmentünk – még itt dolgozott, tehát annak semmilyen retorziója nem volt” – közölte az ATV-vel Timák Sándorné, az intézet volt dolgozója.
Mindezt az intézet melletti társasház lakói is alátámasztják. Ők feljelentést is tettek az azt működtető Emberi Erőforrás Minisztériumánál.
„A gondozónő nyugodtan kiül, kávézik reggel hat órakor, cigarettával a kezében és mellette a beteg őrjöng, segítséget kér, és semmit sem tesz a gondozó, vagy ami itt augusztus 4-én történt, hogy hat óra tíz perckor arra ébredünk, hogy dobálja a beteg a vasszéket, gondozó meg sehol a környékén” – mondta az egyik lakó, Marton Zsuzsanna az ATV-nek.
A minisztérium augusztus óta nem reagált a lakók panaszára.
Forrás: atv.hu
Örökre elzárnák az őrült gyilkosokat
2012. október 04. | Admin
Akár életük végéig pszichiátrián ragadhatnak a betegek az új Btk. szerint. Nem vált be a jelenlegi szabályozás, ezért újra jön a határozatlan idejű kényszergyógykezelés.
2013 júliusától akár életük végéig a pszichiátriai osztályokon tarthatják a bíróság által beszámíthatatlannak nyilvánított, és emiatt kényszergyógykezelésre ítélt bűnelkövetőket. Információink szerint az új Btk. értelmében – a 2010 májusa óta működő szabályozással ellentétben – ismételten határozatlan idejű lesz a kényszergyógykezelés. Azaz, ha valakiről hosszú évek múltán sem jelenthető ki egyértelműen, hogy gyógyult, nem hagyhatja el az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet (IMEI).
Merthogy eddig megtehette
A mostani jogszabály úgy rendelkezik, hogy az orvos szakértők által beszámíthatatlannak nyilvánított - és emiatt a büntetés-végrehajtási intézet helyett IMEI-be utalt - beteg maximum az általa elkövetett bűncselekmény felső büntetési tételének megfelelő időtartamig kényszeríthető gyógykezelésre.
„Azt a személyt például, aki kóros elmeállapotban a rablás alapesetét követi el, és kényszergyógykezelést rendelnek el vele szemben, 8 év után ki kell engedni az IMEI-ből. Mivel ez a fajta bűncselekmény 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Vagyis eddig pontosan lehetett tudni, hogy legrosszabb esetben is, mikor lesz vége a kényszergyógykezelésnek. Jövő július elsejétől azonban ezt már nem lehet megmondani, bármeddig eltarthat, amíg szükségessége fennáll" – mondta megkeresésünkre Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet megbízott osztályvezetője.
Jelenleg abban az esetben is joga van elhagyni a betegnek - a kiszabott időtartam után - az intézetet, ha egyébként az állapotában bekövetkező javulás nem indokolná szabadon engedését. Igaz, bár az IMEI-ből kikerül, kezelése nem szűnik meg teljesen, egy másik intézményben, polgári pszichiátriai osztályon folytatják a korábban már megkezdett terápiát.
A kriminológus szerint feltehetően „nem igazán vált be a mai gyakorlat”, emiatt dönthettek úgy a törvényhozók, hogy „célszerű visszahozni a régi, határozatlan idejű kényszergyógykezelést”.
Beszámítható vagy sem?
Beszámíthatatlan az a személy, aki nem látja be cselekményének következményeit, vagy belátja ugyan, de nem képes máshogy cselekedni. Tudja, hogy helytelen, amit tesz, ennek ellenére – egy belső hajtóerő, nyomás hatására – képtelen megváltoztatni döntését – magyarázta megkeresésünkre korábban Végh József kriminálpszichológus.
„Akinek elborult az elméje, annak nincs belátása arra, hogy beteg. Ha egy többszörös gyilkos rendjén találja tettét, azt bizonyítja, hogy zavarodott az elméje és nincs betegségbelátása" – tette hozzá.
A bíróság évente két alkalommal vizsgálja felül a kényszergyógykezelés szükségességét, és a mostani gyakorlat szerint átlagban körülbelül 5-6 évet töltenek az IMEI-ben a betegek. Utána többségüket tünetmentesnek nyilvánítják. A maximálisan kiszabható időtartam egyébként húsz év.
Szíriusz volt a célállomás
A Blikk szerdai számában írt arról, hogy rövidesen szabadlábra helyezhetik azt a férfit, aki négy évvel ezelőtt egy budai villában mészárolta le családját. A családirtónak tévképzetei voltak, ezért kényszergyógykezelésre ítélték. Abban a hitben élt, hogy a Földről menekülni kell, mert pusztulásra van ítélve. Naplójának tanúsága szerint azt hitte, az a küldetése, hogy űrhajót építsen, és kimenekítse családját a Szíriusz nevű bolygóra. Egy októberi hajnalon aztán felébredt, magához vett egy konyhakést, bement alvó gyermeke szobájába, és 18 késszúrással megölte a 3 éves kislányt. A zajra felébredt a felesége is, aki a történteket meglátva férjére támadt. Ekkor a férfi őt is agyonszúrkálta.
Dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke elképzelhetőnek tartja, hogy a férfi számára elegendő volt az IMEI-ben töltött négy év a teljes gyógyuláshoz, és ma már nem jelentene veszélyt a környezetére. „Mivel csupán egy-egy tünet lett kiemelve, és nem ismerem részleteiben a történetet, nehéz megmondani, hogy pontosan mi okozhatta nála a tévképzeteket. Kialakulhatott drogindukált állapotban, de akár skizofrénia is produkálhatta a tünetegyütteseket. Lehet, hogy krónikus betegségről van szó, ami megfelelően karbantartva, gyógyszeres kezeléssel nem hordoz magában kockázatot” – tette hozzá a pszichiáter.
Molnár Károly hangsúlyozta: nem kell tartani a pszichiátriai betegektől, körükben - a lakosság átlagához viszonyítva - sokkal kisebb arányban fordulnak elő kriminális cselekmények. „Nem kell félni tőlük. Nemcsak a legtöbb páciensünknél, egy átlagembernél sem jósolható meg sokszor, hogy holnap, holnapután mit fog tenni egy adott indulati állapotban” – magyarázta a szakember.
Nem bűnözők, hanem betegek
A statisztika is amellett szól, hogy alaptalan a félelem a pszichiátriai betegekkel szemben, és, hogy az IMEI módszere és betegközpontú kezelése eredményes: a visszaesők aránya mindössze 3-5 százalék – szemben a büntetés-végrehajtási intézetek 40-50 százalékos mutatójával.
Gyilkosok, akik máshogy, másképpen vezekelnek
Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet 1896 óta működik a Budapesti Fegyház és Börtön területén, a Kozma utcában. Jelenleg ez az ország egyetlen olyan intézménye, ahol a bíróság által elrendelt kényszergyógykezelést, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelést végrehajtják. Továbbá itt látják el azokat a büntetés-végrehajtási intézetekből beutalt elítélteket és letartóztatottakat, akiknek pszichiátriai vagy neurológiai problémájuk van. Őket a kényszergyógykezeltektől elkülönítve, másik épületben helyezik el. Utóbbiak a hivatalosan 311 főt befogadni képes IMEI betegeinek mindössze 20 százalékát teszik ki.
„Az egészségügyi szemléletet tartjuk elsődlegesnek, a nővérek, az ápolók és valamennyi munkatársunk az itt tartózkodókat betegeknek tekintik. Ők nem elítéltek, hanem kényszergyógykezeltek. Ennek megfelelően csupán pár szabálynak kell eleget tenniük: viselniük kell a formaruhát és kötelesek elfogadni, illetve betartani az intézet házirendjét. Hetente fogadhatnak látogatókat, és a kivizsgálások, gyógyszeres, valamint terápiás kezelések mellett tízféle program közül választhatnak" – mesélte korábban lapunknak dr. Laczkó János bv. ezredes, az IMEI főigazgató-helyettese. Hangsúlyozta: „Egy elmebeteg soha nem gyógyul meg, de tünetmentes állapotba hozható.”
Megfelelő háttér, a gyógyszerek rendszerese szedése, kontroll, utógondozás és felügyelet – ezek szükségesek ahhoz, hogy az IMEI-t elhagyó beteg ne essen vissza és ne romoljon az állapota. A későbbi bűnismétlést azonban még ez sem garantálja.
Példátlan vérengzések
Ahogy arról a nyáron beszámoltunk, szintén az IMEI-be került a kulcsi mészáros. H. Csanád Jutas saját házukban négy rokonát megölte, édesanyját és nővérét életveszélyesen megsebezte. A férfi minden kihallgatásán azt vallotta, hogy gyűlöli a családtagjait, és nem érez sajnálatot azért, amit tett, lelkiismeret-furdalás sem gyötri. Vallomásait mindig úgy adta elő, mintha mi sem történt volna. A fiatalember a nyomozás elején még azt is kikérte magának, hogy elmeorvosok vizsgálják, mondván, ő nem bolond, hanem gyilkos.
Annak idején szintén nagy vihart kavart a salgótarjáni mészáros ügye. A férfi kilenc nappal a mészárlás előtt hagyta el ugyanis az elmegyógyintézetet. Akkor egy általunk megkérdezett pszichiáter azt mondta, az elbocsátás lehetett teljesen indokolt és jogszerű. A baj akkor történik, és az ilyen esetek akkor kivédhetetlenek, ha a beteg később nem szedi a gyógyszereit.
Forrás: fn.hir24.hu
Akár életük végéig pszichiátrián ragadhatnak a betegek az új Btk. szerint. Nem vált be a jelenlegi szabályozás, ezért újra jön a határozatlan idejű kényszergyógykezelés.
2013 júliusától akár életük végéig a pszichiátriai osztályokon tarthatják a bíróság által beszámíthatatlannak nyilvánított, és emiatt kényszergyógykezelésre ítélt bűnelkövetőket. Információink szerint az új Btk. értelmében – a 2010 májusa óta működő szabályozással ellentétben – ismételten határozatlan idejű lesz a kényszergyógykezelés. Azaz, ha valakiről hosszú évek múltán sem jelenthető ki egyértelműen, hogy gyógyult, nem hagyhatja el az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet (IMEI).
Merthogy eddig megtehette
A mostani jogszabály úgy rendelkezik, hogy az orvos szakértők által beszámíthatatlannak nyilvánított - és emiatt a büntetés-végrehajtási intézet helyett IMEI-be utalt - beteg maximum az általa elkövetett bűncselekmény felső büntetési tételének megfelelő időtartamig kényszeríthető gyógykezelésre.
„Azt a személyt például, aki kóros elmeállapotban a rablás alapesetét követi el, és kényszergyógykezelést rendelnek el vele szemben, 8 év után ki kell engedni az IMEI-ből. Mivel ez a fajta bűncselekmény 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Vagyis eddig pontosan lehetett tudni, hogy legrosszabb esetben is, mikor lesz vége a kényszergyógykezelésnek. Jövő július elsejétől azonban ezt már nem lehet megmondani, bármeddig eltarthat, amíg szükségessége fennáll" – mondta megkeresésünkre Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet megbízott osztályvezetője.
Jelenleg abban az esetben is joga van elhagyni a betegnek - a kiszabott időtartam után - az intézetet, ha egyébként az állapotában bekövetkező javulás nem indokolná szabadon engedését. Igaz, bár az IMEI-ből kikerül, kezelése nem szűnik meg teljesen, egy másik intézményben, polgári pszichiátriai osztályon folytatják a korábban már megkezdett terápiát.
A kriminológus szerint feltehetően „nem igazán vált be a mai gyakorlat”, emiatt dönthettek úgy a törvényhozók, hogy „célszerű visszahozni a régi, határozatlan idejű kényszergyógykezelést”.
Beszámítható vagy sem?
Beszámíthatatlan az a személy, aki nem látja be cselekményének következményeit, vagy belátja ugyan, de nem képes máshogy cselekedni. Tudja, hogy helytelen, amit tesz, ennek ellenére – egy belső hajtóerő, nyomás hatására – képtelen megváltoztatni döntését – magyarázta megkeresésünkre korábban Végh József kriminálpszichológus.
„Akinek elborult az elméje, annak nincs belátása arra, hogy beteg. Ha egy többszörös gyilkos rendjén találja tettét, azt bizonyítja, hogy zavarodott az elméje és nincs betegségbelátása" – tette hozzá.
A bíróság évente két alkalommal vizsgálja felül a kényszergyógykezelés szükségességét, és a mostani gyakorlat szerint átlagban körülbelül 5-6 évet töltenek az IMEI-ben a betegek. Utána többségüket tünetmentesnek nyilvánítják. A maximálisan kiszabható időtartam egyébként húsz év.
Szíriusz volt a célállomás
A Blikk szerdai számában írt arról, hogy rövidesen szabadlábra helyezhetik azt a férfit, aki négy évvel ezelőtt egy budai villában mészárolta le családját. A családirtónak tévképzetei voltak, ezért kényszergyógykezelésre ítélték. Abban a hitben élt, hogy a Földről menekülni kell, mert pusztulásra van ítélve. Naplójának tanúsága szerint azt hitte, az a küldetése, hogy űrhajót építsen, és kimenekítse családját a Szíriusz nevű bolygóra. Egy októberi hajnalon aztán felébredt, magához vett egy konyhakést, bement alvó gyermeke szobájába, és 18 késszúrással megölte a 3 éves kislányt. A zajra felébredt a felesége is, aki a történteket meglátva férjére támadt. Ekkor a férfi őt is agyonszúrkálta.
Dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke elképzelhetőnek tartja, hogy a férfi számára elegendő volt az IMEI-ben töltött négy év a teljes gyógyuláshoz, és ma már nem jelentene veszélyt a környezetére. „Mivel csupán egy-egy tünet lett kiemelve, és nem ismerem részleteiben a történetet, nehéz megmondani, hogy pontosan mi okozhatta nála a tévképzeteket. Kialakulhatott drogindukált állapotban, de akár skizofrénia is produkálhatta a tünetegyütteseket. Lehet, hogy krónikus betegségről van szó, ami megfelelően karbantartva, gyógyszeres kezeléssel nem hordoz magában kockázatot” – tette hozzá a pszichiáter.
Molnár Károly hangsúlyozta: nem kell tartani a pszichiátriai betegektől, körükben - a lakosság átlagához viszonyítva - sokkal kisebb arányban fordulnak elő kriminális cselekmények. „Nem kell félni tőlük. Nemcsak a legtöbb páciensünknél, egy átlagembernél sem jósolható meg sokszor, hogy holnap, holnapután mit fog tenni egy adott indulati állapotban” – magyarázta a szakember.
Nem bűnözők, hanem betegek
A statisztika is amellett szól, hogy alaptalan a félelem a pszichiátriai betegekkel szemben, és, hogy az IMEI módszere és betegközpontú kezelése eredményes: a visszaesők aránya mindössze 3-5 százalék – szemben a büntetés-végrehajtási intézetek 40-50 százalékos mutatójával.
Gyilkosok, akik máshogy, másképpen vezekelnek
Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet 1896 óta működik a Budapesti Fegyház és Börtön területén, a Kozma utcában. Jelenleg ez az ország egyetlen olyan intézménye, ahol a bíróság által elrendelt kényszergyógykezelést, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelést végrehajtják. Továbbá itt látják el azokat a büntetés-végrehajtási intézetekből beutalt elítélteket és letartóztatottakat, akiknek pszichiátriai vagy neurológiai problémájuk van. Őket a kényszergyógykezeltektől elkülönítve, másik épületben helyezik el. Utóbbiak a hivatalosan 311 főt befogadni képes IMEI betegeinek mindössze 20 százalékát teszik ki.
„Az egészségügyi szemléletet tartjuk elsődlegesnek, a nővérek, az ápolók és valamennyi munkatársunk az itt tartózkodókat betegeknek tekintik. Ők nem elítéltek, hanem kényszergyógykezeltek. Ennek megfelelően csupán pár szabálynak kell eleget tenniük: viselniük kell a formaruhát és kötelesek elfogadni, illetve betartani az intézet házirendjét. Hetente fogadhatnak látogatókat, és a kivizsgálások, gyógyszeres, valamint terápiás kezelések mellett tízféle program közül választhatnak" – mesélte korábban lapunknak dr. Laczkó János bv. ezredes, az IMEI főigazgató-helyettese. Hangsúlyozta: „Egy elmebeteg soha nem gyógyul meg, de tünetmentes állapotba hozható.”
Megfelelő háttér, a gyógyszerek rendszerese szedése, kontroll, utógondozás és felügyelet – ezek szükségesek ahhoz, hogy az IMEI-t elhagyó beteg ne essen vissza és ne romoljon az állapota. A későbbi bűnismétlést azonban még ez sem garantálja.
Példátlan vérengzések
Ahogy arról a nyáron beszámoltunk, szintén az IMEI-be került a kulcsi mészáros. H. Csanád Jutas saját házukban négy rokonát megölte, édesanyját és nővérét életveszélyesen megsebezte. A férfi minden kihallgatásán azt vallotta, hogy gyűlöli a családtagjait, és nem érez sajnálatot azért, amit tett, lelkiismeret-furdalás sem gyötri. Vallomásait mindig úgy adta elő, mintha mi sem történt volna. A fiatalember a nyomozás elején még azt is kikérte magának, hogy elmeorvosok vizsgálják, mondván, ő nem bolond, hanem gyilkos.
Annak idején szintén nagy vihart kavart a salgótarjáni mészáros ügye. A férfi kilenc nappal a mészárlás előtt hagyta el ugyanis az elmegyógyintézetet. Akkor egy általunk megkérdezett pszichiáter azt mondta, az elbocsátás lehetett teljesen indokolt és jogszerű. A baj akkor történik, és az ilyen esetek akkor kivédhetetlenek, ha a beteg később nem szedi a gyógyszereit.
Forrás: fn.hir24.hu
Lélegeztetőre tett betegjogok
2012. augusztus 30. | Admin
Fogyatékkal élő gyermekek, vagy épp fertőző betegségektől szenvedő felnőttek nem kapják meg szükséges ellátásukat a magyar egészségügyben. Kiszolgáltatottság, bizonytalanság, az emberi méltósághoz és az egészséghez való jog sérelme szabadon kísérheti az egészségügyi ellátásunkat, hiszen ma Magyarországon szinte egyáltalán nem működik a betegjogvédelem, s ezen a kormány által kitalált, szombattól "éles" új rendszer sem változtat majd.
Betegek ezrei nem, vagy nem a megfelelő módon kapják meg a szükséges ellátásukat az egészségügyben. A kiszolgáltatottságot pedig csak növeli, ha valamilyen tartós egészségkárosodással, fertőző betegséggel, vagy épp fogyatékkal élnek az érintettek. Ráadásul a rászorulók csak ritkán, akkor is hónapokon, sőt, akár éveken át tartó küzdelem árán juthatnak jogorvoslathoz - már amennyiben úgy ítélik meg, egyáltalán érdemes panaszt tenniük.
Nem tett például panaszt, s nem is tervezi ezt az a férfi, aki az állami egészségügyben szintén hónapok, konkrétabban április óta nem kapta meg a számára szükséges fogászati ellátást. Mint lapunknak elmondta: az általunk feltárt eset - melyben egy fogyatékkal élő kislányt köteleztek féléves várakozásra - indította arra, hogy ismertesse a történetét. Ő korábban bypass szívműtéten, pacemaker-belültetésen esett át, és diabétesszel is kezelik. Emellett ráadásul hepatitis C fertőzött, melyet a nyitott szívműtétekor kapott, még 1988-ban. Tavasz óta betegségeit és állapotát akut fogfájás súlyosbítja, ám a kezelésére szakosodott állami egészségügyi intézményben máig nem kapott megfelelő ellátást.
A férfi fogászati kezelését egy körzeti fogorvos végezte és végzi több éve, aki - ismertetése szerint - minden esetben korrekten és körültekintően járt el, olyan időpontot adott a kezelések elvégzésére, hogy megoldható legyen a megfelelő fertőtlenítés a fertőzés ellen. Csakhogy az idén tavasszal az érintettnek olyan összetett problémája alakult ki, amit csak egy jobb felszereltségű rendelőben lehetne kezelni. Így miután a megfelelő gyógyszerrel ellátta az orvos, beutalót adott a férfinak a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájára. Ott május elején időpontot kért, a hónap közepére kapott is, ám miután megnézték a fogait, közölték: a sok betegségére való tekintettel útmutatást kell kérniük a kezelésről, röntgenre pedig egy héttel későbbre, május 22-re kapott újabb időpontot.
Ezután a kezelését több héten át "nem tudták" elvégezni, mert "a doktornő nem tudott beszélni a professzorral". Az időpont sokszori módosítása után június 20-án, mikor a beteg már két hónapja szenvedett akut fogfájástól, megkapta az első kezelést, pontosabban csak egy fogkő eltávolítást, majd az orvos közölte: ennek elvégzése azért húzódott addig, mert "az intézménynek egyetlen olyan szobája van, ahol fertőző betegeket tudnak kezelni", a többi fogászati problémával pedig egy másik orvos foglalkozik az intézmény másik emeletén. Az érintett még aznap, tehát június közepén felkereste a kijelölt orvost, akitől - miután újabb kérdőívet töltettek ki vele betegségeiről - kezelést ismét nem kapott, sőt időpontot sem. Augusztus végéig a kínzó fogfájása miatt már megpróbált több fogorvost felkeresni, de amikor tájékoztatta őket a hepatitisz C fertőzöttségéről, mindenhol elutasították. A férfi a múlt héten ment vissza kontrollra ahhoz az orvoshoz, aki nyár elején ellátta. Végül ez a doktornő "közbenjárt" érdekében, így szeptember 5-ére kapott időpontot, hogy az április óta fájó fogát ellássák, méghozzá a fertőző betegek részére fenntartott kezelőben.
Az ügy pikantériája, hogy míg a fogyatékkal élő kiskorú gyermek édesanyja minden létező fórumon jogorvoslatot keres, s nem fél akár nemzetközi fórumokra terelni az ügyet, az érintett férfi nem látja értelmét a hatósági vizsgálatok kezdeményezésének. Az utóbbi hónapok szenvedése után pusztán annyi a célja, hogy megkapja a neki járó ellátást, s - mint fogalmazott - a történetét megismerve "másoknak könnyebb legyen." Márpedig sokan vannak a "mások", hiszen miközben egyes felmérések szerint évente tízezrek jogai sérülnek a magyar egészségügyben, az ellátást igénybe vevők jogérvényesítésére az utóbbi két évben szinte esély sem maradt. Vélhetően ennek tudható be, hogy a betegjogi képviselőket 2011-ben már "csak" 8880 esetben keresték meg az ügyfelek, a panaszok kivizsgálására pedig mindössze 1129 írásos meghatalmazás született, miközben a panaszok száma 2010-ben még összesen 14 ezer 617 volt, 2009-ben pedig 11 ezer 297.
Ennek oka abban keresendő, hogy 2010 szeptemberében a Fidesz-kormány első intézkedései között megszüntette az Egészségbiztosítási Felügyeletet, amely független hatóságként bírálta el a hozzá beérkező panaszokat. Fél évvel később a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány (BEGYKA) következett, tavaly nyáron pedig a Nemzeti Egészségügyi Tanács. Utóbbi tavaly nyáron ült össze utoljára, s azóta sem alakult meg az utódtestületének ígért Nemzeti Betegfórum. Az is kérdéses, hogy amennyiben létrejön, miféle jogkörei lesznek, mert noha a kabinet szeptember elsejétől egy teljesen új betegjogi rendszert ígért, erre egyelőre még csak esély sem látszik.
Szombaton ugyanis - a minisztérium épületében - megkezdi működését az úgynevezett Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ. Csakhogy - civil jogvédők szerint - a kormány által elfogadott formában ez a szervezet nem lesz alkalmas arra, hogy a betegjogok érvényesítésének a jelenleginél hatékonyabb módját teremtse meg. Vélhetően nem is ez a cél, hiszen a központ mindössze 125 munkatárssal, s rendkívül alacsony költségvetésből fog működni, a jogosítványait rendező kormányrendeletből pedig hiányoznak a panasztételre, betegképviseletre és ügyintézésre vonatkozó passzusok. Ráadásul a betegjogi képviselők ezentúl kevesebb helyen lesznek elérhetők a panaszosok számára, hiszen míg eddig minden fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézetben heti egyszer fogadóórát kellett tartaniuk, a jövőben már csak a 100 ágyasnál nagyobb kórházakban lesz ilyen.
De még aki el is éri majd a képviselőjét, könnyen újabb akadályokba ütközhet, hiszen szeptembertől a panaszok kezelésekor "elsődlegesen" a beteg és a szolgáltató közötti "megegyezés létrehozására" kell törekedniük ezeknek a jogvédőknek, nem pedig a panaszos jogsérelmének orvoslására.
Nincs tisztességes eljárás
Az EBF megszüntetése után a kabinet azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy a tisztiorvosi szolgálat veszi kezelésbe, s még a korábbiaknál is hatékonyabb formában látja majd el a betegpanaszok kivizsgálását. Csakhogy az ÁNTSZ illetékes szervei a hatósági eljárás lefolytatása helyett közérdekű bejelentéssé minősítették át a betegpanaszokat, így érdemi jogorvoslatot nem biztosítanak a betegek számára, sőt, jelentősen nőtt a panaszok elutasításának száma is.
Lapunknak korábban, a fogfájásával azóta el nem látott kislány ügyében az Országos Tisztifőorvosi Hivatal azt a tájékoztatást adta, hogy a hozzá érkezett, egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok/lakossági bejelentések esetén - amennyiben azt a hatáskörébe illőnek ítéli - vizsgálatot indít, melynek eredményeképp, amennyiben "a szolgáltató részéről mulasztás vélelmezhető, közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálja tovább az ügyet, bűncselekmény gyanúja esetén feljelentést tesz a hatáskörrel rendelkező szervnél, illetve saját hatáskörében megteszi a szükséges intézkedéseket.
Amennyiben a beteg nem tudja elfogadni a hatósági kivizsgálás eredményét, bírósághoz fordulhat" - írták. Miután azonban épp a tisztiorvosi hatóság adja ki a kórházak működéséhez szükséges engedélyeket, kevéssé valószínű, hogy a hozzá érkezett ügyek feljelentéssel, vagy más intézkedéssel zárulnának. Épp e csekélyke, s megkérdőjelezhető eljárásmód miatt Szabó Máté ombudsman már kimondta: sérül a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga.
Forrás: nepszava.hu
Fogyatékkal élő gyermekek, vagy épp fertőző betegségektől szenvedő felnőttek nem kapják meg szükséges ellátásukat a magyar egészségügyben. Kiszolgáltatottság, bizonytalanság, az emberi méltósághoz és az egészséghez való jog sérelme szabadon kísérheti az egészségügyi ellátásunkat, hiszen ma Magyarországon szinte egyáltalán nem működik a betegjogvédelem, s ezen a kormány által kitalált, szombattól "éles" új rendszer sem változtat majd.
Betegek ezrei nem, vagy nem a megfelelő módon kapják meg a szükséges ellátásukat az egészségügyben. A kiszolgáltatottságot pedig csak növeli, ha valamilyen tartós egészségkárosodással, fertőző betegséggel, vagy épp fogyatékkal élnek az érintettek. Ráadásul a rászorulók csak ritkán, akkor is hónapokon, sőt, akár éveken át tartó küzdelem árán juthatnak jogorvoslathoz - már amennyiben úgy ítélik meg, egyáltalán érdemes panaszt tenniük.
Nem tett például panaszt, s nem is tervezi ezt az a férfi, aki az állami egészségügyben szintén hónapok, konkrétabban április óta nem kapta meg a számára szükséges fogászati ellátást. Mint lapunknak elmondta: az általunk feltárt eset - melyben egy fogyatékkal élő kislányt köteleztek féléves várakozásra - indította arra, hogy ismertesse a történetét. Ő korábban bypass szívműtéten, pacemaker-belültetésen esett át, és diabétesszel is kezelik. Emellett ráadásul hepatitis C fertőzött, melyet a nyitott szívműtétekor kapott, még 1988-ban. Tavasz óta betegségeit és állapotát akut fogfájás súlyosbítja, ám a kezelésére szakosodott állami egészségügyi intézményben máig nem kapott megfelelő ellátást.
A férfi fogászati kezelését egy körzeti fogorvos végezte és végzi több éve, aki - ismertetése szerint - minden esetben korrekten és körültekintően járt el, olyan időpontot adott a kezelések elvégzésére, hogy megoldható legyen a megfelelő fertőtlenítés a fertőzés ellen. Csakhogy az idén tavasszal az érintettnek olyan összetett problémája alakult ki, amit csak egy jobb felszereltségű rendelőben lehetne kezelni. Így miután a megfelelő gyógyszerrel ellátta az orvos, beutalót adott a férfinak a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájára. Ott május elején időpontot kért, a hónap közepére kapott is, ám miután megnézték a fogait, közölték: a sok betegségére való tekintettel útmutatást kell kérniük a kezelésről, röntgenre pedig egy héttel későbbre, május 22-re kapott újabb időpontot.
Ezután a kezelését több héten át "nem tudták" elvégezni, mert "a doktornő nem tudott beszélni a professzorral". Az időpont sokszori módosítása után június 20-án, mikor a beteg már két hónapja szenvedett akut fogfájástól, megkapta az első kezelést, pontosabban csak egy fogkő eltávolítást, majd az orvos közölte: ennek elvégzése azért húzódott addig, mert "az intézménynek egyetlen olyan szobája van, ahol fertőző betegeket tudnak kezelni", a többi fogászati problémával pedig egy másik orvos foglalkozik az intézmény másik emeletén. Az érintett még aznap, tehát június közepén felkereste a kijelölt orvost, akitől - miután újabb kérdőívet töltettek ki vele betegségeiről - kezelést ismét nem kapott, sőt időpontot sem. Augusztus végéig a kínzó fogfájása miatt már megpróbált több fogorvost felkeresni, de amikor tájékoztatta őket a hepatitisz C fertőzöttségéről, mindenhol elutasították. A férfi a múlt héten ment vissza kontrollra ahhoz az orvoshoz, aki nyár elején ellátta. Végül ez a doktornő "közbenjárt" érdekében, így szeptember 5-ére kapott időpontot, hogy az április óta fájó fogát ellássák, méghozzá a fertőző betegek részére fenntartott kezelőben.
Az ügy pikantériája, hogy míg a fogyatékkal élő kiskorú gyermek édesanyja minden létező fórumon jogorvoslatot keres, s nem fél akár nemzetközi fórumokra terelni az ügyet, az érintett férfi nem látja értelmét a hatósági vizsgálatok kezdeményezésének. Az utóbbi hónapok szenvedése után pusztán annyi a célja, hogy megkapja a neki járó ellátást, s - mint fogalmazott - a történetét megismerve "másoknak könnyebb legyen." Márpedig sokan vannak a "mások", hiszen miközben egyes felmérések szerint évente tízezrek jogai sérülnek a magyar egészségügyben, az ellátást igénybe vevők jogérvényesítésére az utóbbi két évben szinte esély sem maradt. Vélhetően ennek tudható be, hogy a betegjogi képviselőket 2011-ben már "csak" 8880 esetben keresték meg az ügyfelek, a panaszok kivizsgálására pedig mindössze 1129 írásos meghatalmazás született, miközben a panaszok száma 2010-ben még összesen 14 ezer 617 volt, 2009-ben pedig 11 ezer 297.
Ennek oka abban keresendő, hogy 2010 szeptemberében a Fidesz-kormány első intézkedései között megszüntette az Egészségbiztosítási Felügyeletet, amely független hatóságként bírálta el a hozzá beérkező panaszokat. Fél évvel később a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány (BEGYKA) következett, tavaly nyáron pedig a Nemzeti Egészségügyi Tanács. Utóbbi tavaly nyáron ült össze utoljára, s azóta sem alakult meg az utódtestületének ígért Nemzeti Betegfórum. Az is kérdéses, hogy amennyiben létrejön, miféle jogkörei lesznek, mert noha a kabinet szeptember elsejétől egy teljesen új betegjogi rendszert ígért, erre egyelőre még csak esély sem látszik.
Szombaton ugyanis - a minisztérium épületében - megkezdi működését az úgynevezett Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ. Csakhogy - civil jogvédők szerint - a kormány által elfogadott formában ez a szervezet nem lesz alkalmas arra, hogy a betegjogok érvényesítésének a jelenleginél hatékonyabb módját teremtse meg. Vélhetően nem is ez a cél, hiszen a központ mindössze 125 munkatárssal, s rendkívül alacsony költségvetésből fog működni, a jogosítványait rendező kormányrendeletből pedig hiányoznak a panasztételre, betegképviseletre és ügyintézésre vonatkozó passzusok. Ráadásul a betegjogi képviselők ezentúl kevesebb helyen lesznek elérhetők a panaszosok számára, hiszen míg eddig minden fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézetben heti egyszer fogadóórát kellett tartaniuk, a jövőben már csak a 100 ágyasnál nagyobb kórházakban lesz ilyen.
De még aki el is éri majd a képviselőjét, könnyen újabb akadályokba ütközhet, hiszen szeptembertől a panaszok kezelésekor "elsődlegesen" a beteg és a szolgáltató közötti "megegyezés létrehozására" kell törekedniük ezeknek a jogvédőknek, nem pedig a panaszos jogsérelmének orvoslására.
Nincs tisztességes eljárás
Az EBF megszüntetése után a kabinet azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy a tisztiorvosi szolgálat veszi kezelésbe, s még a korábbiaknál is hatékonyabb formában látja majd el a betegpanaszok kivizsgálását. Csakhogy az ÁNTSZ illetékes szervei a hatósági eljárás lefolytatása helyett közérdekű bejelentéssé minősítették át a betegpanaszokat, így érdemi jogorvoslatot nem biztosítanak a betegek számára, sőt, jelentősen nőtt a panaszok elutasításának száma is.
Lapunknak korábban, a fogfájásával azóta el nem látott kislány ügyében az Országos Tisztifőorvosi Hivatal azt a tájékoztatást adta, hogy a hozzá érkezett, egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok/lakossági bejelentések esetén - amennyiben azt a hatáskörébe illőnek ítéli - vizsgálatot indít, melynek eredményeképp, amennyiben "a szolgáltató részéről mulasztás vélelmezhető, közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálja tovább az ügyet, bűncselekmény gyanúja esetén feljelentést tesz a hatáskörrel rendelkező szervnél, illetve saját hatáskörében megteszi a szükséges intézkedéseket.
Amennyiben a beteg nem tudja elfogadni a hatósági kivizsgálás eredményét, bírósághoz fordulhat" - írták. Miután azonban épp a tisztiorvosi hatóság adja ki a kórházak működéséhez szükséges engedélyeket, kevéssé valószínű, hogy a hozzá érkezett ügyek feljelentéssel, vagy más intézkedéssel zárulnának. Épp e csekélyke, s megkérdőjelezhető eljárásmód miatt Szabó Máté ombudsman már kimondta: sérül a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga.
Forrás: nepszava.hu
Elhúzódó per Kiskunhalason
2012. augusztus 11. | Velkei Tamás
Őszre várható ítélet a brutális, fajtalankodó, zsaroló betegápolók ügyében
Két és fél éve közfelháborodást váltott ki a hír: két betegápoló feljelentése nyomán azok kollégái ellen nyomoz a kiskunhalasi rendőrség, mert a gyanú szerint kíméletlenül verték, fajtalankodásra kényszerítették és zsarolták a pszichiátria zárt osztályának lakóit. Az ügyészség három férfi ellen emelt vádat, bírósági perük tavaly januárban kezdődött, a tárgyalás a nyílvánosság teljes kizárásával folyik. Októberben születhet meg az elsőfokú ítélet.
Legutóbb június végén tartottak tárgyalást Kiskunhalason, a tervezet szerint ez lett volna az utolsó, és szeptemberben következhettek volna a perbeszédek és az ítélethirdetés. Sárközy Szabolcs, a Kecskeméti Törvényszék szóvivője tájékoztatása szerint azonban az ügyben még folyik a bizonyítási eljárás, további szakértőket vontak be.
Ezért újabb tárgyalási napokat kellett beiktatni, a következő október 2-án lesz. A tárgyalások továbbra is zártak (még az első tárgyalási napon rendelte el a bíróság a zárt tárgyalást a védelem kérésére), az ítélethirdetés viszont már nyilvános lesz. Információink szerint a védelem akar további tanúkat meghallgatni, majd – kérésükre – a korábbi szakvélemények után új szakértőket rendelt ki a bíróság. Korábban úgy értesültünk, hogy a szakértői vélemények azt igazolták: a sértett lakók igazat mondanak.
Egy neve elhallgatását kérő, az ügyet jól ismerő informátorunk úgy véli, a védelem időhúzó taktikát követ, és azt igyekszik bebizonyítani, hogy a kihallgatott betegek, az ügyet kirobbantó két áplónő s a szakértők sem mindanak igazat, a vádlottak ugyanakkor példás ápolók, jó családapák, mindezek igazolására több tanút felsorakoztattak. Úgy tudjuk, az egyik vádlott, P. Tibor elmeállapotával kapcsolatban kételyek merültek fel, ezért elmeorvos szakértő vizsgálta meg, s beszámíthatónak tartotta. Érdekes, hogy a vádlottak ma is a pszichiátrián dolgozhatnak.
Ismert, hogy 2010 januárjában két ápolónő tett feljelentést a városi ügyészségen. A feljelentésükben közöltek első hallásra elképesztőnek tűntek: a két egészségügyi dolgozó ugyanis azt állította, hogy a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában az ápolók renszeresen verik a betegeket, fajtalankodnak velük. A feljelentés nyomán kezdett vizsgálódni a nyomozó hatóság.
A feljelentő ápolónők rettenetes dolgokról számoltak be a hatóságoknak. Elmondták, hogy kollégáik a lakókat megalázták, „gyökér”, „kis köcsög”, „nagy köcsög”, „tuskó” gúnyneveken szólították őket. Ám nem csak verbálisan bántalmazták a rájuk bízott betegeket: előfordult, hogy egyikük az ápolt palackjába vizelt, a bántalmazást pedig többen is terápiának nevezték. Alkalmazták is rendszeresen és vallották: „ezekkel így kell bánni, ezek nem emberek.” Általában olyan betegeken „tréningeztek” az ápolók, akik nem beszélnek, vagy beszélnek, de nem jutnak a zárt osztály csapóajtaján kívülre, illetőleg olyanokon, akik szinte folyamatosan ágyhoz vannak rögzítve. Egyszer a kollégák büszkén mesélték az egyik feljelentő ápolónőnek, annyira megvertek egy beteget, hogy reggelig imádkoztak, meg ne haljon.
Más szórakozást is találtak maguknak: előfodult, hogy két lakót kényszerítettek orális „műsorra”, egyiküket teával bírták rá az erotikus együttlétre. Az aktus közben az ápolók vihogtak, buzdították a szellemileg sérült embereket. Egy másik esetben nikotinfüggő betegeknek ígértek cigarettát azért, ha összefekszenek. Néhányszor egy szintén cigarettafüggő vak nőt vettek rá dohányáruért cserébe, hogy kielégítsen néhány pelenkás férfit.
A két ápolónőt a pszichiátria folyamatosan rágalmazással vádolta, kitértek rá: miután közölték az egyik feljelentővel, hogy nem kívánják meghosszabbítani a szerződését, mert munkavégése nem volt megfelelő, a hölgy bosszút esküdött. Társa fegyelmit kapott, vélelmezék, őt ez motiválhatta. Később Molotov-koktélt dobtak egyikük gépkocsijára; az intézmény eközben elzárkózott a média tájékoztatásától.
A városi ügyészség végül három ápoló ellen emelt vádat: az egyikük gondozása alatt álló személy sérelmére követett el homoszexuális erőszakot, a másik a testi sértések minősített esetét valósította meg különös kegyetlenséggel, akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére. A harmadik férfit zsarolással vádolták meg, a nyomozás eddigi adatai szerint a férfi süteményt, kávét követelt a szellmileg sérült ápoltaktól, kilátásba helyezbe, hogy amennyiben nem kapja meg, amit kér, elzárással, testi fenyítéssel bünteti a begeket. Az első fokon eljáró kiskunhalasi bíróság októberben folyatja a 2011 januárjában megkezdett tárgyalást, s várhatóan ősszel ítélet születik.
Forrás: Magyar Nemzet
Őszre várható ítélet a brutális, fajtalankodó, zsaroló betegápolók ügyében
Két és fél éve közfelháborodást váltott ki a hír: két betegápoló feljelentése nyomán azok kollégái ellen nyomoz a kiskunhalasi rendőrség, mert a gyanú szerint kíméletlenül verték, fajtalankodásra kényszerítették és zsarolták a pszichiátria zárt osztályának lakóit. Az ügyészség három férfi ellen emelt vádat, bírósági perük tavaly januárban kezdődött, a tárgyalás a nyílvánosság teljes kizárásával folyik. Októberben születhet meg az elsőfokú ítélet.
Legutóbb június végén tartottak tárgyalást Kiskunhalason, a tervezet szerint ez lett volna az utolsó, és szeptemberben következhettek volna a perbeszédek és az ítélethirdetés. Sárközy Szabolcs, a Kecskeméti Törvényszék szóvivője tájékoztatása szerint azonban az ügyben még folyik a bizonyítási eljárás, további szakértőket vontak be.
Ezért újabb tárgyalási napokat kellett beiktatni, a következő október 2-án lesz. A tárgyalások továbbra is zártak (még az első tárgyalási napon rendelte el a bíróság a zárt tárgyalást a védelem kérésére), az ítélethirdetés viszont már nyilvános lesz. Információink szerint a védelem akar további tanúkat meghallgatni, majd – kérésükre – a korábbi szakvélemények után új szakértőket rendelt ki a bíróság. Korábban úgy értesültünk, hogy a szakértői vélemények azt igazolták: a sértett lakók igazat mondanak.
Egy neve elhallgatását kérő, az ügyet jól ismerő informátorunk úgy véli, a védelem időhúzó taktikát követ, és azt igyekszik bebizonyítani, hogy a kihallgatott betegek, az ügyet kirobbantó két áplónő s a szakértők sem mindanak igazat, a vádlottak ugyanakkor példás ápolók, jó családapák, mindezek igazolására több tanút felsorakoztattak. Úgy tudjuk, az egyik vádlott, P. Tibor elmeállapotával kapcsolatban kételyek merültek fel, ezért elmeorvos szakértő vizsgálta meg, s beszámíthatónak tartotta. Érdekes, hogy a vádlottak ma is a pszichiátrián dolgozhatnak.
Ismert, hogy 2010 januárjában két ápolónő tett feljelentést a városi ügyészségen. A feljelentésükben közöltek első hallásra elképesztőnek tűntek: a két egészségügyi dolgozó ugyanis azt állította, hogy a Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában az ápolók renszeresen verik a betegeket, fajtalankodnak velük. A feljelentés nyomán kezdett vizsgálódni a nyomozó hatóság.
A feljelentő ápolónők rettenetes dolgokról számoltak be a hatóságoknak. Elmondták, hogy kollégáik a lakókat megalázták, „gyökér”, „kis köcsög”, „nagy köcsög”, „tuskó” gúnyneveken szólították őket. Ám nem csak verbálisan bántalmazták a rájuk bízott betegeket: előfordult, hogy egyikük az ápolt palackjába vizelt, a bántalmazást pedig többen is terápiának nevezték. Alkalmazták is rendszeresen és vallották: „ezekkel így kell bánni, ezek nem emberek.” Általában olyan betegeken „tréningeztek” az ápolók, akik nem beszélnek, vagy beszélnek, de nem jutnak a zárt osztály csapóajtaján kívülre, illetőleg olyanokon, akik szinte folyamatosan ágyhoz vannak rögzítve. Egyszer a kollégák büszkén mesélték az egyik feljelentő ápolónőnek, annyira megvertek egy beteget, hogy reggelig imádkoztak, meg ne haljon.
Más szórakozást is találtak maguknak: előfodult, hogy két lakót kényszerítettek orális „műsorra”, egyiküket teával bírták rá az erotikus együttlétre. Az aktus közben az ápolók vihogtak, buzdították a szellemileg sérült embereket. Egy másik esetben nikotinfüggő betegeknek ígértek cigarettát azért, ha összefekszenek. Néhányszor egy szintén cigarettafüggő vak nőt vettek rá dohányáruért cserébe, hogy kielégítsen néhány pelenkás férfit.
A két ápolónőt a pszichiátria folyamatosan rágalmazással vádolta, kitértek rá: miután közölték az egyik feljelentővel, hogy nem kívánják meghosszabbítani a szerződését, mert munkavégése nem volt megfelelő, a hölgy bosszút esküdött. Társa fegyelmit kapott, vélelmezék, őt ez motiválhatta. Később Molotov-koktélt dobtak egyikük gépkocsijára; az intézmény eközben elzárkózott a média tájékoztatásától.
A városi ügyészség végül három ápoló ellen emelt vádat: az egyikük gondozása alatt álló személy sérelmére követett el homoszexuális erőszakot, a másik a testi sértések minősített esetét valósította meg különös kegyetlenséggel, akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére. A harmadik férfit zsarolással vádolták meg, a nyomozás eddigi adatai szerint a férfi süteményt, kávét követelt a szellmileg sérült ápoltaktól, kilátásba helyezbe, hogy amennyiben nem kapja meg, amit kér, elzárással, testi fenyítéssel bünteti a begeket. Az első fokon eljáró kiskunhalasi bíróság októberben folyatja a 2011 januárjában megkezdett tárgyalást, s várhatóan ősszel ítélet születik.
Forrás: Magyar Nemzet
Rokkantan, elhagyatva - "Súlyos betegségeim fele alapján állapítják meg az egészségkárosodás mértékét"
2012. július 31. | Admin
Számos levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben csökkent munkaképességű emberek mesélik el tanulságos - és gyakran igazságtalan - történetüket. Úgy döntöttünk, hogy közzétesszük ezeket. Ha a levélíró vállalja nevét, akkor úgy, ha névtelen kíván maradni, akkor úgy, hogy mindenki lássa, mi történik a rokkantnyugdíjasokkal.
"Esetem leírását példaként szeretném bemutatni, mert a visszaminősítések már régebben kezdődtek, és folyamatosan szigorodtak. Nagyon sok ember kiesett már korábban is a rendszerből, de a mostani felülvizsgálatok visszaminősítései egyre gyakoribbak.
44 évesen, lényegében orvosi műhiba miatt lettem rokkant, mert nagyon túladagolták nálam a szteroidot. Mellékhatásként a túladagolt szteroid nagyon sok problémát okozhat. Okozott is. Több trombózist kaptam rövid idő alatt, meg rengeteg más problémát még, amit nem részletezek. Az ok-okozati összefüggések kivizsgálásakor kiderült, hogy nagyon súlyos (addig rejtett) trombofiliás genetikai hajlamom is van, amit a túladagolt szteroid mellékhatás hozott a felszínre.
2000-2007-ig annyira béna volt a jobb karom, hogy se mosakodni, se öltözni, semmit se tudtam önállóan csinálni. Szó szerint mások ápolására szoruló személy voltam, három nyaki porckorong rendellenesség miatt. Állapotrosszabbodást adtam be 2000. április hóban, amikor egyik kórházból a másikba feküdtem hónapokig. Az állapotrosszabbodásomat nem ismerték el. Egészen 2007-ig naponta, kétnaponta kellett járnom a Rehabilitációs Klinikára fizikoterápiára, gyógytornára, kezelésekre. 2008-ban érgyulladásos szövődménnyel, nagyon nagy rög lett a lábamban, ami nem múlt el azóta sem, az élethosszig szükséges véralvadásgátló terápia ellenére sem.
2011. májusában 72 százalékos végleges állapotú lettem, amit 2011. július 4-én újabb felülvizsgálat alkalmával másodfokon, már 64 százalék egészségkárosodási mértékre csökkentettek úgy, hogy csaknem 60 évesen még 2013. júliusi soros időpont-megjelöléssel is kíváncsiak rám. Hogyan lehetséges az, hogy mindössze 1-2 hónap alatt ilyen jelentős javulás következett be az állapotomban mindenféle beavatkozás nélkül? Ugyanakkor a valóságban, azért mentem másodfokra, mert egyre rosszabbá vált az állapotom. Objektív lehet-e az olyan vizsgálat, amelynél a konkrétan meglévő - tíz féle - súlyos betegségeim fele alapján állapítják meg az egészségkárosodás mértékét?"
Forrás: stop.hu
Számos levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben csökkent munkaképességű emberek mesélik el tanulságos - és gyakran igazságtalan - történetüket. Úgy döntöttünk, hogy közzétesszük ezeket. Ha a levélíró vállalja nevét, akkor úgy, ha névtelen kíván maradni, akkor úgy, hogy mindenki lássa, mi történik a rokkantnyugdíjasokkal.
"Esetem leírását példaként szeretném bemutatni, mert a visszaminősítések már régebben kezdődtek, és folyamatosan szigorodtak. Nagyon sok ember kiesett már korábban is a rendszerből, de a mostani felülvizsgálatok visszaminősítései egyre gyakoribbak.
44 évesen, lényegében orvosi műhiba miatt lettem rokkant, mert nagyon túladagolták nálam a szteroidot. Mellékhatásként a túladagolt szteroid nagyon sok problémát okozhat. Okozott is. Több trombózist kaptam rövid idő alatt, meg rengeteg más problémát még, amit nem részletezek. Az ok-okozati összefüggések kivizsgálásakor kiderült, hogy nagyon súlyos (addig rejtett) trombofiliás genetikai hajlamom is van, amit a túladagolt szteroid mellékhatás hozott a felszínre.
2000-2007-ig annyira béna volt a jobb karom, hogy se mosakodni, se öltözni, semmit se tudtam önállóan csinálni. Szó szerint mások ápolására szoruló személy voltam, három nyaki porckorong rendellenesség miatt. Állapotrosszabbodást adtam be 2000. április hóban, amikor egyik kórházból a másikba feküdtem hónapokig. Az állapotrosszabbodásomat nem ismerték el. Egészen 2007-ig naponta, kétnaponta kellett járnom a Rehabilitációs Klinikára fizikoterápiára, gyógytornára, kezelésekre. 2008-ban érgyulladásos szövődménnyel, nagyon nagy rög lett a lábamban, ami nem múlt el azóta sem, az élethosszig szükséges véralvadásgátló terápia ellenére sem.
2011. májusában 72 százalékos végleges állapotú lettem, amit 2011. július 4-én újabb felülvizsgálat alkalmával másodfokon, már 64 százalék egészségkárosodási mértékre csökkentettek úgy, hogy csaknem 60 évesen még 2013. júliusi soros időpont-megjelöléssel is kíváncsiak rám. Hogyan lehetséges az, hogy mindössze 1-2 hónap alatt ilyen jelentős javulás következett be az állapotomban mindenféle beavatkozás nélkül? Ugyanakkor a valóságban, azért mentem másodfokra, mert egyre rosszabbá vált az állapotom. Objektív lehet-e az olyan vizsgálat, amelynél a konkrétan meglévő - tíz féle - súlyos betegségeim fele alapján állapítják meg az egészségkárosodás mértékét?"
Forrás: stop.hu
Rokkantsági rendszer: Alkotmánybírósághoz fordult az ombudsman
2012. július 31. | Admin
Az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a megváltozott munkaképességű emberek ellátásáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatát Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa - közölte az ombudsman hivatala kedden az MTI-vel.
Szabó Máté azért kérte a felülvizsgálatot, mert szerinte a rokkantsági ellátórendszer 2012-es átalakítása során nem biztosították a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom védelmét, továbbá az alacsony összegű ellátás melletti munkavállalás lehetőségének korlátozása folytán sérül az esélyegyenlőség elve.
Az ombudsmani hivatal közölte: az év első felében csaknem negyven panaszos fordult olyan beadvánnyal a biztoshoz, amelyben a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló, idén január 1-jétől hatályos törvény utólagos vizsgálatának kezdeményezését kérték az Alkotmánybíróságnál.
A panaszosok elsősorban a garanciális szabályok gyors, megfelelő felkészülést nem engedő megváltoztatását, az ismételt felülvizsgálatra kötelezést, a korábban megállapított rokkantnyugdíjak helyébe lépő támogatások összegének jelentős csökkentését, továbbá az ellátás mellett végezhető keresőtevékenység kizárását kifogásolták.
Az ombudsman rámutatott, hogy "a rokkantsági ellátás alapvető szabályait megváltoztató törvényi rendelkezéseknek a jogbiztonság elvének megfelelően eleget kell tenniük a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom követelményének".
A biztos szerint a megváltozott munkaképességű emberek egzisztenciális döntéseit befolyásolja az a feltételezés, hogy az ellátásra való jogosultság megállapításakor hatályban lévő szabályok szerint számíthatnak az ellátásra.
Az ombudsman az indítványában hangsúlyozta, hogy a rehabilitációs pénzbeli ellátás és a rokkantsági ellátás funkcióját tekintve nem a megélhetést biztosító állami "segély", hanem a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésének egyik alapvető eszköze is - áll a közleményben.
A biztos szerint az esélyegyenlőség elvével ellentétesek azok a törvényi rendelkezések, amelyek nem teszik lehetővé az alacsony összegű ellátás folyósítását abban az időszakban, amikor az ellátásban részesülő rokkant ember keresőtevékenységet végez.
Szabó Máté az alkotmánybírósági indítvány benyújtása mellett a hatósági eljárást, illetve döntéseket kifogásoló tucatnyi panasz alapján átfogó vizsgálatot indított.
Az ombudsman álláspontja szerint ugyanis a konkrét esetekben az emberi méltósághoz, a tisztességes eljáráshoz, illetve a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásság gyanúja merülhet fel.
Különösen a nyilatkozattétel lebonyolításával, az ellátási jogosultság és hozzá kapcsolódó kedvezmények szűkítésével, továbbá a már véglegesen munkaképtelennek minősített emberek státusának felülvizsgálatával összefüggésben - olvasható a közleményben.
Forrás: stop.hu
Az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a megváltozott munkaképességű emberek ellátásáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatát Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa - közölte az ombudsman hivatala kedden az MTI-vel.
Szabó Máté azért kérte a felülvizsgálatot, mert szerinte a rokkantsági ellátórendszer 2012-es átalakítása során nem biztosították a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom védelmét, továbbá az alacsony összegű ellátás melletti munkavállalás lehetőségének korlátozása folytán sérül az esélyegyenlőség elve.
Az ombudsmani hivatal közölte: az év első felében csaknem negyven panaszos fordult olyan beadvánnyal a biztoshoz, amelyben a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló, idén január 1-jétől hatályos törvény utólagos vizsgálatának kezdeményezését kérték az Alkotmánybíróságnál.
A panaszosok elsősorban a garanciális szabályok gyors, megfelelő felkészülést nem engedő megváltoztatását, az ismételt felülvizsgálatra kötelezést, a korábban megállapított rokkantnyugdíjak helyébe lépő támogatások összegének jelentős csökkentését, továbbá az ellátás mellett végezhető keresőtevékenység kizárását kifogásolták.
Az ombudsman rámutatott, hogy "a rokkantsági ellátás alapvető szabályait megváltoztató törvényi rendelkezéseknek a jogbiztonság elvének megfelelően eleget kell tenniük a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom követelményének".
A biztos szerint a megváltozott munkaképességű emberek egzisztenciális döntéseit befolyásolja az a feltételezés, hogy az ellátásra való jogosultság megállapításakor hatályban lévő szabályok szerint számíthatnak az ellátásra.
Az ombudsman az indítványában hangsúlyozta, hogy a rehabilitációs pénzbeli ellátás és a rokkantsági ellátás funkcióját tekintve nem a megélhetést biztosító állami "segély", hanem a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésének egyik alapvető eszköze is - áll a közleményben.
A biztos szerint az esélyegyenlőség elvével ellentétesek azok a törvényi rendelkezések, amelyek nem teszik lehetővé az alacsony összegű ellátás folyósítását abban az időszakban, amikor az ellátásban részesülő rokkant ember keresőtevékenységet végez.
Szabó Máté az alkotmánybírósági indítvány benyújtása mellett a hatósági eljárást, illetve döntéseket kifogásoló tucatnyi panasz alapján átfogó vizsgálatot indított.
Az ombudsman álláspontja szerint ugyanis a konkrét esetekben az emberi méltósághoz, a tisztességes eljáráshoz, illetve a szociális biztonsághoz való joggal összefüggő visszásság gyanúja merülhet fel.
Különösen a nyilatkozattétel lebonyolításával, az ellátási jogosultság és hozzá kapcsolódó kedvezmények szűkítésével, továbbá a már véglegesen munkaképtelennek minősített emberek státusának felülvizsgálatával összefüggésben - olvasható a közleményben.
Forrás: stop.hu
Börtönnel ér fel a fóti gyermekotthon
2012. július 10. | Admin
Szabó Máté ombudsman szerint a fóti speciális gyermekotthon egy büntetés-végrehajtási intézményre emlékeztet. Az alapvető jogok biztosa az emberi erőforrások miniszterétől, a szociális és gyámhivatal vezetőjétől és az intézmény igazgatójától a jogi visszásságok rendezését kérte.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által kedden az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint Szabó Máté a helyszíni vizsgálat tapasztalatai, valamint a szakmai dokumentumokban rögzítettek alapján megállapította, hogy a súlyos pszichés problémákkal küzdő gyermekeket gondozó az intézményben a gyermekvédelmi törvényben meghatározott veszélyeztető magatartás hiányában is alkalmaznak személyi szabadságot korlátozó intézkedéseket.
A fóti intézményt - melynek fenntartója az Emberi Erőforrások Minisztériuma - 2010 végén adták át. Azóta sem a fenntartó, sem a szociális és gyámhivatal nem folytatott ellenőrzést ott.
Az egyébként Szabó Máté szerint felújításra is szoruló épület ablakain rács van, az egyes épületszakaszokat, termeket zárva tartják. Az udvari sportpályát és a sportpályára néző épület első emeletének magasságában a falakat szögesdróttal vették körül - a szakmai program szerint azért, hogy így akadályozzák meg a gondozottak esetleges engedély nélküli eltávozását. Ezen felül a javítóintézeti, büntetés-végrehajtási jelleget erősíti az is, hogy a fóti gyermekotthonban gyermekfelügyelői beosztásban vagyonőr és rendőr is dolgozik - fejtette ki a hivatal.
A fóti gyermekotthonban élő gyermekek az Aszódi Javítóintézet iskolájának magántanulói. A biztos álláspontja szerint a javítóintézettel fennálló magántanulói jogviszony is azt sugallja, "mintha a gondozottak büntetésüket töltenék". Ráadásul a szakmai program azt is rögzíti, hogy a fegyelmi büntetés alatt álló gondozott nem fogadhat látogatót - tették hozzá.
A biztos álláspontja szerint az alapjogok korlátozása a gyermekek esetében - a védelmük érdekében - indokolt lehet. Az ombudsman viszont vizsgálata során azt állapította meg, hogy a gyermekotthon "a törvényben meghatározott veszélyeztető magatartás hiányában is alkalmaz a gondozott gyermekek személyi szabadságát korlátozó intézkedéseket".
A vizsgálatot lezáró jelentésében az alapvető jogok biztosa a jogbiztonsághoz, a személyi szabadsághoz fűződő, valamint a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggő visszásságot állapított meg, amelynek megszüntetésére felkérte az emberi erőforrások miniszterét, a szociális és gyámhivatal vezetőjét és az intézmény igazgatóját - olvasható az ombudsmani közleményben.
Forrás: stop.hu
Szabó Máté ombudsman szerint a fóti speciális gyermekotthon egy büntetés-végrehajtási intézményre emlékeztet. Az alapvető jogok biztosa az emberi erőforrások miniszterétől, a szociális és gyámhivatal vezetőjétől és az intézmény igazgatójától a jogi visszásságok rendezését kérte.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által kedden az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint Szabó Máté a helyszíni vizsgálat tapasztalatai, valamint a szakmai dokumentumokban rögzítettek alapján megállapította, hogy a súlyos pszichés problémákkal küzdő gyermekeket gondozó az intézményben a gyermekvédelmi törvényben meghatározott veszélyeztető magatartás hiányában is alkalmaznak személyi szabadságot korlátozó intézkedéseket.
A fóti intézményt - melynek fenntartója az Emberi Erőforrások Minisztériuma - 2010 végén adták át. Azóta sem a fenntartó, sem a szociális és gyámhivatal nem folytatott ellenőrzést ott.
Az egyébként Szabó Máté szerint felújításra is szoruló épület ablakain rács van, az egyes épületszakaszokat, termeket zárva tartják. Az udvari sportpályát és a sportpályára néző épület első emeletének magasságában a falakat szögesdróttal vették körül - a szakmai program szerint azért, hogy így akadályozzák meg a gondozottak esetleges engedély nélküli eltávozását. Ezen felül a javítóintézeti, büntetés-végrehajtási jelleget erősíti az is, hogy a fóti gyermekotthonban gyermekfelügyelői beosztásban vagyonőr és rendőr is dolgozik - fejtette ki a hivatal.
A fóti gyermekotthonban élő gyermekek az Aszódi Javítóintézet iskolájának magántanulói. A biztos álláspontja szerint a javítóintézettel fennálló magántanulói jogviszony is azt sugallja, "mintha a gondozottak büntetésüket töltenék". Ráadásul a szakmai program azt is rögzíti, hogy a fegyelmi büntetés alatt álló gondozott nem fogadhat látogatót - tették hozzá.
A biztos álláspontja szerint az alapjogok korlátozása a gyermekek esetében - a védelmük érdekében - indokolt lehet. Az ombudsman viszont vizsgálata során azt állapította meg, hogy a gyermekotthon "a törvényben meghatározott veszélyeztető magatartás hiányában is alkalmaz a gondozott gyermekek személyi szabadságát korlátozó intézkedéseket".
A vizsgálatot lezáró jelentésében az alapvető jogok biztosa a jogbiztonsághoz, a személyi szabadsághoz fűződő, valamint a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggő visszásságot állapított meg, amelynek megszüntetésére felkérte az emberi erőforrások miniszterét, a szociális és gyámhivatal vezetőjét és az intézmény igazgatóját - olvasható az ombudsmani közleményben.
Forrás: stop.hu
Véget érhet a fogyatékosokkal való játszadozás
2012. június 27. | Admin
Uniós segítséggel léphet új szakaszba a börtön-szindrómáit évek óta hordozó fogyatékosellátás, de az intézményrendszer tehetetlenségi ereje és a szociális ellátórendszer felforgatása miatt könnyen lehet, hogy fogyatékos honfitársainknak még újabb évekig adósai maradunk az emberi körülményekkel.
A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának 2011-es felmérése szerint ma 19 741 fogyatékos ember él tartósan olyan bentlakásos intézményben, mely az ellátásukra szakosodott. Ezeknek az embereknek a többsége nem beteg, csak a mindennapi élet bizonyos területein nehezebben boldogul, mint az átlagemberek. Ezért joggal gondolhatnánk azt, hogy őket is megilleti a magánélethez, az egyéni boldoguláshoz való jog – még ha ebben több segítségre is van szükségük, mint másoknak. Azonban ennek a csaknem 20 000 főnek a 91,5 százaléka, 16 095 ember nem a mi mindennapjainkban megszokott kisebb közösségekben, hanem átlagosan 100-130 főt ellátó nagy intézetekben lakik – gyakran eredeti lakóhelyétől több száz kilométernyire. Mert hiába írunk 2012-őt, a legtöbb helyen még mindig az a gyakorlat érvényesül, hogy a „nem normálisakat” nem szabad a „normális” emberek között hagyni, jobb őket az isten háta mögött emelt intézetekben, elkülönítve tartani.
Papíron maradt esélyegyenlőség
Pedig a fogyatékos személyek jog- és esélyegyenlőségét megfogalmazó 1998. évi XXVI. törvény egyértelműen kimondja, hogy "a fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes körülményeinek megfelelő - családi, lakóotthoni, intézményi - lakhatási forma megválasztásához”. A választás joga – a törvény számtalan más alapelvével egyetemben – azonban csak papíron érvényesül, sőt, az egykori Szociális- és Családügyi Minisztérium által 2008-ban készített felmérés adatai azt mutatják, hogy az ellátórendszer a legalapvetőbb emberi jogokat és szükségleteket sem tudja megfelelően biztosítani. Csak így lehet értelmezni ugyanis az olyan megdöbbentő adatokat, miszerint az intézményekben átlagosan 41 ápoltra jut egy nappali helyiség, vagy hogy átlagosan 14-en osztoznak egy fürdőszobán is. Nem véletlen, hogy az összesített otthonossági skálán a magyar intézmények a lehetséges öt pontból mindössze felet kaptak.
Tény, hogy a pszichiátriai intézetek lakóinak többsége valóban rászorul valamifajta segítségre, de a pszichiátriai szakma véleménye szinte egyöntetű abban a kérdésben, hogy ez az igény jobban kielégíthető egyéni vagy kiscsoportos szinten, mint nagy tömegintézményekben. Ez a felismerés vált uralkodóvá az uniós szakpolitikában is, az Európai Fogyatékosságügyi Stratégia, valamint az Európai Bizottság szakértői jelentése egyaránt az intézetek maradéktalan megszüntetését, és az ott lakók kiscsoportos, netán egyéni lakhatásának kialakítását írja elő. A fogyatékosok társadalmi re-integrációjának intézményi oldalát nevezi a szakma kitagolásnak.
A kitagolás előnyeit a magyar szakemberek is elismerik, sőt, már a fentebb idézett 1998-as törvény is előírta, hogy 2010-ig a fogyatékosoknak tartós bentlakást biztosító intézményeket lehetőség szerint ki kell váltani lakóotthonokkal – azaz kisebb létszámú, netán egyedi lakhatással. De a NEFMI felmérése szerint ez a folyamat idehaza csigalassúsággal halad, 2011-ben, azaz egy évvel a törvényben szabott határidő letelte után is csak 1372 ember, azaz az összes ápolt 8,5 százaléka élt kitagolva. Ráadásul a kitagoltak mintegy hatvan százaléka csak papíron él kislétszámú lakóotthonban, a valóságban a korábbi intézetről leválasztott részben lakik – azaz a kitagolás nem érte el valódi célját, nem sokat oldott az érintettek külvilágtól való elzártságán.
Se az uniós tanácsból, se a pénzből nem kértünk
Az Orbán-kormány hatalomra kerülése után nem sokkal új fogyatékos-ügyi stratégiát (pdf) rakott le az asztalra, amiben harmincéves határidőt szabott önmagának a nagy intézmények felszámolására. Ez a gáláns hosszabbítás kiváltotta a jogvédő szervezetek rosszallását, mondván, nehezen vehető komolyan egy ilyen határidő. A stratégia ezen kívül kétértelműen nyilatkozott magáról a kitagolásról is, mert fenntartotta az ötven fősnél nagyobb – tehát lakóotthonoknak semmiképpen nem minősíthető – intézmények fejlesztésének lehetőségét is. De ahogy azt Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK) szakértői elmondták nekünk, ez a kétértelműség részben az 1998-as törvény öröksége, ezért is készült a Nemzetiről idén Emberire keresztelt Erőforrás Minisztériumban egy olyan törvénytervezet, ami felülvizsgálja a másfél évtizedes törvényt, és egyértelműbben fogalmaz majd a kitagolás tekintetében. Beszélgetésünk óta ez a törvénytervezet tényleg nyilvánosságra került, de a humanista frázisok ellenére is szemet szúr, hogy törvényben rögzítené a szakma által kritizált 50 fős lakóegyüttesek létesítésének lehetőségét.
Sajnálatos módon a kitagolás feladatát egyetlen számottevő politikai erő vette – és veszi – komolyan: az Európai Unió. Az EU által kitagolásra folyósított pénzek azonban a fogyatékosok helyzetét vizsgáló European Coalition for Community Living 2010-es jelentése szerint Magyarországon – és szinte egész Közép- és Kelet Európában – tendenciaszerűen a meglévő intézmények fenntartására és korszerűsítésére mentek el. A szervezet szerint ez azt jelenti, hogy a „humanizálás” és „korszerűsítés” jelszavaival takarózó kormányzatok tudatosan fenntartják a fogyatékkal élő emberek szegregációját, és ez az indokolatlan elzárás fenntartása az emberi jogok megsértését jelenti. Tehát az a paradox helyzet áll fenn, hogy az uniós pénzeket az unió egyértelműen megfogalmazott irányelveivel ellentétes célokra használják fel.
A jogvédő szervezetek korábban jelentős várakozással tekintettek a 2007-2013-as fejlesztési ciklus kitagolást célzó projektjeire, de az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében kihirdetett 2009-es pályázat lehűtötte a várakozásokat. A pontok között szerepelt ugyanis, hogy akár 150 fős intézmény építésére is elnyerhető támogatás – azaz a fennálló intézmények lényegében a felszámolás helyett a felújításukra kaphattak volna uniós pénzt. Ez az elem az érdekvédő szervezetek között óriási felzúdulást váltott ki, és 23 szervezet nyílt levelet intézett a miniszterelnökhöz. Ezután a pályázatot visszavonták, és az uniós pénzből való kitagolás ügye a kormányváltásig – sőt azután még hosszú hónapokra – megrekedt. Forrásaink szerint az Unió közvetlenebb eszközökkel is szerette volna előremozdítani a kitagolás ügyét, de a 2010 decemberében Budapestre küldött szakértői csoportja dolgavégezetlenül tért haza a kormány képviselőivel való – az általunk olvasott tanulmányokban elszórt információk szerint nem is nagyon dokumentált –tárgyalásról.
Kitagolás reloaded
2010 és 2011 után a NEFMI és a fogyatékos érdekvédelmi szervezetek között szinte folyamatos volt a vita a kitagolás ügyében, ezért igen rossz szakmai légkörben jelent meg végül újra 2012 januárjában az Új Széchenyi Terv Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) keretében a pályázati felhívás. A kormányzat a 3.4.1-es jelzésű pályázatban tíz nagy intézmény kitagolására mintegy hétmilliárd forintot irányzott elő – a teljes egészében az Unió által biztosított összegre önrész nélkül lehet pályázni. A pályázattal a kormány 2013. december 31-éig legalább 1500 fő fogyatékos és pszichiátriai beteg személynek ellátást nyújtó intézményi férőhely kiváltását célozza meg. Mivel az Indexnek nyilatkozó szakértők szerint egy kiváltott intézményi férőhely – lakhatással, ellátással és ápolási lehetőségekkel – nagyjából öt millió forintba kerül, a hétmilliárdos keret reálisnak tűnik. A kitagolást vállaló nagy intézmények idén június 29-ig adhatnak le megvalósítási tervet, magát a pályázatot pedig október 1-ig kell benyújtaniuk.
Azonban a sarokszámokkal a jogvédő szervezeteknek megint problémájuk van, a pályázati kiírásban szereplő, 150-ről 50-re csökkentett maximális intézményi létszámot még mindig soknak tartják, mert - ahogy a Társaság a Szabadságjogokért szakértője, Verdes Tamás fogalmazott - „az ötven fős lakócentrumok totális intézetek, ezek pedig szinte minden mérhető mutatóban rosszabbul teljesítenek a személyre szabott szolgáltatásoknál.” A minősítést azonban a kormányzati fenntartású FSZK vezetője az Indexnek visszautasította. Szauer Csilla szerint az 50 fő nagyságrendileg nem különbözik sokban az Európai Bizottság által ajánlott 30 fős limittől. Ráadásul a felállítandó intézmények Szauer szerint már lakásszerűek lesznek, a lakóknak nem kell kórházjelleggel közös vécét és nappalit használniuk. Wisinger János, a Kitagolás Testület és egyben a pályázatbíráló bizottság tagja az Indexnek kérdésére egyenesen meddőnek nevezte a létszámokról való elvi vitázást, szerinte ugyanis nem az ideológia a lényeg, hanem a szükségletek. Wisinger szerint ugyanis a kitagolás csak akkor válik működő rendszerré, ha gazdaságilag fenntartható, ezt pedig szerinte csak a nagyobb csoportoknál lehetséges, hiszen az alapellátást mindenhol biztosítani kell.
Minden szinten bizonytalanság
Az FSZK-ban megkérdezett szakemberek - a szakmai viták ellenére - nagy várakozással néznek a pályázat elébe, szerintük 1500 fő szakszerű elhelyezése lehet az első lépés a teljes kitagolás felé, és ezt az elkötelezettséget az Emberi Erőforrás Minisztériuma részéről is megerősítették nekünk, úgy nyilatkozva, hogy a kormányzat „elkötelezett a nagy létszámú intézmények kiváltása mellett”. A jogvédők szerint azonban már évtizedek óta csak szavakban folyik a támogatás, de az eredmények kiábrándítóak – és attól lehet tartani, hogy ez az uniós pályázat lezajlása után sem lesz másként.
Verdes Tamás többször is hangsúlyozta a vele folytatott beszélgetések során, hogy a kitagolás hazai diskurzusát azért különösen nehéz megérteni, mert a felmerülő ellenállások és akadályok látens természetűek. (Ahhoz, hogy legalább a probléma dimenzióival tisztában legyünk, érdemes elolvasni Verdesnek az Esély folyóiratban megjelent átfogó tanulmányát.) A kitagolást ugyanis hiába övezi a nyilvánosságban csaknem teljes szakmai és politikai támogatás, a háttérben számtalan erő dolgozik ellene. Ilyenek például a nagy intézmények fenntartói, illetve az intézményeket jellemzően fenntartó kisközségek polgármesterei – akik a saját szempontjukból érthető módon keményen lobbiznak a munkahelyek tucatjait biztosító létesítmények bezárása ellen. De Verdes szerint maguktól az intézményektől is nehezen lehet elvárni, hogy felszámolják önmagukat, az eddigi tapasztalatok szerint félő, hogy a kitagolásra szánt összegeket inkább a falakon belül akarják majd felhasználni. Ez utóbbi aggodalmat a Kitagolás Testületet is vezető Szauer Csilla azzal árnyalta, hogy a kiírt pályázat egyértelművé teszi: részmegoldások szóba sem kerülhetnek, a jelentkező nagy intézményeknek az összes lakójukat ki kell tagolniuk, azaz vállalniuk kell a teljes önfelszámolást.
És mintha a kitagolás ellen több szálon futó lobbi nem lenne elég, az elmúlt hónapokban az intézmények fenntartói köre is bizonytalanná vált. 2012 januárjában ugyanis a tartós bentlakást biztosító szociális intézmények addigi fenntartójuktól, a megyei önkormányzatoktól átkerültek a megyei kormányhivatalokhoz, de áprilisban az 1106/2012. (IV. 11.) Kormányhatározat ezt a lépést felülvizsgálatra utalta. Az illetékes Emberi Erőforrások Minisztériumában azonban azt állították, hogy a kormányrendelet csak a központi irányítási jogkör változásáról szól, ami a pályázatokra nincsen hatással, mivel azokat a megyei intézményfenntartó központok fogják benyújtani. A minisztérium nyilatkozatát viszont Wisinger János cáfolta, amikor arról számolt be nekünk, hogy a Kitagolás Testületnek jelenleg igen kevés kapcsolata van az újonnan felállt közigazgatási szervekkel.
És természetesen óriási probléma a pénz is. Szilasy Katalin, a Polgárdi-Tekerespusztán működő intézmény vezetője elmondta nekünk, hogy bár ők régóta készülnek már a kitagolásra, a mostani pályázaton mégsem fognak indulni, mivel képtelenek előteremteni az ehhez szükséges tízmilliós nagyságrendű összeget. Mert hiába nem kell előteremteni önrészt a pályázathoz, az utófinanszírozásos rendszer miatt a pályázaton való induláshoz mégis jelentős ráfordításokra van szükség, épületeket kell vásárolni, lakóingatlanokat kell foglalózni. Szilasy szerint ennyi pénzt egész egyszerűen nem tudnak most előteremteni.
Hétmiliárd forintnyi uniós pénz van tehát az ablakban, melyet elvileg mindenki a törvényben is előírt célokra akar fordítani. A nagy intézmények tehetetlenségi ereje, a fenntartói struktúraváltások okozta bizonytalanság, illetve a krónikus forráshiány miatt azonban kérdéses a pályázat sorsa, így az is kérdéses, mi lesz azzal az 1500 emberrel, akik új otthonra várnak. Június 30-án mindenesetre beérkeznek a megvalósíthatósági tanulmányok, és a jelenleg homályos kép is tisztulni fog egy kicsit.
Forrás: index.hu
Uniós segítséggel léphet új szakaszba a börtön-szindrómáit évek óta hordozó fogyatékosellátás, de az intézményrendszer tehetetlenségi ereje és a szociális ellátórendszer felforgatása miatt könnyen lehet, hogy fogyatékos honfitársainknak még újabb évekig adósai maradunk az emberi körülményekkel.
A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának 2011-es felmérése szerint ma 19 741 fogyatékos ember él tartósan olyan bentlakásos intézményben, mely az ellátásukra szakosodott. Ezeknek az embereknek a többsége nem beteg, csak a mindennapi élet bizonyos területein nehezebben boldogul, mint az átlagemberek. Ezért joggal gondolhatnánk azt, hogy őket is megilleti a magánélethez, az egyéni boldoguláshoz való jog – még ha ebben több segítségre is van szükségük, mint másoknak. Azonban ennek a csaknem 20 000 főnek a 91,5 százaléka, 16 095 ember nem a mi mindennapjainkban megszokott kisebb közösségekben, hanem átlagosan 100-130 főt ellátó nagy intézetekben lakik – gyakran eredeti lakóhelyétől több száz kilométernyire. Mert hiába írunk 2012-őt, a legtöbb helyen még mindig az a gyakorlat érvényesül, hogy a „nem normálisakat” nem szabad a „normális” emberek között hagyni, jobb őket az isten háta mögött emelt intézetekben, elkülönítve tartani.
Papíron maradt esélyegyenlőség
Pedig a fogyatékos személyek jog- és esélyegyenlőségét megfogalmazó 1998. évi XXVI. törvény egyértelműen kimondja, hogy "a fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes körülményeinek megfelelő - családi, lakóotthoni, intézményi - lakhatási forma megválasztásához”. A választás joga – a törvény számtalan más alapelvével egyetemben – azonban csak papíron érvényesül, sőt, az egykori Szociális- és Családügyi Minisztérium által 2008-ban készített felmérés adatai azt mutatják, hogy az ellátórendszer a legalapvetőbb emberi jogokat és szükségleteket sem tudja megfelelően biztosítani. Csak így lehet értelmezni ugyanis az olyan megdöbbentő adatokat, miszerint az intézményekben átlagosan 41 ápoltra jut egy nappali helyiség, vagy hogy átlagosan 14-en osztoznak egy fürdőszobán is. Nem véletlen, hogy az összesített otthonossági skálán a magyar intézmények a lehetséges öt pontból mindössze felet kaptak.
Tény, hogy a pszichiátriai intézetek lakóinak többsége valóban rászorul valamifajta segítségre, de a pszichiátriai szakma véleménye szinte egyöntetű abban a kérdésben, hogy ez az igény jobban kielégíthető egyéni vagy kiscsoportos szinten, mint nagy tömegintézményekben. Ez a felismerés vált uralkodóvá az uniós szakpolitikában is, az Európai Fogyatékosságügyi Stratégia, valamint az Európai Bizottság szakértői jelentése egyaránt az intézetek maradéktalan megszüntetését, és az ott lakók kiscsoportos, netán egyéni lakhatásának kialakítását írja elő. A fogyatékosok társadalmi re-integrációjának intézményi oldalát nevezi a szakma kitagolásnak.
A kitagolás előnyeit a magyar szakemberek is elismerik, sőt, már a fentebb idézett 1998-as törvény is előírta, hogy 2010-ig a fogyatékosoknak tartós bentlakást biztosító intézményeket lehetőség szerint ki kell váltani lakóotthonokkal – azaz kisebb létszámú, netán egyedi lakhatással. De a NEFMI felmérése szerint ez a folyamat idehaza csigalassúsággal halad, 2011-ben, azaz egy évvel a törvényben szabott határidő letelte után is csak 1372 ember, azaz az összes ápolt 8,5 százaléka élt kitagolva. Ráadásul a kitagoltak mintegy hatvan százaléka csak papíron él kislétszámú lakóotthonban, a valóságban a korábbi intézetről leválasztott részben lakik – azaz a kitagolás nem érte el valódi célját, nem sokat oldott az érintettek külvilágtól való elzártságán.
Se az uniós tanácsból, se a pénzből nem kértünk
Az Orbán-kormány hatalomra kerülése után nem sokkal új fogyatékos-ügyi stratégiát (pdf) rakott le az asztalra, amiben harmincéves határidőt szabott önmagának a nagy intézmények felszámolására. Ez a gáláns hosszabbítás kiváltotta a jogvédő szervezetek rosszallását, mondván, nehezen vehető komolyan egy ilyen határidő. A stratégia ezen kívül kétértelműen nyilatkozott magáról a kitagolásról is, mert fenntartotta az ötven fősnél nagyobb – tehát lakóotthonoknak semmiképpen nem minősíthető – intézmények fejlesztésének lehetőségét is. De ahogy azt Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK) szakértői elmondták nekünk, ez a kétértelműség részben az 1998-as törvény öröksége, ezért is készült a Nemzetiről idén Emberire keresztelt Erőforrás Minisztériumban egy olyan törvénytervezet, ami felülvizsgálja a másfél évtizedes törvényt, és egyértelműbben fogalmaz majd a kitagolás tekintetében. Beszélgetésünk óta ez a törvénytervezet tényleg nyilvánosságra került, de a humanista frázisok ellenére is szemet szúr, hogy törvényben rögzítené a szakma által kritizált 50 fős lakóegyüttesek létesítésének lehetőségét.
Sajnálatos módon a kitagolás feladatát egyetlen számottevő politikai erő vette – és veszi – komolyan: az Európai Unió. Az EU által kitagolásra folyósított pénzek azonban a fogyatékosok helyzetét vizsgáló European Coalition for Community Living 2010-es jelentése szerint Magyarországon – és szinte egész Közép- és Kelet Európában – tendenciaszerűen a meglévő intézmények fenntartására és korszerűsítésére mentek el. A szervezet szerint ez azt jelenti, hogy a „humanizálás” és „korszerűsítés” jelszavaival takarózó kormányzatok tudatosan fenntartják a fogyatékkal élő emberek szegregációját, és ez az indokolatlan elzárás fenntartása az emberi jogok megsértését jelenti. Tehát az a paradox helyzet áll fenn, hogy az uniós pénzeket az unió egyértelműen megfogalmazott irányelveivel ellentétes célokra használják fel.
A jogvédő szervezetek korábban jelentős várakozással tekintettek a 2007-2013-as fejlesztési ciklus kitagolást célzó projektjeire, de az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében kihirdetett 2009-es pályázat lehűtötte a várakozásokat. A pontok között szerepelt ugyanis, hogy akár 150 fős intézmény építésére is elnyerhető támogatás – azaz a fennálló intézmények lényegében a felszámolás helyett a felújításukra kaphattak volna uniós pénzt. Ez az elem az érdekvédő szervezetek között óriási felzúdulást váltott ki, és 23 szervezet nyílt levelet intézett a miniszterelnökhöz. Ezután a pályázatot visszavonták, és az uniós pénzből való kitagolás ügye a kormányváltásig – sőt azután még hosszú hónapokra – megrekedt. Forrásaink szerint az Unió közvetlenebb eszközökkel is szerette volna előremozdítani a kitagolás ügyét, de a 2010 decemberében Budapestre küldött szakértői csoportja dolgavégezetlenül tért haza a kormány képviselőivel való – az általunk olvasott tanulmányokban elszórt információk szerint nem is nagyon dokumentált –tárgyalásról.
Kitagolás reloaded
2010 és 2011 után a NEFMI és a fogyatékos érdekvédelmi szervezetek között szinte folyamatos volt a vita a kitagolás ügyében, ezért igen rossz szakmai légkörben jelent meg végül újra 2012 januárjában az Új Széchenyi Terv Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) keretében a pályázati felhívás. A kormányzat a 3.4.1-es jelzésű pályázatban tíz nagy intézmény kitagolására mintegy hétmilliárd forintot irányzott elő – a teljes egészében az Unió által biztosított összegre önrész nélkül lehet pályázni. A pályázattal a kormány 2013. december 31-éig legalább 1500 fő fogyatékos és pszichiátriai beteg személynek ellátást nyújtó intézményi férőhely kiváltását célozza meg. Mivel az Indexnek nyilatkozó szakértők szerint egy kiváltott intézményi férőhely – lakhatással, ellátással és ápolási lehetőségekkel – nagyjából öt millió forintba kerül, a hétmilliárdos keret reálisnak tűnik. A kitagolást vállaló nagy intézmények idén június 29-ig adhatnak le megvalósítási tervet, magát a pályázatot pedig október 1-ig kell benyújtaniuk.
Azonban a sarokszámokkal a jogvédő szervezeteknek megint problémájuk van, a pályázati kiírásban szereplő, 150-ről 50-re csökkentett maximális intézményi létszámot még mindig soknak tartják, mert - ahogy a Társaság a Szabadságjogokért szakértője, Verdes Tamás fogalmazott - „az ötven fős lakócentrumok totális intézetek, ezek pedig szinte minden mérhető mutatóban rosszabbul teljesítenek a személyre szabott szolgáltatásoknál.” A minősítést azonban a kormányzati fenntartású FSZK vezetője az Indexnek visszautasította. Szauer Csilla szerint az 50 fő nagyságrendileg nem különbözik sokban az Európai Bizottság által ajánlott 30 fős limittől. Ráadásul a felállítandó intézmények Szauer szerint már lakásszerűek lesznek, a lakóknak nem kell kórházjelleggel közös vécét és nappalit használniuk. Wisinger János, a Kitagolás Testület és egyben a pályázatbíráló bizottság tagja az Indexnek kérdésére egyenesen meddőnek nevezte a létszámokról való elvi vitázást, szerinte ugyanis nem az ideológia a lényeg, hanem a szükségletek. Wisinger szerint ugyanis a kitagolás csak akkor válik működő rendszerré, ha gazdaságilag fenntartható, ezt pedig szerinte csak a nagyobb csoportoknál lehetséges, hiszen az alapellátást mindenhol biztosítani kell.
Minden szinten bizonytalanság
Az FSZK-ban megkérdezett szakemberek - a szakmai viták ellenére - nagy várakozással néznek a pályázat elébe, szerintük 1500 fő szakszerű elhelyezése lehet az első lépés a teljes kitagolás felé, és ezt az elkötelezettséget az Emberi Erőforrás Minisztériuma részéről is megerősítették nekünk, úgy nyilatkozva, hogy a kormányzat „elkötelezett a nagy létszámú intézmények kiváltása mellett”. A jogvédők szerint azonban már évtizedek óta csak szavakban folyik a támogatás, de az eredmények kiábrándítóak – és attól lehet tartani, hogy ez az uniós pályázat lezajlása után sem lesz másként.
Verdes Tamás többször is hangsúlyozta a vele folytatott beszélgetések során, hogy a kitagolás hazai diskurzusát azért különösen nehéz megérteni, mert a felmerülő ellenállások és akadályok látens természetűek. (Ahhoz, hogy legalább a probléma dimenzióival tisztában legyünk, érdemes elolvasni Verdesnek az Esély folyóiratban megjelent átfogó tanulmányát.) A kitagolást ugyanis hiába övezi a nyilvánosságban csaknem teljes szakmai és politikai támogatás, a háttérben számtalan erő dolgozik ellene. Ilyenek például a nagy intézmények fenntartói, illetve az intézményeket jellemzően fenntartó kisközségek polgármesterei – akik a saját szempontjukból érthető módon keményen lobbiznak a munkahelyek tucatjait biztosító létesítmények bezárása ellen. De Verdes szerint maguktól az intézményektől is nehezen lehet elvárni, hogy felszámolják önmagukat, az eddigi tapasztalatok szerint félő, hogy a kitagolásra szánt összegeket inkább a falakon belül akarják majd felhasználni. Ez utóbbi aggodalmat a Kitagolás Testületet is vezető Szauer Csilla azzal árnyalta, hogy a kiírt pályázat egyértelművé teszi: részmegoldások szóba sem kerülhetnek, a jelentkező nagy intézményeknek az összes lakójukat ki kell tagolniuk, azaz vállalniuk kell a teljes önfelszámolást.
És mintha a kitagolás ellen több szálon futó lobbi nem lenne elég, az elmúlt hónapokban az intézmények fenntartói köre is bizonytalanná vált. 2012 januárjában ugyanis a tartós bentlakást biztosító szociális intézmények addigi fenntartójuktól, a megyei önkormányzatoktól átkerültek a megyei kormányhivatalokhoz, de áprilisban az 1106/2012. (IV. 11.) Kormányhatározat ezt a lépést felülvizsgálatra utalta. Az illetékes Emberi Erőforrások Minisztériumában azonban azt állították, hogy a kormányrendelet csak a központi irányítási jogkör változásáról szól, ami a pályázatokra nincsen hatással, mivel azokat a megyei intézményfenntartó központok fogják benyújtani. A minisztérium nyilatkozatát viszont Wisinger János cáfolta, amikor arról számolt be nekünk, hogy a Kitagolás Testületnek jelenleg igen kevés kapcsolata van az újonnan felállt közigazgatási szervekkel.
És természetesen óriási probléma a pénz is. Szilasy Katalin, a Polgárdi-Tekerespusztán működő intézmény vezetője elmondta nekünk, hogy bár ők régóta készülnek már a kitagolásra, a mostani pályázaton mégsem fognak indulni, mivel képtelenek előteremteni az ehhez szükséges tízmilliós nagyságrendű összeget. Mert hiába nem kell előteremteni önrészt a pályázathoz, az utófinanszírozásos rendszer miatt a pályázaton való induláshoz mégis jelentős ráfordításokra van szükség, épületeket kell vásárolni, lakóingatlanokat kell foglalózni. Szilasy szerint ennyi pénzt egész egyszerűen nem tudnak most előteremteni.
Hétmiliárd forintnyi uniós pénz van tehát az ablakban, melyet elvileg mindenki a törvényben is előírt célokra akar fordítani. A nagy intézmények tehetetlenségi ereje, a fenntartói struktúraváltások okozta bizonytalanság, illetve a krónikus forráshiány miatt azonban kérdéses a pályázat sorsa, így az is kérdéses, mi lesz azzal az 1500 emberrel, akik új otthonra várnak. Június 30-án mindenesetre beérkeznek a megvalósíthatósági tanulmányok, és a jelenleg homályos kép is tisztulni fog egy kicsit.
Forrás: index.hu
Romló ellátás a pszichiátriákon
2012. június 15. | Admin
Nem lett költséghatékonyabb sem magasabb színvonalú vagy könnyebben hozzáférhető a pszichiátriai ellátás a 2006-os „reform” óta. Bár ágyak szűntek meg, és bezárták az Országos Pszichiátriai Intézetet, nem javultak az öngyilkossági statisztikák, nem csökkent a drogosok és az alkoholfüggők száma. Viszont kevesebb ma a pszichiáter és a szakápoló, és mindössze ugyanannyit költ az állam a lelki betegségek kezelésére, mint 6 évvel ezelőtt – állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék.
Forrás: vg.hu
Nem lett költséghatékonyabb sem magasabb színvonalú vagy könnyebben hozzáférhető a pszichiátriai ellátás a 2006-os „reform” óta. Bár ágyak szűntek meg, és bezárták az Országos Pszichiátriai Intézetet, nem javultak az öngyilkossági statisztikák, nem csökkent a drogosok és az alkoholfüggők száma. Viszont kevesebb ma a pszichiáter és a szakápoló, és mindössze ugyanannyit költ az állam a lelki betegségek kezelésére, mint 6 évvel ezelőtt – állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék.
Forrás: vg.hu
VÁLLALATOK / EGÉSZSÉGÜGY
2012. június 14. | Admin
Naponta heten halnak meg öngyilkosság következtében, és minden ötödik ember pszichiátriai kezelésre szorul. Ehhez képest az elmúlt években nemhogy javult volna, de sokat romlott a hazai pszichiátriai ellátás - állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék.
Mégis, Magyarország ma ugyanannyi pénzt költ a pszichiátriai betegek kezelésére és a pszichiátriai ellátórendszerre, mint 2006-ban állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék. Mert bár a szociális ágazat ez irányú kiadásai (bentlakásos, nappali és közösségi ellátás) 14,7 milliárdról 19,4 milliárdra emelkedtek, az egészségbiztosító a 2006-os 40,3 milliárd forinttal szemben 2010-ben már csak 87,9 milliárdot fordított pszichiátriai betegellátásra.
Az Országos Pszichiátriai Intézet megszűntetésével és a pszichiátriai betegek kezelését szolgáló ágyak számának csökkentésével ráadásul nem lett költséghatékonyabb, sem magasabb színvonalú vagy könnyebben hozzáférhető a pszichiátriai ellátás. Az OPNI öt évvel ezelőtti bezárását a számvevők egyébként is előkészítetlennek és célszerűtlennek ítélték. A helyzet rosszabbra fordulását mutatja több, az ÁSZ által részletesebben megvizsgált tényező is. Az öngyilkosságok tekintetében nőtt a kísérletek és – a fiatalkorúakat kivéve – a halállal végződő esetek száma. Nem lett kevesebb drogfüggő, ami a számvevők szerint akár azzal is összefügghet, hogy az évek során többször átdolgozták a drogstratégiát. Arányait tekintve kevesebb depressziós és skizofrén beteg kap ma kezelést, mint a „reform” előtt, ráadásul a kiadások visszafogása miatt akorábbinál rosszabb minőségben.Többen kerülnek vissza az aktív pszichiátriai és az addiktológiai osztályokra, mint korábban. Az alkoholstratégia évek óta készen áll, mégsem fogadták, illetve indították el. Egyre hosszabb a várakozási idő a pszichiátriai otthonokba. Mindezek mellett ma kevesebb a szakorvos és az ápoló, a betegregiszterek hiánya miatt pedig tulajdonképpen nem lehet tudni pontosan, mennyien szenvednek ma egy-egy pszichés betegségben.
Forrás: vg.hu
Naponta heten halnak meg öngyilkosság következtében, és minden ötödik ember pszichiátriai kezelésre szorul. Ehhez képest az elmúlt években nemhogy javult volna, de sokat romlott a hazai pszichiátriai ellátás - állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék.
Mégis, Magyarország ma ugyanannyi pénzt költ a pszichiátriai betegek kezelésére és a pszichiátriai ellátórendszerre, mint 2006-ban állapította meg vizsgálatában az Állami Számvevőszék. Mert bár a szociális ágazat ez irányú kiadásai (bentlakásos, nappali és közösségi ellátás) 14,7 milliárdról 19,4 milliárdra emelkedtek, az egészségbiztosító a 2006-os 40,3 milliárd forinttal szemben 2010-ben már csak 87,9 milliárdot fordított pszichiátriai betegellátásra.
Az Országos Pszichiátriai Intézet megszűntetésével és a pszichiátriai betegek kezelését szolgáló ágyak számának csökkentésével ráadásul nem lett költséghatékonyabb, sem magasabb színvonalú vagy könnyebben hozzáférhető a pszichiátriai ellátás. Az OPNI öt évvel ezelőtti bezárását a számvevők egyébként is előkészítetlennek és célszerűtlennek ítélték. A helyzet rosszabbra fordulását mutatja több, az ÁSZ által részletesebben megvizsgált tényező is. Az öngyilkosságok tekintetében nőtt a kísérletek és – a fiatalkorúakat kivéve – a halállal végződő esetek száma. Nem lett kevesebb drogfüggő, ami a számvevők szerint akár azzal is összefügghet, hogy az évek során többször átdolgozták a drogstratégiát. Arányait tekintve kevesebb depressziós és skizofrén beteg kap ma kezelést, mint a „reform” előtt, ráadásul a kiadások visszafogása miatt akorábbinál rosszabb minőségben.Többen kerülnek vissza az aktív pszichiátriai és az addiktológiai osztályokra, mint korábban. Az alkoholstratégia évek óta készen áll, mégsem fogadták, illetve indították el. Egyre hosszabb a várakozási idő a pszichiátriai otthonokba. Mindezek mellett ma kevesebb a szakorvos és az ápoló, a betegregiszterek hiánya miatt pedig tulajdonképpen nem lehet tudni pontosan, mennyien szenvednek ma egy-egy pszichés betegségben.
Forrás: vg.hu
Romlott a pszichiátriai ellátás Magyarországon
2012. június 14. | Admin
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata szerint Magyarországon a pszichiátriai betegellátás költséghatékonysága és eredményessége egyaránt romlott az elmúlt években.
Böröcz Imre, az ellenőrzés vezetője a csütörtökön Budapesten tartott sajtótájékoztatón azt mondta: az egészségügyi ellátórendszer 2007-es átalakítása - közte az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása - a pszichiátriai ellátás feltételeit az intézményrendszer egésze és a betegek szempontjából is kedvezőtlenül befolyásolta. Az ÁSZ szerint az átalakítás nem érte el a célját, a pszichiátriai ellátás nem lett sem költséghatékonyabb, sem magasabb színvonalú.
Az ÁSZ a megállapításait elküldte az egészségügyért felelős miniszternek, javasolva egyebek mellett, hogy tegyen intézkedéseket a megbetegedési adatokon alapuló, területileg egyenlő hozzáférést biztosító pszichiátriai ellátás kialakítására - tette hozzá Böröcz Imre.
Forrás: nol.hu
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata szerint Magyarországon a pszichiátriai betegellátás költséghatékonysága és eredményessége egyaránt romlott az elmúlt években.
Böröcz Imre, az ellenőrzés vezetője a csütörtökön Budapesten tartott sajtótájékoztatón azt mondta: az egészségügyi ellátórendszer 2007-es átalakítása - közte az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása - a pszichiátriai ellátás feltételeit az intézményrendszer egésze és a betegek szempontjából is kedvezőtlenül befolyásolta. Az ÁSZ szerint az átalakítás nem érte el a célját, a pszichiátriai ellátás nem lett sem költséghatékonyabb, sem magasabb színvonalú.
Az ÁSZ a megállapításait elküldte az egészségügyért felelős miniszternek, javasolva egyebek mellett, hogy tegyen intézkedéseket a megbetegedési adatokon alapuló, területileg egyenlő hozzáférést biztosító pszichiátriai ellátás kialakítására - tette hozzá Böröcz Imre.
Forrás: nol.hu
Börtön-pszichiátrián sem alkalmazható „kémiai kényszerzubbony”
2012. június 11. | Admin
A MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG ÁLTAL KÉPVISELT FELPERES, HORVÁTH ZSOLT KERESETE ALAPJÁN A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK 2012. JÚNIUS 8-ÁN 5 MILLIÓ FORINT NEM VAGYONI KÁRTÉRÍTÉSRE KÖTELEZTE AZ IGAZSÁGÜGYI MEGFIGYELŐ ÉS ELMEGYÓGYÍTÓ INTÉZETET (IMEI).
A nem jogerős döntés szerint az IMEI gyógyítás helyett szedálás céljából gyógyszerezte a beutalt fogvatartottat, akinek általános pszichés állapota az idejétmúlt gyógyszerek hatalmas dózisa miatt tartósan romlott. Az eljárás adatai alapján úgy tűnik, nem egyedi esetről, hanem általános gyakorlatról van szó.
Horváth Zsoltot még 2000 nyarán küldték két egymást követő alkalommal az IMEI-be, mert az előzetes letartóztatását foganatosító intézetben úgy ítélték meg, hogy önveszélyes állapotban van. Az IMEI-ben azonban ahelyett, hogy megfigyelték volna az állapotát, és annak megfelelő terápiát alkalmaztak volna, azonnal rendkívül erős, szakmai szempontból elavult antipszichotikus szerekből álló injekciókúrának vetették alá. Az injekciókúra az ügyben szintén vizsgálatot folytató ombudsman jelentése szerint kémiai „kényszerzubbonyt” jelentett (ilyenkor a beteg az injekciók hatása miatt gyakorlatilag mozdulni is alig bír), ráadásul súlyos, a parkinson-kór tüneteihez hasonló mellékhatásokkal is járt. A polgári perben eljáró szakértő azt is megállapította, hogy a kezelések a beteg általános pszichés állapotában tartós romlást okoztak.
A Horváth Zsoltot képviselő ügyvéd, dr. Győző Gábor elmondta: amint azt az ítélet szóbeli indokolásában a bíróság is hangsúlyozta, az IMEI orvosa tanúvallomásában maga is elismerte, hogy az alapvető cél nem a beteg gyógyítása, hanem „lenyugtatása” volt. Ami még riasztóbb: a vallomásból az a kép rajzolódik ki, hogy ez rutinszerű eljárás ilyen esetekben.
Az orvos, illetve az IMEI maga is arra hivatkozott, hogy az ilyen eljárást a börtönviszonyok indokolják, a bíróság szerint azonban az IMEI ugyanúgy egészségügyi intézmény, mint bármely civil kórház pszichiátriai osztálya, ezért nem teheti meg, hogy nem a kezelt személy tényleges betegségét gyógyítja, hanem végletes mértékig leszedálja azért, hogy „ne legyen vele baj”.
Forrás: helsinki.hu
A MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG ÁLTAL KÉPVISELT FELPERES, HORVÁTH ZSOLT KERESETE ALAPJÁN A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK 2012. JÚNIUS 8-ÁN 5 MILLIÓ FORINT NEM VAGYONI KÁRTÉRÍTÉSRE KÖTELEZTE AZ IGAZSÁGÜGYI MEGFIGYELŐ ÉS ELMEGYÓGYÍTÓ INTÉZETET (IMEI).
A nem jogerős döntés szerint az IMEI gyógyítás helyett szedálás céljából gyógyszerezte a beutalt fogvatartottat, akinek általános pszichés állapota az idejétmúlt gyógyszerek hatalmas dózisa miatt tartósan romlott. Az eljárás adatai alapján úgy tűnik, nem egyedi esetről, hanem általános gyakorlatról van szó.
Horváth Zsoltot még 2000 nyarán küldték két egymást követő alkalommal az IMEI-be, mert az előzetes letartóztatását foganatosító intézetben úgy ítélték meg, hogy önveszélyes állapotban van. Az IMEI-ben azonban ahelyett, hogy megfigyelték volna az állapotát, és annak megfelelő terápiát alkalmaztak volna, azonnal rendkívül erős, szakmai szempontból elavult antipszichotikus szerekből álló injekciókúrának vetették alá. Az injekciókúra az ügyben szintén vizsgálatot folytató ombudsman jelentése szerint kémiai „kényszerzubbonyt” jelentett (ilyenkor a beteg az injekciók hatása miatt gyakorlatilag mozdulni is alig bír), ráadásul súlyos, a parkinson-kór tüneteihez hasonló mellékhatásokkal is járt. A polgári perben eljáró szakértő azt is megállapította, hogy a kezelések a beteg általános pszichés állapotában tartós romlást okoztak.
A Horváth Zsoltot képviselő ügyvéd, dr. Győző Gábor elmondta: amint azt az ítélet szóbeli indokolásában a bíróság is hangsúlyozta, az IMEI orvosa tanúvallomásában maga is elismerte, hogy az alapvető cél nem a beteg gyógyítása, hanem „lenyugtatása” volt. Ami még riasztóbb: a vallomásból az a kép rajzolódik ki, hogy ez rutinszerű eljárás ilyen esetekben.
Az orvos, illetve az IMEI maga is arra hivatkozott, hogy az ilyen eljárást a börtönviszonyok indokolják, a bíróság szerint azonban az IMEI ugyanúgy egészségügyi intézmény, mint bármely civil kórház pszichiátriai osztálya, ezért nem teheti meg, hogy nem a kezelt személy tényleges betegségét gyógyítja, hanem végletes mértékig leszedálja azért, hogy „ne legyen vele baj”.
Forrás: helsinki.hu
A kormány továbbra is elzárná a fogyatékosokat
2012. június 01. | Admin
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint továbbra is tömegintézetekbe kell zárni a fogyatékos embereket, az intézetek megszüntetésére adott EU-forrásokat pedig intézetek építésére kell szánni. Legalábbis erről tanúskodik egy most előkészített törvénycsomag.
Az elmúlt két évben civil és szakmai szervezetek sora sokszor és sokféleképpen igyekezett elmagyarázni a kormánynak, hogy a fogyatékos emberek intézetekben való elzárása
embertelen, mert durván megsérti az emberi jogokat, megalázza a fogyatékos embereket és családtagjaikat, miközben lerombolja az intézetekben élők személyiségét, és örök gyermekké teszi őket;
a rendszerváltás előtti Magyarország szégyenletes öröksége, amely Rákosi és Kádár szociálpolitikájának maradványa, és amely nem méltó a jelenkor demokráciáihoz,
feleslegesen drága, mert az intézetek fenntartása legalább annyiba kerül, mintha emberhez méltó, személyre szabott szolgáltatásokat hoznánk létre;
a kormányzat foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseivel ellentétes, mert a fogyatékos embereket megakadályozza abban, hogy a nyílt munkaerő-piacon helyezkedjenek el, helyette drága és államilag finanszírozott, sokszor értelmetlen munkára kényszeríti őket,
az Európai Unió nem a fogyatékos állampolgárok elzárására ad pénzt, hanem az elavult szociálpolitikai rendszerek megújításához.
Sikertelenül. Az Emberi Erőforrok Minisztériuma által közzétett javaslatcsomag szomorú bizonyítéka ennek.
A kormány a legmodernebb, nyugatos terminológia mögé bújva támogatott lakhatásnak nevezné az 50 fős tömegintézeteket, amelyeket az európai polgárok pénzéből építene fel, fenntartásukat pedig a magyar adófizetők pénzéből finanszírozná. Egy-egy fogyatékos ember elzárására ezekben az intézményekben ma 1-1,5 millió forintot költünk. Ezt a pénzt költhetnénk normális, emberi körülmények között működtetett lakhatásra is.
A kormány kiejtette javaslatából az egyetlen konszenzussal támogatott lakhatási formát, amelyet korábban kormányhatározattal fogadott el. Ez lehetővé tette volna, hogy fogyatékos emberek hétköznapi lakásokban, szomszédságunkban is élhessenek.
A javaslat elfogadása aligha lenne másképpen értelmezhető, mint hogy a kormány végleg búcsút kíván venni a kitagolástól, a rendszerváltás utáni szociálpolitika egyik legfontosabb emberi jogi célkitűzésétől.
A törvénycsomag indoklása szerint "az előterjesztés összhangban van a Nemzeti Együttműködés Programjának az állam újraépítésére vonatkozó célkitűzéseivel ('Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!') A demokratikus normák helyreállítása a 'hiteles, őszinte, a választópolgárok bizalmára épülő kormányzás' keretei között 'az erős és hatékony állam, közigazgatás' kiépítése által lehetséges, amelyhez az előterjesztésben foglaltak nagymértékben hozzájárulnak."
Vagyis: szakpolitkai, szociálpolitikai érvek, közgadasági számítások helyett végül arról is tájékoztat minket a kormányelőterjesztés, hogy a fogyatékosok tartós jogfosztására és megalázására a demokratikus normák helyreállítása érdekében van szükség.
Forrás: ataszjelenti.blog.hu
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint továbbra is tömegintézetekbe kell zárni a fogyatékos embereket, az intézetek megszüntetésére adott EU-forrásokat pedig intézetek építésére kell szánni. Legalábbis erről tanúskodik egy most előkészített törvénycsomag.
Az elmúlt két évben civil és szakmai szervezetek sora sokszor és sokféleképpen igyekezett elmagyarázni a kormánynak, hogy a fogyatékos emberek intézetekben való elzárása
embertelen, mert durván megsérti az emberi jogokat, megalázza a fogyatékos embereket és családtagjaikat, miközben lerombolja az intézetekben élők személyiségét, és örök gyermekké teszi őket;
a rendszerváltás előtti Magyarország szégyenletes öröksége, amely Rákosi és Kádár szociálpolitikájának maradványa, és amely nem méltó a jelenkor demokráciáihoz,
feleslegesen drága, mert az intézetek fenntartása legalább annyiba kerül, mintha emberhez méltó, személyre szabott szolgáltatásokat hoznánk létre;
a kormányzat foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseivel ellentétes, mert a fogyatékos embereket megakadályozza abban, hogy a nyílt munkaerő-piacon helyezkedjenek el, helyette drága és államilag finanszírozott, sokszor értelmetlen munkára kényszeríti őket,
az Európai Unió nem a fogyatékos állampolgárok elzárására ad pénzt, hanem az elavult szociálpolitikai rendszerek megújításához.
Sikertelenül. Az Emberi Erőforrok Minisztériuma által közzétett javaslatcsomag szomorú bizonyítéka ennek.
A kormány a legmodernebb, nyugatos terminológia mögé bújva támogatott lakhatásnak nevezné az 50 fős tömegintézeteket, amelyeket az európai polgárok pénzéből építene fel, fenntartásukat pedig a magyar adófizetők pénzéből finanszírozná. Egy-egy fogyatékos ember elzárására ezekben az intézményekben ma 1-1,5 millió forintot költünk. Ezt a pénzt költhetnénk normális, emberi körülmények között működtetett lakhatásra is.
A kormány kiejtette javaslatából az egyetlen konszenzussal támogatott lakhatási formát, amelyet korábban kormányhatározattal fogadott el. Ez lehetővé tette volna, hogy fogyatékos emberek hétköznapi lakásokban, szomszédságunkban is élhessenek.
A javaslat elfogadása aligha lenne másképpen értelmezhető, mint hogy a kormány végleg búcsút kíván venni a kitagolástól, a rendszerváltás utáni szociálpolitika egyik legfontosabb emberi jogi célkitűzésétől.
A törvénycsomag indoklása szerint "az előterjesztés összhangban van a Nemzeti Együttműködés Programjának az állam újraépítésére vonatkozó célkitűzéseivel ('Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!') A demokratikus normák helyreállítása a 'hiteles, őszinte, a választópolgárok bizalmára épülő kormányzás' keretei között 'az erős és hatékony állam, közigazgatás' kiépítése által lehetséges, amelyhez az előterjesztésben foglaltak nagymértékben hozzájárulnak."
Vagyis: szakpolitkai, szociálpolitikai érvek, közgadasági számítások helyett végül arról is tájékoztat minket a kormányelőterjesztés, hogy a fogyatékosok tartós jogfosztására és megalázására a demokratikus normák helyreállítása érdekében van szükség.
Forrás: ataszjelenti.blog.hu
Elhunyt Kopp Mária
2012. április 04. | Admin
Életének 71. évében elhunyt Kopp Mária orvos, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese.
Kopp Mária 1942. január 14-én született Budapesten. 1968-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE), majd 1977-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) klinikai pszichológia szakán kapott diplomát. 1982-ben az orvostudomány kandidátusa, 1999-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora lett.
1968-tól az Országos Munkaegészségügyi Intézetben megszervezte és vezette a klinikai epidemiológiai munkacsoportot, később a SOTE pszichofiziológiai laboratóriumának vezetője, majd a pszichoszomatikus ambulancia vezetője volt. 1993-tól a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatójaként, 1994-től egyetemi tanárként, 2007-től kutatócsoport-vezetőként dolgozott. 1997-2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.
Munkáját 1988-ban és 2002-ben Nyírő Gyula-díjjal, 2004-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal, 2008-ban Polgári Magyarországért Díjjal, 2009-ben Prima-díjjal ismerték el. 2010-ben a magyarság egészségéért folytatott küzdelmükért - férjével, a 2009-ben elhunyt Skrabski Árpáddal együtt - Magyar Örökség-díjjal, valamint Stephanus-díjjal (irodalmi kategóriában) tüntették ki. 2011-ben Budapest díszpolgára lett.
Kopp Mária az idén március 15-én a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozata kitüntetésben részesült, a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések pszichoszociális, társadalmi, gazdasági és demográfiai háttértényezői kutatásában elért tudományos eredményeiért, több évtizedes, a magyar társadalom és a család érdekében végzett sokoldalú munkássága elismeréseként.
A Népesedési Kerekasztal szervezője volt, a nevéhez csaknem 180 tudományos közlemény fűződik.
Forrás: hir24.hu
Életének 71. évében elhunyt Kopp Mária orvos, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese.
Kopp Mária 1942. január 14-én született Budapesten. 1968-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE), majd 1977-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) klinikai pszichológia szakán kapott diplomát. 1982-ben az orvostudomány kandidátusa, 1999-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora lett.
1968-tól az Országos Munkaegészségügyi Intézetben megszervezte és vezette a klinikai epidemiológiai munkacsoportot, később a SOTE pszichofiziológiai laboratóriumának vezetője, majd a pszichoszomatikus ambulancia vezetője volt. 1993-tól a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatójaként, 1994-től egyetemi tanárként, 2007-től kutatócsoport-vezetőként dolgozott. 1997-2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.
Munkáját 1988-ban és 2002-ben Nyírő Gyula-díjjal, 2004-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal, 2008-ban Polgári Magyarországért Díjjal, 2009-ben Prima-díjjal ismerték el. 2010-ben a magyarság egészségéért folytatott küzdelmükért - férjével, a 2009-ben elhunyt Skrabski Árpáddal együtt - Magyar Örökség-díjjal, valamint Stephanus-díjjal (irodalmi kategóriában) tüntették ki. 2011-ben Budapest díszpolgára lett.
Kopp Mária az idén március 15-én a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozata kitüntetésben részesült, a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések pszichoszociális, társadalmi, gazdasági és demográfiai háttértényezői kutatásában elért tudományos eredményeiért, több évtizedes, a magyar társadalom és a család érdekében végzett sokoldalú munkássága elismeréseként.
A Népesedési Kerekasztal szervezője volt, a nevéhez csaknem 180 tudományos közlemény fűződik.
Forrás: hir24.hu
Felfüggesztett a "dühöngőszobáztató" igazgatónőnek
2012. március 20. | Admin
Egy év hat hónap, a végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Kecskeméti Városi Bíróság kedden első fokon Kimpián Ildikót, aki a vád szerint egy speciális gyermekintézmény igazgatójaként "dühöngőszobát" alakíttatott ki, ahova az engedélyével vagy az utasítására gyerekeket és fiatal felnőtteket is bezártak.
A vádirat szerint a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Kollégiuma, Egységes Pedagógiai Szakszolgálata, Gyermekotthona és Szociális Intézménye igazgatója és 27 társa - az intézmény dolgozói - 2007 novembere és 2010 januárja között az otthonban elhelyezett gyermekek és fiatal felnőttek közül többeket korlátoztak a személyi szabadságukban, különös tekintettel a mozgásukra és a tartózkodási helyük szabad megválasztására.
Endrényi Mónika bíró a 28 vádlott közül ötöt ítélt felfüggesztett börtönbüntetésre, tíz vádlottat pénzbüntetéssel sújtott, hatot megrovásban részesített, míg hét vádlottat felmentett a vád alól.
Az ítélet indoklása órákon keresztül tart, csak azt követően derül ki, hogy lesz-e fellebbezés az ügyben.
Forrás: hir24.hu
Egy év hat hónap, a végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Kecskeméti Városi Bíróság kedden első fokon Kimpián Ildikót, aki a vád szerint egy speciális gyermekintézmény igazgatójaként "dühöngőszobát" alakíttatott ki, ahova az engedélyével vagy az utasítására gyerekeket és fiatal felnőtteket is bezártak.
A vádirat szerint a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Kollégiuma, Egységes Pedagógiai Szakszolgálata, Gyermekotthona és Szociális Intézménye igazgatója és 27 társa - az intézmény dolgozói - 2007 novembere és 2010 januárja között az otthonban elhelyezett gyermekek és fiatal felnőttek közül többeket korlátoztak a személyi szabadságukban, különös tekintettel a mozgásukra és a tartózkodási helyük szabad megválasztására.
Endrényi Mónika bíró a 28 vádlott közül ötöt ítélt felfüggesztett börtönbüntetésre, tíz vádlottat pénzbüntetéssel sújtott, hatot megrovásban részesített, míg hét vádlottat felmentett a vád alól.
Az ítélet indoklása órákon keresztül tart, csak azt követően derül ki, hogy lesz-e fellebbezés az ügyben.
Forrás: hir24.hu
Csak erős idegzetűeknek
2012. február 28. | Admin
Szétharapdált ujjak mutatják a fogyatékosok rossz sorsát
Ingerszegény környezetben önpusztítás veszélye miatt évekre lekötözött gyerekek. Sötét, kopár szobákba zárt felnőttek. Megrázó képet mutat a szerbiai fogyatékosokkal foglalkozó intézetekről egy amerikai civil szervezet közzétett jelentése. A fogyatékosok jogainak védelmére létrejött Mental Disability Rights International életveszélyes helyzetről beszél. A szervezetnek nem ez az első ilyen jelentése: nyolc országot vett már górcső alá, a tapasztalatok hasonlóak voltak. 1997-ben Magyarországgal kezdték vizsgálni a térséget. A hazai helyzet azóta javult, /?/ de így is "érdekes viszonyokat lehet találni" - mondta az [origo]-nak egy magyar jogvédő.
Lekötve évekre
Az emberi jogokat súlyosan sértő gyakorlatra hívja fel a figyelmet a szerbiai értelmi fogyatékosok helyzetét négy éven keresztül vizsgáló Mental Disability Rights International (MDRI). Az értelmi fogyatékosok jogait védő nemzetközi civil szervezete által nyilvánosságra hozott jelentés szerint életkortól függetlenül bevett gyakorlat a betegek lekötözése. Találkoztak olyan esetekkel, hogy egy-egy kezelt éveken keresztül nem hagyhatta el nem csak az őt kezelő intézményt vagy a szobáját, de még rácsos ágyát sem!
A Kínzás, nem kezelés: fogyatékos gyerekek és felnőttek megalázása és szegregációja Szerbiában című jelentés szerint a fogyatékos és pszichiátriai betegeket sokszor piszkos körülmények között tartják a velük foglalkozó intézményekben, gyakoriak a fertőző betegségek, elégtelen az orvosi ellátásuk, rehabilitációjuk. Ezenfelül nincs megfelelő törvényi ellenőrzés a betegek ilyen intézményekbe való beutalása felett. A körülmények életveszélyesek, az intézményekben folyó kezelés egyenlő a kínzással, és sérti az európai emberi jogi egyezményeket - közölte Eric Rosenthal, az MDRI igazgatója.
A jelentés ugyan elismeri, hogy a szerb vezetés tett erőfeszítéseket a gyakorlat megváltoztatására, ám hiába indítottak el egészségügyi reformokat a fogyatékosok helyzetének javítására, hiába fogadtak el előremutató jogszabályokat a fogyatékosokkal szembeni diszkrimináció megelőzésére, és hiába került bele ez az alkotmányba is, a gyakorlat keveset változott. A változtatások véghezvitelét rábízták az önkormányzatokra, de pluszforrást nem adtak hozzá, ugyanakkor néhány régi intézet bővítésére tovább költenek. A szerb kormány arra sem dolgozott ki tervet, hogy miképp számolja fel az embertelen körülményeket, amelyek között jelenleg fogyatékos emberek ezreit tartják.
11 év a rácsos ágyban
A körülményeket jól jellemzik a szervezet egyik munkatársának szavai: "Egy 7-8 év körülinek kinéző gyerek feküdt a rácsos ágyon. A nővér azt mondta, 21 éves, és 11 éve van az intézetben. Megkérdeztem, milyen gyakran kerül ki az ágyból. 'Soha, 11 év óta egyszer sem hagyta el az ágyat'". Ezt a stamnicai intézetben tapasztalták a jogvédők, ahol ilyen körülmények között tartanak többek között vak, süket, vízfejű és szellemi fogyatékos tinédzsereket, illetve fiatal felnőtteket. "Ki voltak kapcsolva a szoba lámpái, és sötét volt a helyiség napközben. Elviselhetetlen vizelet- és szarszag terjengett a levegőben, és 25 betegre csak egy gondozó jutott. A betegeket nem érte semmilyen inger - zene, beszélgetés, tévé vagy rádió -, csak sötét és csönd."
A szabadkai fogyatékos csecsemő- és gyermekgondozó intézetben hét év alatti gyerekeket tartanak. Ők is rácsos ágyakban fekszenek, gondozóik kevesen vannak, és nincs idejük törődni a kicsikkel. Senki nem játszik velük, vagy ringatja őket, kézzel etetés helyett cumiban kapnak tápszert. A gyerekeknek gyakorlatilag nincs kapcsolatuk emberekkel - olvasható a jelentésben. A szakemberek szerint ez csak ront az állapotukon, ingerek híján gyakran alakul ki önveszélyes viselkedés. Ezt tapasztalataik is megerősítették: "A kulinai intézetben a személyzet elmesélt egy esetet, amikor egy 6 éves, nyitott gerinccel született fiú megpróbálta letépni saját fülét. Láttuk is őt, kikötve egy székhez. Stamnicában egy tizenéves lányt láttunk - aki folyamatosan ágyához kötve él -, amint megpróbálta kinyomni saját szemét, miközben a személyzet mellette állt, és nem tett semmit. Számos gyereket figyelhettünk meg az intézetben, akik ujjaikat harapdálták és rágcsálták."
Gyerekeknél és felnőtteknél is gyakran alkalmazzák az elkülönítést - akár éveken keresztül is. A jogvédők láttak olyan intézetet, ahol gyerekek tucatjai voltak lekötve kezüknél és lábuknál fogva is a rácsos ágyhoz. A kragujevácihoz hasonló, felnőtteket ellátó intézetben ugyancsak az ágyhoz, székekhez kötnek le sokakat. Egy másik intézetben, Curugban, apró szobákban élnek betegek, akiknek mindössze egy kempingágyuk és egy vödrük van, ahol dolgukat végezhetik. Nem csak a bánásmód hiányos azonban. A gyakran leromlott állapotú épületekben sokszor alig van fűtés, a betegek télikabátban, sapkában kucorognak a radiátorok előtt. Sok helyütt nincsenek fürdőszobák, tűzveszélyes az elektromos hálózat, nincs vécé.
Pillepalack a kézfejen
Szerbia azonban nem az egyetlen ország, ahol ilyen körülményekre bukkantak a jogvédők. Az Eric Rosenthal alapította szervezet 15 év alatt nyolc országról készített hasonló jelentést, Magyarországon, Peruban, Uruguayban, Mexikóban, Koszovóban, Oroszországban, Törökországban és legutóbb Szerbiában jártak, de korábban Romániában is vizsgálódtak. A tapasztalatok hasonlóak: pénz és gondoskodás híján elhanyagolt fogyatékos gyerekek, akik törődés nélkül önpusztításba kezdenek. Törökországban ezt a problémát például kézfejekre ragasztott pillepalackokkal előzték meg.
Embertelen körülmények között tartott fiatalok és felnőttek, akik szinte teljesen el vanna zárva a társadalomtól, meg vannak fosztva alapvető emberi jogaik gyakorlásától. Egy másik szervezet, a budapesti központú Mental Disability Advocacy Center Oroszországgal foglalkozó november eleji jelentése az ottani gondnoksági rendszert vizsgálta. Ráadásul a fogyatékosokkal foglalkozó intézetekben szinte csak egyfajta kezelést alkalmaznak: az elkülönítést - emiatt a meglévő szellemi, pszichiátriai problémáik mellé csak újabbak alakulnak ki, nem beszélve az egyes helyeken elképesztő higiénés helyzetről, ami csak újabb egészségügyi problémákat okoz. Általános probléma, hogy ha egy beteg gyerekkorában bekerül a rendszerbe, szinte semmi esélye, hogy valaha is kikeveredjen belőle.
Az MDRI ugyanakkor - hiába a jelentések és a közvélemény figyelmének felhívása - mérsékelt sikereket ért csak el, átfogó, gyökeres reformot sehol nem váltott ki tevékenységük - írja a szervezetről a Chicagói Egyetem magazinjának egy két évvel ezelőtti száma. A WHO egyik, a lapnak nyilatkozó tisztviselője szerint a szervezet fontos munkát végez az emberi jogokat sértő gyakorlat nyilvánosságra hozatalával, ám ez a megközelítés akadályokat állít eléjük: az általuk szégyenbe hozott kormányok vonakodva fogadják meg tanácsaikat, dolgoznak velük együtt a betegek helyzetének jobbá tételéért. Ugyanakkor Mexikóban, Paraguayban több kórházat is bezárattak már, miután az MDRI felhívta a figyelmet az ott folyó jogsértő gyakorlatra. Magyarországról 1997-ben készült ilyen jelentés, ám csak az hét évbe telt, mire a legsúlyosabb gyakorlatot - a betegek hálós ágyba zárását - megtiltotta a kormány.
Érdekes viszonyok itthon is
A Magyarországról készült jelentés óta eltelt tíz évben sokat javult itthon is a rendszer, ám mint Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum ügyvezető igazgatója az [origo]-nak elmondta, nem idegen számára a Szerbiában feltárt gyakorlat. Radó szerint ugyanakkor a szerbiaihoz hasonló helyzetekkel ők Magyarországon, előre bejelentett intézeti látogatásaik alkalmával nem találkoztak. Igaz, "érdekes viszonyokat lehet találni". A szervezet évente monitorozza a hazai pszichiátriai betegekkel foglalkozó intézményeket, legutóbb pont a speciális gyermekotthonokban jártak. A szakember előzetesen megjegyezte: itthon is találtak olyan helyet, ahol például nem volt elkülönített mosdó és vécé a fiúknak és a lányoknak, illetve olyan intézménnyel is akadt dolguk, ahova be sem engedték őket. Radó szerint pedig nagyon fontos a civil kontroll a területen: az ilyen betegek ugyanis különösen kiszolgáltatottak.
Sok javítanivaló akad még a hazai intézményrendszeren - mondta az [origo]-nak az ügyvezető, amit az is alátámaszt, hogy a hozzájuk érkező panaszok száma nem csökken. A fő problémák közé sorolta az egész egészségügyet érintő szakemberhiányt, a gondnokság intézményének számukra nem megfelelő szabályozását - bár mint megjegyezte ez utóbbi átalakítása már folyamatban van, és jó hatása van a Magyarország által már ratifikált fogyatékosjogi egyezménynek is. Túl sokan vannak azonban pszichiátriai otthonokban szociális okokból, és kevés a pénz a rendszerben. Radó szerint nem lehet csak a pénzhiánnyal takarózni sem, "jó szándék, teammunka, szponzorkeresés, pályázatok" - sorolta az [origo]-nak, mivel lehetne tenni a betegekért.
Forrás: www.sorstarsak.abbcenter.com
Szétharapdált ujjak mutatják a fogyatékosok rossz sorsát
Ingerszegény környezetben önpusztítás veszélye miatt évekre lekötözött gyerekek. Sötét, kopár szobákba zárt felnőttek. Megrázó képet mutat a szerbiai fogyatékosokkal foglalkozó intézetekről egy amerikai civil szervezet közzétett jelentése. A fogyatékosok jogainak védelmére létrejött Mental Disability Rights International életveszélyes helyzetről beszél. A szervezetnek nem ez az első ilyen jelentése: nyolc országot vett már górcső alá, a tapasztalatok hasonlóak voltak. 1997-ben Magyarországgal kezdték vizsgálni a térséget. A hazai helyzet azóta javult, /?/ de így is "érdekes viszonyokat lehet találni" - mondta az [origo]-nak egy magyar jogvédő.
Lekötve évekre
Az emberi jogokat súlyosan sértő gyakorlatra hívja fel a figyelmet a szerbiai értelmi fogyatékosok helyzetét négy éven keresztül vizsgáló Mental Disability Rights International (MDRI). Az értelmi fogyatékosok jogait védő nemzetközi civil szervezete által nyilvánosságra hozott jelentés szerint életkortól függetlenül bevett gyakorlat a betegek lekötözése. Találkoztak olyan esetekkel, hogy egy-egy kezelt éveken keresztül nem hagyhatta el nem csak az őt kezelő intézményt vagy a szobáját, de még rácsos ágyát sem!
A Kínzás, nem kezelés: fogyatékos gyerekek és felnőttek megalázása és szegregációja Szerbiában című jelentés szerint a fogyatékos és pszichiátriai betegeket sokszor piszkos körülmények között tartják a velük foglalkozó intézményekben, gyakoriak a fertőző betegségek, elégtelen az orvosi ellátásuk, rehabilitációjuk. Ezenfelül nincs megfelelő törvényi ellenőrzés a betegek ilyen intézményekbe való beutalása felett. A körülmények életveszélyesek, az intézményekben folyó kezelés egyenlő a kínzással, és sérti az európai emberi jogi egyezményeket - közölte Eric Rosenthal, az MDRI igazgatója.
A jelentés ugyan elismeri, hogy a szerb vezetés tett erőfeszítéseket a gyakorlat megváltoztatására, ám hiába indítottak el egészségügyi reformokat a fogyatékosok helyzetének javítására, hiába fogadtak el előremutató jogszabályokat a fogyatékosokkal szembeni diszkrimináció megelőzésére, és hiába került bele ez az alkotmányba is, a gyakorlat keveset változott. A változtatások véghezvitelét rábízták az önkormányzatokra, de pluszforrást nem adtak hozzá, ugyanakkor néhány régi intézet bővítésére tovább költenek. A szerb kormány arra sem dolgozott ki tervet, hogy miképp számolja fel az embertelen körülményeket, amelyek között jelenleg fogyatékos emberek ezreit tartják.
11 év a rácsos ágyban
A körülményeket jól jellemzik a szervezet egyik munkatársának szavai: "Egy 7-8 év körülinek kinéző gyerek feküdt a rácsos ágyon. A nővér azt mondta, 21 éves, és 11 éve van az intézetben. Megkérdeztem, milyen gyakran kerül ki az ágyból. 'Soha, 11 év óta egyszer sem hagyta el az ágyat'". Ezt a stamnicai intézetben tapasztalták a jogvédők, ahol ilyen körülmények között tartanak többek között vak, süket, vízfejű és szellemi fogyatékos tinédzsereket, illetve fiatal felnőtteket. "Ki voltak kapcsolva a szoba lámpái, és sötét volt a helyiség napközben. Elviselhetetlen vizelet- és szarszag terjengett a levegőben, és 25 betegre csak egy gondozó jutott. A betegeket nem érte semmilyen inger - zene, beszélgetés, tévé vagy rádió -, csak sötét és csönd."
A szabadkai fogyatékos csecsemő- és gyermekgondozó intézetben hét év alatti gyerekeket tartanak. Ők is rácsos ágyakban fekszenek, gondozóik kevesen vannak, és nincs idejük törődni a kicsikkel. Senki nem játszik velük, vagy ringatja őket, kézzel etetés helyett cumiban kapnak tápszert. A gyerekeknek gyakorlatilag nincs kapcsolatuk emberekkel - olvasható a jelentésben. A szakemberek szerint ez csak ront az állapotukon, ingerek híján gyakran alakul ki önveszélyes viselkedés. Ezt tapasztalataik is megerősítették: "A kulinai intézetben a személyzet elmesélt egy esetet, amikor egy 6 éves, nyitott gerinccel született fiú megpróbálta letépni saját fülét. Láttuk is őt, kikötve egy székhez. Stamnicában egy tizenéves lányt láttunk - aki folyamatosan ágyához kötve él -, amint megpróbálta kinyomni saját szemét, miközben a személyzet mellette állt, és nem tett semmit. Számos gyereket figyelhettünk meg az intézetben, akik ujjaikat harapdálták és rágcsálták."
Gyerekeknél és felnőtteknél is gyakran alkalmazzák az elkülönítést - akár éveken keresztül is. A jogvédők láttak olyan intézetet, ahol gyerekek tucatjai voltak lekötve kezüknél és lábuknál fogva is a rácsos ágyhoz. A kragujevácihoz hasonló, felnőtteket ellátó intézetben ugyancsak az ágyhoz, székekhez kötnek le sokakat. Egy másik intézetben, Curugban, apró szobákban élnek betegek, akiknek mindössze egy kempingágyuk és egy vödrük van, ahol dolgukat végezhetik. Nem csak a bánásmód hiányos azonban. A gyakran leromlott állapotú épületekben sokszor alig van fűtés, a betegek télikabátban, sapkában kucorognak a radiátorok előtt. Sok helyütt nincsenek fürdőszobák, tűzveszélyes az elektromos hálózat, nincs vécé.
Pillepalack a kézfejen
Szerbia azonban nem az egyetlen ország, ahol ilyen körülményekre bukkantak a jogvédők. Az Eric Rosenthal alapította szervezet 15 év alatt nyolc országról készített hasonló jelentést, Magyarországon, Peruban, Uruguayban, Mexikóban, Koszovóban, Oroszországban, Törökországban és legutóbb Szerbiában jártak, de korábban Romániában is vizsgálódtak. A tapasztalatok hasonlóak: pénz és gondoskodás híján elhanyagolt fogyatékos gyerekek, akik törődés nélkül önpusztításba kezdenek. Törökországban ezt a problémát például kézfejekre ragasztott pillepalackokkal előzték meg.
Embertelen körülmények között tartott fiatalok és felnőttek, akik szinte teljesen el vanna zárva a társadalomtól, meg vannak fosztva alapvető emberi jogaik gyakorlásától. Egy másik szervezet, a budapesti központú Mental Disability Advocacy Center Oroszországgal foglalkozó november eleji jelentése az ottani gondnoksági rendszert vizsgálta. Ráadásul a fogyatékosokkal foglalkozó intézetekben szinte csak egyfajta kezelést alkalmaznak: az elkülönítést - emiatt a meglévő szellemi, pszichiátriai problémáik mellé csak újabbak alakulnak ki, nem beszélve az egyes helyeken elképesztő higiénés helyzetről, ami csak újabb egészségügyi problémákat okoz. Általános probléma, hogy ha egy beteg gyerekkorában bekerül a rendszerbe, szinte semmi esélye, hogy valaha is kikeveredjen belőle.
Az MDRI ugyanakkor - hiába a jelentések és a közvélemény figyelmének felhívása - mérsékelt sikereket ért csak el, átfogó, gyökeres reformot sehol nem váltott ki tevékenységük - írja a szervezetről a Chicagói Egyetem magazinjának egy két évvel ezelőtti száma. A WHO egyik, a lapnak nyilatkozó tisztviselője szerint a szervezet fontos munkát végez az emberi jogokat sértő gyakorlat nyilvánosságra hozatalával, ám ez a megközelítés akadályokat állít eléjük: az általuk szégyenbe hozott kormányok vonakodva fogadják meg tanácsaikat, dolgoznak velük együtt a betegek helyzetének jobbá tételéért. Ugyanakkor Mexikóban, Paraguayban több kórházat is bezárattak már, miután az MDRI felhívta a figyelmet az ott folyó jogsértő gyakorlatra. Magyarországról 1997-ben készült ilyen jelentés, ám csak az hét évbe telt, mire a legsúlyosabb gyakorlatot - a betegek hálós ágyba zárását - megtiltotta a kormány.
Érdekes viszonyok itthon is
A Magyarországról készült jelentés óta eltelt tíz évben sokat javult itthon is a rendszer, ám mint Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum ügyvezető igazgatója az [origo]-nak elmondta, nem idegen számára a Szerbiában feltárt gyakorlat. Radó szerint ugyanakkor a szerbiaihoz hasonló helyzetekkel ők Magyarországon, előre bejelentett intézeti látogatásaik alkalmával nem találkoztak. Igaz, "érdekes viszonyokat lehet találni". A szervezet évente monitorozza a hazai pszichiátriai betegekkel foglalkozó intézményeket, legutóbb pont a speciális gyermekotthonokban jártak. A szakember előzetesen megjegyezte: itthon is találtak olyan helyet, ahol például nem volt elkülönített mosdó és vécé a fiúknak és a lányoknak, illetve olyan intézménnyel is akadt dolguk, ahova be sem engedték őket. Radó szerint pedig nagyon fontos a civil kontroll a területen: az ilyen betegek ugyanis különösen kiszolgáltatottak.
Sok javítanivaló akad még a hazai intézményrendszeren - mondta az [origo]-nak az ügyvezető, amit az is alátámaszt, hogy a hozzájuk érkező panaszok száma nem csökken. A fő problémák közé sorolta az egész egészségügyet érintő szakemberhiányt, a gondnokság intézményének számukra nem megfelelő szabályozását - bár mint megjegyezte ez utóbbi átalakítása már folyamatban van, és jó hatása van a Magyarország által már ratifikált fogyatékosjogi egyezménynek is. Túl sokan vannak azonban pszichiátriai otthonokban szociális okokból, és kevés a pénz a rendszerben. Radó szerint nem lehet csak a pénzhiánnyal takarózni sem, "jó szándék, teammunka, szponzorkeresés, pályázatok" - sorolta az [origo]-nak, mivel lehetne tenni a betegekért.
Forrás: www.sorstarsak.abbcenter.com
Bűnszövetkezetben csalt a francia szcientológia egyház
2012. február 07. | Admin
Bűnszövetkezetben elkövetett csalásért összesen 600 ezer eurós pénzbüntetésre ítélte csütörtökön a párizsi fellebbviteli bíróság a Szcientológia Egyház két legjelentősebb franciaországi szervezetét, megerősítve a több mint két évvel ezelőtt meghozott elsőfokú ítéletet.
Az úgynevezett Spirituális Egyesület 400 ezer eurós, annak könyvesboltja pedig 200 ezer eurós pénzbüntetést kapott. A csalást irányító Alain Rosenberget két év felfüggesztett börtönre és 30 ezer eurós pénzbüntetésre ítélték. Összesen hat szcientológus kapott pénzbüntetést, amiért magas pénzösszegeket csikartak ki az egyház tagjaitól. Ez az első alkalom, hogy nemcsak a csalást elkövető személyeket, hanem szervezetként a Szcientológia Egyházat is elítélték jogerősen Franciaországban.
"Történelmi döntés született" - jelentette ki Olivier Morice, a szektás elhajlások ellen küzdő egyesület, az Unadafi jogi képviselője az ítélethirdetést követően. Hozzátette: "Még csak az elején vagyunk a szcientológia elleni jelentős döntéseknek, amelyek akár a betiltásig, sőt a feloszlatásig is elvezethetnek". Az eljáró bíróság korábban elutasította, hogy a szektaellenes szervezet felperesként vehessen részt a perben. A védelem az elsőfokú ítélet megsemmisítését próbálta elérni, arra hivatkozva, hogy a bíróság megsértette a valláshoz való jogot és az egyesülési jogot. Ezért a fellebbviteli eljárásban tucatnyi alkotmányossági kérdésről folyt vita, de a bíróság minden kifogást elvetett.
Az egyházat még 1998 decemberében jelentette fel csalásért egy nő, akit eredetileg ingyenes személyiségteszttel kerestek meg szcientológusok. A feljelentő végül több mint 30 ezer eurónak megfelelő francia frankot fizetett ki könyvekre, tanfolyamokra és egy elektropszichométerre, azaz az E-méterre, amely a vizsgált személy szellemi állapotának változásait hivatott mérni. A perben egy másik panaszos és a gyógyszerészkamara is felperesként szerepelt.
A szcientológiát eredetileg modern filozófiaként alapította meg az Egyesült Államokban L. Ron Hubbard (1911-1986) sci-fi-szerző 1952-ben. Az első egyházközösségek két évvel később jöttek létre az Egyesült Államokban. A Szcientológia Egyház adatai szerint a szervezet jelenleg a világ 159 országában működik több mint 10 millió taggal. Franciaországban, ahol egy 1995-ös parlamenti bizottsági jelentés szektának nyilvánította, 45 ezer a tagok száma.
Forrás: hvg.hu
Bűnszövetkezetben elkövetett csalásért összesen 600 ezer eurós pénzbüntetésre ítélte csütörtökön a párizsi fellebbviteli bíróság a Szcientológia Egyház két legjelentősebb franciaországi szervezetét, megerősítve a több mint két évvel ezelőtt meghozott elsőfokú ítéletet.
Az úgynevezett Spirituális Egyesület 400 ezer eurós, annak könyvesboltja pedig 200 ezer eurós pénzbüntetést kapott. A csalást irányító Alain Rosenberget két év felfüggesztett börtönre és 30 ezer eurós pénzbüntetésre ítélték. Összesen hat szcientológus kapott pénzbüntetést, amiért magas pénzösszegeket csikartak ki az egyház tagjaitól. Ez az első alkalom, hogy nemcsak a csalást elkövető személyeket, hanem szervezetként a Szcientológia Egyházat is elítélték jogerősen Franciaországban.
"Történelmi döntés született" - jelentette ki Olivier Morice, a szektás elhajlások ellen küzdő egyesület, az Unadafi jogi képviselője az ítélethirdetést követően. Hozzátette: "Még csak az elején vagyunk a szcientológia elleni jelentős döntéseknek, amelyek akár a betiltásig, sőt a feloszlatásig is elvezethetnek". Az eljáró bíróság korábban elutasította, hogy a szektaellenes szervezet felperesként vehessen részt a perben. A védelem az elsőfokú ítélet megsemmisítését próbálta elérni, arra hivatkozva, hogy a bíróság megsértette a valláshoz való jogot és az egyesülési jogot. Ezért a fellebbviteli eljárásban tucatnyi alkotmányossági kérdésről folyt vita, de a bíróság minden kifogást elvetett.
Az egyházat még 1998 decemberében jelentette fel csalásért egy nő, akit eredetileg ingyenes személyiségteszttel kerestek meg szcientológusok. A feljelentő végül több mint 30 ezer eurónak megfelelő francia frankot fizetett ki könyvekre, tanfolyamokra és egy elektropszichométerre, azaz az E-méterre, amely a vizsgált személy szellemi állapotának változásait hivatott mérni. A perben egy másik panaszos és a gyógyszerészkamara is felperesként szerepelt.
A szcientológiát eredetileg modern filozófiaként alapította meg az Egyesült Államokban L. Ron Hubbard (1911-1986) sci-fi-szerző 1952-ben. Az első egyházközösségek két évvel később jöttek létre az Egyesült Államokban. A Szcientológia Egyház adatai szerint a szervezet jelenleg a világ 159 országában működik több mint 10 millió taggal. Franciaországban, ahol egy 1995-ös parlamenti bizottsági jelentés szektának nyilvánította, 45 ezer a tagok száma.
Forrás: hvg.hu
Egy gondnokság alá helyezési eljárás története
200 ezren veszíthetik el rokkantsági nyugdíjukat
2011. november 21. | Admin
Az érintetteket levélben értesítik, de az ellátás megszüntetése nem automatikus: az érintettek márciusig jelentkezhetnek felülvizsgálatra.
Csaknem 200 ezer ember veszítheti el a rokkantsági ellátását a kormány új törvényjavaslata alapján és ettől a kabinet csaknem 200 milliárdos megtakarítást remél 2015-ig. Az érintetteket levélben értesítik, de az ellátás megszüntetése nem automatikus: az érintettek márciusig jelentkezhetnek felülvizsgálatra, és ha ott bebizonyosodik, hogy állapotuk miatt mégsem alkalmasak a munkára, akkor visszakaphatják rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásukat. A kormányzat biztos abban, hogy nem mindenki jelentkezik majd, Soltész Miklós szociális államtitkár szerint ezzel a visszaélők tulajdonképpen amnesztiát kapnak, mert ha nem jelentkeznek felülvizsgálatra, akkor a múltjukat nem fogják kérdezni.
A kormány két héttel ezelőtt fogadta el a nyugdíjrendszer átalakításához kapcsolódó új intézményrendszer koncepciójáról szóló előterjesztést, és egyben elrendelte az előterjesztéshez kapcsolódó törvényjavaslat kidolgozását - mondta Giró-Szász András. Hozzátette: a javaslat hangsúlya a rehabilitáción és a foglalkoztatás elősegítésén van. A kormányszóvivő az átalakításról szólva kifejtette: a rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék és az átmeneti járadék megszűnik. Ezek helyett egységes táppénzszerű ellátást vezetnek majd be. Ennek két része: a rehabilitációs és rokkantsági ellátás - közölte.
Giró-Szász András elmondta, a rehabilitációs ellátás a foglalkoztatásra és rehabilitációra javasolt emberek, a rokkantsági ellátás a foglalkoztatásra nem javasolt emberekre vonatkozik majd. Mint közölte, a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítása "óhatatlanul maga után vonja" a foglalkoztatási támogatások átalakítását. A kormány egyszerűbb és rugalmasabb rendszert kíván kialakítani - hangsúlyozta. A kormányszóvivő ennek kapcsán két elemre hívta fel a figyelmet: a bér- és költségkompenzációra, amely az akkreditált munkáltatóknál a tranzit munkaerő tartós foglalkoztatását támogatja, valamint a rehabilitációs kártyára, amelynek lényege, hogy bizonyos feltételek mellett mentességet biztosít a munkabért terhelő munkaadói járulékok fizetése alól.
A részletekről szólva Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkára azt mondta: jelenleg több mint kilencszázezer ember kap rokkantnyugdíjat vagy ahhoz hasonló ellátást. "Ezt az ország nem bírja elviselni" - szögezte le. Soltész Miklós szerint a rendszer fenntarthatatlan, igazságtalan és nem ösztönöz munkára. Az átalakítások jövő évtől kezdve megtörténnek - közölte. Ez a jelenlegi ellátásokban részesülő emberek úgy érinti, hogy főszabályként, aki a nyugdíjkorhatárt elérte az nyugdíjasként fogja megkapni a továbbiakban a támogatását. Mindazok, akik a nyugdíjkorhatár alatt vannak, azok vagy rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást kapnak majd - magyarázta Soltész Miklós.
Kifejtette: mindazoknak, akik a jelenlegi III-as egészségkárosodási csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülnek - 110 ezren vannak - felülvizsgálatra kell jelentkezniük. A vizsgálatok eredményeképpen, akik rehabilitálhatók azok rehabilitációs ellátást kapnak majd, akik nem rehabilitálhatóak, azok rokkantsági ellátást. Ugyanez vonatkozik a rendszeres szociális járadékban részesülő személyekre, akik 84 ezren vannak. A rokkantsági ellátás mértéke nem változik - jegyezte meg Soltész Miklós.
Közölte: az átalakítás nem érinti azt a 384 ezer embert, akik a nyugdíjkorhatár felett vannak, és mindazokat, akik rokkantsági ellátásban részesülnek I-es és II-es csoportba besorolva, ők 65 ezren vannak. Továbbá nem érinti a jelenleg átmeneti járadékban részesülő embereket, és azokat sem, akik a jelenlegi III-as rokkantsági csoportba tartoznak, de öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt állnak. Ők is ugyanazt az összeget kapják majd mint eddig, rokkantsági ellátás néven.
A rehabilitációs, a rokkantsági, a bányászok egészségügyi károsodási járadéka, valamint mezőgazdasági és a mezőgazdasági szövetkezeti járadék megmarad - mondta Soltész Miklós, hozzátéve: azzal a feltétellel, hogy a rehabilitációs járadék három év alatt kifut, és az a 25 ezer ember, aki ebben részesül, az más ellátás kap majd.
A foglalkoztatás kapcsán Soltész Miklós elmondta: ha valaki a rehabilitációs ellátás mellett dolgozik, akkor az ellátást fel kell függeszteni. Aki rokkantsági ellátást kap dolgozhat, de a támogatást fel kell függeszteni miután éves fizetése eléri a minimálbér tizennyolcszorosát. Közölte azt is, hogy a tranzitfoglalkoztatás keretében a vállalkozások három évig, az elsőben száz, a második évben kilencven, a harmadik évben pedig nyolcvan százalékos támogatást kaphatnak majd az államtól.
Forrás: atv.hu
Az érintetteket levélben értesítik, de az ellátás megszüntetése nem automatikus: az érintettek márciusig jelentkezhetnek felülvizsgálatra.
Csaknem 200 ezer ember veszítheti el a rokkantsági ellátását a kormány új törvényjavaslata alapján és ettől a kabinet csaknem 200 milliárdos megtakarítást remél 2015-ig. Az érintetteket levélben értesítik, de az ellátás megszüntetése nem automatikus: az érintettek márciusig jelentkezhetnek felülvizsgálatra, és ha ott bebizonyosodik, hogy állapotuk miatt mégsem alkalmasak a munkára, akkor visszakaphatják rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásukat. A kormányzat biztos abban, hogy nem mindenki jelentkezik majd, Soltész Miklós szociális államtitkár szerint ezzel a visszaélők tulajdonképpen amnesztiát kapnak, mert ha nem jelentkeznek felülvizsgálatra, akkor a múltjukat nem fogják kérdezni.
A kormány két héttel ezelőtt fogadta el a nyugdíjrendszer átalakításához kapcsolódó új intézményrendszer koncepciójáról szóló előterjesztést, és egyben elrendelte az előterjesztéshez kapcsolódó törvényjavaslat kidolgozását - mondta Giró-Szász András. Hozzátette: a javaslat hangsúlya a rehabilitáción és a foglalkoztatás elősegítésén van. A kormányszóvivő az átalakításról szólva kifejtette: a rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék és az átmeneti járadék megszűnik. Ezek helyett egységes táppénzszerű ellátást vezetnek majd be. Ennek két része: a rehabilitációs és rokkantsági ellátás - közölte.
Giró-Szász András elmondta, a rehabilitációs ellátás a foglalkoztatásra és rehabilitációra javasolt emberek, a rokkantsági ellátás a foglalkoztatásra nem javasolt emberekre vonatkozik majd. Mint közölte, a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítása "óhatatlanul maga után vonja" a foglalkoztatási támogatások átalakítását. A kormány egyszerűbb és rugalmasabb rendszert kíván kialakítani - hangsúlyozta. A kormányszóvivő ennek kapcsán két elemre hívta fel a figyelmet: a bér- és költségkompenzációra, amely az akkreditált munkáltatóknál a tranzit munkaerő tartós foglalkoztatását támogatja, valamint a rehabilitációs kártyára, amelynek lényege, hogy bizonyos feltételek mellett mentességet biztosít a munkabért terhelő munkaadói járulékok fizetése alól.
A részletekről szólva Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkára azt mondta: jelenleg több mint kilencszázezer ember kap rokkantnyugdíjat vagy ahhoz hasonló ellátást. "Ezt az ország nem bírja elviselni" - szögezte le. Soltész Miklós szerint a rendszer fenntarthatatlan, igazságtalan és nem ösztönöz munkára. Az átalakítások jövő évtől kezdve megtörténnek - közölte. Ez a jelenlegi ellátásokban részesülő emberek úgy érinti, hogy főszabályként, aki a nyugdíjkorhatárt elérte az nyugdíjasként fogja megkapni a továbbiakban a támogatását. Mindazok, akik a nyugdíjkorhatár alatt vannak, azok vagy rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást kapnak majd - magyarázta Soltész Miklós.
Kifejtette: mindazoknak, akik a jelenlegi III-as egészségkárosodási csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülnek - 110 ezren vannak - felülvizsgálatra kell jelentkezniük. A vizsgálatok eredményeképpen, akik rehabilitálhatók azok rehabilitációs ellátást kapnak majd, akik nem rehabilitálhatóak, azok rokkantsági ellátást. Ugyanez vonatkozik a rendszeres szociális járadékban részesülő személyekre, akik 84 ezren vannak. A rokkantsági ellátás mértéke nem változik - jegyezte meg Soltész Miklós.
Közölte: az átalakítás nem érinti azt a 384 ezer embert, akik a nyugdíjkorhatár felett vannak, és mindazokat, akik rokkantsági ellátásban részesülnek I-es és II-es csoportba besorolva, ők 65 ezren vannak. Továbbá nem érinti a jelenleg átmeneti járadékban részesülő embereket, és azokat sem, akik a jelenlegi III-as rokkantsági csoportba tartoznak, de öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt állnak. Ők is ugyanazt az összeget kapják majd mint eddig, rokkantsági ellátás néven.
A rehabilitációs, a rokkantsági, a bányászok egészségügyi károsodási járadéka, valamint mezőgazdasági és a mezőgazdasági szövetkezeti járadék megmarad - mondta Soltész Miklós, hozzátéve: azzal a feltétellel, hogy a rehabilitációs járadék három év alatt kifut, és az a 25 ezer ember, aki ebben részesül, az más ellátás kap majd.
A foglalkoztatás kapcsán Soltész Miklós elmondta: ha valaki a rehabilitációs ellátás mellett dolgozik, akkor az ellátást fel kell függeszteni. Aki rokkantsági ellátást kap dolgozhat, de a támogatást fel kell függeszteni miután éves fizetése eléri a minimálbér tizennyolcszorosát. Közölte azt is, hogy a tranzitfoglalkoztatás keretében a vállalkozások három évig, az elsőben száz, a második évben kilencven, a harmadik évben pedig nyolcvan százalékos támogatást kaphatnak majd az államtól.
Forrás: atv.hu
Ombudsmani stigmatizálás
2011. november 21. | Admin
Szabó Máté ombudsman azt javasolja, hogy dolgozzák ki az agresszív pszichiátriai betegek tartós intézeti elhelyezésének jogszabályi kereteit és intézkedjenek ilyen intézetek létrehozásáról.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleményében arra hívta fel a figyelmet: a hatályos jogszabályok nem rendelkeznek arról, mely intézmények feladata az agresszív, veszélyeztető magatartást tanúsító pszichiátriai betegek tartós intézeti ellátása, de a szabályozás abban sem egyértelmű, meddig tartson az ilyen betegek kötelező intézeti gyógykezelése.
Az ombudsman szerint a család, a rokonok nem alkalmasak az agresszív betegek ellátására, de nem is várható el tőlük, hogy a hozzátartozójuk dühkitörésére, kiszámíthatatlan viselkedésére megfelelő választ találjanak. Mint hozzátette, a családi környezetben még rendszeres pszichiátriai gondozói kontroll mellett sem biztosítható az emberhez méltó élet sem a családtagok, sem a pszichiátriai beteg számára.
Szabó Máté közleményében azt írta, több vizsgálata során is azt tapasztalta, hogy a szociális otthonok némelyike megpróbálja, de nem képes ellátni az önmagukra, illetőleg másokra nézve veszélyes magatartást tanúsító pszichiátriai betegeket; még annak érdekében is komoly erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a többi ellátott testi épségét megóvják, illetőleg a beteg önkárosító cselekedetét megakadályozzák.
Álláspontja szerint problémát jelent az is, hogy ma Magyarországon nincs olyan intézmény, amely alkalmas arra, hogy az agresszív pszichiátriai betegeket akár életük végéig gondozza, noha ezeknek a betegeknek is alkotmányos joguk a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, hosszabb távú intézeti ellátásuk során is.
Az országgyűlési biztos megállapította: a tartós bentlakást biztosító intézményi gondozás teljes hiánya ellentétes az egyenlő bánásmód követelményével, továbbá sérti az érintettek emberi méltósághoz és az egészségügyi ellátáshoz való jogát. Szabó Máté ezért felkérte a nemzeti erőforrás minisztert, hogy dolgozza ki az agresszív pszichiátriai betegek tartós intézeti elhelyezésének jogszabályi kereteit, és intézkedjen az ilyen pszichiátriai betegek tartós bentlakását lehetővé tevő, megfelelő egészségügyi ellátásukra alkalmas intézetek létrehozásáról.
Forrás: mindennapi.hu
Szabó Máté ombudsman azt javasolja, hogy dolgozzák ki az agresszív pszichiátriai betegek tartós intézeti elhelyezésének jogszabályi kereteit és intézkedjenek ilyen intézetek létrehozásáról.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleményében arra hívta fel a figyelmet: a hatályos jogszabályok nem rendelkeznek arról, mely intézmények feladata az agresszív, veszélyeztető magatartást tanúsító pszichiátriai betegek tartós intézeti ellátása, de a szabályozás abban sem egyértelmű, meddig tartson az ilyen betegek kötelező intézeti gyógykezelése.
Az ombudsman szerint a család, a rokonok nem alkalmasak az agresszív betegek ellátására, de nem is várható el tőlük, hogy a hozzátartozójuk dühkitörésére, kiszámíthatatlan viselkedésére megfelelő választ találjanak. Mint hozzátette, a családi környezetben még rendszeres pszichiátriai gondozói kontroll mellett sem biztosítható az emberhez méltó élet sem a családtagok, sem a pszichiátriai beteg számára.
Szabó Máté közleményében azt írta, több vizsgálata során is azt tapasztalta, hogy a szociális otthonok némelyike megpróbálja, de nem képes ellátni az önmagukra, illetőleg másokra nézve veszélyes magatartást tanúsító pszichiátriai betegeket; még annak érdekében is komoly erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a többi ellátott testi épségét megóvják, illetőleg a beteg önkárosító cselekedetét megakadályozzák.
Álláspontja szerint problémát jelent az is, hogy ma Magyarországon nincs olyan intézmény, amely alkalmas arra, hogy az agresszív pszichiátriai betegeket akár életük végéig gondozza, noha ezeknek a betegeknek is alkotmányos joguk a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, hosszabb távú intézeti ellátásuk során is.
Az országgyűlési biztos megállapította: a tartós bentlakást biztosító intézményi gondozás teljes hiánya ellentétes az egyenlő bánásmód követelményével, továbbá sérti az érintettek emberi méltósághoz és az egészségügyi ellátáshoz való jogát. Szabó Máté ezért felkérte a nemzeti erőforrás minisztert, hogy dolgozza ki az agresszív pszichiátriai betegek tartós intézeti elhelyezésének jogszabályi kereteit, és intézkedjen az ilyen pszichiátriai betegek tartós bentlakását lehetővé tevő, megfelelő egészségügyi ellátásukra alkalmas intézetek létrehozásáról.
Forrás: mindennapi.hu
Az ombudsman a fogyatékossággal élő betegek egészségügyi ellátásáról
2011. október 31. | Admin
A kiemelt finanszírozás dacára sem megoldott az autizmussal és az egyéb fogyatékossággal élő betegek fogászati ellátása, és országosan jelentős területi eltérések is tapasztalhatók. Az állampolgári jogok biztosa a nemzeti erőforrás miniszter segítségét kérte.
Hiába a kiemelt finanszírozás, az így sincs arányban a felszereltség, a minimum-feltételekhez szükséges infrastruktúra, illetve a kezelési többletidő szükségleteivel a fogyatékossággal élő személyek fogászati ellátásában. Részben ebből adódik, hogy e betegkör esetében a kapacitások kihasználatlanok, holott a finanszírozás jogszabályi háttere adott – áll az ombudsman vizsgálati jelentésében.
A finanszírozási szerződéssel rendelkező tizennyolc szolgáltatóból összesen négynek van szerződése a fogyatékossággal élő felnőttek fogászati ellátásra. A fogyatékos felnőttek speciális fogászati ellátása csak az ország déli részén, Dél-dunántúli és a Dél-alföldi régióban érhető el, míg a főváros és az Észak-alföldi régió teljesen ellátatlan, ugyanez a helyzet a fogyatékossággal élő gyermekek esetében Zala, Baranya, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyében. Sok esetben a fogyatékosok csak a lakóhelyüktől nagyon távol juthatnak egészségügyi ellátáshoz, ami újabb terheket ró az anyagilag amúgy is megterhelt családokra.
Szabó Máté ombudsman szerint sérül az érintettek egészséghez való joga, amennyiben az ország valamelyik térségében, régiójában teljesen hiányoznak a fogyatékossággal élő betegek ellátásának személyi és tárgyi feltételei, ha pedig akadályozott a hozzáférés, akkor az állam nem teljesíti az esélyegyenlőség előmozdítására vonatkozó kötelezettségét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa olyan egészségügyi szolgáltatók kijelölését látná szükségesnek, amelyeket a szakmai működési feltételek alkalmassá teszik a különleges ellátási igények kielégítésére, benne a fogyatékosok fogászati ellátására. Problémát lát a biztos abban is, hogy az orvosok, fogorvosok és az egészségügyi dolgozók nem rendelkeznek kellő jártassággal a fogyatékossággal élő betegekkel való kommunikációban és bánásmódban. Az ombudsman ezért felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy mind az alap- mind a szakképzés során, valamint a továbbképzés rendszerében fokozottabban megjelenjenek az autizmussal és az egyéb fogyatékossággal kapcsolatos ismeretek.
Az ombudsman felkérte a nemzeti erőforrás minisztert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az ellátás területi egyenlőtlenségeinek megszüntetésére, az ellátáshoz való fokozottabb hozzáférés biztosítására. Azt is javasolta a miniszternek, hogy vizsgálja felül a meglévő fogászati finanszírozási szerződéseket és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral együttműködve gondoskodjon új szolgáltatók kijelöléséről, ösztönző finanszírozási hátteret biztosítva nekik.
Forrás: MTI
A kiemelt finanszírozás dacára sem megoldott az autizmussal és az egyéb fogyatékossággal élő betegek fogászati ellátása, és országosan jelentős területi eltérések is tapasztalhatók. Az állampolgári jogok biztosa a nemzeti erőforrás miniszter segítségét kérte.
Hiába a kiemelt finanszírozás, az így sincs arányban a felszereltség, a minimum-feltételekhez szükséges infrastruktúra, illetve a kezelési többletidő szükségleteivel a fogyatékossággal élő személyek fogászati ellátásában. Részben ebből adódik, hogy e betegkör esetében a kapacitások kihasználatlanok, holott a finanszírozás jogszabályi háttere adott – áll az ombudsman vizsgálati jelentésében.
A finanszírozási szerződéssel rendelkező tizennyolc szolgáltatóból összesen négynek van szerződése a fogyatékossággal élő felnőttek fogászati ellátásra. A fogyatékos felnőttek speciális fogászati ellátása csak az ország déli részén, Dél-dunántúli és a Dél-alföldi régióban érhető el, míg a főváros és az Észak-alföldi régió teljesen ellátatlan, ugyanez a helyzet a fogyatékossággal élő gyermekek esetében Zala, Baranya, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyében. Sok esetben a fogyatékosok csak a lakóhelyüktől nagyon távol juthatnak egészségügyi ellátáshoz, ami újabb terheket ró az anyagilag amúgy is megterhelt családokra.
Szabó Máté ombudsman szerint sérül az érintettek egészséghez való joga, amennyiben az ország valamelyik térségében, régiójában teljesen hiányoznak a fogyatékossággal élő betegek ellátásának személyi és tárgyi feltételei, ha pedig akadályozott a hozzáférés, akkor az állam nem teljesíti az esélyegyenlőség előmozdítására vonatkozó kötelezettségét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa olyan egészségügyi szolgáltatók kijelölését látná szükségesnek, amelyeket a szakmai működési feltételek alkalmassá teszik a különleges ellátási igények kielégítésére, benne a fogyatékosok fogászati ellátására. Problémát lát a biztos abban is, hogy az orvosok, fogorvosok és az egészségügyi dolgozók nem rendelkeznek kellő jártassággal a fogyatékossággal élő betegekkel való kommunikációban és bánásmódban. Az ombudsman ezért felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy mind az alap- mind a szakképzés során, valamint a továbbképzés rendszerében fokozottabban megjelenjenek az autizmussal és az egyéb fogyatékossággal kapcsolatos ismeretek.
Az ombudsman felkérte a nemzeti erőforrás minisztert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az ellátás területi egyenlőtlenségeinek megszüntetésére, az ellátáshoz való fokozottabb hozzáférés biztosítására. Azt is javasolta a miniszternek, hogy vizsgálja felül a meglévő fogászati finanszírozási szerződéseket és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral együttműködve gondoskodjon új szolgáltatók kijelöléséről, ösztönző finanszírozási hátteret biztosítva nekik.
Forrás: MTI
Alig jut figyelem a betegek jogaira
2011. szeptember 07. | Admin
20-ból 19. helyen végzett Magyarország az Európai Betegjogi Kartában foglaltak teljesülésében, derült ki az Active Citizenship Network felméréséből, amit Magyarországon a TASZ koordinált. A kutatás szempontjai ugyan nem minden esetben felelnek meg a magyar rendszer sajátosságainak, így nem mindig vonható le a megfelelő következtetés, de a hazai helyzet biztosan nem jó. Sőt. A TASZ levélben fordult az egészségügyért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz.
Az Active Citizenship Network kutatást végzett 2010 őszén, melyben azt vizsgálta, hogy az uniós tagállamokban az Európai Betegjogi Kartában (doc) megfogalmazottak mennyiben teljesülnek. A kutatás módszertanának lényege, hogy az összeállított kérdőívet a kormányzati és az intézményi szereplőkön túl civil szervezetek is kitöltötték, így értékelhették a szolgáltatásokat és a szakpolitikák megvalósulását.
A felmérésben a kérdések arra vonatkoztak, hogy a kormányzat hogyan támogatja a Kartában foglalt jogok érvényesülését szabályozással, szakpolitikai lépésekkel, illetve hogy az állampolgárok milyen tapasztalatokat szereznek az egészségügyi ellátás igénybevételekor. Az eredményeket továbbá hivatalos statisztikákkal egészítették ki. A felmérést Magyarországon a TASZ betegjogi programja koordinálta.
Az eredmények birtokában júniusban megbeszélést tartottunk a kutatásban résztvevőkkel, majd levélben fordultunk kéréseinkkel Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárhoz.
Panaszjog
Magyarország a 2010 őszén rögzített adatok szerint jó eredményt ért el a panaszjog érvényesülése tekintetében, közben azonban megszűnt az Egészségbiztosítási Felügyelet és a betegjogi képviselőket alkalmazó közalapítvány is. A TASZ ezért azt kéri az államtitkártól, hogy teremtse meg a hatékony hatósági jogorvoslat lehetőségét a betegjogi panaszok vonatkozásában, a feltételek kialakításakor pedig vegye figyelembe Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának álláspontját.
Az ombudsman májusban kiadott jelentése szerint (doc) sem formailag, sem tartalmilag nem megoldott a betegek jogainak hatósági szintű védelme, miután a 2010 szeptemberében megszűntetett Egészségbiztosítási Felügyelet jogutód intézményei nem kaptak megfelelő felhatalmazásokat ezen jogok érvényesítéséhez. Szabó Máté vizsgálatában megállapította: „sérült a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga, ugyanis elzárták a jogsérelem érdemi kivizsgálásától és orvoslásától azokat, akik egy – időközben megszüntetett – állami jogvédelmi hatóságtól kértek segítséget”. Megoldásként egy olyan hatósági jogkörrel rendelkező, pártatlan, független jogállású, speciális szakértelemmel rendelkező és nem bírósági típusú intézmény működtetését javasolja, amelyik kivizsgálja a hozzá fordulók egyéni panaszait, és a döntése bíróság előtt is megtámadható.
A panaszjog érvényesülésének vizsgálatakor merült fel az is, hogy jelenlegi formájában nem megfelelő a kártérítési és kompenzációs rendszer: a szolgáltatók kötelesek felelősségbiztosítást kötni, a feltételeket azonban a biztosítótársaságok diktálják. Ennek példája, hogy az otthon szülésben résztvevő szakemberek tevékenységéről ugyan már született szabályozás, de a jogszabály alapján a gyakorlatban nem lehetséges ennek megfelelően intézeten kívüli szülést választani. Nem megoldott ugyanis a felelősségbiztosítás kérdése: a biztosítók – ha egyáltalán vállalják – túlságosan magas összegű felelősségbiztosítást határoznak meg a szakemberek számára. (Az otthon szülés szabályozása körüli visszásságokról Köbli Anikó cikkében olvashat.)
Egészségügyi dokumentáció
Problémaként merült fel az akadálytalan hozzáférés biztosítása az egészségügyi dokumentációhoz, illetve hogy az ezzel járó költségek megállapításának gyakorlata nem egységes. A felmérésben elért eredményeinket az is befolyásolta, hogy nem szabályozott például az, hogy a kórházi zárójelentések másolatáért a szolgáltató mennyi pénzt kérhet el.
A TASZ ezért kéri, hogy készüljön iránymutatás, hogy az egészségügyi intézmények milyen díjakat számolhatnak fel a dokumentáció másolásáért, amely megfelelően rendezi azt is, hogy milyen adathordozóról van szó (leletekről egyes esetekben célszerűbb például CD-n vagy pendrive-on másolatot adni).
Információhoz való jog
A felmérésből az derült ki, hogy Magyarországon az egészségügyben az egyik legsúlyosabb probléma, hogy nem érvényesül az információhoz, a tájékoztatáshoz való jog. Ezt támasztja alá a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány 2007 végén elvégzett kutatása is: a megkérdezettek több mint fele az ellátás igénybevételekor nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát, és csak minden hatodik megkérdezett tudja betegség esetén is megőrizni testi-lelki autonómiáját. A felmérés megállapítja, hogy a magyar felnőttek betegjogi ismeretei szélsőségesen hiányosak.
"Minden személynek joga van az egészségügyi helyzetére vonatkozó információkhoz való hozzáféréshez, csakúgy, mint a betegellátás megismeréséhez, a technológiai, illetve tudományos újításokkal egyetemben" - rendelkezik a Karta.
A TASZ ezért azt javasolja, hogy betegtájékoztatók legyenek egységesek, közérthető tartalmúak, illetve hogy minél szélesebb körben váljanak elérhetővé, melynek leghatékonyabb módja az internetes elérhetőség biztosítása. A TASZ arra is felhívja a figyelmet, hogy a betegtájékoztatók az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint közérdekű adatok.
Eltérő jogértelmezések
A kutatás végzésekor a TASZ azzal szembesült, hogy egyes egészségügyi intézményekben a házirend és a belső szabályzatok ellentmondanak a vonatkozó jogi szabályozásoknak. A TASZ szerint a Semmelweis-tervben felvázolt Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ feladata lehetne a szabályzatok felülvizsgálata és a jogszabályokkal való összhang megteremtése az egészségügyi szolgáltatóknál.
Akadálymentesítés
Ugyan Magyarország 2007-ben elfogadta a Fogyatékos Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezményt, ami kitér az akadálymentesítésre és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a felmérésben azonban komoly elmaradásokra derült fény. Még mindig gyakran okoz problémát például a mozgásukban korlátozottak számára az egészségügyi intézmények megközelítése, illetve az azokon belüli mozgás.
A TASZ kéri tehát, hogy a fejlesztéseknél vegyék figyelembe ezeket a kritériumokat, illetv
20-ból 19. helyen végzett Magyarország az Európai Betegjogi Kartában foglaltak teljesülésében, derült ki az Active Citizenship Network felméréséből, amit Magyarországon a TASZ koordinált. A kutatás szempontjai ugyan nem minden esetben felelnek meg a magyar rendszer sajátosságainak, így nem mindig vonható le a megfelelő következtetés, de a hazai helyzet biztosan nem jó. Sőt. A TASZ levélben fordult az egészségügyért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz.
Az Active Citizenship Network kutatást végzett 2010 őszén, melyben azt vizsgálta, hogy az uniós tagállamokban az Európai Betegjogi Kartában (doc) megfogalmazottak mennyiben teljesülnek. A kutatás módszertanának lényege, hogy az összeállított kérdőívet a kormányzati és az intézményi szereplőkön túl civil szervezetek is kitöltötték, így értékelhették a szolgáltatásokat és a szakpolitikák megvalósulását.
A felmérésben a kérdések arra vonatkoztak, hogy a kormányzat hogyan támogatja a Kartában foglalt jogok érvényesülését szabályozással, szakpolitikai lépésekkel, illetve hogy az állampolgárok milyen tapasztalatokat szereznek az egészségügyi ellátás igénybevételekor. Az eredményeket továbbá hivatalos statisztikákkal egészítették ki. A felmérést Magyarországon a TASZ betegjogi programja koordinálta.
Az eredmények birtokában júniusban megbeszélést tartottunk a kutatásban résztvevőkkel, majd levélben fordultunk kéréseinkkel Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárhoz.
Panaszjog
Magyarország a 2010 őszén rögzített adatok szerint jó eredményt ért el a panaszjog érvényesülése tekintetében, közben azonban megszűnt az Egészségbiztosítási Felügyelet és a betegjogi képviselőket alkalmazó közalapítvány is. A TASZ ezért azt kéri az államtitkártól, hogy teremtse meg a hatékony hatósági jogorvoslat lehetőségét a betegjogi panaszok vonatkozásában, a feltételek kialakításakor pedig vegye figyelembe Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának álláspontját.
Az ombudsman májusban kiadott jelentése szerint (doc) sem formailag, sem tartalmilag nem megoldott a betegek jogainak hatósági szintű védelme, miután a 2010 szeptemberében megszűntetett Egészségbiztosítási Felügyelet jogutód intézményei nem kaptak megfelelő felhatalmazásokat ezen jogok érvényesítéséhez. Szabó Máté vizsgálatában megállapította: „sérült a jogbiztonság követelménye, valamint a betegek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga, ugyanis elzárták a jogsérelem érdemi kivizsgálásától és orvoslásától azokat, akik egy – időközben megszüntetett – állami jogvédelmi hatóságtól kértek segítséget”. Megoldásként egy olyan hatósági jogkörrel rendelkező, pártatlan, független jogállású, speciális szakértelemmel rendelkező és nem bírósági típusú intézmény működtetését javasolja, amelyik kivizsgálja a hozzá fordulók egyéni panaszait, és a döntése bíróság előtt is megtámadható.
A panaszjog érvényesülésének vizsgálatakor merült fel az is, hogy jelenlegi formájában nem megfelelő a kártérítési és kompenzációs rendszer: a szolgáltatók kötelesek felelősségbiztosítást kötni, a feltételeket azonban a biztosítótársaságok diktálják. Ennek példája, hogy az otthon szülésben résztvevő szakemberek tevékenységéről ugyan már született szabályozás, de a jogszabály alapján a gyakorlatban nem lehetséges ennek megfelelően intézeten kívüli szülést választani. Nem megoldott ugyanis a felelősségbiztosítás kérdése: a biztosítók – ha egyáltalán vállalják – túlságosan magas összegű felelősségbiztosítást határoznak meg a szakemberek számára. (Az otthon szülés szabályozása körüli visszásságokról Köbli Anikó cikkében olvashat.)
Egészségügyi dokumentáció
Problémaként merült fel az akadálytalan hozzáférés biztosítása az egészségügyi dokumentációhoz, illetve hogy az ezzel járó költségek megállapításának gyakorlata nem egységes. A felmérésben elért eredményeinket az is befolyásolta, hogy nem szabályozott például az, hogy a kórházi zárójelentések másolatáért a szolgáltató mennyi pénzt kérhet el.
A TASZ ezért kéri, hogy készüljön iránymutatás, hogy az egészségügyi intézmények milyen díjakat számolhatnak fel a dokumentáció másolásáért, amely megfelelően rendezi azt is, hogy milyen adathordozóról van szó (leletekről egyes esetekben célszerűbb például CD-n vagy pendrive-on másolatot adni).
Információhoz való jog
A felmérésből az derült ki, hogy Magyarországon az egészségügyben az egyik legsúlyosabb probléma, hogy nem érvényesül az információhoz, a tájékoztatáshoz való jog. Ezt támasztja alá a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány 2007 végén elvégzett kutatása is: a megkérdezettek több mint fele az ellátás igénybevételekor nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát, és csak minden hatodik megkérdezett tudja betegség esetén is megőrizni testi-lelki autonómiáját. A felmérés megállapítja, hogy a magyar felnőttek betegjogi ismeretei szélsőségesen hiányosak.
"Minden személynek joga van az egészségügyi helyzetére vonatkozó információkhoz való hozzáféréshez, csakúgy, mint a betegellátás megismeréséhez, a technológiai, illetve tudományos újításokkal egyetemben" - rendelkezik a Karta.
A TASZ ezért azt javasolja, hogy betegtájékoztatók legyenek egységesek, közérthető tartalmúak, illetve hogy minél szélesebb körben váljanak elérhetővé, melynek leghatékonyabb módja az internetes elérhetőség biztosítása. A TASZ arra is felhívja a figyelmet, hogy a betegtájékoztatók az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint közérdekű adatok.
Eltérő jogértelmezések
A kutatás végzésekor a TASZ azzal szembesült, hogy egyes egészségügyi intézményekben a házirend és a belső szabályzatok ellentmondanak a vonatkozó jogi szabályozásoknak. A TASZ szerint a Semmelweis-tervben felvázolt Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ feladata lehetne a szabályzatok felülvizsgálata és a jogszabályokkal való összhang megteremtése az egészségügyi szolgáltatóknál.
Akadálymentesítés
Ugyan Magyarország 2007-ben elfogadta a Fogyatékos Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezményt, ami kitér az akadálymentesítésre és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a felmérésben azonban komoly elmaradásokra derült fény. Még mindig gyakran okoz problémát például a mozgásukban korlátozottak számára az egészségügyi intézmények megközelítése, illetve az azokon belüli mozgás.
A TASZ kéri tehát, hogy a fejlesztéseknél vegyék figyelembe ezeket a kritériumokat, illetv